36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 28. 19:23 | Link

Gwen

Megjegyzését le sem reagálja, minek is? Mint mindig, most is érvényesül az "okos enged, szamár szenved" mondás, esetünkben pedig - ki hitte volna, de - ismét Shayleen a bölcsebb. Talán a kor, talán a személyiség teszi, de ezúttal is bőven érettebb a viselkedése Gwenénél. Ez talán adódik abból is, hogy túl fáradt ahhoz, hogy vitatkozzon, vagy bármi egyébbe kezdjen. Nem ér annyit az egész.
- Mert nem ismersz - közli vele tárgyilagosan, cseppnyi gúny nélkül. Mit is tud róla az unokahúga? Semmit? Tényleg! Egyszer sem tette fel a kérdést, hogy mi a helyzet Shay-jel. Állandóan csak panaszkodik, hogy minden unokatestvére utálja Őt, de azért ha közelebbről megnézzük a helyzetet, elég különös, hogy mindenki pont őt nézte ki céltáblának. Némi szerepe talán az eridonosnak is van a történésekben, de hogy ezt most a fejéhez vágja? Nem, nem fogja. Majd egy másik alkalommal talán, de az nem ma lesz.
Legszívesebben nem adná, inkább málhás szamárként cipelné végig a kastélyon a holmiját, de erőtlensége győzedelmeskedik felette. Mivel beszélni még mindig nincs kedve, így csak biccent egyet, mintegy megköszönve a szívességet. Még csak belegondolni is rémes abba, hogy jelenleg Gwen segít neki. Annyira abszurd az egész helyzet, hogy legszívesebben fejvesztve menekülne. A fenyegetésre csak megvonja a vállát. Jöjjön, ha akar. Majd bereteszeli az ajtót, meg amit el tudunk képzelni. Kinőttek már a gyerekes játékokból jó pár éve. Aztán végre megindulnak, aminek Shayleen örül a legjobban kettejük közül. Annak már kevésbé, hogy megtorpannak és egy különös jelentnek lesz szemtanúja.
- Kitől vársz levelet? - a következő gúnyos kérdést visszanyeli - "Csak nem a barátodtól?" -, magán hagyja az érdeklődő arckifejezés álcáját. Ha jobban belegondol, nem is álca. Érdekli. Van olyan pasi ezen a sárgolyón, aki elfogadja őt? Ráadásul a párjának? Szívesen találkozna azzal a sráccal, jól szemberöhögné, puszta emberbaráti szeretetből és tovább is állna. Azért csak nem fáradozik ennyit. Ha Gwen nem mondja el, hát nem mondja el, Shay-nek jó így is, úgy is. Csak menjenek már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 28. 23:26 | Link

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

El kell ismerni, hogy Gwen gyerekes, de általában nem szokott ilyen lenni. Krisztián mellett tudja moderálni magát, legalábbis a legtöbb a legtöbb esetben. De előtte mindig olyan tud lenni, amilyen szeretne. Mármint nem szokott bunkó lenni, sőt kifejezetten kedves a sráccal. De Shay előtt nem tud ilyen lenni, és ez nem csak a szőke hibája. Ha nem kezd el úgy viselkedni vele, ahogy akkor nem tartanának itt. Talán jobb viszonyuk is lehetne. Prsze, ez nem csak Cat-en múlik, hanem Gwenen is. De ez már téma.
- Pedig eléggé ismerlek. Túlságosan is. De tudod a Navine hasonlít a legjobban a Rellonhoz, szóval nem kerültél messze - válaszolja. Semmit sem lehet kivenni a szavaiból és a hangsúlyából. Szerencséjére a lány nem eridonos lett. Mi lett volna, ha oda kerül? Inkább ne is tudjuk meg. Akkor Gwennek még többet kellene rá figyelnie. Így legalább lehet egy kis nyugta, míg unokatestvére a Navinében pihen. Vagy mit csinál.
Sikerül kicsit lenyugodnia az első sokk és düh után. Most már inkább némán elfogadja, hogy miként döntöttek a bácsiék, és nem dühöng. Bár a barátainak majd el fogja mondani a felállást, mert valakinek megígérte, hogy nem fog titkolózni. Ebből is látszik, hogy a fiú milyen jó hatással van rá. Ha nem ígértette volna meg, akkor most lehet, hogy nem szólna Shayleen itt tartózkodásáról. Barátai valószínűleg, csak véletlen összetalálkoztak vele. Alíz még akkor sem ismerné fel az unokatestvérét, mert csak Krisztián és Elena találkozott vele.
Elveszi az egyik csomagot, de hirtelen eszébe jut egy fontos dolog. Ám nincs se levél, se csomag. Kicsit elszontyolodik a szőke, de ezt az unokatestvére előtt nem mutatja ki.
- Krisztiántól. Találkoztál már vele a szünetben - válaszolja egyszerűen. Nem nagyon érdekli, hogy Shayleen tudja, mert nem igazán érdekli a véleménye. Meg valamikor úgyis tudomást szerezne róla, ha nem is a pletykás diákoktól, akkor az Edictumból. Ott minden hasonlót leírnak, és nem terelik a szót. Ennyi erővel Gwen is elmondhatja, hogy kinek a levelét várja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 30. 19:56 | Link

Gwen

- Mondd még el párszor, hátha te is elhiszed - villant egy kedvesnek egyáltalán nem mondható mosolyt és úgy dönt, mára éppen eleget beszélgettek. Jobb lett volna, ha nem futnak össze, azzal elodázhatta volna az amúgy elkerülhetetlent. A találkozást mócsinggal. De nem jött össze. Abból kell kihoznunk a legjobbat, amink van. Ha citromot kap, csinál limonádét. És ezzel elég is a közhelyekből.
Végre valahára elindulnak, de Gwen savanyú képe és depis hangulata miatt meg is torpannak azzal a lendülettel. Valami levél. Ami nem érkezett meg. Bár Shay rákérdez, nem vár konkrét választ, megszokta már Gwentől, hogy nincsenek olyan viszonyban, hogy az ilyesmire reagáljon normálisan. Talán éppen ezért lepi meg a teljesen átlagos válasz. Elkezd kattogni a navinés agya, hogy pontosan ki is az a Krisztián. Aztán mikor lőn megvilágosodás, lassan potyognak a tantuszok is ezzel együtt. Együtt vannak? Leányzónk elfojt gyorsan egy mosolyt, mert ez viszont őszinte. Igen, tulajdonképpen összeillenek. De ezt akkor se mondaná meg az eridonosnak, ha fenyegetné őt. Csak semmi túl bizalmas, pláne kedves megjegyzés, még a végén Gwen tényleg gyanút fog, hogy valami nem oké Shayleennel.
- Oh, az a helyes fiú... - nem, nem az esete. De a hangsúlyból nem ez jön le. Épp olyan, mint aki eltöpreng, azon, mikor is beszéltek utoljára, mikor lesz a következő randi és különben is, a helyes szó furán cseng a lány szájából. Nagyon furán. Sosem mondott még ilyet egyetlen hímre sem, ez lehet az oka, hogy bután érzi magát miatta. Mikor még nem volt AZ, akkor sem törődött sokat a fiúkkal, persze megkörnyékezték, de nem érdekelte a dolog. Hány éves is volt? 14? Hová fiúzzon? Aztán persze más került előtérbe, a diéta, a kalóriatáblázatok, az edzés, hirtelen minden a fogyókúra körül forgott, mindez úgy, hogy észre sem vette a változást. Az szépen lassan beúszott az életébe, most pedig nem tud megszabadulni tőle. Akar egyáltalán? Talán nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 30. 20:41 | Link

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

A megjegyzésre nem válaszol mást, csak egy szemforgatást. Ha Shay így akarja, akkor nyugodtan éljen tévhitben. Bár igaza lehet, mert az utóbbi időkben sokat változott és Gwen nem ismeri ezt az új énjét. Bár így sem bírják egymást, amin nem is akarnak változtatni. Gwennek tökéletes így, ahogy van, Shay okát pedig nem tudjuk. A szőkének van elég barátja, a család többi tagja szereti, és mindene megvan, ami a boldogsághoz kell. Minek neki egy hisztis unokatestvér? Csak nyűg lenne a hátán, akire még figyelni is kell. Ez nem kell neki. Ja, hogy már megkapta?
A kutyák inkább nem tartanak a két lánnyal, amit meg is lehet érteni. A barna csajt ők sem kedvelik nagyon. Eközben Gwen elmondja, hogy kitől vár levelet. Minek titkolja? Előbb vagy utóbb úgyis megtudná a másik. Azért átfut a szőke agyán, hogy titkolózzon a másik előtt, mert Őt nem érdekli, de nem érdekli a véleménye, így simán elárulja. Ám a válasz nem kicsit lepi meg. Shayleen szerint helyes? Ezt jól hallotta? Még eddig egyszer sem ejtette ki a száján ezt a szót. Mi van, ha neki is tetszik Krisz? Nem, az nem lehet. De nem is lenne meglepő. Pont az tetszik neki, aki Gwennek. Ám a szőke nem kapja fel a vizet. Nem Shay sétált már kézen fogva Farkasfiúval, hanem Gwen. És őt vitte el randizni, valamint az évnyitóra, és az évzáróra, ezt azért ne felejtsük el. Szóval Gwen nem érzi úgy, hogy kuzinjának több lenne az esélye, hiszen csak egyszer találkoztak. Ám a hangsúlya kicsit aggasztja. Nem szokott így beszélni másokról. Talán tényleg tetszik neki a srác. A helyes szót úgy ejti ki, mint amikor Gwen a fiúval tölti az időt, és a boldogság önti el. Inkább rajta fogja tartani a szemét a lányon.
- És aranyos - mondja inkább magának mintsem a másiknak. Ám mivel egymás mellett lépkednek a Navine felé ezért több mint valószínű, hogy a másik hallotta a megjegyzést. Mindazonáltal nem kíván vele, erről a témáról beszélgetni. Ezt majd meghagyja Alíz, meg a barátnőinek. Meg miről is beszélhetne vele. Catnek még nem volt olyan személy, akibe szerelmes lehetett volna, szóval ez a téma kiesett. A szőke nem áradozik Krisztiánról a másiknak. Valamint beszélgetni sincs nagyon kedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 30. 21:08 | Link

Gwen

Szinte hallja, ahogy a szőke fejében elkezdenek forogni a fogaskerekek. Látja az arcán, hogy milyen gondolatok futkosnak a fejében, szinte ki is olvassa belőlük. A bogarat kellőképp elültette abban a bizonyos fülben, így a mai napjának már volt értelme. Hogy ez mire volt jó? Maga sem tudja. Ha máshogy reagált volna, az túl életidegen megnyilvánulásnak bizonyul és Gwen mindenképp gyanút fogott volna. Nem mindegy már akkor? De. Éppen ezért nem törődik azzal, hogy az eridonos épp min töri a kobakját, hadd törje, úgyis ráfér. Nem az a lényeg, hogy kinek ki tetszik. Bár, köztudott, hogy általában a lányok választanak párt és akit meg akarnak szerezni, azt meg is szerzik. Ha Shayleen komolyan gondolná a dolgot, bizony kemény ellenfele lehetne Gwennek, megkockáztatandó le is győzné. De nem akar ilyet. Higgye bármennyire is megátalkodottnak őt az unokatestvére, nem az, aminek látszik.
A válasz kissé meglepi a navinést. Valami kitörésre számított, hogy majd jól megmondhassa Gwennek, mekkora mócsing, hogy balhézik. De nem. Ez tán vallhat némi intelligenciára, gondolja magában, így egy utolsó választ megenged. Határozottan, velősen, félreérthetetlenül.
- Tudom - azzal kicsit gyorsít léptein és sebesebben közlekedik előre. Nagyjából tudja a térképet, odatalál maga is, nem kell gardedám. Ráadásul semmi kedve több időt a hibbant tyúkkal tölteni, akinek szerelmi bánata van. Rossz ajtón kopogtat, ha Shayleen-től vár megértést. Ha más állna most Gwen helyén, kérdés nélkül leülne vele beszélni, kikérdezné, kedves lenne. De vele szemben képtelen erre. Csak az marja belül, hogy Gwen se jobb, mint a szülei. Felszínes, csak azt nézi és azt látja, ami kint van, ráadásul ahhoz is vak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy fogalma sincs még mindig arról, miért kéne elvileg figyelni Shay-re. Ha tüzetesen megvizsgálná, talán észrevehetne jeleket. Nem könnyű, mert egy anorexiás jól, sőt, túl jól álcázza betegségét. De ha valaki igazán odafigyel a részletekre, akkor talán nem azonnal, de észreveheti a dolgot. Találkoztak nem sokkal a kezelések megkezdése előtt, akkor sem tűnt fel a szőkének, hogy unokatestvére mennyire sovány, ráadásul mennyire megtört. Mert nem érdekelte. Hát akkor itt a kegyelemdöfés, amiért semmiben sem számíthat senkire. Főleg nem a testvérére. Ennyit erről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 11:34 | Link


A fiatal férfi pár perce szállt le a vonatról, ami Budapestről érkezett. hosszú sötét ballonkabátját szorosan összehúzva sétál az új lakhelye felé, igaz, még azt sem tudja, hogy hol fog pontosan lakni. Előbb szeretne beszélni az igazgatóval a lehetőségekről, aztán majd meglátja, de mindenek előtt a Navine házat fogja megkeresni. A fekete kalapja megvédi a feje tetejét, de az arcába belecsíp a hideg szél, de nem törődik vele, hozzászokott már. A bakancsa nyomokat, a húzód bőröndje pedig csíkot húz a fiatal férfi után, aki végtére is kicsit izgul. Sok mindent megélt már, talán nem kellene aggódnia semmi miatt, mégis jóleső izgalommal gondol az elkövetkező időkre. Nagyon szeretne bizonyítani önmagának, hogy mégsem annyira elveszett, mint, ahogy azt róla gondolják. Itt persze tiszta lappal is kezdhet, így oda kell figyelnie az első benyomásokra, hogy minden optimálisan alakuljon. Félmosollyal az arcán siet tovább, amikor is megpillantja a kastélyt, és a félmosoly egészre változik. Persze nem akar idiótának tűnni, ezért csak a kíváncsian járó szemében látszik tovább az öröm. Végül egy jó tízperces séta után megérkezik, és megáll a hatalmas ajtó előtt. Mielőtt belépne nagyot sóhajt, és máris felidézi magában az utóbbi hónapokban tanult magyar kifejezéseket. Szerencséje van, hogy egészen okos, így sok minden megmaradt, de nem mondaná azt, hogy megtanult magyarul. Szörnyen bonyolult ez a nyelv, több időre lesz szüksége, hogy elfogadható szintre emelje, de végül is ideje az lesz rá. Végül belép, a bakancsáról egy pálcamozdulattal eltünteti a havat, majd körbenéz. Hatalmas zsivaj veszi körül, a diákok, tanárok és felnőttek jönnek mennek, az iskolai számláló épp most ír jóvá tíz pontot a Levita számára. A hatalmas tér és a kastély méreti nyilvánvalóvá teszik a számára, hogy útbaigazítást kell kérnie. Ekkor, mintegy véletlenül megpillant egy fiatal szőke lányt, aki éppen igyekszik valahova, ő pedig leveszi a kalapját, majd elé siet, hogy megállítsa a szavaival.
- Elnézést. Tud segítesz? - a tegezés-magázás még nem tiszta a számára, de a mosolya kedves, talán elég lesz, hogy megállítsa vele a másikat, aki igen csinos, sőt, kissé melege is lesz hirtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 31. 11:53 | Link

Vasil Dimitrov

Lassan jön a vizsgaidőszak, Michelle-t pedig ez egyáltalán nem izgatja, de... És itt jön a de. Valahol mégis. Ha auror akar lenni, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egész nap fetreng és várja a sült galambot a szájába, hátha átmegy. Nem. Most a hoppanálás tanfolyam jól fog jönni neki, de ez mind kevés. Úgy dönt, bemasíroz a könyvtárba és kirabolja, ezzel szerelkezve fel a szilveszterére. Amikor enni fog. Sokat. Az egy hónapos agonizálás Misi lelépése miatt megviselte, akkor alig evett. Mínusz öt kiló. Azóta kettő visszajött. Jó husiban kell lenni, ez van. Az amúgy is hasát imádó szőkeség számára létfontosságú a táplálékbevitel, annak mennyisége még inkább. Otthon már felhalmozott mindent, szépen napirendet is csinált magának, mikor mit fog enni. Sokan retardált szilveszternek neveznék az övét, de kit érdekel? Tán egy Saint-Venant csak nem retardált dolgokat engedhet meg magának? Na ugye.
Összekapja magát és futólépésben indul meg a kastély felé. Iszonyatosan hideg van, egyszerűen nem bírja. Mindig mikor kinéz az ablakon fújtat egyet, lévén nem a jegesmedvék közeli rokona. Mondjuk egy teve az egész közeli családi kapcsolat lehetne, a finom sivatagi hőséggel... Oh, igen, a meleg. Szaporán lépdel előre és lazán lép be a bejárati csarnok ajtaján. Felmasírozik a könyvtárba és gyorsan összeszedi, ami kell neki, ezeket pedig belesüllyeszti táskájába, ami - meg kell hagyni - igen nehézre sikeredik. Mint egy málhás szamár, úgy érzi magát, miközben battyog lefelé, hogy ismét találkozzon a kinti hideggel. Legnagyobb meglepetésére azonban egy 180 centis csoda lép elé. Mármint micsoda? Szóval egy srác. Megemeli fejét, hogy a fiú szemébe tudjon nézni, majd megrágja a kérdést és az arra adható válaszokat. Hiába minden, rellonos vér ide vagy oda, nem lehet kegyetlen... Most jött, nem beszélni magyartot, akkor segít. Kész.
- Persze, miben? - táskáját egy gyönyörűen ívelt mozdulattal kanyarintja le válláról, ami így elég szép puffanással ér földet. Nincs most ideje a testedzésnek. Viszont a pihenésnek igen, fáj a válla ettől a sok könyvtől. A tanulás nehéz dolog, ez van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 12:21 | Link


Milyen szerencséje van! A Durstrangban maximum félrelökték volna, vagy csúnyán néznek rá, esetleg „keresd meg magad”-dal segítettek volna neki. Itt egyből kedvesebben fogadják, és ez máris szimpatikussá teszi a helyet.
- Szia! Vasil Dimitrov, most jött. Én vagyok… нещо… Nem! Keresek ház a kastélyban. Ö… - a lány szemei bár némi veszéllyel töltik el hirtelen, mégsem tudja elvenni a sajátjait róla. De most nem ezzel kéne foglalkoznia, hanem, hogy megtalálja a Navinét.
- Navine, van merre? – kérdezi immár vidáman, amikor is széles, szinte diadalittas mosollyal nyugtázza, hogy sikerült végre kinyögnie, amit szeretne. Végre kigombolja a kabátját, a kalapot a bőrönd tetejére helyezi, majd leveszi a meleg felső réteget magáról, és azt is táska tetejére – de a fejfedő alá – teszi.
Azon veszi magát észre, hogy lehajol, mert a lány táskájából egy könyv a földre hullott. Addig sem kell bámulnia a lányt, hiszen annyit bénázott, hogy jobb, ha gyorsan el is felejti őt a másik. Akkor talán tényleg sikerül tiszta lappal kezdenie itt. De egyelőre gyenge kezdés után, erős visszaesés, amit eddig elért. A könyv, amit megszabadít a padlóról, valamiféle tankönyv lehet, aminek nem tudja lefordítani a címét még, de valamilyen védekezés lehet. Egy kicsit be is pánikol, hogy hogyan fogja megérteni ezt az egészet. Nem alaptalan annyira a félelme, hajlamos rágörcsölni a dolgokra és akkor az nem fog neki segíteni. Ráadásul, ha jól emlékszik, hamarosan kezdődik a vizsgaidőszak… hogyan fog tanulni így? Vagy elég jövőre kezdenie? Akkor lenne egy kis ideje tanulni a magyart, és…
- Itt a könyvek… magyarul? Hogyan tanul külföldi meg? Angolul tudsz? – csap a homlokára és nagyon lassan húzza a kezét az arcán. Ez eddig eszébe se jutott, hogy esetleg itt tudnak egy népszerűbb nyelven is, mint a magyar, vagy a bolgár. Még egy hibapont saját magánál. Nem kezdődik jól az egész. Egy csinos szőke, nyilván okos lány előtt égeti magát, mint egy buta külföldi világtalan. ~ Ez már csak rosszabb lehet… ~ Ráadásul a könyvet még mindig a kezében szorongatja, elfelejtette azt is visszaadni. Vasil, Vasil, ez nem a te napod!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 31. 12:52 | Link

Vasil Dimitrov

Michelle visszanyeli az első mosolyt, ami ki akar ülni az arcára. Imádja a külföldieket, hihetetlen, milyen édesek, ahogy küzdenek a magyarral. Talán mókásnak találja, hogy a fiú szerencsétlenkedik, amilyen jó fej, pedig még hagyja is neki. Lazán feltehetne egy segítő kérdést, vagy csak megszólalhatna angolul. De franciául is, hátha valamelyiket érti a másik. De nem. Helyette csak áll és vár, hogy mit fog kihozni belőle a srác.
- Michelle vagyok, Rellon. De tudom merre van a Navine - ezúttal végre elengedi magát tényleg kiül a mosoly az arcára. Csak figyeli, ahogy a másik először a kabátjától, majd a kalapjától, végül a pulóverétől is megszabadul. Hirtelen felindulásból, talán azt is mondhatnánk, hogy csípőből tenné fel a kérdést: folytatás nincs? Csak mert szőkeségünk humorérzékébe ez abszolút belefér. Aki ismeri, már rá se ránt, de tekintetbe véve, hogy újoncunk nemcsak új, de külföldi is, így inkább nem kockáztatja meg a félreértést. Jobb, ha biztos talajon maradnak.
Észre sem vette, hogy egy könyv kiesett táskájából, csak akkor figyel fel rá, mikor Vasil felveszi azt. Szinte látja kiülni a kétségbeesést a srác arcára, ahogy azon morfondírozik, nem menekülhetne-e inkább más nyelvűekhez, mert ez így nem lesz jó. Azt hozzá kell tenni, hogy az akcentusa remek a magyarhoz, és végső soron megérteti magát másokkal, pl. Michelle-el is. Annyira nem lesz nehéz dolga.
- Igen, a könyvek magyarul vannak, de van idegennyelvi szekció is a könyvtárban - már pergős angollal válaszol és finoman kiveszi a könyvet Vasil kezéből, hogy visszasüllyessze a táskájába. - Ha gondolod, megkérhetsz majd valakit, hogy segítsen az elején, a navisok mind... Kedvesek - a megfelelő szót keresve ezt hozza ki végsőként. Nincs baja velük, de lássuk be, hogy nehéz a tökéletes jelzőt megtalálni rájuk. Annyi fix, hogy ha valamelyiküknek valami nem megy, biztos segítenek egymásnak. A levitások meg kész okostojások, ha más nem, ők tuti megtanítják magyarul. Michelle értelemszerűen nem ajánlja fel magát, esetleg ígér. Betartani már nem feltétlenül tartja be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 14:31 | Link


- Michelle? Név magyar név az? – kérdezi kicsit döbbentem, nem esik le neki a nyilvánvaló. Egyébként neki franciásan hangzik, de jobban nem gondol bele, örül,. hogy nagyjából értelmesen makog valamit, amire a szőke szépség eddig egészen készségesen válaszolt. Talán tényleg jobb hely ez, mint a Durmstarng! Gyorsan nekivetkőzik, majd felveszi a leesett könyvet, és továbbra is kissé zavarodott. Pedig nem kéne annak lennie, határozott általában, de most valami, vagy valaki kihozta a nyugalmából. Talán az egész sok új információ, ő ebben reménykedik. Ha csak a lány… na akkor már komolyabb baj van vele. Találkozott ő már sokfélével, de már a vonaton is feltűnt neki, hogy itt egy kicsit szebb még az átlagos lány is, mint a Bulgáriában. Ilyen impulzusokra viszont egyáltalán nem készült, majd lesz pár napja, hogy belerázódjon ebbe is, azonban most nem tudja kikerülni a kényelmetlen helyzetet. Tényleg elég elveszett, és még nem is titkolja. Bulgáriában most röhögnék körbe.
Szerencséjére beigazolódott, hogy a másik okos, és az angollal már jól elboldogul. Végre érti a szépen pergő nyelv okozta szavakat és rögtön le is nyugszik egy kicsit.
- Megmenekültem! Még sosem örültem ennyire valaki nyelvtudásának – elmosolyodik és a bal kezét elhúzza a homlokán, mintha csak az izzadságát akarná eltüntetni. - Szóval van esélyem majd vizsgázni is, remek – sóhajt is hozzá, és rátámaszkodik a bőröndjére. Ez már csak reflex, vagy berögződés, hiszen a bolgár közbiztonság nem volt valami fényes azon a környéken, ahol lakott.
- Tényleg? Az szuper! Viszont nem tudod, hogy merre van a Navine, ami nem jön valami jól. Mit csináljak? Kissé elveszett vagyok most, tudom, és bocs, hogy feltartalak, bizonyára fontosabb dolgod is van, mint engem gardedámozni. De kérdezhetek még, vagy nagyon sietsz? – érdeklődik, és látszik, hogy feszült még mindig. A keze kifehéredik, ahogy erősen markolja a vonszoló karját a bőröndjének.
- Amúgy nagyon csinos vagy – jegyzi meg, de szinte azonnal el is fordul. Kipattant ugyanis a bőröndjén egy pánt, pont jókor, hiszen nem is tudja, hogy minek említette. A lány nyilván tudja magáról, hogy az, ő meg olyan, mintha be akarna próbálkozni. Nem mintha megvetné a lehetőségét, de nem éppen alkalmas időpontot választott, egy tök ismeretlen lánytól, akinek a segítségéért esedezik. ~ Hülye vagy fiam, de majd megszokják! ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 31. 14:53 | Link

Vasil Dimitrov

Michelle megrázza a fejét, jelezve, hogy a magyarhoz köze sincs. Mert hát nincs. Azt se nagyon tudja, szokás-e itt magyar névként használni a Michelle-t, bármilyen honosított formában. A naptárban még eddig nem látta, bár nem is kereste.
- C'est français - miközben megvonja a vállát, franciául elmondja, hogy a neve francia. Ebből elég világos. Bármennyire is krákogós nyelv ez - sokan ezt mondják -, kifejezetten szép hangzású tud lenni, főleg, ha akcentus nélkül ejtik ki a szavakat. Nos, Michelle tősgyökeres francia, így a mondata is hasonlóan csengő. Igazából három nyelven tud, azokat pedig igen magas szinten tartja. Muszáj.
- Azért annyira ne örülj. A vizsgákat még az anyanyelveden is necces megírni... - forgatja meg szemeit. Ez persze nem mindre igaz, de igen sokra. A VAV például majdnem kifogott rajta, az utolsó utáni pillanatban adta be, de bőven megvolt. Voltak egyéb tárgyak is, amik nehéznek bizonyultak, de a józan paraszti ész sok esetben életmentő válaszokat hozhat. Mindenesetre Vasil reakciója folyamatos mosolygásra készteti, arról nem beszélve, hogy ahogy várható volt, megered a nyelve. De még mennyire! Szőkeségünk nem türelmes típus, ráadásul az aktív szocializálódás sem erőssége, így neki ez bőven kimerítette az évi jó cselekedetes bödönjét. Ezt fel is kell jegyezze a fogadalmakhoz, mondjuk úgy, hogy "pár centiliterrel több normalitás." Igen, például.
- Megmutatom neked, hol van a körleted, de szükségszerűen ez azzal jár, hogy a csomagjaimat cipelnem kéne, amik nehezek... - igen, ha meginogtunk az elmúlt pár percben azt illetően, hogy Michelle genyó, most pótolja a lemaradást. Na de istenem, tudjátok milyen baromi nehéz a cucca?? Kemény legény ő, kviddicsezett is, nem véletlenül, de a lehetőségeket meg kell ragadni. Meg amúgy sem nagy kérés, hogy férfi létére segítsen egy bajbajutott hölgynek. Höhö. A rellonos bajbajutott hölgy. Höhö. - Esetleg megtennéd, hogy hozod? - szúrja a végére kedves mosollyal az arcán, de igazából érezhető, hogy ez nem volt kérdés. Parancs nem, de utasítás annál inkább lehetett, csak a kulturált formából.
A következő mondatra felszalad a szemöldöke. Tudja ő nagyon jól, hogy csinos, nem arról van szó. Na de nem erős ezzel nyitni? Most akkor neki is azt kéne mondania, hogy a srác jól néz ki? Az nem az ő stílusa. Bár igazat mondana. Megfontolandó. Figyeli Vasil bíbelődését a pánttal, eközben pedig jól végigméri. Illetlenül. Félreérthetően. Bizony.
- Indulunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 15:10 | Link


Rögtön kiderül, hogy a mai nap először nem lőtt félre, a Michelle név nem magyar, hanem francia. Legalábbis gyanúsan annak hangzik, hiszen franciául tényleg alapszavakat tud, mint Paris, meg Renault. De ez a kiejtés, meg a hangzása is teljesen olyannak mutatta, úgyhogy elkönyvelheti sikernek, a sok balsiker mellé.
- Azért meglepődnék, ha bolgárul íratnák – nevet fel röviden, de komolyabbra veszi vissza az arcát. – Ha már odáig eljutok, az is szuper lesz. Csak éljem túl az első két hónapot, meg ilyesmi – vonja meg a bal vállát végül, a lényeg, hogy illeszkedjen be a sok kis fogaskerék közé, és ne lógjon ki túlságosan. Nyilvánvaló, hogy nem lesz átlagos diák, már az életkora miatt sem a többséghez fog tartozni, de próbál minél jobban majd hasonulni a többi diákhoz. Ez az előző iskolában lehetetlen volt, most megvan az esélye rá. Aztán ráér még a jövőjét tervezgetni, előbb tegye meg az első lépéseket.
- Ugyan, ne aggódj, ennyit szívesen megteszek az útbaigazításért – és tényleg, egy kis cipekedés még belefér, főleg, hogy esetleg tovább tudnak beszélgetni. Ha azt vesszük, máris lett egy ismerőse, és szinte még meg sem érkezett. Mennyi lehetősége lesz még, és ez hogy felvidítja!
- Persze, induljunk – mosolyog vissza, és nem tud elmenni a tény mellett, hogy a lány válaszra sem méltatta a dicséretét. Igaz, jobb lett volna, ha ki sem ejti a száján azt a kis mondatot, de már megtörtént, és most hasonlóan érezhet, mint Michelle a kérdésnél. Nem tudja hova tenni a nem választ, illetve arra gondolhat, hogy ő viszont nem éppen a stílusa a lánynak. Felkapja Michelle batyuját, ami valóban nem annyira könnyű, de azért Vasilnak nem esik túlságosan nehezére a dolog, és húzni kezdi a bőröndjét. Az első méteren pedig le is esik a tetejéről a cucca, kénytelen megállni.
- Bocs, ma nagyon nem vagyok formában. Pedig meg akartam kérdezni, hogy járunk e. Biztos ettől vagyok ilyen sikeres – próbálja elviccelni a dolgot mosolyogva, bár inkább a falnak rohanna leszegett fejjel, hogy fájjon és érezze. A legjobb lenne, ha most azonnal el is ájulna. Persze, most, hogy a földről szedegeti a cuccait, nem kell Michellre néznie, és reménykedik benne, hogy ez is válasz nélkül marad. Végül sikerül úgy ráhelyezni a bőröndre a cuccait, hogy nagy valószínűséggel, optimális esetben rajta fognak maradni.
- Rajtra kész vagyok Michelle. Remélem, tudsz egy rövidebb utat az egyenesnél, eleget láttad már a fáklyásmenetem – igen, ég, mint a Reichstag. De azért mosolyog zavartan, és próbálja összeszedni magát, ami éppen nem könnyű. De legalább próbálkozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 31. 16:00 | Link

Vasil Dimitrov

- A Navinében nem uralkodnak farkastörvények, ott könnyen megtalálod majd a helyed - legyint egyet Vasil aggodalmaira. És tényleg. Ha a Rellonba került volna, ezzel a szétszórtsággal három nap alatt ízeire cincálják. Most is csak azért van mákja, mert Michelle-nek jó napja van.
- Köszönöm - biccent egyet, azért ennyire nem pofátlan még ő sem. Viszont Vasil tök természetesnek veszi, hogy segít neki, nem is volt kérdés. Na látjátok férfiak, ezt hívják plusz pontnak. Na nem elég mindössze ennyi ahhoz, hogy összeszedjetek magatoknak egy nőt, lehetőleg egy jó nőt, de nem árt, ha rendelkeztek olyan alaptulajdonságokkal, mint a minimális figyelmesség és udvariasság.
Mikor végre megindulnak természetesen Vasil csomagja ledől. Szőkeségünknek türtőztetnie kell magát, hogy ne közölje a fiúval mennyire szerencsétlen, de magában tartja, legyen ez becsületére mondva. Nem könnyű. Figyeli, ahogy Vasil a holmijáért nyúl és ismét elejt egy megjegyzést. Járni? Meg van ez zakkanva? Most találkoztak, potom öt perce mondhatnák el egymásról, hogy felfogták, létezik a másik, erre járni? Amúgy is, Michelle fejére van írva, hogy szingli? Megrázza magát és inkább úgy dönt, javít kissé a fiú zavarán. Megvárja, hogy felegyenesedjen és egyenesen a szemébe néz. Juj.
- Persze, járunk... - hangja végtelenül természetesen cseng, mintha mi sem volna egyértelműbb, csak hogy a mondatot nem fejezte be. Közel sem. Megvárja, míg az eddig elhangzottak feldolgozásra kerülnek, majd ugyanolyan tárgyilagosan zárja le a mondatot. - ... egy kört a kastély körül - azzal megfordul és elindul, bízva abban, hogy Vasil követi. Csúnya húzás ám ez, de kiről is beszélünk? Egy Venantról? Na, akkor mindjárt természetes. Szórakoztatja a párbeszédük, de a világért sem vallaná be a srácnak, még a végén önbizalmat adna neki. A sikerért meg meg kell dolgozni.
- Semmi gond, ha a lángjaid terjedni kezdenek, majd lehűtelek - rávigyorog a fiúra és befordul balra. - Ne maradj le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 16:35 | Link


Szóval a Navine békés emberek háza, ezt is megtudta, sőt igazából örült, hogy nem egy másikba került mondjuk abba Rellinoba, vagy hova, ahova Michelle járt. Tudta, hogy nem így hívják a másik házat, megvolt benne az érzés, de nem jött rá akkor sem, hogy hogyan ejtik helyesen, ha nagyon megerőltette magát. Akkor valószínűleg nyugodt éjszakái lesznek, nem kell jelzőbűbájokkal körülvetetni magát, akit idegeneket jeleznek. Azt sem tudta tulajdonképpen még mindig, hogy hol fog aludni, vagy, hogy hol lehet egyáltalán, jó lett volna, ha nem egy tömegszálláson a többi diákkal, vagy csak nagyon kevéssel.
- Ez csak természetes – biccent, hiszen jól megnevelték. Sőt meg is ruházták többször is, ami nem azt jelenti, hogy nagyon sok és különleges ruhakölteménye lenne. Bele lett nevelve az alapvető udvariasság, és egyébként is hálás volt Michelle-nek, hogy elnézte a balfogásait. Mint például a következőt, amit kimondott, ez már csak egy ilyen nap.
A meglepő igazán a válasz volt, Vasil egy pillanatra meg is torpant, úgy figyelte a lányt. Nem bízott benne, hogy ezt valóban neki mondták, úgyhogy gyorsan körbe is nézett, van-e még itt valaki.
- De hát… ja, vagy úgy – csóválja meg a fejét, mosolyogva, saját magát mosolyogva ki. Michelle egészen ügyesen kitért a válasz elől, sőt, még csak meg sem alázta, pedig akár megtehette volna, és nem is lepődött volna meg rajta Vasil. A bolgár lányok és fiúk még jó napjukon sem poénkodnak ilyennel, maximum akkor, ha jól alááshatnak a másiknak, kissé zárkózottabb népség. Persze vannak ott is kivételek, meg másmilyenek, akikkel viszont kevés szerencséje volt a fiúnak.
- Szerencsére tél van, így ha nagy a baj kirohanok a kastélyból és fejest ugrok a hóemberbe – mosolyog, miközben caplat a lány után.
- Eszem ágában sincs, nélküled meg lennék lőve, szóval örök hála meg egy fagyi, vagy amit akarsz – a fagyi ilyenkor maximum egy kisgyereket nyűgözne le, szóval Vasil ismét poénkodni próbált. Igaz, nem egy nagy Humor Herold, ennyi telik tőle. Úgy érzi közelednek a célhoz, ez egy kicsit el is keseríti, hiszen akkor meg el a válni a csinos idomokkal megáldott Michelle-től. Igazából fogalma sincs mennyi út még, de nem fog örökké tartani.
- A rellionosok is ilyen segítőkészek, mint a navinések, vagy érezzem a megtiszteltetést? – szól vigyorogva, amikor megbukik egy tárgyban, amit éppen most pattintott elé valaki. Szerencséjére nem esik el, mert megkapaszkodik Michelle alkarjában, majd mikor visszanyerte az egyensúlyát gyorsan elengedi a lány kezét. Egy fiatalabb sárgacímer-taláros lány lép oda hozzájuk és felveszi a kis kerek tárgyát, talán egy nefeleddgömböt.
- Jaj, bocsánat, jól vagy?
- Semmi gond, túléltem a támadást – vigyorog a fiú, majd a lány egy „akkor jó” után el is rohan valamerre, Vasil pár pillanat múlva szem elől téveszti.
- Ez a kastély ki akar babrálni velem – vakarja meg a fejét. – És bocsi, hogy kihasználtam az alkalmat – vigyorog egyet, aztán sóhajt egy nagyot.
- Talán lebegtetnem kéne a cuccokat, jókor jövök rá…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 1. 22:25 | Link

Vasil Dimitrov

Michelle "viccesre" vette a figurát, amivel kellőképp megakasztotta a fiú gondolatmenetét, hát még a tevékenységét. Nem mondhatnánk, hogy nem nem tetszik neki a végeredmény, sőt, kifejezetten helyes, hogy Vasil zavarba jött. Maradhatna így, mert ez jól áll neki. De nem marad, veszi a lapot és ez még annál is jobb, mintha továbbra is zavartan pislogna.
- Nem mondanám, hogy jó ötlet, de a célnak megfelelő - különben sincs kint hóember, vagy legalábbis szőkénk figyelmét igen jól elkerülte. Talán elbújt előle. Igen, ez a legvalószínűbb eshetőség. Félt, hogy kap egy kelleténél forróbb zuhanyt a rellonostól, ezért kimenekült az országból. Elképzeltük? Helyes. Miközben még mindig azon morfondírozik, milyen lehet a fejjel hóban álló Vasil - nagyon vicces -, jön is a hálálkodás, meg a jutalom. Ez egy igen túlértékelt része az emberi kapcsolatoknak: ha valamit teszek, jutalmat kapok, ha pedig kapok, akkor adok valamit cserébe. Michelle nem elvárós típus, inkább majd ha úgy adódik és valóban szüksége van segítségre - végtére is, egy villanykörte is kifoghat rajta... na jó, nem -, akkor majd megkeresi a fiút. Neki nem áll érdekében szívességeket kicsikarni másokból. Megáll a maga lábán és bármily hihetetlen, fizetség nélkül is tud segíteni. Ez hihetetlen.
- Felesleges hálálkodni - leinti gyorsan, de nagyjából ennyi is volt a csend, mert pár másodpercre rá, Vasil ismét "szót kér". Beszélgetni. Miért kell állandóan beszélgetni? Örök rejtély ez, de Venantunk erőt vesz magán a mesedélután kedvéért. - Rellonosok - csípőből javítja ki, majd várat picit a további válaszra. Elmorfondírozik, milyen lenne, ha az egész zöld ház sürögne-forogna, fogadná az újakat, körbeugrálná őket, sőt, ajándékcsomagokat is készítenének, puszta kedvességből. Kis híján felnevet, de inkább elfojtja.
- Érezd - a navinésre pillant és ebben a hirtelen szemkontaktusban minden benne van. Maga a kérdés is igen komolytalan volt, a válasz viszont kifejezetten őszinte. Aztán hála ennek a rövid tekintetes találkának, Vasil sikeresen majdnem felbukik valamiben. Michelle csak annyit érzékel az egészből, hogy a srác az alkarjába kapaszkodik. Félreértés ne essék, ő ugyan hagyta volna, hogy pofára essen, ez a hirtelen megteremtődött kapcsolat pedig... Nem érinti sehogy. Inkább csak olyan "mi a fene van?" fejet vág. A jelenet nem tart tovább pillanatoknál, mert a fiú ismét megtalálja egyensúlyát, az elkövető pedig színre lép. Szőkeségünk rögtön összevonja szemöldökét és figyeli a párbeszédet, majd még mielőtt az ismeretlen hölgyemény távozna, megszólal.
- Még csak most érkezett, de máris ki akarod nyírni az új háztársad. Pancser... - tudott volna más szót használni, de visszafogta magát. Most csak visszapillant a lány után, aki kissé idegesen, még egyszer bocsánatot kérve távozott. Nemhogy megállt volna és vitte volna magával a fiút. Tipikus. Sóhajt egyet és Vasil mondatára elmosolyodik.
- Minden évben van gyereknap - tárgyilagos, közömbös hangon ejti ki a szavakat, tán kissé durván is hatnak elsőre, de szemeiben ott csillog, hogy nem kell véresen komolyan venni. Túlélték mindketten, túl vannak rajta. Szót sem érdemel. - Ez nem egy rossz ötlet - helyesel a rellonos. - Körülbelül húsz lépés és ott vagyunk. Keress meg egy prefektust, ő majd eligazít, ha kérdésed van, segít. És ha lehet, ne öld meg magad - megcsóválja fejét, de arcán valamiért ott csücsül az a fránya mosoly. Ahogy ígéri, oda is érnek. Kérdőn pillant a srácra, hogy szeretne-e még valamit, vagy esetleg a könyveket visszaadja, nem adja... Ilyen apróságok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 1. 23:01 | Link



Lehetséges, hogy igaza van Michelle-nek, de a fiút ez nem tántorítaná el, csinált ő már ennél hülyébb dolgokat is. Például ellopott egy nyakláncot Georgiev-től, mert tudta, hogy az nagyon becses annak a nagyszájú mitugrásznak. Nem mellesleg az előző héten éppen Vasillal kötözködött, aminek két monokli és egy átok utáni lábadozás lett a vége, nyilvánvalóan a most már Hugrabugos fiúnak. A kis bosszúja beteljesült, imádta nézni, ahogy ideges az a hülyegyerek, egészen addig, amíg fény nem derült arra, hogy nála van. A forgatókönyv már ismert, megint elesett Vasil és a gyengélkedő lett a körlete. Ha jól utánagondolna, nem sokkal többet aludhatott a körletében – főleg az első években -, de aztán már elég okos és ügyes lett, hogy meg tudja védeni magát. Úgyhogy egy kis hóemberbe ugrálás nem is lenne olyan nagy probléma tőle.
Michelle-be mintha megváltozott volna valami, vagy éppen Vasil volt túlságosan elfogult vele szemben, mert a következőkben már eléggé semlegesen, vagy éppen az eddigiekhez képest kimérten válaszolt. A fiúnak visszaállt a helyes értékelése, és nem esett túlzásba a szőke széplánnyal kapcsolatban, a helyén kezelte a dolgot. Meg egyébként is mondott vagy három olyan mondatot, aminek egyikéért már otthagyhatták volna, szóval úgy gondolja Michelle még rendes is volt vele, hogy nem küldte el kéretlen kastélytúrára.
- Á, Rellon, oké, megjegyzem – most, ahogy így jobban belegondol, tényleg ez volt a ház neve. Szerinte holnapra már rendesen tudni fogja, és akkor nem fog hülyeségeket beszélni, legalábbis ezekről.
Beletapintott a lényegbe, a rellonosok nem túl segítőkész fajta lehet, szóval igazából Michelle kérése ellenére talán mégis hálálkodnia kellene. De nem csinál hülyét jobban magából, ennyiben hagyja a dolgot.
Aztán a kis majdnem baleset után, egészen jól elvan a kisebb diákkal, Michelle-nek pedig igazat ad, tényleg jobb lenne, ha egybe maradna. Bár itt is biztos jól felszerelt a gyengélkedő.
- Oké, vettem a lapot kisasszony – hajol meg egy picit úgy, mintha kéretlen kegyben részesítette volna a másik. Még nem tudta eldönteni, hogy a lány szórakozik vele, vagy csak ilyen tényleg, vagy ő lát rosszul, de egyelőre jobb is, hogy megérkeznek a Navine bejárata közelébe. Utána fog kérdezni a rellonosoknak és majd akkor dönti el, hogy most szerencséje volt-e vagy sem. Azért annyira nem bánja, hogy megismerkedett vele, már amennyire…
- Köszi a lehetőséget, meg az iránymutatást – mosolyodik el, majd nem tudja, hogy a lány miért áll ott. Ekkor jut eszébe, hogy nála van Michelle cucca, és gyorsan le is veszi a válláról, majd átnyújtja neki.
- Volna kedved még összefutni? Mesterizé vagy te is? Biztos lenne még kérdésem, meg csak úgy is. Te vagy az egyetlen, akit legalább látásból ismerek. De persze, csak ha lesz kedved – mosolyogva, és kissé zavartan mondja, nem szeret igazán kérni. A Durmstrangban nagyon nagy volt az ár, bármit is kérjen. Itt még nem tudja a viszonyokat, de majd kiderül, hogy mi lesz.


*** Köszi a játékot Smiley ***
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2015. január 1. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. január 3. 22:24 | Link

Jeremy;;
későn, január 5.
[zárt]



Sáláláláá... Dudorászás, kicsi ugrabugra, aztán pedig lapos kúszás a fáklyák között a homályos folyosón. Luca teljesen fel van pörögve, nagyon jó kedve van, de már megint tilosban mászkál, de mentségére szóljon, most tényleg már a körlete felé tart vissza, bár van egy pár órás fáziskésése. Vincével egészen eddig cseverésztek az Eridon bejáratánál, de hamar eszmélt, hogy holnap délután neki edzést is kell tartania, szóval fittnek és üdének kell lennie, nem pedig menő és elvarázsolt szabályszegőnek. Sajnos. Ez a kedves kis világnézete relatíve háttérbe szorult, bár inkább csak átalakult a "mit csinál egész nap" ütemterve.
Vince és Luca jót báloztak, még mondjuk le nem léptek, de még utána is milyen jó volt nekik. Aztán szilvesztereztek. Az külön élmény volt, vagyis többszörös. Lucában fordult valami, megint, de teljesen pozitív irányba. Nagyon döcögős volt számára december végéig az is, merjen-e bármit lépni arra, amit kap az eridonostól. Azonban bátran, vakon és teli energiával rohant neki a dolognak, és ahelyett, hogy bármit bánna, inkább csak iszonyatos vigyorgás fogja el minden gondolatától az elmúlt hetének. Luca ismét kivirult, mosolyog, vidám, pörög, örömködik és szeret, olyan erősen, ahogy csak tud. Vonzalom és a viszonzott érzések hatalmas ragaszkodást tudnak benne ébreszteni. Már korábban is tapasztalta ezt magán, barátoknál is, de most ezt is szépen lassan, és erősebben kezdi már Vince felé mutatni a tapadásával...
Erős lány ő, sikerült magában a sok rosszat is, pont a fiú segítségével jó mélyre temetni, meg egy részét elűzni így tényleg minden kezd szép és idilli lenni, már gyanúsan, de persze Lucánkban fel sem merül, hogy ilyenkor szokott jönni bumm, derült égből a villámcsapás, és valami olyan történni, amitől a szépen újra virágzó meséje a darabjaira hullik majd.
Sietős léptekkel keveredik le a bejárati csarnokhoz a magasból, hogy irányát egy rejtett folyosó felé vehesse, amivel a szárnyak között lerövidítheti az útját, ám ekkor a fáklyák sikeresen kialszanak körülötte, meg is torpan egy percre, hiszen kinyílt a nagy ajtó és a hűvös levegő megcsapta őt, amitől a hideg is kirázta. Hát ez remek. A pálcája után kezdett matatni a táskájában, de eszébe jutott, hogy véletlenül se hozta magával, hát ez igazán remek. Kitapogatva a falat próbálja elhagyni a csarnokot, mielőtt összefut valami járőröző prefektussal... vagy rosszabb, az egyik testvérével.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. január 4. 10:40 | Link

Havas.

Mint a mérgezett egér, Eris úgy rohangál már hetek óta ide-oda a tantermek, a klubhelyiség és az edzések között. Mióta Ombozit elvitték, őt kinevezték prefektusnak, meg a csapatkapitányuk helyettesének, úgyhogy nagy a nyüzsgés, a teher, a fiú nélkül pedig olyan szürreálisnak tűnik minden, mintha csak egy rossz álomban lenne. Pláne, hogy még azt a dögöt is etetni kell a hegy gyomrában... Akárhogy is, eléggé meg van tervelve Kowaink testileg és lelkileg is, és a tetejébe még hallott egy olyan pletykát, hogy Ombozit látták errefelé, úgyhogy kevés szabadidejében sétálgat, hogy reményét leplezve diákokat büntethessen csekélységek miatt. A mai napon is a szokásos iskolai egyenruháját hordja talárjával, mellén ott csillog az ezüst P betűs jelvény, ő pedig fejét belebújtatva az Átváltoztatástan tankönyvébe mormol és magolja a varázsigéket meg a hozzájuk tartozó szöveget, elvégre nemsokára dolgozatot fognak írni. Ha ez nem lenne elég, ma este még egy hatvan centis beadandót is meg kell írnia Felagundnak az órai viselkedése miatt, szóval van elég gondja szegénynek, nem is törődik azzal, hogy merre viszi a lába.
Befordul a következő folyosón, átkel a Fecsegő Dámák folyosóján, lemegy egy emeletet, megküzd a hétfejű főnixszel, átússza az óperenciás tengert, elindul lefelé a bejárati csarnok lépcsőjén, ami egyébként a Nagyterembe vezet, aztán leér a tágas előtérbe. Csak ekkor néz fel a könyvéből, hogy szúrós szemekkel végigmérhesse, hol kötött ki. Morog egy pár sort a lépcsők miatt, s mielőtt visszafordulna a tananyaghoz, még előtte kioktatja az egyik festményt, aki beázott első emeleti folyosóra panaszkodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 4. 11:09 | Link

Eris

Mint égen a csillag, annyi órának éreztem ezt a hosszú vonatutat. Kár, hogy nem volt nálam még semmi harapnivaló se, hogy legalább azzal elfoglaljam magam. Ráadásul, még leszálláskor is belém bírt kötni egy vénember, hogy segítsen-e leszedni a cuccaimat? Mit gondol ez? Netán azt, hogy béna vagyok, s nem bírok lekecmeregni a poggyászommal egy vonatról? Ha igen, akkor nagyon rosszul hiszi.
~Szuper, még ez is!-gondolom magamban, miután áthaladtam a azon a hatalmas fekete kapun és ránéztem az órámra. Gondolom nem is kell mondanom: nem működött.~De hisz tegnap cseréltem benne elemet!-elmélkedek tovább.
Ma is csak az egyszerű farmeremet hordom, bár eléggé hideg van. De sebaj, ha én nem fázok, akkor nincs miért aggodalmaskodni. Anyám mondta mindig, hogy ha hideg lesz öltözzek fel jól, nehogy megfázzak. Ahhoz képest én már az első napomon nem fogadok szót neki.
Végigsétálok a az udvaron és célba veszem a kastély óriási kapuját. Tényleg nagy ez a kastély, bár keresztapám, mintha túlzott volna a kastély-leírással egy kicsit.
Na de most ez nem érdekel. Arra összpontosítok, hogy minél hamarabb bejussak a kastélyba, miközben egyre csúszósabb az út.
~Csodálatos!-mondom magamban, egy kis iróniát használva. Na de végre elértem az ajtót és beléptem rajta.
Meglepetésemre pont egy lány állt a bejáratiba, vajon tudta, hogy jövök? Nem hinném, hiszen a kezében tartott könyvből arra következtettem, hogy tanul valamit.
Becsapom az ajtót és próbálok egy köszönés-kérés félét kinyögni:
-Szia! Krisztián vagyok, megtudnád mondani, hogy akik a Rellonba kerültek, azok merre menjenek?-hát az első megszólalásom ebben az iskolában eléggé szánalmas lett.-Amúgy te melyik házba tartozol?
Mikor közelebb lépek, akkor vettem észre, hogy a lány bal arcán egy kereszt ékeskedik. Lehet, hogy nem jó embertől kérdezősködök?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. január 4. 11:28 | Link

Havas.

Összeráncolt homlokkal fejezi be a festmény kioktatását, annyiban maradtak, hogy Erisnek semmi köze az egészhez, hiába is állít bármit a cilinderes figura. Kowai így már visszatérhet nyugodtan a könyvbe, hogy megpróbálja bemagolni a Baziteo és a Reducio közti ellentétet, mert ezt a kettőt valahogy nem tudja rendesen megjegyezni. Képzeletben még a pálcáját is lengeti, hogy sikerüljön a varázslat, mikor becsapódik az iskola hatalmas tölgyfaajtaja s nemsokára meg is szólítja őt egy vadidegen, az időjáráshoz eléggé lengén felöltözött fiú. A kintről bejövő hideg levegő éppen hogy meglegyinti Eris sötét fürtjeit, de ez mit sem változtat halálba küldő arckifejezésén. Némám végigméri az ismeretlent - aki a Krisztián névre hallgat a gyors bemutatkozása szerint, aztán ráérősen sarkon fordul, mit sem törődve az új sárkány kérdéseivel.
- Még egy kérdés, és prefektussal való tiszteletlenség miatt büntetőmunkára küldelek. - nem is ő lenne, ha nem élne vissza a hatalmával, ugyan kérem. Nem kíván itt párbajozásba, vagy vitába keveredni senkivel, csupán be akarja végre vágni a dolgozat anyagát, hogy aztán készülhessen a következő tárgyára, és gyakorolhassa az elemi mágiát is. Holnap lesz edzés, Bennettel is beszélnie kéne a cselekkel kapcsolatban. Semmi kedve most itt pátyolgatni egy elsőst, aki ráadásul most érkezett, pff. Ez pedig sok macerával és idővel járna, úgyhogy inkább a szemei elé emeli a könyvét, s mint aki jól végezte dolgát (azazhogy ott se volt), elindul a lépcső felé. Csak a szerencsében bízhat, hogy ez nem fog a házvezetője fülébe jutni, bár... kit érdekel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 4. 11:58 | Link

Eris

A szememet a lány és egy festmény között kapkodom. A festmény látszólag mozog, tehát keresztapám ezt nem túlozta el és a képek tényleg élnek. De ha a borús tekintetét, és homlok-ráncolta arcát is megfigyelem, akkor valószínű, hogy az előbb ez a kettő veszekedett.
Micsoda? Büntetőmunkára? Most érkeztem és máris büntető munkára küldenének, mert megkérdeztem valakitől, hogy merre menjek. Egyszóval útbaigazítást kértem.
Ráadásul, ha prefektus, akkor nem pont az lenne a dolga, hogy segítsen? Ráadásul mi az, hogy tiszteletlenség? Ez a mondata pont elég volt nekem ahhoz, hogy igazat beszéljen és meglegyen a tiszteletlenség. Az biztos, hogy ez a lány már nem lesz a kedvencem.
-Tiszteletlenség?-hülledezek-Megkérdeztem, hogy merre menjek, neked az már tiszteletlenség? A szavaidból ítélve te egy prefektus vagy. Azoknak nem pont az a dolguk, hogy segítsenek? Már nem azért, de ha ez neked tiszteletlenség, akkor felőlem küldjél, csak előtte mondd meg, hogy merre menjek, mert tudod, nem kényelmes az összes holmimmal sétafikálni ebbe a bazi nagy kastélyba!
A lány sarkon fordult és már ment felfele a lépcsőn. Hát ennyi lenne a híres Bagolykő Mágustanoda? Olyan diákjai vannak, hogy még egy frissen érkezettnek sem bírnak segíteni? Ha lenne pénzem, már rég sarkon fordultam volna, s már mentem volna visszafele a vasútállomásra, jegyet venni, hogy minél hamarabb hazakerüljek. Nem is akarok én már ide járni!
Még egy utolsó reményvesztett pillantást vetettem a lány hátára és már azon töprengtem, hogy mi a következő cél? Keresnem kell egy ennél valamivel is jobb fej gyereket, de hol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. január 4. 12:28 | Link

Havas.

Mennyire idegesítő, ez a prefektuslét azzal is járna, hogy segítsen a kis elsősöknek, meg mindenki másnak, de... Markovits nagyon jól tudja, hogy ő nem az a segítőkész mintadiák, és ennek fényében adta végül oda a jelvényt. Vagyis kénytelen volt, mert Kowai úgy belemart a kezébe átadásnál, hogy még a vére is kibuggyant. Ez a jótékonykodó dolog meg tőle nagyon távol áll, úgyhogy senki ne akarja elvárni tőle, hogy derűs arccal szivárványt fog hányni és cigánykerekezést örömében, valahányszor erre jár egy rászoruló.  
A fiú nem hallgat a szép szóra, máris visszakérdez, Eris pedig az első szóra ("Tiszteletlenség?") vészjóslóan megáll. Végigvárja a monologizálást, aztán egy lépéssel félig Krisztián felé fordul. Kifejezéstelen tekintettel billenti meg fejét, egyik szemöldökét enyhén megemeli, ezzel is jelezve, hogy baromira nem érdekli itt a nyafogás és a hiszti.
- Az elkövetkezendő egy héten át a bagolyházban kell ebédelned. - adja is ki a büntetőmunkát, és biztos lehet benne a srác, hogy Eris ellenőrizni fogja. Visszafordul és megteszi az első pár lépcsőfokot, amikor megszánja a gyerkőcöt, és ad neki egy kis segítséget.
- Az északi toronyban van, és jobban jársz ha nem dísztalárban mész. - veti oda hátranézés nélkül, aztán belemélyedve a könyvébe tesz még pár lépést előre. Ekkor üt szöget a fejében, hogy csak annyit tud az újról, hogy Krisztiánnak hívják, rellonos, és feltételezhetően elsős, ám a vezetéknevét nem. Így pedig a havi jelentésébe nem tudja megírni. Beleharap az ajkába, elég nevetséges lenne visszasompolyogni azzal, hogy megkérdezze, ezért igyekszik higgadtan megállni.
- De tudod mit? Ma jó napom van. Elkísérlek a klubhelyiségbe. - lehajol, felhúzza a nadrágja szárát és előveszi alóla a pálcáját. A fiú felé irányítva meglengeti és elmormol egy évekkel ezelőtt tanult varázsigét, mire Krisztián csomagjai elemelkednek a padlótól és lebegni kezdenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 4. 12:53 | Link

Eris
[Zárás]


Már épp indultam volna, hogy keressek egy normálisabb embert, amikor a lány visszafordult. Na mégis mit akarhat? Felidegesített, tehát már nem tudok normálisan hozzáállni semmihez.
Még, hogy a bagolyházban ebédeljek? Biztos, hogy nem fogok, azt majd lesheti! Hamarabb leszek öngyilkos, meg tulajdonképpen is, hol van a bagolyház.
-Először is: azt lesheted! Másodszor: dísztalárom sincs, úgyhogy ez a mondatod felesleges volt...
Nem érdekel, ha komolyan gondolja, nekem itt mondhat bármit, maximum nem fogok ebédelni.Sokat ér vele, ha elmondja, hogy hol van, mert úgyse megyek oda.
-Haha!-hallatok egy ironikus nevetést-Nagyon vicces! Hiába mondod, hogy az merre van. Nekem az kell, hogy merre van a klubhelyiség!-kezd egyre jobban dühbe gurítani.
Mikor már eldöntöttem, hogy feladom, hátat fordítok és visszamegyek, szerzek valahonnan egy vonatjegyre elegendő varázslópénzt, akkor ért a legnagyobb meglepetés. Vajon mitől gondolta meg magát? Biztos, nem azért, amit mondott, hiszen már csak az arcán látom, hogy rossz a kedve.
-Jól van!-ugrott végül ki belőlem, de már ennek se tudtam, cseppet sem örülni.
Álljunk csak meg! Arról nem volt szó, hogy repíti a cuccaimat, még ha jót is akar.
-A csomagokat elbírom vinni magam is!-kacsintok a lányra, valahogy ez a szituáció is az előbbire emlékeztet, amikor a vénember akarta leszedni a bőröndöket helyettem.
Bármit akar is, követem, mert másképp nem találok oda.
Utoljára módosította:Havas Krisztián, 2015. január 5. 07:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. január 7. 08:29 | Link

Luca.

Huh. Nem fogok hazudni nektek, Jeremy talán még sosem érezte magát ilyen szörnyen. Talán egy-két kviddicsmeccs után, de nem csupán erről volt szó.
Verekedett a csapatkapitányával. Eléggé.... meglepte a dolog. Mondjuk senki sem hibáztathatja őt emiatt, Szerencsétlen Bennett azzal érdemelte ki az ütéseket és azokat a mondatokat, hogy valamiképpen egy Jeremyben hihetetlen utálatot és haragot gerjesztett. Mintha nem is ő lett volna. Utoljára akkor történt vele
ilyen, mikor  Luca bánata, dühe, érzelmi kavalkádja egy darabkája ráragadt. És most is... A szavakat ő mondta, és talán komolyan is gondolta, de nem tudta volna így megfogalmazni, ha nincs az az érzés. Miután rendbehozta magát az volt a terve, hogy megkeresi a törpeunikornist. és válaszokat követel, ha már betörték az orrát, a bordáival sincs minden rendben és persze fennállt annak a veszélye, hogy a Rellonig vezető úton szembetalálkozik egy tanárral teljes arcát beborító vérrel. tántorogva sétált az ajtó felé. A fejében meg sem fordult a gyengélkedő ilyen állapotban, inkább megpróbálja egyedül rendbehozni, legfeljebb egy ember segítségét kéri.
Vöröslő kezét az ajtóra tapasztotta, majd betolta azt. Halk nyikorgás, és már bent is van. Erős késztetést érez az összes fáklya kioltására, egyszerűen idegesítette a fény, hogy lehet őt így látni. Ilyen gyengén. Meghátrálva. Gyáván. Ezek a szavakat nem akarta másoktól is hallani, amúgy is állandóan ezek kavarogtak a fejében, folyton-folyvást felbukkanva, mintha még rugdosnák a verekedés után. Valószínű tapasztaltabb volt a másik fél, nincs mit tenni.
Egy pillanatra megtorpan. Folyamatosan csengő fülei lépéseket hallottak. Halkan szitkozódott, majd megfordult.
És ott állt ő, a kis hercegnő, a kamikaze pilóta, aki még tetszett is neki az erdei menedék előtt. Ez csak a sors lehetett, hogy pont belé botlik. Előtúrta zsebéből a jelvényét, felemelte, majd így szólt.
- Menj vissza. Ugye nem akarsz büntetést? - vigyorgott rá. Csak abba nem gondolt bele, hogy fogai elszíneződtek a véres nyáltól. Látta a lány arcán a meglepettséget, így elkezdett felé közeledni. megfogta a karjánál fogva, ás a terem egy árnyékos szegletéhez húzta.
- Erről senkinek sem beszélhetsz. Érted? - Sietősen félrekapta fejét, majd kis tétvázás után folytatta. - Tudnál segíteni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. január 7. 14:05 | Link

Jeremy;;
későn, január 5.
[zárt]


Kezdi azért kicsit érezni azt, hogy nem feltétlenül volt jó ötlet most elindulni vissza, nyugodtan megvárhatta volna még csillapodik kicsit a járőrözési láz, az éjjel közepe táján senkit nem szokott már zavarni, ha itt bárki átslisszol.  De ugye a pihentető alvás időben való megkezdéséért mindent, így hát mit ad isten, felkerekedett, de természetesen egyenesen belegyalogolt valakibe. Bár legalább a matatása eredményes volt, mégsem hagyta a pálcáját el, legalább az megvan. Egyelőre háttal neki reagál némileg flegmán, de még vigyorogva.
- Vissza? Éppen a körletembe igyekszem át. Amúgy is, tudom mi az, ne lebegtesd. Ha meg annyira büntetni akarsz csak tessék.
Megfordult és bumm. Olyan személybe akadt a tekintet, akire a legkevésbé számított most. Az első döbbenetét pedig simán überelte a második, ami a látványra szólt. Szó szerint a padlóhoz tapadt és szinte tátva maradt szájjal meredt a rellonosra.
- Hogy nézel ki? Ez...? Rendben vagy?
Teljes sokkal meredt maga elé, amíg Jeremy félrehúzta őt, bár tud ám járni magától, de úgy tűnik ez a legkevésbé sincs most előtérben, inkább tesz róla a másik, hogy szedje a lábait. A fejében elég sok lehetőség lepergett, a rellonosokból amúgy is bármit kinéz, de rendesen megrémült a navinés, hogy ez most mi lehet. Nagyon megütötte a dolog, tekintve, hogy átérzi a fájdalmat például, de amúgy is kedveli a fiút.
- Mi az, hogy nem beszélhetek? Meg egyáltalán miről? Jeremy! Mondj már valamit, az istenért!
Luca kezdett dühös lenni és elég ingerülten is kérdezett, nem sok jót érzett magában sem, de nem kiabált, arra azért ügyelt. Elpillantott a rellonos mellett, de teljes üresség és csend honolt szerencsére. Előhúzott pár zsebkendőt, amit ügyetlenül nyomott a fiú kezébe, aztán inkább maga kezdte el óvatosan legalább a szemétől a vért letörölgetni. El tudja képzelni, hogy még ez is fáj, de majd a pálca rendbe rakja, de amíg nem tudja mi volt, biztosan bele sem kezd. De másik kezével már előhúzza a pálcáját.
- Igen, ne fájjon, vagy mit csináljak? De ne ficeregj, mert úgy nem tudom letörölni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. január 7. 14:41 | Link

Luca.

- Nincs jó kedvem, kérlek ne szólj vissza - megfordult, de erre már nem érkezett kontra, ugyanis a hercegnő meglátta Jeremy arcát. A reakció alapján rosszabb, mint gondolta. Ez nagyon nem jó. Elhúzta a száját, mire felnyílt az egyik ajkán lévő seb, és megjelent a fémes íz a nyelve hegyén, majd betöltötte az egész száját.
Valamiért Luca mindig, még a kitörése után is úgy nézett ki, mint akinek mindene megvan, és teljesen boldog. Vagy jó színész, vagy valóban így van. Most ott van neki Vince, a kviddics, és minden más is.
 Jeremynek mi jutott? Van egy lány. Teljesen belezúgott, olyan erős érzelmei vannak iránt,a mint talán senki felé eddig. Képes lenne mindenét odaadni érte, és a bálon, meg Párisban is úgy tűnt, ez kölcsönös. De az a kínos csönd olyan éket vert a fiú gondolataiba, ami folyton-folyvást felbukkan, és lassanként lerombolja az egoját. Miért nem érez Zeph úgy iránta, mint ő felé? Bizonyára nem jó neki. De akkor azok a mondatok, tettek mik voltak? Nos, bizonyára a sok szörnyű tettéért kapja ezt az egészet a sorstól. Megrázta fejét, hogy visszatérjen a jelen helyzetbe. Ez azt jelentette, hogy fejét újra átadta a néma, vörös, zúgó zsibadt fájdalomnak, ami a fejében pulzált. Az orrán fájdalmas volt levegőt venni, így halkan még zihált is, amik közé halk sziszegések vegyültek minden egyes mozdulatnál.
 Ha nem lett volna ezer baja, még viccesnek is találta volna a z árnyékos sarokban lévő meghitt sebtörölgetést.
- Nekimentem az ajtónak... Szerinted? Az, hogy kivel és miért, majd később megbeszéljük - sürgette Lucát, hogy segítsen. De nem volt idő, valami kicsúszott a lány száján. - Te mi vagy? Mit teszel az emberekkel? Mielőtt találkoztam veled, éltem az életem, ahogy szerettem volna, a érzelmeim teljes kontrollálásával. Aztán jöttél, a pályán egyszer még őszintén is nevettem, majd következett a bőgés, amiből valamiért rám tragadt a dühöd, az elkeseredettséged. Az uralmad alá vettél engem, jött Zeph, és olyanokat érzek, amiket eddig még soha. Most meg ez. Minden miattad van. - a helyzethez képest nyugodtan mondta ki a bántó, és annak is szánt szavakat. - De igen. Kérlek.
 A zsebkendő minden érintkezésénél fájdalmas grimasz vonaglott végig arcát, figyelte, ahogy a szeme körül járó, arcán fel-le járó fehér anyag elszíneződik. Majd mintha kiszívták volna belőle, eltűnt a fájdalom. Külsőleg csak az változott, hogy nem vágott pofákat közben. Közelebb lépett a lányhoz, hogy jobban lássa a szegényes fáklyafényben így, falnak vetett háttal, a tiszta ruhájával újra csak egy szó jutott róla eszébe. Hercegnő. Az elkényeztetett fruska. Lehetséges, hogy legbelül nem ilyen volt, de ebben a pillanatban pontosan ilyennek tűnt.
 A sima bőrén, egy vörös foltot fedezett fel Jeremy, majd mikor odanyúlt, hogy megnézze, a lán karján elkente a vércseppet véletlenül, az ő vére volt, még amikor megfogta a lány kezét és idehúzta.
Ez számára egy jel volt. Ő csak belerondít a lány életébe. mindkettőjüknek egy dolog lenne a legjobb, soha nem találkozni. Neki ott van Vince, Jeremynek pedig.... Talán Ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. január 7. 15:20 | Link

Jeremy;;
későn, január 5.
[zárt]


Hallgatott, mélyen és döbbenten. Esze ágában sem volt tovább hergelni, eleve nem is akarta, egyszerűen ez csúszott ki elsőre a száján, és hát Luca előbb cselekszik, előbb érez és előbb beszél, mint gondolkodna. Nem feltétlenül ösztönember, mert még azokra sem figyel sokszor, ám tény, hogy jelenleg nem észjátékot vív itt, meg úgy az egész életben sem.
- Komolyan kérdeztem. bocsánat, hogy érdeklődök, ha már hallgassak, az egyénként azt sem tudom miről. Szép és nagy ajtó lehetett.
Megforgatja a szemeit, de csak mosolyogva mormogja a dolgokat. Próbál ő minden esetben pozitív maradni és ezt átragasztani másokra, nem pedig a rosszat. Az már csak reflexből jön, hogy az első pár megrándulás után a fiú fájdalomérzetét próbálja manipulálni, legalább kicsit segítsen neki, de amit érez, a még mindig benne dolgozó indulatot a szavain túl is megrémíti Lucát. A keze megáll az arccsontnál és a szemébe néz, ahogy az első kérdést felteszi.
Az addig tartott mosolya és némi döbbenete lassan vált át szomorú kétségbeeséssé az arcán. Utálja egyébként is ezt az egész képességesdit. Megmondta a testvéreinek, megmondta Angelnek, megmondta magának is. De nem tud mit tenni, egyszerűen elragadja őt, olyankor se kép, se hang, ez valószínűleg akkor is így volt, ott, a menedékben. Fogalma sem volt, azóta se gondolt a hálán kívül másra azzal kapcsolatban, de amikor felemlegeti Jeremy, hogy "valamit érez, ami Lucától való" egyenesen hátrálni kezdene, de a falnak ütközik. Tekintetét leszegi, kezét pedig elveszi a fiúról.
Mit is várunk? Hogy összezuhanva üljön a sarokban és várja a csodát? Akkor, mikor a csodákat ő maga szokta előidézni? Olyan apróságokból gyűjti az erejét, mint egy kósza ölelés, egy kedves gesztus, egy felé mutató mosoly, szinte bárkitől. Belül pedig, az nem egészen emberi tűrőképességgel bírható ami zajlik. Mi kéne a külső impulzushoz? Hogy ne akarja ennyire leplezni. Vagy... Talán egy atomkatasztrófa, vagy ha kihűl a nap, vagy ha felrobban a nap, vagy ha jönnek az ufók. Igen, minimum ekkora esemény kéne ahhoz történjen, hogy Lucát lesodorja arról, amilyen szinten összeszedték őt az utóbbi időben.
Vagy az a bizonyos francia. Vagy csak ha témába kerül, ez pedig pont ilyen.
Nem felelt, semmire, nem mozdult csak bámulta a sötét földet, aztán nézett fel a rellonosra. A benne dúló kavalkád számára csak másodlagos, ahogy ránéz, hiszen, ezek szerint ő tette vele. Ő a hibás, halhattuk. De mivel? Annyi kérdése lenne...
- Valetudo...
Ismétli el szükségszerűen a pálcáját emelve a fiú arcához, hogy haladjanak, egyre rosszabbul érzi magát, de ennek jelét sem adja. Gondolta, ha vár, talán a rellonosban is változik a kérdezhetnék, de pontosan tudta, hogy ez nem így lesz.
- Nem vagyok szörny, legalábbis azok csúnyák és gonoszak, ez meg nem az én definícióm; nem mi, hanem ki vagyok. Szándékosan semmit nem teszek emberekkel. És Zeph... ahhoz tényleg semmi közöm.
Igazolóan emeli fel a kezeit, aztán a pálcáját a zsebébe csúsztatja és megnézi a nagyjából rendbe hozott sebeket az arcon. Az orra elég csúnya, azzal ezzel az apróbb seb javítóval egyelőre nem ment sokra, de a többi egészen rendben lett. A szája és a szeme körül legalábbis. Kicsit eloldalaz és a földre csúszik, lábait felhúzza és átkarolja. Ma már úgy sem fog tudni aludni, nem siet sehova és a büntetés sem érdekli. Fejét a falnak veti és felnéz a rellonosra.
- Nem akartalak bántani, nem tudtam magam kontrollálni ott... akkor. Sajnálom, fogalmam sem volt, hogy érzed, amit én, vagyis valamennyit belőle. Vannak empatikus emberek, na én ezen is túlteszek. Képességem van rá, hogy így átérzem az emberek érzelmeit a sajátjaim mellé, maik kicsit erősebbek, meg manipulálni is tudom... csak nem mindig megy tudatosan.
Magyarázat lenne ez sok dologra, miért utálja, hogy megszeret embereket, mitől a lendülete és a kedvessége, miért tudja ilyen jól elnyomni a negatívat, mert van benne bőven.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 9. 13:12 | Link

[Cathy]

MIdáig eltalálni nem volt nagy kunszt, végül is csak annyi volt a dolga, hogy "menj a bazinagy kastély felé", a bejárati csarnoktól viszont már kicsit nagyobb kihívás megtalálnia a Navinét. Ez a baj az év közbeni átiratkozással, nincsenek mások, akik szintúgy tanácstalanok. Igazából kapott valami papírt, amin volt eligazítás, de véletlenül elvesztette pakolás közben. (Igazából van egy rossz érzése azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg felhasználta "tekerésre". Elfüstölt tájékoztatóból meg nehéz tájékozódni.)
Egy közepesen nagy hátizsákot tart az egyik vállán, a kevésbé terhelt keze nyeglén zsebre vágva pihen, miközben szív egyet az orrán és körbenéz a csarnokban valami segítség vagy támpont után kutatva.
Miért nincs kinyilazva, hogy mi merre? Mennyivel praktikusabb lenne! Irtó hülyén nézne ki, de praktikus lenne. Miután ebbe a tanácstalanságba belekövülve szobrozik olyan másfél percig, hirtelen csak vállat von, és a fal mellé besorolva ledobja a holmiját. Töprengve megvakarja az orrnyergét és hunyorítva nézelődik - a legegyszerűbb az lesz, ha csak simán odamegy az első szimpatikusnak tűnő emberhez és segítséget kér. Inkább, mint eltévedni ezen a helyen, amikor legutóbb eltévedt egy mágusiskolában, ami kicsit több, mint három éve volt, néhány csontja bánta, amikor kiszaladt alóla a "trükkös lépcső". Szóval most marad stabil talajon, amíg nem tuti minden.
Egyszóval felhagy a zenehallgatással - nehéz vadászni, miközben hangos zene dübörög az ember fülébe - és úgy ácsorog tovább, az elmenőket vizslatva, mintha teljesen normális lenne, hogy itt csövel és igazából pont így tervezte volna az érkezést.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 11. 22:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. január 9. 19:10 | Link

Luca.

- Ha annyira érdekel... - húzta mosolyra a száját - Kreatív nézeteltérésbe kerültem az egyik háztársammal. Bővebben majd ha segítettél - közelebb hajolt Lucához. Valahogy elő tudta hozni a kedveskedő oldalát még ilyen helyzetben.
Persze Jeremy ráfogta arra, hogy biztos most épp manipulálja őt a lány, de nem volt igaz. Mindig is azt hitte, ő  a manipulatív, ő képes befolyásolni mások akaratát, tetteit, és kiderül, hogy az első lány akivel szembekerül, valójában képes erre. Milyen hatalmas képesség, egy ilyen kis, törékeny  lány kezében.
És Luca csak kinyögte a varázsigét, és elkezdte begyógyítani a fiú arcát.
Lassan odanyúlt, már nem volt olyan ragacsos, és nem volt feldagadva annyi helyen. Azért az orrán lévő csúnya sérülés még ott volt, de máris sokkal kezelhetőbbnek tűnt a dolog. A meghátrált volna, menekült volna a helyzetből, de Jeremy ezt nem akarta. Bal karját a lány jobb oldala mellé támasztotta a falhoz, kissé feléhajolt így. Folytatta kérdéssorozatát, de ahogy a hercegnő bohókás mosolya lehervad az arcáról, aggodalom öntötte el a szívét. Nem kellett volna, nem akarta ennyire erősen támadni szegényt. Mikor összezuhant, már saját magát hülyézte le magában.
Nagyot sóhajtott, beletúrt a hajába, majd mellé állt, és lecsúszott ő is a hűvös kőfalon. Lábait kinyújtotta, kissé el is terpeszkedett, amennyire a lány helyzete engedte. Lassan oldalra néz, hogy láthassa a a szőkésbarna navinést.
- Bocsánat... Csak... Ez mára sok volt. Nagyon - fejét hátradöntötte lassan, úgy bámulta a plafont. Érdekes, erről az első találkozásuk volt, ám itt nem fogta el a pillanatnyi pánik  a repülő unikornisok miatt. - Ez rendkívül...egyedi? Nem hallottam ilyenről. Nagy dolog, vagyis nagy teher is számodra. Ha mondhatom ezt, nagyon jól adod a lányt, akinek semmi problémája sincs, pedig mélyen bent, nagy viharok dúlnak ám, én tudom. A menedékben is egy ilyennek voltam tanúja. Igazán nagy önfeláldozást igényel tőled ezeket túlcsordulásig tartani. Csak másokért... Én nem lennék rá képes. A srác akit megvertem, a kviddics csapatkapitányom volt. Valami történt az arcával. Valami átok, bájitalnem tudom, de úgy néz ki, mint - elakadt a lélegzete, mi lesz ha újra kitör? - Mint Ő. Mikor észbekaptam, már ütöttem és ütöttem, arra gondolva, mit tett veled.
Ez nagyon furcsán hangozhatott, de így volt. Pont így. Nem volt szerelmes a lányba, barátok voltak.... De mintha pár találkozás alatt valami kötelék alakult volna ki közöttük.
Átnyúlt Luca nyaka mögött, majd átkarolta a vállát. Nem nézett rá, csak a maga előtt lévő semmit bámulta.
- Tudod, nem mindig akarok nagy, és rossz lenni, de így érem el azt, amit akarok. Te pedig nem az a törékeny, hercegnőcske vagy, akinek hittelek. Különbözünk, mégis van bennük valami hasonló. Próbáljuk palástolni a valónkat, mások érdekében, vagy a sajátunkéban. Légy erős, Luca - megszorította vállát, majd felállt, és elindult a gyengélkedő felé, erre már ki lehet találni valami alibit. Pár lépés után megállt, majd megszólalt háttal a navinésnek.
- Nemsokára értesítelek a büntetésedről, most pedig fáradj vissza a házad területére.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2015. január 9. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 9. 20:58 | Link

Kiddo
A szökevény macska és az új srác... RolleyesRuha

Nem éppen terveztem a császkálást a kastélyban, de ha az embernek kiscicái vannak és azok történetesen kalandvágyóak, akkor meg kell hogy essen velünk ez a hiba. Ahogy kifelé sétáltam a szobából az egyik csenevész kismacskám kisurrant még mielőtt becsukhattam volna az ajtót. Mérgelődve indultam a szeleburdi után, ám sajnos nem állt meg az üldözés a klubhelyiségben. Éppen betévedt az egyik diák a helyiségbe, így a macska pedig kisurrant mellette.
- Na ne, ne csináld! Hogy az az isten átka... - kiáltottam fel, az elsős pedig értetlenül nézett utánam, ahogy elsprinteltem mellette. A kölyökmacska a folyosón száguldott, én pedig a nyomában. Az üldözés egészen a bejárati csarnok előttig tartott, amikor ugyanis a kis drága nem tudta merre menjen. Gyorsan felkaptam a földről és magamhoz öleltem, majd körbepillantottam. Páran voltak itt, de nem igazán zavartattam magam, hiszen amiért idáig jöttem a karjaimban volt és történetesen dorombolt. Haloványan elmosolyodva pillantottam le a szőrgombolyagra, aki erre még hangosabban dorombolt mint az előbb, én pedig felsóhajtottam. Legalább ezek a kis csenevészek tudnak egy kis vidámságot csempészni a napjaimba...
- Mostanában olyan vagy, mint egy szökésben lévő rab... - jegyeztem meg. Újra körbepillantva szúrtam csak ki a fiút, aki a falnál állt. Eléggé magabiztos tartása volt, olyan mintha mindig is ide járt volna és tudná merre kell mennie. Szórakoztató volt a dolog, mert a hátizsák elárulta. Egy, vagy talán két percig azon töprengtem, hogy megsajnáljam, vagy menjek a dolgomra, de „sajnos” az a jó szívem! Odasétálok hozzá a macskával a kezemben és rápillantok magabiztosan.
- Gondolom új vagy... - pillantottam a táskája felé, aztán vissza az arcára. - Ha szeretnéd elmagyarázhatom mi merre van. Amúgy Cat vagyok, ez pedig itt Sheza! - ejtek meg egy barátságos mosoly a fiú felé, mivel én nekem sem volt könnyű, mikor idekerültem. Sajnos én sem a sulikezdés napján érkeztem a kastélyba, ezért akkoriban voltak gondjaim a tájékozódással. Egy pillanatra a mellettem elhaladók felé vetek egy pillantást és elgondolkozom rajta, vajon miért csak nekem jutott az eszembe odamenni hozzá. Mondjuk, nem  éppen hasonlít egy elsősre, valószínűleg annyi idős lehet mint én... Várva, hogy mit reagál megfékezem a macskát abban, hogy újra megszökjön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint