Dávid és Vanília

Kellemes érzés, amikor valaki úgy mászkálhat az iskolában, hogy bárki szólna érte. Amira kihasználja hogy prefektus, és sűrűn csatangol, mostanában pedig gyakran vannak áldozatai. Szegények általában nem is gondolnák, hogy le fognak bukni, de egyszer biztos rájönnek, hogy hogy kerüljék el az effajta összetűzéseket.
Ezen az éjszakán Amira egy jegyzetfüzettel, és Leoval a nyomában indult el a körletéből. Eredetileg a bájitaltan terembe igyekezett, ahhoz kellettek neki a jegyzetek, amibe egyébként olyannyira belemerült, hogy vagy kétszer rossz felé ment el. Aztán észbe kapott, és elkeveredett a nyugati szárnyba, itt pedig már jobban figyelt. Muszáj, hogyha nem akarja, hogy még ő legyen hátba támadva. Egyébként sem sűrűn látni ilyet, hogy a rellonos leányzó olvas, főleg nem a tananyagból. Szerencséje van az eszével, hogy ráér vizsga előtt áttanulgatni mindent.
A bájitaltan teremhez menet ismét tett egy felesleges kitérőt, és a dámák folyosóján tért észhez. Akkor is csak azért, mert az oroszlán morogni kezdett, és lemaradt a gazdijától körülbelül két méterre.
-Mi történt Leo? -visszafordult hozzá, és a pálcáját -amivel eddig a jegyzeteit világította meg- oda irányította.
Gúnyos mosoly jelent meg az arcán a két éjjeli baglyot látva. Ha nincs Leo, biztos elmegy mellettük anélkül, hogy észrevegye őket. Bár már éppen indulni akartak, még a hangjukra sem lett figyelmes. A dámák motyogása miatt ez mondjuk nem is nagy csoda.
-Név, ház, évfolyam, és magyarázat, hogy mit kerestek itt takarodó után -jegyzeteit leengedte maga mellé, a pálcáját viszont egyenesen a lógósokra fogta. Figyelte az ez által megvilágított arcukat, és választ várt.  

Lógósok

A válasz normálisan érkezett, amit a korábbiakhoz képest eléggé csodált a feketeség. Mivel a lány, nevezetesen Vanília megmondta az okokat is, és a másikról is amire kíváncsi volt, nem várta, hogy a fiú válaszoljon, csak bólintott.
Átfutott az agyán, hogy annyiban hagyja az egészet, és elküldi őket egyszerűen a hálókörletükbe. Ezt az elnézést nem engedhette meg magának, hát hova lenne így a jó híre? Eleve egészen jó kedvében volt, és a bájitaltan annyira elvonta a figyelmét, hogy nem volt kedve a szemétkedéshez. Pedig simán belekötött volna a lányba amiért feleslegesen járatta a száját, hiszen ő nem azt kérte, hogy mondja el mindkettőjük okát és adatait.
-Holnap este nyolckor várlak a Szertáraknál, ott megkapod a büntetésed. Most pedig tűnj a körletedbe -fejével intett neki, hogy elmehet, aztán Dávidra nézett. Pár másodpercig gondolkodott rajta, hogy mit kezdjen a fiúval.
-Te meg velem jössz, segítesz -további megjegyzést nem fűzött hozzá, az eredeti célja felé, a bájitaltan terembe indult Dáviddal, és Leoval az oldalán.