36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 13 14 15 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. december 26. 23:07 | Link

ANNIE
a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x

Csak pislogok, mekkora összejövetel lesz náluk.
- Figyelj, ezt akár előnyödre is fordíthatod! - húzom fel vállaimat.
- Úgy értem, ha tényleg ennyien lesztek, te meg amúgy sem akarsz középpontban lenni, itt azért meg lesz a lehetőséged elbújni, beleolvadni a sokaságba - fejtem ki kicsit, miért lehet ez akár még egy jó helyzet is a lány számára. Lehet, elég lesz csendben ellennie, figyelnie. Legfeljebb majd néha hozzászólnak, nagy ügy. De az tuti, hogy ekkora bandában kevesebb az esélye, hogy túl sokat foglalkozzanak veled. Mármint hogy kellemetlenül sokat. Én már csak tudom.
- Nem tudom, normális-e - nevetek a kiakadásán.
- De nem, azt kétlem hogy Liam bácsinak is ennyi gyereke lenne majd. Mármint szerintem most én is elég vagyok neki. Felesége meg főleg nem lesz, legfeljebb férje, de nem hiszem, hogy néhánynál több - nevetek tovább, lazán kikotyogva ezeket a magánügyeket. Csak hát nekem ez természetes és különben sem vagyok az a titkolózós típus, úgyhogy fel sem merül bennem, hogy baj lenne. Valószínűleg nem is az. Ettől függetlenül, ahogy kicsit végiggondolom, amit beszéltem, enyhén zavarba jövök. Ez most egy ilyen zavarba ejtő találkozás.
- Akadnak terveink. Fadíszítés, karácsonyi vacsora, éjféli mise... - sorolom fel, miként alakul majd az ünnepi menetrend, azonban ez egyelőre így igazából csak egy-két napot fed le a szünetből.
- Meg megyünk ide-oda. Nagyon pontosan még nem tudjuk. Úgyhogy lesz bőven meglepetés is - vigyorodok el, erre jutva. Hirtelen aztán összerándulok, ahogy valami jéghideg nyakon trafál. Kiadok valami nyikkanó hangot is közben. Tarkómhoz kapok és körbenézek, honnan jött a hógolyó támadás. Törölgetem a nyakam meg izgek-mozgok, hogy eltávolítsam a havat. A folyosó padlóján hamar kis tócsákká válik.  Persze, a talárom alá is befolyt. Fintorogva masszírozom a becsapódás helyét. Nagyon eltalált. Ahogy nézelődöm, meglátok pár felsőbb éves eridonost, akik gyanús mosollyal nézegetek felém jó messziről.
- Ti voltatok? - kiáltok oda hozzájuk.
- Micsoda? - kérdeznek vissza. Megrázom a fejem és visszafordulok a lányhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2018. december 27. 00:27 | Link

Thomas


- Igazad van.
Bólintok egyet egyetértően. Nem is az a bajom, hogy mit kell ott csinálni, vagy, hogy ilyen sok ember. Leginkább a rosszulléteim azok, amikkel nem vagyok jó viszonyban. Régen volt, de most már nagyon apró dolgoktól is előjön, a múltkor például, csak egy kesztyűért hajoltam le, és úgy belenyilalt a fájdalom a szívembe, hogy azt hittem, vége lesz mindennek. Ettől félek. Hogy rosszul mozdulok, és én kerülök a figyelem középpontjába, és itt jön az, hogy ők sokan vannak, én meg, ha úgy tetszik, egy betolakodó leszek ezen az eseményen. Eddig sosem érdekelt az, ha rosszul leszek, de most, hogy már egyre több embert ismerek meg, sőt, vannak barátaim is, olyan kellemetlen. Most már, normális szeretnék lenni.
- Néhánynál több?
Nevetek a mondaton, mert ez olyan viccesen hangzik. Szerintem Willék apukája is ezt mondta egyszer, hogy nem lesz neki néhánynál több. A néhány pedig nem olyan mennyiség, amit pontosan meg lehet határozni. Szóval ez itt így működik? Furcsa. Én ilyet nagyon nem szeretnék. Mondjuk nem nagyon értem, hogy miért is aggodalmaskodok én ilyesmin. Azt hiszem ez a Payne-hatás. Olyan sok időt töltöttem velük, hogy már lassan az ő életüket élem. A múltkor még Willt is megkérdeztem, hogy neki is lesz-e másik felesége, de megnyugtatott, hogy ő nem tervez mással, csak Norinával. Ez azért jó. Ilyenkor kicsit mégis megnyugszom.
- És még nincs férje sem?
Kérdezem természetesen. Nekem ugye ott van Cole, aki elég sokat mutatott az életéből, így nem tartom zavarbaejtő témának azt, ha valaki fiúként fiút vagy lányként lányt szeret. Figyelem a programjaikat, és kedvesen mosolygok hozzá. Nagyon jól hangzik, dolgok, amiket tudom, hogy a szüleim csináltak. Én is kaptam ajándékot, és én is készítettem nekik, de például anya fülében sosem láttam fülbevalót. Éppen kérdeznék valamit tőle, amikor látom, hogy összerezzen, és meglátom a havat is, majd a nagyobb fiúkat, piros talárban.
- A bátyám rellonos és kicsinál titeket!
Kiálltok fenyegetően és meggondolatlanul. Az ilyen szavakat, mint "kicsinál", "elkaszál" Cath-től vettem ét, és nem feltétlenül biztos, hogy bátor dolog használni. Bocsánatkérően pillantok Thomasra, aztán elnevetve magam a szám elé kapom a kezem.
- Ne haragudj, még sosem kiabáltam senkivel.
Zsebemből előhúzok egy textilzsebkendőt, sosem használtam, egyféle ereklye, de most erre nem is figyelve nyújtom Thomas felé.
- Ezzel fel tudod itatni. Segítsek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. december 27. 01:15 | Link

ANNIE
a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x

- Csak viccelek - tisztázom ezt a néhánynál több ügyet. Tényleg csak hülyéskedtem, nem így megy ez nálunk. Mármint különben fogalmam sincs, Liam bácsi mit tervez ezen a téren. Mondjuk szerintem semmit. Fura dolog ezt tervezni.
- Nem, nincs még - rázom a fejem és az a helyzet, eléggé szöget üt a fejembe hirtelen ez a gondolatkör. Az, hogy a bácsikám akar-e majd köznapi értelembe vett családot. Mert hát én magunkat családnak tartom és szerintem ezzel ő is így van. Így van vajon? Nem szoktunk ilyeneket taglalni. Hogy ki kicsodának a kije vagy miként kéne gondolnunk magunkra. Nekem ő a családom és most olyan kicsit émelyítően hasít belém a felvetés, hogy esetleg mindez változik. Az nekem nem baj, ha leszünk még többen, csak a kettőnk közti kötelék ne vesszen el. Ugye nem képes elveszni? Na de nem tudok soká rágódni ezen, hiszen jön a hógolyó becsapódás. Eléggé elkerekedik a szemem, ahogy Annie odakiabál nekik.
- S-semmi baj - hebegem, mosolyogva a hevességén, és elfogadom a felkínált kendőt. Felszárítgatom kicsit a nyakamból a jeges vizet, aztán az eridonosok felé kapom a fejem, amikor szépen ideszólnak nekünk.
- Nagy a szád, kislány! Jobb lesz betapasztani - gyúrja az egyik felsős az új hógolyót, amihez az alapanyagot a párkányról kanalazta össze. Felsóhajtok.
- Ugyan, srácok, elég már - tárom szét a kezem, azonban a hógolyó már repül is. Az egyikük feldobja a levegőbe, a másikuk pedig egy bűbáj segítségével erősen megindítja felénk. Nekem még nem olyan reflexszerű, hogy a pálcámért kapjak, így jobb híján egyszerűen beállok az érkező hógolyó útjába, amit ezúttal az arcomba kapok. Odaszorítom a kezem, szenvedve lehunyom a szemem és rázom a fejemet, nyüglődő hangokat adva.
- Nagy ötlet egy prefit dobálni, észlények - veti oda nekik egy mellettük elsétáló rellonos, mire ráeszmélnek, hogy ajaj, valóban, én prefektus vagyok. Hallatnak is néhány basszus, tényleget meg még cifrábbakat is, aztán röhögve odamondogatnak olyanokat, hogy ők csak hülyéskedtek. Közben én azért már szabad kezembe vettem a pálcámat, azonban akkor most leereszthetem.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2018. december 28. 00:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2018. december 27. 17:12 | Link

Jómadarak

Időtöltés gyanánt szoktam a folyosókat koptatni, egy könyvvel a kezemben. Most sincs ez másképp, főleg, hogy az iskola már félig-meddig üres, így nem kell kerülgetnem az embereket. Vagyis, helyesbítek, nem kell az embereknek kerülgetniük engem, mert én biztosan nem megyek arrébb a folyosó közepéről. Az egész kastélyt körbe jártam már kétszer, de sajnos ha egyszer elkezdem nagyon nehezen állok le. Cath-tel nem tudom mióta nem találkoztam, más barátom meg nemigen van, így ismét a könyvekbe bújva töltöm a napjaimat, amíg mindenki vissza nem ér a kastélyba, és ismét elkezdődnek az órák.
Túlontúl hangos hangokra leszek figyelmes, amikor bekanyarodom az egyik folyosón. Könyvemet összecsapom, ahogy közeledek a hangok felé, amik nemigen tetszenek. Akárki csinálja akárkivel, a lóf*sznak is van vége. Értem én az erőfitoktatást, de az emberek hajlamosak a kisebbeket bántani, hogy hamis önbizalomra tegyenek szert. Gusztustalan. Ez az egyik ok, amiért sosem voltak barátaim, vagy olyan emberek, akiket közel engedtem volna magamhoz. A kiabáló társaság mögé érek. Egy háztársam már szólt nekik, hogy mennyire okosak, ám amikor meglát, vigyorogva biccent egyet felém, az ő szemébe is gonoszság villan, ahogy az enyémbe is. Arrébb megy, ez tény, de ő sem hülye, látni akarja a végét, így tőlünk pár méterre, hátát a falnak vetve megáll. Közelebb lépek a társasághoz, szinte már a személyesterükben vagyok, ám annyira el vannak foglalva magukkal, hogy észre sem vesznek. Mire észbe kapok, már repül a következő hógolyó. Mikor az célba ér, ráadásul szegény srác arcában megbököm a srácot, akinek a kezében a pálca van.
Amint megfordul kikapom a kezéből az eszközt, majd hümmögve kezdem el forgatni ujjaim között.
- Üdv, skacok - biccentek feléjük egyet, mikor mindhárom felém fordult már. - Mi lenne, ha nem azt a szerencsétlent bántanátok, hanem egy súlycsoportból választanátok b*szogatni valót? - mosolygok rájuk, szinte már kedvesnek mondhatóan. Nem tudtam nem észre venni, hogy ráadásul egy lány is van a sráccal. Szemtelen kis férgek. Na majd most emberükre találtak. Amúgy is mindháromnak ilyen tenyérbemászó képe van, lehet átrendezem nekik, hogy ennyire ne legyenek balf*szok.
- Izé... - kerekedik ki a középső srác szeme, akinek a pálcája még mindig az én kezemet díszíti. Várom, hogy folytassa, egyik szemöldököm meg is emelkedik biztatóan.
- Ha ezt szeretnéd - a megnyugtató mosoly még mindig ajkaimon van. Az egyik srác hirtelen nyúl a pálca felé, ám esélye sincs. Túl jók a reflexeim, főleg, ha ilyen kis senkiháziak ellen vagyok.
- Ccc - cöcögök neki, mutatóujjammal is mutogatok, hogy tudja hol a helye. - Van három másodpercetek elkotródni innen, különben nem állok jót magamért. Ahogy elnézem a fejeteket még dühösnek sem láttatok, sőt! A nyitott ablak csak az előnyömre válik - jobb kezemet felemelem, így kezdem el ujjaimmal mutatni a másodpercek elmúlását. Az ablak felől erős szél áramlik be a fiúk felé, engem kikerülve. Talárjuk csak úgy csapkod felfelé, szinte már tarkójukat éri. A srác felé nyújtott pálcát, elveszi, majd társaival együtt elmennek. Gyönyörű sprint volt, kérem szépen! Könyvemet a hónaljamhoz teszem, tapsolok kettőt, amin a rellonos srác felnevet, én is elmosolyodom felé. Intek neki egyet, ahogy ő is tovább áll, majd elindulok az "áldozatok felé".
- Jól vagy, haver? - az arcát vizslatom, ami vörösen izzik keze alatt. - Mondanám, hogy rakj rá jeget, de megelőztél - megveregetem a vállát, majd helyeslő válasza után már indulnék, amikor megakad tekintetem a lányon, ahogy fordulok el. Valami annyira ismerős benne, de az istenért sem tudnám megmondani, hogy mi. Végig kémlelem, de fogalmam sincs ki ő, mégis... mintha találkoztunk volna már. Szólásra nyitom a számat, ám megakadok. Mit mondanék neki? Legyintek egyet, majd hátat fordítva nekik folytatom utamat. Intek még nekik egyet, majd eltűnök a folyosó sarkánál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2018. december 27. 20:48 | Link

Thomas és Denis

A nevetésem gyorsan csap át kiabálásba, aztán hirtelen jött ijedelembe, ahogy elindulnak felém. Úgy tűnik, mostanában ez a trendi nálam, hogy csak úgy kitörök és azzal bajba sodrom magam. A múltkor az idős pasasok, most pedig a fiatalok. Viszont elszánt vagyok, és nem olyan riadt, mint akkor és ennek meg is lesz a következménye, hiszen elindulnak felénk. Remek. Csak azt remélem, hogy Thomas nem azt találta ki, hogy fussunk. Azt nagyon nem szeretnék. Érzem, ahogy az érme, amit Will adott, szabályosan égeti a zsebemet, hogy érintsem meg, hirtelen veszti el az arcom azt a kevés színt is, amivel rendelkezik, de a makacsságom nem engedi, hogy elfussak. Erősebb vagyok én ennél. Pontosabban hirtelen azt hiszem, hogy erősebb vagyok.
- Thomas!
Kiáltok fel, amikor beáll közénk, és sikkantok egy aprót, amikor eltalálja a golyó. Nem törődve a veszéllyel, amit a fiúk jelentenek, lépek ki az árnyékából, fogalmam sincs, hogy mit akarok, azt hiszem, megvédeni a becsületét és igazságot szolgáltatni. Egy rellonos fiú kiált rájuk, hálásan pillantok rá, csak azt sajnálom, hogy nem nagyon érdekli őket. És akkor, a hang. A szívem megtorpan, majd olyan hevesen kezd el verni, hogy szinte látom, ahogy kiugrik a felsőm alól. Denis. Nézem, ahogy elhalad mellettünk, és aggódva pillantok arra, amilyen nyugodtan sétál, ahogy beszél.
- Bántani fogják.
Aggódva nézem a hátát, és szeretnék utánaszaladni, kérni, hogy ne csináljon ostobaságot, mégsem merek mozdulni. A fiú mögöttünk megrázza a fejét a kijelentésemre, és fejével int, hogy csak nézzem, ami történik. A szél, ami becsap, nem természetes, megborzongok tőle, és csakhamar a diákok is eliszkolnak. Tudom mi ez, hallottam, amikor Cath sírva könyörgött Willnek, hogy nézze meg, biztos, hogy az elemei miatt van-e a rosszullét. Attól félt, hogy az fog történni Denisszel, ami velem, megkapja a halálos ítéletét. Ahogy mellénk ér, zöld szemeim kikerekednek, a közelsége szinte maró. Nézem őt, és egy pillanatra összeakad a tekintetünk, nézzük egymást. Mondanék neki valamit, fogalmam sincs, hogy mit, pedig elterveztem. El akarom neki mondani, hogy ki vagyok, és azt is, hogy miért vagyok itt. Néz, majd Thomashoz beszél, olyan kedvesen, ahogy velem is beszélt, majd elsétál.
- Én mondtam.
Suttogom végül, szinte mozdulatlan ajkakkal, én pedig riadtan fordulok vissza Thomashoz, hűvös kezemet a fiú meleg kezére téve húzom le a szeméről.
- Nagyon eltaláltak? Talán a gyengélkedőre kellene mennünk, Will biztos tud rá adni valamit.
Óvatosan megsimítom a szemhéját, és adok rá egy apró puszit. Ha valamim fájt, akkor az anyukám is mindig megpuszilta, és azóta ezt Cath-től is láttam már, szóval biztos, hogy nem rossz dolog, és remélem, hogy enyhíti is a fájdalmát. Aggódva nézek rá továbbra is.
- Jól vagy?
Kérdezem, egészen közel maradva hozzá, nehogy rosszul legyen. Életemben először itt tapasztaltam meg a havat, a hűvösségét, és hogy egy pillanat alatt milyen kemény fegyver lehet belőle. Eléggé bepirult a szeme ott, ahol eltalálták, nem néz ki jól.
- Szóval a prefektus eléggé komoly és tiszteletreméltó rang.
Tippelem, mert ahogy elhordták magukat, ez jött le belőle nekem, hogy Thomas megbüntetheti azokat a nagy fiúkat, ha akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. december 28. 00:31 | Link

ANNIE és DENIS
a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x

A továbbiak elég tompán jutnak csak el hozzám, hiszen a hideg, kemény csapódás okozta fájdalom végighasított a fejemen. Mostmár csak lüktet, ettől viszont még nem túl kellemes. Egyedül arra figyelek, a csínytevők felénk közelítenek-e vagy odébb állnak. Nagy kő esik le a szívemről, mikor valaki tájékoztatja őket, hogy prefi vagyok. Ez lett volna a következő lépésem: a jelvénylobogtatás. Mert ezekre a srácokra más úgyse hat. Tőlem nem. Mástól igen. Mondjuk egy még náluk is felsőbb éves rellonostól, akinek egészen más a kiállása, mint nekem. Elpislogok ép szememmel a jelenet felé, amin el kell mosolyodjak. Ügyesen csinálja. Jön aztán hozzánk.
- Megvagyok - bólogatok a srácnak az érdeklődése nyomán.
- Köszi a segítséget - fejezem ki hálámat, hiszen nem átallom elismerni, ha mások húznak ki a csávából. Erre elég gyakran van példa, sajnos. Nem mindig vagyok a helyzet magaslatán. Az elsétált megmentőnk után tekintek, aztán a lányra.
- Nem tudom, érdemes-e - bizonytalankodom a gyengélkedőlátogatást illetően. Vörös és nagyon ég meg lüktet, ez biztos, de nem tudom, használ-e rá bármi. Annyira nem vészes, szerintem pár perc múlva alig fogom érezni. Úgy meg aztán főleg, ha ilyen ápolásban részesülök. Meglep ez a gyógypuszi, egyúttal szinte el is feledteti velem, hogy bármi bajom van. Mosolyogva nézem a lányt. Már amennyire most tudom nézni. Közben még mindig a kezemet fogja, amit lehúzott arcomról.
- Szerintem igen - bólogatok. Szerintem jól vagyok.
- Elvileg az - nevetek a prefektusság tiszteletreméltóságát illetően.
- Lehet, hogy egy kis borogatást kéne rá rakni - állok neki morfondírozni a sérülésemről, miután a puszi hatása kicsit már gyengült. Talán kéne kérnem újat?
- Te jól vagy? - kérdezem meg én is. Nyilván őt testi bántalom nem érte, viszont megijedhetett vagy hasonló. Én mindig megijedek. Pedig velem sokszor történik ilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2018. december 28. 01:41 | Link

Thomas


A szívverésem még mindig nem normális. Ez az egész olyan nem valóságos. Először is, megfenyegettem a srácokat, hogy a bátyám elintézi őket, aztán, a bátyám megjelenik és elintézi őket, majd idejön, és rám néz, és rá nézek, és még mosolyog is. Két elméletem van. Az egyik az, hogy nem ismert fel, ami lehetséges, ha annyira nem nézett meg a múltkor. A hosszú hajammal, sminktelen arcommal. A Cath miatt eszközölt változások nyomán, és annak eredményeként, hogy a ruháit viselem - amik rá tizennégy évesen voltak jók - elképzelhető, hogy nem tud először hova rakni. Ez most esetünkben jó, de amúgy kellemetlen, mert akkor megint vissza kell mennünk az elejére. Bár szerintem ha azt mondom neki, hogy Annie Brightmore vagyok, kitöri a frász. A másik elméletem, hogy Cath vagy elszólta magát, vagy tudatosan mondta el neki, hogy ki vagyok, és Denis elméje megbomlott, olyan szinten, hogy a jelenlétemet puszta szellemi kivetülésnek fogja fel, azért olyan kedves a múltkoriak után. Azt hiszem, ez sem a legjobb dolog, ami történhet.
- Ártani nem árthat!
Figyelmeztetem Thomast, és a még mindig összefonódó kezünket a magabiztosabban tartás érdekében jobban összehúzom, ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, és ráfogok a kezére. Ez sokkal biztonságosabbnak és masszívabbnak tűnik, mint minden más, amiben eddig volt a kezünk.
- Szerintem nagyon menő vagy, Denis szerint is nagyon menő vagy, meg a másik rellonos srác szerint is nagyon menő vagy, szóval nagyon menő vagy, azt pedig, hogy borogatást tesznek rá, csak én tudom, de én hallgatok.
Remélem, nem azért akar megvakulni, mert itt hőst akar játszani. Szegényt eléggé csúnyán eltalálták, és félek, hogy ennek következménye lesz. Nem szeretném, hogy csak mert engem védett, baja legyen.
- Persze, jól vagyok, megvédtél.
Mondom nyugodtan, halvány mosollyal. Az igazság az, hogy nem voltam jól. Nem a nagyobbak miatt, hanem Denis miatt, az arca miatt. Az utóbbi hetekben sok mindent tapasztaltam, kezdve az első találkozásunkon át, addig, amíg ájultan nem hozta haza Will, egészen a mostani jelenetig. Néha leselkedem utána, tudom, hogy merre jár, vagy csak véletlenül meglátom. A vágy, hogy beszéljek vele, éget, de türelmesnek kell lennem.
- Szívesen megleckéztetném őket. Láttad, hogy egy lány is volt velük?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. december 28. 22:06 | Link

ANNIE
a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x

Igaza lehet. Úgyis közel a gyengélkedő, érdemes benézni. Bólintok hát neki megadóan, felveszem a padlóról az idő közben valamikor lecsúszott táskámat és elindulok a megfelelő irányba. Kezem még mindig a lány kezében. A másikkal arcomat fogom. Nem mintha az segítene rajta, csak valahogy úgy érzem, ott kell lennie. Mintha jobb lenne tőle. Nem tudom. Ez olyan reflex.
Csak nevetgélek, ahogy ennyiszer elmondja, milyen menő vagyok. Fogalmam sincs, hogy azért teszi, hogy nehogy hősködésből úgy tegyek, mint aki pöpecül van, amikor nem is. De ettől nem kell félnie. Nem szokásom játszani az agyam. Szerintem azt sem tudom, hogy kell. Csak hát nem ez az első hadisérülésem, aztán az otthonban nem volt érdemes állandóan a nevelőkhöz rohangálni minden bajunkkal. Akkor csak még inkább rád szálltak a többiek. Csendben kiszenvedted és ennyi. Valahonnan innen ered nekem most is ez a "hagyjuk, nem érdekes" hozzáállás.
- Akkor jó - nyugtázom, hogy Annie rendben van, közben próbálok nem túl büszkén mosolyogni, amikor közli, hogy megvédtem. Nekem ez le sem esett. Csak tettem, amit tettem. Nem gondolkoztam. A következőekre viszont felszökik a szemöldököm, amitől mondjuk bele is nyilal a fájdalom az arcomba, szóval szisszenek egyet, mielőtt felelnék.
- Láttam, igen. De hagyd őket! Nem érdemes foglalkozni velük - próbálom lebeszélni a megleckéztetésről. Már csak azért is, mert prefektus vagyok, akinek kötelessége az ilyesmit elleneznie. Még jó, hogy egyet is értek ezzel. Közben egyébként a dámák nagy súgdolózásba kezdenek, ahogy nézik, amint egymás kezét fogva bandukolunk a gyengélkedő felé. KATT
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2018. december 31. 00:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 29. 14:30 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér

Lyukas órám volt, de nem tétlenkedtem. Árgus szemekkel jártam a kastélyt, rendbontók után kutatva. Feszült voltam mostanában, reméltem, hogy egy kis büntetgetés ellazít. Jobbnál jobb büntetőmunkák jártak már a fejemben, tényleg már csak kellett valaki, akit elkaphatok. A Fecsegő Dámák felé vitt az utam, és ha már így alakult, elbeszélgettem a nemes asszonyokkal. Hasznos diskurzusokat szoktam velük folytatni, értettem én a nyelvükön. Most is elláttak néhány érdekes sztorival, elég volt csak megmutatnom az izmos felső testemet.
A közeli tanteremből hamarosan diákok tódultak ki, éppen befejeződhetett az órájuk. Összedörzsöltem a két tenyeremet, biztos voltam benne, hogy lesz köztük valaki, akit akár mondvacsinált okkal is, de megbüntethetek. Óra után amúgy is lankad a fegyelem, ilyenkor könnyen elragadtatják magukat a nebulók, például fennhangon szidják a tanárt, panaszkodnak a sok lecke miatt, vagy csak szimplán rendetlenkednek. Csupa olyan dolog, ami nekem mind elég lenne ahhoz, hogy lecsaphassak. Meghajlás kíséretében elköszöntem hát a dámáktól, és a diákok felé ballagtam feltűnésmentesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. december 29. 14:52 | Link

Várffy prof

Nehéz napom volt, épp SVK óráról tódultunk ki, amikor Réty Csaba, Csanád bátyja megállított, hogy végtelenül sajnálja, amiért az öcsémre kellett pazarolnom az időmet, aki nem is illett hozzám, mert éretlen taknyos, de majd ő megvigasztal. Először csak meredten bámult ránk a diáksereg, majd ismerve engem, inkább eloldalaztak. Legjobb barátnőm, Olga próbált csitítani, de helyette inkább rávettem, hogy menjen tovább, nemsoká megyek én is, csak elbeszélgetek a fiatalúrral.
Na, ennek az elbeszélgetésnek ruhatépés, pofon, csattanás lett a vége, ugyanis nem értett a szép szóból, és a srác máris kínok közt szenvedett. Fogalmam sincs, mit csináltam vele, mit küldtem rá, de biztos, hogy pálca nélkül hajtottam végre, ismét. Ajaj, ebből még komoly bajok lehetnek, ha nem sikerül lehiggadnom.
- Kopj le… kopjatok le rólam mindketten, elegem van belőletek! – Ám a srác mintha magában beszélt volna. Pedig az öccse itt sincs, de halálra vált az arca. Ajjaj… Azt hiszem, ezt az átkot ismerem. Most jó fél óráig szenvedi fog, mert fogalmam sincs, hogy lehetne hatástalanítani az Offende Onorarét. Tényleg kezdek közveszélyessé válni.
Ráadásul kedvenc tanárom közeledése sem sejtetett semmi jót.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 29. 16:14 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér

A számításaim bejöttek, ketten hajba kaptak, szakadt a ruha, csattant a pofon. Egy srác és egy lány veszett össze, a lányban rögtön felismertem  Edinát. A végén a srác húzta a rövidebbet, bekapott egy szép kis átkot. Ha tudatosan varázsolt volna a lány,  talán még meg is dicsérem, de ez bizony kontrollálatlan mágia eredménye volt, ami rendkívül veszélyes tud lenni.
- Ejnye-bejnye, mindkettőtöknek kijár a büntetés. - szóltam gonosz mosollyal az arcomon.
- Főleg neked, Edina. Te már visszaeső rendetlenkedő vagy. - az óráimon is gyakran előfordult, hogy nem bírt az eridonos természetével, emlékezetes eset volt például, amikor a színváltoztató bűbájt gyakoroltuk. Akkor nagyvonalúan még azt is megengedtem neki, hogy rajtam próbálja ki a varázslatot.
- De ha képes vagy levenni az átkot a szerencsétlenről, akkor kaphatsz enyhítést. - általában adtam esélyt a javításra, hogy a diákok ne érezzék úgy, hogy csak szívatom őket. Pedig néha így volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. december 29. 17:30 | Link

Várffy prof

Jaj, ne. Várffy tanár úr, már csak ez hiányzott. Így igen nehéz lesz megnyugodni.
- Várkonyi bának most jobban örülnék – motyogtam az orrom alatt. Ő illúziómágiával el tudná hitetni, hogy nyugodt vagyok, ergo, talán így vissza is fordíthatnám a folyamatot. Remélem, hogy a Finite ide elég lesz. Általában jó vagyok a káosz kialakításában, de az elrendezésében már kevésbé. Tankönyvi pontossággal igyekszem ügyelni a pálcamozdulatra, a latin szavak megfelelő hangsúlyú kiejtésére, bár legszívesebben inkább Csabát hajítanám ki egy jó magas épület csukott ablakán… nos, Finite helyett a srác inkább a szemközti falnak repült. De legalább már nem halucinált utána, mert elég dühösen nézett rám.
- Ezért még megtéplek, sárvérűkém. Lehet, hogy az öcsém ezt hagyja, de én nem.
- Nagyon félek tőled, Réty. Ha egy másodikos képes spontán letarolni egy haluzós átokkal, nem lenne ekkora a pofám –
vágtam vissza. – Nem is tudom, tanár úr, megérdemli a fiatalember, vagy visszategyem rá az átkot?  Megtámadott, én meg csak védekeztem. Azt elvileg nem tiltja semmilyen szabály.

Elegem volt ebből a két gyökérből. Nem hiszem, hogy nem vették észre, hogy nem unatkozom, bőven van elég esemény az életemben nélkülük is. Miből gondolta Csaba, hogy ha az öccse elmegy, akkor én majd ráfanyalodom? Komolyan, néha kezd az az érzésem lenni a sulival kapcsolatban, mintha minimum egy javítóintézetben lennénk, normál iskola helyett. Egyik idióta a másik után... a végén még kiábrándulok a pasikból. Merlin szent nevére, még jó, hogy ott azért nem tartok. Akkora baj azért nincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 29. 17:52 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér

Az átok hatástalanítása sajátos módon, de sikerült. A srác viszont nem nagyon zavartatta magát, csúnyán beszólt Edinának. A megtéplek sárvérűkém frázist fiatalkoromban én is előszeretettel használtam, de ez a fajta stílus tűrhetetlen volt egy tanár.
- Na tűnj el, mielőtt én téplek meg. Később még számolunk! - adtam ki a fiú útját, de azért figyelmeztettem, hogy nem úszta meg ennyivel. Jobban jártunk vele, ha távozik, talán Edina könnyebben megnyugszik akkor.
- Vegyél mély levegőt, most már vége. Csak nyugi. - egyelőre mágia nélkül próbáltam elérni, hogy lehiggadjon, de szükség esetén készen álltam arra, hogy varázslatot is használjak.
- Nem ez volt az első ilyen dühkitörésed, igaz? Remélem jársz szakemberhez, hogy ezt megtanuljad kezelni. - a helyzet azért volt súlyos, mert Edina nemcsak másokat, hanem saját magát is veszélyeztette. Ha nem kap időben szakszerű kezelést, tovább fajulhat az állapota.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. december 29. 18:01 | Link

Várffy prof

Örültem, hogy Várffy tanár úrnak volt elég lélekjelenléte, hogy elküldje a halálba azt a szemétládát, mielőtt még én teszem meg, de akkor többet kap egyszerű Offende Onorerénél… és abból garantáltan nem lett volna köszönet. Ahogy távolodott, én úgy nyugodtam le.
- Hogy teheti ezt az öccsével? Testvérkódexről ez nem hallott? – Sose lennék képes rámászni a tesóm exére, és szerintem Csilla hugi se tenné ezt velem. – Gyökér… megérdemelte volna, hogy akasztott embert csináljak belőle. A spontán kitöréseim azóta jelentkeztek, hogy szakítottunk Csanáddal.
Úgy tettem, ahogy a professzor tanácsolta, mély levegőt vettem, többször is, mire teljesen lecsillapodtam. Nehogy ő is az áldozataim között szerepeljen a végén.
- Valóban nem. Amikor szakítottunk, a volt páromat levegőbe lógattam. Pár hete meg tintát robbantottam a házvezetőmre, üvegestől – kezdtem egyre jobban félni magamtól. – Egyáltalán mégis kihez fordulhatnék, Merlin szakállára… mugli születésű vagyok, nem ismerem úgy ezt a világot, mint aki beleszületett. Járok különórára bűbájtanból, de… lehet, kevés lesz az is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 29. 18:28 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér

A szerelmi történetbe nem kívántam belefolyni, úgy tettem, mintha a részleteket elengedném a fülem mellett.
- Nem tudod uralni rendesen még a mágiát, helyesen teszed, ha gyakorolsz a bűbájtan tanárral. - biztatásképp mondtam, de közben meg mégsem tartottam teljesen normálisnak, hogy egy másodikos diáknál ilyen fokú kontrollálatlan mágia lépjen fel. A mugli születésűekkel mindig csak a baj van. Lehet meg kellett volna buktatni, sokat segített volna, ha újra járja az elsőt. De ha már így alakult, valahogy be kell pótolnia a lemaradást.
- Mondd csak, mit tudsz a pálcádról? Méret, anyag, mag? - kérdeztem rá, hiszen ezt tudnia kellett, az én óráimon is volt erről szó.
- Hadd nézzem csak azt a pálcát! - kértem el tőle, ugyanis volt egy sejtésem, hogy a fiúval történt szakítása, és egyáltalán a párkapcsolati tapasztalatai talán olyan szinten befolyásolták a személyiségfejlődését, hogy új pálcára lenne szüksége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. december 29. 18:38 | Link

Várffy prof

Jól esett az, hogy a tanárok itt valóban törődtek velünk, nem úgy, mint a mugli iskolában. Itt valóban odafigyeltek arra, ha valakinél valami gáz történt, mert az kihat bizony a környezetére is, pláne, ha az illető olyan instabil, mint én mostanság. Általában jól tanultam, csak a fölös energiáimat vezettem le baromságokkal, de a Csanádos eset az bizony kiborított.
- Ez nem lehet kérdéses. Galagonya, 13,4 hüvelykes, sárkányszívizomhúr maggal. Eddig tök jól elvolt a bűbájokkal és átváltoztatásokkal, még jó jegyeim is lettek belőle, de most mintha minden a feje tetejére állt volna – mondhatni, a mágiám teljesen megzakkant. Oda is adtam, hogy megvizsgálhassa. Elég okos, bíztam benne, hogy találunk erre megoldást. – Köszönöm, hogy időben ideért. Ki tudja, mi lett volna, ha nem.
Tényleg hálás voltam, és a figyelemterelésnek is, mert így nem arra gondoltam, ami az elmúlt tíz-tizenöt percben történt.
- Maga szerint mit kéne tennem? Össze vagyok zavarodva. – Ez teljesen nyilvánvaló volt, de jól esett, hogy valakinek ezt ki is mondhattam. - Fogalmam sincs, hogy tudnék megint olyan jól varázsolni pálcával.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 29. 20:34 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér

A galagonya hallatán úgy véltem, jó úton járok a sejtésemmel, hogy megtaláljam a probléma gyökerét. Még túlságosan képzetlen volt ahhoz Edina, hogy egy galagonya pálca hatékony legyen a kezében, később ez persze még változhatott. Azért én is kipróbáltam a pálcát, virágesőt idéztem elő, egész szépen működött. De miért pont virágesőt? Csak utána esett le, hogy mennyire szokatlan volt részemről ez a választás.
- Szerintem nincs meg a kellő összhang közted és a pálcád között. Így csak egyszerűbb varázslatok mennek, a bonyolultak nem, ehelyett kontrollálatlan mágia tör ki belőled. - adtam elő az elméletemet.
- Mielőbb keresd fel a bogolyfalvi pálcakészítőt, és kiderül, hogy a teóriám bizonyítást nyer-e. Ha tippelnék, azt mondanám, hogy érdemes lenne magyallal próbálkoznod. - bár nem voltam pálcakészítő, a tudásom megvolt ahhoz, hogy bátran vállalkozzak egy erős tippre.
- A megoldás előmozdítása érdekében pedig legyen a büntetőmunkád egy esszé írása arról, amit a pálcakészítőnél tapasztaltál. Bagolyban várom az elkészült művet, 5 napon belül. - a végére azért csak sikerült kiosztanom egy jó kis büntetést.
- További szép napot! - köszöntem el, hiszen itt elvégeztem a munkámat, no meg lassan a lyukasórám is végéhez közeledett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
A lenyűgöző hölgyek
Írta: 2019. július 2. 16:48
| Link

Nem is tudom hogy keveredtem erre a folyosóra. Kábán a hálókörletbe készültem, amikor csak egyszer susogást halottam. A következő amire emlékeztem, hogy a folyosón tértem magamhoz. Bizonyára megint alva jártam, és legurultam a lépcsőröl, ugyanis bizsergett a hátam. Még itt sem jártam, tehát egy kicsit nézelődtem, amikor ismételten susogást halottam. Cseppet sem lepődtem meg hogy a falakon csinos dámák aludták az igazak álmát. Mivel nem akartam felkelteni őket, csöndesen körülnéztem. Minden olyan gyönyörű volt, hogy én még ily csodás látványban nem volt részem. Legjobban a dámák ruháját csodáltam meg. Volt rózsaszín, szép piros, olajzöld no meg tök sárga. Majd lekötötte a figyelmem az egyik dáma, akinek szép medál volt a nyakában, és gyönyörűszép pecsétgyűrű volt a jobb gyűrűs ujján. Miután még egy darabig nézelődtem, eszembe jutott hogy mazsolás kuglóf van ma desszertre, és kereket oldottam.
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. július 26. 17:45 | Link

Moon Jun Seo
- kérlek csak az arcomat ne -

Egy röpke pillantás, egy elkapott csukló, s Theon ajkai máris a másikén csattannak. Egyeseknek ez  talán maga a mennyország lehet, de a szerencsések közé nyilvánvalóan nem tartozik az az ártatlan fiúcska, ki most a Hóvihar fogságába  rekedt. Bizony, hősünk csak úgy a semmiből fogta magát és az első embert, aki erre a folyosó szakaszra tévedt, megcsókolta. Jogos a kérdés, hogy ezt pontosan miért is tette? Nos… erre talán még ő maga sem tudja a választ. Anno valamikor még kicsiként megfogadta, hogy szerez magának egy herceget, avagy hercegnőt, s noha a békák csókolgatása nem hozott a konyhára semmilyen eredményt, talán majd a random emberek fognak. Meg persze egy kicsit a húgával kötött fogadás is benne van a dologban. De csak egy leheletnyit.
- Hmm… - jegyezi meg elégedetten, mikor végre elválik a fiatalembertől, aki több mint valószínű, hogy most vagy sokkos, vagy esetleg rettentően dühös idegállapotban és összezavarodva állhat a helyzet magaslatán. Theont azonban cseppet sem zavarja partnere reakciója, hatalmas fennhéjázó mosolyt fakaszt arcára, majd a valaha tőle hallott legférfiasabb hangon újra megszólal:
- Esetleg még egyet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. július 26. 19:49 | Link

THEON

Ez meg mi a franc volt? Komolyan, a folyosón? Miért, meg ki ez a srác? Most komolyan, mi a jó Isten folyik itt? Pár másodpercig lefagyva állok, meg gondolkodok, hogy mit csináljak. A kérdésére a kezemben lévő jó vastag, nem tudom milyen könyvvel elkezdem csapkodni, és kiabálok.
- Mi a f.szt csinálsz te idióta, most ezt miért kellett, b.szd meg! - és a könyvemet magamhoz ölelve mérgesen nézem a srácot. Azért nem verem túl sokat, a végén még a gyengélkedőn köt ki. Majdnem kiköpöm azt a hülye mandragóralevelet, amit rágcsálok. Miért is kellett nekem elkezdeni ezt? Vörös vagyok az idegtől, és egy nagyon kicsi kell, hogy még egyszer elkezdjem csapkodni. Tudom hogy jól nézek ki, de engem, ne csókoljon meg senki, főleg ha nem ismerem! Egy zsepivel a számat kezdem törölgetni, így lekenem a szájfényemet. A szép, keksz ízű szájfényem! És otthagytam a szobámban, ne már.
- Egyáltalán ki az Isten vagy te? - vonom fel a szemöldökömet. Gondolom elsős, és tuti nem Levitás, akkor láttam volna már. Vagy lehet láttam, csak nem emlékszem rá. Miért is emlékeznék erre? Na jó, most már emlékezni fogok. De csak azért mert a hülye folyosó közepén lesmárolt. Remélem senki nem látta, a végén még az Edictumban köt ki. Azt meg nagyon nem akarom, mert nem is ismerem. És ez után nem is akarom ismerni. El fogom kerülni nagy ívben, már ahogy tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. július 26. 20:37 | Link

Moon Jun Seo


Kuncogva tűri, ahogy a másik erejét prezentálva próbálja péppé verni őt egy könyvvel. Két ütés közben még marad is valamennyi ideje arra, hogy egy röpke terepszemlét végezzen, s meg kell valni, egész szép darab ez a srác. Barna fürtökkel keretezett ázsiai vonások, bogárszerű, édesen fekete szemecskék… hmm… kimondottan szemrevaló préda. S ha a látvány még nem lenne elég, egyszerűen imádnivaló az ellenkezése. Körülbelül olyan, mint egy barna maci, akit megfosztottak a havi málna készletétől, s most durcásan elvonult, hogy búslakodjon egyet a barlangja mélyén, miközben sebeit nyalogatja. Jó, mondjuk nem medve, ahhoz ez a kölyök túl alacsony, de egy nyuszinak simán elmenne. Egy édes-béges nyulacskának, s mind jól tudjuk, mit szoktak csinálni az ilyen jószágokkal. Kiugrasztani őket abból a bizonyos bokorból.
- Álmaid fehér hajú hercege, szolgálatodra! – Hajol meg mélyen és kifejezetten dramatikusan a fiú előtt, majd lassan körbe sétálja őt, s a háta mögött megtelepedve, megveregeti annak vállát.
- Amúgy a húgommal fogadtunk, hogy nem merek csak úgy megpecsételni valakit egy csókkal. Szavahihető emberként én pedig mindig állom, amit egyszer megfogadok. Oh, Drágám! Ne vágj ilyen fájdalmas fejet, nem a világ vége ez – bár lehet neked az, fejezné be monológját, melyben már megint édes testvérére hárította a munka piszkosabb részét. No, de hát édeske ez a fiúcska, mégsem kéne azonnal elriasztani és különben is, ha van húga, vegye már hasznát. Tuti nem gondolatolvasó a kölyök és egy kis csókocskába még senki nem halt bele. Kivéve, ha ez a gyerek elsője, mert akkor gondok vannak. Hupsz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. augusztus 10. 19:35 | Link

THEON

Álmaim fehér hajú hercege? Most komolyan, mi a franc folyik itt? Ajánlom hogy valamelyik barátom röhögve jöjjön elő és közölje hogy csak egy vicc volt.
- Szerintem összekeversz valakivel. Még csak lány se vagyok, vagy úgy nézek ki? - oké, oké nem lehet mindenki heteró, én se vagyok, de... neki ezt nem kell tudnia. És remélem nem tudja. Egy seggfejnek se mondtam el, a barátaim akik tudják meg nem hiszem hogy elmondták volna bárkinek is.
És a magyarázat. Csodálatos, fogja csak a húgára akit nem ismerek valószínűleg.
- Miért nem abban fogadtatok, hogy bele mersz-e ugrani a dög melegben hirtelen hideg vízbe? - jó, ez gonosz volt. Tudom hogy gonosz vagyok. - És ne hívj drágámnak, mert esküszöm megfojtalak. - és ez is gonosz volt. De na, ne hívjon drágámnak, meg ne csókoljon meg, nem is ismer! Vagy lehet ismert egy előző életemben... vagy egy másik univerzumban.
Miért is ácsorgok itt? Van nekem jobb dolgom mint egy ősz hajú gyerekre pazarolni a drága időmet. Drága az idő, mindjárt vizsgaidőszak, azután szünet, és azután negyedik évfolyam. Nem, nem félek a negyediktől, de na, lassan már végzek. Oké, az még messze van. Nagyon messze, de alig várom. Igaz, azt még nem tudom hogy azután hogyan tovább. De valamit csak kitalálok majd. Van idő addig, de el fog repülni.
De tényleg, nem akarom az időmet pazarolni. Egyszerűen intek egyet, és megyek tovább. Remélem nem akar utánam jönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 11. 13:58 | Link

Kis kínai
| van kérszem, keksz? |


- Elég könnyen azzá tehetlek – jegyzi meg a fiú válaszára, miszerint egyáltalán nem hasonlít egy hölgyre sem. Szerinte a nem csak egy elhanyagolható tényező. Ő sosem gondolta, hogy babázni túl lányos, vagy a kék színt csak a fiúk hordhatják. Nem, Theon mindig is liberálisan gondolkozott az ilyenekről, még akkor is, mikor apja különféle módszerekkel próbálta beleverni csökönyös kobakjába a „tökéletes”, maszkulin férfi receptjét. Bizonyára atyja szűrőjén az előtte viaskodó fiúcska sem menne át, lágy, majdnem lányokra hajazó vonásaival és az irányából szállingózó édeskés illattal.
A negédes odor olyannyira megbódítja, hogy simán elengedi a füle mellett a másik sértéseit. Azért jó ripacs lévén felráncolja púderes nóziját, majd egy elégedett hümmögést is megejt. Nehéz eset a kicsike, az biztos, de mindig is odavolt a kihívásokért. A játék úgy látszik, a befejezés felé közeledik, mikor partnere egy intéssel adja tudtára, hogy ó bizony most helyben fogja hagyni őt, ám Theonnak még korántsem ért véget. Oh, még csak most kezdődik!
Mint macska lépked a kopott köveken egyenes a fiú után, laza lófarokba fogott haja meg-meglibben a lépések nyomán. A kis ázsiai valószínűleg mit sem sejt ottlétéről, mígnem Theon egy jól irányzott mozdulattal megmarkolja annak fenekét. Ha meg is fordul a kicsike, nem sok ideje van gondolkozni a történeteken ugyanis főhősünk újabb csókcsatába kezd.
- Hmm… egész finom ez a szájfény. Kekszes? – Kérdi közönyösen, ám szemeiben a csintalanság lángja ég. Vállalja tettei következményét,  s ha a fiú meg is akarja esetleg verni, hát büszkén engedi. Ő már eldöntötte:  ha törik, ha szakad, ő megszerzi magának a kis kínait!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. augusztus 14. 18:55 | Link

THEON
nem, kösz


- És mégis hogyan? - nem hiszem, hogy valami orvos lenne, aki nővé operálhatna. Nálam tuti hogy nem idősebb, szerintem elsős lehet. De ki tudja, lehet kiderül hogy mestertanonc.
El is felejtettem hogy hova tartottam, csak megyek valamerre, talán lerázom. Nem hallom ha jön utánam, de hátrafordulni se akarok, még félre érti. Hátra kellett volna fordulnom! Mi a lösz, most komolyan... a fenekembe? És már megint, hát komolyan mit akar ez tőlem?
A kérdésével nem is foglalkozok, csak nézek. Mit csináljak, menjek el? De akkor mi van ha megint ezt csinálná?
- Mit akarsz te a fenekemmel hogy belemarkoltál? - de tényleg, mi olyan jó benne? Meg ha tényleg csak fogadott a húgával, akkor miért csókolt meg megint? Vagy ez is a fogadás része? De miért nem egy csajt vett célba? Oké, tuti nem heteró, de... de engem akkor is hagyjon békén! Tudom hogy jól nézek ki de nem is ismer! Vagy ki tudja, lehet hogy már találkoztunk, de én meg elfelejtettem. Jó, erre a gyerekre ki ne emlékezne?
- És igen, kekszes. De komolyan mindjárt elkezdelek fojtogatni. - már csak egy nagyon pici kell hozzá. Olyan pici, hogy az apró ujjaimmal meg se tudnám mutatni.
Megint intek egyet, és megyek tovább szinte futva. Remélem hogy most már hagy békében, és zaklat inkább valaki mást, bár erre nagyon kevés esélyt látok. Csak a fenekemet hagyja békén. Miért jó neki, hogy belemarkolt? Jó, legalább nem máshova nyúlt...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 18. 12:34 | Link

Kis kínai


Lassan megkerüli a fiút, miközben jól alaposan végig nézi testének minden egyes apró részletét. Ravasz nevetés hagyja el fakó ajkait a másik ártatlan reakciójára, mire igaz szavakkal nem válaszol, de annál kifejezőbb dolgot tesz. Néhány lépés és máris az ázsiai személyes terében van, ám a másik megkönnyebbülésére most nem tervez semmi szórakoztatót. Azt majd meghagyja későbbre. Helyette oly’ közel hajol hozzá, hogy az fülcimpáin érezheti meleg leheletét.
- Szeretnéd, hogy megmutassam? – Ravaszul belemosolyog a mondatban, mely a fiú talán mindkét feltett kérdésére választ adhat. Ha most legilimentor lenne a kicsike, bizony kielégíthetné kíváncsiságát. Korához képest jó sok módszert tud szavának betartására.
- Ácsi, kiscica! – Kiált a rohanólépésbe kapcsoló fiúra. Nem eszik ám ilyen gyorsan a forró kását! Majd akkor elmehet, ha Theon azt mondta. Addig egy tapodtat se.  Persze a nyomulás, és kiabálás nem mindig meggyőző tényező. Ezzel tisztában van ő is, így inkább elharapja következő mondatát, s csendesen indul a fiúcska után. Lassan már átszlalomoznak az egész folyosón, elől a kis levitás, utána pedig a csábító démonként koslató Theon. Felőle játszhatnak így is, őt egy cseppet sem zavarja. Előbb vagy utóbb, de be fogja adni a kulcsot és végre megbékél a helyzetével. Azonban előtte még meg kell tennie valamit.
- Tudod mit? – Fut előre néhány métert, hogy a másik elé kerüljön - Meghívlak egy vacsorára, vagy aminek csak akarod neveznire – Azzal kitép a zsebében tartott noteszből egy lapot, s gyorsan felfirkantja az alábbit: „Rellon, ma este hat”. Végül megpördül sarkán, egyenesen bele a kis ázsiai karjaiba. Ügyesen elhelyezi a másik zsebében a cetlit, majd kezeit unottan a tarkójára kulcsolva, elindul.
- Oh, majd elfelejtettem, kis kínai! Lehet, most azt fontolgatod, hogy nem jössz el a találkára, ám ha ez elég fontos számodra – pörgeti meg ujjai között Jun anyukájának csicsás karperecét –, akkor úgy vélem nincs más választásod, mint megtisztelned jelenléteddel – azzal amilyen gyorsan megjelent, el is tűnik az útszakasz végén. Egyedül az a fullasztó pacsuli szag és utoljára dúdolt dallamának töredékei tanúskodnak arról, hogy ő valaha is itt járt.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. augusztus 18. 12:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. február 20. 05:37 | Link

Kárcsi

- És… - simítok le az ismeretlen fiú mellkasán, szemeimmel pofátlanul vizslatva végig egész testét, miközben el-elidőzök a lényegesebb részeknél. Mit ne mondjak, nem valami nagy csomaggal áldotta meg az ég, de azért egy-két menetre elmennék vele. Persze én kivel nem? Mindenki vagy meg volt már az évfolyamon, vagy én voltam az, aki széttette a lábait nekik. Szóval könnyen mondhatom, hogy tudom, kinek mekkora van. Eddig Oliver vezeti a listát. Annak a srácnak egy kész mérges kígyó bújik meg alsó régiójában. Nem viccelek, láttam már egy párszor.
- Szépfiú, úgy hallottam már kerestél máskor is – szavaim hozzám képest iszonyat undorítóan nyájasak, persze attól még kezeim működnek rendesen, s elkezdem szép lassan simogatni nála a gatyába bújtatott szörnyeteget. Valóban hallottam már egy s mást arról, hogy egy bizonyos eridonos fiú már kutakodott utánam, miután olyan lelkesen meghirdettem magam a társalgóban. Nem mondom, hogy nem kifizetődő éjjeli pillangónak lenni, de már több a zsebpénzem, mint amit a vénember valaha is adott nekem. Azt hiszi, majd húsz galleonból eltartom magam a héten? Ugyan, hagyjon már. Hol élünk, kérem szépen? A kőkorban? Én meg mugli rabszolga vagyok, mi?
- I…igen. Már kerestelek, mert... Úgy hallottam, mindenben benne vagy – kezdi válaszát dadogva, valószínűleg a hirtelen közeledésem okozta sokktól. Na, mindek kerteljek itt? Nem kapcsolatot, csak reszelni akarok. Ahhoz meg nem kellenek a szép szavak. Ahogy ő is mondta, mindenben benne vagyok, de tényleg mindenben. Nekem nem érdekes, hogy milyen pózban, vagy kivel… És ezt be is fogom bizonyítani magamnak, hisz valamiért mostanság nem megy úgy a ribanckodás, mint azelőtt. Hogy mi váltotta ki belőlem ezt? Hmmm, ez egy nagyon jó kérdés. Mármint… azt hiszem, tudom, ki, csak azt nem értem, hogy miét. Egy nyomorék kis könyvmolyról beszélünk, aki igaz nagyon helyes, deee… akkor sem kellene miatta rosszul éreznem magam. Nem. Én nem követek el hibát. Sosem követek el hibát.
Megrázom a fejem. Már megint butaságokon jár az agyam, holott itt van előttem egy olyan Adonisz, hogy hű, meg ha. Én meg teljesen máson kattogok. Na szép.
Lábamat beteszem combjai közé, majd reflexből lesmárolom. Inkább csináljam ezt, mint agyaljak. Utóbbiban elég béna voltam mindig is, míg előbbiben már sokkalta gyakorlottabb vagyok, hisz a szóbeszédek igazak.
Vadul csókolom a srácot, hátamat nekinyomja a folyosó hideg kövének. A hirtelen jött hőmérsékletváltozástól felszisszenek, de hamar elengedem magam, s mikor fenekembe markol, nos, akkor enyhén, de sikerül gondolataimat elterelni egy teljesen más irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 17
Írta: 2020. április 16. 16:35 | Link



Már csak az volt hátra, hogy végre felvigyem a highlightert.
Elégedetten pislogtam a tükörbe, ujjammal finoman megigazítottam az egyik rossz helyen növő szempillámat, majd csókot dobtam saját magamnak. Nincs mese, a jó smink nagyon is sokat számít, és bár tisztában voltam azzal, hogy nem én vagyok a legjobb nő a világon, mégis minden egyes nap ki tudtam magam sminkelni úgy, hogy mások tökéletesnek lássanak. Ez pedig egy igazán jó tulajdonság volt. Hiszen miért kellene a rossz oldalunkat, az átlagos oldalunkat mutatni, mikor a legjobbat is nyújthatnánk?
Most pedig épp a legjobbat hoztam.
Összedörzsöltem ajkaimat, ezzel is kicsit megigazítva a rúzst ami rajtam volt, majd kezembe vettem az ecsetemet, amivel a highlightert szoktam felkenni. Szép legyező alakja volt, ez volt a kedvencem. Gyorsan belemártottam a fémesen csillogó porba, majd mintha csak tündérek poroztak volna be, pont úgy kentem fel az orcáimra.
Az egyetlen probléma csak az volt az egésszel, hogy végezvén a precíz és tökéletes felvitellel, az ecsetet nem tudtam letenni.
Az ujjaim nem engedelmeskedtek egyáltalán, így próbáltam a másik kezemmel segíteni, azonban hiába is próbálkoztam, mintha csak ragasztóval ragasztották volna hozzám.
- Ezt nem hiszem el! - dünnyögtem közel a totális kiboruláshoz. A közelgő hisztéria marta a torkomat, pont ahogy az idegességből előtörő sírás is. Azonban nagy nehezen erőt vettem magamon, visszanyeltem a könnyeimet, majd idegesen kiviharzottam a szobából.
Kell a gyengélkedő! Egy orvos, egy nővér, egy akárki, aki tud segíteni!
Mezítláb, csattogó talpakkal siettem végig a folyosókon, kezemben az ecsetet szorongatva, majd kábé öt perc séta után megtorpantam. A hely nem volt ismerős. Lehet hogy a gyengélkedő felé le kellett volna fordulni jobbra? Vagy nem is ezen az emeleten van? Mindenesetre a képek nagyon szépek a falon, és talán a hölgyek segíteni is tudnának... Vagy ha nem, akkor beporozom őket az ecsetemmel.
- Elnézést! Merre találom a gyengélkedőt? - kérdeztem a falon lévő kisasszonyoktól, akik válaszul leginkább csak a legyezőikkel bíbelődtek.
- Az egy másik helyen van, drágám! De mondd csak! Miért keresed a gyengélkedőt?! Valami történt? - kérdezte az egyikük kíváncsian.
- Á, mindegy, akkor majd mást kérdezek meg inkább... - mondtam nem túl kedvesen, ezzel a stílussal megköszönve a segítséget, majd körbenéztem. Csak felbukkan valaki ezen a nyamvadt folyosón, aki tud segíteni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay Kristóf
Aurortanonc, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


a menekült
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 96
Írta: 2020. április 18. 03:18 | Link

Zora

Azzal, hogy immár rendes diáknak számít, talárt is kapott, belül finoman hímzett címkével, amin a neve olvasható. Mint a marhák, fülükben számozott cédulákkal, úgy érezi most magát. Egy a sok közül. Hülye barmok... Ki akart tűnni valahogy a tömegből. Legszívesebben letépte volna magáról, de ahhoz túl drága lett volna, és nem az apja fizette, hogy kitolhasson vele, hanem pont a nagybátyjáék, akik befogadták őket átmenetileg, mielőtt lecuccolt volna az alagsorban. Egyúttal tudja jól, hogy fékeznie kell magát, ha nem akar visszakerülni oda, ahonnan bizonyos feltételek betartása mellett kiszabadulhatott. De mégis, olyan nagy az a kísértés. Egyelőre csak az álmaiban jelennek meg ilyen-olyan képek, és többnyire elfelejti őket, mikor már teljesen felébredt. Idővel azonban szinte biztos, hogy átülteti őket a gondolataiba, és akkor már csak hónapok, vagy éppen hetek kérdése, mire a cselekvéseiben is megnyilvánul.
Bal lábbal kelt ma fel, ahogy általában mindig. Ha volt is nyugodt éjszakája azóta, hogy a háza hálókörletében éli mindennapjait, végleg abbamaradtak, amióta összekerült a szobatársával. A legelviselhetetlenebb döggel, akivel csak párosíthatták. Mit volt mit tenni, ott az a rohadt jelvény rajta, ami megakadályozza, hogy ne verje péppé. A reggeli teendőit onnantól számítva szereti hamar letudni, vagy leginkább sehogy, ezért kissé kócos hajjal indul el a Nagyterem felé, hogy tömhessen magába valamit. Vállalja, hogy kissé megkésett vele, de bízik abban, hogy az asztalokról még elcsíphet pár falatot. Inkább, mintsem ő csináljon magának a konyhán, abból elég volt. Azonban gyakran előfordul még, hogy elszámolja a fordulókat, hiszen a matek amúgy sem az erőssége, meg úgy a gondolkodás sem. Úgyhogy kiköt a második emeleten, az impozáns folyosón meg csak tovább halad, mert ahogy a legtöbben vallják, szépek a képek. És csajok vannak rajta. Nem pont az ő stílusa, de megteszi. Nézni még szabad. Azért pingálták őket oda. És ez vigyorra készteti, amíg meg nem zavarja egy lányka rikácsolása, aminek pont a végét sikerül elcsípnie.
- Na mi van? Mi bajod velük? - kiáltja felé, s nyomban közéjük siet, mert azt feltételezi, hogy a barátságtalan hangnemet a freskók váltották ki. Tudni akarja, mi van, úgyhogy beleüti az orrát.
Utoljára módosította:Návay Kristóf, 2020. április 18. 03:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. május 1. 18:39 | Link

Ördög

- Karola, hé várj már! - hallottam, ahogy a nevemet ismétli az utánam siető háztárs, de nem voltam toppon ahhoz, hogy leálljak fecserészni vele. Éppen elég dolgom volt, még tanulnom kellett a vizsgákra, s egyre inkább éreztem magamon a nyomást, ráadásul még ott voltak az egyéb, nyomasztó gondolatok is.
- Mi van Félix? - kissé talán dühösebben szóltam a kelleténél, de néha akadtak ilyen napjaim, s azt hiszem, ezeken a napokon jobban járt mindenki, ha nem is szólt hozzám. Láttam is tekintetében a döbbenetet, arcára is kiült a meglepettség, s úgy tűnt, rosszul esett neki a reakcióm.
- Semmi, csak ezt elejtetted - mondta, ahogy felém nyújtotta az egyik pergament, amin néhány feljegyzésem volt.
- Jajj, köszi - nyögtem halkan, igazából rögtön el is szégyelltem magam, hogy felemeltem rá a hangom, ő azonban nem szólt egy szót sem, csak sarkon fordult és ott hagyott, még mielőtt bocsánatot kérhettem volna tőle. Remek, biztosan megsértettem őt.
Kifújva magam elő a levegőt, a vizsgák miatt még mindig frusztrált hangulatban indultam tovább, s fordultam be a folyosón, amikor megpillantottam az Ördögöt.
Már csak az őt körüllengő füstfelleg, a fejéről felívelő szarvak, s a kezében tartott vasvilla hiányzott, hogy teljes legyen az összkép. Maga Theon Delacroix rondította a folyosó összképét, s ha ez nem lett volna elég, éppen egy srácot taperolt és csókolt. S hogy ez elég volt-e ahhoz, hogy felidegesítsen? Teljes mértékben.
- Theon Delacroix! - hangosan szólítottam a nevén, a vele enyelgő eridonos kábultan kapta felém a pillantását, talán egy kicsit zavarba is jött, de ez mellékes. Pillantásom fókuszában az Ördög állt, meg is szaporáztam felé a lépteimet, majd megtorpanva mellettük, dühösen emeltem tekintetem a szőkéről a másikra.
- Hagyj magunkra! - még magamon is meglepődtem, hogy milyen határozottan szóltam rá a fiúra. - Veled dolgom van! - mondtam a szőkének, miközben pillantásom haragosan fúrtam a szemeibe, majd elkapva a karját, egy kicsit arrébb próbáltam húzni őt. Közben az eridonos is úgy látta, hogy jobb, ha lelép, talán mert szégyellte, hogy megláttam, vagy csak megijedt tőlem (amit kétlek).
- Mit művelsz te itt? Hm? Miért viselkedsz úgy, mintha bárkivel bármit megtehetnél? Kihasználod, és bántod a jó embereket! Gusztustalanul visszaélsz mások bizalmával! Tegnap Beni, és most meg ez a srác? Normális vagy te? Mit műveltél Benivel? - olyan ideges voltam, hogy nem tudtam visszafogni az indulataimat Theonnal szemben. Megérdemelte volna azt, hogy jól leátkozzam a fejét, de jogában állt, hogy kimagyarázza, miért ekkora seggfej.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. augusztus 28. 15:12 | Link

Margaréta
egy dal neked


Ezzel a macskával az élet soha nem unalmas. Másfél éve van nálam, de még mindig meg tud lepni, mikor a létező leglehetetlenebb helyekről a leglehetetlenebb időkben a leglehetetlenebb tárgyakkal szökik meg. Most például lenyúlta a kedvenc ananászos zoknim egyik felét, meg a rózsaszín-kék csíkosnak a másik felét és elinalt, mielőtt elvehettem volna tőle. Már a fél kastélyon végigkergettem, de túl gyors és túl kicsit és biztos vagyok benne, hogy ismer olyan rejtekutakat, amiket én nem. Vagy teleportál, más magyarázat nincs arra, hogy egyszer látom aztán eltűnik a szemem elől. Démoni egy macska, tudom, de hát az az aranyszívem ugye. Nem tudom nem szeretni egyszerűen, még ha néha az agyamra is megy. Kifulladva állok meg egy sarkon, muszáj kicsit pihennem, mert különben a gyengélkedőn ébredek legközelebb. Sajnos már korántsem vagyok olyan fitt, mint fénykoromban valamikor, a kinézet megmaradt, az erő elszállt. Hát így múlik el a világ dicsősége.
Befordulok a sarkon és látom, amint egy fekete farok eltűnik jobb felé. Ez a kis szemét fogadjunk csak arra várt, hogy ismét üldözőbe vegyem. De még ha nem foglalkoznék vele érteném is, hogy miért akarja ilyenekkel felhívni magára a figyelmet. De egy rossz szava nem lehet, mert én igyekszem a lehető legtöbbet törődni vele. De persze mikor játszanák vele sosem érdekli, csak a legalkalmatlanabb időpontokban képes ilyenekre.
- Matiiiiild, Matild az Isten ba... Ó, szia! - Hirtelen szakad bennem a káromkodás, mikor meglátom a háztársamat a folyosóm. - Nem láttál véletlenül errefelé egy koromfekete ördögi tekintetű macskát két színes-nyálas zoknival a szájában? - érdeklődöm meg barátságosan. Hátha tud segíteni, mert én már végképp elvesztettem szem elől a szőrgombócot. Több szem többet lát, ha nem látta is hátha segít megkeresni. Tudom, hogy még nem beszéltünk nagyon sokat, de általában macskakeresésre mindenkit be lehet fogni. Sajnos a tapasztalat beszél belőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 13 14 15 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet