28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 402
Összes hsz: 4758
Írta: 2019. február 10. 20:30 | Link

Bonnie

12.10. 17h


- Akkor nekem lehet valami műanyag, bébikorcsolya lenne a legjobb kezdésnek... - merengek el vigyorogva. - Mondjuk valamiért kétlem, hogy lenne ilyen.
Azt sem gondoltam komolyan, hogy csirkebontáshoz jó lenne, de olyan drámaian hangzott, és tökéletesen kifejezte hogy viszonyulok a pengés cipőhöz, hogy elragadtatva magam végül kicsusszant a számon. Megesik ez mindenkivel, csak egyesekke lehet gyakrabban.

Ahogy végére érek az alapos tanulmányozásnak, követem az utasításokat. Persze, nem ezzel a részével volt a legnagyobb bajom, ezt egyszerűen csak nem kezdtem még el, mert halogatni jó dolog. Egy nagy levegővétel után azonban elszánom magam, megkeményítem az elszántságomat meg minden ilyen hasznos dolgot, és belelépek a hordható baltákba. Mindkét lábamat eligazgatom, jobbra ballra billegtetem, majd nekilátok a cipőfűzőknek. Igyekszem jól meghúzni, mint ahogy olvastam és láttam, majd miután a lábfejemig tartó fűzőket bekötöttem, a bokámat körülfogó csatokat is elkezdem becsattogtatni. Csitt-csatt, és pikk-pakk kész is vagyok.
- Oké, ha nem vagyok éppen berezelve, ez egyszerűbb mint amilyennek tűnik - mosolygok bocsánatkérőn Bonnie-ra, amiért asszisztálnia kellett a "hogyan bújjunk bele a cipőbe" különszámomhoz. Szépen becsúsztatom a pad alá a sprtcipőmet, és sikeresen megállom, hogy vessek még utána egy vágyakozó pillantást. De komolyan, betikkel egyet a szemem, annyira akarom azt a pillantást.

- Jó, nem szaladok el, nem futok el, itt vagyok, felállok, kimegyek a jégre csúszni fogok, és élvezni fogom. - Mantrázok magamnak, és a padra támaszkodva felállok. Kicsit kibillenek oldalra, ahogy nagyobb terpeszbe húzom magam, de nem esem el. Egészen elégedetten szemlélem a környezetemet, és kiélvezem a hirtelen jött magasságomat. Ezaz, legyünk optimisták.
- Menni fog ez! - vigyorgok Bonnira, egyelőre nem foglalkozv azzal, hogy még rá se álltam a jégre. Css, rossz kis gondolatok, rossz kis gondolatok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 776
Írta: 2019. február 14. 01:00 | Link


A korcsolyapálya jege a különleges megvilágításnak köszönhetően erre a néhány napra rózsaszín színben tündököl, mely adott időközönként vörösbe fordul át, márványosan teret engedve, hol az egyik, hol a másik színnek. A lágy dallam, mely a korcsolyázókat elkíséri, igazi romantikus válogatás a legszebb szerelmes számokból, minden évtizedből, így tartozz bármely korosztályhoz, vagy szeresd bármely kor zenéjét, biztos, hogy találsz kedvedre valót.
A zene mellett még egy meglepetés várja az ide látogatókat, hiszen óránként egyszer az égből – érthetetlennek tűnik, hogy honnan máshonnan jöhetne – szív alakú konfettik hullanak alá, melyek a ruhára és a hajba beleragadhatnak, de a korcsolyázók testi épségét nem fenyegetik,  ha le is hullanak, a jég felett tíz centivel megállnak, és lebegnek, míg csak rá nem ragadhatnak egy-egy anyagra. Versenyre fel! Ki gyűjti össze a legtöbb szívet?
Csak és kizárólag február 14-én, Valentin-napon a korcsolyapálya meghosszabbított nyitva tartással, hajnali egy óráig várja a látogatóit!
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2019. február 15. 06:12 | Link

Cass

- Ez most egy olyan íres vicc próbál lenni? Szerintem inkább maradjatok a krémlikőrnél. - Jobb lesz a családi hírnév, mert ebből nem fognak meggazdagodni. Abból persze lenne rá sansz, de nem nagyon erőltetik meg magukat. Minden esetre, én csak megvonom a vállam barátságosan, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A bátyja nem volt egyszerű eset, de alapvetően csupa szív, szeretet. Ha hatvan leszek és szingli, még meg is kérhetem a kezét. Vagy Cassiét. Attól függ, mennyire leszek kiábrándult és melyikük lesz szingli.
- Oh, remélem legalább egy kicsit elraktál belőle - közlöm elégedett mosollyal, bár tudom, hogy ez nem így működik, gondolom ki lett lőve örökre. De azért remélem a lányka pontosan emlékszik rá, hogyan is csinált és mit, Hillary Clinton szerintem vevő lenne rá.
Nem akartam ténylegesen bántani, ha akartam volna, nem így teszem és akkor bizony már fájna neki. Nagyon. És exponenciálisan nőne az esélyem rá, hogy a nő ki fog nyírni az elkövetkezendő három hónapban.
- Édes vagy, majd észben tartom, és elgondolkozom, ha ferde pillantásokat vetsz rám, hogy neked amúgy most mi bajod - nevetem el magam egy kicsit, miközben rázogatom egy kicsit az üres bögrémet, de még mindig üres, így le is mondok róla. Az ajkamba harapva várok egy pillanatot, magam köré fonva a karjaimat, majd megvonom a vállam. - Hol a pont abban, hogy egyáltalán a tűz közelében van a kezed? Normális ember nem rakja bele. Ez egy hülye hasonlat Cassie. És ha tudnád, kiről van szó, te sem lennél ennyire támogató. De mielőtt hülyeségeket képzelsz be, nem a KGB az.
Beszívom az ajkam, miközben leteszem a bögrémet, miközben a fejemet a nő vállára hajtom. Kicsit elegem van, azaz, leginkább nagyon elegem van, mert tudom, hogy érzek az ember iránt, ahogy azt is, hogy nem fogom elmondani neki és ez így van jól.
- Cass, ezt olyan csúnyán elb.sztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. február 16. 00:33 | Link


×××

- Olyan lelombozó vagy - billentettem oldalra a fejem nagyokat pislogva felé, majd elgondolkodva hümmögtem. Azt mondjuk most elfogadnám, a nagyanyánk receptje verhetetlen volt, ütött amikor kell, ahol kell és ahogy kell. És még finom is és tuti cukorbeteg leszel tőle, de megéri, ezért a halál is. Kár hogy egy unokája volt a kellően konyhabarát és rá hagyományozta a tudását. Nyilván nem Arthur. És nem is én. Szomorú. De van ilyen rendes az unokatesónk, hogy osztozik a művén.
- Gyakorlatvezetőként korlátlan hozzáférésem van minden valaha készült egyetemi mintához - közöltem nemes egyszerűséggel, ahogy az utolsó utáni korty is lecsúszott a torkomon. Nem rossz, de kevés, mint a legtöbb esetben kettőnknek az ital, a rutin meg az évek edzettek minket szerintem. Mert azért emlékszem én még hogy két martini után hogy keltünk mondjuk az alapképzés alatt. Aztán nézz ránk most. Elő is szedtem a maradékot és érezve, hogy neki is szüksége van rá, mikor már éppen nem hadonászott meg ölelte magát vagy tárta el a kezeit és fix volt  pohár, megtöltöttem az övét, majd a sajátom.
- Ez nem egy hipermarket, hogy 3 napig mehetsz és teljes cserével vagy pénzvisszafizetéssel visszaadhatod, nem adnak semmire garanciát, se egy évre, se húszra - jegyeztem meg egész ironikusan is egy-egy részt. Ez a kib-szott életünk könyörgöm, ha mi nem csesztük el eléggé, senki, ettől még én már régen azt éreztem, hogy nálunk vakmerőbb, bátrabb és kevesebb vesztenivalóval bíró páros nincs a világon. Akkor meg? Gyanús is volt ez, de nem akartam én szembesíteni azzal, amit már ő is tud. Maximum célozni.
- Mert mi normálisak vagyunk? Jaj, életem - nevettem el magam, ez olyan abszurd volt a szájából, az enyémből, bárkiéből ránk utalva, aztán Gabe említésén megint csak röhögtem egy kört mielőtt ittam volna. - Nem, ebben elég biztos voltam, jó parti rövid távon, de neked kifejezetten fiatal - jegyeztem meg össze is préselve az ajkam elgondolkodva. Túl sokat tudok, és túl sok a mögöttes tapasztalatom.
- Ugyan, cicám, az életünk mindig is mélytorkos volt, de kihoztuk belőle az élvezeti faktor maximumát. Most is ezt kéne tenned - néztem le rá mielőtt sóhajtottam volna egyet. Nem azt mondtam, változzon meg vagy olyat tegyen, amit nem szokott, egyszerűen minek fél? Kevés nála bátrabb ember van, ahhoz is kellett, hogy kitartson egy ember mellett, aki minden nap halálhírt küldhetett volna. El is jött a nap, de ez más kérdés. - Mit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
KARANTÉN


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 343
Írta: 2019. február 19. 19:13 | Link

Masa
12.10, az óráim után | #BonBon

- Nem, szerintem sincs. Vagy, ha mégis, görkorcsolyának hívják - nevettem el magam egy kicsit, mert azt hiszem, nem sok értelme lenne egy olyan korcsolyának, aminek nincsen éle és ezért nem is tudsz vele rendesen siklani a jégen, csak szerencsétlenkedni, mint egy idióta.
Nem tudom, mennyire voltam segítőkész és ténylegesen támogató azzal, hogy közöltem, csak húzza fel, mint egy cipőt, de lényegében ennyi volt a dolga. Csak belebújni, mint egy bakancsba, aztán ugyanúgy bekötni. Ezen nem igen tudok mit elmagyarázni, még ha szeretnék se. De elég jól boldogult vele.
- Na, ügyes vagy, menni fog ez! - bíztattam széles mosollyal a lánykát, miközben ellenőriztem azért, hogy az enyém is rendesen meg van-e kötve. Ez olyan régi-divatos kori volt, nem volt rajta csat, így ha kibomlott volna a fűzőm, bumm az egésznek.
- Ebben ne szaladj sehova, nem hiszem, hogy jó érzés lenne, lehet el is hasalnál - húztam el a számat, a korcsolyái felé bökve óvatosan, majd kicsit elmosolyodtam. Nincs ebből baj, minden a legnagyobb rendben, senkinek nem kell elhasalni. Hátratűrtem kicsit a vörös tincseimet, hogy ne legyenek útban és fújtam egy nagyobbat, mielőtt óvatosan kiléptem volna a jégre.
- Na gyere, evezzünk ki a vízre. - Direkt nem mondom, hogy mély, nem akarok én nyomást gyakorolni szegény kis levitásra. Még a kezem is kinyújtom felé elmosolyodva, hogy nem kell félnie, én itt vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 402
Összes hsz: 4758
Írta: 2019. február 24. 18:32 | Link

Bonnie

12.10. 17h


- Akkor tévedtem, mert már találkoztam a biztonságos verzióval – hümmögök bólogatva, és hirtelen megint nem értem miért nem a kerekes cipőt húztam a lábamra és mentem el mondjuk… Az utcára korizni. Mondjuk. Megrázom a fejem kicsit, hogy eloszlassam belőle a gondolatokat, mert egyszerűen csak nem szabad jobban bepánikoltatnom magamat.
Lassan totyogni kezdek a palánkon nyíló bejárathoz, a dícsérő szavakra csak egy szégyellős mosollyal és egy szalutálással válaszolva. Fura érzés emelgetni a lábaimat, szokatlanul nehéznek érzem őket, és mindig mikor leér a „talpam”, billegnek a bokáim jobbra-balra.
- Ha akarnék, se tudnék szaladni szerintem… - motyogok elgondolkodva, ahogy még mindig csigatempóban közelítek a pálya bejáratához. – Oké, de csónakázni sem csónakáztam még - válaszolok vigyorogva, hogy eltereljem a figyelmemet arról, hogy óhogyazaezmostmegtörténik komolyanmegtörténik rálépekajégreéskoriznifogokrajta…

Bonnie előttem lép siklik ki, én pedig egy pillanatra megállok az ajtóban, nagy levegőt veszek, és határozottan megragadom jobb kezemmel a palánkot jobboldalt, balommal pedig a lány felém nyújtott kezét. Ráállok a jégre, egyik láb, másik láb, mindkét kezemmel kapaszkodom, és csak remélem, hogy semmit nem fogok olyan erősen, hogy az fájjon. Mondjuk, a palánk nem hiszem hogy panaszkodna, de Bonnie még megteheti.

Az egyetlen probléma, amikor a mögöttem türelmetlenkedő megunja, hogy ott ácsorgok és nem fér el tőlem, így megpróbál kikerülni, és elhaladtában még morogva meg is lök kicsit. Köszike, én is imádlak - fut át az agyamon, miközben tágra nyílt szemekkel kapaszkodom, előre-hátra csúszkáló lábakkal... De legalább nem esek el.
A srác után bámulok, összeszorított szájjal, és csak nézem ahogy elcikázik a tömegben. Felvágós.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2019. március 5. 12:14 | Link

Cass

- Ez biztató, rakjuk el okosba - mutatok a nőre, hogy bizony, ezzel akár még kezdhetünk is valamit, ha minden jól megy. A világ biztonságban van egészen addig, ameddig nem vészesen és elviselhetetlenül sok a retardált, akik csak keresztbe tesznek a - nem mellesleg ördögi -, terveinknek.
Látom, hogy nyúl az üveggel, de aztán nem sikerül neki töltenie a poharamba, mert túl aktív vagyok és csapkodok a istenverte bögrémmel, ami azért eléggé akadályozó tényező tud lenni.
- Semmire, éppen ez benne a baj. Mennyivel jobb lenne pedig! - tárom szét a karjaim, de aztán leittam a bögrémből, nehogy az legyen, hogy kilöttyentem ezt a drága és éltetű nedűt. De Cassie ismer, ha most el is tudom odázni az elkerülhetetlen lebukásomat, akkor se tudom nagyon sokáig magamban tartani ezt az egészet.
- Nem is szeretném kipróbálni, nem a zsánerem. Bár elég agresszív tud lenni, lehet, hogy egy-két estig jól kijönnénk. De inkább nem kísérletezem ezzel, nem tudom, mindenki örülne-e neki - köszörülöm meg a torkomat, mert ugye, elvileg ő sem szingli, meg hát... Én nem csinálnám ezt Mitzingerrel, bármennyire nem egyszerű is az ember. Meg ami köztünk van. Meg úgy... minden.
Aztán eszmélek, hogy most lényegében közölte, hogy csak idősekkel kezdek és oda is vertem neki egyet, de csak tenyérrel, a vállára.
- Mit nem? - szusszanok fel, ahogy kiürítem a poharamat, majd felállok a padról. - Mi lenne, ha elmennénk inni? K.rvára átfagytam.

//köfföntem*-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 776
Írta: 2019. december 15. 22:50 | Link


A korcsolyapálya idei nyitása a tervezett renoválás miatt sajnos megcsúszott. Ebben közrejátszik a viszontagságos időjárás és a polgármester év közbeni távozása is, azonban pánikra semmi ok! December közepén ugyanis végre lerántják a leplet a pályáról, mely csodaszép látvánnyal, színes fényekkel és karácsonyi hangulattal csalogatja az arra járókat.

A korcsolyapálya ezúttal december 15-től egészen március 15-ig áll majd a látogatók rendelkezésére.
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 456
Írta: 2019. december 18. 17:08 | Link

Lili

Ruci

Ó, megnyitott! Már hetek óta ezt vártam, hogy végre itt is jégre mehessek. Nem is haboztam, első dolgom volt elhívni Lilit, hogy szórakozzunk egyet némi forró csoki meg süteménye társaságában. Fantasztikusan néz ki a felújításoknak köszönhetően, és nem csoda, hogy ennyien vannak, a falu különlegessége ez a pálya.
– Gyere, próbáljuk ki magunkat végre hazai pályán is – nevettem önfeledten, az ujjamon bizony már egy egyszerű arany karikagyűrűvel. Nem vertük még nagy dobra a dolgot, először csak a személyes kis körünkben közöljük, úgy döntöttünk. Annyira jó, hogy sikerült megtalálnom azt a személyt, aki mellett el tudom képzelni a jövőmet. Persze, néha köztünk is akadtak súrlódások, például a bájitalos mérgezős sztorim, khm, azzal a rózsával, de megoldottuk, miután gondolkozott, hogy amiatt voltam ilyen, és eltüntette, hogy még véletlenül se tudjon tovább hatni rám. Hálás is vagyok neki, mert én akkor éppen nem tudtam tisztán gondolkodni a bűvölt rózsa miatt.
A koriban egyre jobb lettem, és még mindig határozottan nem akarok versenyezni, noha az edzőm fel-felvetette, hogy érdemes lenne kipróbálni magam egy komplett zsűri előtt, amolyan fejlődési mérceképpen. Én még úgy éreztem, nem jött el az ideje.
Én már javában a korim fűzőjével bíbelődtem, az egyik padon. Nem fantasztikus? Korcsolya, barátok, család… na, igen, ezt szeretem ebben az időszakban, hogy együtt lehetek azokkal, akiket szeretek.
Az is hihetetlen, hogy felnőttem. Már alig-alig ismerek magamra, szinte eltűnt az a szeleburdi, minden balhéban benne levős, zabolázhatatlan kislány, aki még elsőben fogta magát é kiment az erdőbe sátorozni, aki megbűvölt egy egész hóemberre való havat, és egyéb dolgok, amiket elkövettem, mostanában egészen megjavultam, mondhatni.
Nem is tudnám megmondani, minek a hatása, de jó volt. És az is, hogy végig a fahéj, a narancs, és a szegfűszeg illata áradozott. Hm, nyamm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 893
Írta: 2019. december 21. 08:56 | Link

Gyöngy
Ruha

Megmosolyogtató, hogy ha bár valóban sokat változott, a lelkesedése egyes dolgok iránt ugyanolyan maradt. Most például a tény, hogy együtt korcsolyázhatunk ilyen, és ez jól is esik a lelkemnek, mert tényleg nem nagyon van lehetőségünk ilyenre. Én gyerekkorom óta versenyszerűen űzöm a sportágat, ő pedig csak hónapokkal ezelőtt, szóval ezen kívül, és azon, ha egyszer-egyszer segítettem az edzésbe, nem nagyon volt lehetőségünk együtt jégre menni.
- Semmi extrát nem csinálhatok, mert köt a szerződésem. Az edzéseimre még Ricsi sem jöhet be.
Nem mintha beakarna, meg amúgy is dolgozik olyankor, amikor én a jégen vagyok. Egyre kevesebb versenyemre tud eljönni, habár talán jobb is, mert úgyis csak az újságjába vagy a telefonjába mélyedne, és tudom, hogy ez az ő védelmi mechanizmusa, mert nem akarja látni, ha elesek, vagy, ha rosszabb. Nem hiszem, hogy egyetért vagy, hogy valaha is egyet fog érteni azzal, hogy ennyire hajszolom az adrenalint, hiszen a lovaglás, a tánc, a korcsolya, de még a színészet is olyan veszélyesek, amit ő maga már nem támogat. Mégis, a kapcsolatban ketten vagyunk, a döntéseket ketten hozzuk meg, és tiszteljük a másikat, hogy neki mi a fontos. És tudja, hogy még pár év, és hivatalosan kiöregszem, szóval ha még egy kicsit összeszorítja a fogát, akkor békében fog lezárulni a korcsolyás karrierem.
- Szép a gyűrűd.
Pillantok le rá kacér mosollyal, mert már észrevettem - az első ezred másodpercben -, de gondoltam hagyok neki időt, hogy elmesélje élete nagy fordulatát. Ez egy ilyen év vége, nagyokat fordul velünk a világ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 456
Írta: 2019. december 21. 23:35 | Link

Lili

A saját korcsolyám, mint mindig, most is tökéletesen passzolt a lábamra. Egyszerűen imádtam ezt a félig-meddig újnak számító hobbit, és főleg azt, hogy ennek segítségével találtam meg életem szerelmét, akivel olyan jó dolgom volt, ő nem akart kényszeresen megváltoztatni, ahogy én se őt. Tőle nagyjából azt csinálhatok, amit akarok, egész addig, amíg azzal nem veszélyeztetem magam, és nem ütközik szabályokba, amiből komoly bajom lehet. És jól esik, hogy félt.
Amikor először pár hónapja barnára festettem a hajam, rácsodálkozott, de nem reklamált érte. Cserébe kaptam tőle egy spéci festett hajra való hajápoló bájitalt. Hát nem édes? Kicsit tartózkodóbb, kicsit hűvösebb jellem, de nem bánom, legalább valamelyikünk képes higgadt fejjel gondolkodni.
- Köszönöm – mosolyodtam el a dicséretre, s miután elkészültem a korcsolyámmal, lenéztem a kezemen levő aranyosra. – Remélem, jövő nyáron ott leszel.
Igen. Jövő nyárra terveztük ezt, amikor már vége a sulinak, hogy legyen időnk megélni a jegyben járást is, és persze, a tanulmányaim befejezése előtt semmiképp sem akartuk. Alig vártam, hogy Emily-t is végre megtaláljam, és beszámoljak, és meghívjam őt is párostól.
- Lennél koszorúslány? – ajánlottam fel. Elsők között gondoltam rá, hogy ott legyen, muszáj. Elvégre neki köszönhetem ezt az egészet, hisz ha akkor tavaly nem hív meg a versenyére, akkor a szünetben sose futok össze szívem csücskével.
Megvártam, hogy együtt tudjunk bemenni, ne kelljen a tömegben a másik után kajtatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 46
Írta: 2019. december 23. 23:56 | Link

Blanka - zárás után

Igen, vannak kényelmesebb és rövidebb módjai annak, ha valaki át akarja szegni a fél világot. Az első osztály kényelme mégis hosszas volt, minden tagja annyira elzsibbadt, hogy még így bőven ideérve is érzi, ahogy tagjai merevek és nem kívánnak mára több ücsörgést. Elintézte egyelőre, amit lehetett, de mivel már késő van – vagy épp korán, a ragadozóknak ez kész csúcsidő – megkockáztatja, hogy ebben a túl tiszta levegőjű kis faluban tesz egy sétát. Mivel a normális emberek már alszanak, ahogy az üzletek is, legalább átfutja tekintetével a kirakatokat, egy-kétszer hümmög párat, mintha tetszene neki vagy esetleg csak elgondolkodik rajtuk, a többi mellett elsétál, úgy érzi, nem ez lesz az a közeg, ahol ő mozogni fog és költekezni. Bár azt vágja már, hallomásból, hogy van itt pub, csárda és még kaszinó is – utóbbi nagyon is kíváncsivá teszi -, attól még ez egy falu, csendes és kevesen élnek itt, neki kevés és... falu. A világ végén, mint valami büntetés. Szerencsére, legalább városok vannak ezen a vidéken, olyanok, amik érdekesebbek, kedve lenne valami istentelen partira beesni, végül el kell fogadnia, hogy ahhoz ma túl recsegős. Fene a korba, meg a végtagokba.
Kanyarodik egyet, az üzletek felől a ritkásabb, a házak felé vezető környékre lép rá, előtte még a térre, mert itt még térnek is kell lennie, mintha olyan világi helynek számítana. Lehet az is, fogalma sincs, már az előbb magában elsorolt érdekesebb helyek miatt gondolja kicsit annak, vagy csupán a város vezetése mindent enged, csak jöjjenek ide emberek, ne csak az öregek meg pár fiatal akarja lelki békét keresni a hegyekben.
Mély sóhaj.
A korcsolyapálya korlátjánál áll meg és rákönyököl. Pontosabban arra a pontjára, amely már inkább a falat képzi, kettővel odébb neki már túl alacsony. A jég a lehullott hó mellett csípős hideget áraszt, de nem zavarja, látott már havat, síelt eleget is. De most nem indul csúszkálni, évek óta nem tette, meg minek, csak bámészkodik és rágyújt. Már most unatkozik, reméli, hamar le fogják foglalni a figyelmét, mielőtt elszabadul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 893
Írta: 2019. december 24. 09:40 | Link

Gyöngyvér

- Ilyen hamar összeházasodtok?
Pillantok fel rá csodálkozva, mielőtt a bal cipőm befűzésével végeznék. Figyelek rá, sőt inkább rá figyelek, mert a korcsolyával szinte már összenőtt a lábam, de ez nem jelenti azt, hogy ne figyelnék oda, hogy ne legyen baj belőle. Mindig precízen intézem ezt, mert attól még, hogy élvezem a fájdalmat, nem szeretnék gipszben szenvedni. Az azért egy más szint lenne, és nem vágyom most rá. Felkelve kicsit mozgatom benne a lábamat, hogy tökéletes legyen mindenhol, és még most érezzem, ha valamit változtatni szeretnék, de nem, tökéletes lesz.
- Koszorúslány?
Fogalmam sem volt, hogy erre készül, teljes megdöbbenéssel álltam egy pillanatra vele szemben, majd a következőben közelebb lépek hozzá, és szorosan megölelem. Ez a gesztus nagyon szép, és egészen elérzékenyít. Mondjuk engem az esküvők és gyermekáldások is, úgyhogy karácsonykor végigböngészni a facebookot kész érzelmi hullámzás.
- Nagyon szívesen. Köszönöm, hogy gondoltál rám.
Felelem érzelmektől elcsukló hangon, még az ölelés alatt, majd egy nagy puszit nyomva az arcára, újra kiegyenesedem, és a kezeit fogva, csillogó szemekkel nézek rá.
- Nagyon gratulálok nektek, ez csodálatos!
Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen remek hírekkel szolgált, és ha már hírek, nekem is van egy, bár annak nem biztos, hogy ennyire fog örülni.
- Nekem is el kell mondanom valamit. Januárban elköltözünk Ricsivel. Máshol kapott munkát, és ez egy olyan lehetőség volt, amit nem szabad kihagyni, én pedig támogatom őt, hogy ezt meglépje.
Valahogy fel sem merült se benne, se bennem, hogy ne menjünk, ahogy az sem, hogy egy újabb távkapcsolatot vállaljunk be. Most már együtt hozunk döntéseket, és a döntéseink közösek. Mind a ketten igen nagy részt vállalunk ebben a kapcsolatban, és nincs elnyomás.
- De ne aggódj, jövök még erre, nyárig gyakorlaton vagyok a művházban, meg ott vannak az edzések, és bármikor találkozhatunk, szóval csak annyi lesz a változás, hogy nem itt fogunk élni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 31
Írta: 2019. december 24. 22:59 | Link

     Árkony Adél
A levegő igen hideg volt, így orromra húztam a sálam. A kabátom zsebeibe dugtam a kesztyűs kezeimet, és így sétáltam a korcsolyapály felé. A friss hó ropogott a lábam alatt. Nem bírtam betelni a tiszta, csillogó fehérség látványával. A Nap már kisütött, így a hó néhol olvadozni kezdett, és nagy cseppekben hullott a fák ágairól. Elhaladtam egy csapat hógolyózó gyerek mellett. Az egyikük el is talált, mire összerezzentem a hirtelen puffanástól. Megszeppenve álltak meg egymás mellett, kipirosodott pofijukkal rám meredtek. Máskor lehet, hogy morcos lettem volna egy ilyenért. Mindig utáltam ha megijesztenek. De ahogy ránéztem a hidegtől kipirult arcocskájukra, csak elmosolyodtam, s folytattam az utam.
Odaérve felhúztam a korcsolyát amely még tavaly karácsonyi ajándék volt, a jégre léptem. Egészen sokan voltak, minden korosztályból. Láttam egy nénit, ait unokái támogattak a jégen, de voltak egészen pici gyerekek is, akik vagy maguk totyogtak ici-pici korikkal a lábukon, vagy akár még szüleik hátára kötve utaztak. A pálya szélén is sokan álltak. Voltak akik csak látványosságként nézték a korcsolyázókat, voltak kifáradt korisok is. Néhányan gyerekeiket ismerőseiket kísérték el, és a pálya széléről figyelték őket. Sokat forró csokival, kürtőskaláccsal a kezükben bámészkodtak, olvasgattak valamit.
Óvatosan megindultam a jégen. Nagyon rég voltam korcsolyázni. Most is nehezen vettem rá magam, hogy a meleg klubhelyiség helyett idekint töltsem ezt a napot. Pár kör után viszont már egyáltalán nem bántam, hogy merészkedtem ide. Eleinte persze lassan, ingadozva haladtam, azok bosszúságára, akiknek véletlenül az útjába kerültem. Szépen lassan viszont belejöttem, és előjött a régi tudásom, mindaz, amit a szüleimtől vagy nagynénémtől tanultam.
Több tucatnyi kört tettem meg, mire uralomra tört bennem a fáradtság. Megkapaszkodtam a korlátban, és nekidőlve a Nap felé fordítottam az arcom.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az élet nehéz, de menni kell tovább! 🍀
Árkony Adél
Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 25. 09:15 | Link

Harmat Betti


  Remélem nem csináltál semmi butaságot Léda, mert ma kijöttem a vásárba. Egyedül, vagyis valójában veled töltöm immár két éve az ünnepeket, mióta a szüleinket elvesztettük. Furcsa ez az egész. Nem nagyon szeretem a változásokat, de az eddigi terapeutám azt mondta az új célok, az új környezeti ingerek akár még segíthetik is a veled való együttélést. Ma bevettem a bájitalokat így csak magam vagyok a fejemben. Semmi jele annak, hogy jönnél. Ezért vastag sálat tekertem nyakam köré, sapkát húztam fejemre, puha szövetkabátot kanyarítottam világoskék pulóverem és szűk fazonú farmerem fölé, majd belebújtam bélelt bőrbakancsomba és kiléptem a ház bejáratán. A hó olyan fehér, hogy vakít. A nap rásüt és minden pihe gyémántként csillan meg benne. Igazi mesevilág. Meg is állok pár pillanatra és beleveszek a téli csodába.
 Komótosan sétálok, kesztyűs kezeimet zsebembe süllyesztve gondolkozom. Szomorú időszak ez nekem. Ilyenkor még jobban eluralkodik rajtam a bűntudat, ami depressziót szül, ami pedig szuicid gondolatokat. Mint a vászon, amire rétegenként viszed fel a színeket, de azok egyre csúfabbak, sötétebbek és felismerhetetlenebbek lesznek. Míg végül legszívesebben kidobnád inkább az egész képet. Pont ezt érzem most. Egyedül lenni karácsonykor számomra rettenetesen nyomasztó. Tudom, hogy te velem vagy Lédám, de azért az mégsem ugyanaz, mert én nem emlékszem rá, hogy ha te vagy ébren mit teszel.
 Lépteim öntudatlanul a korcsolyapályához vezettek. Mint álomból ébredő csodálkozom rá az elém táruló látványra, illatokra és zsibongásra. Rengetegen vannak a jégen. Családok, gyerekek, idősek és párok siklanak önfeledten. Boldogok, nevetnek még ha néha el is esnek, azonnal felkelnek és kacagva csusszannak tovább. Megállok a palánk mellett. Államat tenyeremben pihentetve nézem őket és vágyakozva emlékezem. Mielőtt elmentél, annyira imádtunk korizni. Órákig róttuk a köröket és annyira szerettük, hogy be is írattak bennünket a szüleink kori iskolába. Azt mondták tehetségesek vagyunk, de benned nem volt elég szorgalom én meg túl félénk voltam megmutatni magam. Aztán jött az a szörnyű nap...Azóta félek jégre lépni. Pedig nagyon hiányzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Ha alél Adél, Léda léha céda..."

Blanka Zoja Krise-Flaviu
Mestertanonc Rellon (H), Elsős mestertanonc


Árnyéklány
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2019. december 26. 13:00 | Link

Arion Ruben - "tilosban"

Azért tagadhatatlan, hogy vannak előnyei annak, ha a szüleidet ismerik. Az is tagadhatatlan, hogy olykor az ember lánya ostoba lenne ezt nem kihasználni. Mivel majdhogynem fóbiám van a tömegtől, korcsolyázni viszont nagyon szeretek, nem esett nehezemre bedobni apámnak a "sokkal jössz nekem" kártyát, elvégre még csak nem is hazudok. A francnak volt kedve idejönni, még örültem is annak, hogy minél távolabb lehetek Linától, és azt tehetem, amit szeretek. De a szülők.
Egyelőre nem tudok hinni anyámnak, nem érzem azt, hogy mennyire jó lesz nekem itt, de próbálom a maximumot kihozni az adott lehetőségből, mert az, hogy a négy fal között nyalogatom a vélt sebeim sem rám vall.
Korcsolya a lábamon, és már kapcsolódik is fel pár lámpa. Nem az összes, nem hiányzik, hogy megint tömeget vonzzon maga köré a hely, és szerintem a gondnoknak sem, aki ezt a helyet üzemelteti, de közösen egyetértettünk abban, hogy látnom kell.
Két kör után veszem észre a foltot, meg a kis szikrát, ami valószínűleg valamilyen cigi lehet, így oda is siklok.
- Jössz? - a srác elé érve még küldök is egy lehengerlőnek szánt mosolyt, némi biztató szándékkal. én utálom a tömeget, de azt is be kell látnom, egyedül körözgetni se olyan felemelő, ez az állapot meg pont az a köztes, amivel még meg tudok alkudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 31
Írta: 2019. december 26. 22:28 | Link

     Árkony Adél
   A pályán állva lassan felszínre törtek a régi emlékek. Amikor anyáék először vittek korcsolyázni - emlékszem, még nekem is olyan cipőre csatolható korcsolya éleim voltak. Alig mertem  jégre merészkedni, mert pont előttem esett hasra valaki. Apa az ölébe vett, és úgy indult el. Később már két oldalról megfogtak, és úgy róttuk a köröket.
Pár évvel múlva Dominik is csatlakozott hozzánk. Amikor én már egyedül tudtam haladni a jégen, az ő kezét fogták meg. Nagyon sokat jártunk korcsolyázni. Mielőtt ]elindultak  oda, elmentünk együtt. Akkor már Szófia is velünk jött. Borzasztóan élveztük. Akkor még eszembe se jutott, hogy többé nem lesz ilyen alkalmunk. Hogy soha többé nem korcsolyázhatok kézenfogva a szüleimmel, soha többet nem fognak felsegíteni, ha hasra vágódik valamelyikünk.
   Gondolataimból egy srác ugrasztott ki, mikor is belém jött hátulról. Nem tudtam volna felidézni, mikor rúgtam el magam a korláttól, de akkor épp nem ez volt a legnagyobb problémám.  Az ütéstől csúsztam egy jó pár métert, majd nekiestem a palánknak. Lehet, hogy át is bucskázom rajta, ha nem áll ott az a fiatal lány. Teljes sebességből nekimentem, s fejemmel nekiütköztem az ő fejének. Csoda, hogy a lendülettől nem esett hátra. Alólam viszont kicsúszott korcsolyás lábam, és hiába próbáltam a korlát után kapni, csak a lány sálját értem el, ezzel majdnem berántva a jégre. Ezt követően viszont hátraestem, és jól bevertem a fejem, hogy még véletlenül se ússzam meg sérülés nélkül ezt a kiruccanást.
   - Jajj ne haragudj! - siettem a lányhoz amint sikerült feltápázkodnom a jégről. Kisebb sokkot okozhattam neki az előbbi kis akcióval. - Nem volt szándékos! Tényleg! Ugye jól vagy?
   A tekintetem elég ijedt lehetett, és még kapaszkodnom kellett a korlátba, nehogy a remegő lábaim kicsússzanak alólam. Engem is elég nagy sokk ért, már mikor hirtelen belém jött valaki. Másik kérdés az, hogy a srác tovább ment egy szó nélkül.
   - Tényleg nem akartalak meglökni, csak valaki belém jött hátulról -
magyarázkodtam, bár talán inkább a saját lelkemen próbáltam könnyítemi ezzel.
 

Utoljára módosította:Harmat Betti, 2019. december 26. 22:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az élet nehéz, de menni kell tovább! 🍀
Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 83
Írta: 2019. december 27. 10:51 | Link

Dana
Előzmény-Karácsonyi vásár


- Az vagyok, de úgy látom, ezt szereted - szemtelenül vigyorogtam rá, majd csak ezután fogyasztottam el a maradék bort, hogy nehogy kárba vesszen egyetlen csepp is abból a finomságból, ami nem csak, hogy bódított, de kellően átmelegítette minden tagomat. Már nem fáztam, sőt inkább melegem volt, és mehetnékem. Nem tudtam volna tovább ücsörögni, mindenképp akartam csinálni valamit, s mivel közel volt a koripálya, megjött hozzá annyira az önbizalmam, hogy a korábbi nagy esésem ellenére most újra a jégre álljak.
- Nagyon helyes! Ha összetöröm magam, akkor te viszel kórházba, te igazítod a párnámat, sütsz nekem palacsintát, és szórakoztatsz. - újra szemtelen mosoly futott a szám szegletébe, majd viccesen belé karoltam, hogy úgy húzzam a koripálya felé, ami szinte csak egy karnyújtásnyira helyezkedett el tőlünk.
A pályánál szerencsére lehetett kölcsönözni korit, a kérdés már csak az volt, hogy az én lábméretemre lesz-e alkalmas cipő. Mint később kiderült, ezzel nem volt gond, fiúméretben is volt választék, el is kaptam a fekete színűt, majd letelepedtem Dana mellé, hogy magam is felvegyem a korcsolyát.
- Résen? Miért, mire készülsz?- sejtelmes vigyorral néztem rá, nem tudtam, hogy pontosan mire gondol.
- Egy újabb slukkot? Prefi kisasszony, ezért azt hiszem, meg kell majd büntetnem - nevetve azért adtam neki a cigimből, bár már a végét járta, így ha Dana szívott belőle, még egy utolsót én is beleslukkoltam, s azt követően gondosan elnyomtam a csikket az arra kihelyezett tartóban.
- Na...akkor kezdjünk is neki - mivel ő még egyáltalán nem korizott, csak nem lökhettem a jégre, hogy ő legyen az első, nekem kellett mennem. Próbáltam is legyűrni magamban a korábbi kellemetlen emléket, meg nem akartam anyámasszony katonájának se tűnni a csaj előtt, így neki is iramodtam. A bornak hála talán egy kicsit nagyobb lendülettel léptem rá a jégre, így máris fellépett nálam az egyensúly zavar, lábaim ide-oda csúszkáltak, s nem kérdés, hogy egy pillanatra benne volt a pakliban, hogy pofára vágódjak, de némi légkalimpálás és ügyes próbálkozás után sikerült megtartanom az egyensúlyomat, hogy aztán kiegyenesedve, vigyorogva forduljak a lány felé.
- Most láthatod a jegek királyát - színpadiasan intettem magam előtt egyet, ezt követően nyújtottam felé a kezemet. - Gyere Dana, csússz ide mellém - még fogalmam sem volt arról, hogy két abszolút nem korcsolyázó hogyan, s miként fog korcsolyázni a jégen, de egységben az erő címszóval álltam neki a dolognak, hisz mégis mi történhetett? Legfeljebb majd ketten esünk orra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. december 27. 20:43 | Link



december 19.



- De felvágták a nyelvét valakinek! Vigyázz, el ne vigye egyszer a cica - feleltem neki vigyorogva, majd felhajtottam a maradék boromat. Kicsit ellazított a finom forró ital, ekkora mennyiséghez azért nem szoktam hozzá, ám legalább egyáltalán nem fáztam, mivel kiválóan hőszigetelt. Igaz, ital nélkül is elég élcelődő, viccelődő, éles nyelvű voltam, de ez csak rátett még a tűzre, bár szerencsére Soma értette a viccet.
- Ha sikerül összetörnöd magad, veszek neked karácsonyra egy korcsolyát. Tudod, addig kell gyakorolni, míg nem megy rendesen. Ha lesz sajátod, akkor simán korizhatsz telente, hát nem klassz móka? - vágtam vissza oltári nagy mosollyal az arcomon. Legbelül azért reméltem, hogy nem töri össze magát, mert annak valóban én lennék a felelőse, azt pedig nehezen bocsátanám meg magamnak. Végül is az én ötletem volt, hogy menjünk korizni. Közben viccesen belém karolt, majd elindultunk a jégpálya felé, hogy ő is felvehesse a jégre szolgáló cipellőt.
- Hát, ha valaki épp engem választ társaságául, még ha csak véletlenül is - tettem hozzá hangsúlyosan, majd folytattam:
- Akkor fel kell készülnie időnként arra is, hogy nem igazán vagyok kiszámítható. Ez van - vontam meg a vállam, majd miután megkínált még egy slukk cigivel, átvettem tőle azt, és szívtam belőle egy jó mélyet.
- Nagyon el van tévedve uraságod, mert az a harci helyzet, hogy prefektusként csakis én vagyok jogosult bárkit is megbüntetni - adtam vissza neki a cigarettát vigyorogva, majd miután ő is beleszívott egyet, és elnyomta a csikket, elkezdtük a csúszkálást. Miután megindult hirtelen a szám elé kaptam a kezemet, mert eléggé kibillent az egyensúlyából, nagyon izgultam, hogy le ne csússzon, mert akkor tényleg az én lelkemen fog száradni az egész... Szerencsére egy kis próbálkozás után megtalálta az egyensúlyt, és nem történt semmilyen baleset.
Megpróbáltam óvatos léptekkel Soma felé evickélni a jégen, amely még így korival is iszonyatosan csúszott, már majdnem odaértem hozzá, mikor összeakadtak a lábaim, és hajszál híján seggre estem, de még időben levágtam kezeimet a jégre magam előtt tartva őket, hogy felfogjam az esést.
- Semmi gond! Még egyben vagyok! - jeleztem neki vidoran, majd megpróbáltam feltápászkodni a jégről. Nem voltam az a feladós típus, és ha elhatároztam, hogy ma csúszkálok a jégen, akkor csúszkálni is fogok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 83
Írta: 2019. december 28. 00:19 | Link

Dana


- Kössem fel a gatyámat? - kérdeztem vissza vigyorogva, majd azért hozzáfűztem: - Nem is szeretem, ha valaki túlságosan kiszámítható, legyen mindig egy kis izgalom, és titokzatosság - erre csak még jobban kiszélesedett a mosolyom, néhány másodpercig fürkésztem is a tekintetét, hogy vajon abból ki tudok-e olvasni ezzel kapcsolatban valamit. Nem nagyon ismertem még őt, így el tudtam képzelni azt, hogy rejteget még egy-két érdekességet magával kapcsolatban.
Mielőtt még jégre léptem volna, viccelődtem egy kicsit a prefikisasszonnyal, aki gyorsan visszadobta a labdát, s ezzel újra vigyorra késztetett.
- Hm, egye fene, később megbüntethetsz - kacsintva léptem a jégre, s a talponmaradási produkciómat követően már ő volt az, akinek bizonyítania kellett a csúszós felszínen. Úgy láttam, hogy ő sem túl profi, mert neki is meggyűlt a baja a jéggel. Láttam, hogy el fog esni, nyújtóztam is utána, hogy még időben elkapjam, de nem sikerült. Szegény, a földön landolt, viszont egész ügyesen esett, mintha már ezer éve gyakorolta volna a hogyan vágódjunk hasra cselekvés művészetét.
- Hoppá, biztos hogy jól vagy?- próbáltam közelebb korizni hozzá, mosolyogva nyújtottam felé a kezem, ekkor azonban egy profi korizó - vagy legalábbis magáról ezt hangoztató személy, aki épp produkálta magát a barátai előtt - túl közel csúszott hozzám, s elég volt egy kis fuvallat, hogy elveszítve az egyensúlyomat, eltanyázzak Dana mellett. Így nem hogy segíteni tudtam rajta, de ha már fogtam a kezét, úgy magammal is rántottam, vagy épp magamra?
- Öhh....bocsi - végül csak elnevettem magam, ahogy ott fetrengtünk a jég felszínén, én alatta, ő meg rajtam.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. december 28. 00:38 | Link



december 19.



- Hát nem árt - néztem rá szúrós tekintettel, majd elnevettem magam.
- Ezzel teljes mértékben egyetértek - tettem hozzá vigyorogva. Volt humorérzéke a srácnak, azt meg kellett hagyni. Egyébként teljesen egyetértettem azzal a megállapításával, ami az imént elhangzott a szájából.
- Az unalmas dolgok és a kiszámíthatóság az ellenségem. Bár úgy látom, neked is - néztem rá vidáman, sose gondoltam volna, hogy valaki ezt fogja nekem mondani. Általában ez az én szlogenem volt, úgyhogy kellemes meglepetésként szolgált ezt mástól hallani.
- Ha tovább húzod azt a bizonyos vonalat, kezdj el félni! - feleltem neki somolyogva, nagyon tiszteltem benne, hogy nem volt az az anyámasszony katonája típus. Sajnos nem sikerült időben elkapnia, de szerencsére nem vágódtam nagyot.
- Igen, semmi bajom! - nyugtattam meg mosolyogva, mintha mi sem történt volna. Közben észrevételeztem, hogy egy nagy arcú srác, aki épp a társasága középpontjába akart kerülni, fellökte Somát, aki elveszítve egyensúlyát a kezemet fogva magával rántott, így alám került, én pedig rajta feküdtem.
- Semmi baj! - haraptam be ajkaimat, miközben rá emeltem tekintetem, majd elpirulva gyorsan más felé emeltem azt, történetesen arra, aki elgázolta Somát.
- Ha gondolod, kicsinálom ezt a bájgúnárt. Simán elbírok vele - néztem rá elszánt tekintettel, majd az elkövetőre bosszúszomjas tekintettel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 83
Írta: 2019. december 28. 11:31 | Link

Dana


Neki szerencséje volt, mert rám esett, nekem már kevésbé, mert a jég felszíne azért nem minősült egy dormeo matracnak, ellenben a szituáció kárpótolt. Vigyorogtam is, szám szegletében megült egy szemtelen mosoly, miközben a lány pillantását kémleltem. Dana harciasnak bizonyult, mert úgy tűnt, hogy neki kedve lenne felpattanni, hogy móresre tanítsa az arcoskodó csávót, nekem azonban inkább máshoz volt kedvem.
- Hé, nyugi. Én egész jól érzem magam így - mosolyogtam rá, miközben egyik tenyerem a derekára csúszott, mintha azzal tartottam volna vissza attól, hogy oldalra essen.
- Hova sietsz?- egy kis szemtelenséggel másik kezemet az álla alá csúsztatva irányítottam felém, majd ha nem húzódott el tiltakozva, megcsókoltam. Hogy hatással volt-e rám az elfogyasztott bor mennyisége, az egész biztos, hisz oldotta a gátlásokat, ám az sem volt mellékes, hogy Dana egy vonzó, csinos lány volt.  
Utoljára módosította:Závodi Soma, 2019. december 28. 11:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. december 28. 19:38 | Link



december 19.



- Jól vagy amúgy? Elég nagyot estél - néztem rá ijedten, belegondoltam ugyanis abba, hogy marhára nem lehetett kellemes a fagyos jégre esni.
- Szerintem beüthetted a fejedet! - vigyorogtam rá, miután közölte velem, hogy egész jól elvan a szitu ellenére, de kicsit zavarba jöttem attól, mikor tenyere a derekamra csúszott. Újra elgondolkodtam rajta, hogy a bájgúnár után eredjek, ám az is végigfutott a fejemben, hogy azért nem volt egyedül, társasággal érkezett a jégbohóc a pályára. Azzal pedig teljesen tisztában voltam, hogy ekkora társaság ellen egyedül kevés lennék, még talán ketten se bírnánk el velük. Ez volt az én bajom, elég forrófejű voltam, hamar fel tudtak húzni mások, ha nem estem volna el, lehet simán az idegen srác után eredtem volna. Gondolataimból Soma hangja térített vissza a valósába. Éreztem, hogy megcsapott valamennyire a bor, de úgy tűnt, ezzel nem voltam egyedül. A következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy a koritársam az állam alá csúsztatva a kezét épp egy romantikus, ámde meggondolatlan mozdulatot készül tenni. Első pillanatban totál leblokkoltam, a másodikban pedig hirtelen megjelentek fejemben a lehetséges opciók igencsak változatos következményekkel.
- Hmmmm... úgy látom valaki kicsit becsiccsentett - néztem rá kedvesen, majd mutatóujjam a szájára tettem egy hirtelen mozdulat kíséretében.
- Nem ez a legmegfelelőbb időpont erre. Később meg fogod köszönni, hogy ezt mondtam neked - fúrtam tekintetem az övébe kedves hanggal, komoly arccal. Nagyon is tisztában voltam vele, miért mondtam ezt neki, még akkor is, ha legbelül jól esett a kezdeményezése, hiszen eléggé őszintének tűnt, bár nem tudtam, hogy az italt késztette-e erre, de gyanítottam, hogy az adta meg neki a kezdőlökést. Másrészt a jelenlegi helyzetem miatt is közrejátszott a döntésemben, bármennyire is kétségbeejtő volt számomra, hogy hogyan fog alakulni a jövőm. Legbelül folyamatosan mardosott a kétely, jó lett volna látni a "fényt az alagút végén", a fejleményeket, de egyelőre csak őrlődtem magamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 83
Írta: 2019. december 28. 21:59 | Link

Dana


Dana elég harcias volt, velem ellentétben, aki inkább higgadtan kezelte az ilyen szituációkat. Soha nem volt kenyerem az erőszak és az ökölharc, ha csak nem kényszerültem rá, hogy így védjem meg magam, vagy a szeretteimet. Lehet, hogy józanul talán odaszóltam volna a srácnak, hogy jobban is figyelhetne, de egyrészt, már nem voltam az, másrészt meg egy helyes lánnyal tölthettem az időmet, aki a lehető legjobb pozícióban került fölém. A gondolataimat máris beindította, a szituáció is adott volt, hogy megtegyem a kezdeményező lépést, ám legnagyobb meglepetésemre visszautasított. Bamm Soma! Az első alkalommal nagyjából még így éltem meg a visszautasítások hadát, mert azért akadt belőle bőven, de idővel megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket. Nem mondom azt, hogy nem esett rosszul egy kicsit, mert ez mindenki egóját lejjebb verné az adott pillanatban, de ahogy a nagybátyám is mondta, a harctéren a katona mindig felkel, és a leheletéig harcol, s így voltam ezzel én is.
- Nem? Biztos? - azért még egy sejtelmes mosollyal visszakérdeztem, hátha meggondolná magát a csaj, de a tekintetéből, s a hangjából már éreztem azt, hogy ez koppancs lesz.
- Hát jó...Nem nagyon értem, de oké - kínos mosoly, mert tényleg nem értettem, hogy mitől akar védeni, vagy hogy mire gondol egész pontosan. Kiismerhetetlennek tűnt, pedig esküdni mertem volna, hogy élvezte az estét. Egy ideig még fürkésztem a tekintetét, néhány másodperc talán síri csendben is eltelhetett, s kezdett kellemetlenné válni, mert mégis csak rajtam hasalt.
- Ezt akkor most ne értsd félre, oké? - tenyereimmel megfogtam a csípőjét, s vele együtt helyeztem magam ülőpozícióba, majd a kezemet tartottam neki, hogy annak segítségével fel tudjon kászálódni rólam. Ha sikerült, magam is felegyenesedtem, s leporoltam nadrágomról az apró, koriszelte jégdarabokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. december 28. 22:43 | Link



december 19.



Remekül éreztem magam a fiú társaságában a vásárban és a koripályán is. Miután megnyilvánult, hogy erről ő is ugyanígy vélekedik az irányomban, sőt, még talán valami többen is reménykedett elszorult a szívem. Nagyon egy hullámhosszon voltunk és elég sok mindenben hasonlított a gondolkodásmódunk, ám eléggé váratlanul ért, hogy meg akart csókolni. Erre egyáltalán nem készültem fel, még ha szívesen is viszonoztam volna, jelenleg elég zűrzavaros volt a helyzetem. Ráadásul még egyszer rákérdezett a dologra, úgy gondoltam, némi magyarázatot megérdemel, nem szerettem volna, ha félreérti az egészet. Közben felegyenesedtem segítségével az ülőpozíciómból, s immár vele szembe fordulva, a szemébe nézve beszéltem hozzá.
- Nos, hol is kezdjem? Nyilván észrevetted, hogy remekül éreztem magam ezen az estén. Bár sose érne véget. Úgy tűnt, hogy valóban érdekellek, ez esetben pedig nem utasítottalak volna vissza. Viszont jelenleg nem vagyok egyszerű helyzetben, sőt, igazából nem is tudom, miben vagyok vagy miben nem. Zűrös az életem, kicsit össze vagyok zavarodva - feleltem neki kissé elhaló hangon szemeimet tekintetébe fúrva, hogy lássa, komolyan gondolom, amit most közlök vele.
- Szóval nyugodj meg, nem értettem félre semmit, csak szerettem volna, ha tudnád ezt rólam - sütöttem le szemeimet, miután részegesen közöltem vele, mi a helyzet. Jól esett Soma részéről, hogy törődött velem, az pedig eléggé kezdett felőrölni, hogy egy olyan egyoldalú dologba kerültem bele, ami kapcsán úgy tűnt, hogy nem mozdul semerre sem, hiszen azóta a bizonyos eset óta csend volt a másik fél részéről. Hát, remek buligyilkos voltam, az már biztos, ha most nem küld el Soma a fenébe, akkor soha...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 83
Írta: 2019. december 28. 23:02 | Link

Dana


Nem tartott néhány másodpercnél tovább, hogy leporoljam magamról az apró jégszilánkokat, addig is elütöttem az időt valamivel, s közben agyalhattam azon, hogy most akkor mégis hogyan tovább. A korizáshoz már nem sok kedvem volt, az idő is elrohant, s ezután valószínűleg Dana is lelépett volna, hogy elkerüljük a további kínos pillanatokat. Nem is számítottam arra, hogy bármiféle magyarázatot is kapjak, ő azonban mégis megszólalt, s ugyan továbbra is sejtelmesnek tűnt, úgy éreztem, mintha próbálna valamiféle magyarázatot adni a történtekre.
- Zűrös? Úgy érted, hogy van valaki más, aki miatt össze vagy kavarodva?- nocsak, lehet hogy a Somacsáb azért még sem veszett annyira el, s talán egész más oka volt arra, hogy elutasítson? Nem akartam nagyon indiszkrét lenni, vagy túlzottan belemászni a magánéletébe, de ha már így alakult, azért csak feltettem neki a kérdést, hogy talán majd megnyílik és beszélni kezd.
- Oké, köszi, hogy így elmondtad, nem is akartam ajtóstul rontani a házba...de hát érted - fölösleges lett volna bármit is magyaráznom, feltehetően tudta, hogy mire is gondolok.
- Ez a kori nem nagyon megy nekem, viszont...még kéne ajándékot vennem, mert azt elfelejtettem. Közben elkísérhetsz az árusbódéig, és mesélhetsz ezekről a zűrökről, ha gondolod - nem erőltettem, de ha kedve volt, mesélhetett. Annyira azért nem voltam tapló, hogy csak úgy magára hagyjam, végül is, csíptem őt.


/Folyt. köv. karácsonyi vásár/
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 28. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 456
Írta: 2019. december 29. 16:24 | Link

Lili

Kuncogni támadt kedvem, hogy korainak tartja az időpontot. – Annyira nem hamar az, ötödév végére tervezzük, Evgenij mindenképpen szeretné, ha befejezném az alap tanulmányaimat, és csak utána ugrunk fejest az életbe.
Azt még nem döntöttem el, hogy Moszkván belül is hol, de biztos lesz továbbtanulás, addig meg Evgenij javaslatával élek, és eljárok expókra meg ilyesmikre, hogy megtaláljam álmaim foglalkozását. A vendéglátás tuti-biztos alap, hobbinak mellette ott a korizás, de még mindig nem akartam versenyszinten űzni. Az nem az én világom, ennyire nem vagyok versenyző-típus.
- Alap, hogy gondolok a legjobb barátaimra. – kacsintottam. – Már csak Emily-nek kell elmondjam. Ő lesz a harmadik, ha beleegyezik.
Az első koszorúsom a húgom, Csilla, még szép, imádom a tesóimat, nekik alapból jár az első hely a szívemben.
- Köszönjük, mi is úgy érezzük. Ki gondolta volna, hogy kiütközik rajtam végül a ruszki vér – vigyorogtam euforikus hangulatomban lubickolva. Imádtam Oroszországot, és Evgenijt is, mellette le tudtam valahogy csitulni és komolyabban venni a dolgokat, ugyanakkor megőrizhettem azt a vidám, bohókás oldalamat is, ami nélkül nem tudnám elviselni az életet. Mondhatni, a vidámság a lételemem, és khm, sikerült letennem arról az ötletről is, hogy meglovasítsak három lovagi páncélt és csapjak némi balhét karácsony örömére. Mert nem leszek a suliban az ünnepekre. Családi banzáj lesz, és már alig várom, kivételesen, bár igaz, a tanulnivalókat is vinni fogom magammal a saját érdekemben, hogy ne vizsgaidőszak előtt egy héttel kezdjek el mindent a fejembe tömni.
Khm, mint ahogy első két évben műveltem. Nagyon nem jövedelmező ötlet.
- Ó, nahát! Csak nem előléptetés? – ha nem, az se baj, a lényeg az, hogy nekik legyen jó, és ha így örülnek, én miért lennék ünneprontó? Egy költözés nem a világ vége, létezik egy csomó mód ma már a gyors közlekedésre, akár mugli, akár varázsvilágbeli módszerrel is megoldható. -  Gratulálok! És, merre költöztök? Néztetek már csini házat magatoknak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árkony Adél
Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 29. 21:47 | Link

Harmat Betti


Elvágyódó, üveges tekintettel nézek magamnak előre. Az agyam mintha kiürülne és csendes lenne. Szeretem az ilyen pillanatokat. Nincs ez a zsibongás, az a furcsa nyüzsgés, amit a gondolataim okoznak. - Áúúúú! - kapok a fejemhez és tántorodom neki a palánknak egy húzást érezve nyakamnál. Léda kérlek ne most...Rimánkodok gondolatban és eltelik pár másodperc is talán mire rájövök, hogy most nem ikrem szabadul be tájfun módjára pár pillanat múlva a testembe, átvéve felette az uralmat. Hanem egy lánnyal koppant össze a kobakunk. - Hogy, mi? - pislogok bódult kábulattal és fejemet fogom, mert lüktet - Se-semmi baj, jól vagyok - nyöszörgök és megkapaszkodok a korlátban. A szeme előtt pici szikrák táncolnak, de hamar eltűnnek szerencsére. A fejem is megnyugszik és egy kis sajgás marad csak az előbbi koccanásos balesetből. - Megesik ha az ember jégre merészkedik - mosolygok megbocsátón a fiatal lányra. Zakóztam eleget, hogy ezt tapasztalatból mondhassam történnek ilyen esések. De rég is voltak azok a korcsolyázós évek. Talán meg sem tudnék már állni két élen. - Régóta korizol? - kérdezem félénken a lányt, mert nem tudom van-e kedve beszélgetni, vagy menne is inkább vissza azonnal csúszkálni. - Amúgy Adélnak hívnak. És téged? - faggatom tovább egyben be is mutatkozva neki. Ezután pedig gyorsan megigazítom a sálamat, amit kihúzott félig a nyakamból, ahogy bele kapaszkodott. Fekete hajam kiemelem alóla és így az a vállamon és a hátamon terül szét. Sötétkék szemeim csillogóvá válnak, felélénkülök, de ezzel együtt a gondolatok is újra elkezdenek zajongani a fejemben. Ki lökhette fel a lányt? Miért tette? Véletlen volt? Miért nem segítette fel? Ehhez hasonló kérdésekkel és lehetséges válaszaikkal telik meg az agyam. Meg az egyre erősödő vággyal, hogy én is csúszkáljak. De a félelem is kezd bekúszni a tudatom leghátsó szegletébe, egy rémes emlékkép formájában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Ha alél Adél, Léda léha céda..."

Riley Hope Wayne
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Little AJ
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2019. december 31. 14:35 | Link

Benett

Tél. Hideg. Hó. Mit jelent ez? Azt, hogy a faluban lévő koripályán tengettem az időmet. Imádtam hasítani a jégen. Ahogyan vágta a korcsolya, s annak hangja… zene volt a füleimnek. Az meg pláne jó érzéssel töltött el, hogy közben nagy pelyhek hullottak le az égből. De csak itt, a pályán kívül nem. Ez volt a hely varázsa még, ami mosolyt csalt az arcomra. Buta voltam nem itt tölteni azon szabadidőmet, ami volt. Egyedül az bántott egy kicsit, hogy nem akadt társaságom. Senkit nem tudtam elhívni magammal és ismerőst sem láttam a pályán, hogy odamenjek hozzá. Így aztán csúszkáltam, meg száguldoztam is ezerrel, természetesen figyelve arra, hogy senkit se borítsak le a lábáról. Az kellene még csak, hogy valaki miattam megsérüljön. Még belegondolni is rossz volt.
Az idő elteltével viszont kezdtem kicsit fázni. Hiába voltam felöltözve, azért már jó ideje a hidegben voltam. Az egyik árushoz csúsztam is azonnal, hogy vegyek valami forró italt. Mikor már a kezemben fogtam, kezdett elönteni a melegség. Egyelőre csak az átfagyott ujjacskáimat éreztem, hogy újra úgy mozognak, ahogyan azt kellett nekik. Aztán egy-két korty után már jobb volt, de nem az igazi. Hogy ki ne borítsam az életmentő nedűt, leültem a padra, mely előtt a cipőim pihentek, amiket átcseréltem a korira. Onnan figyeltem a többi korcsolyázót, no meg agyaltam azon, hogy meddig maradjak ma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 893
Írta: 2020. január 1. 09:58 | Link

Gyöngyvér

- Mondjuk ez egy reális elvárás.
Állapítom meg bölcsen. Én nem rohannék, és nem azért, mert rosszat akarnék neki, egyáltalán nem, de Ricsivel mi úgy rohantunk, mintha üldöznének minket. És hova jutottunk? Szakítás és nehéz visszatérés, hosszan tartó bizalmatlanság. Ezek jellemeztek minket, mert mindent akartunk. Mert nem voltunk türelmesek, főleg én nem, és annak ellenére, hogy Eszter többször is figyelmeztetett, a vesztembe rohantam. Nem voltam tekintettel a szavai súlyára, elvakított a lila köd, és nem érdekel semmi és senki, csak Ricsi. Hogy hiba volt-e? Igen is és nem is. Tanulságos időszak volt, önmagam megismerésében is segített. Változtunk. Nem a lehetetlenbe rohanunk, hanem a jövőt figyeljük. Már nem akarok mindent azonnal. Már gondolkozom. Talán Eszter és köztem is minden sokkal felhőtlenebb lett volna, ha hallgatok arra az emberre, aki a legjobban ismeri és a legjobban szereti azt az embert, akit én magam mellett szeretnék tudni az utolsó pillanatig.
- Biztos. Erre hogy lehet nemet mondani?
Nem is értem, hogy ilyet valaki megtenne, hiszen annyira szép dolog, hogy ilyen szinten gondol rád a másik ember, megosztja veled életed legszebb napját. Csak arra kell figyelnem, hogy a csokrot nehogy megint elkapjam, mert Ricsi frászt kapna. Szerintem néha a másiktól is frászt kap, ami a konyha falát díszíti. De más dolog készen állni egy házasságra, és belehajszolni azt a felet, aki ezt még nem érzi. Egyben vagyok biztos. Hogy nem szeretnék úgy gyereket szülni, hogy nem vagyok a felesége. De mivel még van egy jó három évem a jégen, így ezek az események nálunk tolódnak még. Most az első, hogy mind a ketten a karrierünkre és egymásra koncentráljunk. Utána jöhet Kristóf. Igen, egészen biztosan tudom, hogy fiú lesz, és a nevéről is megegyeztünk már, igaz nem olyan módon, mint mások, csak egyszer azt mondta, hogy Kristófnak hívná, és nekem tetszik nagyon ez a név. Ezért lesz így.
- Olyasmi. Nagyon meg volt vele elégedve a volt főnöke, és vinné magával. Először persze csak pár hónap, meglátjuk, hogy mennyire működik, aztán elválik, hogy ott, itt vagy máshol leszünk-e. Nem nagy lépés, kicsiben kezdjük. A Mátrából a Cserhátba.
Aztán lehet, hogy nem olyan lesz, mint hisszük, és vissza az egészet. Apa nem adja el a házakat, viszont Franciék nem már vissza, szóval, ha a kicsiben ott is marad Berci meg Lina, mi mehetünk a nagyba. Eléggé be vagyunk biztosítva, és ez jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér