Miss Tökéletesség

Mivel korainak találtam még a lefekvéshez az időt, elhatároztam, hogy kicsit körbejárom az iskolát. Az éj leple alatt majdnem bárhova el lehet jutni, ha óvatosak vagyunk. Miért járnak az állatok éjjel vadászni? Miért van olyan sok éjjeli állat? Mert nem veszik észre őket. Én is éjjel megyek vadászni, egy kis kalandra. Csak azt remélem, találkozom valakivel, aki társam lehetne. Az elhatározás megvan, még csak egy ötlet kell, amin az egész iskola röhöghet. Amit majd negyven év múlva is névtelenül fognak emlegetni. Az unokáimnak dicsekedhetnék, hogy mekkora csínyt követtem el diákkoromban. Lesz amiért büszke legyek magamra. Egész érdekes volt a séta a Fecsegő Dámák freskójának folyósójáig. Az éjszaka elrejtett, nem találkoztam egy prefektussal sem, sőt még azzal az öntelt rabszolgahajcsárral sem. Szerencsére. Még mindig zavar, hogy a felelőtlensége miatt kaptunk büntetést. Meg is halhattam volna, ha Lotte nem tompítja az esésem. Két órán át nevetett rajtunk. Ez a dolga a prefektusnak? Idéntől szerencsére javul a prefektusi gárda minősége, mivel a kis vörös Szerelmem, meg Kiva is bekerült. Lesz itt rend. Soha nem gondoltam volna, hogy a gyerekes Leonie egyszer prefektus lesz. Kicsit az is furcsa, hogy terelőként játszik. Komolyan ilyen idegesítőek ezek a Dámák? Ha megszólalok, biztos lebuktatnak valamelyik éjjeli bagoly prefektus előtt. Mi volt ez a hang? Most már értem miért mondják az öregek, hogy ne fesdd az ördögöt a falra. Ki lehet az? Ha előbújik, tuti nem Amira, mert ő megvárná, hogy szenvedjek. A szívem a torkomban kalapált. Csak azt tudom remélni, hogy Leonie-val fogok összefutni. Vagy esetleg Kivával. Akkor biztosan megúsznám a büntetést, szerencsére. Ha jól hallom, a lépések közelednek. Bezzeg ilyenkor a dámák csendben vannak. Sose bízz meg egy freskóban, úgy is átver. Menekülési utak száma nulla. Szuper. Ugye nem csaphatnak ki emiatt? Lehet, hogy ez az utolsó sétám a kastélyban?

Hófehér jaguár, ami párduc

Mit mondanak a dámák? Ne kenje össze a sminkét? Akkor valószínüleg a másik ember is lopakodik. Szóval ő is bújkál, tehát nem prefektus, és nem is tanár, mert akkor nem bújkálna. Azt hiszem ezt megúsztam. Bátran távolodtam a faltól, amihez hamarabb bújtam. Reméli a díva, hogy büntetést kap? Szerintem azért a prefiket meg a tanárokat ismerik, még könnyebb volt a lelkiismeretem. De ki lehet? Ez a hang ismerős... Talán Adria? Nem, nem hiszem. Már majdnem nevetve léptem, hogy  meglássam a dáma molesztálóját, de ekkor megütötték a fülemet a súlyos kérdések. Ki vagyok? Kik is vannak fiú prefektusok? Nem szeretném, hogy miattam vonjanak le pontot a levitától, így sincs sok... Mondjam, hogy Noel vagyok? A prefik ismerik egymást, és a jelvényem is kérné. Sodorjam bajba azt a gyáva Ront? Nem tehetem meg Leonie-val. Tényleg Leonie is lehetne a hang gazdája, de biztosan nem Ő. Százezer közül is felismerném gyönyörűen csilingelő bársonyos tündérhangját. Mi van ha Kiva? Ő biztos elengedne, mivel ő a csapatom kapitánya.
-Zsolt Perott. Levita, második évfolyam.
Mondtam rendkívül szomorúan. Kiléptem a fal takarásából, hogy leendőbeli büntetőm szemébe nézzek. Úgy álltam, hogy lássak, és felismertem a diákban a legkedvesebb levitást. Hegyi Nikit.
-Prefektus lettél?
Rámosolyogtam, majd odamentem mellé és röviden megöleltem.
-Hogy vagy? Rég találkoztunk.
Nem hiába indultam utamra. Az éjszaka zakar, tt az idő rosszalkodni.
-Nincs kedved szabályt szegni?
Mosolyogtam rá.

Aranyszívü szerénység

A nyugalom kezdte átjárni a testem. Óriási megkönnyebbülés volt meglátni Nikit. Örültem, hogy nem egy prefektussal futtam szemben. Legalábbis azt hittem. Mikor Niki mondta, hogy Ő prefektus nem hittem neki. Az aggodalom, meg a hihetetlenség annyira elkábított, hogy eszembe sem jutott elkérni a jelvényét.
-Triplán?! Rosszra csábítok másokat? Miről beszélsz? Nincs velem senki...
Mi történt Nikivel? Ezt nem tudom elhinni. Sokkal jobb fej volt. Ő soha nem büntetne meg. Vagyis iyen durván... Rendben... Akkor jöhet a megérdemelt büntetés. Arcomon látszhatott a szomorúság. Nem érdemlem meg ezt az igazságtalan büntetést. Egy prefektussal nem szerencsés veszekedni. Vagyis, jó, tudom szembe szálltam Amirával, de ezt soha nem tudnám megtenni Nikivel.
-Gratulálok a kinevezéshez. Légy boldog!
Csak ennyit tudtam kinyögni. A régi Niki akármikor elengedne. Ha tanár lenne a közelben, akkor is bújtatott volna. Változnak az idők...
-Nálam...
Elővettem a pálcám Niki utasítására, és elképedve hallgattam végig kérését.
-A glacius-szal? Dehát az negyedikes tananyag. Ráadásul nem is könnyü. Dehát ezt mondta Niki. Neki bármit megtennék. Felemeltem a pálcám és kimondtam a varázsigét.
-Glacius!
Pálcámból egy vízcsepp folyt ki. Tökéletes, még körülbelül tízezer ilyen, majd egy lehütő varázslat. Egyáltalán van ilyen? Amit tudok? Hirtelen nem jut eszembe egy sem. Mivel nem tudtam jégpályát csinálni elindultam a honyha fele. A manók akkor is sürögtek, még egy sütit is kaptam tőlük. Nagyon finom volt, majd tíz szimpatikus manót kiválasztva visszamentem a folyosóra.
-Elég lesz?
Még mindig le voltam sújtva, de ekkor jutott eszembe a prefektusi jelvény.
-Hol a jelvényed?
Kérdeztem ezt már bátran. Ha nem látom a jelvényét, akkor meg fogom mondani:
-Szóval így. Becsaptál, pedig én téged nem. Te is izgalmat keresel?
Gondolkodtam.
-Niki, bocsánat elnyerés képpen játszódj velem! Manó tologatóst, vagy valami hasonlót. Csinálj jégpályát, majd mind a kettesn felállunk a pálya két végére. A pontos szabályokat majd kitaláljuk.
Már gyerekes mosollyal készültem a játékra, bár mosolyom nem olyan gyönyörü, mint Leonie-é.