36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 20. 15:40 | Link

Annamari

Mindjárt kezdődik az ebédidő. Hatalmas tömeg indul meg a nagyterem felé, hogy elköltse ott kényelmesen az ebédjét. A jobb lában szüntelenül rugózik, ahogy le-lepillantok az órámra. A nagymutató olyan lassan vánszorog, mintha csak tudná, mire készülök. Ma kell megtennem. Ma vagyok olyan tanteremben, mely közel van a bejárati csarnokhoz, ahol a legtöbb diáknak át kell haladnia. Ma. Észre sem veszem, ahogy bal kezemmel finoman végigsimítok az általam színesre firkált hátizsákomon. Ma. A lábam még jobban remeg, szinte már lyukat égetek a mozdulatsorozattal a cipőm talpába. Ma. A mutató mindjárt a megfelelő helyen lesz. Ma. És akkor végre megszólal a csengő. Nem foglalkozom senkivel és semmivel, ahogy a csengő felmorajlik, úgy a terem is, én pedig a könyvemet bevágva a táskámba, úgy rohanok ki a prof órájáról, mintha valami nagyon illetlent láttam volna. Futva győzöm le a távot, mely köztem, és a csarnok között van, és legnagyobb meglepetésemre az első közözz vagyok.
Még arra is van időm, hogy a kikötődött cipőmet gyorsan megkössem - elvégre senki sem akar orra bukni a saját fűzőjében - és a szerkesztőibe betörve sokszorosított papírjaimat is előhalásszam. Nagyon jó, eddig minden a terveim szerint halad, és akkor megkezdődik. A diákok a felsőbb szintekről és mindenhonnan elindulnak felém, én pedig készen állok a fogadásukra.
- ÍRD ALÁ A PETÍCIÓT! TÖBB TERÜLETET A KENTAUROKNAK! TANULHASSANAK ŐK IS VELÜNK! LEGYEN SAJÁT KÉPVISELETÜK!
Még szerencse, hogy az elmúlt napokban pihentettem a hangomat, hiszen nem könnyű túlkiabálni a morajt, amit a tömeg okoz. Hát igen, azt nem mondtam egy szóval sem, hogy feltétlenül számoltam mindennel. Nem számoltam azzal se, hogy például tanárok is jönnek majd erre, ám ha mázlim van, egyikőjük sem ellenzi ezt a kis hadjáratot a minisztérium csúf szabályozási rendszere ellen. Elvégre biztos, hogy nekik is van szívük. Kivéve vizsgaidőszakban, és röpdolgozatoknál.
- ITT AZ IGAZSÁG PILLANATA! TÁRGYALJÁK ÚJRA A KENTAUROK ÜGYÉT!
Miközben kiabálok, és lobogtatom a papírjaimat, sikerül a taláromat is annyira lerángatnom magamról, hogy az elhaladók láthassák az uniformisban előírt blúz helyett felvett I <3 KENTAUR feliratú pólómat. Mindenre gondoltam ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 8. 01:13 | Link

Bzzz:)
Előzmények itt és itt.

Kellemetlen az évnyitó lakoma közepén kicsattogni a nagyteremből. Próbáltam feltűnésmentesen lelécelni, de próbáljon meg más is 400 nyugiban a seggén vacsorázó diák és 20-30, a teremre egy emelvényről tökéletesen rálátó tanár előtt egyetlen mozgó célpontként kisprintelni észrevétlenül.
Na ugye.
De Pethő Abigél hatására (aki alapjáraton túl cuki ahhoz, hogy kimutassa, de valójában nagyon okos; és nem hinnéd, de meglehetősen erőszakosan tud ragaszkodni az álláspontjához, csak ezt is olyan cukin teszi, hogy nem tudsz rá haragudni) kijöttem, és szerencsére az üldözött vad, Zoé nem bújt el valami hülye helyre, így az ünnepi órákat nem kell hasztalan keresgéléssel töltenem a több ezer négyzetméteres kastélyban. Már csak az aggaszt, mit szólhatott odafent Aileen a jelenetünkhöz Zoéval.
Majd gyónok neki holnap.
A kísértésbe vivő nőszemély háttal áll nekem hál' égnek, így van lehetőségem - közben átkozva gyengeségem - megint csak levenni a szemüvegem, mielőtt megszólítanám. Így is marha nehéz a közelében lenni, én mondom.
Nem érintem meg a riadt kis őzikét, megköszörülöm a torkom, és előveszem a vidám Alexet, nem firtatva a benti bámulós dolgot.
- Ha nem jön be a tömeg és a tucatkaja, a Levitában is van konyha, én pedig messze földön híres vagyok a hamburgeremről - hordok össze valami sületlenséget, hogy megkezdjem a beszélgetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2015. július 14. 17:39 | Link

Podmaniczky Anna


Az utolsó nap, sikerült leégnie. Tarkó részen, izzó vörös csík, fáj, ha csak rá gondol. Nem hogy még ruhát is vegyen rá. Éjjel, miután hazatértek, igyekezett pihenni, de nem ment, így ma, jobb ötlet híján meglátogatta a gyengélkedőt, ahol valami tök jól hűsítő, de kicsit fura szagú bigyót rákentek, majd jól lekötözték. A hűsítés persze megmaradt, de sajna a szag is. Persze nem olyan átható, de az biztos, hogy ezt az inget még ma, kézzel ki kell mosnia. A gondolatra elhúzza a száját, miközben a lépcsőkön halad lefelé. Amúgy a kötéstől kicsit púposnak néz ki, de simán tagadja, hogy belőle jönne a szúrós, kesernyés illatkompozíció.
~ Jó újra itt lenni. ~
Felpillant a robusztus belső térre, örömmel konstatálja, hogy hiányoztak neki az ódon falak. Egy valaki van, aki még hiányzik neki, és valahogy Madagaszkáron se futottak össze. Így hát a lépcső alján megállva, leveszi táskáját a válláról, majd leülve az alsó fokok egyikére pergament és sima tollat vesz elő. Egy gyors üzenetet firkant, a lapból levelet formál, ahogy összezárja, elrejtve tartalmát. Végül felírja a címzett nevét, és a biztonság kedvéért a sajátját is a bal felső sarokba. Először csak simán WEP akart lenni vagy W. E. P., de aztán arra gondolt, hogy úgy illendő, ha kiírja az egészet. Így legalább ő is tudni fogja. Végül aztán felpillantva körbenézett, és arcán egy félmosoly bontakozott ki, ahogy megpillantotta a küldöncnek szánt lányt.
- Hé, sellőkornis.
Történt ugyanis, hogy még a szigeten felkapta a lányt, és bevitte a vízbe, aminek ő annyira nem örült, de végül nem is lett olyan rossz vége, és láthatóan rákok sem ették le a haját, vagy ilyesmi, bármitől is félt akkor éppen. Biztos, hogy félt, elvégre elég határozottan fékezett le víz előtt.
- Csá, ismered Lucy Blaket? Ő is navis, kábé veled egy idős. Lenne számára egy levelem, amit oda kéne adnod. Na?
Pillantok rá érdeklődve, úgy elállva az útját, hogy ne tudjon elmenekülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Első körbevezetés
Írta: 2015. július 15. 01:57
| Link

öltözet

A kviddicskupa feliratú táblácskával és alatta egy furcsa szóval, valamint a tavalyi évszámmal ellátott serleg vitrinjének tükröződésében nézve magát Manó lassú, módszeres mozdulatokkal simítgat minden egyes ezüstös fehér hajszálat a helyére. Mikor bilifrizurája tökéletes megzabolázásra kerül, a fiú végre jobban szemügyre veszi az eddig tükréül szolgáló üveg mögötti írást. Túlzás lenne azt mondani, hogy izgatott lesz tőle, de legalábbis felkelti érdeklődését annak lehetősége, hogy itt kupát lehet nyerni a kviddicsezéssel. A feliraton lejjebb haladva az üvegről visszaverődő kíváncsi tekintet szemöldökráncolássá változik. A tükörkép tulajdonosa sejti, hogy a Bagolykő egyik diákcsoportjának neve lehet az idegen szó. Tudja már, hogy itt szegregálva vannak a diákok a személyiségük szerint, de hogy hányféle úgynevezett "ház" van, arra nem emlékezik. Hogy mi a nevük, arra pedig végképp nem. Ha fel akarja idézni az iskolai elhelyezésről olvasottakat, semmi más nem jelenik meg lelki szemei előtt, mint Szende, Szundi, Tudor, Vidor, Kuka és Morgó - a tüsszögést nem tudja jellemhez kötni - egy-egy kőből készült viskó előtt.
Manó olyan kínosan igyekezett időben érkezni a megbeszélt találkozóra, hogy bőven van ideje még az iskola következő büszkeségét, a házkupát is szemrevételezni, átballag hát a nagy kapu túloldalára. Egy újabb különös szó szerepel ezen is. Képzeletében Tudor magasba tartja a serleget.
Itt nincs több látnivaló, a jövendőbeli diák még egyszer végignéz a helyiségen, és elfogja a késztetés, hogy felmásszon az impozáns és csalogató, széles lépcsősoron, amely több, mint valószínű, hogy nagyobb izgalmak felé vezet. De nem, nem bóklászhat el. Kívülről már felmérte - hitte, de valójában felét sem látta -, milyen hatalmas ez a kastély, és magát ismerve két kanyar után végérvényesen eltévedne benne. Nem, nem lehet. Meg kell várnia kalauzát, akiről az iskolavezetés írt levelében. A leendő diáktársat, aki tart számára némi körbevezetést, majd leparkolja őt az igazgatói szoba előtt, ahol egy kis csevej vár rá direktorral a leendő felvételi vizsgájával kapcsolatban.
Hogy elhagyja a bejárati csarnokot, nem reszkírozza ugyan meg, de azzal még nem okozhat nagy bajt, ha beljebb merészkedik a teremben. Fejét nyaktörésig hajtja hátra, arcát a mennyezet felé fordítja, ahogy kiszúrja a festményeket odafönn. Alaposan végignézi a festék által írt történetet, miközben körbejár a freskó alatt, vakon lépdelve a visszhangos kövezeten.
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. július 15. 10:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aishwarya Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
[zárt, nem veszünk semmit :D ]
Írta: 2015. július 19. 11:40
| Link


Mester *-*


Imádom a sulit. Jó, tuti, hogy egy mugli most vagy szemközt röhögne, vagy a sárga házba csukatna, de így van... imádom. Itt minden olyan hűvös, és senki nem néz le, csak mert három pixievel egy zsákban, szökdécselek le a csarnok felé.
Persze, ha tudnák, mire is készülök valójában, mennének a csúnyán nézések, de hát... nem látnak a fejembe, ugye... remélem.
Meg is látom azt az ismerős sziluettet, minek hatására felragyog az arcom. A zsákot szépen leteszem az első lépcsőfokra, majd hatalmas, ruganyos léptekkel indulok meg Norbi felé, hogy aztán a nyakába ugorva, remélehetőleg le is veszem a lábáról, hogy a padlózaton kössünk ki.
- Képzeld USA-ban így mennek rá a labdára - vigyorgok rá teli képpel, ha sikerül ténylegesen ledöntenem, majd állok is fel, és a kezem nyújtva húzom fel őt is, ha hagyja.
- De jóóó, téged se ettek meg Madagaszkáron - lelkesülök be egyből, hisz ennek tényleg nagyon örülök. Na meg annak is, hogy egyetlen benszülött hordával se sodort össze a sors.
Utoljára módosította:Aishwarya Nayar, 2015. július 19. 11:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. július 28. 17:26 | Link

Ombozi Rebeka
~ Leonie, egyszer már megúsztad.
Még egyszer nem fogod.
MEGFOJTALAK.
A két kezemmel.
Csak mondom.


Az ürességtől kongó csarnokba érve, a lépcső tetején torpan meg. Jobb lába a következő fok felé tett mozdulat közben, a levegőben dermed meg, cipője orra feszülten billen felfelé. Fejével óvatosan fordul, s lélegzetvétel nélkül, a válla fölött pillant vissza a mögötte tornyosuló, hatalmas homokórák irányába, ahol mintha nem lenne minden rendben. Mintha azok nem a jól megszokott képet mutatnák. Mintha valaki egy egészen aprócska változást eszközölt volna a csarnok látványvilágában.
Noel a pillanat törtrésze alatt felejti el, hogy éppen a csárdába siet, mert nemsokára Sárával van találkozója, aki semmilyen körülmények között sem akart nemhogy házon, de még csak kastélyon belül sem összefutni vele. A szabad ég megnyugtató, az év közben megfáradt idegeket ellazító panorámáját vagy épp ellenkezőleg, egy zárt, nem éppen beszámítható emberekkel tömött helyet jelölt ki öccsének, mint két lehetséges opciót, amelyek közül aztán kedve szerint választhat.
Elfelejti, hogy a szívecskékkel telefirkált lapra válaszul a kocsma szót kanyarította, és hogy máris késésben van. Elnyíló száját torz fintorra húzza, tekintetéből olyasfajta görcsös, undorodó utálkozás sejlik fel, amit ezen a Földön csak egyetlen élőlény képes kiváltani belőle: Leonie.
Körmei húsába marnak, ahogy kezei ökölbe szorulnak, és az előzőleg levegőben mozdulatlanná fagyó lábfeje rángni, majd reszketni kezd. Egy állatias, az életéről is lemondó ordítással húzza vissza jobb lábát az emelet kopott kövére, és fordul teljes testével a róla készült plakátokkal leragasztott homokórák felé.
- Mi a fészkes, francos, döglött hétszentség ez?! - üvölti artikulálatlanul, idegtől remegő tagokkal. A Rellon ház pontjait számláló üveghez lép, és egy kurta mozdulattal letépi róla a papírt. Összeszaladó szemöldökei alatt néz farkasszemet saját magával, de hiába, ha ez egy nekiszánt tréfa akarna lenni, egyáltalán nincs humoros kedvében. Az alak a képen egyértelműen nem ő, és bár tagadhatatlan, hogy úgy néz ki, mintha ő lenne, arra azért minden bizonnyal emlékezne, ha bedrogozták volna, és efféle ruhában táncolt volna Sára kamerája előtt. Leonie... mit csináltál még a testemmel, mikor te voltál én, és én voltam te?
Bezzeg ő! Úgy vigyázott a lány rühes testére, mintha attól az szebb, puhább vagy illatosabb lett volna... és mivel hálálja meg az a piros, gülüszemű szörnyeteg? Nem elég, hogy elviselte a havi vérzését, hogy indokolatlan fájdalmai voltak, hogy a lányoknak fent tartott vécét kellett használnia, és hogy balfék idióták szólították le a folyosón, nem! Még ez is!
- TE OTT! - hirtelen kiált rá a mellette elsétáló vörösre, akár egy elvetemült féleszű, s ha a lány megfordul, szembesülhet a vérfarkasként vicsorgó negyedévessel, amint a plakátot az arca mellett tartva, a képen - begyógyszerezettként - hullámzó testére mutogat. - Mondd meg! Ez itt... ez... ez én vagyok, vagy nem én vagyok, he? EZ ITT OMBOZI NOEL, VAGY NEM OMBOZI NOEL?! He?
Zöld színű tekintete az idegenre villan, s közben idegesen topog. Valószínűleg az egész kastély ki van tapétázva ezzel a... felhívással, és neki sem ereje, sem kedve nincs Leonie baromsága miatt hárítani az esetlegesen rá kiszabott büntetéseket. Nagyot sóhajt, majd leereszti feje mellől a papírt, hogy letépkedhesse a többi ház homokórájáról is az odaerősített plakátokat. Mennyei.
- Áh, felesleges válaszolnod... itt mindenki tudja, hogy a képeken én vagyok... Ombozi... - morog, s vet egy pillantást a másikra. Nem szokása segítséget kérni senkitől, de elég körbenéznie az egyébként rendben tartott csarnokban, hogy ráébredjen a kendőzetlen igazságra. - Figyelj, ha nem kell órára menned, vagy ilyesmi, segíthetnél. Van egy gyökér csaj a suliban, virágokat szór a folyosókon meg a fúriafűz alatt sátrazik. Egy ötéves szintjén van, szóval... gyanítom, hogy az ő műve ez is. Egyedül a következő Holdfogyatkozásig sem végzek. Hm?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. szeptember 20. 20:25 | Link

Felicity

Egy újabb diák érkezik az iskolába, az egyik prefektus pedig felkereste Gergőt, hogy segítsen neki. Üdvözölje, mutassa meg neki a kastélyt, az Eridont, segítsen bevezetni az iskola életébe. Nem mintha Gergő alkalmasnak tartaná magát a feladatra, de megkérték, szépen, ő pedig jól nevelt fiúcska és engedelmeskedik. Pontosabban szívességet tesz, de felesleges ilyen apróságon lovagolni.
Nyugodtan ácsorog a bejárati csarnokban, mellkasa előtt összefont karokkal. Csendben vár, telik az idő. Azon gondolkozik, talán elé kellett volna mennie a vonatállomáshoz, esetleg a faluba, ha véletlen eltévedt volna út közben. Áh, biztos nem. Nyugtatja magát, eltereli a gondolatait. Körülményesen, alapos munkát végezve nyomja el aggodalmas gondolatait. Biztos itt lesz.
Aztán amikor megpillantja a szőke lányt, derűsebb lesz a tekintete, zsebre rakott kézzel megy közelebb hozzá.
 - Szia, te vagy Felicity, ugye? - kérdezi tőle kedvesen, nem túl tolakodóan. Megfordul a fejében, hogy valaki mást támadt le, de nem túl sok esélyt lát rá. Inkább csak a másikon pillant végig, méretes tenyerét nyújtja a lányka felé, hogy kezet foghasson vele.
- Bakonyi Gergő vagyok, én kalauzollak el a kastélyban. Szabad a csomagjaid...? - kérdezi, és nyitva hagyja a kérdés végét direkt, ezzel erősítve udvariasságát. Szívesen viszi a lány helyett, ő amúgy is, meglehetősen jó formában van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Werlcome to the Hell...
Írta: 2015. szeptember 24. 19:05
| Link

Sára

Van abban valami rendkívül mulatságos, mikor egy lány cipel egy kétszer akkora bőröndöt, mint amekkorát illő lenne. Igen, történetesen a talaj felszínét kapargatom, ami a magasságom illeti, és a bőrönd is kezd egyre nehezebb és nehezebb lenni.
Persze akár gondolhatnám azt is, hogy Milán megint ráült, de tudom, az vallási képtelenség, mivel benne nincs meg az a hülyeség, ami engem ideszáműzött. És igen, idilli életem fekete foltjának találom ezt az amúgy impozánsnak tűnő helyet.
Mióta csak az eszem tudom, számomra a táncon kívül semmi más nem számított, és igen... fergeteges voltam, ezt minden önfényezés nélkül mondhatom, hisz az otthoni szobámat díszíztő trófeák, érmek is ezt bizonyítják, azokat meg nem osztogatják csak úgy. A másik meg, hogy tettem is azért, hogy mindezt elmondhassam magamról, ami némileg a külsőmön is meglátszik, sprotosabb, izmosabb vagyok a korosztályom béli lányoknál, ami a rengeteg futásnak, gimnasztikának, és magának az életvitelemnek köszönhető.
Felvágni viszont nem fogok vele, nem is mutogatom, aki észre akarja venni, az észre is fogja.
Gyorsan szorítok picit a copfomon, nem mintha az annyit javíthatna az amúgy is szélfútta külsőmön, aztán nem kis hezitálás után, nyitom ki a nagy ajtót, hogy belépjek személyes börtönömbe.
Nem nézek körbe, nem érdekel, hol vagyok, kik vannak még itt, mit csinálnak, jelenleg duzzogok. Vagyis nem... ez több holmi duzzogásnál, ez olyan szörnyű dolog, ami ellen nem tudok tenni, kevés vagyok hozzá.
Ha csak belegondolok abba, hogy a pécsi művészeti suliban is lehetnék - ahová egyébként be is kerültem volna, ha nem jön közbe ez az... izé -, ökölbe szorul a kezem.
Aztán mégis körbe nézek, de az a fintor az arcomon nem akar megszűnni. Nem értem, miért én. Vannak még öten a családban rajtam kívül, miért rajtam jött ki ez a furcsa izé? A szülők sem értik, senki sem érti, hisz ilyesmi a Sólyomfi családban még nem fordult elő.
De nem én lennék Hell, ha nem venném rá magam arra, hogy legalább a kínálkozó lehetőségeket lássam a helyben, ha mást nem is, csak öt évet kell itt lehúznom, aztán a magam ura leszek... nem olyan hosszú idő az...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. október 8. 00:20 | Link

Ombozi Rebeka
"Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett."


Nem akart feltűnést kelteni, ezzel pedig a nevelőszülei is egyetértettek, így ahelyett, hogy a forgalmas délutánt választotta volna érkezésre, egy későbbi időpontban érkezett minden csomagjával és holmijával. Jó, hogy ha az embernek már van engedélye hoppanálni, mert legalább így nem kell tartania magát a bogolyfalvi járat menetrendjéhez. Az októberi éjszaka hűvösségére tekintettel egy vékonyabb fajta bőrdzsekit visel, amúgy meg nem különösebben erőltette meg magát abban a tekintetben, hogy a varázslóvilághoz illő öltözetben jelenlen meg.
Megérkezve, első dolga manókért hívatni is előrevitetni a bőröndöt az eridon toronyba, ahova most neki is el kéne találnia valahogy. Nem siet nagyon, legalább van alkalma szétnézni a kastélyban előtte, ahelyett, hogy egyenesen a szállására sietne. Kezét a zsebébe süllyeszti és kihalássza belőle azt az összehajtott papírt, amire az útvonalát feljegyezte. Utánakérdezett jó előre, hogy ne legyen elveszve az érkezésének pillanatában.
Körbenéz, s meg kell hagyni, tényleg kellemes az épület belső kivitelezése is, habár valahogy szerette a Herzberg hangulatát, amelytől ez egész távol áll. Csak egy-két ember lézeng errefelé. Még nincs kijárási tilalom, de mostanra mindenki végzett a vacsorával és inkább a tanulók, társalgók vagy a klubhelyisége környékére húzódott vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. október 22. 14:08 | Link


Kinézet


Muszáj volt visszajönnie a kastélyba, a Halloweent szervezi a DÖK, és attól még, mert házon kívül van, még az elnök, nem hagyja magukra a többieket. Martin, az új helyettes még úgyis elég zöldfülű.
A járással már nincsenek gondjai annak ellenére, hogy négy napja még az ispotályban forrasztották össze a csigolyáit, meg a koponyáját, de sűrűn szédül, szóval kevesebbet is próbálhat a cirkuszban. Párizs szép, meg jó, de azért annyira nem, hogy egy éjszakát ne töltsön itt inkább.
Eleinte a KH-ban volt. Összegyűltek az ismerősök, beszélgettek, hangoskodtak, nem titok, került elő némi üdítő is, meg gyógyfüvek, ennek a hatását pedig az egész kastély megérezhette amint a kisebb csapat kilépett a pincéből.
Annelie szavak nélkül menetelt pár srác között, és egyáltalán nem érdekelte, mi lesz. Mondhatni teljesen kikapcsolt az agya.
- Hoztatok festékeket? - érdeklődte néhányuktól. Hisz céllal jöttek. Felépíteni egy emberi festékesvödör-bowlingpályát. A tökéletes helyszín erre a bejárati csarnok volt, ahol elegendő hely van arra, hogy legyen hova felkötni a vödröket, a rosszakat, meg elhelyezni a büféasztalt.
Utóbbihoz kiállt a bejáratba és a képességével kisebb földrengést produkált a közeli sziklákat célozva. Ebből lett az asztal, amit már nem ő, hanem valaki más hurcolt be a lebegtető bűbájjal.
- Zétény - kivételes eset volt, hogy ő hozzáért a farkasgyerekhez, de megfogta a karját, hogy forduljon felé, ha hozzá beszél. - Csinálj hangulatot - bökött fejével a srác pálcája felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
EM kirándulás - KEZDŐHSZ
Írta: 2015. október 26. 08:02
| Link

November 2. valamivel 7:30 előtt

Régen volt már amikor tanulmányi kirándulást szervezett, és akkor sem voltak túl sokan, és főleg lányok jöttek el... De a mostani ténylegesen iskolai kirándulásnak tűnik, ami annak is betudható, hogy már nem kezdő tanár, akit a kviddicses múltja miatt ismernek csak, így az érdeklődés most már nem személyének, hanem feltehetően a tárgynak és a helyszínnek szól.
Hátán tértágított és varázslattal könnyített táskájával már lassan fél órája vár a bejárati csarnokban a diákokra, és ők lassan tényleg meg is érkeznek. A kezében tartott pergamenen a névsor olvasható, amelyről egy-egy másolatot már korábban elküldött a másik két tanárnak is. Az érkezőket üdvözli, esetleg vált velük néhány szót, kérdéseikre válaszol, miközben ellenőrzi nevüket a listán.
Tudja, nem mindenkinek sikerült szülői aláírást szereznie - ez főként a tanoncaira igaz, akik közül párnak a kapcsolata a szüleivel nem éppen rózsás -, de ezeknek az embereknek saját felelősségre engedélyezte a kiránduláson való részvételt. Persze, ha a szülőknek éppen most jut majd eszébe, hogy hiszen van egy gyerekük, és egy ilyen erdő nagyon veszélyes, akkor még meg is ütheti a bokáját, de egyelőre ezzel nem foglalkozik. Különben is, ha a gyerekek nem kommunikálnak a szüleikkel, azok nem fognak tudni a kirándulásról. Azért persze nem engedélyezte bárkinek csak úgy a részvételt szülői engedély nélkül, csak azoknak, akikről tudja, hogy a családi hátterük egy kissé... hektikus.
Ha valaki igényli, segít abban, hogy a csomagokat varázslattal könnyebbé tegye, mert egyszerűbb így vinni, mint előreküldeni. Kremisában ilyen idő tájt elég sok a turista, így az esetleges kavarodást megelőzendő, jobb, ha mindenki maga figyel a dolgaira.
Amint megérkeznek, akiknek meg kell érkezniük, elindulnak a falu felé, a vasútállomásra. Mehetnének zsupszkulccsal, vagy egyből a kastélyból hopp-porral, de általában a kirándulásokhoz az odaút is hozzá tartozik, legalábbis Ádám szerint, így a kényelmesebb megoldások ötletét már a kitaláláskor elvetette.

/Álmodói tudnivalók: október 28-án (szerdán) ezt a részt lezárom, és az utolsó hozzászólást linkkel összekötöm a vasútállomással, onnan fogjuk folytatni. Nem kötelező írni minden helyszínhez, de örülnék, ha mindenki legalább az út egy részén megjelenne szerepjátékosan is (persze én úgy fogom venni, hogy mindenki, akinek kell, itt van).
Azt is érdemes tudni, hogy mivel csak az óra és valamilyen szinten ez lesz kötelező a kirándulás alatt, így ezen a két "eseményen" fogom nagyrészt lemérni az aktivitást, és ezek alapján fogok pontokat és megajánlott jegyeket osztani.
Akik a faluban laknak, azoknak nem kell írni, nem kell felcaplatniuk a suliba a cuccaikkal, hogy aztán velünk együtt menjenek vissza. Elég, ha majd a vasútállomáson becsatlakoznak.
És nyugodtan lehet tényleg kérdezni szerepjátékosan is, az ezen a helyszínen utolsó hozzászólásomban mindegyikre fogok válaszolni./
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. október 27. 14:22 | Link

Szívtelen Szívfalóm Cheesy - Nadine részére
- Halloween utánra dátumozva -


- Shhh, csendesebben. Így meg fognak hallani. Vagy nem? Ki járkál erre? Te is hallottad? Hát ez rendkívül furcsa! Majd feljegyzem a közlekedési naplómba, hogy ma kétszer három lépést hallottam a hátunk mögött! - Elegáns mozdulattal hátralök egy, az arcába lógó tincset, miközben einsteini zsenialitással vesz tudomást az előbb hallott módon saját lépéseiről. A halloween-i mulatság után sem tűnt el haja ciánkék árnyalata (melyet az afterpartyn szerzett Davidék társaságában), így a megszokott, már-már fekete fürtök helyett egy harsány, jelzőlámpaszerű hajkoronával közlekedik mostanában a fején. Nem mintha zavarná. Nem mintha jelenleg bármi is foglalkoztatná az égegyadta világon a kezében tartott, narancslészerű bájitalon kívül, ami még meleg és egy tehénkés bögrében masírozik vele a Rellon irányába. Úgy gondolta, megkóstoltatja Kamillával, aki természetesen a Navinéban van, de az ő fejében jelenleg Kamilla újraértelmeződött rellonossá, és a pincében alszik valamelyik szobában. Persze lassan, óvatosan kell haladnia, nehogy kilöttyintse a(z egyébként) félresikerült bájitalt. Hát emiatt emlékeztet most inkább egy zilált tudósra, mint az egyik zabolázhatatlan, rossz hírű, problémás rellonosra. Míg az öltözéke rá vall (a hányaveti módra be nem tűrt, gyűrött ing, és a foltos, bájitallal lefröcskölt nadrág az egyszerű tornacipővel együtt), a viselkedése messze áll a szokványostól. Udvarias, szétszórt, választékos a szóhasználata- minderre rájön a kedves néző, ha beszélteti. A ziláltság és a zavarodottság már most szembetűnő, hiszen önmagával társalog, bár azt hiszi, mellette sétál Józsi is, a képzeletbeli hang. Sétál. Egy hang. Ez teljesen szokványos a Bagolykő falain belül.
A bejárati csarnokba érve, leül a lépcsőfokok legaljára, és elkezd dudorászni a bögrét moncsolgatva. Ugyanis, hogy az elmeélesítő elixírnek indult frászkarika, ami most inkább egy felfőzött narancslére hasonlít, egész biztosan zenei aláfestést igényel a hatás kedvéért. Őszintén? Nem csoda, hogy megbukott bájitaltanból. Azt is hozzá kell tenni, hogy a felesége gondoskodó volt, és mást küldött be a vizsgára helyette Százfűlé főzettel, de az a másik valaki úgy gondolta, nagy poén lesz Mihael nevében teleszórni a dolgozatot viccekkel. "Írjon rövid elbeszélést: A bájitalfőzés nehézségei címmel! |Agresszív kismalac a vasútállomáson.../ -Egy retúr jegyet kérek!/ -Hova parancsolja?/ -Oda-vissza!!" .
Így alakult, hogy idén ez a szerencsétlen eldöntötte, tojni fog a tanulásra, és inkább más módon kamatoztatja az amúgy létező bájitalfőzési tudását. Azzal viszont nem számolt, hogy egyes komponensek csúnyán ütik az újított verzióban a már kipróbáltakat, így most... egy erősen tudatmódosító löttyöt kevert ki magának, amitől azt hiszi, ő az Ördög Titkára. Az ügyvéd címet meghagyja az unokatestvérének (aki iránt megjegyezném, most határtalan szeretetet érez, hiszen tudjuk, hogy igazán erős gyűlöletet csak olyan ember iránt tanúsíthatunk, akit, ha mérsékelten is, de a szívünkbe zártunk, és hát... a rokon az rokon, nem tagadhatja meg a vérét, egy picike fele tolerálja Ethant. Ez a picike fél most nagyításon esett át). Nos, úgy érzi, még kell néhány másodperc dudorászás a löttynek, hogy felkészüljön a Kamillával való találkozásra, így az üldögélést és a gyanúsan hamis hangon előadott Ave Maria-t egyelőre nem hagyja abba.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. november 19. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Fruzsina Kiara
INAKTÍV


Fruzsinka
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 29
Írta: 2015. október 31. 00:13 | Link

Kádvás tásóóm Love Pirul Love
20. tanév megkezdése után 2 héttel.


Óriás bőröndökkel ugrált ki a vonatból egy középmagas, szőke lány, akinek a haja a végéig be volt fonva, ám jó pár tincs már kicsúszott az egyébként korábban szépen összepakolt fonatból. Széles mosoly uralta az arcát, miközben a kikövezett úton haladt felfelé s rácsodálkozott minden arra jövő lényre - legyen az fiú, lány, tanár, gondnok, törpe, gnóm, ogre, sellő vagy épp egy zümi. Az enyhén lengedező szél még jobban összegubancolta, szemébe fújta a haját, amit lassú mozdulatokkal tűrt a füle mögé újra meg újra.
A bejárati csarnokot jelölték meg találkozó pontnak. Szíve a torkában dobogott - vagy 1 hónapja nem látta a testvérét. Pontosan a temetés óta. Lányunkon sötétkék leggings, fehér top, valami szürkés-kék poncsó meg világoskék, stílusosan megkötött sál ékeskedik, s mire a kastélyba ér, addiga megelégeli rakoncátlan haját, s a hajgumit kivéve belőle szabadon engedi a szőke fürtöket. A legnagyobb bőröndjére ülve (egyébként 5 táskával jött + kézipoggyász) tátott szájjal nézegeti ezen iskola bejárati csarnokának jellegzetes vonásait. First expression. No de szombat délelőtt van, ki járkál ilyenkor egy bentlakásos iskolában csak úgy, random?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. november 11. 22:37 | Link

Adrian
- előzmények -

Elégedetten biccentek, hagyom, hogy ujjaim közül kicsússzon a szorításra némileg megnyúlt textil. Bizalmatlanul, pislogás nélkül hátrálok pár lépést; szokás mondani a nem épp pozitívan megítélt tettekre, hogy aki egyszer megtette, semmi nem tartja vissza attól, hogy megismételje. Ahhoz pedig a legkevésbé sem fűlne a fogam, hogy amint ismét hátat fordítok neki, orvul támadásba lendüljön. Nem adok rá lehetőséget, annak ellenére, hogy úgy fest, sikerült felfognia a mondandóm lényegi részét, kételkedem az épeszű helyzetfelismerésében.
- Reméltem, hogy csökkent értelmi képességeid ellenére kapizsgálni fogod, mit akarok ezzel – indulok meg Adrian mellett, hátra sem nézve. A zöldek asztalánál többen csalódottan fordulnak vissza kihűlt vacsorájukhoz, néhányuknak viszont talán leesik, hogy még korán sincs vége a bulinak, csak áthelyezzük máshova. Nem érdekel különösebben, szeretnék túl lenni a kötelező körökön, ami Black öcsi esetében úgy fest, higgadtan nem megoldható. És tudod mit, most már egészen meghozta a kedvem ahhoz, hogy péppé püföljem csinos kis, fájóan a nővérére emlékeztető vonásait. Az ilyen előnyökről persze nem szól a fáma! Mindenesetre gyorsan elűzöm a hátráltató gondolatokat, és taszítok egy méreteset a fiú vállán kifelé menet, szavai hallatán.
- Úgy véled, nagy dolog felém kerekedni kiegyenlítetlen helyzetben? – egészen nyugodtnak hat a hangom, de egy cseppet sem csillapodik az idegesség, amit kihozott belőlem régi-új háztársam. Kézfejemmel óvatosan nyúlok az orromhoz, hogy letöröljem a már odaszáradt vért, az eredmény csak egy sokkal inkább elkent folt, a helyzeten mit sem segített. Csendben haladunk egymás mellett, nem is értem, hogy bírjuk ki, mellőzve az egymás fejéhez vágott ocsmányságok nélkül. Végül csak a bejárati csarnokig jutunk, és mintha a pár perces kitérő meg sem történt volna, nekiesek Adriannek, mindkét öklömet bevetve, természetesen fejmagasságban, és gyomortájékot célozva gyors egymásutánban, hátha váratlanul éri az akció, hisz hihette, hogy tovább megyünk, a kastély egy, kevésbé forgalmas szakaszát választva
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2015. november 14. 11:54 | Link

Tímea


A lány a napokban érkezett az iskolába, hosszú út állt mögötte és az időeltolódás is igencsak megviselte. Egyelőre még nem osztották be külön szobába, így a közös hálóban osztozott több Rellonos diákkal. Sose volt egy jól alvó típus és minden zaj irritálta elalvásnál, így nem igazán tudta magát kipihenni. Csendre vágyott és nyugalomra, de tudta, hogy hozzá kell szokni új környezetéhez, ha jobban akarja érezni magát és könnyebben szeretné áthidalni a nehézségeket. Nemrég érkezett ide, de már most hiányzott a családja, igazából még nem töltött el huzamosabb időt nélkülük és ez az új helyzet nagyon furcsa, szokatlan volt neki, de megszöksz, vagy megszoksz alapon kénytelen volt alkalmazkodni az új szituációhoz. Testvéreivel mindig is jóban volt, a szülei pedig minden helyzetben mellette álltak és támogatták, mondhatni nyugodt családi körülmények között nőtt fel, idilli családi körben. Sok bőröndöt hozott magával az iskolába, rengeteg ruhája volt otthon és a személyes tárgyaitól sem szeretett volna megválni, igaz néhány dolgot így is hátra kellett hagynia, de a fontosabb cuccait mind elhozta. Kicsit izgult az új élethelyzet miatt, ez nagy változás volt az életében, hogy el kellett jönnie otthonról és kiszakadni a megszokott környezetéből, de úgy gondolta, hogy megállja majd a helyét a mágustanodában és sok veszítenivalója úgysincs. Az egyedüli ellensége a magány, hiszen még nem ismert senkit sem az új helyen, néhány arcot megpróbált ugyan memorizálni, akikkel többször összefutott, de mélyebb kapcsolatra nem tett még szert senkivel sem - ami ilyen rövid idő alatt érthető, hiszen még csak néhány napja érkezett meg az intézménybe. Magától nem erőltette az ismerkedést, de persze nem volt ellenére az új kapcsolatok kialakítása. Úgy volt vele, hogy aki normális, rendes hozzá ahhoz ő se tuskó, aki meg bunkó, az amúgy is menthetetlen. A lány már nagyjából berendezkedett a saját területén, de nem pakolt ki mindent, hiszen úgy gondolta, hogy az értékesebb dolgait majd akkor veszi elő a bőröndjeiből, ha saját hálója lesz - az azért mégiscsak biztonságosabb. Nem igazán bízott senkiben sem, hiszen mindig is arra nevelték, hogy tartózkodjon az idegenektől és csak akkor legyen bizalmasabb valakivel, ha már van róla valami fogalma, hogy egyáltalán milyen lehet az illető. Persze, ezt nem lehet rögtön kapásból kikövetkeztetni, de azért mégiscsak ki lehet sakkozni, ha megvannak már a rá utaló jelek, hogy milyen is valójában az illető. A pofára esés kockázata mindig fennáll, de aki nem mer, az nem nyer ugye...
Mivel Rachel nemrég érkezett meg, úgy gondolta, hogy ideje felfedezni a kastélyt és amúgy is szeretett volna sétálni egy kicsit, így elindult felfedező útjára. A lány farmert és egy világoszöld hosszú ujjú felsőt viselt, haját lófarokba fogta, úgy indult neki útjának. Egy kis bolyongás után a bajárati csarnoknál kötött ki, ahol "megpihent" kicsit, hiszen már eleget mászkált és itt még úgysem tartózkodott huzamosabb ideig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2015. november 28. 21:48 | Link

Orovecz Theodor.

Végre!
Ez volt az első gondolata, ahogy kecsesen leszökkent a vonatról a peronra. Egy hete folyamatosan úton van, és már el se tudja mondani, hogy mennyire unja az egészet. Nem is érti magát, hogy minek kellett pont Magyarországra jönnie. Az igaz, hogy már kisgyermek kora óta elég érősen táplálták benne a hazaszeretetet, de soha nem gondolta volna, hogy valaha is vissza fog még jönni az országba. Legalábbis nem évekre.
Minden esetre most itt van, és ezen egyelőre úgysem tud változtatni, úgyhogy igazából a saját dolgát könnyítené meg azzal, ha megpróbálná egy kicsit élvezni. Így hát szélesen elmosolyodott, megköszönte a a kalauznak, hogy leemelte utána a bőröndjét, majd integetve várta meg amíg a vonat kigördül az állomásról.
Ahogy az utolsó kocsi is eltűnt a messziségbe, Nicole hátat fordított a síneknek, majd nagyot sóhajtva ragadta meg a gurulós bőrönd fülét, és magabiztos léptekkel indult meg a falu irányába. Az volt a szerencséje, hogy már messziről kiszúrta a kastély hatalmas tornyait, így nem kellett azzal szenvednie, hogy különböző térképek bogarászásával próbálja megtalálni az iskoláját.
Amint beért a faluba, hihetetlen látvány fogadta. Az utcákon temérdek ember, férfi és nő, idős és fiatal, mind mosolyogva, vidáman, teljes ünnepi hangulatban. Az üzletek ki voltak világítva, az ereszcsatornákról girlandok lógtak le, a kirakatok pedig különböző karácsonyi csodákkal voltak telepakolva. Az egész hangulat egy pillanat alatt magával ragadta, és teljesen elvarázsolta a lányt. Lelkesen ugrándozott végig az utcákon, és mindent, de tényleg mindent megnézett.
Körülbelül egy fél órájába telt, amíg elért a Főtérig, ahol mesébe illő karácsonyi vásár volt. Az eddig látott csillogás a négyzeten, és vagy hatszor akkora embertömeg.
Nicole imádja a tömeget, ami miatt sokan teljesen zakkantnak tartják, de ez őt egyáltalán nem zavarja. Egyszerűen élvezi, és kész! Tetszik neki, hogy rengeteg féle embert láthat egyszerre, egy időben, és így sokkal jobban meg tudja őket figyelni.
Most azonban a különböző árusok portékái kötötték le a figyelmét, ugyanis rengeteg olyan dolgot látott, amit azelőtt még soha. Voltak ott ételek, italok, de karácsonyi seprűk, üstök, sőt még baglyok is. Szegény madarak biztos nagyon örültek, hogy piros sapkát húztak a fejükre, vagy csillámport szórtak a szárnyukra, de még mindig jobban jártak, mint a szomszéd standnál lévő csokornyakkendős macskák.
A lánynak hatalmas önuralmat kellett gyakorolnia, hogy ne vásárolja fel az összes terméket, ami megtetszett neki. Egy pillanat alatt el tudta volna költeni az összes megtakarított pénzét, de szerencsére észnél volt, ezért csak egy regényt vett magának. Arra úgyis szüksége lesz, mivel semmiféle olvasmányt nem hozott magával otthonról, viszont egy hétnél tovább nem bírja ki könyv nélkül.
Két óra ámulás-bámulás és nyálcsorgatás után Nicole végre megérkezett a kastélyhoz. Belépett a hatalmas kapun, majd fáradtan lecsücsült a böröndjére, és tanácstalanul nézett körbe. Fogalma se volt, hogy a fél tucat lépcső közül melyiken kéne tovább mennie...
Utoljára módosította:Nicole Graham, 2015. november 28. 21:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. december 2. 23:33 | Link

Renée

Aprócska kislány ücsörög a bőröndjén, tanácstalanul. Két vörös hajfonat pihent vállain, még anyukája fonta be neki, hogy csini legyen az ő legkisebb hercegnője. A testvérei persze, fütyültek kijönni elé, habár azt Dávidék előre közölték, hogy ők ugyan nem fognak lecaplatni a bejárati csarnokig. Eleget meséltek már neki a Bagolykőről ahhoz, hogy most eltaláljon ő maga is. Ja, csakhogy Babu nem épp arról híres, hogy jó tájékozódási képességekkel rendelkezik. Ellenkezőleg.
Pillantott jobbra, pillantott balra. Közel-távol senki sincs, akit kérdezhetne, egy párszor már eltévedt. Mi van, ha nem találja meg sosem a sárgákat? Pedig ő becsületszóra oda akart menni, kipakolni és ismerkedni a navinés társaival. Csak hát eltévedt ez az aprócska leányocska, s akármennyire is kitartó, akármennyire is makacs, az iskola kifogott rajta, itt nem igazodik el. Néha még a saját birtokukon is képes eltévedni, mondjuk nem csoda, háromszintes az épület, rakat szobával és folyosóval. Mint egy mini-kastély.
Hiába, nem jött most össze a nagylányos viselkedés. Babut ez az egy tudja kihozni csak a sodrából annyira, hogy sírjon.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2015. december 2. 23:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 8. 15:32 | Link

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

Későre járt már, alig félóra volt éjfélig én meg természetesen az eridonon kívül kóboroltam, mert rám jött az öt perc. Amúgy nem, de tényleg kint voltam.
Valójában nem céltalanul ténferegtem kint, mint a Bolygó Hollandi. Egy homemade terv vezérelte azt a rózsaszín kis fejemet, ami azt diktálta, hogy szökjek át a navinébe és csempésszem be Mattnek a karácsonyi ajándékát, mert szerettem volna viszonozni annak a dinkának az ajándékozását. Ugyanis kaptam tőle, egy plüss Rainbow Dasht. Ez annyira a szívemhez nőtt, hogy amióta kibontottam a csomagolásából, folyamatosan az ölemben lebzselt, valamint egy karkötőt is kaptam, ez is már a kibontás óta a csuklómon virított a többi harminc szilikonkarkötő mellett. Imádtam őket és Mattet is, de főleg a srácot. Ehhez a művelethez egy egyszemélyes haditervet dolgoztam ki még aznap délután, bár ezer meg egy buktatója volt, de nem is lenne Fannis terv, ha nem lenne ennyi hátulütője. Ráadásul amekkora mázlista voltam, biztosra véltem, hogy aznap este is simán meg fogom úszni a szabályszegést büntetés nélkül.
Vacsora után, befeküdtem az ágyacskámban, izgultam, a szívem majd’ kiugrott a helyéről, tartottam attól, hogy rossz szobába fogok bemenni, vagy felébresztem a sárga srácok valamelyikét, esetleg Mattet. Kicsit ciki lenne. Addig-addig vártam, amíg végre a csajok is elaludtak a szobában és az átmeneti vendégünk, Erik is. A fiú aznap este is nálunk éjszakázott Lanetta és a vinnyogó szörnyecskéjük miatt. Szegénynek már párszor említettem, hogy van egy szabad ágy, de ő inkább maradt a földön.  Mire végre nyugodt volt a terep, kiugrottam az ágyikómból és belebújtam a rózsaszínszőrös mamuszomba, felkaptam egy vajszínű köntöst, - hogy azért mégse fagyjak meg a hűvös folyosókon- meg az ajándékot a pálcámmal együtt. Körül kémleltem, de mindenki aludt. Zsír, ennek örömére óvatosan kislattyogtam, a lehető leghalkabban, végül körmök kopogására lettem figyelmes. Hime követett. Ezt az éber kis dögöt lehetetlenség volt kijátszani.
- Shh! - Mutató ujjamat az ajkaim elé helyeztem, jelezve, hogy igyekezzen nem galibát okozni és csendbe maradni, reméltem, hogy értette a célzást, így elindultam kifelé. A lefele menet a toronyból, a lehető legapróbb pisszenéseket is meghallottam, útközben pár eridonossal is találkoztam s végül leértem a klubhelyiségig, ahol kislisszantunk a portréajtó mögül, neki is kezdtünk a kalandos utunknak. A navine felé vezető szakaszon egy percig sem kellett Himére figyelnem, a már nagyobbacska kölyök olyan fegyelmezetten kopogtatta a karmait a padlón a nyomomban, hogy még én is meglepődtem, mennyire komolyan is tudott viselkedni, vagy csak érezte, hogy ez fontos volt a számomra. Tudta a fene, de jól esett.
Amikor a bejárati csarnokba értünk, lépéseket hallottam, valaki arra járt. Gondoltam egy prefi, gyorsan fedezéket kerestem, és elbújtam kutyástul, mindenestül, ott addig vártam, amíg a lépések el nem halkultak, utána előbújtam.
- Huh, ez meleg helyzet volt. – suttogtam az ölemben lévő kutyának s leraktam a földre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. december 16. 12:24 | Link

Szikszai "Jövendőbelim" professzor Love

~ Óóóó Istenem! Merlin! Minden szentek! Ááááh, béna, béna, bééééna. ~
Szívem szerint azt hiszem a fejemet verném a falba. Nem csípem az év végét, meg a tanárokat. Az összes tanár ilyenkor találja ki, hogy ilyen beadandó, olyan röpdolgozat, meg pályázat, és ugye ha pofátlan vagy, akkor még meg is szívatnak. Hát én meg pofátlan voltam. Nem szándékosan persze, csak úgy véletlenül kicsúszott már megint. És van az a pont, amikor a legtürelmesebb tanár se lesz már türelmes velem. Mert mindig jár az a nagy szám…
A nagyterembe be se megyek, a konyhában szerzem meg az ebédem. Van ott egy manó, akivel van némi bizniszem, és van némi kártyaadóssága is felém, így tudtam, hogy simán kisétálhatok onnan az ebédadagommal. Még gyümölcskenyeret is kaptam, pedig ilyenkor még nem szokásuk osztogatni a jót.
Szóval megint kaptam egy büntetőmunkát, és már annyira elegem van, hogy kedvem sincs elmenni a klubhelyiségig, vagy egyáltalán valami zárt részig. Meg akarom csinálni, itt és most, hát gondolva egyet, a bejárati csarnok felső lépcsőfokára lehuppanva veszem elő a füzetemet, és állok neki a legújabb büntetőmunkám, vagyis az „Attól még, hogy egy hét múlva karácsony van, nincs jogom puffogni…” kezdetű, legalább ötszáz szavas véleménykifejtésre, mely tartalmazhat érveket, ellenérveket, de természetesen végkövetkeztetésben arra érdemes kilyukadnom, hogy a tanárnak igaza volt. Mondjuk igaza volt, szóval kár is a hiszti, meg nem is hisztizek, csak utálom ilyennel elütni az időt.
A tálcámat biztonsággal magam mellé helyezem, és minden illemet mellőzve írás közben a szabad kezemmel sűrűn pakolom a számba a krumplit, meg a sülthusit, aminek kicsit furcsa íze van. Édes… mint egy unikornis. Egy pillanatra megállok az írásban, felpillantok a mellettem elhaladó navinésre, aki olyan csodálkozva néz le rám, mintha nem látott volna még fehér embert, majd a húsra. Egyrészt komolyan elgondolkoztam rajta, hogy megy-e olyan rosszul az iskolának, hogy a helyi állományt szolgálja fel, másrészt elkezdett foglalkoztatni, hogy egy unikornis milyen ízű. Az elsőt lezártam annyival, hogy amekkora összeget én hazaviszek tandíjértesítőt, abból igazából pöpec kis felújításokat is csinálhatnának, nem hiszem, hogy unikornist ebédelnénk. A másik jobban érdekel. Mekkora fail lenne, ha mondjuk egy unikornis, aki olyan helyes, meg szép, sós lenne. Vagy chilis. Oké, eltértem a tárgytól.
- Hé, nézz a lábad elé!
Attól még, hogy itt ülök a lépcsőn, a felfelé haladó is figyelhetne. Hihetetlen pofátlanok az emberek manapság. Képes lennének eltaposni a társukat egy szalad unikor… marha miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 26. 15:23 | Link

Rozsos Annamária; Navine sütikínálás

 Nagy kapkodásban, de ennél is nagyobb várakozással megyek a bejárati csarnokba, hiszen elvállaltam a házamban egy önkéntes munkát, és ott kell sütit osztani. Egy házbelimmel leszek, szóval nem leszek egyedül. Meg is érkezem a célpontra, kezemben a süti, vigyázva hoztam a nagy sietségben is. Úgy látom, társam még nincs itt, de nem búslakodok, hanem már neki is kezdek a feladatnak. Ezért gyorsan leveszem a csomagolást, amire azért is volt szükség, hogy idejövet az úton, még véletlen se vegyenek a diáktársak. Ez az akció arról szol, hogy három helyszínen, mindenhol két diák osztogat sütiket a Navine ház nevében. Így kedveskedünk minden társunknak karácsony alkalmából. Úgy mond nyílt nap, de szerintem nem fedi le teljesen mai akciót, mert első hallásra, az ugrott be, hogy bejöhet a másik három ház a mi klubhelyiségünkbe, és ott látjuk vendégül őket. Ebbe a formában is szívesen részt veszek, ha a ház érdekéről van szó, meg így embereket ismerhetek meg. A legjobb, másoknak szerzünk ezzel örömet. Még nincs itt senki, egy árva lélek sem jön erre. Nem szabad csüggednem, ha csak egy - két ember jön erre, és vesz a finomságokból, már az is nagyon örvendetes. Szeretek ilyenekben részt venni, és hála lehetőség is van. Alig két hónapja vagyok itt, de elég sok dolog történt, és jó pár dologban van alkalmam részt venni. Türelmesen várok, mikor jönnek a diákok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kiss Roland
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 2. 17:59 | Link

Aileen Aurora


Ahogy hallgattam Aurora szavait arról, hogy mikor fogom megtanulni ezt a varázslatot, nem is figyeltem arra, talán épp a hóesés miatt, hogy végre elértük a kastélyt. Alig kétnyújtásnyira volt, de mégis még olyan 50 méter választott el minket a hatalmas kétszárnyú ajtó védelmétől.
Aurora kinyújtotta a karját, amikor jelezte, hogy megérkeztünk. Ezt olyan kecsesen és természetesen tette, mintha az otthonába invitált volna meg. Úgy éreztem magam ebben a pillanatban, mintha hazatértem volna egy hosszú útról és az eddig még nem látott kedves nővérem invitálna be a házunkba.
Ennek a gondolata mosolygásra késztetett. Nagyon jó érzés volt.
- Hát akkor siessünk. Felelem kissé átfagyva.
- Már úgyis vacognak a fogaim. Rámosolyogtam kísérőmre, majd mint aki nem vár nógatásra nagy léptekkel, na és persze bátran megindultam. Majd hátrafordultam, hogy leellenőrizzem, a ládámmal együtt követ-e Auróra.
- Elfelejtettem mondani, hogy a baglyom is benn van a ládában kalitkástól, mert féltem, hogy megfázik. Most meg attól, nehogy megfulladjon. Ezen az elmés tréfámon elmosolyodtam. Pedig nem vicceltem. Apámtól kapott baglyom tényleg ott lapul a láda egyik szegletében.
Ahogy beléptünk a kétszárnyú kapun hirtelen meleg levegő áradt felénk. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Nem is csoda, hogy lecövekeltem a teremben, ahova érkeztünk. Hát ez az a híres bejárati csarnok? Vajon mit mesél erről nekem majd Aurora?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 19. 22:03 | Link

Az ajtószárnyak zengő dörrenéssel csapódtak be, apró, ijedt ugrásra késztetve a csarnokban megállni készülő alakot, aki a hatalmas kötött sál mögött láthatatlan fintorral nyugtázta az érkezésével járó zenebonát. Igen, feltett szándéka volt lehetőleg mindenkit felébreszteni a kastélyban és környékén, sőt, ha valaki esetleg képes lett volna átaludni a nagy eseményt, azt személyesen is értesíti erről a kivételes alkalomról, miszerint élőben láthat egy gólyát megérkezni. Erre tán még sose volt precedens!
 - Bocsi - motyogta az üres térnek, arcát még inkább a sálba fúrva, ami már önmagában is teljesítménynek minősült, s így eredményként - a fején üldögélő, hajnak becézett pulikutya közbenjárásával - alig egy kisujjnyi csík maradt szabadon az arcából, mely mögül ő is épphogy kilátott - mások pedig semmiképp nem be -, de arra bőven elégnek bizonyult, hogy elnavigáljon.
Vagy ha pont erre nem is, arra igen, hogy a saját lábában ne essen el, miközben halálosan eltéved egy középkori kastélyban és vacsorául szolgál a labirintusban tanyázó rémlénynek, aki a mendemondák szerint már jóízűen elfogyasztott egy diákot még az iskola alapításakor.
Bár legyünk pontosak; arról nem szólt a fáma, mennyire volt gasztronómiailag kielégítő falat a nebuló, szóval az is lehet, szegény szörny napokig émelygett az esemény után.
A fiú bizonytalanul tekintgetett jobbra-balra, nem tudván, merre menjen. Egyébként is emberfeletti mértékű döntésképtelensége ezúttal az irányválasztásban kumulálódott - meggyőződése volt, hogy ha rosszul választ, az végzetes következményekkel jár majd az élete további részére, ki tudja, hogyan. Jobb is, ha nem megy semerre, elvégre nem olyan kényelmetlen az a hely, ahol éppen áll, csak kicsit huzatos, meg nem nagyon van hova leülni, de biztos volt benne, hogy ha nagyon nekiveselkedne, sikerülne összehajtogatnia magát a bőröndjébe. És ha igazán szerencséje van, valaki felkapja és hazapostázza, s megmenekül attól a szörnyűségtől, amit a kastélyban lakó több száz vadidegen ember jelentett számára.



Utoljára módosította:Adrian Blythe, 2016. január 19. 22:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 23. 21:01 | Link

Gellért


Rach épp Lilla szobájának ajtaján kopogtatott, hátha "otthon" találja a lányt, de sajnos nem járt sikerrel, mert nem válaszolt senki sem a belépési szándékára.
~ A fenébe, hol lehet Lilla? Viszonylag rég beszéltünk, jó lett volna csevegni egy kicsit, most mihez kezdjek? Nincs kedvem itthon ülni, dög unalmas az egész. ~ -ezek a gondolatok cikáztak végig a Rellonos agyán, úgyhogy sikertelen hadművelete után visszatért szobájába, majd arra gondolt, hogy mászkál kicsit a kastély falai között, mert nagyon unta az egyedüllétet és egy kis környezetváltozás jót tett volna neki amúgy is, így nekikezdett útjának.
Rachel fekete nadrágot, világoszöld felsőt, fekete csizmát viselt, haját hátrafogta, így indult neki a sétának, mely egyenesen a bejártani csarnokhoz vezetett. Nem is értette, hogy miért pont itt kötött ki, de megszállta egy régi emlék ezzel kapcsolatban, ugyanis itt segített Timinek megtalálni az elveszett macskáját.
~ Kedves lány volt, szerencsére előkerült a kis kedvence is, igaz, már rég nem találkoztunk, de ez a hely előhozza az emlékeket az emberből. ~
A lány szerette az állatokat, főleg a macskákat, de egyelőre nem tudta volna elképzelni, hogy saját állata legyen, amelyet gondozni kell, mert még magát is nehezen látta el, hát még egy másik élőlényt! Talán egyedül a halak jöhettek volna szóba nála, azok ugyanis kevesebb gondozást igényelnek, csak heti egyszer vízcserét és táplálékot, az pedig könnyen és egyszerűen megoldható. A Rellonosnak egy siklója volt jelenleg, melynek egy nagyobb terrárium volt az otthona, igaz, nagy törődést nem igényelt, néha kivette "járkálni" és ellátta élelemmel, de ezen felül semmi dolga nem volt vele. Ha nagyon nem volt társasága, akkor néha beszélt hozzá, de amúgy nem volt semmilyen más kötelezettsége feléje, ami nagyon megnyugtató volt számára, hiszen ezer más dolga volt.
Ezekkel a gondolatokkal tűnődve állt a lány a bejárati csarnokban, nyugodtan el tudott mélázni, hiszen rajta kívül jelenleg senki sem tartózkodott a helyiségben, mondhatni csend és hullaszag uralkodott a teremben, melyet a lány egyáltalán nem bánt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hoshi Neko Silver
INAKTÍV


Forró csokit?
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 107
Aki éppen erre jár
Írta: 2016. március 3. 19:57
| Link

Igen, szép esténk van! Fehér ing, vörös nyakkendővel, fekete testhez álló nadrággal, és mind lenből. Hófehér tincsek lebbennek, ahogy a bejárati ajtó bezáródik Neko mögött, fülében talán egyetlen igaz barátjától kapott ajándék csilingel. Szereti ezt a csecsét. Teljesen igényeire van szabva, és csilingelése olyan halk, akár egy szélcsengőé...
Gondolatainak most parancsol megállj-t, és megrázva a fejét kissé sóhajt. Erre nem gondolunk. A kastély minden fala olyan, mintha nem is képek, de háromdimenziós fülek lógnának rajta. Már az ő idejében is elég pletykások voltak a festmények. Na de sebaj!
Megborzong a hidegtől, elég huzatos elvégre itt, és egy bögre forró csokit kap elő szinte a zsebéből - tudományosan bebizonyította magának, hogy az minden bajt megold! Fázol? Szomorú vagy? Unatkozol? Boldog vagy? Vársz valakit? Nos, ezekre mind-mind jó a forró csoki. Persze, lehet, hogy más-más ízesítéssel, de azért még mindig a mennyei manna!
Szórakozottan kortyolgat a bögréből, míg várakozik. Úgy volt, hogy levélben küldött értesítőt arról, hogy ma érkezik, de hát a fene jobban tudja, mikor jön a "fogadóbizottság". Amúgy is, elég szabadelvű mind a két fél, elfelejtődik, vagy elkóborol, vagy elkerülik egymást... Semmmmmi gond. A kastély elég nagy, hogy szórakoztató legyen megkeresni a másikat, nem? Könnyedén dudorászik egy sort, kiélvezve a csarnok akusztikáját, majd beletúr a tincseibe. Hát, még hajlandó várni mondjuk egy tíz percet, ha addig nem jön erre senki, akkor lehet hogy odébbáll, mert amikor az ember magában kezd el unalmában beszélni - ki hinné el, hogy a másik csilingelés a csarnokban Ego-hoz tartozik? - az sokak szerint ijesztő, és menekülésre készteti őket. Csokibajszát lenyalintja, majd igen lassú léptekkel indul neki a lépcsőknek, minden másodpercet húzva. Talán mert várakozással telik, ezért tűnik igen hosszúnak egy perc is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A deja vu egy olyan jól sikerült poén, amit Isten visszateker, hogy újra megnézhesse.
Katona Gréta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Felfedezés
Írta: 2016. március 8. 11:52
| Link

Nagyot sóhajtva megállok a tágas csarnok egyik sarkában. Az óráknak már vége, a könyveim fent vannak a hálóteremben. Körülnézek, szememmel Teót, a házszellemet keresve. Ide beszéltük meg a találkozót, mindjárt itt kell lennie. Bár már lassan egy éve itt vagyok, még mindig könnyen eltévedek a folyosókon. Teó körbevisz a kastélyban és megmutatja a titkos átjárókat, rejtett dolgokat az iskolában. Így többé nem kell majd magyarázkodnom, ha egy folyosó épp nem oda vezet, ahova szeretném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Soóki Bende
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 495
Írta: 2016. március 19. 21:29 | Link

Lotti

Bende érkezik vissza a kastélyba a birtokról, most ő volt az előkészítős húgainál látogatóban. Az Aaronnal történt incidensen már túltette magát és azt sem igazán bánja, hogy a Navinéba került át ideiglenesen. A húgaival így is sikerül elég sokszor találkoznia, így is hetente többször, nagyjából napi szinten találkoznak a tanulni valóik és egyéb elfoglaltságaik mellett is. A navinésokkal pedig egészen jól összebarátkozott, Ms Auroratól ez ilyen szempontból egy jó ötlet volt, hogy így valóban közelebb kerülhet hozzájuk és jobban megismerheti az ő gondolkodásmódjukat, a házukat. Aaronnal azóta nem futott össze, kicsit gyanús is neki a dolog, hogy ha prefi, akkor hova a csudába tűnhetett, épp a veszekedésük után... Azt persze nem tudja, hogy teljesen más okokból, önszántából ment el.
Ahogy felmegy a lépcsőkön, a homokórákat veszi szemügyre. A Levita csodák csodájára az utolsó helyen áll, a Navine pedig előtte a harmadik, a Rellon vezeti a ranglistát. Eltűnődik rajta, hogy hogyan is lehet ez, mikor amikor itt volt, akkor is volt olyan, hogy megnyerték a házkupát vagy másodikok lettek a Levitával. Talán jobban össze kellett volna szednie magát neki is, és akkor javíthatott volna a pontokon...
Utoljára módosította:Soóki Bende, 2016. március 19. 21:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. március 28. 16:43 | Link

Nővérkém
Az Ardai hódítás kezdete

A bejárat falai úgy magasodtak föléjük, mintha össze akarnák nyomni őket. De az Ardaiékat nem éppen olyan fából faragták. Most, hogy nem csak a féléves vizsgák miatt látogatták meg az épületet, kicsit másképp festett az egész. Egyrészt Tánya és ő ezúttal egyedül indultak útnak, másrészt pedig nem kevés csomaggal érkeztek. Hogy pontosítsak, Tánya egy egész rakás mindenséggel. Kolosnak természetesen elég volt egy nagy bőrönd némi belső tértágítással.
A hirtelen ötlet, hogy végre csatlakozzanak a civilizációhoz a két gyereket úgy fellelkesítette, hogy alig bírtak a búcsú pillanatára koncentrálni. Pedig a két szülő könnyes szemmel integetett az állomáson. Addig Tánya csak vigyorgott, Kolos pedig a szemét forgatta.
Kolos nyugodtan állt meg az ajtó előtt, és képzelte el csodás jövőjét a kastélyban. Látta maga előtt a sok szép lányt, a sok bulit és a felügyelet nélküliséget.
- Na, mihez fogsz kezdeni? - tette fel vigyorogva a kérdést, miközben ránézett nővérére. Igaz, hogy sejtette már a választ, hisz az elmúlt éjszakát azzal töltötték, hogy szépen eltervezték, mit fognak először csinálni az iskolában.
Azzal persze már egyikük sem foglalkozott, hogy ők ketten szépen megálltak az út közepén, és nem biztos, hogy olyan könnyen el tudnak férni mellettük. Ez van, valahogy csak megoldják. Most már teljes joguk van hozzá, hisz végre ők is az iskola diákjainak borzasztóan hosszú sorát népesítik.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2016. március 28. 16:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Feigler D. Gabriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
Írta: 2016. március 28. 23:49 | Link

Soóki Zsóka Boglárka
évnyitó előtt néhány órával



Nyilván nem költözött be tegnap a többiekkel az irodába. Ennek számos indoka lehetne, ilyen az idő, a kedv hiánya, Gabrielnek viszont nincs oka beszámolni erről a munkatársainak; éjjel a faluban lévő szállóban aludt és most az egyik varjúval előreküldte a pakkját. Ő csak néhány percre fog benézni - amíg átnézi, rendben megérkezett-e minden és amíg elborzad azon, milyen undorítóan kényelmetlen ágyakkal rendezték be az iroda alvófülkéjét. Mindig ez van.
A kastélyba már elegánsan, kifogástalan ruházattal lép be; a cipője fénylik, a haja selymes, az öltözéke vasalt, a kezében pedig egy jókora hamburgert tart - de ez nagy eséllyel bőven elfogy, mire az irodába ér. Utána azonban indulnia kell az évnyitóra, amivel aztán hivatalosan is megkezdődik itteni alkalmatla...munkájuk.
Bár a kastélyt meglehetősen bonyolult felépítésűnek gondolják, valójában nem az. Nem valószínű, hogy eltéved - az utóbbi hetek, melyek a kastély előzetes át/felülvizsgálatával teltek, már engednek némi rálátást az épület felépítésére. Ha tartani kell valamitől, akkor inkább attól, hogy a hamburger undorító befalása után nem tud majd eleget enni a vacsorából. Miközben az intézmény gazdasági adatait nézte át, folyamatosan csak arra gondolt, mennyi pénzt költenek itt feleslegesen ezekre a drága ételekre, melyeknek a fele se fogy el. Pazarlás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. március 29. 16:04 | Link

Kőhalmi Felicián
Ruha | április 4. | este 8 körül

Melegebben is öltözhetett volna, de amikor elindult, nem volt még hideg. Nem otthonról jött, a faluban volt vásárolni, aztán eszébe jutott, hogy valamit fent hagyott a kastélyban. Nem lenne olyan sürgős a dolog, de most van ideje, akkor miért ne menne el érte. Alig múlt el nyolc óra, ilyenkor a diákok is még a kastély folyosóit róják. Hallotta, hogy pár minisztériumi tag a kastélyban járkál, és a szabályokat próbálják szigorítani, de rá ez már nem vonatkozik, nem tanul már ott. Viszont, ha úgy látják jónak, akár jövőre is ott maradhatnak, ami már érinti, mert szeretne mestertanoncként tovább tanulni. Vajon a másik szőke lány tud a dolgokról? Gwen nem hallotta, hogy az évnyitón szó esett róluk, ő csak a diákoktól értesült, akikkel tartja a kapcsolatot. És neki semmi rejtegetnivalója nincs.
A kapuhoz érve köszön az ismerős arcoknak, a legtöbben vissza is köszönnek, de egy pár tanuló nem tud rá figyelni, mert más foglalja le a figyelmüket. Talán az Eriodnba is fel fog nézni, meg kell látogatnia a pirosakat, de legelőször az Edictum szerkesztőségéhez megy, aztán jöhet a szórakozás. Annával is szeretne beszélni a kviddicset illetően. Sokan most ballagnak és, ha nincs elég jelentkező, akkor bajban lesz az Eridon, ahogy régebben a Navine is volt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Havasi Bence Milán
Írta: 2016. március 30. 20:40
| Link

#nagy a baj #évnyitó után

Bence karjába kapaszkodva lépek ki a nagyterem ajtaján. Egy falat sem ment le a torkomon, ami azt illeti, nem csoda. A felügyelők érkezése miatt még a vacsora alatt be kellett kapnom pár szem gyógyszert.
Labilis vagyok. Nem látják, de a barát érezheti a karján, ahogy a remegés az ő húsában tompul. Kevés a napi adag, ennyi a probléma és valami jó indokkal kellene meglátogatni a háziorvost, hogy felírja a vényköteles álomszeremet. Szükségem van rá.
- Tudják - szemeim alatti karikáim még sötétebbnek tűnhetnek a félhomályban, melybe kilépünk az ünnepség végezetével. Jobbra húzom ki a tömegből, senkinek semmi köze hozzá, hogy miről beszélünk.
- Vagy ha nem is...de tudni fogják... Bence... - fojtott hangon, közelről beszélek hozzá. Simán tébolyultnak gondolhatna, csak remélni tudom, hogy még mindig a legjobbat látja bennem.
Az érzések és gondolatok tömkelege viharként kering fejemben. Odabent még sikerült mosolyogva elcsevegnek a szemben ülő kviddics csapat tagjával, de már nem megy. Zavaros, sötét gondolatokkal tölt el az elmúlt egy óra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint