28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2019. december 23. 23:56 | Link

Blanka - zárás után

Igen, vannak kényelmesebb és rövidebb módjai annak, ha valaki át akarja szegni a fél világot. Az első osztály kényelme mégis hosszas volt, minden tagja annyira elzsibbadt, hogy még így bőven ideérve is érzi, ahogy tagjai merevek és nem kívánnak mára több ücsörgést. Elintézte egyelőre, amit lehetett, de mivel már késő van – vagy épp korán, a ragadozóknak ez kész csúcsidő – megkockáztatja, hogy ebben a túl tiszta levegőjű kis faluban tesz egy sétát. Mivel a normális emberek már alszanak, ahogy az üzletek is, legalább átfutja tekintetével a kirakatokat, egy-kétszer hümmög párat, mintha tetszene neki vagy esetleg csak elgondolkodik rajtuk, a többi mellett elsétál, úgy érzi, nem ez lesz az a közeg, ahol ő mozogni fog és költekezni. Bár azt vágja már, hallomásból, hogy van itt pub, csárda és még kaszinó is – utóbbi nagyon is kíváncsivá teszi -, attól még ez egy falu, csendes és kevesen élnek itt, neki kevés és... falu. A világ végén, mint valami büntetés. Szerencsére, legalább városok vannak ezen a vidéken, olyanok, amik érdekesebbek, kedve lenne valami istentelen partira beesni, végül el kell fogadnia, hogy ahhoz ma túl recsegős. Fene a korba, meg a végtagokba.
Kanyarodik egyet, az üzletek felől a ritkásabb, a házak felé vezető környékre lép rá, előtte még a térre, mert itt még térnek is kell lennie, mintha olyan világi helynek számítana. Lehet az is, fogalma sincs, már az előbb magában elsorolt érdekesebb helyek miatt gondolja kicsit annak, vagy csupán a város vezetése mindent enged, csak jöjjenek ide emberek, ne csak az öregek meg pár fiatal akarja lelki békét keresni a hegyekben.
Mély sóhaj.
A korcsolyapálya korlátjánál áll meg és rákönyököl. Pontosabban arra a pontjára, amely már inkább a falat képzi, kettővel odébb neki már túl alacsony. A jég a lehullott hó mellett csípős hideget áraszt, de nem zavarja, látott már havat, síelt eleget is. De most nem indul csúszkálni, évek óta nem tette, meg minek, csak bámészkodik és rágyújt. Már most unatkozik, reméli, hamar le fogják foglalni a figyelmét, mielőtt elszabadul.
Szál megtekintése
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2020. január 5. 22:57 | Link

Blanka - zárás után

Fene néz körbe, pedig mindig illene, vagy épp nem, elvégre ez épp pont az a semleges terep, amelyen nem kell aggódni és folyton a háta mögé nézni? Egyelőre mindegy, hiszen olyan friss, hogy még fel kellene venni ritmust, melyre szüksége lesz, akár már holnap. De ma még agya máshogy számol és máshol maradt, nehezebb összerakni a képet, ha agya már rég nem úgy vélekedik, a test annál emberibb és gyengébb annál, mint aminek kiteszi néha, és bár utálja a csendet, a semmit, néha kell. Ahogy aludni is, de ez nem fenyegeti, a jetlag ronda és létező dolog, amely megrágja és még egy darabig nem lesz rendes ritmusa, amelyet úgyis kihasznál... valamire. Aztán majd megzuhan, beáll és megjavul, azonban, ha úgy adódik, az adrenalin megold majd mindent is és felpörgeti az erőművet odabent.
Támaszkodva azonban nem érzi ezt, sem azt, hogy talán lesz később akármi, a hideg kellemesen borzongatja a nyakát és hátát, fejét előre döntve roppan ki nyaka, balra mozdítva ismét, mint aki komolyan beállt teljesen, kényelmetlenül mozdul és nem hiszi, hogy olyan luxushely ez, ahol masszőrök várják azokat, akik meg vannak merevedve. Így vagy úgy.
A lámpák kattanására emeli fel a fejét és egyenesedik ki. Alapvetően nem gondol semmi fenyegetőre, szabad keze mégis zsebe felé indul, automatikus berögződés ez, semmi több. De már ereszti is le, mert már ki is kanyarodik elé az elkövető, a lány sziluettje jelenik meg a fényárban, ő meg a semmis tekintetével követi, pedig csak három másodpercre ha tervezte a megállást, nemhogy társaságra. Homloka ráncolódik, körbepillant, mintha keresne valakit, akihez szólna, majd visszasiklik tekintete rá.
- Én, jégre – úgy ejti ki, mintha a világ leglehetetlenebb dolgát kérnék tőle. Elvileg tud, egyensúlya van, de nem gyerek ő, nem ad ilyesmikre, a szórakozás ezen része tőle idegen meg na, rá kell csak nézni. Megrázza a fejét. - Csússz csak, én nem tudok – könnyebb ezzel lezárni a dolgot, mint tovább húzni. Elnézve persze, jobb a látvány, mintha mondjuk kölykök hada lenne, vagy akár egy, de nem, ennyi nem elég. Semmis marad, a csikkét elpöcköli messzire, majd eltűnik a hóban,
Utoljára módosította:Weiss Arion Ruben, 2020. január 5. 23:00 Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér