 A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.  A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
 ♥ Az újratalálkozásIdegen számára a kastély, hisz nem itt végzett. Igaz, elemeiben hasonlít a Roxfortra, de az egykori otthona nagyobb és összességében más. Felkérték egy beszélgetésre, amire igent mondott, így történt az, hogy sikeresen eltévedt úgy egy negyed órája. Azóta küzd azért, hogy kijusson, vagy legalább találjon valakit, aki ki tudja vezetni. Viszont órán vannak a legtöbben, ő meg úgy mászkál a folyosókon, mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne, simán beolvad. Mármint addig, amíg egy mosdóba igyekvő fiatal lányka meg nem pillantja és kezeit a szája elé kapva sikkant fel. Homlokát dörgölve hagyja maga mögött a rajongót, aztán néhány lépcsőforduló alatt a bejárati csarnokban találja magát. Nem is volt olyan nehéz. Megpillantja a hatalmas bejáratot, ezzel egy időben pedig egy vörös kontyot nem is olyan távol. Lépteit lelassítja egészen, meg is áll. Hirtelen kiszáradó ajkait megnedvesíti, idegesen túr sötét fürtjeibe. Le se veszi tekintetét a lányról. Nem érti, nem is tartja valószerűnek, de nem tud elszakadni az ismerős látványtól. Úgy áll ott, mint egy kész idióta, mozdulatlanul.
|
|
|
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV
Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
|
|
Írta: 2017. január 13. 16:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=654851#post654851][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.01.13. 16:17[/b][/url] ♥ Az újratalálkozásIdegen számára a kastély, hisz nem itt végzett. Igaz, elemeiben hasonlít a Roxfortra, de az egykori otthona nagyobb és összességében más. Felkérték egy beszélgetésre, amire igent mondott, így történt az, hogy sikeresen eltévedt úgy egy negyed órája. Azóta küzd azért, hogy kijusson, vagy legalább találjon valakit, aki ki tudja vezetni. Viszont órán vannak a legtöbben, ő meg úgy mászkál a folyosókon, mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne, simán beolvad. Mármint addig, amíg egy mosdóba igyekvő fiatal lányka meg nem pillantja és kezeit a szája elé kapva sikkant fel. Homlokát dörgölve hagyja maga mögött a rajongót, aztán néhány lépcsőforduló alatt a bejárati csarnokban találja magát. Nem is volt olyan nehéz. Megpillantja a hatalmas bejáratot, ezzel egy időben pedig egy vörös kontyot nem is olyan távol. Lépteit lelassítja egészen, meg is áll. Hirtelen kiszáradó ajkait megnedvesíti, idegesen túr sötét fürtjeibe. Le se veszi tekintetét a lányról. Nem érti, nem is tartja valószerűnek, de nem tud elszakadni az ismerős látványtól. Úgy áll ott, mint egy kész idióta, mozdulatlanul.
|
|
|
|
|
Rosie N. Fisher
INAKTÍV
red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
|
|
Írta: 2017. január 18. 02:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=655966#post655966][b]Rosie N. Fisher - 2017.01.18. 02:43[/b][/url]  Bogolyfalváról tér vissza éppen, ahová engedéllyel jár balettozni. Sok idejébe telt kideríteni, hol lehet egyáltalán táncolni a kívánságok termén kívül, és természetesen valamivel szervezettebb körülmények között, mint amit az egymagában való gyakorlás jelent. Bézs kabátja alól csupán a szürke nadrág látszik ki, meg kényelmes csizmája, vállán táskája benne a dolgaival, nyakában meg vastag fehér sál. A sapkáját már levette, éppen megigazítja tincseit, nehogy kiszökjenek a kontyát összefogó szalag és csatok sokaságának fogságából. Amint hátrasimít szabad kezével minden kósza hajszálat, meglazítja a sálat is nyakában, tekintettel a bejárati csarnokban uralkodó kellemes hőmérsékletre, majd ahogy útnak indul, meg is torpan. Mintha kísértetet látna. Világos bőre még sápadtabb lesz egy fokkal, hogy minden egyes szeplője jobban látszik hirtelen. Szemei elkerekednek, szája kissé megremeg, leheletnyit elnyílnak ajkai, ahogy bámul a fiúra pár lépéssel odébb. Eltelik így pár pillanat, éppen elég idő arra, hogy kínos csend telepedjen közéjük. Ó, pedig hányszor képzelte már el ezt a jelenetet, hogy újra találkoznak, és hány lehetséges kimenetelt tervezett már meg estéken, amikor nehezen aludt el a Griffendél tornyában. Nagyot nyelve igyekszik végül összeszedni minden hidegvérét, és ahelyett, hogy toporzékolna vagy esetleg felpofozná, netán elátkozná, mint ahogy ezt már mind elképzelte, csak tesz egy fél lépést hátra, és végigméri a fiút. - Nahát... Arlen Leon Loveguard személyesen. Minek köszönhetem ezt a szerencsét? - kérdezi meg fagyos hangon. Semmi közük már egymáshoz, az égvilágon semmi. Bár akkor miért is érzi annyira furcsán magát? Alig észrevehetően rázza meg a fejét, hogy elhessegesse a kétely magvát is. A karriert választotta a fiú, sok boldogságot nekik.
|
|
|
|
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV
Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
|
|
Írta: 2017. január 18. 05:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=655967#post655967][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.01.18. 05:44[/b][/url] ♥ Az újratalálkozásHagyja, hogy az érzések magával ragadják, holott mindig azt hitte, képes lesz elfelejteni a lányt. Persze ezt másfél év leforgása alatt nem sikerült a valóságba átültetni, de ő kitartóan hitte, hogy az időben bízhat. Hát nem. Süt az arcáról a döbbenet, meg az érzelmek kavalkádja. Mellkasa emelkedik, bent tartja a levegőt néhány másodpercig. Igyekszik ezzel helyrehozni hirtelen megváltozott szívverését. Messziről érzi Rosie illatát, ujjain selymes hajának, puha bőrének érintését. Mindig, mindennap elképzelte, képtelen volt kiverni a fejéből, de biztos volt benne, hogy ha nem látogatja meg, kapcsolatuk emléke is süllyesztőbe kerül - talán reménykedett benne. Hangjára ismét mély levegőt vesz, szemeit lehunyja egy fél pillanatra. Tétova lépést tesz meg feléje, kezeit zsebre dugja. Igyekszik laza maradni. - Nem körülötted forog a világ - veti oda kissé távolságtartóan, ezzel kiaknázva az esetleges egoista gondolatait a lánynak. - Mit keresel itt? Mert én itt élek, de Te?Szemöldöke kíváncsian emelkedik meg. Mélyen legbelül érzi, mennyire nagy űrt hagyott benne amikor szakítottak, csakhogy az egyetlen megnyilvánulása ennek a zenében van. A dalok, melyeket írt, mind róla szólnak.
|
|
|
|
|
Rosie N. Fisher
INAKTÍV
red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
|
|
Írta: 2017. január 20. 18:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=656455#post656455][b]Rosie N. Fisher - 2017.01.20. 18:28[/b][/url] Nem hitte volna, hogy éppen itt találkoznak, most mégis itt ácsorognak egymással szemben. Egy része szeretne a nyakába ugrani, elfelejtve minden rosszat, mindent, ami annyiszor megríkatta - bár ezt be nem vallaná sosem -, a büszkesége azonban nem engedi. Megsértette a fiú, nagyon is, amikor közölte, hogy a zene fontosabb, mint ő. Ez készteti arra, hogy hűvös, már szinte fagyos nyugalmat erőltessen magára, és úgy mérje végig. A csudába, hogy mindig olyan jól néz ki, talán még jobban is, mint másfél éve, mert kezdenek lekopni arcáról a kamaszos vonások. Kissé meg is szédíti hirtelen ez a felismerés, de nem fog bedőlni ennek a varázsnak. Ó nem. Ő, aki balettozik, és úgy táncol, hogy mindene fáj, de még úgy is képes kecses maradni, őt nem veszi le a lábáról Mr. Csapjunkahúrokközé, bármilyen jól is néz ki. - Oh - szalad ki száján egy meglepett hang, de gyorsan félresöpri azt az odavetett félmondatot. Azt Arlen csak hiszi. Felszegi az állát, és alig észrevehetően megvonja a vállát. - Itt tanulok. Tán csak nem tilos? - veti oda a kérdést enyhén csípősen. Őt csak ne kérjék számon, mit is keres itt. Ott keres akármit, ahol éppen jólesik, Arlennek ahhoz semmi köze. Az égvilágon semmi. Szája széle azért megremeg, miközben győzködi magát erről, majd úgy dönt, inkább itt is hagyja az egészet. - Ha megbocsátasz, dolgom van - szólal meg, és már indul is, hogy elsuhanva a másik mellett magára hagyja őt. Ez ma nem igazán hiányzott.
|
|
|
|
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV
Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
|
|
Írta: 2017. január 22. 21:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=656811#post656811][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.01.22. 21:24[/b][/url] ♥ Az újratalálkozásTöbb, mint hat hónap telt el utolsó találkozásuk óta. Ennyi ideje van Magyarországon, távol a Roxforttól. Csak a közeli barátait, ismerősök által szervezett összeröffenéseket szokta látogatni a munka és az egyetem mellett, Rosie pedig már nem mondható barátnak. Minden este az utolsó pillantása a tőle kapott mackóra esik. Nem mondta senkinek, de néha hihetetlenül hiányzik az, hogy átölelje, vagy egyszerűen csak mosolyogni lássa. Az első szerelem mindig feledhetetlen. - Aha - biccent úgy, mintha ezzel aztán kisegítette volna és megértené, miért van épp a Bagolykőben. Talán ők is elköltöztek... Talán. Ó, de örülne! Vesz egy mélyebb levegőt és ahelyett, hogy vitába, vagy beszélgetésbe keveredne a lánnyal, csak alaposan megnézi magának. Nem sokat változott, de épp annyit, hogy attól csak még jobban A nőt lássa benne. Vonásai változatlanok, csak bólint párat és összehúzva magán a kabátot a bejárat felé veszi az irányt. - Heló - utoljára, elhaló hangon még elbúcsúzik az elsuhanótól. Torkában gombóc növekszik. Lépteit felgyorsítva a magasa ajtóhoz megy, ahol hamar kilép a friss, csípős télbe.
|
|
|
|
|
