28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 17:33 | Link

Katniss

A szám is tátva marad a meglepetéstől!
-Ó, Katniss, ez gyönyörű - suttogom meghatottan, könnyekkel a szememben, és én is átölelem a lányt. - Parancsolj, remélem, szereted a fahéjas teát - nyújtom át Neki az én ajándékomat, majd felteszem a fülbevalókat. - Csodálatos! - pördülök meg. - Még egyszer nagyon szépen köszönöm!
Új fülbevalók, hó, tea, korcsolya... Mi lehetne ennél jobb?
-Bemegyünk a pályára? - kérdezem Katnisst, aztán már rohanok is.
Annyira szeretek korcsolyázni! Valahogy... Olyan mágikus érzés...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2012. december 23. 21:22 | Link

Rosy

-Imádom a fahéjas teát! Őszintén szólva, minden jöhet ami fahéjas.- nagyon örülök, hogy tetszik neki az ajándékom. Jól eltaláltam. Illik is neki. Jól tettem, hogy hallgattam arra a bizonyos megérzésre.
-Még szép, indulás!- és már futunk is fej fej mellett a korcsolya pálya felé. Bent, a pályán megfogom a kezét és együtt elindulunk. Nagyon kellemes. Olyan szép az élet! Mindjárt itt a karácsony is, ilyenkor ünneplőbe öltözik a világ. Mindenhol égősorok, szép színes díszek...
-Verseny vagy fogó?-kérdezem, és már suhanok is el Rosy mellett. Élvezem a sebbeséget, ahogy a szél csípí az arcomat. Olyan érzésem van, mintha enyém lenne a világ. Legszívesebben átölelném az egész világot. Ilyen a boldogság! Ráadásul, ezt az érzést megoszthatom, egy baráttal! Ez több, mint amit bármikor is álmodni mertem, amikor ide jöttem. Mikor, elkezdődött ez az egész, azt hittem itt is olyan magányos leszek. De, nem! Örülök, hogy tévedtem! Hirtelen ötlettől vezérelve, forgok egyet a jégen. Régen csináltam már, mert sose mertem megmutatni senkinek. Csak a tanáromnak, aki viszont nagyon tehetségesnek tartott. Aztán neki lódulok, és ugrok egyet, majd tökéletes mérlegbe megérkezem, miközben hátra felé haladok, egyenesen Rosyval szemben. Egy kicsit megijedtem. De, aztán hamar emlékeztettem is magam, hogy ő a barátom és sose bántana engem. Az is jó itt, hogy nem kell megvédenem magam. Régen állandóan bántottak, és én mindig némán tűrtem a sorozatos megaláztatásokat. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni a muglik világában. De, itt eddig nem tapasztaltam ilyet. Remélem ezután se fogok! Oda siklok Rosy mellé megfogom a kezét, és tovább andalgunk együtt a jégen, sok másik boldog emberrel együtt....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 24. 00:16 | Link

Endre

- Szeretnél te is venni? Adok belőle, komolyan.
Nem érti a fiút, kínálja, de mégsem kér, de mégis érdekli az ára. Alapjáraton okos lány, de nem szokott hozzá, hogy valaki így bánjon vele. Nem igazán érzi a helyzetet, de a belső kis hangja azt súgja, hogy nem kellene most ezen lovagolni, így elrakva a gesztenyét inkább újra mosolyt varázsol az arcára és úgy néz a fiúra.
- Én is vártam már, annyira szeretek korcsolyázni és olyan jó, hogy nem kellett egyedül jönnöm. Nem szeretek a sok pár és baráti társaság között egyedül járkálni. Két éve még az apukámmal jöttem, de valahogy besűrűsödtek a dolgai, anyu meg sosem szerette annyira a korcsolyázást. Ő inkább a futás híve, azt hiszem azt tőle örököltem, apától meg a korcsolyázást.
Kicsit sokat beszél, enyhén zavarban van, bár amikor nincs zavarban akkor is ilyen sokat beszél, csak olyankor nem csavargatja a haját. Most viszont szinte megállás nélkül. Még jó, hogy nem kötötte fel, most eléggé kétségbe lenne esve. Képzeletben vállon is veregethetné magát, ha eljutna az agyáig ez a gondolatmenet a haja elrendezéséről.
- Látod ott fent azt a négy ablakot, ahol égnek a lámpák?
A magas épület egyik szélső négyese felé mutat az épület ötödik emeletén. Az egész soron csak az a négy ablak ont fényt, a máguskapcsolatok helyi főosztályának szintje az, ahol ilyenkor már szinte senki sem dolgozik, kivéve két embert.
- Az az apám irodája. Rengeteget dolgozik, anya pedig partner ebben.
Ami számára egy kicsit furcsa, mert régebben sokat voltak együtt, most meg nagyon keveset látja a szüleit. Talán ezért is van az, hogy Adorján jobban ismeri őt, jobban tud a dolgairól, és amikor baj volt, akkor hozzá fordult és nem a szüleihez. Furcsa ez a változás az életében és még nem tudta igazán megszokni.
- Nagyon jól, ilyenkor télen valahogy hajlamosabb vagyok arra, hogy gumilabda helyett inkább medvére hasonlítsak és csak a takaró alatt legyek, pedig a vizsgákra össze kellene szednem magam, szeretnék már menő mestertanonc lenni. Tudod, ott lazulhatnék a mestertanonci szinten. Állítólag van ott egy csomó király terem. Van erkélyük, ahol például dohányozhatnak is. Na, nem mintha én dohányoznék, de mivel az ő emeletük van a legmagasabban, biztos csodálatos a kilátás. Már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Közben azért elindul a pálya felé, hiszen ha itt álldogálnak csak, akkor még a végén annyira elkezdenek fázni, hogy lemondanak a korcsolyázásról, amit nem szeretne, mert fél, hogy nem lesz még egy ilyen remek alkalom.
- Szerintem is inkább utána kellene, mert a végén még rosszul leszünk tőle, de utána mindenképpen.
Arra, hogy kérhet bármit elmosolyodik, Endre olyan kedves vele, hogy az már pirulásra készteti. Egy közeli helyre telepszik inkább, ahol a korcsolyáját áthúzhatja, és ha a fiú is kész, megfogva a kezét a jégre húzza.
- Kapj el, ha bírsz!
Elnevetve magát hátat fordít a srácnak és elindul az emberek között, kihívást adva ezzel Endrének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2012. december 28. 13:16 | Link

Tolland Clotan


Boldogan keltem ki az ágyamból, és a mosoly nem akart lefagyni az arcomról. Bár eléggé hűvös idő volt, most az sem zavart. Hihetetlennek tartottam, hogy nyílt egy korcsolya pálya. Itt! Mondjuk az igaz, hogy még soha nem korcsolyáztam, de mindig is vágytam arra, hogy egyszer kipróbálhassam. Mivel ez a lehetőség most úgy néz ki megadatik, muszáj kihasználnom. Felhúztam a hosszú farmer nadrágom, és ráhúztam  fekete lábszár védőmet. Ezután felvettem magamra egy pólót, és egy pulcsit. kiegészítőként egy sapka, egy sál és egy kesztyű, meg persze a kabát került rám. Neki álltam az útnak. A korcsolyapálya nem volt messze, így kevés idő után már ott is voltam. Átvettem a korcsolyámat, és már majdnem felmentem a pályára, mikor eszembe jutott, hogy én nem is tudom, hogy kell ezt csinálni... Így hát leültem és néztem a többieket, hogy milyen jól mulatnak. Egy idő után elindultam, és vettem magamnak egy forrócsokit. Elszürcsölgettem, és közben előhúztam egy érdekes könyvet, amit tegnap előtt vettem ki a könyvtárból. Teljesen belemerültem, semmi másra nem tudtam figyelni, csak a történetre. Na, ezért érdemes volt ide lejönni. Ezt a szobámba is tudom csinálni. Bátorságot gyűjtöttem, és felmentem a jégre. De már meg is bántam, mert egy hatalmasat borultam. Könnyeimmel küszködve lejöttem a pályáról, és szomorúan figyeltem a többieket, akiknek remekül ment a dolog.
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. december 28. 16:10 | Link

Sharlotte

Nem egy korcsolyabajnok Viktor, de most valami különös indíttatásból mégis a pályára merészkedett. Emberek, remélem kötöttek életbiztosítást, ugyanis egy katasztrófa fenyegeti önöket. Ajánlom figyelmükbe a nálam megköthető akciós életbiztosítás. Garantálom, hogy többet nem kell aggódnia.
Ja, hogy ez itt most nem a reklám helye? Kár, pedig jó üzletet csinálhattam volna. Na, de ha már csak ez jutott, akkor visszatérnék a nagy gyerek meséjéhez.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy... áhh, ez túl sablonos, hol vagyunk mi a középkorban? Tehát az iskolában vagányan tengette unalmasabbnál unalmasabb hétköznapjait a kelekótya tanonc, amikor is gondolt egyet és lesétált a faluba. Némi forralt borral segített azon, hogy biztosan ne fázzon, és ez a pár deci, vagy liter, ki tudja már mennyi is volt a hőérzetét ugyan helyretette, de a józan eszét minden bizonnyal elvette, ugyanis élre pattanva - értsd: korcsolyát felvéve - vágott neki a korcsolyázó tömegnek. Ennek aligha jó vége lesz.
 ~ Hm... egész jól megy ez nekem. ~ Gondolja magában, csak éppen azt nem veszi észre Viktor, hogy még el sem hagyta a korlátot. Abba kapaszkodva pedig mindenkinek jól megy még a korcsolyázás. Vagyis, ha mindenkinek nem is, de Viktornak igen. Na, de talán megkérhetne valakit, hogy kicsit tanítsa. Férfi méltóságát nem félti, csorba azon ilyentől nem esne.
 - Szia! Ahogy látom tök jól korcsolyázol, megtanítanál engem is? Utána meghívlak valamire. Mit szólsz? -
Még egy csábos Viktor mosoly a végére, a lányok ettől olvadni szoktak, hogy ez a fekete hajú lány is így tesz-e azt hamar megtudjuk, ha nem, akkor majd keres valaki mást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 28. 17:41 | Link

Katniss

-Hú, ez gyönyörű volt! - tapsolom meg Katniss-t csillogó szemmel.
Komolyan nagyon ügyes!
-Majd megtanítasz engem is? - kérdezem, miközben megfogja a kezem és tovább korcsolyázunk.
Tulajdonképpen soha nem tartottam magam ügyes korcsolyásnak, talán ezért is történik meg, hogy hirtelen elbotlok a saját lábamban (megesik az ilyesmi...), és magammal rántom Katniss-t a jégre. A sapkám a szemembe csúszik, így látni sem látok nagyon.
-Hupsz, bocsi - húzom fel a színes kötött sapkámat a szememből és nevetek, majd felállok. - Megyünk még? - kérdezem, majd válaszra sem várva suhanok tovább.
Varázslatos érzés!
Utoljára módosította:Gabriele de Rosa, 2012. december 28. 17:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 28. 18:10 | Link

Viktor

Ahogy kinyitotta a szemeit reggel, már tudta, hogy korcsolyázni fog. Hiszen meg is álmodta. Valamiért nagyon fontosnak tartotta álmait, és próbált azok szerint élni. Párszor hallotta már, hogy "Ne élj az álmaidban, hanem éld meg azojat" testvére szájából, így lassan ráis ragadt. Mászkált és unatkozott még, de arra jutott, hogy fel kell öltözni és elindulni. Össze is szedte magát, beállt a szekrénye, pontosabban a gardróbja elé, és hosszas válogatás következett. Végül fekete farmer, lila felsö és fehér kabát mellett döntött. Azokhoz a ruháihoz kötötték emlékek, de azok fölött átsuhant, és teljesen elkészülve baktatott le. Vitte magával korcsolyáját, és igaz, hogy már próbált olyat, vagyis korcaolyázott életében minimum háromszor, de azok kiskorában voltak, félt töle. Azaz nem magától a tevékenységtöl, hanem attól, hogy elfelejtette. Hamar kiért, és a vásárral nem törödve felvette a kelléket, és már indult is. Elöször a korlát mellett állva gondolkodott. Menni fog-e, vagy ha esetleg meglátja egy ismerös...Korlát mellett jól ment nekiazt már észre sem vette, mikor elengedte a támasztékot és ment. Nem foglalkozva semmivel. Azon lepödött meg elsöként, hogy nem borult fel, aztán azon, hogy mozogni, haladni is tud vele egész ügyesen. Gyorsítani is akart, aztân mikor minden sikerült már majdnem ájulás közeli állapotban volt. Elötört belöle a kisgyerek, és azzal a lendülettel tett egy pár kört. Bele is fáradt, vagyis inkább abba, hogy sikert sikerre halmoz. Visszatért a korláthoz hát, ahol épp egy hosszas gonolkodásba kezdett volna, mikor hangott hallott, szinte biztosan neki szólva. Elfordult a hang irányába, és amint neglátta a fiút elmosolyodott. Mondandója végén az ismeretlen is, éppen ez késztette hasonló cselekedetre.
-Szia. Köszi, annyira szerintem nem jó, de segítek.- fejezte ki magát röviden.-Rendben, elfogadom, köszi.- tette még hozzá. Tovább mosolygott, ahogyan mindig teszi. Jobb karját nyújtotta, majd tekintetével és fejvel intett, hogy fogja meg. Amint ez megtörtént, behúzta a pálya közepére és kezét leengedte. Mielött bármit mutatott volna, tudni akarta ki is az, de kíváncsidágát félretéve szólalt meg ismét.
-Na jó, próbáld utánozni, amit csinálok, de közben mondani is fogom, mit hogyan.-mondta, majd beállt a fiú mellé, és elkezdte mondani, mit csinál. -Mint látod, ez egyszerü. Csak told elöre az egyik lábad, aztán támaszkodj rá. Ezt csináld kellö lendülettel, és akkor tudsz vele haladni.-ahogy elmagyarázta, ö is tette az elmondottakat és várta, hogy az ismeretlen is utánozza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. december 28. 18:21 | Link

Blanka

Tolland nagyon lelkes volt aznap reggel. A szünidő alatt nem volt ráutalva, hogy tanuljon, így egészen sokat járt ki a szabadba. Új arcokat ismert meg és barátságokat is kötött. Gyakorlatilag ez alatt a rövid idő alatt pótolta a félév során felgyűlt hiányosságait.
Elhatározta, hogy ismét kimegy a természetbe. Ez úttal nagyon hideg volt odakint, így -bár kevésbé szívlelte- több réteg ruhát vett magára. Fél füllel hallotta, hogy nyílt egy korcsolya pálya a bogolyfalvi minisztérium előtt. Ezt a helyet tűzte ki úti célul. Mivel nem adódott más dolga, megindult hát. Viszonylag hamar odaért, bár a nagy hó kicsit megnehezítette a közlekedést. Mikor megérkezett egészen meglepődött. A korcsolya pálya ugyanis a falu karácsonyi díszletének része volt. Akár csak a nagy karácsonyfa, vagy a hosszú vásársor.
Mivel nem tudott korcsolyázni -pontosabban nem próbálta- leült egy padra, és először igyekezett megfigyelni a technikákat. Figyelme végig követte az önfeledten száguldók tömegét. Szívesen lett volna közöttük, de még több bátorságra volt szüksége, így csak várt míg felgyűlik benne az elegendő lelkesedés. Ezt a továbbiakban úgy próbálta meg elérni, hogy vett magának egy bögre forrócsokit. A teákban legutóbb csalódott -persze ő öntötte ki... de akkor sem volt szép emlék.
Egy lány elesett a pályán. Úgy látszott nem esett baja, de egészen megrémült... vagy elszomorodott... Tolland nem tudta volna megmondani.
Az ismeretlen lány lejött a pályáról és leült. Figyelte a többi korcsolyázót. Rokonlélek -gondolta a fiú, és a padhoz sétált.
-Szia! Csatlakozhatok? -mosolygott.
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. december 28. 19:44 | Link

Sharlotte

Ismeretlen fekete kisasszony előszeretettel nyújt segítséget Viktornak. Micsoda mázlija van Viktornak. Vagy csak charme-os arca. Az utóbbit valószínűbbnek tartom. Mert a szerencse azért annyira nem nagy barátja neki. Vegyük csak azt az esetet, hogy a múltkor is, amikor sietett órára a lépcső szórakozni kezdett vele és végül csak az óra végére ért be. Felagund nagyon örült neki, legalább vonhatott le pontot tőle. Ki nem állhatom én azt a professzort. Még a szeme sem áll jól.
 - Hú, szuper. Köszi. Akkor hogy kezdjük? - Teszi fel a kérdést, bár ő maga is tudja, hogy mivel is kell kezdeni. Nem, nem ügyes ő a korcsolyázásban, de azért taknyolás nélkül végig tud menni egy kört, meg akár kettőt is. Ha belejön a gyakorlatba, akkor pedig akár még többet. De ő nem szokott korcsolyázni. Így hát ráfér egy kis tanítás. Na, meg így legalább kicsit jól is érzi magát. Egyedül úgysem akart volna korcsolyázni. Elég társaságközpontú nemhiába Eridonos ő. Az a ritka alkalom, amikor túrázni megy elég magány a számára. Itt szeret társaságban lenni, bár nem mindig akad kivel, ilyenkor feltalálja magát és kerít egy társaságot, jelen esetben a lányt, akinek a nevét nem tudja.
 - Aha, oké, szóval valahogy így? - Lép előre és kissé szándékosan dob egy hátast a lányt magára rántva. Viktor, azért ennyire ne legyél átlátszó! - Jaj bocs. Nem ütötted meg magad ugye? Egyébként Viktor vagyok. Fel kellene állni, nem? Tudom, hogy kényelmes a mellkasomon feküdni, de így a végén felbuknak bennünk. - Vigyorog és most meglepően későn hozakodik elő egoista énjével. Még a végén azt hiszik az emberek, hogy megváltozott, de erre semmi esély sincs. Továbbra is olyan, mint volt. Egy nagy bohóc, akit jókora egóval áldott meg az Isten.
Nagy nehezen feltápászkodnak, nem is lehet tudni, hogy ki segít kinek, hiszen ezen a csúszós talajon azért nem megy olyan könnyen a felállás. De nagy nehezen talpra kecmeregnek. Amíg ez történik hozok magamnak egy teát. Egész elkezdtem fázni ettől a télies jelenettől. Ja nem, csak az ablak maradt nyitva. Na, a reklám után folytatjuk. Popcornt elő addig is! Viktortól mindig csak érdekes várható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 28. 20:53 | Link

Viktor

Megint elmondhatja magáról, hogy társas lény. Általában nem akarja, hogy ez így legyen, de csodák csodájára, éppen, mint á álmában, úgy történnek a dolgok. Vagyis addig, hogy megfogja a kezét, és elindulnak be a pályára. Odáig teljes mértékben párhuzamos a két dolog, aztán vesz egy másik irányt. Ahogy akkor még ismeretlen "korcsolyatanítványa" magára rántotta, talán még sajnáltam is. De ez nem volt senki hibája, így nevethettem volna rajta. Szándékos esésnek bizonyult, de ki tudja. Mindenesetre Sharlotte annak látta. Nevetett ö helyettem is magukon, föleg feltápászkodás közben, mert annak néhány pillanata viccesebb volt, mint az esés. Egészen adig meg sem szólalt, amíg fel nem állt, csak vihorászott magán.
-Tökéletes, csak az esést hagyd ki belöle. Amúgy tényleg kényelmes volt, csak így azért jobb.-nevetett tovább, ahogy eszébe jutottak azok a képek, ahogy egymásba kapaszkodva próbáltak talpraállni. Pár másodperc volt csak hátra, már le is nyugodott. Fejét lehajtotta, aztán kicsit féloldalasan nézett fel a fiúra.
-Sharlotte vagyok.-mosolygott a végén, megint majdnem elnevette magát.  Visszapörgette az agya az eseményeket, hogy gyorsabban újra vissza tudja nézni. Nem örült neki, mert lassan tényleg röhögögörcs kerülgette. Lassan már engem is. Végiggondolva a dolgokat és kicsit komolyabb, de vidám arckifejezéssel szólalt meg ismét.
-Próbáljuk meg újra...- ahogy kimondta már ismételte is elöbbi lépéseit, és Viktort elengedve ment, azaz siklott tovább. Lassan belekeveredek már, de csak a hideg teszi...Mindegy is, a tárgyra visszatérve; továbbment, aztân megfordulva intett fejével. Talán epilepsziás rohamnak tünhetett, de valószínüleg, söt, biztos, hogy hívást akart vele kifejezni. De ezt csak ö tudja. Aztán ismét elnevette magát, nem tudta ám miért.. Csak nevetett A nagy vihorászásban egyensúlyát is sikerült újra elvesztenie. Hanyattvágódott stílusosan, majd újabb röhögögörcsöt kapva próbált kinyögni valamit.
-Na ez már ragályos...- egyszerüen nem tudta befejezni. De már én sem, kis szünet következik, amíg sikerül lenyugodni...Mindenkinek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2012. december 28. 21:04 | Link

Rosy

-Huh, Rosy! Tudod, hogy én mennyit gyakoroltam! De, ha ráérsz szívesen megtanítalak, csak sok türelem kell hozzá.-csodálkozom, hogy ennyire elképedt a mutatványomtól. Annyira, azért nem volt szép! Egyszer csak zuhanásra leszek figyelmes és mire észbe kapok már ketten fekszünk Rosyval a jégen. Hirtelen kirobban belőlem a nevetés. Rég szórakoztam ilyen jót.
-Semmi baj! Esni tudni kell!-Még mindig fuldoklok a nevetéstől, mikor föltápászkodom. Aztán már suhanok is Rosy után. Nem volt nehéz utolérni.
-Mit szeretsz a legjobban a télben?-mindenki mást szeret. Bár, szerintem ezt nem lehet egy dologra korlátozni. Minden dolognak több szépsége is van. Ahogyan több hátránya is. Ezt sajnos nem lehet kikerülni. De, ha okosak vagyunk, akkor inkább a dolgok jó oldalait nézzük, mint a rosszakat. Mert akkor folyton csak panaszkodhatnánk. Így viszont sokkal boldogabb lehet az életünk. Na jó, elég a filozófiából! Vissza a jelenbe.
-Miért szeretsz korcsolyázni?-kérdezem, miközben éppen szlalomozunk a pályán....
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2012. december 28. 21:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2012. december 29. 12:40 | Link

Tolland Clotan



Újra elővettem a könyvemet, és úgy olvastam, hogy teljesen eltakarja az arcomat. Persze az első mondat után elsírtam magam, mert olyan rossz volt, hogy nem ment a korcsolyázás. Azt hittem, hogy csak felmegyek a pályára, elindulok, és kész. Úgy néz ki nem ennyire egyszerű a dolog. A könyv teljesen eltakarta az arcom én pedig ott szipogtam mögötte.
~Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Mért nem hoztam magammal valakit?!~
Ha valaki eljött volna velem, legalább segíthetett volna, főleg, ha ő már profi, de annyi esem volt, hogy eljöttem egyedül. Már, ahhoz sem volt kedvem, hogy rájuk nézzek. Ők nekik miért megy ennyire jól? Tán jégtáncosok, vagy mi? Egy fiút pillantottam meg, aki szintén csak figyelte a többieket. Fogadjunk, hogy neki is megy a dolog! Csak én vagyok ilyen szerencsétlen... Ekkor a fiú felkelt, és az én irányomba tartott. Még jobban be temettem magam a könyvbe, hogy nehogy véletlen meglásson, és összeszorítottam a fogaimat. Talán nem is ide jön. De, mégis4 Hozzám szólt!! Fel sem néztem a könyvből, úgy válaszoltam.
-Szia!-köszöntem.-Gyere csak!- köszörültem meg a torkom. Elővettem a zsebemből egy zsebkendőt,és gyors letöröltem magamról a könnyeimet. Na, így most már rámerek nézni. A könyvet óvatosan, és lassan leeresztettem az arcom elől, és megdöbbenve méregettem a srácot. Egy korombeli fiú volt. Nem is gondoltam volna. Mosolygott, akár csak én, mikor reggel felkeltem az ágyból. Mikor ránéztem én is elmosolyodtam, és lassan kinyitottam a szám.
-Neked is megy,mi?-intettem a profi korcsolyázók felé. Végre újra rájuk néztem, és már ne is volt rossz kedvem. Eszembe jutott, hogy ez a fiú talán segíthetne megtanulni korcsolyázni.
~De jó lenne!~
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2012. december 29. 12:40
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. december 30. 10:20 | Link

Blanka

Tolland örült a szívélyes fogadtatásnak. A lány még mindig szomorú volt az esés miatt. Kicsit túlreagálta -gondolta a fiú. Persze ő maga is elég érzékeny volt... hasonlóképpen reagált volna.
-Jaj, dehogy! -válaszolta az imént feltett kérdésre - soha nem próbáltam még. Valóban nem próbálta még, de az egyensúlyérzékéből és a reakciókészségéből kifolyólag ez így volt rendjén. Így minden korcsolyázó biztonságban volt és ő is. Persze hazudna, ha azt mondaná nem szeretne felszállni a jégre, és úgy szállni rajta mint a seprűn... Talán még egy próbát is megérne. Egyelőre inkább hagyjuk -gondolta.
-Mit olvasol? Csak nem valamelyik vizsgára készülsz? -kérdezte barátságosan. Nem volt nehéz, Tolland mindig nagy szimpátiát érzett az olvasókkal. Ő maga is nagyon szerette ezt a tevékenységet. Voltak olyan esték amikor semmit nem aludt, csak olvasott. A vizsgákat illetően... még mindig nagyon félt tőlük, szerette volna tudni egyáltalán mire számíthat. Ahogy teltek a napok, ő egyre csak azon gondolkozott, miért kellett olyan sok tantárgyat felvennie... Persze még így is kevesebb tantárgyat tanult, mint mikor mugli iskolába járt, de azok a tantárgyak nem igényeltek annyi tanulást, mint az itteniek. Ennek a világnak a rendje nem engedi meg, hogy az ember pihenjen. Ami egyébként jó... Tolland mindig is szerette, ha foglalkoztatták. Sokkal értelmesebbnek gondolta, mint a céltalanságot.
-Apropó, hogy állsz a vizsgákkal? - tette fel a jelenlegi legfontosabb kérdést.
Amíg a kérdésre várt vett még egy forrócsokit és megkínálta vele a lányt. Rossz volt látni ilyen szomorúnak, és elakarta feledtetni vele az előbbi "kudarcot", főleg így, hogy ilyen kedvesen fogadta a fiút.
Hozzászólásai ebben a témában
Jessie Lisbeth Diana Redway
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 12:29 | Link

  Túlságosan bezárkóztam mostansága  szobámba kettesben Nokedlivel. Így hát ma már konkrét tervvel ébredtem, ezért gyorsan megmosakodtam, felöltöztem, megetettem a kis szőrpamacsomat, majd lesiettem reggelizni, vagyis inkább már ebédelni. Kevesen voltak a Nagyterembe, ami kicsit se zavart. Evés közben néztem, hogy van-e a terembe valaki ismerős, de senki.
  Ebéd után visszamentem a szobába, és elvettem az összekészített korcsolyámat, és már fordultam is ki a szobából, egyenesen ki az épületből is, ki a faluba. Már csukott szemmel is végig tudtam volna menni az úton, mivel majdnem minden második nap, van hogy naponta is lejöttem az Ajándékboltba, mióta hazajöttem..akarom mondani visszajöttem. A karácsonyi időszak alatt nagyon nagy volt a forgalom, volt, hogy hárman is bent dolgoztunk.
  A korcsolyapálya teli volt, rengeteg iskolás arcot láttam, de persze sok volt az ismeretlen bagolyfalvi is. Rögtön megtaláltam a helyet, ami hemzsegett az emberektől, de egyelőre nem húztam korit, csak a jég mellett megállva kémleltem a helyszínt. A sok vidám, mosolygós arctól felfordult a gyomrom, egyből elment a kedvem ettől az egésztől. Hűvösen végigmértem még egyszer a társaságot, majd megfordultam és elindultam egy mosolygós néni felé, aki kedvesen árulta a meleg italokat. Vettem egy forró teát, de még ez sem tudott felmelegíteni, arcom ugyanolyan jeges maradt.
Visszamentem a pálya mellé miután elfogyasztottam a vett italt, és leraktam magam mellé a korcsolyámat, de még nem szándékoztam felvenni. Emlékek ezrei törtek fel bennem. Egy éve, hogy ide kerültem, és akkor is első utam ide vezetett. Kivel is találkoztam akkor itt? Valamilyen Olivér.. Bács..Bácskay Olivér. Igen, igen, ő az, vele se találkoztam azóta, sőt nem is nagyon láttam. Csak annyit tudok, hogy a húga Navine-s.


Ruha
Utoljára módosította:Jessie Lisbeth Diana Redway, 2012. december 30. 12:30
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 15:31 | Link

Katniss

-Hogy mit szeretek a legjobban a télben? - gondolkodom el, aminek ismét egy hatalmas nagy zakózás a vége. - Hát - tápászkodom fel. - Nightmare-t - bököm ki hirtelen, aztán, rájőve, hogy ez így nem túl egyértelmű, bővebben kifejtem. - Szeretem, hogy a hópelyhek csillognak a fekete szőrén. Meg úgy általában vágtázni a hóban. Korcsolyázni pedig - bár nem annyira tudok - szeretek, mert az olyan jó érzés, ahogy úgy suhansz a jégen, mint egy valódi balerina... Már ha én nem is tudok olyan jól - vigyorodom el.
Tulajdonképpen a nadrágom már csupa hó, de nem érdekel.
-Te mivel szoktad tölteni a telet odahaza? - kérdezem, egyensúlyozás közben.
Tényleg nehéz megmaradni a jégen! Na, mindegy, majd ezt is megtanulom...
Utoljára módosította:Gabriele de Rosa, 2012. december 30. 15:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2012. december 30. 20:28 | Link

Rosy

-Van lovad? Elmegyünk, majd egyszer közösen is lovagolni? Te és Nightmare, én és Ezüst Hold. Ezüst Hold, egy gyönyörű szürke telivér. A sörénye és a farka is szürke, kicsit szürkébb mint a teste és nincsenek jegyei.-Jaj, Ezüst Hold. Annyira hiányzik, hogy az már fáj! Ő volt az, aki mindig mellettem állt. Ha szomorú voltam, ő hozzám bújt, nagyokat prüszkölt és olyan édesen viselkedett, hogy mindig felvidultam tőle. Hirtelen érzem, hogy egy-két könnycsepp kicsurrant a szememből. Gyorsan letörlöm az árulkodó nyomokat. Különben is, Ezüst Hold otthon vár engem! Ettől a gondolattól felvidulok.
-Télen, a lovagláson kívül, hóembert szoktam építeni. Melyik a kedvenc lovassportod?-Miközbe kérdezem, körbe-körbe keringek Rosy körül. Remélem nem szédül el! De, ha ideges vagyok, akkor általában járkálni szoktam oda-vissza. Mivel itt azonban nem lehet járkálni így marad a keringés.
-Mit sportolsz, a lovagláson kívül?-Vajon mennyire sportos lélek? Én szeretem a sportot. A tanulást már kevésbé de, kevesen szeretik mindennél jobban a tanulást. Vagy nem? Bár, a sportok közül se mindet szeretem. Például a birkózást gyűlölöm. Nem szeretem az erőszakot. Borzalmas, amikor egy ember egy ártatlan életet olt ki. Sose értettem az ilyet. De, nem most kéne elmerengnem az élet nagy dolgain. Egyszerűen csak élveznem kellene, hogy újra a jégen lehetek.
-Ide süss Rosy!- Mosolyodom el és elkezdek eszeveszett sebbeséggel száguldani. Emberek között szlalomozok, jobbra-balra, föl-le, a szélrózsa minden írányába, majd Rosy háta mögé settenkedve ráordítok.
-Bú!-Szegény, lehet hogy halálra rémisztettem, de hát a barátok is ugratják egymást! Rosy pedig a legjobb barátom, akivel valaha is találkoztam. Remélem, rengeteg kaland vár még ránk....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 21:13 | Link

Katniss

-Persze, hogy elmegyünk! - tapsolok egyet örömömben.
Eddig még csak Apával és néha Anyával voltam lovagolni, de egy még velem egykorúval soha nem voltam. De izgalmas lesz! És Nightmare... Ó, az én gyönyörűséges paripám... Már azért hiányzik rendesen. Talán ettől van, hogy mostanában a történeteim csak és kizárólag hóban vágtázó fekete lovakról szólnak...
-A kedvenc lovassportom a díjlovaglás. Már indultunk amatőr versenyeken Night-tal - pirulok el, mert nem szeretek beszélni a versenyeredményeimről. - És Neked? Te már indultál versenyen? - követem a szememmel a folyamatosan körülöttem száguldozó Katniss-t. - A lovagláson kívül még egy kis ideig balettoztam, de azt nagyon rövid ideig, talán két hónapig? - tűnődöm.
Nem ez volt életem legmeghatározóbb időszaka... Már csak arra eszmélek fel, hogy barátnőm villámgyorsan elsuhan, és már el is tűnik az embertömegben. Ijedten forgolódom, de nem látom sehol.
-Bú! - hallom a hátam mögül, mire akkorát sikítok, hogy szerintem még az ország másik felében is hallották... - Hupsz, bocsi, Katniss - pirulok el. - Enyhén megijedtem - mosolygok szégyenlősen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2012. december 30. 21:35 | Link

Rosy

-Nyugi! Semmi baj!
-Nem szép dolog kinevetni a barátodat, de ha egyszer ilyen képet vág, hát nem lehet megállni.
-Bocsi, hogy nevettem, csak olyan képet vágtál.-Szabadkozom.
-Tényleg balettoztál? Én is. Kicsi koromtól kezdve. Akkor hagytam abba, mikor megtudtam, hogy felvettek. Bár nekem a baletott a korcsolya tanárom tartotta a színészmesterséggel együtt. Heti háromszor volt edzésem. Hétfőn, szerdán és pénteken. Nekem a kedvenc lovassportom a díjugratás. Amikor, nem volt edzésem, akkor lovagoltam. Ezekkel kötöttem le az időmet, mert így elkerültem a mugli gyerekeket.--A kedvenc tevékenységeim voltak. Ilyenkor éreztem, hogy hol a helyem. Ilyenkor boldog voltam és nem gyötörtek folyton azok a kérdések, hogy miért vagyok más mint a többi. Így utólag már sokkal okosabb vagyok. De, akkor ez nagyon nehéz volt számomra. Hirtelen, bevillant egy kép. Miért is ne?
-Gyere!-Megfogom Rosy kezét és elindulok vele eszeveszett sebességben. Majd hirtelen kanyarodok egyet és elengedem. Nekem a tanárom így tanította meg a forgást a jégen. Remélem Rosy is ráérez, hogyan kell. A tanárom mindig azt mondta amikor csináltuk, hogy ösztönösen ráérzek mit kell csinálnom, mert az agyamba be van kódolva, hogy megtartsa magát. Meg fejleszti az egyensúly érzéket is. Aztán, már annyira bennem ragadt az érzés, hpogy bármikor simán megpördülök a jégen. Az egyensúlyérzékemet pedig kívállóra gyúrta. Fogom magam és én is forgok egyett, majd Rosy mellé siklok. Sok meglepetést okozok neki. Remélem nem kap sokkot az őrűlt ötleteimtől. A mugliknál mindenki folyton elvette az ötletemet. Pedig jók voltak. Bár, amúgy is mindennel kapcsolatban ellenségesek voltak. De, Rosy nem ilyen. Nem ítél el. Végre, valaki.....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 21:44 | Link

Katniss

-Nem gond, ilyenkor valóban elég érdekes fejet vágok - válaszolom mosolyogva.
Tényleg nem bánom, mert látom benne, hogy nem megbántani szeretne. Őszintén egyet tudok érezni Katniss-szal, amikor a mugli gyerekek elől való menekülésről beszél. Nekem is hasonló problémáim voltak. Aztán amikor megragadja a karom és elkezd húzni, annyira megijedek, hogy még sikoltani is elfelejtek, aztán Katniss elenged... Én pedig elesem. A sapkám megint a szemembe csúszik, így feltolom, aztán felállok.
-Hú! - pislogok. - Most mit kellett volna csinálnom? - érdeklődöm, mert valószínűleg nem az volt barátnőm célja, hogy leültessen a jégre...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2012. december 30. 22:12 | Link

Rosy

-Bocsi! Azt kérted tanítsalak. Előszzör is az egyensúly érzékedet fogom javítani ezzel a gyakorlattal, ami később a forgás alapjává fog vállni.-Vígyázok, nehogy átmenjek tanárba vagy okoskodóba. Ezekkel a gondolatokkal segítem fel Rosyt a földről.
-Fogdd meg a kezem! Bízol bennem?-Remélem igen. Azzal elkezdek száguldani körbe-körbe és mikor már érzem, hogy Rosy szorítása elég erős, elkezdek szalomozni. Előszzör nagy kanyarokban majd szépen fokozatosan egyre kisebbekben.
-Ez az ügyes vagy! Látod megy ez!-Dicsérem meg. A dicséret az nagyon fontos. Bíztatást ad és egy löketet arra, hogy még jobban próbáldd csinálni.
-Ne ijedj meg!--Figyelmeztetem és elkezdem forgatni a jégen. Egy pillanatra sem engedem el a kezét. Egyenletes sebbeséggel megyek körbe körülötte.
-Csinálj úgy mintha húználak!-Adom az instrukciót. Teljesen olyan mintha forogna. Remélem ő is észreveszi. De, elég biztosan is tartom ahhoz, hogy ne essen el. Amikor még nem tudtam forogni az órák végén mindig megkértem az edzőt, hogy csináljuk ezt, mert ez tényleg olyan érzés mintha forognál. Aztán, ha sokat gyakorolsz már nem lesz szükséged segítségre, akkor a segítség már csak emlék marad, amit a tűz körül elmesélhetsz....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 31. 22:22 | Link

Yarista


Valaki írja  már fel valahova, hogy semmi ellenszolgáltatást nem kértem a segítségemért. Nem nagyon mivel is tudna nekem szolgálni, mert mindenem meg van, ami pedig nincs azt nem lehet pótolni pénzzel. Mosolygok mikor elfintorodik a rellonos, valami olyasmit olvashat ki, hogy jó móka lesz ez, nem kell félni, nem ettem még embert. De majd egyszer fogok, hátha jobb ízük van. Az pedig, hogy elvárásaim vannak nem meglepő, mindenkinek vannak. Csak éppen lehet nem a rellonossal szemben.
- Ha semmi értelme mért vagy most itt? –
Csóválom meg fejemet. Egyáltalán nem értem a felfogását ennek a fiúnak, sokadszorra. Először mikor egy seprű miatt akad ki rám, másodszor meg most. Amennyiben tökéletesen feleslegesnek tartja ezt a sportot akkor mért van itt? Erre csak egy okot találok, ami meg is mosolyogtat. Egy lány az oka mindennek, biztosra veszem. Kijár már Yarnak is a boldogság annyi lány és pletykarovat után.
Nevetnem kéne azon amit csinál. Hiába fogom a kezét, mellékesen nem szokásom csak úgy megfogni valakinek a kezét, úgy is ott halad a pálya szélén. Anno én is ilyen kezdő voltam, de pár esés után rájöttem a dolog lényegére. Ő ehelyett úgy fogja a kezem mintha az utolsó utáni esélyét látja benne, pedig nincs ez így. Én nem megyek sehova, csak szépen lassan indulok el a pálya szélén Yari kezét szorongatva. Remélem nincs itt a pletykrovat szerkesztője, maga lenne a csúcs részemről vele egy cikkbe kerülni, mit cikkbe?! Pletykarovatba kerülni, az sokkal jobb.
Elengedem a kezét, hadd menjen egyedül és próbálja ki mire is képes, elvégre nem adja fel olyan könnyen a dolgokat. Egészen jól is mennek a dolgok addig amíg nem kerülünk mind a ketten a kanyarba. Kezdeném elmondani mit is kell ilyenkor csinálni, de feleslegesen tépem a számat. Magához ránt, biztosan féknek nézett, de túl gyorsan történt minden, emiatt aztán normális megállásról egyikünk se merjen álmodni. Ügyesen elesünk  a jégen, Yari neki is csúszik a palánknak, én csak ráesek. Úgy hiszem ez sokkal jobb felállítás mintha én estem volna neki annak a palánknak. Nyögések hallatszanak és nem a boldogságtól, az biztos. Vagy lehet Yari boldog attól, hogy ráestem?
- A kanyart későbbre akartam hagyni, de te sose teszed azt amit mondanak. –
Vigyorgok miközben felállok róla, gyorsan, egyszerűen. Biztonságosan állok a korcsolyában, emiatt merem kezemet a rellonos felé nyújtani. Ám fel tud anélkül is tápászkodni, hogy segítségemet igénybe vette volna. Nem is tudom hova gondoltam mikor úgy láttam mintha elő kéne jöjjön az önkéntes énem újra. Fogalmam nincs miért kezd Yari nevetni, de attól csatlakozom hozzá. Különben egész ügyes lenne a korcsolyázásban ha leszokna arról, hogy féknek használjon. Vagy legalább szólt volna előre, hogy készüljek fel, akkor elkerülhető lett volna a találkozás a jéggel meg a palánkkal.
- Eltűntek a szüleim, nem vagyok többé kapitány, amúgy meg jól vagyok. Veled és a rellonnal mi a helyzet?
Mosolygok rá, remélve, hogy még ebben a szent órában meg tudok legalább egy normális kört a pálya körül. Abban az esetben, hogy ha vele tenném meg csak annyit bizonyítana a tanárság sem áll annyira messze tőlem. Illedelmesen kérdezik vissza, de valójában a kérdés mögött igazi kíváncsiság van. Mesélhet bármit nekem ami vele történt vagy a házában, a rellonban, biztosan sokkal vidámabb dolog, mint amit mondtam. Amúgy meg gondolom és nagyon remélem, hogy nem fog problémázni az eltűnésen, a lemondásomon. Csak hallja meg, bólintson, csináljon amit akar, de hagyja szó nélkül. Az lenne a legjobb számomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. január 1. 13:00 | Link


A kérdése jogos volt, a rellonos pedig csak elvigyorodott, mert lelki szemei elé bekúszott a Drága örömteli arca, amikor közli vele, hogy korizni fognak menni.
- Hogy miért? A neve Bonnie. – ennyit elég tudnia Beának, annyira azért nincsenek jóban, hogy áradozni kezdjen a barátnőjéről neki. Ő is hallott egy-s-smást mostanában a hírhedt prefektusról, de amíg ez be nem bizonyosodik, csak pletyka marad. Nem tudja nagyon elképzelni Beát annak a szerelmes kis navinésnek, pedig ilyen hírek is szárnyra kaptak a falak között. Viszont, ha így van, megnézné szívesen, ahogy kéz a kézben jár a barátjával, már csak a döbbenet miatt, amit a számára groteszk helyzet nyújtani tudna. Nyilván nem fogja most felhozni a témát, hiszen ő kér szívességet, és elég gyorsan vége lehetne az órának, ha úgy jobban belekérdezne. Gyorsan túllép ezen a dolgon, és bemegy Beával „tanulni”. A tanulás szó nagyon erős, mert jelenleg örül, ha megmarad a lábain függőleges helyzetben. Végül csak belejön valamennyire, majd a kanyart végül is figyelmen kívül hagyja, és megpróbálja kiegyenesíteni. Ez teljes mértékben sikerül az ő és társa számára, persze ettől még a koripálya nem hajlik meg térben, csak ők kerülnek a talajjal megegyező mélységbe, teljes testterjedelemmel. Yarista viszont nem az a feladós fajta, és még jót is nevet a saját bénaságán, a mókáról pedig ki is fejti a véleményét.
- Elég makacs vagyok, de te vállalkoztál tanárnak. Ennek is megvannak a hátrányai, ha én nem vagyok már elég nagy hátrány már önmagában. – vigyorog tovább, majd feltápászkodik, viszonylag könnyedén, egy kezdőhöz képest. Mivel az egyensúlyérzéke remek a kviddics miatt, így azért valamivel könnyebben megy az egész spo… korcsolyázás számára.
- Rendben tanár néni, most már figyelek jobban. Főleg, ha még el akarok jutni edzésre is mostanában. Törött lábbal-kézzel nem mókás a kviddics sem. – mosolyog, majd felsorakozik a tanítója mellé. Aztán újabb kör indul… vagyis folytatódik, és rákérdez, hogy mi van a lánnyal. Csak néz rá, amikor gyorsan elsorolja a dolgait, és majdnem megint nekimegy valakinek, úgy elkalandoznak a gondolatai. Azt viszont látjha, hogy Bea nem szívesen beszél ezekről, de azért megáll, és elkomorult tekintettel néz a lányra. Már éppen kérdezne tőle valamit a szüleiről és a kviddcsről is, amikor meggondolja végére magát egy nagy sóhaj kíséretében, ezt megtetézve még az ajkait is beharapja egy pillanatig, hogy biztosan ne kérdezzen meg dolgokat.
- Sajnálom. – mivel épp fogja Bea kezét, egy pillanatig meg is szorítja azt gyengéden, majd visszatér a korcsolyázáshoz és akkor válaszol ő is. Újabb sóhaj, majd egy kicsit vidámabban folytatja.
- Velem épp nincs semmi, még a pletykarovatban sem voltam benne. Egyébként pedig jól elvagyok Svédországban, nagyon jól érzem magam, még akkor is, ha általában zombiként érek haza. Aztán ott van Bonnie… Szeretem. – még egy picit bele is pirul a dologba, de inkább egy kicsit szégyenkezve amiatt, hogy eddig ezt a lánynak még nem mondta el. Sosem mondták még ki ezt egymásnak, de nem is kellett. Ez egy nagy lökés a kapcsolatokban, biztos várnak még vele, igazból nincs olyan indok, ami ennek a szónak a ki nem mondását tiltotta volna.
- A rellonban nem tudom, mi van, nem is nagyon érdekel. – rántja meg a vállait, bár azért felrémlik előtte a házak versenyének állása, és kicsit most jobban utálja a Levitát, mint az Eridont. Önmagával elégedett, meg úgy a háztársaival is, hiszen már most kétszer annyit pontot gyűjtöttek össze, mint tavaly, de rengeteggel vezetnek a kékek. Gondolataiból a koncentrálás ráűntja vissza, már megtanult nagyjából nem elesni és ez is valami. Lassan evickél a lány mellett és esés nélkül tesznek meg két kört.
- Pihenjünk egy picit, nekem ez így nagyon fárasztó. Meghívlak egy forró italra, aztán folytatjuk, mit szólsz? Persze, csak ha prefektus őfőméltósága nem akarja, hogy még folytassuk, és a pihenést tegyük későbbre. Tiéd a végső szó. – még hozzá tette volna, hogy „seprűpusztító”, de így, hogy tudja, hogy már nem kapitány, nem lenne valami jó vicc és végszó. Amúgy is kezdi megkedvelni a maga furcsa módján a lányt, pedig sosem nézett rá úgy. ~ Úgy néz ki, ez a Navine titka. Észre sem veszed és kedveled őket… ~ vigyorog a lányra, és várja, hogy Bea eldöntse a folytatást.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. január 1. 13:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. január 2. 13:48 | Link

Tolland Smiley


Egy kicsit jobb kedvre derített az, hogy ez a fiú csatlakozott hozzám. Persze még mindig szomorú voltam az esés miatt, de már kezdtem elfelejteni. Az is megnyugtatott, hogy közölte, ő sem tud korcsolyázni. Egy ideig méregettem még aztán mikor kérdezett a könyvről, amit a kezembe tartottam, lenéztem a kezeimre. A könyv egy nagyon régi borítójú volt,de amúgy nagyon értékes. Nem rég kaptam csomagba a nagymamámtól.
-Jaj nem. Nem vizsga! Lucy Maud Montgomery-től az Anne Shirley! Ez egy nagyon érdekes könyv!-magyaráztam aztán eszembe jutott, hogy tényleg lehet, hogy jobb lenne ha tankönyveket olvasgatnék ilyen bőszen, hisz nem sokára vizsga. Ez teljesen kiment a fejemből. Eddig csak eljárogatott az órákra, tanulgatott, de abba bele sem gondolt, hogy ebből ne sokára vizsga, és készülnie is kellene rá.
-Hát. Még nem nagyon foglalkoztam velük. Majd február 15-én lesz, ugye? -kérdeztem, mert azért az időpontot gondoltam nem árt tudni. Majd készülni fogok, csak még fogalmam sincs,  hogy mikor és hogyan. A figyelmem még nem tud a tanulásra terelődni,mikor korcsolyapálya nyílt itt, és forró csokit iszogatok egy kedves sráccal.
-Te, hogy állsz vele?-fordultam felé, mikor észrevettem, hogy elfogyott a poharamból a forrócsoki. Először ráncolni kezdtem a homlokomat.
~Máris vége?~
Aztán vállam rángatva figyeltem a fiút. Két forrócsokival a kezében felém fordult.
-ó! Ez az enyém?-lepődtem meg.-Köszönöm szépen!-nyúltam a forrócsoki felé. Nagyon megörültem a fiú kedvessége miatt, és már el is felejtettem az esést.-Te amúgy szoktál olvasni?-kérdeztem érdeklődve.-Ja, és ugye nem gond, hogy egyelőre még csak a tekintetünk van a pályán?-húztam el a szám.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. január 2. 13:48
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. január 2. 14:07 | Link

Blanka

A lány sem foglalkozott többet a vizsgákkal, ez valamilyen szinten jó érzés volt, hiszen így már ketten töltik az idejüket szórakozással, a szükséges tanulás helyett. A könyv amit olvasott az Anne Shirley,  Tolland már hallott róla de nem ismeri a történetet, nem olvasta még.
-A vizsgák? Február 15? Azt hittem korábban, de igazából én magam sem tudom.-szégyellte el magát a fiú, igazából a mugli viszonylatokban gondolkozott még mindig. Lehetséges, hogy február 15-én vizsgázik majd? Az nagyszerű volna! - Minden esetre elég jól hangzik! -mosolygott.
-Tudod nem állok velük a helyzet magaslatán. Vagyis nem tudom, hogy illik ilyenkor állni. A fő gond az, hogy nagyon sok tantárgyat tanulok. Ha csak a szükséges öt lenne, akkor nem aggódnék ennyire. Bár szerintem így is túl izgulom.
Valóban így volt, bár a napokban nagyon sokat járt ki a szabadba, és élvezte a szünetet. A beteges félelme alább hagyott, most, hogy "egészségesebben" nyitott a világ felé.
-Szeretek igen! Minden evő vagyok, de főleg drámákat. Most Molieret olvasok.
Nagyon lelkesítette ez a téma, az olvasás, a drámák vagy csak maga Moliere is. Alapvetően nem szerette a komédiákat, de a nagyok művei mindig mások voltak, azokat öröm olvasni bármilyen műfajról is legyen szó...
Hirtelen elfelejtette, hogy hol van. Bogolyfalván, egy korcsolya pálya szélén. Blanka emlékeztette rá kérdésével.
-Ha nem szólsz észre sem veszem mit hagyunk ki. -mosolygott- Nem zavar egyáltalán, de ha van kedved megpróbálhatunk felszállni a jégre. -bár miden porcikája ellene volt, ebben a varázslatos világban elképzelhetőnek tartotta, hogy nem esik akkorát mint egyébként tenné... Talán...
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 3. 19:31 | Link

Katniss

Oké, nem lesz baj. Nyugi, Rosy, semmi gond nincsen.
-Á, Katniss! - sikítom, amikor elkezd forgatni.
De nem engedi el a kezem, ami megnyugvással tölt el, és érzem, hogy bízik bennem. Megpróbálok kicsit segíteni Neki, hogy ne az egészet Ő csinálja egyedül, illetőleg megpróbálok ráérezni a forgás ritmusára is. Igen, igen, akkor most erre, korcsolya így... De jó! Olyan, mintha a világ egy hatalmas körhintán ülne! Csak Katniss áll velem szemben, mint egy biztos pont és biztatóan mered rám. Amikor befejezzük a forgást, hálásan átölelem.
-Köszönöm, Katniss! - mosolyom egészen a fülemig ér.
Valahova szélre csúszom és próbálkozom egyedül is, de nem nagyon megy. Próbálom ismét átérezni azt a hangulatot, ami akkor elkapott, hátha most is sikerül majd így forognom. Megpróbálom odaképzelni magam, de nem nagyon sikerül. Lebiggyesztem a számat, majd Katniss-hoz fordulok.
-Segítesz? - nézek Rá könyörgően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 3. 21:13 | Link

Rosy

-Szívesen Rosy!-Jól esik az ölelése. Szorosan vissza ölelek, vígyázzva nehogy halálra roppantsam. Sajnos az öleléseim elég fájdalmasak tudnak lenni, ha nem figyelek. Az ölelés után, hagyom had próbálgassa. Mindenesetre nagyon ügyes. Még egyszer-kétszer megmutatom és szerintem simán rá fog érezni. Amíg próbálkozik én egy kicsit arrébb siklok, hogy egy kis teret adjak Rosynak. Egy kis körben korcsolyázok, de a szemem egy pillanatra sem veszem le róla, mert nem tudhatom mikor van rám szüksége. Amikor érzem hogy a lelkesedése alábbhagy csendben oda settenkedem a közelébe.
-Persze! Hidd el fog ez menni! Már most nagyon sokat fejlődtél!-Eszembe jut az a rengeteg év, amire ezeket a dolgokat megtanultam. De, megérte! Pláne, hogy Rosyt is mennyire fel tudom vidítani vele. Rosy jó diák. Méghozzá, azért mert nagyon szorgalmas. Aztán, megfogom a kezét, jó erősen mint az első alkalommal.
-Mehet?-Azzal el is kezdem pörgetni. Most is fokozatosan haladok, de most már csökkentem a fokozatok átmeneti idejét, hiszen már hamar tud kapcsolni. Méghozzá azért, mert már tudja mi fog következni. Így forgunk és érzem, ahogy egyre kevesebb dolgom van, aztán hirtelen olyan lesz mintha csak a kezemet fogná és én még forgok de már nem rám támaszkodna. Még nem engedem el, de próbálom egyre kevésbbé forogni, hátha az a lendülete ami most van neki tovább hajtja. Legrosszabb esetben se eshet el. Ha, viszont sikerül neki, akkor hamarosan el is engedhetem és akkor már nincs sok hátra ahhoz, hogy Rosy forogjon....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 4. 17:47 | Link

Katniss

-Ááááááááá, idenézz! - üvöltöm örömömben, amikor sikerül egyedül is forognom egyet  a jégen, majd a végén elegánsan meghajolok. - Tadamm! - kacagok, majd megölelem Katniss-t, csaknem ledöntve szegényt a lábáról. - Köszönöm - szorítom meg erősen.
Meg kell tanulnom rendesen a jégen közlekedni, ha azt akarom, hogy a jég a barátom legyen. Márpedig a barátomnak kell lennie, ha azt szeretném, hogy hitelesen adjam elő Caractacus, a jegesmedve történetét. Áh, jut eszembe...
-Katniss, szereted a jegesmedvéket? - kérdezem, majd még egyszer forgok egyet.
Ezzel egyszerűen nem lehet betelni, olyan jó érzés, ha az ember lánya egyszer már megtanulta!
-Csak mert én nagyon-nagyon szeretem Őket és olyan jó, hogy a jégen élnek! Meg úgy általában - magyarázom, miközben összeütögetem a kesztyűmet, ami csupa porhó lett, tekintve, hogy úgy elestem, hogy csak úgy nyekkent.
Jó, ez nem tudom, milyen szófordulat volt, de mindenesetre nagyon érdekes.
-Ú, mindjárt megfagyok - próbálok ugrálni, aminek ismét egy hatalmas esés a vége. - Nem megyünk kicsit sétálgatni vagy fahéjas teát inni? - kérdezem reménykedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 4. 19:03 | Link

Rosy

Sikerült! Megtanítottam Rosyt forogni! Mennyire jó az arcán látni ezt a fülig érő vigyort. Aztán hirtelen, mint a bomba megölel. Majdnem hátra vágódom meglepetésemben, de még idejében si8kerül vissza hoznom az egyensúlyomat és így meg is spórolok magamnak egy pár véraláfutást. Nem szeretem őket. Ronda a színük és retenetesen fájnak.
-Igen. Olyan szépek.-Közben büszkén nézem Rosyt. Bevallóm jót tesz az egómnak. Kezdd hideg lenni. Már éppen javasolni akarom Rosynak, hogy igyunk meg valami jó forrót, mikor egy esés kiséretében indítványozza azt az ötletet, amit már én is fontolgatok.
-A számból vetted ki a szót!-Felsegítem Rosyt és együtt elindulunk kifelé a pályáról. A standoknál, veszek magamnak egy fahéjas teát. Mennyei! Hogy lehet valami ilyen fenséges? Közben elindulunk a bódék közt.
-Mi leszel, ha felnőlsz? Hol fogsz tovább tanulni?-Ezen én is rengeteget gondolkodtam már. Nehéz kérdés. Pláne így, hogy varázsló vagy. Mugli világban kell-e elhelyezkednem, vagy a varázslók közt? Hol a helyem? Ezek számomra nehéz kérdések. Sajnos nagyon sokszor nem találom rájuk a választ. De, remélem, hogy kellő időben helyesen fogok dönteni....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 4. 19:16 | Link

Katniss

-Hát... - nézek bele a teámba, miközben mélyen elpirulok.
Biztos ki fog nevetni és fellengzősnek tart majd... Nem, nem mondom el. De a barátok nem arra vannak, hogy mindent megbeszéljenek? De, elmondom. Nem, mégsem. De, igen. Nem, mégsem.
-Írónő szeretnék lenni - vágom rá hirtelen, de magamra sem ismerek, mintha nem is én mondtam volna.
Ezt még soha senkinek nem mondtam el... Na jó, gondolom most jön, hogy nevet.
-Na és Te? - kérdezem, hogy eltereljem magamról a szót.
Már próbálok egy könyvet írni, de nem biztos, hogy olyan jó vagyok így világszinten... Megszorítom a teás poharat, majd beleiszom, hogy kicsit oldjam a feszültségemet és hogy természetesen felmelegedjek. Tulajdonképpen nem is biztos, hogy az leszek. Elképzelhető, hogy nem leszek olyan jó. Nos, akkor a fuvolában látom a jövőmet. Ha pedig az sem jön be, akkor... Nos, akkor baj van. Akkor mondjuk... Hmm... Tényleg, annyi időt töltöttem muglik között, hogy csak abban a világban gondolkodom, pedig itt van a varázslóvilág is! Lehet, hogy mondjuk a Mágiaügyi Minisztériumban vállalok majd munkát? Nahát, annyit gondolkodom, pedig még azt sem döntöttem el, hogy Angliában vagy Magyarországon szeretnék állást vállalni...
-Vagyis... Még nem tudom. De egyelőre még maradok az írónőnél - helyesbítek.
Még talán korai ilyen dolgokról gondolkodni. Majd ha végzős leszek, majd akkor is ráérek ilyenekkel foglalkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 4. 19:46 | Link

Rosy

-Írónő? Azta! Sok sikert. Az király. Csodállak.-
De jó neki. Az írók annyira mázlisták. Van tehetségük hozzá. Ha, akarnék se tudnék jókat írni. Viszont nekik az írás a vérükben van.
-Hát, színésznő vagy régész szeretnék lenni.-Na, hát nem mindennapiak vagyunk. Ez a legjobb. Mindketten nagyokat merünk álmodni. Nem akarjuk, hogy beskatulyázzanak. az a legrosszabb, ha valakit besaktulyáznak és nem tud érvényesülni.
-Bár, ez még messze van, csak szeretek álmodozni. tudom, hogy álmodozás az élet megrontója, de akkor is!-Hiába, vannak álmodozó lelkek és én ilyen vagyok. Így vagyok jó. Így vagyok csak én....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér