36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 14:06 | Link

Problémás kölykök

Rezzenéstelen arccal vettem tudomásul, hogy Noel megelőzött, és a zsebébe vándorolt a két kérdéses pálca, amire én hümmögtem egyet. Na igen, így is lehet ezt. Aztán mikor Amira visszavette a magáét, én még mindig nem szóltam, sőt akkor sem, amikor Noel átkozódni kezdett, aztán pedig Amira is. Egyszerűen csak zsebre dugott kézzel néztem, hogy mit művelnek, várva, hogy majd csak kicsinálják egymást, de még mielőtt újabb körbe kezdtek volna, meguntam a dolgot, és füttyentettem egy hangosat. Innentől fogva egy láthatatlan hangpajzs húzódott a két fél között, aminek az volt a legjobb tulajdonsága, hogy visszapattantak róla az átkok. Na így bántsátok egymást gyerekek.
Ezt azonban az érkező tanár nem tudhatta, így az ő átka is visszapattant egyenesen rá, de még mielőtt végképp hülyét csinált volna magából tudatlanságában, elővettem a pálcám, és intettem felé némán egy Finite Incantatemet.
- Asszonyom - nyomtam meg a szót a tanár felé fordulva, miközben hideg tekintettel a szemébe néztem. - Köszönjük a segítségét, de higgye el, nincs szükség a beavatkozására. Mint látja nincs itt semmi probléma. A kis navinés pedig egy büntetőmunkával gazdagabban azonnal távozhat is - böktem oda a gyerek felé.
Nem szerettem, ha valaki beleszólt a dolgomba, azt pedig pláne nem, ha egy ismeretlen. Az más kérdés, hogy szerintem sem kellene átkozódni csak úgy, de az ügyet én is meg tudom oldani, nem kell beavatkozás. Noelt pedig estére még lehet, hogy meg is agyalom, ha ilyen meggondolatlan.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. március 28. 14:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 14:16 | Link

Csordameg Anyu *-* és Noel

A könyvtárban üldögélek. Oké, semmi komoly, csak hirtelen sok szabadidőm lett. Mivel eldöntöttem, nem feltétlenül szükséges a jelenlétem az Üvegházban - mióta összekaptunk Noellel lelkesen kerülöm a helyet, és csinálok mindent, csak szabadidőm ne legyen-, elérkezettnek láttam az időt, hogy kezdjek is magammal valamit, így jobb ötlet híján, nekiálltam magolni, evidens mivel már elkezdődött a hajrá, és ha már másodikos vagyok, nem áll szándékomban ezen az évfolyamon gyökeret ereszteni, plusz még jókor is jött. Ki hitte volna, hogy a Jóslástan ilyen érdekes tud lenni, főleg, ha csak arra figyel az ember, azaz görcsösen ügyel arra, ne terelődjön el másfelé a gondolata.
De éjfél tájékán megengedek magamnak egy kis szüntet, és lemegyek a konyhába kávéért, kell valami, ami ébren is tart különben már a sarokban aludnék. Igen, mert nekem az nem buli, hogy egy széken ülve olvassak, mint azt a normális emberek teszik, nem mellesleg, így nehezebben találnak meg. A takarodó, mint tény, nem nagyon izgat, és ahogy látom, másokat se, mert még mindig szaladgálnak páran a folyosón. Nagyon helyes, legalább egy idő után a tanárok is belátják, ez tök felesleges, és még a gólyák is el tudják dönteni, mikor akarnak aludni. Ennyi önállóság kell, hogy legyen bennük.
Azért, van annak egy marha nagy hátránya, hogy nem hagyhatom el a kastélyt, amikor kedvem szottyan, mert jelenleg azért kifutnék a világból, hiába nem akarom bevallani még magamnak se.
A bögrémmel együtt szlalomoznék vissza a könyvtárba, ha.... ha nem esne útba a csarnok. Oké, tulajdonképp nem is esik útba, csak... csak hallom, hogy sokan vannak egy helyen. Jó, rólam még a legnagyobb jóindulattal sem lehet elmondani, hogy a megtestesült társasági lány vagyok, de két számomra ismerős hangot is meghallok, így ott a helyem.
Persze, mikor meglátom Noelt erős késztetés tör rám aziránt, hogy hagyjam az egészet, és vágjak egy stílusos hátraarcot, mondván, azt csinálnak, amit akarnak, engem nem érdekel. Viszont van egy kíváncsi természetem.
- Na mi az? Elvették valaki nyalókáját?- köszönök a társaságnak, majd megállva Lyra mellett, amolyan " ezt te sem gondoltad komolyan" tekintettel meredek a tanárra, aki.... aki vélhetőleg még csak nem is hallott az ex-Levitásról.
- Nocsak, milyen jó nevelési eszközei vannak a tanárnőnek- húzódik gúnyos vigyorra a szám, ahogy a kezébe lévő pálcát fixírozom, miközben a bögrém nemes egyszerűséggel Lyra felé nyújtom, hátha megszomjazott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. március 28. 14:39 | Link

2013-as évi prefektustalálkozó?

 Szörnyű egy idő tombol odakint és ezt megérzi a kastély falain is belül. Legszívesebben hobó módra gyűjtene szemetet egy konténerben és a szobaközepén begyújtva melegedne. De hát, nem szeretne egy kiégett fészket. Ezért inkább, újonnan beszerzett termoszát készül felavatni, felkészülve az újabb, álmatlan és hűs éjszakára. Halkan kiosonva a szobából, egyenesen a konyha felé vette az irányt, félelem és minden egyéb nélkül sétált a célja felé, hogy jelenlegi vágya teljesülhessen végre. A folyosó tökéletesen kihalt volt, ahogy arra számított, elvégre, takarodó már bőven elmúlt, normális keretek között senkivel nem fog összefutni, maximum pár prefektussal, már ha ilyen hidegben kimerészkednek járőrözni. Hamar elérte a konyhát, ahol meglepetésére, egy ismerős arcba botlott. Zora, aki már prefektusi jelvényt viselve került a csapatba, talán ő is hasonló tervekkel érkezett a konyhába. Nem húzta túl a dolgot, persze nem is maradt néma, de első körben a manót kérte meg, hogy töltse teli kávéval a termoszt, miközben megbeszélte a másikkal, hogy együtt sétálnak visszafelé.
Miután minden megtörtént, elbúcsúztak a konyha barátságos, még mindig nyüzsgő hangulatát, miközben az akkor még csendes folyosóra léptek. Nem tettek meg sok utat, amikor is hangok csapták meg a fiú fülét, igencsak hangosak és mi több, nem csak egy. Valami itt készül, ő pedig, mint jelvénytulaj, kötelességének érzi, hogy odamenjen.
- Arról jön, menjünk. – szólt oda a lánynak, miközben az irányba mutatott és kissé sebesebb léptekkel megindult. A termosza a hóna alá csapva pihent végül, sebes lépteivel egyhamar a bejárati csarnokban találta magát, ahol már, meglepődéssel figyelve, egy egész csapat gyűlt össze.
- Mi a..? – hunyorgott, miközben odasétál, épp akkor, mikor a tanerő is csatlakozott. Pálcát ugyan nem rántott – talán így mindenki meg is fogja úszni -, jobb híján csak önmagát tudta használni fegyverként, vagy a termoszát. Szép kilátások. A diákok erdeje mellett volt ott egy tanár is, ezen már meg lepődve ért a közelbe és köhintve tekintett le a csikizéstől szenvedő lányra.
- Úgy őszintén.. mi folyik itt? – vonta fel a szemöldökét, miközben végignézett a társaságra, kiszúrta azt a pár jelvényt és máris mulatott egyet azon, hogy mennyien idegyűltek. Nem szólt semmit inkább, a társára tekintett, ki vele érkezett, arcán látszottak a dolgok, mit is gondol az egészről, mély sóhajjal állt közelebb a fiatal sráchoz, aki úgy nézett ki, most az áldozat volt.
- Ennek semmi értelme. Átkozni össze-vissza, visszavágni a másiknak. Se a kölyöknek nem jó, sem nektek. A végére nem fog kisülni belőle jó dolog. – morogta maga elé, hiszen annyi hallott, mit a professzorasszony mondott és ha igaz is, akkor nem szép dolog ez a társaságtól. Az újonnan érkezőre tekintve vág egyfajta balta arcot és sóhajt csak. Na persze, még nagyobb tömeg kell ide.
- Neked sem itt kéne lenne, Ophelia. – szólt rá, hiszen ismerte a lányt, volt már egy kedvesebb üzlete még korábban. Ez az este egyre poénosabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. március 28. 14:51 | Link

Mindenki



   Nem tudtam magammal mit kezdeni éjszaka, korgó gyomrom aludni sem hagyott. Na meg az egész napi semmittevés sem segített benne, hogy egy kicsit nagyobb igényem legyen az alvásra. Friss prefektusként túl sok dolgom ugyan nem akadt, de volt újdonság, megszokni való, főleg az olyan emberekkel való együttműködés, akikkel még életemben nem találkoztam, de szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy itt töltött sok évem alatt még a kastélyban sem láttam őket, tisztelet a kivételnek. Ez pedig legalábbis számomra, de sok energiát igényelt, valahogy nem vagyok az a könnyen barátkozó típus, és meglehetősen nehezen veszem rá magamat, hogy vadidegenekkel társalogjak. Ugyanakkor ez a prefiséggel jár, és kénytelen leszek leküzdeni az antiszociálisságomat. És magamat is megleptem, hogy milyen könnyen ment.
   Egy kis konyhából lopott kaja beszerzése után indultam el egy folyosói sétára Botival, aki a nagyon kevés ember közé tartozott, akivel már korábban is találkoztam, és meglepően jól kijöttünk. Kezünkben kávé és süti volt, ha már jobb dolgunk nem akadt ennél.  Elvoltunk, beszélgettünk, ahogy róttuk a kastélyt, de hirtelen a szokatlannál nagyobb zajokat hallva a Bejárati csarnok felől, Botond javaslatára jó prefektus lévén arra indultunk. Betoppanva szembe kerültem valami nem is igazán tudom, hogy minek nevezzem történéssel, aminek nem csak diákok, de meglehetősen sok prefektus és még egy tanár is részese volt. Szünidő lévén legalább szemlélődőből nem volt sok, sőt ami azt illeti semennyi – szerencsére. Láthatóan így is balhé volt, hát még ha itt lábatlankodtak volna egy csomóan. Néhány ember kezében pálcát láttam megvillanni, ami arra enged következtetni, hogy nem éppen békés dolgok történtek az elmúlt percekben. Csodás… jól kezdődik a ez is.
   Ami az eseményt illeti, fogalmam sincs, hogy mi történt. Valószínűleg a rellonos prefektusoknak volt valami ellentéte az egyik kisgyerekkel, hogy a lánnyal vagy fiúval, nem tudom, igazából nem is számít. A tanár néni meg bizonyára rendet teremteni jött, abból ahogy az egész kinéz, nem sok sikerrel. Látom a pillantásából, hogy Boti is annyira furcsállta az egészet, mint én, majd vele együtt odaléptem a nagyjából elsősnek kinéző fiúhoz, akit mintha már láttam volna a navinés toronyban. Ha ő volt az áldozat, kötelességem megvédeni.
   - Minden rendben?
   Rellonosokkal nem jó, ha kikezd az ember, hogyha meg még prefektusok, és jogaik is vannak, főleg nem. Ezt a kisgyerek ezek után nagy valószínűséggel megtanulja. Az érkező lányra csak rápillantok, nem ismerem őt. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan ott terem mindenki, ha valamilyen balhé van, ha így haladunk, a fél iskola idecsődül.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. március 28. 14:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 28. 15:06 | Link

Gyűlés

Nagyon, de nagyon gyorsan történt rengeteg dolog azalatt a pár perc alatt amit eltöltöttek együtt a fél prefektusi gárdával, és a másik kettővel. Gábor próbálta egy elég rossz átokkal eltalálni a feketeséget, aki egy egyszerű pajzsbűbájjal ki is védte azt. Gyenge próbálkozás.
Csatlakozott hozzájuk egy fiatal, újonc tanár, aki igen rosszul próbálta a dolgokat helyrehozni. Lyra megoldotta, hogy a nő a saját vermébe essen bele, Mira pedig csak figyelte az eseményeket. Félmosollyal tekintett az új érkezőkre, aztán a fejét kezdte csóválni.
-Nem tudom ki Ön, de kérem ne avatkozzon olyan dologba, amihez nincs köze. Prefektusi dolgon kívül kapott átkot a fiú, szerencséje, hogy csak ennyit -jegyezte meg vállat vonva.
Mivel az esti büntetésből egy iskolagyűléshez hasonlító tumultus kerekedett, nem kívánt több időt itt tölteni. Gergőre nézett, és vagy öt másodpercig gondolkozott rajta, mit is csináljon vele.
-Holnap keress meg, és megkapod a büntetésed. Lyra, Noel, tiétek a másik két rellonos -vette a bátorságot és rangidős prefektusként -mert ugyebár ő viseli legrégebb óta a jelvényt- irányította hozzájuk a szavakat.
-Gyere Bianca -a szobatársának intett a fejével, hogy induljon vele vissza a szobájukba, de megtorpant Noel előtt, kitartva a kezét.
-Kérem a lány pálcáját -sürgetve mozgatta meg az ujjait, és amint visszakapta a pálcát, megfogta a szőke kislány karját.
-További jó szórakozást -kifejezéstelen arccal köszönt el minden jelenlevőtől, és a szobatársnőjét karonfogva elindult a körletükbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 28. 15:53 | Link


Bár a navinés fiúnak minimum Clark Kent gyorsaságára volt szüksége ahhoz, hogy elővegye a pálcát és ki is védje az átkot annyi idő alatt, amennyi ideig a csalánártás felé haladt, de Noel nem csinál ügyet a helyzetből, látott ő már ennél nagyobb furcsaságokat is. Újabb támadást nem készül intézni, a párbaj nem az ő műfaja, ugyanis ott szabályokhoz kell igazodni, ő pedig sosem volt kifejezetten jó ebben a tekintetben, úgyhogy részéről felesleges Lyra beavatkozása.
Közönyösen állja Amira pillantását, kissé talán provokatívan, azt kérdezve, hogy ugyan miért nem kellene, de mire ezt verbalizálhatná, Lyra mozgásba lendül és kikapja a pálcát a zsebéből, majd átnyújtja Mirának.
 - Te aztán teátrális vagy - ráncolja a homlokát, miközben Amira "mondd meg neki" szónoklatát hallgatja, de nem tesz további megjegyzéseket, azt pedig szemrebbenés nélkül nézi végig, ahogy a prefekta falhoz keni a kissrácot. Ez nem az ő napja.
Az érkező tanárt válaszra sem méltatja, rangon alulinak tartja, hogy leálljon vele vitatkozni, vagy megjegyezze, hogy ha pontosak akarunk lenni, akkor négyen támadtak a kissrácra, lévén Bianca is épp a vérét kívánja, de jobbnak látta ezt az információt megtartani magának.
A tanár valami egészen különleges áradatot indít el maga után, csak úgy sorra jönnek a bámészkodók, először Ophelia, majd Botond, és végül Zoé - vagy Zora? - is befut.
 - Megérkeztek a Bagolykő gáncstalan lovagjai - morogja finnyásan elhúzva a száját, neki ez már kezd kicsit sok lenni a jóból, ennyi ember felesleges és irritáló egy helyen, ráadásul elrontják a megérdemelt szórakozást.
 - Dehogynem, nekünk tökéletes - veti oda foghegyről Botondnak, és elgondolkozik rajta, hogy tud-e valami varázslatot, ami a fiú elé teremt valami vérengző, gigantikus pulykát - a kviddicsmeccsen jutott fülébe a szokatlan fóbia -, de végül úgy dönt, egyelőre hajlandó eltekinteni az ilyesfajta szankcióktól. Bár egyébként nem lenne rossz vicc, még megfontolandó a teljesítése  későbbiekben. Kedve lenne kikergetni a világból a srácot, nem tetszik neki a modora.
 - Kösz, de nem igényelem a pesztrálást - közli Amirával, Noelt ugyanis vajmi kevéssé érdekli, hogy egy nála idősebbel húz ujjat.
A pálca követelésére egy kissé sajnálkozó pillantást vet Amirára.
 - Azt lesheted - néz a prefektára szemtelenül, majd Biához fordul. - Ha kell a pálcád, várlak büntetőmunkára holnap délelőtt a vadőrlakban. Amennyiben nem jelensz meg, sok szerencsét a felkutatásához a rőzsében - jegyzi meg vigyorogva, majd hátat fordít a kis csapatnak, és röhögve elvonul, menet közben Bia pálcáját dobálva a levegőbe. Kész bolondokháza ez a kastély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 18:21 | Link

Evribodi

Igazán rosszul érintett, hogy visszaküldték rám a saját átkomat, nem igazán számítottam arra, hogy az idősebbik prefektus lány melodimágus legyen - mert ez egy egyértelmű jel volt. Az átoktól elvágódtam a földön és görcsös rángatózásba kezdtem, azt szerencsére valahogy meg tudtam állni, hogy ne törjek ki hisztérikus nevetésben az érzéstől. Hatalmas meglepetésemre az idősebbik prefekta megszüntette szenvedéseimet, én pedig méltóságomat naqgyjából teljesen elveszítve keltem fel a földről. Érkezik még egy Rellonos hölgyemény, meglehetősen felvágott nyelvvel.
- Pont egy ilyen kis fruska mondja, mint te vagy. - szűrtem a szavakat a fogaim között. A kis banda igencsak elgurította a maradék tolerancia tablettámat is, kezdtem egyre jobban kijönni a sodromból. A pálcámat még mindig fenyegetően magam előtt tartottam, de nem állt szándékomban használni. Addig biztos nem, amíg ez a pajzsféle körülöttük volt.
Úgy nézem igencsak népszerű hely lett a bejárati csarnok, érkezik még két prefektus, de ők szerencsére inkább pacifisták közé tartoznak. A fiú is próbál hatni a Rellonos csőcselékre, nagyjából ugyanakkora sikerrel, mint én, a lány pedig a kissráchoz sétál. A fiatalabbik Rellonos prefekta lány elpucol inkább a szöszi kislánnyal és a srác is távozóra fogja a dolgot. Így már csak a melodimágus lányhoz intézem a szavaimat.
- Jelenteni foglak benneteket a házvezetőtöknek. Hátha egy kicsit jobb belátásra tértek. És mondd meg a másik kettőnek, hogy várlak mindhármótokat büntetőmunkára az első szabad hétvége szombatján a gyengélkedőn. - közlöm szárazon a lánnyal. Nagyon remélem hogy belátják, hogy nincs értelme ellógni majd a büntetést. A házvezetővel való konzultációt pedig nagyon is komolyan gondoltam, holnap reggel első dolgom lesz felkeresni.
- Most pedig mindenki menjen a dolgára. - adom ki a másik két most érkezettnek is. Még egy jelentőségteljes pillantást vetek a prefektus lányra, majd én is távozok a helyszínről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 19:09 | Link

Mindenki, de főleg a tanárnő

Elmebeteg bagázs. Ez a szóösszetétel jutott eszembe, ahogy néztem a többieket, és ezért is avatkoztam be, mielőtt komolyabb baj történt volna. Persze az érkező tanár nem vehette észre a pajzsot, és ennek megitta a levét, de nem nevettem ki, mert mit tehetett ő róla? Épp ezért szüntettem meg a varázslatot is.
Közben Oph is megérkezett, amit egy fáradt sóhajjal konstatáltam, mert éppen akkor sikerült betoppannia, mikor ennek a következménye nyilvánvaló büntetés lesz. És persze a száját se tudta befogni, bár magamban jót nevettem a megjegyzésen. Némán elvettem tőle a poharat a pálcámat visszadugva a zsebembe, mert valljuk meg, egyszerűen nem volt rá szükségem, és nagyot kortyoltam a kávéból, miközben Amira és a kis szöszi lelépett, aztán pedig Noel is a nyakába szedte a lábát, ráadásul még pár prefi jelent meg a színen. Hát igen érdekes fordulat, hogy épp az eredeti szabályszegőt pátyolgatják, ezek után ne várja senki tőlem, hogy ne a navinésekre utazzak.
- Jelentse csak - biccentettem a nő felé. - Alexa bizonyára boldog lesz tőle, hogy beleavatkozik a rellon ház dolgaiba. Mindenesetre ne várja, hogy elmenjek a büntetőmunkára, mert egyrészt ha nem vagyok itt ezek már szétátkozták volna egymást, mire maga ideér, ráadásul utána még most is a földön fetrenghetne. - Egy lépéssel közelebb léptem a nőhöz. - És hagy mondjak valamit. Ezeknél a gyerekeknél most intézte el, hogy gyűlöljék magát. Gondolom nem sokat foglalkozott még az ő típusukkal. Nem kívánok önnel összekapni, de egy tanácsot fogadjon el: Előbb érje el, hogy tiszteljék, aztán rendszabályozzon!
Ezzel megpördültem a sarkamon, és Oph felé intettem, hogy kövessen.
- A többieknek átadom az üzenetét, mert szerintem is helytelenül jártak el - vetettem még oda a tanárnak, aztán menet közben szóltam oda Ophnak is. - Remélem tudod, hogy te is büntetést kapsz - közöltem, de a szememben ott villant valami cinkosság, mert nem tehettem róla, de tetszett, ahogy viselkedett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 19:31 | Link

Drága tanárnő és Lyra... aztán Noel

Ahhoz képest, hogy amúgy semmi keresni valóm itt, elég könnyen beleszőttem magam abba az eseménybe, amiről tulajdonképp fogalmam sincs. A tekintetem megállapodik Botond arcán. Mikor megkértem, segítsen valamiben... nos, az én mércémmel mérve, mintha csak évekkel ezelőtt történt volna, ezért is vágok olyan merev képet, akár egy szobor, majd kimérten bólintok egyet.
- Jah, tudom, de ha nincs ellenedre, ezt majd Lyra fogja leverni rajtam, elvégre... ő házam egyik prefektusa- a szemeim még akkor se veszem le róla, mikor burkoltan kijelentem, már rellonos vagyok, persze a gyomrom bukfencezik egy sort, de van már tapasztalatom abban, hogy rejtsem el a kellemetlen tényezőket, újabban megint rákaptam. Talán, rosszul kéne éreznem magam, talán, nekem is ott kellene állnom Gergő mellett, ha nem történt volna annyi minden.... nem, még akkor se állnék oda, maximum a háttérben röhögnék, vagy egy divatmagazint lapozgatnék, de felesleges ilyesmin gondolkodnom, hisz most itt állok, a taláromban, main már rég nem a Navine címere virít.
Az eliszkolókkal nem törődök sokat, leszámítva persze Noelt, de ha a srác azt hiszi, hogy csak úgy elhúzhat előlem, nagyon is téved, csak még... nem fogom itt hagyni Lyrát, hiába tudom, semmi szüksége rám.
- Tudja, azért cseppet kellemetlen lehet, hogy ennek a kis fruskának is több köze van a kialakult eseményekhez, mint magának. Mit hitt? Idejön, eljátssza Teréz anyát, és hirtelen mindenki magába fordul, majd megtér?- a hangom ugyan nyugodtabb már nem is lehetne, de a gúnyt nem spórolom ki belőle.
- Jobb lesz, ha felébred, vagy pályát vált, engem amúgy nem érdekel, mit fog itt összeszenvedni, sőt még rellonosnak se mondhatom magam régóta, viszont annyit tudok, hogy igazán összetartó társaság, főleg, ha valakinek szívből jövő hálájukat akarják kifejezni- hagyok neki némi időt, hogy feldolgozza információt. Nem, nem fenyegetőzöm, csupán egy olyan tényt közlök, amit bármelyik festménytől megtudhat, hisz én is így vagyok vele tisztában.
-  Én a helyében kerülném az alagsort- intek egyet búcsúzóul, majd Lyrával együtt lépdelek. Nos, Noel még nem volt annyira gyors, vagy épp mi rendeztük le gyorsan a dolgokat, így hirtelen fordulok a prefektus felé.
- Igen, tudom, és vezeklek is érte ígérem, csak előbb...- be se fejezem a mondatom, gyorsabbra veszem a tempót, hogy beérjem a háztársam.
- Noel várj- ha ez sem segít, mihelyst kellő távolságba kerülök, megragadom a karját, hogy ezzel is megállásra késztessem szegényt.
- Figyelj, sajnálom. Egy paraszt voltam, tényleg, de igazad volt. Az, hogy hülyén kezeltem a helyzetet, az én hibám, de már rajta vagyok, ahogy azon is, hogy ne legyek olyan... viszont... egyedül nem fog menni... nekem szükségem van rád- a végét már csak motyogom, de kitartóan fürkészem. Ahhoz képest, hogy mennyire rágörcsöltem arra, hogy majd, ha lesz egy ilyen alkalom... nem is volt olyan nehéz.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 28. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. március 29. 00:00 | Link

Szép dolog a szerelem, két Eridonost rajta is kapott. Csak elnézték az időt, hiszen túlságosan el voltak foglalva egymással. Még kicsik, csak egymás kezét fogták és nézték a másikat. Szereti az ilyen nyugis párosokat. Mivel nemrég múlt el a takarodó, ezért nem bünteti meg őket, csak felküldi a hálókörletükbe. A két gyerek kicsit megtorpan, amikor a díszes társaságot látja, majd a távozókkal együtt ők is elsietnek jó éjszakát kívánva, az ottmaradó feleknek. Még éppen sikerült elkapnia Lyra néhány mondatát, ami valljuk be, azért mosolyra készteti.
- Szép estét. Kollegina, Lyra.
Utóbbihoz sétál, és a lány vállára téve a kezét pillant a nőre, aki vele szemben áll. Még nem volt szerencséjük egymáshoz, valószínűleg az új tanárok egyike.
- Ha nem sértem meg, inkább én intézném a büntetőmunkájukat. Nem valószínű, hogy bármelyik is megjelenne, és így önnek sem veszik el szabad szombatja. Az idő nagy kincs.
A kezét nem veszi le Lyra válláról, jelezve, hogy az itteni beszélgetés után még szeretne vele beszélgetni.
- Természetesen ez csak a Rellonos prefektusokra vonatkozik. A nézelődő Navinésekért, Levitásokért nem vállalok felelősséget. Ophelia büntetését Lyrára bíznám, miután megmagyarázta, hogy a lány mit keres kit éjszaka, hiszen a szavaiból arra következtetek, hogy tisztában volt vele, ahogy kijár, ám mégsem tett semmit. Engedékenységének hála a barátja megbüntetését kell felügyelnie, természetesen miután egyeztetett velem, és ideálisnak tartom a büntetését. Charlotteot ön is büntetheti nyugodtan, ő ezt élvezi. Még nem kezdődött el a tanév, de már most húsz fölött jár a büntetései száma.
Viszont Noel és a lány kapcsolatára ránéz, mert ahogy elnézte a fiú tudja mi az, amivel sakkban lehet tartani a lányt. A nő arcát figyeli, hogy megfelel-e neki a termés, hiszen igen szép számmal kap ő is büntethető egyedeket. Volt itt legalább két Navinés, egy Levitás, egy Rellonos, nem semmi.
- Lyra tanácsát célszerű megfogadni, elég tapasztalata van benne. Természeresen én sem kívánok rosszba lenni önnel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 14:16 | Link

Maradék társaság.

Indulnék már vissza a szobám felé, meglehetősen elfáradtam ebben az egészben. Teszek két lépést, de hallom egy idősebb nő hangját mögülem. Megfordulok, hogy lássam kivel van dolgom. Nem láttam még, de több mint valószínű, hogy ennek az átkozódó társaságnak lehet a házvezetője.
- Jó estét magának is. - mondom csendesen, de azért olyan hangerővel, hogy ő is hallja. Kezdem visszanyerni a nyugalmamat és összeszedni az elgurult tablettáimat.
Némán bólintok a mondatra, miszerint semmi értelme sem lenne a büntetésnek. Valószínűleg igaza van, ezek nem azok a rendes, becsületes gyerekek, akik hozzám hasonlóak voltak a diákéveim alatt. Ezek megpróbálnak kibújni a felelősség alól és közben hatalom van a kezükben, amivel korlátlanul és gátlástalanul visszaélnek.
- Nem kívánom én is büntetni a kisasszonyt, elég nagy büntetés az neki, hogy a másik prefektushölgy magával vitte és még pálcája sincs. - tisztázom azért le a helyzetet. Nem vagyok én olyan szívtelen dög, hogy én legyek a harmadik, aki megbünteti. Egy estére két büntetőmunka szerintem több, mint elég.
- Hát nem vagytok könnyű esetek, az teljesen világos számomra is. - intézem szavaimat a prefektához, majd a nő felé fordulok - Higgye el, nekem sem célom összekapni senkivel, de nem éreztem teljesen jogosnak, hogy ennyien támadnak rá egyetlen kisgyerekre. Remélem megérti. Ami pedig a kisasszony tanácsát illeti, megfogadom. Nem áll szándékomban senkiben sem haragot vagy gyűlöletet generálni, de egyszerűen okot adtak a tettemre. - sóhajtok egy nagyot a mondatom végén és némileg lehorgasztom a fejemet. Önmagamhoz képest nagyon eldurrant ma éjjel az agyam és már kicsit bánom is. Sarkon fordulok és menni készülök, mikor még eszembe jut valami. Hátraszólok még a professzorasszonynak.
- Csak egy kérés kollegina: vigyázzon rájuk.
Ezzel a zárómondattal végleg elhagyom a terepet, had intézzék el ők maguk között a dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 16:35 | Link

Tanárnők

Oph elszelelt, én pedig egy mély sóhajtással vettem tudomásul a dolgot. Valahogy ebben a pillanatban jóval öregebbnek éreztem magam, mint amilyen voltam, bár ez nem először jött elő az utóbbi időben. Mindenesetre már elindultam az ellenkező irányba, mint a fiatal tanárnő, mikor meghallottam az érkező Alexa hangját. Megálltam, és visszafordultam, aztán megvártam, hogy Alexa is odaérjen hozzánk.
- Jó estét - köszöntem vissza egy biccentéssel, és kivettem a kezem a zsebemből, már csak a tisztelet miatt.
Nem szóltam bele a dolgokba, csak hallgattam, amíg Alexa és a másik nő rendezte az esetet, és csak bólintottam egyet az idegen hozzám intézett szavaira. Nem volt több hozzáfűznivalóm a dologhoz, részemről elmondtam már mindent, amit akartam.
Igazából valahol érhető volt az is, amit az újonc tanár csinált, csak annyira rosszul fogott hozzá a megoldáshoz, hogy az valami hihetetlen. Még arra sem szóltam, hogy "rátámadtunk" volna a kölyökre. Majd Alexának szépen elregélem, hogy mi is történt.
Azt viszont már nem tudtam megállni, hogy ne kússzon egy mosoly az arcomra, mikor a házvezetőm igazat adott nekem. Lehet, hogy kifejezetten szemtelennek tűnhettem, de jól esett az elismerés.
Aztán a másik nő távozóra fogta, bár még utánunk szólt. Nyilvánvalóan nem tudja elviselni, ha másé az utolsó szó, de annyi baj legyen, hagy legyen jó napja. Én pedig elindultam Alexa oldalán a Rellon irányába, hiszen nyilvánvaló volt, hogy beszélni óhajt velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 2. 00:52 | Link

Keith
A beköltözés - folytatás

Rálelt legújabb kedvencére. Igen, Keith az, de mivel Trillian mellett csak nehezen férne el a fészekben, kénytelen hagyni, hogy szabadon kószáljon. Talán csináltathatna neki egy külön ketrecet, rakna be gumicukrot meg kispárnát, mindent, amire csak szüksége lehet. Igaz, ha józanul végiggondoljuk, sokkal izgalmasabb lesz természetes környezetében nyomon követni a gyermeket, mert több esélye van, hogy egészen véletlenül levarázsolja a fejét. Rá kéne kötöznie magát az úr hátára... Őrültebbnél őrültebb ötleteinek árvizét csak az fékezi meg, hogy szóba kerül az unokahúg.
-Miért hasonlítok rá? Neki is vörös a haja? Vagy fél a vakondoktól? Szereti a túrós rétest? A kislábujja furán pici a többihez képest? Van fülbevaló gyűjteménye? – Érdeklődik lelkesen, miközben elcsöpögtet magáról néhány információt, amit Keith kénye-kedve szerint felkanalazhat, ha óhajt. Bezzeg, ha a vörös törpe tudná, hogy Ririről volna szó, odáig lenne meg talán vissza is, ahogy a jó öreg Zsákos Bilbó is megírta egyszer a Nagykönyvbe. Ráadásul az is kiderül, egy háztársával áll szemben, ami még inkább fokozza vad örömét.
-Úúú, akkor tudom, hol fogsz aludni! – Lelkesen tapsikol, hiszen végre hasznos feladatot is betölthet. Megmutathatja egy eltévelyedett gyermeknek a helyes irányt. Nem rest azon nyomban elindulni, és katonásnak kicsit sem nevezhető ugrándozással vezeti be a srácot a Kastélyba, no, nem mintha olyan könnyű lenne eltévedni ezen a pár méteren.
-Menj csak bátran! – Tuszkolja maga előtt a Bejárati Csarnokba az úriembert, aztán rájön, hogy ez így kevésbé hatásos, úgyhogy miután beléptek, megrángatja a kezét.
-Várj, várj! Valamit elfelejtettünk, jajj, ne! – Elkezdi visszafelé húzni újdonsült ismerősét, hogy ismét csak a szabad ég alá kerüljenek, majd oda pattog elé, és egy lendületes ugrással Keith karjaiban terem. Mármint csak akkor, ha az el is kapja, máskülönben szétloccsan a földön, akár egy adag guanó.
-Ez az új közös otthonunk, úgyhogy vigyél át a küszöbön! – Mondja roppant komolysággal hangjában, majd villant egy hatalmas vigyort mellé. Igaz, hogy ők nem egy pár, még kevésbé házasok, de mindig irigyelte a romantikus filmekben látott hölgyeket, akiket így cipeltek be a házba. Ezen a késői órán volt itt az ideje, hogy maga is kipróbálja, milyen érzés. De a katarzis elmarad, helyette inkább mintha zavar támadna a lelkében, ahogy felpillant a szőkeségre. Mindeddig azt hitte magáról, hogy ilyen érzelemre csak nagyon szélsőséges helyzetben képes, ezek szerint tévedett. Ha Keith viszi, és nem átrúgja a bejáraton, akkor pillanatokon belül újra két lábbal a földön áll.
-A filmekben ez sokkal jobban mutat – Állapítja meg vidám vállrándítással egy szemvillanásnyi idő után, addig is alig észrevehető csodálkozás suhan át arcán. Úgy dönt, későbbre halasztja az önelemzést, hiszen most van jobb dolga annál.
-Húúú, egyébként szörnyen nézel ki! – Bókol a tőle telhető legkedvesebben, miközben rámutat a fehér köpenyre. Mintha tanyáról szabadultak volna, és ott is a röffencsek között túrták volna a sarat. De akár iszapbirkózó edzésről is érkezhettek volna, ennyi erővel.
-Anyukád biztos leszidna, ha látná, mennyire nem vigyázol a ruháidra! – Teszi még hozzá, mintha lényegében nem is tehetne róla, hogy meghempergőztek a földön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 2. 02:16 | Link

Leonie
beköltözés, 2. felvonás, március 29. éjjel fél 12 körül.

- Váuhuhuhuhu...- Suttogja izgatottan, miközben egyre közelebb érkeznek a Kastélyhoz. A haja ennek megfelelően kel életre, és néha úgy látszik, hogy még a ládája is meg-megemelkedik egy pillanatra. Az a néhány csendes másodperc közöttük, amíg csak a tücskök zenéjét, a ritmusos lépteiket és a ládája kereke alatt ropogó kis kavicsokat hallgatták, elég volt neki, hogy ismét átjárja a beköltözés tüdőt feszítő izgalma. Őszintén szólva,  míg Leonie beszél, nem nagyon tud másra koncentrálni, de lehet, hogy ez azért van, mert a vörös folyamatosan előtte ugrál.
- Szőke és öt éves...úgy tudom szereti a túrós rétest, de nem beszélgettem vele a vakondokról. - Újra elvigyorodik és rápillant a mellette rohangáló lányra. Igazából nem is bánja, hogy elterelik a figyelmét a gyönyörködéstől, mert Leonie legalább olyan érdekes élményt biztosít.
- Szuper...mázlim van. - Jegyzi meg nevetve. Simán el tudja képzelni, hogy Leonie csak egy lökött falulakó, aki valahonnan szerzett egy jelvényt, és most poénból össze-vissza fognak császkálni a kastélyban anélkül, hogy bármelyikük is ismerné a helyet - aztán eljön a napfelkelte, Leonie eltűnik, ő meg felébred a vonaton, mert a szemébe sütött a lenyugvó Nap, és rájön, hogy az egészet csak álmodta.
A legkisebb ellenszegülés nélkül tűri, hogy a prefektus szó szerint betuszkolja őt a csarnokba és már jönne az újabb ámuldozós O, mikor -ma már sokadjára- megragadják a karját, és igen erélyes módon elkezdik kifelé húzni. Már éppen örülne, hogy legalább a ládája a kezében maradt, mikor eléri a gömbvillám, ő pedig reflexből elengedi a ládáját, hogy az jó nagy visszhangot kelthessen az egész csarnokban. A jó hír az, hogy legalább talpon maradt, Leonie pedig éppen hogy, de elkerülte a márvánnyal való kellemetlen találkozást.
- Szóval errefelé az a szokás, hogy a lányokat a karunkban visszük át a küszöbökön? Kellemetlen, állítólag még másik 500 lánnyal lakok egy helyen. - Kérdezi vigyorogva, miközben egy apró kis igazító dobás után hősiesen belép a csarnokba. A Hold szépségesen megvilágítja őket, a csarnokban csak a portrék békés szuszogását hallani, Keith pedig állatira örül, hogy Leonie nem nehezebb a súlyánál, mert komoly bajban lenne, ha egy 60-65 kg környékén járó lány vetődött volna rá ilyen hirtelen.  
- Nem sok filmet láttam életemben, de ígérem, hogy ezentúl minden küszöbön át foglak vinni. - Ehhez természetesen kijár egy katonás szalutálás, csak a tenyerét a halántéka helyett a szívére helyezi, de még ez a rövid fegyelmezettség se tart sokáig, mert megint felhangzik csengő nevetése.
- Legalább többen felfigyelnek rám és van ürügyem beszélgetni velük. A szokásos segítségkéréses duma már úgy is unalmas, így mondhatom, hogy épp most verekedtem át magamat egy csapat sárkánytojás-csempészen. - Magyarázza lelkesen, miközben beljebb húzza a ládáját, ami eddig félig kilógott a kastélyból.
- Anyának nem is valószínű, hogy feltű...azta! - Itt természetesen helyet kell szorítani a Kviddics és a Házkupa megcsodálásának, meg a freskóknak, a tudósok portréjának, a hirdetőtáblának és legfőképpen a pontversenyt jelző homokórának - Keith időközben felrohan a márványlépcsőn, zajosan maga után vonszolva a ládáját.
- Ezek a freskók a kastély alapítását ábrázolják? Gyönyörű munka. Nézd csak, Leonie... - Kérdezi ragyogó arccal, áhítatosan felfelé bámulva. Sajnos a rossz fényviszonyok miatt csak egy-egy apró jelenetet lát rendesen, de azok körvonalát lelkesen rajzolja a levegőbe, jó magasra kinyújtva bal karját és hosszú mutatóujját, mintha csak cirógatná a képeket. Ilyenkor már nem nagyon tud mit csinálni, önkéntelenül is feltör belőle egy gyönyörködő sóhaj, és valószínűleg ugyanebben reménykedik a lány esetében is, mert a neve említésekor féloldalasan rámosolyog. A művészsuliba járó összes barátjának elmesélte, hogy ahová megy, ott olyan sokat fog tanulni a festészetről, mint eddig soha, mert itt valódi, rég elhunyt művészekkel beszélhet majd.
- Arra mi van? - Kérdezi végül felocsúdva, csillogó szemekkel a nyugati kastélyrészhez vezető folyosó felé mászkálva. Most, hogy bent van, meglehetősen felfokozódott a mászkálási vágya/kényszere, és feltett szándéka, hogy Leonie-t is elcipelje magával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 2. 03:58 | Link

Keith

-Szőke és öt éves? – Kérdez vissza összeráncolt homlokkal. Akkor nem is… ja, hogy szereti a túrós rétest! Így egészen más a dolgok fekvése. Máris jóval közelebb érzi saját lelkivilágához az ismeretlen hölgyikét.
-Képzeld! – Fog bele szokásos hangszálkoptatásába. – Én is ismerek ám egy kislányt, aki szőke és öt éves! Ide jár az iskolába. Azaz nem ő, hanem az anyukája jár ide. Mármint itt tanít. Az anyukája. A kis Szotyola meg itt lakik vele. Szóval érted! – Próbálkozik a magyarázattal, de mondandója elég darabosan hagyja el ajkait, és most hadd ne használjak ehhez hasonlatot… Koncentrációs képességének hiánya arra fogható, hogy ő Leonie, de per pillanat közrejátszik a Szőke Herceg varázslatos haja is, amit még maga Johnny Bravo, de Son Goku vagy éppen Medúza is megirigyelhetne, olyan csodásan áll. Száll. És a Taft hatása még mindig tart. Nem úgy, mint Leonie nyugalma. Akár a fény; tudjuk, hogy idő kell hozzá, míg elér egyik pontból a másikba, mégis olyan gyors, hogy nem érzékeljük. Vöröskénknél is tisztában vagyunk vele, kell lennie nyugalmi állapotnak, csak szabad szemmel nem láthatjuk azt.
-Nem minden lányt! – Bár mókásabb lett volna, ha ráveszi az uraságot, ezentúl minden hölgyet pakoljon át egyesével a küszöbön, valamiért mégsem érzi jó ötletnek. Cipeljen inkább malteros vödröt, attól is kicombosodik.
-Hanem az összes prefektust. Pontosabban… azokat a prefektusokat, akik éppen meg akarnak büntetni. – Azért megnézné, mondjuk Amira milyen fejet vágna, ha Keith megpróbálná felkapni, és átvinni egy küszöbön. De még ennél is jobb eshetőség lenne Noel… Bizonyára nagy visszhangot verne az iskolában, hogy az erdő környékén elásott eridonost találtak.
-Húúú, sok ajtó van ám itt! – Nyilván lelkesedik az ötletért, hogy cipeltesse magát. Legutoljára apukája vitte kézben, óvodás korában, és azt nagyon szerette. Most meg e kiszemelt Keith emelte meg, ami majdnem ugyanolyan mókásnak hatott.
-Megígérem, hogy nem eszek annyi csokit, hogy ne legyek olyan nehéz. Vagy mindig kicsit többet eszek, és egyre izmosabb leszel. – A végén a srác kész bodybuilder lesz, Leonie meg akkora, hogy kifolyik a kezei közül. Szép kilátások. Apropó szép kilátás. Mire a kis törpe feleszmél, a kis herceg már rég felfelé lohol a lépcsőn. Az sem lehetne zajosabb, ha egy tank beparkolna a kastélyba, de úgy, hogy a falon át megy be. Erre aztán kénytelen elvigyorodni, mint jó prefektus, és már lohol is áldozata után, nehogy megszökjön előle.
-Még sosem figyeltem meg őket – Vallja be töredelmesen bűneit, mihelyst a sráchoz ér. Annak kinyújtott kezét követve pedig az említett freskókra pillant. Őt magát jobban leköti az, hogy Keith mennyire lelkesedik a művészet iránt, mint a művészet maga.
-Szereted a festészetet? – Kérdezi lelkesen, merthogy erről mindjárt eszébe jut Tóni bácsi, akihez ezek szerint el kell rángatnia eridonos társát. Bizonyára nagyon jól kijönnének egymással, de miközben ezen morfondírozik, már újra más téma merül fel. Felfedezőtúra. Ajajj, ez az, aminek igazából nem tud ellenállni.
-Te most akarsz körbenézni? Nem félsz, hogy elkapnak? – Egy pillanatra megvillantja szőke énjét, majd homlokára csap nagyot nevetve.
-Igaz is! Már elkaptalak, el ne feledjem! – Villant egy sokat sejtető gonosz vigyort. Vagyis annak szánta, de nem biztos, hogy hatásos volt pandás sapkával a fején.
-Akkor nézzük meg, és megtudod, mi van arra – Indul el ugrándozva az említett folyosón, de hogy ne érje szó a ház elejét, illetve az úr se tévedhessen el a kastélyban, elkapja a karját, és már cibálja is maga után. Éljen az éjszakai túra!
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. április 2. 04:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2013. április 24. 21:26 | Link

Ruu

Kissé feszengve álltam a lány előtt, és nagyon-nagyon reménykedtem benne, hogy látta Rudolfot. Már majdnem minden helyet felkutattam érte, de eddig egyetlenegy nyomot sem találtam, amiből arra következtethettem volna, hogy ő a közelben lehet. Az is lehet amúgy, hogy elrabolták! Na, erre még nem is gondoltam, azt hiszem. Nem szökött el, ennyi biztos... vagyis nem biztos. Nem tudom, Arnold mindig olyan furin válaszol, lehet én meg nem is jól értelmezem a mondatait...á, nem tudom. Figyeljünk inkább a lányra.
- Hát... nem szokott legelni, ő inkább a sütit szereti. Szaladgálni pedig még nem láttam, bár attól még lehet, hogy szokott. Csak amikor én ott vagyok, akkor nem nagyon. - Magyarázom neki elgondolkodva, tényleg nem láttam még Rudolfot szaladni!Seprűn repült már, de nem egyedül persze, nincs neki olyan miniseprűje mint Kumának. Csak úgy utasként. De nem, szaladni nem.
Ezek és ilyesféle gondolatokkal a fejemben kicsit kiszakadtam a valóságból,és meg is feledkeztem egy kicsit segíthetekmegkeresniamúgyRunavagyok-ról. Tekintetem az egyik ablakra vándorolt, miközben közelebb lépkedtem hozzá, így a szerencsével határos módon nem lettem a lány lendülő karjának áldozata. A többi eseményt homály fedi részemről. Szemeimmel a tájat fürkésztem, szaladgáló rénszarvas után kutatva. Nagyon megmaradt most ez a fejemben, hogy Rudolf a tudtom nélkül futkozik. És mi van, ha eltörte a lábát, és most valahol, egy árokban fekszik, sérülten... nem. Megráztam a fejem, nem akartam ilyen negatív gondolatokat, általában a kevésbé tragikus magyarázatokat szerettem, így most is egy sima eltűnésnél maradok, és ennyi.
Azzal vissza is fordultam a lányhoz, és hirtelen nem is tudtam, mi van. Vagy, hogy miről beszélgettünk eddig, vagy most nekem kellene válaszolnom,esetleg kérdeznem?
- Öhm... - a kezemre pillantottam, amit ebben a pillanatban fel is emeltem - Kérsz sütit? Búzakorpás. - Kínáltam a lányt.
- Amúgy mész valahova? - Pillantottam a sporttáskára, majd elkerekedett szemmel, hirtelen megint a lányra néztem.
- Vagy te is megszöksz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 24. 23:01 | Link

Abi

Elképzelni sem tudja, vajon mihez fog kezdeni ezek között a falak között. Jó jó, eldöntötte, hogy most próbálkozni fog a barátszerzéssel, de az messze nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek hangzik! Már attól is liftezik a gyomra, hogy most akkor beszélnie is kellene majd, meg ismerkedni, meg... uhh, sok lesz ez. És lám, azonnal jön is az első próbája egy rénszarvaskutató leányzó képében. Rénszarvas- itt már eleve legelő, emésztő, bőgő, nagy koronás állatokra gondol, nem egy plüssre. Elvégre egy plüss az olyan.... ritkább a rendes állatnál, ugye, Runa?
Nemsokára azonban ez a félreértés szépen tisztázódik: szó sincs egy hús-vér állatról, csak egy vörös orrú plüssemlős kerestetik, aki lehet, hogy előszeretettel szökdös meg a gazdája elől. A gazdának pedig most mutatkozott be hadarva nagy zavarában, de ahogy elnézi, a lány nem igazán van ebben a létsíkba. Rögtön beindul a védekező mechanizmusa, bár a kezét még nem ereszti le, csak bambán, esetlenül ácsorog ott, mint valami kis szerencsétlenke, egyik lábáról a másikra illeg és nem tudja hová rakni magát, hogy most beállt a rettegett csend. Végül nyel egy nagyot és elkezdi leereszteni a kezét, mikor a másik végre feleszmél és kínálni kezdi. Elvörösödik és leszegi a fejét zavarában, mert a kinyújtott keze és a lány búzakorpás kekszes zacskója mintha azt sugallná, hogy kérte azt a kekszet, könyörgött érte.
-Ühm... Talán majd később.- motyogja megsemmisült vörös arcot vágva. Persze nem szokott kéregetni, sőt inkább koplal, de akkor sem kuncsorog csak úgy. Kizárólag vészhelyzetben kér bárkitől bármit is. Jó vagy rossz szokás, azt nem tudja, de ő ehhez igazodik és fog is még jó darabig. Most meg úgy érzi, hangyányit hülyén jött ki a helyzet, de ez száz százalék, hogy csak az ő agyában van így. Most persze ő merengett el annyira, hogy arra eszmél, már két kérdés is nekivágódott az űrből.
-Őőőő.... Nem szökök. Most jöttem... az iskolába... új vagyok. Elsős. Öhh.... Runa.- mondja el a nevét még egyszer a biztonság kedvéért. Nem gyanús dolgokat jött művelni, nem is szökni próbál egy olyan helyről, ahova éppen csak beíratták, hanem csak megérkezett egyszerűen.
-Segítsek megkeresni Rudolfot?- egész halkan peregnek ajkairól a szavak. Hölgyünk nagyon kell hegyezze a füleit, ha kíváncsi Runa mondandójára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 25. 11:00 | Link

Anyuka <3
előzmény a kapuban

- Dehogynem, csak azt hittem ez egyértelmű...
Még csak nem is túlzok, tényleg az a furcsa, ha nem akad ki valamim, nem vág le egy hisztit, és nem akarja irányítani a dolgokat. Akkor baj van, méghozzá nem is kicsi.
A lelkesedés részemről nem olyan furcsa, mint minden más itt, jelen pillanatban nekem, de nagyon megnyugtat, hogy elviekben nincs akadálya annak, hogy nézzünk együtt házat, méghozzá hamar, amennyire lehet. Van talán valami különlegessége ennek az egésznek, a háznak? Igazából nem tudom, de olyan jó lesz együtt lakni, lent a faluban, csak mi. Már csak Vivi kellene, úgy lenne perfect, de majd talán az a nap is eljön egyszer.
- Problémásabbak?.. hát akkor elég sokat változott a suli...
Ez csak egyszerű megállapítás, de a navinében ilyen, hogy problémásabbak... Valahogy róluk nem igazán tudom elképzelni, hogy egy icike-picikét is nehéz legyen velük bánni, vagy a viselkedésükkel lenne baj. Nem olyanok, legalábbis szerintem, de ez a három év azért látszik, hogy mindenhol, minden tekintetben meghozta a hatását.
- Jééé... A tárgyaik maradtak?
Értem ezalatt az önismeretet meg a SVK-t természetesen. Én igazából szerettem mindet, amit csak itt tanítottak, úgy összességében, de az idő nem áll meg, és ahogy Anyu tovább mesél, először arról, hogy kik maradtak elmosolyodom, azaz inkább egy fülig erő vigyor húzódik képemre, merthogy elképesztően örülök neki, hogy ők még itt vannak. A változások sem maradhatnak el amúgy, és már rögtön a szellemtan megfog, már hogy aki tanítja, majd a LLG-nél első gondolatom megint Vivi, azaz inkább hogy mennyire szereti, de gondolataimat rögtön el is terelem, ahogy bambulok egy cseppet a semmiben, jegyezve az utat meg a tájat, és kizökkent az az információ, ami most már a buksimig is eljut tisztán, hogy nincs mágiatörténet.
- Hogy miiiiii?
A végét már egész magas hangon mondom, fel is emelve cseppet, végül is azért engem meghökkent a hír, és még ha olyan hisztit nem is vágok itt le, mint ikrem, véleményem nekem is van.
- Huuh, most így hirtelen fogalmam sincs... Nem tudom, akármit.. Még átgondolom...
Nem tudok normálisan gondolkodni se, eléggé elvakít most, hogy itt nem tanítják a kedvencem, nincs tanár, nincs tárgy, jesszus... Kibírom-e, most ez a kérdés, de csak magam felé. Most akkor teljesen más lesz minden? Na jó, le kéne nyugodni, nyugi van, oké... Közben viszont elérünk a szép nagy ajtóig, a bejáratig, ami megint csak új irányba tereli a gondolataimat, vagyis hogy itt vagyok... Nosztalgikus érzés, de azt se mondhatom, hogy csak kicsit, és nagy-nagy boldogsággal megtelve próbálkozok az ajtó kinyitásával, azaz nekidőlök, és majdnem be is esek, de azért jók a reflexeim és ez nem történik meg. Remélhetőleg Anyu is bejön mögöttem minden probléma nélkül, de én addig még teszek pár lépést a csarnokban előre.
- Ömm.. most merre?
Hiába is, nem tudom merre kell menni innen az irodájához, de mint korábban kiderült nem is oda megyünk, hanem a házvezetőmhöz, az meg nekem már ténylegesen error, merre lehet. Neki viszont tudnia kell, és meg is mondhatná, mert tudni szeretném, és akkor ez van, tudni is fogom, előbb vagy utóbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 31. 10:03 | Link

Büntetés Amira Lovaguard kedvesemnek  Evil

Mindig, ha Yaristával párbajozunk, nem ússzuk meg büntetés nélkül, ráadásul ő meg általában kihúzza magát alóla. Nem tudom, hogy hogy csinálja, de valószínű, hogy most sem lesz itt, aztán majd miatta vonnak le pontot a Levitától. A párbaj is az ő ötlete volt, mert soha nem tud megülni a fenekén nyugodtan. Mindig jártatnia kell a száját, persze én meg rendszeresen felkapom a vizet, és ennek párbaj a vége, annak meg a szokásos büntetés. Most is éppen a helyszínre igyekszem, hogy teljesítsem a sokrétű feladat újabb kívánalmait. Meddig lehet még ezt fokozni? Büntetés, büntetés hátán, ki sem látszom belőle, tanulni sem marad időm, hát még egyebekre. Ha ezt a soron következőt lerovom, még mindig marad egy, aztán ki tudja, hogy Kőszegi még mit talál ki. Nem mintha ezzel bármitől is elriasztana.
Kölcsönkértem Eric gitárját, bár játszani nem tudok, de legalább pöntyörögjek valami dallamfélét, ha már hangom sincs. Illetve annyira szép hangom van, hogy gyorsan betölti a termet, de ugyanolyan gyorsan ki is üríti. Valami eszement nótát kell elkántálnom Amirának. Ez volt a büntetési tétel. Hááát nem tudom, fog-e ez neki tetszeni. Csak a dal címét adták meg, kerestem is eleget, mert nem vagyok járatos a divatos nótákban, de szerencsém volt, elsőre ráakadtam. Szóval...nem tudom. Ha nekik ez kell, én eldalolom. Yarista meg vagy jön, vagy nem, nem az én ügyem, majd elénekli egyedül, ha volt olyan bátor, hogy késik, mivel nincs itt. Nyomát sem látom, pedig messziről megismerném már a lépteiről is. Mikor legyőzött, a pólóján a következő felirat rajzolódott ki: "Szeretlek Te marha!" Nem tudtam, hogy ezen sírjak-e vagy nevessek.
Még megvárom Amírát, ha már neki kell daloljak, aztán ha megjött, belecsapok a húrokba a Bejárati csarnok kellős közepén, és a lány felé fordulva adom elő a kicsit fura dalt. Ízlések és pofonok, mint tudjuk, de ez kell most, hát tessék. Kezdetleges dallamok törnek elő, mind a gitárból, mind a torkomból, nem tudnám eldönteni, hogy melyik a szörnyűbb, a hangom, a gitár játékom, vagy maga a nóta. Pedig mostanában gyakoroltam eleget, Robikának is énekelnem kellett. Mindenki mennyire muzikális lett hirtelen. Próbáltam a zene és a hangom között összhangot teremteni valamelyest, és belekezdtem:

"Az én kedvesem egy olyan lány,
Aki kannást iszik, bástyát hány,
És táncra perdül minden este,
Hullarészeg lesz reggelre, rendesen.
Ő az én kedvesem.

Az én kedvesem egy olyan lány,
Aki nem fél holmi mérgezéstől,
Vodkát iszik éjjel-nappal,
Stabilabb, mint egy faasztal, rendesen.
Ő az én kedvesem.

Mert nekem nincs most más, csak az ezresem, az én ezresem,
Az bárhol jó, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem,
De soha nem talál az én ezresem, az én ezresem,
Úgy elinnám, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, az a bor.

Az én kedvesem egy olyan lány,
Akit cefrefőző lányok tépnek,
Kócos haját reggelente,
Megtépi a Nagy Levente (Kristóf) rendesen.
Ő az én kedvesem.

Az én kedvesem az ételekkel,
Dobálózik minden reggel,
Sörnyitóval ír a falra,
dugóhúzóval vakarja, rendesen.
Ó az én kedvesem.

Mert nekem nincs most más, csak az ezresem, az én ezresem,
Én várok rá, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem,
Keres és nem talál az én ezresem, az én ezresem,
Úgy innék már ez nem jó nekem, ez nem jó nekem.
Ez az ürülék.

Nincs most más, csak az ezresem, az én ezresem,
Mert várom már, de emésztési végtermék így nekem, de emésztési végtermék így nekem,
Mert soha nem talál az én ezresem, az én ezresem,
Kiszáradt már az én végbelem, az én végbelem.
Ez az ürülék."

Elhalnak a dallamok a nóta végén, én pedig egy szó nélkül megfordulok, és sietek vissza a Levita toronyba, meg sem várva a viharos tapsot.

Felhasznált forrás:
http://www.youtube.com/watch?v=V_sOXjnh6rg
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. június 1. 16:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. május 31. 10:17 | Link

Büntetőfeladat Mirunak címezve Smiley

Azért ezt már túlzásnak érzi, hogy állandóan valami hülyeségbe vonják bele. Jó, hallott már rosszabb büntetésről, de, hogy énekeljen? A múltkor még ki tudta húzni magát a Runa-féle szerenádból, de ha nem akar rossz pontokkal kezdeni a Levitában, akkor ideje lesz egy kicsit bevállalósnak mutatnia magát. Ha olyan a dolog, megcsinálja a büntetőfeladatot is, most meg miért is ne? A dalt nem ismerte, amit énekelni kellett, de amikor Niki megmutatta neki, jókat kacarászott rajta. Nem is tudta, hogy Kőszegi prof Mirát akarja ezzel büntetni, de hát az ő dolga. A dal címe Kedvesem volt, úgyhogy biztos erre gondolhatott. Mivel sikerült mindenben ma egy kicsit lemaradni késve érkezett a helyszínre, Niki már gitározott valamit, ami nem hangzott túl jó dallamnak, de mivel ő sem tud gitározni, nem nagyon zavartatta magát. nemsokára megjött Amira is, mit sem sejtve, nyilván nem a két delikvens miatt haladt erre, de most így egycsapásra elvégezhették a büntetőfeladatot közönség előtt. Yar vigyorgott, Niki nem igazán, de egyszer csak rákezdett a nótára.
Yarista pedig becsatlakozott, persze a szöveget olvasta, és ráhangolódott a dallamra nagyjából, amit Niki hozott, de inkább az énekével, mint a gitárjátékával. Közben igazi művészfejet vágott, hitelesen alakítva, csak a hangja nem volt jó hozzá. Bár nem rossz az övé, de nem is képzett, fogjuk rá, hogy elmegy és nem folyik ki a dobhártyája annak, aki hallgatja. Néha átölelte Nikit és felemelte az egyik kezét, miközben végig Amirára nézett. Amint vége lett, ő meghajolt, Niki pedig elszelelt. Aztán, amikor megunta a tapsot, vagy a fujjogást - nagyjából 10 másodperc múlva -, ő is elindult Niki után a Levita toronyba magában kacarászva a jól sikerült előadás után.


Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. május 31. 10:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. június 1. 14:35 | Link

Szerenádozók

Rettentően gyorsan telik az idő. Már nagyon kevés idő volt a tusáig, úgyhogy Amira eléggé sietősen távozott mindenhonnan, és sietve érkezett is. A diákönkormányzatos feladatai mellett azonban prefektusi feladatait sem hanyagolta el, ráadásul éjjel jobban ment neki a gondolkodás is, és még a hiányzó elemeket beletudta biggyeszteni a vázlataiba egy-egy járőrözés közben.
Gergőt már sokadszorra kapta el valamiért, most pedig egy olyan feladatot adott neki, amihez szüksége volt pár asszisztensre akik a nagyteremben figyelik, hogy megvan-e a két órányi beszéd, amiben a Rellont, na meg őt a tesójával dicséri.
A reggeli készülődés két órányi alvás után kissé rossz hangulatban telt el, csoda, hogy pillantásaival nem robbantotta ki a tükröt a helyéről. Karikáit a smink szépen elfedte, a hajával a fésülésen kívül semmit nem kellett csinálnia, és a ruhákat is roppant egyszerűen -időszűke miatt- választotta ki.
A büntetés ellenőrzésére igyekezett, és ezt ugyebár mint mindig, a bejárati csarnokon keresztül tette. Bár ne tette volna.
Amikor odaért, gitár hangja hallatszott, és nem is akárhogy. Borzasztóan rosszul, mintha valami analfabéta kezébe adtak volna egy hangszert. Ahogy jobban szemügyre vette, Nikit látta meg magával szemben. Már ment volna tovább, amikor fülsüketítő hangon vinnyogni kezdte a hozzá tartozó szöveget. Nem sok idő telt el, míg Mira azon gondolkodott, hogy pálcát rántson-e, megérkezett Yarista is, és becsatlakozott hozzá. Nem tudta mire vélni a lány ezt az egészet, de a szöveggel nagyon felhúzták. Nagyot nyelve dugta vissza a helyére a félig előhúzott pálcát, majd a dal vége előtt elsuhant mellettük, fékezve az indulatait. A Nagyterembe ment, hogy megnézze, teljesíti-e a büntetését a navinés.
Még aznap fog nekik büntetést postázni, az egyszer biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. június 2. 06:03 | Link

Lányka <3


* Nem is érti, hogy az ikrei hogy lettek ennyire különbözőek, mégis ennyire egyformák. De persze ezt nem csak külsőleg kell gondolni, hanem alapvetően bizonyos dolgokban ijesztően hasonlítanak, annak ellenére, hogy a személyiségük valami iszonyatmódon eltér egymástól. Egyáltalán azt is nehéz elképzelni, hogy hogyan tudnak ennyire jól kijönni egymással. Nyilván, ez annak köszönhető, hogy bár Lettinek erősek a kék vonásai, azért a sárga béketűrő természete még máig intenzíven él. Meg Vivien is olyan, hogy előbb kidühöngi magát, aztán megbánja az egészet, amit kimondott. Nagy szíve van a lánynak, csak valahogy szereti elrejteni a harsány viselkedésével és a beszólásaival. A 20 év alatt nem sikerült megtanítani neki, hogy előbb gondolkodjon, és csak azután beszéljen. Igazából nem is tudja, hogy miért nem menekült el eddig a lengyelektől, mert hát szigorúbb egy nép, mint a miénk, ráadásul a jegyei sem olyan kimagaslóak. Az anyanyelvén csak könnyebb lenne tanulnia, ráadásul akkor együtt lehetne a testvéreivel is.* - Ja, hogy úgy… * Feleli legyintve egyet. Ha Vivient a lengyel fegyelem nem nevelte meg, akkor már valami katonai iskolába kellene küldenie, vagy az angolok közé, ahogy az apja akarta. A nemesi származás megvan, de ott kilógna rendesen a sorból, s bizony az a nép nem a testvérünk, mint a Jagellóké. Anno neki is meg kellett küzdenie a sznob teázók elismeréséért, ez a szőkeséggel sem lenne másként.* - Hát igen, vannak köztük balhésabbak, meg hallani ezt-azt vissza. *Válaszolja csevegve, különösebben nem tudja jelenleg érdekelni ez a téma. Végre itt a lánya, ez a legfontosabb. Most, hogy újra látja a kastély falai között lépkedni Lettit, eltökélte, hogy addig nem nyugszik, amíg az ikrét is haza nem csábítja valahogy. * - Egyébként majd élőben is meglátod, rengeteg dologgal kibővítették a kastélyt, például van uszodánk is. * Ha nem csalnak az emlékei, akkor még nem volt 3 évvel ezelőtt ilyen létesítmény az épületben, de a biztos, hogy számtalan lehetőség áll a diáksereg rendelkezésére. Programok is vannak dögivel, csoda, hogy egyáltalán tanulni van idejük az idejáróknak. * - Tyű, jó kérdés, szerintem maradtak. Serennek tuti, hogy igen, Alexának nem tudom. * A két rellonos még csak a szárnyait bontogatta tanárként, amikor ő idekerült 8 éve, azóta már mind a ketten gyakorlott tanárként dolgoznak, Alexánál a gyerekek száma is jócskán felszaporodott.* - Egyébként most ők vezetik a Rellont, hogy Richárd elment. * Folytatja némileg lemondóan. Nagyon megkedvelte a férfit, korábban a rezervátumban is dolgoztak együtt. Amikor Viviennel és a fával megesett az a kis intermezzo, akkor is mellettük állt. A Mágiatörténet a lány életének fontos része, előtte nemigen lelte az útját, ám szerencsére Lengyelországban tanították ezt a tárgyat. Sajnos a Bagolykőben évek óta nem tudnak tanárt fogni hozzá, pedig igencsak sokakat érdekelne. * - Nyugi, szerintem meg tudjuk oldani óraadóval, vagy valami. A tanár szakon egész sok újdonság választható. * Nem biztos benne, hogy a leányzó szeretne-e a nyomdokaiba lépni, mint pedagógus, mindenesetre az jó választás lehet a számára, hogy tanár szakra megy, mert akkor mindenképpen megoldható lesz a Mágiatörténet. Ha mást választ, akkor az már bajosabb, de óraadót akkor is szerez az intézmény, biztos nem csak Lettit érdekli a múlt.* - Elfelejtettem beszélni az igazgatóval erről, de egyébként is vannak Mágiatörténelmes szakok, csak nem abban a formában, ahogy lengyelben volt. * Folytatja megnyugtató hangon, ha már sikerült előre felkavarni Letti érzéseit. Ez bizony hiba volt, mindent próbált elszervezni a hazaérkezése örömére, hogy az egyik legfontosabbat elfelejtette megérdeklődni. Anyaságból troll.. * - Ott fel, aztán a második oldalfolyosón jobbra! * Mondja a pálcájával irányítva a lány kofferját. Mindjárt meglesz a nagy találkozó, alig várja a kis tökmag arcát, amikor meglátja a nővérét.*
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. június 2. 06:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 2. 11:26 | Link

Büntetés – Szerenádozók


Kőszegi bácsi elfoglalt volt, így megkért arra, hogy felügyeljek le egy büntetést. Konkrétumot nem mondott, csak annyit, hogy a Bejárati csarnokba kell mennem. Ott úgy is meg fogom tudni, hogy kik, és milyen büntetést kaptak. Jobb dolgom híján nem utasítottam el. Legalább lesz némi képem arról, hogyan is kell lezajlania egy büntetésnek. Felhúztam a cipőmet, feltettem a szemüvegem, és már szaladtam is, hogy időben odaérjek. Nem lenne szerencsés, ha lekésném, mert akkor még nekem lesz kellemetlen, hogy nem tudok elszámolni a dolgokkal. Szedtem a lábaimat, de óvatosan, mert még kicsit fájt a bokám.
Azt hittem, hogy tényleg elkéstem, mert a távolban már hallottam valami éneklést, és gitározást. Ez eléggé szokatlan volt a számomra, így biztosan tudom, hogy ő vagy ők lesznek az elszenvedő alanyok. Megérkeztem a csarnokba, és amint megpillantottam, hogy Niki és a sárkányos srác énekel, hát elhúztam a számat. Picit hamiskás volt, és eléggé borzalmas is, de a dal szövege meg vicces, így a kettő kiüti egymást. Már csak azt kell megtudnom, hogy kinek is énekelne, de erre is fény derült. Amira az a személy, akinek énekelnek, de ahogyan ránézek a lányra, nem igazán tetszik neki. Eléggé feszült, vagy hogyan mondjam. A dal vége előtt már elviharzik, én még megvárom a végét, és csak utána eredek Amira után. Majd jelentem Kőszegi bácsinak, hogy teljesítették a feladatot, de most muszáj beszélnem a lánnyal, mert megígért nekem valamit, ami csak a kettőnk dolga. Hamar le kell rendezni, mert ha sikerül bejutnom a Tusára, akkor kizárt dolog, hogy egyhamar kivitelezni tudjuk. Nekem pedig látnom kell a kistesómat, mielőtt nagyobb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 2. 15:52 | Link

Akimoto Hisashi

 Alig kezdődött el a bál, de a vöröske úgy érezte, menten megfullad annyi ember közt, így sietve kitrappolt a nagyteremből, az előcsarnokba érkezve. Fájt már a lába, mert csomót kereste Amirát, persze sikertelenül, és az arca is alaposan kipirosodott a melegtől. Tétovázva állt meg a lépcsők tetején, majd kicsit lejebb ment, és levetette magát az egyik márvány lépcsőfoknak. Nem érezte túl jól magát, talán a tömegtől. Nekidöntötte arcát a hideg korlátnak, és levette magassarkúját, mivel eléggé erősen feltörte a lábát. Utálta, sőt, gyűlölte az ilyen szerencsétlen "női" cipőket, és a ruháját is legszívesebben azonnal le tépte volna magáról, hisz alig tudott benne levegőt venni. Valahogy még az sem jutott el a tudatáig, hogy tényleg résztvevő lesz a mágustusán. Próbálta bíztatni magát, hogy talán még sem fog kiesni a leges leg elsőnek, hisz parányi tudással azért ő is rendelkezik. Izgult, de még nem fogta fel teljesen a helyzetet. Csak Mirát akarta megtalálni, több okból is. Először is kíváncsi volt a nagyobb lány véleményére a versenyről, el akart beszélgetni vele, hogy mi hogy lesz, és szinte azonnal eldöntötte, hogy meg szeretné kérni, hogy a mentora legyen. Abban reménykedett, hogy senki sem csapott még le rá előtte, mert ha még is, fogalma sem volt, kihez szegődhetne.
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Akimoto Hisashi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 31
Írta: 2013. június 2. 16:02 | Link

Tiffany Elswood

Meg egy kis ideig még elténfergek a klubhelyiségben, aztán kezdem magam unni, mert szinte mindenki elment erre a bálra vagy mire. De ezt az időt hasznosan fogom eltölteni: körülnézek a kastélyban, egyedül. Eltévedni nem fogok, ha meg mégis, akkor majd csak visszatalálok. Különösképpen nem izgatnak a festmények, sem az egyéb dolgok, csak fel akarom fedezni azt a helyet, ami a következő években lakhelyemül fog szolgálni. Szerencsére nem találkozom senkivel,  sakk néhány portré beszél hozzám, de nem foglalkozom velük, mintha itt sem lennének. A bejárati csarnokhoz érve kicsit megtorpanok, mert meglátok egy lányt, aki a lépcsőn ül. Ruhája alapján ő is a bálra jött, viszont nem értem, akkor miért ül itt kint? Talán nem nagyon bírja az ilyen dolgokat, és csak muszájból jött el. Odamegyek hozzá, majd megállok mellette, olyan távolságban, ami még nem zavaró.
- Szia! - köszönök neki. - Milyen a bál? - érdeklődöm, majd egy félmosolyt eresztek el. Valójában nem érdekel mi van odabent, csak próbálok kedves lenni, hisz egy jópár évig velük kell egy légtérben lennem, szóval nem lenne a legjobb, ha már az első napomon ellenségeket szereznék.
- Abból ítélve, hogy kijöttél nem lehet olyan jó odabent.
Utoljára módosította:Akimoto Hisashi, 2013. június 2. 16:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azokat lehet a legkönnyebben befolyásolni, akik tisztelnek téged.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 2. 17:17 | Link

Akimoto Hisashi

 Gondolatai összevisszaságából egy hang rántotta vissza a valóságba. Felemelte fejét, és az előtte álló fiúra nézett. Kifésült egy kósza tincset az arcából, és végig mérte a srácot. Elsősnek nézte, nagyjából egykorúnak tűnt.
-Nem, a bál nagyon jó. -mondta az igazat, de meg sem próbált jó kedvet mímelni. Rég nem érezte magát ilyen pocsékul, és most aztán ígazán nem volt kedve műmosolyt festeni a fáradt arcára.
-Te hogyhogy nem vagy bent? -tesztte fel a kérdést egyáltalán nem azzal a szándékkal, hogy csevegésbe kezdjen, hanem csak mert a csend zavaró kezdett lenni. Háttérben  kiszűrődtek a bál fényei is hangjai, a zene, a beszélgetés foszlányok, a nevetések. Kicsit kinyújtózott, ujjaival hátra fésülte a haját, és kicsit rendbe hozta magát, hogy még se nézzen ki annyira szörnyen. El tudta képzelni, hogy valószínűleg nem fest valami jó színbe, így vett pár mély levegőt, remélve, hogy attól talán kicsit jobban lesz. Nem lett volna alkalmas, hogy a bál napján megtöltse az előcsarnokot gyomra félig megemésztett tartalmával. Kiegyenesítette hátát, és továbbra is kifejezéstelen arcal, de mostmár az ismeretlen szemébe nézett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Akimoto Hisashi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 31
Írta: 2013. június 2. 18:00 | Link

Tiffany

- Hát ez nem volt túl meggyőző - felelem egy halk kacaj kíséretében. Látszik rajta, hogy valami baja van, de ebbe nem akarok belemenni, mert a végén meg órákig itt tartana.
- Óh engem nem igazán érdekelnek az ilyen puccos cuccok - válaszolok, majd lehuppanok a lány mellé. - Csak azért jöttem errefelé mert egy kicsit körül szeretnék nézni.
Azért ültem le mellé, mert jobban belegondolva, nem árt egy kis társaság, és ő megfelelőnek tűnt számomra. Végignézek a lányon, majd megszólalok:
- Amúgy a nevem Akimoto Hisashi - mutatkozok be. Valahogy ez a része mindig lemaradt, és csak a végén mutatkozom be, vagy ha a másik fél megkérdi a nevem. Persze csak ha nem rontom el már az elején a gorombaságommal. - Téged hogy hívnak? - kérdem, és egy mosolyt küldök felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azokat lehet a legkönnyebben befolyásolni, akik tisztelnek téged.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 4. 20:40 | Link

Hisashi

 Csöndben hallgatja a fiút, egyszer-kétszer rábólint a mondandójára.
-Á, szóval új vagy -válaszolja egy halvány mosollyal az ajkán- Én Tiffany Elswood vagyok, elsős, mint te, és rellonos. -mutatkozik be a szokásosnál bőbeszádűbben.
-Amúgy a bál csak minimálisan puccos -von vállat- igazából minden egész jól megy, én valószínűleg csak az izgalomtól lettem rosszul -említi meg a zavaró érzést a gyomrában. Lassacskán, ahogy beszél egyre múlik a fájdalom, és annak ellenére, hogy még mindig sápadt, már sokkal jobban érzi magát. Nem gondolta volna, hogy ennyire izgulna a tusa miatt, és nem tudta megállapítani, hogy ijedség, örök, vagy mindkettő vegyült abba az érzésbe ami hatalmába kerítette. Kifésülte a kósza tincseket az arcából, és már is sokkal barátságosabban tekintett a fiúra. Úgy döntött, annak ünneplésére, hogy bejutott a versenyzők közé, ma megpróbál minnél kedvesebb lenni mindenkivel. Pillanatnyilag lemondott Mira megkereséséről, hisz ráér későbre is, csak nem fogja mindenki a feketeséget felkérni mentornak. Kinyújtja lábait a lépcsőn, lábjefe kibukkanva a ruhája alól, és leteszi a talpait a hideg márványkőre. Hűsítő hatást kelt ki az érintés, ő meg lassan ki be hajlítja a lábfejét, annak érdekében, hogy elmuljon a magassarkú okozta fájdalom.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. június 4. 20:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 5. 14:33 | Link

Josheph Beck

Most hogy elmentek a tusa résztvevői, olyan üresnek érzem a levitát. Jó, igaaz, hogy még itt van Ruu, meg a többiek, de már most hiányzik nekem Alex, Vani és a többi levitás tusás. Egy ideig benn ülök a klubhelyiségben, és olvasgatom egy kicsit, e aztán megunom az egyedül létet, és elindulok valamerre. Nem is tudom, hogy hova menjek, csak valakivel tudjak beszelni. Egy kis ideig a vigadófreskó folyosóján  állok. Szeretek ott lenni, mert mindig mosolyt csalnak az arcomra, de aztán onnan is elmegyek. Elkalandoznak a gondolataim, sok minden az eszembe jut, bár legtöbbje tiszta hülyeség. Nem is figyelek arra, hogy merre megyek, csak sétálok. Egyszer csak azt veszem észre, hogy egészen a nyugati szárnyig jöttem el. Itt megállok, és leülök a márványlépcsőre. A könyvem - vagyis a mangám - egész végig a kezemben volt, így itt folytatom az olvasását. Hamar befejezem, mert már nincs sok belőle, majd hátradőlök a lépcsőn, és a mennyezetet nézem. Sokszor megállok itt, hogy az ott lévő freskókat nézegessem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 6. 17:12 | Link

Noel
valamikor jún. első hetében

Nagy levegő, majd már lépem is át a suli kapuját, azt persze nem tudom megmondani, pontosan hányadszor. A bezártságérzet megint elkap, de most korántsem annyira súlyosan, mint általában. Tudom, ha megint úgy érzem, megint lelécelhetek, legalább is egy kicsit.
Azért vicces, hogy nyáron még a kötött sapim  kell igazgatnom, de már csomószor kiakadtam az időre, még egyszer nem fogok. Lassan lépkedek a rét mellett, és csüggedten sóhajtok, mikor nem látok egy elejtett diákot se. Tehát Noelnek se híre, se hamva, még mindig. Nem tudom, mikor tűnt el csak úgy, már akkor sem volt itt, mikor én csak fontolgattam a kitérőt. Felmorranok, kellett is ez nekem, mint hátamra a púp. Bár... nem sokat vesztetettem, maximum pár napot az életemből, és elmondhatom, hogy igen... megpróbáltam. Az már más tészta, hogy apámat még most se sikerült fellelnem, de úgy döntöttem, majd ha leküzdhetetlen hiányérzetet érez, megtalál ő. És nem, nem estem letargiába, pedig a nyálas tinifilmekben mindig ez történik. Lehet... az agyam már ráállt a mindenre tojok életnézetemre, ami jó, mert kevesebb erőfeszítésembe kerül ezt megvalósítani. A lépteim is hanyagok, és pofátlanul röhög a srácon, aki épp most nyelt be egy tarantallegrát. Na, legalább a háztársak se unatkoztak, hurrá.
Utolsó kortyokat iszom ki a papírpohárban lévő kávémból, áldom a Mekit, még ha a sor irdatlan hosszú is tud lenni.
A csarnokba érve, viszont megtorpanok. Na, nem a hely szépsége nyűgöz le újfent, arra teszek magasról, inkább a srác, aki nekem háttal áll... és bőrönd, vagy micsoda van nála.
Tehát visszajött. Ami azt jelenti, valamikor lelécelt ő is. Egyetlen szó nélkül. Nem tudom, miért lepődök meg ezen, mikor utoljára beszéltünk, sőt ha jobban belegondolok többször is mondta, hogy nem tartozik semmivel, és én se neki, én meg szerintem tök jól teljesítettem a dolog rám eső részét. Aaaaj be kell szereznem, egy "hogyan legyek barát?" könyvet, mert... mert nekem ez nem megy.
Számomra csak pár pillanatig tűnt, míg a sokkhatás eluralkodott rajtam, aztán vállat vonva közelítem meg az illetőt.
- Höh, már megint szeptember 1. van?- oké, ennél gyatrább "isten hozott" megnyilvánulásom még sose volt, azért egy mosolyhoz hasonló valami csak összejön. A poharam kidobom a kukába, majd a bőröndömmel megállok mellette, és az arcát vizslatom. Már nem okoz gondot ignorálni a heget, eleinte se zavart, bár akkor nem tudtam róla levenni a szemem, mostanra teljesen hozzászoktam. Inkább azért fürkészem, hogy lássam, mi van vele, ugyanis kérdezni... na azt aztán nem. Ennyit a magabiztos, független nőről, akit elképzeltem, mint példakép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint