26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Harmadikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 237
Írta: 2017. december 29. 01:53 | Link


# kinézet # szünetben

Fogalmam sincs mit csinálok éppen, azt sem értem, hogy a fenébe kerültem ide ki és valahogy a „bátorságot hozó” forraltbor harmadik körénél elvesztettem a fonalat. Hazudok, de utálok veszíteni, fogadnom se szabadna, de megtettem, ezért most jégre tesznek. Lehet szó szerint is. Tutira meg fogok ott halni. Elesek, beverem a fejem, oszt’ ott vérzek széjjel meg szana. Kinek jó ez? Milyen épeszű embernek? Belül rendesen sikítottam, kívül meg a kis fülek díszített sapim fehér színébe öltözött az arcom, a hűvös szél adott csak neki piros színt, de nem sok jó volt rám írva. Miért ne lehetne két, stabil és sima lábbal a földön maradni, ami nem akar az ember lábai alól kiszaladni? Olyan furcsák az emberek, pláne, akik ott bent pörögnek és még nevetnek is. Fognak is még, ha tényleg oda kerülök.
- Köszi?! - Egyszer csak kaptam egy pár fehér korcsolyát és a kölcsönzős srác ezerrel vigyorgott és magyarázta hogyan érdemes bánni vele meg megkötni. És persze vigyázat a pengével - nem árt, ha senki bokáját nem taposom le a jégen. Ez amúgy tök rendes volt tőle, de miből gondolta, hogy én felmegyek arra a veszedelemre? A lehető legnagyobb kétségbeeséssel az arcomon ültem egy padon, a lábaimon kikötött korcsolyákkal és erősen imádkoztam, hogy jöjjön valaki, akivel elbeszélgethetek inkább, akkor elnapolhatom ezt máskorra. De nem történt meg. Lassan, remegő kezekkel kötöttem be a lábbelim, majd, mint aki becsinált topogtam gyenge lábakon a pálya széléhez, ahol a palánk tetejére támaszkodva nem nagyon akartam elmozdulni. De pechemre egy csapat elsős elsodort, és hiába sikoltoztam, ők csak nevettek és a jégen találtam magam. Aztán kapálózás és puff, már a hasamon is feküdtem köpködve a havat, csak reméltem, hogy egyelőre nem csak én vagyok a nevetés forrása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
Diák Navine (H), Navinés mesélő, Navinés pásztor, Navine csapattag, Harmadikos diák


bóbita
online
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2045
Írta: 2018. január 2. 15:24 | Link

Daisy

Ki gondolta volna, hogy valaki hozzám hasonlóan annyira utálja ezeket a "levegőben szállós, most korcsolyázunk és könnyedek vagyunk akár az esti szellő, lengedezünk a távolban" pillanatokat? Hát senki, addig a pillanatig, ameddig oda nem érkeztem egy nyuszira hasonlító lányhoz, akit már többször is láttam a Navinében is, de még sosem beszélgettünk és most itt, mint valami nagy halott ember, Vajda János versében, kiterülve, akár az Alföld foglalt helyet előttem.
- Az anyját, boldog ember vagyok - arcomra oly módon erőltette magát a mosolygás, akár Daisyt a kiselsősök tömege a jégre.
Egyenes a párhuzam közöttünk minden tekintetben. Utálja a jeget, a kiselsősöket, valószínű a karácsonyt is, szóval ideje lenne felsegítenem - ahogy kigyulladt a szép kis villanykörte a fejemben, kaptam az alkalmon, Daisy felé evickéltem és egy erőteljes stoppolással pontosan mellette elhelyezkedve nyújtottam a kezem a mélybe, reménykedve abban, hogy nem fog a következő pillanatban engem is magával rántani.
- Lora Fontaine - tettem még hozzá készségesen, hogyha meg akarja köszönni a segítséget, akkor legalább tudja, hogyan nevezzen nevén. Ezekkel a dolgokkal egyébként én is mindig gondban voltam.  A bemutatkozásoknál mindig igyekeztem teljes figyelmemmel csak odakoncentrálni, de a beszélgetés 10. percében már mindig elfelejtettem rendre, hogy hogy hívják az illetőt. Sűrű bocsánatkérések és szégyenteljes utalások rögös útján járva végül eljutottam általában a végcélig, azaz az illető becses nevének ismeretéig, márha nem gondolta azt rólam, hogy én vagyok a marha, ugyanis ilyen is megesett. Daisy azonban így nyuszijelmezben nagyon kedvesnek tűnik egyelőre, szóval talán nem kell aggodalmaskodnom a rövid távú memóriám miatt, ami az utóbbi időben nagyon szelektív.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 2. 15:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Harmadikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 237
Írta: 2018. január 21. 00:53 | Link


# kinézet # szünetben

Sok dolognak tűnt ez a korcsolyázás, de jó mókának, vagy éppen élvezetes kikapcsolódásnak egyáltalán nem. A kezem és a lábam is előre remegett, inkább bújtam volna a takaró alá T-rex-szel a körletben, mintsem ezt átéljem. De bátor vagyok és szavatartó, általában, ha nem is mindig, így itt voltam, tettre készen. Annyira, hogy szinte rá se vettem magam, jégre is tettek. Elsősök. Nem mestertanoncból, rendes, szimpla diákból. Ha nem lenne ez elég megalázó, még egy elég forgalmas ponton sikerült is meglökniük. Kisebb sodródás, levegőben kapálózás, artikulálatlan sikoltozás után aztán dobtam egy díjnyertest, tízpontos hasast. Most megtapsolnám magam, ha tudnám. De úgy nézem, vagy hallom a nevetésből, hogy más előszeretettel megteszi ezt helyettem. Oda se neki, azt hiszem volt már rosszabb helyzet, egyszer egy kicsit jobban odatett buli után énekeltek nekem, még éppen vissza kívánt köszönni pár ital. Milyenek legyenek az ember legjobb barátai, ha nem ilyenek? Az alkohol pedig rossz, értem?
Az életemen való filozofálást csak a hó köpködése és a leárnyékolós lány törte meg, értettem, hogy beszél, de inkább arra koncentráltam, hogy mindenem behúzzam, mielőtt valami taposást követnének el azzal a korival, és mehetek visszavarratni a végtagjaim. Remélem jó erős bogyóik vannak erre.
- Nem, nem, nem, nem, nem… - csapkodtam magam mellett a kezeimmel, a tenyerem kivörösödött a jégtől, de nem érdekelt, éppen egy fóka szintjén voltam. Biztos, hogy én erre a halálzónára még egyszer két lábbal nem állok. Összekaptam magam, behúztam a kezeim és az alkarjaimmal meg kétoldalt váltva felhúzva a térdeim kúsztam előre. Nem sokat haladva.
- Biztos nem állok erre a Sátántól jött fehér izére…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
Diák Navine (H), Navinés mesélő, Navinés pásztor, Navine csapattag, Harmadikos diák


bóbita
online
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2045
Írta: 2018. január 21. 14:05 | Link

Daisy

Ha meg akarja köszönni a segítséget, de ki gondolta volna, hogy egyáltalán nem akarja? Sőt, mozdulni se akar arról a helyről, ahol most fetreng és hagyja, hogy a kiselsősök körberöhögjék? Értem én, csak nem bírom elviselni, hogy ezt így ... - köszörültem egyet a torkomon és a kiselsősök tömege felé intettem valami olyasmi üzenettel, hogy még úgyis találkozunk, mert fogunk, ebben száz százalékig biztos vagyok. És akkor nem lesz menekülés, és a Tom és Jerryből én fogom megtestesíteni Tomot, aki ezúttal nem fog célt téveszteni.
- Figyelj, nagyon úgy néz ki, hogy muszáj leszel ezekre a sátáni ketyerékre rászállni, én nem tudok olyan bűbájt, amivel kivarázsolhatnálak innét és hát itt a kellős közepén a dolgoknak talán nem olyan kellemes - miközben ezeket mondtam, megfogalmazódott bennem, hogy egyáltalán nem vagyunk biztonságban, ugyanis én se tudok korcsolyázni és mindazok, akik mellettünk száguldoztak folyamatosan veszélyeztették mind a fizikai, mind a pszichés állapotomat/állapotunkat. Aztán nem tudni, hogy mikor robban az a bomba és mekkorát fog szólni, szóval ameddig ép közülünk valaki érdemes lenne profilt váltani és hanyatt-homlok kimenekülni erről a jeges játszótérről, márha Daisy vevő lenne arra, hogy meghallja a szavaimat.
- Halló? A nem, nem, nem felkiáltások ebben a helyzetben szerintem nem túl célra vezetőek, gyere, próbálj meg felegyenesedni, itt vagyok, támaszkodj meg bennem - próbáltam instruálni Daisyt, hogy hogyan is kellene végrehajtani a műveletet, de ki tudja, mi jár ennek a szépséges nyuszilánynak a fejében? Az enyémben most épp vajsör, meg forralt borok, mert ami azt illeti én nem tudok melegítő bűbájt és ezen a koripályán olyan hideg van, hooogy a legmelegebb szőrmebundámban is vacogok.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 21. 14:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Harmadikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 237
Írta: 2018. január 23. 12:16 | Link


# kinézet # szünetben

Éppen szemmel láthatóan kisebb bajom is nagyobb volt annál, minthogy a látványosan fiatalabb lánykának mi is a neve, pontosan ezért nem is igazán fogtam fel elsőre, hogy ez azt is takarja, hogy esetleg nekem is be kéne mutatkozni. Tényleg rendesnek tűnt Lora, de én most haláltusát vívtam, és nem álltam nyerésre. Elkeseredetten emeltem fel a kezem, majd újabb nemek hagyták el a szám csapkodva. Utoljára talán hat évesen - hazudok, de ki fog megcáfolni - csináltam ilyet, mikor nem mehettem el valahova. Vettem pár levegőt a jég szidalmazása közben, majd a kúszásnak imitált fekvésben felnéztem a szőkés háztársamra. Igen, ennyit pontosan tudtam róla, ő is navinés, könnyebb legyen a fetrengésem hírének terjedni!
- Nem kell… már a varázslat. Egyszerűen csak kikúszok, oda, látod, kijárat. KI, nem BE. Sosem kéne ide embereknek jönni - magyaráztam már majdnem vinnyogva, ahogy a kezem felemeltem az egyik pados rész felé mutogatva. Nem vallottam volna be, hogy fel sem tudok kelni. Nem ment volna.
Érzékeltem a röhögcsélést, a bámulást és a nézelődést is, aztán rámorogtam az egyik elsősre, aki olyan fejet vágott, mint aki most látta a halott nagymamája szellemét, aki leszidja és el is siklott. De jó neki, hogy ilyen egyszerűen megy.
- Hallottalak. De nem, inkább itt pusztulok el…. Majd hozzál rám néha virágot… szeretem a százszorszépet - Hahaha, ez lehetne egy vicc, de ugye elmaradt a bemutatkozás. - Vagy csak valamit, Daisy Blue Berry… már a nevem, és a leendő sírfeliratom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
Diák Navine (H), Navinés mesélő, Navinés pásztor, Navine csapattag, Harmadikos diák


bóbita
online
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2045
Írta: 2018. január 25. 14:10 | Link

Daisy Blue Berry

Végignéztem a lány haláltusájának nevezett mozgáskoordinálatlan tevékenységeket, hiszen rákényszerített arra, hogy ne segítsek neki, ráadásul örömmel töltötte el, hogy odalent fetrenghet a jégen.
Ki gondolta volna? Én biztos hallgattam volna egy olyan jövevényre, aki puszta segítő szándékkal közelített meg az előbbi néhány félórában, dehát embere válogatja, hogyan reagál adott szituációkra. Daisynek most pont ehhez volt kedve, engem viszont mélységesen megsértett ezzel a magatartásával, szóval feladtam azt, hogy megpróbáljam bárhogyan is kivinni e jeges játszótér folyton fenyegető felszínéről - arra az álláspontra jutottam, hogy magának kereste.
- Amúgy - szisszentem fel egy kicsit erőteljesebben - nem zavar, hogy épp körberöhögnek az elsősök? És hogy a ruhád csupa jég és valószínű, meg fogsz fázni, ha még sokáig itt hisztizel a koripálya közepén? - szokatlan stílusban közvetítettem mondanivalómat a lány felé, de valahogyan ki kellett provokálnom, hogy akarjon bármilyen megoldást is keresni erre a szituációra. A folyamatos panaszkodás, vergődés és hisztizés pedig nem tartozott ezek közé. Olyan hamar felismertem ezeket a dolgokat, hogy én is meglepődtem saját magamon és az egész helyzetet kívülről kezdtem szemlélni, teljesen érzelemmentesen. Mondataimat is a hideg racionalitás formálta, semmilyen sértő, megalázó szándék nem volt bennük.
- Örülök Daisy, de jobban örülnék, ha már odakint lennénk és hozhatnék neked egy nagy pohár forralt bort - azért valamilyen szinten még ha nem is akartam is, kikerekedett az a szándékom, hogy kicipeljem innen. Több oldalról is megközelítettem a szebb jövő reményét és még finom alkoholos italokat is kilátásba helyeztem, hátha motiváltabb lesz a cselekvés végzésében, ha egyszer úgy határoz, valóban elszánja magát. Én ráérek.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 25. 14:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Harmadikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 237
Írta: 2018. január 26. 00:32 | Link


# kinézet # szünetben

Nem viselt meg annyira az, hogy estem. Nem zavart a kosz, a jég, a hideg vagy éppen maga a vízszintes helyzet. De az, hogy ide be kellett jönnöm, az okozta az igazi fizikai fájdalmam. A nevetést, vagy azt, hogy rajtam is történik az agyam teljesen ignorálta, pedig olyan soha véget nem érőnek tűnt a kör, hogy én vinnyogok, ők jobban nevetnek. Jobban nevetnek, ettől is vinnyogok. Körbe és körbe és körbe. Csendesen, egyedül is meghalhattam volna, de én életben maradtam, mirelit lazacként meg vergődhetek is.
- Feldobom a napot - jegyeztem meg elvékonyodott és kicsit dünnyögős hangon, de tény, hogy ezt tettem. Még büszke is lehetnék, ha fejben már nem azt szervezném, hogy a temetésemre kit kéne még elhívni. Nem sokakat ismerek a környékről, Lora eljöhet, ha már tudja, milyen virágot hozzon. Lili is, ő neki tetszett T-rex, legalább gondját viselné vagy viseltetné a házban. Meg Tim, pedig akartam neki fánkot vinni. Már gondoltam is rá, de ez már sose történhet meg. Aztán csing-csing-csing. Szólt a hang a fejemben.
- Bor?! - szólt belőlem, pedig esküszöm nem vagyok harmincas, elvált alkoholista. De legalább némi motivációt leltem ebben. Mondjuk azt nem értettem, ő honnan szerezne, mert nekem kiadják, az tény. De neki is? Mennyi idős is? Már elkezdett érdekelni, fel is néztem rá. - Kihúzol?
Az ötletem igen egyszerű volt, én rácsimpaszkodok, ő meg kivontat innen. Még csippantgatok is, mint a tolató kocsik neki, ha érdekli. Pár centit kúsztam felé, kézzel és lábbal is igyekezve előre, bár elég csúszós volt a pálya.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
Diák Navine (H), Navinés mesélő, Navinés pásztor, Navine csapattag, Harmadikos diák


bóbita
online
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2045
Írta: 2018. február 2. 11:13 | Link

Daisy Blue Berry

A lány érdekes volt, a hangulata pedig annyira szeszélyes, mint az időjárás - hol elárasztott fényével és hunyorognom kellett tőle, hol meg azt éreztem, magával a Katrina hurrikánnal találtam szembe magam.
- Merlin kérlek, adj neki jobb belátást, mert nem bírom tovább. Kész, elfogyott a türelmem - a muglik lehet, azt mondják, a türelem olyan, mint a rózsa és sok van belőle, de ha egy egész kertet termelek se lett volna elég Daisynek, azt hiszem. Ahogy a jégen hisztizett és reflektált az elsősök nevetéshullámaira, az minden volt, csak nem kívánatos. Egyszerűen ahogy én meg Daisy gondolkodtunk a helyzetről teljesen eltérő volt és olyan ellentéteket vetített ki közénk, melyek habár láthatatlanul is, de egyre feszültebbé varázsolták a hangulatunkat. Aztán végre megszólalt, hogy elege van és húzzam ki.
- Úgy látom, akkor már én is megfelelek neked. Jó, hogy végre vetted a hajlandóságot és észrevettél. Igen, én is fázom és itt ácsorgok már egy jó ideje, azért hogy meghozd ezt a döntést - rá kellett világítanom arra a tényre, hogy mások is léteznek rajta kívül és ha nem mozdulunk valamilyen irányba, akkor itt tölthetjük a fél délutánt bebábozódva ebbe a jeges világba - az pedig, nem lenne túl szívet melengető, sőt. Ha tovább fogunk itt tartózkodni, akkor mindketten tépkedhetjük majd a sorszámokat a gyengélkedőre és azt ugye egyikőnk se akarja? Próbáltam hinni ebben, meg abban is, ha odanyújtom a kezem, akkor veszi a bátorságot és belecsimpaszkodik és kijutunk innen végre. Aztán majd veszek pár forralt bort és az egész olyan lesz majd, mintha meg se történt volna. Vagy de mégis, hiszen az elsősök látták és még mindig olyan bambán vigyorognak, hogy legszívesebben odamennék és mindent békává varázsolnám és beleraknám egy szép kis tóba.
Nagyot nyeltem és némi mosolyt erőltetve az arcomra ismét Daisy felé fordultam:
- Már csak pár méter, jól vagy? - sokáig nem kaptam rá választ, de azért reménykedtem benne, hogy eljutott a tudatáig.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. február 2. 11:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Harmadikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 237
Írta: 2018. február 7. 13:55 | Link


# kinézet # szünetben

Nem tudtam és már nem is akartam tenni a sorsom ellen, így maradt a jég hátán való elvergődés, és közel sem képletesen, mint az a fura, magyar mondás tartja. Nem tudom bárki büszke lenne-e arra, amit én produkálok, de azért legalább egy kitüntetést érdemelnék, hogy felvettem az éles lábbeliket, és megközelítettem a helyet. Mondjuk én pontosan tudtam, hogy ez lesz a vége, nem tudom mit gondoltak mások, akik napok óta biztattak. A sátán most csapott le rám, pedig azt hittem eddig, hogy én a tanársegédje vagyok, így nem bánthat. Csókoltatom tanár úr!
- Eddig is láttalak, nem kértem, hogy állj ide, hagyhattál volna meghalni…de most már ne hagyj! - kiáltottam neki felfelé, még a kezeim is előre nyújtottam, kicsit felfelé tartva, ahogy hasaltam, a lassan teljesen áthűlt és nedvesedett ruhámon. Kinéz minimum egy kétoldalú tüdőgyuszi, juhu. Ki hoz nekem levest és borogatást? Nem beszélve a meleg teáról! Elkeserítően nézett ki a jövőm pillanatnyilag, ő volt most a mentsváram. Nem akartam én bunkó lenni és ignorálni, de a nyomorom kicsit jobban lekötött. Aztán azt mondta bor. Az ajtó az alohomora varázslatra, én a borra nyílok meg.
- Fázom, fáj… ugye ez a pálya nincs itt mindig? - kérdeztem kétségbeesve pillogva fel, mert bizony eldőlt bennem: ide a közelbe sem jövök többet, pláne egyedül, míg ez itt van. - Köszönöm… hogy segítesz - mondtam, ahogy csökkent a hisztim meg a pánikom, mert már a palánk egy karnyújtásnyira volt. Az utolsó métereken kúsztam ki a betonra, ahol felülve a hátam a palánknak vetettem kívülről és ledobtam azokat a korcsolyának nevezett izékat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
Diák Navine (H), Navinés mesélő, Navinés pásztor, Navine csapattag, Harmadikos diák


bóbita
online
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2045
Írta: 2018. február 12. 17:36 | Link

Daisy Blue Berry

Daisy szorongása és pánikja valamilyen szinten együttérzést váltott ki belőlem.
Tisztában voltam azzal, hogy milyen egy olyan tevékenységet űzni, amit amúgy egyáltalán nem szeretsz. Mikor kicsi voltam, a szüleim sokszor rákényszerítettek arra, hogy zongorázzak, pedig utáltam és legtöbbször csak azért ültem a zongora mellé, mert tetszett. Tetszett, hogy olyan végletes. Tudjátok, a fekete-fehér billentyűk valahol azt sugározták, hogy az életnek van pozitív meg negatív oldala is, ami közül akár választhatunk is -  bár én leginkább csak a negatívat tapasztaltam, nemhogy az utóbbi időben, szinte mindig. Az, hogy elkerültem a testvéremtől, hogy leégett a házunk, hogy a birtokunkból már egyáltalán nem lehetett annyi pénzt keresni, mint régebben, mind olyan csapások voltak, amikkel nagyon nehezen tudtam megbirkózni. Esténként még sokszor felriadtam és kiabáltam is, minek köszönhetően a szobatársaim nem nagyon kedvelhettek, dehát sajnálom, erről szól a közös élet. Bepillantást nyerünk a másik érzelmi világába akkor is, ha nem akarunk.
S ha ezt párhuzamba állítom a mostani dolgokkal - Daisy földön való fetrengésével -,  akkor itt is kikerekedik, hogy tulajdonképpen közel engedtem magamhoz egy olyan embert, akinek hasonlóan erős érzelmi megnyilvánulásai vannak, mint nekem, és azokat nem is rejti véka alá.
Nagyot nyeltem, úgy éreztem, hogy én is érintett vagyok, ezért olyan erővel próbáltam meg Daisyt kicibálni a jégről, hogy magam is meglepődtem. Persze, az utolsó pár méternél már látszott, hogy kezd egy kicsit feloldódni, aminek különösen örültem, hiszen én is azt szeretem, ha jó másoknak a környezetemben.
- Nincs ez a pálya mindig itt, és látod, már ki is értünk. Ott a palánk, kapaszkodj meg benne, vagy ha az nem jó alternatíva, itt a kezem, segítek - ajánlottam fel többféle opciót is a lány számára, nem akartam korlátozni a szabadulási lehetőségekben. Majd miután eldöntötte, hogy mégis hogyan cselekszik, egy kis időre magára hagytam, majd egy nálam idősebb lányt megkérve, aki a forralt bor osztogató sor legvégén álldogált, már úgy tértem vissza, hogy két gőzölgő, jó nagy pohár vérvörös nedű díszelgett a kezemben:
- Tessék, ma nagyon ügyesen harcoltál, megérdemled - nyomtam a kezébe és egy biztató mosolyt is megeresztettem felé. Nap, mint nap megvívjuk a harcainkat és Daisy most győzedelmeskedett a démonjai felett, rámerészkedett egy életveszélyes koripályára, kijárt neki az elismerés.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. február 12. 17:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Harmadikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 237
Írta: 2018. február 13. 22:47 | Link


# kinézet # szünetben

Sosem voltam pánikbeteg, sőt, kifejezetten szorult helyzetekből is kihúztam magam akár egyedül is, márpedig a munkáimban nem volt ez kizárt. Éjszaka dolgozni a kocsmában minden, csak nem leányálom, de megtanultam ezt-azt. Ellenben a mostani helyzettel, ahhoz hozzá lehetett szokni, tudta az ember, mire számíthat, hiszen látta, ahogy lassan leromlanak az állapotok és felborul a rend. Egyszer egy pasika felkapott a csípőmnél fogva és átemelt három birkózó srác fölött, nehogy a feleseknek baja legyen a kezembe. Rendes volt, utána nem elcsalva kapta az italát, neki is megérte. Persze nem mindenki ilyen, sőt, az emberek jórészt nem. Lora is meglepett. Biztos nem tudott volna megemelni, gyanítom pálcával sem, ettől még a tény, hogy amúgy adta volna a jobbját megmenekülni nyugtató volt. Talán ezért is fejeztem be félig a hisztit és inkább kapaszkodtam belé, hogy akkor most uccu neki, lássuk mi van odakint és ezt újra sose éljem át. Jég - Blue. 1 - 0.
- Hála az égnek, most keresztet is vetnék, ha tudnám pontosan, hogy kell, meg nem feküdnék a melleimen, amik nem olyan kényelmesek, mint a pasik állítják…. Vagy csak nekem kényelmetlen? - néztem fel a lányra minden zavarba jövetelt mellőzve. Igazság szerint bármiről, bárkivel és bárhol túl könnyen beszélek. Egyszer egy hasonlóért egy velem egy idős kiscsaj belepirult. Sz’al azóta inkább befogom, ha olyan a szitu. De kiértem, palánk, nem mozgó föld, édes anyatermészet! Megcsókoltam volna a földet is, ha nem a kori lerúgásával foglalatoskodok. Előhúztam a pálcám és magamhoz invitóztam a tatyómt az egyik padról és kiborítva azt a cuccaiból a cipőmet vettem el. Pont fent volt, bár bekötve nem, mire visszatipegett hozzám Lora.
- Egy angyal vagy… - jegyeztem meg két kezem közé szorítva a poharat aztán kicsit vacogva húztam a szám elé kicsit fújogatva. Nem mintha ez jót tenne bárminek is. - Mit is mondtál… Lora? Ugye? Te egyedül jöttél erre a szörnyetegre? És kibírtad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
Diák Navine (H), Navinés mesélő, Navinés pásztor, Navine csapattag, Harmadikos diák


bóbita
online
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2045
Írta: 2018. február 14. 15:51 | Link

Daisy Blue Berry

Daisy nagyon aranyos volt, ahogy megnyugodva, a jégről lekerülve, épp a cipőjét próbálta bekötözni. Legalábbis én ennyit láttam belőle, mikor visszaérkeztem hozzá.
Azt hittem, bonyolultabb lesz hozzájutni a forralt boros témához, de hála Merlinnek, akadt egy olyan leány, akinek a segítségével, hamar megoldottuk ezt az elháríthatatlannak tűnő akadályt.
Ami azt illeti, múltkor is próbáltam már forralt bort kérni itt, de akkor az életkoromra hivatkozva jól elhajtottak a fenébe, szóval igazán kapóra jött a kis hölgyemény földöntúli kedvessége. Nem is győztem neki elégszer megköszönni ezt, amire ő csak nagy, elkerekedett szemekkel válaszolt, hisz nem tudta mire vélni, hogy miért vagyok ilyen hálás. Ez van, ha az ember kiskorúként valamivel érettebb személyként próbálja eladni önmagát - elbukik a perc tört része alatt.
Viszonylag gyorsan feledésbe merültek ezek az ellenérzéseim, mikor láttam, hogy Daisy milyen örömteli arccal nyúl a vérvörös nedűt tartalmazó pohár felé. Ha a magam napját nem is, legalább valakiét jobbá varázsolhattam - ez a tudat boldogsággal töltött el. Egyébiránt én nem sokat teketóriáztam, a felhevített italt hamar kihörpintettem a kicsit kevés űrtartalomra méretezett papírpohárkából. Sose tudtam megérteni, mi a jó abban, ha minél kevesebb forralt bort, minél drágábban akartak eladni az embernek. Ez a kereskedői gondolkodás, távol esett az én jóindulatúnak nevezett, önzőségtől mentes elképzeléseimtől. Ahogy Daisy szavai is távol estek volna, ha a gyorsan oldódó forralt bor, el nem űzte volna a gátlásaimat:
- Dehogy, szerintem mindenkinek kényelmetlen, főleg így, ezekkel kipárnázva evickélni egy fagyasztott vízzel beborított területen - bólogattam a lány mondataira.
- Igen, egyedül jöttem, de látod, már párban vagyunk - nevettem el magam és biztatóan feléje kacsintottam. Nem pont így terveztem, de hogy így alakult, se bántam.
- Na és mi lesz a következő akadály, amit szeretnél legyőzni? - érdeklődtem közben pedig elkezdtem a papírpohárkával játszadozni. Hol beledugtam az ujjaimat, hol meg kihúztam belőle.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. február 14. 16:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Harmadikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 237
Írta: 2018. február 14. 17:26 | Link


# kinézet # szünetben

Már egészen rózsaszínesnek láttam mindent, ahogy kikerültem a veszedelmes fehérség fogságából. Na jó, ezt még én sem igazán hiszem el, pedig igyekszem. Még hevesen vert a szívem, hallottam az ereimben zötykölődő vért pumpálódni a fülemben és kissé reszketve sikerült a cipőim is feltornázni magamra, de ment! Azért most büszke voltam a kitartásomra annak ellenére, milyen műsort vágtam le nem is olyan régen. Boldog az nem voltam, de egészen széles mosolyt villantottam a szőke leányzóra, ahogyan a poharat felém nyújtotta - hálás voltam. A kitartásáért elsősorban, ő is csak körözhetett volna, mint azok a dögevő madarak a hulla körül, de nem ezt tette. Arról nem beszélve, hogy lett forralt bor. Ha másért nem is, ezért minden hidegen töltött pillanat éppen megérte. De most legszívesebben a kézremegés ellen kikotornám a cigarettatartóm és az öngyújtóm, de mérsékelem az igényeim inkább.
- Igen, ez egészen biztos - bólogattam lendületesen, csoda, hogy a poharamba nem nyomtam a nózim, így inkább két fújás után bele is kortyoltam. Savanykás volt, pont kellemesen, biztos, hogy száraz vörösborból készítették, és talán kicsit túltolták a szegfűszeget. Italokkal foglalkozás átka, talán, de eléggé el tudta dönteni mi jó és mi sem. Ez egyszer ihatós és még kevés is, képzelem mennyivel húzták le szegény lánykát. - A következőre én hívlak meg.
Lassan elfogyogatott a poharam tartalma, ahogy őt hallgattam, aztán arra, hogy párban vagyunk akaratlanul is felnevettem. Vicces lányka ez a Lora. Velem legtöbbször a párosan végzendő dolgokhoz se akad senki csatlakozásra. Már Tim fás megmozdulása is tökre meglepett. Persze jó volt, de akkor is.
- A tüdőgyulladás, gondolom - néztem végig magamon, aztán felpillantottam rá. Erőt vettem végre magamon és felkeltem, mielőtt felfázom még jobban és összeszedegettem a cuccaim lassan. - Régóta jársz a suliba amúgy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 270
Összes hsz: 760
Írta: 2018. november 20. 15:48 | Link


A népszerű korcsolyapálya ismét megnyitja kapuit! A Boglyas téren, a Magyar Mágiaügyi Minisztérium - Bogolyfalvi Hivatala előtt terül el teljes valójában. A bejáratánál található egy felszerelés kölcsönző, ha valaki nem rendelkezik sajáttal. A pálya körül kényelmes ülőhelyek várják a nézelődni vágyókat és a megfáradt korisokat egyaránt.
A belépés ingyenes. Minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap hóesésben száguldozhatnak az érkezők. A nagy pelyhek ráérősen szállingóznak. Külső szemlélő számára ilyenkor a pálya egy hatalmas hógömbnek tetszhet. A szombat a meglepetéseké minden hétvégén karácsonyig. Bármi megtörténhet!

Nyitvatartás: november 20 - március 5. minden hétköznap reggel 8 és este 10 között, hétvégén reggel 9-től este 11-ig
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 27
Írta: 2018. november 20. 18:00 | Link


×××

A hideg úgy kúszott végig a gerincem mentén, mintha minimum a legzordabb tél lenne, de nem ez hozta elő, csak egy ronda, leginkább ápolatlan - már ami a fogait illeti - pasas megpróbálta előbb Lunát, majd mentsvárként, mikor ignorálták engem megszólítani és meghívni bármire. Felkúszott a szemöldököm, mielőtt igen lazán eldobtam oldalra a hajam és véletlen a sarkammal sikeresen átgyalogoltam a sportcipős lábán.
- Száraz vagy félszáraz? Esetleg valamilyen édes? - kérdeztem a szőkére pillantva, amint a forraltborárus feltette nekünk a nagy kérdést. Én pár pillanatig hezitáltam csak, majd ráböktem egy üveg félédes rozé alapanyagra, a többit már az úrra hagytam és megtámaszkodva néztem körbe ki is lesve valami ülőhelyet. Még korai időszak volt, így nem volt hatalmas tömeg, szerencsére. Ez a hely néha olyan lelombozó és nyomasztó, most sem lennék itt, ha nem muszáj. Előbb Bence röhögött ki, majd Gabe. Aztán egyik sem folytatta, miután közöltem, hogy én csak egy hétig vagyok, nem egy életre kárhoztattam a Sátán pöcegödrébe. Kellemetlen. Sőt, ahogy hallottam, Luna sem állandó vendég.
- Azt csicseregte egy pávaszemes, öltönyös madár, hogy nem állsz messze a visszatéréstől... ilyen jól megy?
Őszintén nem voltam annyira tisztában sokak dolgaival, mint mások, akik áskálódnak a környezetemben, de több jutott el hozzám, mint az normális lenne egy olyan helyen, ahol dolgozom. Jó, talán elég volt kérdeznem meg kicsit behajolnom blúzban. Könyörgöm, ő akart elhívni a nagyszülei évfordulójára előbb, nem én kezdtem. Nyilván nem megyek mondjuk.
- Ott pont jó lesz - böktem a fejemmel a pad felé, mielőtt még látványosan elindult volna egy mellettünk sétáló alak után a tekintetem egy elégedett hümmögéssel. - Azért nem minden olyan szar itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
Független boszorkány, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 55
Írta: 2018. november 20. 19:31 | Link

Cass
#Girlsnightout

Vannak parasztok, akik nem értik, hogy a hallgatás nem mindig beleegyezés. A pasas méterekre is elcsapó pacsuliszaga, az ápolatlan fogsora és a jegygyűrű hagyta vékony, fehér sáv az ujján teljes ignorálásra késztet. Ha azt nem vesszük, hogy véletlenül tökön törlöm a táskámmal, ahogy elhaladok mellette.
- Legyen abból kettő - intek az üveg felé, amit Cass itala miatt megemel a pasas. Az illatok bódítóan édesek és csábítóak a környéken, megértem az évszak varázsát, ha azt nem vesszük, hogy semmi kedvem a tömeghez, ami egy-két héten belül itt fog tolongani minden nap.
- Igen? Neked csicseregtek ilyet? Nekem senki nem mond semmit, ha azt nem vesszük, hogy Gabe a múltkor közölte "ez a kávé hideg". Pedig, mint kirendelt felügyelő vagyok jelen. Igazából annyi fejlődést már értem el, hogy besegíthettem egy ügyben Szalamantonban - fizetem ki a két bögre italt, majd elveszem a sajátomat és megvárom a nőt, hogy hasonlóan tegyen. Aztán kicsit eltendálunk a tömegtől, miközben én végiggondolom, vajon mennyire számít ez haladásnak és ki is köphetett Cassienek. És _neki_ kik voltak a forrásai? Arról van valahogy sejtésem, hogy Gabe jelent rólam, míg nekem róla kell, ez kicsit olyan, mint mikor a filmekben három ember fog fegyvert egymásra.
- Oh, egy szóval sem mondta senki, hogy itt minden szar, én minden nap megcsodálom a hely nyújtotta... szépségeket - kalandozik a pillantásom az elhaladó után, majd kicsit elvigyorodok, mielőtt leülök a padra. - Meddig vagy itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 27
Írta: 2018. november 20. 21:35 | Link


×××

Van, akinek ez a nap nem lett a szerencsenapja. De én nem tudom sajnálni, elég szomorú. Leginkább egy gondolkozó sóhajjal ignoráltam is az eseményeket, ahogy sikerült egy viszonylag megfelelő üveget kiválasztanom. Jó üzletnek tűnt, meglátjuk. Alapvetően elég nagy plusz pont ennek a helynek, hogy nem undorító papírpoharakban adják a bort, hanem helyi hímzéses üvegpoharakat kapunk. Menő, egyszer kifizeted és az újratöltéskor feleannyit fizetsz, mert már csak a bor kell. Amiből én finoman jeleztem is a pasasnak, hogy elvinnénk a maradékot is, így, beízesítetlenül, bizony.
- Nem árt, ha az ember jó viszonyt ápol megfelelő emberekkel - vontam meg a vállam, mintha ez csak olyan természetes lenne és nem a főnököm szépérzékének lenne hozzá köze. Vannak emberek, akiket hiányolok magam körül, ilyenkor szeretek érdeklődni mi van velük. Az utóbbi időben többen kerültek ide, vagy más országba, mint szerettem volna. Engem a munkám csak az Isten háta mögé vitt és mindig oda vissza.
- Ha adhatok egy tippet, két bódéval arrébb egy pesti nő árul, vagy egy mogyoróvarázs nevű kávéja, szerezz egyet holnap reggel és mondd, hogy naranccsal szeretnéd. Utána nem lesz szava a kávéra - közöltem jókedvűen, ahogy a bort meglötyögtetve kicsit bele is kortyoltam. Pont tökéletes választás volt. Nem is fűztem hozzá többet, csak bólintva párat figyeltem a Szalamantonos dologra. Nem másztam a kelleténél mélyebbre senki ügyeibe, esetleg ha éppen érdekes volt akadtak kérdéseim, de semmi több. Ellenben az ő ittléte, meg a viszonyuk már közelebb volt hozzám.
- De én. Évekkel ezelőtt is volt a helyhez szerencsém. Hidd el, nem mindenben lehet valami jót találni. De most egész... kellemes a hely látványa - nyilván nem a dekor miatt. Ezért is ültem le nagyon kényelmesen és a fényérzékenység miatt hordott napszemüveg is lassan a táskám mélyére került.
- Egy hét, aztán egy jelentés és elvileg megyek vissza. Remélem addig nem üti fel a fejét valami halálos, nem hoztam a megfelelő blézerem hozzá. De az ott egy nyolcas popsi. Balra, 8 óránál.
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2018. november 21. 00:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
Független boszorkány, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 55
Írta: 2018. november 20. 23:26 | Link

Cassie

- Az sosem árt - kuncogok fel, mert egy-két szívesség, ismerős, kapcsolat, rég elfeledett, kihunyt láng minden ügyben jól jöhet. Butaság azt állítani, hogy nem.
Gabe nem egy egyszerű szülés, nehéz vele hosszú távon kijönni, vannak olyan szociopata beütései, de az ismerőseim nagy része ilyen, így igazából annyira nem hat meg, hogy ténylegesen az-e.
- Mogyoróból kávé? Milyen homár elképzelés ez? - pillantok kissé kiábrándulva az ex-háztársamra. Számomra érthetetlen, hogy egy férfi számára ez lenne az elfogadott, alap ital, amit szeret. Bár vannak érdekes alakok, akkor lehet, hogy Gabi is ilyen elvont.
Meg tudom érteni, Cassienek mi nem tetszik a helyben, lehet, hogy ha nincs itt Bence és az öcsém, én is kevésbé lelkesen próbálnám odébb tolni az útból a boltban a nyakigláb tinédzsereket, de így egész tűrhető volt.
- A hely nem csak látványra, de érzésre se rossz néha - közlöm sokat sejtető mosollyal az ajkaim szélén, ahogy egy drámai mozdulattal elsöpröm a szőke kócot a vállam mögé, majd a boromba kortyolok. Gyümölcsös, fűszeres ízvilág, nem túl édes, pont kellemes. Nagyon jól választottunk, az üvegpohár plusz bájt ad neki.
- Hm... én csak egy hetest adnék rá, de nem rossz - bólogatok beleegyezően, a tekintetem a férfi hátsóján legeltetve. Akadtak jobbak ennél itt helyben, bőven, de nem mind. - Na AZ ott, egy nyolcas, babám.
A pasi éppen a forraltborosnál állt sorba, látszólag szingliként. Nem is rossz...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 27
Írta: 2018. november 21. 00:43 | Link


×××

Elég rég egy hullámhosszon voltunk, hogy nekem ne kelljen túlmagyarázni, neki pedig ne legyen gondja arra, hogy miként adja tudtomra, hogy ez így adja avagy sem. Különben én jobban szerettem mindig is, ha volt, amiben nem értenek velem egyet, csak még szebb így igazságként érvényre juttatni gondolatot. Lehet kicsit függő vagyok.
- Nem ismerem a hogyant és a mikéntet, csak egy elég erős... tipp - préseltem össze az ajkaim visszafogva a nevetést is. Jóval több volt ez a tanács, mint női megérzés, ettől még nyilván mindenkinek megvannak a maga készségei. Én olyan dolgokat tudok megjegyezni emberekről, amik alapból a potenciális veszélyforrást is jelenthetnék. Szokások, ételek, italok, környezeti körülmények az életükben. Előbb meg tudnám mondani, hogy milyen anyagokkal van tele Gabe vagy Bence lakása, mint azt, milyen színű is a szeme. Nem ugyan abban merülök el, mint sok nő, megesik.
- Igen? Még a végén pozitívan csalódok. Mondjuk, ezer éve nem jártam itt hosszabb időre - vontam meg lazán a vállam, majd elkényelmesedve figyeltem a poharamban lévő bort mielőtt beleittam volna csendesen nézelődve. Nem vonzott a hideg közelsége és maga a kori, de jól elvoltam itt. Nem vagyok tömegiszonyos, kifejezetten vicces tud lenni ha csak figyeli valaki az embereket. Jelen esetben elég konkrétakat böktem ki én is, meg a szőke is.
- Nem, de hidd el ha azok vennének Pesten körül most, akik maradtak, átértékelnéd - néztem rá lelombozva és sokatmondóan. Egyszerűen néha úgy érzem ez ilyen válogatott olvasztótégely. Nem voltak jók külsőleg látványosztályra és nem elég okosak sem, ezért ide kerültek iktatni és azt sem tudják mi zajlik az ajtók mögött. - Az már elég szép. Elég szomorú, hogy még egy tízesbe se futottam a héten... És mi újság a kávékrízisen túl?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
Független boszorkány, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 55
Írta: 2018. november 22. 01:17 | Link

Cassie

- Majd megfogadom a tippedet. Talán - vigyorodom el szélesen, mert nem akarom, hogy Gabe belém szeressen, csak hogy ne jelentsen szarságokat rólam a hivatal felé. Mint, hogy hajlamos vagyok rápörögni a munkatársaimra, ami teljességgel nem igaz.
Összességében szeretek Cassievel lógni, mert iszony laza és nem kell azon stresszelnem, hogy kimondom-e, hogy mondjuk azt a csávót simán vízszintesbe tenném. Az ágyamban.
- Oh, nagyon is, elégedett vagyok a kínálattal. Ha azt nem vesszük, hogy minden tele van diákokkal. Mint egy nyomorult egyetemváros - horkanok fel. A bárban sem szerettem a fiatalabbakat, nem azért, mert annyira bénák lennének, de a legtöbbjük mellé még életképtelen is volt. A boromba kortyolok lassan, ahogy pár zajosabb fiatal elhalad mellettünk, nem méltatom őket arra, hogy hallgatózzak, csak a szél által felém sodort szavakat kapom el. Érdektelenek a számomra, semmi lényegi infó.
- Nem, figyelj, nekem van egy elég konkrét elképzelésem arról, hogy néz ki egy tízes. Szóval megtehetem, hogy válogatós vagyok - húzom ki magam, már egészen úrinős tartást felvéve, ahogy a szemem sarkából Cassre nézek, majd szélesen elvigyorodom. Jó szélesen. Ő is lecsekkolja Mr.Szingli-forraltboros-nyolcast, majd velem együtt tovább nézelődik, mintha jobb dolgunk sem lenne. - Nem tudom, mire vagy kíváncsi? Dolgozom a hivatalban, a pizzázóban és mellette próbálom jól érezni magam. Kb ennyi. Speciális kérdés?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 27
Írta: 2018. november 23. 18:56 | Link


×××

Éppen a kortyolt borom ízlelgettem, ami kellemes meglepetésként ért, hogy nem is olyan rossz, mint vártam, amikor magam elé kellett mosolyogjak. Nem hittem különben jóideje, hogy Luna vagy bárki, aki már idáig ért az életben a tanácsaimra szorulna, de néha akadtak olyan dolgok, amiket más nem tud vagy nem vesz észre. Jó megfigyelő voltam, leginkább mert a suli alatt nem mindig volt mivel operáljak. Nem én voltam eleinte a bomba csaja az évfolyamnak. Megtanultam túlélni, aztán meg élni és túlélni. Most pedig? Túl jól is ment ez meg az, még ha néha hiányzott is valami.
- Leszámítva hogy ezeknek fele nem jut el oda, igen - bólintottam egyet magam elé, ahogy lassan, de biztosan megakadtak a szemeim egy szebb darab, magas barnán, aki éppen zsebre vágott kézzel gyalogolt a bódék felé. Nem volt rossz eresztés, még ha nem is ezért ruccantam ma ki. Kicsit jó volt más csinálni, mint a már bevált lazítások. Elég szar barát tudtam néha lenni, pont ezért a kollégáim álltak a legközelebb ehhez a titulushoz a család mellett. Van, amit le kell nyelni a modoromból, hogy élvezhető legyek.
- Elképzelés? Ha te így hívod - forgattam meg a szemeim. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy olyanról nem elképzelése és víziója van egy nőnek. Különben nekem is lenne, ennyire nem vagyok elvarázsolva, ahhoz látnom kellett volna már. Vagy jobban figyelni, más kérdés. - Én elnéznék egyet minden nap akár - jegyeztem meg kicsit elgondolkodva, hogy aztán a borommal együtt billenjen a fejem a bódé irányába megnézni, mi is amin Luna megakadt. Nem rossz.
- Pizzázó? Ennyire szar a visszatérők bérezése? Vagy ez valami... más? Nem tudom, speciális. Hátráltat valami, hogy visszagyere Pestre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
Független boszorkány, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 55
Írta: 2018. november 24. 17:55 | Link

Cass

Abban, amit mondott, volt valami, mert innen bizony a továbbtanulási ráta elég szegényes volt, főleg az utóbbi években. Mondhatom, hogy bezzeg az én időmben, de asszem az is elég sántítós infó lenne, így inkább nem mondok semmit, csak úgy teszek, mint aki nem itt végzett, majd lett auror.
- Ott a pont - mutatok rá a bögrét tartó kezemmel, de nem fogom ezt részletezni neki, csak ismét a forralt csodába kortyolok. Nagyon jó döntés, a fűszerezése is egészen kellemes, kicsit olyan gyümölcsös, így nem bánom, hogy kiültünk ide.
- Mert minek is kéne, Cass? - kérdezek vissza, mint akinek fogalma sincs a nekiszegezett "vádról". Lehet, hogy kicsit pontosabb a 10/10-ről alkotott képem, mint a legtöbb nőnek, de senki nem szólhat be azért, mert túl határozott lennék. Vagy már azért is szokás? Szégyenteljes lenne. - Én el is nézek. De mondjuk csak minden harmadik nap.
Még gyorsan korrigálom a kijelentést, mielőtt azt hinné, összejárok valakivel. Ami mondjuk igaz is lenne, de nem kell mindenkinek tudni róla, asszem ez csak az én ügyem Bencével.
A fizus kérdésre felnevetek, elég harsányan, mert amit én itt bér címén kapok, nem fedezi az igényeimet, még a legkisebb mértéken sem, asszem megszoktam a luxust, ami mutatóban sem egy erény.
- A fizu elég fos, igen, meg az öcsémé a pizzázó, ez amolyan szívesség inkább. - És akkor nem válaszolok rögtön a másik kérdésre. Sőt. Húzom, halasztom, halogatom, a borba bámulok, mielőtt ismét beleinnék, majd vonok egyet a vállamon.  - Talán. Fontos ez?
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. november 24. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 27
Írta: 2018. november 24. 22:30 | Link


×××

Ide jártunk, igen, mi is éltük, ha nem pont így, de mindazt, amit a mostani gyerekek, ettől még nem egy lap volt. A kijelentésem már-már túl határozott is volt és bizony egyetértésre talált a szőkével. Nem mintha nálunk ne lettek volna alakok, akik lecsúsztak, de itt voltunk mi is, akkor meg? Ezt se a szél hordta magától össze!
- Mondjuk a nevén - nevettem el kicsit a dolgot a pohár mögé rejtve az arcom aztán csak keresztbe tett lábakkal dőltem a pad támlájának egy korty bor után. Nem akartam én piszkálni, de valahogy elemileg sikerült a legtöbb ember életébe néha a kelleténél jobban belemásszak. Talán ezért nem lettem volna alkalmas arra, amikre ő, vagy Bence meg Gabe képesek. Nekem nem mindig megy a hallgatás, néha persze igen, de az egészen kivételes.
- Három naponta? Nem is rossz. Én már a havi egy alkalomért is ölnék lassan.
Annyira unalmas a hét és nyolcasok változatlanságában élni. Hova tűntek a jó pasik? Mármint nincs nekem bajom senkivel, igazából hazudnék, ha azt mondanám a kigyúrt alkatra bukom, vagy az ilyen extra jó seggű egyedekért. Elvinném pár körre, de ez más. Egyszerűen intellektuálisan is nulla sok, nekem ez meg számít, ha kell, ha nem. Nem állok le valami fogyatékos anyuci kedvencével, aki a virágot azért hozza, mert anyuka a lelkére kötötte. Meg ebédre nem randizni hanem családi rendezvényre vinne. Jó ég, volt ilyen, ne emlegessük!
- Minisztérium, nagyon tré néha, máskor meg - vontam vállat, tudom, hogy neki sem ez a teteje, de nyilván nem úgy fizetnek minket, hogy milliomosok legyünk. Én jól megvoltam a magaméból, kellően magas a veszélyességi pótlékom is, és amíg nem patkolok el elég jól kitartom magam.
- Ugyan már, Luna, kérlek - billentettem oldalra a fejem, aztán lehúztam egy nagyobb adagot a poharam tartalmából. - Tudod milyen szemétben és szemét között ülök, még ti itt lébecoltok? És nem sietitek el a hazajövetelt - én meg önző vagyok némileg, de nem szeretek úgy dolgozni, hogy nem jár hozzá valami löket legalább szünetekben. Nem beszélve róla, hogy voltak sejtéseim Gabe miért csúszik jelentéssel. Gabe sosem késik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
Független boszorkány, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 55
Írta: 2018. november 27. 01:34 | Link

Cass

Sok dolgot megosztok Cassel, mert rég óta mellettem van, vagy legalábbis a közelben. Épp elég szart látott, ha anno összeházasodunk Krisztiánnal, talán még tanúnak is felkértem volna. De ugye ez sosem következett be, most meg itt ülünk, isszuk a forraltbort és próbálja kiszedni belőlem, ki is az a 10/10.
- Nem akarod te azt tudni - felelem gondolkodás nélkül, meg is ingatom a fejem, mielőtt az illatos gőzbe tartom az arcom. Még szép, hogy akarja tudni, én is akarnám, de nem fogom elmondani, mert akkor le sem moshatnám magamról az egészet.
- Ezt add írásba, szerintem félnek tőled eléggé, hogy kerítsenek legalább egy szolid kilencest a minisztériuma, akit nézegethetsz. Tudom ám, hogy csak engem akarsz visszakapni - kacsintok rá, pajkos vigyorral, még a vállaim is kicsit megringatva, de csak mert ülünk és nem tudom a csípőm rázni. Nem, mintha komolyan venném, nem vagyok elég maszkulin Cassandrának, hiába cseszeget Arie, hogy férfiasan öltözöm, vagy viselkedek.
- Oh, nekem is jobb, mikor ki is mehetek ügyekhez, de ameddig az irodában meresztem a seggem, asszem nem kell sokra számítanom - grimaszolok fájdalmasan, nem mintha annyira rosszul élnék, nekem épp elég volt a pénzem, arról nem beszélve, hogy a 2 évem alatt sikerült azért egy kis pluszt is eltennem.
Igaza volt, nem igazán siettük el a dolgot, más már régen hazament volna, de Gabe turkált, én csak lebegtem, Bence meg... nem tudom, valami dolga biztos volt itt a vezekelésen túl.
- Valahogy sejtem, de tudod, akár hátráltatna valami, akár nem, attól még nem rajtam múlik, hogy meddig maradok itt - vonom meg ismét a vállam. A másik meg, hogy ameddig itt nem szeméttel van dolgom, hova siessek? - Uh, az a hetes mekkorát esett!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 27
Írta: 2018. december 5. 19:45 | Link


×××

- Dehogynem - mondtam ki egy hirtelen egybefüggő és stabil kijelentést úgy, hogy még csak rá se kellett nézzek, hogy érezze az égető pillantásom. Elég jól ment már hanglejtésből is egymás ismerése. Én például pontosan tudtam, hogy takargat és szarul csinálja, de büszkén. Ő meg azt, hogy ennyiben úgysem fog maradni. Az időközből amúgy is ügyes következtető vagyok. Meg a stalkerünk is haza szokott esni kávézni és mesélni. Akár munkatársakról is. Olyan nincs, hogy itt valami ne érjen körbe, ha mégis, akkor az éppen Gabe vagy az én dolgom és oka van. Mint most annak hogy ránézzek a vészhelyzeten túl a kedves kollégáimra.
- Félnek, de nem eléggé. Különben most itt sem lennék - húztam el a szám, majd a szőkére néztem látványosan megnézve itt-ott és hümmögve is. - Nem rossz, nem rossz, de nekem túl feminin vagy - jegyeztem meg végül be sem számosítva a nőt. Igazság szerint biztos esetem lenne, ha a saját nemem érdekelne, de eddig nem sikerült süllyednem. Egyrészt pont elég magamat elviselni, az is megerőltető, másrészt más igényeim vannak szervezetileg is. Szomorú, mi? Persze, volt már az a perc meg óra, mikor szarban volt a haza, és voltunk mi édesem meg kedvesem, csak kopjon le az idióta. De ez más kérdés.
- Nem hinném, hogy ez Pesten változna, de legalább mellém teheted te is a formás hátsód és hidd el, ott nagyobb a választék - biccentettem magunk elé, ahol éppen két olyan ötös vagy hatos féle sétált el. Nem volt bennük túl nag potenciál, pedig az egyik nagyon élte volna Luna figyelmét.
- Hát ez az! És neked ez nem is gyanús? - kérdeztem már őszinte háborgással. Nekem ne mondja, hogy ennyi ésszel meg szempillával még nem volt feltűnő, hogy Gabe csendes és nem egyértelmű, mikor mindig az.
- Hat. Milyen pici keze van.... - tettem hozzá éppen csak bele nem nevetve a poharamba, amiből egy újabb kortynak futottam neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
Prefektus Levita, Magántanuló, Negyedikes diák


Boltosfiú
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 45
Írta: 2018. december 8. 16:46 | Link

Alexandra

Beöltöztem, mint valami fránya hóember, mert ahogy a boltból néztem, igencsak hűvösre fordult az idő. De el akartam jönni korcsolyázni. Annabella az utolsó pillanatban mondta le, Maja meg még szerintem nem kapta meg az üzenetemet, de ha már a holnapi hosszú nyitva tartás miatt ma előbb zárunk, akkor ki akarom élvezni a hirtelen jött szabadságomat. Otthon úgyis minden az ikrekről szól, nem a szüleim akarják így, a lányok saját maguknak generálják a figyelmet, de hát bejön nekik minden ami csillog meg ami édes, így most éppen megy a mézeskalács sütés.
Mesi rossz hatása miatt már nem ódzkodom annyira az alkoholos dolgoktól, így vettem egy forralt bort is, aminek nagyon szeretem a testátmelegítő hatását, és igen, fogjuk rá, hogy csak a nem megfázás nemes küldetése vonz, semmi más. Szóval így haladva értem oda végül a korcsolyapályára, ahol a padra telepedve el is kezdtem áthúzni a korim, egy lány mellett, akit szerintem még sosem láttam, és aki úgy néz ki, szintén egyedül jött. Én képes vagyok a legfurcsább helyeken ismerkedni, így teljesen természetes, hogy most is, ahogy bal lábamon húzom meg a tépőzárakat, tinisztár mosollyal pillantok fel rá.
- Szia! Egyedül jöttél ide?
Oké, mondjuk a rossz perverz stílusommal kicsit talán le kellene állnom, mert a következő körben fel leszek jelentve, mint zaklató. Inkább csak gyorsan befejezem a lábamra igazítást, mielőtt az élvédőket leszedném.
- Mert, ha igen, akkor arra gondoltam, hogy akár korcsolyázhatunk együtt is. Gergő vagyok.
Nyújtom felé a kezem, hogy azért lássa - legalábbis remélem, hogy látja -, hogy nem vagyok teljesen őrült. Komolyan, néha olyan vagyok, mint aki most szabadult ki a ketrecéből és rácsodálkozik mindenre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keresztesi Alexandra
Diák Rellon, Elsős diák


Miss. Marvel
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2018. december 8. 17:08 | Link

Gergely

Úgy döntöttem, hogy miután meglátogattam a Lovacskámat Rangert a Lovasudvarban, még nincs kedvem vissza menni a suliba így a kori pálya felé vettem az irányt Taco a corgi kutyusommal az oldalamon. Nagyon régen korcsolyáztam, és kíváncsi voltam megy - e még egyáltalán. Bár számoltam rá hogy jó nagyokat esek majd annyira ügyetlen tudok lenni. Nem, tehetek róla, nem zavart ha nyilvánosan bolondot csinálok magamból. Szeretem a polgár pukkasztó dolgokat. Ezért is szeretek kitűnni a képregényes cuccaimmal. Mint például most is egy vastag pulcsi volt rajtam ami a Tél katonájához hasonlóan  a bal kar szürke volt mintha fémből lenne, rajta a csillaggal. Nem tehetek róla imádom az ilyeneket. Ahogy oda értem, béreltem korit, és leültem az egyik padra. Taco nyugodtan felpattant mellém mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga és onnan figyelte a jégen csúszkáló embereket. Majd hirtelen megszólítottak én meg a fiú felé fordultam.
- Szia, igen egyedül jöttem - mondtam mire Taco rám ugatott. - Bocs vagy is Tacoval jöttem. - vigyorogtam rá. Ő meg gyorsan bemutatkozott.
- Én meg Szandi vagyok, és felőlem korizhatunk, de előre szólok hogy oltári béna vagyok. - vigyorogtam tovább ahogy kezet fogtunk. Majd meghúztam a lábbelit és levettem az élvédőket róla, és megpróbáltam felkellni és elmenni a bejáratig. Addig nem is volt nagy baj hisz egyensúlyérzékem volt, a jég már annyál vészesebnek tűnt.
- Hű, ez totál szívás lesz. Na, nem baj mi baj történhet? - néztem hátra Gergőre, majd felléptem a jégre de a második lépésnél hatalmasat zakóztam kiterülve mint a gyalog béka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marvel fan vagyok, menekülj ha jót akarsz!
Benzsay Gergely
Prefektus Levita, Magántanuló, Negyedikes diák


Boltosfiú
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 45
Írta: 2018. december 8. 17:35 | Link

Szandi

- Szia Taco!
Intettem felé vigyorogva. Eléggé jól nevelt, és szerintem baromira vicces, hogy egy kaja után van elnevezve. Lehet, hogy például nagy taco fan a kutyus, és úgy gondolták, hogy éppen ezért ez egy tök jó név lenne neki. Semmi sincs kizárva.
- Óóó, Marveles vagy, Szandi?
Ezer közül is felismerem őket. Mondjuk én fura keverék vagyok, inkább Marvel, de a DC-t se vetem meg, ott is vannak kifejezetten kedvenc karaktereim. Mondjuk ha már a Marvel univerzumot nézzük, akkor például Pókembert nem szeretem, számomra túl idegesítő a karakter, inkább a Loki, Tony, Hulk hármasért vagyok oda, de persze ettől függetlenül szeretem az összes képregényt, nagy gyűjtő is vagyok, és én vagyok az a srác, aki premier előtt ott ül a moziban, és nézi a filmeket. A jövő áprilist is úgy várom, mint más a messiást.
- Azt hiszem, jobban járunk, ha az elején fogom a kezed.
Hajoltam le érte, hogy felsegítsem. Elég stabilan állok a jégen, amikor csak tehetem, eljövök ide, így minden magabiztossággal nyúlok le érte, hogy felemeljem. Nem tartom cikinek, ha valaki elesik, sőt, eléggé mókás tud lenni, ha ő is képes nevetni rajta, és ahogy látom, Szandi ezek közé az emberek közé tartozik.
- Új vagy a suliban?
Érdeklődöm, remélve, hogy ezzel kicsit elterelem a figyelmét arról, hogy egy idegen fiú kezét kéne fognia. Idegen vagyok, hiszen, még csak most találkoztunk, de remélem, az este végére ez majd változni fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keresztesi Alexandra
Diák Rellon, Elsős diák


Miss. Marvel
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2018. december 8. 17:49 | Link

Gergő

Úgy látszik, nincs baja a kutyámmal, sőt úgy látszik tetszik is neki. És még a pulcsimat is felismerte ami igazán meglepett.
- Igen Marvel fan vagyok, teljesen megbolondulok értük, és alig várom már az áprilist, hogy megnézzem moziban a kövi részt. Anyám szerint még a messiást sem várták ennyire. - Mondtam vigyorogva és felmentem a jégre de azzal a lendülettel hanyatt is vágtam magamat, amin persze jót röhögtem. Mikor felém nyúlt szívesen fogadtam a segítséget, hisz elkélt, ha nem akartam túlzottan összetörni magamat.
- Köszi, de vigyázz én vonzom a bajt - vigyorogtam mint a vadkörte. - Igen amúgy új vagyok, csak pár napja jöttem. Eddig kint voltam a rokonoknál Amerikában. De már alig vártam, hogy ide jöjjek. - Meséltem neki ahogy a kezemet fogta és próbált segíteni, de igen csak ingatag voltam.
- Te régóta itt vagy? - Kérdeztem tőle kíváncsian közben erősen koncentráltam, nehogy magammal ráncsam őt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marvel fan vagyok, menekülj ha jót akarsz!
Benzsay Gergely
Prefektus Levita, Magántanuló, Negyedikes diák


Boltosfiú
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 45
Írta: 2018. december 8. 18:20 | Link

Szandi

- Gondolom, akkor te is premier lány vagy.
Én csak így szoktam illetni magam, mármint nem lányként, hanem fiúként, aki alig várja, hogy kiírják a jegyvételt, már meg is vette. Előrendelem, meg, ha van lehetőség, akkor premier előttire is elmegyek. Imádom őket, nagyon.
- Akkor azt hiszem, meg is lesz a közös témánk, ha már minden másból kifogytunk.
Rendes lány, kedves, nem bunkó, nem nagyzoló. Van pár olyan, és velük egyszerűen nem találom a közös hangot, sehogy, semmilyen formában. Vele viszont gyorsan egymásra hangolódtunk, nem is nagyon jön zavarba egyikünk se attól, hogy csak most találkoztunk, máris a szenvedélyünk is a terítéken van.
- Ne aggódj, elég jó pajzs szoktam lenni.
Persze nem mindig, de azért igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy mindig jó legyen azzal, aki velem van. Kifejezetten szeretem, hogy anyától sok empátiát örököltem, eléggé meg lennék lőve, ha ez nem lenne, mert azt maximum fejleszteni lehet, de tanulni nem. Biztosan fogok rá a kezére, és lassan indulok el vele, felvéve a tömeg ritmusát, viszont, ahogy szeretné, olyan gyorsan haladunk majd, nem kell nekünk a szélső körben maradni, bent sokkal szabadabban mozoghatunk.
- Váó, az szép távolság, merrefelé voltál?
Amerika jó nagy, és rengetegféle ember alkotja, szerintem minden állam egy külön kis tanulmány. Imádom a sokszínű kultúrát, és imádom azt is, hogy mennyire különleges emberek léteznek.
- Születésemtől fogva. A szüleim is itt élnek, a nagyszüleim is. Egy vegyeskereskedésünk van a faluban.
Azt nem merem elmesélni, hogy én viszont nem hogy az ország, de még a falu határait se hagytam el soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér