Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=230629#post230629][b]Podmaniczky Ádám - 2014.01.28. 21:28[/b][/url]

Meg kell tennem. Nincs más megoldás, nincs több lehetőség. Érzem, ahogy az erek megfeszülnek a bőröm alatt, ahogy minden néma lélegzetvétellel a szívem ki akar ugrani. A torkomban dobog, a lüktetése szinte földöntúli. Pusztítani akar. Ha távozik belőlem, el is éri a célját. Nem engedhetem. Nekem kell az erősebbnek lennem. Felül kell kerekednem, hiszen feladatom van. A küldetés közepén, a lemenő napfény megcsillan a fegyveremen. A pálcám a szobámban maradt. Nincs most rá szükségem. Itt és most, más, mugli eszközökhöz kell folyamodnom. Egy villanás, egy elsuhanó fekete árny, egy lobbanó fekete hajzuhatag. Ő az. Tudom, hogy ő az, hiszen a vérem most hevesebben ver. Be kell cserkésznem őt. El kell kapnom, le kell számolnunk egymással.
Mikor már szöszmötölő léptei elhalnak, nem is értem, hogy lehet valakinek ilyen kicsi lába, mint neki, finoman feljebb csúszok, szigorúan a fal mellett, és mint gondos vadász, indulok az áldozatom után. Nem láthat meg. Ez most itt az én időm, revansot kell vennem rajta. A múltkor elgyengültem a rám szórt átok miatt, most a visszavágón kikötöttem, hogy nem lehet nálunk pálca. Nagyon ajánlom, hogy tényleg be is tartsa. Ma kiemelkedően szép vagyok.
Már majdnem a folyosó végén járok, amikor egy áruló kerül az utamba. Erniszna Péter tehetséges, ám igen együgyü volt életében. Sok mindent feltalált azzal, hogy elszúrta a legalapvetőbb bájitalokat is. 107 éves korában halt meg, amikor jól készítette el egy mérget és a narancslevébe öntötte ízfokozónak. Ironikus nem? Mindegy, most nem az életútja a legfontosabb, hanem az, hogy nem tud csendben maradni. Amint meglát, kezemben a fegyveremmel, azonnal elkezd vinnyogni, hogy „gyilkos, gyilkos van a folyosón!” Hát az eszem megáll. Anélkül, hogy egy kicsit is gondolkoznék, ösztönösen célzok, és lövöm ki rá a puskám ragacsos tartalmát, de ez nem segít, hiszen átmászik egy másik keretbe, és folytatja az óbégatást. Idióta!
Feladom a rejtőzködést, nyíltan támadok, nem érdekel már semmi. Terepmintás ruhámban, fekete, barna és zöld szemfestékkel – Andine meg fog ölni – kidekorált képemmel rohanok a lány felé, aki az előbb elsuhant néhány méterre tőlem, és amint meglátom a hátát, már tüzelek is, remélve, hogy megfordul, így nem csak a háta közepét találom el a ragacsos, édes nyalánksággal töltött vízi pisztolyommal. Közben igyekszem bemenekülni egy páncél biztonságos holtterébe, nehogy egyből válaszolni tudjon rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=230788#post230788][b]Podmaniczky Ádám - 2014.01.29. 20:56[/b][/url]

Édespofám

Az első elől elugrok, na nem azért, mert ilyen ügyes vagyok, hanem azért, mert készültem rá, hogy vissza fog támadni, így jó időben felkészülök arra, hogy védekeznem kell, ezért a legjobb, amit tehetek, hogy bebújok a páncél mögé, aminek egy részét beteríti a cukor, amit a lány lőtt ki. Óvatosan nyújtom ki a kezem, próbálom úgy rendezni, hogy ne találjon el, majd egy kis részt leszedek belőle, és magamhoz húzva, elkezdem falatozni. Nem is rossz. Ne nézzen rám senki furán, de muszáj megnézni, hogy mivel nem találnak el. Ha itt ma mégis eltalálnak, hát nem bánom meg, mert ez nagyon finom, csak valószínűleg leszedni nagyon nehéz, mivel az ujjaim még mindig erősen összeragadnak. Legfeljebb odaragadok az ágyhoz és ha valamelyik tanár holnap nem fogadja el kifogásként, az eljöhet akár megnézni is. Csapok egy pizsipartit majd a csinibb tanárnénikkel és Matilda nénivel, aki nagyon szimpatikus nekem.
- Aucs. Ez erőset üt!
A második ugye talált. És tényleg fáj, nagyon is! Ha most elkezd lekislányozni, akkor komolyan mérges leszek. Érzem, ahogy az alkarom és a felkarom közötti rész, aminek akkor se jut eszembe most a neve, teljesen összeragad egy adag cukortól. A bőröm húzódik rendesem, ami nem kis fájdalmat okoz nekem, de most ez a legkisebb problémám, a másik meg az, hogy kikötődött az egyik cipőfűzőm. Nevetve szaladok a lány előtt, hátra se nézve lövöm a színes cukorkát, remélve, hogy nem csak a falat, az ablakokat, meg a padlót, de néha őt is eltalálom.
Aztán egy hirtelen jött plusz súly, és egy lépés a fűzőre, és máris kész a katasztrófa. Sikerül megcsúsznom, és szinte lassított jelenetben esek el, menet közben megfordulva, így nem a lányra esek, hanem a lány esik rám, a hasamra ülve. Ösztönösen védem a fejem, de azért így is fáj a becsapódás, bár leginkább a hátamat sikerül jól megütnöm, de hát hős vagyok, egy igazi mini férfi, aki nem sír. Soha. Semmilyen körülmények között. A szemeimet egy pillanatra becsukom, remélve, hogy a könnycsepp nem akar kitörni, végül kinyitom a szemem, és a fegyverem, ami még mindig a kezemben van, a lány orrához nyomom.
- Az lesz, Édespofa, hogy feladod. Én nyertem.
Elég viccesen nézhet ki a kijelentés, tekintve, hogy én vagyok az, aki a földön fekszik, hadisérültként, lassan kialakuló zúzódásokkal. De ettől még magabiztos vagyok. Tudom, hogy én nyertem. Nem is lehet másképp a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=234802#post234802][b]Podmaniczky Ádám - 2014.02.08. 22:34[/b][/url]

Zsófim

Hogy miként is kezdődött a mi kis cukorháborúnk? Nem tudnám megmondani, de azt hiszem, valamikor akkor, amikor Zsófit megismertem. Nála tudtam, hogy azon kevesek közé tartozik, akik határozottan mások, mint a többi lány. Különlegesebb a számomra. Van pár ilyen lány, mindenki más miatt, de ott vannak. Szóval, amikor megismertem, én már akkor tudtam, hogy ő olyan ember, akivel jóba kell lennem. Aztán megszólalt, az orcái kicsit pufibbak, így tudtam, hogy ő olyan „Édespofa” alkat, így valahogy rajta maradt ez a név. Ő nem bánja és én sem, hogy ő „Cukinak” hív, sőt megtisztelő.
Sosem beszélünk konkrétan ezekről a becenevekről és sosem furcsáltuk, hogy így kiabálunk egymásnak a folyosón, nem csak most, hanem akkor is, amikor éppen tömve van, és mindenki a következő órájára igyekszik. Ahogy ez, úgy a cukorkaland se éppen szokatlan a számunkra. Tudom, vannak páran, akik furcsán néznek ránk, de ez csak még érdekesebbé teszi ezt az egészet.
- Akkor próbáld ki magadon, és majd meglátod!
Kiabálok hátra két lövés között. Jó, nem olyan vészes, de sokkal viccesebb és élvezetesebb így játszani, és a szenvedő macsót úgyis mindenki imádja és ápolja, hátha velem is így lesz. Miközben épp azon agyalok, hogy milyen jó lenne, ha szenvedő macsó lennék, észre se veszem, hogy milyen szépen feláldoztam magam, csak amikor megütődik a hátam, ami iszonyatosan fáj. Komolyan mondom, ez egy őrülten fájó eset. Szívem szerint sírva fakadnék, de az elég lányos lenne, így egy nagy levegőt véve nyelem le minden könnyemet, és játszom a nagyon bátort. Nincs az a galleon, amiért én beálljak kviddicsezni, most már biztos. Elég volt ez, a gurkó tudom, hogy erősebbet üt.
- Persze, a padló igazából pillecukorból van.
Ha a csattanás nem lett volna ilyen hangos, akkor talán hitelesebb lenne a dolog, de én annyit mondogattam magamnak, hogy már el is hittem. A fájdalom lassan elül, és, ahogy a lányra pillantok, egyre jobban úgy érzem, hogy erősnek kell lennem. Én hős vagyok, egy lovag, sőt herceg, egy olyan herceg, aki lovagi dolgokban is otthon van.
- Héhéhééé, a hajaaaam!!! Ugye így is jól néz ki?
Amikor azt mondja, hogy az én szívem, elnevetem magam, és egy kisfiús félmosollyal nyugtázom, hogy ez csak természetes. Nekem minden jól áll, úgyhogy ez is. Csak a nőies vonásoknál keményedik meg egy kicsit az arcom. Ez az érzékeny pontom, szóval nem örülök neki, ha valaki felemlegeti, hogy hajlamos vagyok a lányosságra. Két lány testvérem van, az egyetlen férfi a családban pedig ingázik, így nincs mindig otthon, hogy fiús dolgokat csináljunk. Szóvá azonban nem teszem, nem szeretem ezt a témát, helyette inkább lecsapom a magas labdát.
- Nem nehéz. Vannak, akik nem igazán törődnek vele. Persze sírnak, hogy nincs pasijuk, de akkor mit várnak? Mármint nem kell sok, csak egy kis igényesség és máris szebb a világ.
Ezen elmélkedve kicsit felemelkedem, tuti, hogy be fog kékülni az, ahol beütöttem az előbb. Nagyon szép lesz, de most ez zavar a legkevésbé. Nézem, ahogy mellém fekszik, majd én is visszahajtom a fejem a földre.
- Egyszer? Szerintem már most is ki vannak készülve miattunk. Szerinted fel tudok lőni a plafonig?
Szinte biztos, hogy nem, sőt, biztos, hogy nem, de azért megpróbálom. A puskát célra tartom, majd megemelve becélzom a magasan lévő plafont. Vicces lenne, ha onnan lógnának mindenféle cukrok, holnap pedig a diákok nyakába esnének. Tüzelek és hihetetlen, de ötből négy tényleg fennragad, az ötödik meg az arcomra esik, de ezen már csak nevetek.
- Persze. Apával síelni megyünk, anya is vett ki szabit, szóval együtt leszünk. Lehet, hogy ez lesz az utolsó családi nyaralásunk, Andine kapott egy ösztöndíjat, vagy mit annál a híres máguskórusnál, így lehet, hogy mostantól folyton el lesz utazva. Állítólag a mesterszakot is távoktatásban csinálja majd. Hiányozni fog, persze neki ne mond, de akkor is így van. Ayva végzős lesz, ő se ér majd rám. Furcsa lesz. Na és te? Hogy van Zétény, rég dumáltunk, elfoglalt ő is, mentek valamerre? Többiek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=240230#post240230][b]Podmaniczky Ádám - 2014.02.18. 18:32[/b][/url]

Zsófi

- Csak azért csillog a szemem, mert valami szépet nézek.
Mielőtt a lány nagyon elbízná magát, a válla felett elmutatok a portrék sokasága felé. Az egyik képen egy halvány vörös hajú, szeplős lányka néz vissza rám, enyhe pírral az arcán, és amikor látja, hogy a rá mutatok, zavartan elbújik a nehéz lilás bordó bársonyfüggöny mögé, mely mellett lefestették. A gyengéim a vörösek, talán ez az, ami miatt titkon elsős korom óta arra vár, hogy Leonie egyszer odalép hozzám, és megfogja a kezem, aztán miután megfogta a kezem, elmennénk sütizni, együtt kakaóznánk, és onnantól már összetartoznánk. Hiába osztottak be vele egyszerre, egy házba, nem vagyok képes vele rendesen kommunikálni. A lány biztos azt hiszi, hogy bunkó, vagy dadogós, vagy dadogós bunkó vagyok, mert más eddig még nem nagyon jött ki a számon, csak rövid válaszok, vagy zavart dadogás.
- Akár. Nem vagy csúnya, meg azért úgy adsz is magadra, szóval ja, egészen oda tartozol. Neked biztos lesz pasid, még mielőtt keseregni kezdenél.  
Ebben szinte biztos vagyok, vagyis ha ez a megerősítés kell csak neki, akkor tessék, megkapta. Magamban vállon veregetem magam, hiszen nagyon szépen, és tőlem telhetően hosszan kifejtettem neki, hogy nem bányarém. Tudok én dicsérni, de nem itt, ennyi portré között fogom elkezdeni, mert ezek aztán csak a körítést tudják kitalálni, fantáziálnak, ha túl unalmas nekik valami, és eddig még nem volt olyan, ami ne lett volna felnagyítva álltaluk. Az emberek meg, persze hiszékenyek, és képesek elhinni a legvadabb dolgokat is. Én eddig, három év alatt jól megúsztam, és örülnék neki, ha a negyediket is tiszta lappal kezdhetném.
- Nem tudom, valamikor a szünetbe. Akkor mindenki otthon lesz, apa is, anya is vesz ki szünetet, bár anya szerint apa nem fogja elkapkodni. Végül is, ő közel van hozzá.
Így is, az apja korán hajnalban indul, hiszen kint dolgozik, aztán vacsorára ér haza. Kivéve pénteken, akkor már nem sokkal kettő után otthon van, és nem is megy vissza, csak hétfőn. Jó dolog, hogy a szülei ennyire megértik, a másiknak milyen fontos a hivatása, és nem veszekednek ezen egy percig sem. Meg most azért nagy a lelkizés Andine suli váltása miatt is. Nem tudják, hogy mi lesz, mert lehet, hogy teljesen átmegy, és akkor ott kell keresni neki valami lakást, de lehet, hogy marad az ingázás, de a lakás akkor se lenne rossz. Bonyolult, de legalább nem én leszek a középpontban, én bomlaszthatom a rendet a sípályákon.
Tényleg örülök, hogy ez most így alakult, korábban minden évben fenyítettek, Dini meg túl jól takargatja a titkait ahhoz, hogy botrány legyen belőle otthon, még mi is, a testvérei csak apró kis információmorzsákból táplálkozunk, amelyeket a portrék suttognak, szóval az se biztos, hogy egyáltalán egy aprócska dolog is igaz lenne belőle. Figyelmesen hallgatom a lányt, a szemem már levettem a vöröskéről és most a mellettem helyet foglaló felé fordítom, aki a családjáról beszél.
- Tényleg, ők jövőre jönnek suliba nem? Mármint nem most, hanem utána. Milyen érzés, hogy mindjárt mindenki ide fog járni? Nem lesz egy perc nyugtod se.
Dini mindig ezt mondja, amióta ő is és Ayva is itt vannak, de tudom, hogy örül nekünk, hiszen nélkülünk azért unatkozna, és bármennyire is tagadjuk a nagy nyilvánosság előtt, azért mi hárman egymásnak hatalmas támasz vagyunk a nehéz pillanatokban.
- Hát akkor…
Végigmondanám a mondatot, de a lány félbeszakít, nem is akárhogy. Felvont szemöldökkel nézek Zsófira, nem értem, hogy most egészen mi is történik. Vagyis de, a fizikai részével igen, de hogy mi is van ennek a hátterében, azt nem igazán.
- Ooooookkkéé.
Ez a világ leggázabb válasza, amit úgy súlyosbítok, hogy fel is pattanok a földről. Huh… na ezzel most jól összezavart. Nem is értem, hogy hirtelen mit kéne tennem, de az, hogy bocsánatot kér, nagyon zavar. Bocsánatot kér, valami miatt, amit ő csinált. Hát milyen eridonos az ilyen?
- Bolond vagy.
Jelentem ki teljesen nyugodtan, miközben a kezét megfogva felhúzom a földről, és felveszem a két pisztolyt is. A lányhoz hajolva visszaadom a szájra puszit, Ashleyke azért jobb ebben, vagyis lelkesebb, nem tudhatom, hogy Zsófi mit tud, mindenesetre a folyosón elkezdtem húzni magam után. Nem akarok a portrék közelében lenni, és ott megbeszélni ezt az egészet, remélem ez érthető.