36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2015. november 16. 22:33 | Link

Tímea


Rachel észrevette, hogy a nem szószátyár lány hirtelen jó kedvre derült, ezek szerint neki sem volt ellenére egy kis társalgás. Nem tudta, hogy melyik házba jár, nem ismerte a származását, de igazából mindez nem is érdekelte, mert nem akart senkit sem közel engedni magához, elvolt a maga kis világában, ami nem függ össze azzal, hogy ettől függetlenül beszédesebb kedvében volt a kelleténél. Végül is neki is jó kedve volt ahhoz képest, amilyen egyhangúan telt el ez a pár nap az iskola falai között, szóval ráfért már egy kis pozitív élmény.
- Nincs mit, végül is nincs jobb dolgom egyelőre és látom rajtad, hogy nagyon aggódsz az állatodért, úgyhogy miért ne szállnék be a keresésbe? - vonta meg a vállát Rachel, majd megindult a teremben, hátha meglátja a macskát valahol a közelben.
- Az is lehet, hogy itt rejtőzködik valahol, sok helyre el tud bújni, az a sanda gyanúm, hogy vígan húzza valahol a lóbőrt, amíg te halálra izgulnod magad miatta. - mondta nyugodt hangon a lány, persze nem megnyugtatásként ejtette ki ezeket a szavakat a száján, hanem mert valóban úgy gondolta, hogy meglesz a macska és nem kell emiatt túlságosan izgulnia Tímeának. Rachel nem tudta átérezni az aggodalmat, mivel neki csak egy kisebb kígyója volt, ami egy terráriumban lakott, ráadásul a nap nagy részét átaludta, szóval sose szökött még meg onnan.
A lány nem volt túl fitt, keveset aludt az éjjel, mert diáktársai nem akarták kialudni magukat éjszaka és egész éjjel ment a cseverészés és nevetgélés, remélte, hogy ennek hamarosan vége szakad és nemsokára nyugodtan alhat majd egy másik, elszeparált szobában. Otthon nem volt ilyen gondja, mindenkinek külön szobája volt és mivel gazdag családból származott, ezért elég nagy házban laktak, így senki sem zavarta a másikat és mindenkinek megvolt a maga saját kis privát szférája. Büszke volt aranyvérű származására, a mugli dolgok hidegen hagyták, viszont két szenvedélye volt - az íjászat és a póker "varázsló változata". Szabadidejében megtanult íjászkodni, a pókerjáték imádatát pedig az apjától és a bátyjától örökölte, persze ezekben nem vett részt, csak passzív néző volt, de azt tervezte, hogy ezekkel a tevékenységekkel is foglalkozni fog, ha egyszer "felnő". Az apja és a bátyja plusz a baráti körük gyakran összeültek kártyázni, ezt a játékot  mindegyikük szerette. Az anyja mindig is tisztelettudó volt és éles eszű nőszemélyként ismerte mindenki, arra pedig mindig ügyelt, hogy megmaradjon családja jó hírneve, hiszen számos aranyvérű családdal ápoltak szoros kapcsolatot, de nem is volt takargatni valójuk, hiszen származásukhoz méltó életet éltek és mindig is feddhetetlen családi múltjuk volt.
- Látod valahol a macskát? - kérdezte érdeklődést mutatva Rachel, miközben végigpásztázta tekintetével a termet.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2015. november 18. 08:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. november 19. 17:51 | Link

Húginca  Love

És elérkezett a várva várt nap!
A mindezt előrejelző levél címzésére csupán egy pillantást vetettem, azonnal felismertem a kanyargós kézírást, és úgy ültem le a klubhelyiségben lévő kanapék egyikére, mint bármikor máskor: várva a helyzetjelentést, mi történt a távoli, otthonnak nevezett kis városkában. A lefirkantott két sor láttán homlokomat ráncolva szükségeltetik néhány másodpercnyi bootolás, hogy felfogjam: „Szombaton érkezem, délelőtt tízkor ér be a vonatom. Alig várom, hogy lássalak! Testvéred” Melyik? Érkezik? Mi a frászról hadovál a húgom? Olyan hirtelen pattanok fel meglepetésemben, amint megviselt agytekervényeim a helyére rakják a kirakós darabkáit, hogy a lendülettől kis híján orra is bukom közvetlen utána.
Most pedig – természetesen – késve, szinte futva közelítek a bejárati csarnok felé. Szerettem volna lemenni az állomásra húgom elé, de erről asszem már lecsúsztam. Rég láttuk már egymást, az izgatottságtól percenként liftezik a gyomrom, hát még, ha belegondolok, hogy ezentúl mindig elérhető távolságban lesz, csupán egy karnyújtásnyira. Mintha ezer éve lett volna, hogy egy iskolába jártunk és szinte minden nap találkoztunk. Személyesen. Nem csak az elfoglaltságtól függően pár naponta váltott levélből hallunk a másikról. Levakarhatatlan vigyor terül szét az arcomon, egy kicsit talán elvetemültnek tűnhetek tőle, de szerencsére a diákok többsége kihasználva a hétvégi szabadságot, még csak mostanában ébredezik.
- Várkonyi Fruzsina! – hangom mély basszusa visszhangozva dübörög végig a csarnokon. Amennyiben legdrágább kishúgocskám felém néz, a szokásos csálé vigyorral találkozhat szembe, az övénél sötétebb, kócos tincsekkel és csubakka arcszerkezetével. Megrohamozom: futni kezdek felé, csak az utolsó métereken lassítok kicsit, méretbeli különbségeinket számításba véve, de semmi nem állíthat meg. Ráugrom, a nyakába csimpaszkodva, majom módjára lógok rajta, lábaimmal is tartva magam. Igen, mind majd’ kilencven kilómmal. Bízom benne, hogy ha borulunk, nem csattanunk túl nagyot, hogy első napjait kapásból a gyengélkedőn kelljen töltenie, de megszokhatta már, hogy két elvetemült fiútestvér esetében néha megfordulnak a nemi szerepek, és mindenre számítani kell. – Végre itt! Hogy tetszik? Más, mint Svájc, mi?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 19. 19:07 | Link

A lány szavaira önkéntelenül is elnevetem magam. -Igazad lehet.-ismerem be. Merhogy azért mégis csak egy macskáról beszélünk. Lassan elkezdem körbejárni a helyíséget miközben minden egyes résbe bekukkantok. Itt kell lennie valahol. A kérdés csak az,hogy hol. Szomurúan megrázom a fejem. Még alig vagyok itt pár hete,de máris elhagyom. Jellemző. Nagy nehezen előhalászok a zsebemből egy marék macskaeledelt és szólongatni kezdem.-Szaffi,Szaffi gyere-Semmi. Megismétlem még egy párszor. Még mindig semmi. Hát ez nem valami biztató.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2015. november 19. 21:10 | Link

Tímea


Úgy látszik, hogy nem akar megoldódni a helyzet, ugyanis "Kacor Királylány" nem akar előjönni rejtekhelyéről, akárhogy is szólongatja a lány, még a macskaeledel sem hozza lázba. ~Jó, hogy nincs négylábú szőrgombócom, így nem kell aggódnom, hogy mi lenne, ha elcsatangolna és sosem térne vissza. A kígyómmal nincs ilyen gondom, elvan a terráriumában és szinte az egész napot átalussza.~ A lány elmerengett rajta, hogy neki nem hiányozna tulajdonképpen semmilyen állat, mert a legtöbbel csak a gond van, bár némelyikük engedelmes és elragadó, de sokat kell velük foglalkozni, szóval egyelőre nem érezte a késztetést erre. Az egyik barátnője távoli ismerősének, ahol életében egyszer járt, színes, egzotikus halai vannak, azokkal semmi gond nincs, csak időnként meg kell etetni őket és nagyon mutatósak, valamint fontos a részleges vízcsere hetente, de nem igénylenek folyamatos törődést. Rachel kedvelte az állatokat, de nem vállalt volna be olyat, ami nagy felelősséget igényel, a kígyójával pedig elvolt, néha kiszedte a terráriumból, de nem töltött sok időt "szabadlábon", mert rövid idő elteltével visszakérezkedett a kuckójába, hogy folytassa hobbiját, az alvást.
A lány kicsit elpilledt, de megpróbált figyelni Tímeára, mert látta rajta, hogy szeretné már megtalálni elveszett kis kedvencét, ami érthető volt. Rachel elgondolkodott, hogy mivel lehetne rálelni az állatra, majd eszébe jutott, hogy a macskák imádnak játszani, ilyenkor vadász üzemmódba kapcsolnak, tehát így előcsalogathatná, bárhol is van. Szétnézett a teremben, majd hirtelen meglátott egy papírlapot a földön heverni, felvette és papírgurigát formált belőle, majd eldobta és a padlón gurította maga előtt folyamatosan, közben figyelte, hogy honnan csap le rá a macska - feltéve, ha előjön, bár ebben szinte biztos volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 21. 21:18 | Link

Érdeklődve figyelem a papírgombocot. Remélhetőleg ez beválik. A sarokbeli félhomályból lassan egy macska alakaja rajzolodik ki. Először a fülei majd az egész pofája látszik. Szinte azonnal lecsap a gombocra,én pedig hírtelen szólni sem tudok az örömtől. Egy ugrással már ott is termek Szaffi mellet. Nevetve simitom végig a hátát. Végre megvan. Mintha csak megérezte volna,hogy ott vagyok abbahaggya a játékot és hangos,vékony hangon nyávog.-Nahát köszönöm-fordulok a lányhoz-az adósod vagyok. A cica kiváncsian megszaglássza a zsebeimet és várakozva néz rám. Az étel kell neki. Mi más?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2015. november 23. 09:05 | Link

Tímea


Rachel terve bejött, Tímea legnagyobb örömére a macska előbújt rejtekhelyéről, így a lány megnyugodhatott végre. ~Szép állat, nagyon barátságosnak tűnik, de örülök, hogy nekem nincs, sok vele a gond és nem lennék alkalmas erre a feladatra, meghagyom inkább másnak ezt az "örömöt".~ A lány azokat az állatokat részesítette előnyben tartás szempontjából, amelyek kevés törődést igényeltek, egyébként a növényekkel sem tudott bánni, ugyanis az ajándékba kapott virágok általában a halál sorsára jutottak, mivel hajlamos volt elfelejteni, hogy állandó locsolást igényelnek és legtöbbjük kiszáradásban pusztult el. Az anyja szerette a virágokat, az ő esetében ritkán fordult elő, hogy akár csak egy növény is elkorhadt volna, szeretett velük foglalkozni és szívvel-lélekkel gondozta őket.
- Örülök, hogy meglett Szaffi, sejtettem, hogy itt bújt el valahol. - mondta a lánynak teljes meggyőződéssel, bár teljesen nem volt biztos a dolgában, csak reménykedett benne, hogy a macska ebben a helyiségben tartózkodott. Már egyébként sem volt más ötlete arra az esetre, hogy előcsalogassa rejtekhelyéről az állatot, úgyhogy nagy kő esett le a szívéről, hogy végre előkerült és nem kellett tovább keresni.
- Szívesen, egyelőre nem hajtom be rajtad a tartozást, de ha később olyan helyzet adódik, akkor szólni fogok és nem felejtem el, hogy az adósom vagy. - válaszolt Tímeának nyugodt hangon, közben az állatot nézte, aki az ételre áhítozott. A kígyója szerencsére nem volt nagy étkű, ritkán kellett etetni, fele annyi gond volt vele, mint más állattal.
- Ha nem haragszol, most elvonulok aludni, ugyanis eléggé fáradt vagyok, napok óta nem pihentem ki magam, remélhetőleg most sikerülni fog. Örvendtem és máskor tartsd szemmel a macskádat. - felelte búcsúzóul Rachel, majd gyors léptekkel elhagyta a termet és komor arccal sietve elillant a hálókörlet felé.

Köszönöm a játékot!


 
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2015. november 23. 09:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2015. november 28. 21:48 | Link

Orovecz Theodor.

Végre!
Ez volt az első gondolata, ahogy kecsesen leszökkent a vonatról a peronra. Egy hete folyamatosan úton van, és már el se tudja mondani, hogy mennyire unja az egészet. Nem is érti magát, hogy minek kellett pont Magyarországra jönnie. Az igaz, hogy már kisgyermek kora óta elég érősen táplálták benne a hazaszeretetet, de soha nem gondolta volna, hogy valaha is vissza fog még jönni az országba. Legalábbis nem évekre.
Minden esetre most itt van, és ezen egyelőre úgysem tud változtatni, úgyhogy igazából a saját dolgát könnyítené meg azzal, ha megpróbálná egy kicsit élvezni. Így hát szélesen elmosolyodott, megköszönte a a kalauznak, hogy leemelte utána a bőröndjét, majd integetve várta meg amíg a vonat kigördül az állomásról.
Ahogy az utolsó kocsi is eltűnt a messziségbe, Nicole hátat fordított a síneknek, majd nagyot sóhajtva ragadta meg a gurulós bőrönd fülét, és magabiztos léptekkel indult meg a falu irányába. Az volt a szerencséje, hogy már messziről kiszúrta a kastély hatalmas tornyait, így nem kellett azzal szenvednie, hogy különböző térképek bogarászásával próbálja megtalálni az iskoláját.
Amint beért a faluba, hihetetlen látvány fogadta. Az utcákon temérdek ember, férfi és nő, idős és fiatal, mind mosolyogva, vidáman, teljes ünnepi hangulatban. Az üzletek ki voltak világítva, az ereszcsatornákról girlandok lógtak le, a kirakatok pedig különböző karácsonyi csodákkal voltak telepakolva. Az egész hangulat egy pillanat alatt magával ragadta, és teljesen elvarázsolta a lányt. Lelkesen ugrándozott végig az utcákon, és mindent, de tényleg mindent megnézett.
Körülbelül egy fél órájába telt, amíg elért a Főtérig, ahol mesébe illő karácsonyi vásár volt. Az eddig látott csillogás a négyzeten, és vagy hatszor akkora embertömeg.
Nicole imádja a tömeget, ami miatt sokan teljesen zakkantnak tartják, de ez őt egyáltalán nem zavarja. Egyszerűen élvezi, és kész! Tetszik neki, hogy rengeteg féle embert láthat egyszerre, egy időben, és így sokkal jobban meg tudja őket figyelni.
Most azonban a különböző árusok portékái kötötték le a figyelmét, ugyanis rengeteg olyan dolgot látott, amit azelőtt még soha. Voltak ott ételek, italok, de karácsonyi seprűk, üstök, sőt még baglyok is. Szegény madarak biztos nagyon örültek, hogy piros sapkát húztak a fejükre, vagy csillámport szórtak a szárnyukra, de még mindig jobban jártak, mint a szomszéd standnál lévő csokornyakkendős macskák.
A lánynak hatalmas önuralmat kellett gyakorolnia, hogy ne vásárolja fel az összes terméket, ami megtetszett neki. Egy pillanat alatt el tudta volna költeni az összes megtakarított pénzét, de szerencsére észnél volt, ezért csak egy regényt vett magának. Arra úgyis szüksége lesz, mivel semmiféle olvasmányt nem hozott magával otthonról, viszont egy hétnél tovább nem bírja ki könyv nélkül.
Két óra ámulás-bámulás és nyálcsorgatás után Nicole végre megérkezett a kastélyhoz. Belépett a hatalmas kapun, majd fáradtan lecsücsült a böröndjére, és tanácstalanul nézett körbe. Fogalma se volt, hogy a fél tucat lépcső közül melyiken kéne tovább mennie...
Utoljára módosította:Nicole Graham, 2015. november 28. 21:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Orovecz Theodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
Írta: 2015. november 29. 12:38 | Link

Nicole

Mint minden gyermek, Teó is imádja a karácsonyt - a készülődést, a díszítést, a fényeket és illatokat, az ajándékozást meg a csillagszórókat, egyszóval mindent, ami egy rendes ünnephez hozzátartozik. Persze, kicsit türelmetlen, mert advent mindig hosszú, mint Szent Iván éneke (amiről nem tudta, mi is az, de anyuék annyit mondogatták, hogy akaratlan is elhitte), maga a szenteste meg a többi meg olyan gyorsan elszalad. Csak két dolgot sajnál: egy, nem öltözhet karácsonyhoz  illően, kettő, nem ehet a temérdek sütiből, kalácsból, cukorkából és egyéb finomságból. Épp azon gondolkodik, hogy le kellene menni valakivel megnézni a karácsonyi vásárt (mert egyedül annyira nem mókás, mint ha van kivel együtt nevetni meg tolongani), amikor a bejárati csarnokon lebegne át és fejét még épp csak átdugva a falon megpillantja a bőröndjén ülő kislányt. Teó szeme felcsillan, amolyan csibészesen vészjósló kis csillogás ez, aztán következetesen a falban maradva, puszta fejként csúszik oda hozzá, hogy ráköszönjön, ha még nem vették észre.*
- Légy üdvözölve!-*Természetesen hangosan és roppant komoly-komor grimasszal az arcán, mert ki tudja, ha nem Eridonos, akkor jól megijesztgetheti és még Radúz se fogja érte letolni. Meg aztán, a kopogószellemek amúgy is sokkal durvább tréfákat eszelnek ki, ő jobbára félúton elárulja magát úgyis, mert nehezen állja meg a nevetést. Most azonban még bírja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2015. december 1. 21:07 | Link

Teó

Amikor már egy bő negyed órája tehetetlenül gubbasztott a bőröndje tetején, Nicole elkezdett aggodalmaskodni, hogy mi van, ha ma már senki nem jár erre, vagy egyszerűen rossz helyre jött, esetleg nem is tudnak az érkezéséről. Egyre rémesebb gondolatok futottak át az agyán a várakozás közben. A végére már ott tartott, hogy ez az egész csak egy nagy átverés, aminek ő volt a célpontja, és el akarja őt tenni lábalól a maffia, aminek a vezére még egy múltbéli szerelmi csalódás miatt akar bosszút állni Nicole egész családján.
Szerencséjére nem tudta befejezni az abszurd gondolatmenetet, ugyanis egyszer csak megjelent előtte egy fej (igen... egy fej!). Nicole hátrahőköl a meglepetéstől, majd a hirtelen reakció következtében hatalmas huppanással dőlt el a bőrőnddel együtt.
- Aúcs....- A lány szisszent egyet, majd a földről pillantott fel az alakra.
- Hát szerbusz! Igazán kellemes meglepetés... - Nicole nem volt sértődékeny típus, ezért hamar felpattant padlóról, és széles vigyorral köszöntötte látogatóját. Azért a mondandójában az utolsó "meglepetés" szót egy kicsit erősebben megnyomta, hogy azért mégis éreztesse a másikkal, hogy jobban örült volna egy fokkal szolidabb üdvözlésnek, de ezen a kis jelzésen kívül nem is foglalkozik többet a dologgal.
- Egyébként Nicole vagyok. - mondja, majd a fiú felé nyújtja a kezét. Akkor még nem esett le neki, hogy az alakból eddig mindössze egy fejjel találkozott, így nem biztos, hogy működni fog nála ez a kézrázósdi. Azért a lány mégis kíváncsi a reakcióra, ezért nem húzza vissza a kezét, hanem kitartóan lóbálja a fiú előtt.
- Az igazság az, hogy tényleg nagyon örülök neked. Már ezeeeeer éve itt ülök, de senki nem járt eddig erre, aki megmondhatta volna, hogy merre kéne mennem. Most érkeztem a suliba, és egy kicsit tanácstalan vagyok.... Egyáltalán ez az iskola...? - Az utolsó mondatot kicsit halkabban teszi hozzá az előbbiekhez, ugyanis elég bénán hangozhat, hogy még azt se tudja, hogy egyáltalán jó helyen van-e vagy sem.
Utoljára módosította:Nicole Graham, 2015. december 1. 21:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Orovecz Theodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
Írta: 2015. december 1. 23:29 | Link

Nicole

Hiába próbál komoly maradni, de a leány jelenete után képtelen türtőztetni magát és akaratlan pimasz vigyor szökik ki arcára. Csakhogy ez mégsem járja, a játék azonnal véget is érne, ha ilyen gyorsan hagyná megnevettetni magát.
Mire a lány felkecmereg a padlóról Teó arcára is visszaül az a fegyelmezett tekintet, és hatalmas szemekkel figyeli, ahogy amaz vidáman kinyújtja felé karját és bemutatkozik. Néhány pillanatig vár, de nem tudja megállni, és a falból előbukik egy kéz, mely iparkodik úgy helyezkedni, mintha megfogná Nicolét.
- Én Theodor vagyok, de általában Teónak hívnak, esetleg Teddynek - tájékoztatja a lányt, és ismét alig tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon a bemutatkozása közepette. Az imént a lányéhoz ért jobbját most az állához emeli és láthatatlan bajuszát pödörve bólint helyeslően, körbetekintve a csarnok egészén.
- Iskolának ez is iskola, szóval... - a falak és oszlopok látszólagos tanulmányozása után ismét a lányra emeli tekintetét - vagy nem tévedtél el, vagy sikerült mindenkinek jó alaposan eltévednie. - komolyan csengenek szavai, talán éppen ezért lehet meglepetés Nicole számára, mikor a következő pillanatban előront a falból Teó és kedélyes mosollyal ajkain fékezik le a lány orra előtt.
- Majd én segítek! Először is azt kell kiderítenünk, hogy egyáltalán jó helyen vagy-e.- Ez egy játék. Egy olyan játék, melyben most igazán olyan lehet mint egy nyomozó. Bár sem pipája, sem nagyítója nincs, és még sapka sem ül feje tetején, vagy szemüveg orra hegyén, de holmi piperecuccok mégsem tántoríthatják el az igazi detektíveket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. december 2. 23:33 | Link

Renée

Aprócska kislány ücsörög a bőröndjén, tanácstalanul. Két vörös hajfonat pihent vállain, még anyukája fonta be neki, hogy csini legyen az ő legkisebb hercegnője. A testvérei persze, fütyültek kijönni elé, habár azt Dávidék előre közölték, hogy ők ugyan nem fognak lecaplatni a bejárati csarnokig. Eleget meséltek már neki a Bagolykőről ahhoz, hogy most eltaláljon ő maga is. Ja, csakhogy Babu nem épp arról híres, hogy jó tájékozódási képességekkel rendelkezik. Ellenkezőleg.
Pillantott jobbra, pillantott balra. Közel-távol senki sincs, akit kérdezhetne, egy párszor már eltévedt. Mi van, ha nem találja meg sosem a sárgákat? Pedig ő becsületszóra oda akart menni, kipakolni és ismerkedni a navinés társaival. Csak hát eltévedt ez az aprócska leányocska, s akármennyire is kitartó, akármennyire is makacs, az iskola kifogott rajta, itt nem igazodik el. Néha még a saját birtokukon is képes eltévedni, mondjuk nem csoda, háromszintes az épület, rakat szobával és folyosóval. Mint egy mini-kastély.
Hiába, nem jött most össze a nagylányos viselkedés. Babut ez az egy tudja kihozni csak a sodrából annyira, hogy sírjon.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2015. december 2. 23:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. december 3. 16:45 | Link

#Nati-babi. *.*

Renée a mai délelőttöt némi Bűvös Bizsere nyammogásával üti el. Előbb csak a klubhelyiségben. Majd a szertár limlomjai között ücsörögve. Folytatva a kalicka hangszereit piszkálgatva. A folyosói portrékat is kínálgatja, de egyik se nagyon akarna bizserézni. Általában vállrándítással intézi el a helyzetet. Pedig nem is hányás ízű drazsét akart rájuk tukmálni; nem baj, így több marad neki. Az erőnlét termében egy rúdról fejjel lefelé lógva is csak az édességet majszolja, miközben feje egyre inkább lilás színt ölt, és az ott tartózkodók egyre furcsábban tekintgetnek rá. Végül mikor már elkezd teljesen szédülni, akkor egy ügyes mozdulattal kiakasztja a lábfejét a rúdból és a földre ugrik. Megtántorodik kicsit, mivel a testében levő vér nagyrésze még a fejében kering, de gyorsan összeszedi magát és továbbsétál.
Nem igazán tudja, hogy merre mehetne még. Sok helyen megfordult már a kastélyben, lassan nem tudja eldönteni hova menjen most. Céltalan keringése átvezet a bejárati csarnokon, ahol egy bőröndöm ücsörgő lánykát talál, eléggé kétségbeesett és szomorú tekintettel az arcán. Töki érdeklődő kifejezéssel a saját képén odalépdel hozzá és egy kis maréknyi Bűvös Bizserét tuszkol a szájába.
- Kicsi vagy és tudatlan? - kérdezi tőle a legnagyobb jóindulattal a hangjában. Nem szánta sértésnek a kérdését, egyszerűen csak arra céloz, hogy olyan elsős-e, aki még nem tudja merre kell mennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 8. 15:32 | Link

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

Későre járt már, alig félóra volt éjfélig én meg természetesen az eridonon kívül kóboroltam, mert rám jött az öt perc. Amúgy nem, de tényleg kint voltam.
Valójában nem céltalanul ténferegtem kint, mint a Bolygó Hollandi. Egy homemade terv vezérelte azt a rózsaszín kis fejemet, ami azt diktálta, hogy szökjek át a navinébe és csempésszem be Mattnek a karácsonyi ajándékát, mert szerettem volna viszonozni annak a dinkának az ajándékozását. Ugyanis kaptam tőle, egy plüss Rainbow Dasht. Ez annyira a szívemhez nőtt, hogy amióta kibontottam a csomagolásából, folyamatosan az ölemben lebzselt, valamint egy karkötőt is kaptam, ez is már a kibontás óta a csuklómon virított a többi harminc szilikonkarkötő mellett. Imádtam őket és Mattet is, de főleg a srácot. Ehhez a művelethez egy egyszemélyes haditervet dolgoztam ki még aznap délután, bár ezer meg egy buktatója volt, de nem is lenne Fannis terv, ha nem lenne ennyi hátulütője. Ráadásul amekkora mázlista voltam, biztosra véltem, hogy aznap este is simán meg fogom úszni a szabályszegést büntetés nélkül.
Vacsora után, befeküdtem az ágyacskámban, izgultam, a szívem majd’ kiugrott a helyéről, tartottam attól, hogy rossz szobába fogok bemenni, vagy felébresztem a sárga srácok valamelyikét, esetleg Mattet. Kicsit ciki lenne. Addig-addig vártam, amíg végre a csajok is elaludtak a szobában és az átmeneti vendégünk, Erik is. A fiú aznap este is nálunk éjszakázott Lanetta és a vinnyogó szörnyecskéjük miatt. Szegénynek már párszor említettem, hogy van egy szabad ágy, de ő inkább maradt a földön.  Mire végre nyugodt volt a terep, kiugrottam az ágyikómból és belebújtam a rózsaszínszőrös mamuszomba, felkaptam egy vajszínű köntöst, - hogy azért mégse fagyjak meg a hűvös folyosókon- meg az ajándékot a pálcámmal együtt. Körül kémleltem, de mindenki aludt. Zsír, ennek örömére óvatosan kislattyogtam, a lehető leghalkabban, végül körmök kopogására lettem figyelmes. Hime követett. Ezt az éber kis dögöt lehetetlenség volt kijátszani.
- Shh! - Mutató ujjamat az ajkaim elé helyeztem, jelezve, hogy igyekezzen nem galibát okozni és csendbe maradni, reméltem, hogy értette a célzást, így elindultam kifelé. A lefele menet a toronyból, a lehető legapróbb pisszenéseket is meghallottam, útközben pár eridonossal is találkoztam s végül leértem a klubhelyiségig, ahol kislisszantunk a portréajtó mögül, neki is kezdtünk a kalandos utunknak. A navine felé vezető szakaszon egy percig sem kellett Himére figyelnem, a már nagyobbacska kölyök olyan fegyelmezetten kopogtatta a karmait a padlón a nyomomban, hogy még én is meglepődtem, mennyire komolyan is tudott viselkedni, vagy csak érezte, hogy ez fontos volt a számomra. Tudta a fene, de jól esett.
Amikor a bejárati csarnokba értünk, lépéseket hallottam, valaki arra járt. Gondoltam egy prefi, gyorsan fedezéket kerestem, és elbújtam kutyástul, mindenestül, ott addig vártam, amíg a lépések el nem halkultak, utána előbújtam.
- Huh, ez meleg helyzet volt. – suttogtam az ölemben lévő kutyának s leraktam a földre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. december 8. 17:27 | Link

Péter Fanni - Büntetés

Megint kint kellett járőröznie, ami már egy kicsit kezdett az agyára menni, viszont másrészről meg nagyon is jót tett neki, hogy kiszellőztette esténként a fejét, ilyenkor jobban is aludt. Odakint most szerencsére nem futott bele senkibe és semmibe, úgyhogy amikor már közeledett az éjfél, akkor ő is visszament a kastélyba és megcélozta a konyhát, ahol elücsörgött egy negyed órát, amíg átmelegedett kicsit. Teát is kapott hozzá, a manók kérés nélkül is hoztak neki, amit ő mosolyogva köszönt meg.
Kicsivel később előszedte az óráját a zsebéből és megnyugodva állapította meg, hogy lassan vége az őrjáratnak, ő pedig mehet pihenni. Nem volt egyébként maradéktalanul jó a hangulata, sőt, mostanában egyáltalán nem volt az, de valami mély rezignáltságon kívül nem sok mutatkozott meg ebből az arcán. Talán leginkább is fáradt volt, többek között.
Már el is indult volna a hálókörlet felé, mikor lépések hangzottak fel a Bejárati csarnokban. Halkan sóhajtott. Ma lesz vajon a napja, hogy először megbüntet valakit? Nos, nagyon úgy nézett ki, mert még éppen elkapta, ahogy valaki elbújik. Márpedig ha nem akar senki szeme elé kerülni, akkor bizonyára rosszban sántikál.
Megtehette volna, hogy hagyja a fenébe az egészet, de most kivételesen nem állt szándékában ezt tenni. A munkájára mindig is igényes volt, ezért szerette Kolos is, mikor neki dolgozott, úgyhogy esze ágában sem volt egyszerűen elmenni egy szabályszegő mellett, mintha nem is látta volna. Elindult visszafelé a folyosón, hogy előcsalogassa, azonban csakhamar visszafordult - ekkor viszont a lépteinek már nem volt hangja. Hasznos kis varázslatokban nála nem volt hiány, így születhetett meg az a rendkívül érdekes helyzet, hogy mikor a lány előmászott a kutyájával, akkor ő gyakorlatilag két lépésre állt tőle.
- Khm. - jelezte jelenlétét, miközben végignézett az eridonoson, akit már nem egyszer látott a klubhelyiségben. - Mit keres errefelé a kisasszony ilyen későn? - vonta fel a szemöldökét és bár alapvetően nem magázta a diáktársait, úgy vélte, hogy ha szeretne valami tekintélyt szerezni, akkor ebben az esetben ez a jó taktika. Legalábbis a kezdetekben mindenképp.
- Mivel akárhogy is nézem, ez végképp nem az Eridon, így ebből büntetés lesz - közölte, majd várt a reakciókra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 8. 22:25 | Link

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

Minden hibátlanul ment, egy hang nélkül sikerült lejutnom a toronyból ráadásul sikerült is végig vonulnom majdnem a kastélyon, ám a bejárati csarnoknál vészjósló lépésekre lettem figyelmes, elbújtam. A kutyával az ölemben füleltem, de szerencsémre a lépések elhalkultak. Egy megkönnyebbült sóhajjal léptem ki a rejtekemből és leraktam a kutyát a földre, aztán egy igencsak közeli krákogást hallottam a hátam mögül. A köhögés megijesztett, de olyan szinten, hogy még fel is sikkantottam s a csarnok illetve a folyosók az én cérnavékony sikolyomtól zengtek. Azonnal megfordultam, a kezem lendítettem, hogy leüssem a támadómat, aki biztosan meg akart enni engem. Viszont egy ismerős arc fogadott, miután megfordultam, egy háztársam állt velem szemben.
- Te tudod, hogy a szívbaj kerülget miattad! – a szívemhez kaptam a kezem és úgy morrantam rá, de folytattam- Azt hittem, hogy egy prefi-bubu követett, erre meg... Óóóhogyaza... - sas szemeim ekkor szúrták ki a jelvényt, ami az eridonos srác mellkasán feszengett. Azt hittem ott süllyedek el szégyenemben, mint a Titanic, de a helyzetem tökéletes mentése már csak egy gyermeki álommá vált. A fenébe. Óvatosan felnéztem vissza, a srác szemeibe, egy bűnbánó kutyapofát bevágva.
- Nem lehetne egy olyan, hogy hagysz futni minket, és és és én meg egyenesen visszamegyünk az eridonba és és és és meg sem történtnek vesszük ezt a kis találkozást? Alkuképesek vagyunk! Ha nagyon szeretnél, vissza is kísérhetsz minket, ha nekünk nem hiszel! - nem akartam szemtelenkedni, de valahogy a szavak úgy jöttek a számra, mintha az ilyen dolog, hogy valakit elkap egy prefektus tök természetes lett volna. Talán még én sem fogtam fel a helyzet súlyosságát. - Ha szépen nézek, belemész? Naaa? - megrebegtettem a pilláimat, ami valljuk be, nem vezethetett túl sok sikerre, de egy próbát megért az ötlet. Még Hime is becsatlakozott hozzám, ő is fel-fel nyüsszent szomorúan.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. december 8. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. december 9. 19:37 | Link

Péter Fanni - büntetés

Nagyon úgy tűnt, hogy a lány nem tudja, hogy prefektus, mert eltelt némi idő, mire a jelvényére tévedt a szeme és belefogott a kérincsélésbe. Jared csak felvont szemöldökkel figyelte, hagyta, hogy végigmondja, elvégre ő nem sietett sehova, de végül úgy döntött, hogy ezt nem fogja megúszni a lány.
- A visszakísérés meg fog történni, ne aggódj - közölte hát. - Fanni, igaz? Mi a vezeték neved? Évfolyamod? - kérdezte, miközben jegyzetfüzetet vett elő, hogy gondosan belekörmölje az első büntetettjének adatait.
Már csak azért sem állt szándékában elengedni a lányt, mert nem csak pár perccel múlt tíz óra, hanem már bőven benne jártak az éjjelben. Ilyenkor már nincs mentség, főleg nem úgy, hogy el is bújik valaki, mert ennél biztosabb jelét nem is adhatná annak, hogy tilosban jár.
- Azért nem fogod megúszni büntetés nélkül, mert akkor könnyen lehet, hogy legközelebb újra itt találkoznánk. Tanuld meg a rendet - mondta aztán, de ő nem volt egy zsarnok típus, úgyhogy hagyott lehetőséget arra Fanninak, hogy válaszoljon neki, ha akar.
Közben már azon gondolkodott, hogy vajon mit kellene adnia büntetésnek. Őt sosem kapták el, mert hát volt prefidetektoruk, így nem volt szerencséje még semmilyen intézkedéshez az iskolában. Írasson vele valami szöveget? Százszor azt, hogy nem fog többé kiszökni takarodó után? Vagy takaríttasson vele evőeszközöket?
Egyelőre még maga sem volt benne biztos, hogy mit fog választani, de azért jó pár ötlet kezdett körvonalazódni a fejében, mikor egy kicsit jobban belegondolt. Sőt, szinte már szórakoztatta a dolog, hiszen ő tudta, hogy nem fog valami tragikus büntetést adni, de a másik láthatóan nagyon igyekezett volna kibújni alóla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 9. 20:12 | Link

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

- Japp, Fanninak csúfolnak, Péter Fanninak. Egyébként másodikos vagyok. - megvontam a vállamat, miközben válaszoltam. Úgy voltam már vele, „nemérdekelmileszezután”. Részemről jöhetett a büntetés, beletörődtem a sorsomba.
Amíg Jared nekem magyarázott, addig én szépen elkalandoztam a fejemben. Legbelül azon gondolkodtam, hogy hogyan kellene kicseleznemőt, legalább arra a kis időre, amíg az ajándékot becsempészem Mattnek. Még azon is agyaltam, hogy vajon hogy a viharba fogok be, illetve ki lógni a navinéből. Jared hangja és szavai csak tompa dörmögésnek tűntek, teljesen elmélyültem s csak néztem a semmibe, bambán, mint borjú az új kapura.
- Tessék? - utolsó mondata jutott csak el a tudatomig. - Én tudom a rendet, mindig összepakolok az ágyam körül! – tényleg nem tudtam, hogy milyen rendezvényen szerepeltem. Ráadásul még nekem is állt feljebb. Dacosan összefontam magam előtt a karjaimat, akárcsak egy hisztis kisgyerek.
Persze utána tettem még egy próbát, hátha... hátha elenged, de nem tette. Pedig Hime is segített.
- Jó, ha nem, hát nem. De legalább engedd meg, hogy ezt - felemeltem a kis csomagot, hogy jól lássa a prefisrác - elvigyem a Navinébe, nagyon fontos lenne, nem szeretnék holnapig várni vele... - lebiggyesztettem az ajkaimat, szomorú kiskutyaszemekkel pillogtam rá továbbra is.
- Plííííííííz. – kérleltem - Utána úgy büntethetsz meg, ahogy akarsz... vagyis nem, akárhogy nem, nem vagyok olyan! De na, érted. - ez volt az utolsó esélyem, bevetettem az aduászomat. Ha ezen sem esik meg a szíve, akkor semmin. Az arcát jól megfigyeltem, nem tűnt úgy, hogy jó hangulata lett volna, bár kinek lenne, ha éjszaka kell szaladgálnia és diákokkal fogócskáznia. Borzasztó. Én biztos elaludnék, ha prefi lennék. Valószínűleg az eridon leglustább és legvajszívűbb prefektája lennék. Vagy meg egy idióta, aki elmebeteg feladatokat találna ki a szabályszegőknek, mint például, fújjanak el egy elfújhatatlan mécsest vagy fogkefével súroltatnám velük ki az akváriumot vagy valami. LoL.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. december 9. 21:09 | Link

Péter Fanni - Büntetés

Kissé meglepődve nézett fel a papírról a lányra, aki egyáltalán nem értette, hogy mit akar neki mondani.
- A házirendre gondoltam - mondta csak a miheztartás végett enyhe fejcsóválással. Ráadásul a lányka még be is akart szökni a Navinébe. Mármint úgy, hogy ezt előtte közölte egy prefektussal is, aki éppen a megbüntetésén fáradozik. Jared most egy pillanatra hálát adott azért magában a sorsnak, hogy eddig még senkit sem kellett megbüntetnie, mert ha ez mindig így megy, akkor rövid úton agyára menne a dolog. Még akkor is, ha egy kicsit tényleg szórakoztatja.
Egyébként csak így a margóra megjegyezve, a lány mondata és az utána következő visszakozás, hogy ő "nem olyan", egyáltalán nem esett le neki, nem is értette.
- Meg még mit nem. Tényleg azt gondolod, hogy most hagyom, hogy besétálj a Navinébe? - nézett hitetlenül Fannira. - Gyere velem. Most felmegyünk szépen a toronyba, megkapod a büntetésed, aztán én aludni megyek. - A végére azt gondolta, hogy "te meg csinálsz, amit akarsz, tőlem akár vissza is szökhetsz", de nem akart neki tippeket adni.
- Szóval. Az lesz a büntetésed, hogy minden evőeszközt, ami az Eridon konyháján található, mugli módszerekkel kifényesítesz - maradt végül ennél a verziónál. - Két héten belül el kell végezned a feladatot, aminél én is jelen leszek, úgyhogy majd üzenek érted, hogy mikor gyere. Kifogás pedig nincs, ha szólok, akkor jössz - tett pontot a történet végére, aztán várt még egy kicsit, hogy van-e bármi hozzáfűznivaló, de ha nem volt, akkor irányba állt és elkezdte felterelgetni a lányt a hálókörletükbe.
Még hogy hagyja, hogy a Navinébe menjen... Micsoda feltételezés ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. december 9. 21:56 | Link

Adrian
- előzmények -

Muszáj kihasználnom az imént szerzett előnyt. Egyenlítenie sem lenne szabad ennek a nagyképű majomnak, súlyos feltűnési viszketegség kell ahhoz, hogy így indítson új iskolájában. Kell a közönség, mi, te kis vakarcs? A gyomrát célzó öklöm célba ér, de mit sem törődve ezzel újabb támadást indítok, csak akkor lépek egy fél lépést hátra, mikor Adrian védekezik. Sanszos, hogy alig maradt ép ideg a karjaiban, minek fárasszam magam az érzéketlen végtag püfölésével? Résen vagyok, mint mondtam, nem engedhetem meg magamnak, hogy elbambuljak és bár kevesebb tapasztalatom van a küzdősportok terén, mint vacsorám váratlan megzavarójának, ennek a senkiházinak.
Kihasználva a srác lendületét és a bevetett teljes testsúlyát, úgy teszek, mintha tompítani akarnám a vállainál fogva, de kilépek az útjából, a bokám felé érkező rúgást is megúszva és tovább taszítom fél kézzel, hátha pofára esik. Csupa szeretetből, tudom, hogy már régi vágya felnyalni a padlót. Viszont elvesztem az egyensúlyom, hátralépek, a könyöke elől még könnyedén elhajolva, a lendülő lábát pedig igyekszem elkapni, és kicsit feljebb tolni, fél lábbal talán nem olyan magabiztos. Rúgása a felkaromat éri, az izmom azonnal fájdalmasan bizseregni kezd, és bár szerencsém, hogy nem a fejem találta el, rögtön ki is dőltem volna, egy pillanatra elvesztem a kontrollt jobb kezem felett, mintha nem is hozzám tartozna. Időérzékem oda, talán csupán másodpercek telnek el a két mozdulat közt, talán most lett volna lehetőségem élni a másik elvakult dühével, és véget vetni ennek az egész balhénak, de a következő ütés a bordáimat éri. Köhögök, levegőt alig kapok, balomat pedig ismét az arca felé lendítem, fogaimat összeszorítva és minden erőmet bevetve, a másik, még mindig zsibbadó kezemmel pedig megpróbálom hátralökni, csak egy kicsivel távolabb, hogy nyerjek egy kis időt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 9. 22:27 | Link

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

- Ja…. Van olyan is? - kacagva kérdeztem vissza, az említett szabálygyűjtemény hallatán. Tényleg elbambultam, marhára nem voltam képben azzal kapcsolatban, hogy miről papolt nekem alig egy-két perc erejéig. Egyedül csak a rendre figyeltem fel, igazból azt sem értettem, hogy miért pont arra. De mindegy is.
- Igen! - vágtam rá, amíg ő hitetlenkedve kérdezett vissza a Navinés tervemre. - De én nem akarok most visszamenni! - dobbantottam egyet a lábammal, hogy nyomatékosítsam az akaratom. Nem igazán jött be a hisztim. Túl jól végezte a munkáját, és ez fájt. Éreztem, nem fog meghatódni holmi krokodilkönnyek és sipákolás miatt.
- Jó, visszamegyek, nem kell ilyen morcinak lenni, naaaa. - nyafogva beleegyeztem, bár nem igazán volt más választásom. Fancsali pofával lepillantottam Himére, aki a márványpadlón ide-oda gurult a hátán, jobban mondva hempergett. Ő nagyon is élvezte a helyzetet, én kevésbé. Irigyeltem.
- Nemáááááár, utálok mosogatni... - egy egyszerű mondattal, toporzékolva fejeztem ki magamat. Tényleg rühelltem mosogatni, otthon is én takarítottam, amíg fel nem költöztem apuhoz. Szerencsére nyár óta egy tisztító bűbáj elintéz minden ilyesfajta gondot és nekem sem kell abban az undi, kajamaradékos-olajos-izébigyós vízben matatni.  
- Vagy várj! - feloltódott a kis villanykörte a fejem felett - A kifényesítés alatt a mosogatást vagy a törölgetést érted?  - nem volt mindegy. Reménykedtem, hogy csak a törölgetésről volt szó, az volt a jobbik eset. Miután feltehetőleg válaszolt eme egyszerű kérdésre, felkaptam a padlón hempergő kis ebet és megindultam katonásan felfelé.
- Amúgy.... - szólaltam meg, ahogy az eridon felé haladtunk - Te, mint prefi, be tudsz menni más házakba is, vagy csak az eridonba mehetsz be úgy, mint mi, a mezei kisdiákoknak? - hogy honnét jött a kérdés, nem tudtam, viszont nem szerettem volna úgy menni felfelé, hogy azt éreztem, a levegőben puskapor volt és bármikor kirobbanhatott valami. Meg tehettem volna, hogy elszaladok, de mivel több eszem volt ettől, inkább megkíméltem magamat egy gáncsoló átok miatti pofáreséstől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. december 9. 22:43 | Link

Péter Fanni - büntetés

Tényleg nem hatotta meg a hiszti. Nem is igazán tudta kezelni, az általa ismert emberek nem igazán szoktak ezzel az eszközzel élni, meg úgy általában is veszettül keveset beszélt lányokkal, szóval nem is nagyon tudott róla, hogy most esetleg engednie kéne a hölgyikének. A kutyára pislogott lefelé egy ideig, mert az láthatóan nagyon is élvezte ezt az egészet, de aztán ismét a gazdihoz fordult.
- Nem mosogatást mondtam - felelte, miközben elindultak felfelé, aztán a lánynak hamarosan le is esett, hogy mire kíván célozni. - Igen. Kifényesítés alatt azt értem, amikor addig törölgeted és dörzsölöd, hogy már egyetlen folt sem marad rajta - fejtette ki. Tényleg nem egy olyan büntetés, amibe beleszakadna, főleg, hogy az Eridonban csak töredék annyi evőeszköz volt, mint a nagy konyhán lehetett.
Nem sokáig haladtak csendben, mert Fanni úgy döntött, hogy inkább beszéddel, pontosabban kérdésekkel tölti ki az időt.
- Nem mehetek be más házakba, minden prefektusnak a saját körlete a felelőssége, a közös pedig a kastély és a környéke - válaszolt. Sejtette, hogy mire megy ki a játék, de el kellett keserítenie a lánykát, még ha akarta volna sem tud bemenni helyette a Navinébe.
- Egyébként sem értem, hogy miért akkor akarsz belopózni egy idegen házba, mikor mindenki ott van - rázta meg egy kicsit értetlenül a fejét. Ha valóban azt akarta, hogy ne vegye észre senki, akkor sokkal jobban járt volna valamelyik hétköznap délelőttel, amikor mindenki órákon ül, legalábbis Jared logikája ezt diktálta volna. Igaz, ez most megint olyan, amit nyilván nem fog neki elregélni, mert még megvalósítja.
- Nah, itt is vagyunk - mondta aztán már az Eridon bejárata előtt. - Javaslom, hogy most menj egyenesen a szobádba, mert nem szeretnék még egyszer beléd botlani ma - közölte a lánnyal, aztán megvárta, hogy az el is induljon felfelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. december 10. 15:35 | Link

Renée


Nem sokáig hagyják kétségbeesni, egy lány, valamilyen édességet majszolva felé közeledett, és még meg is szólította. Nagyobb volt, mint ő, és idősebbnek is nézett ki. A pici csikólány, bár rókalánynak jobban beillik, felkapja fejét, és ráemeli kék babaszemeit.
- Nem jöttek el a tesóim – feleli a kérdésre, igaz, talán a másik másféle választ várt: mondjuk egy igent, vagy egy nemet. – Nem tudom, merre kell menni a Navine-házhoz.
Panaszolta a problémáját, ami igencsak kifogott a kicsi lánykán.
- A kastély még a mi házunknál is nagyobb – teszi hozzá teljes meggyőződéssel hangjában.
Aztán rájön a kis taláros, egyenruhás lányka, hogy talán jobb lenne, ha be is mutatkozna, merthogy illetlenség nem elárulni a nevét. A másik, idősebb lány már nem idegen előtte, most beszélgettek.
- Csermey Natália Babett vagyok – mutatkozott is be szép illedelmesen, de úgy, hogy azért lehetőleg kényes dámának ne nézhesse a másik. – És téged hogy hívnak?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Zárás.~
Írta: 2015. december 10. 15:38
| Link

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

- Köszönöm, Merlin! - Összecsaptam a kezeimet, és a plafonra kezdtem bámulni, mintha lett volna ott valami, s az arcom a megkönnyebbülés jelei ültek ki. Tényleg megnyugodtam. Így a büntetés nem is tűnt olyan megerőltetőnek, mint azt először gondoltam. Félszemmel ismét lepillantottam a kutyára, aki még mindig felhőtlenül érezte magát, szemöldököm ráncolva rászóltam, há' milyen volt már az, hogy ő ott elhempergett jobbra, balra, engem meg éppen fenyítettek. Ott eldöntöttem, hogy a szőrgombócot nem fogom magammal vinni, ha mennem kell kanalakat meg villákat csutakolni. A végén még akkora káoszt csinálna, hogy kétszer kellene dolgoznom miatta. Totál belepusztulnék.
- Ahj, akkor nem viszed be helyettem, igaz...? - Lebiggyesztettem az ajkaim ismét, ahogy az eridon felé baktattunk hárman. Ki kellett találnom, hogy miképpen fogom eljuttatni az ajándékot az unikornis srácnak. Valami mód volt rá, de vajon mi?
- Azéééért, mer' ilyenkor este sokkal izgisebb. Mármint oké, hogy mindenki bent van, és nagyobb az esélye, hogy elkapnak meg ilyenek, de szerintem ez sokkal, de sokkal menőbb, mint nappal ott amperkodni. Olyan lennék a navinében, mint egy vadászó oroszlán. Ott halkan közelednék az áldozatomhoz, és BAMM!, rávetném magamat. - Végig artikulálva magyaráztam, a kezeimmel hadonásztam, az ajándékom, amit a mancsomra akasztottam ide-oda lengett a gyors kartempók miatt. - Jó, mi? - vigyorogva kérdeztem vissza, s mikor előre néztem, már az eridon bejárata előtt álltunk.
- Oki-doki-lokiiii.- Elindultam fel a lépcsőn, velem együtt Hime is sprintelni kezdett felfelé, ám én hirtelen megálltam és visszafordultam, mert elfelejtettem elköszönni. -  Akkor holnap éjjel találkozunk! Jó éjt! - Csak vigyorogtam, nem gondoltam ám komolyan, csak mókásnak tartottam, hogy ezt hozzávágjam. Talán komolyan vette, talán nem. Fogalmam sem volt róla, de végül felmentem és elhatároztam, hogy hajnalban újra kezdem ezt a kis akciómat és jobban fogok figyelni.





Köszöntem. :3 Love
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. december 10. 15:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. december 10. 15:39 | Link

Te idióta...
- I'd Still kill you -

Persze megérzi a gyomrába váratlanul érkező két ütést, de hozzászokott már ahhoz, hogy ne foglalkozzon a fájdalommal, egyrészt azt észrevenné a másik, másrészt csak saját magának csinálna vele rosszat, elvonná a figyelmét. Nem mintha most képes lenne bármire is gondolni az agyára ereszkedett vérvörös köd alatt. Első rúgása nem ér célba, sőt, még az egyensúlyát is elveszti egy pillanatra, viszont a másik már betalál, ha nem is az eredeti helyre, de így sem panaszkodhat. Ahogy felméri két mozdulat között, ezzel blokkolta Aiden egyik karját, ami jó. Nagyon jó. A bordákat eléri, hallja a hangot, ahogy bütykei találkoznak a bőrrel és csonttal, önelégültség önti el. Ismét gyors helyzetfelmérés. Ez bizonyára egy vissza nem térő alkalom, ha most kitér a másik balja elől, akkor lehet nem fogja tudni elkaszálni, szóval.. Szóval felkészül, és bár kezét emeli, hogy elhárítsa az állkapcson vágást, megkapja, s nyelvére lassan kezd szivárogni a vér. Ujjait a működő kéz csuklójára fonja, arra, amelyikkel most megütötte, leszorítja, rááldoz egy másodpercet arra, hogy oldalra kiköpje a vöröses, fémízű nyálat, majd hirtelen mozdul meg, kezeit ellenfele dereka köré fonja, vállával ismét nekiütközik, s lábait az ellenkező irányba kaszálja ki. Amennyiben Aiden nem ellenkezik, és nincs valami hiperszuper, profi MMA - sokat megszégyenítő állóképessége, akkor érezheti, hogy szépen megindul háttal a padló felé. Amint földre kerül, Adrian rátérdel a mellkasára, hogy ne kaphasson elég levegőt egy teljes értékű ütéshez, hátrafeszíti jobbját, s meglendíti Aiden csinos pofikája felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. december 16. 12:24 | Link

Szikszai "Jövendőbelim" professzor Love

~ Óóóó Istenem! Merlin! Minden szentek! Ááááh, béna, béna, bééééna. ~
Szívem szerint azt hiszem a fejemet verném a falba. Nem csípem az év végét, meg a tanárokat. Az összes tanár ilyenkor találja ki, hogy ilyen beadandó, olyan röpdolgozat, meg pályázat, és ugye ha pofátlan vagy, akkor még meg is szívatnak. Hát én meg pofátlan voltam. Nem szándékosan persze, csak úgy véletlenül kicsúszott már megint. És van az a pont, amikor a legtürelmesebb tanár se lesz már türelmes velem. Mert mindig jár az a nagy szám…
A nagyterembe be se megyek, a konyhában szerzem meg az ebédem. Van ott egy manó, akivel van némi bizniszem, és van némi kártyaadóssága is felém, így tudtam, hogy simán kisétálhatok onnan az ebédadagommal. Még gyümölcskenyeret is kaptam, pedig ilyenkor még nem szokásuk osztogatni a jót.
Szóval megint kaptam egy büntetőmunkát, és már annyira elegem van, hogy kedvem sincs elmenni a klubhelyiségig, vagy egyáltalán valami zárt részig. Meg akarom csinálni, itt és most, hát gondolva egyet, a bejárati csarnok felső lépcsőfokára lehuppanva veszem elő a füzetemet, és állok neki a legújabb büntetőmunkám, vagyis az „Attól még, hogy egy hét múlva karácsony van, nincs jogom puffogni…” kezdetű, legalább ötszáz szavas véleménykifejtésre, mely tartalmazhat érveket, ellenérveket, de természetesen végkövetkeztetésben arra érdemes kilyukadnom, hogy a tanárnak igaza volt. Mondjuk igaza volt, szóval kár is a hiszti, meg nem is hisztizek, csak utálom ilyennel elütni az időt.
A tálcámat biztonsággal magam mellé helyezem, és minden illemet mellőzve írás közben a szabad kezemmel sűrűn pakolom a számba a krumplit, meg a sülthusit, aminek kicsit furcsa íze van. Édes… mint egy unikornis. Egy pillanatra megállok az írásban, felpillantok a mellettem elhaladó navinésre, aki olyan csodálkozva néz le rám, mintha nem látott volna még fehér embert, majd a húsra. Egyrészt komolyan elgondolkoztam rajta, hogy megy-e olyan rosszul az iskolának, hogy a helyi állományt szolgálja fel, másrészt elkezdett foglalkoztatni, hogy egy unikornis milyen ízű. Az elsőt lezártam annyival, hogy amekkora összeget én hazaviszek tandíjértesítőt, abból igazából pöpec kis felújításokat is csinálhatnának, nem hiszem, hogy unikornist ebédelnénk. A másik jobban érdekel. Mekkora fail lenne, ha mondjuk egy unikornis, aki olyan helyes, meg szép, sós lenne. Vagy chilis. Oké, eltértem a tárgytól.
- Hé, nézz a lábad elé!
Attól még, hogy itt ülök a lépcsőn, a felfelé haladó is figyelhetne. Hihetetlen pofátlanok az emberek manapság. Képes lennének eltaposni a társukat egy szalad unikor… marha miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 26. 15:23 | Link

Rozsos Annamária; Navine sütikínálás

 Nagy kapkodásban, de ennél is nagyobb várakozással megyek a bejárati csarnokba, hiszen elvállaltam a házamban egy önkéntes munkát, és ott kell sütit osztani. Egy házbelimmel leszek, szóval nem leszek egyedül. Meg is érkezem a célpontra, kezemben a süti, vigyázva hoztam a nagy sietségben is. Úgy látom, társam még nincs itt, de nem búslakodok, hanem már neki is kezdek a feladatnak. Ezért gyorsan leveszem a csomagolást, amire azért is volt szükség, hogy idejövet az úton, még véletlen se vegyenek a diáktársak. Ez az akció arról szol, hogy három helyszínen, mindenhol két diák osztogat sütiket a Navine ház nevében. Így kedveskedünk minden társunknak karácsony alkalmából. Úgy mond nyílt nap, de szerintem nem fedi le teljesen mai akciót, mert első hallásra, az ugrott be, hogy bejöhet a másik három ház a mi klubhelyiségünkbe, és ott látjuk vendégül őket. Ebbe a formában is szívesen részt veszek, ha a ház érdekéről van szó, meg így embereket ismerhetek meg. A legjobb, másoknak szerzünk ezzel örömet. Még nincs itt senki, egy árva lélek sem jön erre. Nem szabad csüggednem, ha csak egy - két ember jön erre, és vesz a finomságokból, már az is nagyon örvendetes. Szeretek ilyenekben részt venni, és hála lehetőség is van. Alig két hónapja vagyok itt, de elég sok dolog történt, és jó pár dologban van alkalmam részt venni. Türelmesen várok, mikor jönnek a diákok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. december 26. 16:29 | Link

Navinés sütiosztás
Partay Alfréd Benedek

Sütiosztás, juhé! Mármint, ki ne örülne neki? Na ugye.
A kis navinés is örül, pedig neki most nem is szabad ennie a sütiből - ami nem jelenti azt, hogy nem is fog, amikor éppen senki sincs, akire kókuszcsókot kéne tukmálni. De izgatott a lelkem, mert ezen a ház jó híre múlik. Mármint, persze nem, de azért egy kicsit mégis. És őt ugyan az év nagy részében cseppet se érdekli semmiféle házas dolog, a pontverseny meg pláne, de időnként vannak kivételes időszakok. Ez ilyen.

Az igazat bevallva azért jelentkezett a feladatra - nyilvánvalóan a sütik jelentette csábításon túl -, mert a karácsony egy olyan időszak, amit akár otthon tölt az ember, akár nem, rátelepszik az emberre, és agyon akarja nyomni, annyira unalmas és.. nyomasztó. És akkor most feladata van így mégis - nem túl izgalmas, az igaz, pláne nem mozgalmas, de valami. Elvégre valaki mással kell órákig álldogállnia egy helyben, és közben aprósüteményt kínálgatni. Lehetne rosszab is, valljuk be. Olyan, ahol nincs időkitöltésnek hókifli. Az sokkal rosszabb lenne.

Ahogy - késve, elvégre róla van szó - megérkezik a díszeivel, látja, hogy süti már van, és a társa is megjött. Futólag találkoztak már, de íme két nap, amit együtt kell tölteniük. Akármilyen csendes legyen is, hát, mind a kettőjük, két nap alatt feltételezi, hogy egymás háziállatának nevét is megtudák majd. Muszáj lesz, mert akármilyen forgalmas is a bejárati csarnok, karácsonykor nem nyüzsögnek itt a népek.

 - Szia. - köszön kicsit izgatottan, ahogy elrendezgeti az asztalkájukon a terítőjét meg a plüssunikornist, ami az ő saját darabja, és nem szereti, de ide azért végeredményben illik kicsit. - Voltak már erre valakik? - kérdi nagy sürögve-forogva, aztán beáll az asztal mögé, amivel hivatalosan is kezdetét veszi számára a háznépszerűsítő akció.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 26. 17:21 | Link

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária


 Nem sokat kellet várnom a társamra, igaz megkésve jött, de nem hánytorgatom föl neki, mivel én sem voltam a pontosság példaképe, amikor idejöttem. Kedves gesztus részéről, hogy hozott egy -két csecsebecsét az asztalra. Nekem ez biztos nem jutott volna az eszembe. Jó hogy hozott olyan dolgokat, ami utal házunkra, végül is népszerűsíteni vagyunk itt.
- Szia! Még senki nem járt erre. Egy szellem egy folyosóval odébb lekanyarodott. Remélem a délután nem mindenki fog így tenni. Biztos fognak erre jönni. A szünet miatt amúgy is kevesen maradtak itt a kastélyban, de a remény hal meg utoljára.
 Mosolygok a lányra, és úgy mondtam el neki az információkat. Bár olyan sok mindennel sajnos nem tudtam szolgálni, mivel egy árva lélek nem járt erre. Remélem sokkal nagyobb sikerünk lesz. Társamat látásból ismerem, de még nem tudom a nevét, így jó lenne bemutatkozni, hogy tudjuk, hogyan szólíthatjuk egymást.
- Úgy rémlik látásból ismerjük egymást, de még nem tudjuk egy más nevét. Engem Partay Alfréd Benedeknek hívnak. Nem régen költöztem be, ebből fakadóan elsőéves vagyok. Elég sok minden történt velem, ahhoz képest, hogy alig kér hónapja vagyok itt. -
 Röviden próbálok bemutatkozni a lánynak, nehogy unalmasnak tűnjek. Meg nem is szeretnék az lenni. Majd szépen lassan beszélünk magunkról, lesz rá lehetőség bőven. Elég sok időt fogunk együtt tölteni, szóval nem kell kapkodnom. Nem is szeretnék rátelepedni a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. december 26. 21:29 | Link

Navinés sütiosztás
Partay Alfréd Benedek

 - Na igen, kicsit szerencsétlen az időpont. - bólogat egyetértően, miközben átfut a fején, hogy mióta használ ő olyan szavakat, hogy szerencsétlen, de most nem foglalkozik ilyesmivel.

 - Ó, én meg Annamária vagyok, harmadikos, és öhm, ja, én is láttam egy s mást. - kicsit elcsendesedik a végére, mert újabb filozofikus gondolatai támadnak, nevezetesen például, hogy egészséges-e tizenéveseket egy ilyen iskolába küldeni, ahol gyakorlatilag minden lehetséges. Mindenesetre, meggyőzi magát, hogy ezekkel a gondolatokkal a pangásos időszakban foglalkozzon, ne most.

 - Láttad már Kövér Patrik szobrát a harmadikon? - teszi fel lelkesen a kérdést, mert addig nem teljes jogú tagja az iskolának senki, amíg ő maga is nem diszítette fel a szobrot valahogyan. Az kötelező. Nem mellesleg, sokat elárul az emberről, és a prefektusok is így szokták felfedezni a problémásabb egyéneket.

 - Hozhattam volna tanulnivalót. - jegyzi meg csak úgy magának, miközben szórakozottan a süteményekkel babrál, és persze nem gondolja komolyan. Most, hogy olyan nagyon nem izgul már, érzi, hogy ez hosszú délután lesz.

 - És, mit szólsz az iskolához? - teszi fel a lehető legunalmasabb kérdést, de valahogy el kell kezdeni agyoncsapni az időt, és hát, ő sose volt túl kreatív.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 27. 15:01 | Link

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária


 Azonos véleményen vagyunk, hogy szerintünk nem éppen a legjobb időpontban van. Sokan nincsenek itt a suliban az ünnepek miatt. Így, ez a helyszín sem olyan forgalmas most, mint az átlagos napokon. Házunk vezetősége az ünnepek felől közelítette meg ezt az akciót, és ebben viszont igazuk van, ez is egy jó alkalom, hogy megismerjenek jobban minket, Navinéseket.
- Még nem volt szerencsém kövér Patrik szobrához. Valami oknál fogva fontos szerepet tölt be a diákok életében? Lehetséges amúgy, mert még nem így összekötni a legtöbb szobrot, festményt a neveikkel.  -
 Bemutatkozása alkalmából, már a nevét is tudom. Barbara egy szoborról kérdez, hogy találkoztam e vele. Nem tudom, lehet. Nem nagyon tudom még társítani, hogy melyik szobor kit ábrázol. Ha mondana valamit róla, miért kellene ismernem, lehet már találkoztam vele. Biztos van egy jellegzetes ismertető jele annak a szobornak. vagy csinálnak neki. Itt minden elképzelhető.
- Ahhoz képest, amire szűk két hónappal ezelőtti érkezésem alkalmával gondoltam, éreztem, vártam ettől a kastélytól, iskolától, nagyon is jó. Bár törekedek is arra, hogy ne vesszek al, hanem hasznosan töltsem el az időmet. Ami eddig sikerült is. Kezdem megtalálni a helyem, és ezen sokat segít az is, hogy már hamar meg tudtam ismerni embereket. Nem voltam magányos. Lehetőségek is vannak ház, és iskola szinten, ha netán túl unalmas lenne az élet a szabadidőmben. Így vagyok itt most is. Persze, nem azért csinálom, mert csak teljen az idő, hanem olyanokat próbálok választani, ami érdekel is. Több mint valószínű, minden diák így van vele. -
 Arra a kijelentésére, hogy hozhatott volna valami tanulni valót, csak azért nem rökönyödök meg rajta, mert már a szemén látom, hogy csak vicces kijelentésnek szánja. Az már jobban aggaszt, hogy nem nagyon jönnek errefelé. Ennyire kihalt lenne az iskola. Egy - két ember jöhetne, akkor van értelme, de így, hogy egy árva lélek sincs, nem egy felemelő érzés.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. december 27. 15:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint