28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 20. 18:00 | Link


×××

A hideg úgy kúszott végig a gerincem mentén, mintha minimum a legzordabb tél lenne, de nem ez hozta elő, csak egy ronda, leginkább ápolatlan - már ami a fogait illeti - pasas megpróbálta előbb Lunát, majd mentsvárként, mikor ignorálták engem megszólítani és meghívni bármire. Felkúszott a szemöldököm, mielőtt igen lazán eldobtam oldalra a hajam és véletlen a sarkammal sikeresen átgyalogoltam a sportcipős lábán.
- Száraz vagy félszáraz? Esetleg valamilyen édes? - kérdeztem a szőkére pillantva, amint a forraltborárus feltette nekünk a nagy kérdést. Én pár pillanatig hezitáltam csak, majd ráböktem egy üveg félédes rozé alapanyagra, a többit már az úrra hagytam és megtámaszkodva néztem körbe ki is lesve valami ülőhelyet. Még korai időszak volt, így nem volt hatalmas tömeg, szerencsére. Ez a hely néha olyan lelombozó és nyomasztó, most sem lennék itt, ha nem muszáj. Előbb Bence röhögött ki, majd Gabe. Aztán egyik sem folytatta, miután közöltem, hogy én csak egy hétig vagyok, nem egy életre kárhoztattam a Sátán pöcegödrébe. Kellemetlen. Sőt, ahogy hallottam, Luna sem állandó vendég.
- Azt csicseregte egy pávaszemes, öltönyös madár, hogy nem állsz messze a visszatéréstől... ilyen jól megy?
Őszintén nem voltam annyira tisztában sokak dolgaival, mint mások, akik áskálódnak a környezetemben, de több jutott el hozzám, mint az normális lenne egy olyan helyen, ahol dolgozom. Jó, talán elég volt kérdeznem meg kicsit behajolnom blúzban. Könyörgöm, ő akart elhívni a nagyszülei évfordulójára előbb, nem én kezdtem. Nyilván nem megyek mondjuk.
- Ott pont jó lesz - böktem a fejemmel a pad felé, mielőtt még látványosan elindult volna egy mellettünk sétáló alak után a tekintetem egy elégedett hümmögéssel. - Azért nem minden olyan szar itt.
Szál megtekintése
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 20. 21:35 | Link


×××

Van, akinek ez a nap nem lett a szerencsenapja. De én nem tudom sajnálni, elég szomorú. Leginkább egy gondolkozó sóhajjal ignoráltam is az eseményeket, ahogy sikerült egy viszonylag megfelelő üveget kiválasztanom. Jó üzletnek tűnt, meglátjuk. Alapvetően elég nagy plusz pont ennek a helynek, hogy nem undorító papírpoharakban adják a bort, hanem helyi hímzéses üvegpoharakat kapunk. Menő, egyszer kifizeted és az újratöltéskor feleannyit fizetsz, mert már csak a bor kell. Amiből én finoman jeleztem is a pasasnak, hogy elvinnénk a maradékot is, így, beízesítetlenül, bizony.
- Nem árt, ha az ember jó viszonyt ápol megfelelő emberekkel - vontam meg a vállam, mintha ez csak olyan természetes lenne és nem a főnököm szépérzékének lenne hozzá köze. Vannak emberek, akiket hiányolok magam körül, ilyenkor szeretek érdeklődni mi van velük. Az utóbbi időben többen kerültek ide, vagy más országba, mint szerettem volna. Engem a munkám csak az Isten háta mögé vitt és mindig oda vissza.
- Ha adhatok egy tippet, két bódéval arrébb egy pesti nő árul, vagy egy mogyoróvarázs nevű kávéja, szerezz egyet holnap reggel és mondd, hogy naranccsal szeretnéd. Utána nem lesz szava a kávéra - közöltem jókedvűen, ahogy a bort meglötyögtetve kicsit bele is kortyoltam. Pont tökéletes választás volt. Nem is fűztem hozzá többet, csak bólintva párat figyeltem a Szalamantonos dologra. Nem másztam a kelleténél mélyebbre senki ügyeibe, esetleg ha éppen érdekes volt akadtak kérdéseim, de semmi több. Ellenben az ő ittléte, meg a viszonyuk már közelebb volt hozzám.
- De én. Évekkel ezelőtt is volt a helyhez szerencsém. Hidd el, nem mindenben lehet valami jót találni. De most egész... kellemes a hely látványa - nyilván nem a dekor miatt. Ezért is ültem le nagyon kényelmesen és a fényérzékenység miatt hordott napszemüveg is lassan a táskám mélyére került.
- Egy hét, aztán egy jelentés és elvileg megyek vissza. Remélem addig nem üti fel a fejét valami halálos, nem hoztam a megfelelő blézerem hozzá. De az ott egy nyolcas popsi. Balra, 8 óránál.
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2018. november 21. 00:27 Szál megtekintése
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 21. 00:43 | Link


×××

Elég rég egy hullámhosszon voltunk, hogy nekem ne kelljen túlmagyarázni, neki pedig ne legyen gondja arra, hogy miként adja tudtomra, hogy ez így adja avagy sem. Különben én jobban szerettem mindig is, ha volt, amiben nem értenek velem egyet, csak még szebb így igazságként érvényre juttatni gondolatot. Lehet kicsit függő vagyok.
- Nem ismerem a hogyant és a mikéntet, csak egy elég erős... tipp - préseltem össze az ajkaim visszafogva a nevetést is. Jóval több volt ez a tanács, mint női megérzés, ettől még nyilván mindenkinek megvannak a maga készségei. Én olyan dolgokat tudok megjegyezni emberekről, amik alapból a potenciális veszélyforrást is jelenthetnék. Szokások, ételek, italok, környezeti körülmények az életükben. Előbb meg tudnám mondani, hogy milyen anyagokkal van tele Gabe vagy Bence lakása, mint azt, milyen színű is a szeme. Nem ugyan abban merülök el, mint sok nő, megesik.
- Igen? Még a végén pozitívan csalódok. Mondjuk, ezer éve nem jártam itt hosszabb időre - vontam meg lazán a vállam, majd elkényelmesedve figyeltem a poharamban lévő bort mielőtt beleittam volna csendesen nézelődve. Nem vonzott a hideg közelsége és maga a kori, de jól elvoltam itt. Nem vagyok tömegiszonyos, kifejezetten vicces tud lenni ha csak figyeli valaki az embereket. Jelen esetben elég konkrétakat böktem ki én is, meg a szőke is.
- Nem, de hidd el ha azok vennének Pesten körül most, akik maradtak, átértékelnéd - néztem rá lelombozva és sokatmondóan. Egyszerűen néha úgy érzem ez ilyen válogatott olvasztótégely. Nem voltak jók külsőleg látványosztályra és nem elég okosak sem, ezért ide kerültek iktatni és azt sem tudják mi zajlik az ajtók mögött. - Az már elég szép. Elég szomorú, hogy még egy tízesbe se futottam a héten... És mi újság a kávékrízisen túl?
Szál megtekintése
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 23. 18:56 | Link


×××

Éppen a kortyolt borom ízlelgettem, ami kellemes meglepetésként ért, hogy nem is olyan rossz, mint vártam, amikor magam elé kellett mosolyogjak. Nem hittem különben jóideje, hogy Luna vagy bárki, aki már idáig ért az életben a tanácsaimra szorulna, de néha akadtak olyan dolgok, amiket más nem tud vagy nem vesz észre. Jó megfigyelő voltam, leginkább mert a suli alatt nem mindig volt mivel operáljak. Nem én voltam eleinte a bomba csaja az évfolyamnak. Megtanultam túlélni, aztán meg élni és túlélni. Most pedig? Túl jól is ment ez meg az, még ha néha hiányzott is valami.
- Leszámítva hogy ezeknek fele nem jut el oda, igen - bólintottam egyet magam elé, ahogy lassan, de biztosan megakadtak a szemeim egy szebb darab, magas barnán, aki éppen zsebre vágott kézzel gyalogolt a bódék felé. Nem volt rossz eresztés, még ha nem is ezért ruccantam ma ki. Kicsit jó volt más csinálni, mint a már bevált lazítások. Elég szar barát tudtam néha lenni, pont ezért a kollégáim álltak a legközelebb ehhez a titulushoz a család mellett. Van, amit le kell nyelni a modoromból, hogy élvezhető legyek.
- Elképzelés? Ha te így hívod - forgattam meg a szemeim. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy olyanról nem elképzelése és víziója van egy nőnek. Különben nekem is lenne, ennyire nem vagyok elvarázsolva, ahhoz látnom kellett volna már. Vagy jobban figyelni, más kérdés. - Én elnéznék egyet minden nap akár - jegyeztem meg kicsit elgondolkodva, hogy aztán a borommal együtt billenjen a fejem a bódé irányába megnézni, mi is amin Luna megakadt. Nem rossz.
- Pizzázó? Ennyire szar a visszatérők bérezése? Vagy ez valami... más? Nem tudom, speciális. Hátráltat valami, hogy visszagyere Pestre?
Szál megtekintése
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 24. 22:30 | Link


×××

Ide jártunk, igen, mi is éltük, ha nem pont így, de mindazt, amit a mostani gyerekek, ettől még nem egy lap volt. A kijelentésem már-már túl határozott is volt és bizony egyetértésre talált a szőkével. Nem mintha nálunk ne lettek volna alakok, akik lecsúsztak, de itt voltunk mi is, akkor meg? Ezt se a szél hordta magától össze!
- Mondjuk a nevén - nevettem el kicsit a dolgot a pohár mögé rejtve az arcom aztán csak keresztbe tett lábakkal dőltem a pad támlájának egy korty bor után. Nem akartam én piszkálni, de valahogy elemileg sikerült a legtöbb ember életébe néha a kelleténél jobban belemásszak. Talán ezért nem lettem volna alkalmas arra, amikre ő, vagy Bence meg Gabe képesek. Nekem nem mindig megy a hallgatás, néha persze igen, de az egészen kivételes.
- Három naponta? Nem is rossz. Én már a havi egy alkalomért is ölnék lassan.
Annyira unalmas a hét és nyolcasok változatlanságában élni. Hova tűntek a jó pasik? Mármint nincs nekem bajom senkivel, igazából hazudnék, ha azt mondanám a kigyúrt alkatra bukom, vagy az ilyen extra jó seggű egyedekért. Elvinném pár körre, de ez más. Egyszerűen intellektuálisan is nulla sok, nekem ez meg számít, ha kell, ha nem. Nem állok le valami fogyatékos anyuci kedvencével, aki a virágot azért hozza, mert anyuka a lelkére kötötte. Meg ebédre nem randizni hanem családi rendezvényre vinne. Jó ég, volt ilyen, ne emlegessük!
- Minisztérium, nagyon tré néha, máskor meg - vontam vállat, tudom, hogy neki sem ez a teteje, de nyilván nem úgy fizetnek minket, hogy milliomosok legyünk. Én jól megvoltam a magaméból, kellően magas a veszélyességi pótlékom is, és amíg nem patkolok el elég jól kitartom magam.
- Ugyan már, Luna, kérlek - billentettem oldalra a fejem, aztán lehúztam egy nagyobb adagot a poharam tartalmából. - Tudod milyen szemétben és szemét között ülök, még ti itt lébecoltok? És nem sietitek el a hazajövetelt - én meg önző vagyok némileg, de nem szeretek úgy dolgozni, hogy nem jár hozzá valami löket legalább szünetekben. Nem beszélve róla, hogy voltak sejtéseim Gabe miért csúszik jelentéssel. Gabe sosem késik.
Szál megtekintése
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. december 5. 19:45 | Link


×××

- Dehogynem - mondtam ki egy hirtelen egybefüggő és stabil kijelentést úgy, hogy még csak rá se kellett nézzek, hogy érezze az égető pillantásom. Elég jól ment már hanglejtésből is egymás ismerése. Én például pontosan tudtam, hogy takargat és szarul csinálja, de büszkén. Ő meg azt, hogy ennyiben úgysem fog maradni. Az időközből amúgy is ügyes következtető vagyok. Meg a stalkerünk is haza szokott esni kávézni és mesélni. Akár munkatársakról is. Olyan nincs, hogy itt valami ne érjen körbe, ha mégis, akkor az éppen Gabe vagy az én dolgom és oka van. Mint most annak hogy ránézzek a vészhelyzeten túl a kedves kollégáimra.
- Félnek, de nem eléggé. Különben most itt sem lennék - húztam el a szám, majd a szőkére néztem látványosan megnézve itt-ott és hümmögve is. - Nem rossz, nem rossz, de nekem túl feminin vagy - jegyeztem meg végül be sem számosítva a nőt. Igazság szerint biztos esetem lenne, ha a saját nemem érdekelne, de eddig nem sikerült süllyednem. Egyrészt pont elég magamat elviselni, az is megerőltető, másrészt más igényeim vannak szervezetileg is. Szomorú, mi? Persze, volt már az a perc meg óra, mikor szarban volt a haza, és voltunk mi édesem meg kedvesem, csak kopjon le az idióta. De ez más kérdés.
- Nem hinném, hogy ez Pesten változna, de legalább mellém teheted te is a formás hátsód és hidd el, ott nagyobb a választék - biccentettem magunk elé, ahol éppen két olyan ötös vagy hatos féle sétált el. Nem volt bennük túl nag potenciál, pedig az egyik nagyon élte volna Luna figyelmét.
- Hát ez az! És neked ez nem is gyanús? - kérdeztem már őszinte háborgással. Nekem ne mondja, hogy ennyi ésszel meg szempillával még nem volt feltűnő, hogy Gabe csendes és nem egyértelmű, mikor mindig az.
- Hat. Milyen pici keze van.... - tettem hozzá éppen csak bele nem nevetve a poharamba, amiből egy újabb kortynak futottam neki.
Szál megtekintése
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 22. 17:35 | Link


×××

- Mintha azzal a mugli reklámmal beszélgetnék - forgattam meg a szemeimet. Éppen csak nem köhög vagy fázott meg senki, legalábbis kettőnk közül biztos nem, így nincs szükség a tudásomra meg semmi egyéb szerre. Bár hogy őszinte legyek először a barátságunk több éves múltja óta felmerült bennem, hogy ideje volna a seggberúgás mellé egy korty teát is itatni vele. Ez a nő tuti megkattant. Szerintem még a táncos időszakában sem titkolt se nevet, se méretet. Ami nagy szó gondolom. - Ismersz - vontam a vállamon vigyorogva, ahogy beleittam a boromba. Nem, nem szoktam fecsegni, nem asztalom a pletyka se, tulajdonképpen a kommunikációm se rajta kívül, bár ott van Gabe, két belsős csávó az osztályról, egy laboros lány, aki még új. Meg a családom. Igazán széles paletta.
- Remek sebész az egyik exem, bár az ágyban egy nulla volt, de a plasztikához ért, olyan nőket csinált pasikból, te sem mondod meg, pedig jó a szemed. Akárcsak nekem - jegyeztem meg elismerésnek szikráját sem ejtve többet. Tényleg nem tartottam a hapsit sokra mint férfit, ellenben valóban, a munkája kifogástalan volt. Azt hiszem sokszor ez a baj, túl intellektuális próbáltam lenni, a legjobbak mégis mindig a véletlenek voltak. Meg mondjuk az aurorok. Volt köztünk hasonlóság Lunával ízlésben, némi.
- Egyre lelombozóbb ez  hely. Gabe is hasonlóan pozitívan nyilatkozott legutóbb, bár mégsem értem miért ül így is itt ennyi ideje.
Vannak rejtélyek, amikbe sosem ütöttem z orrom mélyebben, az egyik ilyen az ő munkája volt, ő se szólt bele az enyémbe és remekül megvoltunk. Lunával másabb volt, azt hiszem ha valakiben meg tudtam bízni, az ő volt, pedig mindig azt mondták sosem lesznek rendes barátaim. Mekkorát tévedtek. Mondjuk a normálistól messze állunk mind, de...
- 7+-ost? - kérdeztem egészen meglepődve, ahogy fel is nevettem a telibe kapott zakózáson. Ennél még én is szebben esem, pedig vannak dolgok, amikhez nem értek. - Még az is kiábrándító, ami ezzel a kézzel nagy - néztem a szőkére sokatmondóan, ahogy lassan a poharam fenekét is ugyan így kellett szemléljem. Igazán el akart fogyni perceken belül.
- Mégsem vagy szétesett és letört. Szóval. 11/10. Az azért elég ritka madár, bárhol. Nem félted?
Szál megtekintése
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 23. 14:09 | Link


×××

- Mindenképpen, majd csendben ott felejtem a névjegyet az asztalodon legközelebb, mikor eljövök tőled - billentettem oldalra a fejem még olyan elégedetten nézve is magam elé. Majdnem tettem ma is valami jót és segítőt. Igazából minden nap teszem, és leginkább heti kétszer, mikor életben tartom valamelyik testvérem. Sokszor elgondolkodom, ha bennem nem maradt volna felelősségérzet a családi örökségből, akkor mi lenne. Már azon túl, hogy nyilván se munkám, se végzettségem.
- Ki nem, aki az osztályon dolgozik, vagy a környéken? - tettem fel a jogos kérdést, és ahogy kint volt, azzal a lendülettel el is nevettem magam. Erre még nekem sincs ellenpéldám, magunkat sem tartottam soha normálisnak, de ugye az unalmas. Nagyon kedveltem Lunát, és minden szar ellenére amit külön-külön felhalmoztunk az életben, nem volt ez érdek barátság. Kivéve ha ruháról volt szó. Ott voltak súrlódások bizonyos estéken.
- Nyolc alatt nem éri meg, még ez a fizetés sem, amit most kapok. Ettől még van akiből nem néztem ki, hogy ilyen tartja helyben - néztem rá sokatmondóan és itt már nem csak Gabe volt terítéken, ezt szerintem ő is érezte. Ügyes terelő, és könnyen kikerül dolgokat, de nem ma kezdtem. Aztán csak nevettem, de olyan könnykicsordulósan, még le is kellett a kézfejemmel töröljem, mikor csillapodott a dolog. - Nevetünk, nevetünk, de igen szar élményeket hoznak - ezt szerintem mindketten beláttuk elégszer, de utólag valóban ilyen. Egy vicc. Ott még nem tudod sírj vagy nevess.
És éppen én is ezt éreztem, ahogy a szőkét hallgattam, még egy fájdalmas, már-már teátrális sóhaj is elhagyta a számat. De én leszek az utolsó aki követ vet rá. A kapcsolatoknál nagyobb sz-patás a világon nincs, én is tudom, nem fogok neki arról papolni, mekkora király lenne belevágni, ettől még nálam is pesszimistább éppen, ami mostanság teljesítmény.
- El, nem vagyok kezdő - ingattam meg a fejem, majd kihúzva a táskámból kirántottam a dugót az üvegből. - Tudod, annyit sz-ptunk már, nem mindegy, hogy még egyszer megpróbálni mit hozhat?
Szál megtekintése
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 27. 17:35 | Link


×××

- Tény - közöltem egykedvűen kicsit lóbálva a keresztbe tett lábaim közül a felsőt még a szám is elhúzva egy pillanatra. Éppen ezután sikerült egy elég szép darab tekintetére akadnom a boros bódénál és még egy mosolyt is villantottam. Alapvetően se az öltözéke, se a mozgása nem volt lelombozó. Aztán vonult utána az a tinilány én meg ciccegve fordultam vissza  szőkéhez. A pasik sem mind tudják, mi lenne nekik éppen a jó.
- A lakásomba még a bátyám sem engedem be alapesetben, kérlek - nevettem el magam. Ez meg tény volt, ott nagyon kevés ember járt, ennél óvatosabb vagyok, aki meg oda jutott, abban mondhatni kellő bizalmat - is - fektettem. Nagylány vagyok, megoldom a csődjeim és a védelmem szintén egyedül. Nem mellesleg nem állok össze a szeméttel, ezért is lehet, hogy az ilyen fogyatékkal élő, aberrált példányokat, mint a jeget nyalt pasas, még csak hírből sem élnék. Kénytelen-kelletlen segítenék én is a túlvilágra lépnie.
- Néha nem elég erős az a természetes szelekció, ő is itt van - nevettem el magam, ahogy az utolsó kortyot is lehúztam és már kutattam is a palack után, amit természetesen elhoztunk. Nem vagyunk kispályások, és igazából a rutin meg az évek sok dolgot tanítottak már mindkettőnknek. - Azt semmiképpen, de tény, volt szerencsém elég idiótához és... mondjuk azt nagyzolóhoz, akiről mindig kiderül a végén, hogy annyira ért hozzá, mint egy pék a halpucoláshoz.
Lenéző voltam? Az, és ez mindig így volt, nem sokszor engedem előre ezt, én tudok kifejezetten rendes és kedves lenni, de elég egyszer bebuknia előttem a dolgaival valakinek. Utána ellenségnek sem szeretne engem.
- Ugyan, ugyan - ingattam a fejem. Az nem lenne gyors. Néha mondjuk én is élem ezt a csak legyen vége dolgot drámaian, főleg, mikor megint fellépked az emeletre az a fél kisujjam bicepszű aktakukac, aki a fura virágokat küldözgeti.
- nEm hiSzEM hoGy töBBeT aKAr - még mozgattam is a fejem, ahogy mindezt kellő szarkazmussal megismételtem. A pohárra persze vigyáztam. - Te is tudod, hogy csak félsz, rohadtul el kéne ezt engednünk, semmi értelme. Nagyobb pofont nem kaphatunk, mint a múltban volt, ha csak... - néztem a szőkére sokatmondóan. Ő is elég laza, ha aggódik, az nem logikán alapul. 11, mi?
Szál megtekintése
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. február 1. 14:34 | Link


×××

- Azt a szivárvány lábánál tartjuk, tudja a helyet, el se kell lopja - forgattam meg a szememet. Arany, huh? Nem hittem, hogy Arthur valaha, bármelyikünknek is a családban rosszat akarna, mert ha ez igaz volna, már annyi meg annyi lehetősége volt, amivel nem élt, hogy az csőd. Bár nem mondhatnám se magam, se őt, de Emmát se a szerencsés fajtának, meg úgy igazából kiterjesztve a családunk is elég furák vagyunk. Tegyünk engem Maja mellé. Már a húgom is elég más természet, bár benne érzem néha azt is, mennyire hasonlítunk. Azért én felhoztam már a bro-nak, hogy ha nem vigyázunk, mehetünk a kiscsaj esküvőjére a macskáinkkal. Illetve inkább kutyánk lenne, de a lényeg marad.
- Bár, múlt hónapban egy gyakorlati órán éppen fejlesztettünk vírusokat, az egyik lány elég ígéretes, összehozott - bár véletlenül - egy kizárólag Y kromoszómát támadót, amely az immunrendszerileg hibás példányokat örökre letarolja - és erre én még lelkes is voltam. Legalább annyira, mint most elmesélve. Mondjuk azt, hogy vannak pillanatai a munkámnak, mikor rám is rám tudnák akasztani, hogy klinikai eset vagyok. Meg lehet próbálni, meglátjuk ki kerül be előbb és mivel... oh. Inkább ne emlegessük. - Durva, de legalább már mindent láttam - forgattam is meg a szemeim.
Túl gyorsan fogyott ez a bor, már gyanúsan méregettem a bódét és a köztünk lévő távolságot, de ugye én sem tudok soha a számra ülni, így egy ügyes elhajolással kikerültem hogy nekem vagy a pohárnak maja essen, majd csak ingattam nevetve a fejem.
- Én imádom, mikor harcias vagy, biztos felszednélek ha átpártolnék. De komolyan beszéltem - és nyilván ezzel részben le is zártam. A családunkban a pesszimizmust néha betegségnek érzem, és van olyan, akinél azt hiszem mikor felüti a fejét az is, mert inkább az optimizmusból kiábrándultak depressziója ez. - Aki nem hagyja, azon az ég se segít, én csak azt mondom, használd ki a lehetőségeidet és ne fuss el a kis dolgok elől legalább. Ismerem magunkat, ismerlek. Ha közel a tűz te is elrántod a kezed, pedig amíg nem lángolsz nincs para.
Szál megtekintése
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. február 16. 00:33 | Link


×××

- Olyan lelombozó vagy - billentettem oldalra a fejem nagyokat pislogva felé, majd elgondolkodva hümmögtem. Azt mondjuk most elfogadnám, a nagyanyánk receptje verhetetlen volt, ütött amikor kell, ahol kell és ahogy kell. És még finom is és tuti cukorbeteg leszel tőle, de megéri, ezért a halál is. Kár hogy egy unokája volt a kellően konyhabarát és rá hagyományozta a tudását. Nyilván nem Arthur. És nem is én. Szomorú. De van ilyen rendes az unokatesónk, hogy osztozik a művén.
- Gyakorlatvezetőként korlátlan hozzáférésem van minden valaha készült egyetemi mintához - közöltem nemes egyszerűséggel, ahogy az utolsó utáni korty is lecsúszott a torkomon. Nem rossz, de kevés, mint a legtöbb esetben kettőnknek az ital, a rutin meg az évek edzettek minket szerintem. Mert azért emlékszem én még hogy két martini után hogy keltünk mondjuk az alapképzés alatt. Aztán nézz ránk most. Elő is szedtem a maradékot és érezve, hogy neki is szüksége van rá, mikor már éppen nem hadonászott meg ölelte magát vagy tárta el a kezeit és fix volt  pohár, megtöltöttem az övét, majd a sajátom.
- Ez nem egy hipermarket, hogy 3 napig mehetsz és teljes cserével vagy pénzvisszafizetéssel visszaadhatod, nem adnak semmire garanciát, se egy évre, se húszra - jegyeztem meg egész ironikusan is egy-egy részt. Ez a kib-szott életünk könyörgöm, ha mi nem csesztük el eléggé, senki, ettől még én már régen azt éreztem, hogy nálunk vakmerőbb, bátrabb és kevesebb vesztenivalóval bíró páros nincs a világon. Akkor meg? Gyanús is volt ez, de nem akartam én szembesíteni azzal, amit már ő is tud. Maximum célozni.
- Mert mi normálisak vagyunk? Jaj, életem - nevettem el magam, ez olyan abszurd volt a szájából, az enyémből, bárkiéből ránk utalva, aztán Gabe említésén megint csak röhögtem egy kört mielőtt ittam volna. - Nem, ebben elég biztos voltam, jó parti rövid távon, de neked kifejezetten fiatal - jegyeztem meg össze is préselve az ajkam elgondolkodva. Túl sokat tudok, és túl sok a mögöttes tapasztalatom.
- Ugyan, cicám, az életünk mindig is mélytorkos volt, de kihoztuk belőle az élvezeti faktor maximumát. Most is ezt kéne tenned - néztem le rá mielőtt sóhajtottam volna egyet. Nem azt mondtam, változzon meg vagy olyat tegyen, amit nem szokott, egyszerűen minek fél? Kevés nála bátrabb ember van, ahhoz is kellett, hogy kitartson egy ember mellett, aki minden nap halálhírt küldhetett volna. El is jött a nap, de ez más kérdés. - Mit?
Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér