30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 17. 01:39 | Link

Ashley

Féloldalas, de inkább hűvös, félelmet keltő vicsor húzódik a szájára, de a tekintete még mindig szórakozott, nem akarja nagyon megijeszteni, csak annyira, hogy komolyan vegye és jól az agyába vésse a dolgot.
 - Jegyezd meg annak a nevét aki a legközelebb csúfol téged.
Bólint, majd egy pillanatra felvonja a szemöldökét. Kornél képes rá, hogy a kastély mögött élve elássa az illetőt, vagy épp nem élve, amilyen kedve van. Mindenesetre nem tetszik neki ez a hozzáállás és szeretne rajta változtatni, Ashelyt nem bánthatja senki, hiszen ő maga komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a kislány életben maradjon és biztonságban legyen, nehogy már más beleköpjön a levesébe.
 - Nincs mit.
Bólint, de amit nem vár, az a reakció, amire készülhetett volna. Kővé dermed, hallani ahogy a fogai összekoccannak. Igyekszek nem elhúzódni és nem odébb rakni Asht, szerencsére sikerül is neki, ez a nap...tiszta siker. Már épp indulna, hogy végre maga mögött hagyja a csarnokot, de amint kiegyenesedik a kislány láthatóan összeszedi a maradék bátorságát és darálni kezd. Igyekeznie kell lépést tartani vele, de így sem sikerül minden egyes szót elkapni, csak a lényegesebbeket. Bál, tánc, hercegnő, ruha. Összerakja magába a képet, de nem hisz a fülének. Ő meg a bál? Tömeg, diákok, és öltöny, nem farkasnak való. Összehúzott szemekkel figyeli a csöppséget, mintha arra várna, hogy ő maga nevetésbe törjön ki, de mivel ez nem történik meg, tudomásul kell vennie, hogy a kérdés komoly volt.
 - Szóval szeretnél elmenni a bálba...
Inkább kérdés, mintsem kijelentés, mert szeretné ha ez az egész csak föltételezés lenne. Nem azért, mert szégyenli a kislány társaságát, koránt sem, csak nem igazán neki valók az ilyen dolgok, a tömeg, a visongás a zene, a kifinomult érzékeinek hála a legrosszabbat hozza ki belőle, így okkal kerüli az ilyesmit, de hát, tud neki valaki ellent mondani?
 - Megbeszéljük, rendben? Most menj.
Megadóan sóhajt fel, ez körülbelül egyet jelent az igennel. A háta közepére se kívánja a dolgot, de ha Ash menni akar, nincs más választása. Talán titkon attól fél, hogy akkor valami más viszi, és inkább ő, mint más. Lehet, hogy másnak nem lennének tiszták a szándékai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 17. 11:18 | Link

[Szív Király]

Nézi, ahogy Kornél arca megváltozik, és nyel egy nagyot. Nagyon ijesztő, de nem futhat mindig el, hiszen ez most talán nem annyira neki szól. És különben is, még sosem történt baj...
Hevesen bólogat a szavakra, de a háta mögött keresztezi az ujjait. Reméli, soha nem fogja megtudni senki nevét, aki csúfolja, vagy legalábbis nem fogja Kornél megkérdezni, mert úgy érzi, annak nagyon rossz következményei lennének.
Halkan kifújja a bennrekedt levegőt, majd összeszedi a bátorságát, hogy megkérje arra, amit szeretett volna tőle. Még mosolyogni is tud, ahogy a fiú válaszol, és megpuszilja az arcán, de nem számított rá, hogy a fiú ennyire lemerevedik. Nem tudja pontosan, miért, mármint azt tudja, hogy nem szereti az embereket a maga közvetlen közelében, de hogy mindig így végződjenek az ő mozdulatai, az elkeserítő. Meg kell várnia, hogy Kornél érjen hozzá, de ez meg igazságtalan, hogy ő nem teheti csak úgy, a fiú meg, nos... igen. Talán nem kéne hagynia, hogy csak úgy felemelje, és arrébb pakolja, amikor úgy dönt, vagy hogy játsszon a hajával, de el se tudja képzelni, hogy elhúzódjon. Azt olyan komoly dolognak gondolja, mintha... mintha megpofozná, és ő nem akarja megpofozni.
A fiú indulásra készteti, de még valami eszébe jut, amit szeretne, így azt is elhadarja, rögtön meg is bánva. Ahogy félig visszakérdez-kijelent, már nincs visszaút, így megint csak bólogat rá, majd bátortalan hangszínnel, de annál nagyobb elszántsággal belül még hozzáteszi:
-Kérlek...-
Várja a választ, azon tipródva, talán vissza kéne szívnia az egészet, mert ebből baj lehet, de akkor Kornél válaszol. A nagykislány arca azonnal felderül, fogkrémreklámba illő mosollyal, majd megfordul és elszalad a bejárati ajtóhoz. Kinyitja, de még visszanéz, és integetni kezd.
-Vasárnap találkozunk!-
Kiáltja, majd ki is szalad az ajtón anya után. Lehet, hogy nem nyert háborút, de a csaták száma gyarapszik az ő javára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. december 24. 21:12 | Link

Meglepetésem *--*;;
December 24. 18:00


Karácsonyra hangolva öltözni jó! Főleg kicsit Lucásan.
Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, hadd egyem meg, melegében! Jaj de szép a karácsonyfa, ragyog rajta a sok gyertya. Itt egy szép könyv, ott egy labda. Jaj de szép a karácsonyfa! Végre, végre, eljöttek az ünnepek. Bár nem egészen úgy tervezte Luca, ahogy ez most alakult, de ettől csak egy egész kicsit bánatos. Azt hitte, majd szépen hazamegy és találkozhat Benjivel meg a szüleivel, boldogan karácsonyoznak, meg ilyesmik. De a prefektusi, csapatkapitányi meg ilyen teendői keresztül húzták ezt, ráadásul jött egy elég különös levél a bátyjától is, miszerint ne bánkódjon, és azért a két napért, amire tudna, ne utazzon haza. Soha egy alkalmat se hagyott még ki egyikük sem, hogy találkozhassanak, erre… Különös. Mondjuk próbált jó pofát vágni hozzá, de kicsit azért még mindig reménykedett a karácsonyi csodában, hogy azért valami módon idevarázsolódik hozzá. Hiányzik neki. Hiába a levelezések – amikben nagy vonalakban mesél csak inkább a tetteiről-, vagy az apró ajándékok, amiket kap, nem ugyan az. Ellenben a reggel kapott üzenet teljesen felvillanyozta. Nem is csak azért, mert, hogy ajándékot kap, hanem sokkal inkább az, akitől. Ő is elküldte már a fiú ajándékát, ami egy gravírozott gitárpengető volt, azt íratta bele, hogy a legtehetségesebbnek. Nagyon remélte, hogy örülni fog neki, de elképzelése se volt, hogy őt mivel lepi meg. A levélben az állt, hogy pontban este hatkor, a bejárati csarnokban várja majd a csomagja. Érdekes, hogy nem küldte fel a Navinébe, de ebbe nem is nagyon gondolt bele. Időben megkezdte a napi dolgokat, el is végezte, amit kellett. A szünetben a tanársegédi feladatait is kicsit rendbe akarta szedni, így éppen egy halom asztrológia jegyzet között csücsült, mikor észrevette, hogy már fél hat van. Mérhetetlenül nagy mosollyal az arcán húzza fel cipőjét, a pár éve kapott egyik kedvenc pólójába bújt, majd csak a hangulat kedvéért egy kis agancsos hajpántot vett fel. Nem sokat gondolkodott, sietve indult el a bejárati csarnok felé.
Suttog a fenyves zöld erdő, Télapó is már el jő. Csendül a fürge száncsengő, véget ér az esztendő. Tél szele hóval faggyal jő,elkel most a nagykendő. Miközben lefelé ballagott vígan dalolgatott karácsonyi dalokat, nem is foglalkozva vele, kivel futhat össze. Ma szenteste lesz, biztos félig üres a kastély, a többiek meg jól elvannak Luca társasága nélkül is. Majd azért a nővéreit meg szeretné keresni, de ez nem az első a listáján, sokkal inkább a meglepetés. Leplezni se tudná a kíváncsiságot, ami eluralkodott rajta tapsikolva, szökdécselve érkezik meg, az ürességtől kongó rész felé. Körbepillant, időben jött ám sehol…vagy mégis! Már majdnem azt hitte, hogy valamit félreértett, mikor egy nagy ezüst dobozt pillantott meg, rózsaszín szalaggal. El is indult felé, hogy megnézhesse, mit rejt. A kis kártya rajta, annyit hirdetett „Vakarcs”, tudta, hogy neki szól. Óvatosan kibontotta a szalagot, hogy belenézhessen mit is rejt. Kicsit még mindig rossz érzése van, amiért nem ment haza - nem tudott hazamenni-, bár a mosolygós Luca van előtérben, az látszik, mégis azért kicsit szomorkodik ott belül, eszébe is jutott, hogy tulajdonképpen egy dolgot kért titokban a Jézuskától, az pedig Benji. Még mikor azzal a kedves kismamával, Lyrával találkozott és megtalálta az érmét, akkor is azt kívánta, hogy járhassanak egy iskolába, jöhessen utánuk a bátyja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Czettner R. Benjámin
INAKTÍV


Hármaska|Túsz| Daddy Cool
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 536
Írta: 2013. december 25. 21:54 | Link

Vakarcs  (:

December 24.
Este hat óra


 Az utóbbi időben nagyon izgatott voltam, mivel ismét szóba került a különbözeti vizsga. Annál nehezebb, minél felsőbb évfolyamra próbálok bekerülni, úgyhogy nagyon féltem ettől. Mindig is kínosnak éreztem azt, hogy a lányok jól tudnak varázsolni, én meg… öhm… nos… nem.  Szerettem Ausztriában tanulni, mert egy igazán remek társaság jött össze ott, ahol a magamfajtát képezik, és igazán hálás lehetek Alberichnek, amiért kifejlesztette ezt a módszert, mert másképpen esélyem sem lett volna elsajátítani a varázslásnak még az alapjait sem. Na, jó az alapok talán mentek volna, de egészen biztosan újra kellett volna járnom itt több évet is.
Bizonyítani akartam, hogy én is vagyok olyan jó, mint a lányok, szóval igazán odatettem magam a múlthéten. Úgy voltam vele, hogy ha most sem sikerül, akkor már nem próbálom meg többször, de most a szerencse rám mosolygott. Ettől talán már csak az lehet a szebb karácsonyi ajándékom, hogy végre találkozhatok a testvéreimmel, akiket már a tanév kezdete óta nem is láttam. Nagyon sok minden történt velük azóta, például mind a három lány prefektus lett, Luca pedig kviddicsezik. Úgy gondoltam, hogy meglepem a lányokat azzal, hogy karácsonykor költözök be hozzájuk, a kastélyba, ráadásul úgy alakult, hogy a süveg szerint én is abba a házba kerültem, ahová a csajok járnak. Nagyon sok időt fogunk együtt tölteni, minden bizonnyal megmutatják neki a környéket és segítenek neki beilleszkedni. Nem tudom még, hogy mit fogok mondani a többi navinésnek azzal kapcsolatban, hogy miért nem jártam ide eddig.  Valószínűleg egy másik osztrák mágusképzőről fogok beszélni, talán az bejön, mert egyáltalán nem hiányzik, hogy egyből lenézzenek és a testvéreim árnyékában éljek azért, mert… ilyen vagyok.
Azt mondtam Lucának, hogy szenteste napján este hatra jöjjön a bejárati csarnokhoz, mert a csomagja ott fogja várni. A kis vakarcs már elküldte nekem az ajándékát, egy gitárpengetőt, ami itt pihen a mellzsebemben, azóta mindig nálam van, csak neki fogok játszani vele, senki másnak. A cuccaimat letettem a Trófeaterem bejárati ajtaja mögé, nehogy észrevegye és lebukjak. Egy nagyobbacska ezüstszínű dobozt helyezek el pont úgy, hogy ha a lány követi a benne lévő utasítást rálásson a trófeaterem ajtajára. Hat előtt elbújok az ajtó mögött, amit azért résnyire nyitva hagyok, nehogy illetéktelen emberhez jusson az ajándékom, meg persze Lucus reakciójára is kíváncsi vagyok azért.
Hamarost meg is hallom a távolból közeledve a kicsi Czettner csilingelő hangját. Izgatottan elmosolyodom, úgy hallom a lépteiből, hogy már megérkezett. Ha lehúzza a szalagot egy meleg, kötött kiskutyás sapkát talál benne. Tudom, hogy imádja az ebeket, egyből rágondoltam, amikor megláttam Bécsben. Ha kiemeli sapit a dobozából, egy újabb cetli várja, melyen egyszerűen csak annyi áll, hogy „Fordulj meg!”. Mire ezt olvassa én már kilépek az ajtó rejtekéből és vigyorogva várom a reakcióját. Ahogy megfordul, bal karommal intek egyet és széles mosollyal az arcomon csak annyit mondok, hogy:
- Boldog karácsonyt!
Nem tudom, hogy egyből leesik-e neki, hogy ez nem csak egyszeri látogatás lesz a részemről. Mindenesetre remélem, hogy sikerült meglepnem és nem tudta meg sehonnan, hogy valami készülődik.
Utoljára módosította:Czettner R. Benjámin, 2013. december 25. 22:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. december 26. 13:40 | Link

Bátyus **;;
December 24.


Sosem volt biztos benne, hogy az ünnepeket távol otthonról is át lehet úgy élni, hogy élvezze, ellenben most meg kell hagyni, hogy az iskolai „ünnepség” is magával hozta számára ezt. A bál. Nos, illene az elején kezdeni, hogy nem csak a szépen kidekorált terem, a sok sütemény, enni-inni való, emberek és ruhák tették örömtelivé neki, hanem az is, aki elkísérte, vagyis elvitte oda. Nem is igazán tudja ezt, hogy kell mondani, mindenesetre abban biztos, hogy merőben máshogy állt ezek után az itteni karácsonyozás kérdéséhez, még úgy is, hogy az egy sötét folt, Benji hiánya, még ott motoszkált benne. De nyilván a levelek minimálisan enyhítenek ezen, de sajnos az sem elég ráadásul, mégsem személyes találkozás, mint máskor ünnep idején. Mosolygós, boldog, energiabomba, sietős, éneklős… ez mind Luca ma. Bár kicsit magának is kezd sok lenni, majd elmúlik! Tetőtől talpig készen állva pördült meg a sarkain még a szobában, majd a kastély bejáratához sietett.
Odaérkezve vegyes érzések kerülgették, bár fogalma sem volt miért. Különös volt ez az egész, mondhatni villogott a fejében a piros kis izzó, hogy gondoljon már bele, ez furcsa, érdekes és érdemes lenne kicsit elgondolkodnia a dolgon, de az izgatottság felülírta a vészharangot. Amikor észrevette a csomagot, akkor pedig már teljesen minden mindegy alapon ballagott oda. Akár csapda is lehetett volna, igen, bár jó tesók, de ki tudja, nem? Még külön iskolában voltak félt attól Luca, hogy majd a bátyja talál sok új barátot, akik jobban fogják egy kislány dolgainál érdekelni és majd elfelejti őt. Bár minden levél, amiben meséltek valamennyit egymásnak eloszlatta ezt az aggodalmat benne, maga a gondolat nem hagyta el őt.
Levette a szalagot a dobozról eközben, és már bele is mászott szinte. Nem is ő lett volna, ha nem. Egy sapkát csinos és meleg sapkát húzott ki, ami kutyusos. Felcsillantak a szemei, kivéve pedig magához szorította azt. Miközben guggolt a doboz mellett az ölébe csúsztatta, mert valamit még látott a dobozban, amit ki is vett. A papíroson az állt forduljon meg. Pár pillanatig csak nézegette, hogy ez mi a szösz, meg mi értelme van, de hajlott arra, hogy szereti a meglepetéseket, biztos jön még valami, megjelenik egy lufi vagy ilyesmi, nagyobb dologra nem is számítana. Felegyenesedett, egyik kezében az ajándékával és megfordult.  
- Csípjen meg valaki!
Ekkor olyan sokk érte, amire ő sem számított. Elállt a lélegzete, leesett az álla, kidülledtek valószínűleg a szemei és az arcára fagyott az előbbi kis mosoly. Pillanatokig a lábai is földbe gyökereztek, aztán mikor tudatosult benne, hogy igen, ő az és itt van, mert meghallotta a hangját. Szinte rohanó gyorsasággal csökkentette le a köztük lévő távolságot és ölelte meg, amilyen szorosan csak tudta a derekánál testvérét. Erősen karolta át, el sem akarta engedni, se hinni, hogy tényleg itt van. Mikor szegényt már fulladásig gyömöszölhette, bár azért reméli ennyi ereje nincsen, csillogó szemekkel nézett fel rá, majd a kezeiben lévő kutyusos sapira.
- Köszönöm széééééépen! Boldog karácsonyt!
Megölelte ismét, aztán már úgy folytatta, hogy el sem engedte. Hangja szinte csilingelt, boldog a leányzó nagyon. Egyelőre nem tudja, hogy ez amolyan karácsonyi csoda, ami csak pár óráig tart, vagy esetleg marad is pár napot a tesó, esetleg… nem másba bele se gondol hirtelen. Így is hatalmas dolog az, ami most történik.
- Eljöttél meglátogatni minket? Meddig maradsz? Lesz időnk körbenézni? A lányok tudták, csak nekem nem szóltatok?
Támadja szegényt, de csak az öröm miatt. Elengedve tapsikol kettőt, épphogy ugrálni el nem kezd, de helyette folytatja ismét pár kérdéssel.
- Elért hozzád az én ajándékom? Tetszett?
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Czettner R. Benjámin
INAKTÍV


Hármaska|Túsz| Daddy Cool
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 536
Írta: 2014. február 12. 23:48 | Link

Vakarcs Kiss


December 24.
Este hat óra


Azóta vártam ezt a napot, hogy ebbe az iskolába járhassak, amióta az ikrek megkapták a levelüket. Aztán a remény egyre inkább szertefoszlani látszott, amikor is azon a májusi napon végre megtörtént a csoda. Az én csodám. A kezdeti örömöm elillant, amikor kiderült, hogy nem jöhetek a lányok után, hanem tanácsosabb egy idegen országba mennem tanulni. Az első egy év borzalmas volt, azután a végére rájöttem, hogy talán nem is olyan rossz az egész, de azért utáltam, hogy minden németül volt. Szerencsére volt ott egy másik magyar fiú, akivel tudtam váltani néhány szót. Ha nincs Roli, szerintem meg is bolondultam volna.
Most pedig itt bujdosok egy ajtó mögött és várom a húgomat, hogy meglepjem azzal, hogy végre-valahára bejutottam a Bagolykőbe. Arcomra szeretetteli vigyor ül ki, amikor látom a csomagra való reakcióját. Mindig is nagyon tudott örülni a kis vakarcs mindennek, úgyhogy nem volt túlzottan nehéz dolgom azzal, hogy lenyűgözzem. Bármi jöhet neki, ami kutyuskás, puha vagy rózsaszín. Izgalom lesz rajtam úrrá, amikor a húgom megpillantja a fecnit a doboz alján. Lágyan nevetni kezdek az első reakción. Ölelésre tárom a karom, finoman magamhoz szorítom az aprócska kisasszonyt, majd jobbra-balra ringatom. Valamiért nagyon szeretem az ölelésnek ezt a módját, nem is tudom, hogy miért.
- Neked is boldog karácsonyt, Géza! Szép helyen töltjük, nemde?
Kérdem játékosan Pöttöm Panna hajába túrva, miközben a szememmel alaposabban szemügyre veszem a bejárati csarnokot. Eddig nem is volt rá alkalmam, sokkal inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a húgomat meglepjem.  Alig várom már, hogy együtt járjunk-keljünk ezeken a régi folyosókon, hogy ebéd közben megbeszélhessük, hogy kivel mi történt. Azt mondta, hogy kviddicsezik, a meccsét is meg akarom nézni! Innentől kezdve végre semmiből sem fogok kimaradni! Jó, persze nem hiszem, hogy kviddicsezni fogok tudni, örülök neki, hogy sikerült átmenjek repüléstanból és végre tudom irányítani a seprűmet, de egyébként semmiből!
Széles vigyorral reagálok a manófejű ölelésére, én is ismét a karjaimba zárom, amiben szinte elveszik, pedig én sem vagyok túl magas. A háta mögött a lelógó tincseivel kezdek játszani, amíg beszélgetünk.  
- El bizony! Lássuk csak…
Merengő tekintettel gyors fejszámolásba fogok, ebbe még bele sem gondoltam, hogy mennyi időt fogok itt tölteni. Hogy ha nem bukok meg, akkor még van… lássuk csak… Igen, 3-4 év. Remélem, hogy fogom bírni ezt az iramot, de szerintem mennie kell. Nem véletlenül húzták meg olyan magasan a felvételi követelményeket: ha ezen átmész, akkor az iskolát is bírnod kell.
 - Úgy számolom, hogy 3 -4 évig. Úgyhogy mindent meg kell mutass nekem kisasszony! Vannak itt érdekes helyek?
Feltételezem, hogy igen, az osztrák iskolám is tele volt elvarázsolt szobákkal, meg mindenféle titokkal, pedig nem is egy ekkora monumentális hely volt az.
- Csak anyuék meg a tanárok tudták, hogy érkezem. Pár hete volt a felvételim, a papírmunkát mostanra sikerült elintéznie a két iskolának. Tudod, fordítás meg ilyenek.
Szerencsére majdnem az összes tantárgyamat elfogadták, úgyhogy legalább ezzel nem kell foglalkoznom.  Még nem tudom, hogy mire fogok itt később szakosodni, mert egyik tantárgyból sem vagyok valami kimagasló képességű. Gondolom, valami elméleti tudomány lesz az asztalom. Vagy elmegyek valahová zenélni.
Egy pillanatra elengedem az ölelésből a húgomat, és a mellzsebembe nyúlok, ahová a pengetőt tettem.  Mindig magamnál hordom. Elégedett vigyorral mutatom meg a kincsemet, hogy lássa, odaért hozzám. Még épp időben, a költözésem előtti nap érkezett.
- Nagyon tetszik! Menjük fel a körletbe, és megmutatom, hogy hogyan szól! Ugye nem zavarna senkit egy kis gitározás a klubhelyiségben?
Ausztriában volt egy csaj, aki mindig hisztizve rohant le az emeletről, hogy hagyjam abba a játékot. Eléggé komikus látványt nyújtott, mert sokszor viselt különféleszínű arcpakolásokat, amikkel mókás volt látni, ahogy üvölt meg kapálózik a kezével. A kedvencem a zöld béka alakítása volt, de a felfuvalkodott vattacukor sem volt rossz.

Utoljára módosította:Czettner R. Benjámin, 2014. február 16. 16:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. február 16. 22:44 | Link

Tökmag
Előzmények


Helyes, hogy megfogadja a tanácsomat. Tényleg csak az Ő érdekében mondtam, amit. Néhány Rellonosból kinézem, hogy nem megmentené, hanem jót szórakozna azon, hogy beragadt, és még kínozhatná is szegényt. Némi empátia még van bennem, de csak mert vannak unokaöcséim, és ők fontosak a számomra. Krisztián kérdésére, viszont elvigyorodom. Kicsit rá kell azért ijeszteni, hogy többet ne császkáljon el.
– Mikor mi. Soha senki nem látja pontosan, hogy mifélek lények is vannak itt. Azt mondják, hogy aki egyedül letéved, ritkán látják viszont… élve. Különféle csapdák is vannak itt, mint például gödrök, meg valami átkokat repítő madzag, amiben nem kéne megbotlani. Ha megteszed, és nem vagy elég gyors, hogy lehasalj, többet nem is fogsz felkelni. –na, hát lényegében nem is hazudtam nagyot. A legtöbbje igaz…nak mondható, de hát alig lehet tíz éves, tuti beveszi, és többet nem fog lekeveredni ide. Közben kiértünk a fényre is, ezért eloltottam a pálcámat, és a zsebembe tettem. Fogadni merek, hogy a bejáratnál kellett volna megvárni a tesóját, akit Viktornak hívnak, ezért rögtön arra is vezetem.
– Nem ismerem, biztosan Mesterszakon van. –ezért nem hallhattam még a Radits nevet. Na meg aztán a pirosaknál nem sok ismerősöm akad, akikkel arról tudnánk csevegni, hogy ki jár a házába, és ki nem. Az alagsorból sikeresen felértünk, közben a kisgyerek megrémül, majd megfogja a kezem. Nocsak, ráijeszthettem a kínzós résszel, ami jól jel. Még egy pont amellett, hogy többet nem teszi le a lábát a Rellonosok területére. Ha attól megnyugszik, hogy fogja a kezem, ám legyen. Most nem ellenkezek, azt meg nem akarom, hogy elcsatangoljon… ismételten.
– A legtöbbjük. Akad közöttük, aki élve elásna; van aki előbb megkínoz, aztán ásnak el; olyan is van, aki minden zokszó nélkül rád küldené a gyilkos átkot, és ez csak a jobbik napján van. Szóval ja, tényleg gonoszak, de akadnak normálisak is. –vállat vonva válaszoltam neki, közben elértük a Bejárati csarnokot. A lépcsőknél lévő korlátokhoz vezettem, majd egyszerűen felkaptam, és a korlátra ültettem. Így egyforma magasságban vagyunk, mind a kettőnknek könnyebb a kommunikáció.
– Kapaszkodj, közben nézz szét, hátha meglátod a tesódat. –javasoltam neki, miközben megtámaszkodtam mellette. Mint ahogyan neki is mondtam, nem ismerem a tesóját, így nem tudok segíteni neki a megtalálásában. Holmi idegenre úgy sem bíznám rá, meg Krisztián se menne oda máshoz. Gondolom, hogy van annyi esze, hogy megismerje a saját tesóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 20. 19:40 | Link

# Bátor Đominic

Viktor már mesélt arról, hogy a különböző házakba milyen tulajdonságú tagok járnak, és igen, ha jól emlékszem, mikor a Rellonosokról beszélt akkor azt hozzátette, hogy nem árt távol tartanom magamat tőlük, de ha bármelyikük is bántana, akkor ő megvédene. Ilyen egy rendes tesó. Viszont Đominic nem tűnik rossz arcnak, tőle nem kell tartanom, elvégre nem hagyott az alagút mélyén. Viszont őszinte, túlságosan is. Ezeket az ijesztő infókat, olyan hamar zúdította rám, hogy a gyomrom teljesen görcsbe rándult. Mi történt volna, ha nem érkezik meg időben? Már nem itt sétálnék? A halálon még sosem gondolkodtam és még nem is akarok ezen agyalni. Aki 7 évesen a kipurcanásról elmélkedik az gyagyás, én mondom.
 - Igen, azon van, tanárnak tanul - vigyorgok. Alig várom, hogy itt tanítson és akkor lehet a nebulója, tök cool lenne. Mindig jelentkeznék, az órák egészen biztosan viccesek lennének, az én bátyám neve Humor Herold is lehetne. Minden egyes dologból tréfát csinál, ezért nem szomorkodom soha. Vele lakni baromi jó. Remélem nem kell pár hét múlva elköltöznöm.
Aztán mégiscsak furdalja az oldalamat a kíváncsiság: Valóban gonoszak a Rellonosok? Đominic közéjük tartozik - már ha jól vettem ki a szavaiból - ezért ő többet tudhat róluk? A válaszát hallva nagyot nyelek, szemeimet kigúvasztom és erősen megfogom kezét, sőt, kicsit közelebb is lépek hozzá. Jól rám ijesztett. Eddig nem találkoztam ilyen emberekkel, tehát ha véletlenül összeakadnék eggyel, akkor az Álomvilágomnak lőttek. Abban csak virágok, nyuszik, foci és csupa szép dolog van.
Már rég kiértünk a sötétből és a szemem meg is szokta a világosságot, nincs szükségem arra, hogy hunyorogjak. A Bejárati csarnokhoz visz Đominic, és egyszercsak felemel, majd felültet a korlátra. Tudtam, hogy pehelykönnyű vagyok, de ennyire?
 - Rendben - rámosolygok. Azt teszem, amit mond, kapaszkodom és az ajtót figyelem, hátha befut a tesóm, aztán egy pillanatra visszanézek Đomira. - Köszönöm, hogy kihoztál onnan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. március 2. 19:49 | Link

Heather
- délután négykor-

Régen vasárnap templomba kellett menni, mert anyuci és apuci rájuk parancsoltak, hogy hallgatás van, szedjék a hátsójukat, öltözzenek ők is, mint a testvéreik és húzzanak velük együtt áhítatoskodni. Azóta annyiban javult a helyzet, hogy nagyobb, nem él otthon és nem megy templomba elvből. Helyette a délelőttjeit elalussza Sam ágyában menetrendszerűen, a délutáni program pedig változatos. Ezúttal volt akkora oltári szerencséje, hogy az egyik hibbant, utolsó óráit rúgó vén kecske tanár elkapja és "megkérje" (".. vagy kaphatsz büntetőmunkát is azért, mert illegálisan cigiztél a második emeleten hétfőn hajnalban. Választhatsz.." ) , hogy segítsen egy még őrültebbnek kinéző tyúknak, aki most itt ballag mellette. Fogalma sincs, miben kellene szárnysegédeskednie, de hogy vissza fog menni a kecskéhez és tesz róla, hogy többé ne láthasson, az is biztos.
- És? Miben kellene segíteni? - A hangjában alig tapintható fancsali tónus is lapul, ahogy kimondja a "segíteni" szót, viszont az arcára már csak azért is varázsol némi visszafogott érdeklődést, mert egyáltalán nem csúnya madárijesztő a csaj. Az igaz, hogy kissé hátulgombolós a feje, de rá se rántsunk, legrosszabb esetben ad neki egy kis porcukrot és mindjárt pillangósabban látja a világot.
Fél szemmel, ahogy méregeti a csajt, feltűnik neki azért ez-az. Például magától nem beszél, nem pirul, pedig volt egy-két pillantás, amitől megtehette volna és legtöbben felháborodnak vagy vörösödnek. Meg aztán olyan az öltözéke, hogy véletlenül se hívja fel magára a figyelmet. Érdekes. A nők pont ellenkezőleg működnek eddigi megfigyelései szerint. Ezzel itt halálbiztosan nincs valami rendben. Mindegy, addig is, míg munkára kerül a sor, ráveszi, hogy beszéljen valamennyit, aztán majd elsumákolja az egészet, hogy segítenie se kelljen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 2. 20:12 | Link

Mihael
~délután 4 körül~

    Újabb rémálom. Zihálva néz körül a kis szobában, mint eddig minden reggel. Könnyei arcán csorognak végig, hangtalan sírás ez, melyet nem látott még senki. A félelem szülte ezt a gyáva, rémült, jövőtlen teremtményt, amely akárhogy vergődik, nem talál kiutat. Biztonságot keres, de sehol sem talál. Ma kell a kastélyba mennie, hogy beszéljen pár tanárral, akik majd segítenek neki elsajátítani a pálcahasználat alapjait. Mondjuk ehhez először kéne az a nyüves fadarab, de az legyen a legkisebb gondja. Mi alapján válasszon? Egyáltalán neki kell választania? Temérdek kérdés, amik a fejében keringenek. Meg kell acéloznia magát és teljesítenie kell a kitűzött célt. Hamarosan lakást és munkát is kell keresnie magának, de ez sem lesz egyszerű feladat.
    Miután összekaparta összetört valóját és magához vette szokásos kávéját, elindult a kastély felé. A kapuban egy kissé ijesztő, dromedár zsiráf várta, az arcán lévő kifejezés pedig inkább bizonyult vicsornak, mint mosolynak. Mint amikor a kecske segíteni akar a káposztán és megeszi, vagy valami ilyesmi volt a mese… Mindenesetre nem rettent meg tőle, vagy legalábbis nem mutatta. Hűvösen, távolságtartóan biccentett vissza és úgy léptek be a Bejárati csarnokba. Úgy látszik segítséget küldtek neki, csak azt nem kalkulálták bele, hogy nem egy rellonos gyilkos zugdoktort lett volna javallott recept gyanánt a páciens részére kiutalni… Ettől függetlenül, kapjon bármilyen szemérmetlen, kacér pillantást, arcán semmi sem tükröződik.
- Nem kell, de ha felajánlod, elfogadom – finoman, hangjában némi kimértséggel és távolsággal javítja ki a fiút, véletlenül sem provokatívan. Ha ezek után a másik úgy dönt, nem segít, hát menjen útjára, a Julesban felgyülemlett feszültség legalább csökkenne egy picit. Már amennyiben ennyivel el lehetne intézni. Ettől függetlenül a kérdésre valamilyen módon reagálnia kell, így miután jól megízlelte a lehetségesen adható válaszok lehetőségét, a tompított igazságot választotta.
- Konzultációra jöttem. Pálcát kell szereznem és alapgyakorlatot, ennyi az egész – sem életkor, sem indokok, csak nyers, eldobható információk. Balját óvatosan jobb felkarjára csúsztatta, ahol még mindig hatalmas folt éktelenkedett. Nem akartak múlni, az Istenért sem akartak eltűnni ezek a nyomorult színes jelek, kenhette, ápolhatta, vigyázhatott, egyszerűen csak ott éktelenkedtek rajta. A háta volt a legborzasztóbb, de egyben azt is lehetett a legkönnyebben takarni. Challenge accepted.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. március 10. 14:16 | Link

"Ölelgess zöldeket!" nap

Szép napra virradt ma a kastély népe, s hölgyünk úgy döntött, eljött az ideje, hogy felvidítsa összes diáktársát, legfőképpen rellonos pajtásait, hiszen abban a csúnya-csúnya alagsorban még a napot is alig látják szerencsétlenek. Most végre ők is megkaphatják a nekik kijáró szeretetet, s beszüntethetik a téves pletykákat, miszerint ők az iskola leggonoszabb emberkéi. Hiszen gonosz ember nem létezik – Leonie felfogásában, és ezt ma be fogja bizonyítani minden kastélylakónak. Az előkészületeket már hetek óta végzi a padláson. Még Keith-t is megkérte, hogy segítsen neki egy kétméteres mosolygós, szivárványos sárkányt gyártani kartonból, amit kiállíthat majd. Emellett megannyi szórólapot, színes ruhába öltöztetett sárkányos plüsst, rellon feliratú, szívecskés karkötőt, plakátokat, s még rengeteg mókás, vidám dolgot összegyűjtött erre a napra.
Mindezt egy hatalmas dobozba pakolta, s maga előtt lebegtetve azt már lefelé ügyeskedik az eridon toronyból. Olyan izgatott, hogy képtelen bármire odafigyelni, így minden második dáknak nekimegy a hosszú út folyamán, mire végre leér a bejárati csarnokba. Fogalma sincs róla, mennyire szabad kidíszíteni ezt a helyet, de csak nem fognak érte annyira haragudni, így hamar nekikezd az ügyeskedésnek. Kiállítja, az integető, mosolygó kartonsárkányt. Elé egy nagy üveget helyez, amire a „Kedveskedj rellonos társaidnak!” felirat került, a plüssöket egy nagy kupacba rendezi, majd elkezdi kidíszíteni a csarnokot. A rellonosok zászlója alá egy nagy „Szeresd a rellonost!” feliratú lepedő kerül, s minden máshova „Ölelj meg egy rellonost, tegyél jót a világgal!”, és ehhez hasonló feliratú plakátok kerülnek. Remek móka lesz ez, már előre látja, bár egyedül igen nehéz lesz minden egyes erre haladó diákot rávenni, hogy szeretgesse meg zöld társaikat, hátha jobb színük lesz eztán.
Vidáman körbetáncikálja a helyet, miközben felkap egy plüsst, ami történetesen a mugli Süsüt akarja megszemélyesíteni - még énekel is, ha a hasát megnyomod -, majd árgus szemekkel kezdi várni első megtérítendő áldozatát. Vajon ki lesz az a szerencsés lélek?
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2014. március 10. 17:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 10. 21:41 | Link

#Ölelgessünk zöledeket Leonieval! *_*

Úgy érzem ma semmi sem ronthatja el a kedvem! Olyan mesés napunk van! Véééégre itt a tavaaaasz! Je! Már egészen reggel óta ilyen vidám vagyok, ha nem bánjátok elmesélem miért is.
Szóval. Reggel 6-kor kipattantak a szemeim, berohantam Viktor szobájába és rajta ugráltam. Hihi. Lehet neki ez nem volt túl vicces, de én nagyon élveztem. Most gonosz vagyok? Igen, ez egy szörnyű tett volt, egyszer biztosan megbűnhődök érte. Nyúúú. Kis gazfickó vagyok. Eztán pár perc alatt benyomtam egy egész kakaós csigát, mivel hallgatok a bátyámra elrohantam fogat mosni, mert a végén a Fogmanók - a Fogtündér ellenségei - éjszaka megtámadnak, és lyukat fúrnak a fogamba. Borzalmas lenne. A sérómat tökéletesen belőttem, még a végén nem tetszenék a lányoknak. Viktor javaslatára egy csőfarmert, és egy kék pólót vettem fel, mely narancssárga mintás volt. Mivel bátyám azt mondta így nem mehetek még ki az utcára, ugyanis nem nyár van, még egy zöld pulcsiba is belebújtam. Szófogadó gyerek vagyok én. Mellesleg milyenek ez a nagy tesók... Néha úgy viselkednek akár a szüleid. Felháborító. Az iskolatáskámba beletömtem a vizet és a szendvicset, amit Viktor gyártott nekem, aztán nyomtam az arcára egy cuppanóst, majd tűztem az Előkészítőbe.
Az utat ugrándozva tettem meg, néha dúdoltam is. Szinte mindenki agyalágyultnak nézett. Egy kicsit dilis vagyok, az lehet. Vagy talán csak kezdek felszabadulni, pár héttel ezelőtt még nagyon idegen volt számomra ez a hely, a kütyük, meg minden, mostanra viszont megszoktam és kezdek visszatalálni a Zizzent Krisztiánhoz. A suliban semmi érdekes nem történt, nem írtunk dolgozatot, nem feleltünk, egyszerűen szuper volt minden. Aztán kettőkor már a kastély felé vágtattam, mint egy ló. Igaz, hogy vizsgaidőszak van, ezért nincs tanítás, de Viktor megengedte, hogy szétnézzek odabenn. Felfedezőtúra. Király! Gyorsan szedtem aprócska lábaimat, s mire beértem tökre elfáradtam.
Sóhajtok egyet, majd sétálva folytatom az utamat. Mikor belépek a Bejárati csarnokba megtorpanok. Körbenézek, majd elvigyorodok. SÁRKÁNYOK! SÁRKÁNYOK MINDENHOL! Überkiráááály! Az egész olyan vicces és aranyos egyben. Plüss, feliratok, amelyeken csupa cuki szöveg áll. Ma rellonos nap van, vagy mi a szösz? Közben egy vörös leányzót is meglátok, odasétálok hozzá.
 - Hűűűű, mi folyik itt? Nagyon jól néz ki a csarnok - előkapom a csibészes vigyoromat. Remélem segíthetek neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. március 12. 16:02 | Link

A halálba indulók...

    Morc rellonosként járta a folyosókat az utóbbi időben, nagyjából azóta, hogy Fehérvárról visszajött. Továbbra sem tudta eldönteni, hogy hiba volt-e, vagy szerencse, de ezen kár is volt gondolkozni. Megtörtént és kész. Hogy ebből még mi lesz, azt jobb nem is firtatni, mert minden maradék jóindulata is elpárologna a gondolattól, hogy egy mézespuszedliként ugrálva rózsaszín köténykében, szerelmetesen csipogjon mindenféle hülyeséget. Pont nem úgy találták ki, hogy ez működjön. Ma is, mint úgy általában minden nap az utóbbi időben, sétálni volt a faluban és onnan tartott visszafelé. Az idő kellemes volt, egy kis szellő is fújdogált, de ez csak még jobban megnyugtatta. Itt volt az ideje az undorító tél távozásának, sosem szerette azt az évszakot.
    A kapuhoz érve egy cigit tett a szájába és rágyújtott, majd végtelenül flegma fejjel grimaszolt egyet, mikor két elsős visítozva rohant el mellette, mondván két vizsgájuk V lett. Ő eddig egyet írt meg és az is K. Ennyit erről. Ahogy a hatalmas ajtóhoz ért elfogta valami megmagyarázhatatlanul rossz érzés. Talán vissza kéne fordulnia, talán nem most kéne visszatérnie az alagsorba. Később jobb volna az időzítés, hiszen minek elsietni az ilyesmit? És persze most következik a kitűnő példája annak, amikor valaki nem hallgat a megérzéseire, hanem csak azért is megteszi, amit nem kellene. Ahogy belépett felvonta a szemöldökét és elkerekedett a szeme.
- Mi a…? – még a cigaretta is kiesett a szájából. Na ezért kellett volna odakint maradnia. Megnyugtatná a tény, hogy végre valamiből ő maradt ki, de nem, ilyen mázlija nem lehet. Ahogy végignézett a sok undorítóan aranyos holmin nem tudta hová tenni az őt kerülgető hányingert. Aztán rájött, hogy ez nem szimplán ízetlen tréfa, ugyanis hallott valamit az „Ölelgessünk zöldeket” napról, de totális képtelenségnek tartotta, hogy ez valaha is megvalósulhat. Egy mindenesetre halál biztos volt: aki hozzá mer érni, az kezdheti is ásni a sírját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Naphegyi Máté
INAKTÍV


Napsi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 214
Írta: 2014. március 12. 18:46 | Link

Mi lesz ebből...

 Mi a halál az az "Ölelgessünk zöldeket"-nap? Máté már meg sem tudta számolni, hányszor hallotta a rejtelmes kifejezést az elmúlt hétben. Először a Rellon klubhelyiségében hangzott el, aztán a folyosókon, végül már a faluban is erről beszéltek. Bár igazán lett volna jobb dolga is, mint hogy kétes eredetű kalandokra vetemedjen, a fiú úgy döntött, megnézi miről is van szó, ha már ekkora felhajtást csináltak körülötte. Volt egy sanda gyanúja, hogy nem lesz valami túl szórakozató, sőt, de a kíváncsiság erősebb volt, így útban a bejárati csarnok felé elkezdett találgatni, hogy vajon mi is fogja fogadni. Talán valami újrahasznosítós találkozás? Vagy ilyen ECO dolog? Valahogy el tudott képzelni pár diákot "Ölelgessük a fákat, mert jót tesz a természetnek!" feliratú táblákkal masírozni, de valahogy nem tűnt túl hihetőnek ez alkalommal. Csak egy ötlete volt még, de abba belegondolni sem mert. Abszurdum. Abszurdum, hogy valaki tényleg olyasmit rendezzen, ahol a zöld házbelieket kell ölelgetni. Belegondolva, inkább öngyilkosság. Úgy döntött, inkább nem ezen strapálja az agyát, majd csak kiderül. Sietve tette meg az utolsó pár métert a hatalmas tölgyfaajtó felé, vett egy mély levegőt, és belépett a kastélyba.
 Igazság szerint úgy meglepődött, hogy szinte elfelejtette kifújni a levegőt. Kikerekedett szemekkel, földbegyökerezett lábakkal bámulta a túldíszített helyet. Egy hatalmas papírsárkány. Rengeteg színes, csicsás plakát, egy bazi nagy "Szeresd a rellonost!" felirat, és megannyi visszataszító kis apró plüss. Ki az, aki ilyen szörnyűségre vetemedne? Ahogy kicsodálkozta magát, egy horkantással adta tudtára a jelenlévőknek, hogy mennyire nem helyeseli az ötletet, majd előrébb sétált pár lépést, hogy felzárkózzon egy ugyancsak megbotránkozottnak tűnő szőkeség mellé.
-Itt meg mi a fene folyik? -kérdését a mellette álló lánynak intézte, bár közben olvasható undorral az arcán kezdte el vizsgálni a helyiség összes "feldobott" sarkát, feltéve magában a kérdést, hogy biztos nem csak egy rossz viccről van szó.
Utoljára módosította:Naphegyi Máté, 2014. március 12. 18:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. március 12. 19:52 | Link

A szeretet ünnepe Cheesy

Elégedetten szemlélgeti a művét, jobbra nem is sikerülhetett volna. Mindennek olyan szeretetszaga van, hogy az ember szinte elájul tőle. Még ő maga is. Elvégre békaharcosnak készül… ja, nem is, mert ereklyevadásznak, de békés természete még jól jöhet egy-egy gonosz csapdával szemben, nemde?
No mindegy is, térjünk vissza a még hátralévő műveletekhez. Például roppant fontos, hogy az egyik nagyobbacska plüss sárkány kezében megigazítsa a színváltós szívecskét. S miközben nagy lelkesedéssel pakolgatja ide-oda a cuccokat, alig hallja meg, hogy valaki megszólítja a háta mögül. Megpördül a tengelye körül, s elmered a távolba Krisztián feje felett. Aztán kicsit lejjebb lép, s tiszta szívéből felnevet. Micsoda cuki fiúcska került a kezei közé!
-Sziaaa! – kiabálja bele az arcába roppant derűsen. – Ma meglepem a rellonosokat! Segítesz nekem? Szegényekről mindenki azt mondja, hogy olyan kis gonoszak, de ez nem is igaz, csak nincs lehetőségük kimutatni, hogy milyen aranyosak valójában! – naiv lélek. Szegény, szegény. Megfogja a fiúcska kezét, odahúzza a plüsskupachoz, és beletúr a közepébe.
-Milyet szeretnél magadnak? Kapsz te is! Ma csak adunk, és ha erre jön egy zöldecske, jól megölelgetjük. Mit szólsz? – s amint kimondja a bűvös szavakat, már meg is jelenik egy szőke leányzó. Mázli, hogy rengeteget mászkál a kastélyban, s így lassan már nincs olyan arc, akit ne látott volna még.
-Hahóóó! – odarohan a lányhoz. – Tetszik? - lelkesen tapsikolva próbál belemászni az arcába, de persze nem átall rögvest válaszolni a félig feltett kérdésre.
-Ez itt kérlek szépen a „Szeresd a rellonost” nap. Ugye te is az vagy? Meg te is? – fordul a következő érkezőhöz. Ez itt bizony a szerencsenapja. De klassz! Egyből két dinnye került a hálójába.
-Tudtam, hogy el fogtok jönni a meghívóra! Ugye milyen aranyos volt? Láttátok egyáltalán? Áhh, nem is számít, a lényeg, hogy itt vagytok – lassan fejen állva kezd pörögni a nagy boldogságban, amit érez, és egészen meg van róla győződve, hogy a többiek ugyanezt érzik körülötte. Lelkesedése nem ismer határokat.
-Van itt nektek plüss is, meg mindenféle jó! Szeretnétek színes karkötőt? Én mindig boldogabb leszek, ha ránézek az enyémre! – s mielőtt még feleszmélhetne szerencsétlen Michelle, beleveti magát a nyakába, s megöleli. Remélhetőleg nem lesz érte lerobbantva a feje a helyéről… ha nem, akkor a következő lépéssel beleugrik Máté nyakába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 12. 20:59 | Link

#Ingyen ölelést mindenkinek! Cheesy

Sokkal szimpatikusabb ezzel a kinézettel a Bejárati csarnok. Olyan kis aranyos, mesébe illően lett felöltöztetve. Bár egyelőre fogalmam sincs miért varázsolták ilyenné e csodás helyet, de a vörös leányzó biztosan kellő magyarázatot fog adni nekem. Kicsit sem ijeszt meg, amikor a lány belehajol az arcomba és szinte ordítva üdvözöl, sőt... Vigyorgásra késztet. Azt hiszem egy kedves, aranyos lánykával van dolgom.
 - Még szép! - válaszolok rögtön. - Biztosan cukorból van a szívük. Mondjuk az egyik azt mondta, hogy a legtöbben leginkább élve felnyársalnának, ám én nem hiszek nekiiii! - gyorsan elhadarom a mondandómat. Végig gondolom azt a találkozást Đominiccal az alagútban, hát... Az igazat megvallva nem úgy állította be a háztársait, mint akik mindennap vattacukrot zabálva cukin viselkednek egymással, és még meg is ölelgetik egymást. Csupa pocsék dolgot mesélt róluk. Akkor még komolyan vettem, de mostanra úgy gondolok a Rellonosokra, mint a legtündibündibb emberekre, akiket valaha a hátán hordott a Föld. Leonie pár perc alatt elhitette ezt Krisztián. Mellesleg szerinte nem létezik gonosz személy, kivéve a Százarcúborszorkát a Szegény Dzsoni és Árnikából. Na, az a szipirtyó a velejéig romlott. Komolyan.
Követi a leányzót a plüsshalomig. Atya_Úr_Isten. SÁRKÁNYOS PLÜSSÖK! JÉZUSOM! Ha valaki nem tudná a kedvenc állatom a sárkány. Minden ilyesfajta cuccokat imádok! Megragadok legalább hármat és figyelmesen végighallgatom mit mond nekem a vöröske.
 - Benne vagyok - vigyorgok. Mondjuk én nem szoktam random ismeretlen embereket ölelgetni, de ha ez a parancs, akkor legyen. Közben befut egy szőke leányzó, akinek kiesik a cigaretta a szájából. Pedig a cigi nagyon káros, bele is lehet halni. Na jó, lehet csak rágó. Igen, holtbiztos, hogy a szöszi szájában csak egy rágógumi volt. Hallgatom, ahogyan a főnököm lelkendezve mesél a jövevénynek. Kicsit ledöbbent arcot vág. Biztosan a díszítés miatt, mert teljesen elnyerte a tetszését. Miután a vezérem jól megölelgette a rellonos leányzót elé álltam, majd ránéztem a nagy barna szemeimmel. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Meg kéne öleljem, de még egyszer mondom: csakúgy nem szoktam embereket ölelgetni. Végül megteszem, s próbálok felszabadultan viselkedni, mint mindig.
 - Tessék, ez itt a tiéd - kedvesen rámosolygok és átnyújtom az egyik plüsssárkányt. Miután Leonie kiszáll Máté nyakából a srác elé szökkenek. Hát fiúkat nem igazán szoktam átkarolni, csak a legjobb barátomat, de őt is csak akkor, ha szomorú. Ám most Rellonos nap van, mindenkinek kijár egy kis ölelés. Így hát átkarolom az ismeretlen srácot, s neki is adok egy plüsst. Lehajolok, s felveszem a földön heverő cigarettát, majd a lány felé fordulok.
 - Ez cigirágó? - kérdezem csillogószemekkel. Eztán megragadom a srác karját, s próbálom magammal húzni.
 - Gyere, ha jól tudom van itt színes ceruza, filc meg csillogós toll, rajzoljunk valami szépet! Vagy inkább játszani szeretnél? Mert ismerek egy csomót!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. március 12. 21:28 | Link

Cukortúltengés = Fagyasszunk ribizlit

    A felkészületlenség lehetett csak az oka annak, hogy rutinos szőkénk kikerekedett szemekkel meredt a csarnokra. EZ MI? Mindenhol plüssök, meg színes szívecskék, undorítóan aranyos dolgokkal fűszerezve. Aztán meglehetősen hirtelen, megint a semmiből egyik új háztársa bukkanhatott elő, mert eddig még nem látta. Viszont az ámulattól nem nagyon tudott megszólalni, csak ugyanazzal a beparázott szemmel nézett végig mindenen. Ő ezt nem bírja, pár másodpercen belül vér fog folyni, igazából a fejében máris textilcafatok repkednek és mindent zöldre színezett, csak ezt ne… Aztán nagyon ideje sincs megmozdulni, ugyanis olyannyira az intim szférájába mászik a kócos, hogy hátrébb tántorodik egyet.
- Közelebb ne gyere… - a figyelmeztetés komolyan szól, nem hangosan, de nem is halkan, éppen olyan tipikus Michelle módon: „nem viccelek, tényleg kinyírlak” stílusban. Persze minek a figyelmeztetés, ezek sose tanulnak. Már éppen úgy döntene, hogy ebből bőven sok volt, amit látott, mikor a nyakába veti magát a vörös. Ezzel pecsételte meg a sorsát. Egy pillanatra fel sem eszmél a sokkból, viszont ahogy eleresztik, ösztönösen kel a fiú védelmére. Azt hiszem ebből még olvasztás lesz…
- Petrificus Totalus! – mondta határozottan, majd pálcáját lendítette és szegény Leonie megfagyott pontosan félúton a srác felé menet. Illetve inkább sóbálvány lett belőle. Ahogy tetszik. A megnyugvás egészen addig tartott, míg negyven centivel lejjebb meg nem szólalt egy hang. Itt jött a dilemma. A gyereket mégsem átkozhatja meg… De ha nem teszi, akkor át kell élnie a következő traumát, ami biztos vérontással végződne. Mikor a fiú felpillant rá nagy barna szemeivel, nyel egyet. Utoljára az öccse nézett rá ilyen cukin, de már neki se viselte el. Aztán mit volt mit tenni, megengedte, hogy megölelje Krisztián. Rutinja nem lévén, esetlenül összeborzolta a kis srác haját és amint lehetett eltolta magától. Brr. Szinte libabőrös lett ettől a falatnyi kedvességtől is. Úgy tervezte, hogy ebben az évben majd később használja fel ezt az egy alkalmat, de végül mégis muszáj most. Aztán nagyot sóhajt és a másik rellonosra pillant.
- Menj egy kicsit arrébb, megszüntetem az átkot. Így valószínűleg rácsókol a levegőre… - sóhaja fáradt és meggyötört volt. Sok neki ez így egyszerre. – Finite! – és ha a fiú úgy tett, mint ahogy Michelle javasolta, a vörös kócos magához tértében rohanhatott az eredeti irányba. A cigit közben elfogadta, de valójában minden gusztusa elment tőle. Mátéra pillantott és nézte, ahogy a kisfiú odasétál hozzá és kissé tétován ugyan, de megöleli. Háááát…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Naphegyi Máté
INAKTÍV


Napsi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 214
Írta: 2014. március 13. 16:49 | Link

A bajba került ölelgetős társaság

Vannak bizonyos okok, amiért Máté úgy döntött, inkább a falubeli házban tengeti mindennapjait, és nem a kastélyban, diáktársai között. Ami most történik egy tökéletes példa ezekre az okokra. Hogy a bűnbánatba legyen valakinek ilyen ötlete? Illegális kéne legyen megvalósítani az ekkora hülyeségeket. Alig ocsúdott fel az első botránkozás-rohamból, amit a díszítés okozott, mikor egy ismeretlen lány lendült a két rellonos felé. Máté ösztönösen lépett egyet hátra, és végignézte, ahogy Michelle arcára kiült a végtelen undor és düh, ahogy a vöröske szorosan magához öleli. A fiú kitapogatta pálcáját, és rázárta jobb kezének ujjait a markolatára. Nem állt szándékában leátkozni szegény lányka fejét, csak ne jöjjön közelebb. Ahogy a szőkeségnek sikerült lekaparnia magáról az ölelkezőst, az megindult felé. Máté előkapta pálcáját, de háztársa gyorsabb volt nála, így az eridonos megdermedt félúton. Huh. Ezt megúszta.
 Nem mintha sokáig tartott volna az idill, alig pár másodperc múlva, mikor vissza tekintett Michre, hogy egy hálás pillantással díjazza a sóbálvány átkot, azon újra lógott valaki, csak kicsit alacsonyabban, mint az előbb. Az illetékes egy kisfiú volt, aki hatalmas szemeket meresztett először a lányra, majd őrá. Az még benne is tudatosult, hogy nem lenne a leghősiesebb dolog bántani egy gyereket, így leengedte karját, amivel pálcáját tartotta, hogy szótlanul figyelje az eseményeket. Még egy mosolyszerűséget is megejtett, mikor látta, hogy a lány kissé tétován ugyan, de visszaölelgette a fiúcskát. Megfogadva tanácsát, hátrébb lépett még egyet, hogy Leonie lehetőleg mellette suhanjon el, és ne jöjjön neki. Már szinte fellélegzett, hogy megúszta ezt az egész ölelgetős dolgot, mikor  egy vékony karocskát érzett a dereka tájékán. Csodálkozva nézett le, mire a kis srác a kezébe nyomott egy szörnyen rusnya sárkány plüsst, amin rózsaszín póló volt, „Szeresd a rellonost!” felirattal. Máté igazán megpróbált elfojtani egy fintort, helyette inkább előállt egy műmosollyal. A cirkuszban persze megtanították vigyorogni ha kell, ha nem, és a gyerekeket is megszokta már, de az ölelgetős-plüssös prücskökkel még nem volt teljesen megbékélve. Felemelte tekintetét háztársára, amolyan „Hogyan tovább?” pillantással, de nem volt túl sok ideje kommunikálni a másikkal, mert az apró kéz a derekáról karjára csúszott, és bár Máté számára alig érezhető erővel, húzni kezdte az apró asztal felé, közben ledarálva egy szöveget csillogós filcekről. A fiú arca igazi kétségbeesésbe torzult, és halkan, alig észrevehetően bajtársa felé suttogott egy „Segítség”-et, miközben követte Krisztiánt az asztalkához. Na ezért szokott olyan ritkán feljárni az iskolába.
Utoljára módosította:Naphegyi Máté, 2014. március 13. 16:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. március 13. 19:49 | Link

Ölelgessünk spenótokat *-*

Visszatértem. Ez a két hét távol a kastélytól nagyon hosszúnak tűnt. De most végre itt vagyok ismét, és folytathatom ott, ahol befejeztem. Vizsgák, kviddics,vizsgák, kviddics, aztán ismét a tanulás sokasága, és persze a kviddics. Ez a sport az itteni életem részévé vált, mióta bekerültem a csapatba, és még csapatkapitány helyettes is lettem. Kíváncsi vagyok mi minden történt ezalatt a két hét alatt, bár nem hiszem hogy olyan sok minden, max letudtak néhány vizsgát, és kész. Igazából nem gondoltam volna, hogy én haza fogok látogatni még a szünet előtt, de hát ez így alakult. Az öcsém nagyon rossz állapotban volt, és elvileg kétes volt, hogy túléli egy az elmúlt napokat, és hát ezért mentem haza. Látni akartam őt mindenképp, mert abba belepusztultam volna ha úgy halna meg, hogy még csak nem is láttam. Bár azt sem élném túl, ha meghalna, mert olyan kis cukorfalat. Neki élnie kell.
Szóval otthon voltam, és mindvégig ott voltam anyu és Hayate, na meg a pici Ryuu mellett, és mindenben támogattam őket. És szerencsére jobban lett a kis drága, bár elvileg bármikor visszaeshet ebbe az állapotba mert gyenge a szíve, de nagyon remélem, bírni fogja.
Na de akkor most öröm van, és boldogság, hog minden újra a régi, és szép, meg minden. Meg is érkeztem, de egy pár percig csak állok az ajtó előtt, majd egy mélylélegzetvétellel benyitok, és ami fogad, hát az valami elképesztő. Valaki nagyon vicces kedvében van. Ölelj meg egy zöldet. Hát ez milyen....... Remek ötlet. Én is!! Kiáltanék fel, de helyette csak ledobom magam mellé a táskám, és körülnézek, és ölelgetnivaló spenótka után kutatva. És meg is van az áldozat; egy kis tökmag épp húzza maga után... öhm... rajzolni? Igen, rajzolni. De jó! Én is akarok rajzolni. Azonnal utánuk baktatok, és mikor utolérem őket.
- Hellósziamizújság? - köszönök az ezer wattos vigyorral az arcomon, hol a kis picúrra, hol az idősebb zöldségre nézve. - Juj rajzoljunk!! - kiáltok fel, és gyorsan fel is kapok egy ceruzát. - Tökmag, mit rajzolunk ennek a zöldségnek? - kérdezem a kis sráctól, fejemmel a másik fiúra bökve. Na ebből mi fog kisülni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. március 14. 22:12 | Link

Rózsaszín agyzsibbasztás

Szeretni jó. Szeretni felemelő. Szeretni kell. Csak az ilyen alapvető dolgokkal nincs mindenki tisztában. Egyelőre. Még. vörös törpénk azonban küldetésének tekinti az ige hirdetését. De ezzel már mindannyian tisztában vagyunk. A sztori ott kezd érdekessé válni, hogy miként tudja elsöpörni az ellenállást. Merthogy abból itt akad bőven. Úgy viselkednek ezek a kis zöldikék, mintha legalábbis egy csapat predátor éppen leölni készülne őket, ami azért enyhe túlzásnak bizonyul. Magára sem veszi a figyelmeztető jeleket, ugyanúgy betámadja Michelle-t. A következő pillanatban pedig lefagyva találja magát, merevebben, mint egy kalóznak a falába. No, ilyet sem él át mindennap az ember lánya, de meglepődni sincs ideje, mert kis pajtásának köszönhetően csakhamar kiolvasztják, s ő boldogan nyalja végig a padlót, merthogy a lendület addig viszi. Végül is majdnem sikerült elkapnia Mátét. Ellenben a földön fetrengve jót nevet az egész akción, tökéletesen rendellenes viselkedést mutatva egy ilyen támadás után. Felpattan, és visszaugrál Michelle-hez.
-Ez nagyon vicces volt! Még soha senki nem küldött rám ilyesmit. Vajon, ha felugranék a levegőbe, és akkor átkoznál le, akkor úgy maradnék, mint a filmekben? – be is mutatja a híres ugrást, miközben belebokszol a levegőbe. fantasztikus menő lenne, ha úgy maradhatna.
Ekkortájt jelenik meg Keiko a színen, s egyből többségbe kerülnek a melegszívű vendéglátók. Innen már nincs menekvés.
-Sziaaa! – nevet rá a lányra, miközben odapattog hozzá, és őt is megöleli, mert nehogy már neki ne járjon. Meg aztán nagyon kedveli a kis kékséget, s igen régen találkozott már vele. Miután letudja a melegszívű köszöntést, követi a kis társaságot a rajzolós asztalkához. Nos, Michelle-nek két választási lehetősége van. Vagy megy magától, vagy Leonie húzza oda. Vagy megint leátkozza a hölgyeményt. Hopp, ez akkor három.
-Úúú, van ám nektek még valamim! – kap észbe hirtelen, s elrohan egy másik kupac kacathoz, hogy könyékig merüljön bele, majd visszatér pár színes boát lóbálva – ezeket Keeftől vette el -, s nevetgélve a jelenlévőkre csavar egyet-egyet.
-Most már nem is vagytok úgy megszeppenve, ugye? – kérdezi őket derűsen, miközben letelepszik a földre, kiszórva egy nagy adag színes ceruzát.
-Mi lenne, ha csinálnánk egy nagy közös rajzot, és akkor azt utána kirakhatnátok a falatokra! Minden napotok vidáman kezdődhetne, mikor meglátjátok! - úgy mosolyog a többiekre, mintha épp a cipőjüket pucolnák az este érkező Mikulásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 15. 13:03 | Link



Ölelgessünk zöldikéket




Vajon mi a csuda lehet az az "Ölelgessünk zöldeket"? Napok óta ettől hangos az egész suli. Nem is érti, hogy a többi háztársa és iskola társai, hogy tudnak megölelni egy rellonost. Amikor idekerült még úgy tudta, hogy a zöld ház tagjai egytől egyig gonoszak, és legszívesebben az első pillanatban rád küldenének egyszerre négy átkot is.  Mára már változott a véleménye, de még mindig tart tőlük. És most mégis a folyosón baktat végig, keresve azt a helyet ahol rendezésre kerül a "jeles" alkalom. Vajon mit szólnak majd hozzá, amikor betoppan? Nevető görcsöt kapnak az miatt, hogy egy ilyen jó kislány mint Elena idevetődött? Vagy kifejezetten örülni fognak a jelenléténeket? Egyenlőre még nem tudhatjuk. Annyi viszont biztos, hogy amikor befordul a sarkon, már úgy érzi, hogy mégsem kellett volna idejönnie. Legszívesebben visszafordulna és addig futna, ameddig csak tud, hogy minél távolabb legyen a közösségtől. De, ha már idáig eljött, akkor már nem fordulhat vissza. Amilyen halkan csak lehet lépdel végig az üres folyosón, miközben hallgatózik, hátha valaki erre téved és elvezeti arra a helyre, ahol az "Ölelgessünk zöldeket" van. Hirtelen egy lány viharzik el mellette. Megtorpan egy pillanatra, de mire észbe kap, a lány már a folyosó végén van. Elena nem tétovázik tovább, elindul a lány után, hátha a lány is oda indult, ahova ő is.
Végig lépked a visz hangzó köveken, majd az iskola bejárati csarnokában találja magát. Minden zöldben pompázik, amitől az a gondolata ered, hogy biztos jó helyen lehet.
 Igazán szépen ki lett díszítve a csarnok. Nem tudom ki, de egészen jó munkát végzett. - gondolja magában, miközben közelebb sétál a többiekhez, akik már nagyban "ünnepelnek". Persze csak akkor, hogyha azt ünneplésnek lehet nevezni, amikor egy lány sóbálvánnyá változtatja a másik vörös hajú lánykát. Elena lassan közelebb lépdel, majd ahogy az egy illedelmes emberhez méltó, köszönti a többieket.
- Sziasztok! Miről maradtam le?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 15. 17:46 | Link

#Ünnepeljünk!

Végre megérkeztek az első ünnepeltek. Jippí! Bár kicsit azért tartok a reakciójuktól, elvégre mindenki azt mondja, hogy a rellonosoknak jégszívük van, gonoszak és mindenkit gyűlölnek. Én már nem tudom mit higgyek. Eddig azt hittem a való világban nem létezik rosszindulatú személy, de mikor bátyám és Đominic mesélt a zöldekről, akkor tökre beparáztam. Viszont Leonie azt hadarta el nekem két perccel ezelőtt, hogy a rellonosok nem is érzéketlenek, s vágynak egy kis ölelésre, meg cuki dolgokra. Nem tudom kinek van igaza. Jaaaj, összezavarodtam. Csakhogy muszáj cselekednem, elvégre megérkeztek a zöldikék. Én is odapattogok vidáman hozzájuk, ám mikor a szőke leányzó suhint a pálcájával, s valami számomra érthetetlen szót kimond, Leonie megfagy. Kicsit megijedek. Most mégis mi történt? Köpni nyelni nem tudok. Ezzel viszont ráérek foglalkozni, hiszen a két rellonos várja az ölelést. Kicsit bizonytalanul a szöszi elé állok és lassan átkarolom a derekát. Még buksisimit is kapok! Valóban nem rossz arcok ők. A következő egy srác, akit gyorsan megölelek, aztán a kezébe nyomok egy plüsst. Eztán megfogom a kezét, s a rajzolós asztalhoz vezetem. Most már egy csöppet felszabadultabb vagyok. Mikor megérkezünk előhalászom a lapot, és az egész felszerelést. Leülök a földre, s megvárom, hogy az rellonos fiú is lecsüccsenjen mellém. Közben megérkezik Leonie, aki a nyakunkba aggat egy-egy színes boát. De jól néz ki! Ugyan csikizi a nyakam, de túlélem. Eztán befut egy leányzó is, akit nem ismerek, de úgy tűnik ő nem rellonos, túl kedves.
 - Háááát... - elgondolkodom. - Rajzoljunk kígyót, az megy! - megragadom az egyik zöld színest és alkotni kezdek. Még a nyelvem hegyi is látszik, annyira beleélem magam a rajzolásba. Viszont Leonie-nak jobb ötlete támad. Rögtön felcsillan a szemem.
 - Húúú, ez egy remek ötlet! - mondom vigyorogva, s előhalászok egy másik lapot, ami kicsivel nagyobb, mint az előző. De mivel a kígyót befejeztem, és  nem akarom, hogy kárba vesszen, odaadom a srácnak, ám előtte még naaaaaagy nyomtatott betűkkel ráírom a nevem.
 - Tessék, ez a tiéd - mosolyogva átnyújtom a rajzot. - Remélem tetszik.
Hát, nem lett túl csodálatos, de azért nem rossz egy hét évestől. Léptek zaja üti meg a fülemet, gyorsan felkapom a fejem és egy barna hajú lányt pillantok meg, aki felénk igyekszik.
 - Sziaa! - üdvözlöm boldogan, aztán tekintetem a rellonos srácra emelem. - Amúgy te szeretsz rajzolni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 17:19 | Link

Állia

Az érkezés nem volt igazán kellemes abban a tekintetben, hogy megrémít a teljesen új környezet. Nem ismerek itt senkit és semmit, apu meg megölelt az ajtóban, nyomott egy puszit a homlokomra, aztán elköszönt és elment. Nem is tudom, meddig ácsorogtam ott utána integetve és szerettem volna sírva fakadni, de nem sikerült. És még mindig Annus néni hiányzik a legjobban, aki már sose fog reggel kedvesen ébreszteni, vagy este kifésülni a hajam. Tudom, hogy húsz vagyok, és mindenki szerint túl kellene lépnem már ezen, de akkor is hiányzik. Nagyon. Ez a hely meg ijesztő így elsőre. Túl nagy és túl ismeretlen, tele új emberekkel, bemennem viszont muszáj lesz. Nincs visszaút. Megbeszéltük apuval, hogy ez még mindig jobb lesz, mint a mugli iskola, ahol legutóbb Bukarestben voltam kerek egy hetet. Még egy utolsó nagy levegőt veszek bámulva abba az irányba, amerre apu nemrég elment, majd fogom a gurulós kis bőröndömet, a táskámat meg Hermész ketrecét óvatosan, hogy véletlenül se ébredjen fel és kezdjen visongani az öklömnyi méretű sárgás árnyalatú fehérben pompázó tollakkal rendelkező szárnyasom, és megtaszítva az ajtót belépek. Másodpercenként egy koppannás jelzi minden lépésemet, amit megteszek a nagy csarnokban félútig, körbefordulok a tengelyem körül megszemlélve mindent, de nem tudom, merre is kellene tovább mennem. Sebaj, majd csak jön valaki. Jönnie kell valakinek. Bizonyára tudnak róla, hogy jövök, nem hiszem, hogy apa ne szólt volna előre, hogy éppen ma, éppen most megérkezem. Félrehúzom a bőröndöm a fal mellé, a ketrecet a földre teszem, majd megigazítva sötétlila kabátomat és ugyanolyan színű térdig érő szoknyám, hogy véletlenül se legyen ráncos, leülök a csomagomra. A táskámba tettem indulás előtt a könyvet, aminek épp az este fogtam neki. Nem egy igazán részletes, és különösen jelentős mű, de a képek tetszenek. Frida képei. Mindig is szerettem ezt a mexikói festőnőt, a képei világa elbűvölt már első pillanattól, és most sincs ez másként, bár a fordító képességeit megkérdőjelezném. Vagy legalább lektorálhatta volna valaki a könyvet, de a képek miatt akkor is megéri. Kiveszem a táskámból a könyvet, amit eredetileg minden más tárgyamhoz hasonlóan műanyagzacskóba csomagoltam, hogy ne koszolódjon és ne essen baja véletlenül sem, aztán kényelmesen a falnak döntve hátam bőröndömön ülve belemerülök az olvasásba, és még annál is inkább a képek csodálásába. Szeretem a földistennőéhez hasonló rituális végtelen hajfonatait, az indián viseleteit, a a színvilágát, a motívumait, úgy általában mindent, ami vele kapcsolatos, annyira, hogy ebben a percben észre se veszem, bármi zajlik is körülöttem. A világ bezárult, most csak a könyvlétezik, és én a bűvöletében, semmi más.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 23. 18:24 | Link

Médea

Kellemes napos délután a mai. Az ágyamon ülve gondolkozom, talán kimegyek sétálok egyet, és viszek egy könyvet és olvasok is. Ez lesz a legjobb mára. Tanulnom nem kell, más dolgom sincs. Szóval indulok is. Leveszek egy könyvet az éjjeli szekrényemről,aztán indulok.  A klubhelyiségen átvágva, a bejárati csarnok felé indulok. Kezemben a könyvel kényelmesen sétálok át a csarnokon, De nem egészen a felénél tartók mikor meg láttok egy bőröndön olvasó lányt. Ez meg állásra késztet. Új diák az biztos, de nem elsős, ahhoz túl öreg. Kicsit tétovázok, de aztán a kíváncsiságom győz és oda megyek hozzá. Közelebbről is meg nézem őt,és a madarát ami elsőre felkelti a figyelmem. Aranyos sárgás fehér tollú madár, de nem tudom milyen fajta. végül a lánnyal is foglalkozom. Megköszörülöm a torkom, hogy ne ily eszem meg. Aztán pedig mosolyogva köszönök neki.
-Szia
Mivel elég közel állok hozzá belepillantok a könyvébe. Nagyon szép képekkel tarkított könyv, ezt már jó jelnek veszem. hiszen aki jó könyvet olvas az nem lehet rossz, legalábbis általában. Remélem ez most is így lesz. Kívülről nem látszik furcsának, belülről még nem tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 23:13 | Link

Állia

Ha már megtaláltam a helyem, akkor előveszem a könyvem és nekilátok olvasni. Valakinek úgyis biztos jönnie kell, aki majd megmutatja, merre van a szobám, vagy legalább addig az emberig elvezet, aki erről információt tud szolgáltatni, addig azonban várnom kell. Az idő elütésére a legjobb dolog egy könyv minden körülmények között véleményem szerint, és kifejezetten akkor, ha Frida életéről és munkásságáról szól. Burrus ugyan nem a legtökéletesebb fordító, ami az angolról románra történő átvitelt illeti, mert fura íze van az a se naşte dintr-o mamă és hasonló kifejezéseinek, olyan nagyon nem románosak, de nem én vagyok a lektor. A képek azonban kárpótolnak mindezért, ugyanis minőségi munkát végzett e tekintetben mind az, aki válogatott, mind pedig az, aki szerkesztett, és a nyomtatás sem utolsó munka. Gyönyörűek a színek, láthatóak a részletek, még akkor is, ha a könyv mindössze tíz centi széles, és úgy tizenhét vagy tizennyolc centi hosszú szemmérték alapján. Teljesen beleveszek ebbe a világba, sőt a Diegoval közös gyerekük elvesztése után készült képénél annyira beleveszek ezekbe a színekbe, miközben végigszaladnak az agyamon az információk, hogy a Detroit-i Henry Ford kórház a helyszín, 1932 az évszám, Frida összeomlott, a képeit a vér jellemzi, megfesti a magzat portréját, aki túl korán szakadt ki belőle, de közben az egész egy biológiai összefoglaló is, mert a virág is, meg a csiga is, meg a modell is és a csont is hozzá kötődik egy kozmikusnak tekinthető köldökzsinóron, sőt még a gép is, és gondolnám is tovább, ha valahonnan nem hallanék egy köszönést. Néha sikerül nem annyira belevesznem a dolgokba, hogy eljusson valahogy hozzám a külvilág, bár ki tudja, lehet, hogy szegény lány már sokadjára köszön rám, és csak azt hallom. Becsukom a könyvet, bár még el tudnék filozofálni azon a képen, de inkább nem teszem, már csak illemből sem, hiszen megtanultam, hogy nem szép dolog nem figyelni, ha hozzám szólnak. Semmilyen körülmények között sem. Visszateszem a könyvet a zacskóba, amiben tároltam a táskámban, aztán a táskába, majd reménykedve pislogok a lány felé. Lekászálódom a táskámról is, igazítok egyet a ruhámon, majd kezet nyújtok felé.
- Szia. Weöres Médea vagyok. Te volnál az, aki majd megmutatja, hogy hol is lakom? Biztos voltam benne, hogy majd jönni fog valaki, mert igazán nem ismerek itt még senkit és semmit, és egyedül eligazodni nem tudnék. Apa biztos mondta. Vagy nem? - érdeklődöm, hiszen végeredményben nem is tudhatom, hogy nem csak azért van-e itt a lány, hogy eljuttasson egy prefektushoz, vagy tanárhoz, akivel majd még beszélgethetek egy hosszasat. Nem feltétlen van kedvem azt végighallgatni, hogy majd jó lesz, ha megpróbálok beilleszkedni, de valószínűleg a szokásos műsor része lesz ez is. Sebaj. Eltelik. Felveszem a táskám, majd a ketrecet is, és megfogom a bőröndöm is, ami gurul, így nem látom értelmét varázslatok használatának a szállítását illetően.
- Mehetünk is. Gyanítom, hogy először bizonyára valaki olyannal kell majd beszélnem, aki majd megfigyel egy ideig, hogy hogyan illeszkedem be. Netán egyenesen az iskolapszichológushoz kell vinned? Vagy csak tanár az illető? Ne is mondd, biztos egyenesen a házvezető lesz az. - sóhajtok egyet, kissé lebiggyesztve ajkaimat, miután kimondtam mindent, ami átfutott az agyamon, mint egy lehetséges beszélgetést kezdeményező gondolat, és várom a folytatást. Meg kell tennem, ami tőlem telik, mert nem akarom ismét kiábrándítani apát.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 13:11 | Link

A bálról kifeléjövet, egyenesen Médeához...

Ahogy kijövök, szinte sikítani tudnék, hogy ez az itteni ünnep sem múlik el perpatvar nélkül. Mérges vagyok azokra ott bent, bár tudom, hogy nem kéne. Először az ugrik be, hogy megkeresem Hankát, aztán inkább az ajtóból benézve úgy döntök, hogy mégsem teszem. Elindulok az ellenkező irányba, és megtorpanok. Valaki, aki egy csomó holmival van, egy helyben áll, és a levegőhöz beszél, legalábbis, ha a szemem nem káprázik, bár ez mostanában elég jellemző. Odasietek hozzá, mert messziről lerí róla, hogy hozzánk jön. Felé nyújtom a kezem, és már darálom is, egy levegővel...
- Szia, Dóri vagyok. És te meg, akárki is vagy, pont jókor érkeztél, mert a diribácsi épp most fejezte be mondókája első részét, ami még inkább évzárás jellegű volt. Ahogy mondjuk kinézel, látszik, hogy nem éppen alkalomhoz illetően öltöztél, de ezen könnyen segíthetünk, hogy aztán csatlakozhass az iskola aprajához és nagyjához.
Ezt mind egy nagy levegővel mondtam el, de amikor befejeztem, már járt is az agyam. Hümmögtem egy kört, majd eszembe jutott valami.
A manókért szólítottam, aztán ha megjelentek, megkértem őket, hogy vigyék el a lány dolgait a hálókörletbe, a helyére, hogy ő tudjon jönni a "bulira", majd megkértem őket, hogy amilyen diszkréten itt, vagy a közelben tudják, segítsenek neki felöltözni, az alkalomhoz méltóan. Én addig a nagyterem felé fordulok, így nem látom, hogy pontosan mi történik, vagy mi nem történik, hiszen a lány még dönthet úgy, hogy neki ez a segítség nem kell. De én akkor is beviszem, maximum egyszerű, utcai ruhában lesz jelen. Ezt viszont nem fogja kihagyni.
Jelzésre majd visszafordulok, ha készen van, vagy ha nincs, és máris megfogom a kezét, aminél fogva a nagyterem felé rángatom.

Nagytermi hszben folyt. köv.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 667
Összes hsz: 1115
Írta: 2014. április 2. 00:54 | Link

Rufus Saron és Ombozi Sára
Április 1-je, dél körül

Egy átlagos tanítási nap ez a mai. A folyosókon nyüzsgés, nevetgélés, néhol morgás a tanárok szigorúsága miatt, de legfőképpen: fáradt arcok jönnek velünk szemben. Ez az idei első tanítási nap, megszokták az emberek, hogy későn fekszenek le és egész nap az ágyban tivornyázhatnak.  
Mindenfelé kisebb- nagyobb csoportokban álló diákokat láthatunk, akik közül néhányan az élményeiket mesélik, megint mások pedig az idei órarendjük miatt panaszkodnak. Az iskola forgatagában senkinek nem tűnik fel egy elhagyatott dobozocska, mely a bejárati csarnokban hever a padlón. Ma reggel, amikor a baglyok hozták a postát, az egyik ügyetlen jószág véletlenül nekirepült egy páncélnak, ami meglazította rajta a kötést, s a cél előtt elhagyta a pakkját. Sajnos a barna madár hiába próbálkozott, hogy újra felkapja terhét, nem sikerült neki, így sorsára hagyta a küldeményt, ami az Eridon és a Levita ház homokórái között landolt. Külsőre igazából nem látszik rajta semmi különös, egyszerű barna papírba csomagolt dologról van szó, melyet gondos kezek kötöttek át spárgával. Fekete tintával és cicomás betűkkel vésték fel a címzettet: Kumagoro plüssnyúl. A körülbelül 30 centis dobozka olyan, mintha időnként meg-megrezzenne.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 2. 23:36 | Link

Rufus és Meglepi

Sára nyugodtan sétálgatott az első napján. A diákok java fáradt volt, ő viszont tele volt erővel. Miben is fáradt volna el? A pihenésben? Ha valami, hát ez aztán igazán távol állt tőle mindig is. Nem is értette, a többiek miért ilyen kedvetlenek. Hiszen valaminek még csak az elején álltak, még neki is lesz ideje bőven, hogy megunja ezt az egészet. Biztos ő is nyavalyogni fog majd, karikás szemmel mászik kávéért, kétoldalú hisztirohamot kap és kaparássza a kastély falát majd egyszer az év vége felé. De addig még van idő, lehet szép, jókedvű, kipihent, igazi Sára.
Azonban a sétálgatás közben a diákok unott arcáról lejjebb vándorolt a tekintete. A tömegben meglátott a földön egy dobozkát, ettől megtorpant. Valaki neki is ment a hátára, ő morogva küldte el a szabadkozó elsőst. Szem elől vesztette a csomagot, így az embereket félretolva az útjából abba az irányba indult, amerre feltételezően lehetett. Neki abszolút nem jelentett gondot tolakodni kicsit, pillanatok alatt siklott át mások között. Volt ugyan, akinek ez nem tetszett, de azok mellett egyszerűen elment.
Odaérve úgy látta, mintha más is kiszúrta volna a csomagot. Odalépett hozzá, lehajolt. Elolvasta a címzést, furán nézett rá. Kumagoro? Még nem is hallott róla. Éppen nyújtotta a kezét a dobozkáért, amikor az kicsit megrezzent. Gyorsan visszahúzta a mancsát, váratlan mozdulat volt. Nem akarta egyből elkapni a földről, először azon gondolkozott, jó ötlet-e. Mi van, ha valami csúnya áprilisi tréfa az egész? Akkor bizony elég mérges lenne, ha belesétál.
A nagy gondolkodás közepette még le is guggolt és átkarolta térdeit. Nagy zöld szemekkel pislogott a csomagra, nem is érdekelte, hogy az emberek megnézik emiatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
McKenzie R. Krise
INAKTÍV


Harcipukkancs vizsgázik
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 307
Írta: 2014. április 6. 19:23 | Link

Teodora

Nem minden reggel indul olyan tökéletesen, mint szeretné. Ez se sorolható feltétlenül oda. Az új szobatársak egyike egész este kalapált valamit, vagy mi csinált, a falszomszédjaik meg ordítoztak egymással, így az olyan dolgok, mint az alvás, teljesen kimaradtak a számára. Hajnalban fáradtan, nyúzott arccal rángatta ki magát az ágyból, amikor az ébresztő szólt és még a zuhany se segített azon, hogy ne érezze magát olyan nyomorultul, mint aki három napja folyamatosan csak partizik. Ha még azt csinálta volna, de nem. Mindenesetre megpróbál embert csinálni magából, ám ahhoz, hogy magassarkúban flangáljon semmi kedve, helyette előkeresi a szeretett vászoncipőjét és abba bújtatja lábait az öltözés végén.
Nem sok kedve volt a mai naphoz, sem a dupla bájitaltanhoz, ami rá várt. Fáradtan haladt végig a Rellonon, és a kimerültségtől fáradtan húzta össze magán a talárt, ahogy az alagsori folyosón haladt. Az első órája azonban szeretnivaló, hiszen a gemmológia nagyon közel áll a szívéhez. Sokat olvasott a szünetben is ehhez hasonló könyveket, így aztán szívesen jár be az órákra, és zsebeli be a jobbnál jobb pontokat annak érdekében, hogy a háza idén ne csak második legyen.
Ahogy a bejárati csarnokba halad, nem nagyon néz körbe, inkább arra koncentrál, hogy minél kevesebb emberrel összefutva, a lehető legrövidebb úton jusson el a nagyterembe és bár nem él vele, de kivételesen igyon egy nagy adag kávét, remélve, hogy az talán segít valamit. A nagy reménykedésbe azonban nem, hogy kikerül, hanem gyakorlatilag eltarol egy szerencsétlen lányt, aki csak azért nem borul orra, legalábbis a jelenet alapján, mert sikerül gyorsan utána kapnia. Kellemetlen lenne, ha az egyik első napját a végzős évében így élné meg. Zavartan néz végig az ismeretlenen, szegény, még jobb, egy morcosnak tűnő rellonos akarja elgázolni, hát ez aztán az remek évkezdés, mert az arca alapján igencsak elsősnek mondható.
- Ne haragudj, nem volt szándékos. Jól vagy?
Azért reméli, hogy nem történt tényleg komolyabb baj, hiszen nem ment neki olyan nagyon nagy erővel, de ugye sose lehet tudni, hogy ez a másiknál mit jelent, lehet, hogy nem olyan erősek a csontjai, és éppen most törte el a bordáit. Kicsit túl sokat képzel bele egy átlagos helyzetbe.
- McKenzie vagyok, és tényleg nem akartam, hogy bajod essen, csak nem vettelek észre.
Ha van még lejjebb, akkor most elérte. Reméli, hogy nem Navinés a lány, mert akkor biztos, hogy elszalad sírva, ő meg elmondta a nevét is, és nem sok olyan diák van, aki konkrétan az anyja állítólagos vezetéknevét kapta, üzenve ezzel az apjának, hogy mindig emlékezzen majd rá. Szuper alapja volt ez a kapcsolatuknak, az eredmény pedig ismeretes, a kommunikációs képességeik egymás említésére megcsömörlenek. Már nem is kell annyira az a kávé, ez az ütközés teljesen magához térítette.


Ruha
Utoljára módosította:McKenzie R. Krise, 2014. április 6. 19:24
Hozzászólásai ebben a témában

Teodora Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 28
Írta: 2014. április 6. 19:56 | Link

McKenzie

Teo letaglózva állt az iskola bejáratánál. Vegyes érzések kavarogtak benne, egyrészről még honvágya volt, hiányzott neki a régi élete, a barátai, másrészről viszont új kalandként tekintett az elkövetkező évekre. Ahogy a hatalmas kapu kinyílt, erős hanghatás kísérte, mintha csak beljebb invitálta volna az iskola legújabb diákját. Az impozáns kastélyon ránézésre is látszott, hogy nem egy átlagos hely, az embernek olyan érzése támad, mintha még maga az épület is figyelemmel kísérné minden lépését.
A lány, amint belépett az ajtón, az becsukódott mögötte, ezzel mintegy pontot téve addigi életére.
A nehéz csomagoktól és a hosszú úttól fáradtan, de érdeklődve nézett körbe. Belépve rögtön egy hosszú lépcsősorral találta szembe magát, ami miatt először kicsit méltatlankodott, lévén, hogy utálja a lépcsőket. Ez az utálat annak köszönhető, hogy hosszú ideig lakott panelházban, ahol nap, mint nap sokat lépcsőzhetett.
Első gondolata, hogy minél előbb össze kell barátkoznia valakivel, máskülönben még a szobáját sem fogja megtalálni egy ilyen óriási kastélyban. Már kívülről is látszott, hogy lehetetlenül nagy, de belépve, ismeretlenként még jobban elveszettnek érezte magát.
Új ismeretség reményében nézelődött még kicsit megilletődötten a csarnokban. Az emberek nem tolongtak ezen a környéken, így idegenként meg mégsem akart leszólítani csak úgy találomra embereket. Ki tudja hova sietnek éppen, lehet, hogy órára mennek, vagy ami még kínosabb lenne, ha esetleg tanárt szólítana le.
Lehangoltan vette tudomásul, hogy senki nem akar a segítségére sietni, de kicsit bosszúsan jutott eszébe, hogy igazán küldhettek volna valakit elé a fogadására, hiszen mégiscsak egy elsős diákról van szó, nem várhatják el tőle, hogy rögtön helyt álljon, és úgy közlekedjen ebben a most még labirintusnak tűnő épületben, mintha már több éve ide járna.
Már éppen indulni akart, hogy mindezek ellenére mégis egymaga fedezze fel az iskolát, de egyszer csak valaki erőteljesen meglökte.
- Szia, pont téged vártalak. Igaz, nem teljesen erre gondoltam, de bármilyen furcsa, örülök annak, hogy így belém futottál. Én Teodora vagyok. Nincs semmi bajom, azt leszámítva, hogy gyakorlatilag fogalmam nincs, hogy hol vagyok. Ha már így alakult és ráérsz, boldogan elfogadom, hogy segíts nekem kicsit eligazodni itt nálatok.
Próbáltam megnyugtatni a lányt, aki látszólag zavarba jött, de magamban azért bevallottam, élveztem kicsit a helyzetet, ráadásul így még talán kiengesztelésképpen számíthatok némi segítségre is. Nem is indulhatott volna jobban az első napom, így szélesen rámosolyogtam újdonsült ismerősömre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint