37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 20. 11:02 | Link
Maróti Fanni


Úgy tűnt, ahogy csípőmmel a korlátnak támaszkodtam abban a csúnya karácsonyi pulóverben, amit még a nővérem elsőbbségi bagolypostával küldött, hogy engem is elért az ünnepi hangulat. Mi tagadás, ez volt az utolsó karácsonyom a kastélyban, és ha eddig egy évben sem vettem részt a készülődésben, legalább most illett úgy tennem, mintha valóban hasznára válnék a hatalmas fenyőt körberajongó diákseregnek. Ha ez máshogy nem is nyilvánult meg, a kezem legalább tele volt kisebb-nagyobb díszekkel, és mikor a fára véletlenül ferdén került fel egy éneklő gömb, még odaszólni is hajlandó voltam a pálcáját egyelőre még ügyetlenül használó elsős lánykának.
A háttérben ünnepi dalok szóltak, és odalent, a bejáratnál egyre ingerültebb manók sürögtek, újra meg újra feltakarítva a sáros cipőtalpak nyomait. Hiába, azok nem akartak elfogyni. Miután szófogadón odaadtam a mutatóujjamon lógó csiklandozáskor sivító csengőt az egyik navinés srácnak, megfordultam, és alkaromat rátámasztottam a széles korlátra. Mindenki sietett, úgy éreztem, csak nekem nincs semmi dolgom. Ráérősen figyeltem a kilincset egymásnak adó diákokat. Volt, akinél már bőrönd volt, volt, aki véget nem érő percekig ölelte a barátnőjét. Talán még sírtak is.
Elmosolyodva lehajtottam a fejem, és hogy leplezzem zavarom, ujjaim között egy vékony cukorbotot kezdtem forgatni. Annak ellenére, hogy három lánytestvérem volt, és az évek során nem egy könnycseppet láttam, képtelen voltam hozzászokni az egereket itató lányok látványához. Kezelni meg aztán pláne nem tudtam őket. Sem a helyzetet.
Az érzelmes búcsúzkodás - még, ha a fejem udvariasan el is fordítottam, és a piros-fehér csíkos bottal játszottam - beférkőzött a bőröm alá.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. december 23. 15:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 16. 11:02 | Link
Monsieur Saárossy Gilbert


Odakint verőfényes napsütés. Hős kisasszonyunkat mégsem hozza lázba a dolog. Éppen mugliismeret óráról igyekszik felocsúdni. Számára a legértelmetlenebb óráról beszélünk. Miért kellene azon elmélkednie tanulás helyett, hogy mire is való a gumikacsa. Muglik. Szóra sem érdemes a bagázs. Ő abban a családban nevelkedett, ahol régimódi gondolkodású szülei még mindig attól tartanak, hogy vasvillával és fáklyákkal érkeznek a boszorkányüldözők portájukra, miközben a gyerekek alszanak. Ezen gondolatban megrémülve igyekszik az iskola folyosóján. Most nincsen nála táska. Könyveit szorosan lapos kis mellkasához húzza, és lehajtott fejjel rohan végig az első részen. Sokan vannak ma nagyon a kastélyban. Pánik közeli állapotba kerül. Ehhez nincsen hozzászokva. Gyorsan kapkodja a mélyebbnél mélyebb levegőt, majd egy beeső ablaknál megáll, és megvárja, amíg mindenki szépen elhalad előtte. Nem kell sietnie sehova. Mára ez a csodálatos óra volt az utolsó, ahol jelenése van.
Egy eridonos lány áll meg előtte, és aggódva teszi fel a „Jól vagy?” kérdést. Mona szemei szikrát szórva mélyednek suli társa tekintetébe. Felháborító, hogy valaki gyengesége közben hozzá mer szólni.
- Amint… eltakarodsz… úgy leszek.
Fintorog, a márványpadlót kezdi bámulni.
Hallja, ahogyan csalódottan sóhajt az eridonos, s lépteit egyre távolabbról hallja.
Utoljára módosította:Málnássy Pomona, 2018. július 16. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. március 21. 20:57 | Link
Lewy Bojarski
Левый Боярский


Tágra nyílt szemekkel, csodálkozó ámulattal nézek körbe, átlépve az iskola főbejáratát. Nem csak azért teszem ezt mert elszoktam az ilyen jellegű épületek és belső terek látványától, hanem mert igen erős déjá vu érzést élek meg ebben a pár pillanatban. Talán ráfoghatom később arra a tényre, hogy minden ilyen nagy múltú és fizikai kiterjedésű intézmény hasonló szerkezetű. Valahol mélyen, legbelül azonban biztosan tudom, hogy nekem most itt kell lennem, hogy ez megtörténjen velem. Itt a helyem. Minden ide vezetett. Az érzés azonban, amilyen váratlanul jött, olyan gyorsan már tova is száll, hogy átadja helyét a mérhetetlen kíváncsiságnak. A vasútállomásra való megérkezésem óta erre vártam, hogy végre betehessem a lábam ide és megismerhessem a tanodát, ami nem csak új munkahelyem, de végső soron otthonom is lesz egy jó időre. Reményeim szerint legalábbis. Először is teszek pár lépést és meg is találom a hirdetőtáblát, amit elkezdek böngészni. Egyik kezemben a bőröndöm a másikban Lex és hordozója. Hajam fonatban simul petrolzöld, combközépig érő kabátomra, mely alatt egy egyszerű acélkék pulóver és farmer van. Utazáshoz praktikus viselet, ahogy a bőrcsizma is, amibe fázós lábaimat bújtattam. Elveszettnek tűnhetek és akár tanácstalannak is a külső szemlélő számára. Meglehet, ez így is van. Az előbbi kósza érzet ellenére minden új még nekem és míg meg nem ismerek minden zegzugot, addig lesz bennem némi megilletődöttség. De azt hiszem akad majd, aki útba igazít, amikor szükségem lesz az iránymutatásra. Miután átfutottam az összes tacepaót elindulok az orrom után, átvágva a csarnokon, mely a bejáratból nyílik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 1. 18:37 | Link
Thomas


hétköznap késő délelőtt|o


Gondolataimba merülve hagyom el a tantermet és érkezem meg a bejárati csarnokba. Egyrészt még az önismeret órán elhangzottak járnak a fejemben, másrészt már az, hogy mihez kezdjek a következő órámig, ami bizony délután lesz csak. Harmadrészt meg a nyári szüneten töprengek. Ami itt van a nyakunkon, bárhogy is nézzük.
Dankával beszéltük, hogy lemennénk a Balcsira, de azóta még nem sikerült pontosítani, hogy ők mikor is mennek. Meg, hogy tényleg csatlakozhatok-e. Más programról egyelőre nem tudok. Vagyis vannak halvány elképzeléseim persze, de tervezgetni még nem kezdtem el. Ráérek végül is, először úgy is a vizsgákon kell túl lenni. Lehet, hogy útba ejtem a könyvtárat és tanulok egy kicsit. Ártani nem árthat. Aztán elugrom Beniért és kóválygunk egyet odakint. Végre pont jó idő van, se túl meleg se túl hideg. Na nem mintha a hideg engem úgy nagyon zavarna. Vaagy, kihagyom a könyvtárat és rögtön a sárkányleopárdért megyek. Kinn meg nézegetem a jegyzeteim. Igen, ez lesz a jó. Elég volt a kastélyból, ki kell élvezni a kinti levegőt is. Meg kell a D-vitamin. Ahogy elhatározom a dolgot meglepődve torpanok meg, hiszen már majdnem elértem a bejárati ajtót. Noha még nem erre akartam jönni, csupán automatikusan hoztak a lábaim a szabadságot jelentő kapu felé. Visszafordulok hát és határozottan indulok meg ismét a lépcső irányába.
Az alsó fokra leteszem a táskámat, kibújok a taláromból. Éppen eléggé melegem van enélkül is, egy darabig most úgy sem kell, szóval nekilátok elpakolni. Pont tökéletes a hosszú farmer és ujjatlan top is. Az hogy esetleg mások mit szólnak ehhez a mutatványhoz nem igazán izgat. Megszokhatta már mindenki ezt tőlem, hiszen amint nincs rá szükség – órák vagy prefektusi teendők miatt – akkor rajtam nem igazán van uniformis. Visszacsatolom a táskát, majd megindulok felfelé a lépcsőn. Ó tényleg, most rá tudok nézni a pontállásra is!
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. augusztus 1. 19:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. augusztus 31. 21:56 | Link
Theon


És a nyakam ráteszem, hogy ezt direkt csinálta. Teljesen lesújtva nézem a padlómon árválkodó ruhadarabot, és azon tanakodok, hogy kesztyűvel vegyem fel, vagy hívjam egyből az ANTSZ-t, vagy mi legyen. Hozzáteszem, ilyenben nekem még sose volt részem, pedig laktam együtt pasival, bő két éven keresztül. Mondjuk arra meg már nem is akarok emlékezni.
Érzem, hogy a halántékomon dagadni kezd az ér, mert nem akarok belegondolni, mit művelhetett még itt, szóval kesztyűt húzok, és nem érdekel, mennyien néznek rám furcsán az utamon, de akkor is a kastélyba veszem az irányt, hogy a fejébe húzhassam.
Hálaégnek sokáig nem is kell keresnem, nyilván pont a vacsoraidő vége van, és készül lemenni, és hát... nincs egyedül. Pár rellonos még csatlakozik hozzá, ez pedig nekem egy tökéletes alkalom.
- Bocs bocs - lökök arrébb két nyurga srácot, hogy aztán angyali mosollyal az arcomon, a kis görcs elé kerüljek.
- Képzeld, épp az Ispotályban voltam látogatóban, mikor találkoztam a barátoddal... ezt küldi, meg egy üzit. Sajnos ne várd mostanság vissza a kastélyba, pár hete kiderült, hogy Aidses - szomorúságot mímelve nyújtom át neki azt, amit ott hagyott nálam, és hat. Nem tudom, az itteniek közül, mennyit sikerült befűznie, de az biztos, ebben a pillanatban nem kevés ütő megállt, és elégedettséggel tölt el, hogy a többi nyúlvány hátrálni kezd, majd úgy dönt, inkább a társuk nélkül folytatják útjukat.
- Mondtam, hogy takaríts ki - ezt már normális hangon közlöm vele, még a vállam is megvonom. Persze, miután meggyőződtem arról, senki nem fogja hallani, hogy nálam aludt.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. augusztus 31. 21:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Várszegi Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2019. november 19. 11:42 | Link
Drinóczi Gerda Vivien


Gábor izgatottan dobol ujjaival a vonat ülésének karfáján, miközben ezredjére pörgeti végig fejében az elmúlt napok történéseit. Életében először cselekszik úgy, hogy az teljesen szembe megy a szülei akaratával. Még maga sem érti, hogy hogyan jutott arra döntésre, hogy az atyai szigor és az anyai féltés ellenére teljesen egyedül elköltözik otthonról, és beiratkozik a Bagolykőbe...
Gyermekkora szinte teljes mértékig mágiától mentesen telt. Nevelőapja bankár egy jól menő budapesti banknál, édesanyja pedig pszichológusként dolgozik, és ideje nagy részét otthon tölti. Mindig is nagyon jó szülei voltak Gábornak, és mivel egyedüli gyerekként nevelkedett a családban, így teljes figyelmüket rá tudták fordítani. Azzal most már tisztában van, hogy ez nem minden esetben volt teljesen egészséges, de azért a szülők is igyekeztek kerülni a túlzásokat.
Figyeltek rá, féltették, de mivel Gábor sem okozott csalódást, ezért a kellő szabadságot is megadták neki. Így az egész élet nagyon harmonikusan és kiszámíthatóan telt, egészen addig, míg először látogatott el egyedül a nagyihoz egy hétre.
Nagyi Balatonfüred mellett élt egy kis faluban, ahol év közben alig, nyáron viszont nagyon is pezsgő volt az élet. A nagyapáról mindig homályosan mesélt ő is és anya is, így még az sem derült ki Gábor számára, hogy pontosan mikor és hogyan halt meg. Minden esetre ő világ életében úgy tudta, hogy nagyi egyedül él. Szóval ezen az első nyáron, amikor a szülei otthagyták őt egy hétre nagyival, minden megváltozott. Eleinte semmi különös nem történt, lementek együtt a strandra, megsütötték a szokásos nyaralásindító hekket, nagyi olvasott a kertben, Gábor kiment a stégre. Nézte a vizet, a nádast, majd érdekes hangokra lett figyelmes. Mintha valaki szólongatta volna. Gábor körbepillantott, de a legközelebbi pancsoló családot is már több száz méterrel elhagyta. Tovább folytatta útját, majd ismét hallotta a hangot. Felkapta a fejét, és egy sikló csúszott el mellette villámgyorsan. Gábor nem tudta hova tenni a dolgot, de arra gyanakodott, hogy napszúrást kaphatott, ezért visszafordult a nyaralójuk felé. Otthon vacsora közben elmesélte nagyinak a délutáni élményeit. Nagyi arcán széles mosoly terült el, majd elkezdte kérdezgetni a fiút arról, hogy korábban is tapasztalt-e már ehhez hasonlót. Gábornak mindig is voltak érdekes gondolatai, megérzései, és néha úgy érzékelte, mintha egy-egy tárgy megmozdult volna körülötte, de sosem tulajdonított különösebb jelentőséget ezeknek a dolgoknak. Most azonban mindent bevallott... Ekkor mesélt neki nagyi először boszorkányokról, varázslókról, repülő tárgyakról, átkokról, és különleges lényekről. A 12 éves fiú teljesen összezavarodott. Először nagyon megijedt, majd érdeklődni kezdett, aztán ismét elutasította, nem akart hinni a fülének. Nagyi érzékelte a kétségbeesését, ezért lekerekítette a történetet, és elküldte aludni. A következő nap ugyanígy telt, majd a következő három is. Azon a nyáron még nem látta nagyit varázsolni, de alig várta, hogy újra meglátogathassa őt. A következő nyáron került sor először arra, hogy Gábor szemtanúja lehetett a mágiának, és nagyi elmondta neki, hogy ő is egy boszorkány, és feltehetőleg Gábornak is vannak varázsképességei…
Hirtelen nagyot fékezett a vonat, ezzel kiszakítva Gábort a gondolataiból. A fiú kinézett a függöny mögül, és megpillantotta leendő iskolájának hatalmas kapuját. Gyorsan összeszedte magát, és lelkes izgatottsággal ugrott le a peronra, majd indult az iskola felé.
Utoljára módosította:Várszegi Gábor, 2019. november 19. 17:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jáger Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
Írta: 2020. február 7. 08:47 | Link
Theon

Zsebretett kézzel ácsorog a bejárati csarnok egyik dísznpáncélja mellett. Az este őrjáratok alkalmával szerencsére kevésbé szólják meg, amiért az iskolai egyentalárt elhagyva inkább számára sokkal kényelmesebb 'mugliruhákba' öltözve grasszál, megkísérelve nyakoncsípni a kastélyban takarodó után sunnyogó diáktársait. Na nem mintha valaha is komolyan vette volna ezt a feladatát, de az éjszakai őrjáratok jól szoktak jönni, hogy enyhítsen néha fel-felhorgató álmatlanságán. Klinikailag ugyan erős lenne inszomniának nevezni ezt az állapotot. Inkább csak... nem tudja felélni eléggé a nappali energiáit. Másoknak a varázsvilág eseményekkel, kalandokkal és újdonságokkal teli, neki az iskolai környezetük viszont sokkal ingerszegényebbnek tűnik, mint az általa megszokott. Reggel korán kell, beül az órákra, amelyeknek egy részén nem is tud vagy nem akar figyelni, szünetekben így-úgy lefoglalja magát - vagy talál magának társaságot hozzá, a délutánt pedig igyekszik minél aktívabban eltölteni, de a Bagolykő lehetőségei mégsem közelítik meg annak az egészségügyi centrumnak az 'arzenálját', ahol sokáig volt. Marad hát a fennmaradó, felemésztetlen energia és az a fajta passzív érdektelen unalom, amely pont elég ahhoz, hogy ébren tartsa esténként.
Egy nagyon bő, kapucnis fekete pulcsiban, farmerben és kényelmes sportcipőben várja vele beosztott prefektustársát, aki pontosan... nem, nincs órája, hogy pontosan tudja, mióta késik, de biztos benne, hogy már legalább tíz perce neki kellett volna indulniuk a földszinti folyosók rengetegének szabályszegőket vadászni. Helyette az üres bejárati csarnok félhomálya ásít rá, csak a néhány jelenléte miatt égő mágikus fáklya szolgáltat fényt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 21. 12:36 | Link
Nadia
első tanítási nap - kinézet

A mai napon is egész unalmasan indult. Még mindig a csárdában hesszelek, de most vessen meg érte valaki. Tök jól elvagyok ott, az én szobám patyolat, szóval… A vizsgák természetesen simán mentek, sosem okoztak gondot, tulajdonképpen. Idén viszont rá kell mennem a portfólióra, ha már ennyi okossággal áldottak meg, amit felhasználhatok hozzá. Viszonylag gyorsan elérem a kastélyt, diákok sokasága tarka ruhákban szaladgál a dolgára. A lényeg, hogy engem hagyjanak békén. Sajnos Kimoriah nem fog belém botlani, pedig rá mindenképpen szükségem van az egész portfólióhoz. Oké, megígérte, hogy részt vesz benne, de nem tudom, hogy valóban megtartja-e a szavát. Ez egy kritikus része a beadandómnak év végére, szóval még kell találni több lányt is. Na, de kit? Nézegetem a tömeget, de csak fintorgok. Olyan kellene, akit ismerek, de Izát megkérni necces, Odett… gőzöm sincs, pedig ő aztán rendben van. Brigit, Piroskát azóta nem láttam… talán Michelle? Ő jó bőr, és biztos benne lenne egy kis fotózásban. Jules! Az ajkaim vigyorra nyílnak, ahogy elhaladok a homokórák mellett, csak rápillantok… még mindenki ugyanott áll. Szóval Jules, biztosan felhőtlen boldogsággal állna a kameráim elé. Ahogy a gondolataim Jules felé, a szemeim a homokórák felé kalandoznak el, hirtelen ütközök bele valakibe. Egy alacsonyabb illetőbe, aki éppen lehajol, mert kivertem a kezéből a dolgait. A segge mindenesetre jó, így felülről, lehetne az egyik alanyom, öcsém! De az arc lesz a fontos. valamit magyaráz is, de eddig azt nem figyeltem, de, ahogy felpillant, meghűl bennem a vér, öcsém! Ő hogy kerül ide?
- Nadia – a hangom kérdőn és hitetlenkedve szól, de mást nem tudok mondani. Csak állok ott előtte és nézem az öt éve nem látott lakótársam, akit faképnél hagytam egy este, amikor már…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 25. 16:28 | Link
Babu
Április 3. - kinézet (a talár alatt)

Új tanév, új lehetőségek és VAV! Meg továbbtanulás! Köszönöm szépen, mintha nem lenne elég bajom, komolyan. Példának okáért ott van Masa is, habár ez a szünet egy kicsit jót tett, talán szinten tudom tartani azt, hogy ne gondoljak rá annyit és olyankor semmi bajom. Csak üres a lelkem, de az nem akkora gond, nem? Vagy eszembe jut a stég, egy lány, egy hal és egy csók. Ezzel mindig jobbá tudom tenni a napjaim, vagy azzal, amikor nem hagyott ott Karcsi magamra – tényleg, mi lehet a kis kópéval, megkérte már Márkot, hogy legyen a barátja? Erről csak pletykákat hallottam, nem nagyon akartam konkrétan a Zipphzar család levitás tagjainak a közelében lenni, meg hagyni akarom az unokatesómnak is, hogy maga fedezze fel a szabad világot magának. Igaz, szoktuk beszélni, de szándékosan nem hozok fel ilyen témát, ha majd szeretne erről beszélgetni, majd szól. Sajnos, nem sajnos bekerültem a Levitások közé, így már kék talárban kellett megjelennem a tanévnyitón is… nem volt egyszerű. Mindenki csak nézett, mindkét táborból, meg, ha azt vesszük, úgy az ismerőseim mind csodálkoztak és nem értették. Hát akkor én mit mondjak erre? Amikor még kitaláltam jó ötletnek tűnt… de fene bánja, akkor lesz valakiből ember, ha venni tudja az akadályokat, nemde? Üröm az örömben, vagy nem is tudom, de valamiért a Levita összeomlott, ami a varázsát illeti, így aztán nem kellett kiköltöznöm még Falcomtól, csak hát… na. Persze ők nem olyanok, hogy szívassanak, mert kék talárba járkálok… de olyanok. Viszont kapott minden ház Levitásokat a renoválás idejére, így a kékek megmutathatják magukat és biztosan lesz sok izgalmas kaland vagy… veszekedés. Háhá, el nem tudom képzelni, hogy a Rellonosok örülnek ennek, de kíváncsisából egy messzelátóval megnézném, hogy miket művelnek. Theon kap egy aranybányát, loooool. Emmát majd kikérdezem, ha már ilyen jó testvér lett mostanában. Nagyon aggódott miattam… szerintem még most is aggódik, csak nem meri mondani. Manapság én vagyok a mufurcabb, de ez mind betudható annak, hogy nem olyan, mint a szakítás előtt volt. Neki is meg kell értenie, hogy megváltoztak a dolgok, de azért mi még ketten testvérek maradtunk, szóval jó lenne, ha most már visszaállna a régi rend. Vidáman ballagok Mugliismeret órára, remélem az új tanci hoz sok érdekességet! Csinos egy nő az már biztos, és állítólag az egyik MT-ssel már összebalhézott itt valahol, az előcsarnokban. Szóval nagyon kíváncsi vagyok rá is! Nézegetem a diákokat, tök sokan cseverésznek a haverjaikkal, meg csajok összesúgnak és nevetgélnek, szóval a szokásos. Biztos nem rólam megy a téma, csak páran mennek egyedül valahova. Az órákig van még egy negyed óra, szóval ráérős még az összes diák – kivéve, akik éppen kergetik egymást valami hülye ürüggyel -, és akkor látom meg Babettet, aki éppen felém jön. Hú, a fenébe, mit kéne mondanom? Vagy csak intsek neki? Nem mondom, hogy nem mozgatta meg a fantáziámat a stégnél töltött dolgok, és itt nem csak a csattanóról van szó. Biztos meglepődik majd, hogy kék talárba lát. Azért elmosolyodok, már, ahogy sikerül, és amikor közel érek, hozzá megállok.
- Helló felnőttkém, rég találkoztunk. Jössz nekem egy randival – vigyorodom el, belül meg kábé a wtf lámpa villog magamnak, hogy hogy lehetek ilyen állat, hogy ezzel indítok? – Hogy telt a szünet? Ja, és ugye minden oké volt aznap este? Mondjuk itt vagy, nagy bajod nem történhetett… remélem – vakarom mag a fejem és oldalra pillantok. Van az egyik közeli ablaknál hely, beszélgethetnénk ott, egyébként. – Ráérsz picit, vagy sietsz? Meg kell, mondjam kicsit azért… hiányoztál – hűűűű, olyan zavarban vagyok, hogy az fájdalmas, de azért próbálom a laza srác image-et tartani. Néhány szavam is furán jön ki, de üsse kő, Babettel szívesen barátkozom, ha vevő rá. És remélem, nem veszi észre, hogy többször is az ajkára pillantok, baszki! Jó, hogy nem kezdem el nézegetni nyak alatt! Azért húsz évesen ilyen zavarban lenni elég ultragáz, nem? De legalább kívülről ez nem látszik. Nagyon remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A legjobb postairón a környéken.
Szilágyi Miklós
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Az érkezés
Írta: 2020. március 25. 21:16
 | Link
Eszterre várva

 Mint elátkozott királyfi, túl az óperencián, élt - ha nem is magában - falujában Miklós. Rendben, néha mogorván. De az esetek többségében életvidám, jólelkű fiú, aki mindenkiben meglátja a jót, s mindenben a szépet. Bár most az úton elfáradt elég rendesen. Nem gondolta volna, hogy ilyen hosszú utazásnak néz elébe. És húgától még el sem tudott köszönni igazán, mert táborban van. Csak telefonon beszéltek. Az egy olyan varázstalan kütyü, amit arra használnak, hogy kommunikáljanak a távolban lévőkkel. Miklós ugyanis varázstalan szülők gyermeke, sőt, talán két-háromszáz éve lehetett a felmenői között varázsló, azóta biztosan nem. Még nem is teljesen érti, hogy hogyan került ide. Viszont az úton megismerkedett egy lánnyal, akit Eszternek hívnak. Azt beszélték meg, hogy a kastélyban találkoznak, csak a lánynak még el kell intéznie, hogy...hogy...pedig mondta.
~ Pedig mondta, hogy még mit kell csinálnia...Megint elfelejtetted. Mindig, mindent elfelejtesz. ~
- Korholta saját magát gondolataiban, miközben ledobta csomagját a lépcsőre, remélve, hogy most nem akar ott mászkálni senki, és így nem is foghatják rá, hogy miatta törték ki a nyakukat, vagy repültek seprű nélkül.
- Jó napot kívánok! Vagyis jó estét kívánok!
 Köszönt nagyon illedelmesen, csak fogalma sem volt, hogy kinek. Ugyanis ez után sikerült rendesen körbenéznie, és nem tűnt fel neki, hogy bárki is lenne ott rajta kívül. Persze lehet, hogy volt. Sohasem lehet tudni.
~ Na, amíg nem jön, addig kipróbálom a pálcámat. Csak tud valamit, még ha én nem is. ~
 Előhalászta táskájából a varázspálcát, s mint egy félőrült, hadonászni kezdett vele. Nem történt semmi.
~ Igaza van a botnak, ahhoz varázsige is kell.. No lássuk! ~
- Bazsalikom, fűszernövény, legyen ez a váza görény! - S azzal a lendülettel suhintott egyet a mellette álló vázára. Ezzel annyit ért el, hogy a pálca vége szikrázott egyet és kiugrott a kezéből.
- Talán ezt nem így kell. - Mormogta magában, majd leült a táskája mellé.
~ Eszter, Eszter, hol vagy már? ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakker H. Dusán
INAKTÍV


× the Hound ×
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 49
Írta: 2020. április 2. 13:31 | Link

× megérkezés × welcome to the party ×


Én is épp ugyanúgy érkezem meg az iskola falai közé, mint mások. Pont ugyanabban az időpontban, évkezdésre, semmi különös. Nem igaz?
A tetoválásaim nem rejtettem le a vonatútra, így egy privát kabinban utazhattam el e putri ország gyönyörű mágusiskolájába, mely innentől kezdve az otthonom lesz, még jó sok évig. Hajam épp seszínű szőke, azért mégis úrigyerek vagyok, a rikítózöldet egyelőre hanyagolom, nem kell nagyobb feltűnést kelteni, mint muszáj, ugye. Elegáns srác vagyok, fekete ingem feltűrve a karomon, a bakancsom is tisztára sikálva, katonai zsákomon, mely az oldalamon lóg, pedig hatalmas Slipknot felirat hirdeti, hogy nem skinhead vagyok, hülyegyerek, ha nem ismernéd fel magadtól.
Mégis az utolsók közt érek fel a kastélyba - elbámészkodom még Bogolyfalván, ami egy város, körülnézek a kirakatokban, a felfelé vezető úton elszívok egy cigit. Érdekes hely ez, utánaolvastam - itt is a házas hülyeség, hogy az embert be lehet kategorizálni négy típusba, mindjárt vonalkódot ne kapjunk? Körbekérdeztem, s alapvetően a következő megállapításokat tettem: a sárkányosok az ijesztőek, a lovasok (jó, unikornis) a "cukik", a madarasok a hőskomplexusos banda, a szfinxesek pedig az okos-csendes csapat. Ennél mélyebb értelmet nem kapcsolok hozzájuk, majd megismerem őket, de legalább azt tudom, másoknál mit jelentenek az emblémák, még ha nekem egyelőre nincs is, mert itt fogom megkapni a beosztásom.
Valamiért nem akad útitársam tehát felfelé menet, szóval egyedül ballagok békésen a hatalmas építmény felé. Nyugisan szemügyre veszem a rétet, az erdőt, ahol majd az illegális tevékenységeim űzöm, a felfele ballagó, röhögcsélő tinilányokat, akik, amikor meglátnak, elhallgatnak. Egy lovas, kettő szfinxes. Nem nézek rájuk.
A talár, ami az iskolai egyenruha részét képezi, kilóg a hátizsákomból, a felvételi levelem, igazolványaim a kezem ügyében, ha valaki nem akarna beengedni a suliba - ám végül sikeresen bejutok, s megállok a bejárati csarnokban, hogy szemügyre vegyem azt is.
Utoljára módosította:Bakker H. Dusán, 2020. április 2. 16:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

| a Jeti |
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2020. június 14. 19:39 | Link
◖Laura◗
kicsit sárgulok, évnyitóról kiszökve


Tényleg mindenki mindenhol van, elég csak a talárokat nézni és a helyeket, ahol fel-felbukkannak. Nem akartam én nagyon csavargó lenni, de mégis, ennyi belefér. Nem szabályellenes, úgy érzem, de ha mégis, akkor bőven bele is fér, hiszen kell is, elvégre pontosan az a cél, hogy mindenki beszéljen a másikkal, ismerkedjenek, ne legyenek olyan nagy ellentétek meg minden a házak között, bár biztos akadnak, lesznek is, de én nem figyelek ilyesmikre, mert inkább szeretek jóban lenni, mint ellenségeskedni, nem is szoktam ilyesmikre figyelni, mert felesleges, inkább csak a jóra. Laurát már ugyan régebb óta ismerem és meg-megszoktam állni, hogy mi újság vele, szóval még könnyebb is, mint valami tök idegen elé leülni, hogy na, hello, mi a helyzet. Bahh. Az azért még mindig erős lenne, mert aztán ki tudja kit fogok ki, aki leharapná a fejem egy ilyenért. Kevesebbet kockáztatok inkább, a random ismerkedések mégis ilyenek.
- Eléggé mindenki mindenhol van, ami nem rossz, elvégre, kell ilyen is – nem érti, mire fintorog, de ugye megint alapzaj van, eléggé magas, lehet, hogy az zavarja? Megeshet, mert egy-két kurjongatás nekem is kicsit bántja a fülemet. Meg is rázom a fejem, bár nem leszek álszent, én is szoktam, meg ujjaimat a számba véve fütyülni, ha úgy jön ki, de most nem kezdem el itt előtte, csak a tapsba csatlakozom bele. - Amúgy nincs semmi, túléltem még egy vizsgaidőszakot, ami tök jó, szóval... lesz belőlem egyszer valami. Más nem elrettentő példa – nevetek egy sort, rám nem szállt semmi plecsni, nem is bánom, mert nekem mindig is az a cél, hogy görbüljön, vagyis a sikertelennél feljebb legyen, akár csak egy fokkal is. A többi senkit sem érdekel, én megyek előre, aztán igazából fogalmam sincs, hova tovább. Még van egy évem, persze, de hiába néztem meg, miket lehet csinálni, nos, semmi sem tetszik egyelőre. A plecsnik meglelik végül a helyüket, van, aki obégat miatta, hogy mi a franc ez, más meg csak büszkén kihúzza magát. Ez ilyen. Engem lehet zavarna, főleg, mert akkor végignéznék, ahogy megbökdösöm, hogy mi a franc ez, meg minek. Nem emlékszem tavalyról ilyenre, de lehet csak az az oka, hogy kicsit meg voltam fázva és jobban érdekelt, van-e elég zsebkendő nálam, mint hogy ki miben lett első. Ehh.
- Nem? - pedig általában a jó tanulók motivációja az, hogy az élen legyenek. Nem nevezem strébernek, mert amikor beszélünk, nem a tanulás az elsődleges téma, meg lenyomva a torkomon vagy rohan el, mert neki el kell olvasnia egy könyvet. Meg mert igazából kedvelem és az a szó sértő lenne rá, de sosem mondanám ki, hangosan sem, az indokot se, miért nem teszem. Mindegy. Ebbe bele fogok keveredni. - Hát, mindenesetre, sikerült annak lenned és tök menő. Még ha véletlen is. Nekem is egész jók lettek a vizsgák, meg is lepődtem, mert nagyon nehéz volt némely – főleg, ami gyakorlati. Bár nem tudom, mit hall a végére, mert megint zsizsegnek, beszélnek és esznek, amely miatt csörömpöl minden is. Fejem kicsit oldalba billentve nézem, hogy arcából szökik is a szín, pislogok is nagyokat. Húha. Valami nem oké.
- Tényleg? Kicsit sápadt vagy. Kevés a levegő vagy...? - oké, nem értem most ezt a választ a vizsgákra, mert láthatóan most más a gondja. Aztán meghallom a kérdését és erősen bólogatok felé. Felállva várom meg, amíg elköszön és megejti a köreit, semmiben nem siettetem, de tök jó lesz, hogy vele megyek, nehogy út közben legyen rosszul. Kell a csend, állítom. Vagy a levegő, vagy a tömeg hiánya. Egyik lábamról a másikra állok, majd amint visszaér, már indulok is. Kikerülöm azokat, akik felállnak, csupán csak azért, hogy elérjenek egy falatot, vagy mennek bárhova, majd sietve távozok az ajtón keresztül. Kiérve veszek egy nagy levegőt, bevárom, míg mellém ér ismét.
- Cseng a fülem kicsit. De minden rendben? Tudok segíteni? - már ha nem azzal tettem, hogy elhagytam vele a helyet. Körbenézek, majd döntök és a csarnok felé indulok. Nem akarok kimenni, de itt jár a legjobban a levegő, főleg, ha kicsit nyitok az ajtón is, vagy csak mert épp tágas. Nincsenek sokan a folyosón, mert a tömeg még bent van, nem is baj az. Végül megállva nézek szét a helyen és a korlátnak dőlve nyújtózok egy nagyot. Ülőhelynek nekem jó lesz a lépcső is, le is telepszem rá, miután kibújtam a taláromból és leterítettem oda. Pont elég hosszú ahhoz, hogy kényelmes távban Lau is leülhessen rá. Feltűröm az ingem ujját, majd a nyakkendőt veszem le, amit szívből utálok. Miért muszáj ezt? Egyenruha, brrr.
- Na, itt kicsit csendesebb lesz és egész szellős. Ha van kedved, ülj le, és akár később ki is nézhetünk az udvarra. Bár... ahhoz lehet késő van már, vagy lesz. Na mindegy – legyintek, hogy miattam aztán nem kell majd szabályt szegnie. Sőt. Inkább ne. Kinyújtom a lábaimat, és ha leül, ha nem, felé fordulok, megvárom, míg reagál valamit, nem akarom elárasztani mindennel is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. július 25. 17:24 | Link
Megérkezés

 Sosem gondoltam volna, hogy egy nap ennyire fogok majd örülni annak, hogy egy szerpentines hegyoldalban nevelkedtem, így valamivel könnyebb kezelni a hatalmas változást ami beállt a kemény 13 esztendős életembe. Bagolykő épülete ahogy közeledtem, egyre csak felém tornyosult. Ez valahogy szimbolizálta az utóbbi hónapjaimat és a viszonyomat a varázsvilággal. Nem féltem, csak túlságosan akartam, hogy minden jó legyen. Nem voltam hozzászokva a változásokhoz. A napjaim amióta az eszemet tudom unalmasak és monotonok. Suli, zongoraóra, házi írás a könyvesboltban, olvasás a polcok között a régi parkettát borító rongyszőnyegen elheverve, vacsora a szüleimmel és a nagyival, aztán alvás. Szinte minden egyes napom így telik otthon, az az telt. Szeretem ezt a kényelmes, nyugalmas életet, mert biztonságban érzem általa a családomat. Ahogy megkaptam a levelet a Bagolykőtől tudtam, hogy más vár rám, változni fognak a dolgok. Fiatalokkal kell együtt élnem, miközben a suliban is nehezen kötöttem barátságot. Szabályokhoz kell igazodnom (na jó, ezzel lesz a legkevesebb gond, mert amúgy sem vagyok egy nagy lázadozó) és amit nem lehet nem megemlíteni: meg kell ismernem mi az a világ, amiről eddig csak képzeletben játszottam el. Meg kell tanulnom varázsolni, boszorkánynak lenni.
 Egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon és egy percre megtorpantam. Megigazgattam az arcomat keretező hajtincseket, ami a caplatástól az arcomhoz tapadt, majd beléptem a terembe. Első körben, majdnem elgáncsolt egy rohanó srác, akit egy alacsonyabb társa követett. Felvontam a szemöldökömet és úgy néztem utánuk, ahogy nevetve végigrohantak a folyosón. Ekkor, ahogy jobban körülnéztem ráeszméltem, hogy halvány lila fogalmam sincs merre kell tovább haladnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. október 7. 15:46 | Link
Neszta


„Milyen furcsa! De előre sosem lehet helyes képet alkotni senkiről. Az ember teremt magának egy elképzelést, és tűzön-vízen át ragaszkodik hozzá.” – olvastam magamban, a vonat hangját, és a külvilágot kizárva. A szünetben a tudományos irodalmak mellett szükségem volt valami könnyű olvasmányra, így találtam rá Jane Austen kötetére, az Emmára.
 Segített gyorsabnak érezni az utazással töltött időt. Vártam, hogy újra lássam Lizát, Darya-t és kicsit körülvegyen újra a zsongás. A sünetem otthon telhetett volna jobban is, de legalább anyával bizonyos szálakat el tudtunk varrni végre. Idén amúgy sem tudnék másra koncentrálni, másodév, új tanév, új tananyagok jönnek. A teljesítésvágy magas szinten tengett bennem.
 A kabinba belépett egy lány, akivel szerintem korábban még nem is találkoztam. Intettem, és továbbra is csak olvastam a könyvembe fülig elmerülve. Nagyon le akartam zárni a fejezetet megérkezés előtt.
 A vonatról leszállva lettem figyelmes rá, mintha a lány is velem tartana. - Róza vagyok - mondtam, amikor viszonylag csöndben meneteltünk. Hamar kiderült, hogy utána egy irányba fogunk haladni, így hát egészen a Bagolykő kapujáig kísértük egymást.
- Melyik házban vagy? – kérdeztem, karomat közben átbújtatva a hátizsákom pántján. Nényleg nem emlékeztem rá, hogy találkoztunk volna korábban, viszont igyekeztem megtörni a csendet. Feltételeztem, hogy első éves, de nem voltam biztos benne. Elvégre nem túl sok emberre figyeltem fel az itt töltött időm alatt, azért mégis a könyvtárba lézengők, a tanárok, és a kviddics csapatok tagjai már egészen jó arány lehet.
 Válaszát várva felnéztem az elénk terpeszkedő épületre. El kell ismernem, tényleg hiányzott a Bagolykő a szünetben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Meg nem értett, különleges hópihe.
Návay Fanni
KARANTÉN


sziporka
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 107
Írta: 2020. október 26. 19:08 | Link

semmi sem oké | pizsiben


Nem értem mi történik velem, csak azt érzem, hogy megfulladok.
Fogalmam sincs mennyi lehet az idő, de biztos, hogy nincs túl késő, vagy éppen túl korán, mert fél füllel hallottam, hogy egy-két meglepett eridonos utánam fordult, mikor kivágtam magam a klubhelyiség ajtaján.
Nem emlékszem, hogy álmodtam-e valamiről, vagy sem, csak annyi biztos, hogy levegőért kapkodva, izzadságban úszva ugrottam fel az ágyból, és most vékony pizsamában, mezítláb szaladok a nyugati szárny folyosóján, a legrövidebb úton a bejárati csarnok felé. Egyszerűen oxigénre van szükségem.
A forróságon, amit belülről érzek, valamelyest segít a folyosó falainak és a kőpadlónak hűs felülete. Október van, ilyenkor már javában beköszönt az ősz, és ez most sincs másképp. A normális diákok ilyen időben a vastagabb zoknijukat húzzák fel reggelente, és a talárjuk alá melegebb felsőt húznak. Mindenesetre a hideg nem tud bántani most, mikor ezer más dolog ellen kell küzdenem. Szeretnék kijutni a levegőre, és szeretném ha alábbhagyna a mellkasom szorítása.
Zihálva követem a folyosó irányát. Nem gondolkozom, a lábaim saját maguk irányítanak jófelé, és arra se gondolok, hogy mi van, ha a bejárati ajtót csukva találom. Nem tudhatom, hogy zárják-e éjszakára, hiszen sosem próbáltam még.
A csarnokba érve kapkodva markolom meg a kilincset, és izmaimat megfeszítve húzom magam felé a nehéz tölgyfaajtót. Az kinyílik, én pedig megkönnyebbülve lépek ki rajta. Egy-két lépést még teszek, igyekszem lelassítani a lélegzeteimet, hogy kellő mennyiségű oxigént juttassak a tüdőmbe. Ha nem pizsamában lennék, még össze is téveszthetnének egy maratonfutóval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Han Zalán Do-hoon
INAKTÍV


Moon
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 3
Írta: 2020. november 14. 12:28 | Link

outfit | érkezés | therefore i am


A csomagjaimat már felvitték az új szobámba, amit még sosem láttam. Az övemen ott lóg a pálcám, amivel aligha akarok bármit is kezdeni; évek óta hozzá sem értem, itt viszont nem lesz egyszerű elkerülni, bár igaz, hogy elég ízlésesek a vésetek rajta - legalább kiegészítőnek jó lesz.
A levélben - amit egy bagoly útján kaptam meg, aki kapásból a nappalimba piszkított, ezzel nem kis felháborodást kiváltva belőlem és a macskámból, Lady Menthaból - az állt, hogy felvételt nyertem ide, én viszont inkább azt mondanám, hogy fizetem a tandíjat a semmiért a szüleink megnyugtatása végett; hogy ide kellett jönnöm teljesen értelmetlenül ahelyett, hogy azt csinálnám, amiben jó vagyok. Azt is leírták, hogy egy diák fog körbevezetni - ha az igazgatóságnak van egy kis jóérzése, ez nem a testvérem lesz, bár ő valószínűleg kihagyná ezt a kis összejövetelt, és egyedül kellene eligazodnom ebben a hatalmas épületben.
Lady nyávog a kezemben tartott kényelmes hordozóban, mire kissé elhúzva a számat pillantok le rá a kapuban. Tudom, nekem sincs kedvem hozzá. Megismerem ezt a nyávogást - "hagyjál békén és simogass", ez az utasítás, mely bár talán kissé ellentmondó, teljes mértékben tudok vele azonosulni.
Azért meg kell próbálnom jó képet vágni ehhez az egészhez, mert akárhogy is számolom, egy évet biztosan itt kell töltenem, elbújva a sajtó szemei elől.
A fülhallgatót kiveszem a fülemből, mikor belépek a hatalmas ajtókon - tekintetem körbehordozom a homokórákon, melyek a pontverseny állását jelzik, a freskókon, a hatalmas lépcsőn, meg egy ládán, a hirdetményeken. Halk sóhajjal lépek oda a papírokhoz - egyelőre nem látok senkit, aki várakozna rám, az emberek csak jönnek-mennek, teszik a dolgukat és rám se hederítenek. Ők nem ismernek fel. Végül is... elvileg ez volt a cél.
Idén elmarad a kviddicskupa, olvasom, miközben a zsebemben gyűlt szemetet a szemetesládába dobom, ami rögtön vissza is köpi a padlóra. Felvonom a szemöldököm, miközben közelebbről is elolvasom a feliratot: adománygyűjtő doboz. Aha...
A szemétért lehajolva végül inkább csak két galleont csúsztatok a ládába, amit már méltóztatik nem visszaküldeni a feladónak. Ez a hely annyira szürke... Annyira semmilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. november 15. 22:17 | Link
Zselyke

Lili épp a lépcsőn lépdelt lefelé, tekintetét és pálcáját előreszegezve, nem törődve a mellette fel- és lesiető diákokkal. Nem nézegette a homokórákat sem most, pedig a Levita épp vezetett a házversenyben, figyelmét egyedül a varázslat fenntartására fordította. Egy nagyobbacska zsákot lebegtetett ugyanis maga előtt, és bár bizonyára vicces kis felfordulást okozott volna vele, ha tartalmát szétborírtja a bejárati csarnokban, úgy gondolta, talán mégis inkább mellőzi ezúttal a káoszt.
Nem az övé volt ugyanis, legalábbis nem teljes egészében. Volt pár holmi az alján, amit ő tett bele ugyan, de a javát háztársaitól gyűjtötte be. Elkérte, természetesen, csak úgy semmit nem vett el, mert még ha jó szándék is vezérelte, azt tudta, hogy lopás lenne.
Megérkezett a csarnokban elhelyezett ládához, lepottyantotta mellé a zsákot, és nekiállt, hogy kibontsa a száját. Csupa olyan cuccot hozott, melyet eladományozhatott a rászorulóknak. Igazából nem tudta, kik is a rászorulók, és hogy mire is szorulnak rá, csak azt, hogy olyan dolgokkal kellett "etetni" a ládát, amire már a gazdájának nem volt szüksége. Könyveket, ruhákat hozott főleg, de volt nála néhány játék is, varázs sakk készlet, és elvarázsolt jo-jó is.
Nem sűrűn látott bárkit is a ládához járulni, és arra gyanakodott, hogy ez nem azért van, mert mindenkinek minden régi dolgára szüksége van állandóan és örökre, csupán senkinek sincs kedve ide lehozni azt. Így hát Lili úgy döntött, tesz egy körütat, és rászán egy délutánt erre.
Azzal fel is nyitotta a láda tetejét, és a tértágító bűbájjal ellátott tárolóba kezdte dobálni a zsákból a mindenfélét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
🥝
Maja Dex
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2021. január 9. 19:49 | Link
A bejárathoz érve, érztem  a magányt, amit a családom elhagyása miatt érztem. Ám egy sóhaj után, be sétáltam a hatalmas terembe. Lenyűgözte csodáltam a termet. Ami biztosan nehéz volt felépíteni. Hátra fordulva veszem csak észre, hogy valójában mekkora is az ajtó amin beléptem. Az ajtó sötét kérgű fából készülhetett, aminek a nevére hosszas töprengés után sem sikerült rájönnön. Az ajtóra merőlegesen voltak körülbelül egy fél kar hosszúságú hasábok aminek a funkcióját nem nagyon értettem. Megfordultam le rakotam a börtönöket a padlóra és vártam mert nem tudtam merre kéne elindulni.
Utoljára módosította:Maja Dex, 2021. január 9. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
„...nem gond, ha kilóg az a sorból a tökéletesek között. Olyankor keresd a hozzád hasonlóan elcseszettek társaságát, mert ők szó nélkül befogadnak."
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. január 23. 15:30 | Link
Zayday Hudson

Ábrándos tekintettel nézek körül és igazítok el pár kicsúszni próbáló lapot a nálam lévő paksamétában. Úgy fest lassan kiadják a Rubya naplót és nem csak a verseket, hanem annak tudományos részen felüli teljes tartalmát. Egy tragikus élet történetét. Vallomásokat szerelemről, szenvedélyről, veszteségről. Az utat, ami végül olyan hamar ért véget, hogy az embernek a szíve összeszorul, ahogy csak rá gondol. Kezemben a nagy halom irattal baktatok. Célom az Igazgató irodája, ahol azóta, hogy Éjféli kisasszony elment elég nagy a fejetlenség. Másodjára kérték be a havi gyengélkedői szerekről szóló kimutatást, mert amit felvittem, az elkeveredett. Ez nála sosem fordulhatott volna elő, amilyen sarkos és precíz nő volt. Nem igazán barátságos, de ez már mellékes. Sietnem kellene, mert még nem etettem meg Lexet és már biztosan ott toporog a tálkája mellett. Macskám növelte a kezelések hatékonyságát, így hivatalosan is megkapta a terápiás kisállat titulust. Büszke vagyok rá nagyon. Út közben oda köszönök pár nekem köszönő diáknak és angyali mosolyt küldök feléjük. Lassan közeledik a vizsgaidőszak, így egyre kevesebben vannak ilyenkor a csarnokban. Sok tanulót látok a könyvtárban együtt görnyedni a tananyagok felett. Néhányan még hozzám is jönnek, hogy korrepetáljam őket, amit szívesen meg is teszek. Aztán nemrég egy különleges nevű nő is járt nálam, aki a tanácsomat kérte. Egy medált szeretett volna, ami segíti az "igazságvadászatban", ahogy ő fogalmazott. A rutil kvarcot ajánlottam neki. Nem sok mindent árult el, hogy mire kell neki, de azt ígérte tudni fogom, ha sikerrel járt és a kő a hasznára vált. Úgy legyen! Bálint megint elfoglalt és ismét alig találkozunk. Kezdem megszokni, hogy csak névleg állunk párban. Talán az első évfordulónkon, Valentin napon majd sikerül megint kicsit közel kerülnünk egymáshoz. Kijelenthetem, hogy zajlik az életem. Mindig történik valami érdekes. Sosem unatkozom és ezt nagyon szeretem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maya S. Castle-Rochard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2021. február 18. 16:47 | Link
Koppány Richárd
(Előzmény: Itt )

Nem szerette, hogy időnként olyan diákokba futott bele, akik evidensen nem azért voltak az iskolában, hogy tanuljanak, hanem egyszerűen mert tankötelesek. Ő maga ugyan nem volt stréber, és az sem véletlen, hogy nem a Levitába osztották be, de ettől függeltenül nem szeretett volna csalódást okozni a szüleinek vagy épp saját magának.
Márpedig az imént lezajlott incidens, ami után egyszerűen kipenderítették őket a Bájitaltan teremből pont olyasmi volt, aminek otthon nem örülnének. Maya még akkor is mérges volt, amikor a Bejárati csarnokon keresztül igyekezett eljutni a Nagyteremig, hogy ha már így alakult, akkor idejekorán lecsapjon a finom falatokra, mielőtt mindenki másnak is kicsengetnek. Viszont nagyon nem úgy tűnt, hogy a srác le akart volna róla kopni.
- Figyu, muszáj követned?! - csattant fel a lány egy ponton, miközben egy gyors mozdulattal a másik felé fordult, aki eddig a háta mögött haladt. - Menj végre a dolgodra, vagy legalább kerülj ki nagy ívben légyszíves! - közölte a másikkal a véleményét arról, hogy nem volt elég kijönnie a teremből ahhoz, hogy megszabaduljon tőle. A srác egy kicsit sem lopta be magát a szívébe, egyáltalán nem olyan alaknak tűnt, akivel szívesen beszélgetne vagy csinálna bármit, és egyáltalán nem hiányzott neki az sem, hogy az első bájitaltan órái egyikén rögtön ilyen szörnyen indítson valaki más miatt. Maya biztos volt benne, hogy ha Richárd nem szól közbe az okvetlenkedésével és a véletlenszerű hozzávalókkal, akkor legalább elfogadhatóra sikerült volna a főzete.
Utoljára módosította:Maya S. Castle-Rochard, 2021. február 18. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 1. 19:14 | Link
Bence
kinézet

- Miért lenne jobb Frankenstein története Draculáénál? - kíváncsian pillantottam a mellettem lépdelő fiúra, miközben befelé sétáltunk odakintről. - Hogy hogy miért? Tök egyszerű, azért, mert sokkal izgisebb, gondold el, egy őrült tudós, aki összetákol egy ilyen fura szerzetet - Ádám nagy beleéléssel mesélte a történetet, mire csak nevetve ráztam meg a fejem.
- Szerintem pedig Dracula története sokkal jobb. Már a környezet is, az a bizarr kastély ott Erdélyben, és az a titokzatosság, ami körüllengi a fickót. Az utazó, aki úgy tér be a kastélyba, hogy mit sem tud a fura vérszívóról. Szerintem ijesztőbb is, nekem jobban bejön a sztori - mondtam határozottan, miközben beértünk a hatalmas, faragott kapun, s megindultunk lassú tempóban a csarnok felé. - Ijesztőbb? Bejönnek a vérszívók? - nevetve rázta meg a fejét, majd hirtelen mögém ugrott, tenyereit a vállaimra helyezte, s közelebb hajolt a nyakamhoz. - Most pedig kiszívom a véred, mert vámpír vagyok - még a hangját is eltorzította, ezen nevetnem kellett. - Ne már, olyan bolond vagy - nevetve próbáltam eltolni magamtól, erre fel lekapta a sapkát a fejemről. -  Ne már, mit csinálsz? Add vissza - a sapka után kaptam, de ő a magasba emelte. - Vedd el, ha tudod - szemtelenül vigyorgott, hiába ugrottam feljebb, nem értem el a sapit. - Ádám, add ide...jó, tudod mit? Maradjon nálad, itt bent már úgy sincs rá szükségem. Amúgy képzeld, sikerült az Asztronómia vizsgám, köszi, hogy segítettél a készülésben - kedvesen mosolyogtam rá, tényleg hálás voltam, amiért tanult velem. - Ugyan, én köszönöm, hogy segítettél bájitaltanból, ha te nem segítesz, tutira megbukok...-magyarázta, miközben tovább haladtunk, egyre beljebb a csarnokban, lassacskán kikanyarodva az egyik folyosóra.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2021. március 1. 19:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 26. 17:07 | Link
Sári és Lucas
(a faházban történtek után)

Rettenetesen furán érezte magát, ahogy Lucas-szal az oldalán visszasétált az iskolába. Alig szóltak egymáshoz, noha érzékelte, hogy a navinés próbálkozott társalogni. De Lilinek csak egy-egy "aha" meg "persze" hagyta el a száját, olyan szokatlanul szótlan volt, hogy az még őt is megijesztette. De nemkevésbé a helyzet, amibe kerültek.
Hiába nem volt a fejében egy konkrét elképzelés, egy előre megírt forgatókönyv arról, hogy miként is kellene az ilyesminek először lezajlania két ember között, abban biztos volt, hogy nem épp így. Most boldognak kellene lennie, vagy legalábbis vidámnak, gondtalannak, vagy izgatottnak. És átölelnie, megcsókolnia azt, akivel eljutott idáig, akivel megtapasztalhatta mindezt.
Mert tényleg jó volt. Valóban tetszett neki, és élvezte, de aztán minden elromlott. Hirtelen már hibának érezte az egészet, és nem azért, mert nem várt a fehér lovon (azaz az ő fejében természetesen unikornison) érkező tökéletes hercegre, és valami rettenetesen romantikus, zenével, virágokkal meg minden csili-csáló dologgal tarkított giccsparádéra. Nem Lucas, és nem is a helyszín, vagy akár a dolog hirtelensége volt a bibi. Csupán a vége. Ha az másként alakul, alighanem még mindig a faházban lennének, és nem a kastély felé siettek volna éppen.
Lucas előreengedte őt, Lili pedig már fejben az útvonalat próbálta előkotorni, amin át az Eridonhoz juthat. Eszébe se jutott, hogy a srác esetleg vele akarna tartani, hiszen a gyengélkedőről is lebeszélte, amin Lilkó még mindig nem egészen tudta túltenni magát. Talán.. szégyellte őt? Félt, hogy ha felbukkan ott vele, majd mindenki megtudja?
Nem akart most mindenesetre ezen rágódni, leginkább azért nem, mert nem akarta ilyennek látni a másikat. Nagyon kedvelte ugyanis Lucast, és az ő kis saját hősének tekintette, L betűvel a mellkasán meg minden. De nem tudta, mit mondhatna neki búcsúzóul, szóval csak egy halvány mosolyt eresztett felé, aztán a lépcső felé fordulva egy pillanatra megtorpant.
- Sári!
Valami csoda folytán pont kiszúrta az épp nem messze tőlük elhaladó eridonos lányt, éppen azt, akit fel akart keresni. Még jó, hogy nem az iskolai házában kutatott utána, hiszen nem is ott volt.
Futólépésben közelítette meg barátnőjét, és amennyire jelenleg képes volt rá, mosolyogva. Ha őt meglátta, az mindig felvidította, és most is kicsit mintha könnyített volna lelkén. De a torkát szorító gombócot nem tudta lenyelni, és azt, hogy valami nem stimmelt vele, valószínűleg kissé zilált hajának, és gyűrött ruháinak összképe is megerősíteni látszott.
- Szia.. rá.. szóval ráérsz egy kicsit? Segítened kéne - mondta neki Lili, mikor odaért hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
🥝
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. július 4. 21:19 | Link
Zalán

A legbosszantóbb abban, ha az ember prefektus és hogy megbízható emellé, hogy állandóan mindenféle feladatokat a nyakába aggatnak. Most éppen körbe kell vezetnem valami kis elsőskét, akinek most támadt kedve beiratkozni, vagy átiratkozni, vagy fene sem tudja, hogy hogy és mikor került ide. A lényeg, hogy Flóri bácsi azt mondta, hogy legyek olyan jó, és vezessem körbe ezt a kisfiút. Mondta, hogy hogy hívják, de őszintén, kevéssé érdekelt. Majd emgtanulom a nevét, vagy előbb, vagy utóbb, de egyszer, valamikor biztosan. Ha jó tanuló lesz, szorgalmas és becsületes, akkor azért fogom tudni, ha meg állandóan csapong és bajt csinál, akkor azért. Bár nem mindegy, olyan szempontból legalábbis nagyon nem mindegy, hogy kedvelni fogom-e, vagy sem. Mert az neki bizony nagyon nem lesz jó, ha nem lopja be magát a szívembe. Bár lássuk be, hogy baromira nehéz megkedveltetni magad velem. Nem vagyok az az érzelgős tutyimutyi fajta, akit egy kedves mosollyal vagy kiskutyatekintettel meg lehet győzni, csak úgy. Azért meg kell küzdeni, méghozzá komolyan, hogy tényleg megszeressek valakit. Jó, mondjuk nem ártana néha félretenni a bizalmi problémáimat, legalábbis szerintem sokat segítene, hogyha én is tudnék változni. Legalább addig eljutottam, hogy már belátom, hogy néha nem mindig csak a másik fél a hülye, hanem nekem is lehetnek rossz napjaim, pillanataim. Vagy lehetek rossz én magam, úgy összegésszében.
Jó tízperccel hamarabb érkezem, mint ahogy azt kérték tőlem. Nem szeretek késni, jobban mondva kimondottan utálok, szóval nem csoda, hogy most is igyekszem nem hogy pontos lenni, de még jóval előbb érkezni, mint az illendő lenne. Vagyis nem tudom, hogy mennyivel illendő hamarabb érkezni, erre azt hiszem nincsen pontos etikai szabály.
Utoljára módosította:Rentai Boglárka, 2021. július 4. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1468
Összes hsz: 1783
Írta: 2021. július 16. 19:54 | Link
Zay


//tanítás utáni időben, késő délután//


Tudta, hogy a maga módján tud ő szerencsétlen lenni, de Zalán még sosem veszített el semmi fontosat. Ma mégis úgy ért vissza a napi edzéséről a Levita klubhelyiségébe, hogy a szarkatoll, amit kabalájaként használt, már nem volt a rajta a seprűjén. Annyira hozzászokott, hogy mindig ott van, hogy csak akkor vette észre, hogy hiányzik, amikor végig akart menni a Kométán a seprűápoló szettjével. De hogyan veszíthette el? És a még fontosabb kérdés, hogy hol?
 Először a hálószobáját túrta fel, majd a klubhelyiséget, sikertelenül. Úgy döntött, hogy megpróbálja rekonstruálni a levita körlet felé vezető útját, hátha csak simán lepottyant valahol. Bár ebben Zalán erősen kételkedett, az a toll már évek óta azzal az erős csomóval volt odakötözve a seprű nyeléhez, hogy még ő sem tudta rendesen kibogozni. A nagyanyja tekerte rá, mondván, hogy ez megakadályozza, hogy bármi baj történjen vele, amíg a levegőben van.
 Zalán kissé nyugtalanul fordult be a bejárati csarnokba. Emlékezett rá, hogy itt egy rövid szóváltásba keveredett pár diákkal. De a seprű végig a kezében volt. Úgy gondolta, azért nem árt még alaposabban megvizsgálni a helyet, mégiscsak több ideig ácsorgott itt.
 -  Ne haragudj - fordult oda egy lányhoz, akit egészen szimpatikusnak talált. Remélte, hogy nem fogják hülyének nézni őt a következő kérdéséért. - Tudnál segíteni? Nem láttál errefele egy madártollat? Úgy ekkora volt - mutatta a kezével a méretet - és fekete-fehér. Egy szarkáé. Valahol elhagytam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szűts Lia
INAKTÍV


Új világ. Új élet. Új én.
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2021. szeptember 13. 09:02 | Link
Bossányi Karola

Pár nappal a tanévnyitó után

Belépve a bejáraton, elámult, ahogy körbe pillantott. Valósággal lenyűgözte a hely. Habár enek ellenére egészen elveszettnek érezte magát a nagy épületben. Nem volt nagy a nyüzsgés ezen a helyen, pár diák lézengett itt csupán. Lia viszont inkább csendesen vezette végig a tekintetét újra és újra a győnyörű helyen.
Később érkezett mint a többi diák. Már ugyan megvolt a ház beosztása, így a rajta lévő ruhán is látszódtak a zöldes díszítések, mégsem ismert egy Rellonos diákot sem, nos meg kell hagyni, senki mást sem.A tekintetével éppen ezért keresett egy-egy idősebb diákot, vagy esetleg egy tanárt, akitől segítséget kérhetne, hogy mégis merre induljon.
Viszont egyenlőre csak ott állt a hatalmas ajtó előtt. Kívülről igazán elveszettnek tűnhetett, az alacsony, vékony, barna hajú, elsős kislányka, holott ő egyáltalán nem szokott ilyen lenni.
A szoknyája szegéllyével szórakozott, miközben elindult a lépcső irányába. Ám meg is torpant, ahogy felért a tetejére, ugyanis fogalma sem volt arról, hogy innen merre tovább.
A holmija nagyrésze a szobájában volt, -nos legalábbis ezt mondták neki- ám azt nem említették, hogy a szobáját merre találja. Se a szobát, se semmi mást.
Utoljára módosította:Szűts Lia, 2021. szeptember 15. 21:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmok, álmok.
Bennük élek, bennük járok.
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 30. 19:38 | Link
Laines prof.
napi viselet

Honnan tudom hogy nincs ma iskolanap? Onnan, hogy nem szól az ébresztőórám, arra az esetre ha nem kelnék fel időre. Szükségem van a kis masinára, hiszen nem mindig tudok ráparancsolni magamra hogy Dévai kelj fel. Semmire se cserélném le, hiába ugraszt ki az ágyból rémülten, muszáj valahogy elkezdeni a napot. Tegnap péntek volt, így ma szombat reggel van. Tíz órát mutatnak a kis mutatók, tehát a reggelit már lekéstem. Nem baj, lemegyek egyet futni a szabadba, felkészítem a gyomromat a várható ebédre. Elég sokára tartott mire felvettem az edzőcipőt, meg a melegítő ruhát. Nagyjából félkor érek ki a körletből, és már az első pillanatban meglátok egy csomó embert a másik irányban. Most inkább nem állnék le bájcsevegni, így gyorsan elfordulok és a következő sarkon felszívódok. Utálom a lépcsőzést, de kénytelen vagyok mert még nincs lift a kastélyba. Biztos nem is lesz, ezért ezen felesleges gondolkozni. Olyan gyorsan sétálok el az egyik évfolyamtársam mellett a csarnokban, hogy nem veszem észre a földön heverő kis szilánkot. Nem tudom hogy került oda, de néhány perccel ezelőtt hallottam egy nagy csattanást. Miután belelépek akkor látom meg az egyik szemeteskukában egy egykori váza maradványait. Nem vágta meg a talpamat, talán csak pár centire van tőle. Nincs is időm ezzel foglalkozni, mert elviharzik mellettem egy alak, és a nyomában egy-két papír landol a földön. Látom hogy teli van írva, ezért nagy nehezen odabotorkálok és felveszem. Az illető pont a következő lépcsősor felé siet, de lassan elkezdek felé botorkálni és kiabálok utána.
- Hé! Elhagytad a papírodat, várj meg.. Laines prof. Bocsánat, azt hittem egy diák az – nyöszörgöm fáradtan, és a kezébe nyomom a papírjait majd leülök a padra. Próbálom kiszabadítani a szilánkot, de megvágom az ujjamat.
- Ú, ez nagyot csípett – nyögöm, majd összeszorítom a markomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 463
Írta: 2021. október 5. 00:18 | Link

X ruha   X zene   X megborítasz


Nem tudta már idejét sem annak, mikor aludta ki magát. Nem akárhogy, olyan igazán rendesen. A nyomorult alvásparalízisei, melyek néhány éve kínozták már időnként, azonban a szünet óta sokkal agresszívebben és gyakrabban törtek elő éjszakánként. Ha kérdezné tőle bárki is, ugyan azt mondaná: Egy sötét, magas férfi, hófehér szemekkel és vigyorral. Mindig ugyanazt az alakot látta, mindig azt az egy alakot, akit az előző tanévben néha napközben is vélt felfedezni szemei sarkából, mint árnyékot. Szerencsére akkoriban nem volt ennyire durva a helyzet, már csak azt kéne megtudnia, kivel beszélhet ezekről. Kivel deríthetné ki, miért romlott meg ennyire az alvása és ki vagy mi miatt. Csak nem kezd megőrülni?
Lehet kezdek megőrülni.
Élőholtként baktatott a bejárati csarnokban, a múltkori ködös karantént is az ágyában kuksolta végig. Szerencsétlenül igyekezett kihasználni minden percét, hogy aludhasson, de talán nem kell megsúgnom az eredményt. Elég ránézni a fehér pofikájára és a Chanel bőröndökre kékjei alatt. Na, ott a válasz.
Zombikullogása alatt eszébe jutott még az a bizonyos orosz alvási kísérlet is, amelyről egyszer a YouTube-on látott videót, lelki szemei előtt pedig ott lebegett az a kényszerzubbonyban ülő, eldeformálódott férfi mániákus mosolya, aki kitudja hány napja nem aludt és totál begolyózott.
Nem! Én nem akarok torz izé lenni! - gondolta magában, persze ez nem kívánságműsor. Úgy döntött, mégis a gyengélkedő felé veszi irányát, hátha kaphat valami gyógykezelést és alhat végre nyugodtan nyolc-tizenkét órát egyhuzamban.
Tizenkettő, erre volt szüksége. Meg egy pohár borra. Az mindig jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Speak your mind even if your voice shakes
Írta: 2021. november 1. 11:23
 | Link
x


Kétszínű vagyok? Dehogy. Maximum manipulatív. De az is igaz, hogy Zalán csak azt kérte, hogy őt ne kérdezgessem a halántékán éktelenkedő hegről, szóval mást megkérdezhettem. És erre a legjobb a pletykás lánybanda volt a nagyterem asztalánál. Magamra erőltettem egy műmosolyt, és szinte csillogó szemekkel néztem rájuk.
- Jézusom, láttátok egy nyár alatt mennyit izmosodtak a fiúk? Főleg Zalán, azért elég helyes lett, kár hogy ott van rajta az a heg. Nem tudjátok, hogy került oda? – ivódtam be két mondat után, ők pedig azonnal mesélni kezdtek. Of course. Lételemük a szóbeszéd. Csakhogy minél többet hallottam, bennem annál jobban ment fel a pumpa, mintha valaki direkt felfőzte volna a véremet, hogy a fülembe lüktessen. Felpattantam az asztaltól, a lányokat egy szó nélkül hagyva magukra – nem mintha nagyon érdekelte volna őket. Sétálnom kellett. Gondolkodnom, mielőtt cselekszem, hiszem híresen rossz pillanatnyi döntéseket tudok hozni. Karjaimat magam mellett lóbálva, indulatosan szedtem a métereket kifele a kastélyból, el az emberektől. Erre nem jött velem szembe?
Egy pillanatig elgondolkodtam. A helyes választás az lett volna, ha hagyom elmenni mellettem. De egyszerűen képtelen voltam. Nem tudtam volna úgy tükörbe nézni. Milyen barát lennék úgy? Barát. Akik hónapokig nem beszéltek, de most hirtelen megint igen.
- Könnyű a kisebbekkel kikezdeni, mi Augustine? Félsz, hogy a veled egyenrangúakkal esélyed se lenne? – ragadtam meg a férfi vállát, és kényszerítettem, hogy rám nézzen. Magasabb volt. Sokkal, és tudnom kellett volna, hogy talán esélyem sincs, az agyam egyszerűen mégse fogta fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Ipkovich Kornél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 40
Írta: 2022. január 21. 20:27 | Link
Erdődy Hella


Furcsa érzések kerítik hatalmába, ahogy hosszú idő óta először lépi át az épület belső tereit a külsőtől elválasztó nagy, kétszárnyú, tölgyfából készült ajtó küszöbét. Képletesen, mert ebben az iskolában nem léteznek küszöbök. Legalábbis akkor, amikor ő idejárt még nem voltak. Ahogy pedig útja viszi előre, egyenesen az igazgatói szoba irányába, még mindig nem lát egyet se. Ha egyszer eleven gyerek vagy a Bagolykőben, teljen el bármennyi év is, legyen az igazgató bárki is, pontosan tudod, hogy hova kell menned. Ő pedig tudja. A kis hercegfi volt, hogy több időt töltött ott, mint tanóráin. Nem rossz volt, és még csak véletlenül sem akart rosszat, egyszerűen csak eleven volt.
Most azonban, hogy társadalmi helyzete óráról órára változik, meg kell látogatnia az intézmény igazgatóját, el kell mesélnie ezeket a változásokat, engedélyt kell kérnie számos alkalomra, amikor egy egy diákja nem lesz jelen, nem látogat órákat, vagy éppen nem tér vissza a lakrészébe. Ezekről az alkalmakról az év folyamán beszélniük kell, és különös körültekintéssel kell lennie arra, hogy a nevezett tanuló a varázsvilágban ugyan nagykorúnak számít, tankötelezettségének még nem tett eleget, hiszen a negyedik évfolyamba jár, alapképesítéssel nem rendelkezik. Vagyis, abban az esetben, ha a megengedettnél többet hiányzik vagy osztályozó vizsgákra, vagy évismétlésre kötelezik. Ez attól is függ, hogy mekkora a hiányzás mértéke.
És mégis, megadják az engedélyt arra, hogy a lány szabadon kijárhasson, távol legyen, és igény esetén, ha úgy alakul, a magántanulói státuszba való átkérése előtt sincs akadály. Ez utóbbit nem szeretnék még, ebben egészen biztos. Nem akarnak olyan körülményt, vagyis gyermeket, mely miatt Cassandrának távol kell lennie az intézménytől huzamosabb ideig. Egyelőre csak az esküvőre kell készülniük, majd közös otthonukba kell beköltözniük, eztán az újdonsült hercegnének csak a protokolláris eseményeken való megjelenésekkel kell foglalkoznia, és persze a tanulással, szigorúan. Még bő harminc perce van addig, míg a lánnyal a megbeszéltek szerint a csarnokban találkoznak, így addig sétálgat, a pontállást nézi, és sárga szíve büszkén dobban. Szoros a verseny, de még nyerhetnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2022. január 28. 11:56 | Link
Lafi


Először kitaláltuk, hogy délben találkozunk, de legyünk őszintén, ki az az őrült, aki a bejárati csarnokban akar várakozni délben. Ott délben egy valami van. Tömeg. Hömpölygő tömeg. Az emberek mind egyszerre akarnak benyomulni, hogy nehogy az legyen, hogy egy kanállal kevesebb leves jut, vagy éppen nem jut a nője mellett hely, vagy a pasiját akarja csekkolni, és még ezer ok. A lényeg, hogy a gyors időpontegyeztetés során megállapítottuk, hogy a dél bődületes szamárság. Legyen kettő. Az már a kaja kómán túli időpont, és ezen a napon délután egyikünknek sincs órája. A kettő jó lesz. Meg a csarnok is. Az egyikünk toronyban lakik, a másik meg pincében, de én hazamegyek, szóval nekem jobb az, ha itt ejtjük meg a találkát, mert akkor nem kell kitérőt tennem még a Levita felé is, vagy neki a Rellon felé, és ez után a hét után őszinte leszek, csak aludni szeretnék. Nyilván, ez azt jelenti, hogy hazaérek, és a legkevésbé sem leszek fáradt, ahogy az lenni szokott. Eldőlök az ágyon, kipattannak a szemeim, bámulom egy ideig a hibátlan plafont, és vége. Legalább éjfélig nem fogok tudni aludni, amit megbosszul a szervezetem, felborul a bioritmusom, és hirtelen hétfő lesz. Alig várom. Hazudtam.
- Hejhó!
Édes mosollyal intek oda a felém közeledő Saint-Venantnak, és el is felejtem, hogy az előbb min bosszankodtam, különben is, áthívom majd Móricot, és nem lesz itt probléma. De azért még reménykedem benne, hogy hazaérve alhatok egyet.
- Egy kicsit nehéz lesz, de mindent összegyűjtöttem. A mágia elméleténél kettőbe szedtem az elméletet és a gyakorlatot. A vizsga nem egyszerű, de bejelölgettem azokat a részeket, amikre Várffy szeret rámenni. A gyógynövénytan tankönyvemet lemásoltam neked, így az teljesen a tiéd, én szétszedtem a könyvet és újrafűztem, így az anyag mellett van az órai jegyzet is. Szerintem a kettő együtt a leghasznosabb. Vannak még üres oldalak, de megbűvöltem, így ha én jegyzetelek, az ott is meg fog jelenni, és fordítva.
Ezt a jócskán vaskossá vált könyvet is átnyújtom neki, hogy érezze a törődést, mert hát tényleg nem könnyű, de büszke vagyok rá, mert véleményem szerint igen alapos munkát végeztem.
- A Káros szerek hasonló, de ott csak inkább ilyen érdekességeket írtam le, viszont egy-egy oldal jegyzet mindenhez van, az okklu pedig négy füzet külön témakörökre bontva.
Utoljára módosította:Andrássy Borbála, 2022. január 28. 12:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint