28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. december 2. 17:59 | Link

Bogáááár *.*

December. Újra eljött, ami azt jelenti, hogy itt a Mikulás és a karácsony is, meg persze az újév. Imádom ezeket az ünnepeket, főleg az ajándékozás miatt. Imádom az összes ünnepet, melyek-e hónapban vannak. De leginkább a karácsonyt. Ugyanis szeretek adni ajándékot, de kapni még jobban. Amúgy nem tudom, hogy mit adjak a barátaimnak. De még van egy kis időm ahhoz, hogy eldöntsem. Mellesleg hamarosan havazni is fog, legalábbis remélem. Imádok hóembert építeni és hógolyózni. Bár lehetséges, hogy nem kéne hóembert építenem, még a végén úgy járok, mint tavaly. Azóta sem találkoztam Yooji-val és Katával. Bár érthető, hogy inkább elkerülnek.
Na, mindegy. Kiderült ma, hogy a faluban megnyílt egy korcsolya-pálya. Ezért már reggel eldöntöttem, hogy oda feltétlen ellátogatok még a mai nap folyamán. Hiszen vasárnap van és már meg is tanultam, szóval semmi vagy senki sem tarthat engem vissza attól, hogy én elmenjek oda. Ebéd után egy kicsit még átnéztem hétfőre a dolgaimat, s miután végeztem, bementem a klubhelyiségbe beszélgetni a többiekkel. Gyorsan el is telt rajtam a délután, ugyanis már négy óra múlt. Itt az ideje kimenni a faluba.
A vastag fekete pulcsimra még egy meleg kabátot is veszek, hogy meg ne fázzak. Mikor elkészülök, gyorsan előveszem a korim és már ki is lépek a Monstersből. Gyorsan haladok át a klubhelyiségen, utána pedig a folyosókon. Pár perc alatt ki is érek az udvarra. Hideg van, még a leheltem is látszik. Már eltűnt a nap az égboltról, ami ilyenkor – sajnos – teljesen normális. Ugyanis rövidülnek a nappalok. Mármint nem lesz addig a nap az égen, mint nyáron. Sajnos.
Nem sokára már Bogolyfalva macskaköves utcáin lépkedek. Mivel kicsi a falu és a kori pálya a falu központjában van, nem sokat kell gyalogolnom, hogy elérjek odáig.  Mikor meg érkezek, rögtön leveszem a lábamra a bakancsomat és helyette a korcsolyát húzom a lábamra. Amint rálépek a jégre siklani kezdek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 3. 22:21 | Link

Gergely úrfi - sötétedés környékén

Azt csicseregték a jól szituált hóemberek, hogy nyílt egy korcsolyapálya. Kis vöröskénk nyilván nem hagyhatja ki ezt a lehetőséget! Hiszen imád a jégen lenni, még akkor is, ha a száraz földön sem képes stabilan megállni. Minden részeg megirigyelhetné nem létező egyensúlyérzékét. És ezt ma be is fogja mutatni. Feltett szándéka, hogy egy tripla rittbergerrel fog bevillanni a pályára, aztán majd meghajolgat a közönségnek, és elkezd autogramokat osztogatni.
Siet is nagyon, hogy minél előbb belevethesse magát a mókába. Mázli, hogy eddig minden évben korizott (sikerült is mindig eltörnie valamijét), és magával hozta az iskolába szívének nagy szerelmét, amit pár éve karácsonyra kapott szüleitől. Szép fehér korcsolya, apró ezüstös hópihékkel díszítve. Miután magára csomagolt egy adag kényelmes ruhát, amiről úgy gondolta, nem sajnálná, ha elszakadna, vállára veti cipőfűzőjénél összecsomózott koricipőit, és kinyomul a hálóból. Valahol félúton járhat, mikor elvágja az egyik éllel jobb hüvelykujját, de még ez sem töri le hatalmas lelkesedését. Szájába veszi vérző ujjacskáját, akár egy óvodás, és folytatja tovább az ugrándozást.
Egészen elalél az őt fogadó látványtól. Karácsonyfa, vásár, jég, emberek! Hirtelen azt sem tudja, hova kapja fejét a sok látnivaló között. Végül nagy nehezen ráveszi magát, hogy első a testmozgás. Odarohan a pálya szélére, és lerúgja csizmáját. Fél perc múlva már pingvinként totyog a jégen. Igen, ezt minden évben újra kell tanulnia. Így ömm.. a rittbergeres figurát is kénytelen kihagyni.
Tesz pár lépést, majd nagy bátran nekilódul.
-Roxanne! Türürü-tütüttü-tüm-pám! – Kezdi hangosan énekelni kedvenc kűrös nótáját, és úgy tesz, mintha hatalmas tudományt mutatna éppen be. Teljesen átéli, hogy valami hatalmas olimpiai bajnokként száguldozik. Említettem már, hogy sosem tanult megállni? Valahogy ez kimaradt a leckékből, amit apuci adott neki.
Így történik az eset, hogy mikor két kecsesnek alig nevezhető kézmozdulat között kinyitja szemeit, feltűnik neki, hogy hatalmas sebességgel halad egy kissrác felé. Hoppá!
-Bocsiiii! – Visítja már előre, majd direkt elvetődik, hátha ezzel lelassíthatja magát. Ha nem, és Gergő sem reagál időben. Akkor bizony szépen elkaszálja őt. És még csak alig egy perce lépett jégre.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2012. december 4. 00:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. december 4. 16:34 | Link

Zoé
kora délután

Életemben először sikerült úgy kezdenem a napomat, ahogy elterveztem. Végre rá tudtam venni magamat, hogy a hideg és mindennemű nyűgösségem ellenére lemenjek futni egy pár kilométert, ami nem is sikerült rosszul! Bár 3 kilométer után inkább feladtam, egyrészt nem akartam elfáradni délutánra, másrészt pedig a megfázás is kellemetlen dolog, szóval inkább elkerülöm, ha tehetem.
Futás után visszamentem a körletembe és úgy gondoltam, ha már ennyire jól sikerült ez a reggel, akkor bemegyek egy órára. Aha, nem, ctrl + z. Inkább leültem és megcsináltam az egyik hosszabb beadandómat, ezzel el is ment az egész délelőttöm. Mikor kész lettem, felálltam és lecammogtam a konyhába valami kajáért, mert ma még nem igazán sikerült ennem. Egy szelet lekváros kenyér elfogyasztása után visszamentem a körletbe, felkaptam a korcsolyámat és nekiindultam a dolgoknak.
Találkozóm van egy barátommal, akit már évek óta nem láttam, most jó lesz megint összefutni vele.
Az út a faluba nem túl hosszú, de persze nem is túl rövid, pont optimális, meg lehet pont fagyni, mire leér az ember lánya. Még nagykabátban is fázok egy kicsit, én nem ehhez az éghajlathoz vagyok szokva, Argentínában mintha egy kicsit jobb idő lenne. Na nem baj, alkalmazkodunk. A korcsolyapályánál még nincs túl sok ember, bár ahogy egyre közelebb érek, egyre több embert látok. Remélem azért elfogunk férni. Közben pásztázom a környéket, hátha meglátom Zoét, egyelőre sikertelen a keresésem. A pálya széléhez érve megpillantom viszont a keresett személyt és már távolról kiabálok neki.
-Zoé! Itt vagyok! - közben jó nagyokat integetek a jobb karommal és vigyorgok rá, remélem meghallott, mert elég nagy itt a hangzavar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 6. 22:19 | Link

Abigél

Ha beköszönt a tél, az sok mindent jelent a számomra. Dúdolhatom kedvenc karácsonyi dalaimat, ehetem a kedvenc süteményeimet, élvezhetem a fehér, hófödte tájat, a feldíszített utcákat, a hóemberépítést, a Karácsonyfa-díszítést, a kedvenc almás-fahéjas teám és vajsöröm fogyasztását. Egyszóval a téli időszak nekem a meghittséget, a belső nyugodalmat jelenti. A kedvenc elfoglaltságom könyvmoly létemre természetesen a kandalló melege előtti csendes zeneszóval való olvasás, vagy beszélgetés volt mindig is.
 Nemsokára hazalátogatok a téli szünidő alkalmával, ám míg ennek nincs itt az ideje, addig találnom kell valami kikapcsolódást két tanulás között. A szoba melege mindig jobban vonzza az embert, de azért akad kinti tevékenység is bőven. Az ajándékcsomagolást is meguntam, épp jókor, mikor megvilágosodásszerűen eszembe jutott tavalyi karácsonyi ajándékom legkedvesebb unokatestvéremtől. A jégkorcsolyám! Tavaly nagyon sokat használtam, ám úgy érzem, még mindig van hová fejlődnöm, amellett, hogy szórakoztató és egyben megmozgató tevékenység is, nehogy ellustuljak… Szóval magamra kaptam összepasszoló tört fehér sálam és sapkám, előhalásztam fekete, csatos jégkorcsolyámat, és örülve spontán ötletemnek, elsétáltam a bogolyfalvi korcsolyapályához. Odaérve nyugtáztam magamban, hogy nem csak nekem támadt korizhatnékom, de nincs is olyan tömeg, hogy elriasszon. Emellett megakadt a szemem a karácsonyi vásár forgatagán, s már kialakult egy kép a fejemben, miszerint ha elfáradok, megpihenek egy forró tea vagy bor társaságában. Remek estének néztem elébe, úgy éreztem. Igazán megérdemeltnek véltem.
A pálya mellé érve, leültem egy padra, hogy a lábamra húzzam a korcsolyát, és reméltem, nem nőttem ki vagy ilyesmi. Felálltam, és azzal a lendülettel visszaestem a padra. Lesznek itt gondok, gondoltam magamban. Bizonytalanul eltotyogtam a jéghez, remélve, hogy senki nem nevet ki szerencsétlenkedésem miatt. A pálya szélén egy lány állt fehér korival a lábán, úgy tűnt, ő is útrakész, csak még hezitál. Hát igen, egy év alatt elbizonytalanodik az ember. Arra gondoltam, odamegyek hozzá, ha már ő is egyedül van, hátha együtt könnyebben rávesszük magunkat. Nekem nem volt probléma megszólítani egy idegent, így odamentem hozzá.
-Szia! – kezdtem. –Látom hasonló cipőben járunk. – Nevettem el magam, bár nem vagyok az a fajta, aki poénjaival akar bevágódni valakinél.  - Van egy olyan érzésem, hogy te jobban tudsz korcsolyázni, mint én. Együtt minden mókásabb egyébként is! Különben nem is ismerlek még, hogy hívnak? – kérdeztem, majd reméltem, a lány nem veszi zaklatásnak a társaságom.  
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 14:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 23:03 | Link

Bálint

Ennyi ember a világon nincs, olyan nem létezik, hogy a suliban legyenek ilyen sokan, vagy ha mégis, mindenkinek most lett kedve a jeget szántani? Hát ez oltári mondhatom. Csak azt tudnám, én minek jöttem ide le, mikor már most herótom van az egész helytől.
Na mindegy, legalább forralt bor van, ez a lényeg. Már jó ideje szorongatom a kezemben az eldobható poharat, mert mibe másba is szolgálnák fel? Persze nem panaszkodom... már megszoktam, hogy itt nem úgy mennek a dolgok, ahogy otthon. Egyik részem még örül is neki, de az mélyen le van rejtve... jó mélyen.
A pálya szélén sétálgatok, lesegetem a népet, néha elfolytok egy mosolyt, mikor valaki eltaknyol, de ennyi, egyéb érzelmek nem lelhetők fel az arcomon, nem megy. Már annyira megszoktam, hogy mindenem elrejtem, hogy már akkor se tudnám kimutatni, ha akarnám, persze nem akarom, eszem ágában sincs hagyni, hogy nyitott könyvvé váljak.
- Nézzél már körül, idióta...- morgok egy srácra, aki kis híján belém jön, de ennyi. A gyerek meg vállat von, aztán megy tovább. Szeretem, hogy itt senkinek nincs kedve leállni balhézni, az valamiért nekem sem kenyerem, persze, ha úgy van, simán kinyitom a szám, de alapjáraton békés természetnek mondhatom magam. És most... remélem mindenki átérezte az iróniát. Én meg békesség messze állunk egymástól, mióta megölték anyámat, és ahhoz a... nos Gregoryhoz kerültem, csoda, hogy még egy pszichológus se látott, pedig mondták már, hogy rám férne, de kit érdekel?
Megállok a korlátnál, és neki támaszkodok, mert eleget sétáltam már. Kortyolok az italomból, mielőtt kihűlne, és nézem tovább az embereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. december 10. 18:28 | Link

Leonie ^^

Mikor megérkezek a pályára, rögtön leveszem a bakancsomat és helyette a korcsolyát veszem fel. Mikor rálépek a jégre, kicsit félni kezdek, ugyanis attól tartok, hogy el fogok esni és még a végén rajtam nevetne mindenki. De pár perc múlva úgy siklok a jégen, mint aki ezer éve ezt csinálja. Pedig nem sokszor voltam jégen. Hiszen mikor a nagyinál laktam, ő nem tudott engem elvinni korizni. Sajnos. Ekkor arra leszek figyelmes, hogy valaki annyit mond: VIGYÁZZ! Ám nem tudok arrébb siklani, ugyanis túlkésőn veszem észre a vörös lányt, rám esik.  Kicsit beverem a fejem, de annyira nem fáj. Jó a lánynak, legalább ő puhára esett. A leányzónak sikerül feltápászkodnia és rögtön meg is kérdezi, hogy jól vagyok-e. Rámosolygok és bólintok. Nem tűnik rosszfejnek. Ezután a lány magyarázkodni kezd, amin nevetek egy csöppet.
 - Ne aggódj, nem áll szándékomban épp most elhalálozni. – nevetek tovább. Ami azt illeti, elég vicces lány ez a…. még nem is tudom a nevét. Na, majd megkérdezem! Ekkor a vöröske feláll, aztán rajtam is segít. Szóval most már én is a két lábamon állok. A lány leporolja a kabátom, a nadrágomat, meg mindenemet, mintha olyan természetes lenne az, hogy egy idegen lány egy idegen fiút ˝tisztogat˝. A vörös hajú lány megkérdezi, hogy van-e kedvem vele korizni. Én válaszolnék a kérdésre – természetesen egy igennel - de úgy tűnik, hogy a lány gondolatolvasó. Ugyanis még mielőtt kimondanám a válaszom, meg fogja a kezem és húzni kezd.
 - Én pedig Lasch Gergő vagyok. – mutatkozok be. Próbálom tartani Leonie-vel a tempót. Nagyon kedvesnek és aranyosnak tűnik. Remélem, sokszor fogok vele találkozni, akkor legalább tényleg lenne egy barátom.
 - Amúgy hogyhogy idejöttél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 10. 19:15 | Link

Abigél

Abi…most már ezt is tudom, s mivel jó a névmemóriám, nem lesz gond megjegyezni. Egyébként is illett rá ez a név.
Nem is húztuk tovább az időt, Abi lassan elindult, és jelezte, hogy kövessem bátran, tehát nem volt más teendőm, vettem egy levegőt és nekiveselkedtem. Próbáltam leutánozni a mozdulatait, gondoltam abból nem lehet nagy bajom. Egyébként sosem volt erősségem az egyensúlyozás, de hát itt az alkalom eme képesség fejlesztésére. Próbáltam tudatosítani, hogy korcsolya van a lábamon, tehát célszerű lenne nem sétáló lépésekkel próbálkozni, hanem siklani. Egészen magabiztosnak éreztem magam, de abban a pillanatban, hogy ez megfogalmazódott bennem, éreztem, hogy korai volt elbíznom magam.
Figyeltem a körülöttem szlalomozó diákokat, voltak, akik nagyon ügyesen mozogtak, valaki direkt kereste a kihívásokat, voltak összekapaszkodó lányok, akik bizony ha elestek, együtt estek el. Mint a dominó. Az egyik ilyen csapat be is mutatott egy látványos térdre esést, még jó, hogy nem estek akkorát, gondoltam magamban, de azért mosolyra is húzódott a szám. A pálya szélén is sok álldogáló, megfigyelő diák lézengett, akik nézték a többieket. Legalább nem fázom, gondolkodtam magamban, de biztos jól fog esni egy meleg ital odakinn.
Túl sok gondolat járt a fejemben, tudtam, hogy nem lesz jó vége. A következő pillanatban ugyanis azon kaptam magam, hogy kettőt csapok a kezemmel a levegőben, elvesztem az egyensúlyomat, és már a földön ülök. Hoppá! Annyira azért nem fájt, az ijedtség nagyobb volt, mint a fájdalom, meg kicsit hirtelen történt.
Reméltem, hogy Abi sem ijedt meg, főleg, hogy a következő percben már nevettem magamon. Ez is csak én lehetek… még 2 métert sem mentem, már elestem. Hát, bele kell ebbe még jönni, de hosszú még a tél, a pálya sokáig üzemel, a végére olyan profi leszek, hogy magamra sem fogok ismerni. Titkon reméltem, hogy Abira számíthatok legközelebb is, ha korcsolyázásról lesz szó.
Most inkább azon járt az agyam, hogy a manóba fogok felállni úgy, hogy ne csússzon ki folyton a lábam magam alól. Gondoltam nem erőlködöm feleslegesen, inkább megkérem Abit, hogy segítsen.
- Hé! Hahó! Tudom, hogy béna vagyok, de tudnál nekem segíteni? – kiabáltam oda a lánynak a nagy hangzavarban, remélve, hogy nem fog kinevetni, bár igazából nem tudtam, milyen reakcióra számíthatok.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 14:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2012. december 16. 17:28 | Link

Kőszegi Gábor Tanár úr Bácsi


Hosszú napon vagyok túl, már legszívesebben a falnak mennék. A Roxfort sokkal könnyebb volt, többek között azért, mert magyarul még csak épphogy tudok. Mindent megértek, mindent el tudok mondani, de az az akcentus, ami mindig előjön, az agyamra megy. A férfiaknak azt mondják jól áll, még én is szeretem, amikor nem megy éppen az agyamra, na de az, hogy én magam is nehezen ejtek ki hangokat, baromi zavaró! Próbálom kihúzni magam az órai munka alól emiatt, és amióta itt vagyok, azaz egy hete, nem nagyon kommunikálok emberekkel. Csendes vagyok, mint az új diákok többsége, és elutasító, mint a mardekárosok többsége. Nem illek ebbe az iskolába, bár én ezt már akkor megmondtam, amikor felvetődött, hogy át kell ide jönnöm. Imádom apám emiatt. Több diáktól is hallottam már, hogy bárcsak ne kellene idejárnia, de azt hiszem én vezetem a lázadást. Ezen a hét napon belül körülbelül egy tucat büntetést szedtem össze, aminek jó, ha a felét megcsináltam. Az írásosokat, elsősorban, mivel imádok írni, történetet, verset, könyvet, mindegy, csak gondolkodni kelljen. Olyankor szabadon engedhetem a fantáziámat, nem úgy, mint amikor azt várják el, hogy térden mászva nyaljam fel a padlót. Pfujj.
Felvettem az egyik rakott szoknyámat, ami nagyjából combközépig ér, fehér inggel, és egy blézerrel. Minderre egy szövetkabátot vettem, hogy ne fagyjak szét, a kedvenc cipőmmel, majd megragadtam a korcsolyámat, és elindultam kifelé. Bár nem sok emberrel beszéltem, mivel jó a megfigyelőképességem, kiderítettem, hogy a faluban vagy egy korcsolyapálya, ami ilyenkor télen mindig elérhető. Így hát miért is ne alapon mentem ki, rángattam fel a korit, és léptem a jégre. Köröztem párat, kényelmes tempóban. Mindig is szerettem korcsolyázni, valahogy felüdítő, amikor a szél kicsit belekap az ember hajába, ahogy hajtja magát, amikor rájön, hogy kell megállni. Na meg nem vagyok egy sport ember, ezen kívül mást nem is nagyon tudok csinálni. Már vagy fél órája kint lehettem, és meg kell vallani nem volt valami meleg, így félresiklottam, odaléptem a pulthoz, ahol azokat a meleg italokat adták, ami szinte mindenkinél volt, és kértem egy teát. Szó ne essék ilyenről, szeretem a forralt bort, de most valahogy jobban kívántam egy jó kis teát. Mikor megkaptam félrevonultam annyira, hogy megigyam, majd visszamentem a pályára. Pontosabban visszamentem volna, ha nem sikerül valakibe belebotlanom. Ahogy léptem volna fel a korival, útba érkeztem, így én is, és az engem elgázoló valaki is majdnem a falnak vágódtunk. De csak majdnem.
- Na. - morcosan kezdem visszaegyengetni magam egyenesbe, miközben jobban szemügyre vettem a férfit. - Professzor úr?! - nem kezdtem el mentegetőzni, de még csak elnézést sem kértem. Egyelőre elég annyi, ha megerősítést kapok afelől, hogy valóban a Gemmológia tanárommal van e dolgom. Amennyiben igenleges választ kapok, majd elnézést kérek. Vagy olyasmi.
Utoljára módosította:Samantha H. McSouthernwood, 2012. december 16. 17:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
FELFÜGGESZTETT


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 15046
Írta: 2012. december 20. 21:47 | Link

Dávid
Ruha

Tündérkém hozd ide anyának azt a szívecske formát, na meg azt a csillagot se felejtsd el… Pontosan így kell, látod milyen ügyes vagy? Anya szeme fénye vagy.  Tudod, a konyhában mindig a lányok sürögnek-forognak, a férfi a háznál meg megkeresik azt a csodaszép fát, amit majd együtt feldíszítünk, családként.
Emma mosolyogva ébred gyönyörű álmából. Nem tagadhatja, hogy ez a boldogság, ami kiült az arcára annak köszönhető, hogy ide keveredett, ennek az intézménynek a falai közé. Még új neki az, hogy minden nap találkozzon emberekkel, ráadásul iskolatársaival, eddig többnyire magántanulóként élte mindennapjait, baráti körét pedig gyerekkora óta ugyan azok alkották. Mondhatni, hogy így még elég keveset látott eddig a világból, arról nem is beszélve, hogy a naiv és mindent tökéletesnek látó énje amint előbújik, még lehetnek problémái. Igazi lustaságként nyújtózkodik reggel az ágyikóba, amit jelenleg birtokol, még nem sikerült beszélnie az itteniekkel későn este érkezett előző nap, így az újak szállásán pihen. Reggel a tükör előtt forog egyet, magára mosolyog majd pizsamáját egy fehér-zöld szettre váltja. Hamar felkerülnek a kiegészítői is, amik elengedhetetlenek. Nem nagyon válogat, mer még nem volt ideje komolyabban kipakolni, így amelyikhez hozzáfér és passzol a ruhájához, felteszi, hogy vére elindulhasson körülnézni, mert még semmit sem tud, hogy merre van a klubhelyiségen kívül. Mivel pont hétvégére érkezett meg, ráadásul ünnepek előtt, van egy kis ideje otthon érezni magát és belerázódni az itteni tempóba, mielőtt mély vízbe veti magát. Felveszi kabátját, sálát, kesztyűjét és egy fülmelegítőt, magához veszi a korcsolyát, majd kilép az átmeneti szállásáról. Még tegnap mikor megjött a folyosón hallotta pár diáktól, hogy a faluban megnyílt egy korcsolyapálya, karácsonyi vásárra és hatalmas köztéri karácsonyfával. Arra felé veszi az irányt, hatalmas hókupacok állnak a járda szélénél, arról nem is beszélve, hogy rettentően hideg is van. Összehúzza a kabátját, majd mikor kiér a térre, a vásár felé veszi az irányt. Az egyik kedves árushölgytől forró kakaót vesz, majd a pálya melletti egyik padhoz ballag. Nagyon szeretne korcsolyázni, talán két éve is van már, hogy utoljára jégre ment, de egyedül nem szívesen tenné, vár egy kicsit hátha akad társasága. Addig is elfogyasztja a kakaót, eldobja a szemetesbe a papírpoharat, majd átveszi a korcsolyát. Hatalmas mosollyal az arcán, csillogó kék szemekkel tekint a pályára, ami már úgy vonzza magával, mint a méheket a virágok. Ám azért ott van a félelem is a tekintetében, mert szép lenne, ha bemenne egyedül, aztán elhasalna. Körbenéz, hátha akad valaki, akit ha leszólít esetleg lesz kedve vele menni pár kört, nagyon élvezné a körbe suhanást már és azt, ahogy a haját lebegteti az áramló levegő.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2012. december 20. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. december 22. 19:41 | Link

Bejcsike

Yarista nagyon unatkozó arccal rója az utat a koripálya felé. Unatkozva lóbálja a tavaly kapott csili-vili fekete szuper koriját, ám őt ez nem vidítja fel. Tavaly már próbálkozott ezzel a sporttal, de gyorsan véget vetett az egésznek és Csapó "preffentyű" Annácskát inkább elhívta a faluba, miután letarolta a pályán, mintsem tovább bénázzon. Azonban a Drága megemlítette neki, hogy milyen jó lenne korizni egyet, ezért aztán muszáj gyorsan gyakorolnia pár órát, hogy legalább meg tudjon állni a lábain. Annyi mindent megtesz a lányért, hogy ezt sosem gondolta volna magáról. Eddig ezt simán visszautasította volna, de most nagyon nem így van. Szinte bármit megtenne a lányért, de lehet, hogy a szinte szót ki sem kéne írni. Szerelmes, és ezt magának is nehezen ismerte be, de a tényeken nemigen tud változtatni. Emellett boldog is, mert Candy is alkalmazkodik hozzá, Yar pedig a lányhoz és egyelőre nagyon harmonikusan alakul a kapcsolatuk. ~ Csak így is maradjon, de miért ne maradna így? ~ Melegen öltözködött, kabát, sapka, sál - az utóbbi kettő természetesen Vikings-es -, melegre bűvölt zokni, ami mindig ideális hőmérsékletet biztosít a hidegben a használójának. Megérkezik, és szinte duzzogva veszi fel a korcsolyát magára, majd elindul a pálya felé. Szerencsére talál kifogást, hogy még ne kelljen mennie, meglátja Szakács Beát, akit ő konzekvensen seprűpusztítónak hív, a leányzó nagy bánatára. De most segítséget szeretne kérni tőle, éppen kapóra jött a kviddicses lány.
- Helló Bea! Nem szoktam ilyet, de segíthetnél korizni tanulni, mert nem megy. Mit szólsz? hálám jeléül meg majd kapsz valamit, amit csak szeretnél... Legalábbis, ha teljesíthető és nem ütközik az általános elvekkel és elveimmel. No? Légyszi! - kérleli a lányt, majd gyorsan leül egy padra, mielőtt még hanyatt esne kezdésként mindenki - és az Edictum - nagy-nagy örömére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 08:29 | Link

Katniss

Fehér korcsolya, rajta halványkék hópihékkel. Még Apa vette nekem Londonban, és imádom! Itt toporgok benne a Bogolyfalván létesített korcsolyapályán és várom Katniss-t, akivel mostanra beszéltük meg a találkozót. Közben van időm szemügyre venni a pályát és környékét. A jégen már rengetegen csúszkálnak, piruetteznek és bizony el is esnek. Remélem, azért nem nagyot. A korcsolyapálya szélén köröskörül bódék, kedves, mosolygós nénikkel, bácsikkal, akik különféle aranyos, karácsonyi dolgokat árulnak. Annyira hangulatos az egész, hogy muszáj vennem valamit! Körbemegyek hát a bódék előtt, és végignézegetem a portékákat. Van ott mézeskalács, vaníliás tej, tea, sálak, sapkák és még megannyi kedves karácsonyi ajándéktárgy. Odaszaladok az egyik kedves nénihez, aki teát árul.
-Jó napot kívánok! Két bögre jó meleg, fahéjas teát kérek szépen. Köszönöm szépen! - kifizetem az árát és elköszönök a nénitől.
Remélem, Katniss szereti a fahéjas teát! Tovább megyek a bódék hosszú során, mígnem megpillantok egy zöld medálos nyakláncot. Azonnal beleszeretek! Megveszem, majd becsúsztatom a ruháim alá, hogy korcsolyázás közben ne zavarjon. Ránézek az órára és meglepetten konstatálom, hogy mennyire elszaladt az idő, így futva igyekszem vissza a Katniss-szal megbeszélt találkozási pontra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 17:33 | Link

Katniss

A szám is tátva marad a meglepetéstől!
-Ó, Katniss, ez gyönyörű - suttogom meghatottan, könnyekkel a szememben, és én is átölelem a lányt. - Parancsolj, remélem, szereted a fahéjas teát - nyújtom át Neki az én ajándékomat, majd felteszem a fülbevalókat. - Csodálatos! - pördülök meg. - Még egyszer nagyon szépen köszönöm!
Új fülbevalók, hó, tea, korcsolya... Mi lehetne ennél jobb?
-Bemegyünk a pályára? - kérdezem Katnisst, aztán már rohanok is.
Annyira szeretek korcsolyázni! Valahogy... Olyan mágikus érzés...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. december 28. 16:10 | Link

Sharlotte

Nem egy korcsolyabajnok Viktor, de most valami különös indíttatásból mégis a pályára merészkedett. Emberek, remélem kötöttek életbiztosítást, ugyanis egy katasztrófa fenyegeti önöket. Ajánlom figyelmükbe a nálam megköthető akciós életbiztosítás. Garantálom, hogy többet nem kell aggódnia.
Ja, hogy ez itt most nem a reklám helye? Kár, pedig jó üzletet csinálhattam volna. Na, de ha már csak ez jutott, akkor visszatérnék a nagy gyerek meséjéhez.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy... áhh, ez túl sablonos, hol vagyunk mi a középkorban? Tehát az iskolában vagányan tengette unalmasabbnál unalmasabb hétköznapjait a kelekótya tanonc, amikor is gondolt egyet és lesétált a faluba. Némi forralt borral segített azon, hogy biztosan ne fázzon, és ez a pár deci, vagy liter, ki tudja már mennyi is volt a hőérzetét ugyan helyretette, de a józan eszét minden bizonnyal elvette, ugyanis élre pattanva - értsd: korcsolyát felvéve - vágott neki a korcsolyázó tömegnek. Ennek aligha jó vége lesz.
 ~ Hm... egész jól megy ez nekem. ~ Gondolja magában, csak éppen azt nem veszi észre Viktor, hogy még el sem hagyta a korlátot. Abba kapaszkodva pedig mindenkinek jól megy még a korcsolyázás. Vagyis, ha mindenkinek nem is, de Viktornak igen. Na, de talán megkérhetne valakit, hogy kicsit tanítsa. Férfi méltóságát nem félti, csorba azon ilyentől nem esne.
 - Szia! Ahogy látom tök jól korcsolyázol, megtanítanál engem is? Utána meghívlak valamire. Mit szólsz? -
Még egy csábos Viktor mosoly a végére, a lányok ettől olvadni szoktak, hogy ez a fekete hajú lány is így tesz-e azt hamar megtudjuk, ha nem, akkor majd keres valaki mást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2013. január 8. 21:27 | Link

Mira

*Készítettem egy listát. Azok a helyek vannak rajta, ahova mindenképpen el szeretnék jutni az első évemben. A legtöbb dolog már ki van pipálva. Ilyen például a Cukrászda, ahova még akkor mentem el mikor nem volt listám, de utólag ráírtam, hogy hosszabb legyen. Rajta volt még az Erkély, a Nemzetek Terme, a Nagyterem és a Konyha. Amikre meg még nem jutottam el az a Könyvtár, Kísértetház, Tó és a Korcsolya pálya. A Könyvtárba már illendő lett volna elmenni, de nem vagyok egy nagy könyvmoly. Néhány klasszikust elolvasok, de nagyon nem kutatok új könyvek után. A Kísértetház az a hely, ami vonzza  látogatókat. Több a vendég, mint néhány másik házban, pedig ott semmi élő nem lakik. A legtöbben megbánják, mások még sem tanulnak a hibájukból. A kíváncsiság mindenkiben meg van, furcsa módon még bennem is. A Tó csöndes és, ha leülsz egy fa tövébe alig vesznek észre. Korcsolyapálya csak télen van nyitva ezért került az Elsős évembeli listához. Másik ok, hogy egyik kedvenc téli sportom a korcsolyázás.
Amikor kinézek az ablakon, rájövök, hogy tényleg tél van. Havas a táj, csak az utak vannak letakarítva. Éppen nem esik a hó, de bármikor rákezdhet. Az emberek akik kint sétálnak teljesen be vannak öltözve. Tudom, hogy melyik helyszínt veszem ma célba. Egy farmer nadrág van rajtam egy szürke pólóval és egy fehér kötött pulcsival. A nyakamba kötök egy sálat és felveszem a meleg fekete kabátom. Cipőnek egy meleg sportcipőt veszek fel.
Lesietek az udvarba, mert nem szeretnék sokáig kabátban a melegben lenni. Odakint megcsapja az arcomat a hideg levegő. A szám elé húzom a sálat és próbálok elbújni az emberek elöl. Elég sokan vannak, de fele társaságon látszik, hogy be szeretnének már menni egy épületbe.
A korcsolyapályán jó sokan vannak. Sokan vannak akik még botladoznak, de azok sincsenek kevesen, akiknek jól megy ez a sportág. A kölcsönzőbe megyek először, ahonnan egy negyvenes korcsolyát veszek ki két órára, de még nem tudom mennyi lesz belőle. Kerestem magamnak egy helyet, ahol átvehetem és már kezdem is a bíbelődést a korcsolyával.*
Utoljára módosította:Park Min Woo, 2013. január 8. 21:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. január 11. 08:19 | Link

~ Chuck ~
Egy szabad hétvége


*Mostanában olyan kevés szabadidőm van, ami azt jelenti, hogy nincs időm barátkozni, nincs időm Chuckra, nincs időm gitározni, énekelni és egy csomó olyan dologra amit nagyon szeretek. Tanulnom is többet kellene, elvégre csak el kéne érni valamit az életben... A lényeg a lényeg, hogy elgondolkoztam azon, hogy leadom a jelvényemet. Sokkal több időm lenne más dolgokra és segíteni akkor is be tudnék bármikor bármiben, csak éppen nem lenne jelvényem és így nem lennének kötelezettségeim. Nem igazán tudom mit kellene tennem, mindenesetre nagyon gondolkozom ezen a lépésen.*
~Vajon merre lehet?~*Igen, éppen Chuckot keresem, ami azt illeti nem is kevés ember között, hiszen mindenki kihasználja az alkalmat a korcsolyázásra addig, amíg lehet. Most én is ezen vagyok, így ki is bérelek egy korcsolyacipőt és a szép fehér csizmámat átcserélem egy ugyanolyan szép fehér korcsolyára. Azután pedig még mielőtt jégre mennék veszek egy bögre forró teát és várok, vagyis inkább nézelődök, hátha meglátom a fiút. Az a baj, hogy ezek a téli cuccok olyan egyformák... mindenki be van öltözve. Engem sem biztos, hogy megismer, hiszen van rajtam kötött sapka, kesztyű és sál is. Mondjuk a színük elég feltűnő, a kedvenc színemen pompáznak, ami a türkizkék. Pár csillogó köves flitter is van rajtuk, de persze semmi túlzás. A kabátom is elég különleges darab, de ez fehér és hát itt elég sokan vannak fehérben... mindegy, előbb utóbb biztosan összefutunk.*

Ruha

Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 11. 08:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 11. 21:32 | Link

Miután lepakoltam a bőröndjeimet vidáman indultam el körülnézni. Nem tudtam, hogy hova megyek, hiszen nem ismerem ezt a helyet, ezért csak mentem valamerre. Az úton azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha eltévedek? Majd kipróbálom a Jancsi és Juliskában lévő ötletet, hogy elszórok valamit. Végül is elméletileg Levitás vagyok, okos is talán, csak meg tudom jegyezni, hogy merre mentem. Ha nem… ez van. Kérek segítséget. Feltalálom magam.
Figyelmesen néztem az utcákat, házakat, mindent meg akartam jegyezni, amit látok. Megláttam egy nagy kivilágított házat, amit valamilyen fontos épületnek véltem. Előtte egy nagy feldíszített fa állt, még karácsonyról lehetett itt. Mögötte pedig megpillantottam egy korcsolya pályát. Mosoly került az arcomra. Régen apuék elvittek korizni a befagyott tóra, ott nem jártam sok sikerrel. Szerintem többet voltam fekve a jégen, mint az összes többi ember együttvéve. Pedig szinte minden sportban jó vagyok, de ez valahogy nem megy. Viszont szeretem a kihívásokat, ezért elindultam a korcsolya kölcsönzőhöz. A korikat látva elgondolkodtam. Vajon itt ugyanúgy méretezik a cipőket? Hülye kérdés, tudom, de ki tudja, hogy miket csinálnak a varázslók?
Végül kértem egy 44-t, ami szerencsémre pont a méretem volt. Felálltam, de abban a pillanatban elestem volna, ha nem sikerült volna elkapnom a korlátot. Újabb erőt vettem, és elkezdtem lassan a pálya felé menni. Hosszú próbálkozás volt. Igazából szinte a lábam a levegőben volt, és a karommal a korláton kapaszkodva emeltem magam arrébb. Nem túl bíztató kezdet. A jeget nézve még jobban elbizonytalanodtam. Pedig innen még nem volt ilyen ijesztő. Úgy voltam vele, hogy ha már eljöttem ne forduljak vissza. Letettem a jobb lábam a jégre, aztán lassan mellé léptem. Eddig jó. Sikerült megállnom a jégen. Ez egy tapsot azért érdemel. Elengedtem a korlátot, megpróbáltam elindulni. Hiba volt! Megcsúsztam, egy ideig próbáltam megtartani az egyensúlyom. Úgy néztem ki, mint aki helyben fut. A karommal összevissza kalimpáltam, aztán kész, dobtam egy seggest. Kicsit meglepődtem. Kihúztam magam a pálya szélére, és ott szenvedtem a felállással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 12. 15:23 | Link

A motyogásomat a fiú nem értette. Először én is meglepődtem, hogy miért nem érti, aztán megvilágosodtam. Magyarországon vagyok. Nem kellene elfelejteni. A srác azonban nálam sokkal jobban meglepődött. Olyan fejet vágott, mintha egy elmebeteggel állna szemben. Látszott rajta, hogy nagyon gondolkodott, próbált összefüggéseket keresni, de kicsit összezavarodott. Szóval ilyen reakciót vált ki Magyarországon egy jégen fekvő, franciául motyogó srác. Kicsit vicces látvány. Néha majd meglepem ilyenekkel az embereket. Örülni fognak nekem. De ezt az arckifejezést érdemes látni. A következő mondatomat először megint franciául mondtam. Lehet, hogy emlékezet kiesésem van, hogy nem emlékszem a fél perccel ezelőtti gondolataimra? Inkább megismételtem magyarul is, amin a srác meglepődött. A szeméből csodálkozást olvastam ki. Lehet rájött, hogy nem vagyok elmebeteg? A mondatának eleje kicsit bizonytalan volt, de végül kinyögte. Elmosolyodtam, és bólintottam. Aztán kitört belőle a nevetés. Kicsit meglepődtem, erre tényleg nem számítottam. Az előbb még az ijedtség legmagasabb szintje látszott a szemében, most meg nevet, mint egy őrült. Mosolyogva néztem, aztán kész, nem bírtam tovább, és én is elkezdtem nevetni. A körülöttünk korizók furán nézhettek ránk; két srác akik az előbb egy elég magas színvonalú, látványos esést produkáltak, aztán a földön feküdtek, mint két élettelen hal, most hangosan röhögve fogja a hasát. Hát igen. Mások a valahol találkozunk és nyugodt események között összebarátkozunk elvet vallják, mi azt hiszem, az ismerkedés egyik szokatlan formáját választottuk.
Miután abbahagytuk a nevetést, a kezemet nyújtva bemutatkoztam, amit ő viszonzott. A ruhám félig sikeres helyrehozása után rákérdeztem, hogy amúgy mi is volt.
- Igazából akartam mozogni, de azt hittem, hogy csak álmodok, ezért inkább megfordultam... Aztán rájöttem, hogy mi is a helyzet. Én most korizok másodszorra. Az első alkalommal szinte végig hason fekve csúszkáltam a jégen. Nem bírtam állni... Úgy tűnik ez nem változott, még mindig többet fekszek a jégen, mint állok! -Mosolyodtam el. Fekve kevesebb baj ér. Ha a földön ültem volna, amikor a maszkos-gyilkos nekem jön, kevesebb bajom lett volna. De nem kezdődött volna ilyen izgalmasan a találkozásunk. Bár az biztos, hogy kevesebb folt lenne rajtam holnap.
A srác újra bocsánatot kért, aztán felállt.
- Semmi baj! Jól vagyok! -Mosolyogtam, aztán elnevettem magam. Belekapaszkodtam a palánkba, és elkezdtem felhúzni magam. Így egy kicsit fájt a kezem, de nem törődtem vele.
- Ez az! Állok! -Kiáltottam fel boldogan. Magamhoz képest ez tényleg jó teljesítmény. Csak ne kelljen elindulnom. A maszkos-gyilkos -akire most már ráragadt ez a név- felajánlotta, hogy meghív valami forró italra. Vágytam a melegre, ezért bólintottam. De majd kifizetem én amit kérek, egy apró baleset miatt nem kell rám költenie a pénzt.
- Tényleg jól esne valami meleg! De figyelmeztetlek; a kijáratig van kábé 3 méter... megpróbálok nem rád esni az alatt! -Néztem a fiúra komolyan. A tervem az volt, hogy a palánkba kapaszkodva kihúzom magam. Aha, jó terv. Csak épp akkor jött egy kábé három éves pici kislány, aki nagyon kapaszkodott ott, nem akartam arrébb lökni, így inkább kikerültem. Kapaszkodás nélkül nem igazán sikerült mennem. A második lépésnél megcsúsztam, és hátrafelé kezdtem zuhanni. Remélem, nem szorosan mögöttem jön Gilbert...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 12. 17:56 | Link

Ahogy lemásztam a srácról, kérdéseimmel kezdtem bombázni. Szorgalmasan válaszolt az összesre. Ez kicsit megnyugtatott.
- Ezért nem szeretnék rajzfilmfigura lenni. Max ha én vagyok a főhős, akivel semmin rossz nem történik. -Húzom félmosolyra a számat.
Miután megnyugtatott, hogy rendben van, megtettük a maradék távolságot ami a pad és köztünk volt. A jégen való közlekedést én hason csúszva tettem meg. Furán nézett ki, de innen nem tudok lejjebb esni, maximum ha beszakad a jég. A gumis szőnyegre kiérve kicsit jobban éreztem magam. Itt már nem tudok elcsúszni. Levágódtam a padra, és gyorsan levettem a korit. megmozgattam a lábujjaimat. Aztán felvettem a cipőmet, és felálltam. Sokkal kényelmesebb volt így állni. Nyújtózkodtam egyet, aztán a cipőket a vállamra véve odaléptem a sráchoz. Már ő is készen volt.
- Én szerintem forrócsokit iszok, de majd fizetek én! -Nézett a srácra. A baleset miatt nem kérek kártérítést, azt meg végképp nem akarom, hogy ilyesmivel fizessen le. A mondatom kicsit úgy hangzott, mintha egy csajjal lennék valahol, és neki mondanám, hogy majd én fizetek.
Elindultam a csokis pultok felé. Ha a fiú valami más mellett döntene, akkor is egymás közelében maradnának, mert nincsenek messze egymástól a pultok. Nincs is olyan nagy tömeg, bár azért vannak páran.
- Te mit iszol? -kérdeztem a maszkos-gyilkostól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 12. 20:31 | Link

Szerencsére a fiút könnyű volt lebeszélni arról, hogy ő fizessen. Kijelentésére bólintottam. Most egy-egy az állás. Azért remélem, nem játsszuk tovább ezt a játékot, mert nincs kedvem életem hátralevő részét mondjuk tolókocsiban tölteni. Mert bár nincs vele semmi bajom, azért az nem lehet olyan kényelmes. A csokis pultnál nem volt hosszú a sor. Gilbert kért előbb, aztán én. Odaadtam a megfelelő összeget a férfinak, aztán odamentem a sráchoz.
Rossz szokásom, hogy amint valami a kezembe kerül rögtön kipróbálom, megkóstolom, tesztelem, vagy valami. Így a csokiból rögtön kortyoltam is egyet. Egy jó nagyot.
- Sa bonne *** maman! -Káromkodtam egyet hangosan. A megfagyott nyelvemet hirtelen érő forróság nem volt túl kellemes érzés. Bosszúsan néztem a csokira, aztán inkább lejjebb emeltem a karom, még mielőtt újra megégetem a számat. Lenéztem a fiúra, aki kábé 30 centivel kisebb volt mint én. Így kicsit nehéz belegondolni, hogy egy ilyen alacsony fiú, hogy tud úgy elütni, hogy azt hitték meghaltam. De ezt inkább hagyjuk.
- Franciaországból jöttem. És még nem szoktam meg, ezért voltak az első szavaim franciák. Meg ezért van ilyen akcentusom, amit még én is furának hallok a szavaimban. -Vontam meg a vállam. Kicsit nehéz megszokni, hogy mondanom kell a "h" betűt is. Meg hogy ne franciául szólaljak meg, ha én kezdek beszélgetni.
- Te honnan jöttél? A neved nem tűnik túl magyarnak. -faggatóztam most én. De tény, hogy a Gilbert nem épp magyar eredetű. Vagy az oktatásomban ez a név kimaradt.
A csokim közben elkezdett kihűlni, így már tudtam belőle inni, és a nyelvem se égett le. Jól esett a meleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 13. 17:31 | Link

Miután sikeresen leégettem a nyelvem a forrócsokival, és káromkodtam is egy szépet, a fiú, mondatára úgy döntöttem nem ismétlem el magyarul.
- Jobb, ha nem tudod meg. Ne ez legyen az első francia mondat, amit megjegyzel. -Mosolyodtam el. Nem vagyok az a típus, akinek minden mondatában minimum három csúnya szó van, azért néha nekem is kicsúszik egy-egy.
Megnyugtatott, hogy annyira nem vészes az akcentusom, aminek örültem. Lehet, hogy jó lett volna, ha pár hetet a rokonaimnál töltök, mielőtt idejövök, és akkor talán megszoktam volna a nyelvet. De majd egy idő után így is normálisan fogok beszélni. Vagyis remélem.
- Mi kicsit máshogy olvasunk, mint ti. A betűkapcsolatokból találjuk ki, hogy minek ejtjük, és amikor magyarul olvasok, akkor máshogy ejteném a szavakat. És sok betűt nem ejtünk, mondjuk a szavak végén. Meg vannak igéink, amiket ha ragozunk, akkor teljesen megváltozik a szó. Például az "aller" szóból, ami mennit jelent E/3-ban "va" lesz. Nincs sok közünk egymáshoz. És mi gyorsan beszélünk. Hadarunk. Ahol tanultam magyarul mindig mondták, hogy beszéljek már lassabban, mert nem fogják érteni. Nem tudom, elég lassan beszélek? -Néztem a fiúra. Igazából nem tudom megállapítani magamról, hogy gyorsan vagy lassan beszélek-e, ahogy jön. Néha hadarok, néha nem. Változtatni pedig nem tudok ezen, hacsak nem szól majd mindig valaki.
- Így már értem. Azt hittem, hogy angol vagy, de nincs akcentusod. Ez egy kicsit összezavart.
- Tanulni jöttem, elsős vagyok. Igazából még csak 16 éves vagyok, csak kicsit magasabb, mint az átlag. -Mosolyodtam el. Szeretek ilyen magas lenni. Több okból is jó. Például egy koncerten nem kell ugrálnom, anélkül is mindent látok. Bár a mögöttem állók nem szoktak örülni. Meg kicsit tekintélyesebb vagyok, kevesebben mernek beszólni. Ami jó is. Magasságomhoz tekintélyes izomzat is társul, amit bár kabátban nem annyira lehet látni, azért nyáron nem sokan mernek beszólni. És jól teszik. Eddig nem sokszor volt olyan, hogy valaki nagyon beszólt volna, általában kisebb megjegyzéseket tesznek, amiket én poénra veszek. Csak egy srác ment messzebbre, mint kellett volna. Most nyáron úgy gondolta, hogy erősebb, mint én. Öt perc alatt rájött, hogy egy fejjel magasabb, és sokkal izmosabb srác nagyon könnyen elveri. Azt hiszem eltörtem a kezét... Pedig nem vagyok az az agresszív típus.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. január 13. 18:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 14. 20:26 | Link

- Nem olyan bonyolult a kiejtés, hamar meg lehet szokni -mondom én, akinek ez az anyanyelve. Nekem nem nehéz, de azt nem tudom, hogy másoknak megtanulni bonyolult-e. -Ismerem Agatha Christiet. Szeretem, ahogy ír. -Bár nem ő a kedvenc írom, néha elolvasok egy pár könyvet tőle. Igaz olvasni sem szoktam sokat, leginkább csak ha muszáj, de azért van pár könyv, amit magamtól elolvasok. Az erre szánt időt szívesebben töltöm a gitárom nyúzásával, aminek először örülni szoktak a körülöttem levők, egy idő után valamiért mégis egyedül maradok a szobában. Különös, pedig jól gitározom.
- Nehéz volt a magyart megtanulnom nekem is. Azokkal a ragokkal meg képzőkkel teljesen összezavartak. Azért annak örültem, hogy itt nincs mindennek hím vagy nőneme. Elég a franciában. - Hálát adtam az égi felső-vezetésnek, amiért nincs a magyarban nem. Legalább most nem hadarok. Ami valószínűleg azért van, mert az agyam most úgy működik, mint egy szótár. Meghallgatom, hogy mit mond, magamban lefordítom, válaszolok rá magamban franciául, aztán azt szintén magamban lefordítom, végül ki is mondom. Nem a legjobb módszer, de mindenképp értelmes választ akarok adni. Nem akarom mindenkivel közölni, hogy francia vagyok, bocs ha hülyeséget mondok, ezért inkább gondolkodok, és utána beszélek.
Megjegyeztem, hogy nincs akcentusa, mire ő válaszolt... valamit.
- Ömm, mit mondtál? Bocs, ez egy kicsit...szokatlan volt. Szerintem még nem hallottam. -A mondatával teljesen összezavart. Próbáltam lefordítani, de nem értettem, hogy mit mond. Az agykerekeim gyorsabban forogtak, az összes hasonló szót próbáltam megkeresni, de egyikből sem jött ki értelmes mondat. Így inkább nem próbálkoztam, ha fontos biztos elmondja kicsit másképp, hogy megértsem.
Koromon enyhén meglepődött. Megtorpant, és egy kis ijedtséget véltem felfedezni szemeiben, amik kikerekedetten néztek fel rám. Akaratlanul is elnevettem magam.
Amikor elmondom a koromat mindig meglepődnek, ilyenkor röhögve nézek le rájuk. Egyesek elég érdekes fejeket szoktak vágni.
- Az jó! Lehet találkozunk majd pár órán! -Már nem nevettem, de arcomon ott ült a mosoly, ami jelezte, hogy bármelyik pillanatban kitörhet belőlem újra a nevetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 20. 18:09 | Link

Gilbert

Bólintottam egyet, aztán újra kortyoltam. A poharam aljára nézve még kábé kettő- három kortynyi csoki volt benne. Általában mindig gyorsan meg szoktam inni, de miután most leégettem a torkom, elég lassan ittam tovább.
Az angolban lévő nemekről nem tudtam, de annak mindenképp örülök, hogy nekem már nem így kell megtanulnom. Elég a franciában lévőket tudnom. Sőt, néha az is sok. A következő mondatát nem értettem. Összehúzott szemmel próbáltam kitalálni, hogy mi lehetett az a bizonyos mondat. Egy idő után inkább feladtam, és megkérdeztem. Gil jót derült értetlenségemen, amiért bocsánatot is kért. Nem zavart, hogy kinevetett, inkább az, hogy még mindig nem tudom, hogy mit mondott. Válaszára kicsit én is elnevettem magam.
- Hm. Akkor örülök, hogy nincs akcentusod. –Túrtam bele nevetve a hajamba. Remélem, nem fogok sok olyannal találkozni, aki nagyon durván akcentussal beszél, mert akkor nem sokat fogok érteni belőle. Annál inkább örülnék, ha Franciahonból származóval futnék össze, mert a végére elfelejtem az anyanyelvem.
- Igen. Levitás lettem. –Mondtam ki kicsit bizonytalanul a házam nevét, mert nem voltam biztos benne, hogy magyarul így ejtik. – Te melyik házba jársz? –Néztem a fiú szemébe.
Csodálkozásának adott hangot a fiú, mire először ránéztem, aztán próbáltam megtalálni, hogy mit nézhet. Egy lányt vettem észre, valószínűleg Gil is őt nézte, mert a lány ugrásokat gyakorolt. Szóval így csinálják a profik. Az ugrásokat nézve rájöttem, ahhoz, hogy én is így korizzak -bár sokkal férfiasabban- elég sokat kell még gyakorolnom. Bár elsőre azzal is megelégednék, ha állva tudnék maradni. Nagy eséllyel a fiú is azon gondolkodott, hogy meg tud e tanulni így korizni, mert vissza akart menni.
- Menjünk! De nem vállak felelősséget a testi épségedért! -Néztem rá először komolyan, aztán elnevettem magam. Ha a volt eséseinket túléltük, akkor remélhetőleg most sem lesz olyan durva. Elindultam a padok felé, közben megittam az utolsó korty forrócsokimat is, ami mostanra már egészen kihűlt. A padokhoz érve leültem az egyikre, aztán összehúzott szemmel néztem a korira. Tekintetemmel próbáltam valami olyasmit üzenni neki, hogy ne öljön meg, mert különben megölöm, bár nem valószínű, hogy ettől jobban fog menni a korizás. Miután minkét lábamat sikeresen belehelyeztem a gyilkos cipőbe, felálltam, és a fiúra néztem. Nem tudom, hogy melyik a biztonságosabb: ha ő megy előre, vagy ha én. Inkább rábíztam a döntést.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. január 20. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pazonyi Medárda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 185
Írta: 2013. január 27. 10:09 | Link

Zsolt

Elment a Boglyas térre.Még nem járt itt lassan haladt,hogy el ne tévedjen.A célja a korcsolyapálya volt.Nagyon szeretett korcsolyázni,de nem sok alkalma  volt kipróbálni.Remélte lesz ott több ismerős is.De csak Zsolt Perott volt ott az egyik levitás társa akivel jó barátságban volt.Megörült neki de még körbe nézett egyszer biztos ami biztos.Miután látta,hogy nincs több levitás megnyugodva odament hozzá és megszólította:
-Szia!Korcsolyázni jöttél?
Nevetett,és azt kérte menjenek együtt korcsolyázni.Felvették a korcsolyát,és elindultak a jégre.Elkezdtek beszélgetni:
-Mond csak,te hogy állsz a házival?
Utoljára módosította:Pazonyi Medárda, 2013. január 28. 19:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nevess és a világ veled nevet.

Horkolj és egyedül alszol.
Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. február 12. 00:23 | Link

Egy nagyon régi Zoés játék folytatása. Cheesy

Szerencsére nem kell túl sokat várnom arra, hogy észre vegyenek, bár teszek is az ügyért. Feltűnő egy lány vagyok, mindig is az voltam és hiába múltam el majdnem 2 éve 18, a gyerek még mindig bennem lakozik és néha szeret egy kicsit felszínre törni és produkálni magát.
Rövid a táv közöttünk, nem tart túl sokáig odaérni a lányhoz, bár rásegít az ugrással is. Mikor az egyik ujja a tarkómhoz ér, hirtelen szúrást érzek azon a helyen, ahol az előbb megérintett. Hirtelen a nyakamhoz kapok és picit felszisszenek a kellemetlen érintkezéstől. Először a világért sem akar leesni, hogy ez mi is volt, de aztán eszembe jut.
-Francba, mindig elfelejtem, hogy veled megrázó élmény találkozni. - közben még mindig a nyakamat vakarom, de most hogy rájöttem a miértre, már nevetek a dolgon.
-Szerintem ismersz már annyira hogy tudd, nem te vagy az kettőnk közül, aki késni szokott.
Megforgatom a szemeimet és a mutatóujjammal szolidan oldalba bököm Zoét, csak hogy érezze egy kicsit a törődést. Természetesen közben szemérmetlenül röhögök. Csak régi jó szokás ez nálunk, nem kell komolyan venni.
Szépen csendesen bandukolunk befelé a pálya széléhez, de úgy tűnik a hölgy fülét böki a csend, szóval kérdez.
-Hát, hol kezdjem... Az utóbbi két évet otthon töltöttem, hogy anyámnak segítsek talpra állni kicsit. Közben meg lett egy öcsém is valahol, nem tudom honnan, csak az a szomorú, hogy muter sem tudja. Azért kicsit bánt, hogy apa nevét kapta, holott neki semmi köze ehhez a porontyhoz. Békén kéne hagyni legalább a síron túl szegényt.
A kis monológ végén sóhajtok egy nagyot és megfordulok, hogy leüljek, de abban a pillanatban, ahogy a hátsóm a padhoz ér, felugrok egy kisebb vinnyogás kíséretében. Hideg. Nagyon.
-Ja, meg megy a kviddics orrvérzésig, csapatkapitány lettem, remélem sikerül valamit összehoznunk, eléggé szedett-vedett banda, de nagyon rendesek és szorgosak. - teszem még hozzá az előzőekhez. Újra megpróbálok leülni, ezúttal persze körültekintőbb vagyok, szépen a korcsolya zacskóját a hátsóm alá teszem, így elviselhetőbb, bár sietek a korcsolyahúzással, nincs kedvem vese valamit összeszedni. A munkálatok közben oldalra fordulok, hogy lássam Zoét, bár a hajam ebben némileg akadályoz, és rábambulok egy kicsit, majd megszólalok egy rövid csend után.
-Ugye tudod, hogy most te jössz a mesedélutánnal? - újabb zabolátlan vigyor közben felpattanok és lesem, hogy a társam mikor készül el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Elliot Asa Jacob Knight
Tanár, Melodimágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 1060
Írta: 2013. október 31. 13:04 | Link

~ Lexie ~


Korcsolyázás… nem éppen a kedvelt időtöltéseim közé tartozik, de Lexie kedvéért mégis ráveszem magam a csúszkálásra, és kitudja: talán nem töröm össze magam, mint legutóbb. Jamiet nem lehetett rávenni, hogy eljöjjön velünk, de hát az ő baja, hogy kimarad a mókából. Talán fél, hogy elesik, mi meg kiröhögjük!? Valószínű, hogy ez az oka, de mivel én sem vagyok a korcsolyázása bajnoka, nagy rá az esély, hogy zakózni fogok.
Hamar megérkeztünk a korcsolyapályához, de még nem tartottam elég fontosnak, hogy boruljak párszor, ezért inkább a kirakodók felé vettem az irányt, és szétnéztem, hogy mit is vegyek, és mit ne vegyek. Elég hideg volt, ezért valami forró italt is néznem kellett, s szerencsére az egyik hirdető valamin megláttam, hogy teákat is árulnak. Nekem se kellett több, megfogtam Lexie karját, és finoman húzni kezdtem a bódé fele.
– Gyere teázniiiiiiiiiiiiii. –vigyorogva néztem rá, mint valami öt éves kölyök, aki csokit lát, és épp arra kéri az anyját, hogy vegye meg neki. A különbség annyi, hogy 16 vagyok, és teát látok, Lexie meg nem az anyum. Tök jól megvagyunk egymással, pedig azt hittem nem fog menni vele a barátkozás, de kellemeset csalódtam benne. Lexie is a fontos személyek közé tartozik, és bárkit leütök, ha bántani merné őt.
– Milyen teát kérsz? –kérdeztem mosolyogva, mikor végre sikerült a bódéhoz húznom, és a választékot nézegettem. Mindenfélét szeretek, de leginkább a mentás a kedvencem, így aztán nem is nézem tovább az árlistát, mikor meglátom. Ha Lexienek sikerült választani, akkor kértem a teákat, majd fizettem és elvettem őket, a lányét pedig felé nyújtottam. – Korcsolyáztál már? –lényegében ezért jöttünk ki, és szeretném tudni, hogy mennyire profi benne. Belekortyoltam a meleg italba, közben elindultam arra, amerre lehet korikat szerezni, lopva Lexiere nézve, hogy tudjak válaszolni, ha kérdez valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 31. 22:00 | Link

Keresztesi Hanga Ivett,Keiko Sama és még remélhetőleg mások is

 Elkezdődött a tél. Páran az iskolából összebeszéltünk, hogy lemegyünk, egyet korizni, ami talán egy kicsit nehézkes lesz, hisz Keiko nem tud. Így Hangával és az én drága barátnőmmel elhatároztuk, hogy elmegyünk. Még megkértem Annabell-t Yvonné-t és Boglárkát, hogy jöjjenek, de ők még nem voltak biztosak. Számítottam rájuk, nagyon, hogy eljönnek.
 A megbeszélt időpontban, kiálltam az iskola elé, és vártam mikor érkeznek meg. Az első hó lehullott. Nagyon szép látvány volt, ahogy a hó elterült, a dombok között.  A korcsolyámmal a kezemben várakoztam. Nézegettem a tájat, és nagyon vártam, hogy megjöjjenek a lányok, mert már elég régen nem korcsolyáztam. Eléggé be voltam sózva, vajon mi lesz a pályán. Attól féltem, hogy jó nagyot fogok esni, ami nem lenne kellemes.
 Kicsit már szomorkodni kezdtem, hogy lehet, hogy el se jönnek. Aztán azzal kezdtem nyugtatni magam, hogy biztos csak késnek. Így míg várakoztam, kiszemeltem magamnak egy madarat, és azt követtem tekintetemmel. Szép nagy köröket írt le, és gyönyörű műbukásokat, hajtott végre.
 Egy kicsit már unalmassá vált, ezért felálltam, hogy elinduljak. Már épp leléptem a lépcsőm amikor léptek dobogását hallottam a hátam mögött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. november 1. 21:18 | Link

Rufus :'D

Megbeszéltem Rufussal, hogy az egyik hétvégén érdemes lenne lenézni erre a korcsolyapályára, vagy mi a fenére. [ha már egyszer van] A múltkor lemaradtam a csodáról, az idén tehát úgy döntöttem, hogy jobban kiélvezem a falu által kínált karácsonyra hangoló lehetőségeket. A tervezett első sorban való toporgás kimerült abban, hogy a sokadik napon lebattyogtam a tömeggel. A zsebpénzemből már eleget spóroltam arra, hogy vegyek valami klassz dolgot a vásárban, de még nem szeretném elkölteni. Várok, szemezgetek, aztán majd lesz valami.
Szóval Rufus. Vele úgy látszik az ilyen rendezvényekre sikerül csak eljutnom, ugyanis egy ilyenen találkoztunk először. Vagyis itt volt alkalmunk először beszélgetni. Igazándiból azt sem nevezném valami hű, de nagy dolognak, de mindegy... A lényeg az, hogy a Navine körletben összefutva vele feltettem egy kérdést. Megkérdeztem, lenne-e kedve eljönni velem korcsolyázni. Mindketten siettünk akkor, de szerencsére igent mondott, lebeszéltem vele a részleteket, hogy még a hétvége délelőttjén leugorjunk.
A megbeszélt időpontra felvettem egy farmert, egy zöldes melegítőt és egy hópehelymintás sálat. Bármennyire is szégyen, rettentően tud fázni a nyakam, ha pedig egyszer kifog rajtam a nátha, hetekig nem vagyok képes kiheverni. Szerváltam egy korit, aztán startra készen megcéloztam a pályát. [Na jó, elég ebből a szánalmas szlengből]
Együtt mentünk le a faluból vezető úton. Mindketten egy házba járunk, így volt a legpraktikusabb. Aznap egészen jó hangulatomban voltam... Szívesen beszélgettem volna vele, de nem mertem egyelőre kezdeményezni. Elvoltam magammal és a táj bámulásával, ami ilyenkor egy kicsit szegényes, de sebaj. Mikor megérkeztünk, elégedetten elmosolyodtam, mert nagyon tetszett a látvány, ami előttem kitárulkozott. Szép, én szeretem az ilyet... Megigazítottam a hajam és elindultam egy pad felé, hogy átcseréljem a cipőm, remélve, hogy a fiú is követ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. november 2. 14:25 | Link

Nicholas Brown

Végre itt a tél! Húgocskám vidáman rikoltja, hogy megjött a hóesés. Hurrá! Szorít helyet nekem is az ablaknál és a hideg ablak üveghez nyomjuk az orrocskánkat, miközben nézzük, ahogy nagy pelyhekben hull a hó. Fenséges látvány. Minden fehérbe öltözött. Meleg pulcsit rántok magamra és egy csőfarmert. Szép kék össze állítást egy fehér fülessel koronázom meg, majd kisurranok az ajtón. A kesztyűmön is hópelyhek kavarognak. Sétálok egyet a kastély körül, de csak úgy céltalanul. Sokan kijönnek ilyenkor játszani. Mindenki úgy van vele, hogy majd holnap tanul. Próbálom elkerülni az olyan helyeket, ahol éppen folyik a csata. Gyermek kacagás hallatszik a távolban. Ahogy lépkedek a puha szűz hóban, hallom annak ropogását a talpam alatt. Milyen békés és nyugodt! Egyszer csak a kori pályán lyukadok ki. Elnézem az embereket, ahogy siklanak a jégen. Ekkor azonban egy hívatlan könnycsepp kerül a szemembe. Rosyval itt jártunk tavaly, a legjobb barátom volt, de már nem tanul itt. Borzasztóan hiányzik! Emlékszem, mikor megpörgettem, meg elbújtam és megijesztettem.  Örökké megmaradnak ezek a kis mozzanatok. A teázások, a vacsora Alexéknál, a cukrászda és még sok más.  Felcsatolom a korcsolyát és belibbenek a pályára. Élvezem, ahogyan a szél az arcomba fúj miközben egyre sebesebben cikázok az emberek között. Elönt a mámor. Hátul, ahova kevesen néznek, kihasználom a koris múltamat é forgok egy kicsit. Majd gyorsan tovább is állok és folytatom a korcsolyázást, lassan megyek, hallgatom, ahogy surrog alattam a jég.  Egyszer csak, valaki háttal nekem jön és ledönt a lábamról. Szerencsére nem estem akkorát, de ez a lendület is elég volt, hogy elveszítsem az egyensúlyom és a földön kössek ki.  Megpróbálok föltápászkodni, de ugye bár a jég az csúszós. Ekkor valaki megfogja a kezem és felránt. Bele nézek szép kék szemeibe. Huh, biztos vagyok benne, hogy még nem láttam ezelőtt, mert erre a szempárra emlékeznék.
-Köszönöm szépen.-Mosolygok hálásan. Várom a válaszát, hogy annyit mond, hogy szívesen vagy leáll-e velem beszélgetni is. Ha, igen az jó, de, ha nem akkor korizok tovább...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
FELFÜGGESZTETT


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 15046
Írta: 2013. november 2. 17:51 | Link

Zoémoé



Az ünnepek közeledtével a dolgok egyre sűrűsödtek Emma feje felett. Kismillió apróság van, amit csinálnia kéne, vagy el kéne intéznie, ellenben túlnőttek rajta. Valahogy ma nincs erő benne, hogy ezen tovább törje a fejét, 5-ig a boltban volt, éppen zárni készülődik, de nem azért, hogy elmehessen pihenni. Ma kikapcsolódik, kicsit másképp. Pár napja mikor találkoztak, akkor Zoéval megbeszélték, hogy elmennek korcsolyázni. Már lassan több mint egy éve nem volt korcsolya a lábán, ideje lesz ismét magára kapni és suhanni. Jó, ez túlzás, de itt a tél, és badarság lenne ezt kihagyni. Meg sötétedéskor amúgy is gyönyörű lesz a fények miatt. Botit is elrángatná szívesen, de nem sok ideje van neki sem, de legalább alkalma nyílik egy csajos délutánra is ezzel. Amúgy is jó ideje olyan érzése van, hogy Zoénak lenne mit mesélnie, csak nem tér rá, öreg hiba, de majd most. Elpakolt mindent, majd már zárt volna, mikor megérkezett barátnője.
- Szia, egy perc és mehetünk.
Felkapta a cuccait, majd már indult is kifelé mosolygósan, mint mindig. Van valami ebben a kisugárzásban, amit a mosolyával kelt, mert a környezetére is pozitív hatással van vele általában. Nagy volt a mai hajtás, el is fáradt, de jó volt ez így, Zoé is tudott pihenni. Meg egyébként is sokfelé van mostanában, mert mikor nem dolgozik is sokat látja arra, amerre alapvetően nem igen szokta. De egészen eddig nem kérdezett rá mi oka ennek, szóba került egy-két dolog, az új ismeretségi köréről, de konkrétumokra eddig még nem futotta.
Eszmefuttatása közepette már azon kapja magát, hogy csakhamar a pálya mellett vannak, ahol a cipőjét igyekszik korcsolyára cserélni, még Zoéra pillant.
- Mesélj merre jártál ma! Nagyon megdolgoztat Wayde?
Érdeklődik, hogy mennyire merül ki a tanársegédeskedésben, neki is volt dolga tavaly is bőven, idén szerencsére eddig neki annyira nem, de ahogy hallja a pletykákat, lehet hamarosan több lesz a családi teendője Véda néninek, így többet kell majd beugrania. Szép lesz, élesben, egyedül. Végül is erről szól a gyakorlat és tapasztalatszerzés, nem igaz?
- És Vécseyvel..?
Mi is a helyzet? Bár ezt nem teszi hozzá, felesleges. Érdeklődik egy sokatmondó vigyor kíséretében, miközben belép a pályára, ahol pár lépés után kezd el egyelőre csak forogni egy helyben még Zoét várja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6150
Írta: 2013. november 6. 13:40 | Link

Violetta
November 6. délelőtt

A kastély falai ezen a reggelen nem tartogattak izgalmakat, hiába ébredt a fiú hajnalok hajnalán, a konyhában sem Keiko, sem más diák nem ücsörgött, de még csak a manók sem sürgölődtek. A finomságok előkészítve álltak a pultokon, s étkezőasztalon, a forró tea, tej és hűtött italok sorakoztak a koránkelők előtt, de most csak Noel láthatta a tökéletes ételsereget. Kényelmesen megreggelizett, majd a konyhából kilépve visszaindult a hálókörletébe, hogy átgondolja a mai napot. Az ablakok mellett elhaladva viszont nem tudta nem észrevenni a kinti csodás időt, a hidegbe burkolózott valóságot. A ládájában porosodott egy korcsolya, és csak remélni tudta, hogy a falu utcáin lehetősége lesz hosszú idő óta először felhúzni fekete suhogóit.
Noel egészen izgatottá vált, lépteit siettette kicsit, és alig, hogy leért az alagsorba, a földszinti festmények már láthatták is felbukkanni a fiú loboncos fejét. Sötét farmert húzott, póló, pulóver és bőrkabát vigyázott egészségére, egy-egy kezében a korcsolya lógott, és ő máris kint találta magát az udvaron, hogy aztán Bogolyfalva látványosságai mellett ráleljen magára a pályára.
- Ezt nevezem! - mormogta elismerően, és a polgármesteri hivatal előtt leült egy padra, levette cipőit, és lábára illesztette viseltes korcsolyáit. Szorosra húzta őket a lábfején és bokáján, aztán egy apró sóhaj kíséretében a pályára lépdelt bennük.
A jég tökéletes volt. Mintha őelőtte még senki sem használta volna, sem karc, sem sérülés nem rondított bele a tükrébe. Noel biztos volt benne, hogy varázslattal van dolga, de kétség sem fér hozzá, egy pillanatig sem bánta. Biztos mozdulatokkal lökte el magát, és már csúszott is előre. Legszívesebben felkiáltott volna örömében, teljes káprázat alatt állt. Bal, jobb, bal, jobb, lábai türelmetlenül vezették őt körbe-körbe a hűvös időben. A csuklóján pihenő fekete gumival közben lazára fogta haját, hogy az se zavarhassa meg ebben a tökéletes pillanatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét




Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér