36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 19. 23:49 | Link

Keith
beköltözés, 6. felvonás, március 30.

Szinte kezdi azt hinni, hogy a sok gyúrásnak köszönhetően most földbe döngölheti Keith-t, de önbizalmát Herci pár könnyed mozdulattal elrejti egy adag édesség mögé. Valóban olyanok, mint a kölykök. Mármint a kölyökkutyák, csak annyi a különbség, hogy ők nem piszkítanak maguk alá, vélhetőleg. Pedig Leonie még bele is harap a szőkeség kezébe, kisebb jelzésként, hogy ugyan ne koszolja már össze a szép pandás öltözékét. Esélytelen. Megadja magát, és inkább a csata martalékává vált vörös tincseit kezdi vizsgálgatni nagy derűsen. Ezt nem lesz egyszerű kimosni, még perwollal sem. Vagy az nem is hajra van? Áhh… Mázlija, hogy annyira el van foglalva ezzel, csak az utolsó pillanatban bámul fel Keithre, aki éppen őt nézi. Khm... árgh… asdasd… Ilyesmi gondolatok suhannak át agyán egy pillanat leforgása alatt, de mire feleszmél, az úriember már eltűnt a látómezejéből, és valahol gonoszan kacag az ő szerencsétlenségén. Legalábbis így érzi, amíg egy kéz be nem tolul az arca elé. Arcáról eltűnik az álca, ami - színét tekintve - segített neki egybeolvadni a hajával, majd elkapja a felé nyújtott praclit, és talpra szökken.
A legkevésbé sem álmos. Olyannyira nem, hogy maga is ugrándozásba kezd a folyosóra menet, de a küszöb előtt leállítja az urat, és felpattan karjaiba. Mert ugye nem is lenne igazi a hozzászólás, ha Leonie nem kerülne fizikai kontaktusba Hercivel. Meg aztán arcát odadörgöli a srác mellkasához, mintha kedves kis cica volna. Az ő célja azonban az, hogy az arcára ragadt süteményt eltávolítsa. Fő a kedvesség. Keith ruhájának meg már úgyis mindegy.
-Úúú, nézzük meg a dámákat! – Kezdi el ráncigálni a szőkeséget az említett képekkel teli folyosó irányába. Közben mindenféléről magyaráz a srácnak, gondolatmenete szinte lekövethetetlen. A cápák félelmetes fogsorától egészen a balettozás mikéntjéig, minden előfordul szövegelésében. Ráadásként ott tolat pajtása előtt, meg táncolgat, ami csak belefér.
-Innen indulnak a pletykák! – Jelenti be vidoran, miközben odahúzza társát az egyik festményhez. Úgyis kiderült már, hogy az mennyire kedveli a művészetet, biztos ehhez is lesz egy-két szava, hiszen a dámák gyönyörűen ki vannak dolgozva, ezt még a kis törpe is észleli, mint mobil a térerőt.
-És nééézd! Milyen szép ruhája van ennek a néninek! – Gyönyörködve bámulja az említett darabot. Egy ilyenben igazi hercegkisasszonynak érezhetné magát. Túl az Óperencián meg hasonlók… vagy inkább túl a BK kapuján?
-Úúúú, azt is nééézd! Ez még szebb, mint az előző! – Szavai nem kis méltatlankodást váltanak ki a festmény szereplőjéből, de ez őt egy cseppet sem zavarja, és már rongyol is a következőhöz.
-Nekem is kell egy ilyen! Milyen finom úri hölgynek néznék ki benne, gondolj csak bele! – Kezeit kecsesen, majdnem kecsesen kitárja, és pukedlizik egyet. Meg kell hagyni, egy pukedliző panda, aki tiszta sütemény… a legkevésbé sem hasonlít egy szép hercegkisasszonyra.
-Júj, öltözzünk be egyszer! És Te lehetnél a Szőke… - Egy pillanatra elhallgat, és roppantmód zavarba jön, de azonnal javít. – Lehetnél a szőke ló! – Egyből úgy érzi, hogy nem buktatta le saját magát a hercegezéssel.
-Akit betörök! Húúú… harcos amazon vagyok! Nem is, indiánlány, azaz Pocahontas! Te pedig Szilaj! – Igazi indián módjára kezd körbe-körbe ugrálni, majd óvatosan kezdi becserkészni a vadlovat, hogy a hátára vethesse magát.
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 21. 01:57 | Link

Leonie
beköltözés, 6. felvonás, március 30. éjjel 1 körül

Ha Leonie még magához mérten is furcsán viselkedne, valószínűleg az se tűnne fel Keith-nek, egészen egyszerűen azért, mert ma semmi nem túl szokatlan a számára. Leonie mellett borzasztó könnyen megőrül az ember, egyelőre a kifejezés legpozitívabb értelmében, és mivel Keith se az a típus, aki visszafogná a mondanivalóját, roppant boldog, amiért már az iskola kapujában egy hozzá hasonló emberbe futott bele...pontosabban futott belé.
- Héééj...- Mikor kiérnek a folyosóra, Vörös Bozont úgy kezd rohangálni, mintha egy játszótérre érkeztek volna. Keith-nek elég egy rövid pillanatra rápillantania az ingére, megvizsgálva mennyire koszolták össze, hogy újra felnézve már ne találja a lányt. Szerencsére Leonie csak egy széles körtáncot járt körülötte, és már érkezik is, hogy újra megragadja a karját és elrohanjanak, maguk mögött hagyva szörnyű tettüket, az összemorzsázott szőnyeget.
És Leonie beszél, beszél, beszél, Keith pedig hasonlóan képtelen válaszokat ad, könnyedén nevetve és komolyan, mintha tényleg lenne értelme az eszmefuttatásaiknak. Elképzelhető, hogy Magellán kvibli volt és ő fedezte fel a szalamandrákat, és az ellen se tud senki érvelni, hogy a főnixek nem átváltozott Múzsák, Herkules korszakából. Az viszont valóban nehéz döntésnek bizonyul, hogy Leonie hangját, vagy fel-le ugráló bozontját könnyebb-e követni, ha közben te is folyamatosan forgatod a fejed, tátott szájjal csodálkozva a kastély monumentális építészetén, vagy csak egy szép fáklyatartón. A tempójuk ellenére lassan haladnak, mert mindketten égető szükségét érzik annak, hogy széltében-hosszában bejárják a folyosók legapróbb területeit is. Ha Leonie tánc közben véletlenül Keith-nek ütközik, ő kecsesen megpörgeti a lányt, lendületet adva neki, vagy felkapja és forog vele a következő érdekességig, ahol aztán ő marad le kissé. Keith úgy érzi magát, mintha egy őrült, színes, brazil felvonulás képviselői lennének, akiknél sose lehet biztos az ember, hogy tudják-e egyáltalán hol vannak, kik ők és mit csinálnak, vagy csak nem foglalkoznak vele. Könnyen nevetnek, nem keresnek rá különösebb indoklást.
- Ahha, szóval ide jönnek azok, akik világgá akarnak kürtölni valamit, csak nem akarják, hogy egoistának tartsák őket...- Jegyzi meg vigyorogva, mikor Leonie odahúzza őt az első dáma elé. Beszéd közben egy hamar tovaillanó pillanatra megöleli a lányt, tudat alatt talán jelezve, mennyire felszabadult most, és mennyire élvezi a ma éjszakát. Ez a gyors mozdulat viszont olyan ösztönös, hogy nem is veszi le éberen vizsgáló szemét a festményről, csak a szája mosolyog. Különben is, amíg képeket néz mindig komoly a tekintete, látszik, ahogy cikáznak a fejében a gondolatok - ezeket azonban most kivételesen megtartja magának, nem úgy, ahogy a lentebbi folyosókon tette, és a kép bámulásából is hamarabb ocsúdik fel, hogy figyelhessen Leonie-ra.
- Tényleg gyönyörűek...- Egyetértőleg bólint egyet, aztán végignézi a pukedlit, és meg se próbálja visszafogni a nevetését.
- Most inkább úgy nézel ki, mint a hercegnő 6 éves, parókás, jelmezes unokahúga. - Állapítja meg gyermeki őszinteséggel, majd újra a festett hölgyekre néz, és Leonie-ra. Nem tudja elképzelni, hogy Vörös Bozont a méregdrága, gyönyörű ruhákban máshogy viselkedne, mint melegítőben, de elbírt már a történelem jó néhány őrült uralkodóházat. Leonie lenne az, aki kikergetne a kastélyból egy péket, utánafutva és kenyérdarabokkal dobálva, mert bántott egy kismadarat.  
Őszinte csodálkozással szökik fel a szemöldöke, mikor Leonie, látszólag minden ok nélkül zavarba jön egy pillanatra, de nem adnak neki lehetőséget a tűnődésre és a kérdezésre, mert a Hercegkisasszony újra cipeltetni óhajtja magát. Körülöttük már minden portré felébredt, vagy ha nem, hát felkeltették, úgyhogy körbeveszik őket a legyező mögött sugdolózó, sokat sejtetően mosolygó hölgyek. Keith nem tanúsít ellenállást, elvégre az egyedüli személy ül a hátán, aki ezt indiánként megteheti - a képeken szereplő úri hölgyeknek például semmi esélyük nem lenne.
- Sose törik be a vadló! - Neveti, bár ennek ellenére ő néhány kör után mégiscsak lihegni kezd. Jó, hát akkor maradjon a lelki erő. Egy kuncogó vörös ruhás nő festménye előtt egyenesedik ki, az érkezést teljes mértékben Leonie-ra hárítja. Bízik benne, hogy van annyira ügyes, hogy nem a hátsófelén köt ki.
- Azt hiszem mégsem öltözök majd lónak...- Saját véleménye szerint igazán okos végkövetkeztetést szűrt le, de nincs ok a pánikra, rengeteg egyéb ötlete van.
- De lehetek páncélos lovag, sárkány, vagy királynő. - Minden szerepre gondosan áldoz néhány másodpercnyi színjátékot, jól észben tartva a kötelező mozdulatokat, úgy mint a kardsuhintás, helyben repülés, vagy a méltóságteljes porté-állás.
- Én lennék a történelem első transzvesztita királynője...- Sóhajtja álmodozó arccal, időközben pedig továbbindul a folyosón. Ritkán áll meg képenként, de azért mindegyiket megnézi.
- Sssss...- Tájékoztatja a lányt, mikor egy ablakhoz érnek, amit ő gondolkodás nélkül ki is tár, és vidáman kihajol rajta. Mellettük még éppen látszik a kastély egy másik szárnya, messzebb látszanak a falu fényei, de a mögötte elterülő hegyek teljes sötétségbe vesznek, ahogyan az alattuk fekvő terület többsége is; az ég viszont tiszta, a hőmérséklet pedig vérfagyasztó.
- Hát ez tök jó...- Már felmászott a széles párkányra és így is csípőig kilóg az ablakból, amikor is hirtelen visszarántja magát, de csak azért, hogy Leonie-t is odavonja maga mellé. Fél perc elég, hogy átfázzon, a márványpadló eddig se volt hízelgően meleg zoknis lábának, bár nem mutatja jelét, hogy ez rosszul érintené.
- Ha most itt lenne egy seprű, körberepülhetnénk a kastélyt. - Vázolja boldogan leugorva a párkányról, és szórakozottan kiszed néhány tésztadarabot Leonie hajából.
- Mit szólnál hozzá, ha felmennénk az Eridonba? Mutatok néhány dolgot, a manók már biztos felvitték a bőröndömet.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 21. 02:00
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet