36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Témaleírás
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 13:27 | Link

Tárkony tanár úr Cheesy
Bocsánat, de ezt nem hagyhattam ki XD

Hogy utáltam a fogadásokat. És még jobban utáltam barátok ellen fogadásokat veszíteni. És még jobban utáltam, hogy ők ügyesebbek bűbájokban, mint én, ugyanis ha nem tenném meg véletlen-direkt a büntetőfeladatot, akkor a hét hátralevő részében mindenre kénytelen lennék igent mondani…
Ennél nagyobb szívatás nem létezhet. Azaz de, úgyhogy jobb, ha nem is festem falra a pokollakó szarvaskát.
Amikor kinyögték ezek a lókötő pimasz, barátaimnak nevezett boszorkák, hogy ki a szerencsés-szerencsétlen áldozati bárányka, nagyot koppant az állam. Először azt se tudtam, hogy kiről van szó, úgyhogy magamban elneveztem Tárkony tanár úrnak, mert az a fűszer jutott eszembe a vezetéknevéről.
Még jó, hogy aznapra nem volt vizsgám, úgyhogy azon a szép, verőfényes délutánon, ahelyett, hogy kint olvasnék a kastély udvarán, magamat készültem leégetni, de alaposan.
- Öhm, elnézést, tanár úr… - szólítottam meg bátortalanul az asztrológia tanerőt, és az ajkamba haraptam. Ezt még tuti visszakapják. Csak kerüljenek a szemem elé, édes lesz a bosszú, mint a méz. - Volna rám néhány perce?
Utoljára módosította:Iványi Polett, 2017. március 8. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeanette Bergström
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2017. április 1. 14:15 | Link

::Sebastian

Azt hiszem kicsit túl sokat időztem a társalgóban, és még csak nem is a szocializálódás gondolatával céloztam azt meg valamikor még órákkal korábban, egyszerűen csak szeretem azt a helyet, a kék dolgok mindig is könnyen elnyerték a tetszésem. Ott viszont az idő is olyan gyorsan repült, hogy igazából abból a csodálatos nyugodt érzésemből a gyomrom korgása rángatott csak ki. Bizony neki táplálékra volt szüksége, nekem meg édességre, szóval hatalmas kompromisszumkészséggel döntöttem úgy, hogy rendes étel helyett édességet fogok hajkurászni, méghozzá amilyen hamar csak lehet.
El is indultam, hogy majd szépen visszaslattyogok a szobámba és ott vár egy nagy csomag akármi, aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy abból a nagy csomag akármiből semmit nem hagytam. De ez nem tántorított el a dologtól, akadtak még lehetőségek, mint például, hogy megostromozom a cukorkaboltot, vagy a cukrászdában eszek fel mindent amit csak lehet és ami még elfér. Tehát egy dolgom maradt, hogy le vegyem az irányt a faluba.
Sajnos útba esett a nem mondhatnám, hogy legkedvencebb helyem a kastélyban. Elég rég, talán már mióta idekerültem utálom az itteni dámákat. Sosem értékeltem az ítélkezést meg a pletykálást, na ezeknek meg az megy a legjobban. Néha megkérdőjelezem, hogy képesek másra is. Próbáltam nagyon sietni, mert tudtam, hogy nem lesznek képesek megállni megjegyzések nélkül. A ruházatom most nem épp az a fajta, amire az ő fajtájuk tudna mondani bármi szépet, végül is a bézs hosszú ujjú pólóm is csak a hasamig ér, a szakadt, bokáig feltűrt farmerem meg, ami még túlméretezett is rám, számukra minden lehet, csak divatos nem. Az ő felfogásukkal teljesen úgy festhetek mint valami kis ízléstelen suhanc gyerek, de nem is az bosszant, hogy ők mit gondolnak rólam, hanem ahogy hangot adnak a véleményüknek. Mocskosul nagy felsőbbrendűségérzetük van, annyi szent.
Csak kettőt hallok épp trécselni a kinézetemről, azért már majdnem olyan, mintha próbálnák halkan, de azért még pont elég érthetően, hogy hozzám is eljusson. Csak egyetlen másik van, amelyik nem fél használni a hangját, de az nem is a többi társalgónőnek szól, hanem engem szólogat. Már harmadszorra ismétli meg még mindig pofátlanul nagyképű hanglejtéssel a "kisasszony" megszólítást, mire elég ideges pillantással fordulok vissza felé.
Egyáltalán nem akarom, hogy megszólaljon, hogy mondjon bármit, bár hirtelenből nem is tudom mégis mit akarhat tőlem. Amint megszólalna képes is lennék leállni veszekedni vele akármiről legyen szó, de inkább csak megrázom a fejem, afféle jelzésképp csak saját magamnak, hogy ne süllyedjek már le a szintjükre, és azzal a lendülettel fordulok is meg, hogy még egy lépéssel közelebb legyen a folyosó elhagyásához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. május 30. 20:50 | Link

Rózinózi
Loptunk és most szaladunk!

- El kell lopnunk egy macskát?
Olvastam ám én is azt a listát, de annyira nagyon zavarba vagyok még mindig, főleg így, hogy ez az izé is itt mocorog alattam, hogy nagyon. Van egy olyan érzésem, hogy a puff, ami a listán volt, éppen itt van alattam. Ha pedig itt van alattam, az csak annyit jelenthet, hogy igen... bikának érzi magát. Sikítva és fájdalmasan huppanok le rá, de a zászlót - igen, a Navinéset -, úgy fogom, mintha az életem múlna rajta. Sikítva és képvesztve, egy megvadult puffon rodeózva - húú, ha most Ash látna, bár nem, inkább ne lásson - robbanok ki a folyosóra, mögöttem feltételezhetően Rózi is, aki még mindig olyan szigorú hajválasztékot visel. Meg is fogom mondani neki, hogy baromira creepy az a hajválaszték, és mondja meg Viviennek, hogy így nem lesz pasija vagy csaja soha. Szóval én sikongatva, a navinés házzászlót lobogtatva igyekszem a puffot a megfelelő irányba tartani és hogy visszajussunk az Eridonba.
- Nem loptunk nekem unikornisos bugyit!
Kiáltok hátra, pedig meg lett ígérve, hogy lopunk egyet. Csak a poén kedvéért, bár nem biztos, hogy jó lenne, ha bugyik között turkálnánk, azért nyilván van egy határ. Meg egy időkorlát, ami azt hittem, hogy már lejárt, de nem, ahogy a cicim csapódik, érzem, hogy nem az enyém és éppen most nyeltem le egy nagy adag barna, hosszú hajszálat, ami szintén nem az enyém. Aggódok, hogy mi van, ha így maradok, ami talán ostobaságnak hathat most, de mi van, ha tényleg ez lesz a sorsom? Viszont sokáig elmélkedni nincs időm, a következő kanyar után rá fogunk fordulni a portrénkra.
- Mi van, ha nem enged be?
Kiáltok hátra CreepyVivcsinek, aki szerintem tudta velem tartani a tempót, mivel nem voltunk gyorsak, csak ugrálósak. Az biztos, hogy vagy öt kilót fogytam most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. július 25. 22:56 | Link

Lina

Szeretem, hogy rám mestertanoncként kevesebb kötelesség hárul, illetve kevesebb szabálynak kell eleget tennem, mint amikor még alapképzéses voltam, éppen ezért lazán flangálhatok még kint takarodó után is. És ha már itt tartunk, elmondom, hogy flangálok is, mert éppen most érkezett meg az a szállítmány kötszer és gyógyfőzet, aminek reggel kellett volna.
Egész nap hiába vártuk, a kandallón át próbáltuk felvenni a kapcsolatot a feladóval, de az is olyan nehézkesen ment, hogy már majdnem feladtuk. Amióta van az az ügy Leonnal, nagyon nehezen boldogulunk, érezhetően kevesebb a hozzáértő. Persze ez remek alkalom nekem, hiszen így gyakorolhatom untig az elméletet a gyakorlatban, de azért volt pár rázós helyzet. A múltkor is az a hármas átkozódás. Valami civakodás volt, az egyik gyerek majdnem teljesen eltüntette a másik csontjait, és kis híján elvesztettem őt. Kemény küzdelem volt.
Dél fele végül sikerült létrehozni a kapcsolatot, állítólag olyan hihetetlen viharok voltak országszerte, hogy több bagoly is visszafordult, vagy elvesztette a csomagját. Nagyon nagy a káosz, és nem ígérték azt sem, hogy egyben megérkezik az, amit rendeltünk. Végül csak sikerült viszonylag egyben megérkeznie. Ami az időjárást illeti, itt meg még csak most kezd valami lenni, egyelőre dörög, villámlik, de csak szárazvihar van. Talán majd később. Mindenesetre én a csomagokkal felszerelkezve haladok a néptelen folyosón, közben nézem a villámokat, szépek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 27. 23:05 | Link

Rosie

Arcátlan szemtelenséggel képes arra, hogy prefektusként dohányozva rója a folyosókat olyan diákok után, akik abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy a szabálytalankodásaikat tényleg megtorolják. Az egyik kis túlbuzgó tanársegéd amúgy rászólt ma, hogy az épületen belül jobb lenne, ha eloltaná, de csak hanyagul figyelmen kívül hagyta. Még maga a tanári gárda fele is alig pár évvel idősebb nála, nehezen is veszi komolyan őket. Az utóbbi időben elszaporodott tanár-diák kapcsolatok pedig végképp megingatták a szemében az oktatók renoméját. Ha majd esetleg büntetőmunkát kap érte, majd jól nem csinálja meg. És mi lesz akkor? Hm? Semmi. Egy következmények nélküli iskolában nem nagy dolog, ha az épület falai közt gyújt rá. Persze a festmények panaszkodnak így is körülötte: jaj, mi lesz ha elejti, fel fognak gyulladni, egyszer már megtörtént, nem akarják újra átélni a pánikot.
Hát lol. Ő bajuk. Fél kezét zsebrevágva sétál végig a sötét folyosón, léptei nyomán újabb és újabb mágikus fáklya gyullad fel, érzékelve az emberi jelenlétet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 16. 23:17 | Link


#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben


Szerencsés vagyok azt gondolom, hiszen minden tanárom olyan jótündér-keresztanya vagy keresztapa volt idén és a mai nappal már vizsgám sincsen vissza, egyébként sem túl jó így utazgatni. A tanácsok alapján amúgy se hoppanálgathatok már jövő héttől körülbelül, így nem is bánom hogy ma jöttem be utoljára. Kicsit uncsiztam már otthon, Lewynek meg még vizsgáztatni kellett, szóval idejöttem és ebben a 60 percben remélem, hogy szépen és ügyesen ki tudom őt várni. Mostanság se a türelmem, se a kedvem, de leginkább a hangulatom nem túl irányítható. Nagyot sóhajtottam is, ahogy a pocim megsimizve kiléptem az egyik üres teremből, mert elhatározásra jutottam.
Lassan keveredtem a másodikra, ahol ha minden igaz Dwayne bácsi szobája is van, de addig még van pár folyosó meg kanyar. Gondoltam bekopogok és megkérdezem lett-e már valami a lopkodós emberkével, minimum börtönbe kéne zárni!
Nála pihenhet most a félkész Némóm, amit olyan nagy gonddal színezgettem, a szép filceim és ceruzáim, nem beszélve a pénztárcámról. Ami igazából nem érdekel, használom a pónisat, de volt benne egy közös képünk Lewyvel és azt vissza akarom kapni. szeretem azt a képet. Helyette csak ilyen fura, engem lesegető portrék merednek rám. Nem tetszik ez. Kicsit összehúzom a karbafont kezeim magamon ahogy ballagok előre, ekkor hallom meg a szitkozódást. Pár lépés sem kell, és a férfit is beazonosítom, aki az a defis és keresni akartam.
- Warren bácsi...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2018. szeptember 22. 16:12 | Link

Elijah
tanév elején


- Figyelj már, micsoda lehetőség, ezt igazán nem hagyhatjátok ki! - kiáltott az éppen elsiető diákcsoport után. Meg se hallgatták, pedig ő, az igazi Ardai Kolos kérte fel őket eme nemes feladatra. Hát hova fajul a világ, ha már ez sem hatja meg a mai fiatalokat?
Na nem mintha olyan régen ballagott volna el, de kifejezetten gyorsan felejtenek az emberek. Meg lépnek ki a színjátszókörből. Az ő kis birodalmából, és ha már Tánya is ismét bagolyköves lett, akkor bizony meg kell neki is mutatni, hogy az Ardai név örök pompájában feszítsen a falak között. Vagyis hogy a csoport még mindig fenn maradjon.
A kezében tartott köteg papírra pislant. Cikornyás betűk meg mindenféle jelmezek rohangálnak rajta. A megfestett dámák pedig folyamatosan összesúgtak, ha Kolos elfordult. Felsóhajtott, egyik kezével a hajába túrt, a másikkal pedig ujjal mutatott a hölgyekre.
- Majd meglátják, hogy igenis össze tudok szedni elég embert! - Kihúzta magát és megragadta az első diák vállát, aki éppen át akart sietni, majd a képébe nyomta a szórólapot és egy reklámmosoly mellett, kicsit se visszafogottan közölte, ami a lapra volt írva:
- Jelentkezz az iskola színjátszó körébe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. október 21. 21:57 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Szeretek idejárni. Ezek a hölgyek nem kispályások. Ha létezik olyan, hogy a festmények elitje, akkor azok ők. Amikor csak erre vet az utam, hosszabb-rövidebb eszmecserékbe bonyolódom velük a ruhák anyagáról, az etikettről, napjaink öltözködési trendjeiről, kastélybelsőkről, a tanulók viselkedéséről és beszédstílusáról, miegyéb fennsőbbséges témákról. Az különösen szórakoztat, amikor rögtön azután kibeszélünk valakit, miután befordult a sarkon, eltűnve szem elől.
- Azt a cipőt mintha egy felszabadított házimanóról szedte volna le - véleményezem az előbb mellettünk elsétált levitás lábbelijét, mire a mázolt nőcskék jóízű, sznob hahotázásba kezdenek.
- Milyen találó! - véleményezi az egyik.
- Valóban, valóban - bólogat a másik.
- Lehetne az új divatcikkem témája a stílus hiányának boncolgatása, dehát ugye... - dobom be az ötletet és vetem is el rögtön, teátrálisan széttéve kezeimet.
- Jaj, ne is mondja! - sóhajt fel az egyik hölgy.
- Rémes veszteség a lapnak, hogy eljött, kedves - kontráz rá a másik. Dehát ezért is dobtam be, hogy sajnálkozzanak még pár sort azon, hogy már nem vagyok az Edictum szerkesztőségének a tagja. Zene füleimnek a sopánkodásukat hallgatni a színvonal hanyatlásáról a hiányomban, amiről persze még mit sem tudnak, hiszen azóta még nem jelent meg új szám, hogy eljöttem. Azonban nyilvánvalóan látatlanban is borítékolható az iskolaújság jövője szerény személyem támogatása nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Apáthy Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2018. november 27. 19:27 | Link


Meg kéne kérdezned valakit, Máté.
Nagyot szusszan, ahogy ez a gondolat átszeli az agyát, és szinte már hevesen megrázza a fejét. Szünet van - az utolsó előtti órája következik a mai napon, ő pedig ennek kifejezetten örül, hisz hosszú ez a nap... Sőt, ami azt illeti, az összes az. Tehát örül neki, hogy hamarosan vége az oktatásnak, de azt nem akarja, hogy számára előbb érjen véget, mint a többi társának. Ugyanis az a helyzet, hogy egyáltalán fogalma sincs, merre lehet most a kastélyon belül.
Sosem látta még ezt a folyosót, kissé kétségbeesetten néz körbe. Sőt, nem is kissé - ami azt illeti, a világ legelveszettebb emberének tűnik, ahogy a folyosó fala mellett álldogálva próbálja felmérni, vajon melyik lehet a helyes irány, amerre el kell indulnia, hogy eljusson Átváltoztatástanra.
Sápadtan pillant tehát körbe. Jókedvű Rellonosok és Levitások veszik körbe, még véletlenül sem lát egy Navinést sem, egy ismerős arcot, vagy biztató mosolyt sem kap. Ha háztársai a közelben lennének, egy már odajött volna megkérdezni tőle, hogy minden rendben van-e, legalábbis erre következtet az itt eltöltött idő alapján.
Akkor sem lesz semmi baj, ha odamész valakihez...
Sóhajt, most már tényleg hangosan, és megmarkolja talárja ujjának szegélyét. Keresnie kéne egy barátságosnak tűnő arcot, valakit, aki nem tűnik túlságosan elfoglaltnak. Az órájára pillant, s még inkább pánikba esve konstatálja, hogy tíz perce maradt odaérni a megfelelő helyre. Gyűlöl késni ugyanis, hiszen olyankor minden szem arra az emberre szegeződik, aki egyedül lép be az ajtón sűrű elnézéskérések közepette.
Egy nagyjából vele hasonló korú fiút szúr ki végül, tarkóját megvakarja, és megpróbál minél nyugodtabb maradni, miközben elindul a Levitás felé, hiszen el akarja kerülni, hogy...
- B-b-b-bocsánat... - Egy pillanatra szorosan le kell hunynia a szemét. Hát persze, hogy most dadogni fog... - Ne-ne-nem tud-dod hol... h-hol van... az átváltozta-tatástan te-te-terem...? - Nyel egyet. - Ki-kicsit eltévedte-te-te-tem... - szabadkozik, és próbál nem rágörcsölni beszédére, hiszen ő igazán nem tehet arról, hogy dadog, ha feszült. Legalábbis mindenki ezt próbálja beléverni, ami érthető is, hiszen ha görcsöl miatta, olyankor csak még rosszabb lesz...
Utoljára módosította:Apáthy Máté, 2018. november 27. 19:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2018. december 26. 01:01 | Link

Thomas

A szünet előtti napon
Ruha

A mai alkalom igen különleges, hiszen Will magával hozott a munkába. Norina és Cody elutaztak Norina szüleihez, Cath és Chris órán voltak, így nem tudott kire hagyni, és nem akarta, hogy egyedül legyek, nehogy valami baj legyen, amit meg tudok érteni, hiszen eddig egész jól életben tartott, majd pont most. A múltkor elmesélte, hogy azért nem keresnek a szüleim, mert pontosan tudják, hogy hol vagyok, hogy rendszeresen beszélnek vele, vagy levélben, vagy személyesen. Hogy tudják, hogy Denis nem tudja, hogy ki vagyok, és hogy már ők sem tudják, hogy mi lenne a jobb, ha kiderülne, vagy ha nem. Gyakorlatilag átengedték nekem a választás jogát, ami furcsa lenne tizenhat év után. Elbizonytalanítottak.
Kellemes apátiával nézem, ahogy a vérem finom folyama a kémcsövekbe vándorol. Csak egy átlagos vérvétel. Az előző helye éppen, hogy csak begyógyult, máris itt a következő. Nem is értem, honnan van ennyi vöröslő csoda a szervezetemben. Két hete nem éreztem fájdalmat, a legutóbbi vizsgálatok eredményeinél pedig Will arcán láttam, hogy örül. Most, hogy itt voltam fent, megvizsgált, a vérvétel után kicsit pihentetett, aztán becsöngettek, én pedig kérdőn néztem rá. Emlékeztem rá, hogy azt mondta, talán, ha nem zavarok senkit, és ha nincs meg az esélye, hogy felborítanak, vagy lelöknek a lépcsőn, akkor kimehetek. Mint egy kiskutya, aki csak az udvarra szeretne kiszökni, így jutottam ki én is, azt mondta, a környéken sétálhatok, de ne menjek messzire. Így csak a gyengélkedő folyosóján osontam csendesen, nézve a képeket, és a hatalmas teret. Sosem jártam még ekkora épületben. Ajkaim folyamatosan elnyílva vannak, ahogy figyelem az új, idegen környezetet.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 29. 14:30 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér

Lyukas órám volt, de nem tétlenkedtem. Árgus szemekkel jártam a kastélyt, rendbontók után kutatva. Feszült voltam mostanában, reméltem, hogy egy kis büntetgetés ellazít. Jobbnál jobb büntetőmunkák jártak már a fejemben, tényleg már csak kellett valaki, akit elkaphatok. A Fecsegő Dámák felé vitt az utam, és ha már így alakult, elbeszélgettem a nemes asszonyokkal. Hasznos diskurzusokat szoktam velük folytatni, értettem én a nyelvükön. Most is elláttak néhány érdekes sztorival, elég volt csak megmutatnom az izmos felső testemet.
A közeli tanteremből hamarosan diákok tódultak ki, éppen befejeződhetett az órájuk. Összedörzsöltem a két tenyeremet, biztos voltam benne, hogy lesz köztük valaki, akit akár mondvacsinált okkal is, de megbüntethetek. Óra után amúgy is lankad a fegyelem, ilyenkor könnyen elragadtatják magukat a nebulók, például fennhangon szidják a tanárt, panaszkodnak a sok lecke miatt, vagy csak szimplán rendetlenkednek. Csupa olyan dolog, ami nekem mind elég lenne ahhoz, hogy lecsaphassak. Meghajlás kíséretében elköszöntem hát a dámáktól, és a diákok felé ballagtam feltűnésmentesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. július 26. 17:45 | Link

Moon Jun Seo
- kérlek csak az arcomat ne -

Egy röpke pillantás, egy elkapott csukló, s Theon ajkai máris a másikén csattannak. Egyeseknek ez  talán maga a mennyország lehet, de a szerencsések közé nyilvánvalóan nem tartozik az az ártatlan fiúcska, ki most a Hóvihar fogságába  rekedt. Bizony, hősünk csak úgy a semmiből fogta magát és az első embert, aki erre a folyosó szakaszra tévedt, megcsókolta. Jogos a kérdés, hogy ezt pontosan miért is tette? Nos… erre talán még ő maga sem tudja a választ. Anno valamikor még kicsiként megfogadta, hogy szerez magának egy herceget, avagy hercegnőt, s noha a békák csókolgatása nem hozott a konyhára semmilyen eredményt, talán majd a random emberek fognak. Meg persze egy kicsit a húgával kötött fogadás is benne van a dologban. De csak egy leheletnyit.
- Hmm… - jegyezi meg elégedetten, mikor végre elválik a fiatalembertől, aki több mint valószínű, hogy most vagy sokkos, vagy esetleg rettentően dühös idegállapotban és összezavarodva állhat a helyzet magaslatán. Theont azonban cseppet sem zavarja partnere reakciója, hatalmas fennhéjázó mosolyt fakaszt arcára, majd a valaha tőle hallott legférfiasabb hangon újra megszólal:
- Esetleg még egyet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. február 20. 05:37 | Link

Kárcsi

- És… - simítok le az ismeretlen fiú mellkasán, szemeimmel pofátlanul vizslatva végig egész testét, miközben el-elidőzök a lényegesebb részeknél. Mit ne mondjak, nem valami nagy csomaggal áldotta meg az ég, de azért egy-két menetre elmennék vele. Persze én kivel nem? Mindenki vagy meg volt már az évfolyamon, vagy én voltam az, aki széttette a lábait nekik. Szóval könnyen mondhatom, hogy tudom, kinek mekkora van. Eddig Oliver vezeti a listát. Annak a srácnak egy kész mérges kígyó bújik meg alsó régiójában. Nem viccelek, láttam már egy párszor.
- Szépfiú, úgy hallottam már kerestél máskor is – szavaim hozzám képest iszonyat undorítóan nyájasak, persze attól még kezeim működnek rendesen, s elkezdem szép lassan simogatni nála a gatyába bújtatott szörnyeteget. Valóban hallottam már egy s mást arról, hogy egy bizonyos eridonos fiú már kutakodott utánam, miután olyan lelkesen meghirdettem magam a társalgóban. Nem mondom, hogy nem kifizetődő éjjeli pillangónak lenni, de már több a zsebpénzem, mint amit a vénember valaha is adott nekem. Azt hiszi, majd húsz galleonból eltartom magam a héten? Ugyan, hagyjon már. Hol élünk, kérem szépen? A kőkorban? Én meg mugli rabszolga vagyok, mi?
- I…igen. Már kerestelek, mert... Úgy hallottam, mindenben benne vagy – kezdi válaszát dadogva, valószínűleg a hirtelen közeledésem okozta sokktól. Na, mindek kerteljek itt? Nem kapcsolatot, csak reszelni akarok. Ahhoz meg nem kellenek a szép szavak. Ahogy ő is mondta, mindenben benne vagyok, de tényleg mindenben. Nekem nem érdekes, hogy milyen pózban, vagy kivel… És ezt be is fogom bizonyítani magamnak, hisz valamiért mostanság nem megy úgy a ribanckodás, mint azelőtt. Hogy mi váltotta ki belőlem ezt? Hmmm, ez egy nagyon jó kérdés. Mármint… azt hiszem, tudom, ki, csak azt nem értem, hogy miét. Egy nyomorék kis könyvmolyról beszélünk, aki igaz nagyon helyes, deee… akkor sem kellene miatta rosszul éreznem magam. Nem. Én nem követek el hibát. Sosem követek el hibát.
Megrázom a fejem. Már megint butaságokon jár az agyam, holott itt van előttem egy olyan Adonisz, hogy hű, meg ha. Én meg teljesen máson kattogok. Na szép.
Lábamat beteszem combjai közé, majd reflexből lesmárolom. Inkább csináljam ezt, mint agyaljak. Utóbbiban elég béna voltam mindig is, míg előbbiben már sokkalta gyakorlottabb vagyok, hisz a szóbeszédek igazak.
Vadul csókolom a srácot, hátamat nekinyomja a folyosó hideg kövének. A hirtelen jött hőmérsékletváltozástól felszisszenek, de hamar elengedem magam, s mikor fenekembe markol, nos, akkor enyhén, de sikerül gondolataimat elterelni egy teljesen más irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 17
Írta: 2020. április 16. 16:35 | Link



Már csak az volt hátra, hogy végre felvigyem a highlightert.
Elégedetten pislogtam a tükörbe, ujjammal finoman megigazítottam az egyik rossz helyen növő szempillámat, majd csókot dobtam saját magamnak. Nincs mese, a jó smink nagyon is sokat számít, és bár tisztában voltam azzal, hogy nem én vagyok a legjobb nő a világon, mégis minden egyes nap ki tudtam magam sminkelni úgy, hogy mások tökéletesnek lássanak. Ez pedig egy igazán jó tulajdonság volt. Hiszen miért kellene a rossz oldalunkat, az átlagos oldalunkat mutatni, mikor a legjobbat is nyújthatnánk?
Most pedig épp a legjobbat hoztam.
Összedörzsöltem ajkaimat, ezzel is kicsit megigazítva a rúzst ami rajtam volt, majd kezembe vettem az ecsetemet, amivel a highlightert szoktam felkenni. Szép legyező alakja volt, ez volt a kedvencem. Gyorsan belemártottam a fémesen csillogó porba, majd mintha csak tündérek poroztak volna be, pont úgy kentem fel az orcáimra.
Az egyetlen probléma csak az volt az egésszel, hogy végezvén a precíz és tökéletes felvitellel, az ecsetet nem tudtam letenni.
Az ujjaim nem engedelmeskedtek egyáltalán, így próbáltam a másik kezemmel segíteni, azonban hiába is próbálkoztam, mintha csak ragasztóval ragasztották volna hozzám.
- Ezt nem hiszem el! - dünnyögtem közel a totális kiboruláshoz. A közelgő hisztéria marta a torkomat, pont ahogy az idegességből előtörő sírás is. Azonban nagy nehezen erőt vettem magamon, visszanyeltem a könnyeimet, majd idegesen kiviharzottam a szobából.
Kell a gyengélkedő! Egy orvos, egy nővér, egy akárki, aki tud segíteni!
Mezítláb, csattogó talpakkal siettem végig a folyosókon, kezemben az ecsetet szorongatva, majd kábé öt perc séta után megtorpantam. A hely nem volt ismerős. Lehet hogy a gyengélkedő felé le kellett volna fordulni jobbra? Vagy nem is ezen az emeleten van? Mindenesetre a képek nagyon szépek a falon, és talán a hölgyek segíteni is tudnának... Vagy ha nem, akkor beporozom őket az ecsetemmel.
- Elnézést! Merre találom a gyengélkedőt? - kérdeztem a falon lévő kisasszonyoktól, akik válaszul leginkább csak a legyezőikkel bíbelődtek.
- Az egy másik helyen van, drágám! De mondd csak! Miért keresed a gyengélkedőt?! Valami történt? - kérdezte az egyikük kíváncsian.
- Á, mindegy, akkor majd mást kérdezek meg inkább... - mondtam nem túl kedvesen, ezzel a stílussal megköszönve a segítséget, majd körbenéztem. Csak felbukkan valaki ezen a nyamvadt folyosón, aki tud segíteni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. augusztus 28. 15:12 | Link

Margaréta
egy dal neked


Ezzel a macskával az élet soha nem unalmas. Másfél éve van nálam, de még mindig meg tud lepni, mikor a létező leglehetetlenebb helyekről a leglehetetlenebb időkben a leglehetetlenebb tárgyakkal szökik meg. Most például lenyúlta a kedvenc ananászos zoknim egyik felét, meg a rózsaszín-kék csíkosnak a másik felét és elinalt, mielőtt elvehettem volna tőle. Már a fél kastélyon végigkergettem, de túl gyors és túl kicsit és biztos vagyok benne, hogy ismer olyan rejtekutakat, amiket én nem. Vagy teleportál, más magyarázat nincs arra, hogy egyszer látom aztán eltűnik a szemem elől. Démoni egy macska, tudom, de hát az az aranyszívem ugye. Nem tudom nem szeretni egyszerűen, még ha néha az agyamra is megy. Kifulladva állok meg egy sarkon, muszáj kicsit pihennem, mert különben a gyengélkedőn ébredek legközelebb. Sajnos már korántsem vagyok olyan fitt, mint fénykoromban valamikor, a kinézet megmaradt, az erő elszállt. Hát így múlik el a világ dicsősége.
Befordulok a sarkon és látom, amint egy fekete farok eltűnik jobb felé. Ez a kis szemét fogadjunk csak arra várt, hogy ismét üldözőbe vegyem. De még ha nem foglalkoznék vele érteném is, hogy miért akarja ilyenekkel felhívni magára a figyelmet. De egy rossz szava nem lehet, mert én igyekszem a lehető legtöbbet törődni vele. De persze mikor játszanák vele sosem érdekli, csak a legalkalmatlanabb időpontokban képes ilyenekre.
- Matiiiiild, Matild az Isten ba... Ó, szia! - Hirtelen szakad bennem a káromkodás, mikor meglátom a háztársamat a folyosóm. - Nem láttál véletlenül errefelé egy koromfekete ördögi tekintetű macskát két színes-nyálas zoknival a szájában? - érdeklődöm meg barátságosan. Hátha tud segíteni, mert én már végképp elvesztettem szem elől a szőrgombócot. Több szem többet lát, ha nem látta is hátha segít megkeresni. Tudom, hogy még nem beszéltünk nagyon sokat, de általában macskakeresésre mindenkit be lehet fogni. Sajnos a tapasztalat beszél belőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Hunor
Írta: 2020. szeptember 20. 22:26
| Link

A tanév végéhez közeledve szokás szerint az iskola folyosóit járom. Most már kevésbé elveszve mint mikor idekerültem, de azért még most is hagyom, hogy a lábaim oda vigyenek ahova akarnak (aztán meg majd jól nem találok vissza). Ma a vizsgákon gondolkodva a nyugati szárny második emeletére keveredtem. Erre már akkor eszméltem mikor meghallottam a Dámák kissé heves és már már túlságosan is hangos eszmecseréjét. Na igen, ők már csak ilyenek. Rejtélyesek meg minden, de ha tudsz nekik pár izgalmas információval szolgálni már a "barátaid is" persze csak képletesen, hiszen bármikor te lehetsz a pletyka alanya. Bár engem a származásom miatt (mivel félvér vagyok) kicsit lenéztek, végül csak hasznosnak bizonyult, hogy a portrék többségével beszélgetek, így ők is hamar megkedveltek. Főleg, hogy időnként érdekes információkkal tudok szolgálni a Dámáknak az iskola bizonyos "helyes" tanárairól. Bár ezek az információk más portréktól származnak, ez őket már nem szokta zavarni.
- Szép napot Hölgyek! - köszöntem illedelmesen.
- Még, hogy napot! - Hördültek fel a Dámák, hiszen az idő már igen csak a délután vége és a kora este felé hajlott. - Hiszen már majdnem este van. Most kell felvenni a csinos szoknyákat és blúzokat és lehet menni táncolni a helyes férfiakkal. - Álmélkodott az egyik Dáma.
- Köszönöm, de én inkább kihagynám. - mosolyogtam rá mire amaz teljesen elfehéredett.
- Hogy micsoda? - kérdezte élesen - Te kihagynád a csinos ruhákat és a helyes férfiakat, és a csodás táncot, meg koktélokat? Aztán meg egy jó férfi társaságában a meleg kandalló mellett. - álmélkodott a Dáma.
- Hát ami azt illeti ebből a szoknyát és a férfiakat kihagynám, a többivel nem lenne gond. Mondjuk azt leszámítva, hogy még nem mehetek bálba, mert fiatal vagyok. Én inkább egy jó könyv társaságát élvezném a kandalló melegénél. - mosolyogtam a hölgyekre.
- Lári-fári. Nem tudod mi a jó neked. Hiszen ez mind része a nők életének. - torkollt le egy másik Dáma.
- De ha te nem tudod mi a jó neked, akkor majd megkérdezünk mást. - morogta egy idősebb hölgy. - Úgy hallom jön valaki, hátha neki jobb az ízlése mint neked. - nézett rám gúnyosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. október 20. 19:25 | Link

Sára




Nem tehetek róla, de mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor ezen a folyosón haladok át. Túl tökéletesek ezek a portrék itt, és akármennyire is tűnnek végtelenül kedvesnek és ártatlanok ezek a dámák, tudom jól, hogy a látszat bizony csal. Mert bármennyire is úgy tűnik, hogy nem figyelnek, igenis hogy szemmel tartják az ember minden egyes mozdulatát. Minden kimondott szót elcsípnek, majd összekavarják és káosz lesz az egészből. Nem szeretem a pletykákat. Sem azt ha pletykálkodnak az emberek. Nem is szoktam elhinni azt, amit innen-onnan hallok. Vagy legalábbis nem veszem készpénznek. Szeretem az illetőtől hallani, hogy megerősíti, vagy megcáfolja, de csak ha ő hozza fel. Én nem fogok utánarohanni és kérdezősködni. Továbbadni meg végképp nem fogom. Szóval érthető miért nem a kedvencem ez a hely a kastélyban.
Lepillantok Benitora, akit nem igazán érdekel az, hogy jelenleg éppen hol vagyunk. Az úticélunk már annál inkább kedvére való lesz. Peckesen lépdel, fejét büszkén magasra emeli, őróla aztán pletykáljanak csak nyugodtan. Igyekszem példát venni a sárkányleopárdról, vagy legalábbis olyan gyorsan és észrevétlenül áthaladni a képek között, hogy végre az akváriumhoz érjek, amilyen gyorsan csak lehet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. január 24. 17:40 | Link

R I N & K E N D E R
rndsn idegbe teszel | waitwat? | innen gyüttünk

Fene sem gondolta volna, hogy ennyire hamar és simán sikerül átpasszolnom rájuk a fecsegőket. Ez király, nekem semmi más dolgom nem lesz, mint követni őket boldogan, hogy végig röhögjem az egészet, mert a dámák biztosan nem fogják hagyni, hogy csak úgy mozgatva legyenek, szóval Kende és Rin megkapja a lecseszést szépen, míg én a háttérben lehunyt szemekkel bólogatok a dámák szavaira. Borzalmasak a mai fiatalok, mit meg nem engednek maguknak, az ember még egy falon sem lehet biztonságban, és a többi, és a többi.
- Szétadom, hogy pletykálj nekik. Forrásnak itt vagy te, Rin, tuti van valami szaftos pletyka a tarsolyodban. Meglepő szerelmek, szakítások, mit tudom én - indulok el a folyosón bólogatva közben, hogy minél előbb a dámákhoz érhessünk, mert végül is csak egy másik szárnyba kell mennünk, így nem gondoltam át, hogy Rint a hátamra kaptam. Ó, bakker!
- Először is le kell tisztáznom, hogy szerintem komolyan sírva fakadna, ha elhagyná egy tankönyvét - nevetek fel gonoszkásan, hogy reagáljak Kendének, majd oldalra sandítva pillogok a hátamon lógó majomra. - Másodszor én azért teszek neki keresztbe, mert élvezem. Ő meg próbálkozik, csak… nem jön neki össze - vonom meg vállamat, de persze akaratlan jut eszembe az, ami a Vízesésnél történt. Túlságosan emberien viselkedtünk egymással, ami olyannyira életidegen volt, hogy minden másodperce megragadt bennem, pedig annyira nagy dolgok nem is történtek. Azóta pedig Kiscsibe… ugyanúgy Kiscsibe. Odamorran nekem valamit, amire visszamorgok, majd mindketten megyünk arra, amerre eredetileg indultunk.
- Szeretném hallani azt a dán szerenádot! Lehet még be is csatlakozok - nevetek fel hangosan. - Én kérlek, röhögök rajtatok, amíg ti szenvedtek - vázolom fel a tervet, miközben dobok egyet Rinen, hogy ne csússzon a bokámig. Hősiesen kitartok és palástolom azt, mégis mennyire fáradok, de amikor helyszínre érünk, gondolkodás nélkül engedem le hátamról a lányt.
- Ilyet soha többet nem csinálunk. Vagy híztál, vagy az önbizalmad lett nagyobb, de rendesen elfáradtam - mozgatom meg vállaimat, majd állok be a freskó elé csípőre tett kézzel és hatalmas vigyorral arcomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2021. május 20. 14:49 | Link

Roland
Not Another Teen Movie (2001)



Mondhatni elbaszott egy nap volt a mai is. Újabban folytonos rémálmokkal kelek, hajnalban a nyitott ablaknál kell elszívnom a tekertet, hogy újra nyugalomra leljek. Már a szemem alatt is megjelentek a karikák, amiket csak sminkkel tudtam eltávolítani. És ha ez még nem lenne elég, Ádám is olyan nagy ívben szart bele, hogy mi van velem, hogy öröm volt nézni. Pedig én egyik pasi miatt sem tettem őt mellékvágányra, ezzel szemben ő engem mindig. Igaz barátság vagy mi. Ráadásul ő abba az undorítóan nyálas kategóriába tartozott, aki mindig a lehető leglátványosabb helyen nyalta-falta a barátnőjét. Nem, nem nyalta. Csak falta. A nyalás még szerencsére csak kettesben ment.
Szóval nem kis hévvel vágtam ki a Jóslástan terem ajtaját - ahol megint a fejemhez vágták, hogy nyomorúságos sors vár rám, köszönöm szépen tudok róla. Fejem még kótyagos volt a fűtől, de mellette a gondolatok se hagytak nyugodni. Lépteim bármennyire is határozottak voltak, képtelen voltam az egyenes járásra, és meg is lett az eredménye. Olyan szépen levállaltam valakit, hogy öröm volt nézni. Közben megpördültem, és hogy még se essek fenékre, elegánsan megragadtam az első dolgot ami a kezem ügyébe esett. Ez pedig egy random ember volt. Csak reménykedni mertem, hogy nem esünk el mind a ketten, de ha igen, legalább már nem csak nekem rossz. És igen, ez egy olyan dolog, ami kibaszottul boldoggá tesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 1. 19:10 | Link

F U R C S A J
05.20. | csak ne szólj hozzám, pls | kukkantás

Ha nem lettem volna bánat, akkor nem kellene most úton lennem, mint egy… hát, mint egy bánatnak. Órák után nagyon ügyesen indultam a Rellon felé, hogy a leghangosabban szenvedve - ami köhögésbe fullad - vágódjak be a szobába, abban reménykedve, hogy Móric is ott van, megsajnál és kicsit szeretni fog, de nem volt bent. Szóval fújtatva és mérgesen csaptam le a táskámat a székre, azzal a feltett szándékkal, hogy másnap reggelig ott rohadjon meg. Átöltöztem, kapucnimat húztam a fejemre, amikor az asztal fölötti post itre siklottak kékjeim. Hát akkor kabbe, de csak így diszkréten. Mert látod? Ha nem lettem volna bánat, akkor nem a Rellonból kellett volna megint elindulnom a gyengélkedő felé, hanem csak simán elmegyek oda órák után, lerendezem egy körben, és mindenki boldog. De ehelyett teljesen kihagyott az agyam, hogy nekem jelenésem van ott, mert kell tarcsi bájital a köhögésre.
Kezeimet hoodie-m zsebébe süllyesztem, kapucnimat a fejemre húzva cammogok a helyszín felé. Útközben pacsizok le annyi emberrel, amennyivel nem szégyellem, mert ez az első napom, mióta otthon voltam dögrováson. A férfi megfázás nagyon komoly dolog. Bárki mondhat bármit, de ez komolyan nagyon durva volt. Lázas is voltam meg minden, szóval Malvin közölte, hogy akkor szépen otthon maradási a terv, amíg iskola kompatibilis nem leszek. Nem mintha bántam volna, teljesen jól feltaláltam magam, dudi is meglátizott meg minden, úgyhogy egész hamar kikúrálódtam egyébként, csak a köhögés maradt meg. Az a száraz, tudod, amivel semmit nem tudsz kezdeni, mert ha jön, akkor jön, és addig köhögsz, amíg levegőt tudsz venni nagyjából.
Jobb lábamat lendítem előre és fordulok be a folyosóra, lehajtott fejemet emelem fel a hangokra, majd azzal a lendülettel fordulok a fal felé, hogy feleszkábálódjak rá, mint valami gekkó. Mivel beleolvadni nem tudok, így maradt ez, hátha nem vesz észre. Se Améliával, se Bettivel nem találkoztam azóta - még jó, nem voltam itt, nem figyelsz? -, és őszintén szólva nem is akartam volna talázni velük. Talán sikerül kiküszöbölnöm, hogy meglásson, ha nagyon mozdulatlanul préselődök a falnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2022. április 18. 16:00 | Link

Nonó
Éjjel a folyosón
Ruha

A mai este hosszúnak bizonyult. A takarodó időpontjával egy időben tápászkodtam fel a pszichológiai könyvek közül, hogy induljak el a mai járőrszolgálatra. A holnapi dolgozat anyagának csak a feléig jutottam. Jóllehet eddig könnyen ment a tanulás, hisz érdekel a dolog, mégis izgultam, hogy nem fog menni. A terv az volt, hogy az járőrözés végeztével folytatom a magolást a takaró alatt.
A folyosón sétálva a szakszavakat ismételgetem, míg próbálok kifelé is figyelni. A körletünktől néhány sarokra már elcsíptem egy vihogó elsős lánycsapatot, akik nem figyeltek az időre. Csak visszaküldtem őket a hálótermeik felé, ők pedig pironkodva siettek el, meg sem várva, hogy befejezzem a mondatomat. Megértem őket, és abban is szinte biztos vagyok, hogy mostantól jobban fognak figyelni az időre esténként.
A Fecsegő Dámák folyosójára befordulva csak szememre próbálok hagyatkozni, hiszen a portrék zaja elnyom és összezavar minden neszt, ami esetleg a folyosókon kóborló diákoktól eredhet. Befordulok a következő sarkon, megcsodálok egy részletesen festett, fiatal hölgyet. S közben csak a szemem sarkából veszem észre a villanást, ami valószínűleg nem egy festmény része. Lassan fordulok utána, ám a fény eltűnik. Ahogy tovább megyek pillantom meg a diákot, kezében varázspálcájával.
- Szép estét! - szólítom meg halkan. Talán csak nem nézte az időd, talán csak gyakorolni akart, de inkább meghagyom neki a lehetőséget, hogy megmagyarázza a dolgot. Nem akarom mindenképp megbüntetni, nem késte le még olyan sokkal a takarodót, ám ki kell derítenem, ha rosszban sántikál. - A takarodó ideje után nem kéne a folyosón tartózkodnod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf-Vinkó Rómeó
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


Labrador puppy
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
Írta: 2022. szeptember 6. 20:48 | Link

Hollósi Zalán
Kicsit elagyalva
.


Az a hangokból szőtt, folyamatos gubanc ami a fecsegő dámák folyosóján kísért, most is ott van a levegőben. Nem csak hallani lehet, érezni is. Olyanok mint a soklábú bogarak a bőrön, láthatatlan, pici végtagjaikkal emlékeztetik az arra tévedőket, hogy itt nincsenek ám egyedül. Ebben a káoszban, a sok színes, egybeolvadó keret közepette ül a fiúcska. Megtermett alakja most egészen parányinak hat, ahogy összegömbölyödik, felhúzva térdeit. A festmények már rég nem foglalkoznak vele, maguk közé fogadták, érdektelen kis inas ő, néha fel-feltűnik hüppögni pár órát, aztán odébb áll.
Lassan sötétedni kezd, az árnyékok elérték barna, bozótos haját és magasra emelt orrát. Csak az orrára szorított felkarján csillan meg a rozsdás nap fénye és álla csúcsán, ahol lustán csörgedezik le a meleg színű vér. Szabad kezében, amivel térdét fogja át ott hever pálcája. Nemrég még próbálkozott elállítani vele a vérzést, de mióta csak még jobban ömlik miatta úgy döntött kivárja a végét. Örökké csak nem folyhat. Előbb vagy utóbb úgyis megalvad a vér és azt már le tudja kaparni a pálca hegyével. Ha másra nem, erre kifejezetten alkalmas darab, a hegyessége miatt.
Utoljára módosította:Gróf-Vinkó Rómeó, 2022. szeptember 7. 12:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2022. október 7. 11:26 | Link

Elektra
× egy napsütötte péntek délután × GIF ×

🎵 I'm afraid of all I am
My mind feels like a foreign land
🎵

Sötét alak dől a folyosó egyik oszlopának törzséhez. Jobb lába behajlítva, annak talpa a pilléren pihen, míg másik lábával próbálja stabilan tartani magát a márványpadlón. Tekintete üres, matt és a semmibe meredve harapdálja dehidratált, színtelen alsó ajkait jellegzetesen szabályos felsőfogsorával. Mintha gondolkodna, azonban… semmi nincsen jelenleg a fejemben, csupán hangtalan sípolás, amit koponyám bal oldalában végig érzek, mint megélezett böllérkést. Távoli zajnak tűnik a dámák harsány nevetése, obszcén megjegyzéseik, amiken csak csitrimód kacagnak, noha ez igen szokatlan viselkedés a felsőrendőségükről és finomságukról híres festményhölgyektől. Sötétszín hajam rendezett, mint mindig. Borostám inkább már kezdetleges szakállba módosult, szemeim alatt fekete karikák éktelenkednek, és markáns arcélem is kissé megviseltebb a megszokottnál. Hányszor veszítheti el önmagát az ember? Hányszor találhat vissza? Mi van, ha az én utam az, hogy nincsen utam? Az élet folyamatos leckékre tanít, amikből valahogy mégsem úgy okulok, hogy annak eredménye kifizetődő lenne. Elda elveszítése, apám halála, a barátok elhanyagolása és elűzése. Ez odáig vezetett, hogy egy időre távoznom kellett az Eridon házvezető-helyettesi pozíciójából, és most újra az útkeresés ösvényére léptem. Egy víz áztatta csapáson lépdelek, ahol kisebb-nagyobb időközönként megcsúszok, s amikor egy bokorért, egy faágért nyúlnék, az varázsintésre eltűnik a semmibe, nincsen mibe megkapaszkodnom, így végül ismét a sárban végzem. Tenyereimmel érzem a langyos sarat, nadrágom térdrésze ázik, és az eső aláhull bőrdzsekis felsőtestemre. Ez az élet járt nekem, ezt kaptam.
Megrázom fejemet, és kissé tikkelős pislogások közepette nézek szét az erre járó diákok között. Néhánynak keserédes mosollyal köszönök, de többre nem futja. Csupán egy mondatra kapok fel a fejem; „Tudtam, hogy megint lecsúszik… megmondtam. Így van, Gertrúd?”. Kérdi egyik dáma a másikat, amire lehajtott fejjel csak feketén szikrázó szemeimet szúrom feléjük. Állkapcsom belefeszül a fájdalomba, hiszen anyámtól is nemrég hasonlókat kaptam a temetés után. Ellököm hát magam az oszloptól, és tovább sétálok a folyosón. Kezeim fekete, szaggatott farmernadrágomban pihennek, bőrdzsekim háta kissé saras, ahogyan bőrbakancsom oldala és orra is.
Utoljára módosította:Hegedüsh Marcell, 2022. október 17. 14:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kobán Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 60
Írta: 2022. október 18. 18:33 | Link

Arabella
öltözet


Amióta Zelma megmutatta a társalgót, szép lassan átszoktam oda tanulni. Nem mintha a könyvtár nem lenne még mindig a szívem csücske, de valahogy a lazább környezet a szorgalmik megírásához bőven elégnek bizonyult, és az a kandalló... mindig a kandallós terem a nyerő, bármelyik kettőt is állítjuk egymás mellé. Ez a néhány hét a kastélyban már elegendő volt hogy visszatérjenek a Waldorfos éveim, és kicsit lazábbra vegyem én is a figurát a Herzberg után. Most már bátran huppantam be én is a puha fotelekbe, vettem le a cipőm, és ültem a leglehetetlenebb pozíciókban.
Ma csak egy levelet akartam megírni a bátyámnak, és miután azt szépen lezártam, összeszedve az összes holmimat egy csendes és illedelmes - Sziasztok!- kíséretében kiléptem a szobából. Csak néhány lépés után jöttem rá, hogy még nem küldtem soha baglyot innen, és halvány lila gőzöm sincs, hogy merre kéne induljak. Mielőtt teljesen eltévednék, a falnak támaszkodva megállok átgondolni alaposan, hogy van-e esély arra, hogy megtaláljam a bagolyházat. Azt hiszem az északi szárnyban kéne keressem, mert annak van tornya, és remélhetőleg ott laknak a sulibaglyok. De erre semmi garancia nincs, úgyhogy egy hangos sóhaj kíséretében elhatározom, hogy inkább megkérdezek valakit és csak holnap küldöm el a levelet. Helyette inkább visszaviszem a könyvet, ami már nem fog kelleni, úgyis útbaesik a könyvtár.
Utoljára módosította:Kobán Emma , 2022. október 18. 19:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2022. december 22. 12:43 | Link


Ő és a járőrözés érdekes kombó, ez már egyszer biztos. Amíg Tánya jelen volt a Navine vezetőségben még csak-csak érdekelte Kendét, hogy egész pontosan mit kellene csinálnia. Aztán többszörösen Júliával keveredtek össze, akivel vagy a konyhában kajáltak egyet, vagy éjszakai fürdőzés címszó alatt teljesítették prefektusi kötelességeiket. Viszonylag. De cserébe mindennek eredménye lett, hogy a srác nem hagyta ott év elején a pozit - mekkora mázli, nem? Naná!
Mostanában Dae-el is egész jól feltalálják magukat és ma is örülhet a kastély népe, mert ismét a párosuk van porondon. Igaz, hogy baromira ráérősen lépdel végig a folyosón a Fecsegő Dámák felé, de nincs miért rohanni, így is időre odaér.
Apró mosollyal biccent egyet az egyik dámának, aki látszólag évekkel ezelőttről már jól megjegyezte magának, amikor kicsit felcserélték a srácokkal a festményeket. Lehet, hogy Móric és Mae voltak a főkolomposok, de ezek szerint a Reiner örökös épp annyira feledhetetlen. Az mekkora poén volt... a csereberékkel legalább a dáma is kapott egy kis környezetváltozást. Állati unalmas lehet állandóan ugyanott ácsorogni, csoda ha állandóan csámcsognak valami baromságon?
Lezseren a falnak dől, ujjaival az alkarján lévő kötést kezdi piszkálni. Kölyökként is királyok voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. március 28. 20:59 | Link

Kevin


Már csak pár nap van hátra a tanév végéig, de mintha évek választanának el attól a naptól, amikor visszakaphatom végre az én drága járgányomat. A gondnok bűbájain esélyem sincs túljutni, hogy esetleg visszazsákmányoljam. Most lehetnék akkora egoista barom, hogy azt higgyem, hogy én aztán biztosan belógok oda és megúszom újabb büntetés nélkül, de hát lássuk be, eszméletlenül örültem a várakozáson felülinek bűbájtanból, Selwynnek meg ezzel szemben a kastély bűbájhálózatának karbantartása egy pont a rezüméjében. A pasas egy repülő hajón lakik, amit ő szabadalmaztatott, ha hinni lehet mindenfélének, amit hallottam. Szóval a legtöbb, amivel bepróbálkoztam ma, hogy megpróbálok a szívére hatni - mégiscsak eridonos volt ő is valaha, értheti, mi visz rá néha ostoba ötletek megvalósítására is -, és olyan ártatlan kiskutyatekintettel kuncsorgom vissza a deszkámat, hogy a kutyája vizet se vihet nekem. Tekintve, hogy továbbra is gyalog közlekedem, gondolom, senkinek sem kell elmagyaráznom, hogy bár egyáltalán nem ijesztő valaki és nem eszi diákok fejét reggelire, csak kicsit karót nyelt, nem járt sikerrel a tervem. Én igazán megígértem neki fűt, fát, virágot, de még a csillagokat is az égről, viszont nem tudtam meggyőzni róla, hogy adja vissza a járgányom, nem árulom el Kakasinak, sőt, egyenesen hazaviszem és nem látja nálam a következő tanévig. Nem hitt nekem, csak elzavart, hogy majd pár nap múlva visszaadja, ahogy azt a vén keselyű kérte és jóváhagyta. Ezért is lógatom most az orrom. Jobbára a cipőm orrát bámulom, ahogy megpróbálok mielőbb eltűnni a fecsegő dámák szeme elől. Idegesítő libák, be nem áll a szájuk, ami most kifejezetten idegesít. Majdhogynem rohanva, szét véletlen se nézve pedig meg is történik, aminek nagy az esélye. Nekicsapódom valakinek.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2024. január 27. 03:23 | Link

Armand


Meglátszott, hogy számos percet töltött azzal, hogy kezében gyűrögesse azokat az ominózus papírdarabokat. Ebből csak kettőnél volt igazán indokolt. Egyik a katasztrofálisan sikeredett bűbájtan beadandója volt, a másik pedig a recept a gyógyszereire. Egészen addig fel sem fogta, mennyire nem olcsó mulatság az Álomtalan Álom, amíg Farkasházy kotyvasztotta ki neki. Most viszont minden héten számításba kell vennie, de a végeredmény századjára is ugyanaz: mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha továbbra is nyugodt éjszakákat szeretne maga mögött tudni.
 A legalsó papír kiléte csak akkor vált relevánssá, amikor az ominózus folyosóra érve meglátta Armandot az ablak belső párkányán hesszelni. Keze tartalmával próbálta odébblegyezni a rellonost, hogy neki is jusson hely. Merthogy ezt a beszélgetést nem fogja megúszni öt perccel.
 - Parancsolj. Szofi tollából, személyesen neked... Igazából hazudok, mert nélküled is létezett a lista, de a lényegen nem változtat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet