30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] Le | Téma száljai | Témaleírás
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 122
Írta: 2020. szeptember 2. 10:10 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Szorongató érzést kelt a tudat, hogy szinte bizton állíthatom; egyik vizsgám sem sikerült. A szüleim nem lennének rám büszkék, Teó is biztosan ráncolná a szemöldökét az egészre, hogy mégis miért nem, amikor tudom őket. Valóban így van és meg is érteném a haragjukat, amiért ellébecoltam a vizsgákra való tanulást, de olyan sok minden kimaradt, hogy a lehetetlennel éreztem egyenlőnek azt, hogy bepótolhassam az elmaradt tananyagot. Későn érkeztem vissza az iskolába, és bár ezek mind kifogásnak hatnak, sőt, mégsem tudtam megemberelni magam, hogy teljes mértékben a vizsgák közeledtére koncentráljak. Most pedig ott vagyok, hogy mindegyikre lelkiismeretesen bemegyek, igyekszem a legjobbat kihozni magamból, mégsem érzem a vizsgák utáni elégedettséget, mint amit eddig mindig.
Hátamat a falnak vetve, kezeimet magam mögé nyomorgatva állok a falnák, és a lehető legkevesebb feltűnést szeretném kelteni a fel s le sétáló diákok körében, amikor a semmiből tűnik fel egy fekete szőrpamacs lábamnál. Csak pillog fel rám, fejét oldalra biccentve, szökkenve egyet felém nyomul a lábamnak, én pedig ugyanolyan félrebillentett fejjel figyelem, hogy mégis mi a fenét művel. Akaratlan mosolyodom el, végül óvatosan guggolok le elé, hogy mutatóujjammal cirógassam meg állát.
- Nagyon aranyos vagy - másik kezemet hajlítva pihentetem térdeimen, államat támasztom rá, amíg cirógatom a macskát, aki aztán igencsak tudja halmozni az élvezeteket, vagyis tudná, mert a következő pillanatban, a legnagyobb csendben ugrik fel és szalad tovább - esküszöm - felkapva két színes valamit, mintha csak megcsípték volna. Vállam felett figyelem, ahogy a feketeség eltűnik a sarkon, majd rá pár másodpercre hallom meg a hangot, amely talán éppen őt szólongatja. Visszafordítom fejemet, pillogok párat, ahogy az előttem álló pár cipőt figyelem, végül - de nem túl időben - feleszmélek és felpillantok, hogy lassan álljak háztársam elé.
- Szia! Szóval zoknik voltak - ráncolom szemöldökömet az igencsak hitelen jött kérdésre. - Aranyosan szökkent tovább, mielőtt meghallotta volna a hangodat, mintha csak tudta volna, hogy jössz. Megharagudott rád? - aprón biccentem oldalra fejemet, mert valóban érdekelne, hogy egy macska miért szívatja ennyire a gazdáját. Pedig ugye biztos, hogy a gazdája csinált valamit, és véletlenül sem a macska.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 25
Írta: 2020. szeptember 10. 21:45 | Link

Margaréta
egy dal neked


Ühüm, szóval látta őt. Bár már sejthető volt, hiszen az ember általában nem szokott csak úgy véletlenül leguggolni a folyosó közepén, hacsak nem akar megsimogatni egy elkószált állatkát. Bár lehet csak én gondolom így és amúgy vannak olyanok, akiknek ez a hobbija. Nem szólok én bele, hogy egyeseknek milyen fura dolgai vannak, mert tudom, hogy én sem vagyok teljesen százas. Bár ha az lennék sem lennék már, mert egy olyan családban, ahol én felnőttem ez a szó szinte az ismeretlen kategóriába sorolható.
- Igen, szereti ellopkodni őket, mert színesek és könnyen rabolhatok - forgatom meg szemeim mosolyogva. Más macskák dobozokkal meg papírzsepivel szeret játszani, az enyém a zoknijaimmal. Amekkora csónak lábaim vannak kész csoda, hogy belemászni nem szokott. De nem véletlenül vagyok én a hozzánk legközelebb eső és a városban legnagyobb zokniválasztékkal rendelkező bolt törzsvásárlója. Mindig tönkreteszi őket és mindig a kedvenceimet. Néha komolyan nem tudom eldönteni, hogy áldás vagy átok ez az állat. Mert amúgy meg nem adnám semmiért, csak néha ilyenkor ingyen is az ördögnek. - Mert szinte biztos vagyok benne, hogy tudta is. Már a lépteimet is felismeri vagy tíz méterről.. - És valóban, nem kell hogy hallja a hangom, úgyis tudja, ha jövök. Bár valószínű, hogy ő kicsit messzebbről hallja a hangokat mint mi, vagyis az átlagos emberek, mert nekem azért elég jó fülem van ehhez. Legalábbis szeretném ezt hinni. Tudom, hogy hiába tökéletes a hallásom azért még nem vetekedhetek egy állattal. Pedig elég menő lenne, ha olyan képességeim lennének mint mondjuk Matildnak. Nyilván meglenne a hátránya, mint mindennek, de ugyanakkor az előnye is és az a fontosabb.
- Nincs kedved segíteni megkeresni? Mármint csak ha ráérsz. Hátha neked hamarabb megadná magát - pislogok segítségkérően Margarétára. Hátha belemegy a buliba. Mármint elhiszem hogy van jobb dolga, mint a hülye macskám kergetni, de igazából lehet, hogy még tökre élveznénk is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 122
Írta: 2020. szeptember 13. 12:48 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Kicsivel több időre van szükségem, hogy feleszméljek mégis mi a fene történik. Nagyon sokszor eszembe jut, hogy én igazából egy másik univerzumból jöttem, csak a testi kivetülésem él a Földön, mert olykor annyira elvarázsolt vagyok, hogy szégyellem is magam mennyivel több idő kell pofonegyszerű dolgokhoz is. Na, nem azért, mert olyan nehezen oldanám meg őket, egyszerűen elkalandoznak a gondolataim, és sokkal érdekesebbnek tűnnek, mint az a dolog, ami akkor előttem van.
- Óóó, mennyire aranyooo- nem az. Rossz cica, amiért lopkodja őket - komolyodom el hirtelen, bólintok is egyet mellé, mert komolyan haláli édes ez a cica, mert fogalmam sincs miért lopkod egy macska zoknikat egyébként, de legalább elfoglalja magát, nemde? Mondjuk lehet nem ezzel kellene, hiszen Marcinak szüksége lehet a zoknijaira, mégis... akaratlan araszolnak lejjebb kékjeim, hogy megnézzem van-e rajta zokni egyáltalán, nem az utolsó kettőt lopta el, de a nadrág kitakarja. Azt meg nyilván nem fogom arrébb lökdösni, hogy láthassam. Feltűnésmentesen húzom el a számat, majd emelem vissza kékjeimet Marci arcára. - Igazából ez nem olyan rossz dolog szerintem, mármint... feldobja a napjaidat legalább - gondolkodom hangosan, majd azonnal be is fogom a számat, ahogy eljut a tudatomig a mondat. Mert lehet ő ennek nem örül, plusz Matild éppen kihasználja ellene ezt az egészet, szóval Marcinak ez annyira nem vicces, míg nekem akaratlan kerül mosoly ajkaimra, ahogy eszembe jut a macska, amint elszalad a zoknikkal. Azt meg kell hagyni, hogy nagyon színes zoknik voltak, ha én lennék Matild lehet én is elgondolkodnék egy lopáson. Legalább lenne dinnyés zoknim mondjuk, és tudnék dinnyés sminket csinálni! Az mennyire...
- Nagyon szívesen! - csillannak fel kékjeim azonnal. - De tényleg csak akkor, ha... ha nem baj. Nem szeretnék láb alatt lenni és még messzebb kergetni esetleg... - azzal a lendülettel sütöm le pillantásomat, jobb kezem automatikusan siklik bal felkaromra. Másik lábamra helyezem testsúlyomat, ahogy az igencsak csekély védekezőmechanizmusom beindul. Igen, a jobb kezem mellkasom elé helyezése nekem már annak minősül. Pár másodperc után merek csak felsandítani háztársamra. Nincs jobb programom, Marci kedves, és még izgalmas is lehet... csak össze kellene szednem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 25
Írta: 2020. szeptember 18. 17:46 | Link

Margaréta
egy dal neked


Elnevetem magam a hirtelen hangsúlyváltáson. Végülis, ki hogy látja ezt az egészet. Az ő szempontjából valóban aranyosnak látszódhat, míg nekem inkább kellemetlen a helyzet. - Egyébként igen, tényleg kis cuki, csak néha egy sunyi dög. - fontosnak érzem hozzátenni, hogy azért Margaréta is érezze, hogy szeretem ám és nem rossz cica, csak néha csinál butaságokat, mint minden háziállat. Vagyis azt hiszem ez így van rendjén, nem? Amelyik állat nem csinál butaságokat az nem is igazi állat. Szerencsére még vannak zoknijaim, amik megúszták egyben, mint például a mai unalmas türkiz pár, de az egyenruha alól úgysem látszódik ki, így úgy döntöttem jó lesz. Szerintem mindig az aktuális kedvenceimre hajt, én nem tudom hogy, de valahogy megérzi, hogy melyiket kell lenyúlnia.
- Véééégülis - nyújtom el a magánhangzót, ahogy általában a lányok szokták. - Ez még eszembe sem jutott. De találhatna magának valami kevésbé költséges hobbit. - Mert így ugye a legtöbb ilyen sulikör után visszatérünk a szobába, ahol visszakapom a szanaszét rágott, nyálas és lyukas zoknijaim, amik helyett mindig be kell szereznem az újabb és újabb darabokat. Így nekem nem éri meg annyira ez a kis szórakozás. De legalább mindig van mit kérnem  névnapra, szülinapra vagy karácsonyra, mert zokniból a sok soha nem elég.
- Ó dehogyis! A lányokkal mindig jobban kijött, valamint ha valaki számára idegen akarja elkapni akkor némi simizés ellenében hagyja magát. - Látom rajta, hogy kicsit zavarban van, amit egy kedves mosollyal igyekszem ellensúlyozni. Kicsit lehet hirtelen akasztottam magam a nyakába, de azt hiszem, ha nem is miattam, hanem sokkal inkább Matild miatt mégis szívesen jönne velem. Én csak bátorítani tudom, ha nincs jobb dolga.
Ha ezen a kis kitérőn túl vagyok akkor a hős szerepét magamravállalva előre indulok a feltételezett irányba. Hátrasandítok a vállam felett, hogy lássam követ-e a lány, amennyiben nem megtorpanok, hogy bevárjam őt. Ha viszont ott lépked nyomomban ajkamra elégedett mosoly költözik és kékjeimet a Matildra utaló nyomok keresésére emelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
Diák Navine, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Hunor
Írta: 2020. szeptember 20. 22:26
| Link

A tanév végéhez közeledve szokás szerint az iskola folyosóit járom. Most már kevésbé elveszve mint mikor idekerültem, de azért még most is hagyom, hogy a lábaim oda vigyenek ahova akarnak (aztán meg majd jól nem találok vissza). Ma a vizsgákon gondolkodva a nyugati szárny második emeletére keveredtem. Erre már akkor eszméltem mikor meghallottam a Dámák kissé heves és már már túlságosan is hangos eszmecseréjét. Na igen, ők már csak ilyenek. Rejtélyesek meg minden, de ha tudsz nekik pár izgalmas információval szolgálni már a "barátaid is" persze csak képletesen, hiszen bármikor te lehetsz a pletyka alanya. Bár engem a származásom miatt (mivel félvér vagyok) kicsit lenéztek, végül csak hasznosnak bizonyult, hogy a portrék többségével beszélgetek, így ők is hamar megkedveltek. Főleg, hogy időnként érdekes információkkal tudok szolgálni a Dámáknak az iskola bizonyos "helyes" tanárairól. Bár ezek az információk más portréktól származnak, ez őket már nem szokta zavarni.
- Szép napot Hölgyek! - köszöntem illedelmesen.
- Még, hogy napot! - Hördültek fel a Dámák, hiszen az idő már igen csak a délután vége és a kora este felé hajlott. - Hiszen már majdnem este van. Most kell felvenni a csinos szoknyákat és blúzokat és lehet menni táncolni a helyes férfiakkal. - Álmélkodott az egyik Dáma.
- Köszönöm, de én inkább kihagynám. - mosolyogtam rá mire amaz teljesen elfehéredett.
- Hogy micsoda? - kérdezte élesen - Te kihagynád a csinos ruhákat és a helyes férfiakat, és a csodás táncot, meg koktélokat? Aztán meg egy jó férfi társaságában a meleg kandalló mellett. - álmélkodott a Dáma.
- Hát ami azt illeti ebből a szoknyát és a férfiakat kihagynám, a többivel nem lenne gond. Mondjuk azt leszámítva, hogy még nem mehetek bálba, mert fiatal vagyok. Én inkább egy jó könyv társaságát élvezném a kandalló melegénél. - mosolyogtam a hölgyekre.
- Lári-fári. Nem tudod mi a jó neked. Hiszen ez mind része a nők életének. - torkollt le egy másik Dáma.
- De ha te nem tudod mi a jó neked, akkor majd megkérdezünk mást. - morogta egy idősebb hölgy. - Úgy hallom jön valaki, hátha neki jobb az ízlése mint neked. - nézett rám gúnyosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 122
Írta: 2020. szeptember 27. 20:42 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Zavartan mosolyogva figyelem, ahogy felnevet. Nem rosszalló nevetés ez, inkább jókedvű, így én is elhiszem, hogy nem mondtam rosszat. Valóban, külső szemmel aranyos lehet, azonban, ha velem csinálná, bármennyire cuki is, lehet én sem boldogan szaladgálnék a macska után, hogy visszaszerezzem az ellopott zoknijaimat. Biztos nagyon jó szórakozást nyújtanék az iskola falai között mászkálóknak, de én akkor sem élvezném, szóval teljesen megértem Marcit is. Halvány mosolyt eresztek meg felé, bólintok is, mert persze, most, hogy jobban belegondoltam a dolgokba, megértem, hogy bosszantó is lehet.
- Akkor már tudom mivel lepjelek meg… mondjuk úgy, hogy mindig. Zoknit kapsz - kuncogok fel halkan. Ha már ennyire tovább vittük a témát, egyértelművé válik, hogy nem ez az első olyan alkalom, ahol Matild ilyen cserfes módjára lopkodja el Marci zoknijait, és valamiért van egy olyan érzésem, hogy nem is az utolsó. Ha ennyire örömét leli benne, akkor nagyon nehezen szoktatsz le erről egy állatot, nem? Nem tudhatom, soha nem volt háziállatom, de az még nekem is világos, hogy a cicákkal soha nem egyszerű, elég öntörvényű állatok, és ha egyszer megkedvelnek egy tevékenységet, akkor sok sikert, hogy megmutasd nekik, mennyire nem jó muri. Szegény Marci.
- Akkor nagyon szívesen segítek! - váltja fel zavaromat azonnal a lelkesedés. Kedves tőle, hogy elhív magával, pedig eddig mindössze, ha pár szót váltottunk. És mégis… melegséget érzek belül, boldogsággal keverve, amiért sikerült nem elrontanom, és tudom, hogy apa és Teó is büszkék rám, amiért megpróbáltam és sikerült. Én is büszke vagyok, így szinte ugrálva követem Marcit, aki éppen pont megláthatja, mivel hátra fordul. Széles mosollyal érkezem mellé, kezemet hátam mögé dugva kulcsolom össze ujjaimat egymással.
- Kedves tőled, hogy elhívtál magaddal. Tényleg köszönöm - mosolyodom el halványan, de kékjeim a padlót fürkészik. - Valahogy majd meghálálom - másik oldalamon tűrök el egy rövidebb lila tincset arcom elől, hogy folytathassam a sétát, amikor ráeszmélek, hogy így aligha leszek nagy segítség a fiúnak, szóval hirtelen - talán túl hirtelen - kapom fel a fejemet és kezdem el fürkészni azonnal a folyosót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 71
Írta: 2020. szeptember 29. 22:25 | Link

Nem különösebben kedvelem a Fecsegő Dámák folyosóját, mert bár nyugisabb napjaikon csak eltemetnek a világnézetük ecsetelésével és a tolakodó kérdésekkel, a viharosabbakon odáig is elmennek, hogy tapló megjegyzéseket kiabálnak utánam. Már rájöttem, hogy ez sosem személyes ügy: néhány alkalom után kiderült, hogy nem emlékeznek konkrétan rám. Csak egy arc vagyok a diákrengetegből, akik megfordultak itt a Bagolykőben az évtizedek (századok?) alatt.
De most erre vezet az utam a Navine klubhelyiségéhez, ahol Ajsát akarom elkapni. Eléggé aggódom, hogy a mágia elmélete vizsga nem vicc volt, hanem átverés. Többször megfordítottam a papírt, hogy valami értelmes kérdést találjak rajta. Fejjel lefelé is néztem, minden sarkát alaposan szemügyre vettem, és - bár ez szabálytalan, és kábé Merlinnek éreztem magam, hogy sikerült - még egy felfedő bűbájt is kipróbáltam a pad alatt, hátha előbb elő kell varázsolni a kérdéseket, hogy válaszolhassak rájuk.
Ez sem tárt fel semmi egyebet a papír tetején amúgy is ott kuporgó rövid leíráson kívül, hát beadtam üresen a vizsgalapot. Az egyik háztársam, akit megkérdeztem, szintén így tett. Egy másik írt egy vázlatot a papírra minden témakörből, amit az év során érintettünk. Most amiatt szorongok, talán nekem is ezt kellett volna tennem, de annyira hülye vagyok, hogy még ez sem jutott eszembe a vizsgadrukktól. Szükségem lenne egy kis ajsás megnyugtatásra.
- Ajj-sa! - kiáltok fel örömmel, mert már messziről kiszúrom őt. - Pont téged kereslek!
De azt hiszem, épp beszélgetésbe bonyolódik néhány festménnyel.
- Öhm... bocsánat a zavarásért? - kérdezem megszeppenten. Még soha senkit nem láttam, aki önként megállna diskurálni ezekkel a portrékkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
Diák Navine, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2020. október 3. 10:52 | Link

Messziről hallom Hunor üdvözlését, így mosolyogva felé fordulok. Ahogy közelebb ér látom az arcán, hogy kicsit ledöbben, hogy a portrékkal beszélgetek, de már megszokhatta volna.
Körülöttem a Dámák egyáltalán nem halk pusmogásba kezdtek.
- Ő most fiú? - kérdezte az egyik.
- Nem, szerintem lány. - felelte a másik.
- Szerintem se nem fiú, se nem lány. - okoskodott egy harmadik Dáma.
- Szia Hunor. - köszönök a mellém érő társamnak, közben felettünk a Dámák még mindig Hunor kilétén diskurálnak. Végül az egyik megelégeli a dolgot és egy fülsiketítő "Elég" sivítással belefolytja társaiba a szót.
- Ritkán szokott velünk olyan előfordulni, hogy valakiről nem tudunk valamit. És most te ilyen vagy. - néz Hunorra - Ezért hát két kérdést szeretnénk neked feltenni. Az első ami a legfontosabb, hogy te Kedvesem hogy állsz a szoknyákhoz, blúzokhoz, esti táncokhoz helyes férfiakkal? Ugyanis a kis barátod ezekből mind nem kér. Unalmasan olvasásra használná a kandalló melegét. - nézett rám lenézően a Dáma.
- A második kérdésünk pedig az lenne, hogy te ugye lány vagy? Hiszen ilyen helyes pofival nem is lehetnél más. -  mosolyog Hunorra inkább kíváncsian, mint barátságosan. Most már minden portré Hunort nézi, én már nem is létezem számukra, hiába állok itt. Igaz ez kicsit sem zavar, a Dámákat kedvelem a legkevésbé. Csak most szegény Hunorra szálltak rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 71
Írta: 2020. október 4. 08:16 | Link

Már csak pár lépésre vagyok, hallhatom, hogy rám terelődött a beszélgetés témája a dámáknál. Két kezemen sem tudnám megszámolni, hányadik verzióját hallom ugyanannak a gondolatmenetnek.
Mikor végül odaérek, Ajsa visszaköszön; az utolsó hangot az egyik festmény sikítása vágja el. Összerezzenek.
Egy pillanatra elfelejtem bosszúságomat, és tényleg végighallgatom a portréalak első kérdését. Sűrűn pislogok, mert nem értem, hogy jön ide, míg be nem fejezi.
Ajsára nézek, összepréselt szám nem enged mosolyogni, de közben azt gondolom: na igen, ez rá vall.
Sosem tudnám elképzelni egy férfi karján, ellenben egy könyvbe dugva az orrát nagyon is. Ami engem illet, sokat nem hagy az asszony gondolkodni a válaszon, de nem is baj, mert úgysem akartam, és azt sem tudom, mit mondhatnék.
Ami a rögtön köverkező második kérdést illeti, ha nem ilyen szövevényesen kérdezett volna rá, elhasznáhatnám a szokásos replikámat ("És maga?"), de nem így történt.
Mindenki rám bámul, én pedig feszengve fordulok Ajsához:
- Nem kereshetnénk egy nyugodtabb helyet?
Bár már elfelejtettem, miért is kerestem őt.
Ja, igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 25
Írta: 2020. október 9. 19:51 | Link

Margaréta
egy dal neked


Örülök, hogy végre mosolyog. Mármint eddig nem tűnt úgy, mint aki olyan könnyen feloldódna, de ha már mosolyog, az jó jel. - Végülis nem sokára karácsony van úgyis, meg egyébként bármikor is jöhet egy jó zokni. - Mert ugye egy cuki mintás zokni mindig jöhet. Meg egyébként igazából bármi. Szeretek vásárolgatni, de ennél már csak azt szeretem jobban, ha a barátaim tudják mire van szükségem, és meglepnek vele. Mert bár ajándékozni is jó, de ajándékot kapni talán még inkább. Nem vagyok önző, hiszen én tényleg olyan vagyok, aki az utolsó utánit is odaadja, ha szükség van rá.
- Ennek igazán örülök. - Csapatban dolgozni sokkal jobb, mint egyedül, hiszen nem elég, hogy jóval hatékonyabb, mintha egyedül esnék neki a munkának, de annyival szórakoztatóbb is. Komolyan, aki feltalálta ezt a csapatmunka dolgot annak jár egy nagy-nagy pirospont, mert nem is tudom, mi lenne ha ez nem létezne. Tutira unalmasabb és sivárabb lenne az életem. Meghát akkor nem létezne ilyen, hogy zenekar, meg kamara, és az meg még rosszabb lenne!
- Ó, ugyan, én köszönöm! Ha megtaláljuk, nekem kéne meghálálnom valahogy, nem? Mármint beáldozod a szabadidőd, hogy az én macskám után rohangálj, ezt nem mindenki tette volna meg - fejtem ki véleményem tekintetét keresve. Nem is értem, hogy miért hálálkodik nekem. Kékjeimet ezután ismét a padlóra függesztem, ideje lenne találni valami nyomot, hogy Matild vajon merre csavarog éppen. Mert így valószínűleg csak koslatunk utána hiába, aztán majd egyszer ha feladjuk felbukkan ott, ahol nem is számítanánk rá. Nem lennék meglepve.
Ekkor azonban, mikor már épp nekikeserednék a dolgoknak meglátom az egyik zoknim. Nyálas, koszos és gyűrött, mégis összetéveszthetetlenül az egyik bűnjel. Végre! - Arra megyünk, látod, elhagyta az egyiket - emelem fel a földről fintorogva az anyagdarabot. Nem tudom megítélni, mennyire sínylette meg a kis kirándulást, mindenesetre mostmár jó kezekben lesz nálam.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 122
Írta: 2020. október 14. 18:45 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Serényen bólogatok minden szavára. Bár nekem a legtöbb zoknim fekete és fehér, de van pár, amik igencsak... különlegesek. Van egy dinnyés, amin azok a fura mozgó szemek vannak, van kukacos, aminek szintén mozgó szemei vannak, de azokat leginkább télen hordom, csak akkor, ha egyedül vagyok a szobában. Nem biztos, hogy jó benyomást keltenék a furcsa zoknijaimmal az előtt, aki éppen betéved valamiért a szobába, de melegek és puhák, szóval a téli estékre tökéletes társat biztosítanak.
Szélesen mosolyogva követem Marcit, hogy megtalálhassuk a cicáját. Nem rossz az elképzelés, mert több szem többet lát, bár tartok tőle, hogy így sem lesz olyan egyszerű megtalálni a ludast. Főleg, ha nem is akarja, hogy megtaláljuk. Mint azokban a filmekben, amikor a gonosztevő félreérhető jeleket hagy maga mögött, de a nyomozó okos és rájön, hogy túl egyértelműek, szóval nem azokat a nyomokat követi, hanem valami tök másikat. Oké, mondjuk most egy cicáról van szó, de akkor is nagy lelkesedéssel sétálok Marci mellett, mert ez a gondolat, mintha nyomozók lennénk, csak még jobban feldob.
- Igazából... nem annyira volt programom, csak lézengtem a folyosókon, hogy teljen az idő, de azért... - sandítok oldalra egy zavart mosoly mellett. - Ez jobb elfoglaltság - aprót vonok vállaimon, mert ha rajtam múlik, nekem aztán ezt nem kell meghálálni, viszont én igenis hálás vagyok neki, amiért a béna próbálkozásomat elfogadta, és ennél jobban még a képzeletemben sem alakulhatott volna. Főleg úgy, hogy észbe kapok és még a fejemet is felemelem, hogy hasznossá tegyem magam. Mosolyogva figyelem, ahogy Marci felemeli a nyálas zoknit.
- Legalább tudjuk, hogy jó irányba megyünk. Kilyukadt? - emelem a zokniról Marci arcára a tekintetem, amiben őszinte érdeklődés csillan. Mert ha igen, akkor az nagyon szomorú, de ha nem, akkor örülhetünk neki, mert egy egyszerű mosás és jobb lesz, mint újkorában. - Úúú, ha igen, akkor veszek neked másikat, de meglepi lesz milyet! Bár remélem azért nem lyukadt ki - kékjeim kezdetleges csillogása azonnal elmúlik, ahogy befejezem a mondatot, kissé zavartan pillantok Marcira. Remélhetem csak, hogy nem vette rossz néven, pillantásomban is megcsillan a bűnbánat. Én nem úgy gondoltam...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 25
Írta: 2020. október 18. 19:32 | Link

Margaréta
egy dal neked


Hogy jobb, vagy nem jobb program egy kerge macskát kergetni a folyosón lézengésnél az már egyéni vélemény, de örülök, ha szórakoztató társaságot nyújtok számára és megmentem egy dögunalmas délutántól.
Fintorogva szedem szét a nyálgombócot, hogy alaposabb vizsgálatnak vethessem alá. Így egyelőre nem tudom megítélni, hogy vajon miféle sérüléseket szenvedett el. Széles vigyor költözik arcomra, mikor azt mondja, hogyha kilyukadt, akkor vesz nekem újat. Azt hiszem, jobban járnék egy ilyen üzlettel, mert így kapnék egy tök új és biztosan nagyon cuki zoknit ehelyett az agyonhasznált darab helyett. Forgatom össze-vissza, minden irányból meglesem, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy bármi maradandó kért szerzett volna. - Jó hír a pénztárcádnak, a zoknim megúszta egyben a kis kirándulást - nevetek rá a lilahajúra.
A zsákmányt zsebre teszem, hogy aztán a megérzéseimre hallgatva tovább sétáljak a folyosókon. Nem is tudom, mit keresek, talán fekete szőrszálakat, esetleg karmolásnyomokat szegény pórul járt diákokon, vagy bármit, ami segít igazából. - Neked van állatod? - kérdezek rá, csak hogy ne kínos csöndben sétáljunk egymás mellett. Meg amúgy érdekel is, hogy van-e valamiféle saját tapasztalata a kiskedvencekkel. Mert ha neki is van valamiféle kedvence, akkor esetleg összeereszthetnénk őket játszani néha, vagy ilyesmi. Szívesen találkoznék vele máskor is. Jó, ez úgy hangzott mintha tetszene nekem, mármint aranyos lány, de még nem vagyok túl azon, szóval eszembe sem jutna, hogy úgy nézzek egy lányra.
Elmélázásom közepette felbukkan előttem egy fekete szőrfolt. Igen, ez ő lesz, megismerem a csámpázását! Akkor lendülettel vetődöm rá, mint kviddics sztár a kvaffra, de Matild ügyesebb nálam, és elszalad. Hangosat koppanok a kövön, míg az a dög tovább szalad a másik bűnjellel a szájában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 824
Összes hsz: 2917
Írta: 2020. október 20. 19:25 | Link

Sára




Nem tehetek róla, de mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor ezen a folyosón haladok át. Túl tökéletesek ezek a portrék itt, és akármennyire is tűnnek végtelenül kedvesnek és ártatlanok ezek a dámák, tudom jól, hogy a látszat bizony csal. Mert bármennyire is úgy tűnik, hogy nem figyelnek, igenis hogy szemmel tartják az ember minden egyes mozdulatát. Minden kimondott szót elcsípnek, majd összekavarják és káosz lesz az egészből. Nem szeretem a pletykákat. Sem azt ha pletykálkodnak az emberek. Nem is szoktam elhinni azt, amit innen-onnan hallok. Vagy legalábbis nem veszem készpénznek. Szeretem az illetőtől hallani, hogy megerősíti, vagy megcáfolja, de csak ha ő hozza fel. Én nem fogok utánarohanni és kérdezősködni. Továbbadni meg végképp nem fogom. Szóval érthető miért nem a kedvencem ez a hely a kastélyban.
Lepillantok Benitora, akit nem igazán érdekel az, hogy jelenleg éppen hol vagyunk. Az úticélunk már annál inkább kedvére való lesz. Peckesen lépdel, fejét büszkén magasra emeli, őróla aztán pletykáljanak csak nyugodtan. Igyekszem példát venni a sárkányleopárdról, vagy legalábbis olyan gyorsan és észrevétlenül áthaladni a képek között, hogy végre az akváriumhoz érjek, amilyen gyorsan csak lehet.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet