36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. október 7. 15:46 | Link

Neszta


„Milyen furcsa! De előre sosem lehet helyes képet alkotni senkiről. Az ember teremt magának egy elképzelést, és tűzön-vízen át ragaszkodik hozzá.” – olvastam magamban, a vonat hangját, és a külvilágot kizárva. A szünetben a tudományos irodalmak mellett szükségem volt valami könnyű olvasmányra, így találtam rá Jane Austen kötetére, az Emmára.
 Segített gyorsabnak érezni az utazással töltött időt. Vártam, hogy újra lássam Lizát, Darya-t és kicsit körülvegyen újra a zsongás. A sünetem otthon telhetett volna jobban is, de legalább anyával bizonyos szálakat el tudtunk varrni végre. Idén amúgy sem tudnék másra koncentrálni, másodév, új tanév, új tananyagok jönnek. A teljesítésvágy magas szinten tengett bennem.
 A kabinba belépett egy lány, akivel szerintem korábban még nem is találkoztam. Intettem, és továbbra is csak olvastam a könyvembe fülig elmerülve. Nagyon le akartam zárni a fejezetet megérkezés előtt.
 A vonatról leszállva lettem figyelmes rá, mintha a lány is velem tartana. - Róza vagyok - mondtam, amikor viszonylag csöndben meneteltünk. Hamar kiderült, hogy utána egy irányba fogunk haladni, így hát egészen a Bagolykő kapujáig kísértük egymást.
- Melyik házban vagy? – kérdeztem, karomat közben átbújtatva a hátizsákom pántján. Nényleg nem emlékeztem rá, hogy találkoztunk volna korábban, viszont igyekeztem megtörni a csendet. Feltételeztem, hogy első éves, de nem voltam biztos benne. Elvégre nem túl sok emberre figyeltem fel az itt töltött időm alatt, azért mégis a könyvtárba lézengők, a tanárok, és a kviddics csapatok tagjai már egészen jó arány lehet.
 Válaszát várva felnéztem az elénk terpeszkedő épületre. El kell ismernem, tényleg hiányzott a Bagolykő a szünetben.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Gutyina Neszta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 3
Írta: 2020. október 13. 12:04 | Link

Róza



Látszólag figyelmesen végig hallgattam drága bátyuskám Tomi mondanivalóját, hogy viselkedjek rendesen és ha lehet ne hozzak bajt magamra se szégyent az ő fejére. De szokás szerint egyik fülemen be a másikon ki. Túl sokszor oktatott már ki és olyan volt mint egy második apa. Mondjuk megértem, hisz mindig ő vigyázott ránk és nevelt fel minket. Így teljes joggal viselkedik úgy mint egy szülő. Majd végül elbúcsúztunk egymástól, hisz csak ő jött ki velem a vasútállomásra és felszálltam a vonatra, hogy helyet keressek magamnak. Szinte az egész vonatot végigjártam, és minden kabin tele volt. Lassan úgy voltam vele, hogy mindegy majd végig állom a vonat végében az utat volt már hosszabb utazásom is amin állnom kellett. De a vonat vége felé pont találtam egy kabint ahol csak egy lány ült és olvasott. Így gyorsan bementem, és közben leszűrtem a tanulságot, hogy legközelebb rögtön a vonat végén kezdjem a keresést, hisz úgy látszik itt van bőven hely. Mikor bementem, a lány felnézett a könyvéből és intett nekem egyet mire én egy biccentéssel együtt köszöntem, majd visszafordult a könyvéhez. Így én is leültem és előhalásztam egy könyvet, hogy elüssem az időt még odaérünk.  
Csak arra lettem figyelmes, hogy utitársam készülődni kezdett. Mikor ki pillantottam az ablakon láttam, hogy megérkeztünk, így én is a felvarrókkal és kitűzőkkel teli aggatott szimatszatyromban elsüllyesztettem a könyvet, majd a málha zsákomat magamhoz véve elindultam éni is. Kicsit meglepődtem amikor bemutatkozott.
- Én meg Neszta. - Válaszoltam neki nyugodtan. Azt hittem csak ennyit akart és majd az út további részében csend lesz, de meglepett hogy újra kérdezett.
- Nos, még nem tudom, ez az első évem. - Mondtam majd folytattuk az utunkat a suliig. Attól függetlenül, hogy Tominak azt mondtam nem lesz baj és nem vagyok ideges, teljesen az ellentétét éreztem. Nem igazán tudtam mire számíthatok, hisz egyedül Bettit ismertem itt, de úgy látszott elkerültük egymást.


Hozzászólásai ebben a témában

"Mark Twain szerint az állatok közül egyedül az ember kegyetlen.Ő az egyetlen aki azért okoz fájdalmat,mert örömét leli benne."

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. október 13. 16:23 | Link

Neszta

Hosszasan bólintottam, amikor válaszolt. Tehát elsős. A gondolatra felsejlettek bennem az emlékek a tavalyi évemről, az ideérkezésről. Ha Darya nem jött volna a megmentésemre még elveszebb lettem volna, mint ahogyan az akkor elsőre gondoltam.
- Én Levitás vagyok - töröm meg a csendet. - De attól fügetlenül, hogy egy házban kerülünk e majd, vagy sem, szívesen segítek bármiben. - mondom neki kis bíztatásképpen.
 Újabbat rántok a hátizsákom pántján. Otthon, amikor pakoltam nem tűnt ennyire nehéznek. Próbáltam oda sem figyelni rá, miközben végre Nesztával beértünk a csarnokba. Megfordulok, így szembe tudok állni a lánnyal.
 Nem tudom milyen messziről jött vagy mennyire fáradhatott el az úton, de gondolom jól esne neki leraknia a cuccait és kicsit kifújni a levegőt. - Nem akarok fals információt adni, de azt hiszem az elsősök arra fognak gyülekezni - mutatom neki az irányt. Körbepillantok, hátha jön valakit, akinél rákérdezhetek megerősítésképpen, de a bejárati csarnok abban a pillanatban igen csendesnek bizonyult.
 Tekintetem találkozik Nesztájéval, mire kicsit oldalra döntöm a fejem. - Izgulsz? - kíváncsiskodok.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint