28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Korcsolyapálya - Ideiglenes téma - Árkonyi Adél hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Árkony Adél
Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 25. 09:15 | Link

Harmat Betti


  Remélem nem csináltál semmi butaságot Léda, mert ma kijöttem a vásárba. Egyedül, vagyis valójában veled töltöm immár két éve az ünnepeket, mióta a szüleinket elvesztettük. Furcsa ez az egész. Nem nagyon szeretem a változásokat, de az eddigi terapeutám azt mondta az új célok, az új környezeti ingerek akár még segíthetik is a veled való együttélést. Ma bevettem a bájitalokat így csak magam vagyok a fejemben. Semmi jele annak, hogy jönnél. Ezért vastag sálat tekertem nyakam köré, sapkát húztam fejemre, puha szövetkabátot kanyarítottam világoskék pulóverem és szűk fazonú farmerem fölé, majd belebújtam bélelt bőrbakancsomba és kiléptem a ház bejáratán. A hó olyan fehér, hogy vakít. A nap rásüt és minden pihe gyémántként csillan meg benne. Igazi mesevilág. Meg is állok pár pillanatra és beleveszek a téli csodába.
 Komótosan sétálok, kesztyűs kezeimet zsebembe süllyesztve gondolkozom. Szomorú időszak ez nekem. Ilyenkor még jobban eluralkodik rajtam a bűntudat, ami depressziót szül, ami pedig szuicid gondolatokat. Mint a vászon, amire rétegenként viszed fel a színeket, de azok egyre csúfabbak, sötétebbek és felismerhetetlenebbek lesznek. Míg végül legszívesebben kidobnád inkább az egész képet. Pont ezt érzem most. Egyedül lenni karácsonykor számomra rettenetesen nyomasztó. Tudom, hogy te velem vagy Lédám, de azért az mégsem ugyanaz, mert én nem emlékszem rá, hogy ha te vagy ébren mit teszel.
 Lépteim öntudatlanul a korcsolyapályához vezettek. Mint álomból ébredő csodálkozom rá az elém táruló látványra, illatokra és zsibongásra. Rengetegen vannak a jégen. Családok, gyerekek, idősek és párok siklanak önfeledten. Boldogok, nevetnek még ha néha el is esnek, azonnal felkelnek és kacagva csusszannak tovább. Megállok a palánk mellett. Államat tenyeremben pihentetve nézem őket és vágyakozva emlékezem. Mielőtt elmentél, annyira imádtunk korizni. Órákig róttuk a köröket és annyira szerettük, hogy be is írattak bennünket a szüleink kori iskolába. Azt mondták tehetségesek vagyunk, de benned nem volt elég szorgalom én meg túl félénk voltam megmutatni magam. Aztán jött az a szörnyű nap...Azóta félek jégre lépni. Pedig nagyon hiányzik.
Szál megtekintése


"...Ha alél Adél, Léda léha céda..."

Árkony Adél
Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 29. 21:47 | Link

Harmat Betti


Elvágyódó, üveges tekintettel nézek magamnak előre. Az agyam mintha kiürülne és csendes lenne. Szeretem az ilyen pillanatokat. Nincs ez a zsibongás, az a furcsa nyüzsgés, amit a gondolataim okoznak. - Áúúúú! - kapok a fejemhez és tántorodom neki a palánknak egy húzást érezve nyakamnál. Léda kérlek ne most...Rimánkodok gondolatban és eltelik pár másodperc is talán mire rájövök, hogy most nem ikrem szabadul be tájfun módjára pár pillanat múlva a testembe, átvéve felette az uralmat. Hanem egy lánnyal koppant össze a kobakunk. - Hogy, mi? - pislogok bódult kábulattal és fejemet fogom, mert lüktet - Se-semmi baj, jól vagyok - nyöszörgök és megkapaszkodok a korlátban. A szeme előtt pici szikrák táncolnak, de hamar eltűnnek szerencsére. A fejem is megnyugszik és egy kis sajgás marad csak az előbbi koccanásos balesetből. - Megesik ha az ember jégre merészkedik - mosolygok megbocsátón a fiatal lányra. Zakóztam eleget, hogy ezt tapasztalatból mondhassam történnek ilyen esések. De rég is voltak azok a korcsolyázós évek. Talán meg sem tudnék már állni két élen. - Régóta korizol? - kérdezem félénken a lányt, mert nem tudom van-e kedve beszélgetni, vagy menne is inkább vissza azonnal csúszkálni. - Amúgy Adélnak hívnak. És téged? - faggatom tovább egyben be is mutatkozva neki. Ezután pedig gyorsan megigazítom a sálamat, amit kihúzott félig a nyakamból, ahogy bele kapaszkodott. Fekete hajam kiemelem alóla és így az a vállamon és a hátamon terül szét. Sötétkék szemeim csillogóvá válnak, felélénkülök, de ezzel együtt a gondolatok is újra elkezdenek zajongani a fejemben. Ki lökhette fel a lányt? Miért tette? Véletlen volt? Miért nem segítette fel? Ehhez hasonló kérdésekkel és lehetséges válaszaikkal telik meg az agyam. Meg az egyre erősödő vággyal, hogy én is csúszkáljak. De a félelem is kezd bekúszni a tudatom leghátsó szegletébe, egy rémes emlékkép formájában.
Szál megtekintése


"...Ha alél Adél, Léda léha céda..."

Korcsolyapálya - Ideiglenes téma - Árkonyi Adél hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér