36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. október 9. 13:21 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után


A figyelme lassan, de biztosan teljesen Viki arcára és mozdulataira siklott. Ő már gyakorlatilag kisujjból ismerte a feladatot, különösebb erőbefektetés és figyelem nélkül képes volt elég jól megoldani így is, ám most nem is annyira az eredmény, mint a tanoncának haladása érdekelte. Érzékelte, hogy mintha a kapkodás nehézségeket szülne, így csak biztató mosollyal figyelte a gömböt és a magáénak megfagyasztásával arrébb lebegtette a levegő elemével, hogy közelebb csúszhasson. A tenyerével a navinés kezei alá nyúlt, annak kézfejeit megtámasztva.
- Fontos, hogy ne görcsölj, ne akarj sietni vele, van rá bőven időd. Mivel az elem belőled fakad, te irányítod, ahogy könnyebb együtt élnetek békében, úgy az esetleges zavartság, görcs is átáramlik, ezt érzed viszont. Tükörként mutatja az egymáshoz való hozzáállásotokat.
Már-már egészen irodalmian hangzik, pedig ezek csupán tények. Persze nem akarta kikerülni a választ, de elsősorban azért van itt, hogy irányt mutasson, közben pedig rá fog térni arra is, amire a leányzó kíváncsi. Kicsit kivárt, még úgy érezte innentől rendben lesz a folyamat, akkor elhúzta a karjait, és a gömböt visszaszerezve lassan leolvasztotta a rétegeit, hogy ugyan annál a résznél tartsanak.
- Megesett velem is már, hogy nem voltunk kibékülve, és meglepő módon nem a levegő, mint a főelemem "ellenfele", hanem a tűz az, ami makacskodik. Nehezen találtuk meg az egyensúlyt. A temperamentumom indokolná, hogy éltessük egymást, de túl szilárd és tevékeny vagyok az elemhez, már dominánsan, ezt pedig érzi. Ilyenkor próbálna a többi fölé kerekedni és nehezebb irányítani.
Miközben beszél halványan elmosolyodik, aztán a gömbjét lassan kezdi átformálni egy hattyúvá. Lassan nyúlik meg az előtte levegő víztömeg. Kialakul a faroktollak nyúlványa, a nyak és a fej, még apró, színes hullámokkal a tollazat is felsejlik. Tudja, hogy ez némileg elvonhatja Viki figyelmét, ez most egy próba is, vajon így, képes-e fenntartani a korábban jól átvett koncentrációt. Liv képesnek tartja rá a lányt.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. január 19. 14:27 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Nagy rohanásban kopog a magassarkúin a lépcsőházban, egyik kezében Sorin, a másikban vagy négy mappányi dolgozat. Minél előbb szeretne beérni a szobájába és Vivire bízni őt is. Néha meg kell állapítania, hogy el kell gondolkodjon, az Erdős-Prinz lány hogy lehet oktató, de az biztos, hogy jelenleg a legmegbízhatóbb és egyetlen megoldása is bébiszitternek. Ő nagyon szívesen cipeli magával a már két éves fiúcskákat, de nem biztos benne, hogy az a diákoknak mindig kellemes. Sokszor hoznak lámpalázat nézőként a tanoncaira, ami nem túl segítőkész. De ma bizony nem így lesz, a navinés tanoncával már megbeszélte az időpontot és a helyet, ő meg átesett a kicsi lepasszolásán és a dolgozatok fiókba zárásán. Majd később.
Liv az új év közeledtével sem erőltette volna meg magát, most azonban kénytelen volt, hiszen a segítségét kérték, nem is akárki, hanem a navinések házvezetője. Ő is dolgozott ott, tudja, hogy néha elkél még egy jobb kéz, pláne, ha éppen kispapa van a háznál, így nem is gondolkodott sokat, hogy besegít a diákok terelgetésébe, szerencsére belefért az idejébe is, most azonban már az alacsony hölgyemény is a dolgát végzi, így ő újra az elemi mágiával tud törődni.
Sokkal könnyedebben és visszafogottabban lépdel már az elemis terem felé, ahogy egy cserepes kaktuszt szorongat, ami úgy néz ki eléggé a végét járja. A kis növényt az Eridon portréja körül találta, nem igazán viselték gondját. Benyitva a terembe egyből elindul a terros szárnyba, a szervezete is belebizsereg, hiszen itt érzi magát igazán jól. A futós liánok üdvözlésként vonulnak mellette, ahogy a földből és zöldből kialakult hintaágyszerű képződménybe ül. A kaktuszt egyelőre cserepestől a földre teszi, majd az órájára pillantva elégedetten dől hátra, hogy még van is tíz perce, még Leon megérkezik.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. február 1. 23:15 | Link

Livnéni.

Leon nem gyakran szokott kiöltözni, de mikor igen, akkor nagyon. Most is éppen, mint a beköltözése napján, magára öltötte a csodálatos, színpompás öltönyét. Szerette hordani, még ha nem is volt egy mindennapos viselet, sőt, talán éppen ezért. De nem könnyű megérteni a német gondolkodását, sokszor jómaga sem igazodott ki rajta, így ezt most jobb lesz, ha elengedjük.
Az órái befejeztével magához vett némi táplálékot, amit leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy elrágcsált három gumimacit az ágyán ülve, meg egy félszáraz kókuszgolyót, mielőtt még nekivágott volna a nagy útnak, hóna alatt a minitevével.
Szerette a kastély ezen részét, mások szerint ronda volt, Leont pedig inkább megnyugtatta. Ő Berlinben volt szoktatva, így nem lepte már meg semmilyen építészeti stílus. Mások számára a szűk lépcső talán nyomasztó lehetett volna, Timet megnyugtatta, mert semmi nem állhatott lesben rá. Még éppen időben volt, ami nála egészen ritkaság számba ment. Az emberek szája nyitva maradt, ha ő ott volt, kellő időben és helyen. Most mégis néptelen és csendes volt a központi helyiség, mikor a fiú betoppant. Nem is teljesen értette, csak csendesen körbepillantott, mielőtt pár óvakodó lépést tett volna a Terro szárny felé.
Mikor belépett végül az ajtón, kellemesen megborzongott. Szerette, mikor a környezete barátságos volt, Berlin parkjaiban is sokszor időzött, hogy a betondzsungel ne fojtsa meg elevenen. Ahogy beljebb tesz pár lépést, végre felfigyel Livre is és szélesen elvigyorodik.
- Szép napot tanárnő - köszön, nyomában Twix aki most is lelkesen eregette a rózsaszín buborékokat. Tim lerakta őt, miután felértek a lépcsőn. - Hogy van mindig?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 2. 21:16 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Liv éppen elmerült volna a saját kis nyugalmának szigetében, amikor egy fikusz hatalmasra fejlődött levele az ölébe nem nyúlt jelezve, hogy bizony érzi, még valaki érkezik. Elmosolyodott még csukott szemmel, aztán a lábait lelógatta a rögtönzött hintaágyáról úgy nézett a bejárat irányába. Nem kellett sok idő, hogy az igen színes egyéniségnek mondható fiú belépjen, a növények pedig maguk mögött elzárják az ajtót. Ez bizony privát óra lesz. Kedvesen és ismerkedően fogadta őt a környezet, ahogy Livvel is tette, egész sokáig kísérte Twixet is egy lila színben pompázó mágikus növény, ami magából kör alakú, kellemes illatú füstöt eregetett. Ez állatok és nem csak emberek számára vonzó.
- Szervusz Leon - köszöntötte egy kedves mosollyal, hogy aztán összefűzze kezeit az ölében, miután intett, hogy ő is üljön le bátran. A növények közben már összeálltak egy hasonló ülőalkalmatosságnak éppen Liv mellett.
- Sokkal jobban leszek, amint tegezni fogsz. Köszönöm kérdésed, remekül. Szia Twix, gyere, hoztam neked valamit… - Kimért intésekkel figyelte a kis teveszerű lényt, majd a zsebéből némi speciális tápot potyogtatott elé, csak ezután figyelt fel a fiúra ismét. Megvárta még elhelyezkedik ő is úgy, ahogy neki kényelmes, ő maga pedig megszabadult a kabátjától, hogy aztán a figyelmét már tényleg az órának és Leonnak szentelhesse. - Hogy haladsz a gyakorolgatással? Akad valamivel gond?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. február 10. 03:15 | Link

Livnéni.

Leon kivételesen időben érkezett, hogy ez szerencse volt, vagy sajnálni kéne miatta Livet, azt mindenki döntse el saját maga. Minden esetre ő örült neki, mert nem kellett elnézést kérnie. Nem, mintha amúgy megtette volna, a legtöbb tanár már rá kellett ébredjen, hogy Timnél érvényes az "örüljön, hogy késtem, eredetileg el sem akartam jönni"-elve. De most ő és Twix is időben és jó kedélyállapotban érkeztek meg a gyakorló terembe. A növények el is nőtték az utat, barikádot képezve a páros és a külvilág közé. Szerencse, hogy a német legalább a szűk helyektől és a bezártságtól nem félt.
A növények barátságosan kúsztak mellette pár lépésen át, egy indát még meg is cirógatott a mutatóujjával, csak amolyan futólag, érintőlegesen, mielőtt az eltűnt volna. Twix halk nyökörgéssel figyelte a virágot, amely lila füstöt eregetett, mielőtt az éppen elkényelmesedő fiú után sietett volna, szedve páros patáit.
- Megszokás, entschuldigung. - Leon még kedvesen rá is mosolygott, ahogy egy kicsit hátradőlve figyelte az egyből hűtlenné váló tevefajzatot. Mert ugye ő döcögős mozgásával irányt váltott és lelkesen kezdte ropogtatni az elé ejtett tápot. Szerette a nasikat, amiket Livtől kapott, különlegesek voltak. Pár pillanatig gondolkozott, még figyelte is a tanerő kabátját, mielőtt kissé megrázta a fejét. - Öm, igen. Persze, igyekszem sokat gyakorolni. Hát, a föld alakítgatása nem annyira egyszerű. Már hogy... mikor így a... halmazát, vagy mit kell. Szóval a minőséges bigyó.
Próbálta érzékeltetni, hogy miről is van szó, de nem sok sikerrel, bemutatni meg mégsem akarta. Twix megint rábüffentene egy zöld buborékot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 12. 17:57 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Liv nem zavartatta magát várakozás közben, különösebb aggodalma sem volt. Nem tartozott soha azokhoz a tanári karban, akik véresen komolyan veszik az időt és imádják a diákok vérét, pontjait és jegyeit ezért szívni. Ő ezt meg tette óra keretein belül eleget, nem beszélve a vizsgákról. Persze sajnos, vagy sem, könnyen meggyőzhető volt róla, hogy ne akarjon valakinek rosszat, megvoltak a maga keresztjei. Mint az, ahogy végigpillanott a mestertanoncon mosolyogva, majd a tekintete a kisállara siklott mosolyogva.
- Semmi gond, csak utálom. Ezt az 50 éves professzorokra találták ki - jegyezte meg elhúzva a száját, mert bár a harmincadik életévébe gyalogol éppen, nem érezte úgy, hogy ez nagyon látszana. Lehet csak a rengeteg mágia benne, de teljesen le tudott dobni pár évet szóban, ha szükséges volt. Mint a gyerekei apja mellett, aki egy nyolcassal alatta van. Nem számít, inkább adott némi harapnivalót a kis állatkának, aztán Tim szavaira koncentrált.
- Látom neki is megvan a véleménye... Akkor azt hiszem, azt gyakorolhatnánk kicsit, de előtte… bemelegítés… - mutatta fel az ujját, hogy pillanat, már is magyarázza tovább, csak a kaktuszért nyúlt, ami szerencsétlen éppen az utolsókat rúgta. Maga elé emelte a cserepet Timnek nyújtva, ha a fiú közben helyet foglalt a növények alakította fotelszerűségben.
- Rendbe hoznád szegényt?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. február 17. 02:06 | Link

Livnéni.

Liv jobb szerette, ha tegeződtek. Ezt nem ártott megjegyeznie, de Leon nem volt buta gyerek, csak szétszórt. Szóval gyorsan felvéste a kicsi fejébe, néhányat bólintva maga elé. A nő közben Twixet vette alaposabban szemügyre, aki lelkes kerregéssel vette el a neki szánt falatokat. Nem volt rosszul tartva, Tim nagyon is szerette, ha pedig ez igaz volt, akkor figyelt is.
- Megkérdezném, hány éves vagy, de azt mondják ezt nem illik - jegyezte meg Tim, a tekintetét még mindig a pupubabán tartva, aki egy buborékot böffentett, miután legyűrte a már-már száraz csemegét. Tim rosszalló pillantást vetett rá, ő is tudta, hogy nem profi benne, mégsem ostorozta magát. Erre a kis párosujjú képes és rábüfög!
- Igen, mindig, mindenről. Bár még nem tudom, a rózsaszín bubi mit jelent - mélázott el pár pillanatra, de aztán felkapta a fejét a mozdulatra. Nem félt tőle, hogy a tanárnő majd bántani fogja, de reflex volt nála, hogy a mozgásra ugrik. A kacsák így esélytelennek bizonyultak ellene, legalábbis, ebben reménykedett. Kissé hezitálva átvette a nőtől a kaktuszt és a cserepet a combjai közé fogta, hogy biztosan ne essen le, még akkor sem, ha éppen béna és csúsznak az ujjai. Meg szokott esni.
- Megpróbálhatom... - nyelt egy nagyot, de ezzel kapcsolatban voltak kétségei. A jobb kezét finoman a cserép peremére helyezte, így az ujjbegyei a földbe mélyedtek. Lehunyta a szemét és vett egy mély levegőt, érezte, ahogy kitágul a tüdeje. Próbált minél erősebben a növényre koncentrálni, szinte érezte is azt a halvány, szikrányi életet a kaktuszban. Aztán erősen koncentrált rá, elképzelte, ahogy a növény ismét életre kel, zöld és barátságos lesz. Már, amennyire erre egy kaktusz képes, azért megölelni nem szerette volna. Csak erőt adni neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 27. 16:31 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


A tekintete csak akkor eresztette el a kis lényt, mikor meghallotta Tim morfondírozását a kor kérdésében. Felnevetett, majd az utolsó falatok után vissza is ült a helyére végignézve ismét a navinésen. Megkérdezhetné mi a tippje, hagyhatná homályban, de akár egyszerűen csak el is engedhetné, ahogy illik. De sosem volt csendes, túltolt erkölcsű nő. Szégyen, nem szégyen, semmi oka nem volt a korán a saját megjegyzéseit leszámítva problémázni, amúgy is elég fiatalnak mondható a tanári kar, ő maga már az idősebbeket erősíti.
- Éppen hússzal kevesebb, mint az imént említettek - mosolyodott el lágyan, lassan, ahogy az indák mozgolódva alatta fonódtak szorosabbra, mikor a testsúlyát ismét rájuk helyezte. Szerette, hogy itt minden ilyen könnyen alkalmazkodik és irányítható. Nem csak segítség, de kellemes érzés is volt, nyugtatta a benne lévő dominanciát a természet.
- Van egy könyvem, amolyan szótár a föld elemű lényekhez, róla is található elég sok dolog benne, legközelebb ha arra jársz, kopogj be az irodámba és odaadom - mondta kedvesen, hiszen ezért is volt itt. Amiben tud, segít a tanoncoknak. Helyettük nem tud tanulni és fejlődni, de ha arról van szó támogat és motivál. Ezért is jött talán most a feladat, melyet Timre szabott ki. Csak látni akarta némileg stresszhelyzetben - hisz ha nem számolnak a kéréssel, akaratlanul is olyan - mire is képes.
- Csak nyugodtan, van időnk és ha bármit kérdeznél közben, azt is bátran.
Lassan intett a növényeknek, így azok elhúzódtak, véletlenül se vonják el senki figyelmét, a nasi pedig lekötötte a kis teveszerű lényt, így a fiú koncentrációja zavartalan lehetett. Ezt végig is követte, érzékelve, mikor is aktív az eleme és dobja magából az energiát tanonca.
- Most pont jó - közölte finoman rá is pillantva, elrontani nem lehet, de pont elég volt, hogy a növény megint kezdje visszanyerni a színét és Leonnak is elég ereje maradjon még egy-két dologra. - Szép... nem kell félni, bátran mehet, amennyire érzed, a növények hálásak, és amikor sok, azt viszont fogod érezni, nem lehet elrontani. Nézzük meg a föld formáit?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. március 5. 13:31 | Link

Livnéni.

Nem akarta megsérteni a nőt, egyszerűen nem szokott ilyesmiken aggódni. Tőle kérdezhettek bármit, onnan kezdve, hogy mi az anyja neve, egészen addig, hogy mekkora a lába vagy milyen cigit szív. Az illető őszinte választ kapott, ha Tim tudott magáról.
- Akkor még nagyon fiatal - jegyezte meg és így is gondolta. Németországban nem nagyon voltak olyan tanárai, akik még nem töltötték be legalább a negyvenet. Kissé vissza is mosolygott a tanárra, majd inkább a kis tevére terelte a figyelmét.
- Azt megköszönném, jól jönne néha egy kis plusz segítség. Nem nagyon igényes, de nem mindig értem meg elég hamar, hogy mit akar - piszkálta a nadrágját Tim kicsit, de nem akarta elárulni Twixet, aki a szőnyegére potyogtatott. Helyette inkább a neki kiadott feladatra kezdett el koncentrálni. Nem volt egyszerű a számára, mert ilyenkor mindig stresszesebb volt. Szeretett volna jól teljesíteni, megtanulni uralni az elemét rendesen.
- Azt hiszem, egyelőre nincsen kérdésem. - Helyette az elméjét próbálta minél inkább kiüríteni, ebben pedig már nagyon nagy gyakorlata volt a múltjában. Jobbára csak múltbéli élményt kellett felelevenítenie. Lassan elkezdte átadni az energiát a növénynek, nem is volt teljesen tudatában annak, hogy is csinálja, de érezte az áramlást kettejük között. Szerette a képességét, Liv hangja sem tudta teljesen kizökkenteni ebből. Végül lassan levette a kezét a kaktuszról, felfüggesztve a folyamatot és a kis cserepet a nő felé nyújtotta, kis, de büszke mosollyal.
- Igen, az jó lenne. Nem tudom, hogy szokták ezt gyakorolni, kissé bonyolultnak is érzem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. március 18. 13:55 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Elmosolyodott Tim megjegyzésén, de nem különösebben foglalkoztatta a kor kérdése. Ő tudta, amit tudott és remekül elélt azzal, amit a természet ajándékozott neki. Panaszra anyaként se lehetett oka, így lehet az sem hatná meg, ha valaki a negyvenes éveiben kérdezgetné tőle. Elég büszkén tud mindent vállalni.
- Ez előfordul, szokni kell, nem megy mindig egyszerűen az együttélés - vont vállat finoman, aztán el is gondolkodott, a könyv pontosan hol is hever. Ha visszament majd kikészíti, hogy az első adandó alkalommal ki is adhassa azt a kezei közül. Szeretett a tanoncoknak segíteni az állataik körül, sőt, ami azt illeti, volt már olyan, akinek a növényeivel is bíbelődött kicsit pluszban. Megérdemelték, hogy valaki pluszban segítsen rajtuk.
- Rendben - bólintott, aztán csak hátradőlve figyelte Timet és a cserepest. Nem voltak elvárásai vagy igényei arra, milyen eredményt kell produkáljon a fiú, inkább próbálta bíztatni és elmagyarázni, hogy nincs mitől tartani. Sokan nem hiszik el, de jót téve nehéz rontani. A természet pedig mindig hálás, sokkal inkább, mint mondjuk egy ember.
- Ügyes. A gyakorlást én szeretem praktikussá tenni. Hoztam egy üres cserepet és van nálam pár mag is, pillanat - kezdett el a zsebében turkálni, mire meglett a kis zacskó. - Szeretném, ha földet idéznél és megtöltenéd a cserepet. Nem kell egyelőre semmi különleges. Aztán utána jön a többi lépés. Megkapod a magokat, és sorban kell menned. Előbb futóhomok szerűvé kell majd alakítsd, ahogy a tetejére szórtad a zacskó tartalmát. Ekkor elnyeli a magot. Utána az lesz a dolgod, hogy tápanyagdús, a magoknak kedvező termőtalajjá váljon. Mindig koncentrálj egy dologra, itt érdemes a magra, mi lesz neki jó.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 22. 21:31 | Link

Dustin Axel Westwood
- megjelenés -

Aaa. - Csak magában bámészkodik csodálkozva. Pár perce már itt van, de még nem jutott el addig, hogy az első, nagy "hallból" továbbjusson akár a tanterem.. meg úgy egyáltalán bármelyik terem felé. "Szégyenszemre" sosem tanulta a tárgyat, nem érezte szükségét, hogy felvegye, így hát nem is volt oka soha, hogy ellátogasson a keleti szárnynak erre a részére.
Jó, nem mintha varázsló viszonylatban olyan nagy cucc lenne az efajta látványosság, de mindig érdekes új részeit felfedezni az épületnek. Biztos benne, hogy még sokkal nagyobb részén nem volt soha, mint amennyit már meglátogatott.
Nnnnaa mindegy, ennek örömére előkapja a felrúnázott telefonját, és csinál egy-két látványos képet a felette elterülő búráról és az oszlopról. Tetszik neki ez a geometriai vonal, olyan.. egyszerre modern és stílusos. Lő is egy selfiet gyorsan, aztán letelepszik a lépcsősor tetejénél lévő márvány(?) kiszögellésre törökülésben. Nem is biztos benne úgy sem, hogy merre kell menni - és ha tudná is, mi van, ha nincs nyitva? Szóval inkább bevárja itt a fószert, akivel találkozója van - és addig is kiposztolja a képet instára és facebookra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. március 24. 13:53 | Link

Eszterházy Diána
kinézet | Lunari

Új tanév, új fejezet, úgy néz ki, mindezt már Európában. Nem különösebben éreztem feszültséget vagy izgalmat, kifejezetten csak várakozó voltam, ahogy a minisztérium leveleit olvasgattam az elsődleges teendőkről még a szünetben. A tanárnővel, akit váltok, már találkoztam, bár ismertem már őt, szakmai téren nem ártott felvilágosítani mi és hogyan áll. Az új tanoncok - persze a régiek mellé - már hozzám kerültek, éppen ezért is volt mára találkozóm lebeszélve.
A tegnapi napom elég hosszúra sikerült, mert az egyik mágikus erdőben jártam a két ifjú elemi lényért, akik a lányok társai lesznek a tanuláshoz, a nehezebb dolgom a lunarival volt, aki még az éjjel mókásnak vélte a jégcsapjait a falba lövöldözni, ezzel addig zajongva, még fel nem keltem hozzá. Érezte, hogy nem én leszek a gazdája, nem is viselkedett túl kedélyesen. Most is morog rám, de csak egy sóhajjal megingattam a fejem, ahogy benyitottam a terembe, pár perc késéssel. Ennyi igazán belefér.
- Helló. Diána, igaz? - kérdeztem egyből a lányt, tagadhatatlanul érzékeltetve az akcentusom, ha akartam, ha nem. Alapvetően az egyik gyűrűm használom fordítónak, de régen beszéltem a nyelvet, egyszerűen évekig nem volt rá nagy szükségem. - Dustin vagyok, én fogok segíteni a gyakorlati óráidon - nyújtottam kezet neki, ahogy közelebb értem. A terme még nekem is új volt, egy pillanatra körül is néztem, csak aztán vissza a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 25. 20:50 | Link

Dustin Axel Westwood
- megjelenés -

Annyira nincs belemerülve a telefonba, hogy ne tűnjön föl neki az érkező, főleg, mert a szokásos lépések mellett szapora lépéseket is hallani, sőt, az a feltűnőbb, ahogy a sima  kőlapot karcolják a négylábú körmei járás közben. Felnéz, el is pakolja a mobilt, nem akar túl bunkónak tűnni, meg aztán.. most lesz úgy is jobb dolga a posztolgatásnál.
Nem nagyon tudja, hova figyeljen. Egyrészt: uh. Nem kell nagyon kommentálni, még az a jó, hogy nem ül ki az arcára túl látványosan, mert túl sok befogadnivaló információt dolgoz fel épp. - De attól még uh.
- Üdv, igen, Eszterházy Dia. Kérlek, bánj velem jól. - A kézfogás mellé angolul teszi hozzá a formális félmondatot, jókedvű félmosollyal az arcán, mert ezt mindig is ki akarta próbálni. Tudja, így nem egészen tölti be formális funkcióját, sőőőt. Megfordult benne, hogy nem olyan jó ötlet, azért mégiscsak pedagógus, minden blablabla. De Dia nem szeret ellenállni a kísértésnek. Nem is nagyon tud.
Az apja utálni fogja. Azért pakolta be ide, hogy na itt majd rendet tanul, itt nem lesz akkora szerencse, hazai terepen, olyan lébecolás, mint külföldön. Csak arra nem gondolt, hogy a tanári kar, úgy tűnik, nagyon jó material öhh sokmindenre. És most plusz egy.
A másik pedig, ami teljesen lefoglalja, hogy..
- De aranyos.. - Fogalma sincs, mi lehet ez. De ha azt látja, hogy az állat nem morog rá, nem viselkedik ellenségesen, akkor egy pillanatra odatartja a kézfejét, biztonságos távolságra, hogyha akarja, az állat megszaglászhassa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. március 26. 23:12 | Link

Livnéni.

A cserepessel az elvártnál jobban boldogult a német. Igaz, kissé émelygett a hirtelen megerőltetéstől, nem érezte magát jól tőle, de ez csak pár másodpercig tartott, míg vett pár nagyobb levegőt. Tudta, hogy jobban kéne vigyáznia a szervezetére, de egyelőre nem jött rá, hogyan is kéne nekiállnia. Abban biztos volt, hogy jobban jönne ki, ha mondjuk egészségesebben enne, de muszáj volt betolnia a fél kiló gumicukrokat, mikor éppen úgy hozta a kedve.
Megkapta az üres cserepet, amit aztán szintén az ölébe pakolt, az iménti kaktuszt helyettesítve vele, de erősen a nő szavaira figyelt, hogy véletlenül se maradjon le egy részletről se.
- Szóval idézzek földet, elsőre? - kérdezte, majdhogynem ismételve, amit az olasz mondott neki, aprókat biccentve, hogy érti, igen. Mély levegőket vett ismét, próbált békét és harmóniát elérni saját magával, ami az iménti bemelegítés után nem ment nehezen. Aztán alaposan megnézte a cserepet, körbeforgatta, az ujjait is végighúzta rajta, hogy ismerje minden egyes szegletét. Aztán az egyik kezével a cserepet tartotta, a másikkal azt a bizonyos, formázó mozdulatot tette a levegőben, amit már az első gyakorlásnál is. Erősen összpontosított, szinte ki sem nézte volna senki Timből, hogy ez megy neki, de lassan földdel kezdett feltelni a cserép. Kis, büszke mosollyal nyújtotta a tenyerét Liv felé, megmutatva neki a kezdeményt, hogy megkaphatja-e a magokat. Amennyiben igen, kiszedte őket a zacskóból, majd ismét a földre koncentrált, elképzelve, ahogyan a szemcsék kisebbek, szárazabbak lesznek, elcsúsznak egymáson, kissé talán még örvénylenek is. Ugyan az állag stimmelt, lassan átváltozott, de épp hogy megmoccant a cserépben. Aprót szusszant, majd erősebben koncentrált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. március 30. 18:59 | Link


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Az első apró, nevezze Liv nevén felmérés után már nagyjából be tudta határolni Tim erejét és képességét arra, hogy merre mozdulhatnak el gyakorlás címen. Ugyan ő maga gyakorta félti a növény és állatvilágot, azt is tudja, hogy engednie kell és oktató céllal figyelve ugyan, de hagyni, hogy a tanoncok is megfelelően kitanulják a magukét. Évekig nem értett egyet a kisállatajándékozással sem, de szerencsére őt cáfolja a rendszer és a kiskedvencek tényleg segítik a tanoncokat és még egy sem halt bele semmibe.
- Igen, az lesz az alapod, amiben és amivel dolgozol - bólintott is, ahogy végül az üres cserepet is már a fiú gondjaira bízta. Ő maga csak megfigyelő szándékozott lenni a magokkal a kezében, amíg túlesik a feladat első felén. Annak ellenére, hogy Tim, mikor megismerte sem a szorgalmával tűnt ki, neki úgy tűnt, jól halad, ha kicsit lassabban is, mint mások. Ügyes volt, csak voltak korlátok, amiket le kellett döntsön. Ilyen volt az ereje kihasználása is. Liv elismerően bólintott a földre, majd a zacsit átnyújtva figyelte a folytatást.
- Pihenj, ha szükséges közben.
Hosszabb idő volt, de megérték a percek, mert kezdett alakulni, bár egyszer eléggé kiszáradt a föld, talán kicsit jobban is, mint szükséges, akkor Tim vállára tette a kezét, hogy egy pillanatra lazítson és vegyen inkább pár levegőt, aztán hagyta, hogy tovább dolgozzon vele. Mára ennyit szánt, csak a magok kicsíráztatásáig kell eljutni, ami már csak másfél lépés. A föld lassan elkezdte elnyelni a magokat és bekebelezve szűnt a szemcsék mozgása is.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. április 1. 20:16 | Link

Dustin

Az, hogy ismét új tanárral kell ismerkednie - vagyis nem kell, csakhát mégis... - rádöbbenti, hogy nagyon, de nagyon régóta húzza ezt az elemi mágia tanulást. Persze Kamilla is rádöbbentette, amikor a rellonos végzett, és ő még mindig az alapokat próbálgatta... De nem mindenki tehetséges. Még akkor sem, ha különleges képességgel átkozta meg az élet. Mondjuk Brannek hála, már nem érzi annyira átoknak. A fiúval viszonylag sokat beszélgettek és a könyvek, amiket a TS ajánlott igencsak érdekesnek bizonyultak. Mostanra pedig egészen elfogadta, hogy ez az élete része. Az elmúlt vizsgaidőszakban pedig mindent megtett, hogy behozza a lemaradása egy részét. Sokat gyakorolt. Olyannyira, hogy végül a rendes vizsgáira nem is készült. Az eredményein meg is látszott. Bár kapott K-t is, az utolsó két vizsgán azonban csúnyán leszerepelt. Ez csak azért ciki, mert a mágiatörit és a reptant is szereti, de mindkettő eléggé tanulós. Még ha utóbbiról nem is feltételezné az ember. Szóval nem sikerült, és ez most év ismétléssel jár. De próbálja pozitívan feldolgozni. A legtöbb tárgyból jól állt tavaly és így legalább több ideje marad az EMre. Viszont az új tanár, az új oktatási mód meg a többi kicsit megijeszti.
Épp hogy megszokta Olive módszereit, most meg ismerkedhet egy újabbal. Nem az ő világa ez. De úgy döntött elébe megy a dolgoknak és nem vár addig, amíg Dustin - vagy ki! - veszi fel vele a kapcsolatot. Írt neki, hogy jön és szeretne gyakorolni. Megegyeztek az időpontban és most hogy itt van a várva vár nap, az elemi mágia terasz előtt várakozik a férfi megjelenésére.
Azt a pár fiút, akinek az a beteg ötlete támad, hogy meglocsolja egyetlen kézintéssel téríti el a tervétől. Nevezetesen a fiúkra visszairányítva a vizet, amit ráöntenének, fröcskölnének, fújnának. Nincs locsolkodós hangulatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. április 6. 23:43 | Link

Eszterházy Diána
kinézet | Lunari

Nem igazán zavartattam magam a késés miatt, szerintem még sosem volt diákom, akivel nem teljesen hivatalos keretek között találkoztam és panaszkodott volna. Alapvetően a figyelmemmel eléggé jól kompenzálom ezt mindig és a lehető legtöbbet ki lehet hozni bárkiből a megfelelő motiválással. Ez mondjuk a négylábúra a lábam alatt nem volt túlságosan igaz, de csak egy mély levegő után megvakartam a tarkóm, és hagytam, hogy menjen a teremben egyelőre amerre lát. Ő helyette szaglászva bámult a sárga hajú lányra egyelőre.
- Örülök, Dia - húzódott széles mosolyra a szám, nem ez volt az első és az utolsó alkalom sem valószínűleg, hogy ezt hallom. Mert az angol egy igen udvarias nyelv, csupán ezért. Természetesen. Nem különösebben volt lehetőségem még itt utánanézni senkinek, így a lányról is összesen annyi információm volt, hogy az ereje nem olyan régen ébredt fel, hogy milyen balesete volt és, hogy aeromágus. Eddig nem csak az elemről tudtam ilyen esetben elmondani, hogy mennyire könnyedek és szabadok.
- Ő egy lunari - kezdtem bele, ahogy a lépcső legfelső fokára ereszkedve leültem a lábaim elnyújtva lefelé, a kezeim meg az ölembe ejtve. - A társad lesz a tanulásban és a későbbiekben a fejlődésedben és az utadon az elemeddel. Még nincs neve, így hívószava sem, ezt tőled fogja először hallani, elég okos, így hamar érteni fog ebből, de makacs egy lény is - néztem az állatra, aztán vissza Diára. Igazság szerint egyelőre több infót és kérést kapott, mint sokan képesek rendszerezni, szóval vártam, hátha ő maga veti fel a kérdéseit. Nekem lennének, voltak is annak idején, mindennel kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. április 9. 15:15 | Link

Mezősi Nyeste Veronika
kinézet

Azt mondják az évindulásra, hogy könnyű és egyszerű, ám sok dologgal nem számolnak, így én se. Valahogy még kerestem a beosztást és az embereket, hogy összehangoljam ezt, máskülönbenők se haladnak és semmire nem is jutunk. Az egyik kislány, relatív persze, de határozottan fiatal még, megkeresett, hogy jönne órára, pedig a héten még nem terveztem senkit zargatni ezekkel, ennek ellenére jeleztem neki, hogy persze. Nehéz ilyenkor eldönteni, hogy valaki siet valahova, vagy tényleg érdeklődő, de amíg nem tudok többet nyilván igyekszem nem ítélkezni.
A szokásaimmal ellentétben korábban érkeztem és a terembe menve körül is jártam a víz eleműeknek fenntartott részt. Azzal tisztában vagyok, hogy a tanonclány kettővel is bír, ettől még a hely tökéletes kell legyen a főelemét nézve. A megbeszélt idő után pár perccel sétáltam csak az ajtó irányába, hogy kinyitva azt a kishölgyre mosolyogjak, majd a megfutamodott férfiszármazékok után nézzek, elfojtva a röhögést.
- Gyere be - tártam ki az ajtót, aztán ha ez megtörtén, akkor be is csuktam mögötte. - Dustin vagyok, ha jól sejtem te pedig a dimágus leányzó - folytattam a mondókám, de a neve kapcsán meg voltam lőve, és ennek nem csak a rozsdásodott magyarom volt az oka, bár nem segített, hanem a pocsék névmemóriám is.
- Mesélnél róla, hogyan is állsz még beérünk? - indultam meg a víz felé, ahogy a szemem sarkából a navinést figyeltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. április 21. 14:58 | Link

Dustin

- Óó, az enyém? Hát szia.. - Az egyelőre még eszébe sem jut, hogy ez egy kicsit nagyobb felelősség lehet, például helyet kell neki kialakítani, etetni, gondozni, ilyesmi. Otthon volt ugyan egy papagája, de az mégsem egy mágikus lény. Csak egy nagyon hangos madár, ami néha úgy viselkedik, mint egy macska. Hagyja, hogy megszaglásszák a kezét, aztán érzi, amint egy nedves orrhegy hozzányomódik a mutatóujjának bütykéhez. Óvatosan megfordítja a kézfejét, így meg tudja simogatni az állat fejét. Nem tűnik úgy, hogy nagyon kellemetlen lenne a Lunarinak az érintés, de tény, hogy nem is kezd rögtön farokcsóválásba, mint egy domesztikált szobakutya. Inkább csak érdeklődve hegyezi a füleit a lány felé, akinek minden fejmozdulatára követi az élénk színű haj mozgását.
- Szóval.. őő.. így eléggé kitöltötte az időt a papírmunka meg ilyesmi, nem volt túl sok időm foglalkozni a lényeggel, csak nagy vonalakban. Hogy fog ez az egész menni? Ez most egy ilyen plusz tantárgyként fog működni?
Jellemző tinédzser kérdés igazából, amolyan burkolt "akkor most több órám lesz"? Származtathatott volna le ennél mélyenszántóbb dolgokat is, de minden sorban érkezik, nála először a gyakorlati kérdések és részletek bootolnak be.
- És lesznek még ilyen mágikus kitöréseim? - Na ez a másik, ami szöget ütött a fejében. Nem valami király, ha igen, eddig mindig olyan büszke volt rá, hogy annak idején az első vadmágiája után az ő varázsereje valahogy nem rakoncátlankodott annyit. Igaz, nem is számottevően tehetséges diák, de az az erő, amit magáénak tudhat, legalább kontroll alatt volt, amennyire lehetett. Most akkor ez kuka?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. május 9. 10:15 | Link

Eszterházy Diána
kinézet | Lunari

Úgy nézett ki elsőre nem akart se a lunari megfutamodni, se a lány sikítófrászt kapni. Hallottam azért már nehezebb esetekről, volt egyszer egy durván állatvédő fiú, aki mellettem kezdett még tanulni, ő azért nem volt hajlandó az állattal törődni, merthogy fogságban van így. Az istenért nem lehetett neki megmagyarázni, hogy ha elhanyagolja, miután az állat kapcsolatba lépett vele, azzal teszi taccsra. Eszméletlen hülyék néhányan.
- Ez így szokott lenni, a kötelező, de marha fölösleges lépésekkel - mert ami azt illeti, gyakorlatilag, ha kapnának egy tanonci személyit, azt elég lenne egyszer megcsináltatni és a számukkal minden más a minisztériumi emberekre maradna, nem pedig a diák lenne ugráltatva. De ugye túl egyszerű… - Az érdekel, hogy sok szabadidődet veszi-e el? Lehet. Ez tőled függ főleg. Szükséged van az elméletre a gyakorlathoz, de a heti egy órát beválthatod, szóval, ha gyakorlunk hétfőn délután, azon a héten a rendes, évfolyamod szerinti órádra nem kell bejönnöd, ha nem akarsz - vontam vállat. Igazából én nem erőltettem senkit, ha az van ott, akit érdekel, mindenkinek könnyebb. Meg így maga osztja be az idejét és lehetőségeit. Ha inkább otthon olvas 15 percet a gyakorlás előtt, nekem pont annyira tökéletes.
- Azon leszünk, hogy tudatosan legyél képes irányítani, de ez nem zárja ki. Ez az elem benned él, kapcsolatban van a rendes varázserőddel, az érzelmeiddel és képes beleérezni a helyzeteidbe, bármilyen furán is hangzik. Ha megint veszélybe kerülsz és nem tudsz magadról, elájulsz vagy sokkban vagy, újra felléphet, mint védő kar, amit nem te mozgatsz - fejtettem ki hol az állatra, hol a lányra pillantva, a végére még egészen meg is mosolyogtam a dolgot. Nem sűrűn hallom úgy ezt, mint kitörést, de azt hiszem ez a felfogásom sajátja.
- Persze szabályok is vannak, amik fontosak lesznek - hoztam elő a legkevésbé kellemes pontot, vagyis általában itt üt ki a fintor és a nemtetszés. De valamit valamiért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. szeptember 11. 20:21 | Link

Laura

Kicsit furcsán éreztem magamat, miután Dustin ott hagyott az ajtó előtt, hogy neki sietnie kell, órája lesz, de én azért csak menjek be és gyakoroljak, nem lesz semmi gond. Az iskola is olyan furcsa volt, meg maga az elképzelés, hogy én most nekiállok és gyakorolgatok itt egyedül... hát. Trusia a vállamon egyensúlyozott épp, rosszalló pillantással is nyújtottam neki a karomat, hogy akkor legyen szíves és másszon le onnan, ahogyan beléptem a terembe. Hatalmas, üvegkupolás egy hodály volt, amire kicsit el is nyíltak az ajkaim. Innen biztos csodaszépek a csillagok éjszaka.
Kissé beljebb is sétáltam, a lépteim visszhangot vertek, ahogyan végül a terem közepén megtorpantam és felpillantottam. Tényleg volt esztétikai értéke.
Aztán sorban az ajtókhoz sétáltam, hogy be-bepillogjak mindegyikbe külön, mi is rejtőzik a fal mögött. Az első, amibe benéztem, teljesen átlátszó volt, így gondolom a levegőhöz tartozhatott. Magasan volt, nem különösebben volt szimpatikus a számomra, még meg is borzongtam. Aztán meghallottam, hogy nyílik az ajtó és automatikusan arra is fordultam, ahonnét a hang jött. Trusia a fejét oldalra biccentve nyökörgött egy sort, mire tanácstalanul néztem rá.
- Nem értelek ám - mondtam, mintha egyértelmű lenne, majd ismét felemeltem a fejem. - Hahó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. szeptember 12. 16:56 | Link

Celestyna

Izgatottan siettem végig a kastély folyosóin, és kivételesen már elsőre megtaláltam a helyet, ahova igyekeztem. Ez nálam egy kisebbfajta csoda, bár tény, hogy eléggé könnyű az elemi mágia üvegkupoláját kiszúrni. Gyorsan besiettem hát, de amit odabenn látok, nos, attól a földbe gyökerezett a lábam. Egy pentagramma. Legalábbis ez ugrott be elsőre a szoba alakjáról. Szaporán kezdtem venni a levegőt, és el is kezdtem hátrálni a fejemet rázva.
~ Nem-nem-nem. Ez így nincs jól. Ez nem jó. Ez boszorkányság. ~ gondoltam pánikolva, majd hirtelen egy puha simítást éreztem a nyakam körül egy dorombolás kíséretében. Ösztönösen odakaptam a kezem, és puha bundába simítottak az ujjaim.
- Köszönöm, Benito! - motyogtam a kis állatnak hálásan. Hát persze, hogy boszorkányság, hiszen egy boszorkányképzőbe vagyok és én is egy boszi vagyok. Még mindig hajlamos vagyok elfelejtkezni dolgokról, és mugliként szemlélni a világot. Felbátorodva elindultam hát, hogy megkeressem a nekem való termet. Sorba bekukucsáltam a termekbe, elkerekedett szemekkel csodálva a látványt, ami a kis ablakokon át tárult elém. Kizárásos alapon kiválasztottam a víz termét, bár nem túl sok köze van a vízhez, de a többinek meg végképp semmi. Belépve viszont rögtön megláttam, hogy mekkora nagyot tévedtem. Ami sima fekete falnak tűnt, az nem sima fekete fal volt. Hanem valami háló, ami visszatartotta a vizet. De vajon meddig?! Egy hang szólított meg hirtelen, és párat pislogva meg is láttam a gazdáját. Idősebb lány, vagyis nő, biztos tanár.
- Öhm, jó napot! Elnézést a késésért! Én öö...Laura vagyok. - mentegetőztem habogva. Benito leugrott a vállamról, és pár szökkenéssel a másik sárkányleopárd felé veszi az irányt, majd őt kikerülve a terem egyik sarkába vonulva letelepedett.
- Mivel kezdünk? - kérdeztem a tanárnőt miközben bizalmatlanul szemlélgettem a hálót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2019. január 15. 00:06 | Link

Furcsa érzései támadnak még mindig ettől az épülettől évekkel azután is, hogy valamikor a minisztérium által kirendelt felügyelőként járt itt. Különös emlékeket idéz fel benne minden egyes folyosó, minden ajtó, titkos átjáró, amelyet akkor sikerült megismernie, és még annál is sajátosabb érzés szembesülni a ténnyel, hogy mennyit változott azóta. Hol van már az az auror, aki ide s tova négy tanévvel ezelőtt még az elemi mágus kollégák réme volt? Maga is egy közülük, és ezzel még mindig birkózik tulajdonképpen, mert mégsem olyan nehéz lenyelni minden negatív érzést, minden mélyről fakadó félelmet az egésszel szemben, akkor is, ha tudja valahol, hogy irracionális az egész. Bele sem mer gondolni, mi lenne, ha még csak nem is a föld lenne az eleme, amely számára szinte már elemi (minő irónia), hanem mondjuk a levegő. Szorongással tölti el most is a tény, hogy minden bizonnyal egy légtérben kell majd tartózkodnia majd néhány aeromágussal is - ha szerencséje van, nem lesznek sokan -, ha már Vilmos még mindig a fővárosi ispotály ragályos betegségben szenvedők számára fenntartott osztályán fekszik karanténban. Állítólag a sárkányhimlő egyik mutálódott változatát sikerült elkapnia valahogyan, meglátogatni azonban nem engedték és ami azt illeti, habár gonosznak hangzik ez így, nem is tervezte, csupán levelet és ajándékot küldött kedves gesztus gyanánt, hiszen mégsem lenne jó dolog, ha az újfent állapotos felesége vagy az alig féléves kislányuk kapna el valami mutálódott vírust, amivel még a gyógyítók sem igazán tudnak mit kezdeni. Állítólag még mindig olyan az oktatója bőre, hogy bármelyik sárkány megirigyelhetné és eddig a kezelésre tett kísérletekkel csak azt sikerült elérni, hogy az egész ciánkék színt öltött. Ha szerencséje van, még a végén bekerül valami orvosi szaklapba, esetleg tankönyvi példa lesz belőle a gyógyítói szakképzéseken. Minden esetre az ő szerencsétlenségére ez azzal jár, hogy itt töltheti az idejét összezárva kamaszokkal, akikről egyelőre elképzelése sincs, mennyire lehet velük dolgozni és mennyire lehet nehéz nekik az elemük irányítása. A maga részéről az iskola által felbolygatott emlékei okán - biztos, ami biztos - önként viseli ismét a képességkorlátozó karpereceket, bármennyire kényelmetlenek is. Néha meg-megforgatja őket, habár ez semennyit sem segít azon az érzésen, amely olyan, mintha a mellkasába akarna tuszkolni valami külső erő még egy fél világot és sosincs elég helye a levegőnek ettől a tüdejében, így a teremben le is veszi őket. Ismeri már ezt a helyet. Anno még ő szorgalmazta, hogy a képességbirtokos diákoknak csak itt és a tanórákon ne kelljen hordani a képességkorlátozó varázstárgyakat. Zubbonya zsebébe süllyeszti őket - egyenruha van rajta, egyértelműen jelezve, hogy auror és pillanatnyilag csak az irodából szabadult el két órára külön engedéllyel, mert ott is tűkön ülve várják már, hogy végre visszaküldhessék terepre, jelen pillanatban azonban ezt még tanonci minőségében nem lehet - aztán megközelíti a növényekkel teli terem ablakát. Megnyugtatják a növények. Mélyet lélegzik, tenyerét a falra helyezve. Túl fogja élni ezt a gyakorlati valamit, túl fogja élni. Senki sem halt még bele ebbe, legalábbis hirtelen nem jut eszébe olyan eset, hogy így lett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. január 16. 21:04 | Link

- Hiii! - Diána pont kiélvezi, hogy nem csak itt a teremben, hanem úgy egyébként is végre lehetősége van megválni a karperectől, még akkor is, ha annak a kinézetét átváltoztatással valami sikkesre alakította. Az eredeti szerinte úgy nézett ki, mint egy börtönbilincs, annak meg köszi, de csak a dungeonben van helye.
Jól hangozna, mi? Hogy tökéletesen kiélvezi - egy része tényleg úgy éli meg, mintha súlyos terhet vettem volna le a válláról, a mágiája ismét  teljes szélességében és erejében nyújtózkodhat ki a többhónapos kényszerű pihenő alól; ugyanakkor talán nem véletlenül a levegő elemet birtokolja. Azt a megfoghatatlan és nehezen zabolásható erőt, ami maga a varázslat, Dia vékony, törékenynek mondható teste és szervezete nehezen viseli. Amennyire szeret szélsőségek közt ugrálni pszichológiai értelemben, annál rosszabbul esik neki fizikailag ez az éles váltás. A bioritmusa egyértelműen felborult, rosszabbul alszik, ingerlékenyebb - még a piros napok is sokkal tovább tartottak, ráadásul na, emiatt a sok egészségügyi tünet miatt már az orvost fontolgatja.
Viszont ebből, ha rajta (és a sminkkészletén) múlik, semmi sem látszódik a külvilág felé. Nemám. A megszokoss Diánás vidámsággal int oda Farkasnak, akiről mesélték neki, hogy még anno szigorú minisztériumi vérebként eresztették a suliba, de őszintén nehéz elhinnie. Mármint sokan mondták már neki, hogy a veszélyérzete annyira minimális, hogy gyakorlatilag a nullával egyenlő, így a férfi tüskés, félrehúzódó attitűdjét is a legteljesebb természetességgel hagyja figyelmen kívül - még csak nem is szándékosan.
- Minden oké? Ha hányni kell, változtatok át neked zacskót.
Hát na, Farkas pont úgy támaszkodott a falnak, ahogy a haverjai szoktak kint a bár falának, mielőtt visszajönne a margarita.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. január 30. 13:07 | Link

ElemiTeam

Nem tudom, hogy kellene elképzelni egy csoportos elemi mágiás foglalkozást, így leginkább a kíváncsiságom hajtott arra, hogy bevállaljam. Végül is, mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Felgyújtok valamit, na bumm. Majd valaki eloltja, és végeztünk. Felrobbantani csak nem fogunk semmit, bár ha alapból ilyen gondolatok futnak át az agyamon, akkor ki tudja.
Belépek a helyiségbe, előtte zsebem legmélyére süllyesztettem karperecemet. Amúgy is annyi van már rajtam, mint egy díszb*zin, legalább egytől megszabadulhattam. A már ott lévőknek intek egyet, és megcélzom az egyik sarkot, ahonnan mindent beláthatok. Egyelőre nem valami biztató a felhozatal, remélhetem, hogy valami normális eszű egyed is belép közénk. Dia a sajátos stílusával tuti elfúj valamit, ha nem egyikünket. Farkas pedig olyan - gondolom -, mint szokott lenni. Lehet nem is találkoztunk még, de legalább annyit tudok, hogy terromágus. Eddig mindenből van itt, amiből csak kellhet.
Nagyon meg van inger, hogy rágyújtsak, ám túl lusta vagyok felkelni, így kinyitom az eddig hónaljamnál pihenő könyvet, felcsapom és szó nélkül kezdek el olvasni, amíg meg nem érkeznek azok, akikre még várunk. Vagy, amíg valaki nem mond semmit. Apropó...
- Mi is a terv mára? - pillantok ki könyvem fölül, tekintetem ide-oda cikázik Farkas és Dia között. Kicsit fúrja az oldalam a kíváncsiság, de kinek nem? Mármint értem én, hogy közös gyakorlás, de van valami konkrét terv, vagy csak lövöldözik mindenki amerre lát? Ha az utóbbi, akkor biztos vicces vége lesz a dolognak, ám ha van konkrét elképzelés valakitől, akkor annak sem vagyok az elrontója. Ami segít a szintlépésben, minden jöhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 31. 06:21 | Link

Elemiskedünk

Nagyon nagy szívás, amikor azon kevés napok egyikén amikor programod van, el kell menned a kötelező pofavizitre. Ariananak dünnyögtem is egy sort, ennek köszönhető, hogy mostanra legalább már bosszúsan, de az iskola felé gyalogolok. Ha kések is, legalább odaérek. Hihetetlenül mérges tudok lenni. Ez egy új tulajdonságom, eddig nem tudtam, hogy létezik. De egy ideje - az óta az este óta - folyamatosan előjön, hogy nem tudok uralkodni az érzelmeimen, és néha az elememen sem. Pedig alapból egy nyugodt fickónak gondolom magam.
Az viszont segít, amit Denis mutatott, azóta egyre többször figyelek a környezetemre, a hangokra, a rezgésekre. Egyre több időt töltök a szabadban, ismerkedem a levegővel, a változások apró jeleivel. Már tudom, honnan. Tudom, ha vihar lesz. Már értem, miért, és elfogadtam, hogy miért ilyen későn. Az életem sosem volt könnyű, de igazán nagy törés akkor ért, amikor Ariana robbantotta a maga bombáját. Esküszöm, hogy soha többet nem kérdezem a mértékét. Soha többet.
Gyors tempóban szelem át a kastélyt, hiába volt majdnem tíz éve, hogy utoljára itt jártam, úgy ismerem minden zugát, mintha tegnap siettem volna mágiatörténetre, vagy kaptam volna frászt bájitaltanon a hozzávalóktól. A legundorítóbbak amúgy a leghasznosabbak, ezzel nyugtattam magam. Befordulok az utolsó sarkon, és Denis után szinte másodpercekkel befutok én is a társaságba.
- Helló.
Intek bizonytalanul, és állapítom meg, hogy valóban senkit sem ismerek, maximum látásból a pizzériából.
- Arie vagyok.
Így hódítok, tenném hozzá még vicceskedve, de nem tudom, mennyire van humoránál a társaság, egyelőre azt hiszem, én vagyok a zöldfülű, és jobb, ha vicceskedéa helyett, inkább odafigyelek.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. január 31. 06:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2019. február 6. 18:32 | Link

Hányni kell? A két szó valahonnan nagyon távolról érkezik és arcátlanul kúszik be a nemrég még nagyon is békés gondolatai közé megkondítva egy olyan vészharangot, amiről eddig tudomást sem vett. Pedig milyen remekül elvolt a fal előtt, már azon morfondírozva, hogy átlép a növényekkel teli terembe, amely olyan hívogatóan terül el minden nyugalmával a fal túloldalán, erre tessék, felbukkan itt egy aeromágus, és most, a szavak nyomán tényleg tudatosul valahogyan az agyában is, amit a gyomrában már pillanatokkal ezelőtt megmozdult valami. Tényleg hányni kell. Nem kell, dönti el, összeszorított fogakkal közölve magával a saját döntését és már nem is vesz tudomást a különös, de ismerős kavargásról a szegycsontja alatt.  
- Köszönöm, nem kell, megvagyok - válaszolja szinte már kimérten, mintha épp nehezére esne kilépni az auror túlontúl hivatalos szerepéből, noha még ott sem előírás igazából, hogy az embernek távolságtartónak kell lennie. Annára gondol meg Vesznára egy pillanatra, amitől a szája szeglete máris barátságosan görbül felfelé a következő pillanatban, ahogy Diára pillantva megrázza a fejét.
- Csak a növényeket néztem. Gyönyörűek - teszi hozzá az iménti szavaihoz amolyan magyarázatféleként, hogy miért is volt annyira elveszve az imént a gondolataiban leginkább. Amikor legutóbb itt járt, mindez még nem érdekelte. Akkoriban csak azt látta amúgy is, hogy minden elemi mágus veszélyes és meghagyta Feiglernek a nemes feladatot, hogy foglalkozzon velük, erre tessék, azóta mekkora változás állt be az életében, csak győzze feldolgozni, merthogy még mindig dolgozik rajta, ami azt illeti. Talán még fel is emlegetné Feiglert, habár Dia már csak hírből ismerheti eme kedves kollégáját, akárcsak Feliciánt vagy Ferdinándot meg Fédrát. Ahogy hallotta, regélnek azért még a felügyelőkről néha az iskola falai között, nem felejtették el csak úgy azt az évet, amikor a Minisztérium kirendelte őket ide. Csakhogy mielőtt bármi mást is mondhatna, újabb ember toppan be, aztán meg még egy, akinek a jelenlététől ismét csak feléled gyomrában az iménti érzés. Na tessék, még egy légmágus. Elvileg ez valami ilyen apriori tényállás, hogy nem az aeromágusokkal a legkompatibilisebb, de azért igyekszik leküzdeni az érzést, hiszen józan ésszel mégiscsak belátható, hogy egyikük sem tehet arról, hogy ezt az elemet képes uralni, ahogyan ő sem választotta a földet, meg aztán nem is bántották, csak túléli ezt a gyakorlatot. Zsebébe mégiscsak jólesik egy pillanatra megérinteni a karperecet, amelyet magával hordani mindig amolyan biztonsági intézkedés részéről arra az esetre, ha úgy érezné, mégsem tudja uralni az erejét netán. Elvégre most még ő is csak tanonc, hiába lehetne tanár a korát tekintve. Köszön az újonnan érkezőknek, még egy mosoly is kijut nekik, aztán a kérdés hallatán önkéntelenül is előkerül egyébként abszolút természetesnek mondható iróniája.
- Hát ha a cél annak a felmérése, hogy hány aeromágussal tudok meglenni egy térben, jó úton haladunk - jegyzi meg egy kurta vállvonással. - Viszont kétlem, hogy ez erről szólna, gondolom, inkább gyakorlásra szánt alkalom lenne, ha már ebben a csarnokban biztonságos körülményeket teremtettek a képességhasználatra. Meg lehet ám tapsolni a sherlocki következtetéslevonási képességeimet - közli féloldalasan elmosolyodva, vállát kissé előrebiccentve, aztán megrántja azt és gondolva egyet leül a földre lábait keresztbe rakva egymáson. - Ha az éves elemi vizsga lenne, arról csak kaptunk volna értesítőt, gondolom én, bár korábban nem itt tanultam, ez is csak átmeneti elméletileg, szóval ha meglepetésszerűen működik, akkor arról még nem szólt senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. február 18. 18:58 | Link


- Hm.. - Nem gondolkodik el azon, hogy mennyire átlátszó vagy sem Farkas magyarázata, nem zavarja, sőt akkor hát már partner is lesz a dologban.
- Ugye? Szerintem is tök jól néz ki az egész. - Ez az egyik kedvenc helye a kastélyban, még akkor is, ha az elemi mágiához való kötődése az utóbbi időben nem szerzett neki túl fényes pillanatokat. Részéről kifejezetten sajnálja, hogy lemaradt arról a nevezetes felügyelőkkel töltött évről. A mennyország lett volna, na nem azért, mert elemista, hanem azért, mert...
imádja az idősebb férfiakat ÉS az egyenruhát is! Ahw, elsőszámú rajongó lett volna, nagy eséllyel az idegösszeroppanás határára sodorva a gárda felét.
- Sziasztok! - int vidámat az érkezőknek egy széles mosollyal. Ez kellett neki igazából, emberi társaság, beszélgetni, szocializálódni, nem pedig elmerülni a rá nem jellemző frusztrált gondolatokban.
- Most miért? Nem szereted az aerokat? .. - kis szünet, homlokráncol, próbálja felidézni tanulmányaikból, hogy van-e valami kitétel arra, hogy rosszul reagáljon az egyik elem képviselője a másikéra. Ha van is, valószínűleg szokásához híven ezt a lexikális tényt nem sajátította el.
- Miért? Nézd a jó oldalát, ingerküszöböt emelünk.
Ahogy felvetődik a kérdés, hogy most mihez kezdjenek, ha már így összegyűltek itt, mint a násznép, tanácstalanul hümment egyet.Egzakt terve ugyanis nem volt.
- Helló, én meg Dia. - Érdekes, ezt a srácot még a kastélyon belül sem látta eddig, igaz mestertanoncnak beillik. El is könyveli magában annak - mondjuk Eridonos, Eridonos mestertanonc. Olyan eridonos feje van.
- Szóval, ki milyen elemű? Próbáljunk meg bemenni együtt egymás szobáiba, hogy ne csak a saját elemünkkel gyakoroljunk? Vagy az veszélyes? - Körbenéz, nem lát-e valami nagy figyelmeztető táblát erre vonatkozóan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. február 27. 17:16 | Link

ElemiTeam

Válasz híján már éppen visszatérnék könyvem olvasásához, amikor belép Frank. Lazán intek neki, leugrom a padról, hogy elé léphessek. Jobbomat nyújtom felé rázásra, ha megtörténik, az ablakhoz lépek, ám abban a pillanatban Farkas fordul az ajtó felé és egy nővel kezd el beszélgetni. Na fasza, akinek az egész ötlet kipattant a fejéből, most cseverészik. Jó lesz ez.
Érzem, ahogy az elemeim átjárják egész testemet, jól eső megnyugvást sugároznak testem minden pontjának. Nem tudom mikor éreztem magam utoljára ennyire erőteljesnek, ennyire veszélyesnek. Talán nem most kéne neki állni a nagyobb figurák gyakorlásának.
- Arie levegő - mutatok rá a férfira, hogy Dia is tudja kiről van szó, és arcot tudjon kapcsolni hozzájuk. - Farkas föld, te levegő - tér vissza pillantásom Diára, majd haloványan elmosolyodom. - Én tűz és levegő - furán hathat, hogy mindenkinek tudom az elemét, de amikor kiderültek a dolgok, mindenkinek és mindennek utána jártam, ahogy azt kell. Meg Arie-nak már segítettem is, az ő elemét meg így könnyebb volt megjegyezni. Na, nem miattuk, félreértés ne essék, magam miatt, hogy tudjam a miheztartás végett kivel kell vigyáznom. Ott a karperec, ez tény, de nem egyszer borult már el az agyam azzal is.
- Nem tudom hol kéne kezdeni - vakarom meg a fejem, Farkas felé pillantok, aki még mindig kedélyesen beszélget az ajtóban. - Annyit tudok, hogy nekem nemigen kéne elengednem magam - dőlök neki az ablakpárkánynak, kezeimet keresztbe fonom magam előtt. Nem örülnék neki, ha akaratlan felgyújtanék valamit, vagy éppen valamelyikőjüket, mert éppen nem megy a kontroll. Megy, nehogy azt higgye bárki is, hogy, mint egy fél-hülye elemi mágus mászkálok a kastélyban, de néha még vannak gondjaim, amikor előjönnek a démonjaim, vagy csak úgy simán is. Ha engem kérdeztek nem egyszerű elemet kaptam, nem tudom erről ki, hogy vélekedik, de még szerencse, hogy senkit nem is kérdeztem meg róla.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. március 29. 17:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. március 29. 17:13 | Link

E-csapat


Már napok óta nem találom a helyemet, valami úgy hiányzott. Már vagy ezerszer körbemászkáltam a szokásos helyeimen, egyik könyvet a másik után tettem a szekrényemre olvasatlanul. Semmi nem volt jó. Semmi nem kötött le.
Ma is ezen agyalva sétálgatok a kastélyban, oda se figyelve, hogy hova is vezet az utam. Nagyot pislogok, amikor üvegfalakat veszek észre magam körül. Megvan! Tudom már mi volt a baj! Gyorsabban kezdem el szedni a lábamat, hiszen már rájöttem, hogy merre is tartok, mit fogok csinálni. Elemi mágia terasza reszkess! Gyakorolni fogok, nagy tömeg irányítását, átalakítását. Pompás napom lesz.
Ahogy a terembe érek meghökkenek, ugyanis az nem üres. Sőt! Igaz, hogy tanórákon kívül nem nagyon szoktam ide járni, de eddig egy esetet leszámítva még sose találkoztam itt mással. Kicsit furcsa érzés is, hiszen ez a hely volt az én kis magányos mentsváram, ahol teljesen elengedhettem magam, és kedvemre szórakozhattam anélkül, hogy bárki beleszólt volna, vagy kinevetett volna amikor valami nem sikerült. Persze nem akarom kisajátítani a helyet, de valljuk be arra azért nem sok esélyt láttam, hogy valaha is itt legyen egy egész csapatnyi ember. Az azonnal világos volt számomra, hogy nem csupán diákok, hanem mindannyian elemisek.
- Sziasztok! Laura vagyok. Zavarok? – szólítom meg őket. Nem tudom, hogy milyen céllal jöttek, lehet hogy mindenki csak úgy gyakorolni jött, vagy összebeszéltek és már összeszokott társaság és rendszeresen találkoznak. Még nem úgy tűnik, mintha bármibe is belekezdtek volna, van aki itt beszélget, van aki ott. Mindenesetre nem szeretnék útban lenni nekik, ezért elhaladok a mellettem beszélgetők mellet és a víz terme felé teszek pár lépést, hogy gyorsan eltűnhessek ott, ha a kérdésemre igenlő választ kapok. Már a puszta gondolat, hogy hamarosan beléphetek oda is elég ahhoz, hogy nedvesség járja át a tenyerem. Mindig abban az egy pontba koncentrálódik először. Szabadon engedem az elemem, hagyom hogy összegyűljön egy kisebb labdára való, amit aztán a kisujjam felé terelek, majd végiggörgetem az ujjaim között. Ide-oda, ide-oda. A vízlabdámra oda se figyelve érdeklődve szemlélem a többieket, próbálva rájönni, hogy ki milyen elemű. Azt már megtanultam, hogy nyíltan nem bámulok másokat, hátha meglátom a jelet. Idővel úgy is kiderül.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 1. 20:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet