36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 14 15 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. március 31. 21:34 | Link

Jones

A napja igen különös fordulatot vett. Épp azért hagyta ki a nagytermi felhajtást, hogy elkerülje a meglepetéseket, erre egy egyébként kihalt folyosón futott össze annak élő megtestesítőjével. A frissen megismert eridonos lány - Gwen - eleinte a zöld házhoz illő elutasítással viszonyult a levitáshoz, hogy aztán egy rövid szóváltást és pár meghökkentő tény leleplezését követően most a földön zokogjon Lyra előtt. Ő pedig ezzel körülbelül semmit nem tudott kezdeni.
Már eleve ott hibázott a dolog, hogy csak most ismerte meg a lányt, így még csak ötlete sem lehetett, hogy mi bántja ennyire, aminek köszönhetően most méltóságát messzire hajítva szipog. Ezt csak tetézte a tény, hogy Lyra eleve egy szociális szerencsétlenség volt, minimális empatikus készsége volt, ráadásul nem is nagyon érdekelték más emberek problémái, hacsak azok nem érintették, vagy az illető nem állt nagyon - ismétlem, nagyon! - közel a szőkéhez.
Ennek köszönhető, hogy most jobb ötlet híján kötelességtudóan simogatta az előtte lévő hátát, miközben próbált valami értelmes, jobb esetben vigasztaló mondatot kinyögni. Amikor azonban a könnyektől ragyogó zöld szemek az ő kékjeibe mélyedtek, már tudta, hogy nem volt sikeres próbálkozása. Kétségbeesetten nyögött fel a másik válaszára, szemeiben dacos csillogással vágta rá feleletét, mielőtt alaposabban átgondolhatta volna azt.
- Ilyen nincs! Mindent meg lehet oldani, mindent! És ha engedsz segíteni, akkor én meg is próbálom, megteszek mindent, amit csak tudok! Szóval... Kérlek ne sírj, megoldjuk valahogy, bármi is bánt. Oké?
Szavai végére az addig jelenlévő magabiztosság már tovaszállt, kissé félszegen fejezte be mondatát. Ekkorra már sejtette, hogy lehet, olyanba vágta bele a fejszéjét, ami egyrészt nem rá tartozik, másrészt túlmutat képességein. De hát mit érne az új tanév izgalmak nélkül, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 13. 22:54 | Link

Black

Miközben sírok Ő a hátamat simogatja. Pár perig így maradok, majd miközben beszél én előveszek egy papírzsepit és kifújom az orromat. Felállok és a hátamat a hideg kőfalnak támasztom. Nagyot lélegzek majd belekezdek:
- Kezdjük ott, hogy egy varázslófaluba születtem. A szüleim nagy szerettek és anyagilag is jól álltunk, emellett sok barátom is volt. Egyszer elmentünk egy hétre a hegyekbe, ahol egy kis kunyhóba laktunk. Mikor hazaértünk a túrázásból egy férfi várt minket. Apa ismerte mivel mondta anyának, hogy vigyen el innen. Ő engedelmeskedett és lementünk a hegy lábához - itt megállok egy percre és kinézek az ablakon. A telihold ezüstös fénye süt be az ablakon, majd folytatom - Csak egy zöld villanást láttam, és a pasit aki minket keres. Anya mondta, hogy minden rendben lesz és egy puszit nyomott a homlokomra. Ő elindult a pasi felé, miközben én ott lapultam egy szikla mögött. Újra a zöld fényt láttam, és az édesanyám holttestét. A tag a keresésemre indult, de miután nem talált dehoppanált. Nem voltam benne biztos, hogy elment és nincs a közelben, de én mégis előjöttem. Odatérdeltem anyához. Pár órával később valaki megérintette a vállamat, és azt hittem, hogy a gyilkos jött vissza. De nem Ő volt hanem a keresztapám, aki a bácsikámékhoz vitt - nem nézek rá. Elindulnék de nem tudok - Látod, mondtam, hogy nem tudsz segíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. július 1. 18:30 | Link

Jones

Vigasztalási kísérlete, ha nem is ért célt, legalább elindított valamit. A lány erőt véve magán szünetet tartott a zokogásban, helyette inkább egy zsebkendővel itatta fel arcát áztató könnyeit, hogy utána felálljon és belekezdjen a meséjébe.
Lyra szintúgy felállt, majd vele szembe helyezkedve hallgatott figyelmesen, nem akart közbeszólni most, hogy végre megindultak Gwen szavai.
A történet azonban... A megrökönyödés ült ki először az arcára, hogy aztán szépen lassan felváltsa azt a gyötrődés, ahogy tehetetlenül hallgatta a lány szavait. Tehetetlenül, elvégre az elmondottak már réges-régen végbementek, változtatni rajtuk már végképp nem tud.
Mikor aztán a főnix befejezte, ő továbbra is némaságba burkolózott. Fájt beismernie, de a lánynak igaza volt, ezen nem tudott segíteni. Igazán még felfogni sem tudta, hogy mit kellett kiállnia Gwennek, elvégre ő tökéletes békében, a családja körében nevelkedhetett, egyetlen sötétebb pontja a múltjának a nagymamája halála volt, azonban akkor is mellette álltak a szülei. El se tudta képzelni, milyen szenvedést kellett kiállnia a pirosnak az anyja és az apja nélkül, hogy milyen lehetett úgy élni napról-napra, hogy tudta, a szülei gyilkosa még életben van.
Tanácstalanságában így nem szólalt meg, helyette tekintetét mélyen a lányéba fúrta, majd közelebb lépett hozzá, hogy kezével elérhesse őt. Megfogta jobbjával a lány balját, majd megszorította. Ennél jobban nem tudta érzékeltetni vele, ami jelenleg a fejében dúlt. Egy egyszerű "sajnálom", vagy "részvétem" hiteltelen lett volna, a szavak végképp cserben hagyták.
A szorítást követően sem engedte el a másik kezét, helyette közelebb húzta azt magához, el a faltól. Ha a lány nem ellenkezett, csak akkor szólalt meg.
- Ha bármiben szükséged lenne rám... Akármiben. Keress meg, jó?
Szemeit továbbra is a másikra szegezte, úgy indult meg vele, továbbra is fogva a kezét, ha csak Gwen el nem húzódott a szorításából. Léptei céljának az Eridont tűzte ki, elhatározta, hogy visszakíséri újdonsült ismerősét. Ennél sokkal többet úgysem tehet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. július 5. 20:55 | Link

Ashley és a Mesélő

A szerencse forgandó, szól a mondás, de egyelőre a mi oldalunkon áll, ezért is sürgetem Ashleyt. A portréra, ahogy horkant egyet vetek egy ijedt pillantást, de aztán békésen szuszog tovább, én meg kifújom a levegőt, ami egy másodpercre bent ragadt. Tovább haladunk, és a tanácsot megfogadva kérdés nélkül lépem át a harmadik lépcsőfokot, hiszen ráérek később is megtudni, pontosan mi is a baj azzal a bizonyossal, mondjuk holnap vagy holnap után, amikor éppen nem tilosban mászkálunk. Magamban persze jegyzetelem az utat, ha legközelebb szükségem van valamire, már könnyen eltalálok majd az Eridonhoz.
Felérve viszont, amikor már azt hinném minden rendben a sötétséget valami hangos csörömpölés töri meg, és ahogy szétnézek fel is villan néhány fáklya lángja velünk szemben.
Nyelek egy nagyot, aztán nem is gondolkozom, megragadom Ashley karját, Manának meg a fejemmel intek, hogy mi bizony, most az ellenkező irányba megyünk. Lehetőleg hangtalanul, amilyen gyorsan csak lehet. Ha már eddig nem buktam le, hogy dohányzom késő este a kastély falain kívül, nem most fogok, hogy épp visszajöttem, és Ashleyt tudnám elsőre biztonságban. Szóval a batyuval a hátamon, sietni kezdek, ami azért nem éppen halk, elvégre a benne lévő órák-gyertyák össze-összeütődnek, de nem számít ez sem, amíg nem kapnak el. Bár lehet jobb lenne, bevonulni valahova, csak éppenséggel a kastélynak ezen a felén nem vagyok ismerős. Magamban fohászkodok, hogy minden oké legyen. Néhány lépés után, egy ajtó előtt megállok, és Ashleyre pillantok, bár nem vagyok biztos benne, hogy lát, bízom benne, ő tudja mi ez a hely, elbújhatunk-e itt, vagy szaladjunk inkább tovább?



//Előzmény: Rentai Bálint - 2014.07.03. 01:18//
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. július 5. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. július 5. 21:11 | Link

[Bálint és a félelmetes veszedelem]

Nézi, ahogy a fiú átlépi a harmadik fokot, és megnyugszik, amikor Mana átugorja. Kiengedi a benne rekedt levegőt, aztán tovább lopakodik felfelé. Gyakorlatilag akadálytalanul el is jutnak a második emeletre, ami -már épp azt gondolná, túl szép, hogy igaz legyen, amikor be is bizonyosodik, hogy igaza van. Éktelen lárma, és fellángoló fáklyák, ez nem lehet jó, ijedtében mozdulni sem tud, ám Bálint elkapja a kezét, amitől aztán észhez tér, és rájön, hogy futniuk kell.
A fülében ezerszeres hangmagassággal csöng a sok kacat, ami náluk van, pedig valójában annyira nem is hangos, mert a páncélcsörgésre hasonlító zaj elnyomja. Rohan a fiú kezét szorosan fogva, háta mögött Manával, majd hirtelen megtorpannak. Bálintra néz, bólint neki, és már lép is az ajtóhoz, hogy lenyomja a kilincset, és bejussanak a társalgóba - ha sikerül. Ha nem, akkor megrángatja párszor, hátha kinyílik az ajtó, de ha végképp nem adja magát, kész ismét felvenni a nyúlcipőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 7. 17:50 | Link

Elliot
[zárt]

Az Eridon elleni mérkőzés neki elég csúnyán ért véget. Igaz, hogy Erik lélekjelenlétének köszönhetően kevésbé csúnya sérülésekkel úszta meg, mint amilyeneket szerezhetett volna egyébként - majd jön ezért legalább egy köszönömmel az eridonosnak -, de azért négy meccsből ez volt a második, amikor lezuhant és a gyengélkedőn végezte. Nem örült neki, de hát ez most még csak nem is írható annyira a rovására, elvégre nem így tervezte. Az első meccsen szándékosan ment neki Zsombinak, egyszerűen annyira dühös volt, és a fájó térde sem a gondolkodásra sarkallta, most azonban nem így tervezte, de a szél nem hagyott más választást. Még Eriktől is bocsánatot kért azért, amiért lerángatta, már csak jólneveltség címén is, egyrészt mert tényleg nem akarta hazavágni, másrészt meg mert ettől sem tűnik olyan bősz megveszekedett rellonosnak. Meg is úszta ez alkalommal pofozkodás nélkül a gyengélkedői üdülést, csak a kedves nézett rá olyan szemekkel, amikor bejárt látogatóba, mint aki menten leharapná a fejét, ha nem ágyban feküdne és nem tessékelnék ki az első gyanús mozdulatra. Most azonban megteheti, ahogy kilép az ajtón, mert végre ma szabadul ebből a fertőtlenítő szagától és mindenféle különös bájital illatától terhes levegőből, amit ki nem állhat, a beszerzett sérüléseivel azonban nem volt más választása, mint itt tölteni az elmúlt pár napot. Reméli, hogy azóta elfelejtődött Elliot részéről az az ellenséges érzés feltehetőleg a kviddics iránt, vagy még inkább ama tény iránt, hogy ő játszik és továbbra is játszani akar. Nem szeretne erről vitát nyitni, már egyszer átgondolta év elején, és úgy döntött, hogy igenis hajtó marad, erről senki nem beszéli le, legfeljebb majd a kispadot melegíti. David végül úgy gondolta, hogy inkább a seprűjét koptassa a kispad helyett és úgy alakult, hogy ezen a meccsen is fent volt, bár eredetileg ő szeretett volna lentről figyelni cserejátékosként, de majd legközelebb. Vagy nem. Összeszedte szépen a cókmókját rendet hagyva maga után, beletúr a hajába, és bár kissé ideges, azért kilép a folyosóra. Elvileg itt kellene találkoznia Elliottal, legalábbis ő szólt, hogy ma szabadul ebben az időpontban, örülne, ha kicsit összefutnának, de mindjárt kiderül, volt-e érdeklődés a javaslatára, amint kilép az ajtón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. július 8. 02:17 | Link

~ Axel ~


Most komolyan: miért én vagyok a rossz, mert féltem azt a tökkelütött fejét? Annyira makacs tud lenni néha Axel is, hogy legszívesebben agyonverném egy párnával, mikor nem veszi észre, hogy nem eltiltani akarom, csak nem akarom, hogy egy ostoba játék miatt életét veszítse. Féltem, de hát ezt Ő valahogyan nem akarja észrevenni, és most ezért én vagyok a rossz. Tény, hogy én is szereztem anno sérüléseket, még mikor a Roxfortban csapkodtam a vasat, de akkor se kerültem minden meccs után a gyengélkedőre. Ez van akkor, ha az embert félti a szerelmét.
Sóhajtva lépkedtem felfelé a lépcsőkön, és egyenesen mentem a gyengélkedő irányába. Axel most fog kijönni onnan, talán már nem a fájdalomcsillapító fog beszélni belőle, és talán belátja, hogy abba kellene hagynia a kviddicset, vagy legalábbis maradjon a hátsófelén, és nézze a meccset a kispadról. Olyan nagy kérés ez? Mert szerintem nem. A fecsegők folyosóján járva, már rájöttem, hogy miért is nevezik ezt annak. Be nem áll a szájuk, akkora hangzavar van, hogy a saját cipőm kopogását nem hallom, hát akkor hogy fogom hallani Axelt? Megoldjuk majd, de most az a fontos, hogy lebeszéljem a további mérkőzésekről. Már nyitottam volna be a Gyengélkedőre, mikor Axel nyitja nekem az ajtót. Mosolyogva öleltem át a szerelmemet, és nyomtam csókot az ajkaira, hogy aztán arrébb húzva a bejárattól, és a falnak dőlve nézzek rá.
– Héj, jobban vagy már? Ha egy perccel később jövök, még elkések. –amit persze egyáltalán nem szerettem volna, mert fontos nekem a fiú épsége. Ezért is vagyok egy kicsit ideges, de még várok azzal, hogy a nyakába zúdítsam a dolgokat. Egyelőre hogyléte érdekel, aztán jöhet szép sorban a többi is. Nem sietek én sehova, és reményeim szerint Axel sem, így végre tudunk nyugodtan beszélgetni. Már amennyire ezen a folyosón lehet nyugodtan, mert a freskóknak be nem áll a szájuk, és lassan kikészítenek idegileg.
Utoljára módosította:Elliot A. J. Wayne, 2014. július 9. 14:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 8. 15:35 | Link

Elliot
[zárt]

Volt ideje gondolkodni az elmúlt pár napban, és ismételten arra jutott, mint tanév elején, hogy marad. Nem hagyja a csapatot, és ha nem muszáj, akkor nem marad kispados sem, mert szeret repülni, szeret játszani, akkor is, ha veszélyes, és egyszerűen szereti a kviddicset. Chrisnek sem okozna csalódást, ha már itt tartunk, bár Chris a legkevésbé jelentős faktora a döntésének. Egyszerűen nem akar már gondolni sem arra, hogy kiszállni a csapatból, amíg nincs rá valami olyan nyomós oka, ami miatt egyszerűen nem marad más választása. Összeszedi a dolgait és már indulna is, remélve, hogy nem kell majd sokat ácsorognia a folyosón Elliotra várva, de amint nyitja az ajtót, éppen vele találkozik a tekintete. Felfele görbül a szája szeglete, fél kézzel még vissza is ölel viszonozva a csókot, bár most már csak a pletykás hölgyemények miatt sem nyújtja túlságosan, aztán elengedi a fiút és a kérdésre lazán vállat von.
- Maradt pár szép színes foltom, de a csontjaim már egyben vannak, szóval minden rendben, akár már edzésre is mehetek, ha lesz - válaszolja, ha már kérdezték, meg se fordult a fejében, hogy ne menjen. Ha sor kerül a visszavágóra a lefújt meccs miatt még ebben a tanévben, akkor ahhoz formában kell lenni, a kékek nagyon lelkesek, szóval nem igazán van helye lazításnak, mert még csúnya felsülés lenne a vége, ha nem veszik elég komolyan őket.
- Meg kéne keresnem Bennettet... de majd máskor, nem fontos. Veled minden rendben? - érdeklődik inkább, mert valamiért az az érzése támadt hirtelen, hogy veszélyes víz ez a kviddics, és jobb, ha nem beszélnek róla. Vagy már késő. Azt akarta mondani, hogy igaz, hogy sorozatban minden meccsen játszott, de akar beszélni Daviddel, hogy a Levita ellen is fent akar lenni, mint alapcsapattag, ha ez kivitelezhető, hanem meg legalább csereként részt venne, de inkább lenyeli, majd beszél a csapatkapitánnyal, hogy egyáltalán lesz-e visszavágó, és ha lesz, milyen felállásban lesz a csapat. Pillanatnyilag inkább koncentrál arra, hogy valami kevésbé aknamezőhöz hasonlatos terepen maradjanak, mert nem biztos benne, hogy Elliot aggódásból fakadó kviddics iránti ellenszenve elpárolgott volna.
- Leteszem a dolgaim a szobámban és utána lenne kedved beülni a teázóba, vagy esetleg csak sétálni egyet? Mondjuk a vízeséshez? - nagyon gyorsan igyekszik témát terelni, és egyébként se lenne rossz kicsit sétálni, meg beszélgetni, ha már szabadult a betegszobáról, csak esetleges jó tanácsokhoz, netán veszekedéshez nincs nagyon sok kedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. július 9. 00:51 | Link

~ Axel ~

Megkönnyebbülve néztem rá, miután megkaptam a választ a kérdésre. Amilyen ramaty állapotban volt, ahhoz képest tényleg kész makkegészséges.
– A foltok majd elmúlnak, az edzéssel meg azért még ne nagyon próbálkozz. Várd meg, még teljesen felépülsz, vagy szinte jöhetsz is vissza a gyengélkedőre. –csóváltam meg a fejemet, persze mosolyogva. Egyikünknek se lenne jó, ha Axel visszakerülne a gyógyszerszagú börtönbe. Komolyan ott tart már, hogy saját névre szóló ágya van a gyengélkedőn, s még mindig nem akarja abbahagyni a játékot. Jó, hát a helyében én se tenném, de azért figyelembe venném, hogy a párom mit szeretne, és megfontolnám a dolgot. Bennett nevére, csak fintort vágtam, mert már megint a kviddicsnél tartunk. Sóhajtottam egyet, majd ellöktem magam a faltól, és lassan elindultam mellette.
– Nyilván tudatni akarod vele, hogy kiengedtek, és kész vagy újra szilánkosra törni magad a következő meccsen. Komolyan mondom, mintha te lennél, akit fel lehet áldozni, csak a következő alkalommal már nem a gyengélkedőre kerülsz, hanem a hullaházba. –meggyorsítva lépteimet, befordultam a sarkon, miközben belevágtam egyet a falba, hogy kiadjam a mérgemet. Inkább ezt üssem meg, mint valakit, aki fontos a számomra. Megfordultam közben, hogy bevárjam Axelt, és kérdésére megráztam a fejemet.
– Nincs. Menj keresd meg inkább Bennettet, biztosan hiányol már, meg neked is fontosabb a kviddics, mint amit én kérek. Csinálj, amit akarsz, belefáradtam a kérésekbe, és csak, hogy tudd: ha megint a gyengélkedőre kerülsz, be nem teszem hozzád a lábam. Majd aggódik érted Bennett. –elegem van, kész vége. Ha neki a kviddics kell, ám legyen. Én nem kérek tőle semmit sem, úgy se figyel a kérésemre. Sarkon fordultam, és megindultam a Déli szárny felé, hogy felnézzek a kh-ba. Oda legalább nem tud követni, és nem lesz vita az egész folyosó hallatára. Így is menni fog a pletyka, érjék be ennyivel a freskók.
Utoljára módosította:Elliot A. J. Wayne, 2014. július 9. 14:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 9. 01:18 | Link

Elliot

Elvigyorodik annak láttán, hogy már megint mennyire aggódik Elliot a testi épsége miatt, és megrázza a fejét. Zúzódásokat edzésen is tud beszerezni, azok miatt nem jár gyengélkedőre ha kell, ha nem, csak a törései miatt került be most, azok meg már rendben vannak a kapott főzeteknek hála.
- Nem fogok visszakerülni, nyugi. Megígértem, hogy vigyázok magamra - jelenti ki határozottan, igyekezve letudni ezt a témát, és hamarosan még a mondatát is lenyeli felében, amint rájön, hogy veszélyes vizekre evezett a kviddics említésével, de már késő. A fiú még csak nem is válaszol a kérdésre, leakad Bennett nevénél, mint aki határozottan féltékeny, pedig nem is tudja, hogy lehetne, csak épp messze nem a csapatkapitányra, hanem valaki másra a csapatból, de most nem ez a lényeg. Elkerekednek a szemei, és meglepődve bámul a párjára a kifakadása láttán, hirtelen azt sem tudja, mit mondjon. Nyel egy nagyot, aztán hevesen megrázza újra a fejét.
- Azért ennyire nem vészes a helyzet. Időnként túlaggódsz dolgokat - jelenti ki, miközben vigyorogni igyekszik, és ő is gyorsít a léptein, hogy utolérje a fiút, majd elkapja a könyökét és megállítva közelebb húzza magához, majd átkarolja a derekát.
- Nyugodj le. Először is a fal nem ártott neked, másodszor kár tönkretenni a kezedet, csak mert ideges vagy. Harmadszor meg most pont olyan, mintha egy hisztis barátnőm lenne, és ez úgy valahogy nem tetszik - valaki milyen pimasz ma, de jobbnak látja inkább erre terelni a szót, remélve, hogy nem lesz belőle akkora veszekedés, mint ha elkezd az eddig hallottakra reagálni teljes energiabedobással. Vagy mégsem? A folytatás nem azt mutatja, hogy igaza lett volna, pedig általában igaza szokott lenni. Még a végén kiderül, hogy a tárgyilagosságának lőttek, ha Elliotról van szó. Kell azért egy nagy levegő, hogy ne vágjon oda semmit válaszul most arra, amit a fiú mond, de még mindig kerülné a veszekedést. Már így is tökéletes kis pletyka lesz ebből a dámáknak. Nagyszerű.
- Állj már meg, Ell. Komolyan... miért kell akkora felhajtást csinálni ebből? Játszom, és? Te is zúgtál már le, ne mondd nekem, hogy nem, és ez a második alkalom volt csak, hogy gyengélkedőre kerültem, pedig rengeteg lehetőségem lett volna rá. Nem zárhatsz be a szobámba, csak mert aggódsz - morogja egészen hallhatóan, és még egyszer elkapja azért a fiú könyökét, ha már az imént elengedte.
- A fenébe már, hallgass végig. Pontosan tudod, hogy szeretlek, de ez nem jelenti, hogy azt kérheted, hogy lemondjak arról, amit csinálni akarok. Nem azt mondtam, hogy sárkányőr akarok lenni a sróforrú kolónia mellett most azonnal, csak kviddicsezni szeretnék. Mit nem lehet ezen megérteni? - most emelte fel csak a hangját, de ha már Elliotnak ennyire mehetnéke van, nem indul utána, tökéletesen meg fog felelni a pince is.
- Oké, majd akkor aggódik értem Bennett. Szólj, ha végre reálisan látod a helyzetet. Szia - kiabálja még utána, aztán magában dohogva megy végig a folyosókon és meg sem áll a Rellon körletéig. Ez a nap is csodaszép egy példány, a veszekedés igazán hiányzott belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibircsókos Banya
INAKTÍV


Olaj, vászon - 1656
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 56
Írta: 2014. július 14. 10:59 | Link

Evelin


Bár csak egy emelet választja el a két folyosót egymástól, nagyon sok különbség van köztük. Többek között, hogy ezen a folyosórészen a Dámák egy előkelő népség, akik a csúf, öreg, ám tiszteletreméltó Banyát sem látják szívesen körükben. Időnként azonban mégiscsak látogatást kell tenni náluk, hátha szolgálnak valami friss információval, amivel segítheti majd az Edictumos gyerkőcök munkáját. Ilyenkor megtűrik őt, de kifejezetten a tudtára adják, hogy semmi keresnivalója köztük.
- Jajj, te! Hát láttál volna engem fiatalkoromban! - Morgolódik a Banya, ezt a folyosót kifejezetten nem szereti. Most is épp, hogy erre jött, máris beszólt neki egy kikent-kifent fehérnép. Friss információt nem szerzett ma se innen, úgy néz ki, a kastélylakók is messzire kerülik ezeket az elkényeztetett nőket. Az öregasszony az egyik közelben lévő festett padhoz botorkál, hogy leülve megpihentethesse rajta megfáradt, vén csontjait. Messze van még a szokásos napi körútja vége, kezd ő ebbe belefáradni már... áh, dehogy fárad bele, ha valakiről hall valami izgalmasat, attól egyből jobb kedvre derül, akkor már megérte a fáradozás. Derekát fájlalva méregeti - lehetőleg - messziről a freskókat, akiknek túl jó dolguk van. A fene vinné el őket.
Utoljára módosította:Bibircsókos Banya, 2014. július 14. 11:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 11:14 | Link

Evelin éppen a nspi sétája közepén jár. A Levita folyosóját nemrég hagyta el. Egy számára mèg ismeretlen folyosóra tévedt. Nézelődik. Meglát egy idős asszonyt. Egyből fecsegni támad kedve.
-Segíthetek valamiben? Mi járatban erre?
Kérdezgette Evelin lelkesen.
-Remèlem ráér egy kis beszélgetésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibircsókos Banya
INAKTÍV


Olaj, vászon - 1656
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 56
Írta: 2014. július 14. 11:29 | Link

Evelin


A festett öregasszony nyammog egyet végigméri a magukat illegető Dámákat, majd sóhajt egyet a padon ülve. Ezen a népségen csak a Rellonosoknál lévő festett sárkány segíthet. Hm, nem is rossz ötlet, egyszer rávehetné valamelyik portét, hogy segítsen neki. Épp mikor gonosz bosszúja részleteit szövögeti sétál be a folyosóra egy kíváncsi lányka, akihez eddig még nem volt szerencséje. Pedig bizony a Banya mindenkit ismer, aki ide jár! Ráadásul még meg is szólítja! A festett alak a most freskókkal teli folyosón végigméri magát, tényleg túl feltűnő ebben az előkelő környezetben. A beszélgetés hallatára az öregasszony sokkal aktívabb lesz: megigazgatja gyorsan a kendőjét, nyelvével letisztítja az egyszem fogát és végigsimít parasztos rakott szoknyáján.
- Ó, kedveském! Hát hogyne! Hoztál nekem valami ínycsiklandozó pletykát valamelyik diáktársadról? Netán tanárodról? Jajj ne csigázz már, mond mit hoztál! - Villognak a Banya szemei mohón, a lányt figyelve. Ha a diákocska festmény lenne, akkor bizony hellyel kínálná a padon, amin ül a falon, de így... így most csak arra kíváncsi, hogy miféle új dolgot hallhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 11:39 | Link

Evelin megörül és lelkesen beszélni kezd a festményhez.
-Új pletykát nem tudok mondani. Csak annyit, hogy maga ügye kedveli a kérdéseket?
Éppen erre jártam. Még új vagyok erre. Nem rég jöttem a bagolykőbe. Éppen a felfedezőkörutamon vagyok. Mindig elkeveredek valami izgalmas helyre.
- Maga milyáratban erre?
Evelin a mondandólya végén nagy levegőt vesz, mert ezt mind egy szuszra mondta el és folytatja.
- Ha nem akar ne válaszoljon. Magánál nem akarom kihúzni ezzel a gyufát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibircsókos Banya
INAKTÍV


Olaj, vászon - 1656
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 56
Írta: 2014. július 14. 11:56 | Link

Evelin

-Kérdéseket... - Legyint egyet az öregasszony, majd maga mellé köp.
- Kedveském, ha nincs számomra mondandód, akkor semmi hasznodat nem veszem. Jobban jársz, ha kitalálsz valamit. - Sandít rá a lányra, majd feltápászkodik lassan a padról. Nincs ideje most csak úgy beszélgetni, sürgősen be kell gyűjtenie még pár dolgot, mielőtt megjelenik holnap az Edictum.
- Járatban... - Sóhajt a Banya, mint ahogy az első megszólalásánál tette. A lányka kíváncsi szemeibe pillant. Kedves egy teremtés, nem akarhat ő rosszat. Hjaj, hát az ő szíve sincsen kőből, hogy elküldjön egy lelkes kis... Levitást, ha jól látja a taláron. Kicsit közelebb hajol hozzá, ami csak annyira látszik, hogy az arca nagyobb lesz a falon, a rövidülési szabályok miatt.
- Pletykákra vadászom. A szokásos. A minap például hallottam egy remek történetet egy itt végzett fiúról, aki a lányok helyett most már a széket szereti. Furcsa, nemde? De olyan izgalmas. - Jobbkedvűen összeborzolja magát, akár egy most fürdött galamb, majd ismét végigméri a lánykát.
- Biztos nem tudsz te valami hasonlóan jó sztorit? Esetleg nincs neked titko... vagyis khöhöm. Valami lelki bánatod, ami nyomja a szívedet? Reménytelen szerelem, valami illetlen, amit más csinált és te még láttad is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 12:07 | Link

Evelin ránéz a kedves anyókára. És gondolkodni kezd.
-Azt hiszem nincs. Evelin gondolkozni kezd.
- Mégis lenne valami. Az egyik tanárt a kérdéseimmel és az őszinteségemmel az őrületbe kergettem. Tanultam belőle egy dolgot. Nem mindenki szereti a kérdéseket. Csak ennyi amit tudok mondani. De ha lesz más is megigérem hozzád jövök.
Evelin megint egy szuszra elmondta a mondandóját.
- De most sajnálom megyek. Van még egy kis dolgom.
Elindultam szépen lassan, türelmesen. Végighaladva a folyosón.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 3. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. július 17. 10:41 | Link

Ashley és Bálint


A két kis gyerkőc nagy zajt csap, amíg menekülni próbál a közeledő valaki elől, és addig-addig szaladnak egy emelettel feljebb, mígnem felérnek a Dámák folyosójára. Az úrihölgyek most éppen ékszerekről és a régi szép időről álmodoznak, így gyakorlatilag nem ébrednek fel Ashley és Bálint hangos szívverésére sem. A fiataloknak azonban nincs nyugtuk így se, a legközelebbi terem a Társalgó, ahova be akarnak nyitni. Az ajtó nincs bezárva, a kilincs lenyomása után könnyedén és barátságosan invitálja be a látogatókat, mint ahogy mindig. A terem sötét és üres, az egyetlen mozgást csak az a szellem okozza, aki ásítozva siklik át a nebulókon, ezzel felettébb kellemetlen élményt okozva nekik. De talán nem csak ez a szellem nem tudott aludni, mivel odabentről fontoskodó duruzsulás hallatszik. Ashley és Bálint ugyan nem láthatják az ajtó mögött rejtőző festményt a tudós doktorokkal, de világosan hallhatják a Macsulikról folytatott heves vitát, amit még üvegek csörömpölése is kísér. Ide talán nem ajánlatos bejönni, hiszen a festmények egy szempillantás alatt valamelyik tanár fülébe juttatják az ittlétüket, de ha nagyon akarnak, be is szállhatnak a nyomtafestéket nem tűrő ékesszólásokkal teli tanácskozásba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. július 22. 10:27 | Link

[Ashley és a Titokzatos]

A zaj sosem jó jel, így természetes hogy futni kezdek. Találok is egy szimpatikus ajtót és Ashley is rábólint, hogy erre bizony mehetünk, így lenyomom a kilincset, hogy aztán majd bemenekülhessünk. Ekkor ér, életem eddigi legkellemetlenebb élménye: átsiklik rajtam egy szellem. A hideg érzés még hagyján lenne, de valami más is van a dologban, amitől egy pillanatra lemerevedek. Ijedten és sápadtan nézek Ashleyre, bár a sötétben ez nem biztos, hogy látszik. Aztán nagy nehezen összeszedem magam, és befelé indulnék, de a zajok, amik a helyiségből érkeznek megakasztanak.
Ashleyt is megállítom, nehogy tovább menjen. Inkább kiterelem a szobából, amilyen halkan csak tudom visszazárom az ajtót, aztán tovább indulok, remélve, hogy több akadályba már nem futunk bele. Hogy ezt elkerüljük egy nagyobb páncél mögé húzom be az eridonos lányt és óvatosan leteszem a takarót is, ami tele van pakolva, abban bízva, hogy a sötét folyosón nem leszünk feltűnőek. Le is guggolok, hogy még inkább elvesszek az árnyékban, és Ashleyt is lehúzom, aztán halkan kérdezem meg.
- Van valami ötleted, hogy most mi legyen? - igazság szerint, én abban sem vagyok biztos, hogy a kastélyon belül hol vagyok. Az még meg volt, hogy a nyugati szárny, de aztán futás közben nem figyeltem, csak arra, hogy minél távolabb legyünk a veszélytől.
Beszéd közben pedig a mellkasomat kezdem dörzsölni, azt hiszem, még mindig érzem az előbbi szellem nyomait magamban. Nem tudom mennyi ideig fog ez még tartani, de a jövőben egész biztos, hogy messzire kerülöm a szellemeket, mert ez nagyon-nagyon rossz volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Főnixet a Dámáknak!
Írta: 2014. augusztus 28. 01:09
| Link

#Leonie ; #Gwen

Julien már pár napja megvetette a lábait a kastélyban. Egész kis kényelmes bungalót kapott, amelyet valószínűleg a lehető leggyorsabban terített be a holmijaival. A szobarésze is úgy néz ki már, mint az otthoni, csak kisebb kiadásban, de hát neki a hely sosem akadály, bármit feldúl, ha arról van szó. Szóval, ebben a kollektív disznóólból - amit anyja nevezett mindig annak, neki viszont művészi káosz -, hogy harapjon valamit, mivel úgy hallotta, egészen finom erre a konyha, amit ugyan már tapasztalt, de addig nem hiszi el, míg majdnem a legtöbb fogást meg nem kóstolhatta. Eddig egész elégedett az eredménnyel. A vacsora hív, Julien pocakja hamar feltöltődik, sőt, zsebeibe még pár desszertből csent süteményt is csempész – persze, teasüteményt, mivel a krém nem mutatna jól zsebben.. – és nagy ásítások, és nyújtózkodások közepette állt fel, hogy ha nyugovóra nem is, de elinduljon valamerre. Eredeti terveiben az Eridon hálókörlete volt a cél, de mivel még gyakorlatlan abban, hogy megtalálja itt a helyes utat, és, mivel folyton megáll bámészkodni, vagy egy festmény láttán, vagy valami más miatt, így nemigen arra az útra jut el, amely neki opcionális lenne. Egy ideig ácsorog valami öreg, kissé süket portréalak előtt, aki valami „selyemhuszárnak” nevezte őt, mivel épp kötekedhetnékje támadt, ő pedig leáll pörölni, hogy még selyemalsót sem hord, mert kényelmetlen, és túlságosan rossz a hőelvezetése. De nemigen győzte meg ezzel őt, így inkább ott hagyja magában morogni, amikor is a hallócsövével tárgyalja meg, hogy milyen elvetemültek a mai fiatalok. Ezt már annyiszor, de annyiszor hallotta már…
Selyemhuszárunk immáron számára ismeretlen helyre keveredve ténferedik, és még a sütiket is sikerült befalnia, így elkeseredetten sóhajt fel, miközben barna szemeit körbeviszi a folyosón. Remélhetőleg nem ez a hely lesz az, ahol kiszáradva, múmiaként végzi, mert senki nem jár erre, hogy visszarugdossa a főnixes házba, vagy legalább térképet adjon a kezébe. Mondjuk, ez elég okos dolog lenne, ha az újaknak térkép járna, majd fel is veti valami okos előtt, ha visszakeveredik. Ahogy jobban a folyosóra ér, úgy hallja meg a pusmogást, a halk, de érhető szavakat, és szökken magasra szemöldöke. Oldalra billent fejjel, mint valami aranyos kutyus, közelebb oldalaz a falhoz, és hallgatózik, mi is lehet a téma. Hamar rájön, hogy amit eredetileg beszéltek, már nem téma, inkább ő maga, hogy idetévedt, és még van mersze kihallgatni őket. Jól ki is húzza magát, hiszen nem szégyelli magát kicsit se, sőt, köhint a Dámák felé, jól hallhatóan, hogy biztos ne tévesszen füleket.
- Elnézést, Hölgyek, hogy így belezavartam a napi rutinba. – ejti ki anyanyelvén a szavakat, pontosabban franciát használva, hogy még dallamosabban hangozhasson, és körbepillant, immáron ráérősebben. Szép dekorált fal, nagyon szép, egészen más, mint amiket eddig látott. Egy-két helyen még jól meg is tapicskolja, de nemigen érez semmit a hideg falon kívül, így hát visszahátrál a hölgyekhez, és figyel tovább. Nemigen jut el agyáig semmi, amit azok beszélnek, mivel a sok kajától sütitöl, vagy is a cukortól eléggé eltompultak érzékei, de odabent viszont igencsak felpörgött. Először csak leül, mint egy jóllakott napközis, és egy szalvétát kiegyengetve, a farzsebéből előkerült filccel pingálja szépre, hogy a pörköltszaft mellett megjelenjen valami új is, de negyed óra múlva azon kapja magát, hogy hirtelen megindulásból, a szelvétát a sarokba lökve, már a két Dáma felára alkot épp egy főnixkezdeményt. Nem, nem érdekli a tiltakozás, sem semmi más, ő jókat vigyorogva kezd bele a vonalak alapozásába. Ide rendeltek főnixet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Mert ilyen is kell néha...
Írta: 2014. augusztus 28. 23:23
| Link


Cyanne North - Hivatásos ősellenség keresési akció indul
megsínylett áldozat

Nem tudni, hogy esetleg a bal lábával sikerült e ma feltápászkodnia vagy esetleg az univerzum szándékosan esküdött össze ellene, mert nem látott jobb célpontot a szívatásra, esetleg az is megeshet, hogy valaki elátkozta tegnap este, de az ébredés pillanatától fogva folyton balesetek és csúszások érték.  Kezdve azzal, hogy sikerült bevackolnia magát a takarója huzatjába, így amikor a végszóhoz érve kiakart pattanni az ágyból, az annyira összenőtt vele, hogy semmi pénzért nem engedte volna el a lányt. Aztán a reggeli hajcihő után az idő gyorsan telt, így azt sem vette észre, hogy már jócskán elkezdődött az első óra. Nem maradt más választás, ha nem szeretett volna még a várhatónál is nagyobb letolást, akkor bizony kapkodnia kellett a csülkeit ahogyan csak bírta. Meg is tette, de a nagy rohanásban elhagyta a nadrágjának az övét, így egész végig kénytelen volt fogni a ruhadarabot, nehogy leessen róla. Átkozott elszámozott farmerek... Na, de a lényeg nem is a farmerprobléma, hanem ez az egész balszerencse-sorozat, ami ma érte. Az elő óráról való elkéséssel már pár perc elteltével sikerült begyűjtenie néhány szúrós pillantás és huncut vihogást, azonban ezzel még nem ért véget a nagy bajok sorokozata. Ebédnél sikeresen leparkolt a már megszokott helyére az Eridonban, de az azutáni esemény kicsit már váratlanabbul érte. A kelekótya baglya landolása a sajtosmakarónijában nem mondható jó jelnek, pláne, hogy a makaróni maradványai egy az egyből beterítették a lány rózsaszín rózsás szoknyáját és még a hajába is ragadt némi kajamaradék.
Szóval röviden ilyenek sújtották ma a lányt és még piszkálják ebben a pillanatban is. Az ételmaradékok a hajában, a ruháját azóta már egy sártócsa is megtámadta és a kezében lévő töklében is mintha úszkálna valami. Bleh, miért kellett mindez? Egyetlen reménye a délutáni szakköre maradt, ahova töklevével a kezében indül, felelős dolgait szorosan magához szorítva, nehogy már azok is kicsusszanjanak a kezéből aztán valami darálóba végezzék. Épphogy lefordulna a folyosó végében, mikor egy szilárd és viszonylag magasabb valamibe ütközik. A töklé azonnal kiborul a kezéből, rá az áldozat ruhájára, ahol az ital azonnal beszívódni látszik. Elena ijedten pillant fel a lányra, magában folyton ezt az átkozott napot szidalmazva, miközben a fejében a végkifejleteket lapozgatja.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. szeptember 4. 21:21 | Link

Armani és Gwen

Csodának kell történnie ahhoz, hogy Lencsit egyedül lehessen látni ebben az iskolában. Olyan mértékben összenőtt pajtásával, hogy néha még a wc-re is utánamegy, ha éppen nagyon lendületben van egy témában. Ebből már számtalan kínos pillanata támadt, de mindig azzal védekezik, hogy volt már fiú, nincs miért aggódniuk a többieknek, átérzi milyen szörnyű állva pisilni. Merthogy tényleg az. Célzó-érzéke nulla; a kviddicsben használatos botokkal jobban tud bánni.
No, az a lényeg, hogy végre elérkezett a pillanat, mikor egyedül surran végig a folyosókon, mivel Keith úgy határozott, ma nem enged a kísértésnek, és inkább nekiáll tanulni. Lencsike igazán megpróbált mellette csendben és békében ücsörögni, de nagyjából fél percig bírta. Utána tíz percig nyaggatta Keefet, hogy fesse ki az arcát és látható testrészeit, majd újabb fél óra volt, mire felöltözködött. Tulajdonképpen már régóta készül erre a különleges alkalomra. Sokat gyakorolt, a törzsi szerelést is több hét leforgása alatt tudta csak beszerezni, úgyhogy némi enyelgés után izgatottan, nevetgélve hagyja el a padlást. Ma bizony műsorozni fog!
Úgy tervezi, hogy az első emberre rátámad, akit meglát a folyosókon mozogni. Igen ám, de hiába szalad végig a folyosókon, egy árva legyecskével sem találkozik. Tán mindenki ilyen szorgalmasan tanul? De minek?
Már éppen kezdi feladni, mikor megüti a fülét valami hang. Hopp! Hoppácska! Mi folyik itt Bagolykőn? Elkezd settenkedni, s a sarkon egy pillanatra kidugva a fejét meglesi, ki motoszkál a túloldalon. Ezaz! Fogalma sincs róla… még egyszer gyorsan átgondolja a betanult koreográfiát, majd egy artikulálatlan üvöltés kíséretében előugrik rejtekéből, és belekezd. Láttuk már valaha a maorik haka táncát? Ha nem, akkor most figyeljük meg jól, mert a kis törpe éppen azt próbálja visszaadni. Festett arcával folyamatosan vágja a grimaszokat, miközben üvöltözik és halandzsázik, mert nyilván fogalma sincs róla, valójában mit kéne mondani. Mindenesetre roppant mókás látványt nyújthat törzsi aligruhájában.
-Vááá! - zárja végül az előadást, már ameddig Julien hagyja, hogy kibontakozzon őrült énje. Amint végzett, még bevág egy utolsó grimaszt, majd nevetve kihúzza magát, és odapattog Armani mellé.
-Naaa? Milyen volt? Megijedtél? - kérdezi reménykedve, majd a srác válla felett... hahh, jó poén... inkább hóna alatt rápillant a falra, és eltátja a száját.
-Te mit csinálsz? - kiált rá, mintha úgy felizgatta volna ártatlan lelkét, hogy a fiúcska összepingálta az iskola falát.
-Ezt mégis hogyan? - hitetlenkedik tovább, miközben arrébb tolja az útból háztársát, hogy jobban megszemlélje a kezdetleges rajzot.
-De a szárnyának sokkal nagyobbnak kéne lennie! Így senki nem fogja látni! - rávigyorog a fiúcskára, és közelebb pattog hozzá - Amúgy Leonie vagyok! Már láttalak ám! - ami nagy szó, mert Keith-en kívül nem sok mindent szokott észlelni a környezetében. Megfogja a srác kezét, és nevetgélve jól megrázza.

A tánc
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2014. szeptember 4. 21:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. szeptember 5. 16:33 | Link

Armandka és Lencsike

Egyszer történik valami, máskor meg halálra unja magát. Miért csinálja ezt az univerzum? Tegnap nem tudta, hogy melyik oldalára forduljon, és miket csináljon, ma meg arra ébred, hogy egy szamár van a szobájukban. Tudja, hogy Elenáé, mert a lány mondta nekik, de azt is megbeszélték, hogy nem hozza be a szobájukba. És mire kell ébredni? A vörös ott eteti a szoba közepén. Egy kisebb vita után a másik végleg megígérte, hogy Gwen nem találkozik többet a csacsival váratlanul. Ez után jött a reggeli, ahol nem talált ínyére valót. Nem szokott válogatni, de ezek közül nem evett semmit, így bevetette a B tervet, ami nem más, mint, hogy összedob magának valamit a konyhába. Ilyen 'izgalmakkal' indult ez a nap is, de most megint megöli az unalom. Kéne valami hülyeséget csinálni, vagy megszívatni egy másik diákot, vagy valamilyen lényt. De, ehhez most nincs ereje, mert éjszaka nem aludt sokat, és az ereje fogyóban van.  Az egyik folyosóra befordul, és egy fura dolgot pillant meg. Egy srác éppen a festményeket... fest. Ez nem is lenne feltűnő, mert sok olyan diák van, aki szereti megviccelni a kotyogó festményeket, de a táncoló lány kicsit sokkolja. A másik kettő nem láthatja, mert háttal állnak neki, de mikor a vöröske abbahagyja, az idiótaságot, elindul feléjük. Nem lehet kivenni az arcán, hogy jót szórakozik rajtuk, és csatlakozni szeretne. Ugyanolyan semleges, mint, amikor a folyosóra lépett.
- Hát ti meg mit csináltok? - kérdezi a másik kettőt. A vöröskével találkozott már, de akkor nem a saját teste volt, hanem Noelé.  Mármint nem a szőke cserélt vele testet, hanem Leonie.
-Beszállhatok?
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. szeptember 5. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Indiánka, Szöszi, Főnix
Írta: 2014. szeptember 9. 22:41
| Link

Egészen belemerült a dologba, sőt. Néha nagyon is le tudja foglalni magát ezzel-azzal, ami ugyan egy nagyon hasznos tulajdonsága is lehetne, csak épp túl ritka ahhoz, hogy kamatozó legyen. De jelenleg megfelelő az egész, ahogyan nyelvét kidugva alkot, nem foglalkozva azzal, hogy az itt "lakó" hölgyek milyen hangosan tiltakoznak. Minek is hallgatna rájuk, ha nagyszerűen mulat éppen? Abba ugyan nem gondol bele,  hogy nem egyedül van a kastélyban, hanem igenis bárki jöhet erre, akár prefektus, vagy tanár, akikkel lehet nem lenne kellemes a találka, de.. oda se neki? Valahogy úgy. A főnix alakul, szépül, kivehető lesz maga az alak, hogy hogyan is álmodta meg, de még csak a vonalak alakulnak.
A közeledőre nem reagál, mivel a lépéseket elnyomja az, ahogyan a Dámák kajabálnak, de az amikor a settenkedő a színre lép, üvöltve, akkor maga is felvisít, elejtve a filcet, és az alak felé fordulva mered rá.
- Mi a.. ? - hördül fel, mikor megjelenik előtte a dolog lényege. Száját eltátja, pillái sűrűn moccannak, miközben követi a mozdulatokat. Agyarokkant dolgai vannak, az szent, de ilyet még sosem csinált. Csak figyel, néha meg-megemeli a kezét, úgy, mintha követni akarná a lányka mozdulatait, végül viszont nem kezd el ugrálni vele, mozizik, és a kezdeti ijedelem helyett már fel is nevet. Mint valami gyerek, úgy kezd ritmusra tapsikolni neki, mintha ütemet akarna adni, nem épp csak a tetszését fejezi ki.
- Váááááá! - pattog párat, mikor eljön a vég, és lezárul a táncika. Nem tudja, mi volt ez, normális-e, vagy bármi, de neki tetszett.
- Hogy csinálni ilyet? - kérdez élből, mert lehet, hogy ha eljön az idő, ő is beszállna mellé, és valljuk be, veszett jól nézne ki az egész. Szerinte. Ahogy mellépattog, úgy pillant rá, harci felszerelését jobban megfigyelve, majd, mikor befut hozzá a kérdés, kihúzza magát.
- Nem ijedni meg ennyitől! De amúgy.. nagyon ööö.. - akad le kissé, mivel ismét keresi a szót, amivel legjobban kifejezheti a dolgokat, viszont az nem mindig olyan könnyen jön ki belőle.
- Pazarló.. nem, nem, nem. Pazar! Meg jó. Jó, az volt. - bólogat, miközben leküzdötte félig-meddig nyelvi nehézségeit, és kinyögte kb, amit akart. Követi a tekintetet a falig, majd oda is fordul az idő közben majdnem elfelejtett rajzára, amelyet most láthatóan lektorálnak. Jaj neked, Julien? Vagy épp..
- Rajzolom. Csak úgy. - rezzen össze a kiáltásra, és készül, hogy megkapja a letolásadagját, amitől nem fél, csak nehezen magyarázkodik még.
- Filc. - fel is veszi a földről, és odatartja elé a rajzeszközét, meglóbálja, hogy ezt hogyan is alkotta. Na persze, lehet nem az volt a kérdés, hogy mivel tette, és arra volt kíváncsi, hogy művészvéna van-e a dologban. Na de már mindegy. Arra csak pislog megint, mikor arrébb lökik, de engedelmesen lép félre, tartogatja tovább a filcet, és fixírozza a másikat, hisz nem tudja, hogy mire készül. És már mondja is.. Julien arcára nagy vigyor ül ki, amikor nem letolást, hanem jó tanácsot kap. Egyből felvidul, bólintgat, hogy eme kritika igenis jó, és igenis alakítani fog rajta.
- Jó, hogy mond. Mindenkinek látni kell ezt! Nagyobb kell! - pillant a falra, de nem húz még vonalat, csak figyel. A bemutatkozásra figyel, mivel ha nem teszi, nagyon könnyen elfelejti a nevet, és igen kellemetlen lesz, ha nem tudja majd legközelebb.
- Én Julien. Hol látni? - rázza meg ő is a kezet, de mire mondhatna bármit, például azt, hogy harci dísze nagyon klafa, és neki is kell, ismét idegen, nem festménytől, és vöröskétől származó hang üti meg a fülét. Ma nagyon népszerű.
- Ahh! Te! - nem, nem ismeri a lányt, csak épp meglepi, mikor odafordul felé. Mit csinálnak.. Mennyire nézhet ki viccesen az indiánlány és a tróger punk egy helyen? El tudja képzelni.
- Mi mit? Euhm.. Épp fonogatni be a hajunk, illetve verset is tanulunk itt. - mindezt olyan ártatlan pofával veti szerencsétlen felé, mintha igaz lenne. Direkt ferdít, és löki a marhaságot, mivel a rajza látható, és a vöröske pedig felismerhető díszben van. A filc is az ujjai közt pihen, a rajzra lesve már húz is pár vonalat alapozásnak, és a felbukkanó kérdésre tekint vissza a szőkeségre.
- Persze, gyere ha azt akar. Amúgy.. - lép el a faltól, és ha már az előbb megejtette, megteszi most is. Kezet nyújt a szöszi felé, filcmentesen, miközben eléáll.
- Julien. Te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. szeptember 30. 15:24 | Link

Miza

Péntek este, 10:05


Éppen sétálok a folyosón, hiszen álmatlan éjszakám van. A kastély ezen folyosóján még sosem jártam így körbenézek erre. Fogalmam sincs, hogy merre járhatok, azt hiszem sikeresen eltévedtem. Előkapom pálcám és fényt gyújtok a végén. Talárom alá rejtve tompítok a fényen, nehogy valaki hamar észrevegyen. Közben nézegetem a freskókat. Ezután mintha lehűlt volna a levegő. Fázni kezdek, de nem foglalkozok vele. Ahogy haladok a folyosón mintha valaki szintén járna, de a hátam mögött. Megtorpanok, majd mintha a másik is megállna. Megfordulok, senki nincs ott. Biztos, hogy hallucinálok. Elindulok előre, megint hallom a hangot. Ez nem igaz, megtorpanok, majd oldalra fordulok és hátrálok egy falhoz, majd leülök a tövébe és bámulok előre. Egyszer csak szemeim elnehezednek és elbóbiskolok. Egy Fura neszre leszek figyelmes, amitől felriadok. Felpattanok, de kicsit hirtelen és a fejem az egyik képkeretbe beverem. Kezemmel mindjárt odakapok így pálcám a földre pottyan.

- Au - kiáltok fel, majd a hirtelen, szemembe szökő könnyeket kezdem letörölni. - Ki vagy te?

Kérdezem az idegen sziluett felé pislogva. Egyik kezem védekezőn magam elé, a másik még a fejemen tartom. Mindegy már nekem, mert fáj a fejem is, meg biztos, hogy visszajutok a hálótermembe. Nem érdekel, hogyha még büntetőmunkát is kapok érte.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. szeptember 30. 15:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. szeptember 30. 18:48 | Link

Zoli
Péntek - takarodó után



Az új évkezdés mindig valami jobb és különleges dolog, már akinek. Mindenki izgatottan várja a nagy napot, a pillanatot, amikor kimondják - vagy nem - a nevét, mert elért valamit, vagy ilyesmi. Aztán vagy csalódnod kell, vagy nem kell csalódnod. Akiket felszólítanak, azok jobb esetben kimennek, átveszik amit éppen kapnak, aztán visszasétálnak. Megtapsolják őket, ők pedig büszkék magukra. A szüleik is büszkék rá. Mindenki büszke és boldog. Boldogság van, bárányfelhőcskék, szivárvány és miegymás. Kicsit - nagyon - bosszús hangulatom volt egész nap, anyától kaptam ma egy levelet, amiben hát nem valami kedvesen fejezte ki a csalódottságát, hogy semmiben sem emelkedtem ki olyan nagyon. Még az sem hatotta meg, hogy majdnem megkaptam a legjobb őrzői címet, de hát... anyák... Egész nap azon törtem a fejem, hogy min akadhatott ki ennyire, mert hogy biztos nem ezen, az tuti. Ismerem én már anyámat és nagyon jól tudom róla, hogy ilyeneken semmiképpen sem húzná fel magát, még egy induri-pindurit sem. De hát jól van, essünk túl ezen az egész dolgon, mehettem járőrözni. Ebben az évben az első volt, év eleje van, meg hát kicsit zabos is vagyok, szóval jaj annak, aki most a mancsom közé kerül... Már tíz óra is elmúlt, amikor befordultam az egyik folyosón és lassan végigcsoszogtam a kövön. Cipőm nem ütött sok zajt, pálcám is csak gyéren világított a talárujjamba ejtése miatt. Nem szerettem volna, ha most a következő folyosón észreveszek valakit, szóval a lehető leglassabban kellene végigjutni ezen a tíz méteren. Oké, mély levegő, egy perc, egy lépés. Jó Iza, menni fog. Már csak három méter. Már csak kettő. Már csak... ó, sarok! Sóhajtva fordultam be az említett résznél, ahol rögtön bele is ütköztem valakibe. Hmm, itt egy áldozat. AZ... áldozat. Egy pillanatra szorosan lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt és elhessegettem azt a gondolatot, amely szerint én beleütköztem valaki. Ó, nem, az illető a falnál állt és épp valami kung-fu mozdulatot próbált bemutatni. Vagy nem?
- Nevet, ház... Zoli? - szaladt fel a szemöldököm a  fiú nevének említésekor. Hmm, hát róla aztán tényleg nem gondoltam volna, hogy kiszökne és ha nem is randalírozna, azért kint lenne takarodó után. Jó, a legelső dolog: kideríteni, hogy miért és mióta van kint. Aztán büntetni. Hát igen, ezt viszont muszáj. Dashánál is ugyanígy jártam... jó, nem ugyanígy, de hasonló volt a helyzet. Talán ő is lázas és úszni megy? Vaaagy...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. október 24. 10:52 | Link

Ó, JÚLIA, MI A TÚRÓNAK LETTÉL TE RENÉE?
~Lexi dilemmái, csapó 1.0~


- ÁLLJON MEEEEG.... Párduc, oroszlán, gorilla, makákóÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, Bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdióÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ - Marhára szeretem ezt a bandát, de komolyan. Rock Inger, veszett nagy agy volt az a nyomi, aki kitalálta, pacsi neki! De ez a szöveg... Na jó, ez hazavágott már első alkalommal, mikor meghallottam. Értitek? Alig vártam, hogy valakinek lenyomjam az új gitárral. Kár, hogy nem elektromosat szereztem, mert most a 220V-ot helyettesítő rúnatudjaistenmiafenéim alaposan odadöngölnének a kastélynak. Kb. ablakot lehet törni azzal a hangszereléssel, amit egy jól bekötött elektromos nyújt, pazar élvezet. Érzem, ahogy az ujjaim alatt rezegnek a húrok, a zene végigfut a gerincemen... Aaaahhhh, oké, sajnálom, a csaj az áldozatom lett, ez van, de nem, tuti nincs miért rinyáljon, jól nyomom, ez biztos. Még a képek közül is néhány velem nyomja léggitárban, mialatt átnyargalunk a folyosószakaszon.
- Maga lesz... Maga lesz a Júliám! Eldöntöttem! - A hirtelen váltás a semmiből jön, de fekszik, ott a ritmus, figyeld. Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben, Melyik ajtón menjek be?, na nem, én se tudom, pedig amikor gitározok, kisistennek érzem magam, de csak a bazinagy egóm miatt, maradjunk ennyiben. Nem vagyok amúgy egy nagy mellényű gyökér, de a zenei fejlődésemre ritka büszke vagyok. Mi? Nincs mire? Egy nap a világ színpadán fogok állni, öcsi, úgy nézz rám! Akkor majd a lábam nyomát is szívesen megcsókolnád majd!
Kezdem utolérni, ő is ki fog fulladni, hát még én... Már nehezen megy egyszerre nyomni az éneklést, gitározást és a futást is, eddig is redva nagy teljesítmény volt, de Júliáért mindent! Jó, oké, nem Júliának hívják, állítólag ő az új bigé, izé, Bözsike, Rözsike, Rönécske, na, ő, vágod...
- LÉGY A FELESÉGEM, KÉRLEK! Vagy, ha az nem, adj egy K-t év végén a vizsgámra és szeretni foglak, míg bele nem döglök! - No erkély? Francba, romantikusabban akartam lányt kérni, de ha csak egy pofázós festményektől teli folyosó van, miután végigrohantuk a fél kastélyt, legyen. Gyönyörű ívesen csúszok be elé a gitárral az ölemben, térden és akkora bociszemeket meresztek fel rá két lihegés közben, hogy ha nem sajnál meg, ő Medúza személyesen és itt fogok kővé dermedni. Szakadjak meg, úgy legyen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. október 24. 11:21 | Link

Hogy az ég áldaná meg magát!
~Renée nagy futása, vol 1

Renée gyors léptekkel indított, mikor menekülőre fogta, de most már határozottan rohan. Kezdjük az elején. Békésen reggelizett, majd úgy döntött, felkészül órájára, amikor megtámadta ez a… Diák. De hogy honnan jött, mi szél hozta és merre tart – mármint Renée idegein kívül… -, azt senki sem tudja. Egyszer csak gitárral a kezében rázendített a folyosó kellős közepén, minek köszönhetően Renée olyan vörös lett, mint a rák. Valahol itt kezdődött a nagy futam, amit már jó ideje tolnak, viszont üldözője fáradhatatlanul küzd szíve választottjáért.
- Most azonnal hagyjon fel az üldözésemmel, nem mondom többször! – rohan tovább persze, mint az őrült. Még imponáló is lehetne, ha nem gondolná azt a srácról, hogy elgurult a maradék gyógyszere is, amit a pszichiátriáról kiérve kiváltott. Talán az első kukába küldte ki random világkörüli útra, de már mindegy is. Hosszú lábai gazella módjára szelik át a folyosót, de nem szabadulhat, ráadásul kezd fáradni is. Pokolba az egésszel!
A következő mondatra csak fájdalmasan felnyög és 600 km/h sebességgel perdül be a következő sarkon. Talán lehagyhatja hirtelen lett rajongóját, amire kevés az esély, mivel a fiú úgy tűnik jobb kondiban van, mint ő. A következő kérésáradatra már felelni sincs ideje, mert az eridonos becsúszik elé, így bizonyítva vágyának tisztaságát, csak épp azt nem számította ki, hogy ezzel a mozdulatsorral fatális karambolt idéz elő. Valahogy így történhetett, hogy Renée a fiún landolva bukik orra és csak reméli, hogy a fiú egyik tagja állt be a bordái közé és nem a gitár.
- Először is ne üldözzön engem, másodszer pedig mutasson némi tiszteletet, végtére is tanárral beszél – leheli kissé kifulladva, majd felül és rendbe szedi vonásait. Jó, igazából baromi viccesnek ítéli meg a helyzetüket, a nevetőráncok ott bujkálnak a szemei körül, de még tartja magát a hivatalos formához. Lánykérés? Jesszus egek, már csak ez hiányzott neki, semmi más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. január 4. 12:51 | Link

Havas Krisztián

Szóval akkor vasárnap van. Az új év első vasárnapja. Egy normális vasárnap amúgy se jó semmire, minthogy egynapi üresség legyen két teljes értékű nap között; az új év első napjai meg légüresek. Ha a kettőt összerakjuk, abból kijön a nagybetűs, nyomasztó Semmi, amikor az ember már várja, hogy legyen valami, mehessen dolgozni, történjen valami katasztrófa, mert ez a semmi, hát ez felőrli az ember idegeit.

A kis navinés kínjában már ott tart, hogy ki se teszi magát a heveny tüdőgyulladás lehetőségének, hanem inkább itt benn marad a jó melegben. Határozott céllal indult el - elmegy a könyvtárba -, de aztán az ajtó előtt inkább sarkon fordult, és elkezdett császkálni. Hogy valahogy egyben tartsa magát, elkezdte megfigyelni a festményeket, és szégyenszemre be kell vallania magának, hogy pár kivételével egyet se nézett meg még alaposan. Úgyhogy akkor most megteszi, üdvözölve a festmény szereplőit, satöbbi.

És akkor most itt áll, bámulja a soros részletes, népes, hangos és nagyon jó festményt. Kicsúszott már a száján a megfelelő azta-tartalmú hangsor, jelenleg áll a kép előtt, úgy, ahogy akkor szokott, amikor jó zenével találkozik össze hirtelen: mozdulatlanul, a külvilágra süketen és vakon, és önnön tehetségtelenségének teljes tudatában. Mert legyen akármilyen hangos és pletykás - ezt hamar meg tudja már állapítani -, attól még kiváló egy festmény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 5. 16:03 | Link

Annamária

Érdekes, hogy pont újév után néhány nappal érkeztem a kastélyba. Lehet, hogy ez pont azt jelenti, hogy egy új évbe sok mindennek kell változnia? Például, hogy kirángassanak a mugli-világból és belecsöppenjek ebbe a varázsvilágba? Akárhogy is, nekem nem tetszik ez a világ, én vissza akarom kapni az eredeti világomat, ahol nyugodtan élhetek, s nem kell eltűrnöm, ahogy mindenki semmibe vesz engem.
Hogy ez miért van így? Gondolom azért is érzem ezt, vagy legalább részben, mert tegnap, az első napomon érkezésemkor nem, hogy segítettek volna, hanem még belém is kötöttek.
Most viszont itt vagyok a kastélyba, teljesen egy szál magamban és csak úgy sétálgatok itt a folyosókon, mintha ezt a helyet úgy ismerném már, mint a tenyeremet. Pedig ez nincs így, sőt. Jelen pillanatban félig-meddig azért vagyok itt, mert fel akarom fedezni a kastélyt.
Nos, itt sétálok semmit téve és bámulom ezeket a rém ronda (legalábbis nekem az) festményeket, amik ráadásul még mozognak is, valamint még beszélni is tudnak.
Az egyik pont az előbb kötött belém, de már elég érettnek tartom magam ahhoz, hogy ne álljak le vitázni képekkel. Még, hogy képekkel! Otthon, a barátaim ha elmesélném ezeket biztosan kiröhögnének, de sajnos jelen pillanat nem mondhatom magamat otthon.
Egy picivel messzebb tőlem meglátok egy lányt, aki éppen olyan festményeken csodálkozik, nézelődik, amik hasonlók a mellettem álló falon lévőkhöz. Itt már csak nőkkel fogok találkozni? Vagy egyáltalán itt tanulnak fiúk?
Odamentem hozzá és csendesen megszólítottam:
-Helló! Mit csinálsz itt? Szerinted ezek érdekesek?-csodálkozva kérdeztem, s bár szerintem itt ilyen hangon még nem szólaltam meg, ilyen kedvesen, pedig amikor ide jöttem megfogadtam, hogy egyáltalán nem fogok szeretni ezen a helyen lenni. Na de ki tudja még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. január 6. 12:21 | Link

Havas Krisztián


 - Basszus! - csúszik ki a száján, miután sikkantott egyet, felugrott, és a melléhez kapott. A fiú tökéletesen ráhozta a frászt. Ő szépen elnézegelődik itt - a részletek, a részletek, őszintén és komolyan le van nyűgözve, és mérges is, ő miért nem tud ilyen részleteket, miért  nem tud bármit se rajzolni -, se füle, se semmi a külvilágra, és akkor mellette megszólal csak úgy valaki. Bizonyos szempontból megszokhatta volna már ezt, elég testetlen meg nem hétköznapi beszélőke van a kastélyban, gondoljunk csak a festményekre meg a beszélő páncélokra, meg ilyenek, de attól még elég rendesen meg tud ijedni, ha úgy sikerül. Most úgy sikerült.

 - Ne haragudj. - rázza meg a fejét, és próbálja több-kevesebb sikerrel rendezni a lélegzését. - Nem halottalak. Mit mondtál? - ez az információ elveszett valahol a frász kiélése közben. - Ja igen. Hát azok, igen. Mármint.. hát beszélnek, nem? - remélhetőleg értelmesebben, mint a navinés most. Meg amúgy is, mugli környezetből jött, és megszokás ide, fél év oda, azért a mágusvilág kiegészítői azért még mindig nem helyénvalónak érzik a számára. - Meg nézd már, milyen szépen meg vannak festve. Meg milyen pletykásak. Már bocsánat. - pislog fel az egyik szereplőre amolyan bocsánatkérően. Mert hát ha egyszer azok, na. De mit hibáztassa őket, nem lehet gyöngyéletük nekik sem abban a képkeretben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 14 15 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet