36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. szeptember 18. 18:59 | Link

Márk


A mai nap nem is lehetne szebb. Vagyis lehetne, ha otthon lehetnék, a családom szerető ölelésében,elszakadva az itteni dolgoktól, nyugalomban. Ott jobban is élvezném a szülinapom talán, de azért itt sem szomorkodom. A manók biztos adnak valami csokis dolgot, esetleg egy kisebb fajta tortát, és akkor az édesség sem marad el. Mondjuk akkor is örülnék, hogyha ajándékot sem kaptam volna, hisz ez a nap nem is arról szól. Sokkal inkább arról, hogy végre még egy évvel idősebb lettem, egyre közelebb vagyok a felnőtté váláshoz. Bár ennek most nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem, mert azért nem feltétlenül jó felnőttnek lenni, a sok kötöttség miatt. Legalábbis szerintem. Na, de az még messze van, most foglalkozzunk inkább a jelennel, és ezzel is medállal, amit most a kezemben szorongatok. Ezzel is kezemben indulok útnak, egyenesen a konyha felé, de csak a bejárati csarnokig jutok el, mivel szó szerint belebotlom Márkba, aki nem is tudom hogyan került oda elém. Segítséget kérek tőle, mire kicsit - szerintem mogorván - és sértődötten válaszol, de azért elveszi a medált. Mi baja van? Valaki felidegesítette, vagy mi? csak nem azért ilyen, hogy is mondjam, dilis, mert véletlenül nekimentem? Az nem lehet. Jó, mondjuk bocsánatot azt ne kértem tőle, de hát csak hanyagolhatom most az egyszer, vagy nem?
- Bocs! - Felelem ugyanabban a sértődött hangnemben, amiben ő is megszólalt, majd a következőt teszem hozzá a lehető leghalkabban, remélve hogy nem hallja meg: - Hogy 15 éve megszülettem. - szűröm ki a számon, alig hallhatóan, de azért egy bájos vigyor az arcomra erőltetek.
- Mi?!? Pálcával? Te eszednél vagy? És mi van, ha félresikerül a varázslat, és elrontod? - Akadok ki kérdésén, mádi kicsit aggodalmas arcot vágva nézem ahogy keresi a pálcáját, de ez az arckifejezés hamar átvált megrökönyödötté. Márk az én kezemet találja megfelelőnek ahhoz, hogy a cuccait valahova elhelyezze. Zsebkendők, vizsgalap, és az én bizonyos órás öngyújtó talált nyughelyet a markomban. És ha ez még nem lenne elég, az egyik zsepi használt, így már ösztönösen, reflexből kiejtem a kezemből a tárgyakat és pár lépést hátrálok, Márkra pedig nem túl biztatóan nézek. Ha nálam lenne a pálcám, és nem lennék ennyire gyáva, és gyenge, tuti ráküldenék az előttem álló srácra egy átkot, de ez így most lemarad, így csak a szúrós pillantásomat élvezheti.
- Akkor csinálj valamit! De légy kíméletes! Kérlek.- mondom, Márk szemébe nézve, majd kezem a szememre helyezem, hogy ne lássam milyen szörnyűségeket akár tenni az egyetlen olyan tárggyal, amit az apámtól kaptam, és tetszik, gyakorlatilag a szívemhez nőtt.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. szeptember 18. 21:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. szeptember 18. 20:46 | Link

Keiko

- Semmi, semmi... - Gyorsan kipréselte magából ezeket a szavakat, mert a végén joggal mondhatja rá Keiko azt, amiként Márk szokta magában nevezni a lányt, ne bánts virágnak. Végtére is egyben maradt, egy fokkal keményebb kötésű a srác. Majd hozzáteszi ezt is: - S a medáloddal se lesz semmi!
Mindezt határozottan jelentette ki, holott fogalma sincs arról, hogy kezdjen a dologhoz. A születésnapra való utalást tényleg nem hallotta meg, saját gondolataiba volt már elmerülve. A Finite-t azonnal kizárta, hisz az használhatatlan, talán valami robbantó bűbáj... A gondolatmenet azonban félbeszakadt, figyelemét elterelték a megoldástól, na jó, a használt zsebkendő látványa - ha csak kéztörlésre is használta - elég taszító tud lenni, megérti. De hogy minek kellett mindent kiejtenie a kezéből a lánynak, azt már kevésbé. Halkan, hangosan értek padlót, ahogyan illik, mi így, mi úgy. Villámgyorsan lehajolt a gyújtóéért, az megúszta gondok és új karcolások nélkül, a tűzzel se volt gond. Szúrós tekintetet volt csak a válasz a nemtetszésére Keiko felé. Mindegy is volt, milyen arcot vágott a dologhoz, mert mire újra felegyenesedett, a háztársa már eltakarta a szemét, tartva a legrosszabbaktól. Márk a többit, mármint a szemétre valót viszont figyelemre se méltatta. Majd eltakarítódik magától, vagy egy páncél veti rá magát éhesen, vagy egy manó.
- Asszem van egy ötletem, remélem beválik...
Zsófival, unokanővérével anno ha akart, ha nem, kénytelen volt tanulni néhanapján. Pontosabban Márk volt a kikérdező alany, mikor is a beseggelni valót kérdezte ki tőle egy-egy vizsga előtt. Így néhány varázslat előugrott a tudatalattiból, az elsők ezek közül mihasznák, de az egyik jó lehet.
- Tod' van valami olyasmi, hogy csontot lehet eltávolítani, gondolom ha szilánkosra tört, egyszerűbb újragyártani. Itt ha csak valami mágikus kapocs tartja egyben, talán kikaphatjuk azt is.
Magyarázta így az elméletét, csak amolyan megnyugtatásféle képen, hogy nem lesz itt füstölés meg katasztrófa. Oda sem nézve, hogy Keiko elbújt-e már ujjai rejtekéből, pálcáját a medálra szegezte, és kimondta a kreált varázsigét.
- Brahium retesz!
A öntevékeny feltalálosdi sikerrel járt, mindenféle baj nélkül. Egy finom kattanás hallatszott, s tenyerében egy egészen apró, valami fémgolyó lehetett. Tehát csak ez volt varázslattal kezelve, de maga az egész nem. Kezdők szerencséje.
- Na tessék, nézd meg mi lehet benne! - Habár Márkot is kezdte érdekelni, mi az amennyit ennyire zárni kell, de Keikonak kell kinyitnia, felé is nyújtotta, hogy elvegye.

Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. szeptember 18. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. szeptember 19. 16:14 | Link

Márk

 Nem igazán értem Márkot, min akadt ki annyira, de biztosra veszem, hogy miattam lett ilyen hülye. Pedig nincs rá semmi oka, hisz nem mentem neki olyan erővel, hogy bármi baja essen, és nem is ejtett el semmit, ami törékeny lenne, meg amúgy is nem szándékos volt. Ilyen bárkivel előfordul, nem kell ezt ennyire magára vennie, de úgy látszik, ez a fiú ennyire sértődékeny, bár már ismerhetném annyira, hogy ez ne lepjen meg.
- Azt ajánlom is, különben.... - mondom, még mindig ugyanabban a hangnemben, amiben az előbb megszólaltam. Nem is tudom.mit fenyegetőzök itt, tuti nem venné be, és a régi közös "emlékek" után joggal hiheti azt, hogy nem tudnék neki ártani. Ami mondjuk igaz is, de azért nem kell félteni, ha nagyon akarok, tudok kemény lenni, bár az már nagyon nem én lennék, és szerintem azzal se mennék sokra. Tehát ez a kis "kirohanásom" nagy valószínűséggel semmit nem ért. De azért egy próbát megért.
Aztán a kezembe tesz egy jó pár zsepit, az öngyújtót, és valami vizsgaszerűséget, és az már egyik használt zsepi láttán kiejtem a kezemből az egész mindenséget, mire reakcióképpen csak egy szúrós pillantást kapok, amit állok, nem akarok ismét gyengének tűnni, de nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne forduljak el, és végül lesütöm a szemem, amit eltakarok, hogy ne lássam milyen szörnyűség éket akar művelni az egyik legkedvesebb ajándékkal amit valaha kaptam az apámtól. Amikor kimondja a varázsigét kikukucskálok az ujjaim között és megkönnyebbülve veszem tudomásul hogy nem esett semmi baja. Végre fellélegezhetek, ess kezemet is elveszem az arcom elől.
- Kösziiii! - mondom, arcomon már egy hatalmas mosollyal, és megölelem,s ha engedi, akkor még egy puszit is adok az arcára. Nagyon örülök, hogy végre sikerül kinyitni, és végre megláthatom, mit rejt a medál belseje. Lassan, és óvatosan nyitom fel, és amit látok, az megdöbbent, és könnyek szöknék a szemembe. Egy apró képet rejt, ami mellesleg még mozog is. Nem hatna meg annyira, ha csak egy egyszerű kép lenne, de ezen anyu, apu, és én vagyok. Egy nagyon régi, fekete-fehér kép, egy boldog pillanatról, amikor még kicsi voltam. Ezen a képen ott van minden boldogság, ami akkor körülvett, és most ismét eláraszt. Egy pár percig csak némán nézem, és a könnyeimmel küszködöm, majd ismét Márkra pillantok, és felé nyújtom megint a medált.
- Segítessz? Ismét. - kérdem, arcomon egy halvány mosollyal, remélve, hogy megérti, arra célzok, hogy rakja a nyakamba.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. szeptember 19. 16:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2013. november 3. 22:16 | Link

Mihael

A november másodikai estén csak egyetlen új diák érkezett meg a kastély falai közé tanulási szándékkal. Ameddig a vonatúton engedélyezett, addig zenét hallgatott, mely jóformán Krystal Meyersből, Flunkból és Jessie J-ből állt. Sosem kedvelte azokata hangos dolgokat, melyek 5-6 percig is eltarottak és zenének merték titulálni páran. És az ilyen csörgésből meg zörgésből álló vacakok egyébkén is mindig idegesítették az amúgy sem nyugodt kedélyállapotú lányt. Emellett az sem hatott rá épp nyugtató hatással, hogy holnap noveber harmadika lesz. Pazar, gondolta magában, ideérkezését követő éjjelen már settenkedve kell elhagynia a falakat mindenki biztonsága érdekében. Hogy tudott vele ennyire kiszúrni a tanára, hogy pont ilyen időszakban iratta be, mikor ha valaki, akkor ő pontosan tisztába van vele, hogy mikor jön el a hónapban az az időszak, mikor a lehető legkevésbé a változás segítene rajta. Bosszankodva rángatta le az ódivatú bőröndjeit, amelyek egy ötvenes évek korabeli romantikus francia filmbe is tökéletesen illett volna. Semmi extravagáns rongyot nem aggatott magára, egy teljesen átlagos farmernadrágot viselt fekete tornacipővel, piros blúzzal, szürke kardigánnal és hófehér kabáttal, melyet kicsit feldobott egy kötött körsállal. Oldalán táskája, melyet saját kezűleg készített, két kezében pedig a régimódi bőröndjeit cipelte fe a kastélyba. Az erdő mellett elhaladva bőrén az összes szőrszál felállt, ahogy egy farkasüvöltés törte meg az éjszaka csöndjét. Letéve kezében lévő cókmókjait összehúzta magán a fehér kabátot, holott egyáltalán nem fázott. Fülét a fák felé fordítva figyelte a holnap esti "bulijának" hangjait, melyek közül egész sokat be tudott azonosítani pusztán a rendkívüli finomságú hallásának köszönhetően. Feleszmélve megrázta fejét szőke tincseit így kissé megreptetve a hűvös levegőben majd nagyobb tempóra kapcsolva folytatta az útját egészen a bejárati csarnokig. Füles mellette sétált kimért léptekkel, félúton pedig megunva a saját mancsain való mászkálást, leült a földre kicsit tisztogatni az egyébként nem makulátlanul tiszta bundáját. A lány felsóhajtva megbűvölte a csomagjait míg bestiáját felemeve a földről a dzsekijébe rejtette. A hatalmas bejárati ajtó nyikorogva tárult ki a szőke újdonsült Eridonos előtt, aki magabiztos tartással lépett be a hatalmas helységbe. A méretes faajtó be is csukta önmagát, mihelyst Lilla beljebb lelassítva mozdulatait végezetül megállt macskáját letéve a földre. Kezeit összefonta a mellkasa előtt és próbálta megszokni a rengeteg különböző illatot, melyek gondolatai szerint az egész kastélyban fellelhetőek. Kicsit fáradtan lehunyta szemeit átadva magát a kifinomult érzései kiélesedésének míg Füles a lába mellett nyalakodott.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2013. november 3. 23:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. november 4. 00:26 | Link

Lilla

Késő van már, nem is kellene idekint lennie... de csak most az egyszer. Fura, de ha Michelle-nek ígéretet tesz, azt rendszerint próbálja nagyon pontosan betartani. A nővérével pedig pinky promise formájában (ki mondta, hogy ők nem lehetnek gyerekesek?) megesküdtek, hogy rendbontani együtt mennek, ha olyan alkalom kínálkozik. Most ugyan nem ilyesmi forog fent, csak simán lent járt a faluban egy kis beszerző körúton főleg nikotinból, aztán tett még egy kitérőt az egyik elhagyatott mosdó felé, mert manapság a mosdók jó rejtekhelynek bizonyulnak és hát elrepült az idő. Michelle nem fog örülni, de vett neki krémest kárpótlásul. Egyáltalán szereti még a süteményt a nővére? Fene tudja, majd most kiderül élesben.
Na persze, ahogy azt elképzelte... Megtörténik olykor, hogy annyira elmerül a gondolataiban, hogy egyáltalán nem néz az orra elé. Főleg most, hogy egy hirtelen kanyart vágva zúg végig a bejárati csarnokon és amilyen lendülettel jön, azzal viszi is magával a földre egyenesen egyensúlyvesztés miatt a frissen érkező csajszit is. Először fel sem fogja, mi történt, csak arra kezd eszmélni, hogy ő a földön, rajta valami szöszi, és közé meg a szöszi közé odaszorult szétkenve a krémes.
-Remek...- Mióta összehozta a balszerencse a raszta törzsatyával, elkezdett számolni, mielőtt szitkozódik. Oké, nem mindig, de ha tudatánál van, próbálja gyakorlatba ültetni. Egy, kettő... száz!
-Akkor most hámozd le magad nagyon gyorsan rólam, szöszi királylány, és kezdj el imádkozni, hogy ne verjem be a képed.- Ebből talán leszűrhető, kit tart hibásnak a krémes haláláért. Még véletlenül sem önmagát, az túl snassz volna már. Kenjük csak szó szerint az újoncra a dolgot. A háziállat bizonyára nem örül, hogy a gazdáját elvitte a gyorsvonat, ráadásul ez az élő romboló még a klasszikus táskát is most kb arrébb rugdossa felállás közben. Mit mondhatni... Mihael és a normális viselkedés nem járnak kézen fogva.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. november 4. 00:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2013. november 4. 00:53 | Link

Szép kis bemutatkozás, úrfi..

Lilla egészen elmerült pusztán az orrát használva. Az otthoni szagokat nagy nehezen sikerült megszoknia, hogy a spenót és a sóska teljesen más színt juttatnak eszébe, és az eredeti francia parfümjének és az olcsóbbik másolatának egyáltalán semmi közük sincs egymáshoz, de még a víz, amit használnak hozzá, az is teljesen más. Itt a nem olyan rég történt vacsorának az illatai keverednek a csípős, hűs levegővel, mely a lánnyal együtt suhant be a bejárati ajtón. Tovább szimatol a szöszi, még mindig becsukott szemekkel, és egyre jobban el tud különíteni egy szagot, mely egyre erősebb és valami egyébbel párosul. Vörösmarty szelet? Vagy vaníliás torta? Nem, ez házi krémes! Lilla arcán egy mosoly lehetett látható, majd baljóslatúan oldalra pillantott, de sajnos későn. Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy ízlelgette a ma készült sütemény illatát, így egészen figyemen kívül hagyta a hallását, és reflexei is később reagáltak, mint kellett volna nekik. Egy behemót tag, akinek a szaga keveredett a kezében tartott édességgel úgy letarolta az Eridonost, mint holmi lurkó a pitypang fejét. Hogy hogy sikerült mégis a támadónak alul maradnia, az rejtély volt a lány előtt, de nem is nagyon tudta érdekelni. Ellenben az, hogy a sálát, amit édesanyja kötött neki direkt iskolai viseletre, szinte teljesen beterítette a krémes - arról nem is szólva, hogy perverz alakunk nem vette el onnan a kezét, kiverte a biztosítékot már most, 10 percnyi ittléte alatt.
- Szedd a sátorfád és induljál tovább.
Sziszegte a fogai között a kicsit sem ideges lány koncentrálva, hogy ne robbanjon el az agya. Valami vicsorféle is megjelent az arcán, amíg lemászva a bunkó támadójáról felállt, hogy leporolja a fehér kabátját - melyen nem meglepő módon érezte ugyanazt az illatot, amit a nyakába tekert ruhadarabon is. Arra, hogy a böszme tag felborította bénázása közben a bőröndjeit, csak megforgatta a szemeit és egyre elmélyültebben igyekezte jegelni a kitörni készülő állatot. Füles felborzolt szőrrel bújt gazdája lábai közé erősen fújtatva az úriemberre, míg két farkát támadó állásba helyezte a teste felett néhányat előre lépve, egyik mancsával a fiú lába felé kapva.
- Még mindig itt vagy?!
Szólt a lány rideg hangnemben próbálva eltüntetni a ruhájára ragadt krémet.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2013. november 4. 00:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. november 4. 01:13 | Link

Nézz a lábad elé, Lilluci...

Ez aztán királyság. Eltarol egy csajt, leesnek, és valami rejtélyes módon ő kerül alulra. Elképesztő, sőt, ha elérné a kését... akkor most gyorsan körbenézne, nem-e leng be mindjárt a képernyőjébe egy raszta séró és vele egy adag kötél, hogy megint hernyóba parancsolja. Csodás egy élmény volt az is, egyszerűen csodás. Na kanyar vissza ide, ugyanis a feje tetejéig krémesnek érzi magát hirtelen. A hülyegyerek a sáljával még az arcára is kent a süteményből. Nem elég, hogy a nővére ajándékának fuccs, még a feje is úgy néz ki, mint amit megigézett egy madár a hasmenésével.
Azért veregessük vállon, hogy nem fogja marokra azonnal szöszi torkát. Nem is lenne jogos (ez a része holtra nem izgatná), meg lehet, amilyen édes lett most nyakban a kiscsaj, az ujjai lecsúsznának a célkeresztről és a másik megúszná a kivégzést. Így aztán csak nagyon "udvariasan" felszólítja a karosszéria útból való eltávolítására és egyúttal szorgalmazza, hogy talán arrébb is kellene menni, mielőtt egy-két tornamozdulattal foggyűjtésbe kezd. Mármint szájból ki, zsebbe be.
-Nenene, tündérbogár, esetleg TE vonszolod tovább a lökhárítód a házadba, vagy puzzle-özni fogok veled rövid úton.- Erre azért már ő is felhördül. Mi a fene az, hogy őt küldik tovább? Hol érzi ez magát? A Hiltonban, hogy csak úgy parancsolgat? Meg azzal a leganézott sállal nem is nagyon meggyőző. Ő meg a leganézott fehér ingében nem meggyőző (ki fog nyírni egy manót, mert elvitték kimosni az összes fekete cuccát, felháborító!) . Végre sikerül felállnia és közben alaposan rámorog a kneazle-re is, főleg azért, mert az állat előbbi mancstámadása nyomán majdnem összeakaszkodtak.
-A dögödet fogd vissza, vagy bundát gyártok belőle a nővéremnek.- Közli csodás-édes mosolyt varázsolva a képére. Ha kell, tényleg előszedi a kését és helyben nekiesik megnyúzni a macskautánzatot, de ha nem muszáj, nem mocskolná be a fehér cuccát. Ez a színtelen szín issza legjobban a vért és mocskos dolog kipucolni, tényleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2013. november 4. 01:37 | Link

Te csak ne becézgess engem..

A vonatút alatt számolt egy-két lehetséges kiemenetellel az estéjét illetően, de arra egyáltalán nem volt felkészülve, hogy feldöntik, mint valami taknyos kisfiút, emellett teljesen összeganézzák a ruháját és mindezt várhatóan az iskola legtaplóbb gyökere. Hogy a fenébe nem néz a lába elé ez az elmebeteg?! És ha már így sikerült kimozdítania a talajt a lány alól, még őt meri hibáztatni?! A tőle telhető leggyorsabb módon növeli a távolságot kettejük között, ami túl minimálisa csökkent. A vicsot nem bírta megállni, ám abból ítélve, hogy a név nélküli böszme nem reagálta le, nyilván nem hallotta. Amíg kabátját tisztogatta próbált valami kevésbé irritálóra gondolni, de pusztán csak annyi jutott eszébe, hogy másnap telihold és ez az udvariatlan és rendkívüli módon beképzelt tag azt sem érdemli mewg, hogy ugyanazt a levegőt szívja vele.
A fehér pingvinkosztümös újbóli próbálkozása célt ért: Lilla szemei egészen befeketedtek, a szembogarától egészen a szeme fehérjéig mindenütt, vonásai megfeszültek és valahonnan a torka aljából mély, vicsorgó hangot adott ki, melyet a romboló bizonyára nem értett. A lány lehunyta a szemeit a következő csípő megjegyzéseket eleresztve a füle mellett, és mikor pillantását a cókmókjára vetette, ismét csillogtak tengerkék szemei. A fiú mellől összekaparta a holmiját, ami ugyebár a földön hevert a nagyobbik kiterjedésével, csak hogy még több koszt gyűjtsön be. Igen, köszönjük Név Nélküi barátunk, sikerült az Eridonost az első estéjén igencsak kihoznod a sodrából!
- Ha egy ujjal is hozzáérsz, cafatokra szedlek. -
Puszta fenyegetés volt, melyhez ismét egy mormogó hang társult, majd a továbbiakban igyekezve figyelmen kívül hagyni az éles nyelvű pajtiját, felnyalábolta a padlón fekvő csomagjait. Füles ellenben még mindig púpos háttal, ugrásra készen meredt a furcsa illatú fiú térdére, mely szemközt volt a bestiával. Lilla bármennyire is próbálta, nem tudta pontosan beazonosítani, hogy mit érez, de megállapítása szerint passzol az illető modorához és stílusához, ami nyilván valami elfuserált nőcsábász lehet. Fülesnek odamorgott valamit állatias hangon, mire a macskaszerű lény eleinte csak néhányat lépett hátra, végül megfordulva megindult Lilla után, aki reményei szerint otthagyta az éterbe a hajnalok hajnalán idegesítő behemótot. Nem menekül, ugyan, ő a világért sem futamodik meg, de nem akar rögvest az első pillanatban az igazgatóhoz menni, mert rátámadt valakire, aki összekente a vadiúj sálját és bántalmazni akarta a kneazle-ét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. november 4. 02:07 | Link

És ugyan miért ne?

A kezdeti feszültség, mely arra késztette, hogy odasózzon verbálisan a tyúknak, valamint fizikálisan a csomagjának, alább hagy lassacskán. Csak az a bolhás kneazle ne fújna rá ilyen rondán. Mi baja mégis, Nem is rúgott belé, legyen hálás. Még simán csinálhatna téli prémet belőle Michelle-nek, Charonnak vagy Aimée-nek. A nővérei biztos örülnének valami jó melegnek télre és letenné a gondot legalább egy karácsonyi ajándékról.
Az előbb fel sem tűnt neki, most viszont igencsak a képébe vág, vagyis inkább a fülébe a morgás. Mintha egy állat lenne elveszve a kiscsajban. Önkénytelenül is elvigyorodik, majd lassan megrázza a fejét, szemeiben pedig egy pillanatra felizzik a mániákusság tüze- az a fény, amikor valamit nagyon elemeire akar szedni. Csak egy futó gondolat volt, de most megfordult a tisztesen fésült sérója alatt a gondolat, hogy jó lenne megvizsgálni, miért tud így morogni ez a pöttöm, szőke egér.
-Légy a vendégem. Teszteljük, hogy mennyi marad belőled, ha egy ujjal is hozzám próbálsz érni.- Ezt már mosolytalan arccal közli, sőt kissé sziszegve is. Nem fél a fruskától, bár odabent egy nyugtalan gondolat, amit leginkább ösztönként jellemezne, elkezdte kongatni a legapróbb vészharangját, hogy azért vigyázzon a szőke morgásaival, ki tudja, milyen veszettsége lehet.
A kneazle és ő egy hosszabb pillanatig még farkasszemet néznek, végül az állat fordul sarkon és kezdi követni a gazdáját, ő viszont most már nem engedné el a csajt csak úgy. Felkeltette a figyelmét ez a pattogás, harciasság, meg a némileg Maugli-stílus. Mindjárt egy Cheeta-féle majomüvöltést is kifog, ha Szöszkére megint rájön az állati percek-műsor.
-Azért nem kell így rohanni. Visszaszívom, én voltam a hibás. Elvihetlek a manókig kárpótlásul, hogy leadd a sálad tisztításra. Feltéve, hogy nem kapsz újabb dührohamot, méregzsák.- Beszéd közben szemérmetlenül megvizslatja a szőkeség hátsóját, s ha visszafordult felé a lány, már csak azt észlelheti, hogy hősünk éppen kifele gombolja az ingét, sőt le is húzza a végén, hogy már csak a fekete farmerében és a teniszeiben feszít Újoncka előtt.
-Ha kitisztítják, jobban jársz. A Suvickus nem mindenre megoldás.- Teszi még hozzá egy félmosollyal, aztán megfordul és elindul a konyha irányába lassú léptekkel. A jövevényen áll vagy bukik, hogy elfogadja-e az útmutatási ajánlatot, mert lehet nemet is mondani, neki sehol sem fog fájni. Azért egy percre még megáll és félig visszafordul egy gunyoros ajakgörbülettel a képén.
-Amúgy Mihaelnek hívnak. Csipkedd magad, ha jössz. A manók se éjszakáznak.-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2013. november 4. 08:20 | Link

Mert a Mihaelt nem lehet >.<

Jobban belegondolva mindketten csak előnyükre fordították volna, ha nem mosatja fel magával a padlót a figyelmetlen illető. De sajnos az ütközés befolyásolhatatlan volt, és azért alátámasztva egy kicsit azt, hogy Lilla miféle, ő került a helyzet magaslata, szó szerint. Nem szüntek meg a reflexei, csupán a saját éberségét iktatta ki egy időre, amiből aztán lehetett jó nagy fejfájása. A sors nem pedig valami udvarias fiatalembert küldött, hogy ledöntse a lábáról, hanem egy ilyen faragatlan frátert, aki azok után, hogy a kezei közt lévő sütemény nagyobbik részét a lányba törli, még az esésért is őt hibáztatta. Lilla nem igazán vette fel a kezdeti sérelmeket, de valami nagyon tudott a fehér inges, mert sikeresen felkeltette a leányzó érdeklődését, ami nem kedvezett jelen esetben egyiküknek. A farkas megbotránkozott az Eridonos belsejében, melynek hangot is adott. Biztos nem javított a helyzeten, hogy a szőke, göndör hajú, fiatal kislány torkából olyan hangok törnek elő, melyekkel inkább az erdőt kéne gazdagítania, de nem.. azt majd holnap.
Füles megfenyegetésére azért még jobban feljebb ment a pumpája, de most már legalább tudott valamennyire higgadozni. Szegény nővére ennek a tarológépnek, egy röpke pillanat erejéig megsajnálta a szöszi, de hamar tovább is lépett rajta. Biztos annak is az idegein táncol, azért a kiváló hatékonysága. Persze azt nem ismerte volna be a csajszi, hogy forróvérű, nem, könnyebb így másra kenni - ahogy azt a fiú is alkalmazta vele szembe. Névtelenke még visszadobta a labdát a fenyegetésre, ami egy kissé hideg pillantásnál tovább nem zavartatta a lányt.  Közvetlen a tuskó lábai mellől szedegette fel a földről a táskáit, melyet valószínűleg boldogan nézett végig a Lilla szerint enyhén pedofilnak titulált iskolatársa, és elindult valamerre, bár pontosan ő maga sem tudtam, hogy hova viszik a lábai.
Mikor utánaszóltak eléggé más stílusban és hanglejtéssel eleinte abban sem volt biztos, hogy hozzá intézték. A méregzsákra kicsit összeszorított szájjal bólogatott és valamit nagyon készült mondani szemtől szembe a fiúkának. Nagy hévvel meg is fordult, hogy minden szőke tincse vállának jobb oldalára penderült, de nem jutott sokáig. A macsó ugyanis épp az ingétől szabadította meg magát, mire Lilla kicsit meglepve lesett körül, hogy ez most valami kandikamera vagy mi a rák. Mihelyst lekerült róla a felsőrész Lilla is idomított a vonásain, melyek most ismét valami mást sugalmaznak. De nem azzal kapcsolatos, amit az imént látott..lát.
A második kijelentésnél kezdett egyáltalán gondolkozni, hogy rendkívüli módon militaryba váltana, ha a sálja és az új téli kabátját hazavágná ez az állat, és végül a ruhái épségének megőrzése érdekében kicsit kelletlenül, de Mihael mellé szegődött.
- Lilla.. Amúgy miért is támadtál rám? -
Kicsit gyanakodva tart távolságot út közben, míg felteszi az első kérdést, ami a fejében köröz. Csomagjait mögötte húzza egy láthatatlan ember, Fülest pedig felvette a földről, mielőtt csinálna valami butaságot a cicája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. december 2. 21:42 | Link

Asszonykám, Lexine

Most minden jó. A csárda is jól meg, otthon is minden rendben, és a távol levő családtagjaimmal is minden oké. Már alig várom az ünnepeket. Elterveztük már most, hogy egyik nap csak itthon leszünk, aztán bemutatom a szüleimnek Lexit és Elliotot, másnap pedig a nagybátyámékhoz, Ell apjáékhoz megyünk el.
Mivel Bogárka egyre többet van újra itthon, így lazábbak a napjaim, már második napja voltam csak két órát bent. Elég sok a gyökér, főleg így az ünnepek táján. Látják más boldogságát, meg a díszeket mindenhol, és a könnyebb utat választják, részegen minden semmiségnek tűnik.
Így, hogy kevesebb gond szakadt a nyakamba, könnyen beszéltem meg a kis "lakótársammal", hogy napközben meglátogatom az iskolában. Besurranok, talán még ki sem néznek, elvégre nálam idősebbek is járnak oda.
A reggeli két és fél óra meló után hazamentem 11-kor, hogy gyorsan lezuhanyozzak. Ha hozzá megyek, muszáj normális szaggal megjelennem, mert aztán elterjesztik, hogy egy görénnyel találkozgat...
Jó melegen öltöztem, hisz a december megjött, és máris simán tudtam magam mögött nyomokat hagyni a hóban, ahogy feltrappoltam a kastélyig. Dideregve vágtam át a bejáratig, alig vártam, hogy levehessem a kesztyűm meg a sapkám. Amint beléptem, feltűnt, hogy rohadt nagy ez a hely, és minden bizonnyal megállok az első helyen, ahol esélyesnek tartom, hogy rám talál.
Így is tettem, kicsit beljebb sétáltam, és bámészkodva megálltam a lépcsősor aljában. Azért jó páran futkostak körülöttem, de legalább négy embert meg kellett kérdeznem, hogy nem látta-e a barátnőmet, mire megtudták mondani, hogy igen, látták, és valószínű, hogy ez a csarnok útjába fog esni. Nem volt más hátra, mint előre, a kabátom cipzárját lehúzva fújtam ki magam, míg várakoztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. december 2. 22:09 | Link

Szejejmem

Úgy éreztem, végre sínen van az életem. Körülöttem minden rendben volt, boldog voltam. Végre nem viszontagságok és bizonytalanság között éltem, végre próbálkoztam és ez engem is meglepett. Sok minden van a hátam mögött, de volt valaki aki feledtetett velem mindent és csak az számított, hogy neki megfeleljek, nem volt szükségem senki másra, csak rá, jobban mondva rájuk.
Ugyanakkor kezdtem egyre inkább belebonyolódni. Minden esetét mellette töltöttem, úgy aludtam el, hogy ott horkolt mellettem. Lassan de biztosan estem egyre mélyebbre a gödörbe és nem akartam kimászni. Biztos pontnak éreztem, habár nem tudhattam, hogy ő mit gondol, egészen addig amíg meg nem találtam a névre szóló borítékot az ajándékos asztalon. A nevem volt rajta. Fintorogva bontottam ki, attól félve, hogy valami belerobban az arcomba, de mivel nem történt semmi, kinyitottam és megláttam az egyik közös képünket, jót vigyorogtam rajta, aztán megfordítottam és megfagyott bennem a vér. Ott állt nagy piros betűkkel a szó, amire talán már régóta vártam, bár nem a szemembe mondta, ez így sokkal jobb volt.  Újra és újra elolvastam, hirtelen el is felejtettem, hogy hová is tartottam. Nem volt a stílusom az elérzékenyülés de igencsak sűrűn kellett pislognom ahhoz, hogy egyben tudjam tartani a sminkemet. Szokás szerint alaposan ki volt húzva a szemem, a hajam egyenesen hullott a vállamra, nem volt rajtam sapka, most először arra mentem, hogy csinos legyek. A magassarkú szóba se jöhetett, bakancs volt rajtam de kifejezetten jól néztem ki. Erről jutott eszembe, hogy nekem mennem kell. Rohanni kezdtem lefelé a lépcsőkön és már a távolból megláttam a göndör fejét. Széles vigyorral rohantam hozzá, a kezemben a félig összegyűrt képpel, szaladtam, egészen addig amíg neki nem ütköztem. Ott aztán felugrottam rá, mivel elég apró vagyok, a lábaim a levegőben kalimpáltak, miközben a nyakába csimpaszkodtam.
- Ezt azért nem gondoltam volna. A legjobb karácsonyi ajándék.
Hittem abban, hogy tartunk valamerre, mert szeretett volna bemutatni otthon, bár nem voltam épp a megfelelő barátnő alapanyag. Mégsem tudtam most visszafogni magamat, nem ment.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. december 2. 22:23 | Link

Asszonykám, Lexine


Kezdtem azt érezni, hogy elfelejtette, várok rá. Talán nem kellett volna azt az üzenetet írnom neki... Összeszorult a gyomrom a gondolattól, hogy most aztán vége, elrontottam. Nem kaptam még választ tőle, de ő már biztosan megkapta a képet. Rágcsáltam ajkamat amíg várakoztam. Csak néztem a többi diákot, és eszembe jutott, hogy már eszembe sem jut a lányokról, hogy meg kéne fűzni őket. Csak arra a lökött szőkére gondoltam, meg a kis bakira, amit...amit azt hittem elkövettem, egészen amíg meg nem láttam. Rohant felém, és csak azt vettem észre, hogy máris a nyakamban landolt. A derekát átölelve szorítottam magamhoz, szélesen vigyorogva. Belepusziltam a hajába, el nem engedtem volna semmi pénzért.
- Már azt hittem, kiakadtál rajta, és el sem jössz... - vallottam be neki a kétségeimet, de vigyorogtam, hisze ezután a reakció után mást nem is tudtam produkálni. Leraktam a földre, és lehajoltam hozzá, hogy a szavaim biztosítékául megcsókolhassam. Egyáltalán nem érdekelt, kik láttak meg minket, azért valószínű, hogy már sejthették, van valami. Már nem is akármi. Ő az enyém, a szerelmem.
- Szeretlek, lökött tyúk - összetúrtam a haját, másik kezemmel még a derekát öleltem, nehogy elmozdulhasson mellőlem. Nem is ment olyan nehezen a kimondása, mint gondoltam.
- Anyuék válaszoltak a levelemre. Már nagyon várják, hogy megismerjenek Téged, meg Elliotot. Kérdezte, hogy mi a kedvenc sütid...majd azt írjuk meg neki, rendben? - kisimítottam arcából a haját, majd a homlokára nyomtam egy puszit. Egy lépésnyit hátraléptem, úgy mértem végig, mert hát eddig nem sikerült. - Hú de csinos barátnőm van - elégedetten vigyorogtam rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. december 2. 22:37 | Link

Szejejmem

- Kiakadni? Úgy ismersz te engem? Nem ijedek meg a kihívásoktól.
Na jó igazából de, attól is nagyon parázok, hogy találkoznom  kell a szüleivel de ezt még nem nyavalyogtam neki. Nem gyakran szoktam hisztizni, nem az én stílusom, én inkább kiakadok, török, zúzok és káromkodom, de néha szoktam igazán csajszis lenni, mint például most, ahogy a nyakába landoltam. Élveztem, ahogy az ajka a hajamat súrolta, éreztem a forró leheletét ami ismét csak vigyorgásra késztetett. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon végleg megtört-e köztünk a jég, aztán amikor lerakott és megcsókolt én csak bedőltem, könnyebbé téve a dolgát és lelkesen viszonoztam, úgy, ahogy otthon szoktuk csinálni és nem érdekelt, hogy ki lát meg. Soha nem voltam szemérmes csaj, nem most fogom elkezdeni.
- Nem is vagyok lökött, annyira.
Durcásan pillantok végig rajtam pedig valójában igaza van. Nem lökött vagyok, hanem egy igazi idióta, meggondolatlan és felelőtlen, hiszen még nem nőttem fel igazán, egy nagy gyerek vagyok még mindig, de ő is az, talán pont ezért találtuk meg annyira a hangot. Mivel nem érem fel kényelmesen a nyakán én nem karolok bele, csak ráfonom az ujjaimat a karjára. Bámulok föl rá, mintha egy angyal lenne aki most pottyant le az égből, pedig inkább neveztem voltam kisördögnek, mint angyalnak. Még mindig bennem volt a félsz, hiszen az előéletem nem bővelkedik pozitív tapasztalatokban. Pont azért voltam annyira óvatos vele, inkább mentem bele érzelmek nélkül, mint érzelmekkel, de nem tudtam tenni az ellen, hogy magába bolondított.
- Én is dobtam be neked, valami hasonlóval.
Meglepett, hogy egyre járt az agyunk, bár ha már itt van, nem fogom neki elárulni, mit rejt az én levelem. Nem lehettem biztos benne, hogy vajon megfogja-e kapni, de ha nem is kapná meg, jól esett leírni és elkészíteni.
- A szüleid? És süti? Szülősüti? Engem nem csipáznak a szülők.
Elfintorodom és nyelek egy nagyot, csak úgy színpadiasan a miheztartás végett. Nem igazán tudom helyén kezelni a dolgot, főleg, hogy nekem csak egy iszákos apám van, akivel jobb, ha Jamie nem kerül egy asztalhoz, soha nem láttam működő kapcsolatot, főleg nem olyat, ahol kölykök is vannak ráadásul ennyi, féltem, határozottan így kapva kaptam az alkalmon, hogy terelhetem a témát. Hátrébb lépek és körbefordulok.
- Látod látod? Sehol a sapka, meg a te pólóid.
Széttárom a karjaimat és felvonom a szemöldökömet, bizony, próbálok csinos csajszi lenni, bár nem igazán megy, szívesebben sörözöm és tömöm a pizzát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 10. 00:21 | Link

Angel

Hiába a hideg, a sporttól akkor sem lehet eltántorítani. Most is futott, végig az erdőn, a faluban és a kastély körül. Nagy kört írt le, de így legalább tudott gondolkodni egy kicsit a mostanában bekövetkezett változásokon. Annyi biztos, tovább már tettheti, hogy közömbösnek találja valaki, aki mostanában kislányból kinőtte magát csinos kis csajjá a szemében. Talán a szüntelen ostromlás, vagy épp a csöndes törődés volt az, ami rávezette őt erre. Az erődben kénytelen volt kényszerpihenőt tartani, érezte, hogy a tüdeje nem bírja már soká, ráadásul furcsán ismerős volt neki a terep. Tudja miért, de valamiért mégis meglepődött, hogy milyen könnyen viszi le a lába a kitaposott ösvényről. Tudta merre kell mennie, így egy hosszabb pihenő után folytatta a futást. Jó pár óra eltelhetett mire visszaért a kastélyba és belökve a bejárati csarnok ajtaját belépett a melegbe. Az első dolga az volt, hogy a pólója aljába beletörölte az arcát és körbepillantott a csarnokon.
Na ez az, amit nem szabadott volna.
Hallotta az ismerős szívdobbanásokat, az ismerős illatot és remekül kivette a tömegből, de a tekintet, az nagy hiba volt. Fancsali képet vágott, ugyanis gondolatainak fő tárgya pontosan ott állt a csarnok egy távolabbi részében, de még nem vette észre. Emberi szemnek talán kissé túl gyorsan indult meg az Alagsor felé de az apró dolog azonnal kiszúrta és bájos kislány módjára kezdett integetni neki.
- Na ez hiányzott még...
Szűrte ki a fogai között, ugyanis Ash mellett ott állt egy fiatal nő is, aki nem lehetett más, mint Ashley anyja. Mindig is utálta az ilyesfajta találkozásokat és ha lehetett nagy ívben elkerülte az anyósjelölteket, de most nem tudott mit tenni, mindketten felé néztek, így hát egy morgás keretében elindult a két nőnemű felé, felkészülve a legrosszabbra. Mikor odaért tisztes távolságban torpant meg előttük, sunyi módon rákacsintott azért az apró dologra, hogy lássa nincs baj, majd kezet nyújtott az idegen nőnek is, lesz ami lesz.
- Szép napot, Reviczky Kornél.
Nem szokott bemutatkozni, de most az egyszer talán kivételt kell tennie, bármennyire is fájt neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 10. 00:52 | Link

# Kornél #

A pénteket szeretik, mert hétvége jön. A péntek jó nap, mert másnapra már lehet családi programot tervezni, hiába szóródnak szét a világban a szélrózsa minden irányába hét közben... és mi lesz még ezután, ha a fiúk is elkezdik a sulit?! Távol a Bagolykőtől. Az ő választásuk, és Angel nem is akart ebbe beleszólni. Van ugyanis egy másik választás, ami valahogy sokkal jobban érdekelte, pontosabban jobban a szeme előtt volt. Agyalt már egy ideje, hogy tanácsot kellene kérnie az anyjától, mondjon valami okosat, hogyan kezelt volna egy hasonló helyzetet - amiben ugyebár nem volt, tekintve, hogy Angel a családban felnőttként fogadott gyerek, miután Faith, a húga már évek óta velük élt.
-Holnap elmegyünk Mamáékhoz, jó?-
Megsimítja a gyönyörű kislány gyönyörűen leomló haját, aki lelkesen bólogat arra, hogy találkozhat imádott keresztanyjával, meg persze a nagyszüleivel, majd egy pillanat alatt változik meg a légkör. Ahogy nyílik az ajtó, és megcsapja a beáramló hideg levegő, szinte azonnal elveszíti kislánya figyelmét. Talán ha nem lenne átérző, akkor is feltűnne neki, mennyire átalakul a csarnok vibrálása. A kicsi nyújtogatja a nyakát, de nem kell neki sok, azonnal kiszúrja Kornélt, és integetni kezd neki, majd az anyjára néz mindent egyértelműen közölve ebben a pillantásban - amit Angel természetesen már tudott.
Amint ráemeli Kornélra a pillantását azonban, mellbe vágja, amit tapasztal. Ez a férfi sötét. Fiatal, életerős, határozottan egy férfikorban lévő fiúról beszélünk aki nem is tűnik elmaradottabbnak a koránál, és ráadásul valami nagyon vészjósló veszi körül, amitől még ő is meg tudna rémülni, pedig elég sokat látott már a világból. Nem nagyon tud továbblépni ezen a tényen, próbálja felmérni, mi lehet ez, miért érzi, aztán Kornél Ashleyre néz, és ekkor ez az egész baljós sejtelem átadja a helyét valami másnak. Érdeklődően, összevont szemekkel nézi, hinni sem akar annak, amit lát, amit érez, mert bizony ez a fiú... kapcsolódik a lányához. Olyanok, mint a mágnes, amitől talán még jobban ledöbben, mint attól a veszedelmes dologtól, ami a fiúban lapul. Ashleytől tudja a történetet, ismeri a lánya érzéseit, de nem gondolta volna, hogy azok ennyire táptalajra leltek a másik félben. És ha jól ismeri a férfiak többségét, erről még Kornél se tud igazán, mindenesetre... ez egy nagyon erős dolognak tűnik, határozottan kezdhet aggódni.
-Szia, Angelinne Stanwood, tegezz csak nyugodtan.-
Nyújt kezet, Ashley pedig rajongó pillantással nézi a nagyfiút, ezen minden bizonnyal még ő is meglepődött. Szélesen elmosolyodik, bizonyára azért, hogy együtt látja kettejüket - már csak apa hiányozna, ha meg tudna birkózni Kornél létezésének tényével.
-Kicsim, hozd le a cuccaidat, jó?-
Néz a lányra, mert muszáj lenne beszélnie a fiúval úgy, hogy nincs itt. Vannak dolgok, amiket a kis érzelmileg késlekedő leánykája nem egészen értene meg, és nem is biztos, hogy az orrára akarja kötni.
A lányka aggodalmasan néz hol egyikükre, hol másikukra, majd Kornélhoz lép, nagy szemeit rámeresztve kérlelően, és szavakkal is megkéri, várja meg, azután el is szalad az Eridon Torony irányába.
Angel egyik lábáról a másikra lép zavarában, elvégre sosem beszélgetett még egyetlen sráccal sem, aki a lánya iránt érdeklődött. Nem is így képzelte az első ilyen helyzetet, egy ennyi évvel idősebb érett férfival (akiért fiatalabb korában még talán ő is oda-vissza lett volna, hiába, a gyereknek jó ízlése van) és pláne nem számított rá, hogy ennyire elrettentő érzelemhullámok áradnak majd az illetőből. Valami nagyon nem stimmel vele, de nagyon próbál ezen átlépni, csak... nem tud, mert aggódik.
-Nagyon szép a nyaklánc, amit Ashleynek ajándékoztál. És látom rajtad az óra... hátast fogsz dobni a karácsonyi ajándékától, hetek óta dolgozunk rajta.-
Próbálja valamivel megtörni a csendet, és azt a feszültséget, amit a fiú hatására érez - és csak így sikerül neki, tökéletesen önmagát adva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 10. 01:20 | Link

Angel

A szituáció kezd kissé kínossá válni. Zavartan toporog, nem tudja mihez kezdhetne a helyzettel, ráadásul az dübörgő szívdobbanások kizökkentik a kezdeti gondolatmenetből. Furcsa, hogy Angelnek pontosan olyan illata van, mint Ashleynek, de ez volna igazán meglepő számára, ha tudna gondolkodni. A farkas belül mocorog a felismerésre és ha állatiasabb mivoltában lenne, biztosan összefutna a nyál a szájában. Jelen pillanatban azonban nagyon is emberi és emberi érzések kerítik a hatalmába. Tudja.
 - Köszönöm.
Bólint, majd kislányos zavarában a tarkóját kezdi vakargatni. Azért mégiscsak furcsa, tekintve, hogy a SVK tanárnővel áll szemben. Legalább megtaníthatja Asht védekezni, ellene. Egy-két átok igazán nem árt neki, kapott ő belőle bőven és nem mind teríti le, ami elég kínos a jövőre nézve.
 - Menj csak, itt foglak várni.
Bólint, de már a tekintetével keresi a kibúvót. Egy porcikája sem kívánja ezt a beszélgetést, főleg amikor Angel egy nagyon is emberi témával rukkol elő. Egy pillanatra meg is lepődik, azt hitte, rögtön belecsapnak a közepébe, de elkönyvelte ezt egy bemelegítésnek.
 - Igen, amikor megláttam rögtön ő jutott róla az eszembe, nem bírtam otthagyni.
Nézi a távolodó lány alakját, egy ideig követi a remek hallásának segítségével, egészen addig, amíg el nem veszik a morajban, ekkor pedig jön a desszert, ő nem fog köntörfalazni, főleg nem az apró dolog édesanyjával szemben. Zsebre vágja a kezeit és lenéz a nőre.
 - Jól érzi. Hallom a zavart légzését, és a dörömbölést a mellkasában.
Összevonja a szemöldökét, ideje lenne színt vallania, nem csak rébuszokban beszélnie. Kiönthetné a lelkét, de ez nem a legalkalmasabb időpont erre.
 - Vérszomjasnak és kegyetlennek titulálnak a varázslók, félnek tőlünk és jól is teszik. De nem áll szándékomban bántani a lányodat és soha nem tennék benne kárt, semmilyen értelemben.
Direkt tartja a szemkontaktust, hogy Angel láthassa az igazságot a tekintetében.  Elszántan próbálja lefutni a tiszteletköröket, de ez koránt sem olyan, mint amilyennek lennie kellene.
 - Mostanra már tisztában lehetsz mindennel. Akkor tudnod kell azt is, hogy nem hazudok. De Ashley nem tudja és ez így is van rendjén, nem akarom, hogy féljen, vagy ami még rosszabb, féltsen.
Elfintorodik, nem bírja megállni, azért ő mégiscsak Kornél, nem fogja meghazudtolni önmagát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 10. 11:26 | Link

# Kornél #

Ashley elszalad, és ahogy ismeri, nagyon hamar vissza fog érni. Addig is próbálja kitalálni, mi lehet ez a szinte vadállati a fiúban - és nem is kell sokat várnia, Kornél magától tér a témára.
Ahogy a szemébe néz, látja, hogy sokkal több van benne, mint amire számított. Jobban törődik a lányával, jobban félti, jobban... ragaszkodik hozzá. Ettől egyszerre tart is, és talán örül is neki. Tart tőle, hiszen Ashley túl kicsi még az ilyen komoly érzelmekhez, túl korai lenne elveszítenie lelki ártatlanságát, és megismerkedni a világ igazán sötét oldalával - aminek Kornél közelében nem csak érzelmileg, de fizikailag is ki van téve. Ez a fiú szereti a lányát, nem perzselően, mindent felégetve maga körül, és ez talán így még veszélyesebb. Egy pillanatra kiül arcára a félelem és az aggodalom a lánya iránt, azután Kornél beszélni is kezd. Hallja a légzését, a szívverését, vérszomjas és kegyetlen... nem lehet más. Ha más lenne, azt felismerné, és tudja, hogy a vámpírok, legalábbis akik az iskola falai között mászkálnak, tudják magukat kontrollálni. A vérfarkasoknál azonban, nos, van az az állapot, amikor nem. Kornél vérfarkas, és ez a felismerés elrettenti ugyan Ashley miatt, de eközben olyan elemi erővel is felruházza, amit csak egy édesanya érezhet. Bólint a hallottakra, Kornél valóban nem hazudik abban, amiket mond, ugyanakkor koránt sem nyugodt... de mit tehetne? Már fiatalabb korában találkozott vérfarkassal emberi alakjában, tudja, mennyire nyomorult sorúak ezek az emberek, és Kornél, ha már ide jár, nyilván küzd ellene, hogy eluralkodjon rajta az állat.
-Nem akarom, hogy a lányom küzdjön meg a démonaiddal.-
Közli egyértelműen, értse Kornél, ahogy akarja, mert egyaránt gondol itt a farkasra, aki benne él, és az egyéb nyomorúságokra is, ami árad a fiúból, amit átérzőként könnyen érzékelhet. Elég régóta van már meg a képessége, és elég sokat csiszolt ahhoz, hogy szinte pontosan meg tudná mondani, milyen sérelmek érték a fiút.
-Ugyanakkor nem tudom eltiltani tőled... csak te tudnád elküldeni, de már ezt sem akarom igazán. Nagyon fájna neki, és... azt hiszem, ő az egyik legjobb dolog, ami történhetett veled.-
Határozottan, erőt sugározva néz a férfire, természetesen nem fél tőle. Ugyanakkor úgy érzi, ez talán még Kornélnak is újdonság, még ha tisztában is van vele... legalábbis az, hogy ő ezt pontosan tudja.
-De ha egyetlen gyanús jel is utalni fog arra, hogy... a dolgok nem úgy mennek, ahogy esetedben kellene, nem a kicsapás a legrosszabb, ami fenyeget, pedig elveszteni ezt a kastélyt az esetedben, nos, azt hiszem, mindketten állíthatjuk, hogy az életedbe kerülhet. Mert te is tudod már, hogy nem a fizikai fájdalom, és nem is a halál az, ami a legrosszabb ezen a földön.-
Angelnek is meg van a maga keresztje, neki is ki kellett törnie bizonyos ördögi körökből az életében, és harcolni azért, ami ma van. A férjéért, a gyermekeiért, a húgáért... a családjáért. A fenyegetése pedig olyannyira vészjósló, mint amit képes is lenne megtenni, ami hatalmában áll, ez pedig nem kevés, tekintve a képességeit, a képzettségét, és mindazt, amin már élete során keresztül ment.
-Nem mehet ki a kastélyból sötétedés után.-
Mondja határozottan, és nem érdekli, telihold van-e vagy sem, egyszerűen nem mehet ki a lány. Ezt pedig leginkább azért mondja, mert ő nincs itt esténként, így Kornél jobban oda tud erre figyelni, és amit most lát a fiún, azt gondolja, neki is majdhogynem olyan fontos ez a szabály, mint Angelnek Ashley kapcsán, ameddig pedig ez így van, addig nem kell olyan nagyon aggódnia. Sóhajt egyet, próbál kicsit megenyhülni, elvégre egy nagyon balsorsú fiúval beszélget, aki mindannak ellenére, amin keresztül ment, küzd, és tudja, milyen ez, mégis, hogyan tehetné meg, hogy beáll a sorba, és még lejjebb taszítja a mélységbe, mint ahogy az ő "fajtájukkal" (mert ebbe Angel is beletartozik) a legtöbben teszik?!
-Igazad van, nem lenne jó, ha tudná. Sok mindent nem ért úgy, ahogy kellene, és talán ez fogja őt megmenteni, elvégre ez a világ a maga gyönyörteljességével együtt sem egy könnyen élhető világ már. Az értéket óvni kell.-
A lányát. Ashleyt, aki nagyobb kincs bárminél, amit a természet adhat, és nem csak az ő és Virgil számára, nem csak a család számára. Ez egyre nyilvánvalóbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 11. 00:12 | Link

Angel

Csak szánalmat ne. Ez volt az első gondolat, ami az eszébe jutott amikor meglátta Angel arcán a szánalom félreismerhetetlen jeleit. Ismerte jól az emberi természetet, a vérfarkasokkal szemben általában két magatartást tanúsítottak azok a személyek akik tudomást szereztek a dologról. Vagy undorodtak, vagy szánalmat éreztek. Sokkal jobban érezte volna magát, ha Angel kiakad és kiabálni kezd, eltiltja őt Ashtől. De ez a tekintet, a szánakozás, bizonyára valamit nagyon félreértett. Hiszen Kornél szeretett vérfarkas lenni - az esetek többségében. Élvezte, hogy az állatias mivolta kiütközik a mindennapi életben, tekintettel a fogaira, a hallására és a szaglására. Tudta, hogy természetfeletti erő birtokában van és ezáltal életek tud elvenni. Bár a vérfarkasságot nem tudta szabályozni, előidézni, vagy befolyásolni, azért mégiscsak több volt, mint amit a kastélylakók többsége bármikor is magáénak tudhatott, vagy tudhat.
 - Nem kell megküzdeni velük, az az én dolgom.
Nos, ez már kicsivel közelebb áll ahhoz, hogy Angel miért érezhetett szenvedést is, amikor rápillantott. A vérfarkas mivolta nélkül is bőven volt neki elég problémája, ott volt a kényszeres hazudozás, az elfojtott agresszió és mindennek a tetejében a bipoláris zavar.
 - Neked teljesen elment az eszed. Lehet, hogy az életemben tényleg ő a legjobb dolog, de neki én vagyok a legrosszabb.
Keserűen felnevet a felismerésre, hiszen igaza volt és ezt a vele szemben álló nő is pontosan tudta, csak őt is befolyásolták az érzelmei, mint ahogy jelen pillanatban őt is, de erről nem igazán akart tudomást venni. Talán csak azt akarta elérni, hogy eltiltsa tőle a lányt, és hogy ő megszeghesse ezt a tilalmat, kerüljön bármibe is.
 - Fenyegetés? Hatástalan. Egész gyerekkoromban fenyegettek, már nem ijedek meg tőle. Egyébként sem féltem az életemet és rajta nincs senki, akit féltenék. Mit tudnál elvenni tőlem? Ashelyt? Megteheted. Sőt, talán jobb is lenne ha megtennéd.
Nem fenyegető, puszta tényként közli az amúgy is nyilvánvaló dolgokat. A  fenyegetés süket fülekre talál, ha neki célozzák, szimplán lepereg róla.
 - Nem hagynám, hogy valami baja essék. Meg tudom védeni, szinte mindentől. Ugyanakkor ezzel egyet kell értenem. Nem lehetek mindig a sarkában, hogy kihúzzam a bajból.
Összefűzi maga előtt a karjait és egy pillanatra beszívja az alsó ajkát, miközben felvonja a szemöldökét. Hát nem elég nyilvánvaló? A céljuk egy, inkább az elérésük útja különbözik.
 - De a végletekig sem tudom titkolni előtte. Szeretném azt hinni, hogyha eljön az ideje és tudomást szerez a dolgokról, már lesz olyan érett, hogy eltudja dönteni mit akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 12. 00:48 | Link

# Kornél #

Angel szánja Kornélt, hogy is ne tenné? Ez a fiú jóval nyomorúságosabb, mint aminek magát látja, és az ő lánya az életében a fényhozó. Nem lepődik meg, hogy ez a szerepe, elvégre eridonos, a főnixek pedig már csak ilyenek. Angelben is feltámad a vágy, hogy a maga módján segítsen Kornélnak, a lányának ebben a megmentési akcióban, de azért ne szaladjunk annyira előre, mert ahhoz, hogy ebben az ügyben lépések történjenek, még sok víznek kell lefolyni a Dunán-Tiszán.
Összeráncolja homlokát Kornél szavaira, arra, hogy ő a legrosszabb a lánya életében. Természetesen érti, mire gondol, de úgy tűnik a számára, Kornél mégsem annyira érett és értelmes még, mint amennyire feltételezte. Sok mindenre nem jött még rá, ami pedig nyilvánvaló.
-Szereted a lányomat. Nem önzően, úgy, hogy elveszed tőle magadnak amit csak tudsz, hanem úgy, ahogy szüksége van rá, ahogy neki a legjobb, tehát... mondhatni jól szereted. Senki nem lehet elég jó neki, de ennél rosszabb is lehetne, akibe szerelmes.-
Megvonja a vállát, mert ő már tudja, mennyire Sorsszerű ez az egész, és nem lepi meg. Az ő kapcsolata Virgillel is ilyen, korábban köttetett, mint ahogy ismerték volna egymást, és emberinél nagyobb erők által, ebben szentül hisz - nem lepi meg, hogy a lánya ugyanezt éli át Kornéllal, de azért nem gondolja, hogy ezt feltétlenül a férfi orrára kellene már kötni. Azt, hogy lényegében már nem nagyon van választásuk, se neki, se Ashleynek. Talán nem is volt.
-Nem fenyegetés volt. Ígéret.-
Közli szigorúan, mert annak szánta, és meg is fogja tenni, ha szükséges. De egyelőre nem tiltja el egyiket a másiktól, noha Ashley meg fog tanulni még jobban védekezni, ez már egyértelmű.
-A legfontosabb kérdés, hogy magadtól meg tudod-e védeni... a farkastól. Mert hogy minden mástól, amitől hatalmadban áll - és ez nem kevés, sőt, igen figyelemre méltó ilyen fiatalon - az nem kérdés.-
Választ vár erre a kérdésre, mert fél ettől. Kornélnak muszáj eltávolodnia Ashleytől, amikor átalakul, még akkor is, ha szedi a farkasölőfűt - márpedig Angelben fel sem merül, hogy ne tenné. Itt, ennél a pontnál követi el a legnagyobb hibát... a bizalomnál, és ha tudná, Kornél megkapná az undort, utálatot, és eltiltást, sőt, soha többé nem látná Ashleyt valószínűleg.
-Nem is kell előle a végletekig titkolnod, természetesen. De még nem kész egy ilyen beszélgetésre, ez biztos...-
Elneveti magát a választáson, mert ő már tudja, hogy nincs neki... ismeri a lányát. Ő is így működik, neki sem volt igazán, ugyanakkor ezt nem mondja el Kornélnak.
Előbb érzi meg, mint ahogy látná, és ahogy Kornél szemeit nézi, pontosan látja, hogy ő is tudja, hogy közeledik a beszélgetésük alfája és ómegája. Innentől ennek a beszélgetésnek vége, kedves mosolyt varázsol az arcára, ahogy a lány odaér hozzájuk.
-Megvan mindened?-
Kérdezi átkarolva a vállát, a lánya bólogat, és érzi felőle a zavart, ami nem csak annak szól, hogy miről beszélgethettek, hanem egyáltalán arról, hogy beszélgettek.
-Kint megvárlak.-
Megsimítja a lányka hátát, majd Kornélra néz ismét. A kedves, udvarias, ugyanakkor ennél többről nem árulkodó mosoly továbbra is az arcán.
-Örülök, hogy megismertelek.-
Bólint felé, mintegy nyugtázva mindent, amit átbeszéltek, hiszen ugyanaz a céljuk. Egyelőre mást nem akar mondani, nem lenne helyénvaló, inkább csak elköszön, és kisétál a kastélyajtón, hogy a birtok határánál várja meg a lányát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 12. 01:10 | Link

Angel majd Ashely

 - Soha nem tennék vele ilyet.
Vágja rá szinten rögtön. Természetes, hogy ő a velejéig romlott, de soha, soha nem bántaná Ashelyt, semmilyen értelemben. Talán ez az egy dolog az, ami jó benne és semmi más. Lehet, hogy Angelnek mégiscsak igaza van? Hogyan tudna ő bármit is viszonozni Ashnek? Ez teljes képtelenség, ebben sehol nem látja a logikát? Miért lenne az jó a lánynak, hogy egy vérfarkas, leszerelt katona, aki egész életlében szinte semmi jót nem élt meg, szívesen tölti vele az idejét. Attól eltekintve persze, hogy bármitől és bárkitől megtudja védeni.
 - Remélem, ha sor kerülne rá, vagy esetleg megkérlek rá, a szavadon foghatlak- Sőt, követleni fogom, hogy teljesítsd be az ígéretedet, nem sok minden van, amiért szívesen élek.
Nem hagyja magát legyőzni, megtanították rá, hogy nem tehetik és arra is, hogy semmitől nem félhet, neki nincs gyenge pontja, vagy legalábbis eddig nem volt, Angel pedig soha nem tudná bántaná a saját lányát, ez evidens. Féloldalas, hűvös mosoly terül szét az arcán, miközben egyik lábáról a másikra egyensúlyoz, a kezei pedig még mindig összefűzve pihennek a mellkasán.
 - Ha valaki hozzáér, akár egy ujjal is...bárki...annak legközelebb nem lesz ujja, amivel megérinthetné, vagy keze, amilyen kedvem van. Ha leszek olyan kegyes és életben hagyom és nem töröm ketté mint egy fogpiszkálót. A farkas pedig csak az erdő mélyén él, jó messze a kastélytól.
Azt persze inkább nem részletezi, hogy a farkasölőfű főzet nem tartozik a kedvenc italai közé, ezért nem is szívesen veszi be, ezzel nem szívesen borzolná a kedélyeket, főleg azért nem mert már távolból hallja a kislány lépteit és ahogy közelebb ér, már az illatát is remekül ki tudja venni a tömegből.
 - Olyan az illata, mint a tavasznak, ezer közül is felismerném.
Elréved és észre sem veszi, hogy nem reagál Angel utolsó kijelentésére. Szemeivel végigköveti ahogy a lány leugrál a lépcsőn és ismét előttük terem. Elmosolyodik és csak akkor pillant Angelre, amikor a köszönést meghallja.
 - Én szintúgy, viszlát.
Amint Angel lelép, rögtön lehajol hozzá, hogy a szemébe nézhessen.
 - Szóval itt hagysz, nem szép dolog tőled.
Szomorú kölyökkutya képes vág, de a tekintete nevet, ma először.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. december 12. 01:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 12. 11:40 | Link

[Szív Király]

Kornélnak talán nem volt igaza... azt mondta, hogy neki az a csók mást jelentett, mint Ashleynek, és ha mást jelentett, semminek nem kellett volna változnia, nem? Mégis mintha megváltoztak volna a dolgok. A fiú sokat mosolyog rá, ahhoz képest, mint előtte, és amikor csak figyeli távolról, akkor is sokszor észreveszi Kornél. Régebben nem tette, így Ashley észrevétlenül is sokáig bámulhatta a Nagyteremben. De most időről-időre össze szokott akadni a tekintetük, és ez bosszantó abban az értelemben, hogy nem tudja nézni anélkül, hogy ne bukna le, viszont jó is, mert így a fiú is őt nézi. És... mintha szívesebben venné a társaságát. Persze nem hiszi, hogy bármikor, amikor olyat mondott neki, ami arra utalt volna, hogy hagyja békén, az igazán komoly lett volna, de ezt inkább csak reméli. Viszont azóta mintha jobban örülne, ha látja, bár nem nagyon találkoztak úgy, hogy beszélgetni is tudjanak, így nem is tudta még megkérni arra, amire szerette volna.
Ez a mostani viszont remek alkalom lenne, csakhogy anyával van, de Kornél még így is odajön. Nagyon örül neki, mint mindig, szélesen mosolyog rá, anya meg elküldi őt. Kicsit aggódik, hogy mi fog történni kettejükkel, és majd szétveti a kíváncsiság, miről beszélgetnek, így futva indul a Toronyba, és tényleg csak felkapja a táskáját, és már rohan is vissza, az utolsó lépcsőfokokon ugrándozva érkezik le, majd lassít a tempón. Egy nagylány nem siethet ennyire nyilvánvalóan, legalább egy picit próbálnia kellene fenntartani a látszatot, hogy a szívének királya nem totálisan nélkülözhetetlen a számára, és legalább mérhető kincs az idő, amit vele tölthet.
Anya nem marad tovább, nyilván azért, hogy tudjanak pár szót váltani. Odaadja neki a táskáját, majd ahogy elfordul, azonnal Kornélt nézi, a fiú meg anyát még pár pillanatig, utána meg őt, és bizony ettől a pillantástól vágtázni kezdenek ám a paripák a mellkasában, mintha megsarkantyúzták volna őket.
A szavaira azonban némiképp elszontyolodik, és összezavarodik, mert sosem mondott még ilyet, hogy baj, hogyha elmegy, és nem tölti vele az idejét. Lesüti a pillantását szomorkodva, majd visszaemeli rá, és magyarázkodni kezd.
-Ne haragudj! Sosem maradtam még itt hétvégére, apa nagyon vár mindig, de... majd megkérem rá, hogy maradhassak legközelebb, jó? És vasárnap jövök, addig már csak kettőt kell aludni.-
Elmosolyodik, felemeli a kezét, és mutatja is a kettőt, hogy Kornél is lássa, milyen nevetségesen kevés szám ez (és abba inkább nem gondol bele, ez hány órát, hovatovább hány percet jelent).
Óvatosabbra vált, lassan mozdul, nehogy baj legyen, és előbb a kezét emeli fel megint, hogy Kornél karját megérintve a vállára csúsztassa, ahogy közelebb lép hozzá, oldalra hajtva a fejét a füléhez, amibe suttogni akar. Nem tudja, hogy messzebbről is tehetné, akkor is jól hallaná a fiú. Nem akar ám rosszalkodni, (ó, de mennyire hogy akar!) vagy legalábbis visszafogja magát, és csak a füléhez hajol, hogy más ne hallja.
-Kérlek, ne áruld el senkinek, hogy metamorf vagyok! Így is sokat csúfolnak, amiért kicsi vagyok, és okos... és szociálisan béna.-
Oldalról nézi az arcát, hogy mit reagál, mit mond, vagy bólint-e a dologra, de nem akar hátralépni. Olyan jó illata van, és olyan jó ilyen közel állni hozzá, már ameddig lehet, és a fiú épp nem hátrál el. Ameddig elhitetheti, hogy csak ezért hajolt közel, vagy ha a fiú nem is hiszi, másnak még a látszat tartható. Mindenki másnak a csarnokban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kökörcsin Gyalu
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 15. 18:52 | Link

Ombozi

Gyalu megkönnyebbülten teszi le bőröndjeit maga mellé a kastély hatalmas előcsarnokában, ám figyelme még mindig az elmúlt órák nyűgjeiben kalandozik.
~ Na végre... Azt hittem, hogy már sose fogok megérkezni.
Fáj a fejem, kiborított a hosszú vonatozás, hihetetlen, milyen ócskavasak járnak még most is a vonalakon. Nem értem, hogy sok állomáson egy tucat kényelmesebb vagon szokott bent állni feladat nélkül, helyettük meg "élvezhetjük" a már ki tudja hány évtizede szolgáló kocsikat. ~
Miután kimorogta magát, hátradúrt a hajában, miközben enyhén tátott szájjal körbebámult a kihalt épületben.
~ Hmmmh - szóval ez a Bagolykő Mágustanoda. Fura szag van, de legalább elbűvölően nagyra építették. Végre valami, ami öregebb attól a vasúti kocsitól. ~
Hosszú órák óta először rajzolódott ki mosoly az arcára, ám nem tartott sokáig, a gyomra haragosan kordult fel az éhségtől s egyfajta elveszettség lett rajta úrrá, ugyanis fogalma sem volt, merre induljon a monumentális kastélyban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 15. 19:13 | Link

Köki

A nagy semmittevés nincs jó hatással rá, mindig mennie kell, nincs lassítás, nincs megállás, űzni kell az újat, felfedezni az ismeretlent, megszállottan hajszolni az elérhetetlent. Gyors léptei visszhangot vernek a kihalt épületben, valószínűleg mindenki a meleg klubhelyiségben ücsörög egy-egy tankönyv, vagy regény felett. Nos, Noel ritkán tud megülni a fenekén, és ha így is tenne, csak kevés háztársát találná a kandalló előtt. A rellonos vér nem hagy lenyugodni, az kínzó lüktetéssel korbácsol fel, ostoroz kalandra.
Bőrkabátja belső zsebét egyszerű mozdulattal ellenőrzi, hogy pálcája a helyén legyen, hiszen anélkül még az ágyból sem kel ki, a konyhába sem megy le, de még fogmosáshoz is magával viszi. Függője szőlőfa varázseszközének, ami talán a legfontosabb társa jelenlegi életében. A kastély folyosói csendesek, csak egy - két festmény szemtelenkedik, de még velük sem foglalkozik, nem szaggatja vásznaikat, és nem égeti ki kereteikből a nagyszájú alakokat.
Az egyik teljesen üres, festménymentes folyosórészlegen megáll egy nagyobb ablaknál, és egy pillanatra odakönyököl a párkányához, hogy a kinti tájat vehesse szemügyre. Nem kellene sietnie, bámészkodhatna, és nyugodtan nézelődhetne, míg elrendezi zsúfolt gondolatait, ő mégsem marad tovább egyetlen percnél, zöld tekintete ismét a kastély köveit fürkészi, hogy aztán a gigantikus csarnokba érve megütközzön az ott tétovázó ismeretlenen.
- Talán vársz valakit? Jön eléd egy háztársad? - kérdezi már a távolból, hangját csak úgy verik vissza az átfagyott falak. - Szia, Noel vagyok.
Kezét nyújtja, amit ritkán tesz meg, és most sem érti, hogy mi ösztökéli erre, de még egy halovány mosoly is kiül szája szélére.
- Látom, hogy most érkeztél. Melyik házba osztott be a süveg?
Kérdései érdeklődését fejezik ki, hangja pedig sokkal barátságosabb a megszokottnál. Olyan elveszettnek tűnik ez a szerencsétlen, hogy talán még meg is szánta a rellonos, és ha kell, lemond előző spontán jött ötletéről, és útbaigazítja az újoncot, ezzel is eggyel több lesz jó cselekedeteinek száma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kökörcsin Gyalu
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 15. 19:48 | Link

Ombozi

Nézelődött mindenfele, hogy van-e valami, ami segítene az eligazodásban, de semmi ilyet nem talált.
~ Micsoda elszúrt nap.. ~
Mielőtt még bármerre is indult volna, elővette a már félig elfogyasztott szendvicset a táskájából és engedett az éhség követelésének. Egy percbe se tellett s az elfogyasztott uzsonna lecsitította a kedélyeket. Épp, hogy megtörölte a száját, egy hangot hallott, ami betöltötte az egész csarnokot. A következő pillanatban pedig már rázta is a kezét egy hosszú hajú, érdekes fiú. Barátságosan szólt Gyaluhoz, Noel be is mutatkozott.  Különös kedvesség áradt belőle, de nem az a megszokott "jótündéri", sokkal inkább olyan, mint aki most értette meg a kedvesség állapotát.
- Szia, én Kökörcsin Gyalu vagyok. Ami azt illeti, eléggé jól jönne valami segítség, ugyanis azon kívül, hogy a navine házba kerültem, semmit sem tudok és senkit sem ismerek. Nem is értem, hogy miért nincs itt valami információs tábla, vagy porta... Nagyon hosszú órákat utaztam, szörnyen kényelmetlenül és már nagyon unom a mai napot, jól esne leülni. Te melyik házból vagy?
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 16. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 15. 21:54 | Link

Köki

Annyi szent, hogy mostantól nem az ő nevén fog röhögni a fél kastély. Az új fiú elég jól megkapta kedves, törődő szüleitől az élet sóját, és bár a rellonos nem igen lepődik meg semmin, most egy pillanatig habozik, majd pislog párat, és tisztelettudóan bólint.
- Örvendek a szerencsének - feleli, majd megvakargatja állát, s úgy folytatja tovább. - Ne haragudj a kérdésért, de mégis hogy szoktak téged szólítani?
Elgondolkodtató, hogy emberek miképpen adnak gyermekeiknek nevet, sokszor hallja idősebbektől, hogy nagyon át kell gondolni a névválasztást, hiszen egy életen át kell viselnie a döntést az elszenvedőnek. Hogy a Noel előtt álló fiú áldozat-e vagy a szerencse fia, azt döntse el mindenki maga.
- A portaszolgálat hiánya szerintem minden épelméjű ideérkezőnek megfordul a fejében - nevet fel hangosan, aztán széttárja karjait, nincs mit tenni, mindenki úgy találja meg körletét, ahogy akarja. - Neked, barátom viszont oltári nagy mázlid van velem, segítek a tájékozódásban, aztán hipp-hopp menni fog, meglásd.
Szavai után a navine ház legújabb lakójának bőröndjeire néz, és az egyik hátitáskát szó nélkül fogja meg, és veti jobb vállára. Indulásra kész, már csak arra vár, hogy Gyalu is megfogja a maradék holmit, és kövesse őt.
- Te vagy az első szivárványeregető ismerősöm - mondja vigyorogva a fiú felé fordulván, majd megrázza fejét, és ekképp fűzi tovább mondandóját. - Nem kedvelem a házadba járó figurákat, bár nem ismerem őket személyesen, kerülöm az összes unikornis jelvénnyel ellátott mitugrászt.
Ez a srác normálisnak tűnik, és a rellonos egyenesen a sors fintorának tekinti, hogy épp egy sárgát kell útbaigazítania.
- Hogy melyik házból? - nevet fel ismét kissé gonoszan. - Az alagsorban meghúzódó sárkányok házából való vagyok, azaz rellonos.
Miután Gyalu is felszerelkezik, elindulnak azon a folyosón vissza, ahonnan előzőleg Noel érkezett. Végig figyel az új fiúra, és nem esik nehezére érdeklődni felőle.
- Honnan érkeztél ide? - kérdezi a srác arcát fürkészve, hiszen minél több mozdulatot, s reakciót elkap, annál jobban fogja ismerni. - Én székesfehérvári vagyok, a családom ősidők óta él ott. Egy elég nagy birtokunk van, tóval, és erdővel, úgyhogy mióta időm nagy részét ebben a kastélyban töltöm, azóta sokat vagyok a környező vidéken, próbálom visszahozni az otthoni légkört.
Sokat beszél magáról, méghozzá úgy, hogy azt észre sem veszi. Senkinek nem számolt be ilyen részletességgel az otthoni világról, maximum csak annyit felelt az érkező kérdésekre, hogy Székesfehérvár, s punktum. Az illető meg érje be ennyivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kökörcsin Gyalu
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 15. 22:29 | Link

Ombozi

- Hát kedves Noel, igazából ki hogyan. Voltam én már Gyala, Gyali, Gyaló, a Gyulát is ragasztották már rám sokan s annak minden variánsát, vagy egyszerűen csak Gyé.
Közben viszonylag furcsán végigméri a fiút, akiről nem teljesen tudja eldönteni, hogy szimpatikus-e vagy nem. Ám a pozitív hozzáállásnak és a barátságos viselkedésnek köszönhetően örömmel köszöni meg a felajánlott segítséget.
- Lássuk akkor, mi merre.
~ Szivárványeregető? Mi a manó? Remélem ez nem valami általános megbélyegzés, jól néznék ki... Ez bezzeg alagsori sárkányos izé-bizé, biztos a menő kemények. Mondjuk oda is való, csak úgy duzzad az önbizalomtól a hosszú hajával. Lehet, hogy még bájgúnár is? Az biztos, hogy eddig rendes velem, valamiféle biztos pontom már lesz így. ~
Már elhagyták a csarnokot és azon a folyosón tartottak, amikor Noel érdeklődött az ő szülőföldjéről.
- Tudod én egy varázslatos kis helyről jövök, persze nem úgy varázslatos, mint ez a kastély, hanem a maga szépsége szerint. Az emberek békések, szeretik egymást, akárcsak a hagyományokat, melyeket nem csak őriznek, hanem velük élnek. Összetartóak és így a rontás nem is tudta befészkelni magát a közösségbe. Ha valakiről kiderült bármikor, hogy zsiványkodott, azt először jól elnáspángolták, aztán meg elzavarták. Nem véletlenül kaptam ezt a keresztnevet sem, mifelénk mindenkinek szép régi neve van, Téged igencsak megmosolyognának a Noellel. - s nevetett halkan. - Fehérváron már jártam párszor, biztos szép hely lehet az otthonotok. Az én szüleim a szó jó értelmében egyszerű muglik, kedves kis házunk van, egy jó méretű udvarral, szántóval és jószággal.
Jóízű ismerkedő beszélgetés zajlott a két ifjú között s közben bandukoltak a hosszú folyosón Gyalu új lakja felé. Már látszott a folyosó vége, amikor egyszer csak az egyik festményen lévő idős hölgy alakja Gyalura nézett és legnagyobb ijedtségére megszólalt:
- Milyen fess fiatalember! Vigyázz ezzel a másikkal, ez.. ez..  ez bolond!!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 15. 23:16 | Link

Gyé

Becenevek egész kavalkádját sorakoztatja fel a mellette álló korabeli fiatal, és nem is kérdés melyiket választja a hallgatóság.
- Akkor ha nem bánod, én egyszerűen Gyének foglak szólítani, szerintem ez a legkorrektebb nekem is és neked is.
Nem tudja elképzelni, amint Gyalinak hívja a navinést, vagy épp a Gyuluska megszólítással inti magához, ha mondandója akad. Nyilván ez a becenév abban a helyi szokásban, és családi környezetben ahonnan származik, teljesen természetes, de neki nem az, és nem is akarja, hogy az legyen.
- Tehát, most a nyugati szárnyon állunk - mutat maguk elé a földre, s nem ereszti a fiú tekintetét, hiszen tudni akarja, hogy érti-e az amit mond. - A navine nincs messze, pár perc alatt eljutunk odáig, s te már mehetsz is a klubhelyiségbe, hogy letehesd a bőröndjeidet, és megismerkedhess a többiekkel. Nem lesz itt gond.
Nem félti a jókedvű társaságot, szerinte hamar beilleszkedik majd, és megtalálja azokat a háztársakat akikkel a későbbiek során eljárhat órákra, bogolyfalvára, és részt vehet velük csoportos kirándulásokon is. A navinésekről egyébként is az a hír járja, hogy igen befogadó népség, úgyhogy egészen biztos, hogy kitörő örömmel fogják fogadni az új fiút. Ráadásul még kiállása is van, a sárga lányok el lesznek ragadtatva tőle.
- Ez dicséretes - mosolyodik el a fiút hallgatva, és egy pillanatra mintha honvágya támadna. - Azt mondod, hogy kinevetnének?
Gyé hozzá intézett szavaira felnevet, egyenesen röhög, hiszen nem találkozott még olyannal, aki épp a keresztnevét hozta volna fel, mint viccnek a tárgyát. Az is igaz, hogy vezetéknevét még nem említette az újoncnak.
- A családodnak ezek szerint mindenképpen tetszene a vezetéknevem, mert az itteniek meg azon röhögnek - mondja vigyorogva, majd meg sem várva, hogy a fiú megszólalhasson, kiböki. - Ombozi. Ősrégi név, már az ükapám ükapját is így hívták, de lemerném fogadni, hogyha kicsit utánajárnék, akkor még az ő ükapja is így nevezte volna magát.
Gyorsan telnek a percek az új fiú társaságában, akivel könnyedén szótért a rellonos, és örömmel segít neki a kastély egy-egy folyosójának kiismerésében. A bejárati csarnokot már majdnem elhagyják, amikor az egyik keretlakó felkurjant, és tetszését fejezi ki Gyé iránt. Noel persze már nem jön annyira be neki, amire az érintett csak széles vigyorral felel.
- Nem vagyunk túl jó viszonyban egymással - csóválja meg fejét, és még egy laza kézmozdulattal is jelzi, hogy nem érdekes. - Bolondnak tartanak, mert bolondnak tartom őket, ilyen egyszerű.
Tehát terjed a hír a keretek között a festményrongáló rellonosról, aki előszeretettel szaggatja szét pálcája nyomán a vásznukat, áztatja el vízzel lakhelyüket, és égeti fel festett életüket. A folyosó végére érve jobbra fordulnak, lépteivel irányítja évfolyamtársát.
- Teljesen új számodra a varázsvilág, vagy hamar kiütközött, hogy furcsa dolgokat művelsz? - kérdezi a fiútól, akinek úgy tűnik szülei mugli származásúak, azaz elég nagy felfordulás lehetett náluk, amikor a Bagolykő levelet küldött a fiú iskoláztatásának ügyében.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 15. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 16. 20:02 | Link

Ashley

Próbálj elviccelni a dolgot, hátha akkor előbb szabadul meg a kislánytól és nyugodtan lehet a gondolatai között. Sok mindenre rájött most, hála Angelnek, aztán, hogy ő mennyire hálás érte, az majd idővel kiderül. Valahol mélyen örül a találkozásnak, legalább túlesett rajta és nem kellett rá heteket készülnie. Letisztázták egymás között a legalapvetőbb dolgokat, és ez azért megkönnyebbüléssel töltötte el. Mindezeket persze esze ágában sincs elmondani a hercegnőnek, az lesz a legjobb, ha azt hiszi, hogy csak az időjárásról volt szó. Továbbra is a térdére támaszkodva figyeli az aprócska arcot, bár érdekes, most már annyira nem kell lehajolnia hozzá, nem fáj a háta ha beszélget vele. Ilyen gyorsan nőnek a gyerekek?
 - Csak vicceltem. Érzed jól magadat otthon, ne aggódj én nem fogok unatkozni. Két napot meg valahogy majd csak kibírok.
Nehezére esik, de egy mosolyt megereszt felé, majd automatikusan hátrál, amikor Ashely közelebb lép hozzá, de aztán megembereli magát és kővé dermedve hagyja, hogy Ashley belesuttogjon a fülébe.
 - Csúfolnak? Ki az aki csúfol?
Összepréseli az ajakit, hogy ne törjön fel a morgás a torkából. Épp most fogadta meg, hogyha valaki bántja, vagy akár hozzáér azt nevetve kettőbe töri, ne kelljen most rögtön megszegnie a szavát. Kémleli egy ideig a tekintetét, majd felsóhajt. Nem akarja megijeszteni, így inkább enyhít egy kicsit a dolgon.
 - A helyedben én ne szégyellném, ez egy nagyon különleges képesség és csak nagyon kevesen születne rá. De ha szeretnéd, akkor titokban tartod.
El sem gondolkodott még ezen mélyebben. Valahogy egészen természetesnek vette, hogy Ashley nem hétköznapi, hanem különleges, csak arra kellett rájönnie, hogy miben is az, de tudta, hogy valaminek lennie kell. Az átlagon feletti képessége,  és még a metamorfmágia is, lesz min gondolkodnia. Felsóhajt, megsimítja a lány barna tincseit majd visszaengedi a kezét a térdére.
 - Jobb lesz ha mész, anyukád már nagyon vár.
Az ajtó felé pillant, ennyi kedvesség bőven elég volt neki mára, ráadásul már tényleg szeretne szabadulni a helyzettől, mert kezd belefájdulni a feje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 17. 00:45 | Link

[Szív Király]

Megijedt, hogy Kornél komolyan megfedi azért, mert hazamegy a hétvégére ahelyett, hogy vele töltené az idejét. Valahol azt gondolja, mert ezt már megtanulta ám, hogy ez annak a jele lenne, hogy kedveli, és vele akar lenni nagyon, így örül is... meg nem is, mert semmiképp se tud most maradni. De a fiú hamar elárulja, hogy csak vicc volt. Ezek szerint még mindig nem elég ügyes ezekben a dolgokban, mert nem jött rá.
-Akkor jó.-
Mondja egy sóhajjal megkönnyebbülten, majd szélesen elmosolyodik.
-Mamával és Faithivel fogok találkozni, nagyon jó lesz!-
Elvigyorodik izgatottan, már alig várja, mert velük mindig nagyon-nagyon jól érzi magát. Azután eszébe jut, amit kérni akart Kornéltól, így óvatosan nyúl felé, és ahogy a bőrük találkozik, megérzi a már jól ismert pattanó szikrát az ujjhegyein. Már zavarná, ha ez nem lenne...
-Ki az, aki nem?!-
Válaszol keserűen, és az eridonosokon kívül nem sok ilyet tudna mondani. Mondjuk ehhez hozzátartozik az is, hogy nem is tud túl sok nevet... habár eridonos, és ezzel együtt kellene járnia annak, hogy szeret a figyelem középpontjában lenni, ez nincs egészen így, bizonyára az egyéb körülmények miatt. Szerencsére Kornél megenyhül, nem is érti, miért haragudott meg ezért rá, de eldönti, hogy legközelebb inkább nem mondja neki, hogy piszkálni szokták.
-Köszönöm szépen!-
Közelebb hajol, és ad egy puszit az arcára, mert így illik megköszönni a dolgokat. Na jó, azért így köszöni meg nála, mert a szerelme, de van ám más is, amivel magyarázhatja, és ez megnyugtatja, utána hátra is lép, mert tudja, hogy Kornél nem szereti az embereket túl közel engedni a személyes terébe. Közben persze a szavain gondolkozik, azon, milyen különleges is ő. A fiú szájából tényleg nagyon kiváltságos dolognak hangzik, hogy ilyet tud csinálni, még talán képes lesz, és elhiszi neki... na de mit ne hinne el? Pláne, ha őt dicséri. És bár nem szereti, ha túl közel mennek hozzá, önként simítja meg a haját, amitől kicsit megrezzen, de azért nagyon örül is neki. Erről eszébe is jut még valami, amihez eddig nem volt bátorsága.
-Oké, mindjárt megyek, de... Kornél?! Te mindig azt mondod, hercegnő vagyok, szeretnél úgy látni? Mert... a bál jó alkalom lenne rá. Eddig csak farsangra öltöztem hercegnőnek, de az más, és rég volt, sosem voltam még bálban, és gondoltam...-
Egyre gyorsabban beszél, ahogy elmondja, mire is gondolt, mit is szeretne, de nagyon-nagyon-nagyon. Bár, ahogy így utólag elmereng rajta, ostobaság volt megkérdeznie. Kornél sosem megy ebbe bele, hiszen ott mások is vannak, akik majd látni fogják vele, és akkor beszólnak érte, hogy egy ilyen kislánnyal megy el, biztos nem hagynák szó nélkül, és különben is, biztos nem is akarna vele menni, elvégre oda a nagylányokat viszik a nagyfiúk! Kár volt megemlítenie... nagy kár! Ezzel most biztos mindent elront.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint