 Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.
|
|
|
 - 03:00 - Minden egyes áldott éjszaka egy és ugyan az. Mindig. Nincs változás, nincs eltérés. A szoba sötét, a lány kuporog az ágyon. Az ajtó nyílik, megjelenik benne a lehető legnagyobb félelme, közelít hozzá. Aztán felriad mielőtt megtudná mi az álom vége. Tulajdonképp ez az egyik legnagyobb szerencséje, hogy fel tud belőle kelni.
Egy ideig még feküdt az ágyon, majd mikor belátta, hogy remegése nem fog csillapodni, felkelt. Előbányászta a szekrényéből az egyetlen Nimródtól lopott pulcsiját, ami bőven leér a térdéig, és úgy indul meg a már megszokott útján Norbihoz. Nem mondhatni, hogy sietne, de éppen azért nem is pocsékolja az időt.
Már nem nézelődik az úton, nem próbálja megjegyezni mi hol, merre, mikor kell merre kanyarodni. A lábai szinte maguktól viszik, mintha most oda szorult volna le az agya - mert hogy a fejében most semmi nincs, az is biztos. Semmi gondolat, semmi érzelem. Teljesen ki van ürülve, mert egy elhasznált befőttesüveg, amit már megszabadítottak tartalmától viszont szépen kimosták annak reményében, hogy egyszer majd újra használva lesz.
A lány maga kívülről sem mutat jól. Bőre az átlagosnál is sápadtabb, szemei karikásak, és ha az ember mindettől el tud vonatkoztatni, tisztán láthatja rajta, hogy fáradt. Nem testileg, nem azért mert felriadt az éjszaka közepén. Lelkileg ki van merülve, leszívták a rémálmai, leszívta az, hogy folyamatosan ellenálljon az apjának - amit egy ideig még nem fog abbahagyni. Nem engedi a büszkesége.
Úgy közlekedik a folyosókon, mintha egy szellem volna, csak megjelenik, aztán a következő fordulóban már el is tűnik, nem hagyva maga után semmit. Nem igazán érdekli a külvilág, most valahogy tényleg nem érdekli semmi. Ha mellette robbantanának el egy atombombát, azt ugyan úgy nem tudná felfogni, mintha mögötte lépkedne valaki.
|
|
|
Farkas Kamilla
INAKTÍV
aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
|
|
Írta: 2016. március 2. 19:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=569755#post569755][b]Farkas Kamilla - 2016.03.02. 19:04[/b][/url] - 03:00 - Minden egyes áldott éjszaka egy és ugyan az. Mindig. Nincs változás, nincs eltérés. A szoba sötét, a lány kuporog az ágyon. Az ajtó nyílik, megjelenik benne a lehető legnagyobb félelme, közelít hozzá. Aztán felriad mielőtt megtudná mi az álom vége. Tulajdonképp ez az egyik legnagyobb szerencséje, hogy fel tud belőle kelni.
Egy ideig még feküdt az ágyon, majd mikor belátta, hogy remegése nem fog csillapodni, felkelt. Előbányászta a szekrényéből az egyetlen Nimródtól lopott pulcsiját, ami bőven leér a térdéig, és úgy indul meg a már megszokott útján Norbihoz. Nem mondhatni, hogy sietne, de éppen azért nem is pocsékolja az időt.
Már nem nézelődik az úton, nem próbálja megjegyezni mi hol, merre, mikor kell merre kanyarodni. A lábai szinte maguktól viszik, mintha most oda szorult volna le az agya - mert hogy a fejében most semmi nincs, az is biztos. Semmi gondolat, semmi érzelem. Teljesen ki van ürülve, mert egy elhasznált befőttesüveg, amit már megszabadítottak tartalmától viszont szépen kimosták annak reményében, hogy egyszer majd újra használva lesz.
A lány maga kívülről sem mutat jól. Bőre az átlagosnál is sápadtabb, szemei karikásak, és ha az ember mindettől el tud vonatkoztatni, tisztán láthatja rajta, hogy fáradt. Nem testileg, nem azért mert felriadt az éjszaka közepén. Lelkileg ki van merülve, leszívták a rémálmai, leszívta az, hogy folyamatosan ellenálljon az apjának - amit egy ideig még nem fog abbahagyni. Nem engedi a büszkesége.
Úgy közlekedik a folyosókon, mintha egy szellem volna, csak megjelenik, aztán a következő fordulóban már el is tűnik, nem hagyva maga után semmit. Nem igazán érdekli a külvilág, most valahogy tényleg nem érdekli semmi. Ha mellette robbantanának el egy atombombát, azt ugyan úgy nem tudná felfogni, mintha mögötte lépkedne valaki.
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2016. március 2. 19:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=569777#post569777][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.03.02. 19:34[/b][/url] KamillaNem volt tőle boldog, amikor ennyire elhúzódott az őrjárat, de szerencsére most nem volt vizsgája másnap, így nem harapta le annak a makacs rendbontónak a fejét, aki miatt kénytelen az egyik házvezető szobája előtt szobrozni, amíg az vissza nem ért a csuda tudja honnan. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal baktatott a folyosón, most már végre az Eridon felé véve az irányt, mikor léptek zaját hallotta meg a közelből. Eredetileg nem erre akart jönni, mert tudott egy rövidebb utat, de végül csak rákanyarodott a folyosóra, ahol meglátott egy alakot, amint előtte haladt, indokolatlanul nagy pulóverben és eléggé céltudatosan. Kicsit megszaporázta a lépteit, hogy utolérje, aztán pár lépéssel mögötte megszólalt. - Állj meg, kérlek! - mondta, de közben ment tovább, megpróbálva a lány elé kerülni, bár egyelőre nem tudta volna megmondani ki az, mert csak a hajat látta belőle és a nagy pulóvert. Viszont mikor elé került és útját állta, akkor jött rá, hogy Kamillába botlott bele. - Szia - köszönt neki, de a hangja inkább bizonytalan volt semmint bármi más, mert még ebben a gyér fényben is tisztán látszott, hogy a másik nincs jó állapotban. Kicsit tétován állt meg hát tőle pár lépésre, nem engedte egyelőre tovább, inkább a kérdezés mellett döntött. Persze eszébe sem jutott, hogy esetleg megbüntesse. - Valami baj van? - érdeklődte, közben a lány arcát kutatva pillantásával. - Nem akarom azt mondani, hogy rémesen festesz, de kénytelen vagyok - mondta aztán őszintén, miközben még mindig azon pörgött gondolatban, hogy most mit is kéne csinálnia.
|
|
|
|
Farkas Kamilla
INAKTÍV
aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
|
|
Írta: 2016. március 2. 20:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=569795#post569795][b]Farkas Kamilla - 2016.03.02. 20:08[/b][/url] Azt azért már meghallotta mikor megszólaltak mögötte, nagyon is. Hirtelen rándulnak össze izmai majd megtorpan, viszont nem fordul. Fejét lehajtja, szőkés tincsek szöknek arcába. Egy picit azért megkönnyebbül, mikor rájön, hogy nem épp egy teljesen idegen prefektussal van dolga.
- Mit kell csinálnom? - felnéz, nagy szürkéit rá függeszti. Biztosra veszi, hogy ennek büntető a vége, bele is van törődve a dologba.
- Szia. - halk sóhaj, normális esetben még mosolyogna is hozzá, de most egyszerűen nincs hozzá ereje. Ezért is utálja ennyire az éjszakákat. Mert nappal valahogy még bírja, tök profin beadja úgy mindenkinek, hogy semmi baja, csinálja a sok hülyeséget, aztán leszáll a nap, próbál aludni, nem megy neki, és elgyengül. Nagyon.
A kérdésre összeszorítja ajkait, és bár arcára még mindig nem ül ki semmi, belül olyan, mintha szilánkokra törne. Elég sokszor eljátszotta már ezt, elege is van belőle. Megrázza fejét, nem mintha számítana arra, hogy Jared el is hiszi. Csak még mindig benne van ez, hogy könnyebb letagadni, mint beszélni róla. Szemeibe sós cseppek gyűlnek, amiket igyekszik ki is törölni onnan.
- Megölelhetlek? - csuklójára húzza a pulóver ujját, fázik, most hirtelen elmondhatatlanul fázik. Szeretné, ha Jared nem nem kérdezne semmit, csak most nem, mert ő most egyedül egy ölelésre vágyik, hogy érezze, hogy valaki törődik vele.
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2016. március 2. 20:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=569814#post569814][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.03.02. 20:32[/b][/url] Kamilla- Semmit - jelentette ki némi gondolkodás után, mert evidensen nem fogja megbüntetni azt, akit már ő is vitt fel az Eridonba macskázni, ráadásul ennyire látszik rajta, hogy valami baj van. Rá is kérdezett, de a lány csak hallgatott és nemet intett a fejével, pedig egyértelmű volt, hogy ez nem igaz. Bár tény, Jared sem mondta volna el csak úgy bárkinek, hogyha valami a szívét nyomja, de most határozottan azt érezte, hogy ezzel a helyzettel valamit kezdeni kellene, mégsem hagyhatja csak úgy itt a lányt, mintha nem is találkoztak volna. Aztán a másik sírni kezdett, Jared pedig kikerekedett szemekkel pislogott rá, miközben próbálta kitalálni, hogy most mi legyen, de csak annyi jött volna a nyelvére, hogy "lécci, ne sírj", úgyhogy még jó, hogy a lány beelőzte. - Öhm... persze - adott aztán engedélyt, hogy a másik megölelje, pedig határozottan zavarban volt, mert nem szokták őt csak úgy ölelgetni, sőt, a listáján, akinek ezt megengedi, csak négy ember van, a bátyja, Agatha, Ricsi meg Radúz. Aztán mikor a lány megölelte, akkor csak még inkább zavarba jött, határozottan sután viszonozta a dolgot, de tényleg igyekezett, mert hát a rellonos mégis csak sírt. Ráadásul annyira törékenynek tűnt a másik, ahogy fogta őt... Ezen a ponton már komolyan elgondolkodott, hogy vajon a rellonosoknak adnak-e enni rendesen, mert eddig akárhánnyal találkozott közelebbről, mind ilyen kis vékonyka volt. Na jó, Rémit leszámítva. - Jól van na... Semmi baj - simogatta meg kissé tétován a lány hátát, hogy nyugtassa, de valahogy nem tudott igazán mit kezdeni a helyzettel. Mármint, hogyan illik megölelni egy lányt? Mi van, ha rossz helyre teszi a kezét vagy ilyesmi? Elég sok vívódásba került neki, mire végre ténylegesen vissza tudta ölelni.
|
|
|
|
Farkas Kamilla
INAKTÍV
aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
|
|
Írta: 2016. március 2. 21:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=569827#post569827][b]Farkas Kamilla - 2016.03.02. 21:02[/b][/url] Hálás azért, hogy nem fogják be vécét takarítani, vagy mosogatni a manóknak, vagy ilyenek. Jelen pillanatban nem látszik rajta, de tényleg hálás. Ugyan úgy ahogy azért is, hogy az eridonos prefektus nem kérdez tőle semmit, nem kezdi faggatni, sőt, még nem is sürgeti. Az érzés, hogy meg akarja ölelni, hirtelen jött, teljesen magától. Megkönnyebbülten szusszan fel, ahogy engedélyt is kap rá, pedig meg volt győződve arról, hogy a fiú ott fogja hagyni és hülyének fogja nézni.
Homlokát belefúrja a másik felsőjébe, úgy kapaszkodik belé, mintha ő lenne az egyetlen dolog ami még a földön tartja. Újra elkapja a remegés, mintha fázna, vagy épp elmondhatatlanul rettegne valamitől. Beleharap alsó ajkába miközben próbálja visszafojtani az egyre jobban rátörő zokogást, nem akar rá akaszkodni, nem akar púp lenni a hátán. Mégis valahogy úgy érzi, hogy számíthat rá, és most jobb helyen, jobb ember mellett nem is lehetne.
- Ne haragudj. - lehunyja szemeit nyöszörög bele a prefektus mellkasába. Nem igazán zavartatja magát a másik ügyetlensége miatt még ott az elején. Ő ilyen ember, ő a legapróbb dolgokból is megérzi, ha valaki törődik vele, és ezt értékeli is.
Aztán ahogy az ölelés körülötte biztosabbá válik, fokozatosan múlik el a remegése, biztosabban áll meg a lábain. Még mindig nem mond semmit, pedig hirtelen annyi mindent kezdett érezni, gondolni, és mindet ki szeretné beszélni magából, hogy túltegye magát rajtuk és ne legyenek többé, és.. Annyira képtelen rá.
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2016. március 2. 21:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=569839#post569839][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.03.02. 21:27[/b][/url] KamillaA lány meglepő erővel kapaszkodott belé, Jared pedig csak pislogni tudott továbbra is, de mikor megérezte, hogy Kamilla milyen erősen reszket, akkor mintha elfújták volna a bizonytalanságát, mert rájött, hogy tényleg szükség van a segítségére. Most már rendesen megölelte a lányt, hagyta neki, hogy odabújjon hozzá és néha végigsimított a hátán, hogy egy kicsit megnyugtassa. - Nem kell bocsánatot kérned - felelte halkan és így is gondolta. Talán nem voltak eddig világra szóló barátok, de jól elvoltak, amikor találkoztak, még ha ez többnyire a macska miatt is volt, ez pedig már elég volt ahhoz, hogy ne hagyja magára, ha szükség volt rá. Álldogált hát vele tovább, míg Kamilla kicsit meg nem nyugodott, akkor viszont lazított az ölelésen és úgy szólalt meg. - Szeretnél beszélgetni? Vagy szeretnél egy kakaót? Nem lenne jó, ha így találna itt minket egy másik prefektus, mert akkor kénytelen leszek megbüntetni téged - mondta, miközben azon gondolkodott, hova is vihetné a lányt, amíg egészen megnyugszik. Elég nyilvánvaló döntés volt, hogy fel az Eridonba, úgyhogy meg is osztotta vele az ötletét. - Gondolom most nem szeretnél visszamenni a házadba, akarsz feljönni velem az Eridonba? - kérdezte, miközben igyekezett megoldani, hogy a lány szemébe tudjon nézni. Kellett volna neki a megerősítés, hogy tényleg jó neki, ha felviszi, nem pedig csak magával rángatja, mert azt hiszi, hogy neki is jót tesz egy bögre forró kakaó ha valami baj van. - Nem foglak kérdezgetni, ha nem akarod - tette még hozzá, mert talán ez is döntő érv lehetett a másik szemében. Sebby mindenesetre nem az a fajta ember, aki akkor is faggat másokat, ha azok nem akarják beavatni a dolgaikba.
|
|
|
|
Farkas Kamilla
INAKTÍV
aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
|
|
Írta: 2016. március 2. 22:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=569876#post569876][b]Farkas Kamilla - 2016.03.02. 22:23[/b][/url] Valahogy biztonságot jelent most neki ez az egész, ezért is csillapodik le a helyzethez képest igenis hamar. Ahogy beszuszogja az illatát, könnyeit felszívja a másik felsője gerince mentén pedig végigfut a hideg minden egyes alkalommal, mikor végigsimít a hátán, az egész valahogy olyan, mintha már ezer éve ismernék egymást. Az egész olyan jó. Mikor Jared ismét beszélni kezd, jobbjával elengedi, megtörli az arcát, hogy azért ne nézzen már úgy ki, mint akin átment egy tehéncsorda. Nem mintha különösebben érdekelte volna Sebastian véleménye a külsejével kapcsolatban, csak azért na, emberek között illik valahogy kinézni. Még akkor is, ha épp éjjel van és a közelben valószínűleg egyedül ők ketten vannak ébren.
- Neked nem baj? - megint csak felpislog rá, ahogy leereszti kezeit és egy egészen aprócskát megrándulnak ajkai egy mosolyféle felé. Tényleg nem szeretne ráakaszkodni a saját problémái miatt, és bár valamiért tisztában van vele, hogy ha a másik másnap vizsgázna, valószínűleg nem ajánlgatná fel itt neki, hogy ébren marad vele, mégis, lehet, hogy fáradt. A normális emberi lények ilyenkor fáradtak szoktak lenni. Aztán meg kell győződnie róla, hogy nagyon is komolyan gondolja ezt a dolgot, ami valljuk be, nagyon is jól esik neki.
- Igen, az.. Jó lenne. - újabb bólintás miközben megint mosolyoghatnékja támad, de még mindig nem jelenik meg az a görbület az arcán.
- És nem is mondod el senkinek? - nem mintha attól félne, hogy majd másnap reggel az lesz az első dolga, hogy kiáll az iskola közepére, és majd teli torokból kiabálja, hogy "Kamilla sírt az éjszaka". Bár elképzelve egész viccesen néz ki, az tény. Pislog rá mint egy megszeppent kislány, mert igen, Kamilla ilyet is tud. Meglepő, mi?
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2016. március 2. 23:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=569893#post569893][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.03.02. 23:01[/b][/url] Kamilla- Nem baj, nem ajánlanám fel, ha az lenne - biztosította róla a lányt, miközben az egy kicsit rendbe szedte magát. Sebbyt nem igazán érdekelte egyébként, hogy a másik hogyan néz ki, maximum annyiból számított, hogy betegnek tűnik-e vagy bármi hasonló. Viszont most már úgy tűnt, hogy tényleg kezd megnyugodni, úgyhogy jó lett volna keresni egy másik helyet a további beszélgetéshez. Mikor aztán Kamilla beleegyezett, akkor Jared irányba is állt és őt is invitálta magával. - Gyere, induljunk akkor - mondta, miközben így is cselekedett, de a lány kérdését hallva kénytelen volt újra megállni és kicsit lemondóan sóhajtott egyet. - Mégis kinek mondanám..? - kérdezett vissza, bár talán a másiknak nem volt evidens, hogy Jared nem szokott túl sok emberrel kommunikálni, olyannal meg pláne nem, akit érdekelne is, hogy Kamilla mikor és hol sír, úgyhogy végül folytatta. - Nem szokásom kiteregetni mások magánügyeit, úgyhogy gyere nyugodtan.Aztán ha a másiknak ennyi elég volt és elhitte, hogy nyugodtan Jareddel tarthat, akkor elindultak az Eridon felé. Út közben nem is igazán beszéltek, mert a fiú úgy volt vele, hogy jobb lenne nem adni esélyt arra, hogy felfedezzék, hogy egy rellonos visz magával teljesen a másik irányba, mint kellene, meg a festményeket sem akarta felébreszteni, mert ha ő nem is pletykás, de azok nagyon könnyen találnának ki valami furcsát, amit aztán nem tudnának egykönnyen lemosni magukról. - Majd a kuktasarokig ne beszéljünk légyszi, ha beértünk az Eridonba, mert jobb lesz, ha nem tudják, hogy becsempésztelek - szólt még halkan, mielőtt elérték a bejáratot. Evidensen nem tudott róla, hogy a lány már nem egyszer éjszakázott náluk, mert bár egyszer már a Farkasodúban is aludt, de az más volt, ünneplés, nem pedig egy sima hétköznap.
|
|
|
|
