36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kim Yooji
INAKTÍV


i look like a dinosaur.
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2012. november 10. 13:45 | Link

Elemi mágia - 1 felvonás

Amint az órámra pillantok, az ajtó nyitódása üti meg a fülem, s én felé fordulva a tanárnőt pillantom meg, ahogy belép a terembe. Finom, de mély meghajlás kíséretében üdvözlöm, a sűrű bocsánatkérésére pedig csak megrázom a fejem, jelezve, hogy nincs miért aggódnia, inkább én érkeztem korábban. Teljesen időben vagyunk.
Amint Erdős tanárnő megindul előre, követem, s a ligetes terembe belépve becsukom magunk mögött az ajtót. Nincs túl sok időm nézelődni e varázslatos helyen, csak egy pillantást vetek a körülöttem lévő fákra és virágokra, ugyanis a professzornő hamar egy papirost nyom a kezembe, szólván, hogy írjam alá. Miközben fél füllel hallgatom, magam is elolvasom a rajta álló betűket, hogy aztán a pennát ujjaim közé ragadva könnyedén írjam alá a kellő helyen. Ugyan tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, és természetesnek találom őket, mégis figyelmesen olvasom végig a sorokat még egyszer. Nem szokásom semmit sem félvállról venni.
- Nincs kérdésem, Tanárnő - nyújtom vissza a pergament, s húzom ki magam, hogy most már minden figyelmem rá szentelhessem. Szavaira elmosolyodom, de nem fűzök hozzájuk semmit. Kedvesnek találom, hogy ilyen törődő, miattam azonban igazán nem kell aggódnia, én se vagyok az az aggódós fajta. Legalábbis ilyen téren nem. Az utóbbi időben főleg.
- A nonverbális varázslatot még odahaza elsajátítottam - említem meg futólag, nehogy ebből a későbbiekben még félreértések szülessenek, és mosolyogva pillantok a tanárnőre. Aztán át is veszem tőle a gömböt, hogy mihamarabb bele is kezdhessek a munkába. Akkor már nem kell sietni, de nem is érdemes halogatni a dolgokat.
Biztosan fogom kezemben az átlátszó levegővel telt gömböt, s érdeklődve, kellemes érzésekkel telve pillantok rá. Nem izgulok, nincs lámpalázam, és nem is töröm a fejem azon, hogy mit kellene tennem. Ahogy Erdős professzornő is mondta, csak a megérzéseimre hallgatok. A gömböt nézegetve és forgatva az ujjaim között, mély nyugalom áraszt el, először még csak tudattalanul rendeződik légzésem, majd tudatosan figyelek rá. Beszív... és kifúj. Hamarosan a szabad kezem is felemelkedik, és a rekeszizmom tájékára helyezem, hogy még jobban átérezhessem a helyes légzés ütemét. Közben kis időre a szemem is behunyom, s elképzelem, ahogy a gömb is lélegezni kezd, akárcsak én. Benne a levegő kavarog, szelíden áramlik. Pillantásom újra a gömbre irányítva tovább gondolom a dolgot, s örömteli mosoly húzódik arcomra, ahogy érzem, nem fér kétség hozzá, hogy a gömbben lévő levegő egy és ugyanaz velem. Szinte érzem, ahogy simogatja az arcomat, mintha engem ölelne, és körülöttem táncolna.
Rezzenéstelenül figyelem a gömböt, egyre derűsebben, látom, ahogy benne a finom részecskék életre kelnek. Aztán egy újabb érzés hatására, gondolván, hogy egyelőre ennyi elég lesz, pislantok egyet, s megszüntetem a kettőnk közti kapcsolatot. Szakítva a gömböcskével ezúttal a tanárnőre pillantok, mosolyogva, az előbbi érzések örömétől részegítve, de kötelességteljesen. Kíváncsian várom a véleményét.
Utoljára módosította:Kim Yooji, 2012. november 10. 13:49
Hozzászólásai ebben a témában

minnie | dinoszaurusz | kaliforniai pufóka-tulajdonos | Nofertiti-gazdi
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 12. 09:54 | Link

Yooji

Sok- sok meglepetéssel jár a tanulás, és jelenleg nem csak a fiúnak. A nonverbális igék ezek szerint csak éppen, hogy egy pár percet fognak majd akkor igénybe venni, amikor sor kerül rájuk, ami nem kis szó. Elismerően néz rá, aztán következik a felmérés...
A gömbben lévő levegő, csakúgy, mint Yarnál, mocorogni kezd, azonban a szabályosság, és fokozatosság megfigyelhető benne. Mondhatni az eddigi legjobb teljesítmény, ami fogjuk rá, hogy elvárható tőle.
- Szép munka. Volt már eddig ezzel a mágiaággal dolgod?
Más sejtése nincs a tanerőnek, ezért a fura kérdés, de aztán csak a gömbre fókuszál, mindössze pár pillanatig, mire az eltűnik, ő maga pedig feláll a helyéről.
- Mivel ezzel már nincs mit gyakorolni, lássuk, mire vagy képes nagyban. Gyere velem!
Int a fejével, és kezével is, aztán ha Yooji is felállt a helyéről, a domb tetejére kíséri, ahonnan szinte minden belátható. Nem túl nagy a tér, de nem is kicsi.
- A feladatod ugyanaz, mint az előbb. Levegőáramoltatás, csak nagyban. Előbb próbáld meg ugyanúgy, ahogy a gömbbel, és ha nem megy, akkor kapsz tanácsot.
Innentől pedig csak csendben figyel, és lassan távolodik, hogy még csak véletlenül se zavarjon be a gyakorlatba. Keresztbe teszi a kezét, és körülbelül öt méterre áll meg a fiútól, pont olyan távolságra, hogy még érzékelhető, hogy ott van, de nem zavaró, ahogy "leselkedik".

//Kérés ugyanaz Smiley //
Hozzászólásai ebben a témában
Kim Yooji
INAKTÍV


i look like a dinosaur.
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2012. november 13. 12:36 | Link

Elemi mágia - 1 felvonás

Mosolyogva biccentek egyet a tanárnő felé köszönömképpen, aztán már nyílnak is az ajkaim, hogy megadjam kérdésére a válaszom:
- Nem - felelem egyszerűen, de aztán tovább folytatom, mert úgy érzem, ezzel még nem teljes a mondandóm. - Nem volt, de odahaza nagy hangsúlyt fektetünk az elemekkel való együttélésre, azok tiszteletére. Együtt élünk a természettel, ismerjük.
Beszéd közben lassan hordozom körbe a tekintetem a közelemben lévő fákon, azok levelein, a virágok szirmain, a gyepen és persze a levegőn, melyet bár szemem nem foghat fel, mégis látom a jelenlétét, ahogy a leveleket táncoltatja, érzem, ahogy megfogja a kezem. Pillantásommal üzenek nekik, tekintettel rájuk, miközben róluk beszélek, aztán a tanárnőre nézek, komolyan. Fűzhetném még a szavaim, mégsem akarom túlragozni mondandóm, úgy érzem, azzal csak veszítene értékéből, holott így se hordoz magában annyit, mint amennyit valójában kellene. A természet csodái nem önthetőek szavakba.
Megörülök, mikor a professzornő maga után int, én pedig kérdés nélkül követem őt. Ha a gömbbel már nincs több dolgunk, akkor valóban jól teljesíthettem, és a dicséretet nem csak biztatásnak szánta.
- Igenis - felelem az újabb feladat ismertetése után, majd a lábaim elé pillantok.  Hálát érzek a fű iránt, amely puha szőnyeget terít elém, hogy megkönnyítse lépteimet, de ugyanígy köszönetet mondhatok a földnek, mely ágyát adja a zöld gyepnek, a víznek, mely táplálja, és a szélnek, mely elhozza a vizet oda, ahol járok. Persze ez a terem nem a valós természet, varázslat, de jelen esetben nem foglalkozom efféle körülményekkel, csak igyekszem elmélyülni a környezetben, érezni a virágok illatát. Szerencsére ez nem kerül nagy erőfeszítésembe, hiszen jó kapcsolatot ápolok vele, és szeretem az időmet a szabadban tölteni.
Ezúttal nem hunyom le a szemem, csak sóhajtok egy mélyet, s kifújva a levegőt felemelem a fejem. Látom a szél útját, ahogy felfrissíti a fák lombjait, ahogy széjjel szórja a haldokló virágok szirmait, porait, ezzel új életeket teremtve. Egy körforgásnak lehetek a szemtanúja, amelynek a részesévé kívánok válni. Nem csak nézni akarom, részt akarok benne venni. Ez ötletre felemelem jobb kezem, s lassú mozdulatokat indítok meg. Nem is csodálkozom magamon, az lenne a furcsa, ha nem vinném bele ebbe a mágiába is a fizikai kontaktust, a mozgást, a táncot. Simogatom a levegőt, mintha így próbálnám megszelídíteni, majd egyre összetettebb, de továbbra is lágy mozdulatokat teszek a jobb, s immár a bal kezemmel is besegítve. El is mozdulok eredeti helyemről, néha kicsit erre, kicsit arra lépek. Bár jelen pillanatban még nem tisztázódnak fejemben cselekedeteim miértjei, nem tétovázok, azt cselekszem, amit ösztöneim súgnak.
Táncra hívom a szelet. Ehhez képzeletemmel is hozzájárulok, s hamarosan érzem is, ahogy lágy szellő cirógatja meg arcomat, és kezd el keringeni körülöttem. Aztán távolabb suhan tőlem, szeretetem széthordozva a környező virágoknak, majd ismét visszatér hozzám. Úgy érzem, kialakul köztem, és a levegő között egy mélyebb kapcsolat, mely során igazán együtt tudunk működni, én életem őt, ő pedig derűvel töltődik, s ezt a csodát megosztja a többi elemmel is. Ám valami nem stimmel. Hirtelen negatív gondolatok úsznak a fejembe, s én egy szempillantás alatt megszüntetem a széllel való táncot, megállok ott, ahol voltam, s leengedett kezeimet nézem. Ez így mind szép és jó. De ugye nem csak ebből áll ez a mágia. Kétlem, hogy mindig és mindenkor csak a szép dolgokra használnám az erőmet. Halkan hümmögök egyet a felismerésre, mely szerint talán túlságosan elkényelmesedtem, majd igazítok tartásomon, s visszanyerve komolyságom a tanárnő felé fordulok, véleményét várva. Közben megpróbálok visszaemlékezni arra, mit is műveltem az előbb.
Hozzászólásai ebben a témában

minnie | dinoszaurusz | kaliforniai pufóka-tulajdonos | Nofertiti-gazdi
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 15. 15:02 | Link

Yooji

A gyakorlat pontosan úgy sikerül, ahogy annak kell, nem is csoda annyira, hiszen az elmondottak alapján ez érthető is. "Élj velük, légy egy közülük!"
- Ez egy tökéletes felfogás, neked pedig egyenesen zseniális. Egyszer ellátogatnék arra, hogy megnézzem, hogy is működik.
Yooji keze, gondolatai által a szél megmozdul. Fokozatosan gyorsul fel, egy erősebb szélig, majd ugyanígy, lassan változik vissza álló légtömeggé. Ez elismerésre méltó, és mivel nagyjából erre az órára nem is lenne több dolog, amit meg kell tanulni, lassan mehet, egy kis házival kiegészítve a dolgot.
- A következő óráig lévő feladataid listája.
Nyújt át neki egy pergament, rajta pár sornyi instrukció.
- Pofon egyszerűek. Számodra mindenképpen. Az első az, hogy ezt, amit most csináltunk, kijössz ide egyedül, és megpróbálod minél feltűnésmentesebben megoldani. Lesz segítségül itt egy tükröd, vagyis hasonló, amiben láthatod, hogy mit hogyan csinálsz, és mellette azt, hogy mit érzel, mennyi a koncentrációd. Ez egy skálán fog majd megjelenni, aminél lesz egy határ, amit ha elérsz, bizony még gyakorolni kell. A cél a szint alatt maradása.
Kis szünetet tart, majd rátér a második feladatra.
- A második. Mivel rajtad kívül Yarista az egyetlen, aki aeromágustanonc, vele fogsz gyakorolni. De csakis annyit kérek majd a részedről elvégezni, amennyit ő is tud. A cél nem az egymás kiiktatása, hanem a tanulás. Vele kell gyakorolnod, aztán írsz belőle egy kb. fél oldalas irományt, amit elég a félév végére megcsinálnod.
Két feladat kilőve, maradt még egy.
- Ígérem, az utolsó már pofonegyszerű lesz. Az pedig a következő.
Mivel nem vettél részt a fiatalabbak óráján, ezért a feladatod az, hogy a negyedévesektől ami ebben az évben nekik az elmélet. Ebből is csak az igéket tartalmazó listát, és a nonverbalitás- elemi mágus cselekedet különbségeit. Ezt jövő órán visszakérem.
Mivel mind a három feladat instrukciókkal magyarázatokkal kiadva, ezért a tanerő feláll a helyéről, megvárja, míg Yooji ugyanazt teszi, majd vele együtt indul el kifelé, a terem bejáratánál pedig elbúcsúzik.
- Három hét múlva találkozunk, addig is gyakorolj, és csináld meg, amit kértem.
Bólint, majd sarkon fordul, és elvonul vissza, hogy rendbe hozza, amit még kell, és előkészüljön a másnapi elméleti órára.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet