37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Csermey Natália Babett
Írta: 2016. április 3. 16:55
 | Link
A bejárat előtt álltam. Izgatottan léptem be a kapun ahol a bejárati csarnokban találtam magam. Rengeteg diák lézengett ott így én is elindultam körbenézni.
Egy üvegajtó előtt rengeteg elsős volt. Érdeklődve fordultam oda én is. A kviddicskupák voltak, amiket nyertünk. A tekintetemmel a Navine háznak a kupáját kerestem és boldogan vettem észre, hogy sokat nyertünk.
- Jó házba kerülhettem. - motyogtam majd mosolyogva mentem tovább. Továbbmenve a házak pontszámaira lettem figyelmes, de még mindenhol 0 pont volt. Remélem a Navine nyerni fog. Rengeteg ajtó van, fogalmam sincs, melyikbe menjek be. Egy kétszárnyú sötét ajtó mellett álltam meg végül ahol sok apróhirdetés található. A falulátogatás nem sokára lesz, de én kimaradok belőle, mert hát most jöttem. Tovább ballagtam próbáltam nem fellökni senkit. A mennyezetre felnézvén gyönyörű festményeket csodálhattam meg.
- Hűha. - mindig is érdekelt a festészet és itt szinte mindennap megcsodálhatom. Sőt. Ezek a freskók az iskola történetét mesélik el.
Néztem volna tovább, de az emberek folyamatosan jöttek és nem volt kedvem első napom már kínos szituációba kerülni.
Mivel nem akartam tipikus Lucy módra eltévedni ezért inkább segítségért nézelődtem, de nem úgy tűntek, hogy megakarnak állni. Ekkor egy vörös hajú lányt pillantottam, meg aki csak állt így félénken ugyan, de megszólítottam.
- Szia! Esetleg körbe tudsz vezetni - mutattam a zsibongás közepette csarnokra.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 3. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. április 5. 21:56 | Link


A szemközti falnak vetve hátam álltam, és vártam. Kivételesen nem indultam fel azonnal Lottihoz, ma nem őt jöttem meglátogatni, hanem helyette egy másik ígéretemet betartani. Annyi esküt tettem már, melyeket nem tudtam beteljesíteni, vagy csak az évek leforgása alatt elfelejtettem megtenni, épp itt volt az ideje, egyet végre kihúzni a listáról.
Az iskola kőpadlóját paplanként  lepte be a tömör csend, már rég takarodó után volt, talán két óra is elmúlhatott a lámpaoltás óta, legalábbis ha igazak voltak az új szabályok, bár nem mintha érdekelt volna közülük egy is. Sohasem volt szabad betennem a lábam a kastélyba, szóval a helyzetem nem változott, akkor is pirosban jártam és azon az estén is, csak a szigorúbb napokon kicsit több hiéna körözött a folyosókon a prefektusok mellett. Azokat a jelvényes diákokat pedig nem volt nehéz kikerülnöm, olyanok akár a  holtkórosok, észre sem veszik, hogy ott van az ember, ha nem egy elefánt hátán lovagol és fennhangon énekel és ha csak egy kicsit is hasonlítanak ezek a felügyelők rájuk, akkor igazából nem volt túl sok félnivalóm, de mégis óvatos maradtam. Figyeltem a remegő alakokat, melyeket a gyér gyertyafény csalogatott elő és olyan esetleges búvóhelyek után kutattam, amik a nem kívánt idegenek elől el tudnak majd rejteni engem. Ami azt illette, nem láttam túl sok, elvárásaimnak megfelelő jelöltet, nem volt telezsúfolva a helyiség és nem álltak hatalmas, sötét bútorok sem benne, ám volt egy nagyjából mély, számomra épp megfelelő beszögellés a fal mentén, kicsivel jobbra tőlem, így mikor meghallottam, hogy az első csendes neszek feltörték a leülepedett némaságot behúzódtam oda, megigazítva sötét bőrdzsekimet, hogy még jobban rejtsenek az árnyékok, majd fülelni kezdtem. Egyre hagosabb léptek verődtek vissza a szürke kövekről, akárki is is járkált, az idefelé tarthatott. Ha majd közelebb ér, bíztam benne, hogy rá fogok jönni, Szofi-e vagy csak egy járőröző bohóc. A lány amúgy is késet, nem sokat, legalábbis a homokóra szerint nem eleget ahhoz, hogy felmenjek a szobájába és ha elbóbiskolt segítsek neki felkelni kegyesen. Ami azt illette, még nem jártam a zöldeknél, necces lenne bejutni úgy, hogy halvány lila gőzöm se volt, merre kéne őket keresni. Az alak már közel volt, elég közel ahhoz, hogy megkockáztassak egy óvatos kilesést a sötétség mögül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 10. 14:41 | Link
Rach^^

Ruci

Húha! Ez az iskola tényleg nagy, még jó, hogy csak a bejáratnál ácsorogtam. Az egyik nagylánnyal megbeszéltem, hogy ismerkedem a házukkal, mert nekem nagyon tetszik a zöld szín, és én is közéjük akarok tartozni.
- Szia! – amikor megláttam, már emeltem is magasba a praclimat, hogy alacsonyságomat meglássa a tömegben. Rachel nem magyar származású, de nem baj, már beszélgettem angolul, nem olyan nehéz, és hát valahol el kell kezdeni a gyakrlást. Meg amúgy is, itt a külföldi diákok többsége beszéli az én széépséges nyelvecskémet, hol lehet a gond? Hát, esetleg ott, hogy pici vagyok, és egyedül, és azt úgy nem egészen lehet, úgyhogy Rach nagylány lesz a kísérőm ma. – Juj, de örülök, hogy látlak!
Kicsit féltem, kíváncsi voltam, vajon a többi rellonos mit fog szólni, hogy hozzájuk akarok menni?
Remélem, Rachen kívül mással is fogok majd tudni barátkozni a zöldek házából. Azt hallottam, hogy nagyon tudnak bulizni, és náluk mindig jó a hangulat, ha valami rendezvény van.
- Mesélnél nekem a Rellonról? – faggattam kíváncsian, árgus szemekkel figyelve Rachet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. április 10. 21:19 | Link


Hatalmas táska puffan a csarnok kövén. A falakról csak úgy visszhangzik, tompán, de hallhatóan. Egy kéz lendül, majd.. vakarózni kezd. Sebestyén füle tövét vakarássza kitartóan, amely miatt megállt, mivel már a vonatról leszállva kísérti a dolog. Nem túl illő fület vakarászni, de nincs senki a közelében, nem asztalnál ül, így megteheti. Meg azért nem is a hátsó feléről van szó. Amint elmúlik a viszketés, körbetekintve szemléli meg azokat a falakat, melyeken nemrég az általa keltett zaj simogatott végig.
- Hű.. – bukik ki ajkain a szavacska, miközben a zsákot a padlón hagyva indul meg, és néz meg magának mindent jobban. Ekkora méretekkel minden hatalmas, egy kastély pedig még hatalmasabb. Szívesen mászna falat is akár, hogy a tetőre ülve nézzen szét a világban, de eddig csak a garázstetőre jutott fel, seprűre pedig nemigen engedték. Itt azonban lehetősége lesz, ha nem ragad le a magas falak, és a mennyezet méretein. A válla csak most kezdi közölni, hogy a táska súlya mennyire nem tetszett neki, így átmozgatva áll meg egy festmény alatt, és figyeli azt. Találkozott már mozgó műalkotásokkal, otthon is van egy mogorva képű, komornyik-szerű alak festett képmása, aki előszeretettel dirigál, ha kicsit saras a lába, és ha tehetne, kilépve mutatná meg, hol a sár helye. Ez a valaki nem szól hozzá, így ott is hagyja, visszatérve holmijához nyitja fel azt, és túr bele. Keze könyékig tűnik el, mire előhúzza a kulacsát, és felnyitva kortyol nagyokat. A nagy szusszanás, és a szomjoltás végeztével a kulacs megy a helyére, kezébe immáron egy energiaszelet kerül, amit majszolni kezd. Evés közben ragadja meg a szíjat, vonszolja el a lépcsőig, és a fokra leülve rendezi el maga mellett, folytatva kései vacsoráját, hallgatva az életet, amely valahol tombol. És közeledik. Nem meglepő, egy iskolában diákok élnek, tanárok, személyzet, akik közlekednek, és teszik a dolgokat. Talán nem is árt valaki, aki megmutatja az utat, mert ha tudja is, merre kell mennie, eltereli saját magát. Vagy egy másik mogorva festménylakó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 1. 22:42 | Link
Nati

Szofira egyébként nem volt jellemző, hogy áthágja a szabályokat -á, dehogy, ő még soha az életben nem szökött meg a kastélyból valakinek a karjában, miközben egy felügyelő tartózkodott a közvetlen közelükben. Most is csak és kizárólag azért tartózkodott a folyosón, mert halaszthatatlan találkája akadt.
Halkan hagyta el a klubhelyiséget és kínosan ügyelt rá, nehogy összeakadjon Daisuke-val, mert szinte biztos volt benne, hogy a fiú lebeszélné arról, amit tervezett. Nem valami nagy dolog volt, tulajdonképpen semmi olyasmi, amit ne lehetett volna néhány ügyes pálcamozdulattal meg nem történtté tenni, de ahhoz éppen elég, hogy egy kicsit kimozdíthassák a felügyelőek a nyugalmukból.
Nem kedvelte őket különösebben. Halkan igyekezett a megbeszélt hely felé, a cél a bejárati csarnok lett volna, mert hát mi más is fogadhatná az éppen megérkező diákokat, mint egy kisebb beltéri medence, nem igaz?
A zsebéhez csúszott a keze, hogy biztos lehessen benne, nem felejtette a szobájában a -gyakorlatilag- legfontosabb segédeszközét a mai művelethez; a pálcáját. A szőke lány nem rajongott különösebben a felügyelőkért, ahogyan senkiért sem, aki a minisztérium hatáskörébe tartozott. Annyiszor citálták már be kihallgatásra, hogy zsigerből gyűlölt mindent, aminek köze volt hozzájuk. Csak mert az apja áruló. Mert bűnöző. Ezért miért őt büntetik? Mert szereti az apját? Éppen itt volt az ideje egy kis visszavágásnak.
Szofi meghúzta magát az árnyékban, addig, amíg biztossá vált benne, hogy mindössze a navinés posztol a csarnokban. Kissé csalódottan konstatálta, hogy bármennyire is igyekezett, továbbra sem ő a pontosság bajnoka, miközben a lány felé vette az irányt.
- Minden megvan? -érdeklődött apró mosollyal, ahogy mellé ért.
Ez az egész helyzet olyan volt, mint egy elfuserált akciófilm. Ők ketten éppen igyekeztek egy üzletet nyélbe ütni, miközben akárki észrevehette volna a mesterkedésüket. Nem a legjobb forgatókönyv.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Az érkezés napján
Írta: 2016. június 2. 12:58
 | Link


A hatalmas, igazi vagány kastélyhoz méltó bejárati ajtó két szárnya egy pálcamozdulatra, dörrenve tárul fel az elégedetten vigyorgó, jólfésült fiatalember előtt. Szemeit fekete napszemüveg takarja, arcát néhánynapos borosta hivatott még markánsabbá tenni. Bal keze farmernadrágja zsebében pihen, míg a jobbjában tartott pálcával a mellette lebegő, egymásra pakolt ládák és bőröndök felé int, hogy azok akaratának szó nélkül engedelmeskedve lassú tempóban elinduljanak előtte. Mielőtt azonban követné őket, még egyszer hátranéz válla fölött, vet egy utolsó pillantást az idáig megtett napsütötte útra, de ahelyett, hogy döntésének súlyán kezdene gondolkodni, inkább visszafordul, és az öreg épület ódon illatát mélyen magába szívva belép a csarnokba.
- Üdv újra, iskolapad – suttogja maga elé, s a mögötte becsukódó ajtó közelében ismét megáll. Egyébként sem szokása túlaggódni vagy elsietni iskolai dolgokat, de most, hogy fogalma sincs, merre induljon, végképp ráér. Egy higgadt fejmozdulattal elpillant először balra, szemrevételezi a kviddicskupát, majd jobbra fordulván szembetalálja magát a házkupával. Nos, azt már most világosan látja, hogy ő egyik elnyeréséhez sem fog túl sokat hozzátenni. A Roxfortban sem szakadt meg soha, nem itt fog beleizzadni a munkába. Sorry, Levita. Majd hozzászoktok.
Finoman sóhajtva felpillant a telefestett mennyezetre, tekintete végigszalad a festményeken, majd megunva a bámészkodást csakhamar visszatér bőröndjeihez. Int nekik, mire azok újra útnak indulnak, és ő követve őket elhalad néhány hangosan viháncoló diáklány mellett. Hála a szemeit takaró sötét lencséknek, szabadon nézelődhet, most viszont csak éppen vet egy-egy trükkös pillantást feléjük. A lépcsők felé sétál, csomagja mozduló pálcájának eleget téve már emelkedik is.  
Egy lépcsőfok, két lépcsőfok. Ajkai dúdolásra nyílnak, közben számolja a megtett fokokat és hallgatja a csarnokban visszhangzó beszédfoszlányokat. Elhalad tanárok és diákok mellett is, nem izgatja magát különösebben, nyugodtan szedi a fokokat. Az őt nézőben könnyen magabiztos, határozott alak benyomását keltheti, aki pontosan tudja, mit akar és hova tart.
Nyolc, kilenc, tíz.
És vissza.
Egy korlát mellett ülő szőke lány mellé lépdel vissza, egyik lába lejjebb, másik lába egy fokkal feljebb dermed mozdulatlanná. Bőröndjei már valahol a lépcsőfordulóban várakoznak, pálcát tartó keze kinyújtva maradt. Izgatottságtól megcsillanó szemei a lány lábairól egészen arcáig kúsznak, és a gondolat, hogy ismeri őt valahonnan, a látottak alapján egyre erősebbé válik. Amint észhez tér, pálcáját egy elegáns mozdulattal zsebébe csúsztatja, majd felszabaduló kezével először csak feljebb tolja, végül le is veszi szemüvegét.
Tekintete újra végigszalad a másik alakján. Kezd egészen biztos lenni abban, hogy ezt a lányt a tévéből ismeri. Aranyvérű lévén egyedül csak mugli barátainál tudja tévézésre pazarolni az idejét, miközben a kanapén henyél, így ez idáig csupán kétféle csatornával volt szerencséje megismerkedni. Hát, az egyik erősen felnőtteknek ajánlott tartalommal bír, a másik pedig a mugli sportok gyűjtőhelye. Többször nézett már futballt és kosárlabdát, de női kézilabdát is volt szerencséje látni. Bingó.
- Téged ismerlek a televízióból – nem sokat teketóriázik, rögtön belevág a közepébe. A tévé szót kissé furcsán ejti ki, ráférne még némi gyakorlás. Kékjeit a kézilabdasztár szemeire függeszti, vonásai meg sem rezzennek. – Szerintem híztál.
Utoljára módosította:Hunter Bailey, 2016. június 2. 13:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. június 6. 02:40 | Link
Ethan R. Saint-Venant részére


Menet közben törli el az arcára kenődött tintát- a vonaton meg sem érezte a rá szegeződő, furcsálló tekintetek sorát, pedig nem egy, nem két ember bámulta meg szokatlan külseje miatt. Kezéből éppen eltűnik a hátizsákjába a rajztömbje, csálén ki is áll a cipzár mögül bizarr zászlóként törtfehérségével. Ujjai között egyszerű, mártogatós tollat pörget, míg a másik, nem tollas kezében egy üveg kék tintával egyensúlyozik egy ideig, majd nadrágzsebébe süllyeszti. A bal szeme alatt még mindig ott húzódik a kék, elmaszatolt csík.
Külsejében nem ez az egyetlen furcsa elem; ha ezen múlna, nem feltétlen figyeltek volna fel rá, hisz el lehetne könyvelni odaadó grafikusnak, kiforratlan művésznek, egyszóval bárminek, ami marginálisan érinti a kéztehetség és írószerszám összeforrását egy papírlapon. Amik sokkal meglepőbbek, azok a bekötözött kezei csuklótól könyökig, a kigombolt ingén túl felvillanó, szintén bekötözött mellkasa, mely fáslik benyúlnak egész az öve alá is. Szörnyen sovány fiú, csont és bőr fakó tekintettel, álmodozó arccal, néhány szeplővel az orrán, sápadt bőrrel és egyenes tartással. Szakadt, hanyag, de nem mocskos benyomást keltő külsővel baktatott fel néhány perce az impozáns kastély lépcsősorán. A haja össze-vissza áll, kifejezetten hosszú, és szeret a szélrózsa irányába meredezni. A bejárati csarnok hűvös csöndjében laza testtartással ácsorog, mint aki csak buszra vár; nem siet sehová, nem kergetik a tatárok, megbeszélése sem lesz. Pörgeti az ujjai közé szorult tollat, füle mögött megvillan egy gyújtatlan cigarettaszál, mellette görgős útibőrönd árválkodik a kisebbik fajtából. Odahaza Áron tértágító bűbájjal látta el a praktikusság szellemében.
Mikor legközelebb az arcához emeli szabaddá vált kezét, hogy megvakarja az állát, az is tintássá válik, így már a szája mellett, és a bal szeme alatt díszelegnek kék indiánszerű nyomok harsogva hirdetve, hogy a kezében levő tollat kevéssel azelőtt használhatta- gondatlanul. Szóval új iskola. Xaviér kicsit később fog érkezni, de semmi gond… Kétéves általános művészeti képzés- minden porcikája bizsereg, hogy újból vásznat érinthessenek az ujjbegyei.
Csendben, morfondírozva pörgeti végig az elmúlt néhány nap eseményeit fejben, s ezalatt van egy kis ideje befogadni a bejárati csarnok látványvilágát. Az ő ízlésének túl ódon, de lenyűgözőnek abszolút lenyűgöző. Eléggé megkapó ahhoz, hogy teljesen elfeledkezzen egy apró részletről: a felvételijében prefektusi segítséget kért tekintettel a full ismeretlen helyre, és hogy le kell adnia még néhány regisztrációs és kiegészítő papírt az igazgatóságon. Ehhez pedig nem árt egy idegenvezető, ha már a mágusiskolája ilyen luxuscikkeket dobál a beiratkozó diákjai után. Kíváncsi lenne rá, hányan veszik igénybe a prefektusi istápolást, és tesznek úgy, mint a turisták szoktak a Loir menti kastélyok látogatásakor? Egyszóval, ha minden igaz, nemsokára szembesülnie kellene az első emberrel új iskolájából, de nagy valószínűséggel hacsak nem a mennyezetből szakad alá ez a valaki, kénytelen lesz magára vonni valahogy Aimé figyelmét, legalább hanggal, mert a fiút magában szippantotta a kifejezéstelen-álmatag arccal történő bámészkodás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 11. 22:19 | Link
Fazekas Lily


Kíváncsi voltam rá, hogy vajon mit tartogat az iskola számomra, mindig is szerettem tanulni és olvasgatni, ezért örültem annak, hogy Lilla után felvettek ebbe az iskolába. Gondoltam, hogy megkeresem a testvéremet, ezért is jöttem a bejártani csarnokba, mivel ő volt az egyedüli személy, akit ismerek itt. Részemről afféle menekülés volt ez otthonról, hiszen már semmi sem hasonlított a régi életemre, amikor még én játszottam a legfontosabb szerepet a családban. Lilla átvette ugyanis ezt a szerepet, szóval neki jutott a rivaldafény, amit őszintén szólva már nagyon untam. Sajnos a bátyáim is többet foglalkoztak vele a kelleténél, hiszen ő a legtökéletesebb a családban. Sajnálom, hogy ennyire megváltozott minden, úgy érzem, hogy egyelőre nem szeretnék magamhoz senkit sem közel engedni, mert abból úgyis csak a baj lesz. Semmi kedvem sincs újra koppanni, idáig a könyveim nyújtották legmegbízhatóbb társaságot és úgy érzem, hogy ez így is marad, bennük legalább sosem csalatkoztam. Az iskolába gond nélkül megérkeztem, a szüleim nagyon büszkék voltak arra, hogy a testvérem után én is itt koptathatom a padokat, a bőröndjeimbe mindent bepakoltuk közösen és így engedtek az utamra. Megérkeztem az iskolába cuccaimmal az oldalamon, miután beértem nagyon egyedül éreztem magam. Úgy volt, hogy Lilla fogad majd, de sajnos más sürgős dolga akadt, ezért saját magam kellett, hogy rájöjjek arra, merre is kéne mennem és mit is kéne csinálnom...nem volt egyszerű a helyzet. Már alig vártam, hogy meglegyen a saját kis zugom, hogy végre kipihenhessem magam, de egyelőre nem tudtam kiigazodni ezen a nagy területen, pedig legszívesebben már lepihentem volna a szobámban, annyira fáradt és kimerült voltam.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 11. 23:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 18. 22:18 | Link
Tanizawa Daisuke


Rachel-t megbízták azzal, hogy fogadja a legújabb diákot, Dai-t a bejárati csarnoknál, hogy megmutathassa neki az itteni terepet. Egyáltalán nem jelentett ez számára gondot, mivel a mentora volt. A Rellonos türelmes volt világ életében, így simán belefért, hogy késett egy kicsit az újdonsült diák. Fekete felsőt, sötét farmert, fekete balerina cipőt viselt, haját kiengedve hagyta, így várta a kis gólyát. Tudta, hogy nem egy elsőssel lesz dolga, úgyhogy talán nyugodtabb is volt a kelleténél, mert minél kisebb egy diák, annál nagy felelősséggel jár, ezzel tisztában volt. Nagyon örült, amikor végre baglyot kapott a szüleitől, amelyben megírták, hogy minden rendben van, a testvérei is jól voltak, nem szenvedtek semmiben sem hiányt, aminek a lány külön örült. Mindig az eszébe jutott, hogy remekül érezte magát a testvéreivel, ezért is nagyon hiányolta őket és sokszor magányosnak érezte magát nélkülük, mivel mindig minden mókában benne voltak. Emily kicsi volt még hozzá képest, de nagyon talpraesett volt és mindent meg tudott vele beszélni, ráadásul imádta húgát, Nathan pedig nagyon jó hatással volt rá mindig, rengeteget tudtak egymással beszélgetni, úgyhogy nagyon hiányzott neki a bátyja társasága. Vele tudta a legjobban megértetni magát, számos probléma esetén őt kereste fel, szóval nem volt túl derűs, hogy itt nem beszélhette meg vele a dolgait. Sajnos egyelőre senki sem pótolhatta az ő szerepét, hiszen senki sem ismerte őt olyan jól, mint a bátyja, vele tényleg mindent meg tudott beszélni és mindig számíthatott rá, ami kapcsán itt maximálisan egy-két embert tudott volna felsorolni, aki érdemes lett volna a bizalmára. Büszke volt mindig is a családjára és a testvéreire, de örült annak is, hogy itt is talált magának pár barátot, akiben teljes mértékben megbízhatott.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. június 19. 14:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Werbőcy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 16. 12:00 | Link
A csarnok hatalmas ajtaja meglepő könnyedséggel nyílik meg, utat adva a kintről beszűrődő fénycsíknak, melyet csak az éppen a küszöböt átlépő kisdiák árnya tör meg.

- Na, ide is megérkeztem - gondolja magában, és közben tekintetét végigfuttatja a csarnok elé táruló képén.

Már hallott egyet, s mást erről a helyről, de még így is ámulattal övezett kíváncsisággal mérte fel a kastély házainak állását jelző homokórákat, és a levegő mozgásának hiánya ellenére meg-meglibbenő házak zászlait.
Arcán - szokás szerint - kis maszatfolt volt, melyet a kissé elöregedett bőröndjének kallantyújának köszönhetett - és amiről természetesen, mint mindig, most sem tudott.

Csillogó kék szemekkel nézett végig a csarnokon, majd egy elégedett dünnyögéssel nyugtázta, hogy bizony, ez jó lesz itt neki.
- Hát itt fogom megváltani a varázslóvilágot - mormogta sokkal inkább magának, mint bárkinek, mintegy önbátorításként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sanyi a macska
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. augusztus 8. 18:32 | Link
Dorian

Nem sok kedvem van ehhez az egészhez, de ha már egyszer megígértem anyának, akkor megteszem. Mondjuk kell némi rábeszélés magamtól, mire elvánszorgok zuhanyozni, majd felöltözni, és végre a suli felé. Jövőhéten vizsgaidőszak, most már lazábbak a tanárok is. Engem mindenki le tudott már zárni, így nem nagyon igényelt a jelenlétem, a legtöbben megengedik, hogy ne menjek be, így ilyenkor otthon, a könyvtárból kivett könyvekből tanulok. Ha mégis a könyvtárba kell mennem, azt meg igyekszem úgy időzíteni, hogy olyan napon menjek be, amikor van órám. Nem minden tanár engedékeny.
Korábban érkezek egy jó fél órával, mint a megbeszéltek, így aztán leülök a lépcsőre. Büszke vagyok magamra, hiszen ahhoz képest, hogy jönni sem akartam, egész korán ideértem. A táskámból kiveszek egy könyvet, ami állítólag az idei önismeret vizsgához köthető. Vékony, könnyű olvasmány, így természetesen ezt hagytam a végére.
- Héj, Green.
A harmincnegyedik oldalon tartok már, amikor felbukkan. A múltkor nagyon bunkón viselkedett velem, és azóta sem értem, hogy mi a fészkes fene baja van velem. Nem hiszem, hogy ártottam neki, az meg nem az én hibám, hogy Noel Annelie-t választotta. Nem csak neki fájnak a dolgok, nekem is. Ám ezen most felülkerekedve szólítom meg, és lépek oda hozzá.
- Grace mondta anyámnak, hogy szükséged van jegyzetekre a mágusjoghoz. Ő pedig mondta, hogy én tudok adni. Tessék.
Nyújtom át neki a füzetemet. Az alap jegyzethez rengeteg extra jegyzet is van, Nagyon érdekes tárgy, úgyhogy jó pár dolognak utánanéztem, és persze ki is jegyzeteltem.
- Sok sikert hozzá.
Felelem nyugodtan, de maradni nincs kedvem, csak biccentek egyet, majd hátra lépek egyet, megfordulok és elindulok lefelé a lépcsőkön. A dolgom itt véget is ért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 28. 16:18 | Link
Norbert
- a hazautazás napján

Két napja nem alszom, ami elég rendesen meg is látszik rajtam. Egész éjszaka forgolódtam, hallgattam a szobatársaim békés szuszogását, még az is megfordult a fejemben, hogy kimegyek egy kicsit sétálni. Képtelen voltam elaludni, és amikor reggel fél hét felé azt hittem volna, hogy sikerül egy kicsit pihennem, a rasekom mozgolódni kezdett. Szóval nem volt egy csodás éjszakám, ráadásul ma van a költözés napja, ami azt jelenti, hogy rövidesen ki fog ürülni a kastély - de ami a még fontosabb, hogy Ő is hazamegy. Én pedig itt ülök a szobámban egyedül és próbálom kitalálni, hogy hova tudnék menni, ami nem a szüleim háza. Otthon áll a bál miattam, mert nem beszélek a szüleimmel már hónapok óta és Vivien miatt, aki hirtelen el lett jegyezve. Igen, én is csak így hirtelen tudtam meg. Ezzel kapcsolatos dolgok járnak a fejemben, de bármire is gondolok, mindig ugyanoda lyukadok ki: hogy hazamegy. Látnom kell, beszélnem kell vele, ha kell haza is megyek, hogy felszállhassak a vonatra, hogyha így szóba áll majd velem. De az az igazság, hogy nem igazán tudom, mit tegyek. Frayec-re pillantok, a rasek erre megmozdul és megbökdösi a combom, mintha jelezni akarna így valamit. Nem is tudom miért hallgatok rá, de felpattanok az ágyamról és elhagyom a Levitát. Leszaladok a lépcsőkön, konkrétan letámadok két másodikos eridonost, akik készségesen elárulják nekem, amit tudni szeretnék, majd folytatom az utam. Talán még nem késő. A bejárati csarnokban érem utol.
- Norbi! - utánakiabálok, hangom megremeg a neve közepén. Megtorpanok és veszek egy mély levegőt, a bejárati ajtót tartó ismeretlen srác erre kilép a szabadba, bizonyára felfogta, hogy az, akinek segíteni akart, egy ideig még nem megy utána. A hatalmas ajtó hangosan vágódik be, mire összerezzenek egy kicsit, de ez juttatja eszembe, hogy miért is jöttem most le ide. Mielőtt bármit mondhatna vagy akár csak eszébe jutna, hogy most akkor továbbmegy, mert lekési a vonatát, elindulok. Halvány mosollyal az arcomon szaladok le a lépcsőn egyenesen felé, és eszem ágában sincs lelassítani. Gyorsan csökkentem kettőnk között a távolságot, és mikor elég közel érek hozzá, kinyújtom a karjaimat. Pólóját a nyakánál ragadom meg és ahogy közelebb rántom magamhoz, testünk hirtelen összeütközik. Lefelé húzom a fejét még mindig a felsőjét szorítva, és amint közelebb kerül hozzám, még belenézek a szemeibe, majd pilláimat lehunyva megcsókolom. Ne menj még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. augusztus 30. 22:28 | Link
Westfall


  Elégedetlenül csörtetett végig a poros folyosókon. Szemét most nem is a sarkokban megbúvó pókokra szegezte, hanem dühösen, szinte szikrát szórva maga elé. Ha ő lenne Zeusz most biztosan olyan vihar söpörne végig a kastély felett, ami a fél erdőt kiszedné a helyéből. Elkapták egyszer. De az még múlt évben volt. Aztán most egyszerre kétszer. Hát ez szörnyű. Most meg kísérgethet valami elsőst a folyosókon, és a házvezetők reményei szerint mindezt mosolyogva teszi. Hát nem. Ő nem olyan, akit csak úgy lehet irányítgatni. Saját akarata van, amit be is tart. Persze azért a legutóbbi után nem akart akkora galibába kerülni, ezért elment a bejárathoz, de elég szőrösszívű lesz az újonccal. Talán még a Zöldfülű nevet is ráaggatja. Végül is a ház színe is penészes, miért ne lehetne?
  Már csak pár saroknyira volt. Régi talárját igazgatta, amelynek alja már rojtos és kopott, mivel első éveiben mindig lelógott a földre. Egy egyszerű ing volt alatta és egy rövidnadrág a hőség miatt. Igaz, a kastély böhöm nagy falai nem engedtek be sok meleget, és a lány sem tartózkodott sokat a napon, de attól még úgy érezte, hogy ha már nyár van, akkor úgy is viselkedik mintha nyár lenne. Fekete csizmája a köveken kopogott és csikorgott ahogy egyre inkább közeledett. Pálcája végét a falon húzta, mintha tudna vele festeni. Ezzel sok festmény nemtetszését érdemelte ki, és volt olyan is, aki ezért megszólta, de nem is foglalkozott vele.
  Pontosan érkezett. Ezt abból tudta, hogy amint befordult az utolsó folyosóról, a toronyharang elkezdett gongatni. Viszont egyetlen lelket sem látott a csarnokban. A szőke eldöntötte magában, hogy addig vár, amíg a harangozás el nem hal. Mondhatja, hogy ő bizony ott volt, sőt még várt is, csak sajnos az új tag késett. Igazából már akkor sarkon fordulhatott volna amikor látta, hogy nincs ott senki, de ő kegyelmes volt, és egy kicsit még várt. Leült az ablakba, és karba tett kézzel az üvegnek dőlt. Talán valamelyik prefektus épp így talál rá, és elküldik a HV-jához, ő meg majd mondhatja, hogy éppen az ő ügyében jár el, és a képébe röhöghetne a feljebbvalójának. Mindenféleképpen jobb lenne tőle a kedéje, és a haragja is csillapodna. Ennyi biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Itt járt Lala Rolleyes
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 3. 11:11 | Link
Az új lány
Kornai Viki

Borcsa lelkesedve indult neki a napnak, hogy kicsit sétáljon ezen a reggelen, így a vasútállomás felé vette az irányt, és Rapid nevű kis padlócirkáló ebét levitte. Nem gondolta volna, hogy rögtön új diákkal hozza össze a sors, mármint baráti értelemben, mielőtt valaki szánt szándékkal félre óhajtaná érteni…
Borcsa ezúttal leengedve hagyta szőke loboncát, és kimondottan örült, hogy különösebb dolga nincs a hajával, mert már ez is eleve egy frizura. Hullámos haj rulez…
Szürke, hosszú ujjú felső, sima farmer, és a megszokott, kockás kabátja került még rá. Ez az a kabát, amit még születésnapjára kapott tavaly, és nehezen tette le akár csak egy percre is, olyan jó puha, és plusz benne, hogy melegítőbűbájjal ellátott.
Rapid okos kutya módjára pórázzal a szájában várta a Csikólak ajtajánál, hogy menjenek már sétálni.
Szerencsére a legtöbben ebben a korai időpontban még aludtak, hiszen a tanítás nyolcnál előbb úgysem kezdődik el, ráérnek fél hétkor is felkelni, legalábbis a többség. Egyedül a lassabbaknak kell plusz fél óra, de ő szerencsére nem ebbe a kategóriába tartozott.
Miss Szöszi, amint megpillantotta az új lányt, azonnal integetett is felé, és kissé közelebb futott.
 - Szia! Most érkeztél? – tette fel a kérdést, mert annyira itt azért nem egyértelmű, mert vannak diákok, akik a szünetre hazautaznak, és vannak, akik kicsit később esnek be a társaknál.
Ez van, ha a gátat szab a közlekedés, avagy megkésik a felvételi levelet szállító bagoly. Hát igen, nem mindegy, hogy milyen postást alkalmazunk…
 - Hunyadváry Borbála, Navine – nyújtott kezet, az illem szerint. Általában igyekezett odafigyelni a megfelelő udvariasságra, bár voltak kilengései, néha a nagy pörgés közepette elfelejti az ilyen apróságokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. október 15. 20:54 | Link
Lepsényi Zalán



Nem igazán volt alkalma új ismeretségeket köttetni, ezért nem is erőltette az emberi kommunikációt. Az iskolás évei alatt volt néhány barátnője, akik mindig kitartottak mellette, szóval mindig számíthatott rájuk. Már egész jól eligazodott az iskolán belül, de igazából sosem érezte magát biztonságban az intézményen belül. Igazából a konyhába akart elindulni, de valamiért képkiesése volt, szóval esélye sem volt a célzott hely irányába megérkezni.
- A fene! Hol vagyok? Nem igaz, hogy mindig eltévedek!- bosszankodott Rach.
Nem igazán szívlelte, ha nem ért oda időben a megbeszélt helyre, mert szerette tartani magát a szavához, azt pedig annál inkább utálta, ha sokat késett valahonnan, de végtére is rájött, hogy a bejárati csarnoknál kötött ki.
A lány örült, hogy sikerültek a vizsgái és túlestek az évnyitón, bár sajnálta, hogy a legjobb barátnőjével, Lillával egyre kevesebbet beszéltek. Igaz, hogy egy szobában laktak, de mostanság alig volt idejük egymással beszélni, pedig régebben mindent megosztottak egymással, de el kellett ezt fogadnia. Ő is sokat tanult, hogy sikerüljenek a vizsgái és úgy tűnt, hogy az erőbefektetés megért mindent, mert nagyon szépen teljesített a vizsgákon. Mindig beleadott anyait-apait és remélte a legjobbakat, nagyon teljesítményorientált volt, szóval sok energiát adott bele a tanulmányaiba.
~ Remélem, hogy a következő tanulmányi időszak is ilyen sikeres lesz, mint a mostani ~ - reménykedett a lány, aki sokat tanult, hogy sikeres legyen, emellett valóban abban hitt, hogy még sokra viheti ebben az iskolában.
 
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. október 16. 13:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. október 30. 21:39 | Link
Hercegh Kriszpin



A tudomásromra jutott, hogy a bejárati csarnoknál elhelyeztek egy adománygyűjtő ládát, ezért úgy határoztam, hogy adományozok néhány könyvet, amiket már úgyis kiolvastam és csak porosodna a polcomon. Úgy gondoltam, hogy másnak is jól jöhetnek, kidobni pedig sajnáltam volna őket, de annak sem volt semmi értelme, hogy csak a helyet foglalják. Az intézményben én is sokat nélkülöztem, úgyhogy tudtam, hogy milyen az, hogyha nem engedhet meg magának valamit az ember és ha nem áll úgy anyagilag, hogy legalább egy könyvre fussa. Jó ötletnek tartottam ezt az adománygyűjtő dolgot, úgyhogy nem is hezitáltam, összeszedtem a könyveimet és a bejártati csarnok felé vettem az irányt. Egész gyorsan odaértem, volt időm megtanulni, hogy mi merre van, úgyhogy nem okozott gondot a tájékozódás. Rá is találtam a ládára, amely elég nagy és magas volt, hiszen derékig ért. Felnyitottam a tetejét, és egy gyors mozdulattal belehelyeztem a könyveket, majd arra készültem, hogy lecsukom, de olyan ügyesen próbáltam kihúzni a karomat még mielőtt lehajtottam volna, hogy beleakadt a felsőmbe a zárókapcsa és rázáródott a karomra. Kétségbeesetten próbáltam kiráncigálni a karomat, de nem sikerült, mert nagyon erősen fogta a ruhám anyaga, amibe beleakadt, úgyhogy esélyem sem volt szabadulni.
~ Istenem, de ciki! Remélem, hogy nem lát meg senki, amíg ki nem szabadítom innen magam! Ez is csak velem történhet meg, ilyen nincs! ~ - bosszankodtam magamban és miközben erőteljesen ráncigáltam a pulcsim ujját, nagyon reméltem, hogy senki sem lesz a közelben, mert nem akartam nevetség tárgyává válni. Tudtam, hogy nem nyerhetek a ládával szemben, de nem adtam fel, hittem benne, hogy előbb vagy utóbb ki tudom szabadítani a karomat, de egyelőre ez lehetetlen küldetésnek bizonyult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. november 10. 19:49 | Link
Leonóra

Saci néni azt mondta, hogy feljöhetek vele a nagy iskolába. Bevallom, ettől elég rendesen féltem, mert mi van, ha csak még jobban elveszi a kedvemet a nagy iskolába járástól az, hogy idő előtt be kell mennem oda? Nem akarok elítélő lenni, ne értsen félre senki, egyszerűen csak nem tudom elképzelni magam, hogy ilyen sok év után fel kell mennem majd abba a nagy intézménybe, és ezentúl oda kell majd járnom. Nagyon feszengtem addig, amíg el nem hagytuk a falut, és rá nem tértünk az ösvényre, ami felvisz a kastélyhoz.
Egyrészt még sosem jártam ezen az úton, elvarázsolt az őszi természet és az ismeretlen táj, másrészt nagyon jó és könnyű beszélgetni az útitársammal, így mire ráeszmélhettem volna, már be is zárult mögöttünk a hatalmas tölgyfaajtó. Azt hiszem a hidegből a kellemes melegbe érkezés térített magamhoz. Megborzongtam a hőmérséklet változásra, a testem viszont eddigre már engedelmesen követte Sárát, és felsétáltam mellette a nagy lépcsőkön a hatalmas bejárati csarnokba. Képek, házpontokat jelző nagy homokórák, rengetek emelet magasságát jelző lépcsősorok, folyosók jobbra és balra. Minden olyan hihetetlenül nagy volt, és annyira más, mint amit az előkészítőben megszoktam. A következő tanévtől hatalmas változások jönnek az életembe. Eddig csak sejtettem, de most már tudom is, és be kell vallanom, nem félek kevésbé, mint eddig.
A kérdésre, hogy bemegyek -e vele az igazgatóhoz, csak megráztam a fejem, majd szóban is megerősítettem, hogy én inkább itt várnám meg kint, ha nem akkora baj. Ő csak kedvesen mosolygott, megértően, és elindult befelé. Egyedül kell megtennem itt az első lépéseket. Kicsit megint azt érzem, mint az első varázsvilágbeli napomon. Árva vagyok, de harcos is, megoldom majd ezt a gondot is. Azt a néhány tincset, melyek makacsul előre tolakodtak, hátralendítem, miközben a pontversenyt jelző nagy homokórák felé sétálok. Különleges, ahogy hullanak le, és emelkednek fel a kövek. A levont és adott pontok. A kastély mágiájának egy része, hogy abban a pillanatban, hogy változás áll be a pontversenybe, egyből megjelenik itt. Ez csodálatos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2016. november 22. 22:59 | Link
Alastair Magnus

[takarodó után pár órával]

Halkan igyekszik becsukni maga mögött az ajtót. Ő tényleg nagyon szeretné, de túl nagy ahhoz, hogy ezt teljesen némán tudja kivitelezni, így egy tompa döndülést hagy maga után. Behúzott nyakkal tekint körbe, jócsán takarodó utánra jár az idő, így ilyenkor néptelen a bejárati csarnok. Mivel Boró nem ismer más utat, ahol visszajuthatna, kénytelen ehhez folyamodni. A jobbjában lévő dobozból tompa puffanások hallatszanak, megkopogtatva a fadobozt csitítja őket.
- Psszt, meghallanak – dorgáló hangja mégis szeretetteljes, holott tulajdonképpen fogalma sincs róla, hogy milyen magok vannak a dobozban. Annyit tud róluk – tapasztalatból -, hogy amint lemegy a nap, nagyon izgágák lesznek. Igazán jutányos áron, tizenöt sarlóért jutott hozzá, és Hermész, az egyre többet látott alvilági alak is azt mondta, hogy különleges magokról van szó. A naiv lány meg persze elhitte, és tudásvágytól hajtva meg is vette őket, a szokásos növényvédő mellett. De ezeket az ügyleteket a kutya se tudja nappal intézni, ezért settenkedik ilyenkor vissza a kastélyba.
Éppen megindulna, de szerencsétlenségére valaki pont ott hagyott el a lába előtt valami könyvet, amiben megbotlik, és kezéből kirepül a doboz.
- A kéköves ménkű essen az idiótába, aki ezt itt hagyta! - suttogás helyett immár normális hangerővel szólal meg, miközben kétségbeesetten figyeli az éjfekete magok táncát. Ugyanis a doboz fedele kinyílt, és a tartalma pattogó hangokat hallatva ugrál szét a padlón. Na, már csak az kell, hogy valaki így találjon rá. Akkor aztán igazán szép történetet köríthet. Gyorsan felpattanva kap markába három rakoncátlan növénymagot. Legalább ennyivel előrébb van, hárommal kevesebb...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. január 13. 16:17 | Link

♥ Az újratalálkozás

Idegen számára a kastély, hisz nem itt végzett. Igaz, elemeiben hasonlít a Roxfortra, de az egykori otthona nagyobb és összességében más. Felkérték egy beszélgetésre, amire igent mondott, így történt az, hogy sikeresen eltévedt úgy egy negyed órája.
Azóta küzd azért, hogy kijusson, vagy legalább találjon valakit, aki ki tudja vezetni. Viszont órán vannak a legtöbben, ő meg úgy mászkál a folyosókon, mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne, simán beolvad. Mármint addig, amíg egy mosdóba igyekvő fiatal lányka meg nem pillantja és kezeit a szája elé kapva sikkant fel.
Homlokát dörgölve hagyja maga mögött a rajongót, aztán néhány lépcsőforduló alatt a bejárati csarnokban találja magát. Nem is volt olyan nehéz. Megpillantja a hatalmas bejáratot, ezzel egy időben pedig egy vörös kontyot nem is olyan távol.
Lépteit lelassítja egészen, meg is áll. Hirtelen kiszáradó ajkait megnedvesíti, idegesen túr sötét fürtjeibe. Le se veszi tekintetét a lányról. Nem érti, nem is tartja valószerűnek, de nem tud elszakadni az ismerős látványtól. Úgy áll ott, mint egy kész idióta, mozdulatlanul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 13. 19:19 | Link
Eliza

Azt hiszem, a hét kezdése az, ami minden diáknak rémálma. Egyszerűen ki nem állhattam a hétfőket, és főleg azt nem, hogy korán kell kelni. Akar a fene órára kujtorogni, mikor még annyira hétvége hangulatában van az ember!
Szeretek tanulni, de azért a stréber kategóriát reméltem, még nem értem el. Nem rajonganék ezért a címkéért. Annak viszont örültem, hogy az okosok háza szépen gyarapodott, és sok kis aranyos elsősünk van.
Apának igaza van, el kéne kezdenem élni, nem csak a könyveimben, hanem úgy az életben is megmutatkozni. Mutassam meg magam az embereknek, és ne vegyem magamra anya aggodalmait. Persze, megértem őt is, mert sok derékba tört karriert, életet látott már a Ragálykúrálóban, kicsit szerintem is az agyára ment a munkája.
Szóval így adódott, hogy úgy döntöttem, foglalkozom a kicsikkel is, nem csak a kisállatoknak szentelem a szabadidőmet, hanem a társas kapcsolataim is bővítem.
Bár még nehéznek tűnik, nem érzem magam annak atipikus társaság közepének, akit mindenki imád – vagy épp utál, mert sikeres.
Egyszer még azt a bizonyos valakit is megkérdezem talán, hogy erre gondolt-e, mikor nem túl finoman, de arra célzott, hiába van tökéletes külsőm, ha belülről egy üres adatbázis vagyok…
Aztán lehet, hogy megint totál földbe döngöl, de arra már lesz kész válaszom.
 - Szia! – köszöntem a kislánynak, amint megpillantottam, s első sikerként könyveltem el, hogy képes voltam megszólítani, anélkül, hogy kocsonyásra remegném magam az idegességtől.
Talán tényleg igaz, hogy minél több tudása van valakinek, annál ijesztőbbnek találja a környezetében élő embereket. Nem baj, a jó pópa is holtig tanul, és nem feltétlenül csak könyvekből lehet tanulni. Van, amit sajnos abból nem lehet, az vagy összejön magától, vagy nem.
Próbáljuk ki akkor azt a cseresznyét!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. február 18. 19:07 | Link
Nagy magányban,
amíg valaki el nem kapja...
Kriszpin bácsi


Nem szereti ezt az időszakot. A vizsgákkal már megbékélt, azzal is, hogy a legtöbben ilyenkor őrültekké és fanatikusokká válnak, na meg, hogy gyakorlatilag nem lehet senkihez se hozzászólni. Na de hogy ez párosult ezzel a rózsaszín ködfelhőkkel teli „ünneppel”. Utálata eljutott arra a szintre, hogy ha még egy lufit vagy virágcsokrot esetleg csokiból álló bármit meglát, azt egy mozdulattal lerombolja és még le is üvölti szerencsétlent, aki vigyorogva cipeli.
Annak érdekében, hogy ez ne következzen be úgy határozott, hogy néhány napig jobb lesz csak akkor kimerészkedni a szobából, amikor már többnyire mindenki lecsillapodott és inkább az ágyikója ölelésében tölti az idejét, mint a folyosókon. Tehát már takarodó után járunk és a leginkább azzal lehetne összehasonlítani a mozgását, mint egy lopakodó betörő, igyekszik minden zajt és feltűnést keltő mozzanatot elkerülni, de ez csak addig tart ki, míg elérkezik céljához.
A bejárati csarnoknál megáll, jó kedvének köszönhetően halkan dudorászik, ami eléggé nevetségessé teszi a "küldetését", de nem fordít rá különösebb figyelmet, mivel nem áll módjában senkivel sem összefutni. Pálcáját előhúzza cipője szárából és az kapu előtt ácsorogva méregeti azt, mint egy festő a vásznát, aztán fejét oldalra fordítja és az ősöreg fal sokkal jobban felkeltik érdeklődését. Mivel festmények nincsenek rajta, tökéletesen megfelel a célnak. Bár az ötlet eléggé gyerekes, de szeretni kifejezni gondolatait az iskolatársai és a vizsgaidőszak iránt, így elhatározta, hogy egy kissé feldíszíti a bejárati csarnokot. Táskáját kinyitva dobja le a földre, hogy különböző színű szalagokat lebegtessen ki belőle, amelyek a csarnok kidíszítésének alapjai. Elég jó kis kép lehet az elképzeléséből, ha sikerrel jár. Amint a szalagokkal végez jön egy kis festék, a lehető legrellonosabb színeket összeválogatva, ide-oda kerül, látszólag összevissza ám, ha valaki jobban megnézi egy emberi alakot ábrázol, amely éppen egy könyvet tart a kezében. S a mű befejező lépése előtt gyorsan megbizonyosodik róla, hogy nem jön-e éppen valaki. Táskájától ellépve nézelődik körbe, hangok után fülel, s mivel úgy véli nincs veszélyben, jöhet a tűzet megtestesítő piros-narancs árnyalat, amely az emberi alak közelébe kerül, s máris értelmet nyer az egész. Az alak éppen a tűzbe kívánja dobni a könyvet, mert már nagyon elege van, a szalagok pedig az eddig tűzbe dobott lapok jelképei, ezért szállnak összevissza, mintha a szél hordaná őket. Elégedetten néz a műre, annak érdekében, hogy jobba lássa, hátrál pár lépést, egészen addig, míg bele nem ütközik valamibe, vagy inkább valakibe?
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. február 18. 19:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 14. 12:53 | Link

Hatalmas hangzavarral csapódik ki a Bájitaltan terem ajtaja, és millió meg egy elsőéves diákkal telik meg a folyosó, ami egészen a bejárati csarnokig vezet. Noha, nem mindenki ilyen durva tudatossággal indul meg a pletykálás közben, mint a diákok nagyrésze. Egy vörös korona ismét kitűnik a sok sötét talár közül, akinek tulajdonosa mellkasához szorítja a könyveit, és próbálja túlélni aurájának megerőszakolását. Mindenki az arca előtt hadonászik, nekimennek bocsánatkérés nélkül. Ugyanígy mennek tovább a dolgukra, maximum egy megvető pillantást intéznek Bíboranna irányába, aki azt sem tudja, hogy mi történik. Nem ennyire szerencsétlen azért, de… mégis. Az órán is - édesjóatyám – hozta a formáját. Goulens bájitalt kellett volna készíteni, és párokban kellett dolgozni. Természetesen sikerült úgy elrontani az egészet, hogy az osztály 99,9% rajta nevessen. A tanár is megejtett egy meglepett vigyort, de a társa volt az egyetlen, aki inkább bosszúsabban nézett rá. Azóta reméljük, hogy megbékélt. Ramóna, ha jól emlékszik a szeplős leány. Ahogyan bocsánatot kér gondolatban az említett Eridonos lánytól, meg is jelenik mellette, de megy is tovább a dolgára. Hunyorítva néz Ramóna után, majd nagyot sóhajt, és utána szól. Lehet, hogy meg sem hallja a nagy zsivajban.
- Ramóna! – próbálja túlkiabálni a tömeget. – Ramóna. – próbálja újra.
Mellkasához szorítja ismét könyveit, ahogyan oszlik az elsős hadsereg, majd a szőke lány után szalad. Ez sem hétköznapi látvány a fiatal Navinéstől, hiszen általában lajhár módjára közlekedik mindenhol; óvatosan és nagyon lassan.
- Ramóna... – éri utól évfolyamtársát. – Ne haragudj a kis baleset miatt.
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Bíboranna , 2017. június 14. 13:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 27. 16:05 | Link
Emily

Nagyban sétálok a bejárati csarnokban, a húgomra várva. Megbeszéltük, hogy találkozunk, mert amióta itt van talán egyszer kétszer láttam csak, de akkor sem volt időm rá beszélni vele, amit nagyon sajnálok.
Az tény, hogy nagyon jóban vagyok vele, sőt valamikor sokkal jobban eltudok vele beszélgetni, mint a barátnőimmel. Talán ő a legmeghatározóbb személy is az életemben.
Már egy két perce biztos, hogy föl-alá járkálok, amikor a lépcsőn feltűnt Emily. Szőke haja úgy lebegett utána, mintha csak egy álomba csöppentünk volna. Habár a haja most nem teljesen szőke, mert a haja vége be van fújva rózsaszín festékkel, de ettől függetlenül nagyon szép.
Mikor odaért hozzám beleugrott az ölembe, szó szerint. Csak öleltem és öleltem, mert már nagyon hiányzott nekem.
- Szia!- köszöntem neki széles mosollyal az arcomon.
Elengedtem, és ő egy lépést hátrébb lépett.
- Hogy vagy?- kérdezte.- Már rég láttalak. Tudod nagyon fura, hogy te a rellonba kerültél én meg az eridonba.
Még egyszer megölelt, és körülbelül öt percig úgy is voltunk.
Utoljára módosította:Alison Black, 2017. június 27. 16:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 4. 22:13 | Link
Áron
Üdvözlünk itt :3

Kicsit idegesen toporgott a csarnokban, hiszen még sosem csinált ilyet. Tudta jól, hogy új tanuló érkezett, önmagát meghazudtolva pedig jelentkezett, hogy közbevezesse a navinés csikót. Gondolatban próbálta felkészíteni magát, hogy hogyan is kellene kezdenie, de tudta jól, hogy amit eltervez, úgysem fog összejönni.
A tekintetét egy pillanatra a mellette álló igazi unikornisra vezette, mert Charle mindig megnyugtatta. Ha képes felnevelni egy ilyen csöppséget, csak nem jelenthet neki gondot, hogy bemutassa a rendszert egy új nebulónak!
Bátorságát összegyűjtve ismét a bejárati ajtóra nézett. Nem túl sokan járkáltak a csarnokban, ezt a szerencséjének tudta be. Könnyű volt kitalálni, melyik fiú az, akire várt.
Lágy mosolyt varázsolt magára, közben odalépett az új nebulóhoz.
- Szia, én Kornai Viktória vagyok, az egyik itteni prefektus - mutatkozott be. Egész könnyen ment neki, büszke lett magára.
- Te pedig Hoffman Áron, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 5. 15:18 | Link
Andrej



Megcsináltam az összes leckémet, tulajdonképpen nem volt túl sok dolgom. Szerencsére jól is aludtam az éjjel, úgyhogy most kialvatlannak sem mondhattam magamat, ami igazán ritkán volt elmondható részemről mostanság.
Prefektusként megígértem az Eridonosoknak, hogy fogadni fogom az új tanulójukat, hiszen mindig is szívesen besegítetettem másoknak, amikor nagyon elfoglaltak voltak.
Szép, nyári időnk volt, nem volt túl meleg, de túl hideg sem, valahogy pont jó volt a hőmérséket. Ezt az időt szerettem a legjobban, úgyhogy ehhez az időjáráshoz öltöztem fel: egy farmer halásznadrág és egy rózsaszín top volt rajtam fekete balerina cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam.
Nagyon vártam már az év végét, sokat tanultam, hogy jól sikerüljenek majd a vizsgáim, de ennek ellenére még mindig úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent a teljes siker érdekében. Mindig is maximalista voltam magammal szemben, ezért általánosságba véve a lehető legjobb eredményre törekedtem. Mindig is a szívemen viseltem az újoncok sorsát, így reméltem, hogy Andrej is jól fogja majd magát érezni a kastély falai között. Belegondoltam, hogy jövőre már ötödikes leszek, de tisztában voltam vele, hogy a jövőben tanárként fogok itt dolgozni, ha minden jól fog menni, valamint segíteni fogom azokat, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én. Nem tudtam, hogy Timi velem fog-e tartani vagy sem, de reméltem a legjobbakat, az pedig már tényleg az ő döntése volt, hogy mit fog kezdeni a jövőjével és azzal a tényezővel, hogy már sose térek haza.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 5. 15:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 6. 14:03 | Link
Sárkányszem kaland
Outfit, Szem
 
Végre lesz valami időjárás változás, a mostani meleg már engem is megviselt. Ma például elsétált mellettem a férfi, akiről azt mondták auror és elkezdtem azon gondolkodni, hogy rajtam, hogy mutatna egy auror jelvény. Persze azzal is jól néznék ki, de ettől még magamat is megleptem egy ilyen értelmetlen gondolattal. Szóval már nagyon esedékes ez a vihar, ami úgy néz ki nem sokára kitör és enyhülést hoz. Akkor pedig majd tudok aludni és a fáradt agyam nem generál ilyen értelmetlen gondolatokat.
Kényelmesen sétálok a bejárati csarnok felé, kihalt minden, nem aggódóm azon, hogy elkapnak. A pillanatnyi fülledt melegben senki sem szívesen megy sehova, majd egy-két óra múlva max. vacsorázni jönnek erre a diákok. Addigra pedig én már nem leszek itt.
Talán esernyőt ragadók és lemegyek a faluba megnézni, hogy keres-e még kisegítőt a csárda, amit említettek nekem. Nem mintha pénzre lenne szükségem, csak kipróbálnám, valószínűleg egy pult mögül is könnyen elbájolnám az embereket. Mondjuk jobban belegondolva azt mondták, hogy az egyik rellonos végzős vezeti, szóval nem kell esőben sétálnom, csak a suliban megkeresnem őt. Hm...talán majd később, most elhelyezem a meglepetést.
A bejárati csarnok, ahogy gondoltam üres. Rövid gondolkozás után elindulok a faliújság mellett, a szélén pont elfér a sárkány szem. Elhelyezem kb. középen, hogy jól látható legyen. Majd egy picit elhátrálok, szerencsére nem esik le. Így kész is vagyok, a kő már csak egy áldozatra vár, akin megnöveszthet valamit.

A sárkányszemem bűbája növekedést okoz annak, aki legközelebb kézbe veszi. Csak óvatosan!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
Írta: 2017. szeptember 17. 19:59 | Link
Lora Fontaine

Visszatértem. Elnézve a csarnokot semmi sem változott. Minden ugyanolyan, mint régen. Ugyanolyan kicsinyes és szánni való. Csoda, hogy jóformán sehol se hallottak a Bagolykő Mágustanodáról a világban? Roxfort, Durmstrang, Ilvermorny - néhány név, amelyek jól csengenek a varázsvilágban. És a Bagolykő Mágustanoda? Egy pöcegödör is lehetne akár, annyira ismerik. De ennek most vége, eljöttem, hogy fényes elmém ismét beragyogja a kastélyt, és messze földön híressé tegyem az iskolát, ahová jártam. Mert az mégsem járja, hogy a volt iskolám ne a legjobb legyen. Nem mutat jól az életrajzomban.
Ahogyan merengtem a csarnokban, felsejlett bennem egy régi emlék. Itt támadt rám a három nyavalyás repedtsarkú annak idején. Sőt, mint később kiderítettem, negyedikként még az a nyomorék Alex is benne volt az akcióban. Az ő feladata volt, hogy alibit biztosítson a tényleges elkövetőknek, mert meg akarták úszni a büntetést. Tipikus levitás hozzáállás. Bármit is csinálnak, csak büntetés ne legyen, mert az a világ vége. Aznap hárman jöttek ellenem, mégis alig tudtak leteríteni. Nyomoroncok. Meg is lehet nézni, hogy mi lett velük. Ellenben én itt vagyok, olyan erősen, mint még soha. Nemhogy hárman, tízen sem tudnának elintézni. Akkor még a nyelvem és a pálcám nélkül meg voltam lőve, de ma már közel sem ez a helyzet. A nonverbális varázslást természetesen még diákként kitanultam, a pálca nélküli mágiát pedig az elmúlt időszakban sajátítottam el, miközben jártam a világot.  
Az emlék felidézése után odaléptem a faliújsághoz, hátha találok valami érdekeset. Csalódnom kellett. Csupa unalmas, közhelyes felhívás. Tükrözik a kastélyban lakók jelenlegi szellemi állapotát. Lesz tennivalóm bőven. Persze segíteni csak azokon lehet, akik akarják is, hogy segítsek. Nem fogok könyörögni senkinek, ha kell, elintézem, hogy kihulljon a férgese.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2017. szeptember 21. 16:30 | Link
Gálffy Erik

A defenzorral közös megegyezés alapján abban maradtak, hogy a végzős bálon történtek miatt jövő évtől már nem fogja "gazdagítani" a rendfenntartók csapatát. Ez valahol mondjuk érthető. Viszont amíg el nem kezdődik az új tanév, értelmetlen lenne már most válogatni a jelöltek közül. Alig van hátra valami, és végtére is, azt a bált leszámítva igazán nem csinált semmi különöset. Igaz, ez a semmi különös kihat a pozitívumokra is (nem kapott el szabályszegőt egyszer sem - papíron), csak úgy, mint a negatívumokra (ő maga nem követett el semmi szabálytalant - papíron). Ami azt jelenti, hogy még néhány hétig övé az öröm, hogy fogadja az új diákokat a kastélyban, illetve a kastély és alapvető szabályok ismertetése is. A többi prefektus mással van elfoglalva, olyan is van, aki ma konkrétan házon kívül tartózkodik, marad ő, mint rendkívül lelkes munkaerő.
Ja. Lelkes. Majd kicsattan. Ez már csak abból az érdekfeszítően sokatmondó arckifejezéséből is látszik, amellyel unottan néz a kapu irányába. Csak úgy ugrál rajta a tucatnyi érzelem. Leginkább az a széles gesztus értékelendő valódi kuriózumként, amivel elásítja magát. Lehet, hogy nem volt semmi dolga (merthogy nem volt), de szívesen pihente volna ki a vizsgák fáradalmait az ágyában. Maga előtt összefont karokkal, egyelőre egyébként magához képest is türelmesen vár az érkezőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. szeptember 29. 21:29 | Link
Navine unikornis


Már járt egyszer-kétszer, amikor Kirillnek volt valami dolga erre. Ilyenkor általában itt a csarnokban megvárta, esetleg beleshetett a rellon falai közé. Persze csak vigyázva, mivel az ottaniak elég durvák és veszélyeseknek tűntek. Na nem mindtha nem szerzett volna így is egy-két barátot, de azért nem tűnt valami biztonságosnak.
Viszont fogalma sem volt róla, hogy merre induljon el a sárgák háza felé. Megkérdezhetett volna valakit, aki éppen arra járt, de félt, hogy majd kineveti. Még arra is volt esély, hogy egy rellonost talál meg, és ő viccből elvezeti valami másik helyre. Biztosabbnak tűnt ott maradni.
Tervei szerint inkább megvárt volna egy tanárt, vagy prefektust, és tőle megkérdezi. Még mindig biztosabbnak tűnt így. Igazából jobb lett volna, ha még reggel útbaigazítást kér Kirilltől, de akkor a vágy, hogy végre a nagy iskolába jöhessen, teljesen elnyomta a fiú eszét.
Hát így várakozott ő a fal mellett toporogva, gondolkodva, hogy vajon mi is legyen a következő lépése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. október 17. 15:25 | Link
Sárközi tanár úr
vacsora után

Meredten bámul szemközt a homokórákkal. A szemöldöke egy pillanatra felemelkedik, amikor a lovas címer alatt újabb fekete kövek változnak sárgává és hullanak le. Tekintete lassan a zöld ház stabil, mozdulatlan órájára esik. Mutatóujjával végigdörzsöli az állát, aztán egyszer hátrafelé a haját és körbenéz. Kell egy kis bizonyosság, úgyhogy beletúr a talárja zsebébe (rajta van!) és kiemel egy ugyanolyan címerrel ellátott jelvényt, mint amilyen a dicső 90 pont felett strázsáló sárkányé. Horkant egyet.
Mivelhogy egyedül van, nem kell sokat gondolkoznia, hogy a lábánál heverő petyhüdt táskából elővegye a pálcáját, a másik zsebéből pedig egy hatalmas adag kemény, varázslatosan ragacsos és nagy buborékokat ígérő rágócsomagot. A csomagolás szégyenteljesen hullik a földre, valahol egy manót, igazán rosszat sejtve, kiráz a hideg.
Ráérősen a többi címert és az őt körülvevő tágas csarnokot nézi, miközben nagy pofával csámogni kezd - időnként aztán kitép a szájából két ujjnyi nyálas, színes kupacot, amit előbb baziteoval megnövel és csak utána hajít fel a feje fölé. Néhány félremegy, azok a címerre ragadnak, de a többi elfoglalja az őt megillető helyét, a Navine homokórájának fényesen csillogó üvegén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint