28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 456
Írta: 2019. december 18. 17:08 | Link

Lili

Ruci

Ó, megnyitott! Már hetek óta ezt vártam, hogy végre itt is jégre mehessek. Nem is haboztam, első dolgom volt elhívni Lilit, hogy szórakozzunk egyet némi forró csoki meg süteménye társaságában. Fantasztikusan néz ki a felújításoknak köszönhetően, és nem csoda, hogy ennyien vannak, a falu különlegessége ez a pálya.
– Gyere, próbáljuk ki magunkat végre hazai pályán is – nevettem önfeledten, az ujjamon bizony már egy egyszerű arany karikagyűrűvel. Nem vertük még nagy dobra a dolgot, először csak a személyes kis körünkben közöljük, úgy döntöttünk. Annyira jó, hogy sikerült megtalálnom azt a személyt, aki mellett el tudom képzelni a jövőmet. Persze, néha köztünk is akadtak súrlódások, például a bájitalos mérgezős sztorim, khm, azzal a rózsával, de megoldottuk, miután gondolkozott, hogy amiatt voltam ilyen, és eltüntette, hogy még véletlenül se tudjon tovább hatni rám. Hálás is vagyok neki, mert én akkor éppen nem tudtam tisztán gondolkodni a bűvölt rózsa miatt.
A koriban egyre jobb lettem, és még mindig határozottan nem akarok versenyezni, noha az edzőm fel-felvetette, hogy érdemes lenne kipróbálni magam egy komplett zsűri előtt, amolyan fejlődési mérceképpen. Én még úgy éreztem, nem jött el az ideje.
Én már javában a korim fűzőjével bíbelődtem, az egyik padon. Nem fantasztikus? Korcsolya, barátok, család… na, igen, ezt szeretem ebben az időszakban, hogy együtt lehetek azokkal, akiket szeretek.
Az is hihetetlen, hogy felnőttem. Már alig-alig ismerek magamra, szinte eltűnt az a szeleburdi, minden balhéban benne levős, zabolázhatatlan kislány, aki még elsőben fogta magát é kiment az erdőbe sátorozni, aki megbűvölt egy egész hóemberre való havat, és egyéb dolgok, amiket elkövettem, mostanában egészen megjavultam, mondhatni.
Nem is tudnám megmondani, minek a hatása, de jó volt. És az is, hogy végig a fahéj, a narancs, és a szegfűszeg illata áradozott. Hm, nyamm.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 363
Összes hsz: 891
Írta: 2019. december 21. 08:56 | Link

Gyöngy
Ruha

Megmosolyogtató, hogy ha bár valóban sokat változott, a lelkesedése egyes dolgok iránt ugyanolyan maradt. Most például a tény, hogy együtt korcsolyázhatunk ilyen, és ez jól is esik a lelkemnek, mert tényleg nem nagyon van lehetőségünk ilyenre. Én gyerekkorom óta versenyszerűen űzöm a sportágat, ő pedig csak hónapokkal ezelőtt, szóval ezen kívül, és azon, ha egyszer-egyszer segítettem az edzésbe, nem nagyon volt lehetőségünk együtt jégre menni.
- Semmi extrát nem csinálhatok, mert köt a szerződésem. Az edzéseimre még Ricsi sem jöhet be.
Nem mintha beakarna, meg amúgy is dolgozik olyankor, amikor én a jégen vagyok. Egyre kevesebb versenyemre tud eljönni, habár talán jobb is, mert úgyis csak az újságjába vagy a telefonjába mélyedne, és tudom, hogy ez az ő védelmi mechanizmusa, mert nem akarja látni, ha elesek, vagy, ha rosszabb. Nem hiszem, hogy egyetért vagy, hogy valaha is egyet fog érteni azzal, hogy ennyire hajszolom az adrenalint, hiszen a lovaglás, a tánc, a korcsolya, de még a színészet is olyan veszélyesek, amit ő maga már nem támogat. Mégis, a kapcsolatban ketten vagyunk, a döntéseket ketten hozzuk meg, és tiszteljük a másikat, hogy neki mi a fontos. És tudja, hogy még pár év, és hivatalosan kiöregszem, szóval ha még egy kicsit összeszorítja a fogát, akkor békében fog lezárulni a korcsolyás karrierem.
- Szép a gyűrűd.
Pillantok le rá kacér mosollyal, mert már észrevettem - az első ezred másodpercben -, de gondoltam hagyok neki időt, hogy elmesélje élete nagy fordulatát. Ez egy ilyen év vége, nagyokat fordul velünk a világ.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 456
Írta: 2019. december 21. 23:35 | Link

Lili

A saját korcsolyám, mint mindig, most is tökéletesen passzolt a lábamra. Egyszerűen imádtam ezt a félig-meddig újnak számító hobbit, és főleg azt, hogy ennek segítségével találtam meg életem szerelmét, akivel olyan jó dolgom volt, ő nem akart kényszeresen megváltoztatni, ahogy én se őt. Tőle nagyjából azt csinálhatok, amit akarok, egész addig, amíg azzal nem veszélyeztetem magam, és nem ütközik szabályokba, amiből komoly bajom lehet. És jól esik, hogy félt.
Amikor először pár hónapja barnára festettem a hajam, rácsodálkozott, de nem reklamált érte. Cserébe kaptam tőle egy spéci festett hajra való hajápoló bájitalt. Hát nem édes? Kicsit tartózkodóbb, kicsit hűvösebb jellem, de nem bánom, legalább valamelyikünk képes higgadt fejjel gondolkodni.
- Köszönöm – mosolyodtam el a dicséretre, s miután elkészültem a korcsolyámmal, lenéztem a kezemen levő aranyosra. – Remélem, jövő nyáron ott leszel.
Igen. Jövő nyárra terveztük ezt, amikor már vége a sulinak, hogy legyen időnk megélni a jegyben járást is, és persze, a tanulmányaim befejezése előtt semmiképp sem akartuk. Alig vártam, hogy Emily-t is végre megtaláljam, és beszámoljak, és meghívjam őt is párostól.
- Lennél koszorúslány? – ajánlottam fel. Elsők között gondoltam rá, hogy ott legyen, muszáj. Elvégre neki köszönhetem ezt az egészet, hisz ha akkor tavaly nem hív meg a versenyére, akkor a szünetben sose futok össze szívem csücskével.
Megvártam, hogy együtt tudjunk bemenni, ne kelljen a tömegben a másik után kajtatni.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 363
Összes hsz: 891
Írta: 2019. december 24. 09:40 | Link

Gyöngyvér

- Ilyen hamar összeházasodtok?
Pillantok fel rá csodálkozva, mielőtt a bal cipőm befűzésével végeznék. Figyelek rá, sőt inkább rá figyelek, mert a korcsolyával szinte már összenőtt a lábam, de ez nem jelenti azt, hogy ne figyelnék oda, hogy ne legyen baj belőle. Mindig precízen intézem ezt, mert attól még, hogy élvezem a fájdalmat, nem szeretnék gipszben szenvedni. Az azért egy más szint lenne, és nem vágyom most rá. Felkelve kicsit mozgatom benne a lábamat, hogy tökéletes legyen mindenhol, és még most érezzem, ha valamit változtatni szeretnék, de nem, tökéletes lesz.
- Koszorúslány?
Fogalmam sem volt, hogy erre készül, teljes megdöbbenéssel álltam egy pillanatra vele szemben, majd a következőben közelebb lépek hozzá, és szorosan megölelem. Ez a gesztus nagyon szép, és egészen elérzékenyít. Mondjuk engem az esküvők és gyermekáldások is, úgyhogy karácsonykor végigböngészni a facebookot kész érzelmi hullámzás.
- Nagyon szívesen. Köszönöm, hogy gondoltál rám.
Felelem érzelmektől elcsukló hangon, még az ölelés alatt, majd egy nagy puszit nyomva az arcára, újra kiegyenesedem, és a kezeit fogva, csillogó szemekkel nézek rá.
- Nagyon gratulálok nektek, ez csodálatos!
Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen remek hírekkel szolgált, és ha már hírek, nekem is van egy, bár annak nem biztos, hogy ennyire fog örülni.
- Nekem is el kell mondanom valamit. Januárban elköltözünk Ricsivel. Máshol kapott munkát, és ez egy olyan lehetőség volt, amit nem szabad kihagyni, én pedig támogatom őt, hogy ezt meglépje.
Valahogy fel sem merült se benne, se bennem, hogy ne menjünk, ahogy az sem, hogy egy újabb távkapcsolatot vállaljunk be. Most már együtt hozunk döntéseket, és a döntéseink közösek. Mind a ketten igen nagy részt vállalunk ebben a kapcsolatban, és nincs elnyomás.
- De ne aggódj, jövök még erre, nyárig gyakorlaton vagyok a művházban, meg ott vannak az edzések, és bármikor találkozhatunk, szóval csak annyi lesz a változás, hogy nem itt fogunk élni.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 456
Írta: 2019. december 29. 16:24 | Link

Lili

Kuncogni támadt kedvem, hogy korainak tartja az időpontot. – Annyira nem hamar az, ötödév végére tervezzük, Evgenij mindenképpen szeretné, ha befejezném az alap tanulmányaimat, és csak utána ugrunk fejest az életbe.
Azt még nem döntöttem el, hogy Moszkván belül is hol, de biztos lesz továbbtanulás, addig meg Evgenij javaslatával élek, és eljárok expókra meg ilyesmikre, hogy megtaláljam álmaim foglalkozását. A vendéglátás tuti-biztos alap, hobbinak mellette ott a korizás, de még mindig nem akartam versenyszinten űzni. Az nem az én világom, ennyire nem vagyok versenyző-típus.
- Alap, hogy gondolok a legjobb barátaimra. – kacsintottam. – Már csak Emily-nek kell elmondjam. Ő lesz a harmadik, ha beleegyezik.
Az első koszorúsom a húgom, Csilla, még szép, imádom a tesóimat, nekik alapból jár az első hely a szívemben.
- Köszönjük, mi is úgy érezzük. Ki gondolta volna, hogy kiütközik rajtam végül a ruszki vér – vigyorogtam euforikus hangulatomban lubickolva. Imádtam Oroszországot, és Evgenijt is, mellette le tudtam valahogy csitulni és komolyabban venni a dolgokat, ugyanakkor megőrizhettem azt a vidám, bohókás oldalamat is, ami nélkül nem tudnám elviselni az életet. Mondhatni, a vidámság a lételemem, és khm, sikerült letennem arról az ötletről is, hogy meglovasítsak három lovagi páncélt és csapjak némi balhét karácsony örömére. Mert nem leszek a suliban az ünnepekre. Családi banzáj lesz, és már alig várom, kivételesen, bár igaz, a tanulnivalókat is vinni fogom magammal a saját érdekemben, hogy ne vizsgaidőszak előtt egy héttel kezdjek el mindent a fejembe tömni.
Khm, mint ahogy első két évben műveltem. Nagyon nem jövedelmező ötlet.
- Ó, nahát! Csak nem előléptetés? – ha nem, az se baj, a lényeg az, hogy nekik legyen jó, és ha így örülnek, én miért lennék ünneprontó? Egy költözés nem a világ vége, létezik egy csomó mód ma már a gyors közlekedésre, akár mugli, akár varázsvilágbeli módszerrel is megoldható. -  Gratulálok! És, merre költöztök? Néztetek már csini házat magatoknak?
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 363
Összes hsz: 891
Írta: 2020. január 1. 09:58 | Link

Gyöngyvér

- Mondjuk ez egy reális elvárás.
Állapítom meg bölcsen. Én nem rohannék, és nem azért, mert rosszat akarnék neki, egyáltalán nem, de Ricsivel mi úgy rohantunk, mintha üldöznének minket. És hova jutottunk? Szakítás és nehéz visszatérés, hosszan tartó bizalmatlanság. Ezek jellemeztek minket, mert mindent akartunk. Mert nem voltunk türelmesek, főleg én nem, és annak ellenére, hogy Eszter többször is figyelmeztetett, a vesztembe rohantam. Nem voltam tekintettel a szavai súlyára, elvakított a lila köd, és nem érdekel semmi és senki, csak Ricsi. Hogy hiba volt-e? Igen is és nem is. Tanulságos időszak volt, önmagam megismerésében is segített. Változtunk. Nem a lehetetlenbe rohanunk, hanem a jövőt figyeljük. Már nem akarok mindent azonnal. Már gondolkozom. Talán Eszter és köztem is minden sokkal felhőtlenebb lett volna, ha hallgatok arra az emberre, aki a legjobban ismeri és a legjobban szereti azt az embert, akit én magam mellett szeretnék tudni az utolsó pillanatig.
- Biztos. Erre hogy lehet nemet mondani?
Nem is értem, hogy ilyet valaki megtenne, hiszen annyira szép dolog, hogy ilyen szinten gondol rád a másik ember, megosztja veled életed legszebb napját. Csak arra kell figyelnem, hogy a csokrot nehogy megint elkapjam, mert Ricsi frászt kapna. Szerintem néha a másiktól is frászt kap, ami a konyha falát díszíti. De más dolog készen állni egy házasságra, és belehajszolni azt a felet, aki ezt még nem érzi. Egyben vagyok biztos. Hogy nem szeretnék úgy gyereket szülni, hogy nem vagyok a felesége. De mivel még van egy jó három évem a jégen, így ezek az események nálunk tolódnak még. Most az első, hogy mind a ketten a karrierünkre és egymásra koncentráljunk. Utána jöhet Kristóf. Igen, egészen biztosan tudom, hogy fiú lesz, és a nevéről is megegyeztünk már, igaz nem olyan módon, mint mások, csak egyszer azt mondta, hogy Kristófnak hívná, és nekem tetszik nagyon ez a név. Ezért lesz így.
- Olyasmi. Nagyon meg volt vele elégedve a volt főnöke, és vinné magával. Először persze csak pár hónap, meglátjuk, hogy mennyire működik, aztán elválik, hogy ott, itt vagy máshol leszünk-e. Nem nagy lépés, kicsiben kezdjük. A Mátrából a Cserhátba.
Aztán lehet, hogy nem olyan lesz, mint hisszük, és vissza az egészet. Apa nem adja el a házakat, viszont Franciék nem már vissza, szóval, ha a kicsiben ott is marad Berci meg Lina, mi mehetünk a nagyba. Eléggé be vagyunk biztosítva, és ez jó.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 456
Írta: 2020. január 10. 13:45 | Link

Lili

Szerencsésnek mondhattam magam. Szuper család, szuper barátok, szuper párkapcsolat… mi kellhet még? Szinte semmi, a kényelmes kis saját otthonon kívül, amit a magunk ízlésére rendezünk be. Abban biztos voltam, hogy a vendéglátásban is megtaláltam a helyem, tudtam, hogy én ott akarok dolgozni. Imádom a pörgést, az eseményeket, hogy szinte mindig van mit tenni. Eddig még a Félszeműben se volt olyan, hogy unatkoztam volna, igaz, általában nem is délelőttösnek kerültem be, tekintve, hogy milyen az órarendem. Talán jövőre le tudok úgy faragni a tárgyaimból, hogy minél kevesebb felesleges terhet tegyek magamra, és az erősségeimre koncentráljak.
- Alig várom, hogy elmondhassam neki – vigyorogva lépkedtem immár a pálya irányába, hogy rálépjek a jégre. – Már csak a ruhámat kell megtalálni addig, meg a tietekét is. Nehogy utolsó pillanatra halasszuk.
Na, igen, minden menyasszony egyszerre vágyálma és rémálma is, a ruhakérdés. Én biztos, hogy kölcsönözni fogom az enyémet, mert nincs az az istenség, hogy én megvegyem egyszer, aztán még évekig tároljam egy eldugott szekrényaljban, hogy tönkremenjen. Azért az egy napért fölösleges megvenni, a kölcsönzés sokkal környezet-tudatosabb megoldás.
- Szerinted sóher leszek nagyon, ha azt mondom, kölcsönözzünk? Óvjuk a környezetünket, amennyire lehet – vetettem fel az ötletem, rálépve a jégre.
- Az csúcs. Lakhatásotok ugye már van? – Azt hiszem, ez az év csodásnak ígérkezik. Körülöttem szinte mindenki remekel a maga életében, persze, néha vannak buktatók, de hát az ég szerelmére, erről szól az élet, fentekről és lentekről.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 363
Összes hsz: 891
Írta: 2020. január 11. 19:59 | Link

Gyöngyvér

Biztos odáig lesz ő is, ahogy én is. Az esküvők mindig csudajó dolgok, én imádom őket. Olyan szép, amikor két ember szerelme így teljesedik be. Én a magam részéről roppant mód romantikus vagyok, és ha eljön majd a nagy nap, tudom, hogy ahhoz az érzéshez foghatót sosem fogok még egyszer érezni. Biztos vagyok benne, hogy csak egyszer megyek férjhez életem során, és abban is, hogy Ricsihez. Ez a kettő, amit teljesen biztosan tudok, és megnyugtat a tudat. Nem érdekel, hogy mikor és hogyan, én ezt az egészet nem erőltetem, és ezt ő is pontosan tudja. Én készen állok rá, ő nem, és nem is hibáztatom érte. Haladunk, a magunk tempójában, és nem kell mindent azonnal megtennünk, hiszen pontosan tudjuk, hogy nálunk az azonnal szokta a legtöbb problémát szülni.
- Ne nevess, de nekem már megvan a ruhám. Mármint nem a kész ruhám, de a terve igen.
Egyszer Cath unatkozott, nem jött ihlete a fellépőruhámhoz, ezért rajzolt egy menyasszonyi ruhát. A menyasszonyi ruhát. A tökéletességet. A terv pedig ott van nála, mert még csak véletlenül se akarom, hogy Ricsi meglássa. Egyrészt, mert lehet, hogy félreértené, másrészt mert babonás vagyok, és nem szeretném, ha látná az esküvőnk előtt. Még az utolsó éjszakát is külön fogjuk tölteni, bár ezt nem mondom el neki jó sokáig, nehogy frászt kapjon.
- Nem, de akár készítettheted is. Ma már rengeteg olyan anyag van, amit utána másra is lehet használni, plusz ez a mágusvilág. Az én fellépőruháimat például Cath mindig összezsugorítja, ha már nem használom, és odaajándékozom a kisebbeknek, akiknek nem telik fellépőruhára. De például a múltkor láttam, hogy már virágokkal is dolgozik, olyanokkal, amiket utána el tudnak ültetni.
Mondjuk én biztos, hogy varratom a ruhámat, mert legyek bármennyire is környezettudatos, azért van, amit nem nagyon tudnék megtenni, és be kell vallanom, hogy a ruhakölcsönzés ilyen. Tudom, hogy sok egyszer felhúzott ruhám van, de szeretem őket, és nem adnám oda senkinek egyiket sem. Az emlékeim.
- Igen, már minden el van rendezve, már csak elindulni kell.
Jövőre. Idén még egészen biztosan itt töltjük a karácsonyt, meg hát mindenfelé utazva. A tömeggel felvéve a ritmust, Gyöngy mellett haladok, és közben figyelem őt, meg a környezetünket is.
- Emily volt a mentorod, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 456
Írta: 2020. január 11. 20:24 | Link

Lili

Alig várom már, hogy belevessem magam ebbe az egészbe. Szinte lubickoltam mostanában, olyannyira, hogy néha úgy érzem, mintha egy teljesen más ember lennék. Sehol sincs már az a szeleburdi, minden lében kanál, rendbontó vörös hajú fenevad, aki voltam, a tanárok rémálma-kölyök. Már a körülöttem levőkből se csinálok átlag heti kétszer hülyét, bőven gondoskodnak arról, hogy le legyen kötve az összes fölösleges energiám, hogy még véletlenül se tudjak unatkozni.
Nem bánom, találtam célt, hobbikat, és sikereket is érek el, a buktatók mellett, amik viszont az élet velejárói. Például, amikor először estem hasra a korcsolyával. Vagy a tériszonyom, amit akkor szereztem be magamnak, amikor lezuhantam elsőben a seprűről egy néhai évfolyamtársam – és most már exem – karjába.
Az mondjuk rém ciki volt. Vagy amikor véletlenül bájitaltanon magamra robbantottam egy üstnyi löttyöt, és bezöldült tőle a képem… a hajam zölden mondjuk jobban tetszett, az még úgy elment, de a zöld pofi az felejtős úgy örökre. Nem áll jól nekem.
- Te mázlista. Akinek egy tervező a barátja az tényleg jól jár – forgattam a szemem, tettetve a sértődöttet, majd elnevettem magam.
- Az átalakítás nem egy rossz dolog, de egy napért én nem szívesen dobnék ki annyi pénzt. Nem szeretek spórolni a hasamon – kacsintottam. Imádtam enni, és szerencsére az alkatom is megengedhette magának, bár azért mostanában figyeltem arra, hogy mit és hogy eszek, és főleg mennyit.
- Ó, ha már jó híreknél tartunk… Cili cicámnak kölykei lettek – közöltem. Három kis apróságnak adott életet, fantasztikus. Kettő cirmos, és egy fehér alapon cirmos mintázatú. – Ha valakiről tudod, hogy cica kéne neki, nyugodtan hintsd el az infót.
Nem árt, ha már most gazdit találok nekik, és reméltem, hogy sikerül a legjobbat megtalálnom nekik.
- Nem csak volt, még mindig annak tartom, hivatali formaságoktól függetlenül. Még mindig eszméletlen sokat tanulok tőle.  Köszi, hogy bevállaltad ezt a napot, kellett már ez a csajos kimozdulás – élveztem, hogy laza tempóban, nyugisan suhantam a jégen. Egész jól ment már, a szintemhez képest, ha azt nézem, hogy a nulláról hova jutottam.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér