 A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.  A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
Anyuka <3előzmény a kapuban- Dehogynem, csak azt hittem ez egyértelmű...
Még csak nem is túlzok, tényleg az a furcsa, ha nem akad ki valamim, nem vág le egy hisztit, és nem akarja irányítani a dolgokat. Akkor baj van, méghozzá nem is kicsi.
A lelkesedés részemről nem olyan furcsa, mint minden más itt, jelen pillanatban nekem, de nagyon megnyugtat, hogy elviekben nincs akadálya annak, hogy nézzünk együtt házat, méghozzá hamar, amennyire lehet. Van talán valami különlegessége ennek az egésznek, a háznak? Igazából nem tudom, de olyan jó lesz együtt lakni, lent a faluban, csak mi. Már csak Vivi kellene, úgy lenne perfect, de majd talán az a nap is eljön egyszer.
- Problémásabbak?.. hát akkor elég sokat változott a suli...
Ez csak egyszerű megállapítás, de a navinében ilyen, hogy problémásabbak... Valahogy róluk nem igazán tudom elképzelni, hogy egy icike-picikét is nehéz legyen velük bánni, vagy a viselkedésükkel lenne baj. Nem olyanok, legalábbis szerintem, de ez a három év azért látszik, hogy mindenhol, minden tekintetben meghozta a hatását.
- Jééé... A tárgyaik maradtak?
Értem ezalatt az önismeretet meg a SVK-t természetesen. Én igazából szerettem mindet, amit csak itt tanítottak, úgy összességében, de az idő nem áll meg, és ahogy Anyu tovább mesél, először arról, hogy kik maradtak elmosolyodom, azaz inkább egy fülig erő vigyor húzódik képemre, merthogy elképesztően örülök neki, hogy ők még itt vannak. A változások sem maradhatnak el amúgy, és már rögtön a szellemtan megfog, már hogy aki tanítja, majd a LLG-nél első gondolatom megint Vivi, azaz inkább hogy mennyire szereti, de gondolataimat rögtön el is terelem, ahogy bambulok egy cseppet a semmiben, jegyezve az utat meg a tájat, és kizökkent az az információ, ami most már a buksimig is eljut tisztán, hogy nincs mágiatörténet.
- Hogy miiiiii?
A végét már egész magas hangon mondom, fel is emelve cseppet, végül is azért engem meghökkent a hír, és még ha olyan hisztit nem is vágok itt le, mint ikrem, véleményem nekem is van.
- Huuh, most így hirtelen fogalmam sincs... Nem tudom, akármit.. Még átgondolom...
Nem tudok normálisan gondolkodni se, eléggé elvakít most, hogy itt nem tanítják a kedvencem, nincs tanár, nincs tárgy, jesszus... Kibírom-e, most ez a kérdés, de csak magam felé. Most akkor teljesen más lesz minden? Na jó, le kéne nyugodni, nyugi van, oké... Közben viszont elérünk a szép nagy ajtóig, a bejáratig, ami megint csak új irányba tereli a gondolataimat, vagyis hogy itt vagyok... Nosztalgikus érzés, de azt se mondhatom, hogy csak kicsit, és nagy-nagy boldogsággal megtelve próbálkozok az ajtó kinyitásával, azaz nekidőlök, és majdnem be is esek, de azért jók a reflexeim és ez nem történik meg. Remélhetőleg Anyu is bejön mögöttem minden probléma nélkül, de én addig még teszek pár lépést a csarnokban előre.
- Ömm.. most merre?
Hiába is, nem tudom merre kell menni innen az irodájához, de mint korábban kiderült nem is oda megyünk, hanem a házvezetőmhöz, az meg nekem már ténylegesen error, merre lehet. Neki viszont tudnia kell, és meg is mondhatná, mert tudni szeretném, és akkor ez van, tudni is fogom, előbb vagy utóbb.
|
|
|
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
|
|
Írta: 2013. május 25. 11:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=123236#post123236][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.05.25. 11:00[/b][/url] Anyuka <3előzmény a kapuban- Dehogynem, csak azt hittem ez egyértelmű...
Még csak nem is túlzok, tényleg az a furcsa, ha nem akad ki valamim, nem vág le egy hisztit, és nem akarja irányítani a dolgokat. Akkor baj van, méghozzá nem is kicsi.
A lelkesedés részemről nem olyan furcsa, mint minden más itt, jelen pillanatban nekem, de nagyon megnyugtat, hogy elviekben nincs akadálya annak, hogy nézzünk együtt házat, méghozzá hamar, amennyire lehet. Van talán valami különlegessége ennek az egésznek, a háznak? Igazából nem tudom, de olyan jó lesz együtt lakni, lent a faluban, csak mi. Már csak Vivi kellene, úgy lenne perfect, de majd talán az a nap is eljön egyszer.
- Problémásabbak?.. hát akkor elég sokat változott a suli...
Ez csak egyszerű megállapítás, de a navinében ilyen, hogy problémásabbak... Valahogy róluk nem igazán tudom elképzelni, hogy egy icike-picikét is nehéz legyen velük bánni, vagy a viselkedésükkel lenne baj. Nem olyanok, legalábbis szerintem, de ez a három év azért látszik, hogy mindenhol, minden tekintetben meghozta a hatását.
- Jééé... A tárgyaik maradtak?
Értem ezalatt az önismeretet meg a SVK-t természetesen. Én igazából szerettem mindet, amit csak itt tanítottak, úgy összességében, de az idő nem áll meg, és ahogy Anyu tovább mesél, először arról, hogy kik maradtak elmosolyodom, azaz inkább egy fülig erő vigyor húzódik képemre, merthogy elképesztően örülök neki, hogy ők még itt vannak. A változások sem maradhatnak el amúgy, és már rögtön a szellemtan megfog, már hogy aki tanítja, majd a LLG-nél első gondolatom megint Vivi, azaz inkább hogy mennyire szereti, de gondolataimat rögtön el is terelem, ahogy bambulok egy cseppet a semmiben, jegyezve az utat meg a tájat, és kizökkent az az információ, ami most már a buksimig is eljut tisztán, hogy nincs mágiatörténet.
- Hogy miiiiii?
A végét már egész magas hangon mondom, fel is emelve cseppet, végül is azért engem meghökkent a hír, és még ha olyan hisztit nem is vágok itt le, mint ikrem, véleményem nekem is van.
- Huuh, most így hirtelen fogalmam sincs... Nem tudom, akármit.. Még átgondolom...
Nem tudok normálisan gondolkodni se, eléggé elvakít most, hogy itt nem tanítják a kedvencem, nincs tanár, nincs tárgy, jesszus... Kibírom-e, most ez a kérdés, de csak magam felé. Most akkor teljesen más lesz minden? Na jó, le kéne nyugodni, nyugi van, oké... Közben viszont elérünk a szép nagy ajtóig, a bejáratig, ami megint csak új irányba tereli a gondolataimat, vagyis hogy itt vagyok... Nosztalgikus érzés, de azt se mondhatom, hogy csak kicsit, és nagy-nagy boldogsággal megtelve próbálkozok az ajtó kinyitásával, azaz nekidőlök, és majdnem be is esek, de azért jók a reflexeim és ez nem történik meg. Remélhetőleg Anyu is bejön mögöttem minden probléma nélkül, de én addig még teszek pár lépést a csarnokban előre.
- Ömm.. most merre?
Hiába is, nem tudom merre kell menni innen az irodájához, de mint korábban kiderült nem is oda megyünk, hanem a házvezetőmhöz, az meg nekem már ténylegesen error, merre lehet. Neki viszont tudnia kell, és meg is mondhatná, mert tudni szeretném, és akkor ez van, tudni is fogom, előbb vagy utóbb.
|
Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
|
|
|
Szendrei Véda
INAKTÍV
A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
|
|
Írta: 2013. június 2. 06:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=127972#post127972][b]Szendrei Véda - 2013.06.02. 06:03[/b][/url] Lányka <3* Nem is érti, hogy az ikrei hogy lettek ennyire különbözőek, mégis ennyire egyformák. De persze ezt nem csak külsőleg kell gondolni, hanem alapvetően bizonyos dolgokban ijesztően hasonlítanak, annak ellenére, hogy a személyiségük valami iszonyatmódon eltér egymástól. Egyáltalán azt is nehéz elképzelni, hogy hogyan tudnak ennyire jól kijönni egymással. Nyilván, ez annak köszönhető, hogy bár Lettinek erősek a kék vonásai, azért a sárga béketűrő természete még máig intenzíven él. Meg Vivien is olyan, hogy előbb kidühöngi magát, aztán megbánja az egészet, amit kimondott. Nagy szíve van a lánynak, csak valahogy szereti elrejteni a harsány viselkedésével és a beszólásaival. A 20 év alatt nem sikerült megtanítani neki, hogy előbb gondolkodjon, és csak azután beszéljen. Igazából nem is tudja, hogy miért nem menekült el eddig a lengyelektől, mert hát szigorúbb egy nép, mint a miénk, ráadásul a jegyei sem olyan kimagaslóak. Az anyanyelvén csak könnyebb lenne tanulnia, ráadásul akkor együtt lehetne a testvéreivel is.* - Ja, hogy úgy… * Feleli legyintve egyet. Ha Vivient a lengyel fegyelem nem nevelte meg, akkor már valami katonai iskolába kellene küldenie, vagy az angolok közé, ahogy az apja akarta. A nemesi származás megvan, de ott kilógna rendesen a sorból, s bizony az a nép nem a testvérünk, mint a Jagellóké. Anno neki is meg kellett küzdenie a sznob teázók elismeréséért, ez a szőkeséggel sem lenne másként.* - Hát igen, vannak köztük balhésabbak, meg hallani ezt-azt vissza. *Válaszolja csevegve, különösebben nem tudja jelenleg érdekelni ez a téma. Végre itt a lánya, ez a legfontosabb. Most, hogy újra látja a kastély falai között lépkedni Lettit, eltökélte, hogy addig nem nyugszik, amíg az ikrét is haza nem csábítja valahogy. * - Egyébként majd élőben is meglátod, rengeteg dologgal kibővítették a kastélyt, például van uszodánk is. * Ha nem csalnak az emlékei, akkor még nem volt 3 évvel ezelőtt ilyen létesítmény az épületben, de a biztos, hogy számtalan lehetőség áll a diáksereg rendelkezésére. Programok is vannak dögivel, csoda, hogy egyáltalán tanulni van idejük az idejáróknak. * - Tyű, jó kérdés, szerintem maradtak. Serennek tuti, hogy igen, Alexának nem tudom. * A két rellonos még csak a szárnyait bontogatta tanárként, amikor ő idekerült 8 éve, azóta már mind a ketten gyakorlott tanárként dolgoznak, Alexánál a gyerekek száma is jócskán felszaporodott.* - Egyébként most ők vezetik a Rellont, hogy Richárd elment. * Folytatja némileg lemondóan. Nagyon megkedvelte a férfit, korábban a rezervátumban is dolgoztak együtt. Amikor Viviennel és a fával megesett az a kis intermezzo, akkor is mellettük állt. A Mágiatörténet a lány életének fontos része, előtte nemigen lelte az útját, ám szerencsére Lengyelországban tanították ezt a tárgyat. Sajnos a Bagolykőben évek óta nem tudnak tanárt fogni hozzá, pedig igencsak sokakat érdekelne. * - Nyugi, szerintem meg tudjuk oldani óraadóval, vagy valami. A tanár szakon egész sok újdonság választható. * Nem biztos benne, hogy a leányzó szeretne-e a nyomdokaiba lépni, mint pedagógus, mindenesetre az jó választás lehet a számára, hogy tanár szakra megy, mert akkor mindenképpen megoldható lesz a Mágiatörténet. Ha mást választ, akkor az már bajosabb, de óraadót akkor is szerez az intézmény, biztos nem csak Lettit érdekli a múlt.* - Elfelejtettem beszélni az igazgatóval erről, de egyébként is vannak Mágiatörténelmes szakok, csak nem abban a formában, ahogy lengyelben volt. * Folytatja megnyugtató hangon, ha már sikerült előre felkavarni Letti érzéseit. Ez bizony hiba volt, mindent próbált elszervezni a hazaérkezése örömére, hogy az egyik legfontosabbat elfelejtette megérdeklődni. Anyaságból troll.. * - Ott fel, aztán a második oldalfolyosón jobbra! * Mondja a pálcájával irányítva a lány kofferját. Mindjárt meglesz a nagy találkozó, alig várja a kis tökmag arcát, amikor meglátja a nővérét.*
|
|
|
|
|
