28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Elsős diák


| Beni | Friss hús |
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 253
Írta: 2020. január 2. 03:25 | Link


Úgy volt, hogy ma nem egyedül megyek le a faluba korcsolyázni, de aztán mégis így alakult. Nem bánom, amilyen feldúlt vagyok mostanában, még megbántanám a barátaimat a szavaimmal. Talán a téli forgatag egy kicsit kikapcsol majd, és eltereli a figyelmem a közelmúlt eseményeiről. Az ünnepek alkalmából a nagybátyám feltöltött kellő mennyiségű galleonnal a következő hazautazásomig, amiből futja némi élvezetre is, úgyhogy legalább efelől nyugodt lehetek.
Egy kicsit elkeserít, hogy kezdenek sokan lenni, de még mindig használható a pálya. Kölcsönzök egy, a méreteimnek megfelelő korit, majd megindulok a közeli padok irányába, hogy felvegyem. Egyetlen szabad hely sincs, mert vagy cuccokat pakoltak a padokra, vagy épp öltözködnek valamelyiknél. Ezért mondjuk pipa tudok lenni... Találomra megállok az egyik szélsőnél, és unott hangon megszólítom a rajta ülő fiút.
- Bocsi, foglalt ez a része? Gyorsan átcserélném a cipőmet - magyarázom, ha pedig megengedi, akkor nekiállok a műveletnek. A forró ital gőze természetesen azonnal eljut az orromig, amit nem hagyhatok szó nélkül. - Tök jó illata van - mormogom, de persze nem akarom zavarni, inkább kicsit magamnak jegyzem meg hangosan.
A múltkor már egész jól haladtam a jégen, kíváncsi vagyok, hogy mennyit felejtettem azóta. Biztosan kelleni fog egy kis idő, hogy visszarázódjak. Egyik lábammal már benne is vagyok a korcsolyában, rögzítem, aztán jöhet a másik lábfej is. Szeretek a pályán mozogni, mert olyankor egy kicsit megáll az idő, kizárom a gondolataimat, és a bennem gyűlő feszültség is csökken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2020. január 5. 22:57 | Link

Blanka - zárás után

Fene néz körbe, pedig mindig illene, vagy épp nem, elvégre ez épp pont az a semleges terep, amelyen nem kell aggódni és folyton a háta mögé nézni? Egyelőre mindegy, hiszen olyan friss, hogy még fel kellene venni ritmust, melyre szüksége lesz, akár már holnap. De ma még agya máshogy számol és máshol maradt, nehezebb összerakni a képet, ha agya már rég nem úgy vélekedik, a test annál emberibb és gyengébb annál, mint aminek kiteszi néha, és bár utálja a csendet, a semmit, néha kell. Ahogy aludni is, de ez nem fenyegeti, a jetlag ronda és létező dolog, amely megrágja és még egy darabig nem lesz rendes ritmusa, amelyet úgyis kihasznál... valamire. Aztán majd megzuhan, beáll és megjavul, azonban, ha úgy adódik, az adrenalin megold majd mindent is és felpörgeti az erőművet odabent.
Támaszkodva azonban nem érzi ezt, sem azt, hogy talán lesz később akármi, a hideg kellemesen borzongatja a nyakát és hátát, fejét előre döntve roppan ki nyaka, balra mozdítva ismét, mint aki komolyan beállt teljesen, kényelmetlenül mozdul és nem hiszi, hogy olyan luxushely ez, ahol masszőrök várják azokat, akik meg vannak merevedve. Így vagy úgy.
A lámpák kattanására emeli fel a fejét és egyenesedik ki. Alapvetően nem gondol semmi fenyegetőre, szabad keze mégis zsebe felé indul, automatikus berögződés ez, semmi több. De már ereszti is le, mert már ki is kanyarodik elé az elkövető, a lány sziluettje jelenik meg a fényárban, ő meg a semmis tekintetével követi, pedig csak három másodpercre ha tervezte a megállást, nemhogy társaságra. Homloka ráncolódik, körbepillant, mintha keresne valakit, akihez szólna, majd visszasiklik tekintete rá.
- Én, jégre – úgy ejti ki, mintha a világ leglehetetlenebb dolgát kérnék tőle. Elvileg tud, egyensúlya van, de nem gyerek ő, nem ad ilyesmikre, a szórakozás ezen része tőle idegen meg na, rá kell csak nézni. Megrázza a fejét. - Csússz csak, én nem tudok – könnyebb ezzel lezárni a dolgot, mint tovább húzni. Elnézve persze, jobb a látvány, mintha mondjuk kölykök hada lenne, vagy akár egy, de nem, ennyi nem elég. Semmis marad, a csikkét elpöcköli messzire, majd eltűnik a hóban,
Utoljára módosította:Weiss Arion Ruben, 2020. január 5. 23:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Riley Hope Wayne
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Little AJ
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2020. január 7. 21:15 | Link

Benett

Lábaimat lóbálva figyeltem, ahogyan az emberek csúszkáltak a jégen. Kezemben a forró tea, mely már jól átmelegítette a kezemet, de az illata is nagyon jó volt. Nem volt szíven belekortyolni, pedig azért vettem, hogy felmelegítsen… asszem. Óvatosan emeltem végül a számhoz, és ízleltem meg a forró nedűt. Kellemes érzés járt át, ahogyan fagyott porcikáimat kissé megmelengette. Még néhány kortyot ittam, aztán csak mosolyogva néztem az egyik kisgyereket. Szegény éppen elesett, s mire felkelt volna, a gravitáció visszahúzta. Mentem volna neki segíteni, de mellette termett egy idősebb személy, és segített rajta. Feltételezhetően a testvére. Ilyenkor jó lenne nekem is egy védelmező bátyó vagy nővér… Vagyis régebben jó lett volna, most már igazából nem nagyon kell. Már képes vagyok megvédeni magam valamennyire. Ha nem az öklömmel, akkor varázslattal. Ilyen ez a show biznisz.
– Dehogy, foglalj helyet nyugodtan. –A hirtelen jött unott hangra ugyanolyan hirtelenséggel reagáltam. Természetesen kicsit arrébb is húzódtam, hogy a fiú kényelmesen elférjen a padon. Ez az ülőalkalmatosság amúgy sem az én tulajdonom, hogy ne engedjek rá senkit sem. Na meg most mi bajom származhatna abból, ha átveszi mellettem a koriját. Egyáltalán nem kapok szívbajt vagy ilyesmi. Mert biztos, hogy nem Theon van mellettem. Őt aztán nem engedném leülni. – Fahéjas-almás tea. Imádom. Onnan lehet ilyet venni –ujjaimmal a közeli bódé felé mutattam. Ez az ízkombináció mindig is a szívem csücske volt. A konyhában mindig van egy dobozzal belőle. – Első próbálkozások lesznek? –Kérdésem egy cseppet sem volt támadó jellegű, hanem nagyon is érdeklődő. Ha még igényli, esetleg segítek neki megindulni, de ez a válaszától is függ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 456
Írta: 2020. január 10. 13:45 | Link

Lili

Szerencsésnek mondhattam magam. Szuper család, szuper barátok, szuper párkapcsolat… mi kellhet még? Szinte semmi, a kényelmes kis saját otthonon kívül, amit a magunk ízlésére rendezünk be. Abban biztos voltam, hogy a vendéglátásban is megtaláltam a helyem, tudtam, hogy én ott akarok dolgozni. Imádom a pörgést, az eseményeket, hogy szinte mindig van mit tenni. Eddig még a Félszeműben se volt olyan, hogy unatkoztam volna, igaz, általában nem is délelőttösnek kerültem be, tekintve, hogy milyen az órarendem. Talán jövőre le tudok úgy faragni a tárgyaimból, hogy minél kevesebb felesleges terhet tegyek magamra, és az erősségeimre koncentráljak.
- Alig várom, hogy elmondhassam neki – vigyorogva lépkedtem immár a pálya irányába, hogy rálépjek a jégre. – Már csak a ruhámat kell megtalálni addig, meg a tietekét is. Nehogy utolsó pillanatra halasszuk.
Na, igen, minden menyasszony egyszerre vágyálma és rémálma is, a ruhakérdés. Én biztos, hogy kölcsönözni fogom az enyémet, mert nincs az az istenség, hogy én megvegyem egyszer, aztán még évekig tároljam egy eldugott szekrényaljban, hogy tönkremenjen. Azért az egy napért fölösleges megvenni, a kölcsönzés sokkal környezet-tudatosabb megoldás.
- Szerinted sóher leszek nagyon, ha azt mondom, kölcsönözzünk? Óvjuk a környezetünket, amennyire lehet – vetettem fel az ötletem, rálépve a jégre.
- Az csúcs. Lakhatásotok ugye már van? – Azt hiszem, ez az év csodásnak ígérkezik. Körülöttem szinte mindenki remekel a maga életében, persze, néha vannak buktatók, de hát az ég szerelmére, erről szól az élet, fentekről és lentekről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 893
Írta: 2020. január 11. 19:59 | Link

Gyöngyvér

Biztos odáig lesz ő is, ahogy én is. Az esküvők mindig csudajó dolgok, én imádom őket. Olyan szép, amikor két ember szerelme így teljesedik be. Én a magam részéről roppant mód romantikus vagyok, és ha eljön majd a nagy nap, tudom, hogy ahhoz az érzéshez foghatót sosem fogok még egyszer érezni. Biztos vagyok benne, hogy csak egyszer megyek férjhez életem során, és abban is, hogy Ricsihez. Ez a kettő, amit teljesen biztosan tudok, és megnyugtat a tudat. Nem érdekel, hogy mikor és hogyan, én ezt az egészet nem erőltetem, és ezt ő is pontosan tudja. Én készen állok rá, ő nem, és nem is hibáztatom érte. Haladunk, a magunk tempójában, és nem kell mindent azonnal megtennünk, hiszen pontosan tudjuk, hogy nálunk az azonnal szokta a legtöbb problémát szülni.
- Ne nevess, de nekem már megvan a ruhám. Mármint nem a kész ruhám, de a terve igen.
Egyszer Cath unatkozott, nem jött ihlete a fellépőruhámhoz, ezért rajzolt egy menyasszonyi ruhát. A menyasszonyi ruhát. A tökéletességet. A terv pedig ott van nála, mert még csak véletlenül se akarom, hogy Ricsi meglássa. Egyrészt, mert lehet, hogy félreértené, másrészt mert babonás vagyok, és nem szeretném, ha látná az esküvőnk előtt. Még az utolsó éjszakát is külön fogjuk tölteni, bár ezt nem mondom el neki jó sokáig, nehogy frászt kapjon.
- Nem, de akár készítettheted is. Ma már rengeteg olyan anyag van, amit utána másra is lehet használni, plusz ez a mágusvilág. Az én fellépőruháimat például Cath mindig összezsugorítja, ha már nem használom, és odaajándékozom a kisebbeknek, akiknek nem telik fellépőruhára. De például a múltkor láttam, hogy már virágokkal is dolgozik, olyanokkal, amiket utána el tudnak ültetni.
Mondjuk én biztos, hogy varratom a ruhámat, mert legyek bármennyire is környezettudatos, azért van, amit nem nagyon tudnék megtenni, és be kell vallanom, hogy a ruhakölcsönzés ilyen. Tudom, hogy sok egyszer felhúzott ruhám van, de szeretem őket, és nem adnám oda senkinek egyiket sem. Az emlékeim.
- Igen, már minden el van rendezve, már csak elindulni kell.
Jövőre. Idén még egészen biztosan itt töltjük a karácsonyt, meg hát mindenfelé utazva. A tömeggel felvéve a ritmust, Gyöngy mellett haladok, és közben figyelem őt, meg a környezetünket is.
- Emily volt a mentorod, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Elsős diák


| Beni | Friss hús |
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 253
Írta: 2020. január 11. 20:15 | Link


Megkönnyebbülve dobom le magam a fiú mellé, elsuttogva egy halk köszönömöt is. Ígéretemhez híven igyekszem gyorsan végezni a cipőcserével, egyébként sem szeretek túl sok időt a készülődéssel tölteni. Nem különleges alkalom a mai, mégis ügyetlennek bizonyulok még a gyorsaságot tekintve. A szorítókapcsok nehezen kattannak a lábamon, magába a cipőbe pedig nehéz belegyömöszölni a lábam, pedig nem töri azt, hiszen direkt a méretem kértem. Olyan sokszor azért nem járok le ide, hogy minden hatékonyan menjen ennyi idős létemre. A téli bakancsomból remélem semmilyen szag nem csap majd fel, hogy belerontson a forró tea illatába. Tényleg, hova kéne rakjam az értékeimet, ha végeztem?
- Hm, lehet veszek egyet kori után - vonom meg a vállam, ahogy ráállok a korcsolyára és azt tesztelem, hogy minden készen áll-e a sikláshoz. Mivel sokan hagyják a padok környékén a cuccaikat, ezért remélem az én cuccomat se viszik el, éljen a közbiztonság. Ez azért nem Pest.
- Nos, a többiek lemondták a programot, szóval... - sóhajtok egy nagyot, a mondat végét pedig a fantáziájára bízom. Ebből a szempontból ez nem az én napom, de bőven lesz még alkalmunk arra, hogy bepótoljuk az elmaradt közös korizást, hiszen egészen márciusig üzemel a pálya, ha jól tudom.
Esetlenül a bejárat felé kezdek el totyogni, amikor megakaszt a fiú kérdése.
- Ennyire bénának tűnök? - Nevetek fel félénken. - Voltam már párszor. Csak kijöttem a gyakorlatból... vagyis mindjárt visszarázódom... majd meglátod - magyarázom, ahogy magam elé nézve egyensúlyozni próbálok az élen, mintha magamnak is bizonygatni próbálnám az elhivatottságomat.
- Te még visszamész? Megvárjalak? - ajánlkozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 456
Írta: 2020. január 11. 20:24 | Link

Lili

Alig várom már, hogy belevessem magam ebbe az egészbe. Szinte lubickoltam mostanában, olyannyira, hogy néha úgy érzem, mintha egy teljesen más ember lennék. Sehol sincs már az a szeleburdi, minden lében kanál, rendbontó vörös hajú fenevad, aki voltam, a tanárok rémálma-kölyök. Már a körülöttem levőkből se csinálok átlag heti kétszer hülyét, bőven gondoskodnak arról, hogy le legyen kötve az összes fölösleges energiám, hogy még véletlenül se tudjak unatkozni.
Nem bánom, találtam célt, hobbikat, és sikereket is érek el, a buktatók mellett, amik viszont az élet velejárói. Például, amikor először estem hasra a korcsolyával. Vagy a tériszonyom, amit akkor szereztem be magamnak, amikor lezuhantam elsőben a seprűről egy néhai évfolyamtársam – és most már exem – karjába.
Az mondjuk rém ciki volt. Vagy amikor véletlenül bájitaltanon magamra robbantottam egy üstnyi löttyöt, és bezöldült tőle a képem… a hajam zölden mondjuk jobban tetszett, az még úgy elment, de a zöld pofi az felejtős úgy örökre. Nem áll jól nekem.
- Te mázlista. Akinek egy tervező a barátja az tényleg jól jár – forgattam a szemem, tettetve a sértődöttet, majd elnevettem magam.
- Az átalakítás nem egy rossz dolog, de egy napért én nem szívesen dobnék ki annyi pénzt. Nem szeretek spórolni a hasamon – kacsintottam. Imádtam enni, és szerencsére az alkatom is megengedhette magának, bár azért mostanában figyeltem arra, hogy mit és hogy eszek, és főleg mennyit.
- Ó, ha már jó híreknél tartunk… Cili cicámnak kölykei lettek – közöltem. Három kis apróságnak adott életet, fantasztikus. Kettő cirmos, és egy fehér alapon cirmos mintázatú. – Ha valakiről tudod, hogy cica kéne neki, nyugodtan hintsd el az infót.
Nem árt, ha már most gazdit találok nekik, és reméltem, hogy sikerül a legjobbat megtalálnom nekik.
- Nem csak volt, még mindig annak tartom, hivatali formaságoktól függetlenül. Még mindig eszméletlen sokat tanulok tőle.  Köszi, hogy bevállaltad ezt a napot, kellett már ez a csajos kimozdulás – élveztem, hogy laza tempóban, nyugisan suhantam a jégen. Egész jól ment már, a szintemhez képest, ha azt nézem, hogy a nulláról hova jutottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 893
Írta: 2020. január 18. 10:10 | Link

Gyöngyvér

- Ez igaz.
Mondjuk a barát szó kettőnkre neccesen mondható, mert mik is vagyunk mi? Ő Ricsi egyik numerája, akivel jó barátok, szívesen lógnak együtt, és amint Ricsi megtudta, hogy valami nem oké a nő lelkében, szaladt, hogy megoldja. Mi vagyok én? A folyton féltékeny barátnő, aki ugyanakkor hálás is, mert tudom, hogy miatta rendeződtek a dolgaink Ricsivel, hogy ő az, aki miatt tudom, hogy mindig meg fogjuk oldani a gondjainkat. És én vagyok az is, aki csakazért is belemászott Denis szájába, hogy mind a kettőt bántsam. Nem szoktam gonosz lenni, távol álljon tőlem, de akkor a megsebzett szívemmel ez volt a válaszreakcióm, és azt akartam, hogy rossz legyen nekik. Végül mindenkinek rossz lett, és nagyon hosszú út vezetett a gyógyulásig. Soha többé nem akarom azt érezni, amit akkor éreztem. És egyetlen olyan ok sem lesz, amiért újra ott tartsunk. Megváltoztunk, ő is, én is, és egymáshoz csiszolódva jutottunk el arra a pontra, ahol ma vagyunk. Minden képes tökéletessé válni, csak elég energiát kell belefektetni. Bárhova is sodor minket az élet, együtt leszünk, és ez erősít majd minket minden ponton.
- Mondjuk igaz. Szerintem a kölcsönzött ruha is teljesen megfelel a célnak.
Nem is próbálom meggyőzni, hogy ne így legyen, mert ezt mindenkinek magának kell tudnia. Én tudom, hogy nem tudok nem egyedi ruhában férjhez menni, és abban a ruhában szeretnék, amit megálmodtam. Évek óta tudom, és még éveim vannak addig, hogy Vajdává váljak, de nem bánom, mert minden a maga idejében fog megtörténni, és amikor ott leszünk, csodálatos lesz.
- Gratulálok! Ha tudok valakit, akkor szólok mindenképpen.
Hozzánk nem jöhet, mert Mimi irtó féltékennyé válna, így is, most éppen abban a korban van, amikor szerelmes az "apjába", bújik és udvarol Ricsinek, aki meg még adja is alá a lovat. Amikor először hallottam tőle, hogy "apa mindjárt ad neked valami finomat", akkor lefagyva torpantam meg, és csak néztem, ahogy Ricsi mellkasának simulva, dorombolva szállítódik a törperóka egyik pontból a másikba, majd a kezéből, igen, a kezéből, marcipángolyóval eteti. Ez a kis majom meg mintha az Istenétől kapott volna eleséget, úgy ette a golyót, és vigyázott - esküszöm vigyázott -, hogy Ricsi inge ne legyen koszos. Azóta együtt alszanak, olvassák a tőzsde rovatot, és beszélik meg az élet nagy dolgait. Szóval igen, nálunk kizárt, hogy embergyereken kívül más érkezzen a családba, és azt se tudom, hogyha egy nap megszületik Vajda Richárd Kristóf, hogyan lesz fogadva.
- Nagyon jól bánik a gyerekekkel. Az előkészítőben sokszor látom, hogy milyen végtelen türelemmel van. Csodálom, hogy még nem szülő ő maga is. De nincs is párja, ha jól emlékszem.
Legalábbis én senkivel sem láttam a faluban. Egy időben pletykálta Bözsi néni, hogy Bánkival vannak együtt, de ez mindenképpen kacsa, főleg, ha valaki látja őket együtt.
- Nekem is jót tett, már kicsit ki kellett mozdulnom a versenyre készülés meg a pakolás kettőséből. Evgenij mikor versenyzik legközelebb?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Riley Hope Wayne
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Little AJ
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2020. január 18. 11:48 | Link

Benett

Ameddig a másik fiú a korijával szenved, addig elfogyasztottam a teámat is. Az üres poharat a közeli szemetesbe dobtam ki, utána pedig figyeltem tovább a pályán lévőket, no meg a mellettem készülődőt is. A teás dologra csak elmosolyodtam. Ha vesz, ha nem, nem az én dolgom. Csupán tudtára adtam, hol kaphat majd ilyen finom illatú és ízű teát. Bár utóbbit nem tudhatja, hiszen nem kínáltam meg. Majd vesz magának, ha akar.
– Az elég kellemetlen lehet… –Nincs annál rosszabb dolog, minthogy az előre megbeszélt programokat lemondják. Átéreztem fájdalmát ezzel kapcsolatban, még akkor is, ha az ismerőseinek nyomós okuk volt erre. A piti kifogásokat gyűlölni szoktam. Ha már valami miatt lemondanak valamit, akkor az nyomós indokkal legyen és a legfontosabb az, hogy igaz is legyen. A hazugság itt nem játszik, mert előbb vagy utóbb kiderül mindig, ha valaki füllent. Azt általában olyankor csinálják, ha nincs kedvük, mégsem akar megbántani… Na persze, inkább mondja azt, hogy nem akar jönni, mint kitaláljon valami baromságot kifogásként, nem igaz?
– Dehogy tűnsz annak, csupán érdeklődtem. Lehet kicsit furán fogalmaztam, sajnálom. Még nem igazán beszélem jól a nyelvet. –Egy év nem valami sok idő, hogy tökéletesen elsajátítsam a magyart, de szerintem egészen jól megy. Majd még megkérem apát, hogy tanítson, ha lesz rá ideje. – Uhhum, megyek máris, köszönöm –mosolyogva keltem is fel a padról. Kedves volt tőle, hogy bevárt, annak ellenére, hogy körülbelül öt perce találkoztunk. No meg neki sincs társasága, meg nekem sincs… miért ne üthetnénk el együtt az időt? – Segítsek megindulni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 31
Írta: 2020. január 18. 23:31 | Link

       Árkony Adél
   - Betti - mosolyodtam  el, s megdörzsöltem homlokomat. Csak most vettem észre, hogy rajtam is hagyott nyomot az, ahogy Adéllal összekoccant a fejünk. Szintúgy a tarkómon, ahol a jéggel kerültem közeli kapcsolatba. De persze ahogy ahogy az előbb ő is említette, ilyesmi megesik az emberrel ha jégre lép. Csak hát nem igazán a kellemes élmények közé sorolható a dolog - Igen - feleltem előzőleg feltett kérdésére. Visszagondoltam, mennyit estem mikor még csak tanulgattam a dolgot. Ahogy a szüleim elkapták a kezem, és ismét talpra állítottak. Majd mikor Dominik is korcsolyázni kezdett, nagyon sokat nevettem azon, ahogy csúszkál össze vissza. Emlékszem még milyen durcás képet vágott a kisöcsém, mikor látta, mekkorát virultam azon, ahogy hasra vágódott a jégen - Még a szüleimmel jártam korcsolyázni, nagyon kicsi koromtól - próbáltam egyenletesen végigmondani a mondatot, de az emlékek hatására mégis elcsuklott kissé a hangom
- De minden évben ismét bele kell jönnöm - húztam el kínosan a szám, az előbbi cirkuszba illő mutatványomra visszagondolva - Na és te? Te nem szoktál korcsolyázni? - kérdeztem. Érdekelt a válasza, mert úgy láttam, nagy ámulattal nézi a jégen siklókat. Az előbb is úgy tűnt, van tapasztalata abban, hogy hogyan kell korcsolyával a lábadon mozogni. Akár műkorcsolyázónak is el tudtam volna képzelni.
   A fejemet tapogatva azon tűnődtem, mekkora pukli nő majd vajon rá holnapra. Azt fontolgattam, ha nagyon ronda lesz, vajon a gyengélkedőn tudnak e majd valamit kezdeni vele. A nagyinak volt egy kiváló gyógyfőzete otthon, amivel mindig az ilyen baleseteket gyógyította. Majd megkérem, küldjön egy adagot.
   A szél felélénkült én pedig megborzongtam. Eligazgattam a nyakamban a sálam, s az égre néztem. A Nap még mindig ragyogóan sütött, amitől egy pillanatra el is felejtettem, mennyire hasogat a fejem. A napsütés mindig fel tud vidítani. Ahogy egy bögre forró ital is egy ilyen hideg napon.
   - Jól jönne egy bögre forró csoki - motyogtam magam elé, el is feledve, hogy egy beszélgetés közepén vagyunk éppen. A gondolataim ismét elragadtak a való élettől. Gyakran megesik velem, nem is kissé vagyok miatta szétszórt. Az elmúlt években sokat voltam egyedül. Csak aprócska családom volt nekem, ők pedig elfogadták, hogy sokszor szótlanul ülök az asztalnál, gondolataim sűrűjében, és néha észre sem veszem, ha beszélnek hozzám.
   - Ne haragudj, mondtál valamit? - eszméltem fel. A nagy zajban nem tudtam, hogy az agyam mélyére betóduló hangokból valamelyik Adélhoz tartozik-e.
Hozzászólásai ebben a témában

Az élet nehéz, de menni kell tovább! 🍀
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Elsős diák


| Beni | Friss hús |
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 253
Írta: 2020. január 19. 03:45 | Link


- Most már mindegy - törődöm bele a sorsomba, különben is, úgy néz ki akad társaságom. Széttárom előtte a karjaimat, majd az egyensúlyozással foglalkozom. Kedves tőle, hogy reagálni próbál, de ezt most jobb tényleg csak elfelejteni. Nem haragszom rájuk, mert nehéz összeszervezni ennyi ember napirendjét, ráadásul egy hajszálon múlt, hogy nem kaptunk több házi feladatot, a gyógynövénytan kezd az agyamra menni. Akkor biztos, hogy a jégpálya helyett a könyvtárban lennék. Érthető, hogy a többieknek kicsit sok lett a tennivaló.
- Ja nem, semmi baj - mosolygok rá. - Honnan származol egyébként? Nem is tűnt fel eddig, hogy más az anyanyelved - lepődöm meg az információn. Lehet, hogy túlságosan el voltam foglalva a korcsolyámmal, de az nem rám vallana. A mágia lehet a ludas, a fordítóbűbájokkal nem vagyok képben sajnos, mert szinte valamennyi ismerősöm félig-meddig magyar származású. A DÖK elnökünkről tudom, hogy külföldi, pontosabban ordít a megszólalásairól, de szerintem nagyon aranyos, hogy így próbálkozik, és egyáltalán nem idegesítő a fülemnek.
- Nem kell, de ha elesnék, azért kaparj fel a földről kérlek - nevetek magamon, miután bevárom a fiút és a jégre lépek. Elindulok a korlát mellett, egyik karommal a szegélynek támaszkodva. Hamar eszembe jut a technikája, ahogy ellököm magam és csoszogni kezdek, vagy valami olyasmi. Siklásnak nem elég hosszú, de lépésnek se mondanám, mert nem emelem fel a lábam a helyváltoztatáshoz. A sikertől boldogan pillantok vissza társamhoz, aki ha szerencsém van, eddigre jó eséllyel beér engem.
- Aztán ne tartsd magadban, ha tudsz valami trükköt - vigyorgok rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér