29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. szeptember 1. 20:15 | Link

Mint kecske a kést


Fintorgok egy sort, ahogy a körém gyűlt csapat lassan szétszóródik, és valósággal menekülni kezd előlem. Körülbelül, mintha leprás lennék. Vagy nemi beteg. Mit is mondott Charlotte Françoisról? Hogy az Ispotályban van és épp… Áh, balsors!
- Szerintem nálad már a születésedkor elbaszódtak a dolgok – jegyzem meg, hatalmas, tenyérbe mászó vigyorral az arcomon. Pukkadjon meg, hülye liba! Nem mondhatja, hogy nem ajánlottam fel semmit a szolgáltatásaiért. Én bőkezű voltam, adtam volna neki egy csomó pénzt. Az már az ő gondja, hogy nem élt a helyzettel.
- Nekem lehet nem, de szerintem már elég sokan jártak benned – tolom még egy fokozattal feljebb a pimaszságmérőt. Mondjuk abban igaza van, hogy egyáltalán nem értek a házimunkához. Soha életemben nem fogtam egy felmosót sem, hisz gazdag aranyvérűként sosem kellett ilyenekkel foglalkoznom. Megvoltak erre a cselédek, akiket ráadásul még apám is pumpált elég rendesen, szóval jól meg voltak fizetve.
Arcomról hamarosan leolvad a mosoly, ahogy a hajam bekerül a veszekedésbe. Ilyenkor örülök neki, hogy nem legilimentor a kicsike, mert akkor megtudná, hogy a hajkoronám a mindenem. De tényleg, milliókat vagyok képes arra költeni, hogy mindig csinos és ápolt legyen. Durcásan összefogom a vita tárgyát, majd előre húzom magamhoz. A hajamat ne! Valószínűleg nagyon benne lehetek Charlotte bögyében, mivel nem csak a loboncomat, de a méreteimet is kritizálja. Ez alkalommal én lépek egy lépéssel közelebb hozzá, majd barna íriszeimet az ő kékjébe fúrom.
- Miért nem nézed meg te magad, hogy igazad van e? – Azzal megfogom csuklóját és az említett testrészemre helyezem azt. Koromhoz képest szerintem elég érett vagyok, ne tévesszen meg senkit a feminin külső.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Charlotte Elisabeth Felagund
Független boszorkány, Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Charlotte
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 570
Írta: 2019. szeptember 6. 14:31 | Link

Tudom, hogy szeretsz


- Annál sokkal régebb óta - biccentek, de nem teszek hozzá egyebet. Sőt, arra se reagálok, amit a fejemhez vág. Gondolja csak ezt, mert az nekem tök jó, így nem kell magyarázkodni, hogy teljesen pancser tudok lenni, ha pasikról van szó, meg amúgy is kit érdekelnek. Igen, a nőket is leszarom, mielőtt még téves feltételezés alakulna itt ki.
Na de mikor olyasmit tesz, amit még soha senki nem mert, bennem nagyon felmegy a pumpa, de tényleg.
Egy fél pillanat, míg a kezem hozzáér, aztán úgy kapom el, mintha legalább tűzhöz nyúltam volna, a másodikban meg, szabad kezemmel akkorát húzok be neki, hogy összeteheti a két kezét, ha nem törik el az orra. Mondjuk a vér elkezd folyni, de ez most baromira nem érdekel.
- Ki az Isten faszának képzeled magad, ha? Mégis mi a franc bajod van neked? Miért nem fogod fel, hogy valakit már a puszta létezésed is irritál, és ahelyett, hogy egy cseppet is vonzódna hozzád, fefordul a gyomra tőled, ha? - kiabálok? Ja, meglehet, de azt is leszarom, meg azt is, ha épp neki fáj, nem hagyok neki időt, folyamatosan lökök rajta egyet-egyet, majd mikor észreveszem, hogy kibillen az egyensúlyából, a hajánál fogva kapom el, hogy el ne essen nekem, nem akarok én miatta büntit.
- MEG... NE... LÁSSALAK... MÉGEGYSZER, mert komolyanmondomhogyaszartiskiátkozombelőled - igen, ezt egy szuszra közlöm vele, majd elengedem, és elsétálok onnan, mielőtt még egy tanárt is odavonzanánk a közelünkbe. Nagyon ajánlom neki, hogy meg is értse a hallottakat, bár amennyi esze van, nem adok erre sok esélyt. Hülye gyerek.


//  Love Love Love //
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. szeptember 6. 14:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várszegi Gábor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2019. november 19. 11:42 | Link

Drinóczi Gerda Vivien


Gábor izgatottan dobol ujjaival a vonat ülésének karfáján, miközben ezredjére pörgeti végig fejében az elmúlt napok történéseit. Életében először cselekszik úgy, hogy az teljesen szembe megy a szülei akaratával. Még maga sem érti, hogy hogyan jutott arra döntésre, hogy az atyai szigor és az anyai féltés ellenére teljesen egyedül elköltözik otthonról, és beiratkozik a Bagolykőbe...
Gyermekkora szinte teljes mértékig mágiától mentesen telt. Nevelőapja bankár egy jól menő budapesti banknál, édesanyja pedig pszichológusként dolgozik, és ideje nagy részét otthon tölti. Mindig is nagyon jó szülei voltak Gábornak, és mivel egyedüli gyerekként nevelkedett a családban, így teljes figyelmüket rá tudták fordítani. Azzal most már tisztában van, hogy ez nem minden esetben volt teljesen egészséges, de azért a szülők is igyekeztek kerülni a túlzásokat.
Figyeltek rá, féltették, de mivel Gábor sem okozott csalódást, ezért a kellő szabadságot is megadták neki. Így az egész élet nagyon harmonikusan és kiszámíthatóan telt, egészen addig, míg először látogatott el egyedül a nagyihoz egy hétre.
Nagyi Balatonfüred mellett élt egy kis faluban, ahol év közben alig, nyáron viszont nagyon is pezsgő volt az élet. A nagyapáról mindig homályosan mesélt ő is és anya is, így még az sem derült ki Gábor számára, hogy pontosan mikor és hogyan halt meg. Minden esetre ő világ életében úgy tudta, hogy nagyi egyedül él. Szóval ezen az első nyáron, amikor a szülei otthagyták őt egy hétre nagyival, minden megváltozott. Eleinte semmi különös nem történt, lementek együtt a strandra, megsütötték a szokásos nyaralásindító hekket, nagyi olvasott a kertben, Gábor kiment a stégre. Nézte a vizet, a nádast, majd érdekes hangokra lett figyelmes. Mintha valaki szólongatta volna. Gábor körbepillantott, de a legközelebbi pancsoló családot is már több száz méterrel elhagyta. Tovább folytatta útját, majd ismét hallotta a hangot. Felkapta a fejét, és egy sikló csúszott el mellette villámgyorsan. Gábor nem tudta hova tenni a dolgot, de arra gyanakodott, hogy napszúrást kaphatott, ezért visszafordult a nyaralójuk felé. Otthon vacsora közben elmesélte nagyinak a délutáni élményeit. Nagyi arcán széles mosoly terült el, majd elkezdte kérdezgetni a fiút arról, hogy korábban is tapasztalt-e már ehhez hasonlót. Gábornak mindig is voltak érdekes gondolatai, megérzései, és néha úgy érzékelte, mintha egy-egy tárgy megmozdult volna körülötte, de sosem tulajdonított különösebb jelentőséget ezeknek a dolgoknak. Most azonban mindent bevallott... Ekkor mesélt neki nagyi először boszorkányokról, varázslókról, repülő tárgyakról, átkokról, és különleges lényekről. A 12 éves fiú teljesen összezavarodott. Először nagyon megijedt, majd érdeklődni kezdett, aztán ismét elutasította, nem akart hinni a fülének. Nagyi érzékelte a kétségbeesését, ezért lekerekítette a történetet, és elküldte aludni. A következő nap ugyanígy telt, majd a következő három is. Azon a nyáron még nem látta nagyit varázsolni, de alig várta, hogy újra meglátogathassa őt. A következő nyáron került sor először arra, hogy Gábor szemtanúja lehetett a mágiának, és nagyi elmondta neki, hogy ő is egy boszorkány, és feltehetőleg Gábornak is vannak varázsképességei…
Hirtelen nagyot fékezett a vonat, ezzel kiszakítva Gábort a gondolataiból. A fiú kinézett a függöny mögül, és megpillantotta leendő iskolájának hatalmas kapuját. Gyorsan összeszedte magát, és lelkes izgatottsággal ugrott le a peronra, majd indult az iskola felé.
Utoljára módosította:Várszegi Gábor, 2019. november 19. 17:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
Mestertanonc Rellon (H), Elemi mágus, Edictum lektor, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 189
Írta: 2019. november 19. 14:16 | Link

Várszegi Gábor

Kattan az öngyújtó, a szájából kilógó cigi pedig felizzik egy pillanatra, hogy aztán lassan égjen tovább. A kifújt füst ködbe burkolja vékony alakját, ahogy a kastély felé baktat, elvégre bármennyire is maradt volna otthon, ideje tiszteletét tennie a tanóráin. Ahogy eddig is tette egyébként, de ez most mellékes. Késésben van, de nem zavartatja magát különösebben, Henrik jó fej, nem valószínű, hogy a nyakába varr egy büntetést. Várffy-tól már jobban tart, a büntetőmunka kiosztása óta ugyanis nem igen hallott felőle, márpedig várja azt a híres "személyes megbízatást".
Fel sem tűnik neki, hogy egy ifjonc elsős mekkora lendülettel húz el mellette, ugyanis épp zenelejátszóját nyomkodja - egészen pontosan a felrúnázott telefonját -, csak később, mikor felpillant a készülékből veszi észre, hogy eddig az eridonos nem volt ott. Ahh, gólyák, majd rájönnek, mi a dörgés. Hagyja, hogy az egyelőre tökéletesen látható alak távolodva egy ponttá zsugorodjon, ugyanolyan kényelmesen szívja cigarettáját. Rég gyújtott már rá, de ma szükségét érzi, mert az éjszakája megint rémesen telt. Persze az haladás, hogy múlt héten Zlatanhoz behúzódhatott egy lidércnyomást követően, majd részben kialhatta magát. Ma is ivott már két kávét, de olyan, mintha csapvizet folyatna magába, egyszerűen már nem hat. Talán érdemes volna Riley-nak beszámolni enyhe insomniájáról is, ha netán tán arra járna.
A kastély bejáratán átlépve a csarnokban találja magát, ezzel együtt beérve a friss húst. Bár Gerdának nem tiszte megmondani, hogy ki tűnik tanácstalannak és ki nem, azért hagyatkozik az első megérzésére. Ebben az óriási épületben pikk-pakk el lehet tévedni, úgyhogy kedves lesz és segít. Legalábbis ő ebben a hitben él. Szív még egyet cigijéből - kit érdekel, hogy beltérről beszélünk, nyomassuk! -, majd odalép az ismeretlenhez.
- Hello, minden oké? Tudod, merre van az arra? - szemei kissé összeszűkülnek, hangja pedig rekedtesen szól. Éljen a dohányzás és az egész napos némaság, ha egyszer meg kell szólalnia, úgy hangzik, mint egy tüdőrákos nőstény rinocérosz - és az nagyon durva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várszegi Gábor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2019. november 19. 17:50 | Link

Drinóczi Gerda Vivien


Gábor egészen hihetetlen sebességgel ugrik le a vonatról, maga után rántva a bőröndjét és sporttáskát, majd ugyanilyen tempóval robog a hatalmas épület felé. Nem igazán godolkozik azon, hogy mit is fog kezdeni magával ha megérkezett, csak az jár a fejében, hogy végre láthassa az iskolát, beléphessen a kapun, amiről nagyi egész nyáron magyarázott neki, és elkezdhesse élete legújabb és várhatóan legizgalmasabb fejezetét.
A nagy sietségben teljesen meg is feledkezik arról, hogy az állomástól az iskoláig vezető úton is tömérdek látnivaló lett volna, és segítséget sem ártott volna kérnie az arra járó diákforma emberektől, hogy ha megérkezett, akkor mégis merre induljon tovább.
Már csak néhány kanyar... és megérkezett! Szájtátva bámulja az elé táruló hatalmas épületet. El sem hiszi, hogy tényleg itt van, tényleg létezik ez a világ, és ő tényleg részese lehet. Az udvarba érve lassabra veszi a tempót, majd betolja vállával az óriási kaput és belép az iskolába.
A csarnokban ledobja a táskáit, vesz egy mély lélegzetet... És akkor valaki megszólítja.
-Ó.. hello! Igen, azt hiszem minden oké... Igazából még arról sincs sok elképzelésem, hogy mi is az arra...- széles mosoly terül el arcán, ahogy felpillant a kedves idegenre, és konstatálja magában, hogy valójában tényleg eddig tartott a tudománya.
- Szóval az van, hogy nagyjából fél órája szálltam le a vonatról, és annyit tudtam, hogy idáig el kell jutnom. Egy olyan infóm van még, hogy az Eridont kell keresnem... Tudnál segíteni?-
Kicsit bénán érzi magát, hogy ennyire tudatlan, de nem tűnik olyan ijesztőnek a lány, és abból ítélve, hogy a bejárati csarnokban egy égő cigit tart a kezében még fel is kelti a fiú érdeklődését. Mindig kedvelte azokat az embereket, akiket nem lehet olyan egyszerűen rendre utasítani, sőt titkon ő is vágyott erre a tulajdonságra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
Mestertanonc Rellon (H), Elemi mágus, Edictum lektor, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 189
Írta: 2019. november 20. 12:03 | Link

Várszegi Gábor

Totális késésben van, igazán mindegy, hogy segít-e az újonnan érkezőnek, vagy elmegy mellette. Ez pusztán emberség, amiből ő keveset kapott az elmúlt négy évben, adni viszont annál többet próbál. Na azért véresen komolyan se veszi magát, ha nem kérnek belőle, ezer százalék, hogy tovább áll. Ez a veszély azonban nem fenyegeti, mivel az eridonos pontosan annyira elveszett, mint bárki más, aki először tette be a lábát a kastélyba.
- Akkor kitaláljuk - elmosolyodik és zsebre vágja szabad kezét, miközben a cigit ismét szájához emeli. Hallgatja Gábort, közben pedig bólint egyet és kifújja a füstöt, ismét. Sajnos viharos sebességgel fog így elfogyni, úgyhogy amíg teheti, lehet előkap egy másikat. De addig is... - Persze, a nyugati szárnyba kell majd menned, de egy darabig el tudlak kísérni - megvonja vállát, végül leejti a csikket, hogy bakancsával könnyedén taposson rá. Hihetnénk, hogy van akkora tahó, hogy ott hagyja, de ha másért nem, hát a jó benyomás kedvéért előveszi pálcáját és a kukához repteti, hogy nyoma se maradjon. Kivételesen nem érezte úgy, hogy a muglimódszerű lehajlás, felvétel, séta, kidobás, visszatérés körforgást kéne végigcsinálnia. Fejével a megfelelő irányba bök és lassú léptekkel elindul, várva, hogy a gólya is kövesse.
- Izgulsz már? - oldalra pillant egy rövid időre, aztán zsebébe nyúl a cigarettájáért, hogy még egyet elszívhasson, mielőtt belép a terembe. Sajnos semmilyen hatást nem tapasztalt eddig, de hátha most majd megtörténik a csoda. Meg sem állva gyújtja meg és rak vissza mindent oda, ahonnan elővette, csak ezután jut eszébe, hogy még be sem mutatkoztak. Na nem valószínű, hogy megjegyzik egymást, nagyjából lehetetlen, hogy összefussanak, de az illem mindenképp megköveteli ezt a gesztust. - Amúgy Gerda vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várszegi Gábor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2019. november 21. 13:38 | Link

Gerda


Nem túl meglepő, de mégis váratlanul érte a fiút, hogy érkezése után nem sok köze lesz a helyhez. Nagyi annyit és úgy mesélt Bagolykőről, hogy Gábor már szinte otthonának érezte az elmúlt hetekben. Most azonban nagyon hálás, hogy a zavara nem tartott túl sokáig, és a felsőbbéves lány pont jókor érkezett megmentésére.
- Az nagyon szuper lenne! Te amúgy melyik házba jársz? És régóta vagy itt? Mesélsz kicsit a helyről?-
Gábor nagyon megörült, hogy végre valaki olyannal beszélhet erről a világról, aki nem hosszú évtizedekkel ezelőtt élt benne, hanem szerves résztvevője. Valószínűleg rengeteg minden megváltozott azóta, hogy nagyi itt járt, és a fiú ég a kíváncsiságtól, hogy jobban beleássa magát a témába.
Amikor Gerda előveszi a pálcáját, és az elnyomott csikket egy kecses mozdulattal a kukába repíti, na ekkor érzi meg igazán Gábor, hogy ez tényleg valóságos. Tátott szájjal figyeli a lányt, majd igyekszik palástolni zavarát, és gyorsan elkapja tekintetét.
-Hát... Elsőre azt akartam mondani, hogy nem, de csak büszkeségből tettem volna, szóval... Igen, nagyon izgulok. Totál ismeretlen számomra a varázsló világ, és most úgy érzem magam, mintha minden amit eddig gondoltam a dolgok működéséről az hibás, vagy legalábbis hiányos lenne. Te varázsló családból származol?-
A lány újabb cigarettát húz elő a zsebéből, és rá is gyújt. Olyan természetességgel teszi ezt, mintha egy pohár narancslét szürcsölgetne a folyosón.
- Nem aggódsz, hogy emiatt megbütetenek?- mutat a cigire. - Vagy van valami trükköd, amitől nem veszik észre?-
Gábor felkapja a táskáit, és elindul a lány után, aki feltehetőleg elvezeti majd őt a "bázisra".-Én pedig Gábor.
Utoljára módosította:Várszegi Gábor, 2019. november 21. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
Mestertanonc Rellon (H), Elemi mágus, Edictum lektor, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 189
Írta: 2019. november 29. 15:11 | Link

Várszegi Gábor

A lelkesedésre automatikus mosolyra húzódik szája, hiszen pontosan tudja, milyen az első nap. Csomó új inger, a látvány, egyáltalán a tény, hogy az ember jó helyen jár. Így, bár nem egy beszédes típus, végül megadja magát és úgy dönt, talán kimerítőbben válaszol, mint egyébként tenné.
- Rellonos vagyok. Az alapképzést itt fejeztem be négy éve, most pedig visszajöttem mesterképzésre, úgyhogy elég régóta - ismét megvonja vállát, a miértekre úgysem térne ki. Ha Gábor kérdezne, minden bizonnyal ködösítene, vagy hazudna, ami ugyan nem szokása, a szükség ezúttal törvényt bontana. Eközben gondolatai a Bagolykő felé kalandoznak, vagy inkább arra, mit kéne mondania a helyről. Az a helyzet, hogy nincsenek olyan szavak, amik leírják az itt zajló dolgokat, legyen szó akár pozitívumról, akár negatívumról. - Ami a tanodát illeti, elég jó hely. Többnyire kedvesek az emberek és a tanárok is ott vannak a szeren. Néhányan persze felsőbbrendűnek hiszik magukat a származásuk, a házuk vagy anyagi helyzetük miatt, de ez ne tántorítson el semmitől - ahogy haladnak a folyosón, eszébe jut Felagund, aki bár hihetetlenül jó tanár, finoman szólva is mufurc. Ó igen, a vén prof nem egyszerűen híres vagy hírhedt, egyenesen legendás magaslatokba emelkedett. Mindenki behúzott nyakkal ül az óráján és van egy bizarr kisugárzása, amitől egyből a gatyádba csinálsz. Persze ettől még a tény tény marad: legyen bármily szigorú, remekül végzi a munkáját.
- Először találkozni a mágiával varázslatos dolog - megmosolyogja a fiú naivitását és lelkesedését. Amikor majd nem megy a bűbájtan, vagy elhasal gyógynövénytanon, már nem lesz annyira izgalmas ez az egész. - Én nem igazán tudom, milyen érzés felfedezni ezt az egészet, mivel a szüleim mágusok. Nekem tulajdonképpen ez volt a normális - azt már nem teszi hozzá, hogy egyébként elemi mágusként még furcsább dolgok történtek vele később. Most meg épp nem történnek vele, mert az erejét korlátozó fülbevaló megakadályozza a hirtelen kitöréseket, ezáltal az elemét is lecsillapítja. Már semmi sem ugyanaz.
- A hétvégén így is az igazgatónál rendezgettem iratokat. Nem jött be a helyettesének, hogy nyakig elástam, van ilyen - őszintén, ha ennyivel megúszta a Várffy ellen elkövetett kellemetlenkedést, akkor egy kis bagóért levonnak pár pontot a házától. Ahogy elnézte, úgyis már mínuszba mennek lassan, úgyhogy nem rajta fog múlni háza dicsősége. - Egy ideje már nem dohányzom, de ma úgy éreztem, rá kell gyújtanom. Kétszer - óvatos mosolyra húzódnak ajkai, ahogy végül újra beleszív a cigijébe. Messze a terem, az Eridon még inkább, úgyhogy nem kell sietnie. Mire odaérnek majd, bőven eltűnik dohányának utolsó maradéka is. A bemutatkozásra csak biccent egyet, mintegy tudomásul véve az információt. Gábor. Talán nem felejti el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jáger Sára
Prefektus Eridon, Viharmadarak csapattag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 140
Írta: 2020. február 7. 08:47 | Link

Theon

Zsebretett kézzel ácsorog a bejárati csarnok egyik dísznpáncélja mellett. Az este őrjáratok alkalmával szerencsére kevésbé szólják meg, amiért az iskolai egyentalárt elhagyva inkább számára sokkal kényelmesebb 'mugliruhákba' öltözve grasszál, megkísérelve nyakoncsípni a kastélyban takarodó után sunnyogó diáktársait. Na nem mintha valaha is komolyan vette volna ezt a feladatát, de az éjszakai őrjáratok jól szoktak jönni, hogy enyhítsen néha fel-felhorgató álmatlanságán. Klinikailag ugyan erős lenne inszomniának nevezni ezt az állapotot. Inkább csak... nem tudja felélni eléggé a nappali energiáit. Másoknak a varázsvilág eseményekkel, kalandokkal és újdonságokkal teli, neki az iskolai környezetük viszont sokkal ingerszegényebbnek tűnik, mint az általa megszokott. Reggel korán kell, beül az órákra, amelyeknek egy részén nem is tud vagy nem akar figyelni, szünetekben így-úgy lefoglalja magát - vagy talál magának társaságot hozzá, a délutánt pedig igyekszik minél aktívabban eltölteni, de a Bagolykő lehetőségei mégsem közelítik meg annak az egészségügyi centrumnak az 'arzenálját', ahol sokáig volt. Marad hát a fennmaradó, felemésztetlen energia és az a fajta passzív érdektelen unalom, amely pont elég ahhoz, hogy ébren tartsa esténként.
Egy nagyon bő, kapucnis fekete pulcsiban, farmerben és kényelmes sportcipőben várja vele beosztott prefektustársát, aki pontosan... nem, nincs órája, hogy pontosan tudja, mióta késik, de biztos benne, hogy már legalább tíz perce neki kellett volna indulniuk a földszinti folyosók rengetegének szabályszegőket vadászni. Helyette az üres bejárati csarnok félhomálya ásít rá, csak a néhány jelenléte miatt égő mágikus fáklya szolgáltat fényt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2020. február 7. 17:10 | Link


Sára

Odahajolok Oliverhez, a szánkban lévő cigaretta egyszerre izzik fel, ahogy a fiú öngyújtóját hozzájuk érinti. A körülöttünk lévő társaság cseveje egyre kevésbé szivárog be füljárataimba, tompa sistergéssé vállnak, szinte már eggyé olvad a sercegő dohány égésének hangjával. Szívok egy jó mélyet, tüdőm megtelik a tiltott élvezettel. Oliver is ugyanezt teszi, majd játékosan rám fújja a füstöt. Mindketten tudjuk, mit jelent ez, agy mikor a bláz újra ujjaim között pihen, odahajolok hozzá, majd incselkedően végignyalok ajkain. A srác elmosolyodik, ahogy én is, s már hajolna is egy csókért, mikor hangos pittyegésre leszünk figyelmesek. A zsebem rezegni és csörögni kezd, felverve ezzel az egész kis bagázst.
- Szöszi, azt hiszem kapásod van – vágja oda Troye, miközben saját elszívott adagját hanyagul a földre taszítja. Az parázslik még ott egy darabig, de mikor a mestertanonc rálép, rögtön kialszik a fénye. Én anyázva fordulok el partnerem ajkaitól, hogy zsebemből előkotorásszam a felrúnázott telefonom, majd egy gyors simítással feloldjam azt. „Prefektusi járőrözés” – áll a képernyőn, hatalmas betűkkel, a háttér színe bassza érzékeny szemeimet.
- A fenébe is – dugom vissza az immáron hangtalan készüléket tarsolyomba, majd felkapom saját cuccaim. – Bocs srácok, mennem kell – köszönök még el futtában. Felháborodott kiáltások csapnak fel a csoportban, mikor kabátomat magamra terítve, belököm az iskola bejáratát. Nem vagyok egy mintaprefektus, de már elég járőrözést hagytam ki az elmúlt hetekben ahhoz, hogyha ezt is véletlen elfelejteném, mint a többit, akkor tuti a jelvényem a kukába lendülne. Azt meg nem szeretném. Akármennyire is terhes és idegesítő meló, megvannak az előnyei. És ismertek, ha valamiből hasznot húzhatok, annak nagyon is szoktam örülni.
Ahogy az ajtó hangos dörrenéssel kinyílik, nem kell sokat kutatnom, hogy megtaláljam, akit keresek. Vagyis igazából tuti vele kell majd ma rónom a folyosókat, hisz csak ő tartózkodik itt ebben a kései órában. Hanyagul dobom neki a falnak saját már elégett cigarettámat, majd ahogy az lepattan a falról, hanyagul nyomom el lábammal, csak úgy, mint percekkel ezelőtt társam is tette.
- Áh, micsoda szépséggel osztottak ma egy szolgálatba! – Csinálok úgy, mint aki valóban örül, talán még egy cseppet meg is lepődik, ahogy karjaimat kitárom a gesztus imitálása érdekében. – Nos, Darling… - simítok végig kezén, nem törődve a személyes tér fogalmával – Mit szólnál hozzá, ha elfelejtenénk ezt a buta őrjáratot és csinálnák valami igazán fun dolgot?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jáger Sára
Prefektus Eridon, Viharmadarak csapattag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 140
Írta: 2020. február 12. 14:38 | Link

Theon

Visszamehetne, mondván, hogy a partnere nem bukkant fel a megbeszélt időben, de valójában nem érez késztetést a másik bemártására, sem arra, hogy csak úgy visszaballagjon az Eridon toronyba, így a további fennmaradó percet telefonozással üti el, a messenger üzeneteit pörgeti végig és válaszol az egyik csoportbeszélgetés legutóbbi üzeneteire. "Holnap raid? Muszáj gyakorolnunk a Scavenger Hunt-ra." A Félkövér olvasatlan üzenet kilóg a többi közül, ujjával rábök és szűkszavúan visszagépel. "Ok." Az ajtó dörrenésére néz fel ebből a tevékenységéből és alighoz rányom a küldés gombra el is rakja inkább az eszközt.
- Csá. - Nem biztos benne, hogy csak egyszerűen nem akar vagy nem tud ÉS nem akar reagálni a váratlan bókra, bár a végeredményen ez végülis nem változtat. Inkább ignorálja, az kényelmesebb. Megfogja Theon kezét, határozottan és egyelőre még türelmesen leveszi a karjáról és visszapakolja a srác törzse mellé. Nem rángatja, nem szorít rá fájdalmasabban, de a szándék tiszta és egyértelmű.
- Mire gondolsz fun dolog alatt? - Nem feltétlenül ellenérdekelt abban, hogy ne kelljen céltalan köröket róniuk a folyosókon és netán összefutni diákokkal, akiknek amúgy is csak maximum jelképes büntetéseket osztanának ki, ha egyáltalán osztanának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2020. február 25. 11:27 | Link

Sára

Anno, de még most sem értem, miért lettem prefektus. Semmi olyan tulajdonság nincs bennem, ami valakit azzá tesz. Szemtelen pofátlan, szabályszegő, makacs és mindezek mellé erőszakos is vagyok. Ha valaki egyszer megfülelné, hogy mit tettem Benettel azon a végzetes estén, tuti nem csak a jelvényem, de az iskolába járás lehetőségét is elveszíteném. Szerencsém, hogy a srác elég beszari ahhoz, hogy tartsa a száját.
Egyetlen jó dolog van az egészben; a járőrözés. Na, nem azért, mert olyan piszok jó lenne az éjszaka közepén bócorogni  holott mondjuk a kenyered is kereshetnéd, nem. A kifizetődő benne az, hogy egy, bárkit megbüntethetsz, ergo szétszívathatsz a francba, kettő pedig az, hogy néha napján olyan jóképű vagy esetünkben csinos lányokkal osztanak egy műszakba, mint amilyen Sára is. Pofátlanul mérem őt végig, tetőtő-talpig, el-elidőzve a fontosabb részeknél. Nem rossz, kifejezetten szemrevaló egy teremtés. Mondhattam volna csúnyábbat is, de az nem lenne gyerekbarát tartalom. Bár mondjuk eddig tetteim kilencven százaléka sem az. Na, mindegy.
- Úgy hallottam a csillagvizsgáló elég „romantikus” hely egy kis esti kalandra – mosolyodom el gonoszul, szemöldökömet kacéran megemelgetem. Jómagam még nem csináltam ott, de valamelyik ismerősöm elmondása szerint sokan járnak oda egy-egy kiadós unga bungára. És ki lennék én, ha nem Theon Delacroix, aki bárkit belevisz a rosszba, csakhogy meglegyen a napi adagja. Lehet úgy hangzom, mint valami rossz drogos, hisz valamelyest az is lennék. Függője vagyok a szexnek, mint elképzelésem szerint minden korombeli fiatal. Nincs ezzel semmi gond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jáger Sára
Prefektus Eridon, Viharmadarak csapattag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 140
Írta: 2020. február 25. 14:17 | Link

Theon

Nehéz nem észrevennie, hogy – és ahogy végigmérik, Theon nem igazán titkolja vagy próbálja diszkrétté tenni a gesztust. Egyrészt, bár nem ül ki az arcára, de inkább kényelmetlen számára ez a mustrálás, mintsem hízelgő, másrészt az ő helyzetlátását még nem vágták tönkre az úgynevezett hormonok, így átérezni sem nagyon érzi ezt az izgatottságot, amit Theon közvetít. Sára számára ez a járőrözés a maga lehetőségeivel és kötelességeivel sem másabb, mint ami: egy egyszerű séta a kastély számukra kijelölt területén, amely során ellenőriznik, járkálnak-e illetéktelenül idekint diákok takarodó után.
- Mi van? – Böki oda homlokráncolva egy idő után, mikor megelégeli Theon szuggesztív bámulását és már nem hagyja szó nélkül. Lehet nem volt annyira jó ötlet megkérdezni az előzőt, sőt, mikor a rellonos srác válaszol rá, már biztos benne, hogy felesleges volt.
- Ja, persze, nagyon izgalmasan hangzik fűtetlen kövön, bezárásra alkalmatlan szobában dugni, Theon, mindenki álma. – Nem mintha végtelen kényelmes lenne számára a téma, de azért nem arról van szó, hogy nem merne róla beszélni vagy szégyenlős lenne. Talán pont azért nem szégyenlős, mert kevésbé érdekelt az egészben. Ahogy nézi vele szemben-sréhen álló srácot, nem igazán érez ellenszenvet vagy utálatot, nincs rá oka, viszont ennek az ellentétét sem. Merthát – meglepetés – arra sincs oka.
- Inkább menjünk végig a kijelölt folyosókon, hogy aztán aludhassak, holnap korán kelek. – Sára minden nap korán kel. Ezt főleg a szobatársai, de még a háztársai, illetve a tanárok is tudják, illetve azok, akik reggel-hajnalban még vagy már fenn vannak vagy az udvaron cigiznek. Addigra a lány már felkel és még az órák előtt kimegy futni egy kört, még most télen is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2020. február 27. 19:24 | Link


Akár a piaci árut, úgy vizslatom végég Sárát. Jóllehet a járőrözés után nekem még kuncsaftjaim vannak, mégis most éhes fény csillan fel szememben, ahogy először a mellén, utána pedig a lábai között akad meg a tekintetem. Mondhatnám, hogy tipikus férfi vagyok, de én még talán azoktól is egy fokkal rosszabb helyen állok. Pofátlan köcsög vagyok. Nincs ezen mit szépíteni.
- Na mi van, nem szereted, ha rád nyitnak? Pedig abban van az élvezet. Sokkal jobban felviszi az adrenalin szinted – illegetem meg rosszallóan fejem a válaszára. Biszex vagyok, mégsem tudtam sosem megérteni a nőket, vagy női fejjel gondolkodni. Valahogy túlságosan túlreagálnak mindent. Ez alól persze Anna kivétel, mert neki egyszer elég volt elmondanom, hogy csak szexet és nem kapcsolatot kérek, míg más fajtársai már rögtön ordítanák a szerelmes vagyok beléd szavak bűvös kombinációját.
Csalódottan húzom el szám, szememből kialszik a bűvös fény és ismét üres és érzelemmentes lesz. Hogy most csalódott vagy e? Nos… nem. Megszoktam már, és akármennyire is fáj elfogadni, de vannak olyanok, akikre bizony csáberőm vagy nem hat, vagy nem akarnak tudomást venni róla. És megtanultam, ha ilyenkor tovább erőltetem, akkor úgy járok, mint Benettel. Azt pedig megpróbálom inkább elkerülni.
- Igaz. Nekem is vevőim vannak még ezután – azt már nem kötöm orrára, mifélét árulok. Gondolhat a testemre, de a lopott árumra is, ami már kész feketekereskedelemmé nőtte ki magát a rosszalkodó ifjak számára. Tény, mindkettő igaz lenne.
Csettintek egyet nyelvemmel, majd megvárom, hogy ő menjen előre. Na, nem azért, mert akkora úriember lennék. Nem. Így ingyen és bérmentve kukkolhatom a seggét, ami azért valljuk be, nem az utolsó. Kicsit löttyedt meg ebben a cuccban nem igazán látszódik, de az én röntgen szemem mindent látnak. Még a kis almácskákat is.
Ahogy befordulunk az egyik folyosóvégen, én zsebembe nyúlok, majd kiveszek még egy cigit, majd fittyet hányva az iskola szabályaira, na meg a minden bizonnyal működő füstjelző bűbájokra, rágyújtok.
- Na és… - fújom ki a füstöt jólesően, belsőm megremeg a pillanatnyi örömtől – javíts ki, de elég szűznek látszol. Kell néhány használt pasi alsó? De csaj buggyijaim is vannak, ha az érdekel – szemöldökeimet megemelgetem, ahogy az alsó szint egyik kisebb termébe lépünk be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 2138
Írta: 2020. március 21. 12:36 | Link

Nadia
első tanítási nap - kinézet

A mai napon is egész unalmasan indult. Még mindig a csárdában hesszelek, de most vessen meg érte valaki. Tök jól elvagyok ott, az én szobám patyolat, szóval… A vizsgák természetesen simán mentek, sosem okoztak gondot, tulajdonképpen. Idén viszont rá kell mennem a portfólióra, ha már ennyi okossággal áldottak meg, amit felhasználhatok hozzá. Viszonylag gyorsan elérem a kastélyt, diákok sokasága tarka ruhákban szaladgál a dolgára. A lényeg, hogy engem hagyjanak békén. Sajnos Kimoriah nem fog belém botlani, pedig rá mindenképpen szükségem van az egész portfólióhoz. Oké, megígérte, hogy részt vesz benne, de nem tudom, hogy valóban megtartja-e a szavát. Ez egy kritikus része a beadandómnak év végére, szóval még kell találni több lányt is. Na, de kit? Nézegetem a tömeget, de csak fintorgok. Olyan kellene, akit ismerek, de Izát megkérni necces, Odett… gőzöm sincs, pedig ő aztán rendben van. Brigit, Piroskát azóta nem láttam… talán Michelle? Ő jó bőr, és biztos benne lenne egy kis fotózásban. Jules! Az ajkaim vigyorra nyílnak, ahogy elhaladok a homokórák mellett, csak rápillantok… még mindenki ugyanott áll. Szóval Jules, biztosan felhőtlen boldogsággal állna a kameráim elé. Ahogy a gondolataim Jules felé, a szemeim a homokórák felé kalandoznak el, hirtelen ütközök bele valakibe. Egy alacsonyabb illetőbe, aki éppen lehajol, mert kivertem a kezéből a dolgait. A segge mindenesetre jó, így felülről, lehetne az egyik alanyom, öcsém! De az arc lesz a fontos. valamit magyaráz is, de eddig azt nem figyeltem, de, ahogy felpillant, meghűl bennem a vér, öcsém! Ő hogy kerül ide?
- Nadia – a hangom kérdőn és hitetlenkedve szól, de mást nem tudok mondani. Csak állok ott előtte és nézem az öt éve nem látott lakótársam, akit faképnél hagytam egy este, amikor már…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
Tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 38
Írta: 2020. március 21. 15:45 | Link

Zétény
kinézet

Végre, eljött az első tanítási nap, amit már azóta vártam, hogy megkaptam az igazgatóság pozitív visszajelzését, s megkaptam az állást. Hetek óta erre készültem, tantervet írtam, anyagokat gyűjtöttem, kicsit felturbóztam a ruhatáramat is, hogy még se topisan állítsak be a munkahelyemre. Anyám is azt mondta, hogy ha tanítok, akkor azért legyen egy megjelenésem, mert ha úgy sétálnék be, mint aki kosármeccsre készül egy pofa sör kíséretében, akkor nem biztos, hogy komolyan vennének.
Emiatt magassarkút is húztam, melyhez szoknyát és egy blúzt párosítottam, a talárt azonban elhagytam. Néhány kollégát láttam, hogy viseli, s talán nekem is magamra kellett volna öltenem, de úgy éreztem, hogy addig, míg nem szólnak rám, addig nem kell ezzel törődnöm. A tárgyam amúgy is közelebb állt a muglik világához, s azt hiszem, talárban kevésbé tudtam volna átadni nekik mindazt, amit szerettem volna.
Az iskolán belüli közlekedést még szoknom kellett, hisz hatalmas volt ez az épület, s elsőre nem tudtam minden egyes pontját megjegyezni. Talán emiatt lehet az, hogy egy kör után ismét a bejárati csarnokban bukkantam fel, s magamhoz szorítva az órához szükséges jegyzeteimet, sietve indultam neki újra, hogy ezúttal csak megtaláljam azt a tantermet. Nem akartam késni az órámról a legelső napon, de még ez is benne volt a pakliban. Olyannyira siettem, s annyira izgatott voltam, hogy pechemre nem vettem észre a szemből érkezőt, s már csak arra eszméltem, hogy valakibe beleütköztem. A holmi természetesen azonnal kicsúszott a kezeim közül, így fel sem nézve, automatikusan hajoltam le a lapjaimért egy káromkodás kíséretében.
Sietve kapkodtam össze a szétszórt lapokat, s csak ezután egyenesedtem fel, de talán jobban jártam volna, ha nem pillantok a fiatal férfire. Ahogy viszont láttam magammal szemben Zétény vonásait, hirtelen érzelmek armadája öntött el, de leginkább a düh volt az, mely elborította az elmémet. Nem tudtam visszafogni magam, túl sok minden bántott vele kapcsolatban.  
- Mierda! Carajo! - haragosan törtek fel belőlem az érzelmek, először szóban, spanyolul, ezt követően dühösen léptem előrébb, s két tenyeremmel fogva löktem a mellkasán egyet, miközben folytattam.
- Vete a freir espárrágos! - s ha nem állított le, akkor tovább folytattam a lökdösését. Ennyit a legelső, várva várt tanítási napomról.

* Carajo - francba
* Mierda - basszus
* Vete a freir espárrágos - menj a fenébe

Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. március 21. 15:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 2138
Írta: 2020. március 21. 16:07 | Link

Nadia
első tanítási nap - kinézet

Öt év. Öt év kellett, hogy valaki megint felszakítson egy régi sebet, és ez a valaki most én voltam. Persze kiabál, lökdös, káromkodik. Igen, ezeket a szavakat ismerem, nem tud meglepni vele, hiszen szórakoztunk is nála egyszer ezen. Megtanított spanyolul káromkodni, de ez most hót mindegy, öcsém! Nadia itt van, Magyarországon a Bagolykőben. MI a fityfenét keres itt? Miért futunk egyáltalán össze, mi ez az egész, ki akar kibaszni velem, velünk? Annak idején ott kellett hagynom őt, bár nagyon nehezemre esett. Izával beszéltem meg és ő igent mondott. Igaz, csak a fényképével, de tudtam, hogy így helyes az egész, de az élet kegyetlen. Az arcom meg falfehér, ahogy döbbentem hallgatom az édes hangját, az ajkaiból nem kedvesség és mosoly fakad, csak simán kiadja magából a feszültséget, ahogy ő azt szokta. IM a szart csináljak? Fogjam le? Így is már egy csomóan minket néznek, gondolom, d enem merem elvenni a szemkontaktust, mert azzal szítanám a gyűlölete tüzét. Igen, gyűlöl, látom, mert otthagytam egy olyan éjszaka után, egy rövid, semmitmondó levéllel. De mit írhattam volna? "Bocs, de kezdelek megszeretni és nem akarom, hogy bajod essen, ezért elmegyek. Ugye megérted?" Nem, jobbnak láttam, ha nem tud rólam, kihever egyszer, és éli az életét, amit megérdemel. Nagyon naiv vagyok úgy néz ki, öcsém. Mi a szart kezdjek most ezzel?
- Mit keresel itt Nadia? - kérdezem továbbra is hitetlenkedve, és nem, nem akarom átölelni, remélem csak egy délibáb, vagy bármi. Nem érdemlem meg, hogy lásson, nem akarok több fájdalmat okozni neki, de mégsem lököm el a kezeit, hagyom, hogy rongybabaként bánjon velem. Egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
Tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 38
Írta: 2020. március 21. 16:53 | Link

Zétény

Annyira gyűlöltem, hogy ezer darabra tudtam volna szétszedni őt! Képes volt lelépni, ott hagyni egy hülye cetlivel, mintha csak egy olcsó nő lettem volna, akit leakasztott valahonnan. Ott mert hagyni, amikor már úgy éreztem, hogy ez az egész több is lehet köztünk, mint egy különleges barátság. Mikor annyira jól kijöttünk egymással, képes volt ez a baromarc ott hagyni! Persze, mit is vártam tőle? Anyám is megmondta, ő tipikusan az a pasas volt, aki megbízhatatlan. Jön, ha segítség kell, beteszi a lábát az életedbe, megmelegszik, eszik a kajádból, élvezi a tested, felcsinál és ott hagy. Gratulálok kedves Zétény.
Az érzések nem csitultak bennem, nem csak magam miatt voltam rá dühös, de végtelen haragot éreztem, amikor arra gondoltam, hogy a kislányomnak nem volt apja, nem volt mellette, amikor ott kellett volna lennie, még csak nem is tud róla. Vajon mi lett volna, ha közlöm vele? Nem hiszem, hogy maradt volna. Még az is lehet, hogy ráérzett, ki tudja, hogy miféle képességei voltak ehhez. Ráérzett, beparázott és inkább eltűnt a francba.
A kérdésével mit sem törődve, löktem még rajta egyet, így a falhoz került, s mikor már nem volt tovább hova lökdösnöm, ütni kezdtem a mellkasát.
- Te egy igazi..egy igazi seggfej vagy! - szitkozódtam, ahogy apró ökleimmel elkezdtem ütlegelni a mellkasát. - Miért kellett lelépned, mi? Miért?- sziszegtem dühösen, de halkan, hisz már nézőközönségünk is akadt.
- Mi van, nincs jobb dolgotok? - morrantam rá az ott lebzselő, kósza lelkeknek, s azok erre már szét is széledtek. A francba, hogy így cseszem el a karrieremet, egy ilyen alakért...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 2138
Írta: 2020. március 21. 18:22 | Link

Nadia
első tanítási nap - kinézet

Teljesen bepörög a spanyol ajkú barátom, akit ha így neveznék, lehet, hogy le is fejezne érte. De minimum három-négy átok kilátásba lenne helyezve nála, már csak a miheztartás végett is. Teljesen érthető a kifakadása Nadiának, de nem tudok változtatni semmin. Akkor az tűnt a legjobb megoldásnak, és bármennyiszer visszagondolok, ugyanezt tettem volna. Talán hamarabb, talán később? Nem, később nem, ez volt a fordulópont. A gyengéd szálak elkezdtek sarjadni irányában, már nem csak egy kedves lakótársra, egy felhőtlen vad leányzóra kezdtem tekinteni rá, hanem néha elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne vele. De Iza fényképe mindig kijózanított gyengébb pillanataiban, és muszáj voltam ott hagynom őt. Kegyetlen, tudom, de nem akartam, hogy apáméknak újabb célpontja legyen, így is elég fájdalmas volt ez, minden szinten. Most pedig már azt érzem, hogy a falnak simulok, miközben egy ádáz leányzó nem bír a vérével, és most kivételesen nem a jó értelemben.
- Állj le, Nadia - kérlelem, eszembe sem jut beleállni a szavaiba. teljesen egyetértek most vele, tényleg az voltam az ő szemszögéből. Persze kérdezgetni kezd, hogy miért megyek el, végre valami olyan, amire talán kaphat választ, és értelem. Nem mondom, hogy ha tudtam volna, hogy itt van és találkozunk, nem erre számítottam volna. Szerencsémre mindkettőnket váratlanul ért a találkozás, így nem tudta felépíteni a nyárson sütésemre a tervét. Elzavar pár diákot, amire majdnem elmosolyodok, csak megrebben az ajkam egy pillanatra, de visszafogom magam. Viszont valamiért kettesben maradunk, mintha megérezték volna, hogy hagyjanak minket békén. Esetleg elkezdődött az órájuk, ki tudja.
- Azért mentem el, mert... - én, Farkas Zétény, megszégyenülve sütöm le a szemeimet. - ... nem akartam, hogy bajod essen - fejezem be végül. Gondolom nem lesz elegendő ez a válasz, de megvárom, hogy milyen állapotban lesz ettől. Nem biztos, hogy folytatni fogom vele a beszélgetést, ha úgy látom, hogy nincs értelme.
- De te miért vagy itt? - kérdezem meg újra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
Tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 38
Írta: 2020. március 21. 21:42 | Link

Zétény

Leállni. Mintha olyan könnyű lenne leállni, amikor a düh vezérli minden porcikádat, s szíved szerint kikaparnád a másik szemét. Zétény ezt érdemelte volna, hogy nekiessek és apró darabokra szedjem, amiért pofátlan módon lépett le, egy nyamvadt sort hagyva maga után. Mintha ezt érdemeltem volna azok után, hogy amikor bajban volt, segítő kezet nyújtottam neki, otthont biztosítottam számára, hogy összeszedje magát. A barátságomat adtam, megnyíltam neki és azt hittem, hogy ő más. De nem volt más, ugyanabba a kategóriába tartozott, mint az összes többi. Bárcsak hallgattam volna az anyámra annak idején, aki óvva intett tőle, s nem egyszer hívta fel a figyelmemet arra, hogy vigyázzak az ilyen csavargó félékkel. Pechemre túl nagy volt a szívem, és megsajnáltam mindenkit. Még őt is.
- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak Qué te foller Culó! - olyan ideges voltam, hogy ismét keveredtek szavaim, s újra cifra káromkodás szökött ki a számon, amit nem tudtam magamban tartani. Újra és újra lesújtottam öklömmel a mellkasára, miután kibuggyant belőlem a kérdés. Tekintetem haragos szikrákat szórt felé, amint kékjeibe fúrtam azokat. Ekkorra már belefáradtam a csapkodásba, kezeim fáradtan estek le a testem mellé, s most már legfeljebb csak a harag volt az, mi tombolt a mellkasomban.
- Hogy bajom essen...hogy bajom essen? Zétény, ne, ezt ne - míg néhány perccel korábban még veszett düh vezérelt, szavai hallatán úgy éreztem, hogy hülyének néz. De ha azt gondolta, hogy beveszem ezt az olcsó dumát, tévedett.
- Egyszer hülyére vettél sikeresen, most ne traktálj ezekkel a hazugságokkal-megcsóváltam a fejem, kínomban már erőltetett mosoly ült az arcomra, csak hogy ne lássa, mennyire rosszul esik még most is az, amit tett velem. S hogy még ennyi idő után is rosszul esik ez a hazugság.  
- Tudod mit? Nincs neked tököd! Soha nem is volt...mert ha lenne, akkor nem hazudnál. Még hogy féltettél, persze. - csalódottan ráztam meg a fejem, nem is értem, miért hittem azt, hogy majd valódi magyarázatot kapok a kérdéseimre. Az elmúlt öt évben kismilliószor pörgettem le a fejemben, hogy mi lenne, ha találkoznék vele, hogy mi lenne az a válasz, ami megnyugtatna. Ez viszont csak olaj volt a tűzre, s csak növelte a bennem parázsló gyűlöletet. Egyszer ugyan elképzeltem, hogy mesélek neki Natalieról, de ezek után nem volt az a pénz, amiért én bemutattam volna a lányomnak.
- Én itt dolgozom, ez a munkahelyem! De te mi a francot keresel itt? Miért kellett neked itt felbukkannod, éppen most, éppen ma? Mi? Nem tudtál volna másfelé kóborolni? - a kérdése újra felhergelt, így dühösen böktem mutatóujjammal a mellkasára.


*Qué te foller Culó = Baszd meg seggfej
Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. március 30. 20:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 2138
Írta: 2020. március 21. 22:34 | Link

Nadia
első tanítási nap - kinézet

Hiába minden, a drága kis Nadia pörög és egyre idegesebb lesz. Ettől féltem, de mit tehetnék? Ellökhetném a francba és otthagyhatnám... megint. Mivel az elsőt sem érdemelte meg valójában, így nem tehetem meg ezt vele, nem valahogy ki kell bírnom ezt a "beszélgetést", elküld még párszor a picsába, aztán majd lenyugszik. Öt év alatt biztos lett új pasija, meg 4 gyereke és jól van. Csak hát ha ő ezt nyugodtan viselné, az már nem Nadia Rosales lenne, hanem valaki más. Ennek így kellett lennie. Hagyom, hogy verjen, de elfárad benne... komolyan megsajnálom. Rossz látni, hogy ennyire elgyengül, és szeretném ha még ütne egy kicsit, mert ez semmi ahhoz, amit én okozhattam neki. Igaz, már kezdett fájni a mellkasom, és már majdnem megszüntettem őt, egy jól irányzott csapással, de nem bántok nőket... csak ha megérdemlik. Őt nem fogom, soha sem bántott meg, most pedig még igaza is van, egészen addig, amíg hazugnak nem hív. Na, ez az, amit tudnia kellene, hogy nem így van...
- Én soha nem hazudok, querida - nem tudom, hogy az a kevés spanyol tudásom mennyire fog betalálni, de ezzel is emlékeztetni szeretném, hogy nem felejtettem el igazán őt. Sokszor eszembe jutottak a felhőtlen esték, a borzogatások a csöppnyi erkélyén, a divatbemutatója, amit tartott nekem, vagy a vad éjszakák... jó volt az a fél év, de el kellett jönnöm. Lehet, hogy életem lehetőségét hagytam ki akkor, de ezt már soha sem fogjuk megtudni. Meglep. Itt dolgozik, akkor tanár? Hát ez egyre rosszabb, öcsém!
- Én pedig itt tanulok. Hidd el, ha tudtam volna,hogy idejössz... - nem fojtatom, csak hátrabólintok a fejemmel és vagy háromszor a falhoz verem. Nem kell ide más, megverem én magam. Tudom, bármit mondanék, úgysem használna, talán majd egy másik alkalommal.
- Sajnálom - emelem rá a kékjeimet, amikből, most őszinte megbánás sugárzik felé. - Ha akarod, kiiratkozok, nem akarok az utadban lenni, vagy gondot okozni - nézek rá szomorkásan, de a kezeim nem indulnak felé... pedig szívesen megölelném. Hiányzott, most döbbenek rá igazán, de nem tehetem meg vele, hogy megölelem.


*querida - kedvesem
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. március 29. 20:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
Tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 38
Írta: 2020. március 21. 23:32 | Link

Zétény

Felpiszkált. Képes volt azt mondani, hogy nem hazudik, ráadásul spanyollal vágott vissza, mintha ezzel akarná kiváltani a szimpátiámat. Dühített, s ez a harag csak még jobban megült a tekintetemben.
- Te soha nem hazudsz, csak amikor megszólalsz. De tudod mit? Nem is érdekel, tényleg nem. Neked egyszerűbb volt az, hogy eltűnj egy szó nélkül, amikor már komolyra fordult a dolog. Mert az volt, és ezt te is tudod! De a Szőke miatt léptél le, tudok róla. Nehogy azt hidd, hogy nem láttam azt a képet - hogy féltékenység lett volna? Nem, ennyi év távlatából már csak a harag volt bennem, akkor talán meg akartam érteni, hogy ki lehet az, akiről soha nem mesélt. S ki tudja, talán miatta lépett le. De még ez sem lett volna baj, ha legalább őszinte velem. - Vagy ki tudja, lehet hogy ő is csak egy áldozatod volt...mindegy is. Jobb is, hogy kiderült, milyen alak vagy, így legalább nem...- itt egy pillanatra megtorpantam, s elharaptam a mondat végét, mert rájöttem arra, hogy majdnem sikerült kikotyognom neki azt, hogy van egy lánya. Vajon mit szólna hozzá, ha tudná, hogy van egy gyereke? Nem, mintha megérdemelné azt, hogy tudjon róla. - Tanulsz? Hány éves vagy te? - nem is akartam hinni a fülemnek, amikor azzal állt elő, hogy itt tanul. Volt némi gúny a kérdésemben, amire egyébként tudtam a választ, s inkább csak odaszúrtam, mintha ezzel is bántani akarnám. Eközben már összefűztem mellkasom előtt védekezően a kezeimet, mintha ezzel akartam volna jelezni felé a határaimat. Nem igazán értettem, hogy miért üti a fejét a falba, ahogy azt sem értettem, miért mondta azt, hogy sajnálja. Olyan őszintének tűnt, túl igaznak tűnt, s éppen ez volt az, ami bosszantott. Hogy mondhat valaki ilyen szavakat oly őszinteséggel, ahogyan ezt ő tette most, miközben valószínűleg mindez nem is igaz?
- A gondot azzal okoztad, hogy felbukkantál Prágában Zétény. Nem kellett volna megszólítanod, és akkor nem lenne ez az egész...- megint. Megint csak úgy kellett elfojtanom a gondolataimat, pedig oly szívesen dörgöltem volna a képébe, hogy mit hagyott maga mögött. Egy részem vágyott arra, hogy az orra alá dörgölje, egy másik részem azonban védte azt a csöppséget, aki nem érdemelte meg azt, hogy egy ilyen alak feldúlja a kis életét, hogy aztán őt is pofára ejtse.
- Nem, még csak az hiányzik, hogy miattam iratkozzál ki. Nem kell kiiratkoznod, csak lehetőleg kerülj el. - sziszegtem még mindig haragosan, ahogy kékjeibe fúrtam a pillantásomat. Nehéz volt keménynek mutatkoznom előtte, nehéz volt megállnom, hogy ne engedjem szabadjára a bennem kavargó érzéseket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 2138
Írta: 2020. március 22. 00:11 | Link

Nadia
első tanítási nap - kinézet

- Nem volt egyszerű - támadok vissza ingerültebben, mint szerettem volna. Nem, nem tudhatja mi volt akkor és amíg csak a saját oldaláról nézi a dolgokat és a tényeket nem is fog megnyugodni. Le sem esik egy darabig, hogy miről beszél, de aztán az utolsó mondattal megvilágosodom.
- Izabella? Láttad a képet? - ledöbbenek, de nem sokáig tudok döbbentgetni, mert egyre nagyobb butaságokba hajszolja bele magát. - Nem volt áldozat és te sem, hagyd már abba! Azért mentem... így legalább nem? - egymás szavába vágdosunk, de megragadta a fülemet az elharapott mondat. Mi nem? Nem lettünk férj és feleség, vagy mi? De aztán megint bepörög és szurkálni kezdi a kését, ami már valljuk be, nem túl lovagias, még tőle sem.
- Miért? 26 évesen már nem lehet tanulni? És amúgy is tudod te - hát rohadtul nem értem rá tanulni az okklumencián kívül semmit,és azt sem sikerült tökéletesen befejeznem. De mindegy, persze, bántsál még a bejáratnál, nincs ennél jobb hely... Inkább elmegyek, de megígérem neki, hogy akár az egész kócerájt itt hagyom, ha az megnyugtatja a lelkét. Utálom így látni, sokkal jobban fáj, hogy ennyire mérges rám, mint az, amikor csapkodta a törékeny kezeivel a mellkasomat.
- Ha tudom ,hogy így alakul nem szólítottalak volna le. Ezt akarod hallani? Meg mi az, hogy nem lenne ez az egész? Van valami azon kívül, hogy felnégyelnél itt helyben? - kezdek ideges lenni és ez nem tesz jót a beszélgetés ívének. Még a végén kirúgnak, mert felrúgtam egy tanárt, azt azért mégsem kéne, öcsém!
- Ha megmondod mit tanítasz, nem fogom felvenni a tárgyat és elkerüllek. Sajnálom, ígérem nem leszek a terhedre soha többé - mondom már kissé dacosan, csak engedjen el. De mivel csak úgy nem fog, muszáj intézkedéseket tennem az ügyben.
- Elmehetek? - kérdezem tőle, kissé lehiggadva már, hátha a szavaim hatására legalább elüldöz innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
Tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 38
Írta: 2020. március 22. 11:08 | Link

Zétény

Mindkettőnk egymás szavába vágva próbálta lenyomni a másik torkán a maga igazán, már Zétény sem volt higgadt, de ne is legyen az! Ha sikerült elrontania a napomat a jelenlétével, s felidegesítenie, akkor neki sem jár a nyugalom.
- Szóval így hívják. Igen, láttam, nem, mintha nem sejtettem volna azt, hogy egy nő is van a dologban - jegyeztem meg, s bár soha nem mesélt róla, és én sem akartam kutatni a holmijai közt, a fotót véletlenül találtam meg a holmijai közt. Ideges voltam, így történhetett meg az, hogy majdnem elárultam neki az igazat, visszakérdezése azonban megtorpanásra késztetett. Ne légy eszetlen Nadia, nem szabad. Magamat megrovásban részesítve, sietve kattogó agytekervényeim próbáltak választ találni a kérdésére.
- Így legalább...legalább nem maradtunk együtt - vágtam rá azt, ami először az eszembe jutott, de lehet, hogy ez a válasz nem elégítette ki őt, s átlátott a szitán. De ha még át is látott, akkor sem voltam köteles elmondani neki az igazat. Nem, kizárt, nincs az a pénz, hogy meséljek neki Natalieról.
Az igazság helyett inkább szurkálódni kezdtem, jól esett hogy egy kicsit odaszúrhattam, ami fáj, s amúgy is, azt gondoltam, hogy ez még mindig nem volt számára kellő büntetés. Kerékbe törve kellett volna aszalódnia a napon!
Harag. Ismét, újra elöntötte elmémet a düh köde, megint többet mondtam a kelleténél, így ráeszmélve erre, erővel préseltem össze az ajkaimat, miközben szikrázó tekintetem a kékjeibe fúrtam.
- Nincsen semmi! - csattantam fel hangosan, bár legszívesebben az  arcába vágtam volna, hogy van egy gyereked Vete a la mierda! Ezt azonban nem tehettem, meg kellett védenem a kislányomat, távol tartanom Zéténytől. Az idegességtől már úgy remegett minden porcikám, hogy sietve, védekezően fontam magam köré a karjaimat. Meg kellett nyugodnom, nem hagyhattam, hogy ennyire uraljanak az érzéseim, s hogy az első napon kicsapjanak a munkahelyemről.
- Mugliismeret, és nem akarlak meglátni az órámon. Mi nem ismerjük egymást - sziszegtem dühösen a szavakat, homlokom még mindig a méregtől volt ráncos.
- Sajnálhatod is! - vetettem oda a szavakat haragosan, s úgy éreztem, hogy nem tudom majd tovább tartani magamat előtte. Ekkor azonban a kérdésére kínomban nevetés tört fel belőlem.
- Engedélyt kérsz? Milyen édes, hogy megkérdezed, legutóbb simán csak leléptél-vetettem oda a szavakat, s bár a kín szülte arcomra a mosolyt, egyáltalán nem volt jó kedvem. Az érzelmi kavalkád könnyeket préselt a szemeim sarkába, de nem hagyhattam, hogy ezt Zétény lássa, nem érdemelte meg, hogy előtte törjek össze.
- Menj csak, de most nem lesz szükség cetlire, édes - az utolsó szót megnyomva próbáltam vele érzékeltetni, hogy mennyire gyűlölöm is őt. Ezután fordultam sarkon, s magamhoz szorítva a holmijaimat, sietve indultam meg az uticélom felé, mely a tanterem helyett a női mosdóra változott.


*Vete la mierda = Baszd meg
Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. március 30. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 2138
Írta: 2020. március 22. 13:06 | Link

Nadia
első tanítási nap - kinézet

- Nem tudod miket beszélsz, Nadia. Izabella itt tanít egyébként, szóval majd kikérdezheted, ha annyira érdekel a tanáriban. Úgyis hiába mondok bármit neked. De annyit elmondhatok neked elöljáróban, hogy a legjobb barátom - vonok most már vállat, hiszen az eddigi beszélgetésekből pontosan lejött, hogy úgysem mondhatok semmit, ami neki jó lenne, szóval még hagynom kell magam. Legközelebb már nem így lesz, most meglepett, de ha újra találkozunk, nem hagyom, hogy ő irányítson.
- És én vagyok a hazug, rendben - halvány, gúnyos mosoly, majd gyorsan elharapom, nem szeretném, ha infarktust kapna, mert annyira felhúzom. Csak gyorsan végezzünk is, ebből már úgysem lehet happy end. Megint elejt egy mondatot, majd erőszakosan elvágja a szálat. Oké, felfogtam, nem akarod elmondani, legyen így. Próbálom terelni a témát, és kiderül, hogy mit tanít. Jó, azt úgysem vettem volna fel, és azt sem tudom, hogy MT szakokon felvehető-e. Ennél jobban nem hiszem, hogy alakulhatott volna a dolog.
- Hmm, az jól áll neked. Oké, nem veszem fel. Azt már nehéz lesz kimagyaráznod, hogy nem ismerjük egymást - intek a fejemmel oldalra, ahol számtalan diák hallgatózik és leskelődik. Pálcát húzok és feléjük mutatok, az arcomon szemernyi kétség nincs, hogy ha nem tűnnek el, akkor átok rájuk. Szó szerint. De értenek a szóból és elmennek, legalábbis most még.
- Oké Nadia, elérted, hogy felbosszants - két kézzel lököm arrébb, az arcomon látszik, hogy ideges vagyok. Na, most ne nagyon jöjjön a közelembe senki, ha jót akar. Az utolsó mondata már nem is érdekel, csak gonosz gondolatokkal a fejemben távozok, hiszen az óra elejéről már biztos lekések. Kelevitz majd röhöghet rajta.


//Köszi a játékot <3//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 408
Összes hsz: 1525
Írta: 2020. március 25. 16:28 | Link

Babu
Április 3. - kinézet (a talár alatt)

Új tanév, új lehetőségek és VAV! Meg továbbtanulás! Köszönöm szépen, mintha nem lenne elég bajom, komolyan. Példának okáért ott van Masa is, habár ez a szünet egy kicsit jót tett, talán szinten tudom tartani azt, hogy ne gondoljak rá annyit és olyankor semmi bajom. Csak üres a lelkem, de az nem akkora gond, nem? Vagy eszembe jut a stég, egy lány, egy hal és egy csók. Ezzel mindig jobbá tudom tenni a napjaim, vagy azzal, amikor nem hagyott ott Karcsi magamra – tényleg, mi lehet a kis kópéval, megkérte már Márkot, hogy legyen a barátja? Erről csak pletykákat hallottam, nem nagyon akartam konkrétan a Zipphzar család levitás tagjainak a közelében lenni, meg hagyni akarom az unokatesómnak is, hogy maga fedezze fel a szabad világot magának. Igaz, szoktuk beszélni, de szándékosan nem hozok fel ilyen témát, ha majd szeretne erről beszélgetni, majd szól. Sajnos, nem sajnos bekerültem a Levitások közé, így már kék talárban kellett megjelennem a tanévnyitón is… nem volt egyszerű. Mindenki csak nézett, mindkét táborból, meg, ha azt vesszük, úgy az ismerőseim mind csodálkoztak és nem értették. Hát akkor én mit mondjak erre? Amikor még kitaláltam jó ötletnek tűnt… de fene bánja, akkor lesz valakiből ember, ha venni tudja az akadályokat, nemde? Üröm az örömben, vagy nem is tudom, de valamiért a Levita összeomlott, ami a varázsát illeti, így aztán nem kellett kiköltöznöm még Falcomtól, csak hát… na. Persze ők nem olyanok, hogy szívassanak, mert kék talárba járkálok… de olyanok. Viszont kapott minden ház Levitásokat a renoválás idejére, így a kékek megmutathatják magukat és biztosan lesz sok izgalmas kaland vagy… veszekedés. Háhá, el nem tudom képzelni, hogy a Rellonosok örülnek ennek, de kíváncsisából egy messzelátóval megnézném, hogy miket művelnek. Theon kap egy aranybányát, loooool. Emmát majd kikérdezem, ha már ilyen jó testvér lett mostanában. Nagyon aggódott miattam… szerintem még most is aggódik, csak nem meri mondani. Manapság én vagyok a mufurcabb, de ez mind betudható annak, hogy nem olyan, mint a szakítás előtt volt. Neki is meg kell értenie, hogy megváltoztak a dolgok, de azért mi még ketten testvérek maradtunk, szóval jó lenne, ha most már visszaállna a régi rend. Vidáman ballagok Mugliismeret órára, remélem az új tanci hoz sok érdekességet! Csinos egy nő az már biztos, és állítólag az egyik MT-ssel már összebalhézott itt valahol, az előcsarnokban. Szóval nagyon kíváncsi vagyok rá is! Nézegetem a diákokat, tök sokan cseverésznek a haverjaikkal, meg csajok összesúgnak és nevetgélnek, szóval a szokásos. Biztos nem rólam megy a téma, csak páran mennek egyedül valahova. Az órákig van még egy negyed óra, szóval ráérős még az összes diák – kivéve, akik éppen kergetik egymást valami hülye ürüggyel -, és akkor látom meg Babettet, aki éppen felém jön. Hú, a fenébe, mit kéne mondanom? Vagy csak intsek neki? Nem mondom, hogy nem mozgatta meg a fantáziámat a stégnél töltött dolgok, és itt nem csak a csattanóról van szó. Biztos meglepődik majd, hogy kék talárba lát. Azért elmosolyodok, már, ahogy sikerül, és amikor közel érek, hozzá megállok.
- Helló felnőttkém, rég találkoztunk. Jössz nekem egy randival – vigyorodom el, belül meg kábé a wtf lámpa villog magamnak, hogy hogy lehetek ilyen állat, hogy ezzel indítok? – Hogy telt a szünet? Ja, és ugye minden oké volt aznap este? Mondjuk itt vagy, nagy bajod nem történhetett… remélem – vakarom mag a fejem és oldalra pillantok. Van az egyik közeli ablaknál hely, beszélgethetnénk ott, egyébként. – Ráérsz picit, vagy sietsz? Meg kell, mondjam kicsit azért… hiányoztál – hűűűű, olyan zavarban vagyok, hogy az fájdalmas, de azért próbálom a laza srác image-et tartani. Néhány szavam is furán jön ki, de üsse kő, Babettel szívesen barátkozom, ha vevő rá. És remélem, nem veszi észre, hogy többször is az ajkára pillantok, baszki! Jó, hogy nem kezdem el nézegetni nyak alatt! Azért húsz évesen ilyen zavarban lenni elég ultragáz, nem? De legalább kívülről ez nem látszik. Nagyon remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Szilágyi Miklós
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Az érkezés
Írta: 2020. március 25. 21:16
| Link

Eszterre várva

 Mint elátkozott királyfi, túl az óperencián, élt - ha nem is magában - falujában Miklós. Rendben, néha mogorván. De az esetek többségében életvidám, jólelkű fiú, aki mindenkiben meglátja a jót, s mindenben a szépet. Bár most az úton elfáradt elég rendesen. Nem gondolta volna, hogy ilyen hosszú utazásnak néz elébe. És húgától még el sem tudott köszönni igazán, mert táborban van. Csak telefonon beszéltek. Az egy olyan varázstalan kütyü, amit arra használnak, hogy kommunikáljanak a távolban lévőkkel. Miklós ugyanis varázstalan szülők gyermeke, sőt, talán két-háromszáz éve lehetett a felmenői között varázsló, azóta biztosan nem. Még nem is teljesen érti, hogy hogyan került ide. Viszont az úton megismerkedett egy lánnyal, akit Eszternek hívnak. Azt beszélték meg, hogy a kastélyban találkoznak, csak a lánynak még el kell intéznie, hogy...hogy...pedig mondta.
~ Pedig mondta, hogy még mit kell csinálnia...Megint elfelejtetted. Mindig, mindent elfelejtesz. ~
- Korholta saját magát gondolataiban, miközben ledobta csomagját a lépcsőre, remélve, hogy most nem akar ott mászkálni senki, és így nem is foghatják rá, hogy miatta törték ki a nyakukat, vagy repültek seprű nélkül.
- Jó napot kívánok! Vagyis jó estét kívánok!
 Köszönt nagyon illedelmesen, csak fogalma sem volt, hogy kinek. Ugyanis ez után sikerült rendesen körbenéznie, és nem tűnt fel neki, hogy bárki is lenne ott rajta kívül. Persze lehet, hogy volt. Sohasem lehet tudni.
~ Na, amíg nem jön, addig kipróbálom a pálcámat. Csak tud valamit, még ha én nem is. ~
 Előhalászta táskájából a varázspálcát, s mint egy félőrült, hadonászni kezdett vele. Nem történt semmi.
~ Igaza van a botnak, ahhoz varázsige is kell.. No lássuk! ~
- Bazsalikom, fűszernövény, legyen ez a váza görény! - S azzal a lendülettel suhintott egyet a mellette álló vázára. Ezzel annyit ért el, hogy a pálca vége szikrázott egyet és kiugrott a kezéből.
- Talán ezt nem így kell. - Mormogta magában, majd leült a táskája mellé.
~ Eszter, Eszter, hol vagy már? ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balaton Eszter
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 5
Is it a start of a new life?
Írta: 2020. március 25. 21:37
| Link

Miért kellett ennyi csomagot magammal hozni? - gondolkodott Eszter- csak rakd oda ezt, meg ezt, meg ezt.. S a csomag már meg is telt.. Persze, érkezzek meg ennyi cuccal.. Így is lesz elég ciki dolog elsősként. Mindenhol az a szokás, hogy gúnyolják a kicsiket.. De lagalább remélem lesz egy ismerősöm.. De az sem biztos.. Miklós, azt hiszem, azt ígérte találkozunk-ilyen gondolatokkal lépete túl az új élet küszöbét...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szilágyi Miklós
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2020. március 25. 22:01 | Link

Eszter

 Felveszi a pálcáját, s forgatni kezdi, mintha mazsorett bot lenne.
~ Azt hiszem, jobb lesz, ha el teszem, mielőtt kárt teszek valamiben. Vagy magamban. ~
 Éppen a táskájában süllyeszti a pálcát tokjával együtt, amikor a hatalmas ajtó dübörögve kinyílik. Valaki jött. Ő az, a lány, akinek megígérte, hogy a kastélyban találkoznak, s ím, eljött a pillanat. Felpattant a lépcsőről, s a következő pillanatban már a lány táskáját tartotta a kezében. Nem volt könnyű. El sem tudta képzelni, vajon mit pakolhatott bele annyi mindent. Talán a ruháit, szekrénnyel együtt. Vagy a mamájától kapott kötött holmit, mamával együtt. Miközben ezen tűnődött, végig a lány két csodálatosan szép kék szemébe meredt tekintete. Néhány másodperc után, ami talán fél perc is lehetett, eszébe jutott, hogy még csak nem is köszönt.
- Szia, Eszter! - Mondta olyan mézes-mázos hangon, hogy még ő is meglepődött rajta. - Nagyon csinos vagy. - Tette még hozzá, s végignézett a ruháján. Olyan volt, mintha egy ötvenesévekbeli plakátról lépett volna ki, de Miklósnak ez különösen tetszett.
 Annyi mindent szeretett volna kérdezni és mondani is, de nem akarta mégjobban lerohanni őt. Ezért csak annyit kérdezett még tőle: - Na, elintézted a... amit mondtál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balaton Eszter
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 5
A fodrászt persze elfelejtettem...
Írta: 2020. március 25. 22:39
| Link

-Miklóós! - látta meg messziről a magas és izmos fiút. Nem is emlékeztem, hogy ilyen széles válla.. S mosolyodott el a lány.-Hát ismét találkozunk!? - nagyon örült neki, hogy újra találkoztak. Felajánlotta a srác, hogy viszi a táskáját. Ennek különösen örült. Vannak még rendes fiúk ezen a bolygón.. - Köszönöm szépen! - s próbált a fiú szemébe nézni, de a frufruja eltakarta. A fenébe, a fodrászt elfelejtettem... - Hogy sikerült-e elintézni? Úgy nézek ki? No way... A csonosságomat, ami nem létezik, most hanyagoljuk- s együtt igyekeztek eligazodni ebben az épülettömegben..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint