26. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: A DÖK-ös Valentin-napi vidámpark témát a futó játékok miatt meghosszabbítottuk, így arra kérünk mindenkit, hogy április 1-ig zárják le játékaikat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levita csapattag, Másodikos diák


Masa | Zippmancs
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 1846
Írta: 2019. február 10. 20:30 | Link

Bonnie

12.10. 17h


- Akkor nekem lehet valami műanyag, bébikorcsolya lenne a legjobb kezdésnek... - merengek el vigyorogva. - Mondjuk valamiért kétlem, hogy lenne ilyen.
Azt sem gondoltam komolyan, hogy csirkebontáshoz jó lenne, de olyan drámaian hangzott, és tökéletesen kifejezte hogy viszonyulok a pengés cipőhöz, hogy elragadtatva magam végül kicsusszant a számon. Megesik ez mindenkivel, csak egyesekke lehet gyakrabban.

Ahogy végére érek az alapos tanulmányozásnak, követem az utasításokat. Persze, nem ezzel a részével volt a legnagyobb bajom, ezt egyszerűen csak nem kezdtem még el, mert halogatni jó dolog. Egy nagy levegővétel után azonban elszánom magam, megkeményítem az elszántságomat meg minden ilyen hasznos dolgot, és belelépek a hordható baltákba. Mindkét lábamat eligazgatom, jobbra ballra billegtetem, majd nekilátok a cipőfűzőknek. Igyekszem jól meghúzni, mint ahogy olvastam és láttam, majd miután a lábfejemig tartó fűzőket bekötöttem, a bokámat körülfogó csatokat is elkezdem becsattogtatni. Csitt-csatt, és pikk-pakk kész is vagyok.
- Oké, ha nem vagyok éppen berezelve, ez egyszerűbb mint amilyennek tűnik - mosolygok bocsánatkérőn Bonnie-ra, amiért asszisztálnia kellett a "hogyan bújjunk bele a cipőbe" különszámomhoz. Szépen becsúsztatom a pad alá a sprtcipőmet, és sikeresen megállom, hogy vessek még utána egy vágyakozó pillantást. De komolyan, betikkel egyet a szemem, annyira akarom azt a pillantást.

- Jó, nem szaladok el, nem futok el, itt vagyok, felállok, kimegyek a jégre csúszni fogok, és élvezni fogom. - Mantrázok magamnak, és a padra támaszkodva felállok. Kicsit kibillenek oldalra, ahogy nagyobb terpeszbe húzom magam, de nem esem el. Egészen elégedetten szemlélem a környezetemet, és kiélvezem a hirtelen jött magasságomat. Ezaz, legyünk optimisták.
- Menni fog ez! - vigyorgok Bonnira, egyelőre nem foglalkozv azzal, hogy még rá se álltam a jégre. Css, rossz kis gondolatok, rossz kis gondolatok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alice - 2018
Legaranyosabb levitás - 2018
A legjobb plüssjáték-levitás társítás - 2019
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 771
Írta: 2019. február 14. 01:00 | Link


A korcsolyapálya jege a különleges megvilágításnak köszönhetően erre a néhány napra rózsaszín színben tündököl, mely adott időközönként vörösbe fordul át, márványosan teret engedve, hol az egyik, hol a másik színnek. A lágy dallam, mely a korcsolyázókat elkíséri, igazi romantikus válogatás a legszebb szerelmes számokból, minden évtizedből, így tartozz bármely korosztályhoz, vagy szeresd bármely kor zenéjét, biztos, hogy találsz kedvedre valót.
A zene mellett még egy meglepetés várja az ide látogatókat, hiszen óránként egyszer az égből – érthetetlennek tűnik, hogy honnan máshonnan jöhetne – szív alakú konfettik hullanak alá, melyek a ruhára és a hajba beleragadhatnak, de a korcsolyázók testi épségét nem fenyegetik,  ha le is hullanak, a jég felett tíz centivel megállnak, és lebegnek, míg csak rá nem ragadhatnak egy-egy anyagra. Versenyre fel! Ki gyűjti össze a legtöbb szívet?
Csak és kizárólag február 14-én, Valentin-napon a korcsolyapálya meghosszabbított nyitva tartással, hajnali egy óráig várja a látogatóit!
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Martina Luna
Független boszorkány, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 98
Írta: 2019. február 15. 06:12 | Link

Cass

- Ez most egy olyan íres vicc próbál lenni? Szerintem inkább maradjatok a krémlikőrnél. - Jobb lesz a családi hírnév, mert ebből nem fognak meggazdagodni. Abból persze lenne rá sansz, de nem nagyon erőltetik meg magukat. Minden esetre, én csak megvonom a vállam barátságosan, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A bátyja nem volt egyszerű eset, de alapvetően csupa szív, szeretet. Ha hatvan leszek és szingli, még meg is kérhetem a kezét. Vagy Cassiét. Attól függ, mennyire leszek kiábrándult és melyikük lesz szingli.
- Oh, remélem legalább egy kicsit elraktál belőle - közlöm elégedett mosollyal, bár tudom, hogy ez nem így működik, gondolom ki lett lőve örökre. De azért remélem a lányka pontosan emlékszik rá, hogyan is csinált és mit, Hillary Clinton szerintem vevő lenne rá.
Nem akartam ténylegesen bántani, ha akartam volna, nem így teszem és akkor bizony már fájna neki. Nagyon. És exponenciálisan nőne az esélyem rá, hogy a nő ki fog nyírni az elkövetkezendő három hónapban.
- Édes vagy, majd észben tartom, és elgondolkozom, ha ferde pillantásokat vetsz rám, hogy neked amúgy most mi bajod - nevetem el magam egy kicsit, miközben rázogatom egy kicsit az üres bögrémet, de még mindig üres, így le is mondok róla. Az ajkamba harapva várok egy pillanatot, magam köré fonva a karjaimat, majd megvonom a vállam. - Hol a pont abban, hogy egyáltalán a tűz közelében van a kezed? Normális ember nem rakja bele. Ez egy hülye hasonlat Cassie. És ha tudnád, kiről van szó, te sem lennél ennyire támogató. De mielőtt hülyeségeket képzelsz be, nem a KGB az.
Beszívom az ajkam, miközben leteszem a bögrémet, miközben a fejemet a nő vállára hajtom. Kicsit elegem van, azaz, leginkább nagyon elegem van, mert tudom, hogy érzek az ember iránt, ahogy azt is, hogy nem fogom elmondani neki és ez így van jól.
- Cass, ezt olyan csúnyán elb.sztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 16. 00:33 | Link


×××

- Olyan lelombozó vagy - billentettem oldalra a fejem nagyokat pislogva felé, majd elgondolkodva hümmögtem. Azt mondjuk most elfogadnám, a nagyanyánk receptje verhetetlen volt, ütött amikor kell, ahol kell és ahogy kell. És még finom is és tuti cukorbeteg leszel tőle, de megéri, ezért a halál is. Kár hogy egy unokája volt a kellően konyhabarát és rá hagyományozta a tudását. Nyilván nem Arthur. És nem is én. Szomorú. De van ilyen rendes az unokatesónk, hogy osztozik a művén.
- Gyakorlatvezetőként korlátlan hozzáférésem van minden valaha készült egyetemi mintához - közöltem nemes egyszerűséggel, ahogy az utolsó utáni korty is lecsúszott a torkomon. Nem rossz, de kevés, mint a legtöbb esetben kettőnknek az ital, a rutin meg az évek edzettek minket szerintem. Mert azért emlékszem én még hogy két martini után hogy keltünk mondjuk az alapképzés alatt. Aztán nézz ránk most. Elő is szedtem a maradékot és érezve, hogy neki is szüksége van rá, mikor már éppen nem hadonászott meg ölelte magát vagy tárta el a kezeit és fix volt  pohár, megtöltöttem az övét, majd a sajátom.
- Ez nem egy hipermarket, hogy 3 napig mehetsz és teljes cserével vagy pénzvisszafizetéssel visszaadhatod, nem adnak semmire garanciát, se egy évre, se húszra - jegyeztem meg egész ironikusan is egy-egy részt. Ez a kib-szott életünk könyörgöm, ha mi nem csesztük el eléggé, senki, ettől még én már régen azt éreztem, hogy nálunk vakmerőbb, bátrabb és kevesebb vesztenivalóval bíró páros nincs a világon. Akkor meg? Gyanús is volt ez, de nem akartam én szembesíteni azzal, amit már ő is tud. Maximum célozni.
- Mert mi normálisak vagyunk? Jaj, életem - nevettem el magam, ez olyan abszurd volt a szájából, az enyémből, bárkiéből ránk utalva, aztán Gabe említésén megint csak röhögtem egy kört mielőtt ittam volna. - Nem, ebben elég biztos voltam, jó parti rövid távon, de neked kifejezetten fiatal - jegyeztem meg össze is préselve az ajkam elgondolkodva. Túl sokat tudok, és túl sok a mögöttes tapasztalatom.
- Ugyan, cicám, az életünk mindig is mélytorkos volt, de kihoztuk belőle az élvezeti faktor maximumát. Most is ezt kéne tenned - néztem le rá mielőtt sóhajtottam volna egyet. Nem azt mondtam, változzon meg vagy olyat tegyen, amit nem szokott, egyszerűen minek fél? Kevés nála bátrabb ember van, ahhoz is kellett, hogy kitartson egy ember mellett, aki minden nap halálhírt küldhetett volna. El is jött a nap, de ez más kérdés. - Mit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Animágus, DÖK tag, Világalkotó, Elsős mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 228
Írta: 2019. február 19. 19:13 | Link

Masa
12.10, az óráim után | #BonBon

- Nem, szerintem sincs. Vagy, ha mégis, görkorcsolyának hívják - nevettem el magam egy kicsit, mert azt hiszem, nem sok értelme lenne egy olyan korcsolyának, aminek nincsen éle és ezért nem is tudsz vele rendesen siklani a jégen, csak szerencsétlenkedni, mint egy idióta.
Nem tudom, mennyire voltam segítőkész és ténylegesen támogató azzal, hogy közöltem, csak húzza fel, mint egy cipőt, de lényegében ennyi volt a dolga. Csak belebújni, mint egy bakancsba, aztán ugyanúgy bekötni. Ezen nem igen tudok mit elmagyarázni, még ha szeretnék se. De elég jól boldogult vele.
- Na, ügyes vagy, menni fog ez! - bíztattam széles mosollyal a lánykát, miközben ellenőriztem azért, hogy az enyém is rendesen meg van-e kötve. Ez olyan régi-divatos kori volt, nem volt rajta csat, így ha kibomlott volna a fűzőm, bumm az egésznek.
- Ebben ne szaladj sehova, nem hiszem, hogy jó érzés lenne, lehet el is hasalnál - húztam el a számat, a korcsolyái felé bökve óvatosan, majd kicsit elmosolyodtam. Nincs ebből baj, minden a legnagyobb rendben, senkinek nem kell elhasalni. Hátratűrtem kicsit a vörös tincseimet, hogy ne legyenek útban és fújtam egy nagyobbat, mielőtt óvatosan kiléptem volna a jégre.
- Na gyere, evezzünk ki a vízre. - Direkt nem mondom, hogy mély, nem akarok én nyomást gyakorolni szegény kis levitásra. Még a kezem is kinyújtom felé elmosolyodva, hogy nem kell félnie, én itt vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levita csapattag, Másodikos diák


Masa | Zippmancs
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 1846
Írta: 2019. február 24. 18:32 | Link

Bonnie

12.10. 17h


- Akkor tévedtem, mert már találkoztam a biztonságos verzióval – hümmögök bólogatva, és hirtelen megint nem értem miért nem a kerekes cipőt húztam a lábamra és mentem el mondjuk… Az utcára korizni. Mondjuk. Megrázom a fejem kicsit, hogy eloszlassam belőle a gondolatokat, mert egyszerűen csak nem szabad jobban bepánikoltatnom magamat.
Lassan totyogni kezdek a palánkon nyíló bejárathoz, a dícsérő szavakra csak egy szégyellős mosollyal és egy szalutálással válaszolva. Fura érzés emelgetni a lábaimat, szokatlanul nehéznek érzem őket, és mindig mikor leér a „talpam”, billegnek a bokáim jobbra-balra.
- Ha akarnék, se tudnék szaladni szerintem… - motyogok elgondolkodva, ahogy még mindig csigatempóban közelítek a pálya bejáratához. – Oké, de csónakázni sem csónakáztam még - válaszolok vigyorogva, hogy eltereljem a figyelmemet arról, hogy óhogyazaezmostmegtörténik komolyanmegtörténik rálépekajégreéskoriznifogokrajta…

Bonnie előttem lép siklik ki, én pedig egy pillanatra megállok az ajtóban, nagy levegőt veszek, és határozottan megragadom jobb kezemmel a palánkot jobboldalt, balommal pedig a lány felém nyújtott kezét. Ráállok a jégre, egyik láb, másik láb, mindkét kezemmel kapaszkodom, és csak remélem, hogy semmit nem fogok olyan erősen, hogy az fájjon. Mondjuk, a palánk nem hiszem hogy panaszkodna, de Bonnie még megteheti.

Az egyetlen probléma, amikor a mögöttem türelmetlenkedő megunja, hogy ott ácsorgok és nem fér el tőlem, így megpróbál kikerülni, és elhaladtában még morogva meg is lök kicsit. Köszike, én is imádlak - fut át az agyamon, miközben tágra nyílt szemekkel kapaszkodom, előre-hátra csúszkáló lábakkal... De legalább nem esek el.
A srác után bámulok, összeszorított szájjal, és csak nézem ahogy elcikázik a tömegben. Felvágós.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alice - 2018
Legaranyosabb levitás - 2018
A legjobb plüssjáték-levitás társítás - 2019
Frank Martina Luna
Független boszorkány, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 98
Írta: 2019. március 5. 12:14 | Link

Cass

- Ez biztató, rakjuk el okosba - mutatok a nőre, hogy bizony, ezzel akár még kezdhetünk is valamit, ha minden jól megy. A világ biztonságban van egészen addig, ameddig nem vészesen és elviselhetetlenül sok a retardált, akik csak keresztbe tesznek a - nem mellesleg ördögi -, terveinknek.
Látom, hogy nyúl az üveggel, de aztán nem sikerül neki töltenie a poharamba, mert túl aktív vagyok és csapkodok a istenverte bögrémmel, ami azért eléggé akadályozó tényező tud lenni.
- Semmire, éppen ez benne a baj. Mennyivel jobb lenne pedig! - tárom szét a karjaim, de aztán leittam a bögrémből, nehogy az legyen, hogy kilöttyentem ezt a drága és éltetű nedűt. De Cassie ismer, ha most el is tudom odázni az elkerülhetetlen lebukásomat, akkor se tudom nagyon sokáig magamban tartani ezt az egészet.
- Nem is szeretném kipróbálni, nem a zsánerem. Bár elég agresszív tud lenni, lehet, hogy egy-két estig jól kijönnénk. De inkább nem kísérletezem ezzel, nem tudom, mindenki örülne-e neki - köszörülöm meg a torkomat, mert ugye, elvileg ő sem szingli, meg hát... Én nem csinálnám ezt Mitzingerrel, bármennyire nem egyszerű is az ember. Meg ami köztünk van. Meg úgy... minden.
Aztán eszmélek, hogy most lényegében közölte, hogy csak idősekkel kezdek és oda is vertem neki egyet, de csak tenyérrel, a vállára.
- Mit nem? - szusszanok fel, ahogy kiürítem a poharamat, majd felállok a padról. - Mi lenne, ha elmennénk inni? K.rvára átfagytam.

//köfföntem*-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér