36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 28. 18:45 | Link

Szira
A büntetés...

A feszültség megszűnt, amint elléptem és mondtam hogy folytassuk a munkát. Na persze a lánynak más tervei voltak ezt illetően. Későn kapcsoltam, nem volt időm felkészülni a vödör vízre, így bőrig áztam. Egy pillanatig csak álltam, éreztem ahogy a víz végigcsordul a gerincemen. Nem kellett volna ezt tennie.... Rögtön cselekszem, nem érdekel a bociszem, nem foglalkoztat hogy ki ő. Elkapom a csuklóját és talán erősebben mint tenném, ha tudatában lennék neki ki is ő, a falnak rántom. A tekintetem kicsit sem az a semleges ami volt, talán most először hagytam előtte ennyire eluralkodni magamon az évek óta felhalmozódott gyűlöletet. Elengedve, a másik kezemmel pontosan mellé vágok bele egy hatalmasat a falba, akkorát amelyben minden erőm, gyűlöletem és fájdalmam benne van amit elnyomtam. A kezem kicsit sem érdekel, az sem, hogy a fal és a kezem találkozása valószínűleg felsértette azt. Majdnem üvöltöttem vele, majdnem... Idegesen szorítom ökölbe a kezeim, az egyik a falon, a másik mellettem. A lélegzetem gyors, szinte olyan mintha most jutottam volna hosszú percek óta először levegőhöz. Nem mozdulok, de ő sem tud, hiszen mellette pontosan ott van valami ostoba tárgy, amit talán jobb lett volna szétverni. Most már mindegy...
- Sajnálsz?... - rekedtesen, még mindig dühtől elvakultan kérdezem. - Én sajnállak téged Szira. Azt hiszed tudod milyen az, mikor cserbenhagynak. Semmit sem tudsz!- újabb ütés, a másik kezemmel. Próbálom megfékezni, próbálok lenyugodni... Nem megy. Így állok pár percig, a víz még mindig csöpög a hajamból habár ez kicsit sem zavar. Remegve a dühtől állok így, kell az a pár csendes másodperc, míg el nem lépek. Mély lélegzetet veszek és a hajamba túrok, majd visszapillantok a lányra, de nem nézek egyenesen rá. Nem kellett volna ennyire elvesztenem a fejem, de ő hozta ezt ki belőlem... Sajnál?! Milyen átkozottul ostoba megjegyzés ez... Újra ökölbe szorítva a kezem, szitkozódva indultam meg sietősen hagyva el a helyet mielőtt még nagyobb baj lesz. Leginkább azért léptem le, mert nem akartam a szemébe nézni, nem akartam látni mit gondol most rólam. Gyűlöltem, de nem csak őt. Sokkal inkább magamat és ezt az érzést, a fájdalmat...


// Befejezett... //
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 28. 18:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. március 10. 20:09 | Link

Kornella

Kivételesen a kastélyban érte az este. Pedig ahogy letudta a vizsgáit, már szaladt is a faluba, minél távolabb a kastélybéli légkörtől. Amit pedig imádott. Csak egy ideje.. nem annyira. Egyik éjjel még azon is elgondolkodott, miközben hazafelé bandukolt az utcán, hogy talán vissza is mehetne.. Lengyelbe. Persze rögtön ki is röhögte magát ezért a képtelen és nevetséges gondolatért. De felmerült benne, és ez ijesztő volt.
A mai napon pár holmijáért ugrott csak fel, vagyis, igazából Véda cuccai voltak, amiket lenyúlt tőle, és nagynénje persze visszakérte őket. Pakolgatott-keresgélt, próbálgatta a begyűjtő bűbáját, de valahogy semmi ereje nem volt a varázslatainak. Végül sóhajtott egyet és eldobta magát az ágyán.
Plafonbámulás. A legjobb. De Ellának nem volt szokása bámulnia a plafont, ő pörgésre született, bizonyára búgócsiga dns került belé véletlenül. Vagy szélütést kapott egy tornádótól kiskorában. Bárhogy is, újabban nem lehetett ráismerni. Nem volt önmaga.
Valamit ki kellene találnia. Valami őrültséget. Valamit, ami előrerántja a mába, ami meglöki, ami elsodorja és felpiszkálja a benne tomboló tüzet. Persze nem azt a tüzet. De valamit robbantania kellene, akár szó szerint, mert ha tovább gondolkodik, biztosan beleőrül. És csak járt az agya, és nem értette, miért történik ez az egész. Mintha az összes energia, ami egyébként pezsegni szokott benne, most ott tobzódna a fejében, hogy teljesen kikészítsék őt.
Megdörgölte szemét, nyöszörgött egyet, és ekkor meghallotta. Kaparászás, apró, de éles kopogás. Kinyitotta a szemét, pislogott párat, hogy tisztuljon a megnyomorgatott szeme miatt kissé elhomályosult kép, de már a körvonalaiból látta, hogy az ablakban egy bagoly ül. Nyilván rá várt, hacsak nem volt valamelyik szobatársa az ágya alatt bujkálva.
Az üzenet egyszerű volt és lényegre törő, tartalmazta a falu, a kilógás, és a most szavakat is, az aláírás pedig Kornélé volt, így Ella rácsapta az ablakot szegény madárkára, miután rányomott egy OK-ot az üzenetre, és már rohant is ki a szobából, le a klubhelyiségbe, ki a folyosóra, le a lépcsőn, és közben nem gondolt semmire.
Az se zavarta, hogy így most várhat egy ideig, mire a srác is felbukkan, hacsak nem vette biztosra, hogy a lány válasza igen lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 10. 23:12 | Link

Kornella

A helyzet az, hogy ha a lány nemet mond, akkor nagy eséllyel ugyanúgy itt téblábolna még egy ideig a bejárati csarnokban - aztán amint világossá válna, hogy a vöröske nem tart vele a kis túráján, nekiindulna egyedül az estének. Az üzenetének alapja ugyanis abszolút igaz volt, tényleg borzasztóan unja magát most, hogy egyelőre még órák sincsenek. Amit viszont nem írt le a levélben, hogy miközben sorra vette azt a nem túl sok embert, akit egy ilyen akcióban társául el tudna fogadni, megfordultak bizonyos hátsó gondolatok is benne, amelyek végül tényleges cselekvésre - pontosabban levélírásra sarkallták.
Tudván, hogy tilosban jár, nem olyan hülye, hogy a bejárati csarnok közepén mászkáljon, ennyi erővel akár ki is lógathatná a nyakába a "gyere és büntess meg te prefektusállat, ezaz!" táblát. Helyette oldalt a fáklyák "vakfoltjában" áll meg már jó előre. Muszáj volt időben kijönni a klubhelyiségből, a gólyalakból (mert még saját szobát keríteni is lusta volt) ugyanis nehéz észrevétlenül kiosonni így éjjel tizenegy tájékán.
Szóval, ha biztosra nem is vette, de azért bízott abban, hogy a vörös felbukkan. Mit ad isten, hát nem igaza lett? Kiszélesedő vigyorral int a lánynak és hívja fel magára a figyelmét széles karmozdulatokkal, közelebb intve ahhoz a ponthoz, ahol éppen áll. Ha már közelebb ért, megszólal; nem suttog, de nem is rendes hangerőn beszél - az a baj ezekkel a nagyobb terekkel, mint ez is, hogy pokolian visszhangoznak.
- Na, tök jó, hogy jöttél, felkészültél? A fentebbi szinten majdnem beleütköztem egy prefektusba, de sikerült kikerülni. Szóval kommandózni fogunk.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. március 10. 23:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2015. március 11. 22:25 | Link

Lelloly
//kérlek csak zenével olvasd. akkor válts, mikor újat linkeltem.//

Don't be a naughty Eskimo! Don't be a naughty Eskimo...
Kellemes füstös.
A füst kellemes.
Leonie igen határozottan ma érkezik s Keith akármekkora elégedettséggel is hempereg a puha selyemmé változott padlón, egy perccel se húzná tovább az időt, hogy újra láthassa őt. További engedményekre is hajlandó; lemond arról, hogy anyaszült meztelenül osonjon ki a vasútállomásig, bár sokan azt a köldökig felnyesett, indiántollakkal tarkított inget se mondanák feltétlenül elfogadható viseletnek, amit gyorsan magára kap. A nadrág Lelloly kedvence.
One Size Fits All...
Bizonytalan céltudattal vág neki az útnak, elugráló lépcsőfokokkal, fallal, képekkel, ködben úszó pulzáló foltokkal és narancssárga léggömbökkel maga körül, hajába túrva meg is áll néha röhögni a semmin. Olykor az elsőre határozott támasznak tűnő fal se bizonyul elég erősnek, hogy megtartsák a keresztbe-kasul táncikáló fiút, de legalább
legalább...
legalább...
Mi ez, az északi torony?
uplalla! Rükverc.

Legalább szép az idő. Szép?
Keith autóban utazó kutyát idézve dől ki derékig a legközelebbi ablakból és az erős kora tavaszi szél némileg segít is szétfújni a körülötte terjengő...áradó átható illatfelhőt. Sajnos nem tudni, ez eddig hány gyanútlan elsőssel találkozott már, akik már a cseppet árulkodó illatától is szárnyas vízilovakkal akarnak utazni, mert Keith mély gondolataiba merülve nem nagyon figyelte maga körül az embereket.
Valamivel el kellett ütni az időt, míg hazajön a kedvenc kis csipkebokra. Különben se szívesen adna neki olyan cukorkát, amiről nem tudja, hogy nagyon-nagyon finom, és a ma szopogatott édesség merőben újszerű.
Sálak, repülő parókák...ja, csak egy kóbor macska, fanyar festménylakók, nemigen esik ám el. Ilyenformán alig fél órába kerül, míg elér a bejárati csarnokig. Szól a blues. ómamám.  
Your mouth...
- Your mouth is your religion...
I heard your story when you come home
You said you went to see your sister last night. - És így szól Keith. Kellemes csípőrázós jazzes tánclépések a csarnokon át.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2015. március 11. 23:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. március 11. 23:01 | Link

Kornella

Úgy tűnt, Kornél biztosra ment. Vagy csak Ellától függetlenül így is, úgy is lelógott volna. Valószínűleg a válaszbagoly is majd csak holnap reggel találja meg, miután már túl lesznek ezen az éjszakán. De ne rohanjunk úgy előre. Még azt se tudni, hol találja majd a reggel és a bagoly őket.
Nem igazán figyelt oda, hogy hangtalan legyen, beleolvadjon az árnyékokba, minél előbb le akart érni a kastély bejáratához, mintha az élete függött volna tőle, hogy mihamarabb kitegye a lábát az épületből. Csak a vak szerencsének, vagy valami nagyobb rendbontónak a kastély másik végében köszönhette, hogy nem botlott bele egyetlen prefektusba, vagy tanárba se. Lefékezett, és térdére támasztotta kezeit. Zihálását kissé visszhangozva közvetítette az üresen álló csarnok. Azaz, majdnem üresen.
Már épp elkezdett volna forgolódni, kitalálni, merről fog érkezni bűntársa, mikor megpillantotta a sötétben eddig várakozó Kornélt, aki meglátva őt nekiállt széles mozdulatokkal biztonságos útvonalat rajzolni neki felé.
Ella odalibbent mellé, arcára nyomban kiült vigyora. Már hetek óta nem csinált ilyet a szája.
- De mennyire, hogy fel! - bólogatott a kérdésre. - A faluba kommandózunk? Lesz akadálypálya? Az ellenség tud már az érkezésünkről?
Random jutottak eszébe a lehető leghülyébb kérdések, miközben a bejárati kapuhoz osont Kornéllal. Most, hogy már itt volt, és feje kiürülhetett a mellékes és rettentően zavaró, fájó gondolatoktól, már a játék részeként odafigyelt arra, hogy hangtalan osonjon, hangját is suttogóra vette, és igyekezett nem belerúgni több lovagi páncélba. Igen, mert egyet majdnem felborított Kornél felé lépdelve az imént.
Pálcát húzott, és a zárra irányította.
- Alahomora! - Kattanás hallatszott, a vörös pedig megrántotta az ajtót, ami nyikorogva kinyílt. Napközben sosem tűnt fel, hogy ilyen hangos lenne. Összeszorította fogait, és próbálta óvatosan mozgatni a szárnyat, de az ettől persze csak még elkínzottabban nyikordult meg.
- Szerintem most kéne egy kicsit futni, mit gondolsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 12. 00:26 | Link

Kifli

Szülei egyik reggel az ágy alatt találták sírva: nem akart kijönni, mondván arra vár, hogy megegye a - minden bizonnyal - ott lakó szörny. Inkább az, minthogy még egy napot eltöltsön pajtása nélkül. Két teljes hét otthon.
Ám most! Menten újra láthatja a szőkeséget, és ez olyan veszélyesen erős érzelmi káoszt idéz elő benne, hogy egy ép gondolata sincs. Lohol a kastély felé, maga mögött cibálva cuccait, s ha most rajzfilmben volna, egész alakos lyukat vágna a bejárati ajtóra. Útja rövidke, akár a TEK-esek udvarias kopogása akció közben; pár lépést elég megtennie ahhoz a bejárati csarnokban, hogy megpillantsa. Bőröndje kihullik a kezéből, agya kifolyik a fülén, szíve körbeszambázza a tüdejét, gyomra pedig bemutat egy tripla rittbergert. Itt van. Itt van!
Piciny lelke eddig egy üres vászon volt, amire most hatalmas üstökből loccsantották rá a szivárvány összes színét. Keith.
Hosszú másodpercekig csak bámul a táncoló alakra, mintha legalábbis Danxiára nyílna tökéletes kilátása. Szüksége van egy kis időre, hogy feldolgozza a látványt és a vele járó headshotot. Majd fogja magát, és egy ereje teljében lévő kos támadásához hasonlatosan rohan neki a fiúcskának, hogy arcát a mellkasába fúrja, és végre felszabadultan elnevesse magát.
-Soha többet - jelenti ki határozottan inge kivágásának. - Többet nem hagyhatsz magamra ilyen hosszú ideig! - követelőzik, mint egy gyermek, pedig valójában ő utazott el. Nyilván Keef feladata lett volna, hogy kikötözze a házában, és ott tartsa. Persze ezt utólag is bepótolhatják. Viszont neki kellett volna tudnia, mennyire őrjítő lesz ez a két hét! Felháborodását azonban csakhamar felváltja egy sokkal szelídebb mosoly, miközben ez az ügyes kislány már úgy szorítja pajtását magához, hogy kezei az inge alá csúsztak. Kedveli ezt a praktikus darabot.
-Szeretlek - mormogja felmérés közben. Egyszerűen muszáj végigtapiznia a fiúcskát, hogy biztosan megállapíthassa, mindene tökéletes állapotban van. S ha nem mászkálna erre annyi akárki-bárki, térdet hajtana Plant hagyatéka előtt.
-Annyira… - ahogy felpislog pajtására, egy villanásnyi kétségbeesés - talán elveszettség - fedezhető fel pillantásában az elmúlt hetek utóhatásaként. Nem úgy, mint Keef csodás, vibráló tekintetében. Kuncogás kíséretében ugrik rá az úriemberre, lábait átkulcsolja a dereka körül, majd süni módjára kezdi szimatolni. A nyakát.
-Hmm… miről maradtam le? - kérdi nevető hangon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 12. 23:17 | Link

Kornella

Azért mégis csak megnyugtató tényleg, hogy a vöröske lemászott hozzá. Egyedül is izgalmas az ilyen, de... párosan mindig jobb. Meg aztán.. na igen, mást is jobb ketten. Erre a gondolatra aztán diszkréten felderül (a diszkréció egyet jelent a látványos vigyorgással) és bevárja a másik navinést a "rejtekhelyén". Na persze, ha prefektus járna erre, akkor az sok eséllyel azonnal észrevenné őket, mert Ella még nem fordít túl sok figyelmet arra, hogy csendesen és feltűnésmentesen mozogjon. Az lett volna az igazi veszteség, ha útközben lebukik és azért nem tud lejönni.
- Bizony, oda.. de azért az erdő szélét kikerüljük, nem kockáztatnám meg, hogy éjszakánként mi merészkedik ki oda.
Megnyugvásra ad okot, hogy legalább valami minimális életösztöne van, ezt sokan nem néznék ki belőle. Megvakarja az állát, miközben gondolkodik a kérdéseken, aztán mint aki komolyan megfontolta a választ, olyan körülményességgel válaszol.
- Nos, felmértem a terepet, ahogy azt egy profitól várni is lehet. Délután óta itt állok lesben. - Csak néhány órahosszát túlzott, na. - Figyeltem, hogy ki jár erre. Takarodó előtt kiment az udvarra egy jelvényes, de nem jött vissza, szóval szerintem kint járőrözik, jobb lesz vigyázni.
Közel sincs így, egyáltalán nem látott kint senkit, de egyrészt igen is meglehet rá az esély, hogy grasszál egy az udvaron, másrészt nem lenne olyan mozgalmas kommandózni, ha biztosra tudnák, hogy teljesen üres a terület.
Amikor Ella elszánja magát a cselekvésre, követi az ajtóhoz, de való igaz, egyikük sem gondolt bele, hogy ez egy régi kastély, régi ajtókkal, régi nyílászárókkal és régi sarokvasakkal. És ezek a régi dolgok elég hangosak is tudnak lenni. Amikor az első élesen nyikorgó hang áthasítja az éjszakai csendet, behúzza a nyakát és összeszorítva a szemeit felszisszen.
- Ez egy remek felvetés, kisnaccsád. Háromig számolok és indulunk. Egy, kettő...
Nem ér végig a számolásban, nem is tervezte, hogy tényleg elszámolna háromig. Azt a taktikát alkalmazza, amit a lányok, amikor gyantáznak: hirtelen és fájdalmasan, hogy túl legyenek rajta. Szóval egy lendületes mozdulattal kilöki az ajtót.. aztán Ellát is, de az ajtóval ellentétben a vöröskét kézen is ragadja, hogy segítsen neki lendületet venni a futáshoz.

Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. március 12. 23:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 14:07 | Link

Kornél
a megtaláló

Valószínűleg Sára az egyetlen, akit abszolút nem kell félteni a plüsshód akaratosságától. Könnyedén válik a ripacs, nyafogós plüss megalázkodóvá, ha megfelelően fagyosan pillant rá. A kis plüsshód csendben is marad, el is fogadja, hogy nem lesz hordozva, pedig ő ölben szeret a leginkább utazni. De Mazsika tudja, hogy rossz volt, és gonosznak tartja, hogy nem sajnálják agyon megpróbáltatásai miatt.
- Valóban az, de elég megtanulni bánni vele. - Mosolyodik el kedvesen, hála istennek nem Kornél dolga, hogy megtanulja és kezelje. Remélhetőleg nem lesz több alkalom, amikor a navinés srácnak kell visszahoznia a plüsst Sárához. Úgy hiszem, a történet összes szereplője sokkal elégedettebb lenne ismétlés nélkül. Na nem mintha Sára annyira menekülne Kornél elől, csak aggódott és nem szeret aggódni. Még akkor sem, ha sportot űz belőle mostanában.
Amikor meghallja Kornél kérdését, érzi, hogy a hangsúly a végén van. Noha a csinos megtaláló jelző simogatja az egóját és az dorombol egy kicsit szolidan, halkan, mégsem bírja ki egy kis csilingelő nevetés nélkül. Nem kineveti, vagyis... igyekszik nem úgy csinálni, mintha azt tenné.
- Sajnálom, de nem randizok elsősökkel, tudod, a végén még rossz lánynak néznek. - Rakja csípőre kezét, vigyorog hozzá egy sort. A legveszélyesebb dolog Sárában, hogy olyan bájos, vigyorgós, mosolygós... de nem véletlen a Rellonba került. Noha Ombozi-viszonylatban egyértelműen a legaranyosabb és legemberibb, még mindig nem tanácsos vele ujjat húzni. Amúgy simán benyög ilyesmit, még úgy is, hogy Kornélra fel kell pillantania, mert magasabb nála. Majd meglátja, hogy a fiúcska mit reagál erre és utána talán elgondolkozik azon a randin. Talán.
 - Hát igen, pontosan annak az önzetlen hőstípusnak tűnsz, aki kiscicákat ment le a fáról és síró kisgyerekeket kísér haza egész nap. - Forgatja szemeit mosolyogva. Nem, nem ejtették a fejére, nem olyan könnyű átverni őt. Tudja, hogy az ilyen srácoknak nem éppen azon jár az esze egész nap, hogyan tegyenek jót és váltsák meg a világot. Nem, sajnos Sára egyáltalán nem él rózsaszín álomvilágban. De nem is kifejezetten földhözragadt, sokkal inkább talpraesett leányzó.
A sok dicséretet folytatnám azzal, hogy azért szíve is van, látja ám, mivel kenyerezheti le Kornélt pillanatok alatt. Így veszi a bátorságot, hogy kezeit a fiú mellkasára simítsa, majd közel hajolva hozzá egy finom puszit adjon az arcára.
- Azért köszönöm. - Mondja még egyszer elmosolyogva, remélve, hogy ezzel szépen el van intézve az ügy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 17. 00:44 | Link

Sári

Rámered a plüsshódra, mikor a szőke azzal hozakodik elő, hogy csak meg kell tanulni bánni vele. Egy plüssel? Hogyan? Megfenyegeted, hogy szétszeded a varrás mentén? Vagy, hogy nem alszol vele többet egy ágyban? Vagy hogy bezárod az ágy végi ládikába a Batman legó mellé?
Egyáltalán hogy lehet egy plüssállat pet?
Jó, persze, ha már minisárkányokkal meg mittudjaőmikkel látott itt embereket mászkálni, majd pont egy életrekelt plüssállaton kéne meglepődnie. Még ha ki is nevetik, az sem vágná különösebben arcon, egyrészt, mert jelenlegi állapotában nem biztos, hogy felfogná, másrészt pedig egyébként is lepereg róla az ilyesmi. A megszokás, ugye.
A válaszra aztán felvonja az egyik szemöldökét és az egyik kezét flegmán a zsebébe csúsztatja, miközben szája is egy féloldalas, derűs vigyorra húzódik. Nem érzi át, hogy kivel nem kéne ujjat húznia, sosem érezte, de annyi legyen mentségére mondva, hogy ehhez mérten nagyon jól is tudja kihúzni magát a kényes helyzetekből.
Szemmel láthatóan tehát nemhogy magára venné, de még hasonlóan jól is szórakozik a dolgon.
- Ez egy remek hír, egyébként is szomorú lenne, ha kisebbekkel kéne versenyeznem a kegyeidért. Gyerekekkel szemben nem lehet győzni. Meg a kölyökkutyák is nagyon nem fair ellenfelek.
Hogy is van? Gyerekekkel és kiskutyákkal mindent el lehet adni a médiában. Ő meg... hát egyértelműen nem olyan cuki mint ez a kettő.
Aztán Sára jön.. jön.. közelebb, igen, ügyes kislány. Ó Kornél, hogy te mekkora király vagy, egy Don Juan, hát látod, máris levetted a lábáról. Taps-taps. Tanítanod kéne ezt, haknizni, sorba végigmenni a házakon és a klubhelyiségekben párkapcsolati tanácsadást és motivációs előadásokat tartani "Hozd egyenesbe az életed - válaszd a kacskaringós utat!" vagy valami ilyesmi frappáns, dichotómiát rejtő címmel.
Ez így mind egyszerre átfut a fején, aztán...
aztán kap egy puszit.
Az arcára.
Félig őszinte, félig megjátszottan túlzó csalódottsággal bámul vissza a csajra, szipog egyet az orrával és szemmel láthatóan besérülve a homlokához emeli a kezét, ezzel egészen drámai pozíciót felvéve.
- Ekkora friendzone-t is rég kaptam. Ez fájt. Ügyes, majdnem elég diplomatikus voltál. De azért fájt.. itt.. mélyen.. - a szívére teszi a kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 20. 15:40 | Link

Annamari

Mindjárt kezdődik az ebédidő. Hatalmas tömeg indul meg a nagyterem felé, hogy elköltse ott kényelmesen az ebédjét. A jobb lában szüntelenül rugózik, ahogy le-lepillantok az órámra. A nagymutató olyan lassan vánszorog, mintha csak tudná, mire készülök. Ma kell megtennem. Ma vagyok olyan tanteremben, mely közel van a bejárati csarnokhoz, ahol a legtöbb diáknak át kell haladnia. Ma. Észre sem veszem, ahogy bal kezemmel finoman végigsimítok az általam színesre firkált hátizsákomon. Ma. A lábam még jobban remeg, szinte már lyukat égetek a mozdulatsorozattal a cipőm talpába. Ma. A mutató mindjárt a megfelelő helyen lesz. Ma. És akkor végre megszólal a csengő. Nem foglalkozom senkivel és semmivel, ahogy a csengő felmorajlik, úgy a terem is, én pedig a könyvemet bevágva a táskámba, úgy rohanok ki a prof órájáról, mintha valami nagyon illetlent láttam volna. Futva győzöm le a távot, mely köztem, és a csarnok között van, és legnagyobb meglepetésemre az első közözz vagyok.
Még arra is van időm, hogy a kikötődött cipőmet gyorsan megkössem - elvégre senki sem akar orra bukni a saját fűzőjében - és a szerkesztőibe betörve sokszorosított papírjaimat is előhalásszam. Nagyon jó, eddig minden a terveim szerint halad, és akkor megkezdődik. A diákok a felsőbb szintekről és mindenhonnan elindulnak felém, én pedig készen állok a fogadásukra.
- ÍRD ALÁ A PETÍCIÓT! TÖBB TERÜLETET A KENTAUROKNAK! TANULHASSANAK ŐK IS VELÜNK! LEGYEN SAJÁT KÉPVISELETÜK!
Még szerencse, hogy az elmúlt napokban pihentettem a hangomat, hiszen nem könnyű túlkiabálni a morajt, amit a tömeg okoz. Hát igen, azt nem mondtam egy szóval sem, hogy feltétlenül számoltam mindennel. Nem számoltam azzal se, hogy például tanárok is jönnek majd erre, ám ha mázlim van, egyikőjük sem ellenzi ezt a kis hadjáratot a minisztérium csúf szabályozási rendszere ellen. Elvégre biztos, hogy nekik is van szívük. Kivéve vizsgaidőszakban, és röpdolgozatoknál.
- ITT AZ IGAZSÁG PILLANATA! TÁRGYALJÁK ÚJRA A KENTAUROK ÜGYÉT!
Miközben kiabálok, és lobogtatom a papírjaimat, sikerül a taláromat is annyira lerángatnom magamról, hogy az elhaladók láthassák az uniformisban előírt blúz helyett felvett I <3 KENTAUR feliratú pólómat. Mindenre gondoltam ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 21. 14:39 | Link

Simfel Karina

Hát akkor itt az idő, nincs mese. Ki kell állni a kapuba, és kedvesen mosolyogni, és irigykedni azokra, akik ebédelni mennek, mert ő már korábban bekapott valamit, és most csak pár darab kekszet meg egy kis vizet hozott magával. De ez van, így jár, aki az év első dolgozatát olyan gyönyörűen pocsékul írja meg, hogy rásóznak plusz feladatot is. Méghozzá kérdőíveset. Hurrá.

A lényeg tehát, hogy ebédidő előtt pár perccel akkor beáll a bejárati csarnokba, mert ott mindig van forgalom, és tervei szerint ott álldogállna és szólítana le embereket, hogy töltsék ki a kérdőívét. Amibe, mivel kérdőívről van szó, nem fektetett gyakorlatilag semekkora energiát. Írt pár kérdést, oszt jóvan. Amennyire tapasztalatai sejtetni engedik, az ilyen űrlapok a kitöltőket se érdeklik. Őszintén, senkit se érdekelnek. Akkor meg minek fárassza magát, nem? A feldolgozásuk viszont ugye munka, és azt a tanára értékelni fogja. Ennyi.

És itt jön a de, mert ahogy nézi, nem ő az egyedüli kéretlen és zavaró elem a csarnokban. Pont a kinézett felén kiabál egy lány, valami kentaurokról, és közepesen lelkesnek tűnik. Hát ugyanez a navinésról nem mondható el, úgyhogy a lelkesedést látva jobban megnézi a lánykát, és felfedezi a csinos és feliratos pólóját is. Egy igazi aktivista. Hát csodás. Hogy ez most rontja vagy növeli a kérdőívezés esélyeit, majd kiderül, de egy ilyen környezetvédő az már hiányzott a kastélyból. Most komolyan. Mindig érdekes megfigyelni, hogy milyen szerencsétlen állatot választanak ki arra, hogy felhívják magukra a figyelmet.

Mindenesetre egyelőre beáll akkor a csarnok másik felére, és minden kedvességét összeszedve, nagy mosolyogva állítja meg a szendéknek tűnő, többnyire lány diákokat, akik ebédelni indultak, és következtetésképpen nem kifejezetten érdeklik őket mindenféle festményes kérdőívek. A többség simán megy tovább, vagy reflexből motyog valamit és rázza a fejét, tehát pontosan azt csinálja, amire a navinés számított és amit maga is tenne hasonló helyzetben. Mire az első ebédelési hullám elül, elment mellette vagy száz diák, és kitöltötte a papírját vagy tíz. Hát, az nem sok, de legalább kedvesek voltak vele. Az is valami.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 22. 20:50 | Link

Cat

- Német? Ilyen névvel? Mondjuk akkor tök jól jártál, jobban, mint más német lányok a.. milyen nevek is vannak nálunk? Jutta, Inge meg ezek a furcsa, maszkulin nevek.
Bennem még élnek az otthonról hozott magyar filmek sztereotipikus képei a férfias, NDK-s úszónőkről, szóval ahányszor a női nemet és a német származást hallom ugyanabban a kontextusban, automatikusan jönnek az ilyen asszociációk. Még akkor is, ha épp ennek a cáfolata áll velem szemben, hiába na, a régi berögzültségek.
Most, ennek az új tudásnak a birtokában nézek megint végig a vörösön, fél kezemet a zsebembe süllyesztve, a másikkal az államat dörzsölöm meg töprengve. Lehet, hogy át kéne értékelnem, hogy a német lányok nem jó csajok, na persze egy nő nem fedi le az összeset, de végül is NDK-s úszónőt, csak húsz évvel ezelőtti felvételeken láttam. E komoly gondolatmenetem közepébe vág bele Cathy az évfolyamos témával, aminek a fonalát én már rég elengedtem, szóval némileg értetlenül nézek vissza a másikra addig a néhány másodpercig, amíg sikerül visszapörgetni az eddigi beszélgetést.
- Nos, igen, ez egy elég nagy előny, de jobb így, örültek eddig is, hogy sikerült továbbrugdalni harmadikig. Nincs az az isten, oktató - kis szünet - főleg oktató, aki újra végig akarná velem csinálni ezeket az éveket.
Lényegében ezzel beismerem, hogy nincsenek túl jó jegyeim, de francot sem érdekelnek, engem legalábbis nem igazán. Az elmélet fáraszt és unalmas, egyedül a gyakorlatnak van bármi haszna, az meg megy annyira jól, hogy azzal mindig átcsusszanjak a következő évfolyamba. Különben is, micsoda hülyeség ennyit görnyedni a könyvek fölött, mikor itt van a kezünkben a pálca, igenis azzal tanuljunk meg bánni.
Nade!
Kanyarodjunk vissza a sokkal problematikusabb és tragikusabb tényekre, mint például arra, hogy nincsen internet. Elkeseredetten nézek el a vörös válla fölött.
- Látod azt? - Megvárom, míg hátra néz abba az irányba, amerre mutatok, aztán hozzáteszem, egyáltalán nem nevetgélve továbbra sem.
- Az ott a huszonegyedik század, ahogy sírva rohan el a messzi távolba. És viszi a lelkem egy darabját.
Egyszer valaki azt mondta rám, hogy idegesítően teátrálisan tudok szenvedni. Az a szomorú igazság, hogy ez teljes mértékben így van, ha nagyon belelovalom magam valamibe, akkor nem ismerek megálljt.
- Kénytelen leszek venni egy baglyot. - Teljesen elszoktam már ettől a baglyos megoldástól, de nincs mese, alkalmazkodni kell, mert ha én magamnak még esetleg tudnék is szerezni működő hálózatot, ahogy a mellékelt ábra mutatja, másoknak a bagoly az általános megoldás. Azt viszont értékelem, hogy elismeri, ez a probléma bizony orvoslásra szorulna, legalább a nyomoromat ne bagatellizálják el.
- Ja, igen, persze, mehetünk. Közben elmagyarázod, hogy itt hogy vannak a dolgok a faluba menettel? Kell hozzá engedély? Mikor mehetünk le?
Előveszem a pálcámat és egy könnyed mozdulattal, meg egy csendes varázsigével elemelem a földtől az egész holmit. Nincs kedvem ma már többet cipekedni, pont elég volt az ide út, a lépcsőket már nem málhás lóként tervezem megmászni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 26. 13:10 | Link

Annamari

- ESÉLYEGYELŐSÉGET MINDEN FAJNAK! ŐK IS BESZÉLIK A NYELVÜNKET!
Kiabálok, és erőszakoskodom. Néha hasznos, hogy van pár háztársam, akik már megfélemlítettek néhány diákot, így már csak a talárom szegélyének színe miatt is átveszik a kezükbe erőszakolt papírt, anélkül, hogy visszanyomnák és bemutatnának. Persze szeretném elhinni, hogy mindannyian komolyan veszik a kentaurok ügyét, de ha így lenne, akkor nem is lenne ügy, hiszen akkor már régen kiharcolhattuk volna az egyenlőséget.
- HA VÁMPÍRBA BELESZERETHETSZ, BELESZERETHETSZ EGY KENTAURBA IS! NE FORDULJATOK EL! NE TAGADJATOK!
Hallottam már hírét, hogy vannak itt mindenféle keverék gyerekek is, fél - vagy negyedvélák, olyanok, akiket vámpír vagy vérfarkas csócsált meg. Őket is magunk közé vesszük, akkor mégis miért kivételeznénk olyan kedves és jó lényekkel, mint a kentaurok? Ők is normálisak, sőt, beszélnek is. A sellőknél megértem a dolgot, de ők? Hát őket aztán nem kellene kitiltani, elvégre biztos vannak olyan kentaurgyerekek, akik szeretnének mágiatörit vagy bájitaltant tanulni. Különben is, ha nekem kell, akkor nekik is kelljen. Igen ám, komolyan gondolom a dolgot, és igen, van benne nem kevés öncélú érdekem is. Egy nagyobb osztályban sokkal kevésbé lenne esély arra, hogy engem is feleltessenek.
- Helló!
Miközben araszolok, észreveszem a lányt is, aki a bejárati csarnok másik felében van. Neki nem fogynak olyan jól a lapjai, mint nekem, így hát alap, hogy odamegyek hozzá. Zöld vagyok, de azért szerencsére, mint már olyan jól rávilágítottak, elég híg zöld, néha pedig kifejezetten kibukkan a piros vagy sárga énem. Kék nem sok van, talán csak mikor éppen könyvet olvasok.
- Segítsek? Szívesen kiabálok neked, mert szeretek visítani, vagy ki is tölthetek párat, van vagy tíz személyiségem még pluszban. Lehetek cukrosnyuszi szempillarebegtető kiscsaj vagy éppenséggel egy macsó rellonos, mint David Benett vagy Várffy Robi, bár azt a karaktert nem szívesen hozom, mert nem lehet annyit beszélni. Na? Nananana? Kérlek, had töltsek ki párat, a többiek éhesek, úgysem állnak meg.
Igen, menet közben én is rájöttem a tervem hibájára. Inkább kifelé jövet kellett volna letámadnom mindenkit, ráadásul a legtöbben szállingózva hagyják el a helyet, jobban rájuk tudtam volna erőszakolni a programomat. Most már azonban mindegy, most kérdőívet akarok tölteni.
- Miről szól amúgy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 27. 22:33 | Link

Simfel Karina

 - Szia, ne haragudj, van egy ilyen.. - kezdene bele a túlságosan hosszú szövegébe, amikor meglát egy majdnem futó, megkésett diákot, de az egy udvarias és félvállról odavetett "Most nincsen, bocs"-csal továbbkocog. A navinés egyrészt eltűnődik azon, hogy ne fusson-e utána, már csak tiszta bosszúból is, meg azon is, hogy mi nincsen pontosan, és kinek nincs, és miért nincs. Ami biztos, hogy neki nincs szerencséje, azon kívül meg ki tudja.

Szóval most nem nagyon dugaszolhatja senki orra alá a papírjait, bár az átfut az agyán, hogy a festményeket is kikérdezhetné, mert miért is ne, ez de jó ötlet már, de szigorúan csak az után, hogy illedelmesen elcsipegetett pár kekszet, amit a sarokban tett le. De odáig nem ér el, mert a gyanús, erőszakosabb aktivistákra jellemzően kedves - nem, nem ellentmondás, mosolyogva kaparnák ki a szemed, ha nem írod alá, veszed meg, állsz melléjük - lányka felé tart. Mit ne mondjon, egyszer úgy kellett köhögésnek álcáznia a nevetését, mert most komolyan, ne tagadd, hogy szerelmes vagy egy kentaurba, kreatív a kolléganő, azt meg kell hagyni. Ha már kreatívoskodás, lehet, hogy pénzt kéne ajánlania a kitöltésért cserébe. Hátha akkor többen megállnának neki. De csak ajánlani, szigorúan. Hm.  

Hát gondolhatta volna, hogy tud beszélni, ha egyszer ilyen lelkesen sivítozik, de volt egy csepp reménye, hogy esetleg kíméli a hangját a szünetekben. Hát nem. Attól függetlenül, hogy a navinés csak pislogni tud, még a mozdulatában is megállt, a másik lány nem ellenszenves neki, csak egy kicsit sok benne az energia. Mit is várt mondjuk egy kentaurokért küzdő aktivistától.

 - Hát, öhm.. tessék. - dug ténylegesen egy darab papírt a lány orra alá, miután az elhallgatott, mert ez így kicsit sok volt, és a navinés reakcióideje amúgy is kétségbeejtően hosszú. - Festményekről. - kezdi összeszedni magát, annyira, hogy rezignáltan hozzá is tudja tenni azt a szarkasztikus mondatot is, hogy - Ugye, milyen érdekes?

 - Öhm.. kérsz kekszet? - menekül egy minden bizonnyal újra bekövetkező szóáradat elől a cselekvésekbe, és akkor kibont a házi szalvétacsomagolásból egy adag csokis kekszet, és azt is a lány arcába nyomja kínálóan. - Amúgy nagyon érdekes a kentauros... dolgod. Meg a pólód is. - kezd el csevegni nagyban majszolva, mert csevegni kekszevés közben a legjobb. És végeredményben érdeklik is a kentaurok. Illetve hát a lány szemszöge róluk, ami.. hát, ami az elmúlt percek alapján nem túl népszerű. - Én kaphatok olyan brosúrát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 29. 09:37 | Link

Annamari

- Köszi.
Lelkesen fogom a papírt, meg a tollat, azonban így állva nem olyan kényelmes, vagyis nem zavartatva magam foglalok helyet a bejárati csarnok padlóján, nem foglalkozva vele, hogy páran még mászkálnak ott. Ha másért nem is, hát a látványért lelassítanak majd, így ha a navinés lány elég fürge, akkor rákényszerítheti őket a kitöltésre. Milyen jó ötlet, legközelebb kéne olyanokat felbérelnem, akik látszólag nagyon hisznek az ügyben.
- Úúú csokis süti, naná. Imádok enni.
Ez mondjuk olykor látszik is, szerencsére én nem a tökéletes modellalkatú meg szoborszerű szépség mintapéldánya vagyok, így ellehetek a kastélyban anélkül is, hogy engem bámulnának, meg csinálhatok olyanokat például, hogy ülök a földön. Két óra között is rendszeresen az ablakpárkányokon trónolok, elvégre kell az energia az iskola utáni tevékenységekre. Például leszökni a faluba, és behabzsolni a Cukorvarázs kínálatát.
- Köszi!
Mielőtt leharapok egy falatot, azért illendően megköszönöm, majd belevetem magam a kérdőívbe, olykor jót mosolyogva, olykor hosszabban kifejtve, hogy mit is jelent számomra egy-egy festmény. Nagyjából a felénél járok, amikor a lány kérdez, én pedig lelkesen bólogatok, és felnyújtok egy szórólapot, ami még nem annyira gyűrött az erőszakos adogatástól.
- Igazából minden ügyet támogatok, ahol igazságtalanságot érzek. Jó pár háztársam szerintem nem érti mit keresek a zöldeknél, de hát a kivételek erősítik a szabályt nem igaz? A Rellon ház agyafúrt és ravasz, bár sokan, akik odajárnak azt hiszik felszínes gonoszsággal mintapéldányok lesznek, de szerintem csak szörnye égő, amit csinálnak.  
Csak mert én is odajárok, nem kell elkötelezett híve lennem a háztársaimnak. Vannak szimpatikus emberek ott, de ezek a felszínesek nem az én világom. Nem akarok olyan lenni, mint ők, és a legjobb úton haladok.
- Kész is! Uh, ez a szerzetes. Ezek szerint neked is volt már dolgod vele?
Pillantok fel a lányra, miközben összeszedem magam, és feltápászkodok kényelmes ültömből, felé nyújtva a válaszokat.
- Melyik tanár szivatott meg ezzel a kérdőívezéssel? Megviccelhetnénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2015. március 31. 03:37 | Link

Lelloly
Ez upendi, csupa vidám szenvedély, olyan bíztató sőt oly izgató, ahogy elborít az éj.

Eljut hozzá a hatalmas ajtó felől érkező jelentős hideg levegő, de a fázós borzongás ellenére nem úgy néz ki, mint akinek tényleg összeállt a kép, miért és honnan is érkezett ez az érzés; a tág pupillák mögött meglapuló utolsó gondolat, hogy a csarnokba igazán óriási kárpitokat lehetne fellebegtetni a falakra, utána egy lassú és lusta mozdulattal odébb fordul - talán már épp megörülne a bejáratnál álló jelenségnek, de elvigyorodni sincs ideje, mikor már érkezik is a békés, szelíd köszönés s ő természetesen ahelyett, hogy megtámasztaná magukat, hagyja, hogy ezt a fal tegye meg helyette - így a háta és a mellkasa egyaránt kiveheti a részét az ütközésből, nem lesz később sértődés belőle.
- Leonie...! - Sóhajtja meglepően magas hangon felderülve, miközben már úgy szorítja magához a lányt, mintha legalábbis évek óta szem elől vesztették volna egymást.
- Azt hittem kiérek a vonatodhoz. - Mormogja, miután alaposan körbenézett és biztosan megállapította, hogy tényleg nem a vasútállomáson vannak - komoly teljesítmény egy olyan szituációban, amikor három napot és két holdat látva (zárt térben) valaki a napszakot se tudná eldönteni. A viszontlátás öröme s a hamarosan érkező, játékosan üdvözlő ujjacskák azonban hamar lényegtelenné is teszik a helyszínt vagy az órát. Keith puszit nyom Leonie fejbúbjára, majd ráhajtja a fejét.
- Szeretlek. - Vallja be ismét ő is, s ezután egy másodpercig, vagy hetekig tartó békés, pihentető képszakadás következik, aminek megnyugtató volta már majdnem elaltatná Keith-t, mikor Leonie újra megmoccan, ránéz. Más nem is szakíthatta volna meg a pillanatot, hiszen Keith jelenleg (és szó szerint) mindent és mindenki mást száműzött a világából.
- ...hiányoztál. - Rögtön befejezi a pajtás mondatát, noha most abszolút nem tudja értelmezi Leonie nyugtalan tekintetét. Ő a maga részéről megint vigyorog és nem is húzza tovább az üdítő nevetést, mikor felkapaszkodnak rá. A fal csakhamar újra okos ötletnek bizonyul, Keith egészen biztos, hogy most nem tudná megtartani magukat nélküle, főleg nem azután, hogy meztelen talpától kezdve a derekáig megremeg, mikor Leonie a nyakához bújik. Már így is úgy érzi, hogy vízszintesen fekszenek a függőleges falon, nem sokat változik tehát a szédelgő észlelése akkor se, mikor úgy dönt, jól átkarolva Leonie-t lefekteti őt a hideg márványlapra, ahol jelenleg sokkal logikusabbnak tűnik lenniük és csókolózniuk. Tulajdonképpen a válasza is csak ennyi.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2015. március 31. 03:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 31. 16:31 | Link

Kiflicsek

Megpróbálta. Komolyan megpróbálta. Hiszen nem hagyott el egyetlen ruhadarabot sem az idevezető úton, mint valami éjjel vetített Jancsi és Juliska feldolgozásban szokás. De már attól leveri a víz és kiszárad a szája, hogy Keef kimondja, szereti és hiányzott neki. Hát hogy az ananászos pulykamellbe ne hiányzott volna? Ezen az állapoton még maga SzalmaKeef sem tudott segíteni, pedig aztán a szülei erőteljesen átrágták, elvigyék-e miatta elmeorvoshoz, aki végre megállapíthatná, hogy egy ilyen lánynak a diszkóban helye… pardon. Szóval hogy ennek a hölgynek egy kényelmes gumiszoba dukálna, nem más.
Jelenleg is veszélyes érzelmi tornádó tombol a szívében és agyában. Leginkább üvöltene, hogy kiengedje a két hét alatt felgyülemlett feszültséget, de zokogna a felismerésen, hogy Keef nélkül már képtelen létezni, mint önálló lény, ám nevetne és kacagna, amiért újra mellette lehet, és táncolna, mert fantasztikusan csodálatos az élet az ő Szőke Hercegével.
Emlékszünk a pórul járt tauntaun szomorú történetére? Igen, ennyire közel akarja magát tudni pajtásához. Mint A székely asszony és az ördög népmesében: ”Bújj ki ördög, mert én akarok belébújni!” Vajon kinek a szájából hangzana ez hitelesebben? Végül is mindkettejükre ráfogható, hogy épp ördögi megszállás alatt vannak.
-Hm… - próbál meg értelmes beszélgetést kezdeményezni immár merőlegesen mindenhez, ami függőlegesben van éppen.
-Gondoltam - száműzi Robert Plantet a birodalomból, mint a nemzet ellenségét. - ...megleplek. - rögtönítélő bíróságot állít fel a sürgős ügyek elintézésére. - Remélem... - indítványozza a kereskedelmi hajók szabad áthaladását a határokon. - sikerült! - az országban szeizmológiai intézetet alapít, ahol a szorgos kutatók kiadják az első riasztást… és akkor hirtelen elpusztult az egész ország a természeti csapásban.
-Hm… Keef! - dünnyögi egy jóllakott óvodáshoz hasonlatosan. Legalább ő megpróbált kommunikálni egy kicsit, ha már pajtásának ezen képessége most nem minősül használhatónak. Nem. Egy cseppet sem zavarja Lencsét, hogy a szőkeség másban hoz kiemelkedő teljesítményt. Merthogy Keith csodálatos művész, roppant kreatív, tele van szeretettel, és le tudna futni egy teljes maratont, annyi energia szorult belé. Nem kell mellé még beszélni is, különben sem lehetne szavakba önteni, miként tömörül az ember fejében a teljes univerzum.
Nem akaródzik elengednie Őt, márpedig valljuk be, elég nagy az esélye, hogy egy prefektus, tanár, szellem, manó, chupacabra vagy bármi hasonló betoppan a csarnokba, és megpillantja a szabadelvű gyermekeket. Kicsit még nyúzza pajtását, a haját birizgálja, össze-vissza puszilgatja, sőt, előad neki egy teljes 1777-ben írt Mozart művet, s csak ezek után hajlandó a távozás mezejére lépni.
-Kííísz - vigyorogva, kisimulva kezdi húzni az ő bájosan szétcsúszott szívszerelmét a lépcsők irányába. - Mennünk kell a padlásra. Most! - mert a mulatság csak ott kezdődhet el igazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 31. 23:39 | Link

Simfel Karina

 - Na igen, a házak.. - motyogja elítélően egy harapás keksz után, mert ez olyan fontos megállapítás volt, hogy fel kellett rúgni érte a teli szájjal nem beszélünk ősrégi szabályát. - Érdekes egy dolgok azok. - a második megállapítás már nem kekszevés közben történik, de látszólag ennek sincs több értelme. De ha ő most belekezdene a házakról szól nézeteinek kifejtésébe, hát nem az érdektelen diákokat kéne hibáztatni a kérdőívek kitöltetlensége miatt.

De hát el is foglalja magát a szórólappal, és elolvasása után diplomatikusan úgy dönt, hogy betöm még egy kekszet a szájába, mert ha ő most kinyitná, abból megint nem származnának túlságosan értelmes és használható dolgok. - Nem tévesztettél házat, méghozzá homlokegyenesen más házat ezzel az igazságérzettel? - néz töprengően a lányra. Távol álljon tőle, hogy ezt a kentauros izét kritizálja, szédítlek én itt titeket, hát nagyon szeretné, de jobb, ha nem, mindenesetre ez olyan eridonos, hogy az iskola leírásában is megvan, fogadni merne rá.

 - Volt hát, eddig kétszer kérte meg a kezem, egyszer meg próbálta, de nem jutott el odáig. - vigyorodik el, mert igenis kedveli a festményt, legyen az akármilyen csélcsap nőbűvölő. Először nem mondja, kicsit meglepődött, ne így tervezte el az első lánykérését, de harmadszorra meg kicsit megsajnálta szegényt, de hát a sok borral időnként egy kis rosszullét is jár.

 - De a kedvencem a Rózsaszín Dáma, utánozhatatlan. A múltkor becsatlakoztam hozzá, mondom, legyen a Lakmé, leszek a szolgáló. A végén még meg is dicsért, azt mondta, kicsit csiszolni kell a technikámon, de jó lesz ez. - von vállat, de közben vigyorog is. A Dáma híres arról, hogy három egész áriát tud, amiből egy ráadásul duett, de a biztonság esetére azért írt oda egy Egyéb lehetőséget is, hátha újított, de nem valószínű. Meg arról is híres, hogy juszt se tud énekelni, pláne nem operát. De ez különösebben nem szokta zavarni, és mivel a dáma olyan lelkes, és neki sincs hangja, de szeret énekelni, a navinés nem bánja, ha áriázik. Egy ilyen szaktekintélytől egy ilyen elismerés tehát sokat ér, nagyon sokat.

 - Nem érdekes, megérdemeltem. - keni el nem túl ügyesen a választ, mert az se lenne túl okos, ha itt most elregélné a tanár nevét. - De téged eddig nem láttalak, mi vett rá, hogy..? - tesz bizonytalan kézmozdulatokat a mondat befejezéséül, mert nem sikerült befejezni. Van ilyen. Meg amúgy is az utolsó két kekszen majszolódnak, ilyenkor elég a csonka mondat is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. április 6. 23:14 | Link

Annamari

- Valószínűleg. Ha minden simán ment volna, akkor az Eridonban lennék.
Pillantok fel a lányra, mivel még mindig a földön ülök, és nagy bőszen töltögetem a kérdőívet. Nagyon furcsa az elgondolás, hogy én ott legyek az Eridonba, és még is annyira természetes lenne, hiszen ott a helyem.
- Az, hogy a Rellonba kerültem, azt hiszem az én hibám. A beosztásnál olyan nagyon arra törekedtem fejben, hogy ne a tömeg egy tagja legyek, hanem kirívó, hogy megkaptam magamnak a zöldeket. Sokszor néztem én az eridonosokat, de köztük annyi sok egyéniség van, hogy fogalmam sincs, én mivel tűnhetnék ki.
Íme a kislány, aki olyan hétköznapi volt gyerekként, és most, hogy másik iskolába jár, új esélyt akart kapni. Ez a harmadik éve itt, félúton jár tehát, persze mestertanonc is szeretne lenni. Néhány háztársa vagy iskolatársa pedig tényleg megjegyezte, főleg arról, hogy ha valamelyik szó vicces neki, akkor addig nevet, amíg a tanár ki nem zavarja az óráról, sőt, még a folyosóról is behallatszik a röhögcsélése, vagy éppen arról, hogy valakivel hangosan kiabál, vagy éppen túl erőszakosan nyomul. Határozottan eridonos, de éppen ezért nagyon jól érzi magát a zöldek között is. Megverni eddig még nem akarták, bár tart tőle, hogy Eris hamarosan megküldi egy jobb horoggal.
- A szerzetes amúgy nagyon kitartó fickó, csak kár, hogy nem hűséges. Amint jön egy csinibb csaj, egyből teszi a szépet. Igazából elég valósághű férfiábrázolás. A fiúk is ilyenek mostanában. Komolyan mondom, mire megszokok egy párt a környezetemben, már teljesen mással vannak, aztán mire a sokkból kijövök, már megint mással.
Én még nem kerültem bele a vérkeringésbe szerencsére, de nem is szeretnék. Nem akarok ilyen pasikat cserélgető életmódot folytatni. Azt hallottam, hogy ha hűséges fiút szeretnék, akkor a Levita táborában kell ismerkednem. Ők a leghűségesebbek, aztán a Navine, majd az Eridon és végül a Rellon. Nincs valami jó statisztikánk ilyen téren, de legalább a házkupát megnyertük.
- Húú, ő nem gyenge nőszemély, de legalább vicces. Nem úgy mint az a piros ruhás dáma. Nem tudom a nevét, de ő nagyon hamar lesz felfuvalkodott hólyag. Nem szeretem a beképzelteket. Zavarja az is, ha mondjuk kopog a cipőd.
Nekem meg persze van olyanom is, a családom gondoskodott róla, hogy minden alkalomhoz legyen megfelelő cipőm, bár nem értem, mi a baj azzal, aki egy évnyitóra tornacipőben megy, de nem hoztam rájuk szégyent, örüljenek neki.
- Eddig a többiek táskájába csempésztem a szóróanyagot, de nem volt olyan nagy hatása, mint ennek. Legtöbbször csak kidobták, meg se nézték, így taktikát váltottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zabos Annus
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. április 7. 17:56 | Link

Simfel Karina

 - Á, te biztos kitűntél volna bármelyik házban. - rázza meg a fejét, és közben szurkol, hogy a szerencsétlen megfogalmazását a másik ne bántásnak vegye. Egy icipici az is van benne, de főleg egyszerű megállapítás, mert most komolyan; aki kiáll ilyen szöveggel a kentaurokról szórólapozni, az nem kis láthatatlan porfogó. És egyben meg is kapta a válaszát arra a kérdésre, hogy miért pont a kentaurok. Há mer az feltűnő.

 - Így van, a férfiak már csak ilyenek. - próbálja nagyon komolyan kimondani, de azért csak felfele kunkorodik a szája széle. Neki tapasztalata egyelőre ugye nincs, és nem is nagyon vonzza, hogy szerezzen, az itteni szappanoperát meg távolról és nagy élvezettel szemléli. Az alapján mondjuk, meg kell hagyni, nem fog túl pozitív képet kialakítani magában a férfiakról. Vagy úgy a párkapcsolatokról egyáltalán.

 - Őt annyira nem ismerem szerencsére, de ott van az a lovag is a keleti szárnyban, az meg mindig trubadúr-dalokat ad elő. Provanszálul. - először meglepte, az biztos, de azóta szívesen megáll ott költeményeket hallgatni, még ha egy árva szót se ért belőlük. Hát ki ne szeretné hercegnőnek érezni magát, mikor egy eredeti középkori lovag teszi neki a szépet, eredeti középkori nyelven?

 - Khm.. - próbál összehozni egy csuklást meg egy torokköszörülést egyben, mert kirobbant belőle a jóféle neveletlen nevetés, ahogy a korábbi taktikát meghallotta.  - Nem sokat szórakoztál akkor. - néz elismerően a lányra. - Ez igazi rellonos mozdulat volt. És így mennyire haladsz?

A választ azonban nem várja meg, de mentségére szóljon, nem azért, mert udvariatlan kis dög, hanem mert munka van. Jött ugyanis két kósza diáklány, kicsit idősebbek, de nagyon nevetgélnek, bepróbálkozik náluk. Vagy aláírják, vagy elküldik őt jó messzire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. április 7. 19:58 | Link

Kornél


Ahogy Sára szépen odaszúr egy aprót Kornél egójának a közepébe, és még kicsit elégedett is magával. De nem éri el a kívánt hatást, látja a féloldalas vigyort, felvont szemöldököt, a laza pimaszságot. Nagyon szívesen letörölné azt a vigyort az arcáról, már most. Hallgatja a választ, bájos mosolyra húzza ajkait.
 - Szeretnél versenybe szállni? Nahát. - Mosolyodik el végül sunyin, miközben zöld szemei villannak, ahogy végigpillant a fiún. Épeszű ember már most rosszat sejtene, sőt, még az is lehet, hogy menekülőre fogná. De mivel Kornélt nem feltétlen sorolhatjuk ebbe a kategóriába, főleg nem ilyenkor.
De aztán mégis megszánja. Úgy van vele, hogy csak meg kell hálálnia a kedves segítséget és egy köszönő-puszit nyom az arcára, hálás mosoly. Az összes bájosságát, édes pillantását beveti és összesített erővel lövi Kornélba. Nem részegül meg tőle, sőt, egy kicsit mintha el is sápadna. Szomorúnak viszont határozottan szomorú, látszik rajta a csalódottság, szipog. Egy pillanatra talán még el is hiszi Sára és meg is sajnálja, de aztán látja a mozdulatot és Kornél azonnal sokkal inkább színpadi majom a szemében, mintsem egy sajnálatra méltó valaki. Az egyetlen szerencséje a navinés srácnak, hogy Sára szereti a cirkuszt és szórakoztatja.
Sőt, ő igazából imád szórakozni. Felelőtlen dolgokat csinálni. Csak ezt igen kevesen tudják róla és kevés a partnere benne. Egyedül pedig olyan unalmas az élet, nemde? Viszont itt az ideje, hogy cselekedjen. Semmi sajnálkozó pillantás, semmi elégedett vigyor, mindent visszafog és visszafojt magába, hogy ne leplezze le magát.
- Te akartad. - Emlékezteti csendesen Kornélt, amíg még ideje van rá. Azért csendesen, mert már bőven elég közel van ahhoz, hogy elég legyen halkan formálnia a szavakat. Lefelé pillant, nem fel a fiúra, és akkor látja meg a kikandikáló pálcát. Mosolyogva karolja át végül egyik kezével a nyakát, hogy véletlen se menekülhessen gyors, derült égből villámcsapás csókja elől.
És amíg Kornél mással van elfoglalva, szabad kezével óvatosan fogja meg a pálcát és csúsztatja ki. Élvezte a csókot, rég csinált ilyen meggondolatlan dolgot, de nem húzza hosszúra, hiszen megkapta érte a jutalmát. Hátrál pár lépést, kezei között forgatja, nézegeti a pálcát.
- Tudod, itt az ideje megtanulnod valamit. Omboziéknál semmi sincs ingyen. - Mosolyog sunyin, ahogy a pálca átkerül az ő farzsebébe. De mindig is az a hír járt róla, hogy ő a legvajszívűbb Ombozi, és mivel a pletykák nem alaptalanok, oldalra biccenti fejét, úgy pillant Kornélra.
- De visszavásárolhatod, ha szeretnéd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 8. 01:13 | Link

Bzzz:)
Előzmények itt és itt.

Kellemetlen az évnyitó lakoma közepén kicsattogni a nagyteremből. Próbáltam feltűnésmentesen lelécelni, de próbáljon meg más is 400 nyugiban a seggén vacsorázó diák és 20-30, a teremre egy emelvényről tökéletesen rálátó tanár előtt egyetlen mozgó célpontként kisprintelni észrevétlenül.
Na ugye.
De Pethő Abigél hatására (aki alapjáraton túl cuki ahhoz, hogy kimutassa, de valójában nagyon okos; és nem hinnéd, de meglehetősen erőszakosan tud ragaszkodni az álláspontjához, csak ezt is olyan cukin teszi, hogy nem tudsz rá haragudni) kijöttem, és szerencsére az üldözött vad, Zoé nem bújt el valami hülye helyre, így az ünnepi órákat nem kell hasztalan keresgéléssel töltenem a több ezer négyzetméteres kastélyban. Már csak az aggaszt, mit szólhatott odafent Aileen a jelenetünkhöz Zoéval.
Majd gyónok neki holnap.
A kísértésbe vivő nőszemély háttal áll nekem hál' égnek, így van lehetőségem - közben átkozva gyengeségem - megint csak levenni a szemüvegem, mielőtt megszólítanám. Így is marha nehéz a közelében lenni, én mondom.
Nem érintem meg a riadt kis őzikét, megköszörülöm a torkom, és előveszem a vidám Alexet, nem firtatva a benti bámulós dolgot.
- Ha nem jön be a tömeg és a tucatkaja, a Levitában is van konyha, én pedig messze földön híres vagyok a hamburgeremről - hordok össze valami sületlenséget, hogy megkezdjem a beszélgetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. április 8. 11:38 | Link

D

Még ki sem lépek a nagyteremből, a könnyeim máris száguldozni kezdenek az arcomon, lefelé, ahova a gravitáció húzza őket. Sürgősen keresnem kell egy sarkot, ahol nem szégyenítem meg magam nyilvánosan is. A klubhelyiséget viszont halvány lila gőzöm sincs, merre van, így elindulok az egyik irányba a kettőből, amit már ismerek. Le a lépcsőn, be az egyik szobor mellé, ami pont takar a szemlélődők elől. Hiányzik az apám, az anyám, a nyugalom. Leginkább ezt siratom most, mert kezdek egyre bizonytalanabb lenni benne, hogy ez tényleg jó döntés volt. Az egész iskola, a tanulás, meg minden más.
Hátamat a falnak döntöm, és hagyom lecsorogni az arcomon a cseppeket. Két nagy levegő, és máris jobb valamivel a dolog, de nem annyival, hogy nekem most erőm legyen visszamenni. Ez épp, hogy arra elegendő, hogy ne kezdjek el bömbölni, mint egy kisgyerek.
Ezt azonban egy torokköszörülés töri meg, amiért reflexből nyúlok a szememhez, és az arcomhoz, hogy eltüntessem a nyomait az előbbi pityergésemnek. Még hüppögök kettőt, mielőtt kissé megkönnyebbülten válaszolok.
- Oda mentem volna, de nem tudom, merre kell menni.
Nem bírok többet kinyögni, akárhogy is szeretnék, de az talán kiérezhető, hogy hálás vagyok a gesztusért. Pluszban ez a lehető legjobb megoldás, amit találni lehetne. Persze, ha tudnék bármennyit is enni. Erre viszont nem veszek mérget.
Annyit viszont nyerek a dologból, hogy megjegyzem, merre is kell mennem a szobám felé, aminek közelében még nem jártam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 9. 00:19 | Link

Elég közel van ahhoz, hogy lássam, hogy sírt. Ez az Abigél nem piskóta, ő előre megmondta! Többet viszont nem időzhetek az arcán, erővel elszakítom a tekintetem róla.
Nem igazán tudom, hogyan kéne megvigasztalnom úgy, hogy igazából fogalmam sincs, mi a probléma, csak spekulációink vannak. Az pedig meg lett tiltva, hogy a származásáról faggassam. Ha nem lehet a gondról beszélni, akkor pedig az egyetlen megoldásnak azt látom, ha még a gondolatát is elkerüljük annak. Így hát nem csorbul mosolyom, és az ajánlatom is áll.
- No, akkor irány a Levita! - adom az ukázt, és mutatom neki az utat, addig sem kell direktben rá néznem, és nem környékeznek meg bűnös gondolatok. Kicsit jobb, hogy már tudom, nem az én hibám az egész. Mármint... hm... ha megcsalod a barátnődet egy vélával, az megcsalásnak számít...? Nem voltál beszámítható! Na nem mintha meg akarnám, de Zoé... hm...
- ITT BALRA! - kiáltom indokolatlanul, ezzel elnyomva egyéb gondolataimat. Lehet, hogy abból a hamburgerből nem lesz semmi. Ha megmutatom a klubhelyiséget, legjobb lesz kereket oldanom rögtön, és visszatérnem a biztonságos nagyterembe a nem aljas módon természetfelettien vonzó társaim közé. Talán Lin is ott lesz már köztünk...
- Szóval ha később jössz a suliba, akkor az igazgató oszt be? Vagy oda iratkozol, ahova kedved szottyan, hogy van ez? - érdeklődöm, hogy fenntartsam a társalgást, és kiválasztom a legegyszerűbb utat a keleti szárny második emelete felé. Ha rögtön két fali szőttesen és három forgó lépcsősoron vezetném át, többet nem találna fel a házba...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. április 14. 18:38 | Link

Annamari

- Ez mondjuk igaz.
Bólintok a lány megállapítására tejbetök vigyorral. Nem, nem vagyok olyan kis szürke, megbújó személyiség, ezt mindenki megmondhatja. Nekem hangom van, olyan, amit szeretek is használni, és vagyok annyira nemtörődöm, hogy ne jöjjek zavarba attól, ha valami illetlenről kell kérdést feltenni.
- A szüleim szerint hihetetlenül pofátlanra sikeredtem. Pedig szerintem nagyon igyekeztek, hogy rendes gyerekük legyen.
Valamennyire sikerült is a dolog azért, hiszen nem vagyok olyan hihetetlenül rossz, mármint de, csak nem akarok senkit kinyírni szándékosan, pusztán nagyvonalúan értelmezem a szabályokat, de hát ez már olyan semmiség, nem igaz? A lényeg, hogy igen aktív gyerekre sikerültem, és nem unalmas mellettem az élet. Szegény férjem, már ha lesz nekem olyan, tutira ki fog kattanni minden második nap.
- Igen – igen. Ő nekem is ismerős. Tudom, mert tetszik az a hablaty, amit előad.
Fogalmam se volt, hogy az provanszálul vagy, hogy a bánatban van, de nem hangzik rosszul, és szívesen meg szoktam állni előtte, csak hallgatni, és hinni, hogy most valami nagyon, de nagyon szépet mond nekem. Elvégre miért ne lenne így? Ő legalább igazi férfi! Nem is kell nekem másik egyelőre, csak a baj van velük, ahogy így elnézem az órákon meg mosdókban bőgő lányokat, vagy a fiúkat, akik kiabálnak a barátnőikkel. Nem, én ilyen nem akarok lenni.
- Nem hozhatok szégyent arra, ahova osztottak, nem igaz?
Kérdezem nevetve, elvégre mégiscsak rellonos vagyok, és ha valaki megdicséri, hogy úgy csinálok valamit, mint egy rellonos, akkor azért megnyugszik a lelkem. Nézem viszont, ahogy a mellettem álló lány elindul a két idősebb felé, akik hihetetlen, de meg is állnak, még a vihogást is kicsit abbahagyják, sőt, hajlandóak arra is, hogy segítsenek. Tutira nem zöldek, ezt mondjuk, hiányolom is a mifélénkből. Viszont legalább halad. Én meg felkelve kicsit össze tudom szedni magam. Eszemben sincs odamenni, hiszen jó sok szórólapot kiosztottam már, sőt a hirdetőkre is nyomok majd belőlük egyet – egyet. Lassan azért remélem, bejutunk enni is, mert ha így folytatom, kipukkadok az éhségtől, és vigyáznom kell a pocakom jóllakottsági szintjének megtartására.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. április 17. 18:15 | Link

Simfel Karina

És kitöltik. És elmesélik, hogy a Dáma valami új áriát tanul, persze az ő stílusában, azaz rettentően, meg hogy őket éppen hogy kérte meg a szerzetes. Aminek nem a női ruha vagy a hordóban való álldogálás volt éppen a legfurcsább része, de mindegy is, a lényeg, hogy kitöltötték a cuccost, és még jó fejek is voltak. Cserébe a kezükbe nyomja a saját példányú szórólapját, mert terjeszteni kell az igét a kentaurok jóléte érdekében.

 - Bocs, csak... nyihá, akkor már csak húsz kell. - mondja a lányhoz visszasétálva;  a nyihá az egy közepesen lelkes akármi volt, mert egyrészt megvan a fele, másrészt meg még ugyanannyi kell, és ha ki is tölti még húsz ember az értelmetlen papírját, akkor rámegy majd az estéje, hogy kielemezze. De minek. És hogyan. Na, szóval az is eredmény, hogy legalább közepesen lelkes volt az a nyihá.

 - És a rellonban próbálkoztál már a kentaurokkal? - veszi vissza a társalgás elejtett fonalát, ha kell, ha nem. - Gondolom, ott még kreatívabbnak kell lenni. - most nem mer igazán pontosítani, de vannak ötletei. Szimpla fenyegetés, hogyha nem hallgatja meg, akkor megátkozza az arra járó diákot. De azt se tartja elképzelhetetlennek, hogy stikában elkábít, vagy összekötöz, vagy csúnyán megátkoz egy csomó diákot, és addig nem oldja fel őket a varázslat alól, amíg meg nem osztotta velük, hogy miért is éppen a kentaurok. Igazából a rellonosokról annyi színes pletyka kering, főleg az elsősök között, hogy ő már hallott mindent, levágott kisujjaktól kezdve szándékos ételmérgezésen keresztül mindent a zöldekről.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2015. július 14. 17:39 | Link

Podmaniczky Anna


Az utolsó nap, sikerült leégnie. Tarkó részen, izzó vörös csík, fáj, ha csak rá gondol. Nem hogy még ruhát is vegyen rá. Éjjel, miután hazatértek, igyekezett pihenni, de nem ment, így ma, jobb ötlet híján meglátogatta a gyengélkedőt, ahol valami tök jól hűsítő, de kicsit fura szagú bigyót rákentek, majd jól lekötözték. A hűsítés persze megmaradt, de sajna a szag is. Persze nem olyan átható, de az biztos, hogy ezt az inget még ma, kézzel ki kell mosnia. A gondolatra elhúzza a száját, miközben a lépcsőkön halad lefelé. Amúgy a kötéstől kicsit púposnak néz ki, de simán tagadja, hogy belőle jönne a szúrós, kesernyés illatkompozíció.
~ Jó újra itt lenni. ~
Felpillant a robusztus belső térre, örömmel konstatálja, hogy hiányoztak neki az ódon falak. Egy valaki van, aki még hiányzik neki, és valahogy Madagaszkáron se futottak össze. Így hát a lépcső alján megállva, leveszi táskáját a válláról, majd leülve az alsó fokok egyikére pergament és sima tollat vesz elő. Egy gyors üzenetet firkant, a lapból levelet formál, ahogy összezárja, elrejtve tartalmát. Végül felírja a címzett nevét, és a biztonság kedvéért a sajátját is a bal felső sarokba. Először csak simán WEP akart lenni vagy W. E. P., de aztán arra gondolt, hogy úgy illendő, ha kiírja az egészet. Így legalább ő is tudni fogja. Végül aztán felpillantva körbenézett, és arcán egy félmosoly bontakozott ki, ahogy megpillantotta a küldöncnek szánt lányt.
- Hé, sellőkornis.
Történt ugyanis, hogy még a szigeten felkapta a lányt, és bevitte a vízbe, aminek ő annyira nem örült, de végül nem is lett olyan rossz vége, és láthatóan rákok sem ették le a haját, vagy ilyesmi, bármitől is félt akkor éppen. Biztos, hogy félt, elvégre elég határozottan fékezett le víz előtt.
- Csá, ismered Lucy Blaket? Ő is navis, kábé veled egy idős. Lenne számára egy levelem, amit oda kéne adnod. Na?
Pillantok rá érdeklődve, úgy elállva az útját, hogy ne tudjon elmenekülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. július 14. 20:22 | Link

Payne uraság

*Ebben a szent percben tette le a Bolhapalota című könyvet a navinés lányka. Roppant boldog amiért végre a saját ágyában heverészhet, olvasgathat, meg gitározhat. A Madagaszkári kiruccanás alatt már majdnem el is felejtette mennyi kényelmes az ő pihe-puha ágyikója. Ó, de jó lesz végre ebben aludni! Mmm... Ekkor a gyomra korogni kezd. Nem is ő lenne... A kis éhenkórász! Hogy neki mindig szüksége van valami finomságra. Lemászik az ágyáról, s bekukkant a alá, ugyanis odarejtette el a csokis dobozkáját. Kinyitja, ám egy árva szelet snickers sincs benne. Borzasztó! Anna fújtat egyet, belebújik papucsába, majd elindul a konyha irányába.
Egész gyorsan megérkezik az említett helyszínre, ahol egy duplacsokis muffin és egy fincsi banánturmix társaságában már indul is tovább. A manók rendkívülien kedvesek voltak, azonnal jöttek, segítettek, pár perc alatt teljesítették a leányzó kívánságát. Igen, ez is iszonyúan hiányzott már Annának.
Beveszi az egész muffint a szájába, s szabad kezével megigazítja terepmintás ujjatlanját, és farmer shortját. Eztán harap egyet a finomságból, majd siet is tovább. A fejében már ott volt egy kép, ahogyan olvassa a regényt, és közben eszegeti ezt az isteni süteményt, néha pedig kortyol a turmixából. Tökéletes délután.
Teljesen elveszett gondolataiban, olyannyira, hogy szinte észre sem vette az előtt lévő hatalmas tornyot, aki épp megszólította. Majdnem nekiment.*
 - Bocs - *nézett fel rá.
~Bakker, ez az tengeres gyerek. Merlinre... Milyen cikin viselkedtem ott! Bárcsak ne találkoztunk volna... Jézus!~
Próbálna tovább menni, mert baromira nincs kedve dumálni Williammel, ám hiába szeretné elhúzni a csíkot, az "élő óriás" megakadályozza. Kicsit furcsán is néz rá, főleg mikor kiböki, hogy mit is akar tőle. Anna dühösen rázza meg a fejét.*
 - Jól vagy te összerakva? - *kérdezi.* - Menj oda hozzá, ha akarsz tőle valamit, nem leszek én postás - *szemeit a Williamébe fúrja. Felháborító...*

Ma
Utoljára módosította:Podmaniczky Anna, 2015. július 14. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Első körbevezetés
Írta: 2015. július 15. 01:57
| Link

öltözet

A kviddicskupa feliratú táblácskával és alatta egy furcsa szóval, valamint a tavalyi évszámmal ellátott serleg vitrinjének tükröződésében nézve magát Manó lassú, módszeres mozdulatokkal simítgat minden egyes ezüstös fehér hajszálat a helyére. Mikor bilifrizurája tökéletes megzabolázásra kerül, a fiú végre jobban szemügyre veszi az eddig tükréül szolgáló üveg mögötti írást. Túlzás lenne azt mondani, hogy izgatott lesz tőle, de legalábbis felkelti érdeklődését annak lehetősége, hogy itt kupát lehet nyerni a kviddicsezéssel. A feliraton lejjebb haladva az üvegről visszaverődő kíváncsi tekintet szemöldökráncolássá változik. A tükörkép tulajdonosa sejti, hogy a Bagolykő egyik diákcsoportjának neve lehet az idegen szó. Tudja már, hogy itt szegregálva vannak a diákok a személyiségük szerint, de hogy hányféle úgynevezett "ház" van, arra nem emlékezik. Hogy mi a nevük, arra pedig végképp nem. Ha fel akarja idézni az iskolai elhelyezésről olvasottakat, semmi más nem jelenik meg lelki szemei előtt, mint Szende, Szundi, Tudor, Vidor, Kuka és Morgó - a tüsszögést nem tudja jellemhez kötni - egy-egy kőből készült viskó előtt.
Manó olyan kínosan igyekezett időben érkezni a megbeszélt találkozóra, hogy bőven van ideje még az iskola következő büszkeségét, a házkupát is szemrevételezni, átballag hát a nagy kapu túloldalára. Egy újabb különös szó szerepel ezen is. Képzeletében Tudor magasba tartja a serleget.
Itt nincs több látnivaló, a jövendőbeli diák még egyszer végignéz a helyiségen, és elfogja a késztetés, hogy felmásszon az impozáns és csalogató, széles lépcsősoron, amely több, mint valószínű, hogy nagyobb izgalmak felé vezet. De nem, nem bóklászhat el. Kívülről már felmérte - hitte, de valójában felét sem látta -, milyen hatalmas ez a kastély, és magát ismerve két kanyar után végérvényesen eltévedne benne. Nem, nem lehet. Meg kell várnia kalauzát, akiről az iskolavezetés írt levelében. A leendő diáktársat, aki tart számára némi körbevezetést, majd leparkolja őt az igazgatói szoba előtt, ahol egy kis csevej vár rá direktorral a leendő felvételi vizsgájával kapcsolatban.
Hogy elhagyja a bejárati csarnokot, nem reszkírozza ugyan meg, de azzal még nem okozhat nagy bajt, ha beljebb merészkedik a teremben. Fejét nyaktörésig hajtja hátra, arcát a mennyezet felé fordítja, ahogy kiszúrja a festményeket odafönn. Alaposan végignézi a festék által írt történetet, miközben körbejár a freskó alatt, vakon lépdelve a visszhangos kövezeten.
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. július 15. 10:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Kísérőmeló
Írta: 2015. július 15. 02:49
| Link

Manó

Sosem értettem, hogy miért kell a nem elsős diákokat eligazítanunk. Elég nagyok már ahhoz, hogy önállósodjanak. Persze most nem a navinés prefektus szólt belőlem, hanem egy mindenféle más teendőiben elfáradt, agyilag leamortizált Ágoston, akinek egy nagyon kiadós alvásra lenne szüksége, nem egy újbóli megbízásra. A többiek ügyesen kibújtak a feladat alól. Vagy ténylegesen elfoglaltak voltak, vagy csak nem volt kedvük, mert a nyaralás csúnyán mondva az agyukra ment, azóta pedig mást sem csinálnak, csak a lábukat lógatják a körletben.
Amint megtudtam a házvezetőmtől, hogy egy új diák érkezik a kastélyba, méghozzá egy olyan, aki a mi házunkba fog járni, nagyon megörültem. Mielőtt elindultam volna az útbaigazítására, lelkileg alaposan felkészültem, még ha már nem először csinálok ilyet.
Mindent megtettem, hogy kívülről is pozitív benyomást keltsek. Megjelenésemen egyedül a frizurámon tudtam variálni, kötelező volt ugyanis az iskolai dísztalárt viselnem, rajta jól látható helyen a prefektusi jelvénnyel, hogy az idegennek is könnyen szemet szúrjak, ha ő találna rám előbb. Azt az információt kaptam, hogy a bejárati csarnokban lesz, amiben persze sosem lehet biztos az ember, mert a felfedezőutakra hajlamos egyének gyakran vágnak neki egyedül a kastélynak. Társaimtól sok vicces esetet hallottam már, de a nagyon necces diákok általában az első évfolyamosok szoktak lenni, a nagyobbaknak már benő a feje lágya.
Nem készültem szöveggel, de még sajnos egy üdvözlőkártyával sem - a lányok sokkal kreatívabbak ebben, én csak a szakszerű körbevezetést tudom vállalni, amire alapból is megkértek. Néha nem értem, hogy miért kell túljátszani magunkat. Ez egy iskola, ahová tanulni jönnek, nem pedig egy luxusszálloda.
Néhány perccel a megadott időpont után felbukkantam a helyszínen. Először csak a fejem látszott, ahogy az egyik oszlop mögül lestem ki, majd miután villámgyorsan lecsekkoltam a fiút, kiléptem. Az volt ám a kinézet, persze ezt nem mondhattam a szemébe, de különben sem hiszem, hogy megsértődött volna rajta, a hajszínét csak elfogadja az ember. Mindenesetre biztos, hogy tökéletes ismertetőjegy, és hamar megmarad majd az emberek fejében.
- Öh, szia! Te vagy... Manó, igaz? - még mindig nem lehettem teljesen biztos abban, hogy a jó embert szólítottam meg. A nevét az öklömben szorongatott, kis papírfecniről olvastam le, amit biztonsági okokból hordtam magammal.
- Fandler Ágoston vagyok, a Navine ház egyik prefektusa. Ha minden igaz, akkor a megfelelő emberrel beszélek, és Téged kell körbevezesselek az iskola területén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint