36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. március 8. 16:54 | Link

Shayleen.
Ez a nap is úgy telt az ifjú Schönfeld számára, mint a többi. Semmit téve kóválygott az iskola falai közt, kereste a társaságot, amire már egy ideje vágyott. Gwen valahol kint kóborolt, így otthon felesleges volt maradnia. Ezért döntött amellett, hogy az iskolában fogja a levegőt rontani, mert hát miért is ne?
Ahogy a folyosókon bóklászott, felidézte azokat a momentumokat, amik itt érték őt, gólyaként. Superman jele úgy villódzott a pólóján, mintha ő maga lett volna az említett szuperhős, bár testalkata valamint külleme elég erősen eltért attól az izomhegytől.  
Kivételesen most nem nyomkodta a mugli játékának elkopott gombjait, helyette a farzsebében pihent. Talán már meg is ölte volna a szörnyet? Vagy megunta azt, a századik végigjátszás után? Ő maga sem tudta, igazából most kivételesen nem is volt kedve azt nyomkodni. Ahogy zakatolt az agya, néhány fontosabb emlékképet látott maga előtt, végül beugrott Ő. Tarkójára font kezekkel megállt egy portré előtt, de nem a festményen lévő hölgyeményt figyelte, helyette gondolkodott s elmerengett. Talán nem is volt annyira feledékeny, mint milyennek hitte magát.
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. március 8. 20:21 | Link

Kevin

Nem egyszerűen megviselte, egyenesen lesújtotta a korábbi beszélgetése Aidennel. Amit mondott neki, ahogy mondta neki, egyszerűen összetörte amúgy is gyógyulóban lévő szívét. Szóval sosem jártak, csak smárolni jártak össze, remek. Mindezek után újabb mélypont következett. Hiába volt még egy hét a vizsgákig, hazament, hogy beszéljen a pszichológusával, Shiemivel. Noha Zója remek orvosa, mégis úgy érezte, az idős nőre van most szüksége, különben összeroppan és visszazuhan. Igen, elérkezett a hullámvölgy.
A nő kedves volt vele, mint mindig, megdicsérte, amiért felismerte a bajt és eljött, onnantól pedig egy héten át minden nap fogadta, figyelt arra, hogy a lány egyen és beszéltette. Mire végeztek, ugyan a lány ismét fogyott négy kilót és ezzel ismételten a bűvös hármassal kezdődött az a bizonyos szám, de legalább tudta, hogy ki kell tartania. Visszajött hát a Bagolykőbe és nagy nehézségek árán, de evett, így most a mérlegre állva a negyvenegyes számot látja. Elégedett. Illetve nem elégedett, hiszen Aiden azért nem akar vele járni, mert valószínűleg szégyenli, hogy ilyen kövér barátnője lenne. Hiába győzködte Shiemi, hogy ez badarság, Shayleen egy részében ez az elképzelés élt.
A folyosón sétálva felsóhajt és nem tudja, mi tévő legyen. Elveszettnek érzi magát, noha végre sikerült beilleszkednie a levitások közé. Jól érzi magát velük és kedvesek vele, segítenek neki, egy-két lány külön hajlandó a szobájukban enni vele, hogy megbizonyosodjanak róla, nem esik vissza. Ez mosolyt csal az arcára és elegendő erőt ad ahhoz, hogy felszegje fejét. A sarkon befordulva szinte beleütközik egy fiúba. Ösztönösen lép egyet hátra, hiszen aprócska, törékeny teste könnyedén visszapattanna egy karambol esetén. Két pislogás után látja csak meg, hogy ez a valaki nem más, mint... De az lehetetlen.
- Kevin?
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. március 11. 20:09 | Link

Shayleen.
Kevin teljesen elbambult. Nem vallott rá ez a viselkedési mód. Amióta Gwen elment a suliból, azóta ismét egyedül kóválygott a kastély falai közt. A hirtelen jött szabadság jól esett neki, viszont ismét egyedül érezte magát. Kevin talpraesett gyerek volt, nem okozott nagy nehézséget feltalálnia önmagát, bár most inkább egy festményt nézegetett, ahogy az a haját fésülte, s a mögötte lévő ablakon nézelődött kifelé. Biztos nem volt beszélgető partnere, vagy mi.
Már majdnem tátott szájjal nézte a festményt, pislogni is elfelejtett aztán… BUMM, belé ütközött valaki. Rögvest a karambol irányába pillantott. Először csak a lábakat pillantotta meg, aztán felfelé haladt azokkal a kék szemeivel, mire a lány arcán állt meg a tekintete. Először el sem hitte, hogy kivel hozta össze a sors megint.
- S... Shayleen. - Csak a lány nevét bírta kinyögni a meglepettségtől. Belül rendkívül megörült a lánykának. Még mindig ugyan olyan gyönyörű volt, mint amikor megismerte. Igen, Kevin régen nagyon bele volt zúgva az exunikornisba. Ha tehette volna, felkapta volna azt a törékeny testét és megpörgette volna, de tudta ezt nem lehet. Nem akarta összeroppantani.
- De jó újra látni, hogy vagy? - Fogalma sem volt róla, mit is mondjon. Sikerült a lehető legbénább témát feldobnia. Remek.
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. március 26. 09:02 | Link

Kevin

A maga fura módján próbált túllendülni az Aiden problémakörön, noha nem ment könnyen. Egyre-másra felderengett a fiú arca, ahogy minden érzést mellőzve csapott le gyanútlan szívére. Persze tudnia kellett volna: az olyan fiúk, mint ő, nem kezdenek az olyan lányokkal, mint Shayleen. Lassú léptekkel halad előre, a véletlenszerűen feltörő kényszert a sírásra pedig csírájában folytja el, mert nem akar többé gyenge lenni. Soha többé nem akar magához közel engedni senkit.
Talán éppen ezért zökkenti ki teljesen a találkozás Kevinnel. Egy futó pillantással ugyan, de végigméri az eridonost, ez pedig minden gondolatát felülírja. Mit kereshet itt? Olyan régen látta! Milyen sokat változott! A meglepetés ereje nemcsak számára él, ő sem tud hirtelen a régi, megszokott módon köszönni. Egy pillanatig hezitál levitásunk, csak utána tesz egy bátortalan lépést előre, hogy - amennyiben Kevin engedi - átölelje a másikat. Nincs benne semmi különleges, legalábbis külső szemmel nézve, Shayleen viszont egy pár pillanat erejéig őszintén kapaszkodik Kevinbe, hátha a fiú képes felrántani a felszínre, hogy legalább egyetlen lélegzetvételnyi levegőhöz jusson. Mielőtt végleg belefullad az érzéseibe.
Nem nyújthatja sokáig az ölelést, így lassanként elereszti a fiút és, ahogy tekintetük ismét találkozik, már mosoly ül az arcán. Nem olyan széles, mint egykor, nem olyan őszinte, mint lehetne, de valóban örül a másiknak.
- Megvagyok, de inkább te mesélj! Nem láttalak már vagy... Nagyon sok éve - noha nem fogja meg a fiú arcát és kezdi forgatni, hogy minden pórusát szemügyre vegye, nem járja körbe és nem kezdi faggatni, mindent tudni akar. Egy régi, kedves ismerős mindig hozhat újat és jobbat az életébe. Ő pedig most abban reménykedik, hogy Kevin valóban hoz némi napfényt megüresedett szívébe.
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. április 4. 22:41 | Link

Shayleen.

Akárcsak egy üstökös, úgy robbant be Shayleen ismét Kevin életébe. Az eridonos már nem is tudta, hány éve találkoztak legutoljára, volt az négy, esetleg öt, de három biztosan. Kevin lányos zavarában azt sem tudta, hogy kedd volt-e vagy köd, hirtelen semmi normálisat nem tudott kibökni, egy egyszerű hogy vagyon kívül. Jellemző. Persze mindezt csak az ölelés után, amit a lánytól kapott. Beszippantotta Shay illatát, még mindig ugyanolyan finom volt, mint régen. Kevint elöntötték az emlékek, és azok az érzelmek, amik hajdanán is elkapták, amikor megölelhette megint a levitást. Ám ezek az érzelmek nem voltak olyan erősek, mint anno. Most már úgy tekintet rájuk az eridonos, mint a boldog relikviákra. Semmi komolyat nem gondolt, még ha ott voltak legbelül valahol az érzelmei, amiket igyekezett egy hatalmas faládába elzárni nyolcvanhét lakattal.
- Hát, sok minden történt, például az, hogy összevesztem Gwennel, még az iskolakezdés előtt kisgólyaként és leginkább a szobámba gubbasztottam. Ott töltöttem a mindennapjaimat. - Jobb mancsával megütögette azt a zsebet, amiben ott pihent a játék.
- De... most, hogy kibékültünk, kezdek kilépni a burkomból, és igyekszem nem a gyíkokkal lógni. - kezdett felengedni, eddig tartott nála az idegesség, a zavarodottság.
Kevin azon ritka emberek közé volt sorolható mindig is, akik átláttak az emberek maszkjain. Nem teljesen, ugyan. De látta, ha valami nem volt okés az embereken. Önmaga is empatikus személyiségnek mondta magát.
- Valami baj van? Nagyon csillognak a szemeid, csak nem beteg vagy? - Talán a fiú is látta a lányon, hogy elfojtott könnyeivel vesződött már egy ideje, de nem ezt kérdezte meg először. Ezért inkább óvatos lépésekkel közelítette meg, hátha könnyebb dolga lesz. Legalább tovább csodálhatta Shay arcát.
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint