30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. március 12. 11:50 | Link

Hősünk maga a megtestesült szerencsétlenség. Nem elég, hogy a nagy rohanásban sikerül beleütköznie a lányokba, de még el is esik és táskája tartalma sikeresen a folyosó padlóján végzi. Jó, hogy nem volt benne semmi törékeny. Az viszont már kevésbé az, hogy úgy egyébként tele van különféle kísérleti állapotban lévő varázstárgyakkal, amiket nem igazán kellene hordoznia egyik helyről a másikra. Na nem, mintha nem lehetne, ha arról van szó, mert hát egy üres teremben csak nem tárolhatóak, hogy mindenki kénye-kedve szerint hozzáférjen bármelyikhez, csak hát tessék ránézni, kérem. Nem pont neki kellene ezeket hurcolni egyik helyről a másikra. Igyekszik bocsánatot kérni, és valahogy visszajuttatni táskája mélyére az onnan kihullott kisebb-nagyobb tárgyak garmadáját közben, még mielőtt bármi gond adódna. Örülhetne is igazából, hogy a lányok is segítenének neki nagyon készségesen, ehelyett viszont mégis kétségbeesett arcot vág, amint lehajolnak, hogy ezt-azt felvegyenek a padlóról és visszaszolgáltassanak neki. Hogy miért is?  Az kérem, nagyon gyorsan kiderül, miért. Először Anna érezheti tisztán, majd Annamária is, ahogy valami éppen beszippantani szeretné. És még ha csak szeretné, de be is szippantja pillanatokon belül. A folyosó hirtelen távoli látvány lesz közepén szétszórt tudósunkkal. Nehéz eldönteni, hogy az ember sírjon-e vagy nevessen kétségbeesett kapkodásán, meg azon, hogy milyen arcot is vág éppen. Olyan döbbenten pislog a két lányra, mintha szellemet látna, és már megint nem hallani, mit is motyog pontosan, ám amint összekotorta táskája tartalmát, az addigi tempójánál is sebesebbre kapcsolva inal el. Na de vissza a lányokhoz, akik viszont itt maradtak, és már messze nem a folyosó padlóján ácsorognak, na meg a dimenzióik is mintha megcsappantak volna. A magasság, szélesség rendben volna, de a mélység, az a harmadik dimenzió icuripicurit furcsán néz ki, arról nem is beszélve, hogy minden mintha ezer rétegből állna. És akkor még ott van festékszag is. Nem erős ez, kérem, amitől még nagyon felhőkbe tudna repülni az ember, hanem olyasféle, ami már rég megszáradt, de érezni azért, hogy festék. Úgy tűnik, a két lány sikeresen portrévá avanzsált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 15. 21:26 | Link

na_ebből_mi_lesz_Saint-Venant_:D

e.

Hát_ez_fantasztikus! Hüledezve, kimeredt szemekkel olvasom végig azt a bizonyos interjút Arnolddal. A nap első felét vele töltöttem, csokoládé-raktáraimat szépen megküldve így, de nem is baj, már épp kezdett hiányozni. Mármint az édesség. A szobámba visszaérve a hatalmas vigyor hamarosan ráfagyott az arcomra, amikor Margaréta ott hadonászott előttem az újsággal, amit épp az imént olvasott el és idézem "Hát nem borzasztó? Milyen emberek élnek manapság.." Követelte, hogy azonnal olvassam el, de mivel nem volt hajlandó lecsillapodni, ezért inkább lecsattogtam a harsogó portrék folyosója elé, ahol még pont hallom a saját hangomat az utcai kofa vitatkozása mellett. Alulról számított harmadik lépcsőfokra letelepszek és idegesen kezdem átfutni az összes megjelent cikket, mert arról persze nem tájékoztatott, hogy mégis hol keressem a szóban forgó, gyomrot felkavaró híradást. Nem kellett sokat ezzel foglalatoskodnom, hamar kiszúrtam azt a bizonyos kis szösszenetet, amit vagy háromszor olvastam végig, elkerekedett szemekkel, haragosan és dühösen. Nagy lendülettel álltam fel az eddigi ülőhelyemről és vágtam hozzá a szemközti falnak az újságot, ami kisebb nyikkanó hangot kiadva végül szomorúan leesett a padlóra. Mivel egy portrét is eltaláltam vele, így az nekiállt sopánkodni és egy csokor répával próbált megfenyegetni. Cifrán megkértem, hogy ha egy mód van rá, akkor ne most adjon kisebb felvilágosító órát az illem- és erkölcstanról, nem szorulok rá, csupán a vérnyomásom ugrott az egekbe, nem dühkitörésem van. Pánikra semmi ok! Elvégre nem Mihael I'm_a_dick Saint-Venant testvéréről van szó, ááááh, ugyan már! Miért nem lehetett valami ártatlan személybe szerelmes, mit tudom én, akár Catherine Rawenbe vagy még akár Margaréta szobatársamba, miért kellett pont annak  a franciának a testvérébe?..
 Tajtékozva kapok hátra a nadrágom hátsó zsebében lapuló dohányos pakkhoz, ami egy ezüst cigaretta-tartót tartót takar, benne kézileg töltött nikotinbombákkal. Még Mersével voltam együtt, amikor eltanultam tőle a csavart cigaretta elkészítésének műveletét, azóta pedig, ha nagyon muszáj, olykor bizony el-elpöppentek egy szálat. Na, ez most pontosan az a helyzet volt.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2015. március 15. 23:24
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 2046
Írta: 2015. március 17. 22:38 | Link

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Úgy tűnt, a másik leányzó is besegített a pakolásba, bár tény és való, hogy inkább azzal volt elfoglalva, hogy elkapja azt a fránya üveggolyót. Minek tervezik egyáltalán ilyen gömbölyűre? Lehetne mondjuk négyzet alakú, vagy valamilyen sokszög, hogy ha elgurul, ne kelljen annyit rohangálni utána. De hát mégis ki ő, hogy megmondja, hogyan alakítsák ki a dolgokat azok a feltalálók azokban a bizonyos ismeretlen szobákban...
 Annyira elfoglalta az üldözés, hogy nem is vette észre az ismeretlen srác rémült arcát. Csak akkor nézett fel, mikor vissza akarta nyújtani a végre nyakon csípett golyót. Egészen fura érzés volt hirtelen felállni a "borzasztóan hosszú" görnyedés után. Mintha húznák el a helyszínről. Talán öregszik már, és nem bírja annyira a dereka. Ki tudja, a mai világban. Amúgy is, éppen akart egy megjegyzést tenni szegény fiú szelességére, miszerint a mai fiatalok...
 Na jó, ennek nem itt és most van az ideje. Itt és most egy nagyon különleges esetnek van az ideje. Egy olyan esetnek, ami nem fordul elő minden diákkal. Csak vele. Meg ezzel a lánnyal itt mellette, akinek oly' szerencsétlenül nekiütközött.
 Egyik pillanatban még itt, szépen, megszokottan, 4D-s valójában, aztán meg már ott. Egy másik helyen 2D-ben és sokkal apróbban. Na de emlékszik a kedves olvasó arra a festményre, akinek nemrég még Anna jól nekiszédült? Na kérem szépen a kedves festménylakó ezúttal testközelből kiálthatta az eridonos fülébe, miszerint ezek a mai fiatalok még a lakóhelyét sem tartják tiszteletben.
 Igen bizony, észre sem lehetett venni, olyan gyorsan történt, hogy egyik pillanatról a másikra - remélhetőleg - ideiglenesen beköltözött a kedves bácsihoz.
 Oldalra nézett, hogy megbizonyosodjon, hogy nem csak egyedül került ebbe a kilátástalan helyzetbe, de szerencsére a másik, ismeretlen lány is ott állt mellette, megfestett valójában. A fiú azonban hogy segített volna nekik, szélnek eredt, ha szabad ilyet mondani. Na ezek után Anna nem lógott ki a festmények közül. Olyan hangosan kiáltott utána, akárcsak az évek óta itt porosodó portrék szoktak, majd kissé félénken rabtársa felé fordult egy "most aztán mi lesz" nézéssel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. március 18. 22:23 | Link

Szombat Anna meg a Mesélő

A srác elég ostobán meg ijedten néz vissza rá, ahogy nyújtja át a fecnijeit. Meg is tudja érteni; ha ő is olyan rakás szerencsétlenség lenne, persze nyilvánosan, hát ő is így nézne. Na, nem mintha a navinés lány olyan ügyes lenne, de a srác, az kérlek, már profi.

Ó, hogy nem azért nézett olyan rémülten, mert elesett a saját cipőfűzőjében, ami ugye szimplán lehetetlen, hanem ezért. Hogy mi is ez az ez, azt egyelőre nem akarja pontosan felfogni a kis navinésünk. Nem, inkább koncentrál a srácra, aki várjál, időközben elszaladt, mert ha ő most ráébreszti magát a helyzetre, a valós és nagyon lehetetlen helyzetre, akkor vagy káromkodva fog össze-vissza rohangálni, vagy egyszerűen bepánikol, és sírva fakad a sarokban. Hát szükségünk van-e nekünk arra? Ugye, hogy nincs.

Mert ő most egy festményben áll. Volt valami akármi, ami megismertette őt a porszívózás ellenkező oldalával, de mire megijedt volna, itt találta magát egy festményben, egy festményként, és most nagyon igyekszik úgy tenni, mintha nem jutott volna eszébe egy bizonyos Mézga Aladáros epizód, ami nem segítene túl sokat a helyzeten.

Hát, ez egy érdekes egy dolog. Ő most festve van. Problémája volt eddig is a páncélokkal meg a kastéllyal meg a festményekkel is; hát akkor ez utóbbi innentől nem kizárt, hogy komplexus-méretű probléma lesz. Mert a festményeknek nem jó, ahogy így elnézi. Eleve, szemmagasságban nincs semmi, csak a másik falon két éneklő dáma, akik most éppen nem énekelnek, hanem a ő portréját vizslatják. A folyosóra le kell nézni, és nem szereti a szöget. Ott a festékszag, amit hamar meg fog szokni, de remélhetőleg nem kell sokáig belélegeznie. Várjál, légzés. Hát  azt most csinálja? Mert jelenleg lapos. És festve van, és biztos nem javították ki közben a szépséghibáit. És be van keretezve.

Ó, Istenem. Itt problémák vannak.

A mozgás az megy. Legalábbis mintha. Megköszörüli a torkát; hallja, beszéd is lesz itt.  Egyelőre olyan bizonytalanul, mintha vaksötét és ismeretlen szobában mozogna, közelebb megy a másik lányhoz, két nyökögés és három elvetélt próbálkozás után megkérdi, hogy

 - Ugye nem..?

majd inkább a festmény eredeti lakójához fordul, és olyan szerencsétlenül néz rá, mint a srác az előbb. Kész is a körforgás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. március 22. 15:52 | Link

Hősünk, azazhogy éppenséggel minden baj forrása meglepően sietősen tűnik el a folyosóról, amint sikerült összekapkodnia szanaszét gurult dolgait. Ki tudja, visszatér-e még? Sajnos még a hangját sem sikerült hallani, nemhogy a fejében fellelhető gondolatokat, pedig igyekezett mondani valamit még hirtelen távozását megelőzően. No de tegyük is félre kicsit inkább, és koncentráljuk a jelen helyzetre, ugyanis éppenséggel a lányoknak is nyoma veszett a folyosóról. Még szerencse, hogy a fizika törvényei szerint semmi nem vész el, legfeljebb csak átalakul. Ez történt itt is: valamelyik, még éppen tesztelés alatt álló és talán módosításra, javításra is váró csodamütyürnek hála portrévá alakult át Anna is, Annamária is. Egészen kicsit aggasztó lehet például a dimenzióik számának megfogyatkozása, vagy az itt töltendő időtartam ismeretlen volta. Őrizzék meg a pánikot, semmi ok a nyugalomra. Még a szemközti éneklő dámák is hangjukat vesztve a meglepettségtől némán merednek a lányokat beszippantó festményre, ahogy azt már Anna észrevette. Azonban nem csak ők maradtak szó nélkül az események hatására, egy-két pillanatra még a leghangosabb portréalakok is elhallgatnak, amint valamelyik szomszédjuk megsúgja, hogy szokatlan módon érkezett éppen két festménylakó. A keret lakója, a már említett kedves bácsi állát tenyerében megtámasztva felméri, kikkel is osztozik a vásznon. A zaj közben ismét a régi lesz a folyosón, mintha mi sem történt volna, bár a dámák szemközt éneklés helyett egyelőre még gyanakvó pillantások közepette sutyorognak.
- Szépen itt hagyták magukat. Általában még kevésbé jól nevelt festőpalánták is megvárják, mire megszárad az ember - jegyzi meg végül, megigazítja orrán vékony fémkeretes szemüvegét és visszatér az asztalán fellelhető rengeteg papír rendezgetéséhez. A dámák újra énekelni kezdenek, a bácsi meg felvonja a szemöldökét felpillantva, láthatóan zavarja valami az előadásban, de inkább a lányokhoz szól végül.
- Egész jó azért itt az élet, nem lehet panaszkodni. Mi szél hozta a hölgyeket? Úgy értem, mit tettek, hogy megörökítődtek? Bár gyanítom, hogy a művész kicsit elvétette a keretet, ugyanis mi nem ismerjük egymást még. Vagy ennyire hely szűkében lennének? - érdeklődik tovább meglehetősen barátságosan, miközben eltart magától egy lapot és szemüvege kerete fölött kipislogva méregeti azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 2046
Írta: 2015. április 1. 21:26 | Link

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Mikor nyugtázta, hogy rabtársa hasonlóképp érez, mint ő, egy kicsit megnyugodott. Ezek szerint mégsem nagy baj, ha egy kicsit ő is kétségbeesik ilyen helyzetekben. Amúgy is, egy varázslóiskolában ez normális hétköznapnak számít, nemdebár? Igaz ami igaz, még sosem fordult vele elő ilyesmi, de hasonló helyzet miatt járt már a Szaharában. Szóval no para. És milyen jó lenne má, ha azok a fránya képek végre elkezdenének csevegni! Mert egy ilyen helyen a csend olyan, mintha egy erdei mezőn elsütnének egy ágyút. Hát váratlan és természetellenes, mit ne mondjak.
 Szóval a lényeg, hogy halkabb volt minden, még egy kis ideig. Így talán még esélyük is lett volna egy csapatmegbeszélésre, és szökési terv elkészítésére, akár Sean Connery A sziklában, de persze nem voltak elég gyorsak ehhez. Még gyakorolni kell.
 Azonban az öreg festménylakó mögöttük előbb szólalt meg, minthogy Anna agyán keresztülfutott volna a fentebb leírt gondolatmenet. Olyan zavarba lett hirtelen, hogy nem is tudott megszólalni. Bambán és szerencsétlenül álldogált a bácsi felé fordulva, kissé közelebb araszolva Annamáriához.
 Mikor az öreg rájuk emelte tekintetét, kihúzta magát egy kicsit. Hiszen ő mégiscsak eridonos, nem hagyhatja, hogy egy idős festmény megfélemlítse!
 - Azt hiszem, rosszkor voltunk rossz helyen - válaszolt egy kissé még halkan, hisz nem is számított arra, hogy akárki meghallja és érti is, mint mond. De bámulatos módon, olyan tisztán értette a bácsit is, mintha közvetlenül mellette állna és a füléhez hajolva közölné a mondatokat. Egyébként is, feltűnt valakinek, hogy milyen jó akusztikája van ennek a festménynek? Bárki is készítette, értett a dolgához!
  Felbátorodva iménti felfedezésén egy pillanatra a mellette álló leányzóra nézett, majd elmosolyodott egy amolyan "nyugi, kézben tartom a dolgokat" plusz töltettel megfűszerezve (nem ismerős ez a történet valahonnan?), és elindult a bácsi asztala felé.
 - Sajnálom, hogy így betolakodtunk ide, de már itt sem vagyunk. Meg tudná mondani, hogy lehetne innen kijutni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zabos Annus
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. április 6. 11:20 | Link

Szombat Anna meg a Mesélő

A kislány sokkban van, és ha most összetalálkoztak volna egy morcos testnevelőtanár portréjával, vagy a részeg szerzetes harmadszorra is megkérte volna a kezét, nem állt volna jót magáért. Szerencséje - már ami maradt belőle - viszont összehozta ezzel a tündéri bácsival, aki kis aranyos, és kedves, és nyugodt, és a hatására a lányka is kezdi elfogadni a helyzetet. Mármint hát, ha ideiglenes marad. Meg gondosan ügyel arra is, hogy a helyi szlenget ne fogja fel, mert az ijesztő - de még mindig veszettül aranyos.

A másik lány beszél helyette is, ami mondjuk okos ötlet volt, úgyhogy neki csak annyi a dolga, hogy barátságosan visszamosolyogjon, és körülnézzen a festményben. Ami érdekes élmény, mit ne mondjon. Értékeljük a három dimenziót, amíg tart, jó dolog az.

 - Ne tessék haragudni, de milyen festmény ez? - végül mégis csak megszólal, mert persze, tovább kell menni, meg ki kell keveredni a helyzetből, meg ha találkozik a sráccal, rá kell küldeni Adam-et, hm, ez egész jó ötlet, ha vállalja, de ez a hely olyan kis megnyugtató, és őszintén, sok itt a könyv és jó pánikkezelési módszer az, ha olvasni kezd, és több lehetősége erre már nem lesz, hiszen csak festményen belül lehet itt olvasgatni, és... itt megáll, vesz két lélegzetet. Nyugodjál már le.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. július 16. 22:11 | Link

A két lány dimenzióiban megfogyatkozva egyelőre a festmény rabja lett meg egy öregúr ideiglenes társasága a vásznon, ki nem ódzkodik máris társalgásba elegyedni velük. Közelebbről megnézve az öltözéke sem a legújabb divat szerinti, nem csak a nyelvhasználata, viszont nem néz olyan gyanakodva a lányokra, mint például a szemközti dámák, akik meglehetősen látványosan méregetik még mindig őket félig-meddig legyezőik mögé bújva, néha pedig legyezőik mögé bújva még össze is súgnak mindennek tetejébe. A keret egyébként mintha valamiféle hangszigetelésnek lenne alávetve, egyrészt remek az akusztikája, másrészt tompább a kintről behallatszó zaj, mint ahogy azt a folyosón hallani kívülállóként. Igaz, még ezen körülmények között sem hallja a keret lakója, mit motyog először Anna, főként, hogy amúgy is éppen egy írást méregetett abban a pillanatban, amit az asztaláról emelt maga elé. Az említett irományt azonban hamarosan le is teszi a kezét, mert vagy dolgozik vagy társalog, mindent egyszerre nem lehet.
- Jómagam nem igazán járok sehová. Ennyi munka mellett igazán nincs időm a szomszédos képkereteket látogatni, ráadásul egyik-másikba olyan érzés átjutni, mintha valami kezdetleges zsupszkulcsot használnék, azokat pedig sosem bírta a gyomrom - sóhajt egyet homlokát ráncolva, majd feltolja a helyére orra hegyére csúszott szemüvegét.
- Karl Adam von Hexenberg, mágiaügyi miniszter. Azt hiszem, a képkeret alatt is ez áll, bár innen nehezen állapítható meg. Pardon, néhai miniszter. Az első világháború idején voltam hivatalban - válaszolja Annamária kérdésére. Az asztalról most egy pergament emel fel, és pillant bele, mert a munka mégsem állhat meg amiatt, hogy nincs egyedül a vásznon.
- Szemközt a társalkodónők portréja található, jobbra egy elődöm, aki nehezen viseli, hogy a feleségét nem festették mellé, így mostanság túl sűrűn önt fel a garatra, balra pedig egy udvari bolond. A rendszert nem értem, de állítólag őt egyébként is hely szűkében helyezték ide - ad készségesen további információkat a lányoknak, hogy tudják, mire is számítsanak, ha továbbindulnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 2046
Írta: 2015. július 20. 11:42 | Link

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Áhá! Maga a mágiaügyi miniszter! Micsoda szeren...csétlenség. Mármint persze, örült Anna is ennek, hisz nem minden nap cseveghet el az I. világháborúban szolgáló mágiaügyi miniszterrel, de... Na hát, ők csak diákok, mégis hogyan kéne ezek után beszélni vele? Biztos rengeteg festménye van az egész világon és biztos mindegyik egy nagyon megbecsült helyen áll. Olyan helyeken, amiket ők biztosan nem láthatnak, kivéve, ha valami világraszóló felfedezést tesznek, vagy megmentik a világot a pusztulástól és a többi. Amire, hát lássuk be, elég kicsiny esély van.
 Arcán megjelent egyfajta fintor, ami inkább arra vonatkozott, hogy nem nagyon tudta kezelni a helyzetet.
 Egy köszönetnyilvánító mosolyt küldött az öregúr felé, (aki a mágiaügyi miniszter!), és félrehúzta rabtársát, hogy négyszemközt megejtsék azt a csapatmegbeszélést és szökési tervet.
 - El kéne menni valami felelős szobájába, hogy értesítsük, mi történt, nem? Egy tanáréba vagy valakiébe, aki ki tud szedni minket innen.
 Ideges volt, nem tetszett neki ez az egész szituáció. Ettől a keretezéstől totál klausztrofóbiája lett, pedig bírja ő a lifteket is meg minden.
 - Én azt mondom, a legjobb lenne az igazgatóhoz menni, ő biztos tudja. Bár az is lehet, túl elfoglalt, úgyhogy lehet maradni kéne valami kis, mezei tanárnál, vagy valami. De elmehetünk az udvari bolondhoz is, mert lassan én is megbolondulok itt.
 Sűrűn vette a levegőt, és folyton nézelődött, miközben beszélt. Ha zaklatott, mindig sokat beszél, és rendszerint szerette valami vicces történettel elütni helyzetük komolyságát, de most még erre sem futotta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. július 21. 00:10 | Link

Szombat Anna, Mesélő

Hah! Mindjárt mágiaügyi minisztert kap beszélgetőtársként, ráadásul néhait is, ezzel majd dicsekedhet otthon. Persze meg van szeppenve - nem is nagyon tud egy halk Ó-n kívül mást mondani -, de azért nem semmi, na. Egy zavart mosollyal félrehúzódik a társával, aki viszont képes elvonatkoztatni attól, hogy egy néhai miniszerrel beszélgetnek éppen, és a helyzet nagyobb sokkot okozó részére koncentrál, nevezetesen arra, hogy beragadtak a képek világába. Ja, tényleg.

 - Öh.. jó.. de hogy mész itt át, eleve, meg.. én nem igazán ismerem erre a képeket, meg mi van, ha nem is vesz észre minket senki, mármint, ki törődik itt képekkel, nem.. - ez hangos gondolkodás, nem szánja lényegében válasznak. Mindegy is, mert neki gyakorlati érzéke nem sok van. - Meg eleve, hallják-e, ha kiabálunk. - gondolkozik el ő is a részleteken, és rögtön fel is akad rajtuk.

 - Ami a lényeg, hogy ne a bolond felé menjünk. - szögezi le azt az egy dolgot, amiben biztos, pedig átfut az is az agyán, hogy így cserébe egy valószínűleg részeges férfi portréját választja, ami.. hát, nem egy csábító alternatíva, valljuk be. A bolondtól viszont jobban fél. Az udvari bolond olyan rosszul hangzik, pedig azok többnyire nagyon okos emberek.

Hogy nem túl hasznos a probléma megoldásában? Nem hát, elvégre róla van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2015. július 22. 17:29 | Link

A néhai mágiaügyi miniszter készségesen válaszol az őt érintő kérdésekre, még néhány, szerinte létfontosságú információt is megoszt a szomszédos képekről, majd ismét belemerül tetemes mennyiségű olvasmányába. Talán, ha hallaná, miről is beszélnek a lányok, tudna még mondani ezt-azt, ami hasznukra válna esetleg, de még csak nem is hallgatózik, hiszen az nem illendő. Kitartóan forgatja az előtte heverő papírokat, időnként fel is jegyez valamit tollát tintába mártva, mindössze az nem kerüli el a figyelmét, hogy eldöntik, hogy a bolond irányába akkor nem.
- Pedig igazán jó szándékú a bolond. Már bocsánat, hogy beleszólok, csak véletlenül meghallottam. Tudják, nagyon jó itt az akusztika, remekül sikerült vászonra vinni az irodámat - kotnyeleskedik kicsit az öregúr váratlanul felpillantva, és ismét le is teszi a papírjait, sőt, felkel az asztalától.
- Viszont az elődöm talán inkább hasznukra lehet, ha már őt választották. Egy időben azzal próbált bosszantani, hogy neki több portréja is van az épületben, talán sikerül hazatalálniuk a hölgyeknek a saját vásznukra - kedélyesen mosolyog szavai mellé, és asztalától felkelve már terelgeti is a lányokat a keret irányába, hiszen a saját vásznát csak ismeri, tudja, merre kell indulni. Kissé mintha zavarná is, hogy nem igazán tudna segíteni, de majd a szomszéd, ő többet tud, nagyobb hasznukra lesz, ő meg nyugodtan dolgozhat tovább.  
- Isten velük, hölgyek. Sok szerencsét - kívánja épp mielőtt még beszippantaná őket a vászon és a keret közötti vékony rés és olyan élményben lehet részük, akárha feje tetejére állt volna a világ. Egy kis szédülés esedékes, de nem szükségszerű mellékhatás, akárcsak a gyomortartalom felkavarodása, viszont a csuklások által félbeszakított furcsa dünnyögés már kevésbé lehet a rövidke út eredménye. A hang forrását egész hamar felfedezhetik. Magas, kopaszodó úriember szépen pödört bajusszal, nyakkendője félrecsúszott, inge könyékig feltűrve, mellénye rosszul gombolva, és nem csak a dünnyögés, de tekintete és a kezében árválkodó pohár is arról árulkodik, hogy bizony szépen megitta a mai adagot is. Vagy annál is többet.
- Júlia? Hikk... maguk nem Júlia. Egyik se... hikk... kihez van szerencsém? - kérdezi csalódottan, majd megemeli a poharát, kiissza a maradékot, aztán unottan kezdi lóbálni a karját, miközben ismét a lányokra néz.
- Nem hoznának nekem a hölgyek még egy kis bort, hikk, tudják, a szerzetestől... Még nem a legfinomabb a muskotály, hikk, de már... hozzanak maguknak is - kissé nehezen érteni, mit is mond, nem csak azért, mert folyamatosan csuklik, de össze is folynak kissé a végére a szavai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 23. 12:55 | Link

Balázs

Mióta visszaértünk a nyaralásból, folyamatosan eltévedek a kastélyban. Eddig egyedül a konyhát sikerült úgy megtalálnom, hogy azt is kerestem. Bár a konyhában történtek miatt még mindig fáj egy kicsit a fejem... Átlépek egy magasabb küszöböt. Annyira jó lenne, ha tudnám hol vagyok! Anyám küldött ma egy baglyot, amiben közölte, hogy reméli, kiismerem már magam itt. Szerinte nem levitáshoz méltó, hogy ennyire nem tudok tájékozódni. Nem mintha tudná, milyenek a levitások, ő egy spanyol mágusiskolába járt. De természetesen ő volt a legokosabb, a legszebb, a legnépszerűbb et cetera. Talán ezért is nem tudják a munkatársai, hogy van egy lánya. Jobbra fordulok. Hirtelen egy vita hangjait hallom. Egy rikácsoló, fülsértő hang és egy halk, kissé magas.Egyik sem tartozhat diákhoz. Végül beleszól egy mély is.  Vajon kik lehetnek? Lehet, hogy nem kéne belefolynom, de győz a kíváncsiságom. Gyorsabban lépkedek a hangok felé. Pár másodperccel később egy üres folyosón találom magam, de a hangok mintha mellettem lennének. Megőrültem volna? Körbenézek. Senki sehol. Felpillantok, és csak akkor veszem észre a festményeket. Tele van velük a folyosó. Megpillantom a veszekedőket is. Egy idős, méltóságteljes hölgy,egy fiatalabb kalapos lány és egy középkorú, bajszos férfi. Amikor észreveszik, hogy őket figyelem, elhallgatnak. Erre már a többi portré is felém pislog. Úgy néz ki, a vita túl érdekes volt ahhoz, hogy ilyen hirtelen vége szakadjon. Majd a bajszos megvonja a vállát, és újra beszélgetni kezd mindenki. Viszont a kalapos és az idős hölgy még mindig merednek rám. Becsukom a szemem, mert már zavar a zaj.  Ennél a csend is jobb volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. július 24. 12:50 | Link

Lolita

Imádtam Madagaszkárt, de mégis, olyan jó itthon lenni. A saját ágyamban aludni, a saját tusfürdőmet használni, és nem lopni abból, ami éppen ott maradt. Jó érzés, hogy nem minden ruha rohad le az emberről már csak attól is, hogy a melegre gondol. Meg amúgy is, szeretek itt lenni. Persze vannak területek, amik így most nagyobb akadályokkal rendelkeznek, de vagyok olyan kreatív, hogy ezt a pár apróságot is át tudjam hidalni.
- Hello.
Egy ideig csak nézem, ahogy a lányka próbál tájékozódni, nem ő az egyetlen, aki hirtelen azt se tudja, hogy mit is kezdjen ezzel az állapottal most, sőt, ami azt illeti, a legtöbb elsős megzavarodva, sokszor kétségbeesett arccal nézi, hogy mikor fordulhatott rossz irányba, vagy, hogy biztos az a tanár jön – e akivel neki most órája lesz. Bevallom, hogy gonosz dolog, de ilyenkor jót mosolygok. Mondjuk én is voltam ilyen, ráadásul nem csak elsősként, de néhány hónapja is, amikor még minden új volt. Most is elnyomok egy mosolyt, amíg a lány felé sétálok.
- Elég hangosak, megzavarják az embert.
Zsebre tett kézzel állok meg mellette, és nézek fel én is, bár anélkül is el tudom képzelni a jelenetet, hogy látnám. Mégis, valamiért magához vonzza a tekintetemet az, amit csinálnak.
- Na és merre tartasz?
Fordulok érdeklődve a lány felé, mikor már elég ideig hallgattam ezeket a festett veszekedőket. Hátha tudok segíteni neki, elvégre én már egész jól kiismerem magam itt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 29. 14:53 | Link

Balázs

Megpördülök, amikor normális, emberi hangot hallok magam mellett. Egy pillanatra megijedek, majd megnyugodva veszem észre, hogy megint Balázzsal találkoztam össze. Más talán hangosan nevetne a tájékozódási képességeimen, de belőle ezt nem nézem ki. Ez a szerencsém.
- Szia - köszönök vissza neki - Az eredeti célom a bagolyház volt, mert anyámnak kellene írnom,hogy még élek, ne agg... - elnyelem a mondat végét. Ne aggódjon? Anyám és az aggódás még köszönőviszonyban sincsenek - De most már úgy vagyok vele, ha egyszer eltévedtem, derítsük ki, hol vagyok. Különben igen, magukra vonják a figyelmet. Nem gondoltam volna, hogy van olyan folyosó, amelyik ennyire tele van képekkel. Azt hittem, csak egy-egy pletykás festménnyel találkozok majd... de ez több, mint egy-egy pletykás festmény - a fejemmel intek a szinte végtelennek látszó folyosó felé. Azt csodálom, hogy hallom, amit Balázs mond. Majd észreveszem, ahogy az egyik dáma átsétál egy másik képbe.
- Ők... csak így mászkálnak? - kérdezem, hangomban teljes döbbenettel. Oké, beszélnek, kicsit mozognak, de át tudnak menni egyik képből a másikba? Mit tudhatnak még csinálni? Az egyik festményen lévő öregúr hangosan felkacag, és kacsint. Vajon az én meglepődésemen nevet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. július 30. 14:08 | Link

Lolita

- Nincs abban semmi, ha egy anya aggódik.
Jegyzem meg neki vigyorogva. Elvégre kiskorúak vagyunk, természetes, hogy az anyák aggódnak miattunk. Furcsa is lenne, ha nem így lenne. Az is természetes, hogy mi, mint jó gyerekek, igyekszünk tartani a kapcsolatot velük. Nem értem, hogy a legtöbben miért jönnek ettől zavarba.
- Az én anyum kétnaponta ír nekem, és ha elfelejtek válaszolni, akkor egy ideig naponta, mert minden levelet követő napon megkapom a levelet, amiben tájékoztat, hogy küldött egy levelet, amire válaszolnom kell. Az iskolatársaim azt hiszik, hogy menő vagyok, mert mindennap kapok levelet, szóval ne áruld el a titkom.
Kacsintok rá vigyorogva. Bizony, az én anyám ilyen. Szereti a drámát, és szereti, ha ő az, aki szenvedhet kicsit. Nem is bánom, amíg nem esik túlzásba. Mert, hogy tud olyat is, nem is kis mennyiségben.
- Vannak pletykások, veszekedősek, olyanok, akik részegen el akarnak venni feleségül, olyanok, akik fenyegetnek, olyanok, akik beszólnak és kritizálnak és olyanok, akikben mindez egyesül. Azok a legrosszabbak. Sose tudod, hogy mit kaphatsz tőlük. A fecsegő dámák folyosóján van egy nőszemély, aki olyan rosszindulatúan szidja a családod és téged is, hogy kedved lenne felgyújtani.
Érzem, ahogy a szám önkéntelen fintorba úszik. Amióta itt vagyok, csak savazni tud az a banya, és szívesen ellátnám a baját.
- Nem éri meg, mert csak rikácsol, a tanárok meg védőbűbájjal látták el, hogy ne lehessen kinyírni.
Pedig én is annyira, de annyira szeretném megragadni a vászontorkát, és addig fojtogatni, amíg csak bírja. De sajnos, az ilyen örömök itt nem lehetségesek. Pedig imádnám.
- Igen. Bárhol felbukkanhatnak, ahol van keret. Vannak helyek, ahol persze pont emiatt nincsenek. Ilyen a pszichológusi rendelő, a mosdók. Azért nem biztos, hogy miközben ülsz a wc-n, egyikükkel, vagy akár az egész hordával beszélgetni akarsz. Muglik közül jöttél?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 2046
Írta: 2015. augusztus 2. 21:44 | Link

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Tény, hogy nem mindig sikerültek a szökési tervei, mint ahogyan a fejében lezajlottak, de lelkesedését és tettvágyát a másik leányzó kételyei sem tudták letörni. Egyrészt mert részint nyugodtabb a környezet, mint a folyosón, hála a némileg hangszigetelt festménynek, másrészt nem is olyan ijesztő ezzel a miniszterrel beszélni. Kedélyes öregember, ha minden kép ilyen, nem is kell aggódniuk, nem igaz?
 - Ha ezen a folyosón maradunk, tuti nem hall meg minket senki. Itt még a saját gondolatait sem hallja az ember - szögezte le az ellenvetésre. - És amúgy is, nem lenne izgalmas képről képre járni? Mondd, hány diák csinált már ilyet.
 Széles mosoly jelent meg az arcán a gondolatra, majd egy kissé kedvtelen fintorba torzult, mikor visszautasítást kapott a bolond festménye felé tett célzására. Válaszolt is volna rá, de a vén miniszter már kézbe is vette a dolgokat. Éppen búcsúzni akart tőle, meg megköszönni a segítséget, de torkán akadt a szó... na meg az aznapi reggelije is. Nem igen használt még zsupszkulcsot, csak egy-két alkalommal, de pont ilyen szédítő volt.
 Beletelt egy-két percbe, mire rendesen magához tért, és fel tudta mérni, milyen alak is ez a bizonyos előd. Iszákos. Ezt azonnal leszűrte. Nem is nagyon szerette a fajtáját, volt már dolga ilyenekkel, és egyik sem tartozott a legszívderítőbb emlékei közé
 - Na persze, még több bor, mi? Ha egy korttyal is többet iszik, az életben nem szedünk ki tőle semmilyen infót - fordult bajtársához. Nem nagyon foglalkozott azzal, hogy meghallhatja, hisz a lakónak már valószínűleg rég bedugult a füle a sok Júliáról szőtt gondolataival.
 - Ez legyen inkább a tiéd - fonta karba a kezét, és tüntetőleg inkább felmérte a férfi köré festett környezetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 3. 10:01 | Link

Balázs

Felnevetek.
- Kedves anyukád lehet -felelem őszintén. Én örülnék, de nagyon egy ilyen anyának. - Az én anyám kéthetente ír, hogy élek-e még és nem hoztam-e szégyent valakire - továbbra is vigyorgok, mert tényleg vicces, hogy a legutóbbi levelében is ez volt.
- Félig. A nevelőapám mugli, és nála éltem tíz éves koromig, Madridban. Utána az anyámhoz kerültem, aki viszont boszorkány, de muglik között él és dolgozik. Szóval a házunk tökéletesen varázstalan, mert anyu nem akarja elriasztani a munkatársait. - érdekes lenne, ha a pszichológusi rendelőben is lennének képek. Szerencsétlen diákot még frusztráltabbá tennék. - Akkkor remélem, arra a folyosóra nem tévedek be. Bőven elég ennyi élő képpel találkozni, nem hiszem, hogy túl jól kijönnénk a fecsegő dámákkal. De amúgy veszélytelenek? Úgy értem, nem tudnak kinyúlni a képből és hozzád érni vagy valami? Bocsi, lehet, hogy túl sok volt a mugli horrorfilm - jövök egy pillanatra zavarba. Mert remélem, hogy csak túlreagálom ezt a mozgó képes dolgot.
- És olyan képével is tudsz beszélgetni, aki már rég meghalt? - kérdezősködök tovább. Mögöttem egy portré gúnyosan felhorkant, mire összereztenek. Megfordulok, és a szemébe nézek a... a festménynek. Ugyanaz, aki nemrég kacsintott. Vajon ő azon szórakozik, hogy ilyen kommentárokat fűz az emberek beszélgetéseihez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. augusztus 4. 07:59 | Link

Szombat Anna meg a Mesélő

 - Ó, hát, öhm.. - de a köszönjük szépenig már nem jut el, mert átlép egy másik festménybe. Olyan érzés, mint mikor óriáskerekezett. Röviden összefoglalva nem kellemes, hosszabban kifejtve mondjuk volt ár rosszabbul is. Kis sóhajtozás, sok pislogás, kis nyökögés, és túl is van az élményen. Kezd hozzászokni a kastély mindenféle gyomorszorító dolgaihoz.

 - Szép napot. - köszön illedelmesen, mert az első benyomás az ugye legyen jó, és addig is felméri a terepet. Az italos ember nem mindig kellemes társaság, és emiatt se kelett volna ezt a festményt választaniuk, de ez az úriember a szórakoztató fajta részeg. A lányka igazi korának megfelelő prüszkölő nevetést mutat be, amit persze igyekszik köhögésnek álcázni, de mivel róla van szó, ez veszett fejsze nyele.

 - Hát hoznánk mi.. - kezd bele a válaszba, de közben csúnyán prüszkl, vices az úriember, na. - .. de merre is van innen a szerzetes? - teszi fel a kérdést hangosan és jól artikulálva, mert a falunapokon megszokta már az ittasabb társaságot, illetve azok nehezebb felfogóképességét. Meg hátha esetleg megmondja az emberünk, milyen képek vannak a közelben.

 - És mennyit hozzunk? - teszi hozzá most már nem is próbálva palástolni a nagy jókedvét. Amennyire ő tapasztalta, ez a fajta részegecske ember az a beszédes típus, akinek mindegy, hogy mit kérdezel, mesélni kezd. De még hogy. És még miket. Szórakoztató, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 18. 20:10 | Link

Ethan
#foreveryoung #girlsjustwannahavefun #csingiling


Az egyetlen dolog, amit mostanában nagyon biztosan tud, hogy nem elégedett az életével. De még mennyire, hogy nem, semmivel. Furcsán érzi magát az iskolában, a testvéreivel, a kapcsolatában, a saját bőrében. Úgy érzi nem tart sehova, holott mindig is elérte, amit akart. De amikor nem tudja, mit akar, akkor kezdődnek a problémák.
Szóval mostanában próbálja elterelni a figyelmét, valami mást csinálni, tulajdonképpen nem válogatós pótcselekvések terén. Most éppen azt az időszakot próbálja újraélni, amelyiket a legjobban szerette életében. Amikor idekerült, gondtalanul, új lappal indult, kötöttségek és plusz felelősség nélkül. És minden olyan habkönnyű volt.
Szóval úgy döntött, előveszi a tiniőrültségeit. Túlságosan felnőtt, ez is ijesztő számára, márpedig ő soha nem is akart. Ideje ismét Csingilinggé változnia, a kis tündérré, aki mókát és szórakozást hoz mások életébe. De azért ügyel arra, hogy a saját hírnevén semmi csorba ne essen. A nagyon rég nem használt, vállig érő, csillogó fekete parókáját veszi fel. Erős sminkkel változtatja el arcát, hogy ne legyen olyan könnyen felismerhető. Na jó, aki jól ismeri és sokat látta, azt nem tudja úgysem átverni, még a bolyhos, kapucnis pulcsijában sem.
Némileg szürreális látványt nyújt, ahogy a Harsogó portrék folyosójának témájává válik. Ha a kinézete nem lenne elég, éppen egy rózsaszín kecskét próbálna húzni maga után. A csillámmal alaposan teleszórt állatnak azonban más tervei vannak, Sára pedig a kecses mozdulatok helyett inkább nekirugaszkodik, testsúlyát is próbálja bevetni, hogy úgy ráncigálja szegény kecskét.
- Gyere... gyere már! - kéri tőle egyre kétségbeesettebben, újra és újra, lassan pedig düh bukkan fel hangjában. Kilátástalan helyzetében még cicceg is az állatnak, hátha úgy kevésbé akarja makacsul lerágni az egyik függönyt. Még hasznos tulajdonsága is lesz ez az állatnak, ha végre eljuttatja a helyére, Lasch irodájába. Biztos benne, hogy a drága tanár úr imádni fogja új kedvencét. Főleg, ha ilyen falánk és a dolgozatok közelébe engedi. Javítás megoldva!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 18. 20:50 | Link

Sára

Muszáj elmenekülnie az elől a rémálom elől, amit Mihaelnek és gyereknevelésnek neveznek egyetlen mondaton belül. Egyszerűen a szituáció, amibe Barbi kényszerítette őket, szürreális és nonszensz. A legrosszabb pedig, hogy azt is ellenőrzi a varázslat a "babán" (még mindig viszolyogva gondol arra a valamire, ami csak úgy tesz, mintha egy baba lenne), hogy megfelelően sok időt tölt együtt vele a két szülő. Így a délelőttöt azzal töltötte, hogy az unokatestvére társaságában ült egy szobában, miközben legfeljebb félszavakkal kommunikáltak. Arról természetesen szó sem lehetett, hogy puszta kézzel pelenkázzon, megoldotta varázslattal a pelenkatisztítást, ami valljuk be, jóval kényelmesebb és praktikusabb kezelése a helyzetnek, mint az, hogy nekiállnak szerencsétlenkedni. Lévén, mindketten meglehetősen tapasztalatlanok ezen a területen.
Hogy Barbi reményei beigazolódtak-e? Megismerte jobban egymást a két fiú? Ennél is jobban, mint eddig ismerték? Nem. Kibékültek-e? Majd talán a korai negyvenes éveikben, családdal és egy majdnem fél emberöltővel a hátuk mögött, talán, képesek lesznek leülni egy asztalhoz kávézni vagy teázni anélkül, hogy Mihael nekiessen. Ismétlem: talán.
Mindezt egybevetve nem meglepő, hogy igen fáradtan fordul rá a harsogó portrék folyosójára, amikor is szembetalálkozik egy tucat parókával kidíszített, felöltöztetett lovagi páncéllal és egy félmeztelen Keith-szel, aki a falra mázolja legújabb mesterművét egy makacs, rózsaszín kecskét vonszoló feltűnően kimázolt, ciccegő lánnyal. Majdnem. Egy pillanatra lehunyja a szemét.
Valószínűleg nagyon fáradt, de hallucinációk még sosem kísérték ezt az állapotot. Az orrnyergére fog a mutató és hüvelykujjával, megmasszírozza, sóhajt egyet. Aztán kinyitja a szemét, de a látvány nem változik. Ilyen nincs, illetve, végül is, arra már rájött, hogy ez az iskola pár fokkal kevésbé visszafogott vagy diszkrét, mint a Beauxbatons volt. Elindul az abszurd duó felé.
- Kérlek, mondd, hogy csak véletlen találtad.
Ez az első reakció, ami úgy eszébe jut, de ez még mindig egy jobb verzió, minthogy a lány ezt a kecskét ellopta valahonnan, aztán fogta és varázslattal kifestette rózsaszínre, hogy aztán elvigye valahová. Egyébiránt egyelőre a meglepettségtől inkább olyan kissé színtelen a hangja, mintsemhogy agresszív, számonkérő vagy más módon éles legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 18. 21:02 | Link

Ethan
#rózsaszínkecske #elszabadulok #csingiling


Pedig jó kis terve volt. Kihasználja a pangós időszakot, amikor mindenki órán van, elvezeti a kecskét, beviszi, hagy még pár meglepetést Lasch irodájában. Megcsodálja művét, megveregeti a saját vállát, elégedetten vigyorog egész nap. Már a gondolattól is fel van villanyozva. Annyira akarja ezt az elégedett, mámorító érzést, hogy már szinte fáj neki, szóval még nagyobb beleéléssel rángatja a pórázt, ami mellesleg eredetileg kutyáknak készült. Nem kecskéknek. Talán itt van a baj.
- Óóó, szia! - pillant fel, amikor hangot hall és ösztönösen bekapcsol az agyában egy kis védelmi rendszer. Ennek hatására olyan ártatlan képpel pillant fel Ethanre, olyan ártatlanul vigyorog rá, mintha tényleg nem lenne, csupán csak pár agysejtje és azokat is legalább olyan hasznos dolgokra használná, mint a megfelelő körömlakk színének kiválasztása. Tökéletesen tudja játszani a hülye naivát, ha arról van szó.
- Ja, hogy ez? - egy könnyed kézmozdulattal mutat végig az állaton, mosolyogva. - Ajándékba lesz.
Amint ezt közölte, úgy érzi, meg van oldva a probléma. Némi méreggel tekintetében nézegeti az állatot, de lassan meglágyul a szíve. Hiszen ő egy nagyon jó ötlet, hasznos is pajtás. Tulajdonképpen még szimpatikus is neki a makacssága, elégedett sóhajjal, büszke tekintettel pillant végig. Lélekben gyermekévé fogadná, ha nem hangzana ez igazán bizarrul. Még a helyzetnél is bizarrabbul.
- Nincs kedved segíteni? Nem olyan könnyű szállítani, én majd húzom, te meg megtolhatnád hátulról - kérlelő pillogás és ártatlan mosoly jár a mondathoz, és még meg is simogatja a rózsaszín, csillogó állat fejét. Tapasztalatból tudja, hogy ilyen helyzetben ezekkel a megjegyzésekkel általában könnyedén eléri, hogy mindennel foglalkozzanak, csak azzal ne, mit csinál ő tulajdonképpen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 18. 21:13 | Link

Sára

Az ártatlan képen és vigyorgáson sokat rondít a tény, hogy egy kecskét igyekszik éppen kutyapórázon rángatni. (Igaz, ezt a tényt nem veszi észre. Bár a birtokon vannak vadászebeik, azokkal sem ő foglalkozott sosem, nem is a családhoz közel álló állatok, inkább az anyja hobbijai. De a nő sem áldozott rájuk túl sok időt, rábízta a személyzetre.)
S ha mindez nem lenne elég, egy rózsaszín kecskét, csak a pontosság kedvéért.  Némi szkepticizmussal néz emiatt Sárára is. Ajándékba, mi? Arra viszont már, hogy még meg is kérik arra, hogy ő tolja hátulról a kecskét a haladás érdekében, az egyenesen... nem, erre már nincs ideális kifejezés.
- Nem igazán értek az állatokhoz, szóval hidd el, jobban jársz, ha nem veszek részt a szállításban. Na és kinek viszed ajándékba? - Az utolsó szóra az egyik szemöldöke enyhén megemelkedik. Nyilvánvalóan repesni fog a boldogságtól az a szegény ember, aki visszatérve az irodájába/szobájába ezzel a méltóságában igencsak megtépázott (RÓZSASZÍN!) állattal találkozik szembe, amint az éppen a sarokban álló szobanövény leveleit legeli le békés állati tudatlanságban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 18. 21:30 | Link

Ethan
#rózsaszínkecske #elszabadulok #csingiling


Látja Ethan arcán, hogy... lát mindent. Érdeklődőn vizsgálja a másik arckifejezését és kicsit aggódik miatta. De nem, annyira nem sikerült lesokkolni, mint gondolta, a férfi meglepő higgadtsággal és megfelelő mértékű szkepticizmussal kezeli a helyzetet, Sára pedig megeresztene felé egy elismerő mosolyt, ha nem zavarnák meg közben. Édes kis kecskéje most elégelte meg a függönyt, és annyira csábítónak tűnt Sára pulcsijának alja, hogy mindenképpen meg kellett kóstolnia. Ennyire közel pedig nem akart kerülni a kecskéhez, nagyon nem, főleg nem a szájához, nyelvéhez... a fogaihoz meg főleg nem. Így egy sikkantás kíséretében ugrik egyet, miközben próbálja elvenni a felsőjét.
- Ó, hát... a kedvenc tanárbácsimnak. Lasch úr biztosan örülni fog neki - bólogat közben, mert úgy dönt, egye fene, elárulja magát. Ajándékba viszi. Amúgy sem ismeri a másikat, valószínűleg nem ismeri fel és/vagy nem tudja a nevét. Furcsa mód nem nevet rajta. Nem tesz rá megjegyzéseket. Inkább csak áll és figyeli, és ettől valami furcsa, hideg érzés kúszik végig a gerincén. Ethan kissé félelmetes számára, legalábbis biztosan nem szívesen húzna vele ujjat. Lehet, hogy badarság és félreismeri, de hirtelen nem tud szabadulni ettől a rossz előérzettől.
- Figyelj, ha már nem segítesz, király lenne, ha nem mesélnél erről másnak. Tudod, amolyan titkos rajongó vagyok - ő is tudja magáról, hogy nagyobbnál nagyobb hülyeségeket talál ki, de zavartalan beleéléssel képes ezeket előadni. Lévén most tulajdonképpen nem Ombozi Sáraként van itt, nem kell emiatt aggódnia. Közben pedig észre sem veszi, hogy eddig két kézzel rángatott pulcsiját már nem húzza semmi. Egy pillanatig fel sem tűnik. Ez pontosan elég idő ahhoz, hogy az eddig makacsul ácsorogni vágyó állat magától, felügyelet nélkül elinduljon kalandozni a folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 18. 22:09 | Link

Sára

Nem különösebben ellenséges, inkább visszafogott módon érdeklődő - a megfigyelők érdeklődésével, nem azokéval, akiket majd szétvet a vágy, hogy csatlakozzanak valamiben. Mindössze érdekesnek tartja, nade hát ki nem tartaná érdekesnek azt a helyzetet, amibe már egy eleve nehéz nap után csöppent. Sára állattal való intermezzója, amelynek középpontjában a pulóver áll, azért határozottan megmosolyogtatja. Szörnyű, hogy egy egyszerű mosoly, mit tud művelni az ember arcával - és ő sem a világ lakosságának azon parányi része közé tartozik, akikkel ez másképp lenne. A derűs kifejezéstől ellágyulnak a vonásai is, és láthatóan tényleg mulattatja az a szerencsétlenkedés, amivel a szöszi megörvendezteti.
- Ki ne örülne egy ilyen szép... - kicsit lehajol, hogy megnézhesse, ami a mondat hiteles folytatásához kell, aztán visszaegyenesedik - .. nősténykecskének az irodájában.
Nincs sok fogalma arról egyelőre, hogy ki is a tanár pontosan, mármint persze, átfutotta az oktatók listáját, de neki külön órája valószínűleg nemigen lesz vele. De a tény, hogy ő már tudja, mi fogja várni az irodában, némi együttérzést csal belé. Valamennyit. Nem túl sokat. Sára kérésére megemeli mindkét kezét, tenyérrel a lány felé.
- A számon lakat van. Ha már idáig elhoztad, jobb, ha inkább otthagyod valahol, mintha még ügetnél vele két-három kört a kastély területén.
Sára pedig annyira le van foglalva a beszélgetéssel, hogy a kecske, alias A Kecske, saját felfedezőútra indul a nagy, szűk, folyosóalakú világban, ahol minden új, minden színes és minden végtelenül izgalmas. Ez főként az igen sokatmondó, izgalomtól izzó kecsketekintetben nyilvánul meg. (Sem.) Az állat után mutat.
- Szerintem szökik a kecskéd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 18. 22:47 | Link

Ethan
#szökikakecske #ebbőlnemleszmeglepi #csingiling


Próbálja faképpel tovább tűrni az egészet, de ahogy Ethan lehajol a mondat közepén és pont megfelelő hangsúllyal mondja ominózus mondatát, kiszalad belőle egy jóleső nevetés és ebben a pillanatban esik le neki, hogy rég mulatott ilyen jót. Ami jobban belegondolva elég szánalmas, így nem is olyan nehéz komolyságot erőltetnie magára.
- Tulajdonképpen egész hasznos. A teje meg tök egészséges állítólag - és körülbelül ennyiben ki is merült a tudása a kecskékről. Hiába, a biológia szele nem nagyon csapta meg szegény lányt. Mázli, hogy művészlélek, nem kell azzal foglalkoznia, mennyi haszna lehet még egy kecskének. Bár még az is felmerül benne, hogy egy hosszabb előadással vagy érveléssel akár még némi elismerést is kicsikarhatna Ethanből. Talán. Bár egyáltalán nem ismeri a másikat, ilyen feltételezésekkel tulajdonképpen csak vaktávban lövöldöz.
- Az olyan lenne, mintha feladnám, vagy inkább csak újratervezés? - kérdezi végül, mert hát a másik véleménye objektívabb, mint az övé. És hiába, ő mindig is ilyen volt, nem szabadul tőle, igenis érdekli, mit gondolnak róla mások. Nem kifejezetten egyes személyek, inkább kollektíven az emberek mit gondolnának róla. Nem. Így sincs több értelme a dolognak.
Örül neki, hogy Ethan legalább azzal hitegeti, hogy nem fog mondani semmit, de nem bízik benne különösebben. Nem a rossz előérzet miatt, inkább csak mert nem ismeri és nem elég buta ahhoz, hogy vakon megbízzon mindenkiben. De aztán a másik elmutat egy irányba, és megállapítást tesz, ő pedig értetlenül pislog egy ideig, hátrafordul és nézi, amint az eddig lecövekelt drágája peckes járással indul meg felfedezni a kastélyt és húzza maga után pórázát.
- Óóóó, nemár! - egy fáradt sóhaj kíséretében szakad ki belőle a rövidke, ámbár annál kifejezőbb mondat. - Lehet, hogy csak hagynom kéne elkalandozni. Tök jó ajándék lesz valakinek, aki megtalálja, nem?
Ezek után pedig reménykedőn pillant fel Ethanre, könyörgő, zöld tekintetével egyértelművé téve, hogy némi feloldozást vár tőle. Így is megtépázott büszkesége biztos nem bírná ki, ha egy rózsaszín kecske után futkározna a kastélyon át és ha el is kapná, biztos le kéne még birkóznia. Nem. Na neeem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 18. 23:07 | Link

Sára

Kecskesajtot evett már.. de úgy önmagában kecsketejet még sosem ivott, valahogy nem volt rá alkalma az évek során. És nem is érzi most különösebben kétségbeesve magát, hogy mit szalasztott el az életben.
Nos, ezt a hiányosságát sem most fogja pótolni.
Hol Sárára néz, hol pedig az egyre távolabb kószáló állatot követi, nehogy szem elől tévesszék - legalábbis addig, amíg Sára úgy nem dönt, hogy lemond a tisztes felügyeleti jogról.
- Attól függ, hogy csak úgy szélnek akarod-e ereszteni. Bár annak is megvan a maga bája. Sajnos a hátrány így is úgy is megvan, nem fogod látni a szerencsés megtaláló arcát.
Illetve igen, ha bevállalja, hogy a kecskével együtt vagy annak közelében kapják el, és könnyedén rá lehet húzni, hogy ő az elkövető. (Ez különösen szomorú akkor, ha tényleg ő az elkövető.) Udvariasan felkínálja a karját Sárának - illemtudó mozdulat, semmi tolakodás, csak egy ajánlat arra, hogy becsatlakozhat mellé, ha szeretne.
- Esetleg biztos távolból követhetjük, mint gyanútlan járókelők, hátha elcsípjük a pillanatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 18. 23:33 | Link

Ethan
#szökikakecske #ebbőlnemleszmeglepi #csingiling


Nem tudja, mi lelte, éppen csak nézi, ahogy az ördögi terve lelkesen baktat el a folyosón, és eszében sincs megállni a közelben, megkóstolni valamit... esetleg valakit. A "szélnek ereszteni" kifejezésen kénytelen elvigyorodni. Valószínűleg Ethannek, de még Sárának sincs fogalma, micsoda rózsaszín csapást eresztenek éppen az iskolára. De nem is baj, még mindig jobb, mintha egyéb kellemetlenségek végett, véletlen Sára nyakán maradna.
- Valóban kár. Bár a tudat is kellemes, hogy nem nekem kell ráncigálnom a folyosón - próbálja még szebbé varázsolni a helyzetet, csupán egy csipetnyi pozitív szemlélettel. De aztán Ethan felajánl neki egy még szebb alternatívát, amely megoldaná a problémát. Végigpillant a másikon, a mozdulatán, kedves mosollyal fogadja el az ajánlatot. És abban a pillanatban, ahogy finoman belekarol Ethanbe, leesik neki, hogy miért volt olyan furcsa érzése vele kapcsolatban. Mert ő olyasvalakinek tűnik neki, aki egyből megkedvelteti magát az emberrel.
- Ártatlan nézelődők? Tetszik - állapítja meg emellett, miközben elindul a másik rellonos oldalán, szépen, nyugodtan. Akár a naplementében is sétálhatnának, legalább olyan giccses lenne, mint egy rózsaszín kecskét figyelni és várni, mit szólnak hozzá a kastély lakói. Közben megfogalmazódik Sárában egy olyasféle illúzióromboló gondolat, hogy vajon nincs-e jobb dolguk ennél? És végül úgy dönt, nincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. augusztus 19. 11:38 | Link

A Kecske
#kecskelovaglás #ezmitkeresitt #répaízűelesté

Épp egy jól szituált sárgarépát rágcsálva, pontosan a konyha irányából közlekedik azt se tudja merre. Most, hogy tulajdonképpen nyúltáppal tömi magát, nincs is olyan dolog a világon, amit ne lenne képes megtenni. Be is fordul a közeli sarkon és egyszer csak hirtelen... KECSKE. Sokat látott eridonosunk számára is megdöbbentő látvány egy rózsaszín, nem mellesleg dizájnosan csillogó, járkáló tejgyár. Először ránéz a répára: biztos a manók raktak bele némi elestélt, de mivel ezidáig ez az egyetlen környezetéből teljesen kilógó dolog, amivel találkozik, így megpróbálja elfogadni, hogy amit lát, létezik. Nincs könnyű feladata.
Míg a szerver feldolgozza a kapott információt, a kecske - becsületes nevén: A Kecske - odasomfordál hozzá és az oldala mellett tartott répát egyszerűen kihúzza a kezéből. Méltatlankodva csóválja meg a fejét, de úgy dönt, ha ez a kis dög eleszi előle a napi betevőjét, dolgozzon meg érte. Élete legsötétebb mélypontja következik ekkor. Körbejárja a kecskét, mintegy felmérve annak fizikai állapotát, majd mikor úgy dönt, hogy egy lopkodó (kecske)nő megbecstelenítése nem ütközik semmiféle társadalmi normával, egyszerűen felül a hátára. Jól látjátok emberek, a hátára.
- Gyíte kecske! - ezzel a felszólítással megragadja a pórázt és - édes jó uram - rácsap a szerencsétlen állat hátsóbb felére, mármint inkább testének utolsó harmadára, hiszen a kecskéből kifelé irányuló forgalom csomópontját nem óhajtja piszkálni. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy bármilyen szívós is A Kecske, azért Norbi nem két kiló, ami azt jelenti, hogy a nyomorult ugyan elindul előre, de lábai kissé rozogán tartják meg őket. Idő kérdése, hogy mikor adja majd fel a küzdelmet. Onnantól Norbi már csak a "Kecskegyilkos" néven fog futni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 19. 12:55 | Link

Sára, Norbert és a kecske

Pillanatnyilag tényleg nincs, meg aztán kár is lenne lemaradni a műsorról, ha már így belefutott a lehetőségbe. Oldalra vet egy csapott mosolyt Sárára, amikor az belé karol, majd úgy indul el vele a karján, mintha már nagyon régi és nagyon kedves ismerősök lennének. Véletlen sem alig tíz perce, hogy ismeretséget kötöttek egymással, sőt.
Sőt!
Jó ég, hogy lehet ennyire udvariatlan?
- Majd elfelejtettem, a rózsaszín kecskéd túlságosan elvonta a figyelmem, de Ethan vagyok. - Csak, hogy a lány tudja hogyan hívni. A jelen szituációba a teljes körültekintéssel eszközölt hosszú bemutatkozás aligha illene, így az Ethan is épp elég. Valószínűleg annyi idő még pont eltelik Norbi érkezése előtt, hogy újdonsült társasága is odabiggyesszen neki egy nevet. Aztán viszont befordulnak a folyosón és...
.. mi történik tulajdonképpen?
Még magához képest is megrökönyödötten szemléli azt a teljesen értékelhetetlen képet, amint egy magas, elvileg érett, felnőttszerű képződmény a homo sapiens sapiens sorai közül, megül egy nála jóval kisebb teherbírású kecskét. A száját is eltátja egy pillanatra, mielőtt észrevenné magát, akkor viszont visszacsukja és tanácstalanul Sárára néz. Ő nem láthatja ugyanazt, amit ő. Egészen biztosan nem. Végül tekintete ismét a kecskén köt ki, amint az remegő lábaival igyekszik megtartani Norbi súlyát magán, s bár sosem volt elhivatott állatvédő, teljesen komolyan megsajnálja a szerencsétlen állatot. Nem elég, hogy elhozták ide, egy számára teljesen új környezetbe; nem elég, hogy rózsaszínre festve vonszolták végig a folyosókon; de most még egy magas humanoid próbál kecskegolni(?) rajta.
- Elnézést, de -
és most itt jönne valami udvarias, szépen megfogalmazott sor.
- Mi a jó eget csinálsz?
Nem sikerült.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 19. 13:18 | Link

A jó, A rossz, és A Kecskegyalázó
#azazénkecském #eztnemteszedzsebre #vágtasshatudsz


Egy idő után furcsán hatalmába keríti az az érzés, hogy mi sem természetesebb, mint itt sétálgatni Ethannel, fél szemét a rózsaszín, fogadott gyermekén tartani. Mintha tényleg nem lenne olyan hihetetlen szürreális az egész, hanem csak egy átlagos délután a Bagolykőben. Némi minőségi szórakozás, se több, se kevesebb, pont amennyi jár.
- Örülök a találkozásnak, Sára vagyok - rámosolyog még a másikra és ő is érzi, mennyire bizarr a jelenlegi szituáció. Nem, nem így szokott új emberekkel megismerkedni, de ő akart újdonságot az életébe, némi kitérőt a kétségbeejtően monoton hétköznapokból. Hát tessék, itt van. Megkapta, amire vágyott.
Éppen ezen morfondírozik csendesen, amikor érzi, hogy Ethan kissé megfeszül mellette, felpillant rá, és furcsállja a reakciót. Ha az ő kis műsora semmi ilyesmit nem váltott ki belőle... akkor mindenki levonhatja a következtetést. Nagyot nyel, miközben Ethan tanácstalan tekintetével találkozik. Kissé fél megnézni, miről van szó, ezért bámulja őt olyan makacsul, de aztán kénytelen, követi a tekintetével, amerre Ethan nézhet.
A látványt nem nehéz kiszúrni. És abszolút hatásos, sokkoló. Hasonlóan megrökönyödik, mint a másik. Az ő kis fogadott gyermeke, az a rózsaszín, csillogó remekmű, az imádott, _A_Kecske_ éppen súlyos terhet cipel. Pontosan egy Szentmihályi Norbertnyi súlyt, ami pont egy Szentmihályi Norbertnyi súllyal több, mint amit vinnie kéne... és mint amit kibír. Szerencsétlenen látja a kétségbeesést, ahogy próbál megindulni, de hiába, lábai remegnek. Sárában pedig felélednek a nem létező anyai ösztönök és iszonyatos haragra gerjed.
- Szállj le róla, de rögtön, te kecskeszomorító! - cseppet megemelt hangon szólítja fel az eridonost, mert nem érzi elég hatásosnak Ethan kérdését. Sőt, a saját fellépését sem érzi elég hatásosnak - pedig hell yeah, nagyon is az - , ezért elengedi Ethant, előveszi a pálcáját és gondolkodás nélkül átkoz. A Levicorpus tűnt elsőre legjobb megoldásnak, ami ha célba ér, Norbi már lóg is - nem kötélen ugyan, de legalább fejjel lefelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint