36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 9. 18:32 | Link

Varga Dávid  

  Óvatosan kilopóztam a szobámból, úgy hogy senki ne vegyen észre. Körülnéztem, és elindultam. Amint elértem a folyosó végét, újra körül pillantottam, tanárt keresve. Ennek hiányban magabiztosan tovább indultam. A sok bolyongás közben véletlenül bementem a konyhába. Gyorsan elslisszoltam, attól félve hogy valaki meglát. Ezután két emeletet végigfutottam. Így értem el A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosójára. Körültekintettem, nem lát-e senki, és óvatosan elindultam a folyosón. Minden páncél mögé benéztem. Az egyik páncél előtt hirtelen hátraugrottam. Majdnem felborítottam az egész páncélsort. Ott egy fiú aludt. Már azt hittem, az egyik gondnok vagy tanár, aki az este mászkáló diákok keresése közben kicsit elszunyókált. Ám nem. Egy rellonos fiú volt. A jelvényéről ismertem fel. Oda lopakodtam mellé, és ébresztgetni kezdtem.
  - Hahó ébresztő! Bármikor ránk találhatnak. Ébresztő! - suttogtam a fülébe, és lágyan megráztam. - Ugye nem akarod, hogy én vigyelek vissza a hálókörletbe? - azzal utoljára megráztam. Felálltam és elindultam tovább éjszakai körutamra. Ekkor suttogást és zörgést hallottam. Megtorpantam, és megfordultam.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 14. 18:51
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. március 9. 20:56 | Link

Vanília Perwinkle

A kis esti sétám egész jól alakult és még szívesen folytattam is volna, ha nem hallom meg azokat a zörejeket, amiktől be kell vallanom, hogy eléggé megijedtem. Nem lett volna jó már az első évben elásni magam a tanárok előtt, mert utána nagyon nehéz lenne megváltoztatni az általuk kialakított negatív képet rólam. Ezért azt véltem a legjobb megoldásnak, ha 'elbújok'. Persze a folyosó egyik sarka nem épp a legbiztosabb búvóhely, de jobb mint ha az út közepén állnék.
A nagy ücsörgésbe egészen el is álmosodtam, majd elaludtam. A rossz álmok sorra követték egymást, amikor hirtelen fölpattant a szemem és azt éreztem, hogy valaki a vállamat rángatja. Az első pillanatban semmit nem láttam a sötétben, de azonnal elfogott a félelem, hogy talán egy prefi vagy egy tanár talált rám, de szerencsére tévedtem.
Egy velem egykorú lány állt előttem, legalábbis első ránézésre annyinak tűnt. Ő is biztos tilosban jár, különben nem vágott volna ilyen rémült arcot.
- Öhm... Jó, oké! -Zavarodottan tápászkodtam föl a sarokból, majd kómásan indultam az idegen után. Fogalmam sincs, hogy merre akar vezetni, de egyenlőre még nem ébredtem fel teljesen ahhoz, hogy tisztán tudjak gondolkozni. Bambán lépkedtem előre, de egyszer csak valami keménynek ütköztem. Csak utána kapcsoltam, hogy konkrétan telibe nekimentem a lánynak.
- Jaj, ne haragudj! De... miért álltál meg? - Nézek rá nagy szemekkel. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy tiszta hülyének néz, de sajnos nem tehetek róla, ébredés után mindig ilyen vagyok még egy ideig.
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 9. 21:27 | Link

Dávid

 - Semmi baj! - súgtam neki mosolyogva. - Azért álltam meg, mert meghallottam a dámák beszélgetését - azzal kinéztem nem jön-e tanár, aki az éjszaka mászkáló gyerekeket kutatja. Nem jött senki. Síri csend. - Mi a neved? - kérdeztem, és kezet nyújtottam neki. - Az én nevem Vanília Perwinkle! - mondtam. Újra kinéztem a folyosóra, most se jött senki. A dámák időközben elbóbiskoltak. Csak a szuszogásuk hallatszott a nagy csöndben.
Megint kinéztem, most azonban az egyik tanár közeledett. Gyorsan bebújtam a legközelebbi páncél mögé.
  - Sss! - szóltam rá a fiúra, és befogtam a száját. Fülelni kezdtem. A tanár úr távolodó léptei hallatszottak. Kinéztem búvóhelyem mögül, tényleg elment-e. Oda osontam a falhoz és kilestem. Elment. - Előjöhetsz! - szóltam a fiúnak, csendesen. - Menjünk vissza az egyik páncél mögé - és leültem az egyik páncél védelmező árnyékába. - Hoztam egy takarót a biztonság kedvéért. és elő húztam egy jó nagy takarót a pizsamám alól. Jó meleg volt a takaró. Bebugyoláltam magam, és jó mélyen belenyúltam a pizsamámba, és előhúztam még egyet. - Takarózz be vele. - és oda nyújtottam neki.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 14. 18:57
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. március 10. 13:02 | Link

Vanília

- Mi? Kik azok a dámák? - Értetlenül néztem a lányra, mert fogalmam se volt, hogy miről beszél, de úgy látszik nem hallucináltam, hiszen ő is hallott valami hangokat. Remélem tudja, hogy mit csinál és nem keveredünk nagyon nagy bajba, bár azt is csak magamnak köszönhetném. Kellett nekem éjszakai túrára indulnom...
- Én Dávid vagyok. - Megráztam a kezét, majd elvigyorodtam. - Hmm... Érdekes neved van, de tetszik! Szoktak becézni? -
Az egyik pillanatban még a folyosón álltunk, de amire föleszméltem, már épp egy páncél mögött kuporogtunk és Vanília szorosan lefogta a számat. Nem igazán értettem, hogy mi ütött a lányba, de biztos észrevehetett valami mozgást.
- Tanár volt? - Kérdezem suttogva, amikor végre elengedett. Kicsit akciófilmes jellege volt az egész helyzetnek, de ezt egyáltalán nem bántam. Úgyis meguntam már a szürke hétköznapokat és nagyon is rám fér egy kis izgalom.
Ezért eldöntöttem, hogy rábízom magam az ismeretlenre, végül is egyszer élünk!
- Ó köszi! - Hálásan elvettem a takarót, majd leültem a lány mellé a földre. Így már rögtön kényelmesebb volt és nem utolsó sorban biztonságosabb is. Mondjuk egy csöppet azért még mindig álmos voltam, de ismerem már magam annyira, hogy tudjam, hogy csak egy kis idő kell és újra olyan leszek, mint aki végigaludta az éjszakát.
- Amúgy te mit keresel itt ilyenkor? - Kérdezem vigyorogva, bár szinte biztos vagyok, hogy hasonló okból jött ki, mint én. Valahogy nekem ilyen a formám. Mindig az izgalmas helyzetekben ismerkedem, de sajnos általában ezek az ismeretségek csak arra a néhány órára szólnak. Azért remélem, hogy ha most jól ki fogunk jönni, akkor még később is találkozhatunk. Így is annyira utálok egyedül lenni. Nem is a csönd vagy a magány miatt, hanem mert unatkozom és nincs rosszabb annál, mint amikor nem tudsz mit kezdeni magaddal. Milyen jó is volt régen, hogy bármikor ki tudtam találni valami jó játékot, ami órákra lekötötte a figyelmemet. Kár, hogy ennek az időszaknak már egy jó pár éve vége lett... Igazából már egyáltalán nem szoktam játszani, kivéve ha a gitározást annak vesszük.
- Melyik házba osztottak be? Csak mert nem hinném, hogy Rellonos vagy, legalábbis én még nem láttalak nálunk. -
Utoljára módosította:Varga Dávid, 2013. március 29. 10:04
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 18:50 | Link

Dávid

  - Hát a Dámák. Te tudod egyáltalán hol vagy? - mondtam nevetve, hisz mindenki tudja, hogy ez a "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója. - Legközelebb figyelj oda hová mész! - mondtam neki. - Hát én a Vancist szeretem. - válaszoltam. Ő is lelapult intésemre. Még szerencse, hogy befogtam a száját. - Szerinted? - kérdeztem szemrehányóan, hisz mi más oka lehetett volna, mint hogy egy tanár jön. - Hát igazából... azért, mert a szobában nagyon unalmas volt és úgy gondoltam jót tesz egy kis éjszakai séta. Na és te? - kérdeztem tőle, mondjuk gondoltam, hogy ő is alvási problémákba szenved, de jobb hallani az illetőtől. - Én is úgy gondolom, hogy nem rellonos vagyok. Én levitás vagyok, így kicsi a valószínűsége, hogy találkozunk a Rellon klubhelyiségébe. - mondtam fejcsóválva. - Hogy sikerültek a vizsgák? Ha nem akarod elmondani nem kell. - folytattam, nyugtatóan. Lehet, hogyha nem sikerültek neki olyan jól, nem akar majd róla beszélni. Van ilyen. - Lett kiválód? Csak érdeklődöm. - fűztem hozzá gyorsan. Gondolkodtam azon, hogy most már vissza kéne menni a hálókörletekbe, mert le fogunk bukni.
   - Szerintem vissza kéne menni a hálókörletbe, mert lebukunk. Holnap találkozunk valahol? - kérdeztem reménykedve, mivel elég kevés barátom van, és van végre egy ember akivel tudok beszélni. - Ha gondolod találkozhatnánk, a könyvtárban. Jó? Vagy inkább menjünk Bogolyfalvára?- kérdeztem. Szerettem volna találkozni az új könyvtárossal. - Na akkor szia! - köszöntem el. Remélem egyikünk se fut össze egy tanárral. Nem lenne jó, ha éppen a szünetben rúgnának ki.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 29. 16:01
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. március 29. 10:04 | Link

Vancis

- Hát most nem igazán magyaráztad meg- feleltem vigyorogva. Tényleg fogalmam sincs, hogy kik azok a dámák, úgyhogy ha hússzor elmondja akkor se fogom jobban megérteni.
- Őszintén? Nem. Halvány lila gőzöm sincs, hogy hol vagyok, főleg így éjszaka. De legalább most már felvilágosítottál!- nézek rá hálásan. Szerintem ha nem jelenik meg akkor az egész éjszakát itt töltöttem volna.
- Oké, akkor Vancis leszel! -jelentem ki, majd rákacsintok a lányra.
A következő pillanatban már épp a kezével a számon találom magam, ami kicsit meglepett, ezért rögtön kérdőre is vontam amint kiszabadultam.
- Jó, hülye kérdés volt, csak meglepődtem. -
Hát igen, ő is hasonló okokból jár tilosban, mint én. Pedig már reméltem, hogy valami izgi sztorija van, de sajnos nem.
- Csak nem tudtam aludni. De ne is kérdezd, hogy hogy kerültem ide, mert egyáltalán nem emlékszem rá. Szerintem a klubhelyiségbe se fogok visszatalálni egy könnyen.-
Vancis egyre szimpatikusabb, mert látom rajta, hogy nem egy olyan lány, akit két mosollyal le lehet venni a lábáról, sőt még kötözködik is. Mindig kedveltem az ilyen csajokat, mert őket nem fogja senki olyan hamar átverni, mint azokat a cicababákat, akik még a legátlátszóbb trükköknek is bedőlnek.
- Szóval Levita... Pedig simán elmennél rellonosnak. - mondom nevetve. Kíváncsi leszek a reakciójára...
-Egész jók lettek szerintem - felelek rögtön. Igazából ha rosszak lettek volna, akkor is simán beszélnék róla, mert nem érdekel különösebben.
- Igen, lett egy K-m Mugliismeretből - mondom, majd vállon veregetem magam.
- Na és neked milyenek lettek? - kérdezek vissza. Szerintem őt jobban érdekli ez a téma, mint engem, legalábbis elég lelkesen kérdezgetett róla.
- Na mi van, kezdesz megijedni itt a sötétben?- gonoszkodok vele és még a nyelvem is kinyújtom rá. Aztán elvigyorodom, hogy lássa, hogy csak viccelek.
- Oké, találkozhatunk. -
A könyvtár szó hallatára elfintorodom. Nem igazán rellonosnak való az a hely, de néha azért én is hozhatok áldozatokat. De csak ha nagyon muszáj!
- Hát... nem vagyok egy nagy könyvtárba járós, szóval inkább a falura szavazok. De ha az most a legnagyobb álmod, hogy eljuss a könyvtárba, akkor legyen. -
Megkedveltem Vancist, úgyhogy szívesen találkoznék még vele. Kíváncsi vagyok, hogy nappal is ilyen-e vagy csak a fáradtság hozta ezt ki belőle. Remélem, hogy az előbbi, mert akkor szerintem nagyon jóba leszünk.
- Szia! További szép estét... vagyis éjszakát- köszönök mosolyogva, majd elindulok a folyosón, remélhetőleg abba az irányba, ahol a Rellon van...
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 29. 16:03
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 29. 10:35 | Link

Dávid és Vanília

Kellemes érzés, amikor valaki úgy mászkálhat az iskolában, hogy bárki szólna érte. Amira kihasználja hogy prefektus, és sűrűn csatangol, mostanában pedig gyakran vannak áldozatai. Szegények általában nem is gondolnák, hogy le fognak bukni, de egyszer biztos rájönnek, hogy hogy kerüljék el az effajta összetűzéseket.
Ezen az éjszakán Amira egy jegyzetfüzettel, és Leoval a nyomában indult el a körletéből. Eredetileg a bájitaltan terembe igyekezett, ahhoz kellettek neki a jegyzetek, amibe egyébként olyannyira belemerült, hogy vagy kétszer rossz felé ment el. Aztán észbe kapott, és elkeveredett a nyugati szárnyba, itt pedig már jobban figyelt. Muszáj, hogyha nem akarja, hogy még ő legyen hátba támadva. Egyébként sem sűrűn látni ilyet, hogy a rellonos leányzó olvas, főleg nem a tananyagból. Szerencséje van az eszével, hogy ráér vizsga előtt áttanulgatni mindent.
A bájitaltan teremhez menet ismét tett egy felesleges kitérőt, és a dámák folyosóján tért észhez. Akkor is csak azért, mert az oroszlán morogni kezdett, és lemaradt a gazdijától körülbelül két méterre.
-Mi történt Leo? -visszafordult hozzá, és a pálcáját -amivel eddig a jegyzeteit világította meg- oda irányította.
Gúnyos mosoly jelent meg az arcán a két éjjeli baglyot látva. Ha nincs Leo, biztos elmegy mellettük anélkül, hogy észrevegye őket. Bár már éppen indulni akartak, még a hangjukra sem lett figyelmes. A dámák motyogása miatt ez mondjuk nem is nagy csoda.
-Név, ház, évfolyam, és magyarázat, hogy mit kerestek itt takarodó után -jegyzeteit leengedte maga mellé, a pálcáját viszont egyenesen a lógósokra fogta. Figyelte az ez által megvilágított arcukat, és választ várt.  
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 29. 10:50
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 10:47 | Link

Amira és Dávid

  Hát nem kellett volna elindulni, az holt biztos. Innét már nem lógunk meg, az egyszer tuti.
  - Én Vanília Perwinkle vagyok. Másodikos diák, Levitás, és azért nem voltam takarodó után a háló körletben, mert nem jött a szememre álom - mondtam semmi félelem nélkül. - Ő Varga Dávid. Másodikos és Rellonos. Az okok egyeznek - folytattam, illedelmesen, ahogy azt egy ilyen helyzetben illik. - Elfogadom bármilyen büntetésről van szó, mert megérdemlem, ehhez kétség sem fér. Nem lett volna szabad ilyenkor itt kóborolnom - fejeztem be és vártam, mit mond.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 29. 16:05
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 29. 11:02 | Link

Lógósok

A válasz normálisan érkezett, amit a korábbiakhoz képest eléggé csodált a feketeség. Mivel a lány, nevezetesen Vanília megmondta az okokat is, és a másikról is amire kíváncsi volt, nem várta, hogy a fiú válaszoljon, csak bólintott.
Átfutott az agyán, hogy annyiban hagyja az egészet, és elküldi őket egyszerűen a hálókörletükbe. Ezt az elnézést nem engedhette meg magának, hát hova lenne így a jó híre? Eleve egészen jó kedvében volt, és a bájitaltan annyira elvonta a figyelmét, hogy nem volt kedve a szemétkedéshez. Pedig simán belekötött volna a lányba amiért feleslegesen járatta a száját, hiszen ő nem azt kérte, hogy mondja el mindkettőjük okát és adatait.
-Holnap este nyolckor várlak a Szertáraknál, ott megkapod a büntetésed. Most pedig tűnj a körletedbe -fejével intett neki, hogy elmehet, aztán Dávidra nézett. Pár másodpercig gondolkodott rajta, hogy mit kezdjen a fiúval.
-Te meg velem jössz, segítesz -további megjegyzést nem fűzött hozzá, az eredeti célja felé, a bájitaltan terembe indult Dáviddal, és Leoval az oldalán.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet