36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. július 25. 17:24 | Link

Megérkezés

 Sosem gondoltam volna, hogy egy nap ennyire fogok majd örülni annak, hogy egy szerpentines hegyoldalban nevelkedtem, így valamivel könnyebb kezelni a hatalmas változást ami beállt a kemény 13 esztendős életembe. Bagolykő épülete ahogy közeledtem, egyre csak felém tornyosult. Ez valahogy szimbolizálta az utóbbi hónapjaimat és a viszonyomat a varázsvilággal. Nem féltem, csak túlságosan akartam, hogy minden jó legyen. Nem voltam hozzászokva a változásokhoz. A napjaim amióta az eszemet tudom unalmasak és monotonok. Suli, zongoraóra, házi írás a könyvesboltban, olvasás a polcok között a régi parkettát borító rongyszőnyegen elheverve, vacsora a szüleimmel és a nagyival, aztán alvás. Szinte minden egyes napom így telik otthon, az az telt. Szeretem ezt a kényelmes, nyugalmas életet, mert biztonságban érzem általa a családomat. Ahogy megkaptam a levelet a Bagolykőtől tudtam, hogy más vár rám, változni fognak a dolgok. Fiatalokkal kell együtt élnem, miközben a suliban is nehezen kötöttem barátságot. Szabályokhoz kell igazodnom (na jó, ezzel lesz a legkevesebb gond, mert amúgy sem vagyok egy nagy lázadozó) és amit nem lehet nem megemlíteni: meg kell ismernem mi az a világ, amiről eddig csak képzeletben játszottam el. Meg kell tanulnom varázsolni, boszorkánynak lenni.
 Egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon és egy percre megtorpantam. Megigazgattam az arcomat keretező hajtincseket, ami a caplatástól az arcomhoz tapadt, majd beléptem a terembe. Első körben, majdnem elgáncsolt egy rohanó srác, akit egy alacsonyabb társa követett. Felvontam a szemöldökömet és úgy néztem utánuk, ahogy nevetve végigrohantak a folyosón. Ekkor, ahogy jobban körülnéztem ráeszméltem, hogy halvány lila fogalmam sincs merre kell tovább haladnom.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. július 25. 17:45 | Link

Dobro pozhalovat' v etot mir! | ¤


A múltkori csúnya lebukás után azért igyekeztem betartani azt, amit Ambrózy prof mondott: segíteni a tanároknak. Természetesen főleg Keserű tanár úrnak, hiszen nem csak a tanársegédje vagyok, és nem csak ő a házvezetőm, de szó ami szó, őt tartom a leghelyesebbnek a tanári karból - igen, Ambózy most visszacsúszott a második helyre, amiért kihallgatta a magánbeszélgetésünket Odettal. Szóval amikor a szertárban éppen segítettem kedvenc házvezetőmnek, akkor kapta meg a levelet az új lányról. Én meg szó se szó, máris jelentkeztem a pozícióra, hogy megmutassam neki a klubhelyiséget, és kedvesen mosolyogjak rá bátorításképp. Igazából ezen túl nem nagyon tudtam mi a feladatom, de ameddig Keserű prof büszke rám, addig megéri.
Lábamat kapkodva szeltem lefelé kettesével a lépcsőket. Természetesen tanítás közepén kellett befutnia a vonatnak, és nekem ott kellett hagynom Fisher tanárnőt. S habár ő nem ellenkezett, én igen. A Káros szerekből tavaly is Kiváló minősítést kaptam, idén se szándékoztam ennél rosszabbul végezni.
Végül csak megtaláltam a lányt - nem volt nagyon nehéz, az egyedüli ember, aki értetlen nagy szemekkel méregeti a Bejárati csarnokot -, és zilált kinézettel bár, de megérkeztem elé.
- Szia, Róza ugye? Én Darya vagyok. Szintén levitás. Én fogom megmutatni neked a klubhelyiséget. Mi kékek olyanok vagyunk mint egy nagy család, imádni fogod köztünk, ne aggódj - daráltam le neki szinte egy szússzra, mely után rájöttem, hogy nem biztos, hogy ez volt a helyes indítás, de senki nem mondhatja azt sem, hogy nem voltam elég lelkes. - Gyere, erre megyünk fel a lépcsőn. Mindent be tudtál vásárolni a listáról? Kicsit nehéz lehetett így, hogy év közben érkeztél, de tudok egy remek könyvesboltot a faluban, ha valamid hiányozna - soroltam tovább, és közben figyeltem rá, hogy véletlenül se maradjon le tőlem a lány. Nem azt akartam mutatni, hogy én vagyok a valaki, hanem hogy egy barát vagyok. Egyenrangú vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Megérkezés
Írta: 2020. július 25. 17:55
| Link

A rohangálós páros után hirtelen elém termett hiperaktív lány szavait minden megmaradt energiámmal próbáltam értelmezni. Főleg, hogy erős akcentussal beszélt, amiből, a nevéből és a hófehér bőréből arra következtettem, hogy orosz. Jó pár évvel idősebb volt nálam és látszott mennyire a helyén van itt. Ahogy beszélt a helyről, a csípőből feltett kérdések és ahogy engem, mint újoncot kezelt csakis arról árulkodott, hogy ő nem csak egy szobanövény. Kedves volt, szép és mosolygós, ami miatt egy reménysugár költözött belém. Ha mások is ilyen befogadóak, csak sikerül találni itt barátokat. Kicsit jobban kihúztam magamat és visszamosolyogtam rá.
- Igen, Róza vagyok. - bólintottam. - Köszönöm, hogy ilyen segítőkész vagy! Őszintén szólva, teljesen elveszettnek éreztem magamat már az első lépéssel. - mondtam, még mindig kicsit távolságtartóan, hiszen mégsem egy korosztály voltunk.
 Ahogy beszéltem, egy arra járó ember odaintett neki és a lány, pontosabban Darya széles mosollyal visszaintegetett. Újra felém fordult és nagy szemeivel arra várhatott, hogy mondok e még valamit. Gyorsan megszólaltam, mielőtt az egész Háború és béke kibukna belőle.
- A listáról sikerült mindent beszerezni, de az a könyvesbolt érdekelne - csillant fel a szemem. - Te szoktál olvasni Darya?
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 25. 20:23
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. július 25. 18:58 | Link

Dobro pozhalovat' v etot mir! | ¤


Amint a szőke hajú elé pattantam, elkezdtem sorolni a dolgokat, amik csak az agyamba tolultak. Soha nem voltam igazi elsős, így ahhoz se értettem hogy kell valakit rendesen köszönteni. Mikor harmadévben becsöppentem a varázsvilágba senki nem jött elém, hogy eligazgasson, vagy megkérdezze egyáltalán hogy a jó palacsintába kerültem oda ilyenkor. De az jó orosz hon. Ott kemények az emberek, és neked is annak kell lenni.
- Igazán nincs mit. Legalább kilóghattam óráról. - Ahogy kimondtam, elkezdett égni a torkom. Hát mekkora hazugság volt ez, csoda, hogy a lábam nem esett át a fejemen... - Ne aggódj, mindenki így érzi magát első évben. Majd hozzászoksz - mosolyogtam rá bátorításképp. Közben elment mellettem Masa. Ő volt az első barátom itt Bagolykőn, és mindenféle pletyka ellenére is imádtam.
- Ő is hozzánk jár, majd megismerkedsz vele - osztottam meg Rózával a mellékes infót. Hogy a lány pontosan mit keresett a folyosón, arról majd később akartam kikérdezni.
Könyv vezet a levitás szívéhez. Ez egy örök igazság. És ezt én is pontosan tudtam ezt. - Persze. Sőt, a levita körleteiben található egy Titkos könyvtár rengeteg regénnyel - vontam fel egy pillanatra a szemöldököm, amolyan "na ehhez mit szólsz" stílusban.
- Itt elmegyünk balra - irányítottam a szöszit. - Megvan már az órarended? Itt megyünk el például az Átváltoztatás tanterem mellett. Tánya jó arc. Nem szereti, ha magázzák, mert még nagyon fiatal - zúdítottam rá a többi információt is a lányra, hátha valami benne is marad a fejében. Aztán megálltam egy hatalmas szfinx szobor előtt. - Egy kérdést fog feltenni nekünk, amire tudnunk kell a választ. Meg akarod próbálni? - kérdeztem, és arrébb lépem egy apró lépést.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Megérkezés
Írta: 2020. július 25. 20:22
| Link

Igaz, hogy Daryanak nyomós oka volt arra, hogy most ellógjon óráról, azonban a gondolat felvetette bennem a kérdést: Mi a büntetése itt annak a diáknak, aki igazolatlanul lóg óráról? Aztán hirtelen egy titkos könyvtárra tért ki és én máris ráharaptam.
- Titkos Könyvtár? - kérdeztem vissza. - Arról szeretnék többet is tudni! Hogyan juthatok el oda? Gondolom vannak ott ritka kötetek is, ha maga a könyvtár titkos? De ez nem valamiféle elzárt szekció, igaz? - nem hiszem, hogy a beilleszkedésben az segítene, ha máris valamilyen hülyeségbe keverednék. Igaz, Darya cseppet sem úgy tűnt, mint aki szórakozna velem. Igaz, sosem tudtam kiben lehet megbízni és kiben nem. Nem véletlen, hogy a korábbi általam hitt barátságok végén is csak egyedül maradtam. És akkor anyámról és a bizalmi problémáimról már nem is beszélek...
 Na mindegy is, koncentrálnom a jelenlegi problémámra kell! A rohamosan közeledő vizsgaidőszak, olyan tárgyakból, amiről még egy héttel ezelőttig nem is hallottam. Közben folyamatosan követtem Darya lépteit és füleltem minden szavára magamba szívva az információkat.
- Megvan az órarendem, habár sokat nem mond egyelőre - töprengtem. - Van egy hónapom megtanulni a félév anyagát, ami nem vészes. Inkább az nehezíti meg, hogy eddig azt hittem mindez csak mese. - mondtam folyamatosan a folyosót pásztázva. - Erre most itt van, a valóságban. Az is a valóság volt, amikor a könyvek maguktól lekúsztak a polcról és lebegni kezdtek körülöttem. Nem tudtam, hogy az érzelmi hullám miatt volt e... - gondolkodtam hangosan, majd elharaptam a mondat végét. Látszik, hogy hangos gondolkodásba kezdtem. Pont eszembe jutott az is, amit inkább elfelejtenék. Lassan megráztam a fejem és átgondolva folytattam - Ahogy tudatosult bennem, hogy én csinálom, máris tudni akartam, hogyan tudom megtanulni kezelni és rögtön mindent tudni akartam a varázslásról - nevettem zavartan. - Zseniálisnak érzem ezt az egészet és ezt a helyet! - mondtam nagy szemekkel végigmérve a szfinx szobrot.
Aprónak éreztem magunkat, ahogy álltunk előtte. Amikor Darya azt mondta, hogy a szobor kérdezni fog már emg sem lepődtem, csak annyit suttogtam - Menő... - mosolyogva felnéztem a lányra, amíg ő beszélt. - Hallani szeretném a kérdést, persze! Jöhet! - fontam karba a kezemet bármire felkészülve.  
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 25. 20:23
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. július 25. 20:58 | Link

Dobro pozhalovat' v etot mir! | ¤


Elmosolyodtam oldalasan a lány kitörő reakciójára. Hát persze, hogy a könyvtárról akar megtudni többet. - Nyugi, majd megmutatom. Ott van a klubhelyiségünk alatt. Csak az találja meg, aki tudja mit keressen. Éppen ezért csak a levitások tudnak róla. Értetted? - nyomatékosította a lány felé nézve. Nem hiába olyan szép az a hely. Akik tőlünk járnak le, mind nagy becsben tartják a helyet, nem úgy, mint az iskolakönyvtárat. Ráadásul ott amúgy is kerülendő ember tartózkodik a nap legtöbb órájában. Otets.
Tovább menetelek, és közben hallgatom a lány áradozását. Jó megint olyan emberrel találkozni, aki nem veszi általánosnak a varázslást. Az aranyvérűek például kifejezetten idegesítőek tudnak lenni a nagy képükkel, mert ők ebbe nőttek fel. És sokkal egyszerűbb a varázslat, de láttad már, és tudod hogy sikerülni fog.
- Hidd el, könnyen belejössz. Ha szeretnéd korrepetálhatlak a szabad óráimban. Nem biztos, hogy mindenre tökéletesen emlékszem, de az alapokhoz elég lesz azt hiszem. Meg a tanárokhoz is fordulhatsz jobb esetben - magyarázom tovább. Majd azért ránézek arra az órarendre, és adok pár tippet arról, kivel érdemes szóba állni, és kivel nem.
- Nyugi, tőled valami egyszerűt fog kérdezni. Ahogy fejlődsz, úgy nehezednek majd. Állj pontosan... - fogtam meg a lány karját, és állítottam be a Szfinx elé. Lehet, hogy elsőre kicsit ijesztő lehet felnézni a hatalmas, feléd tornyosuló madárfélére, de idővel hozzászokik az ember.
- A fa borítás erős belsőt rejt, melyet mugli szem nem lel. Lángja-fénye robban, ha mestere ott van. Mi az? - mondta ki egy furcsa hang. Úgy szólt, mintha a fejekbe hatolt volna, de valójában a körülállók is mind hallhatták volna. Éppen ezért tudta volna megfejteni Darya is a rejtvényt, de hagyni akarta, hogy Róza érvényesüljön most.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Megérkezés
Írta: 2020. július 25. 22:57
| Link

Nem tudom, hogy miért, de nem éreztem ijesztőnek vagy furának, hogy egy szobor konkrétan beszél hozzám. Sőt, elmosolyodtam. Mert ezek szerint csodák tényleg vannak. Csípőre vágtam a kezemet és azt válaszoltam:
- Varázspálca. - mondtam ki egyenesen. A jelenlegi tudásommal biztos voltam benne, hogy ez a helyes válasz, aztán maximum többet fogok abban a bizonyos titkos könyvtárban görnyedni az könyvek és lexikonok felett. Már a régi könyvek illatától is megbódultam, azzal együtt egyre izgatottabb lettem. Néhány perc, ennyi kellett és mintha a mágia az egész elmémet körbefonta volna. Én, aki mindig visszahúzódó és szűkszavú, hirtelen úgy érzem sodródom és az árban amiben Daryat és a hozzánk hasonló embereket megszeretném ismerni.
- A válasz legyen jó vagy sem, mit szólnál hozzá ha úgy mutatnád meg a könyvtárat, hogy pár könyvet ajánlasz egy ilyen zöldfülűnek, mint én? - vetettem fel az ötletet.
 Ha csak a levitások tudnak róla, teljesen egyértelművé vált számomra miért ide lettem beosztva. Ez az én házam! Valahogy nem is tudtam másra gondolni, csak arra, hogy minél több információt megtudjak a varázslásról. Főleg, ha most a válaszom nem lesz jó...
 A zsebemre simult a tenyerem, ahol a 11 hüvelykes, magyalból készült varázspálcám lapult. Te édes jézus! Sose gondoltam, hogy valaha ilyesmire fogok gondolni. Ha most visszamennék két hónapot az időben elmesélni az akkori énemnek ezt az egészet, azt hinné beálltam.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 25. 22:58
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. július 25. 23:43 | Link

Dobro pozhalovat' v etot mir! | ¤


A kék lány olyan magabiztosan vágja rá a jó választ, hogy azt öröm nézni. Kicsi szívem majd kicsordul az örömtől, mert valamiért sajátomnak érzem az ő sikerét is. Közvetlenül az elhangzott szó után a griff megmozdult, és kicsúszva helyéről felfedte a mögötte rejlő klubhelyiséget.
- Persze, hogy szívesen ajánlok. És bár mit sem szeretnék jobban, minthogy most lemenjünk, amondó vagyok, hogy előbb találkozz a szobatársaiddal és kezd el kipakolni a bőröndödet, mert holnap már muszáj lesz órákra menned - sulykolom belé a gondolatot. Hiába jól válaszolta meg ezt a kérdést, a holnapi nap folyamán rengeteg és még annyi problémával fog találkozni. A tudás csak egy dolog, de ezeket végre is kell hajtani.
- Ez itt a klubhelyiség. Itt szoktunk lenni esténként, meg ha van valami közös gyűlés. Olyan, mint egy nagy nappali - magyaráztam, és hagytam egy pillanatot, hogy Róza is megbarátkozzon a látvánnyal. Aztán pedig már mentem is a szobája felé, ahol várta az összes cumója.
- Ha nincs további kérdésed, akkor én most itt hagylak
- jelentettem ki, de utána még vártam egy kicsit, hátha valami még felmerült benne. - Pakolj ki, rendezd el a cuccaid, aztán majd ha vége az óráimnak, megmutatom neked a titkos könyvtárat. Mit szólsz? - ajánlottam fel neki mosolyogva. - Oh, és még valami - emeltem fel mutatóujjam, jelezve, hogy egy pillanat erejére még figyeljen rám. - Üdvözöllek a Bagolykő Mágustanodában - mosolyogtam.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint