28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] Le | Téma száljai | Témaleírás
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 365
Írta: 2019. szeptember 1. 20:15 | Link

Mint kecske a kést


Fintorgok egy sort, ahogy a körém gyűlt csapat lassan szétszóródik, és valósággal menekülni kezd előlem. Körülbelül, mintha leprás lennék. Vagy nemi beteg. Mit is mondott Charlotte Françoisról? Hogy az Ispotályban van és épp… Áh, balsors!
- Szerintem nálad már a születésedkor elbaszódtak a dolgok – jegyzem meg, hatalmas, tenyérbe mászó vigyorral az arcomon. Pukkadjon meg, hülye liba! Nem mondhatja, hogy nem ajánlottam fel semmit a szolgáltatásaiért. Én bőkezű voltam, adtam volna neki egy csomó pénzt. Az már az ő gondja, hogy nem élt a helyzettel.
- Nekem lehet nem, de szerintem már elég sokan jártak benned – tolom még egy fokozattal feljebb a pimaszságmérőt. Mondjuk abban igaza van, hogy egyáltalán nem értek a házimunkához. Soha életemben nem fogtam egy felmosót sem, hisz gazdag aranyvérűként sosem kellett ilyenekkel foglalkoznom. Megvoltak erre a cselédek, akiket ráadásul még apám is pumpált elég rendesen, szóval jól meg voltak fizetve.
Arcomról hamarosan leolvad a mosoly, ahogy a hajam bekerül a veszekedésbe. Ilyenkor örülök neki, hogy nem legilimentor a kicsike, mert akkor megtudná, hogy a hajkoronám a mindenem. De tényleg, milliókat vagyok képes arra költeni, hogy mindig csinos és ápolt legyen. Durcásan összefogom a vita tárgyát, majd előre húzom magamhoz. A hajamat ne! Valószínűleg nagyon benne lehetek Charlotte bögyében, mivel nem csak a loboncomat, de a méreteimet is kritizálja. Ez alkalommal én lépek egy lépéssel közelebb hozzá, majd barna íriszeimet az ő kékjébe fúrom.
- Miért nem nézed meg te magad, hogy igazad van e? – Azzal megfogom csuklóját és az említett testrészemre helyezem azt. Koromhoz képest szerintem elég érett vagyok, ne tévesszen meg senkit a feminin külső.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
Diák Rellon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Charlotte
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 493
Írta: 2019. szeptember 6. 14:31 | Link

Tudom, hogy szeretsz


- Annál sokkal régebb óta - biccentek, de nem teszek hozzá egyebet. Sőt, arra se reagálok, amit a fejemhez vág. Gondolja csak ezt, mert az nekem tök jó, így nem kell magyarázkodni, hogy teljesen pancser tudok lenni, ha pasikról van szó, meg amúgy is kit érdekelnek. Igen, a nőket is leszarom, mielőtt még téves feltételezés alakulna itt ki.
Na de mikor olyasmit tesz, amit még soha senki nem mert, bennem nagyon felmegy a pumpa, de tényleg.
Egy fél pillanat, míg a kezem hozzáér, aztán úgy kapom el, mintha legalább tűzhöz nyúltam volna, a másodikban meg, szabad kezemmel akkorát húzok be neki, hogy összeteheti a két kezét, ha nem törik el az orra. Mondjuk a vér elkezd folyni, de ez most baromira nem érdekel.
- Ki az Isten faszának képzeled magad, ha? Mégis mi a franc bajod van neked? Miért nem fogod fel, hogy valakit már a puszta létezésed is irritál, és ahelyett, hogy egy cseppet is vonzódna hozzád, fefordul a gyomra tőled, ha? - kiabálok? Ja, meglehet, de azt is leszarom, meg azt is, ha épp neki fáj, nem hagyok neki időt, folyamatosan lökök rajta egyet-egyet, majd mikor észreveszem, hogy kibillen az egyensúlyából, a hajánál fogva kapom el, hogy el ne essen nekem, nem akarok én miatta büntit.
- MEG... NE... LÁSSALAK... MÉGEGYSZER, mert komolyanmondomhogyaszartiskiátkozombelőled - igen, ezt egy szuszra közlöm vele, majd elengedem, és elsétálok onnan, mielőtt még egy tanárt is odavonzanánk a közelünkbe. Nagyon ajánlom neki, hogy meg is értse a hallottakat, bár amennyi esze van, nem adok erre sok esélyt. Hülye gyerek.


//  Love Love Love //
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. szeptember 6. 14:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Thomas szerint cukinak tűnök ^^
Várszegi Gábor
Diák Eridon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2019. november 19. 11:42 | Link

Drinóczi Gerda Vivien


Gábor izgatottan dobol ujjaival a vonat ülésének karfáján, miközben ezredjére pörgeti végig fejében az elmúlt napok történéseit. Életében először cselekszik úgy, hogy az teljesen szembe megy a szülei akaratával. Még maga sem érti, hogy hogyan jutott arra döntésre, hogy az atyai szigor és az anyai féltés ellenére teljesen egyedül elköltözik otthonról, és beiratkozik a Bagolykőbe...
Gyermekkora szinte teljes mértékig mágiától mentesen telt. Nevelőapja bankár egy jól menő budapesti banknál, édesanyja pedig pszichológusként dolgozik, és ideje nagy részét otthon tölti. Mindig is nagyon jó szülei voltak Gábornak, és mivel egyedüli gyerekként nevelkedett a családban, így teljes figyelmüket rá tudták fordítani. Azzal most már tisztában van, hogy ez nem minden esetben volt teljesen egészséges, de azért a szülők is igyekeztek kerülni a túlzásokat.
Figyeltek rá, féltették, de mivel Gábor sem okozott csalódást, ezért a kellő szabadságot is megadták neki. Így az egész élet nagyon harmonikusan és kiszámíthatóan telt, egészen addig, míg először látogatott el egyedül a nagyihoz egy hétre.
Nagyi Balatonfüred mellett élt egy kis faluban, ahol év közben alig, nyáron viszont nagyon is pezsgő volt az élet. A nagyapáról mindig homályosan mesélt ő is és anya is, így még az sem derült ki Gábor számára, hogy pontosan mikor és hogyan halt meg. Minden esetre ő világ életében úgy tudta, hogy nagyi egyedül él. Szóval ezen az első nyáron, amikor a szülei otthagyták őt egy hétre nagyival, minden megváltozott. Eleinte semmi különös nem történt, lementek együtt a strandra, megsütötték a szokásos nyaralásindító hekket, nagyi olvasott a kertben, Gábor kiment a stégre. Nézte a vizet, a nádast, majd érdekes hangokra lett figyelmes. Mintha valaki szólongatta volna. Gábor körbepillantott, de a legközelebbi pancsoló családot is már több száz méterrel elhagyta. Tovább folytatta útját, majd ismét hallotta a hangot. Felkapta a fejét, és egy sikló csúszott el mellette villámgyorsan. Gábor nem tudta hova tenni a dolgot, de arra gyanakodott, hogy napszúrást kaphatott, ezért visszafordult a nyaralójuk felé. Otthon vacsora közben elmesélte nagyinak a délutáni élményeit. Nagyi arcán széles mosoly terült el, majd elkezdte kérdezgetni a fiút arról, hogy korábban is tapasztalt-e már ehhez hasonlót. Gábornak mindig is voltak érdekes gondolatai, megérzései, és néha úgy érzékelte, mintha egy-egy tárgy megmozdult volna körülötte, de sosem tulajdonított különösebb jelentőséget ezeknek a dolgoknak. Most azonban mindent bevallott... Ekkor mesélt neki nagyi először boszorkányokról, varázslókról, repülő tárgyakról, átkokról, és különleges lényekről. A 12 éves fiú teljesen összezavarodott. Először nagyon megijedt, majd érdeklődni kezdett, aztán ismét elutasította, nem akart hinni a fülének. Nagyi érzékelte a kétségbeesését, ezért lekerekítette a történetet, és elküldte aludni. A következő nap ugyanígy telt, majd a következő három is. Azon a nyáron még nem látta nagyit varázsolni, de alig várta, hogy újra meglátogathassa őt. A következő nyáron került sor először arra, hogy Gábor szemtanúja lehetett a mágiának, és nagyi elmondta neki, hogy ő is egy boszorkány, és feltehetőleg Gábornak is vannak varázsképességei…
Hirtelen nagyot fékezett a vonat, ezzel kiszakítva Gábort a gondolataiból. A fiú kinézett a függöny mögül, és megpillantotta leendő iskolájának hatalmas kapuját. Gyorsan összeszedte magát, és lelkes izgatottsággal ugrott le a peronra, majd indult az iskola felé.
Utoljára módosította:Várszegi Gábor, 2019. november 19. 17:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
Mestertanonc Rellon (H), Elemi mágus, Edictum lektor, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 19. 14:16 | Link

Várszegi Gábor

Kattan az öngyújtó, a szájából kilógó cigi pedig felizzik egy pillanatra, hogy aztán lassan égjen tovább. A kifújt füst ködbe burkolja vékony alakját, ahogy a kastély felé baktat, elvégre bármennyire is maradt volna otthon, ideje tiszteletét tennie a tanóráin. Ahogy eddig is tette egyébként, de ez most mellékes. Késésben van, de nem zavartatja magát különösebben, Henrik jó fej, nem valószínű, hogy a nyakába varr egy büntetést. Várffy-tól már jobban tart, a büntetőmunka kiosztása óta ugyanis nem igen hallott felőle, márpedig várja azt a híres "személyes megbízatást".
Fel sem tűnik neki, hogy egy ifjonc elsős mekkora lendülettel húz el mellette, ugyanis épp zenelejátszóját nyomkodja - egészen pontosan a felrúnázott telefonját -, csak később, mikor felpillant a készülékből veszi észre, hogy eddig az eridonos nem volt ott. Ahh, gólyák, majd rájönnek, mi a dörgés. Hagyja, hogy az egyelőre tökéletesen látható alak távolodva egy ponttá zsugorodjon, ugyanolyan kényelmesen szívja cigarettáját. Rég gyújtott már rá, de ma szükségét érzi, mert az éjszakája megint rémesen telt. Persze az haladás, hogy múlt héten Zlatanhoz behúzódhatott egy lidércnyomást követően, majd részben kialhatta magát. Ma is ivott már két kávét, de olyan, mintha csapvizet folyatna magába, egyszerűen már nem hat. Talán érdemes volna Riley-nak beszámolni enyhe insomniájáról is, ha netán tán arra járna.
A kastély bejáratán átlépve a csarnokban találja magát, ezzel együtt beérve a friss húst. Bár Gerdának nem tiszte megmondani, hogy ki tűnik tanácstalannak és ki nem, azért hagyatkozik az első megérzésére. Ebben az óriási épületben pikk-pakk el lehet tévedni, úgyhogy kedves lesz és segít. Legalábbis ő ebben a hitben él. Szív még egyet cigijéből - kit érdekel, hogy beltérről beszélünk, nyomassuk! -, majd odalép az ismeretlenhez.
- Hello, minden oké? Tudod, merre van az arra? - szemei kissé összeszűkülnek, hangja pedig rekedtesen szól. Éljen a dohányzás és az egész napos némaság, ha egyszer meg kell szólalnia, úgy hangzik, mint egy tüdőrákos nőstény rinocérosz - és az nagyon durva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várszegi Gábor
Diák Eridon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2019. november 19. 17:50 | Link

Drinóczi Gerda Vivien


Gábor egészen hihetetlen sebességgel ugrik le a vonatról, maga után rántva a bőröndjét és sporttáskát, majd ugyanilyen tempóval robog a hatalmas épület felé. Nem igazán godolkozik azon, hogy mit is fog kezdeni magával ha megérkezett, csak az jár a fejében, hogy végre láthassa az iskolát, beléphessen a kapun, amiről nagyi egész nyáron magyarázott neki, és elkezdhesse élete legújabb és várhatóan legizgalmasabb fejezetét.
A nagy sietségben teljesen meg is feledkezik arról, hogy az állomástól az iskoláig vezető úton is tömérdek látnivaló lett volna, és segítséget sem ártott volna kérnie az arra járó diákforma emberektől, hogy ha megérkezett, akkor mégis merre induljon tovább.
Már csak néhány kanyar... és megérkezett! Szájtátva bámulja az elé táruló hatalmas épületet. El sem hiszi, hogy tényleg itt van, tényleg létezik ez a világ, és ő tényleg részese lehet. Az udvarba érve lassabra veszi a tempót, majd betolja vállával az óriási kaput és belép az iskolába.
A csarnokban ledobja a táskáit, vesz egy mély lélegzetet... És akkor valaki megszólítja.
-Ó.. hello! Igen, azt hiszem minden oké... Igazából még arról sincs sok elképzelésem, hogy mi is az arra...- széles mosoly terül el arcán, ahogy felpillant a kedves idegenre, és konstatálja magában, hogy valójában tényleg eddig tartott a tudománya.
- Szóval az van, hogy nagyjából fél órája szálltam le a vonatról, és annyit tudtam, hogy idáig el kell jutnom. Egy olyan infóm van még, hogy az Eridont kell keresnem... Tudnál segíteni?-
Kicsit bénán érzi magát, hogy ennyire tudatlan, de nem tűnik olyan ijesztőnek a lány, és abból ítélve, hogy a bejárati csarnokban egy égő cigit tart a kezében még fel is kelti a fiú érdeklődését. Mindig kedvelte azokat az embereket, akiket nem lehet olyan egyszerűen rendre utasítani, sőt titkon ő is vágyott erre a tulajdonságra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
Mestertanonc Rellon (H), Elemi mágus, Edictum lektor, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 20. 12:03 | Link

Várszegi Gábor

Totális késésben van, igazán mindegy, hogy segít-e az újonnan érkezőnek, vagy elmegy mellette. Ez pusztán emberség, amiből ő keveset kapott az elmúlt négy évben, adni viszont annál többet próbál. Na azért véresen komolyan se veszi magát, ha nem kérnek belőle, ezer százalék, hogy tovább áll. Ez a veszély azonban nem fenyegeti, mivel az eridonos pontosan annyira elveszett, mint bárki más, aki először tette be a lábát a kastélyba.
- Akkor kitaláljuk - elmosolyodik és zsebre vágja szabad kezét, miközben a cigit ismét szájához emeli. Hallgatja Gábort, közben pedig bólint egyet és kifújja a füstöt, ismét. Sajnos viharos sebességgel fog így elfogyni, úgyhogy amíg teheti, lehet előkap egy másikat. De addig is... - Persze, a nyugati szárnyba kell majd menned, de egy darabig el tudlak kísérni - megvonja vállát, végül leejti a csikket, hogy bakancsával könnyedén taposson rá. Hihetnénk, hogy van akkora tahó, hogy ott hagyja, de ha másért nem, hát a jó benyomás kedvéért előveszi pálcáját és a kukához repteti, hogy nyoma se maradjon. Kivételesen nem érezte úgy, hogy a muglimódszerű lehajlás, felvétel, séta, kidobás, visszatérés körforgást kéne végigcsinálnia. Fejével a megfelelő irányba bök és lassú léptekkel elindul, várva, hogy a gólya is kövesse.
- Izgulsz már? - oldalra pillant egy rövid időre, aztán zsebébe nyúl a cigarettájáért, hogy még egyet elszívhasson, mielőtt belép a terembe. Sajnos semmilyen hatást nem tapasztalt eddig, de hátha most majd megtörténik a csoda. Meg sem állva gyújtja meg és rak vissza mindent oda, ahonnan elővette, csak ezután jut eszébe, hogy még be sem mutatkoztak. Na nem valószínű, hogy megjegyzik egymást, nagyjából lehetetlen, hogy összefussanak, de az illem mindenképp megköveteli ezt a gesztust. - Amúgy Gerda vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várszegi Gábor
Diák Eridon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2019. november 21. 13:38 | Link

Gerda


Nem túl meglepő, de mégis váratlanul érte a fiút, hogy érkezése után nem sok köze lesz a helyhez. Nagyi annyit és úgy mesélt Bagolykőről, hogy Gábor már szinte otthonának érezte az elmúlt hetekben. Most azonban nagyon hálás, hogy a zavara nem tartott túl sokáig, és a felsőbbéves lány pont jókor érkezett megmentésére.
- Az nagyon szuper lenne! Te amúgy melyik házba jársz? És régóta vagy itt? Mesélsz kicsit a helyről?-
Gábor nagyon megörült, hogy végre valaki olyannal beszélhet erről a világról, aki nem hosszú évtizedekkel ezelőtt élt benne, hanem szerves résztvevője. Valószínűleg rengeteg minden megváltozott azóta, hogy nagyi itt járt, és a fiú ég a kíváncsiságtól, hogy jobban beleássa magát a témába.
Amikor Gerda előveszi a pálcáját, és az elnyomott csikket egy kecses mozdulattal a kukába repíti, na ekkor érzi meg igazán Gábor, hogy ez tényleg valóságos. Tátott szájjal figyeli a lányt, majd igyekszik palástolni zavarát, és gyorsan elkapja tekintetét.
-Hát... Elsőre azt akartam mondani, hogy nem, de csak büszkeségből tettem volna, szóval... Igen, nagyon izgulok. Totál ismeretlen számomra a varázsló világ, és most úgy érzem magam, mintha minden amit eddig gondoltam a dolgok működéséről az hibás, vagy legalábbis hiányos lenne. Te varázsló családból származol?-
A lány újabb cigarettát húz elő a zsebéből, és rá is gyújt. Olyan természetességgel teszi ezt, mintha egy pohár narancslét szürcsölgetne a folyosón.
- Nem aggódsz, hogy emiatt megbütetenek?- mutat a cigire. - Vagy van valami trükköd, amitől nem veszik észre?-
Gábor felkapja a táskáit, és elindul a lány után, aki feltehetőleg elvezeti majd őt a "bázisra".-Én pedig Gábor.
Utoljára módosította:Várszegi Gábor, 2019. november 21. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
Mestertanonc Rellon (H), Elemi mágus, Edictum lektor, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 29. 15:11 | Link

Várszegi Gábor

A lelkesedésre automatikus mosolyra húzódik szája, hiszen pontosan tudja, milyen az első nap. Csomó új inger, a látvány, egyáltalán a tény, hogy az ember jó helyen jár. Így, bár nem egy beszédes típus, végül megadja magát és úgy dönt, talán kimerítőbben válaszol, mint egyébként tenné.
- Rellonos vagyok. Az alapképzést itt fejeztem be négy éve, most pedig visszajöttem mesterképzésre, úgyhogy elég régóta - ismét megvonja vállát, a miértekre úgysem térne ki. Ha Gábor kérdezne, minden bizonnyal ködösítene, vagy hazudna, ami ugyan nem szokása, a szükség ezúttal törvényt bontana. Eközben gondolatai a Bagolykő felé kalandoznak, vagy inkább arra, mit kéne mondania a helyről. Az a helyzet, hogy nincsenek olyan szavak, amik leírják az itt zajló dolgokat, legyen szó akár pozitívumról, akár negatívumról. - Ami a tanodát illeti, elég jó hely. Többnyire kedvesek az emberek és a tanárok is ott vannak a szeren. Néhányan persze felsőbbrendűnek hiszik magukat a származásuk, a házuk vagy anyagi helyzetük miatt, de ez ne tántorítson el semmitől - ahogy haladnak a folyosón, eszébe jut Felagund, aki bár hihetetlenül jó tanár, finoman szólva is mufurc. Ó igen, a vén prof nem egyszerűen híres vagy hírhedt, egyenesen legendás magaslatokba emelkedett. Mindenki behúzott nyakkal ül az óráján és van egy bizarr kisugárzása, amitől egyből a gatyádba csinálsz. Persze ettől még a tény tény marad: legyen bármily szigorú, remekül végzi a munkáját.
- Először találkozni a mágiával varázslatos dolog - megmosolyogja a fiú naivitását és lelkesedését. Amikor majd nem megy a bűbájtan, vagy elhasal gyógynövénytanon, már nem lesz annyira izgalmas ez az egész. - Én nem igazán tudom, milyen érzés felfedezni ezt az egészet, mivel a szüleim mágusok. Nekem tulajdonképpen ez volt a normális - azt már nem teszi hozzá, hogy egyébként elemi mágusként még furcsább dolgok történtek vele később. Most meg épp nem történnek vele, mert az erejét korlátozó fülbevaló megakadályozza a hirtelen kitöréseket, ezáltal az elemét is lecsillapítja. Már semmi sem ugyanaz.
- A hétvégén így is az igazgatónál rendezgettem iratokat. Nem jött be a helyettesének, hogy nyakig elástam, van ilyen - őszintén, ha ennyivel megúszta a Várffy ellen elkövetett kellemetlenkedést, akkor egy kis bagóért levonnak pár pontot a házától. Ahogy elnézte, úgyis már mínuszba mennek lassan, úgyhogy nem rajta fog múlni háza dicsősége. - Egy ideje már nem dohányzom, de ma úgy éreztem, rá kell gyújtanom. Kétszer - óvatos mosolyra húzódnak ajkai, ahogy végül újra beleszív a cigijébe. Messze a terem, az Eridon még inkább, úgyhogy nem kell sietnie. Mire odaérnek majd, bőven eltűnik dohányának utolsó maradéka is. A bemutatkozásra csak biccent egyet, mintegy tudomásul véve az információt. Gábor. Talán nem felejti el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint