30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 16. 14:13 | Link

Márk


Korábban azt hittem, hogy Márkban megbízhatok, mert ő egy rendes fiú, aki soha nem hazudna nekem, de az utóbbi napokban ez megdőlni látszott. Úgy éreztem, hogy nem volt velem őszinte, hogy valamit eltitkolt előlem és ez nagyon rosszul esett. Nem is éreztem jól magam a bőrömben, ehhez a járőrözéshez sem volt kedvem, és már ezerszer meg is bántam, hogy nem kértem fel valakit, hogy jöjjön helyettem.
- Semmi -préseltem ki ajkaim közt a szavakat, s bár látszólag engedtem, mert sikerült lefejtenie a karjaimat, a kezét nem akartam megfogni, s ha próbálkozott, akkor egy kicsit újra hátrébb húzódtam tőle.
- Miért, csináltál valamit? - válasz helyett először visszakérdeztem, miközben kérdően fúrtam pillantásomat a tekintetébe. Talán egy percig azt hittem, hogy lesz számomra mondandója, de nem úgy tűnt, mint aki tisztában lenne azzal, hogy mi is bánt ennyire. Aztán csak legyintettem, ott akartam őt hagyni, de nem tehettem meg két lépést sem, mert megállított.
- Jól van, az a bajom, hogy ott voltál a rellonos buliban, de nekem azon a héten azt mondtad, hogy sok a dolgod. A buliról nem is meséltél nekem, hogy mennél, nem is hívtál, mégis ott voltál ki tudja, hogy kivel - Hogy volt-e bennem féltékenység? Igen, talán az is motoszkált bennem, de leginkább az zavart, hogy nem volt velem őszinte, így már én sem tudtam kiigazodni rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 16. 14:38 | Link

Karola

Felhúz, amikor ilyen. Amikor egyértelmű, hogy baj van és azt mondja, hogy semmi. A semmi az nem ilyen. És nem értem, miért kell felesleges köröket futnunk? Ez ilyen női logika. Bajom van, de nem mondom el, találd ki, faggass vagy nem is tudom, mit akar ilyenkor. Mindenesetre nem szeretem ezt, szóval nem hagyom annyiban. Viszont ahogy elhúzódik az már tényleg nem tetszik, így egész biztos, hogy valamit csináltam, épp csak fogalmam sincs, hogy mit.
- Nem tudok róla, de biztos, ha ilyen vagy - csattanok fel egy kicsit, de nem moderálom magam, mert igazán nem akarok nagyobb bajt, mint ami már van épp csak frusztrál ez az egész. Az pedig, hogy itt is hagyna vagy nem is tudom, csak még inkább rátesz a dologra. Viszont ahogy megállítom végre enyhül, és megszólal. Egy pillanatra leesik az állam, ahogy hallgatom. Egyrészt nem hiszem, hogy a buli fontos lenne, és azt sem tudom miért lenne baj, hogy lenéztem a rellonba. De ugyanakkor valahol megnyugtató, hogy csak valami apró félreértés az egész. Szóval csak sóhajtok egyet, aztán még mindig a szemeibe nézve válaszolok.
- Karola... te tudod a legjobban, hogy szörnyen rosszul hazudok. Nem mondtam, mert akkor még azt sem tudtam, hogy van ez a buli. - Magyarázom neki nyugodtan, aztán nyelek egyet - Maris említette pénteken az egyik óránk alatt. Tudod őt a rellonba rakták... - mesélem tovább, bár elég rosszul érint, hogy ezt kell magyaráznom a barátnőmnek - Leugrottam egy kicsit megnézni, hogy minden rendben van-e vele. Ettem egy cukrot, meg ittam pár koktélt, aztán leléptem. Ez olyan nagy bűn? - fejezem be a mondatot egy kérdéssel, mert tényleg nem tudom hogy ezzel mi a baj. Aztán persze bennem is felötlik egy kérdés, így nem is maradok csendben - Amúgy meg, honnan tudod, hogy ott voltam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 16. 15:16 | Link

Márk

Még mindig nem akartam ott lenni, de egy részem mégis tudni akarta az igazságot, s hallani akartam Márktól, hogyan is történt ez a bulis dolog. Ő persze azonnal talált magyarázatot, ráadásul még volt is benne némi igazság, mert Márk valóban elég rosszul hazudott, ettől függetlenül még mindig haragudtam rá, de most már nem fordítottam el a fejemet, ehelyett inkább kérdően fúrtam pillantásom a tekintetébe.
- Jó, de amikor megtudtad, akkor sem szóltál. Azon a héten nem is találkoztunk, mert nem értél rá. Azt hittem, hogy tanulsz, könyvtáraznod kell, vagy ilyesmi. Tudod, milyen rosszul esett, hogy mégis ott vagy, de engem még csak nem is hívtál? - megeredt a nyelvem, és csak tudtára adtam, hogy mi váltotta ki bennem ezeket az ellenérzéseket. S ugyan próbálta nekem megmagyarázni, ettől függetlenül továbbra sem értettem azt, hogy miért nem szólt róla.
- Nem ez a bűn, csak...szólhattál volna - sóhajtottam rosszkedvűen, azzal viszont nem számoltam, hogy ő is kérdezni fog, így egy pillanatra belém is fagyasztotta a szót.
- Hogy honnan? - nyeltem egyet, hisz én sem voltam ártatlan, bár nem hittem volna, hogy ez a része még szóba jöhet.
- Ott voltam - végül csak kipréseltem magamból a választ, majd néhány másodpercig csak néztem őt, de aztán sietve hozzátettem. - A lányok oda készülődtek este, engem is hívtak, de nem akartam menni. De aztán Bencétől jött egy üzenet, hogy elmehetnék vele, mert már rég találkoztunk, szóval elkísértem őt. Ott voltam, és akkor megláttalak téged - vallottam be végül, így már tudhatta, hogy nem pletykából hallottam róla, hanem a saját szememmel láttam azt, hogy ott bulizott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 16. 15:36 | Link

Karola


- Pár órával előtte tudtam meg, és nem terveztem menni. Hirtelen döntés volt, és nem nem hívtalak el, mert nem terveztem bulizni meg ott maradni. Csak megnézni, hogy milyen a rellon, hogy Maris rendben van-e... - megvonom a vállam. Nem értem miért olyan nagy bűn ez, de azért megnyugszom, hogy már csak ez a baj, mert hát emiatt haragudni, igazán butaság. Ha hagyja akkor magamhoz is húzom, hogy végre megöleljem. Mert ha zavarja, hogy ilyen régen találkoztunk, akkor most igazán nem kéne ellenkeznie.
- Ne haragudj, na... Hiányoztál, de jobban szeretek kettesben találkozni, mint egy zajos buliban - azt nem teszem hozzá, hogy ha előbb tudom is, hogy van buli őt akkor sem viszem el, mert hát... én emlékszem még, milyen volt a legutóbbi "buli"-ban és nem akartam, hogy az megismétlődjön. Azt gondolnám, hogy ez egyértelmű. De mindegy is.
Végül aztán meg kérdezem, hogy ő honnan hallotta, hogy én ott voltam. Hiszen nem gondoltam volna, hogy az a kis idő, bárkinek is feltűnik. Persze beszéltem pár emberrel, de szinte csak srácokkal nem hiszem, hogy Karola velük "pletykálna".
- Miiii? - akad fent a szemöldököm, ahogy azt mondja, hogy ott volt, és most én lépek el tőle egy lépésnyire. - Várj... Te tudtad, hogy van egy buli... És nekem nem szóltál. És elmentél... és az oké... de hogy én elmentem és nem szóltam az baj? - akadok ki eléggé hangosan ahhoz, hogy a harsogó portrék is inkább rám figyeljenek, mint a saját szócsatájukra. - Elárulnád, hogy ezt mégis hogy gondolod? - nézek rá kérdőn, mert mondjuk engem nem zavarna, ha a barátnőivel, vagy éppen Bencével megy el valahova a tudtom nélkül. Az zavar, hogy engem számon kér ugyanezért. Ebben nincs semmi logika. Neki lehet nélkülem bulizni, nekem meg nem lehet nélküle?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 16. 18:50 | Link

Márk

Ahogy Márk tovább magyarázkodott, és jobban összeállt előttem a kép a bulival kapcsolatban, úgy kezdett bennem csillapodni az irányába érzett dühöm, s egyben úgy nőtt bennem a bűntudat, ha arra gondoltam, hogy én meg hogy viselkedtem azon a bulin. Még akkor is, ha csak a koktélok, vagy épp a cukorka volt az oka mindennek, akkor is bután viselkedtem. S bár azért az rosszul esett, hogy nem is említette a bulit, így átlátva a sztorit rájöttem arra, hogy én sem szóltam neki.
- Jól van, nem haragszom, csak rossz, hogy nem meséltél erről, mert én tényleg azt hittem, hogy egy másik lány miatt nem szóltál. Már arra gondoltam, hogy biztos a táncos lánnyal akarsz találkozni - vallottam be Márknak aggodalmam egyik okát, s ekkor már megfogtam a kezét is, ám az ölelés elmaradt, mert ezúttal ő kérdezett. A kérdés meg kínos volt, mégis válaszolnom kellett, bár most még inkább bűntudatom volt, mint korábban.
- Ne akadj ki, jó? - látva, hogy fent akadt a szemöldöke, ezt azért gyorsan hozzátettem, pedig még nem is meséltem el neki mindent. Csöndben figyeltem, s hagytam, hogy rám zúdítsa a szavait, legalábbis csak egy pillanatig.
- Hé, nem! Nem tudtam előre, én is aznap este tudtam meg, amikor Bence hívott. Te meg nem kerestél, nem hívtál...- ismételtem a korábbi szavakat, bár most talán én voltam a higgadtabb fél.
- Halkabban Márk - kértem a fiút, mert már az egész folyosó tőlünk zengett, s úgy hallottam, hogy még a képek is összesúgnak a hátunk mögött. - Ti meg csöndben legyetek! - oda is szóltam a portréknak, s ezután fordultam csak vissza Márk felé.
- Márk, higgadj le. Ha keresel engem aznap este, akkor persze, hogy szóltam volna a buliról. De én úgy tudtam, hogy te nem érsz rá. Te viszont tudtad, hogy ráérek, mert unatkoztam. Nekem nem is volt dolgom azon a héten, és elhívhattál volna. Bencével is csak azért mentem el, mert amikor legutóbb találkoztunk, nem volt jól a húgod miatt, és jó ideje nem hallottam felőle semmit, aggódtam érte-meséltem Márknak, miközben a keze után nyúltam, s most én próbáltam meg csitítani őt. - Sajnálom, talán ha többet beszélnénk, és megosztanánk egymással a dolgokat, akkor ilyen nem fordulna elő. Mindketten hibásak vagyunk - vallottam be, de egyelőre még nem tértem ki arra, hogy mit is csináltam, mert bizonytalan voltam abban, hogy elmondjam-e egyáltalán a fiúnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 17. 13:44 | Link

Karola

Megcsóválom a fejem rosszallóan. Hogy gondolhat ilyet? Milyen másik lánnyal?
- Milyen táncos lánnyal? - kérdezek, nem is értem kire gondol. Aztán leesik, hogy talán Sárira gondol. De hát ebben sincs semmi logika. Vele csak táncoltunk. Olyan mint amikor órán együtt dolgozol egy feladaton valakivel. Semmi. Szóval nem értem. - Te nő! Néztél te már tükörbe? - nézek rá hitetlenkedve, mert valami őrült nagy tévedésben élhet, ha azt hiszi bárki más felérhet hozzá - Én lennék a világ legnagyobb barma, ha más lánnyal akarnék bulizni, amikor a suli legszebb lánya a barátnőm - Ami amúgy néha engem is megdöbbent. Így belegondolva nekem van okom féltékenynek lenni. Mert ugye utána köztudottan többen is futnak. Mégis valamiért meg sem fordult a fejemben, hogy aggódjak, épp ezért nem értem ő miért ilyen féltékeny. Miért nem hisz magában? Miért nincs önbizalma? Vagy én tűnök ilyen csapodárnak? De nem hiszem. Könyörgöm még barátnőm sem volt előtte, miért pont most kezdenék el más lányok után futkosni. Néha komolyan fel nem foghatom, hogy lehet levitás, ha ilyeneket nem tud végig gondolni.
Azért az jó, hogy megbékél és sikerül tisztázni ezt a félreértést, ugyanakkor az már kevésbé tetszik, hogy kiderül ő is "nélkülem" bulizott. Nem tehetek róla, de egyszerűen zavar, bánt, hogy engem le akar korlátozni és más szabályokat állít fel, mint amik rá lennének érvényesek.
Hiába kér, hogy ne akadjak ki. Valószínűleg ha ő nem olyan visszautasító és morcos az elején, most én is máshogy reagálnék, de az, hogy meg kellett győznöm, hogy semmi nem történt. Azt hiszem az zavar, hogy nem bízott bennem, hogy azt az érzést kelti, nem csinálhatok nélküle semmit. Az pedig, hogy ő sem szólt, nem hívott nem javít a helyzeten. Nem leszek nyugodt, sőt.
Ahogy tovább akar csendesíteni, ahogy halkságra int, csak még mérgesebb leszek.
- Hibáztunk? Mi abban a hiba, hogy hirtelen felindulásból elmentünk valahova? Főleg ha nem történt semmi??? - leszek még feszültebb és fel sem tűnik, hogy a levegő mocorogni kezd körülöttünk. Egy apró szellő, mintha csak kinyílt volna egy ablak, meg-meglibbenti a lány talárját, haját - Nem vagyunk összenőve, hogy mindenhova együtt menjünk - nézek rá még mindig hitetlenkedve, bár azt hiszem ezzel kicsit messzire megyek, hiszen kevés időt töltünk együtt, és tudom, hogy ez nem jó, de tényleg bánt, hogy egy ilyen apróság miatt kiakad. Az apró szellő pedig nem szűnik és most már nekem is feltűnik, ahogy meg-meglibben a ruhája - Ööö... nyitva van valahol egy ablak? - kérdezem hirtelen váltással, de ahogy szétnézek rájövök, hogy valószínűleg én kavartam fel a levegőt. Nagyot nyelek - A francba. - Túrok idegesen a hajamba, aztán csak magamhoz húzom Karolát, nem érdekel mi volt, nem akarok ezen rágódni. - Ne haragudj. Lécci... ne... én... szeretlek - motyogom elhalkulva, remélve, hogy hisz nekem, hogy nem fog megint eltolni - Beszélgessünk, az jó - toldom még hozzá, igazat adva neki. Hiszen az is igaz, hogy az utóbbi időben bezárkóztam egy kicsit, talán úgy érezte kerülöm, pedig nem. Jelenleg ő a legjobb dolog az életemben, nem kéne elrontanom azzal, hogy nem töltünk elég időt egymással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 17. 15:50 | Link

Márk

- Nem tudom, én csak.. - találgattam? Igen, talán ez lenne rá a legjobb kifejezés, hisz nem volt más magyarázat erre, vagy csak én nem akartam meglátni az egyszerű okokat. Még mindig ott mocorgott bennem az önbizalomhiány, hiába hallottam nem egy-nem két pozitív megjegyzést, s hiába igyekezett Márk is felvilágosítani, ennek ellenére nehezen küzdöttem le magamban a téveszméket, s a negatív gondolatokat. Az mondjuk jól esett,t hogy szépnek talált, egy kicsit meg is nyugtatott a szavaival, bár még mindig nem értettem azt, hogy miért is nem szólt nekem a buliról. De lehet , hogy ebben nem volt semmi hátsó szándék, lehet hogy nem kellett volna ezt ennyire komolyan vennem, mert mondjuk ő fiú, és a fiúk valószínűleg máshogyan kezelik ezeket a helyzeteket.
Szóval, mondhatjuk azt, hogy lenyugodtam, ami őt és a bulit illeti, de a saját bűntudatom továbbra sem hagyott nyugodni. Meg is osztottam vele, hogy én is ott voltam, s ahogy sejtettem, ő is mérges lett.
-  Igen, hibáztunk mert - folytattam volna, de egyrészt közbevágott, másrészt meg a szél belekapott a hajamba, s a taláromba, de egyelőre nem fordítottam erre nagyobb figyelmet, hisz egy kastélyban ez néha előfordult, mindig voltak apróbb rések. Márknak közben sikerült újra megbántania, mert úgy beszélt, mintha állandóan a nyakán lógnék, és mindig együtt lennénk, miközben az utóbbi időszakban alig láttam őt. Össze is préseltem az ajkaimat, mielőtt hirtelen valami olyasmit mondtam volna, amit nem kéne, de ekkor újra meglibbentette a szellő a taláromat, s ezúttal már sokkal erősebben.
-  Nem tudom, de nem tűnik úgy, mintha odakint vihar lenne - az egyik közel eső ablakon pillantottam ki, s ebből vontam le ezt a következtetést, így kissé összeráncolva a homlokomat, értetlenül pillantottam a fiúra. - Mi az? - nem értettem, hogy miért káromkodik, de végül magához húzott, s még az is meglepett, hogy bocsánatot kért tőlem. Ráadásul, amikor azt mondta, hogy szeret, nem nagyon tudtam rá haragudni, pedig alig egy órával korábban még kedvem lett volna apró cafatokra tépni az egyik könyvét. Most meg még nekem kellett küzdenem a bűntudattal, amiért rosszat feltételeztem róla, s amiért nem tudtam megállni, hogy ne igyak azon a bulin.
- Ne...várj, valamit el kell mondanom - megfogva a karjait,  félve pillantottam fel rá, mert nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója, de úgy éreztem, hogy nem titkolózhatok előtte, s az sem lenne jó, ha esetleg valaki mástól hallaná, hisz itt Bagolykőn még a falnak is füle van.
- Emlékszel, hogy a karácsonyi bál után megígértem, hogy többet nem iszok alkoholt? Ezt a bulin nem tartottam be, mert olyan jól néztek ki azok a koktélok, és finomak is voltak. Aztán meg téged is megláttalak, és nagyon haragudtam rád ott. Szóval...az történt, hogy kicsit becsiccsentettem és adtam egy csókot Bencének. De inkább puszi volt, mint csók, vagyis érted...nem volt benne semmi  - ahogy kimondtam a szavakat, úgy meg is könnyebbültem, hisz elmondtam, s bíztam benne, hogy Márk nem fog emiatt megharagudni, hisz ez csak egy ártatlan dolog volt. Közben úgy éreztem, mintha ismét felerősödne a szél, így értetlenül néztem ismét körbe, de nem tűnt úgy, mintha nyitva lenne az ablak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 17. 17:05 | Link

Karola

Nem értem őt. Soha nem adtam rá okot, hogy kételkedjen bennem. Mégis amióta ismerem, folyamatosan bizalmatlan. Pedig mostanra azt gondolnám, hogy bizonyítottam eleget, hogy csak ő kell, hogy nem érdekel más, hogy nincs nála szebb. Akkor miért? Nem értem, nem tudom megérteni. Kicsit talán fel is adom. Ez is frusztrál, meg úgy minden a helyzetben. Az sem nyugtat meg, hogy szerinte nem kintről jön a huzat, de egyelőre elengedem a dolgot. Engedném, de a bennem nővő frusztrációval együtt a szellőcske is minta kicsit nőne. El is káromkodom magam, de a kérdését egyelőre figyelmen kívül hagyom. Tesztelni akarom a helyzetet, biztos lenni benne, s azt gondolom, hogy egy ölelés, egy pár kedves gesztus megnyugtathat, akkor az elméletem helyességére is fény derülhet. A dolog mintha működne, én legalábbis nem érzem már a szellőt, ahogy őt ölelem és ahogy visszaölel. Bár hiányzik, az "én is szeretlek" tőle, de betudom annak, hogy még morcos, majd később biztos ő is mondja. Gondolom. Rosszul. Megint eltol és már a hanghordozásából érzem, hogy ez olyasmi lesz, amitől nem leszek boldog. Aggódva pillantok le rá, még nyelek is egy nagyot.
- De ezek le voltak védve, hogy kiskorú ne tudjon... - rázom meg a fejem, mert hát ezt mondták. Tesztelni mondjuk nem tudtam, hiszen én már nagykorú vagyok, de akkor is. Bár igazából nem olyan baj, ha valaki iszik. Gondolnám. De aztán tovább megy és amit mond, azt nem tudja feldolgozni az agyam. Ellépek tőle, és csak nézem, ahogy egy újabb szellő, ismét meglengeti a haját meg a ruháját. Már kiabálni sincs kedvem.
- Nem volt benne semmi... értem... Nyilván karácsonykor se volt benne semmi - Elhalkul a hangom a végére. A fejemben pedig millió gondolat kattog, de közben pedig hirtelen rosszul érzem magam. A szellő tovább lengedezik, de már egészen biztos, hogy csak körülöttünk, ahogy a földre rogyok és a hátam meg a fejem a falnak döntve próbálok kiigazodni rajta.
- Mondd Karola... te hogy reagálnál ha azt mondanám, hogy megittam pár koktélt és csak úgy megcsókoltam valakit? - pillantok fel rá. Mert az előbb úgy jött le, hogy már a tény, hogy valahol voltam, nélküle, is főben járó bűnnek számít. Szóval nem tudom, hogy hasonló helyzetben mit kapnék tőle. Épp csak, sosem jutott eszembe megcsókolni senki mást. Most pedig fogalmam sincs, hogy mit vár? Hogy azt mondom, hogy oké? Hogy rendben van, mert a Bence az unokatesód? De hát... kurvára nincs rendben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 17. 18:05 | Link

Márk

Tudtam, hogy ezt nem fogja olyan könnyedén venni, és az érzésem be is igazolódott. Nem akartam arról magyarázni, hogy milyen könnyen ki lehetett cselezni ezeket a szabályokat, hisz akkor el kellett volna mondanom azt, hogy Bence kínált meg, s akkor azzal a másik srácnak okoznék kellemetlenséget. Nem, mintha a vallomássommal nem hoztam volna már így is rossz helyzetbe, de míg a csók csak az én hibám volt, addig az italkínálás végett Márk egész biztos, hogy őt is elővette volna.
- Karácsonykor az egész más volt - mondtam halkan, rossz volt azt látnom, hogy ezzel így megbántottam őt, pedig nem ez volt a szándékom. Csak úgy éreztem, hogy el kell mondanom, és nem titkolhatom előtte, mert az sokkal rosszabb lenne, ha mástól hallaná. A diákok olyanok, hogy ha valamit látnak, azt már kicifrázva adják tovább, a hír pletykává lesz, szájról szájra terjedve pedig valami egész más lesz a történet vége. - Mondj valamit, most haragszol? - kíváncsian fürkésztem az arcát, a tekintetét, s ahogy a falnak dőlt. Most még a szellő sem zavart, sokkal inkább az érdekelt, hogy vajon mi járhat Márk fejében.
A fiú persze rögtön nekem szegezte a kérdést, ami egy pillanatra megállásra késztetett, s hirtelen nem is tudtam, hogy mit is mondjak. Éreztem hangjából a csalódottságot, és amint azon agyaltam, hogy fordított helyzetben én hogyan is reagálnék, rá kellett jönnöm arra, hogy nagyon rosszul.
- Én...én nagyon dühös lennék, rosszul esne és csalódott volnék, de valahogy megpróbálnám megérteni a helyzetet. Tényleg sajnálom, ez nem volt komoly, érted? - ismételtem magam, miközben leguggoltam Márk elé, s ha engedte, akkor megfogtam a kezeit. - Én ott akkor azt hittem, hogy nem bízhatok meg benned, tudom így utólag, hogy hülyeség volt. Talán ha többet beszélnénk, nem fordulna elő ilyesmi - sóhajtottam, bár magam sem tudtam, hogy miért történt meg ez az egész. Lehet, hogy nem volt elég erős a kapcsolatunk.
- Márk...mondj valamit -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 17. 18:32 | Link

Karola

Nem győz meg, hogy más lett volna. Persze el akarom hinni, hogy más volt, egészen mostanáig meg voltam győződve róla, hogy az különleges volt, még ha kicsit hányásszagú és ízű is volt. Amennyire felkavart akkor, annyira tűnt szép emléknek, mint valami mérföldkőnek az életemben, de most? Most elbizonytalanodtam.
Nem tudom mit érzek. Fél perce mondtam neki, hogy szeretem, és azt kapom válaszul, hogy valaki mást csókolt meg. Sírni szeretnék, de nem jönnek a könnyek. Belevágni a falba, de gyengének érzem magam. Nem tartanának meg a lábaim, így a falnak dőlve leülök. A portrék persze megint beszélgetni kezdenek. Nyilván ez a heti legjobb pletykájuk. Jobb ötlet híján megkérdezem, őt mit csinálna fordított esetben. Az elején csak bólogatok, de ahogy a megértés részhez ér, kitör belőlem a hisztérikus nevetés.
- Megérteni? Te? Azt sem értetted meg, hogy nélküled mentem... Szerintem kiabálnál, talán a fejemhez vágnád, hogy nem szeretlek, hogy az egésznek semmit értelme! Én meg lennék olyan hülye, hogy térden csúszva könyörögjek, hogy hallgass meg - Fakadok ki ismét, s érezni vélem, hogy a szellő hűvösebbé válik. Megrázom a fejem, aztán tehetetlenségemben a falba verem.
- Áu! - mondom, ahogy koppanok a kemény falon, de csak megteszem újra, mert nem fájt eléggé. A szívem jobban sajog. Harmadjára már nem ismétlem meg, helyette Karolára nézek - Én bíztam benned. Te viszont nem bízol bennem. Miért gondolod, hogy ha többet beszélünk az változtat ezen? - Próbálom megérteni. Én tényleg próbálom. Mert akármennyire is akarok rá haragudni, nem megy úgy, mint szeretném. Mert ahogy előttem térdel, ahogy néz rám, még mindig csak azt várom, hogy kiderüljön ez csak egy rossz álom, hogy mindjárt megcsókol, és mint valami tündéremsében kiderül, hogy ez nem történt meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 17. 18:53 | Link

Márk

- Fogjátok be, semmi közötök hozzá, beszéljetek inkább arról, hogy mennyi por lepi a keretetek! - dühösen szóltam oda a harsogó portréknak, amik egy pillanatra mintha abba hagyták volna a fecsegést. Részben talán rajtuk akartam levezetni a feszültséget, mert azért engem is zavart az, hogy ez az egész így történt. Márkot is rossz volt így látni, de megértettem azt, ahogyan reagált, hisz talán én is hasonlóan reagáltam volna. Ezt meg is osztottam vele, amikor erről kérdezett, ám a fiú kifakadt, s elég dühösen vágta arcomba a véleményét, amit némán tűrtem. Nem feltétlenül volt igaza, mert nem tudom, hogy pontosan hogyan is reagáltam volna, ha ő tesz ilyet, de most nem akartam vitát szítani, sem védekezni előtte. Tudtam, hogy sikerült feldühítenem, így inkább hagytam, hogy kiadja ezt magából. - Márk, légyszíves - csitítani próbáltam végül, ám ő ahelyett, hogy megnyugodott volna, inkább a falat kezdte el ütni, ami nagyon meglepett, mert részéről ilyesmire azért nem számítottam. - Hé, mit csinálsz? Fájni fog a kezed! - sietve kaptam a keze után, s le is fogtam azt, hogy nehogy újra a falba bokszolhasson, ehelyett inkább gyengéden simítottam végig a kézfején, miközben pillantásomat a tekintetére emeltem.
- Nem tudom Márk, de a beszélgetés az jó dolog, megoldás lehet. Te most elítélsz, hogy ez történt, és igen igazad van, még akkor is, ha józanul nem is tettem volna ilyet, s ha csak az ital hatására történt. De azért próbálhatnál egy kicsit engem is megérteni, mert azon a héten nem is találkoztunk, végig úgy tudtam, hogy elfoglalt vagy , és azért nincs időd, hogy találkozzunk. Szerinted engem hogy ért az, amikor megláttalak ott a buliban? Rosszul esett, és persze, hogy felmerült bennem a gyanú, hogy miért nem szóltál róla. És ezzel nem mentséget keresek, de akkor is próbálj megérteni.  Légyszives -  közelebb hajolva adtam egy csókot a szájára, s tovább cirógattam a kézfejét, remélve, hogy megnyugszik, amikor balommal véletlenül feljebb csúsztatta karján a pulóvert, s akkor észrevettem a bőrén valamit, ami addig még nem volt ott.
- Hát ez...ez meg micsoda? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 17. 19:28 | Link

Karola

- Ez itt - húzom a kezét a kezemmel a mellkasom baloldalára - jobban fáj - mert valóban. El akarom én hinni, hogy csak az ital volt, de nem hiszem, hogy rá lehet kenni az alkoholra, ha másokkal csókolózik. Szeretném, de nem megy. Ma nem. De meghallgatom, mert remélem, hogy meggyőz. Hallgatom, próbálom helyre rakni a kockákat. Elképzelni, hogy becsípve másokat csókolgatok. De nem, sosem fordult meg a fejemben, pedig elég sok minden kavargott bennem, azon az estén. Főleg miután megettem az eridonos cukorkát. De másik lány, nem volt sehol. Ha láttam is őket, nem érdekelt egyik sem. Sosem érdekelt más. Meghallgatom és már mondanék valamit, de ekkor közelebb hajol és megcsókol, én meg megragadom, ahogy visszacsókolok. Szerelemesen, kicsit talán vadul, de nem engedem el rögtön, talán így próbálom meg megerősíteni benne, hogy jobb vagyok, mint bárki, mintha ezzel elérhetném, hogy ne legyen legközelebb. Na meg persze tényleg rettentően hiányzott, és akartam az ajkait, amióta csak megláttam felbukkanni a folyosón, de aztán bekúszik a fejembe Bence gondolata, meg hogy ők is... és elfordulok a lánytól. Azt még hagyom, hogy a kezemet cirógassa. Legalább egy kicsit éreztesse, hogy fontos vagyok, hogy szeret. Vagy valami.
- Mi? - pillantok rá kérdőn, aztán követem a tekintetét a bal csuklómra. Gondolkodás nélkül nyúlok oda és húzom vissza a pulcsim ujját, hogy eltakarja a jelet - Semmi - vágom rá elsőre, de rögtön meg is bánom - Elemi mágikus jel... Múlt héten elemi mágus lettem... - mondom halkan, a földet bámulva. Még egy ok, ami miatt kerültem, ami miatt kicsit nyugalomra vágytam. Mert nem tudok magam sem kiigazodni a dolgaimon - Ott hagytam a kviddics csapatot. Szerintem a DÖK-ből kiszállok... Lehet a prefiséget is hagynom kéne, túl sok ez most - magyarázok tovább, bár nem igazán Karolának. Ezek olyan dolgok, amik azóta, hogy a kertben ébredtem járnak a fejemben. Túl sokat vállaltam, és egyértelmű, hogy nem bírom. Csak nehezemre esik elismerni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 17. 20:21 | Link

Márk

Tudom, hogy fáj neki, nekem is fájna, valahol meg is értem őt, de akkor sem érzem úgy, hogy ez tényleg valami fordulópont lett volna. Nem, egyszerűen csak kicsit többet ittam, s így esett meg az egész. Lehet, hogy ha más van ott, mondjuk Flóri bá, vagy Dana, vagy Beni, akkor ők kaptak volna tőlem csókot. Szóval próbáltam ezt megértetni Márkkal, hogy ne vegye annyira komolyan, de valószínűleg nem volt olyan egyszerű dolga. Azt gondoltam, hogy ha most megcsókolom, akkor az talán majd elfeledteti vele a történteket, s úgy tűnt, hogy ez talán sikerült is, mert legnagyobb meglepetésemre visszacsókolt, sőt, olyan hév vezérelte, ami eddig talán még egyszer sem.  Már kezdtem belefeledkezni a korábbi problémákba, de ő ezután elfordította a fejét, ami egy kicsit azért rosszul esett, s azt jelezte ezzel felém, hogy még mindig haragszik. - Nem akarom, hogy utálj ezért, ha gondolod, kérdezd meg Bencét a dologról - vagy ne. Lehet, hogy ez rossz ötlet volt, de fogalmam sem volt arról, hogy mi kavaroghat Márk fejében, s nem akartam, hogy rosszat gondoljon rólam. Bár, eszembe jutott, hogy a rellonos cukorka mit hozott ki belőlem, s hogy még a kuzinnal sem sikerült letisztáznom a dolgot, így aztán már bántam is, hogy efféle ötletet dobtam be Márknak.
- Tényleg sajnálom - mondtam őszintén, ahogy fürkésztem az arcát, ezután viszont feltűnt karján az a jel, amit eddig még egyszer sem láttam rajta. - Az a jel ott a kezeden - mutattam rá, ő viszont elég furán reagált, mert először eltakarta előlem, s még tagadta is a jel létezését. Pedig nem vagyok vak, jól láttam azt, amit láttam.
- Hogy micsoda? Te elemi mágus vagy? - végül Márk mégis csak elárulta, hogy mi az, s nem kis meglepetést okozott ezzel. Hallottam már elemi mágusokról, azonban eddig még egyszer sem találkoztam velük. Most meg kiderült, hogy a barátom is egy közülük, hihetetlen.  - Hé, most mi a baj, ez jó dolog, nem? Tök jó lehet, hogy van egy ilyen pluszod - próbáltam jobb kedvre deríteni őt, ujjaimmal az álla alá nyúltam, s egy kicsit megemeltem, hogy újra a szemeibe nézhessek. - Mi a baj? - láttam rajta a rossz kedvet, s azon túl, hogy miattam is vacakul érezhette magát, úgy sejtettem, hogy az elemi mágiájával sincsen kibékülve.  - Hogy mit csináltál? De...mégis, miért? Márk, biztos hogy ezeket a lépéseket meg kell hoznod? - nem nagyon értettem, hogy miért kell emiatt ott hagynia ezeket a posztokat, egy kicsit aggódtam is miatta. Lehet, hogy ennyire komolyan felkavarta az életét ez az elemi mágia?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 17. 21:07 | Link

Karola

- Nem utállak. Nem tudlak - súgom halkan aztán beharapom a számat. Mert bár szeretném, most nagyon "utálni", amit pár perce mondtam, hogy szeretem, az még most is él. Nem múlt el, csak úgy. Nem is fog. Korábban sem múlt el, pedig nem először bánt meg. De hát ez van. Egy kicsit persze megnyugtat, hogy azt mondja sajnálja. Őszintének tűnik, a hangja s megbánásról tanúskodik, bár ettől még nem fogom elfelejteni. Azt hiszem jobb, hogy én nem láttam őt a buliban. Hogy ezt nem láttam. Valószínűleg nehezebb lenne, ha a saját szememmel látom, mint így, hogy csak említette.
- Jó - mármint nem, de nem tudom mit mondhatnék erre. Valahogy pedig muszáj jeleznem neki, hogy hallottam, hogy sajnálja. Hogy megbocsátom-e azt nem tudom. Jelenleg nem érzem úgy, hogy ez ilyen könnyen megy, még ha állítja is, hogy semmi volt. De nem tudok tovább ezen gondolkozni, mert észreveszi az elemi jelem és igazán nincs értelme titkolóznom erről. Nem is akartam épp csak, nem tudom még, hogy örüljek-e neki, vagy sem.
- Ez a plusz elég sok hátránnyal is jár... csomó bajom lehet tőle. Épp csak még nem tudom mik... - kezdek magyarázni, bár engem nem ez az, ami a legjobban megijeszt benne - Tudod hogy derül ki a legtöbb emberről, hogy elemi mágus? - kérdezem, bár nyilván nem, mert akkor nem így beszélne róla. Vagy nem tudom. Nekem nem ez volt az első reakcióm - Valamilyen trauma, vagy életveszélyes helyzet hatására jelenik meg - mondom neki nem kicsit hangosabban, mert a portrék kezdik visszanyerni a saját hangjukat. Talán kikerültünk a látóterükből, vagy már nem vagyunk érdekesek. Nem mintha zavarna. - A jelek szerint, alva jártam és lezuhantam... Nem emlékszem, de odakint ébredtem fel, a földön, ezzel a kezemen. - Azzal felhúzom a pulcsit és most már megmutatom rendesen a jelet, a levegő jelét, így ha azt felismeri, talán arra is rájön, hogy a korábbi szellőt is okozhattam én. Most már megnyugodtam. Azt hiszem. Bár azért még haragszom rá, és valószínűleg még jó darabig lesz bennem egy kis tüske a dolog miatt, de jobb ha nem emlegetem fel.
Inkább a terveimet veszem sorra, hogy mit kell megváltoztatnom az életemben, mit kell feladnom, hogy ne kattanjak meg teljesen.
- Igen... azt hiszem... nem tudom. Túl sok felelősség az egész, meg túl sok stressz. Amit valahogy sikerült elfojtani eddig, de egyre inkább érzem. Még a VAVtól is félek, pedig az év végén van, és tavaly meggyőződésem volt, hogy gond nélkül meg tudnám írni - magyarázok tovább és tulajdonképpen jó, hogy ezt teszem, mert így legalább kiadom magamból a hetek óta nyomasztó érzéseket. - Éjjel nem tudok aludni, az jár a fejemben, hogy el kéne olvasnom legalább még egy fejezetet, vagy hogy ki kéne vennem a könyvtárból még pár könyvet... Aztán elolvasom a plusz egy fejezetet, és még egyet, meg még egyet, és a könyvvel a kezemben alszom el, de aztán úgy ébredek, mint akit agyonvertek. Közben meg aggódom Maris miatt, meg miattad és a pályaválasztás miatt. Az egész csak... túl sok. - megrázom a fejem. Tényleg sok. Lehet nem hangzik annak, de kicsit úgy érzem, mintha bezártak volna egy dobozba, amibe alig férek el. Ki akarok törni, de gyenge vagyok és nem megy. Mindezek mellé, most nagyon nem hiányzik, hogy valami közénk álljon. Igaza van, többet kellett volna beszélnünk. Talán akkor nem így alakul. Talán. A baj csak az, hogy nem vagyok benne biztos, és nem tudo, hogy el fogom-e hinni neki valaha?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 17. 22:06 | Link

Márk

Nem tűnt túl meggyőzőnek, amikor őszintén bocsánatot kértem tőle, de legalább reagált, s ez annál is több, mint hogy nem szólt volna egy szót sem. Éreztem azt, hogy van benne egy kis tüske, de ez talán így volt rendjén egy ilyen helyzetben. Valószínűleg én is hasonlóan éreztem volna, s bár tudom, hogy hibáztam, azért valahol a lelkem mélyén egy kicsit én is nehezteltem rá, amiért nem is említette nekem azt a bulit. Lehet ezt szeszélynek nevezni, vagy lányos hisztinek, de ettől még nem változott a véleményem.
A beszélgetésünk aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra tért át valami egész másra, nem csoda, hisz olyasmit vettem észre rajta, amit korábban nem. Még mindig hihetetlennek tűnt az, hogy ő is egy elemi mágus, de azért próbáltam pozitívan hozzáállni ehhez a hírhez, vele ellentétben. Szegény inkább meggyötörtnek tűnt, mintha ez csak egy púp lett volna a hátára.
- Hát szerintem akkor lehet belőle bajod, ha nem tanulod meg megfelelően kezelni, de gondolom arra van lehetőséged, végül is, ez mégis csak egy iskola-kedvesen mosolyogtam rá, hogy ezzel nyugtassam őt, s öntsek belé lelket, nehogy már elmenjen a kedve emiatt. A kérdésére viszont nem tudtam felelni, kissé tanácstalanul pillantottam rá, majd érdeklődve hallgattam.
-  Trauma? Te jó ég, mi történt veled ? - egy kicsit megijedtem, mert ha ez múlt héten jelent meg nála, akkor bizony történt vele valami olyasmi, amiről én nem tudtam. Aztán, ahogy mesélt, úgy lassacskán összeállt a kép. - Nem tudtam, hogy szoktál alvajárni. Ez...súlyos? - nem voltam szakértő, de ha alvajáró volt, akkor annak biztos lehetett valami háttere, amit nem ártott volna kivizsgáltatni. Közben alaposabban is szemügyre vettem a karját, amit ekkor már bátran megmutatott. - Szép ez a jel - jegyeztem meg egy mosollyal, s ujjbegyemmel végig is simítottam a felszínén.
- Figyelj, szerintem meg kellene nyugodnod, nem kéne előre stresszelned emiatt. A suliban van elemi mágus tanár, ha jól tudom. Talán kikérhetnéd a véleményét, vagy a segítségét. Ha van is ez a plusz képesség, ezt szerintem valahogy kordában lehet tartani, hogy ne legyen belőle baj, már csak az a kérdés, hogy hogyan. - igyekeztem továbbra is lelket önteni a fiúba, mert rossz volt azt látni, hogy ennyire maga alatt van.
- Huhh, szerintem vegyél egy nagy levegőt, oké? Nem kéne ennyire leterhelned magad, de tényleg nem. Kicsit lazíthatnál, és a feszültséget is le kéne vezetned valahogy, mondjuk sporttal. A gyógyítótól pedig kérhetnél valami nyugtatót, hogy éjszaka tudj aludni, ha gondolod, elkísérlek hozzá - bátorítóan simítottam végig a karján, aztán mellé telepedtem a földre, vállunk összeért. - Maris és miattam miért aggódsz? Nekünk nem lesz semmi bajunk. - paskoltam meg a combját, hátha egy kicsit összekapja magát. A pályaválasztás mondjuk már más kérdés, biztos hogy nehéz döntés előtt állt.
- Van már valami ötleted, hogy milyen irányban tanulnál tovább? - kíváncsian fordítottam felé a fejem, tényleg érdekelt, hogy mit tervez Márk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 18. 07:12 | Link

Karola

Megrázom a fejem, és még kicsit fel is nevetek. Néha annyira meglep, hogy aranyvérűként mennyire nem tud dolgokat. Persze nyilván érdeklődési kör függő a dolog, lehet hogy én sem tudnám, ha nem érdekelne minden. De úgy tényleg minden.
- Persze, de tudod mennyi idő megtanulni kezelni? - én nem, de az alapján, amit olvastam évekbe telhet, és még akkor is lehet belőle baj, ha az ember megtanulja kezelni. Mert hát na, mégis csak egy komolyabb fajta vadmágia, vagy mi ez. De lehet jobb, ha nem részletezem neki, járjon utána ő, ha érdekli.
- Én sem tudtam - vonok vállat. Mit lehet tenni. - Nem súlyos, inkább csak veszélyes... - elvégre a jelek szerint lazán kisétáltam az ajtón és leugrottam vagy leestem? az erkélyről. Őrület. - Elvileg elmúlik, ha megszűnik a stressz - De ez is olyan, hogy megszűnik-e? Eddig azt se igazán vettem észre, hogy stresszes lennék. Csak amióta megtörtént a "baj" figyelek jobban magamra, meg töltök napi pár órát azzal, hogy elemzem mit érzek, így jöttem rá, amúgy nem hiszem, hogy feltűnt volna.
- Tényleg? - kérdezek vissza, mert őszintén én nem gondolom, hogy szép lenne. Inkább tűnt egy fajta levakarhatatlan jelzésnek, hogy még véletlenül se tudjam elfelejteni, hogy soha semmi sem lesz már normális. De tulajdonképpen nem csúnya. Nem mondom, hogy magamra tetováltatnék hasonlót, de legalább nem az arcomon virít.
- Persze, hogy van, nem is azzal van a gond. Már elmondtak mindent - magyarázom az elemi mágia kapcsán. Elvégre bejegyeztek, mint friss elemi mágust és elmagyarázták, hogy mit kell tanulnom, kitől. Mondhatni megkaptam a szükséges alap infókat, mostantól "csak" tanulnom kell, meg odafigyelni magamra és megismerni a dolgokat. De nem csak ezek miatt aggódom, hanem minden más miatt is. Mintha egyik-napról a másikra ráébredtem volna, hogy mennyi mindennel jár a felnőtt lét, pedig még nem álltam készen erre.
- Mikor lettél pszichológus? - nézek felhúzott szemöldökkel Karolára, mert hát nem hiszem, hogy ő jobban értene ehhez. De mindegy is. Nem akarok a gyengélkedőre menni és bájitalokat kérni, hogy aludjak. A tüneteim elnyomása nem szünteti meg a problémámat. - Hogy-hogy miért? Lányok vagytok - nézek rá meglepetten, mintha nem lenne egyértelmű - Plusz Maris még kviddicsezik is. Hiába kértem már rég, hogy hagyja abba, hajthatatlan. De legalább nem fogom látni, ha lecsapja egy újabb gurkó - Igaz az engem is csapott már le. De az más, mert én hajtó voltam, ő viszont terelő, ha őt csapja le a gurkó, az nem ér. - Téged meg... - beharapom a számat, hát hogy mondjam ezt? Nem is miatta aggódom annyira, inkább magam miatt, hogy elhagy, hogy egyszer csak nem kellek majd neki - bármikor elcsábíthat valaki... ott van például ez a Dusán... Akárki is az... - magyarázom, mert olvastam ám az Edictumot és nem tetszett. Nagyon nem, de nem említettem. Mert azt hittem, ha nem foglalkozom vele, akkor nem is lesz gond, de most már bánom, mert ez is csak stresszel.
Ahogy a jövő is, amiről kérdezget. Megrázom a fejem.
- Nincs - sóhajtok egyet aztán feltápászkodom - mennünk kéne járőrözni - és már megint ezt csinálom. Elterelem a témát, félresöpröm a problémát, mert nem tudok rá koncentrálni. Bár az is igaz, hogy a árőr valóban egy fontos feladat, és nem olyasmi, amit el lehet halasztani csak úgy. De pár perc nem számítana annyit.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 18. 15:16 | Link

Márk

- Nem tudom, gondolom, hogy nem egy-két nap - sóhajtottam, mert úgy tűnt, hogy Márk mintha vitatkozni szeretne, mint sem hogy megnyugodna. Jó, megértem azt, hogy még haragudott rám, de azért nem kellett volna ennyire pesszimistán hozzáállnia a dolgokhoz, meg amúgy is, csak biztatni próbáltam és nyugtatni, hogy ne mindenben a negatívumot lássa meg. Közben elmesélte, hogyan is alakult ki nála ez az egész, s még a jelét is láthattam. Ő persze ennek kapcsán sem ugrott ki a bőréből, mintha nem is tetszett volna neki ez az egész, pedig tényleg jól nézett ki az a jel, így bólintottam is a kérdésére.
-  Aha, nekem tetszik - látva így rajta ezt a jelet, magam is elgondolkodtam azon, hogy tetováltathatnék valamit a csuklómra, de egyelőre még nem igazán volt ötletem, hogy mégis mit, s még az elhatározás, és a bátorság is hiányzott belőlem. Márk közben újabb és újabb infókat adott a tudtomra, a stressz kapcsán próbáltam is tanácsokat adni a fiúnak, ő viszont megint olyan furán reagált, mintha az is baj lett volna, hogy megszólalok. Őszintén szólva ez nem tetszett.  - Ajh Márk - sóhajtva engedtem el a kezét, s fel is tápászkodtam mellőle, majd pillantásommal megkerestem a tekintetét. - Nem vagyok pszichológus, csak segíteni próbálok neked, de nem veszed észre. Tudom, hogy haragszol rám, de azért még nem kéne így beszélned velem - össze is fontam magam előtt a karjaimat, tényleg rosszul esett az, hogy nem látta bennem a segítő szándékot, de inkább legyintettem is egyet, mert nem akartam vele vitázni. Olykor tudott úgy szólni, ami igen csak rosszul esett. - Hogy? Dusán? Ó igen, ő már elcsábított. Jajj Márk, el ne hidd, nem is ismerem - nem is tudtam, hogy morcos legyek, vagy inkább nevessek a fiú feltételezésén, mert egyrészt aranyos volt, hogy így aggódott, másrészt viszont felmerült bennem annak a gondolata, hogy vajon előfordulhatna-e ez bármikor is.
- Tényleg ilyen könnyen csábíthatónak tűnök? - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, aztán a kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem őt a földről. - Masa meg már tizennyolc éves, tud vigyázni magára, szóval szerintem neked most saját magadra kéne vigyáznod leginkább - mondtam egy kedves mosollyal. - Mennünk ám, de ne tereld a témát. Beszéljük át, hogy mi az ami érdekel, és mi az, ami kevésbé. Mond csak, mi lennél, ha nagy lennél? Hm? Átoktörő? Bájitalkészítő, sárkánytudor, esetleg auror vagy gyógyító? Politikai pályafutás? Vagy mi lenne, ha tanár lennél? Gyerünk Márk, biztos van valami elképzelésed - ha engedte, akkor belé karoltam, és úgy húztam magammal a folyosón, miközben próbáltam kiszedni belőle, hogy mi is az, amire igazán vágyik.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. május 18. 15:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 18. 17:21 | Link

Karola

Nem hiszem, hogy ért. Nem hiszem, hogy próbálja beleélni magát a helyzetembe. Hiába mondta, hogy fordított esetben megpróbálna megérteni, hiszen most sem teszi. Nem a helyzetemet próbálja megérteni, nem próbálja megérteni, hogy mit érzek. Megoldást keres valamire, amiről azt gondolja, hogy érti. De a kettő nem ugyanaz. Nem megoldásokra vagy tanácsokra van szükségem. Nem arra, hogy megfogja a kezem és megmutassa, mit kéne tenni. Nem. Meg is rázom a fejem.
- Nem Karola, nem erről van szó. Én nem akarom, hogy segíts. Nem akarom, hogy bárki is segítsen - kezdek bele, mert sosem gondoltam úgy hogy szükségem van mások segítségére, vagy legalábbis nem úgy, ahogy ő vázolja a segítséget. - Azt szeretném... Igen, azt hiszem azt szeretném, ha csak beülnél mellém a gödörbe és ott lennél velem. Nem kell, hogy megold, hogy kitaláld mit kéne csinálnom. Én is tisztában vagyok a lehetőségeimmel és az esélyeimmel. De ettől még nem könnyebb. És attól, hogy valaki megmondja szerinte mi a jó, nem lesz az - nem tudom jobban elmagyarázni. Én szimplán csak azt szeretném, ha pontosan azt érezné valaki, amit én is. Tudom hogy ez lehetetlen, de azt is érzem, hogyha rögtön megoldani próbálja a helyzetet, ahogy elmesélem, akkor még nem volt ideje ténylegesen megtapasztalni, átérezni a helyzetet. Persze jó néha egy külső szemlélő, de most nem vágyom rájuk. - Ez nagyon hülyén hangzik? - kérdezem meg végül bizonytalanul, mert tényleg nem vagyok biztos benne, hogy érthető, hogy mit is akarok. De jobban nem tudnám hirtelen megfogalmazni. Megbántani sem akarom, épp csak nem szeretem ha beleszólnak az életembe és most kicsit olyan, mintha mindenki bele akarna szólni, le akarna korlátozni. Kicsit ő is, ez a bulis dolog is ilyesmi, bár valahol értem azt, mert én is aggódom, még ha nem is adok szót neki, és nem is korlátoznám be miatta. Értem. Nehezen, de értem.
- Oké... nem ismered - vonok vállat. Ha nem a Dusán az, akkor valaki más. A kérdésére pedig csak tátva marad a szám, de aztán csak kimondom, bár érzem, hogy baj lesz belőle, de nem várhatja tőlem, hogy azt válaszoljam nem. - Alig öt perce vallottad be, hogy megcsókoltál valaki mást. Jelenleg úgy tűnik, hogy pár pohár után még erőlködniük sem kéne - Nincs bántó él a hangomba, még csak sértődöttség se. Csalódottság. Az van még ott, és valószínűleg még lesz is egy jó darabig.  - De... felejtsük el, és bizonyítsd be az ellenkezőjét - Nem, nem fogom elfelejteni, viszont szeretném, ha bebizonyítaná, hogy ez egyszeri dolog volt és nem kell aggódnom, mert csak engem szeret, akkor idővel elhalványodna az emlék.
Ezután próbálom elterelni a témát, persze észreveszi, így csak elhúzom a számat, ahogy felállunk. Hagyom, hogy belém karoljon, örülök is neki kicsit, de a kérdéseire csak rázom a fejem, egyik szakma sem érdekel.
- Nincs - rázom meg a fejemen - Mármint... szeretnék még tanulni. Meg utazni. Világot látni. Nem akarok egy irodában ücsörögni. De az átoktörés sem vonz...
Ismét csak egy vállvonásra futja. De mindegy is. Még van pár hónapom kitalálni, hogyan tovább, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 18. 18:10 | Link

Márk

Nem értettük meg egymást igazán, aminek talán köze volt a korkülönbséghez, vagy egyszerűen csak másként gondolkodtunk. Kicsit meglepett, hogy így ellenezte a segítségnyújtást, s hogy félreértelmezte, pedig tényleg csak a jó szándék vezérelt. Ő azonban amennyire megismertem, elég makacs volt, hogy másként vélekedjen bizonyos dolgokról, mint ahogyan én is, ebben legalább hasonlítottunk. - Oké, nem hangzik hülyén, értelek. Nem tanácsra van szükséged, hanem csak arra, hogy valaki meghallgasson, világos - zártam le ezzel, mert ebben is volt valami, néha az embernek jól esett, ha csak végig hallgatták, egy szó nélkül. Ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy nem ártana, ha elmenne és konzultálna egy szakemberrel, mert az alvajárás komoly dolog, s ahhoz nem kell orvosnak lennem, hogy ezt megállapítsam.
Ezután még jó néhány dologról beszéltünk, köztük az aggodalmairól is, s bár hiába próbáltam megnyugtatni arról, hogy nincs közöm ahhoz a fiúhoz, azért úgy éreztem, hogy van benne ezzel kapcsolatban némi félsz. Még ha nem is mondta, ez látszott rajta, aztán csak szóvá tette azt, amit alig néhány perccel korábban vallottam meg neki. - Jó Márk, ez nem olyan volt, mindegy, vedd úgy inkább, hogy nem kérdeztem semmit - egy picit azért rosszul esett a célzása, hogy azt gondolta, bármikor bárkivel ezt tenném, de mivel tudtam azt, hogy ezzel megbántottam, így inkább annyiban hagytam a dolgot, s elnémultam. - Oké - bólintottam, remélve hogy tényleg nem beszélünk erről többet, majd ezután karoltam bele, hogy megkezdjük, vagy inkább folytassuk a járőrözésünket.
Megértettem azt, hogy most nagy nyomás nehezedett rá, de ha az elemi mágiájával kapcsolatban nem tudtam rajta segíteni, akkor úgy éreztem, hogy legalább egy beszélgetéssel előrébb lendíthetem őt a céljai felé. Nem sűrűn beszélgettünk ilyen dolgokról, pedig tényleg érdekelt az, hogy mit csinálna szívesen. - Tehát utazni és tanulni, hm ez klassz, ez alapján akkor foglalkozhatnál mondjuk az állatok felkutatásával, sárkányokkal például vagy, lehetnél ereklyekutató. Tényleg, gondoltál már erre? Tök izgi lenne, olyan lennél, mint Indiana Jones...ő egy mugli történet szereplője. Lenne egy kalapod, meg egy kis ostorod, járnád a világot és gyűjtenéd a kincseket - mondtam nevetve, s el is képzeltem magam előtt Márkot ilyen felszerelésben. - Mit gondolsz? Tetszene? - kérdően pillantottam rá - Egyébként elég nyugis most a kastély, szerintem nem lesz ma szabályszegés, végezhetnénk hamarabb is - jegyeztem meg egy mosollyal.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. május 18. 18:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 18. 20:16 | Link

Karola

- Valami olyasmi - hagyom rá, mert nem egészen. Hallgatni a gödröm tetején ülve is hallgathat és az nem ugyanaz, mint benne lenni a gödörbe. De nem erőltetem, mert a lényeg talán meg van így is. Vagy legalábbis közelít. Nem akarok telhetetlennek tűnni, vagy ilyesmi. Ami pedig a többit illeti, szerintem, tényleg elég kezdésnek, ha csak kivonom magam a nagyobb felelősségek alól és adok magamnak időt, hogy a fontos dolgokra koncentráljak. Ha még akkor is soknak tűnik, ráérek akkor az újabb lépésen agyalni.
Egyelőre viszont lehet, hogy a kapcsolatunkat kell majd újra értékelnem. Mert bár akarok hinni Karolának, a csak úgy megcsókolni valakit, aki nem én vagyok, az számomra felfoghatatlan. Nekem tényleg sosem jutott eszembe hasonló más lánnyal, de lehet benne van a hiba.
- Miért milyen volt? - Nézek rá kérdőn, mert ha azt is mondom, hogy nem akarom tudni, vagy felejtsük el, azért csak zavar. És kicsúszik belőlem ez a kérdés. Viszont ha nem válaszol nem fogom erőltetni, mert belátom én is, hogy nem sok értelme van. Sóhajtok is egy nagyot és igyekszem felnőttként kezelni a helyzetet - tovább lépni, új esélyt adni. Vagy ilyesmi. Ez azt hiszem az. Egy esély neki, hogy bebizonyítsa én is vagyok olyan fontos neki, mint ő nekem.
- Te ismered Indiana Jonest? - igen tudom, ez volt a legfontosabb része annak, ami mondott. De hé, Indiana Jones az egyik legkirályabb mugli. - Aha... ostorral - ezen nevetni kezdek és azon kapom magam, hogy teljesen más dolgokon jár a fejem, az ostor kapcsán. Például eszembe jut a Szürke Ötven árnyalata. Nem mintha engem vonzana az ilyesmi, de egy pillanatig csak beugrik, és... Megrázom a fejem - A kincseket, meg a nőket, minden kalandon másik - mondom és közben oldalba bököm Karolát viccelődve. Remélem veszi a lapot, mert na, ha látta a filmeket, tudja, hogy Indi, nagy flört, és egy igazi szoknyapecér. Nem úgy mint én. Én ahogy megbököm a lányt, rögtön vissza is húzom magamhoz. - Na jó nem, de velem kell jönnöd - súgom a fülébe, ahogy a folyosó végén befordulok, őt is magammal húzva - Amúgy nem hiszem. A sárkányok messziről, meg a könyvekben szépek. Ahogy az ereklyekutatás is érdekes... de túl veszélyes. Ha valami veszélyeset akarok, akkor inkább valami extrém sport... - fűzöm még hozzá, kifejtve, hogy az általa felsorolt opciók miért nem tetszenek. Nem akarok veszélyt és aggódást az életembe. Épp elég stresszes most, nem hiszem, hogy rá kéne tenni még egy lapáttal. Persze egy bizonyos mennyiségben jó az adrenalin, de most túl sok is van belőle. Egyelőre lefaragni kéne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 19. 14:57 | Link

Márk

Nem feleltem a kérdésére, mert nem akartam tovább feszegetni a témát, hogy aztán újabb félreértés legyen belőle, és újabb vita. Amúgy sem értettem még saját magamat sem, csak azt tudtam, hogy bennem is volt némi sérelem. A problémák átbeszélése után végre úgy tűnt, hogy újra tudunk normálisan beszélgetni egymással, a korábbiakat figyelembe véve eszem ágában sem állt neki tanácsot adni, inkább csak hangosan ötleteltem, bízva abban, hogy talán a fiú is megragadja valamely ötlet fonalát, s talán végre valamihez majd kedvet kap.
- Személyesen nem, de olvastam már a történeteiről - jegyeztem meg nevetve, hisz tudtam, hogy egy kitalált figura, meg azt is hallottam róla, hogy mugli filmek szereplője, bár soha nem láttam még egy mozit sem. Ellenben egy rajzot már láttam az illetőről egy képregényben. - Igen, azzal kergeti el az ellenségeit - jót nevettem, Márk utalását annyira nem értettem, de ez talán abban a percben nem is számított, hisz végre újra együtt nevettünk valamin, ami meg jó dolog.  - Nőket mi? Felejtsd csak el, maradj a kincseknél - oldalba bökését hasonló mozdulattal viszonoztam, s még mindig azon nevettem, hogy vajon milyen is lenne Márk Indiana Jonesként. Ő közben közelebb húzott magához, ami nem volt ellenemre, én is átkaroltam őt, s úgy sétáltunk tovább a folyosón. - Ki nem hagynék egy ilyen izgalmas utazást. Még az is lehet, hogy én is kincsvadász leszek, most nagy kedvet kaptam hozzá. Van Indiana Jonesnak női megfelelője is? - egy pillanat erejéig hangosan elgondolkodtam, ő közben befordult velem a folyosón egy másikra, s így folytatódott tovább a járőrözésünk. Nem, mintha annyira a feladatunkra koncentráltunk volna, én például nem voltam túl figyelmes, így nekem nem tűnt fel az sem, hogy a folyosó végén valaki mozgolódott.  - Extrém sportot? Milyen extrém sportra gondoltál? - egy pillanatra fel is vontam a szemöldököm, mert el nem tudtam képzelni azt, hogy a kviddicsen kívül miféle extrém sportra gondolhat. Nekem már az is annak számított, félve néztem végig a legutóbbi meccsüket is.  
- Amúgy, ha tényleg valami nyugis munkát szeretnél, akkor még mindig ott van a tanítás, szerintem jó tanár lennél - jegyeztem meg, mert Márkot simán el tudtam képzelni, amint diákoknak magyaráz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Elsős mestertanonc


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1486
Írta: 2020. május 20. 07:14 | Link

Karola


- Oké... Mit csinálsz hétvégén? - kérdezem, mert ha a filmeket még nem látta itt a remek alkalom - Azt hallottam van a levitában egy új mozi szoba... Tesztelhetnénk Indiana Jones maratonnal - Vetem fel, mint program lehetőséget. Dana úgyis régóta rágja a fülem, hogy vigyem el Karolát moziba, most itt a remek alkalom. Az ostor miatt csak még jobban elkalandozom gondolatban, de végül azért sikerül vissza találnom a beszélgetés fonalához. - Oh, igen. Emlékszem - hagyom rá, de azért még átfut a fejemen, hogy lehet Indie is használta másra azt az ostort, mint ellenségek kergetésére és így persze eszembe jut az is, hogy nem csak kincseket hajtott fel a karakter. - De téged már megtaláltalak... Nem hiszem, hogy van értelme más kincs után kutatni - búgom a fülébe, ahogy viszonozza az ölelésem és egymáshoz bújva folytatjuk a sétát. Igaz, még zavar, hogy mást is megcsókolt, de nem érzem, hogy kevésbé szeretném ettől, így a szavak is csak maguktól jönnek, csak utólag jövök rá, hogy talán nem kéne. Vagy pont, de? Hogy érezze mennyire fontos és ne csináljon több butaságot? Nem tudom, de remélem, hogy bárhogy is gondolkozik meg tudom győzni, hogy ne akarjon mást.
-Lara Croft, a Tomb Raiderből - mondom elgondolkodva, mert nem emlékszem, hogy olvastam, vagy láttam volna más női ereklyekutatót. - Ő egy mugli játékban kutat kincsek után. Csináltak belőle filmeket is. Megnézhetjük azt is. De akkor be kell költöznünk a hétvégére a mozi szobába - gondolkodom hangosan, mert az Indiana Jones-ból van vagy négy film, meg a Tomb Raidernek is van már több változata. Mondjuk nem bánom, ha egész hétvégén, mellette lehetek. Talán ki is kapcsol kicsit, meg legalább tudom, hogy nem mással csinál akármit is. S ahogy ez eszembe jut, arra is rájövök, hogy ha eddig nem is, most már biztos, hogy féltékeny vagyok. S bár nem a kedvenc témám a jövőm, arra jó, hogy elterelje a gondolataimat.
- Ejtőernyős ugrás... vagy van ez az új szörfözés szörf deszka nélkül... nem tudom a nevét. De jópofa... - mármint amit láttam belőle. Persze én még deszkával sem tudok nagyon. Szóval sok gyakorlás lenne, amihez biztos nincs türelmem. Habár így belegondolva, ezekhez még jól is jöhet az elemi mágia... mert ugye... ugráskor is irányíthatnám a levegőt, meg a vízen is kelthetnék úgy szelet... Hmm...
- Tanítani? Nem. Soha -
rázom meg a fejem. Nem tudom miért, de nem vonz a dolog. - Épp elég volt, magyarázni az elmúlt években mindenkinek, hogy mit hogy... - gondolok itt a korrepetálásokra, amikből idén még egyet sem vállaltam, és nem is fogok. Nincs rá időm. Se energiám. Szóval elmarad. Pedig abban lehet valami, hogy nem csinálom rosszul, de élvezni nem élvezem, csak a zsebpénzem kiegészítése miatt mentem bele korábban.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. május 20. 07:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. május 21. 20:24 | Link

Márk

- Hú, nem is tudom, nem terveztem hétvégére semmi különöset - egy kicsit meglepett a váratlan kérdés, de amikor kiderült az, hogy Márk miért is kérdi ezt, akkor nagyon megörültem. Felcsillantak a szemeim, hisz már régóta vágytam arra, hogy láthassak egy mozifilmet, csak eddig ez soha nem jött össze, mert vagy nem volt rá lehetőség, vagy nem volt hozzá társaság, vagy a kettő egyszerre. Most viszont, hogy átalakították a levitát, és nyílt egy ilyen helyiség, nagyon jó ötletnek tűnt az, hogy ki is próbáljuk.  - Benne vagyok, jujj ez nagyon jó, már alig várom - mondtam lelkesen, és a mosolyom is kiszélesedett. Szívem szerint el is dobtam volna a talárt, meg a pálcát, hogy azonnal induljunk, de tudtam azt, hogy azért vannak kötelességeink, és a szórakozás végett nem hanyagolhatjuk el a feladatainkat. Ennek ellenére tényleg nagyon izgatott lettem, és ezt nem is nagyon tudtam leplezni a fiú előtt. Ráadásul úgy tűnt, hogy megenyhült az irányomban, mert a következő pillanatban már a fülembe sugdosott, méghozzá ez olyan bók volt, ami nagyon is hízelgett a lelkemnek. A zavart mosolyon kívül azonban hirtelen nem is tudtam mást reagálni a szavaira. Inkább csak még közelebb bújtam hozzá a séta közben, s úgy lépegettünk tovább. - Róla nem hallottam, de kezdetnek elég lesz Indie - mosolyogtam rá, s közben eszembe jutott, hogy milyen klassz is lenne, ha a mozizáshoz majd készítenénk pattogatott kukoricát is, és szereznénk be chipset meg üdítőt. Gondolataimból az extrém sportok kapcsán alkotott véleménye rángatott vissza, érdeklődve meghallgattam, bár sajnos nem tudtam érdemben hozzászólni, ugyanis utóbbiról még csak nem is hallottam.  - Jobb, ha a gördeszkánál maradsz, abban már egész jó vagy - paskoltam meg menet közben a vállát mosolyogva, majd ismét komolyabb témához evickéltünk, s tényleg úgy tűnt, hogy Márk még nem igazán tudja, mivel is szeretne a jövőben foglalkozni.
- Ezt csalódottan hallom, így akkor kénytelen leszek más tanár után nézni a repülés kapcsán - sóhajtottam lebiggyesztett ajkakkal, majd a sarokhoz érve ismét bekanyarodtunk, s tovább indultunk, hogy ellenőrizzük a kastély többi részét is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint