28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. december 2. 11:35 | Link


A népszerű korcsolyapálya ismét megnyitja kapuit! A Boglyas téren, a Magyar Mágiaügyi Minisztérium - Bogolyfalvi Kirendeltség előtt terül el teljes valójában. A bejáratánál található egy felszerelés kölcsönző, ha valaki nem rendelkezik sajáttal. A pálya körül kényelmes ülőhelyek várják a nézelődni vágyókat és a megfáradt korisokat egyaránt.
A belépés ingyenes. Minden kedden, csütörtökön és szombaton hóesésben száguldozhatnak az érkezők. A nagy pelyhek ráérősen szállingóznak. Külső szemlélő számára ilyenkor a pálya egy hatalmas hógömbnek tetszhet.

Nyitvatartás: november 25 - február 28. minden nap reggel 10 és este 10 között
Utoljára módosította:Adam Kensington, 2017. november 25. 16:50
Hozzászólásai ebben a témában
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. december 2. 17:59 | Link

Bogáááár *.*

December. Újra eljött, ami azt jelenti, hogy itt a Mikulás és a karácsony is, meg persze az újév. Imádom ezeket az ünnepeket, főleg az ajándékozás miatt. Imádom az összes ünnepet, melyek-e hónapban vannak. De leginkább a karácsonyt. Ugyanis szeretek adni ajándékot, de kapni még jobban. Amúgy nem tudom, hogy mit adjak a barátaimnak. De még van egy kis időm ahhoz, hogy eldöntsem. Mellesleg hamarosan havazni is fog, legalábbis remélem. Imádok hóembert építeni és hógolyózni. Bár lehetséges, hogy nem kéne hóembert építenem, még a végén úgy járok, mint tavaly. Azóta sem találkoztam Yooji-val és Katával. Bár érthető, hogy inkább elkerülnek.
Na, mindegy. Kiderült ma, hogy a faluban megnyílt egy korcsolya-pálya. Ezért már reggel eldöntöttem, hogy oda feltétlen ellátogatok még a mai nap folyamán. Hiszen vasárnap van és már meg is tanultam, szóval semmi vagy senki sem tarthat engem vissza attól, hogy én elmenjek oda. Ebéd után egy kicsit még átnéztem hétfőre a dolgaimat, s miután végeztem, bementem a klubhelyiségbe beszélgetni a többiekkel. Gyorsan el is telt rajtam a délután, ugyanis már négy óra múlt. Itt az ideje kimenni a faluba.
A vastag fekete pulcsimra még egy meleg kabátot is veszek, hogy meg ne fázzak. Mikor elkészülök, gyorsan előveszem a korim és már ki is lépek a Monstersből. Gyorsan haladok át a klubhelyiségen, utána pedig a folyosókon. Pár perc alatt ki is érek az udvarra. Hideg van, még a leheltem is látszik. Már eltűnt a nap az égboltról, ami ilyenkor – sajnos – teljesen normális. Ugyanis rövidülnek a nappalok. Mármint nem lesz addig a nap az égen, mint nyáron. Sajnos.
Nem sokára már Bogolyfalva macskaköves utcáin lépkedek. Mivel kicsi a falu és a kori pálya a falu központjában van, nem sokat kell gyalogolnom, hogy elérjek odáig.  Mikor meg érkezek, rögtön leveszem a lábamra a bakancsomat és helyette a korcsolyát húzom a lábamra. Amint rálépek a jégre siklani kezdek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Abonyi Szelina Bogárka
INAKTÍV


Metamorfmágus
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 433
Írta: 2012. december 2. 19:51 | Link

Zach

Ma egészen máshogy keltem fel, mint ahogy általában reggel szoktam. Az egyik szokatlan dolog az volt, hogy új szobában ébredtem, ugyanis végre kiköltöztem a Gólyalakból, egy négyágyas szobába. Egyelőre nem beszéltem még a szobatársaimmal, de nem is volt rá mondjuk időm. Előző este rövid szőke hajjal, és nagy kék szemekkel egy olyan "ismeretlen" bőrébe bújtam, akit még nem ismerhetett senki. És így sem, mert csak magamat szórakoztattam, és ebbe bele is aludtam. Tehát reggel az új szobámban, szőkén, kék szemmel ébredeztem. Vasárnap reggel, és most eléggé sokáig aludtam.
Tegnap láttam egy plakátot valamelyik parafatáblán kitéve, hogy a faluban ebben az évben is megnyílt a korcsolyapálya. Mivel imádom a korcsolyázást, nem volt kérdés, hogy mi legyen a mai program.
Miután elintéztem még egy-két olyan dolgot, amit akartam -nos igen, befejeztem az önismeret anyagot is, egyszerűen szuper vagyok-, magamra vettem egy jó meleg ruhát. Vagyis a farmer alá harisnyát húztam, felülre a póló fölé meleg, citromsárga pulóvert, majd erre a sötétkék kabátomat. A nyakamba kötöttem egy fekete körsálat, lábamra bundás csizma került. Végül a hajamból egy szempillantás alatt normálisat varázsoltam, értem ezalatt azt a mozzanatot, hogy a szőke tüsit szőke derékig érőre "növesztettem", majd egy hajgumival összefogtam. Szememet egy picit kihúztam, és indulásra készen állva ugrottam oda a szekrényemhez, amiben nem kellett sokáig keresnem a szinte teljesen új korimat.
A kezemben lóbálva kezdtem el a falu felé szökkenni. Szó szerint, igen... Mosolyogtam, mert szeretek, és akik szeretnek, azok meg elviselnek így is. Habár nem sokan vannak eddig az iskolában, akik szeretnek. Egyszerűen nem tudtam még kibontakozni, nincs kedvem ehhez egyáltalán. Hiányzik a Roxfort, és Csenge...na mindegy.
Amikor végre odaértem, egy nénit megkérdeztem, hogy hol találom azt a bizonyos korcsolyapályát. Hát csak éppen kiszúrta a szemem, de semmi baj, nevettem egyet, majd odafutottam, és egy padra csüccsenve lecseréltem a csizmámat a korcsolyára.
Picit álltam a pálya szélénél, mert feltérképeztem, hogy kik vannak kint. Hunyorogva vettem észre, hogy Zach ott suhan nem messze tőlem. Vigyorogva száguldottam oda hozzá a jégen, és teljes lendülettel a hátának csapódtam.
-Sziaaa -köszöntöttem nevetve. Átkaroltam hátulról, és hozzádörgöltem a fejemet. Szeretem így köszönteni a barátaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 3. 22:21 | Link

Gergely úrfi - sötétedés környékén

Azt csicseregték a jól szituált hóemberek, hogy nyílt egy korcsolyapálya. Kis vöröskénk nyilván nem hagyhatja ki ezt a lehetőséget! Hiszen imád a jégen lenni, még akkor is, ha a száraz földön sem képes stabilan megállni. Minden részeg megirigyelhetné nem létező egyensúlyérzékét. És ezt ma be is fogja mutatni. Feltett szándéka, hogy egy tripla rittbergerrel fog bevillanni a pályára, aztán majd meghajolgat a közönségnek, és elkezd autogramokat osztogatni.
Siet is nagyon, hogy minél előbb belevethesse magát a mókába. Mázli, hogy eddig minden évben korizott (sikerült is mindig eltörnie valamijét), és magával hozta az iskolába szívének nagy szerelmét, amit pár éve karácsonyra kapott szüleitől. Szép fehér korcsolya, apró ezüstös hópihékkel díszítve. Miután magára csomagolt egy adag kényelmes ruhát, amiről úgy gondolta, nem sajnálná, ha elszakadna, vállára veti cipőfűzőjénél összecsomózott koricipőit, és kinyomul a hálóból. Valahol félúton járhat, mikor elvágja az egyik éllel jobb hüvelykujját, de még ez sem töri le hatalmas lelkesedését. Szájába veszi vérző ujjacskáját, akár egy óvodás, és folytatja tovább az ugrándozást.
Egészen elalél az őt fogadó látványtól. Karácsonyfa, vásár, jég, emberek! Hirtelen azt sem tudja, hova kapja fejét a sok látnivaló között. Végül nagy nehezen ráveszi magát, hogy első a testmozgás. Odarohan a pálya szélére, és lerúgja csizmáját. Fél perc múlva már pingvinként totyog a jégen. Igen, ezt minden évben újra kell tanulnia. Így ömm.. a rittbergeres figurát is kénytelen kihagyni.
Tesz pár lépést, majd nagy bátran nekilódul.
-Roxanne! Türürü-tütüttü-tüm-pám! – Kezdi hangosan énekelni kedvenc kűrös nótáját, és úgy tesz, mintha hatalmas tudományt mutatna éppen be. Teljesen átéli, hogy valami hatalmas olimpiai bajnokként száguldozik. Említettem már, hogy sosem tanult megállni? Valahogy ez kimaradt a leckékből, amit apuci adott neki.
Így történik az eset, hogy mikor két kecsesnek alig nevezhető kézmozdulat között kinyitja szemeit, feltűnik neki, hogy hatalmas sebességgel halad egy kissrác felé. Hoppá!
-Bocsiiii! – Visítja már előre, majd direkt elvetődik, hátha ezzel lelassíthatja magát. Ha nem, és Gergő sem reagál időben. Akkor bizony szépen elkaszálja őt. És még csak alig egy perce lépett jégre.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2012. december 4. 00:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. december 4. 14:47 | Link

Kiva
kora délután

A napjaim mostanában rohamos gyorsasággal telnek. Az órák közötti szünetek, a délután úgy repülnek el, hogy észre sem veszem és máris éjszaka van. Mintha valami eufórikus álomban lennék, aminek sosincs vége. Az álmomnak főszereplője is van...Ő aki miatt mindenki más csak elmosódott folnak tűnik körülötte. Nem is értem. Először felszínesnek tituláltam magamat, aztán rájöttem, hogy nem a külső érdekel. Megfogott az, amint mond és ahogyan mondja, újra és újra azon kapom magamat, hogy feszülten hallgatom, majd hosszú előadásokban válaszolok neki lelkesen, miközben oda sem figyelek arra mit mondok. De ideje volt egy kis szünetet beiktatni.
Kipirult arccal rohanok végig a folyosókon, kezemben a korimmal. Szét sem nézek, csak kiszaladok az ajtón és rohanok le a faluba. Nem akarok késni, én soha nem kések - na jó ez nem épp a megfelelő megállapítás -. Majdnem kiment a fejemből, hogy megígértem Kivának a mai találkozót. Igyekszem nem elcsúszni, de néhányszor akaratlanul is megbotlom, a szerencsétlenségem még ide is elkísér, bár reménykedek benne, hogy útközben visszafordul, mert nem akarom eltörni a lábamat korizás közben. Mikor meglátom a városházát lassítok a lépteimen és a tekintetemmel keresni kezdem a lánykát, remélem még nincs itt. Mikor elérek a korcsolyapályához ismét elcsodálkozok mennyire szép tud lenni, még akkor is, ha nincs hó. Bár még nincs sok ember, de azért már kezdenek jönni, a családok a lelkes kisgyerekekkel akik körbeugrálják a fáradt szülöket.
Végre odaérek a pályához és nekidőlök a falnak, közben pedig jobbra-balra tekingetek hátha meglátom végre a fekete hajkoronát közben pedig akaratlanul is újra meg újra elmosolyodom és sóhajtok. Mi történik?

öltözet
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2012. december 4. 20:26
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. december 4. 16:34 | Link

Zoé
kora délután

Életemben először sikerült úgy kezdenem a napomat, ahogy elterveztem. Végre rá tudtam venni magamat, hogy a hideg és mindennemű nyűgösségem ellenére lemenjek futni egy pár kilométert, ami nem is sikerült rosszul! Bár 3 kilométer után inkább feladtam, egyrészt nem akartam elfáradni délutánra, másrészt pedig a megfázás is kellemetlen dolog, szóval inkább elkerülöm, ha tehetem.
Futás után visszamentem a körletembe és úgy gondoltam, ha már ennyire jól sikerült ez a reggel, akkor bemegyek egy órára. Aha, nem, ctrl + z. Inkább leültem és megcsináltam az egyik hosszabb beadandómat, ezzel el is ment az egész délelőttöm. Mikor kész lettem, felálltam és lecammogtam a konyhába valami kajáért, mert ma még nem igazán sikerült ennem. Egy szelet lekváros kenyér elfogyasztása után visszamentem a körletbe, felkaptam a korcsolyámat és nekiindultam a dolgoknak.
Találkozóm van egy barátommal, akit már évek óta nem láttam, most jó lesz megint összefutni vele.
Az út a faluba nem túl hosszú, de persze nem is túl rövid, pont optimális, meg lehet pont fagyni, mire leér az ember lánya. Még nagykabátban is fázok egy kicsit, én nem ehhez az éghajlathoz vagyok szokva, Argentínában mintha egy kicsit jobb idő lenne. Na nem baj, alkalmazkodunk. A korcsolyapályánál még nincs túl sok ember, bár ahogy egyre közelebb érek, egyre több embert látok. Remélem azért elfogunk férni. Közben pásztázom a környéket, hátha meglátom Zoét, egyelőre sikertelen a keresésem. A pálya széléhez érve megpillantom viszont a keresett személyt és már távolról kiabálok neki.
-Zoé! Itt vagyok! - közben jó nagyokat integetek a jobb karommal és vigyorgok rá, remélem meghallott, mert elég nagy itt a hangzavar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. december 4. 18:58 | Link

Kiva
kora délután


Így, hogy állok és nem rohanok rájövök, hogy rossz ötlet volt a pulcsijába eljönni. Igaz combközépig ér és az ujja is hosszú de nem véd annyira a hideg ellen mint gondoltam. Lentebb húzom a sapkámat és összfűzöm a kezeimet a magam előtt, úgy tekingetek tovább. Én korizásra készület, és tudtommal ahhoz nem szoktak túlságosan felöltözni, de legalább egy kabátot hozhattam volna..mindegy. Nem állok ott öt perce valaki máris a nevemet kiáltozza. A hang után kapom a tekintetemet és elvigyorodok. Hát persze, ki más lenne képes már távolról is kézzel-lábbal integetni. Visszaintegetek, jelezvén, hogy igen én vagyok és itt vagyok na meg, hogy nem vagyok süket. Ellököm magamat a faltól és elindulok felé, nem teszek nagy lépések, úgyis erre kell menni, de legalább a szándékot lássa. Mikor végre csak egy karnyújtásnyira van gyorsan megölelem és ugrálok egy kicsit. Nem csak azért, mer örülök, hanem azért is, mert majd megfagyok, nem tesz jót az álldogálás.
-  Azt hittem már én késtem el.
Mondom vigyorogva, miközben viccesnek szánt mozdulattal felszegem a fejemet. Nem akarom szívatni, eszem ágában sincs...na jó egy kicsit. Rögtön a pálya felé indulok, amerre a bejáratot látom, de a lépteimet hozzá igazítom. Közben elnézelődök, annyi minden van itt, biztos tudnék választani pár haszontalan holmit. Mikor pedig a csönd már kezd hosszabbra nyúlni, sóhajtok.
-  Mesélj valamit...mi van veled?
Addigra már a padokhoz érünk, toporgrok egy sort előtte majd ráveszem magam, hogy leüljek. Jég hideg, de nem törődök vele. Lerúgom a csizmámat és elkezdem húzkodni a korcsolyát a lábamra, abban a reményben, hogy még nem nőttem ki.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2012. december 4. 18:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2012. december 6. 20:06 | Link

Ágo


Nem igaz, hogy Csongor mostanában milyen keveset ér rám! Ma sem jött el velem korcsolyázni, mert dolgoznia kell. Igazán kivehetne néha szabadságot az én kedvemért!
Így puffogtam magamban, a korcsolyapálya felé menet. Annyira azért nem volt vészes a helyzet. Nem vagyok az a fajta, aki egész nap morcos valami miatt, ami nem úgy alakult, ahogy szerette volna. Tudom, hogy sok dolga van mostanában, és attól még szeret. Csak annyira lelkesedtem, hogy megmutathatom Csongornak, hogy már nem kell fognom a pálya szélén lévő korlátot, hanem anélkül is meg tudok állni, és csúszni a jégen! Na majd most gyakorlom, és akkor biztosan menni fog, ha legközelebb kijön ide velem.
Erre az elhatározásra aztán felderültem, és a duzzogást felváltotta a széles mosoly, ahogy elértem a pályát. A sok ember látványa kissé megriasztott, de aztán vettem egy mély levegőt, lassan kifújtam, miközben bátorító szavakat mormoltam magamban. Az emberek helyett igyekeztem az elém táruló látványra koncentrálni. A pályát körbeölelő fényekre, a középen csillogó karácsonyfára a sok dísszel - majd, ha elcsúszok odáig, közelebbről is megnézegetem. A forralt bor, és forró csoki illata bekúszott az orromba, ami melegséggel töltött el. Szerettem a karácsonyi vásárokat. Lehet, hogy, ha megunom a korizást, nézek valami ajándékot Apuéknak, és Csonginak. Sőt, Rózsa néninek is kell... megmeg, Odettnek... na jó, majd később foglalkozok ezzel.
Leültem az egyik, pálya előtti padra, hogy felhúzzam a fehér korcsolyákat a lábamra. Jó szorosan megkötöttem a cipőfűzőket, majd felálltam, és a jég felé botorkáltam...
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2012. december 6. 20:13
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 6. 22:19 | Link

Abigél

Ha beköszönt a tél, az sok mindent jelent a számomra. Dúdolhatom kedvenc karácsonyi dalaimat, ehetem a kedvenc süteményeimet, élvezhetem a fehér, hófödte tájat, a feldíszített utcákat, a hóemberépítést, a Karácsonyfa-díszítést, a kedvenc almás-fahéjas teám és vajsöröm fogyasztását. Egyszóval a téli időszak nekem a meghittséget, a belső nyugodalmat jelenti. A kedvenc elfoglaltságom könyvmoly létemre természetesen a kandalló melege előtti csendes zeneszóval való olvasás, vagy beszélgetés volt mindig is.
 Nemsokára hazalátogatok a téli szünidő alkalmával, ám míg ennek nincs itt az ideje, addig találnom kell valami kikapcsolódást két tanulás között. A szoba melege mindig jobban vonzza az embert, de azért akad kinti tevékenység is bőven. Az ajándékcsomagolást is meguntam, épp jókor, mikor megvilágosodásszerűen eszembe jutott tavalyi karácsonyi ajándékom legkedvesebb unokatestvéremtől. A jégkorcsolyám! Tavaly nagyon sokat használtam, ám úgy érzem, még mindig van hová fejlődnöm, amellett, hogy szórakoztató és egyben megmozgató tevékenység is, nehogy ellustuljak… Szóval magamra kaptam összepasszoló tört fehér sálam és sapkám, előhalásztam fekete, csatos jégkorcsolyámat, és örülve spontán ötletemnek, elsétáltam a bogolyfalvi korcsolyapályához. Odaérve nyugtáztam magamban, hogy nem csak nekem támadt korizhatnékom, de nincs is olyan tömeg, hogy elriasszon. Emellett megakadt a szemem a karácsonyi vásár forgatagán, s már kialakult egy kép a fejemben, miszerint ha elfáradok, megpihenek egy forró tea vagy bor társaságában. Remek estének néztem elébe, úgy éreztem. Igazán megérdemeltnek véltem.
A pálya mellé érve, leültem egy padra, hogy a lábamra húzzam a korcsolyát, és reméltem, nem nőttem ki vagy ilyesmi. Felálltam, és azzal a lendülettel visszaestem a padra. Lesznek itt gondok, gondoltam magamban. Bizonytalanul eltotyogtam a jéghez, remélve, hogy senki nem nevet ki szerencsétlenkedésem miatt. A pálya szélén egy lány állt fehér korival a lábán, úgy tűnt, ő is útrakész, csak még hezitál. Hát igen, egy év alatt elbizonytalanodik az ember. Arra gondoltam, odamegyek hozzá, ha már ő is egyedül van, hátha együtt könnyebben rávesszük magunkat. Nekem nem volt probléma megszólítani egy idegent, így odamentem hozzá.
-Szia! – kezdtem. –Látom hasonló cipőben járunk. – Nevettem el magam, bár nem vagyok az a fajta, aki poénjaival akar bevágódni valakinél.  - Van egy olyan érzésem, hogy te jobban tudsz korcsolyázni, mint én. Együtt minden mókásabb egyébként is! Különben nem is ismerlek még, hogy hívnak? – kérdeztem, majd reméltem, a lány nem veszi zaklatásnak a társaságom.  
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 14:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 8. 22:46 | Link

Endre <3

Korcsolyázás. Amikor Endre először megemlítette, már akkor ki szeretett volna ugrani a szíve a helyéről, most pedig, hogy itt vannak a dolog előtt néhány perccel, szíve szerint ugrálna és futna és sikítana. Nagyon szeret korcsolyázni és Endrével lenni is, így tudja, hogy ez a mai délután-este nagyon jó lesz. Sokat szeretne itt lenni. Igyekezett rendesen felöltözni, hogy mellette még szép is legyen. Maga se érti miért, egyszerűen, hogy miért, de szeretett volna ma nagyon szép lenni. Még enyhén ki is sminkelte magát és a haját is nagyon szépen megcsinálta, hogy jól nézzen ki.
Piros szoknyájához öltözött. Fekete harisnyát, fehér topot és fekete pulcsit húzott. Ehhez jött a fehér kabát és a zöld kesztyű. Kicsit karácsonyi hangulatot teremtett a színösszeállítás, amiben a jégpálya felé vette az irányt. A finom illatok mellett elhaladva kicsit megtorpan, és hosszas tanakodás után végül vett is egy nagy adag sült gesztenyét, de nem kezdett neki, mert már így is késésben volt. Sietve közeledett hát a találka helyszínéhez, ahol már várt rá a fiú.
Lelassítva lépteit megigazította a haját, szusszant egyet és osonva közeledett felé, hogy hátulról támadja meg. Na nem kell semmi rosszra gondolni, csak mögé osonva - miután eltette a táskájába a gesztenyét  - hátulról eltakarja a fiú szemeit.
- Úgyse találod ki, ki vagyok.
Persze suttogni elfelejt, így nevetve engedi le végül a kezeit, majd a táskájából elővéve, felé nyújtja a gesztenyés zacsit.
- Kérsz? Nem tudtam megállni, hogy ne vegyek. Olyan finom illata van.
Ha a fiú vesz, vesz, ha nem, nem, de ő mindenképpen. Nem tett meg hosszú utat, de határozottan meggyőzték az illatok, hogy ennie kell belőle. Nincs olyan meleg, ez látszik is a körmein, melyek a kesztyű híján lilulni kezdenek, de ez most nem érdekli annyira, a gesztenye minden pénzt megér.


Ruhácska: http://pbs.twimg.com/media/A9n1TOsCYAAjqEI.jpg
Utoljára módosította:Széles Veronika, 2012. december 8. 22:51
Hozzászólásai ebben a témában

Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2012. december 8. 22:47 | Link

Ágo

A jéghez érve kissé elhagyott a bátorságom.
Úgy döntöttem, hogy inkább nem siettetem ezt a korcsolyázás-dolgot. Nem kell elkapkodni. Élvezzük ki minden pillanatát, igen-igen! Végignéztem a pályán csúszkáló embereken. Egymás kezét fogó fiú és lány, apa és kislánya... óóó, az a lány ott nagyon profin korizik! Épp az előbb csusszant el előttem szélsebesen. Szőke, hosszú haja volt, és piros kesztyűje, ami olyan jó melegnek tűnt. Ekkor eszembe jutott, hogy fázik a kezem. Gyorsan előszedtem a kabátzsebemből a sötétkék kesztyűimet, amiket egy-egy szalag díszített - szerettem a szalagokat, Alettát is teleaggattam ilyenekkel. Mindeközben figyeltem, ahogy a lány pördült egyet, majd még egyet. Wooow, vajon ez valaha sikerülhet nekem is? Apa és Csongor akkor nagyon büszkék lennének akkor rám! Elképzeltem magam, ahogy én vagyok a piros kesztyűs lány, és én pörgök, én suhanok...
Aztán gondolataim hirtelen irányt váltottak: vajon Kumagoro tud korizni? Hm, majd megkérdem tőle, és ha van kedve, kijövök vele. Ó, ez előbb is eszembe juthatott volna! Bár a mai nap nem is láttam, biztosan megint valaki más ágyában aludt. Vagy titkos küldetésen van. Ki tudja.
Mindenesetre most eszembe jutott róla, hogy én mennyire nyuszi vagyok, mert még mindig a pálya szélén ácsorgok. Most már nincs kifogás! Kesztyű a kézen, kori a lábon, hajrá!
Óvatosan merészkedtem rá a jégre, mindenesetre kapaszkodtam. És örültem, hogy Csongi mégse jött velem, mert tuti kinevetett volna, és belökött volna a jégre. Na, nem olyan durván, hanem csak szép óvatosan.
Oké, a jégen voltam, igen. Most pedig szépen elengedjük a korlátot. Komolyan rákészültem erre a mozdulatra, de aztán valami megállított, vagyis inkább valaki. Pont úgy álltam, hogy nem kerülhette el a figyelmemet, hogy a lány bizony hozzám beszélt. Kicsit zavarba is jöttem, ezért csak a hogy hívnak? kérdése végén döbbentem rá, hogy aha, válaszolnom kell.
- Abi. - Válaszoltam először is. Ismerősnek tűnt amúgy a lány, és nem akartam udvariatlan lenni, úgyhogy bólintottam egyet, nem törődtem azzal, hogy lehet, ő nem gondolatolvasó, és nem tudja, hogy abba egyeztem épp bele, hogy menjünk együtt korizni.
- Gyere utánam! - Adtam ki a vezényszót, s ezzel mintegy megbátorodva ellöktem magam a korláttól. Nem akartam cserben hagyni a lányt, reméltem, hogy jön utánam. Nem csúsztam gyorsan, igazából, ha akartam volna, se ment volna a szélsebes iram, de megfelelt így is. Óvatosan megfordultam, hogy szemügyre vehessem, az iménti lány tényleg követett-e engem. Közben próbáltam találgatni, honnan lehet ismerős nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 23:03 | Link

Bálint

Ennyi ember a világon nincs, olyan nem létezik, hogy a suliban legyenek ilyen sokan, vagy ha mégis, mindenkinek most lett kedve a jeget szántani? Hát ez oltári mondhatom. Csak azt tudnám, én minek jöttem ide le, mikor már most herótom van az egész helytől.
Na mindegy, legalább forralt bor van, ez a lényeg. Már jó ideje szorongatom a kezemben az eldobható poharat, mert mibe másba is szolgálnák fel? Persze nem panaszkodom... már megszoktam, hogy itt nem úgy mennek a dolgok, ahogy otthon. Egyik részem még örül is neki, de az mélyen le van rejtve... jó mélyen.
A pálya szélén sétálgatok, lesegetem a népet, néha elfolytok egy mosolyt, mikor valaki eltaknyol, de ennyi, egyéb érzelmek nem lelhetők fel az arcomon, nem megy. Már annyira megszoktam, hogy mindenem elrejtem, hogy már akkor se tudnám kimutatni, ha akarnám, persze nem akarom, eszem ágában sincs hagyni, hogy nyitott könyvvé váljak.
- Nézzél már körül, idióta...- morgok egy srácra, aki kis híján belém jön, de ennyi. A gyerek meg vállat von, aztán megy tovább. Szeretem, hogy itt senkinek nincs kedve leállni balhézni, az valamiért nekem sem kenyerem, persze, ha úgy van, simán kinyitom a szám, de alapjáraton békés természetnek mondhatom magam. És most... remélem mindenki átérezte az iróniát. Én meg békesség messze állunk egymástól, mióta megölték anyámat, és ahhoz a... nos Gregoryhoz kerültem, csoda, hogy még egy pszichológus se látott, pedig mondták már, hogy rám férne, de kit érdekel?
Megállok a korlátnál, és neki támaszkodok, mert eleget sétáltam már. Kortyolok az italomból, mielőtt kihűlne, és nézem tovább az embereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 9. 15:10 | Link

Veronika  Kiss

Az, hogy elhívta Veronikát előző nap korcsolyázni - úgy érzi - életének egyik legjobb döntése volt.
Már a készülődés percei is izgatott örömmel töltik el szívét, egész testében érzi vérének gyors ingázását. Fel és alá rohangásznak benne a máskor észre sem vehető, most pedig bolhaként ugráló molekulák, szemcsék, idegek és sejtek. A tükör előtt igazgatva kócos tincseit már fantáziál, vajon milyen lesz a mai találkozója a cukrászlánnyal, mit tartogat nekik ez a havas-jeges délután. Gyomra különböző alakzatokat váltogat testében, és kezd rosszul lenni idegességében. Nem gondolja, hogy ez a találkozó mást ígérne egy egyszerű baráti korcsolyadélutánnál, mégis furán járkálni kezd szobájában, hogy ugyan melyik felsőjét válassza, és a meleg szövetkabátjába, vagy a kevésbé hőtartó bőrdzsekijébe bújva karcolja majd a jeget. Kérdések tömkelege árasztja el elméjét, és percekig tűnődik a döntés súlyán. Nehézkesen indul el szobájából fekete farmerében és hosszú ujjú, kapucnis szürke pulcsijára vett dzsekijében. Öltözködésére szeret odafigyelni, de a mai napon különösen sok időt fordít erre, és még némi illatanyagot is keres kopott bőröndjében. Pálcáját oda sem figyelve vágja hátsózsebébe, és még abban a szemhunyásban kívül is van hálókörletének ajtaján. Sietősre fogja lépteit, szeretne hamarabb odaérni, hiszen csak így illendő, a fiúnak kell hamarabb ott lenni a helyszínen, és lovagiasan várni a hölgyet. Na és az sem volna jó, ha a rá várakozó lány megfázna addig, míg Endre összeszedi magát, és hajlandó odaérni a Bogolyfalvi minisztérium előtt fekvő korcsolyapályához. Az iskola hatalmas bejárati ajtajánál kap csak észbe, hogy valami fontos, a korcsolyázáshoz elengedhetetlen eszköz a szobában maradt, fent a Navine házban. Fejét csóválva, és hangosan morogva fut vissza, hogy enyhén lihegve kapja fel merev, fekete korcsolyacipőit. Pillanatok múlva már szélsebesen, diáktársai között lavírozva a tettek mezejére lépve fut, csúszkál, és marad talpon. Kételkedni kezd elsőbbségében, és csak remélni meri, hogy Veronika lefoglalja magát valamivel, és nem távozik még azelőtt, hogy Endre átverekedné magát a tömeges faluban tartózkodók csapatain. Legjobb tudásának megfelelően figyel a csúszós útra, a többiekre, és a kezeiben tartott, súlyos eszközökre. A hideg, havas tájban keresi a lányt, de szerencsére úgy tűnik, imái meghallgattattak, és ő ért oda hamarabb. Egy ideig nézelődik, majd vigyorogva szemléli a pályát, amely nemsokára bizony az ő súlyuk alatt fog karcosodni. Baljába átteszi másik korcsolyáját is, és felszabadult kezével benyúl a zsebébe, hogy ellenőrizze, elegendő pénzt hozott magával a napra. Bármit is kér ezen a délutánon Veronika, azt megkapja, minden kívánsága teljesülni fog. Endre ujjai között érzi tarsolyát, az abban zötykölődő sarlókat, és pár darab nagyobbacska galleon is megkoccan benne.
A hideg kezek, amelyek egy pillanatig takarásban tartják a szürke tekintetet, nem lehet másé, csak a várva várt pillanat hőskisasszonyáé, aki szégyellheti magát, hogy nem húzott kesztyűt - bár az valóban igaz, ha elrejti kis kezeit a puha darabbal, Endrének nem nyílik lehetősége érezni illatát. A nevetés pedig, amit hallat a leányzó, egészen mélyen sebzi a fiút.
- Szia - fordul meg kissé érzékeny mosollyal, és azonnal a gesztenyére esik pillantása. - Mennyibe került?
Kérdése határozott, érződik benne, hogy most nincs opcionális választása Veronikának, mert ma ő nem költhet. A kínált finomsággal nem él, mert nem szereti így sem, úgy sem a gesztenyét, bár azt sem tudja pontosan, hogy miként fogyasztják még sült mivoltán kívül.
- Nagyon vártam már, hogy itt legyünk - mondja, és kezeit összedörzsölve a pálya felé pillant. - A tél legjobb elfoglaltsága, és bármennyire is hideg van, fent a jegen melegnek érzed. A hó pedig csak esik, és minden csodálatos.
Endréből kitörnek a tél iránti érzelmei, és ő maga is érzi, hogy most érzékenyebb, mint eddig volt. Talán az ünnepek közeledte teszi ezt vele.
- Hogy vagy? Jól aludtál? - kérdezi ismét a leányzóra nézve, szemeit el sem tudja választani a melegséget sugárzó szempártól. Legszívesebben megfagyna, míg látja a barna fényt, csak ne kelljen mozdulnia. Nagy nehezen aztán mégis megszólal:
- Ha bármire szükséged van, kérlek szólj, és igyekszem teljesíteni. Innál egy forró csokit? Vagy egy forralt bort? Bár jobb volna korcsolya után, vagy közben, most még csak lötykölődni tudna a gyomrunkban, míg keringünk a többiek között.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 9. 15:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. december 9. 15:54 | Link

Leonie^^


Végre itt a december. Az egyik kedvenc évszakom, hiszen ilyenkor esik a hó és egy csomó dolgot lehet ilyenkor csinálni. Hóembert, hóangyalt, szánkózni is lehet, hócsatázni, hóvárat építeni stb. Olyan jó volt apáékkal ezt mind csinálni. De most… Nem hiszem, hogy Vincent pont velem fog hógolyózni és Janey sem ér rá ilyenekre. Na, mindegy. Mellesleg itt a karácsony, szóval vennem kell majd valamit Vincentnek, Brigitte-nek és Janey-nek. Csak még nem tudom, hogy mit. Valami kis apróság jó lesz nekik. Amúgy tökre örülök, hogy úgy fogunk kinézni, mint egy rendes család. Kb. 3 éves nem volt normális karácsonyom. Most pedig tök jó lesz. Mellesleg most jut eszembe. Tegnap mondta Janey, hogy újra megnyílt a koripálya a faluban. Ezért elhatároztam, hogy el fogok oda látogatni.
Így hát most egy melegebb farmerban és kötött pulcsiban lesétálok az emeltről. Előszedem a melegebb kabátomat, s magamra veszem. Aztán pedig a fekete színű bakancsomat a lábamra húzom. Egy sálat tekerek a nyakam köré, fejemre pedig sapkát veszek. Megfogom a korcsolyámat – amit még Janey-től kaptam -  és már ki is megyek az utcára. Miután becsukom az ajtót, meg is érzem, hogy milyen hideg van itt kinn. A kezei rögtön fázni kezdenek, ezért a kabátzsebembe kotorászni kezdek, hátha ott van a kesztyűm. Szerencsére megtalálom, ezért rá is húzom a kacsómra. A szél egy kicsit fúj, szóval néha-néha fellibben a sálam. Nem sok idő kell ahhoz, hogy elérjek a korcsolyapályáig. Hiszen nem lakunk túl messze a falu központjától, ezért nem kell sokat sétálni. Mikor megérkezem, felmérem az egész koripályát. Tök nagy. De tényleg. Van pár ember aki a jeget koptatja, szóval remélem nem leszek túl béna, Még a végén kinevetnének, amit nem akarok. Lehúzom a lábaimról a bakancsokat és helyette a korcsolyát veszem fel. Rálépek a jégre és pár pillanat múlva siklani kezdek. Egy kicsit nehézkesen indul a dolog, de hamar belejövök. Ám nem sokáig maradok talpon, ugyanis egy vörös hajú lány rám esik. Pedig még mondta is, hogy vigyázzak, de sajnos nem figyeltem a oda.
 - Bocsi. – mondom szomorú hangon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 9. 17:49 | Link

Gergelyke

Azt a hétszázát neki! Nem úgy tervezte a dolgot, hogy jégre lépését követően azonnal tönkreteszi magát. Plusz egy főt. De Gergő későn kapcsol, Leonie meg szimplán béna, így mint azt már olvashattuk korábban, mindketten kiterülnek a csúszós talajon.
-Áu. Ó.. jajj. – Nyögdécsel félig a srácba gabalyodva. Valószínűleg beleállt egy fél korcsolya a veséjébe. De hogy újdonsült ismerősének bosszúja-e vagy valami egészen rendellenes módon saját lába görbült érdekes pozícióba... Végül is van egy olyan mugli okosság, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ebből kiindulva akár a lábra is igaz lehet ugyanez.
-Minden oké? Élsz még? – Végre sikerül térdelő pozícióba tornásznia magát, és egészen közelről belebámul Gergő arcába, hogy megbizonyosodhasson felőle, még akadnak életfunkciói.
-Tanultam ám újraéleszteni! Csak már elfelejtettem! Szóval ne akarj meghalni, mert fogalmam sincs, hol a gyengélkedő, és pálcám sincs, hogy gödröt áshassak vele Neked. – Belevigyorog a kissrác fejébe, majd végre abbahagyja a folyamatos magyarázást, és hátralendül, hogy kimásszon a másik aurájából. Már megtanulta, hogy sokan zavarónak találják, mikor ennyire közvetlen, de mégis mindig későn tűnik fel neki.
-Hadd segítsek! Ugye nem vágtam le térdből a lábad? – Felpattan a jégről, és ellentmondást nem tűrve, elkapja az uraság kezét, hogy talpra rángathassa. Majd szépen elkezdi leporolgatni őt, és közben jól szemügyre veszi.
-Úgy látom, mindened megvan! – Derül fel, és arcára rögtön még nagyobb vigyor költözik.
-Ha már ilyen szépen összegyűltünk, akár folytathatnánk tovább együtt is. Mit szólsz? Szerintem is remek ötlet! – Valójában meg sem várja a választ, helyette majdnem dob (ismét) egy hátast, és elkezdi körbekorizni legújabb barátocskáját.
-Leonie Linnéa Rohr vagyok! – Mutatkozik be végre valahol pont Gergő háta mögött suhanva el éppen, majd mikor újra elé ér, elkapja a kezét, és miközben tovább csúszik, jól megrázza azt. Ezzel együtt persze forgatja magával a srácot. Vagy nem. Attól függően, amaz mennyire áll biztosan. Ha nagyon, akkor vöröskénk valószínűleg ismét vízszintesbe fog kerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. december 10. 18:28 | Link

Leonie ^^

Mikor megérkezek a pályára, rögtön leveszem a bakancsomat és helyette a korcsolyát veszem fel. Mikor rálépek a jégre, kicsit félni kezdek, ugyanis attól tartok, hogy el fogok esni és még a végén rajtam nevetne mindenki. De pár perc múlva úgy siklok a jégen, mint aki ezer éve ezt csinálja. Pedig nem sokszor voltam jégen. Hiszen mikor a nagyinál laktam, ő nem tudott engem elvinni korizni. Sajnos. Ekkor arra leszek figyelmes, hogy valaki annyit mond: VIGYÁZZ! Ám nem tudok arrébb siklani, ugyanis túlkésőn veszem észre a vörös lányt, rám esik.  Kicsit beverem a fejem, de annyira nem fáj. Jó a lánynak, legalább ő puhára esett. A leányzónak sikerül feltápászkodnia és rögtön meg is kérdezi, hogy jól vagyok-e. Rámosolygok és bólintok. Nem tűnik rosszfejnek. Ezután a lány magyarázkodni kezd, amin nevetek egy csöppet.
 - Ne aggódj, nem áll szándékomban épp most elhalálozni. – nevetek tovább. Ami azt illeti, elég vicces lány ez a…. még nem is tudom a nevét. Na, majd megkérdezem! Ekkor a vöröske feláll, aztán rajtam is segít. Szóval most már én is a két lábamon állok. A lány leporolja a kabátom, a nadrágomat, meg mindenemet, mintha olyan természetes lenne az, hogy egy idegen lány egy idegen fiút ˝tisztogat˝. A vörös hajú lány megkérdezi, hogy van-e kedvem vele korizni. Én válaszolnék a kérdésre – természetesen egy igennel - de úgy tűnik, hogy a lány gondolatolvasó. Ugyanis még mielőtt kimondanám a válaszom, meg fogja a kezem és húzni kezd.
 - Én pedig Lasch Gergő vagyok. – mutatkozok be. Próbálom tartani Leonie-vel a tempót. Nagyon kedvesnek és aranyosnak tűnik. Remélem, sokszor fogok vele találkozni, akkor legalább tényleg lenne egy barátom.
 - Amúgy hogyhogy idejöttél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 10. 19:15 | Link

Abigél

Abi…most már ezt is tudom, s mivel jó a névmemóriám, nem lesz gond megjegyezni. Egyébként is illett rá ez a név.
Nem is húztuk tovább az időt, Abi lassan elindult, és jelezte, hogy kövessem bátran, tehát nem volt más teendőm, vettem egy levegőt és nekiveselkedtem. Próbáltam leutánozni a mozdulatait, gondoltam abból nem lehet nagy bajom. Egyébként sosem volt erősségem az egyensúlyozás, de hát itt az alkalom eme képesség fejlesztésére. Próbáltam tudatosítani, hogy korcsolya van a lábamon, tehát célszerű lenne nem sétáló lépésekkel próbálkozni, hanem siklani. Egészen magabiztosnak éreztem magam, de abban a pillanatban, hogy ez megfogalmazódott bennem, éreztem, hogy korai volt elbíznom magam.
Figyeltem a körülöttem szlalomozó diákokat, voltak, akik nagyon ügyesen mozogtak, valaki direkt kereste a kihívásokat, voltak összekapaszkodó lányok, akik bizony ha elestek, együtt estek el. Mint a dominó. Az egyik ilyen csapat be is mutatott egy látványos térdre esést, még jó, hogy nem estek akkorát, gondoltam magamban, de azért mosolyra is húzódott a szám. A pálya szélén is sok álldogáló, megfigyelő diák lézengett, akik nézték a többieket. Legalább nem fázom, gondolkodtam magamban, de biztos jól fog esni egy meleg ital odakinn.
Túl sok gondolat járt a fejemben, tudtam, hogy nem lesz jó vége. A következő pillanatban ugyanis azon kaptam magam, hogy kettőt csapok a kezemmel a levegőben, elvesztem az egyensúlyomat, és már a földön ülök. Hoppá! Annyira azért nem fájt, az ijedtség nagyobb volt, mint a fájdalom, meg kicsit hirtelen történt.
Reméltem, hogy Abi sem ijedt meg, főleg, hogy a következő percben már nevettem magamon. Ez is csak én lehetek… még 2 métert sem mentem, már elestem. Hát, bele kell ebbe még jönni, de hosszú még a tél, a pálya sokáig üzemel, a végére olyan profi leszek, hogy magamra sem fogok ismerni. Titkon reméltem, hogy Abira számíthatok legközelebb is, ha korcsolyázásról lesz szó.
Most inkább azon járt az agyam, hogy a manóba fogok felállni úgy, hogy ne csússzon ki folyton a lábam magam alól. Gondoltam nem erőlködöm feleslegesen, inkább megkérem Abit, hogy segítsen.
- Hé! Hahó! Tudom, hogy béna vagyok, de tudnál nekem segíteni? – kiabáltam oda a lánynak a nagy hangzavarban, remélve, hogy nem fog kinevetni, bár igazából nem tudtam, milyen reakcióra számíthatok.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 14:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 10. 20:30 | Link

Gege

Leonie remekül tud barátságokat kötni. Egy jó kis agyrázódást követően lehetetlen neki nemet mondani, ezt már tapasztalta, bizonyára ezért indít mindig azzal, hogy tönkreteszi partnerét. És ez még csak a kezdet!
-Az remek! Kár lenne érted. – Állapítja meg teljes meggyőződéssel hangjában, mintha legalábbis jól ismerné a kissrácot. Persze ami késik, nem múlik, ha Gergő valóban túléli a korizást, lesz lehetőségük bőven megismerni a másikat.
-Áhh, Gege! Szeretem a neved! – ezer wattos vigyorral jutalmazza eme felismerését, és már húzza is maga után szerencsétlen áldozatát. Nem gond, hogyha amaz kicsit bénázik, mivel valójában vöröskénk sem egy jégkirálynő. Ömm.. semmilyen értelemben. Csak azért suhan olyan bátran, mert a félelemérzet hiányzik a szótárából, mint a legtöbb kisgyereknél általában. Ő valahol leragadt egy pár éves szintjén, csak a teste nőtt tovább, érzelmei megmaradtak a gondtalan gyermek kategóriában. Talán, ha megéri a húszas éveit, elmegy kivizsgáltatni magát, de egyelőre nem zavarja ez az állapot.
-Hogy miért jöttem ide? – Értetlenül mered a fiúcskára, aztán elneveti magát.
-Gondolom, amiért Te is. Hogy korcsolyázzak! Vagy Te csak a jég minőségvizsgálója vagy? – Érdeklődik derűsen. – Milyennek találtad az előbb? Elég kemény? – Célozgat itt arra, hogy volt szerencséjük pár centiről megfigyelni az imént a pálya anyagát.
-Mondjuk, ez sokkal biztonságosabbnak tűnik, mint otthon a tó. Tudod, minden télen oda szoktunk járni bátyámékkal, de mindig tartok tőle, hogy egyszer be fog szakadni a súlyom alatt, annyit szoktam esni. – Mondja nádszálkisasszony, akit a szél is simán ketté tudna törni. Ja nem! Hiszen kemény ő, mint a kőszikla, elvégre terelő vagy mifene… bár még mindig a legnagyobb kérdés összes ismerőse és még maga számára is, hogyan tölthet be pont egy ilyen pozíciót a csapatban. Egyáltalán hogyan engedhetik pályára őbénaságát?
-Te is el szoktál járni korcsolyázni? Húúú, be kéne tanulnunk egy kűrt, tudod.. zene meg minden! Mit szólsz hozzá? Annyira nagyon jó lenne, ha tartanánk itt egy versenyt! Az ajándék pedig lehetne… ömm… - Morfondírozva csücsörít – Egy nagy adag kakaó meg túrós rétes! Majd megyünk, és nézünk magunknak valami meleg itókát? – Int az adventi bódék felé. – Meg a fára is akarok díszt akasztani! Szerinted ez jó lesz? – Hirtelen befordul Gege elé, hogy megállítsa. Kissé megbillen, de remélhetőleg nem borulnak ismét fel a nagy heveskedés miatt.
-Az egyik hóemberes fülbevalómra gondoltam. – Megint belemászik a srác arcába, hogy az közelről megszemlélhesse lógós fülesét.
-És képzeld, egyfolytában hideg - Fecseg tovább. - Elvégre egy hóembernek az a dolga, nem? - Megrántja a vállát, aztán kezeit újdonsült ismerőse vállára rakja, és elkezdi hátrafelé tolni. Csak semmi pánik! Ura a helyzetnek, és nem engedi, hogy elessen. Vagyis maximum megy utána...
-Te is raksz rá valamit? - Képtelen abbahagyni a beszédet, de azért egy levegővétel és egy válasz erejéig visszafogja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2012. december 16. 17:28 | Link

Kőszegi Gábor Tanár úr Bácsi


Hosszú napon vagyok túl, már legszívesebben a falnak mennék. A Roxfort sokkal könnyebb volt, többek között azért, mert magyarul még csak épphogy tudok. Mindent megértek, mindent el tudok mondani, de az az akcentus, ami mindig előjön, az agyamra megy. A férfiaknak azt mondják jól áll, még én is szeretem, amikor nem megy éppen az agyamra, na de az, hogy én magam is nehezen ejtek ki hangokat, baromi zavaró! Próbálom kihúzni magam az órai munka alól emiatt, és amióta itt vagyok, azaz egy hete, nem nagyon kommunikálok emberekkel. Csendes vagyok, mint az új diákok többsége, és elutasító, mint a mardekárosok többsége. Nem illek ebbe az iskolába, bár én ezt már akkor megmondtam, amikor felvetődött, hogy át kell ide jönnöm. Imádom apám emiatt. Több diáktól is hallottam már, hogy bárcsak ne kellene idejárnia, de azt hiszem én vezetem a lázadást. Ezen a hét napon belül körülbelül egy tucat büntetést szedtem össze, aminek jó, ha a felét megcsináltam. Az írásosokat, elsősorban, mivel imádok írni, történetet, verset, könyvet, mindegy, csak gondolkodni kelljen. Olyankor szabadon engedhetem a fantáziámat, nem úgy, mint amikor azt várják el, hogy térden mászva nyaljam fel a padlót. Pfujj.
Felvettem az egyik rakott szoknyámat, ami nagyjából combközépig ér, fehér inggel, és egy blézerrel. Minderre egy szövetkabátot vettem, hogy ne fagyjak szét, a kedvenc cipőmmel, majd megragadtam a korcsolyámat, és elindultam kifelé. Bár nem sok emberrel beszéltem, mivel jó a megfigyelőképességem, kiderítettem, hogy a faluban vagy egy korcsolyapálya, ami ilyenkor télen mindig elérhető. Így hát miért is ne alapon mentem ki, rángattam fel a korit, és léptem a jégre. Köröztem párat, kényelmes tempóban. Mindig is szerettem korcsolyázni, valahogy felüdítő, amikor a szél kicsit belekap az ember hajába, ahogy hajtja magát, amikor rájön, hogy kell megállni. Na meg nem vagyok egy sport ember, ezen kívül mást nem is nagyon tudok csinálni. Már vagy fél órája kint lehettem, és meg kell vallani nem volt valami meleg, így félresiklottam, odaléptem a pulthoz, ahol azokat a meleg italokat adták, ami szinte mindenkinél volt, és kértem egy teát. Szó ne essék ilyenről, szeretem a forralt bort, de most valahogy jobban kívántam egy jó kis teát. Mikor megkaptam félrevonultam annyira, hogy megigyam, majd visszamentem a pályára. Pontosabban visszamentem volna, ha nem sikerül valakibe belebotlanom. Ahogy léptem volna fel a korival, útba érkeztem, így én is, és az engem elgázoló valaki is majdnem a falnak vágódtunk. De csak majdnem.
- Na. - morcosan kezdem visszaegyengetni magam egyenesbe, miközben jobban szemügyre vettem a férfit. - Professzor úr?! - nem kezdtem el mentegetőzni, de még csak elnézést sem kértem. Egyelőre elég annyi, ha megerősítést kapok afelől, hogy valóban a Gemmológia tanárommal van e dolgom. Amennyiben igenleges választ kapok, majd elnézést kérek. Vagy olyasmi.
Utoljára módosította:Samantha H. McSouthernwood, 2012. december 16. 17:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2012. december 19. 17:21 | Link

LaFonde kisasszony.

December van. Úgy suhan bele a gondolataim közé ez a felismerés, hogy majd elszédülök a súlyától. Olyan gyorsan elteltek a napok, fel sem ocsúdtam még az október harmincegyedikéből, máris kezdhetem elölről a megszokást egy új hónappal. Tél van. Havazik, és hideg van. Az emberek, főleg a lányok, kacagva futkorásznak a havas udvaron, sipítoznak és örülnek, én pedig már a téli szünetet részesíteném előnyben: legalábbis, ha akkor csend honolna végre. Decemberben szürrealista vagyok, és szentimentalizmus-központú. Vagy csak viccelek? Sosem tudhatod, mindenesetre a nyakamba aggatom a fényképezőgép-masinámat és meg sem állok egy szál pulóverben, sálban, sapkában, kesztyűben, és természetesen nadrág is van rajtam nehogy bele tudjatok kötni, a faluig. A fotózás mugliknak való hobbi, én pedig az vagyok, töredelmesen bevallom, de még felszegezett fejjel is totálisan büszkén. Az első fizetésemből vettem, nem profi, de tökéletes: a gép csak eszköz, a fotós és az alanyok a lényegesek, hogy mit hoznak ki a képből, amit megörökítésnek szánnak.
Lassan lépegetek le a lépcsőfokokon, és az egész kastély kihaltnak tűnik. Hány óra lehet, kilenc, nyolc? Arcom rezdüléstelen, az érzelemmentes faarcot rólam koppintották le. Tudod, ha nem mutatod ki az érzelmet, attól még van... csak jó mélyen, mint karácsonykor a fehér hó.

Leér az ajtóhoz, kilincs koppan, nagy dörgedelemmel nyílik, majd nagy robajjal záródik, s hirtelen tök sötét lett. Semmi sem szállingózik, hóhiányában nem világít a fehérség, mégis érződik a levegőből az, hogy tél van. Nem csípős, nem hideg, kellemes. Az utcán mindenhol egy-két ember jön szembe, beszélgetnek, nevetnek, vagy ugyanúgy egyedül sétálnak. Már messziről látni a kivilágított teret a Boglyas téren, már messziről hallani a fiatalos hangzavart. Korcsolyapálya. Fogja magát, lezseren odasétál a pálya széléhez, a korlátnak dőlve picit, majd előkészítette a nyakában lógó masinát és kattintgatni kezd. Örökítsük meg az idiotizmusos népséget.

Kattintgatok. Ilyen-olyan pillanatokat, ilyen-olyan embereket. Néha eltanyáznak, néha fent maradnak, néha csúszkálnak, néha táncolnak közben, de mindegyikükben egy a közös: boldogok, nevetve kacarásznak. Egy arc vagyok, egy kívülálló: nem nevetek, fotózom a nevetést. Mint egy jó biztatás, hogy csinálják csak, közben pedig nem mutatok semmit. Egy lány feltűnik a korlát végénél, bólintok felé nem vagyok én bunkó, oké dehogynem, de ez most nem azaz idő. Egy bólintás, ezer kattogás a pályán levő életről. Mintha egy külön világ lenne, mintha külön világot alkotnának és kizárnák azt, aki a korlát mögött van. Paparazzi vagyok, lesz ne mulass! De inkább csak egy kívülálló, egy arc a tömegből, aki előttük halad, mégis a háttérben egy masinával a kezében. Előttük haladva.
Katt, katt, katt.
A legjobb időtöltés. Pulóverben flegma.
 
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2012. december 19. 17:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 18:02 | Link

Bálint

Valahogy mégse volt olyan jó ötlet ide lejönni. Olyan érzésem van, hogy az emberek szinte a képembe ordítják, ők mennyire hű de boldogok, és én ilyenkor szoktam képen törölni őket, de most, hogy nézne már ki, ha minden egyes egyénhez odamennék, és lekevernék neki egyet, csak úgy?
Ebből kifolyólag morcosabb is vagyok a kelleténél, ami még új is lehet, mert alapjáraton ellenszenves vagyok, senki nem hinné, hogy lehet ezt még fokozni is, pedig lehet, de még mennyire. Mégis folyamatosan nyugtatom magam, eléggé labilis idegrendszerem van ahhoz, hogy tudjam, bármikor elszakadhat a cérna, és még mindig élénken él bennem a pillanat, mikor megtudtam, hogy varázsló vagyok, ahhoz, hogy ne akarjak még egyszer akkora káoszt csinálni, mint amekkorának Gregory irodája látta a kárát.
Elvigyorodok, önelégülten, mert megérdemelte a dögje, igazából azt se bántam volna, ha ennek ő maga issza meg a levét. Igen, tudok nagyon utálni valakit, ami megint csak fura, mert alapból meg teljesen hidegen hagynak mások.
Már a korcsolyázók felé se nézek, hiába visítanak. A forralt bort szorongatom a kezemben, de a gondolataimnak hála, még attól is elszáll a kedvem. Eszembe szokott jutni, mi lett volna, ha anyuval és apuval kézen fogva mentünk volna ki, meg ehhez hasonló családi hülyeségek, de a gúnyos énem egyből közbe szól ilyenkor, hogy héj Csipkerózsika, ébredj már fel. Talán ezért is teperek annyira, hogy elhitessem mindenkivel, nekem meg van mindenem, talán, mert a tudatalattim még el is hiszi, de hiába, akárhányszor visszazökkenek a valóságba, az arcon csap, és ugyanúgy egyedül találom magam. Gregory is sietett mindig a tudtomra adni, mekkora púp vagyok a hátán, csak az utóbbi időben vágtam neki vissza azzal, hogy akkor miért vagyok még itt?
Megrázom a fejem, ahogy egy villanásra leszek figyelmes. Szemeim már keresik is a valakit, és mikor megtalálják, illemtudóan visszabiccentek, mivel ő is ezt tette. Oké, furcsa ez az egész, de inkább nem agyalok rajta, hisz eddig nem sokan döntöttek úgy, hajlandóak észrevenni a jelenlétem. Példának okáért, épp az előbb löktek fel majdnem.
Megérzem a sült gesztenye illatát, mire leküzdhetetlen késztetést érzek aziránt, hogy nekem is jusson belőle. Oda is megyek az árushoz, és percek múlva már egy zacskóval vagyok gazdagabb.
Igen, el is indulok vissza a kastélyba, de megtorpanok, mikor még ugyanott látom a srácot a fényképezővel. Hosszas vacillálás után, felé veszem az irányt.
- Csak nem az állatok viselkedési formáit tanulmányozod?- kérdem, ahogy melléérek, és nyújtom felé a zacskót, ha kér vehessen ő is a gesztenyéből, persze feltéve, ha hajlandó észrevenni a jelenlétem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2012. december 20. 20:14 | Link

Ágo

Kapálózott egyet-kettőt, majd puff.
Nem csoda, hogy megijedtem! Szerencse, hogy reccs nem volt. Ajj, nem vagyok én korcsolya oktatónak való, az már egyszer biztos.
Megkönnyebbültem, amikor a lány elnevette magát, majd a kiabálására odasiettem hozzá, hisz eddig csak a távolból aggódtam érte. Egy idősebb férfi majdnem nekem ütközött útközben, illetve volt egy pillanat, mikor azt hittem, na most én is  hideg jégen kötök ki, de szerencsére sikerült megtalálnom ismét az egyensúlyomat a pillanatnyi bizonytalanság után. Nem volt könnyű tehát, de végül odaértem a lányhoz.
Felé nyújtottam a kezemet, és felhúztam, igyekeztem úgy, hogy közben én se essek el. És ez sikerült is.
- Ne haragudj, hogy nem figyeltem rád... - Néztem rá bűnbánóan, és teljesen megértettem volna jelen esetben, ha azt mondja, nem számít többet a segítségemre, inkább keres valaki mást, aki megtanítja korcsolyázni. Mondjuk ezt a jó korizós lányt, akit még a jégre lépésem előtt figyeltem, és aki most ismét elsuhant mellettünk. Wúúú. Utána fordultam, majd megráztam a fejem, és ismét a mellettem lévő lányra pillantottam. Mit is akartam? Ó, igen!
- Tudod, mit? Én most megfogom a kezed... - Vázoltam fel a tervet, ami az imént megszületett a fejemben, elhessegetve a "biztos nem akarja, hogy tovább tanítsam" gondolataimat. Azok igazából már messzire jártak, a velük érkező bűntudattal együtt. Jelenleg ismét lelkesen vetettem bele magam a lánnyal való közös feladatunkba. A mondat elhangzásával egy időben megfogtam a kezét.
- Szép lassan elindulunk, jó? - Néztem rá biztatóan, miközben óvatosan meglöktem magam, húzva tanítványomat is magammal.
- Egyébként hogy is hívnak? - Tettem fel a kérdést, ami már egy ideje motoszkált a fejemben, csak eddig azt akartam, hogy én találjam ki, mi is lehet a lány neve. Ám rájöttem, hogy egy jó tanár tudja a diákja nevét.
Egyébként, nem tudom, miért: a jég hangulata vagy a lány ismeretlen ismerős mivolta művelte-e, de nem is vettem észre, hogy nem voltam olyan félős a társaságában, mint ahogy a legtöbbször szoktam, ha emberekkel kell beszélgetnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
FELFÜGGESZTETT


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 15046
Írta: 2012. december 20. 21:47 | Link

Dávid
Ruha

Tündérkém hozd ide anyának azt a szívecske formát, na meg azt a csillagot se felejtsd el… Pontosan így kell, látod milyen ügyes vagy? Anya szeme fénye vagy.  Tudod, a konyhában mindig a lányok sürögnek-forognak, a férfi a háznál meg megkeresik azt a csodaszép fát, amit majd együtt feldíszítünk, családként.
Emma mosolyogva ébred gyönyörű álmából. Nem tagadhatja, hogy ez a boldogság, ami kiült az arcára annak köszönhető, hogy ide keveredett, ennek az intézménynek a falai közé. Még új neki az, hogy minden nap találkozzon emberekkel, ráadásul iskolatársaival, eddig többnyire magántanulóként élte mindennapjait, baráti körét pedig gyerekkora óta ugyan azok alkották. Mondhatni, hogy így még elég keveset látott eddig a világból, arról nem is beszélve, hogy a naiv és mindent tökéletesnek látó énje amint előbújik, még lehetnek problémái. Igazi lustaságként nyújtózkodik reggel az ágyikóba, amit jelenleg birtokol, még nem sikerült beszélnie az itteniekkel későn este érkezett előző nap, így az újak szállásán pihen. Reggel a tükör előtt forog egyet, magára mosolyog majd pizsamáját egy fehér-zöld szettre váltja. Hamar felkerülnek a kiegészítői is, amik elengedhetetlenek. Nem nagyon válogat, mer még nem volt ideje komolyabban kipakolni, így amelyikhez hozzáfér és passzol a ruhájához, felteszi, hogy vére elindulhasson körülnézni, mert még semmit sem tud, hogy merre van a klubhelyiségen kívül. Mivel pont hétvégére érkezett meg, ráadásul ünnepek előtt, van egy kis ideje otthon érezni magát és belerázódni az itteni tempóba, mielőtt mély vízbe veti magát. Felveszi kabátját, sálát, kesztyűjét és egy fülmelegítőt, magához veszi a korcsolyát, majd kilép az átmeneti szállásáról. Még tegnap mikor megjött a folyosón hallotta pár diáktól, hogy a faluban megnyílt egy korcsolyapálya, karácsonyi vásárra és hatalmas köztéri karácsonyfával. Arra felé veszi az irányt, hatalmas hókupacok állnak a járda szélénél, arról nem is beszélve, hogy rettentően hideg is van. Összehúzza a kabátját, majd mikor kiér a térre, a vásár felé veszi az irányt. Az egyik kedves árushölgytől forró kakaót vesz, majd a pálya melletti egyik padhoz ballag. Nagyon szeretne korcsolyázni, talán két éve is van már, hogy utoljára jégre ment, de egyedül nem szívesen tenné, vár egy kicsit hátha akad társasága. Addig is elfogyasztja a kakaót, eldobja a szemetesbe a papírpoharat, majd átveszi a korcsolyát. Hatalmas mosollyal az arcán, csillogó kék szemekkel tekint a pályára, ami már úgy vonzza magával, mint a méheket a virágok. Ám azért ott van a félelem is a tekintetében, mert szép lenne, ha bemenne egyedül, aztán elhasalna. Körbenéz, hátha akad valaki, akit ha leszólít esetleg lesz kedve vele menni pár kört, nagyon élvezné a körbe suhanást már és azt, ahogy a haját lebegteti az áramló levegő.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2012. december 20. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 21. 12:47 | Link

Abigéééél.

Szerencsére korcsolyázó partnerem meghallotta segélykiáltásomat, le is fékezett, s elindult felém, bár féltem, hogy nem ér el hozzám, mert egy elsuhanó alak majdnem tett róla, hogy mindketten a jégen csücsüljünk. Na, akkor aztán jól néztünk volna ki. Szerencsére Abi megőrizte egyensúlyát, és már nyújtotta is a kezét, hogy felsegítsen. Láttam arcán némi bűnbánó kifejezést, de igyekeztem vele azt éreztetni, hogy nem ő a hibás, még bele kell jönnöm.
 – Köszönöm – mosolyogtam rá, örültem, hogy nem kell több időt a hideg talajon vesződnöm. Miután megbizonyosodtam róla, hogy egyben vagyok, és még csak sajgó érzésem sincs az esés miatt, Abi megfogta a kezem, és együtt elindultunk szép lassan. Fúú, nagyon jó érzés ez a siklás, egyre magabiztosabb lettem. Persze a biztonságot adó lány nélkül ez nem lett volna ilyen egyszerű. Igyekeztem testem feszültségét enyhíteni, lévén könnyed, laza testtartással sokkal simulékonyabban megy a dolog. Fel kell vennem a lány mozdulatait, gondoltam magamban, úgy sokkal egyszerűbb lesz, ha mozgásunk ritmusa össze van hangolva. Koncentrálásom azért nem szűrte ki a külső zajokat, s érzékeltem, hogy társam egy kérdést intéz hozzám.
- Ágota, de Ágonak is szólíthatsz, illetve egyéb beceneveknek is örvendek!  - válaszoltam, és kissé elpirultam, hogy még be sem mutatkoztam rögtönzött oktatómnak.
- Másodéves vagy, ugye? Van valami kedvenc elfoglaltságod? Egyébként szereted a forrócsokit? – zúdítottam rá kérdéseimet, miközben arra lettem figyelmes, hogy már egy egész kört megtettünk a pályán. Tudtam, hogy nem felejtettem el korcsolyázni, csak elszoktam tőle. Pedig azt szeretem, mikor már jó gyorsan tudok menni, bár a fékezéssel mindig voltak gondjaim.
Egyszer még azt is elképzeltem, hogy megtanulok figurákat is, például ha tudnék fordulni menet közben, azzal is elégedett lennék. Vagy nyolcast formázni a lábaimmal menet közben!
Ki tudja, talán Abi megtanít minderre, bár velem sosem egyszerű, nem vagyok valami kitartó, de ha elég lelkes vagyok hozzá, akkor sok mindenre képes vagyok. Márpedig most elég lelkesnek éreztem magam, pláne az első sikerélmény után, ami mindössze annyi, hogy végre egyenletesen mozgok, és sikerült felvenni a lány tempóját.
Na majd megkérem, mutassa meg, miket tud, ha már elég biztos vagyok benne, hogy egyedül is megállok a lábamon.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 14:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 570
Írta: 2012. december 21. 21:18 | Link

Samantha

A tanár úrnak korcsolyázni támadt kedve... Neki is lehet, nem? De. Itt a karácsony, használja ki az ember az adventi időszakot és szórakozzon egyet! Hasonlóképpen gondolkodott ő is, amikor a falu felé vette az irányt és lelátogatott a korcsolyapályára. Szerencsére nem voltak annyira sokan, hiszen érkezése előtt tömegnyomorra számított. Mégsem lett az.
Kezében egy kis szatyorkát szorongatott, amiben a korcsolyáit vitte. Értéktárgyai a zsebében pihentek, azaz a zsebpénz, amit a vásárra való tekintettel hordott magánál. Egyébként egy meglehetősen divatos, férfias téli felszerelésben baktatott, ha már a körülmények a téma.
Mikor leért, hamar a tettek jégmezejére lépett. Felhúzta a bakancsa helyett a kispadon a korcsolyacipőit és nekiállt korcsolyázgatni. Rég volt... Mondjuk annyira nem, mert Pesten a múltkor megfordult, de akkor is. Először még sokat ügyetlenkedett -amin legtöbbször csak mosolygott párat- majd a végén belelendült, újra, s már a korlátot sem kellett fognia. Egészen benn haladt a pályán és szépen haladt...
Kicsivel később azonban csalódnia kellett. Bumm! Nem tudta hogy történt, s hogy pontosan ki hibázhatott, de történt egy aprócska karambol. Semmi baj, előfordul az ilyen, csak nem ütötte meg magát egyikük sem súlyosan! Ha mégis, irány a gyengélkedő... De nem, épségben virultak, nagyjából.
-Hohó, jajj! Elnézést! -nézett rá a lányra- Nem ütötte meg magát, ugye? -kérdezte aggódóan, majd önmagát is megnézte. Szerencsére még épp sikerült egyensúlyoznia, így gyakorlatilag padlóra sem került, na de azért nem volt túl kellemes az ütközés. Kicsit meglepődött, ledöbbent, majd hozzátette:
-Igen, én vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. december 22. 19:41 | Link

Bejcsike

Yarista nagyon unatkozó arccal rója az utat a koripálya felé. Unatkozva lóbálja a tavaly kapott csili-vili fekete szuper koriját, ám őt ez nem vidítja fel. Tavaly már próbálkozott ezzel a sporttal, de gyorsan véget vetett az egésznek és Csapó "preffentyű" Annácskát inkább elhívta a faluba, miután letarolta a pályán, mintsem tovább bénázzon. Azonban a Drága megemlítette neki, hogy milyen jó lenne korizni egyet, ezért aztán muszáj gyorsan gyakorolnia pár órát, hogy legalább meg tudjon állni a lábain. Annyi mindent megtesz a lányért, hogy ezt sosem gondolta volna magáról. Eddig ezt simán visszautasította volna, de most nagyon nem így van. Szinte bármit megtenne a lányért, de lehet, hogy a szinte szót ki sem kéne írni. Szerelmes, és ezt magának is nehezen ismerte be, de a tényeken nemigen tud változtatni. Emellett boldog is, mert Candy is alkalmazkodik hozzá, Yar pedig a lányhoz és egyelőre nagyon harmonikusan alakul a kapcsolatuk. ~ Csak így is maradjon, de miért ne maradna így? ~ Melegen öltözködött, kabát, sapka, sál - az utóbbi kettő természetesen Vikings-es -, melegre bűvölt zokni, ami mindig ideális hőmérsékletet biztosít a hidegben a használójának. Megérkezik, és szinte duzzogva veszi fel a korcsolyát magára, majd elindul a pálya felé. Szerencsére talál kifogást, hogy még ne kelljen mennie, meglátja Szakács Beát, akit ő konzekvensen seprűpusztítónak hív, a leányzó nagy bánatára. De most segítséget szeretne kérni tőle, éppen kapóra jött a kviddicses lány.
- Helló Bea! Nem szoktam ilyet, de segíthetnél korizni tanulni, mert nem megy. Mit szólsz? hálám jeléül meg majd kapsz valamit, amit csak szeretnél... Legalábbis, ha teljesíthető és nem ütközik az általános elvekkel és elveimmel. No? Légyszi! - kérleli a lányt, majd gyorsan leül egy padra, mielőtt még hanyatt esne kezdésként mindenki - és az Edictum - nagy-nagy örömére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Szakács Ágota-Beáta
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 23. 01:55 | Link

Yarista


Ma estére csakis azt terveztem, hogy lemenjek a faluba korcsolyázni. Utoljára még Londoban csináltam ilyet, három hete körül. A kettő között ég s föld a különbség, mert ott fedett pálya van míg itt nyitott a karácsonyi vásárral tarkítva aminek végtelenül tudok örülni. Igaz, hogy a minisztérium előtt van az egész mindenség, de semmi rossz nincs ebből származóan.
Legalább fél órát kerestem a korcsolyámat amíg megtaláltam a ládám mélyén. Beleraktam szépen egy nagyobb táskába, mialatt ki is gondoltam mit kell nekem felvenni. Piros nadrágot húztam, feléje szürke pulóvert vettem, piros sálat tekertem a nyakam köré, bélelt bőrkabátomat vettem fel és a fekete édes kis sapkámat. Legvégül kerültek fel a zoknik, három darab, a legmelegebb fajtából, rájuk pedig a fehér bakancsom amit a múlt héten vettem a faluban, a Leányálomban. Ahhoz képest, hogy a falu egy kissé vissza van maradva elég jó dolgok találhatóak abban az üzletben. Mosolyogva indultam el, belepillantva a tükörbe, szántottam végig a hajamon ujjaimmal, majd a sapkát visszarakva, a táskát elvéve indultam lefelé a faluba.
Negyed óra alatt már lent is voltam. Csodálkoztam is magamon egy sort hogyan voltam képes ilyen hamar megérkezni. De semmi gond, vigyorogva vettem az irányt az ideiglenes pálya felé ami a minisztérium előtt foglalt helyet, mint ahogy feljebb említettem. Egyszer körbe jártam a kis vásárt, kiszúrtam pár dolgot amiért majd később érdemes visszajönnöm, azután a padok felé vettem az irányt ahol nyugodtam cserélhettem le a fehér bakancsomat szintén fehér korcsolyára. Erősen bekötöttem, fontos ebben a sportban, hogy a boka fixen álljon mivel nagyon hamar ki tud menni, eltörni és ilyen kis finom dolgokat művelni.
Mennék is be a pályára mikor valaki leszólít. Hát ki mást lehetne, mint maga Yarista Palarn?! Úgy látszik még a por néppel tartja a kapcsolatot valamennyire, elvégre egy sztárnak mindenből a legjobb kell, én meg még nem vagyok a legjobb. Végig vigyorgom amíg elmondja mit is akar. Szívesen megteszem, de mit is kérhetnék tőle? Megadom én magamnak amire szükségem van, nem szorulók segítségre.
- Szia Yarista! Szívesen segítek neked, hálád jeléül pedig nem kérek semmit. Csak annyit, hogy tedd amit mondok és ne menj a saját fejed után most az egyszer, a pályán. -
Teljesen felesleges volt leülnie Yaristának a padra mivel már nyúlok is a keze után, hogy menjünk be. Beérünk, miközben fogja a kezem és túlélte. Első lépésként pedig siklok párat vele, lassan nehogy nekem orra bukjon. Eközben elmondok neki egy két dolgot, például, hogy elég erősen le van-e fixálva a lába, mert ha nincs akkor tökéletesen szükségtelen nekünk itt lenni. Remélem rendben van amit mondtam, így következhetnek az apróbb körök, a pálya szélén. Ha szüksége van Yarnak, foghatja a korlátot, a másik keze szabad. Esetleg reagálhat is valami, ötletelhet, elmondja, hogy elege van ebből, fáradt, fázik, mit tudom én, a lényeg, hogy ne üljünk ilyen csendben, mert lassan idegőrlő lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriele de Rosa
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 08:29 | Link

Katniss

Fehér korcsolya, rajta halványkék hópihékkel. Még Apa vette nekem Londonban, és imádom! Itt toporgok benne a Bogolyfalván létesített korcsolyapályán és várom Katniss-t, akivel mostanra beszéltük meg a találkozót. Közben van időm szemügyre venni a pályát és környékét. A jégen már rengetegen csúszkálnak, piruetteznek és bizony el is esnek. Remélem, azért nem nagyot. A korcsolyapálya szélén köröskörül bódék, kedves, mosolygós nénikkel, bácsikkal, akik különféle aranyos, karácsonyi dolgokat árulnak. Annyira hangulatos az egész, hogy muszáj vennem valamit! Körbemegyek hát a bódék előtt, és végignézegetem a portékákat. Van ott mézeskalács, vaníliás tej, tea, sálak, sapkák és még megannyi kedves karácsonyi ajándéktárgy. Odaszaladok az egyik kedves nénihez, aki teát árul.
-Jó napot kívánok! Két bögre jó meleg, fahéjas teát kérek szépen. Köszönöm szépen! - kifizetem az árát és elköszönök a nénitől.
Remélem, Katniss szereti a fahéjas teát! Tovább megyek a bódék hosszú során, mígnem megpillantok egy zöld medálos nyakláncot. Azonnal beleszeretek! Megveszem, majd becsúsztatom a ruháim alá, hogy korcsolyázás közben ne zavarjon. Ránézek az órára és meglepetten konstatálom, hogy mennyire elszaladt az idő, így futva igyekszem vissza a Katniss-szal megbeszélt találkozási pontra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. december 23. 14:48 | Link

Bejja

Fene gondolná, hogy pont egy navinés lesz az, akitől ő segítséget kér. De nincs mit tenni, semmi más ismerőst nem lát a környéken. ~ Persze, épeszű ember nem korcsolyázik. ~ Elfintorodok, majd felkéri a a lányt, hogy segítsen neki és mivel olyan nagyon rendes, még az ellenszolgáltatás lehetőségét is felajánlja. Bea viszont nem kér belőle, inkább elvárásai vannak.
- Jó, majd igyekszem. De nem vagyok hálás diák. Nem szeretem a korcsolyázást, semmi értelme. - vonja meg a vállait, aztán felveszi a korcsolyát. Mivel valóban hiper-szuper, ezért a lábára fonódik, tökéletesen tartva a bokáját, és magától megszorul annyira, amennyire kell, Yarista úgy érzi, hogy a lába meghosszabbítása került fel rá. Igaz, ő ezzel nem tud mozogni, így szép lassan elevickél Bea után, majd megkapaszkodik a palánkban. Az, hogy fogta Bea kezét befelé, de ez inkább a lánynak lehet nehéz, mert Yar nem zavartatja magát, ha arról van szó, hogy ő ne essen el.
- Hát nézzük. - Próbálkozik neki a dolognak és a palánk mellett indul, nagyon lassan, mintha csak egy kisgyerek kezdene megtanulni járni. De mivel ő nem az a feladós fajta, jól nekiindul. Egész jól megy, de jön a kanyar, Bea pedig mellette van és okítja őt. Egyetlen fékezési megoldást lát, hirtelen magához rántja a lányt, hátha az le tud fékezni. Nos, nem sikerül, így aztán egy jó nagyot tottyannak a jégen, Yar pedig neki is csúszik a palánknak, arra vigyázva, hogy Bea maximum belé essen, Ez sikerül is, amikor becsapódik egy nagy nyögéssel a rellonos.
- Na, ez tényleg jó móka Bea. - mondja fájdalmas arccal, de a vigyorát nem lehet most letörölni. Az önirónia erősen dolgozik benne, még fel is nevet, hogy ő milyen béna ebben a szórakozásban.
- Mesélj valamit, mi újság a navinébe? - kérdezi feltápászkodás közben, és nem is érti, hogy miért nem a kviddicsről kérdezte. Hiszen Bea elég jó terelő, ő pedig híven magához szeret beszélgetni a kviddicsről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2012. december 23. 15:35 | Link

Rosy

Izgatottan igyekszem, a találkozó helyre. Imádok korcsolyázni. Útközben megállok, hogy vegyek Rosynak egy kis ajándékot, egy pár fülbevalót. Szép zöldek. Amint, meglátom rögtön az az érzés fog el, hogy ennek Rosy nagyon örülne. Miután megvettem, tovább sétálok.
~Remélem, nem fogok elkésni! Utálok késni.~kicsit izgulok is. No, nem a korcsolyázástól, hiszen abban mindig is jó voltam. Balettozás és a korcsolyázás. Szeretem mindkettőt. Olyan kecses olyankor az ember, mintha hattyú lenne és repülne. Ráadásul, ha szól a zene és magával ragad a ritmus! Az valami mennyei érzés. Pontosan Rosyval egyszerre érek oda. Mikor meglátom, megölelem. Remélem, nem bánja nagyon. Nagyon ölelgetős fajta vagyok, amit a legtöbben nem díjaznak. Persze, vígyázva ölelem meg, nehogy kiborítsam a két teát. Tuti fahéjas. A kedvencem. Imádom a fahéjas teát!
-Na, készen állsz egy kis korcsolyázásra? Nagyon szép a korcsolyád.-azzal leülök a padra, hogy felhúzzam a korcsolyámat. Szép fehér, a pengéje borotva éles. Magam törtem be, amire mindig is nagyon büszke voltam.
-Indulhatunk?-állok fel ám, hirtelen eszembe a jut az ajándék, amit neki vettem.
-Tessék, ez a tiéd. Megláttam a boltban és te jutottál róla eszembe.-és átnyújtom neki a fülbevalókat.....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér