36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 5. 14:33 | Link

Josheph Beck

Most hogy elmentek a tusa résztvevői, olyan üresnek érzem a levitát. Jó, igaaz, hogy még itt van Ruu, meg a többiek, de már most hiányzik nekem Alex, Vani és a többi levitás tusás. Egy ideig benn ülök a klubhelyiségben, és olvasgatom egy kicsit, e aztán megunom az egyedül létet, és elindulok valamerre. Nem is tudom, hogy hova menjek, csak valakivel tudjak beszelni. Egy kis ideig a vigadófreskó folyosóján  állok. Szeretek ott lenni, mert mindig mosolyt csalnak az arcomra, de aztán onnan is elmegyek. Elkalandoznak a gondolataim, sok minden az eszembe jut, bár legtöbbje tiszta hülyeség. Nem is figyelek arra, hogy merre megyek, csak sétálok. Egyszer csak azt veszem észre, hogy egészen a nyugati szárnyig jöttem el. Itt megállok, és leülök a márványlépcsőre. A könyvem - vagyis a mangám - egész végig a kezemben volt, így itt folytatom az olvasását. Hamar befejezem, mert már nincs sok belőle, majd hátradőlök a lépcsőn, és a mennyezetet nézem. Sokszor megállok itt, hogy az ott lévő freskókat nézegessem.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. június 8. 13:43 | Link

Joseph Beck
Keiko Sama
Kinézet


Volt már szerencséje egy kicsit körbejárni a kastélyt, most mégis úgy döntött volna inkább, hogy egy kicsit kimegy levegőzni, és nem az erkélyről, vagy a szobája ablakából szívni be a friss, kinti oxigént, hanem az épületen kívül állva. Ehhez viszont jó sok lépcsőt meg kellett másznia, és gyorsnak sem nevezhető az, amit művelt, mert még bizony nem rutinos. Az viszont sokkal fontosabb, hogy el is talált a bejárati csarnokig, vagyis egészen pontosan a lépcsők tetején állt meg és nézegetett le egy darabig, figyelve az arra járókat, és minden egyebet. Maga a hely is érdekelte, és minden apróságról továbbszőtt gondolataiban is szívesen bolyongott, támaszkodva a korlátnak.  
Csak percekkel később indult le a központi lépcsőn, lassan, vontatott mozgással, de mosolyogva. Leérve még mindig az embereket nézte, szinte kényszeresen, pedig így csak külsőleg, látszatból ismerhette meg a környezetét, de ez nem számít problémának, változnak a dolgok lassacskán.
Tekintete leragadt azonban egy lányon, aki a lépcsőn feküdt látszólag, sőt, ténylegesen, a mennyezetet nézve, talán a freskókat csodálva, vagy csak gondolkodva, ahogyan ő is szokott. Bárhol képes rá, mindegy milyen körülmények között, kizárva a külvilágot, rendszerezni a belül uralkodó káosz apró kis darabjait: na ez nagyon megy neki.
- Szia! - mosolyodott el ismét, majd vele azonos lépcsőfokon megállva le is huppant mellé. - Zavarok? - alapvető kérdés, bár még nem volt benne biztos, mit akar. Csak lenni itt, szépen nyugodtan, hogy senki és semmi se zavarja, vagy beszélgetni, ismerkedni, felfedezni. Majd talán a lányka reakciója segít neki eldönteni.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 8. 14:56 | Link

Joseph Beck

Szeretek itt, a bejárati csarnokban lenni, mert itt nyugodtan tudok gondolkozni, még az itt elhaladó emberek sem zavarnak. Most is, miközben nézem a mennyezetet, gondolataim messze elkalandoznak. El egészen Japánig, ahol azon élnek, akiket mindennél jobban szeretek. Elgondolkodom azon, hogy vajon ők most mit csinálnak. Anya biztos a rendelőjében van, vagy épp Daisuke-vel. Alice meg, hát ő fogalmam sincs, mert nagyon kiismerhetetlen személy. Tudom, hogy a legjobb barátnője vagyok, és ismernem kéne, de szerintem őt még a saját szülei sem ismerik ki teljesen. Ezen gondolatoktól mosolyra húzódik a szám.
gondolataimból egy srác hangja húzott ki, aki eközben leült mellém.
- Szia - köszönök vissza neki, és barátságosan mosolygok rá. - Nem, nem zavarsz.
Nézem a srácot, akit még soha nem láttam ezelőtt, ezért talán új lehet. ezt az ötletet egyből el is vetettem, mert idősebb mint én, tehát akkor csak az az egy lehetőség maradt, hogy ő az egyik diák valamelyik külföldi suliból.
- Milyennek látod eddig ezt az iskolát? - kérdem pár perc némaság után, s közben végig mosolygok. - Vagyis a te iskoládhoz képest - utólag belegondolva, talán nem volt túl jó ötlet ezt megkérdezni, mert lehet egy kicsit tapintatlan ez a kérdés, de most már mindegy, ami történt, megtörtént.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. június 12. 22:02 | Link

Joseph Beck
Keiko Sama


Azért azt már kisebb sikernek is elkönyvelheti, hogy a lány nem küldte el valami sokkal szebb helyre, hanem kedvesen és barátságosan mosolygott rá. Természetes, hogy erre ő is hasonlóan tett, de azért még elgondolkodott a dolgon. Azt igazából nem tudta, hogy ide milyen diákok járnak, bár személyiségben azért biztos volt benne, hogy rendesen feloszlik a tanulók csoportja. Ez mindenhol így van, de szerencséjére egy pozítívabb részbe sorolható egyeddel találkozott össze.
A kérdés először a hosszas halgatás után meglepte. Na nem csak azért, mert bambult a semmibe a csarnokot figyelve, hanem mert túl sokat nem is hallott belőle, és fordítania is kellett.
- Tetszik. Szép, tiszta, sok a diák, mindenki kedves, aranyos. - csak egyszerű tény mind, bár meglehetősen szaggatott tempóban mondta így is, amit kigondolt. Annyira nem akarta túlbonyolítani, részletes véleményt sem akart, de nem is tudott mondani, annyit nem sétált.
- Hogy hívnak? - újabb egyszerű dolgot hallhatott a kedves beszélgetőpartner tőle, ennél összetettebben már csak anyanyelvén és angolul képes kommunikálni.
- Én Josh vagyok. - részéről a bemutatkozást is gyorsan lerendezte, ezen sem problémázott, keresztnevével elégedjen meg a lányka, és jó lesz úgy. Persze ahogy a melllette ülő arcán ott ült az édes mosoly, ő sem állhatta meg, és próbált is rá figyelni, nem elbambulni, vagy a mennyezetet nézegetni esetleg. Igaz, hogy az remekül menne neki, meg a távolbanézés is, amiből olimpiai bajnok is lehetne, olyan profi szinten műveli, mégis valami neveltetésből adodóan felmaradt és most valahol belül kiáltozó hang súgta neki, hogy rá figyeljen legalább, ha már beszélget vele. Ez nála nem automatikus dolog, mivel koncentrációs képessége olyan szinten van, hogy jó néhány dolgot egyszerre csinálni sem okoz neki problémát, csak hát mégis, ha kell, akkor kell.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 15. 19:58 | Link

Josh

 A srác arcán némi meglepettséget veszek észre kérdésem hallatán, de azért válaszol. A magyart nagyon töri, nagyon nehezen megy neki. Én is nagyon nehezen tanultam meg, igaz, hogy apám magyar, de eleinte nem voltam túl jó kapcsolatban ezzel a nyelvvel. Így szerintem nem lenne túl tartós a beszélgetés, szóval a továbbiakban angolul folytatom, bár meg kell hagyni, az angol kiejtésem nem a legjobb, de azért remélem megérti.
- Meg kell hagyni, hogy itt tényleg barátságosak az emberek - mondom, már angolul, s közben végig mosolygok.
- Engem Keiko-nak hívnak - válaszolok kérdésére, majd nyújtom felé a kezem, mert bemutatkozásnál azt illik, legalábbis nekem úgy tanították.
- És ez a tusa milyen? Úgy értem milyen érzés részt venni rajta, és megnyerni? - kérdem kíváncsisággal az arcomon. - komolyabb bajuk nem lesz a résztvevőknek? - kérdezem ismét, s most egy kis aggodalom látszik az arcomon.
Kicsit aggódom a levitások miatt, mert bármikor lehet valami baleset vagy bármi, és ey kicsit - nagyon - féltem őket.  Igazság szerint, ha több bátorságom lenne, akkor én is jelentkeztem volna, de nem vagyok az, vagyis annyira bátor mint a többiek.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. június 20. 17:19 | Link

Joseph Beck
Keiko Sama


Valamelyest megnyugtatja a srácot, hogy a mellette ülő is beszél angolul, és ezzel könnyítheti a társalgást, amit rögtön egy apró mosollyal is jutalmaz, aztán csak hallgatja, amit a másik mond. Valóban, eddigi tapasztalata alapján ide kedves emberek járnak többségében, nem mintha aztán olyan jártas lenne ő errefelé, csak az alapján, amit látott.
Kezét természetesen ő is nyújtja, amikor a bemutatkozáshoz érnek, és magában elkönyveli egy apró hibának is ezt, hogy nem nyújtotta először ő maga rögtön, ahogy nevét kimondta, bár annyira azért mégsem nagy vétség ez, hogy aztán gyötörje magát miatta, viszont azért megjegyezendő.
- Jó, szuper. Felemelő, és büszkeséggel tölt el. Meg jár mellé valami furcsa még, amit talán... talán az lehet a nyerni akarás, hogy hajtod magad a célig, és akkor már más nem számít. Mellette pedig oda kell a kitartás, az akarat, mert nélküle sokra nem mész. Az se jobb, ha csak a hírnév vágya hajt, magadnak akarj megfelelni, ne a világnak. - furcsa lehet talán tőle ez a hosszas magyarázat, persze angolul, de mégis muszáj volt mindent hozzátennie, így is eléggé felületesen, mert tudná még mesélni, mi is a helyzet a dologgal.
- Megnyerni? Az leírhatatlanul jó érzés, nem tudom elmondani. - folytatja is persze rögtön, mert hát ég mindig van, amiről nem ejtett szót, és a másik pedig érdeklődött.
- Azt nem mondom, hogy senkinek semmi baja nem lesz, de természetes, hogy komoly sérüléseket nem szerethetnek. - legalábbis szerinte, náluk úgy volt, és itt is így kell lennie. Máshogy nem tudná elképzelni.
- Te hogy állsz ezzel a tusás dologgal? - értve ezt mindenre, bár tekintetéből bizonyára kiderül, nem kell részleteznie.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 13. 20:55 | Link

Josh

ú, remélem nem a rémes kiejtésem miatt mosolyodott el. Mondjuk nem is csodálom, az ő helyében én hangos nevetésben törnék ki. Ezen kétség ellenére, egy enyhén zavart mosollyal viszonzom a mosolyát, és a fülem mögé tűrök néhány kósza, szemembe lógó tincset.
- Na hát akkor én már az első fordulóban kiesnék - mondom egy vigyor kíséretében. - Mármint, úgy értem, hogy a kitartásommal vannak némi gondok. Én bízom benne, hogy háztársaimat nem húzza magával a hírnév hatalma - nem is tudnám elviselni, bár tudom, hogy ők nem ilyenek, és olyanok maradnak, mint voltak. Nagyon megkedveltem őket, és nagyon hiányoznak, így most, hogy eszembe jutnak, egy kicsit elszomorodom, és ujjaimat kezdem tördelni, amiről már próbálok leszokni, de nagyon nehéz. Rossz szokásom, de hát senki sem tökéletes - főleg én nem. Végül csak összeszedem magam, és egy mosolyt küldök Josh felé.
- Oh, ez egy kicsit megnyugtat - felelem, egy mély lélegzetvétel kíséretében, majd egy újabb vigyor következik. Kicsit tényleg megnyugtat a tudat, hogy nem esik a diákoknak komoly bajuk. Mondjuk az is igaz, hogy semmit sem tudnék tenni annak az érdekében, hogy ez így is maradjon.
- A tusa? Hát, nem tudom - habozok egy kicsit, hogy össze tudjam szedni gondolataimat. - Szerintem egy jó dolog, hogy a diákok így össze tudják mérni erejüket, és ez az iskola hírnevének is jót tesz, de engem annyira nem fogott meg - fejtem ki, s remélem ebből meg is tud mindent.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. július 19. 18:38 | Link

Joseph Beck
Keiko Sama


- Áh, nem hiszem. Arra is jó ez, hogy fejleszd magad. A kitartásodat is többek között. - elmosolyodik, majd válaszol még a további kérdéseire, természetes. Ez nem a dolga feltétlenül, de ha már bajnokként érkezett ide, akkor meg kell tennie. Meg neveltetése egyébként is ezt diktálja, de a logikai és fontossági sorrend akkor is van.
Megint csak mosolyog, ahogy a lány kijelenti, hogy ez megnyugtatja. Általában ezt az emberek csak mondják, és egyáltalán nincs így, vagy csak részben, és nagyon kicsi mértékben. Most ő nem tudja eldönteni, hogyan is van ez, de az biztos, hogy nagyon komoly baja itt senkinek sem lehet.
- Semmi? - neki eléggé furcsa, hogy nem fog meg valakit, bár ilyenek is vannak persze, neki ez mégis egy fokkal nehezebben elfogadható. Befogad mindent, csak a feldolgozáshoz idő kell, és ennek a hányadosa határozza meg, mi mit jelent számára. Egyelőre ezt nem tudja hova rakni, de azért mosolyog.
- Végül is.. van ilyen. Nem jöhet be mindenkinek... ízlések és pofonok. - egyszerűen lerendezi, nem csinál belőle problémát, ez van, kész. Ezt így már könnyebb elfogadnia, de a témát szeretné terelni.
- Téged akkor mik érdekelnek? Mi az, amit szeretsz csinálni? - talán feleslegesnek tűnik a kérdezősködés, de ha már idáig eljutottak, akkor egy bizonyos szálon tovább kéne vinni a beszélgetést. Az a szál pedig most ez lesz, mert ez legalább pozitív, és rengeteg más irányt is fel lehet vele venni.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 19. 21:08 | Link

Josh

Hát ha ő mondja, akkor biztos így van, de azért nem vagyok benne biztos, hogy valóban képes lennék rá, sőt szerintem nem menne, de nagyon nem. Lehet erre mondják, hogy fő az optimizmus, ami belőlem nagyon hiányzik ezek szerint. Sok dolognak csak a rossz oldalát látom meg először, persze nem tehetek róla, egyszerűen ilyen vagyok.
Josh mosolyára egy mosollyal felelek, mert mások érzelmei hatással vannak rám is, legyen az rossz, vagy jó. Ha mosolyognak körülöttem az emberek, nekem is mosolyra görbül a szám, és ez szerintem így van jól.
- Nem igazán. És hát nem tetszhet mindenkinek minden - és ez nem is baj. Milyen lenne már a világ ha nem lennének ellentétek, vagyis mindenkinek ugyanaz, mindenik tetszene? Hát szerintem nem lenne a legjobb, de talán háborúk nem lennének. Na jó talán lennének, de nem követelnének annyi emberáldozatot. Vagy igen. Ki tudja?
- Én? - kérdezek vissza, mert őszintén szólva meglepett a kérdése. - Hát én zenélni szeretek nagyon, és az iránt érdeklődöm a leginkább. Nekem a családomat a barátaim után a zene a legfontosabb - és ez nem is csoda, tekintve azt, hogy fő Bagolykő előtt zenesuliba jártam. Bár ezt ő nem tudhatja, de ha jó a felfogóképessége, akkor rájöhet arra, hogy a zene fontos szerepet játszik az életemben. - Meg rajzolni szeretek még nagyon. És te? Mit szeretsz csinálni?
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint