36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 14 15 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 28. 15:06 | Link

Rosie (és Mesélő)

- Te. - Ráér kivárni, míg Rosie összeszedi a megfelelő szavakat. Mintha némileg felcserélődtek volna a szerepek, nem? Legalábbis ez az érzése támad, mikor a vörös hajú lány akadozva mentegetőzni kezd, meg olyasmiről magyarázni, hogy ő mestertanonc. Felvonja a szemöldökét, nem  tudja igazán hova tenni ezt a rémületet. Ha Rosie nem említette volna a tanulói státuszát, meg nem mondta volna, hogy mt diákkal van dolga. Nem mintha tervezett volna büntetést kiosztani. Figyeli a másikat, próbálja kitalálni, mihez kezdjen vele. Megbünteti ugye nem opció, akár itt is hagyhatná. Nem lenne semmi. Ugyanakkor az eridonos meglepően elveszettnek tűnik, és talán a vékony alkata miatt is, de valósággal elveszik a kastély falai közt. Túlzás azt állítani, hogy megsajnálja, az igen távol esik a természetétől, de elég szánakozást vált ki belőle ahhoz, hogy ne ballagjon csak úgy tovább.
A fő motivációja azért mégis csak az, hogy elég festmény látta ahhoz, hogyha később az eridonos összeesik vagy történik vele valami, őt vegyék elő, hogy miért nem volt elég körültekintő.
- Felőlem. Egyébként sem adtam volna büntetést. - Vállat von. Felőle a teljes eridon ház éjszakai dorbézolása is mehet az orra előtt.
- Bár nem hinném, hogy most engedtek ki onnan, de gondolom saját felelősségre távoztál. - Nem kéne itt húzni az időt, még van hátra egy szint ebben a szárnyban, ám mintegy magában már elkönyvelve a mai járőrözését "whatever" kategóriába. Ma lehet, hogy megúsztak néhányan egy kellemetlen találkozást a prefektussal, a világ jobb hely lett vagy valami olyasmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. július 28. 22:13 | Link

Will

- Igen, Savonából jöttem, Genovától nem messze van. Gyerekgyógyászat? Az biztos érdekes lehet. - Elmosolyodom egy picit, mert az egyik volt herzberges barátnőm is annak készül. Ha nem imádnék ennyire főzni, biztos orvosira megyek.
 - Egyetemre is jársz? Aztaa, hogy bírod a kettőt együtt? Én biztos nem tudnám egyszerre csinálni - jegyzem meg, majd végigmérem. Hát egy biztos,
 hogy jól néz ki. Vajon van barátnője? Hát egy ilyen sikeres srácnak biztos. De majd később akarom megtalálni a szerelmet, egyelőre csak ismerkedek. Nem volt túl sok baráom, és még kevesebb, akit a családnak bemutattam. De hátha itt, a Kárpátok övezte kis országban megtalálom az igazit.
 - Hát vendéglátás szak nem volt, ezért általános. A Bagolykő pedig azért, mert a Herzbergben nincs mestertanonc képzés, ezért idejöttem. Ismered Tüszőfűi Lilithet? Ő is ide jár. - Hátha össze tudnék futni rég látott barátnőmmel, jó lenne. Will teát kér, erre huncutul elmosolyodok, majd előszedem talárom zsebéből a pohárkámat és a termosz tetejét. Öntök mindkettőnknek, közben villám hasít át az égen. Ilyen viharban rég volt részem, mondjuk Olaszországban a melegtől jobban szenvedünk, mint az esőtől.
 Nyáron a legtöbb munkahelyen van siesta, amikor a nagy melegben mindenki otthon, vagy légkondis helyen tartózkodik. Ez az egyik kedvenc részem a napban, mert kis szusszanásnyi idő van, míg újra belevethetjük magunkat a teendők sűrűjébe. Sajnos itt nincs, ezért is öröm ez a vihar, kicsit felfrissülhet a levegő végre.
Utoljára módosította:Carolina Eleonore Bellini, 2017. július 28. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. július 28. 22:59 | Link

Lina

- Nagyon szeretem a gyerekeket, ha eljön az idő, én is sok gyereket szeretnék, nekem is van kereken tíz testvérem. Bizony.
Nagyon durva ebbe belegondolni, és igen, mindig, mikor elmesélem, belegondolok, meg amikor karácsonykor ajándékot kell venni. A másfél évestől a huszonöt évesig elég tág az igényskála. Nem igazán a pénz zavar, mert gyakorlatilag én is pont annyi ajándékot kapok vissza, szerintem pont annyira hasznosan, mint amit én adok. Pedig nagyon igyekszem, és engem éppen ez az izgalom motivál a tökéletes ajándékok megtalálására, de van, akivel tényleg csak évente pár napot töltök, fogalmam sincs, mire vágyik.
- Eddig nem volt vészes, persze nem vagyok normális szerintem sem, de nem akartam éveket halasztani, sem ezt félbe hagyni, meg aztán itt van a gyakorlati helyem is, szóóóval így kényelmesebb.
Mondjuk a sok beszéd lerövidítését még mindig gyakorolnom kellene, de már jobb, mint régen, ahol egy levegővétellel egy élettörténetet képes voltam ledarálni, meg az se lenne rossz, ha egy kicsit visszavennénk Willből, és előtérbe helyeznénk Linát, ezért a mondandójára visszakérdezek, és amíg válaszol, kortyolgatom a teát.
- Vendéglátást tanulnál? Mi érdekel a legjobban benne?
Lilith neve ismerősen cseng, de szerintem azért, mert hallottam már, vagy lehet, hogy láttam a kartonját. Kicsit ingatom a fejem, végül csak annyit mondok:
- Ismerősen cseng.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. július 28. 23:02 | Link

Will

Kissé elképedek a 10 testvér hallatán, nem semmi lehet kibírni velük. Nekem csak három van, de ők teljesen mások, mint én.
 - Aztaa, nekem csak három tesóm van, és velük se bírok meglenni sokszor. Hogy bírod? Én is szeretnék majd gyerekeket, legalább hármat. Csak legyen kivel. - rávillantom a mosolyom, de csak egy pillanatra. Nem semmi ez a Will, ennyi mindent vállal, és lelkesedik is a munkája iránt. Mondjuk ha én vendéglátásban dolgozhatnék és főzhetnék az embereknek, biztos én is így szeretném, amit csinálok. Erre a gondolatra nagyot kortyolok a teámból, majd hallgatom az ég dörgését és Will kérdését.
 - Háát főleg azért, mert imádok főzni, enni, és az ételeimmel mosolyt csalni az emberek arcára. Remélem egyszer lesz saját éttermem - válaszolom, majd Lilith nevére kissé elgondolkodik. Ismerősen cseng neki, de jó!
 - De jó, nem tudod véletlenül, hogy hol lakik, melyik szobában?Szívesen meglepném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. július 28. 23:10 | Link

Lina

- Évente csak kétszer vagyunk együtt hosszabb ideig, más - más országokban élünk, a nagyobb testvéreim már házasok, a kisebbek meg eléggé gyerekek még.
Ha úgy tetszik, én vagyok a következő, akinek illendő volna már házasságot kötnie, de nem, én még olyat biztos, hogy nem fogok csinálni. Első a tanulás, ha már minden stabil lesz munka fronton, na majd akkor, de addig nem. Elég most a ház, amit csak negyedrészt lakunk, az együttes, mivel olykor nagyon küzdünk, máskor meg nagyon könnyedén vagyunk. Bonyolult egy biznisz ez. Viszont élvezem, még most is, pedig féltem, hogy megunom a lányokkal való munkát, vagy mostanra összeveszünk, mert annyival másabbak vagyunk, de nem, határozottan nem.
- Nem gondolkoztál még azon, hogy a faluban vállalj munkát? Van lent két vagy három étterem is, szerintem a Pillangóvarázs eléggé bejönne neked, a tulaj úgy tudom szuperkedves és nyitott is.
Persze ezek csak ilyen hallomásból származó pletykák, de gondolom nem véletlenül vannak. Nem nagyon ismerem a nőt, sosem láttam, vagy beszéltem, vagy ha igen, akkor fogalmam sem volt róla, hogy ő az. Zoey. A nevét mondjuk kifejezetten imádom, gyönyörű név, amit szívesen adnék a gyermekemnek is.
- Ő is eridonos? Mert akkor sajnos nem tudok segíteni, én a Rellon ház tagja vagyok.
Meg leginkább mindenhol lakom, hiszen néha az egyetemi koliba, néha a faluba, néha itt fent. Vándorolok, de ez már igazán mellékes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. július 29. 11:13 | Link

Will

- Ó, akkor mindent értek. Ha nem vagytok együtt mindig, akkor könnyebb a tesókkal. Mi sokáig voltunk együtt négyen, de már a bátyám és a nővérem is házas, én meg eljöttem ide, így már csak a húgom van otthon, ha épp nem a Herzberg padjait koptatja. Külföldre csak én jöttem, a többiek ott laknak a közelben. - A nővérem pont most terhes, de még csak a 6. hónapban van, így messze van még, hogy nagynéni legyek. A bátyámnak már két gyereke van, velük nagyon sokat voltam, ha épp nem volt bébiszitter. Az éttermi munka hallatán felcsillan a szemem, végre valami, ami feldobhatja a napjaimat.
 - De jó, és hol a Pillangóvarázs? Sajnos még nem voltam lent a faluban, el tudnád mondani, hogy hol van? Vagy esetleg lerajzolni? Mert akkor benéznék, hátha segíthetek ott valamiben! Úúú, köszi az ötletet! - Nagy örömömben el is felejtem, hogy még csak most találkoztunk először, ezért a karjai közé vetem magam, és megölelem. Aztán leesik, hogy talán ezt nem kéne, úgyhogy elhúzódok tőle és elpirulva gyorsan megiszom a teámat.
 Megszólalni se merek, mert a legutóbbi szakításom óta nem öleltem senkit, és a legrosszabb, hogy még tetszett is. Remélem nem ijesztem el, jó vele beszélgetni.
 - Igen, ő is. És milyen a Rellon? Nem ismerem még annyira a házakat, de biztos jó mindegyik. - Igyekszem terelni a témát, ilyet még sose csináltam. Egy srácot úgy megölelni, hogy először találkozunk, ezzel még magamat is megleptem. Hogy miket ki tud hozni az emberből egy új környezet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. július 29. 20:55 | Link

Lina

- Nem, ez nálunk egy kicsit bonyolultabb.
Ösztönösen megvakarom a fejem, mert ez mindig ilyen nagyon furcsa téma. Alapból nem zavar, mással is megesik, hogy elválnak a szülei, és esetleg újraházasodnak másokkal, de apám esetében jó pár mással, és anyám is már a második volt a sorban. És amikor ezt így elmesélem, furcsán néznek rám.
- A két húgommal, meg a két mostohabátyámmal éltünk együtt sokáig. Aztán én ide kezdtem el járni, utána a húgaim is, a bátyáim meg már végeztek is, és őket igazából bele se számoltam a tízbe.
Mondjuk lehet nem nézne rám olyan furcsán, mint amennyire sejtem, hogy furcsán fog rám nézni. Na de most már ez van, inkább az örömködése és a lelkesedése felé fordítom a figyelmet, és éppen hozzátenném viccesen, hogy egy galleon és egy ingyen süti a közvetítői díj, amikor megölel. Először elkerekedik a szemem, de aztán gyorsan reagálok, és visszaölelem őt. Aranyos lányka, mindig öröm ilyen kedves emberekkel találkozni, és ahogy megölel, abban a pillanatban koppannak is az első esőcseppek az ablakon, majd egy pillanat alatt zuhogni kezd, elárasztva a folyosókat friss föld és esőillattal.
- Ezt nevezem! Körülbelül hat beteg sóhajtott most fel hálásan a gyengélkedőn. Lehet gyakrabban kellene embereket ölelgetned.
Rákacsintok, mert tényleg tetszett ez a hirtelen jött pillanat, amikor minden összeér. Ez nagyon aranyos volt így, és imádom ezeket az aranyosságokat.
- Ha gondolod, valamelyik nap elkísérlek. Egyeztetjük az órarendünket, és amikor jó, lenézhetünk.
Én amúgy is lent lakom, szóval nekem nem nagy kitérő, hiszen szinte mellette megyek el, amikor megtisztelem az otthonomat a jelenlétemmel.
- A rellon? Eléggé szarkasztikus a humor arra. Szeretnek keménynek látszani, de a legtöbb srác egyből nyálgéppé vált, ha egy lány szóba áll vele. A legjobb arcok a kviddicsesek ott. Persze csak szerintem. Én elvoltam vele az elmúlt években, de nem nagyon voltam aktív tag, mert a tanulásra koncentráltam. És az Eridon?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. július 30. 00:30 | Link

Dante

Ő. Végül is ki más? Gyors pillantást vet előbb balra, aztán jobbra, de tényleg nincs itt rajta kívül másik lény, nem számítva azt a néhány erre tévedő kis szárnyast, akihez a rellonos prefektus a szavait intézhetné. Első próbálkozása holmi válaszadásra csőfos kudarcba fullad, de igyekszik megemberelni magát. Egy eridonos bátor, akárcsak egy griffendéles. Mindkettőt elmondhatja magáról, hát nem lehet ilyen szerencsétlen gyáva nyúl. Eltávolodik kissé a faltól, miközben újra megszólal. Gesztikulálva magyaráz, azt is megemlítve, hogy mestertanonc, noha néha még ő is hajlamos elfelejteni. A válaszra meglepetten pislog párat.
- Oh - szalad ki a száján a rövid szócska. - Az jó. -  Lesüti a tekintetét. Zavartan piszkálja egy pillanatig a körmeit, de aztán gyorsan abba is hagyja, és inkább bal könyökét fogja át jobb kezével. A pálcája hiányában különösen védtelennek érzi magát, még úgy is, hogy számos varázslat használatával akadnak nehézségei az átlagosnál gyengébb erejéből fakadóan. Leheletnyit kihúzza azért magát még így is felemelve a fejét. Ezek szerint szerencsés, hogy nem Coltonnal futott össze. Az a rengeteg testvéri szeretet, amit egymás iránt éreznek, nagyon meg tudja nehezíteni a dolgokat.
- Hát én... igen, vagyis nem. Vagyis igen, saját felelősségre - próbál megfogalmazni egy értelmes választ nem sok sikerrel, majd az ajtó felé pislog. Nem igazán szeretne visszamenni, de ha már az összes fecsegésre hajlamos portré látja, meg egy prefektussal is találkozott, úgyis tudni fogják, mikor szökött ki.
- Hát nem az éjszaka a legjobb időpont a távozásra - állapítja meg zavart nevetgélés közepette, de egyelőre nem mozdul azért. Megdörzsöli a karját, mintha fázna, és alsó ajkát beharapva pislog fel a magasabb rellonosra. - Visszamegyek. Nem fog örülni a gyógyító, ha reggel nem leszek itt, és holnap megint lecipel valaki, de... lehetne, hogy ne mondd el Coltonnak? Légyszi. Nem szeretném, ha tudná, hogy megint bekerültem - kéri, szinte biztosra véve, hogy a bátyját ez nagyon is érdekelné (feltehetőleg elégedetten nyugtázná a tényt), ahogy azt is, hogy annak ellenére, hogy ő nem tudja, hogyan is hívják a prefektust, a fiú tudja, ő kicsoda is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. augusztus 1. 22:11 | Link

Will

Will megvakarja a fejét, úgy tűnik, fogós kérdést tettem fel. Aztán a magyarázatát hallva csak bólogatok, bár nem egyszerű, de próbálom megérteni. Mi csak négyen vagyunk, mindenki a helyén, anyuék jól megvannak, mekkora mázlink van ezzel, eddig fel se tűnt.
 - Hú, nem egyszerű eset. Nálunk nincsenek ilyen gubancok szerencsére, a bátyám Firenzében, a nővérem Genovában, a húgom Sanovában, én meg itt. Én vagyok a legmesszebb, de jobb is itt, mint otthon. - magyarázom neki, majd megemlíti az éttermet, megölelem, és vissza is ölel. Hú, erre nem számítottam, azt hittem, ellök vagy ilyesmi. Mikor elengedem, már bókot is kapok, így elpirulva és mosolyogva nézem a földet. Ezután rám kacsint, hát kész vagyok. Ilyen aranyos pasiból kevés van, az egyszer biztos.
 - Úúú, oké, mikor, hol jó neked? Olyan kíváncsi vagyok itt mindenre, a kastélyt se fedeztem fel még teljesen, bár méretéből ítélve nem is fogom. Majd megmutatod a faluban az érdekes helyeket? Egy kávét is meginnék, meg ennék is valamit, hátha lesz itt kedvenc helyem. Esetleg piac vagy ilyesmi?
Szeretek alapanyagot vásárolni. Ha gondolod, majd egyszer főzök neked valamit, persze csak olyat, amit szeretsz. -
Kijött belőlem a szószátyár énem, csak szegény Will tudjon válaszolni. A legtöbb ember nem emlékszik a mondatom elejére, ha elkezdek szövegelni, ezért szoktam magam visszafogni. Nagyrészt sikerül is, de most pont nem.
 - Hát, a Rellon nem az én világom. Az Eridon jobban tetszik, itt mindenki segít, kedves, meg inkább egy családra hasonlít, nem egy random összedobott csoportra. Melyik házat választanád, ha nem a Rellont?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. augusztus 2. 12:36 | Link

Rosie

Ha kifejezetten olyasfajta személyiség lenne, most fürdőzne a felsőbbségérzetben. Még így is érzékeli azt, hogy annyira nem fogékony másokhoz méricskélni magát - vagy másokat magához. A mestertanonc kisugárzása mégis olyan törékeny és könnyen eltiporható, hogy még neki is feltűnik. Guess what, lehetőségeihez mérten épelméjű emberként nem érez késztetést arra, hogy ezt kihasználja. Lehet azért feltűnő, mert Rosie maga is tisztában van vele, ez a rémült tudatosság pedig kiütközik a kisugárzásán is. Az ilyen lányokat szokták megfütyülni az utcán, megszólítani tolakodó megjegyzésekkel.
- Éértem. - Enyhén elnyújtja a válasz elejét, úgy, ahogy Rosie is elnyújtotta magát a választ azzal, hogy összevissza kapkodott a szavak közt bizonytalanságában. A zavart nevetgélésre egy apró mosoly az ő szája sarkába is odalopódzik. Nincs mögötte tényleges érzelem, egyszerű fizikai reakció, mint mikor a test automatikusan, önhatalmúlag másolja a környezetet. Mint egy ásítás, mikor nem is vagy fáradt. Mosoly, amikor valójában nem szórakozol különösebben jól. Nem is éri el a tekintetét.
- Miért, kije vagy Coltonnak? - Egyáltalán who is Colton? Rendben, az utóbbi kérdés igazából csak néhány másodpercre merül fel benne, hogy aztán eszébe jusson legalább a saját prefektustársának a neve. Nem igazán mozogtak eddig egy társaságban. Leginkább tényleg mint prefektustárs és mint "Fischer" van elkönyvelve emlékezetének azon szekciójában, ahová a "talán hasznos" információkat pakolja.
- Szerintem is érdemes inkább visszamenned, ha nem volt senki készenlétben, akkor olyan komoly nem lehet, de akkor reggel is ugyanígy el fognak engedni.
Nem csoda, hogy fogalma sincs Rosie kilétéről, nem tartja számon a kapcsolatokat az iskolán belül, és bár előfordulhat, hogy találkozott a lány arcával már valamelyik újságban, amit Ráhel nagy sebbel-lobbal elé tolt, de kötni nem köti háttérinformációhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. augusztus 3. 21:39 | Link

Dante

Minél nehezebben jön össze egy értelmes mondat hebegés-habogás nélkül, annál inkább zavarba jön, és minél inkább zavarban van, annál nehezebben fogalmaz értelmesen. Csak azt szeretné, ha ezt Colton nem tudná meg, ezért meg is fogalmazza erre vonatkozóan a kérését, reménykedve, hogy a prefektus megszánja és tényleg nem az lesz az első dolga, amint visszaér a pincébe, hogy elújságolja a bátyjának, kibe is botlott bele a gyengélkedő előtt a folyosón. A válaszul elhangzó kérdés némileg sokkolja, kivételesen nem azért, mert valaki nem tudja, hogy ő kicsoda, hanem mert így éppen ő árulta el magát. Ajaj. Kétségbeesés és idegesség kellemetlen keveréke rántja gúzsba a gyomrát, és egyre kevesebb választja el attól ennek fényében, hogy sírva fakadjon kudarca tudatában. Egyszerűbb lesz és mindenkire nézve kevésbé kínos, ha csak visszalopózik a gyengélkedőre, és talán még ez a késztetés is elmúlik, hogy könnyekben törjön ki, amíg arra az enyhe fertőtlenítőszagra figyel.
- A húga - válaszolja némi fáziskéséssel, szemét lesütve, olyan halkan, hogy alig hallani. Hatalmas szemekkel pillant fel aztán a másikra, reménykedve még azért, hogy csak nem fog reggel arra ébredni, amint Colton ácsorog az ágya mellett elégedetten nyugtázva, hogy bizony a tökéletesnek hirdetett hugicája éppen messze áll mindentől, ami tökéletes. Frusztráló a gondolat, hogy ez megtörténhet. Még azt sem szeretné, ha a barátai így látnák, de hogy a bátyja, aki a legkevésbé sem kedveli... rémisztő. Nagyot nyel.
- Mhm - bólogat egyetértése jeléül, és még ha feszeng is attól, hogy visszasétáljon rémálmai színterére, tesz is egy lépést az ajtó felé. - Hát akkor én... én megyek is - magyaráz mellé, de már inkább magának szól meggyőzésnek, mint a másiknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. augusztus 4. 11:37 | Link

Rosie

Még csak szakértőnek sem kell lennie az emberek olvasásában ahhoz, hogy egyértelmű legyen, mire gondol Rosie. Pedig Dante aztán teljesen analfabéta ezekben. Épp csak nem vak. Az mondjuk, hogy az eridonos közel áll a síráshoz, nem érinti meg. Legfeljebb azért akarja elkerülni, mert még mindig nem tud mit kezdeni szipogó lányokkal.
- Hmh. Értem. - Megvakarja a tarkóját. Igazság szerint nem érzi a késztetést, hogy most azonnal rohanjon, és szóljon Fishernek a testvéréről, ennek ellenére a titoktartás sem tűnik a legjobb megoldásnak ilyen esetekben. Bár tudja a franc, hogyan működnek a családközi viszonyok egy valódi családban. Arról meg végképp nincs tudomása, hogy Rosie és a bátyja nincsenek jóban. Elkönyveli hát gondolatban valami makacs büszkeségnek a lány kérését. Nem ítéli el, csak éppen totálisan feleslegesnek tartja.
- Ha találkozom a bátyáddal, lehet meg fogom neki említeni. - Ha addig nem felejti el ezt a találkozót teljesen, amire megvan az esély. Mindenesetre úgy tartja fairnek, ha ezt egyértelműen közli Rosieval, ne legyen itt semmiféle kellemetlen meglepetés.
- Bár nem hinném, hogy sokat tudna vele csinálni, de mindenkinek jobb, ha nem a festményektől tudja meg. - Vállat von. Könnyű is nyeglének lenni, ha egyszer nem ő lesz az, aki emiatt a bejelentés miatt rosszul fog aludni. Bólint arra, hogy a lány távozna, neki is tovább kell mennie, ha még időben le akar dőlni, és pihenni valamennyit a holnapi nap előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. augusztus 11. 20:23 | Link

Dante

Mély levegőt vesz abban a reményben, hogy attól talán enyhül a torkát szorító érzés. Az utóbbi időben túlságosan is jó ismerőse lett. Az első pillanatban tudja már, mi is az a vacak, amitől aztán pillanatokon belül ki is buggyan a könnye, de most még tartja magát. Igyekszik. Túlságosan is megalázónak érzi még csak a gondolatot is, hogy amúgy sem fényes bemutatkozását még sírással is koronázza. A festményeknek hála így is erről fog beszélni holnapra a fél kastély. Talán még a pletykarovatba is bekerül a végén, ha a banyának olyan a kedve. Juj. Aggódva harap az alsó ajkába, sűrű egymásutánban pislogva rövid ideig szigorúan a lába elé bámulva, mert a padló kövezete vagy a cipője orra - ki tudja melyik, talán még ő sem - olyan roppant érdekes. Az lesz a biztos, ha tényleg visszakullog a gyengélkedőre, hogy a párnába fúrva az arcát szépen kisírja magát, reggel meg úgyis bizonyára visszamehet a toronyba. Csak ugye Colton kérdése most… ha nem árulta volna el magát olyan okosan, egyszerűbb lenne minden, így azonban magának köszönhetően a bátyja biztosan tudni fog erről. A portrék pletykái talán nem érdekelnék eléggé, de ha a prefektus elmondja, más a helyzet. Nem szeretne magyarázkodni neki, sőt egyszerűen beszélni sem akar vele arról, mi a baj. Senkivel sem akarja megbeszélni. Már az is sok, hogy Adrian nem hagyja békén. Könyökét dörzsölgetve pillant fel hatalmas szemekkel. Kicsit egy elveszett kiskutyára emlékeztet. Nem kell hazavinni ugyan, de azért örülne, ha nem a bátyjával találná szembe magát reggel az ajtón kilépve.
- De nem… nem kell tudnia. Nem fontos - válaszolja valamivel magasabb, vékonyabb hangon, mint eddig. Nagyon is kínozza már a sírás, nincs messze attól, hogy folyni kezdjenek a könnyei. De akkor sem, inkább csak elhallgat és nyel egy nagyot. Hirtelen sürgőssé válik, hogy visszatérjen a vakítóan fehér és tiszta falak közé, de mégis folytatja inkább, amint úgy érzi, a hangja rendeződött kissé. - Csak… semmiség igazából. A bokám rándult meg balett közben. Ezért nem kell aggódnia. Fölösleges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. augusztus 13. 14:42 | Link

Lina

- Miért jobb?
Kérdezem egy újabb korty után. Finom ez a tea, határozottan. Én már régen nem ittam, talán ezért is esik kétszer olyan jól. Mindig érdekel, hogy aki külföldről érkezett, miért választotta ezt a helyet. Persze rólam is sokan azt feltételezik, hogy bevándoroltam a Bagolykőbe, pedig életem első pár évét leszámítva itt élek, anyai részről magyar vagyok, szóval épp csak egy hajszál választ el attól, hogy Szépvölgyi Vilmos Eriknek hívjanak. Mondjuk tény, a William némiképp fiatalosabbnak hat. De a nevemen kívül elég jól eligazodom Magyarországon, folyékonyan beszélem nyelvet, és nem ütköztem még komolyabb akadályba.
- Végül is, lassan itt a vizsgaidőszak, szeretem az elején letudni a vizsgákat, így utána egész ráérősen el tudlak kalauzolni. Van jó pár érdekes hely a faluban. Például a falatozóban minden nap más ország ízei szerint főznek, ami szerintem szuper, mert egy csomó konyhát meg lehet kóstolni, meg vannak randihelyek, például ha sétálós típusú lány vagy, akkor az Árnyas sétányt mindenképpen meg kell nézned. De majd összeállítok akkor egy ilyen „turistakalauz” szerű valamit, amiben lesznek tippek és praktikák is, hogy tényleg azt kapd a pénzedért, amit szeretnél.
Egész jól belejöttem az itteni életbe. Vannak bónuszfüzeteim meg kártyáim, tagságik, amikkel hatalmas kedvezményeket is magaménak tudhatok, így aztán igazán kényelmes az élet a faluban, és amit külön imádok még benne, hogy mindenhol kedvesen mosolyognak rám.
- Tetszik az ajánlat. Ha nem tökfőzelék, benne vagyok.
Azt ugyanis ki nem állhatom. Bármilyen más módon megeszem a tököt, de főzeléknek ki van zárva. Az szerintem bűn az emberiség ellen, de hát már meg például a karfiollal van így, mert, hogy agyra hasonlít, viszont engem nem igazán tud érdekelni, láttam már agyat, és nem utáltam meg a kedvenc ételemet.
- Irigylem a családodat. A rellonba van pár jó arc, Mini, Colton, a kviddicsesek, meg van pár nagyon furcsa.
Norinka miatt elég sokat vagyok a kviddicsesek közelében, úgyhogy körülbelül én velük tartom a kapcsolatot, a többieknél meg szemlélődő vagyok.
- Azt hiszem a Levitát, vagy ha oda nem fogadnak be, az Eridont. És te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. augusztus 31. 18:17 | Link

Will

- Mert itt nem nyaggatnak azzal, hogy a bűbájtan doktora legyek. Unalmas különórákra jártam egész Herzberges pályafutásom alatt, nem mondanám, hogy élveztem. Mondjuk mindig jól ment a varázslás, jobban, mint a tesóimnak, de akkor se szeretnék egész életemben kutatni egyedül egy szobában. Jobban örülök, ha boldognak látom az embereket, és nem csak tárgyként kezelem őket. - Rámosolygok, majd újabb korty a teából. Láthatóan ízlik neki is, mondjuk ez volt a célom.
 - De jó, menjünk mindenhova! Falatozó, étterem, minden! Légysziii, ugorjunk le valamikor! Együnk egy jót! - Kiskutyaszemekkel nézek rá, ami apró termetemhez olyan cuki tud lenni, hogy bárkit meggyőz bármiről. Semmi nem érdekel, csak az, hogy elvigyen és megismerjek itt mindent. Jól lehet vele beszélni, és tudok vele cukiskodni, szóval elleszünk.
 - Okéé, olasz kajákat szereted? Mert összedobnék neked valamit, csak találd ki, melyik étkezésre, és garantáltan nem fogsz éhezni! Kérsz még teát? Még van a termoszban, töltök, ha kifogytál. - Ha kér, töltök még, ha nem, akkor a magamét töltöm fel. Ha visszaérek, főzök újat, ez az egyik kedvencem. Nem mindig lehet kapni, de ha igen, mindig jól betárazok belőle.
 - Ja értem, nekem tetszik az Eridon. Ki az a Norinka? Barátnő, tesó, unokahúg...? - Összehúzom szemeimet, hogy figyeljem a reakcióját. Az utolsó kettőből legyen, légyszi! Magamban ezért imádkozok, jó lenne, ha szingli lenne, de az én szerencsémet ismerve tuti barátnő.. Na mindegy, akkor max egy jó barát lesz, az is valami.
  -Én? A Navinét, még oda passzolnék, de itt jobb, az Eridonban. Ismersz valami szép helyet? Jó lenne sétálni egyet!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. szeptember 13. 14:50 | Link


Rosie

Nem is tudja, mit kezdene akkor, ha Rosie hirtelen elsírná valamit. Lehet, hogy nyelne egyet, és tanácstalanul elsétálna. Amikor Ráhel kezdett rá korábban az érzelmi kirohanásaira, azokkal is teljesen tehetetlen volt. Emiatt sosem volt lelkiismeretfurdalása, nem érzi úgy, hogy tisztában kéne lennie a női lélek rejtelmeivel, de a szituáció maga elég kellemetlen ahhoz, hogy megpróbáljon kereket oldani. Aztán majd még a festmények is elterjesztik róla, hogy lányokat késztet sírásra az éjszaka kellős közepén.
- Nem fogom külön ezért megkeresni, hogy elmeséljem neki. - Ez implikálja, hogy attól még, ha összefutnak, és netán olyan irányba terelődne a beszélgetés, akkor nem fog falazni. Titkolózni sosem volt nagy kedvence, épp elég dolga van úgy is, amiről nem szívesen beszél. Annál jobban semmi kedve nincs megválogatni a szavait és témáit, mint amennyire egyébként is szortírozza. Márpedig sajnos az évek során sok zavaró szabályt állítottak fel számára. Ne beszélj durván, úgy, hogy megsérts másokat, beszélj tisztelettel a nálad idősebbekhez (nem gondolja úgy, hogy valaki a korából adódóan kiérdemelné a tiszteletét), udvariassági formák így, politikai korrektség úgy. Ceh.
- Látom, hogy tudsz járni a lábadon, menj vissza a gyengélkedőre reggelig. Addig is inkább pihen lépcsőzés helyett. - Nem az aggodalom mondatja vele, pusztán a gyakorlatiasság. Nem véletlenül fektették be a lányt esélyesen, inkább hassanak a kenőcsök és gyógyító bűbájok még az este folyamán, mielőtt arra kényszerítené a sérült inakat, hogy a teljes súlyát, emeljék lépcsőfokról lépcsőfokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. szeptember 14. 19:47 | Link

Lina

- Én doktor leszek, ha nagy leszek, de nem a bűbájoké.
Az én szívem a gyógyításé, de őszintén csodálom azokat, akik képesek hosszú hónapokat, sőt akár éveket tölteni a tökéletes bűbáj kifejlesztésével. Nekem nincs ennyi türelmem, épp ezért is nem a kutatás felé vettem az irányt, hanem az alkalmazottéba.
- Áh, ha nem szereted, nem éri meg. Szerintem csak akkor lehetsz boldog, ha ezt szívből csinálod. Ha a munkád a szenvedélyed, akkor sokkal inkább vagy boldog, mintha morcosan bejársz és alig várod a munkaidő végét.
Én már nagyon várom a végzős évemet. Két tárgyam marat itt, a többi mind a gyakorlat. Persze ez azt is jelenti, hogy az egyetemen is kevesebb tárgyat veszek fel, de hát majd bepótlom, tudom, hogy be fogom, mert én az a fajta vagyok, aki nem bírja ki, hogy ne bizonyítsa be, meg tudja csinálni. A reakciójára elnevetem magam, aranyos.
- Rendben, mehetünk mindenhova. Nem egyszerre, hanem olyan szépen, beosztva.
Próbáltam már, hogy végigeszek mindent, de az nem jött be annyira. Egy idő után teljesen tele voltam, nehezen mozogtam, és az ételek nem örömmel töltöttek el, hanem furcsa, morgós kedvetlenséggel. Két napig feküdtem utána, és őszintén szenvedtem. Erre nincs szükségem.
- Persze, imádom az olasz kajákat. Eleve tészta párti vagyok, úgyhogy velem könnyű dolgod lesz. És igen, kérek.
Engedelmes gyerekként odanyújtom a poharamat, majd a töltés után megemelem, rá iszok, és az új ismeretségünkre.
- A párom, legalábbis amikor utoljára láttam, még az volt.
Mostanában a sok munka, meg a sok tanulás, a különböző szakok és a kviddics miatt keveset találkoztunk, folyton váltottuk egymást. Az egyikünk a másik mosatlan edényéből, vagy a hirtelen bevetett ágyból, esetleg a nedves fürdőszoba padlóból láthatta, hogy a másik még megvan. Aztán majd lesz ez így sem.
- Rengeteget, viszont sajnos most vissza kell mennem, kinyírnak, ha nem ér oda a csomag.
Felemelve a pakkot igyekszem úgy elrendezni, hogy ne akarjon leborulni. Nincs már olyan messze.
- Küldök majd egy baglyot, hogy ne felejtsük el egymást. Ha viszont megnéznél egy igazán szép helyet, akkor a fénylő lelkek udvarát javaslom. Az valami gyönyörű. Akkor dobom a tollast. Szia.
Mosolygok rá még egy utolsót, mielőtt megindulok a kupaccal a cél felé. Ma még van jó pár dolgom sajnos, pedig szívesebben sétáltam volna.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 16. 23:17 | Link


#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben


Szerencsés vagyok azt gondolom, hiszen minden tanárom olyan jótündér-keresztanya vagy keresztapa volt idén és a mai nappal már vizsgám sincsen vissza, egyébként sem túl jó így utazgatni. A tanácsok alapján amúgy se hoppanálgathatok már jövő héttől körülbelül, így nem is bánom hogy ma jöttem be utoljára. Kicsit uncsiztam már otthon, Lewynek meg még vizsgáztatni kellett, szóval idejöttem és ebben a 60 percben remélem, hogy szépen és ügyesen ki tudom őt várni. Mostanság se a türelmem, se a kedvem, de leginkább a hangulatom nem túl irányítható. Nagyot sóhajtottam is, ahogy a pocim megsimizve kiléptem az egyik üres teremből, mert elhatározásra jutottam.
Lassan keveredtem a másodikra, ahol ha minden igaz Dwayne bácsi szobája is van, de addig még van pár folyosó meg kanyar. Gondoltam bekopogok és megkérdezem lett-e már valami a lopkodós emberkével, minimum börtönbe kéne zárni!
Nála pihenhet most a félkész Némóm, amit olyan nagy gonddal színezgettem, a szép filceim és ceruzáim, nem beszélve a pénztárcámról. Ami igazából nem érdekel, használom a pónisat, de volt benne egy közös képünk Lewyvel és azt vissza akarom kapni. szeretem azt a képet. Helyette csak ilyen fura, engem lesegető portrék merednek rám. Nem tetszik ez. Kicsit összehúzom a karbafont kezeim magamon ahogy ballagok előre, ekkor hallom meg a szitkozódást. Pár lépés sem kell, és a férfit is beazonosítom, aki az a defis és keresni akartam.
- Warren bácsi...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. szeptember 20. 10:07 | Link

Will

- De jó, az szép szakma. Én nem tudnám csinálni, a vért se bírom annyira, csak ha steakről van szó. Főzni meg szeretek, egész életemben tudnám csinálni. Finomakat főzni, az emberek meg boldogok tőle, nekem csak ez számít. Később jó lenne majd egy saját étterem, de ahhoz kéne szakáács végzettség. Még nem találtam sulit itt, amit el tudnék végezni, hogy legyen valami végzettségem, de ha tudsz valamit, szólj már légyszi, és lehetőleg varázssuli legyen, mert nem bírom ki varázslás nélkül. - Sajnos ez a baj azzal, hogy bűbájtant tanultam, nem tudnék meglenni muglik mellett mágia nélkül. A kisebb dolgokat mindig mágiával oldom meg, már megszoktam. Nem megy vele az idő, gyorsabban is haladok.
- Okéé, majd kitalálod az útvonalat és megnézünk mindent. Biztos szép a falu. Mondjuk egyik alkalommal egy hely, a kövinél egy másik, biztos jó lesz! - lelkesedem, és már el is tervezem, hogy milyen jól eleszünk Willel. Ha megunjuk a falut, én főzök neki, bármit, amit megkíván. Olyan jó látni, mikor elfogy a kaja, amit főzök.
- Hmm, van egy halom tésztareceptem, majd megleplek valami finommal. Lasagne, penne, tortellini, gnocchi, hmm.. Nem is tudom, mivel kezdjem majd! - Közben töltök neki és magamnak is, majd mikor mondja, hogy a párja,
 félrenyelem a teát. Köhögök, a szemembe pár könnycsepp szökik a köhögéstől,
 majd megtörlöm a szemem és végre rendeződik a dolog, és két nagy korty teával nyugtatom magam. Ez az én szerencsém, foglalt... Minden jó pasi vagy bunkó, vagy foglalt, vagy meleg. Szingli nincs, csak a nyomikból.
- De jó, mindig van akire számíthatsz, én is akarok ilyet. De sajna sehol senki, na de ez van. - Sóhajtok egyet, lassan jó lenne megtalálni az igazit. Unom, hogy szingli vagyok, jobb, ha van barátom, akkor nem érzem magam egyedül. Lehet, hogy kapcsolatfüggő vagyok? Ki tudja, még az is lehet.
- Rendben menj csak. Remélem még talizunk, várom a baglyodat. Köszi a tippet, majd megnézem. Szia, jó éjt! - És el is ment. Remélem tényleg küld egy tollast és talizunk, és nem akad ki a barátnője, ha a pasijával vagyok. De még nem ismerek senkit, valakivel lennem kell, csak megérti. Ezután elmegyek a szobám felé, megiszok egy kávét, most igen jól esne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. szeptember 27. 17:44 | Link

Maja Bojarska



Összeszorítja az ujjait az orrnyergén. Hosszan vesz egy mély, levegőt, hagyja, hogy az oxigén jótékonyan végigáramoljon a testén. Mentálisan szinte eggyé válik a kozmosszal, ja a földön túli nyugalom. Namaste.
   -  A jó k*rva anyátok KUSSOLJATOK MÁR EL VÉGRE! Nem tudom, hogy hová tűnt a birkád, nem-tu-dom, leszarom, NEM TUDOM, hogy ellopták-e, és nem, nem fogok neked festeni egy másikat. Ééééédes f*szom csihadjatok már...
A kirobbanó kezdet ellenére a vége egy megtört ember elrebegett imájába fordul, melyet azonban elnyom a, nagyjából háromszor öt méteres tájképen összegyűlt portrésereglet zsivaja. Ő bizonytalanul lép egyet hátrébb, mintha egyenesen attól tartana, hogy a legközelebb álló, történetesen a sértett felet képviselő juhász a megfestett botját ténylegesen neki hajítja majd.  
Ez csak egy átlagos kedd.
Megrezzen a szólításra, mely a frekvenciájának és irányának hála utat tör a hangzavarban. Felé fordítja némileg meggyötört - és jócskán másnapos - arcát. Kurta bólintással felel.
   -  Mondjad Maja, mi a... - épp csak egy kósza pillantás lefelé. Na nem az ikrekre, számára minden diáklány szigorúan tabu, hanem arra a harmadik domboldalra, amit ezek a ruhák kihangsúlyoznak. Tényleg egyetlen pillanat mindössze - ... baj.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 27. 19:07 | Link


#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben


Ugyan nem topogtam túl gyorsan, de így is sikerült elég hamar meghallanom a keresett férfit, bár azt nem mondhatnám, hogy sok szép szó jutott el hozzám. Nem értettem pontosan a problémát, egy fiatal lány az egyik festményről pisszegett nekem, meg fura kérdéseket tett fel egy bárányról. Én csak bárányfelhőket ismerek. Azok tök cukik, meg ugye ők gyártják a kisbabákat, a gólyák meg mennek fel hozzájuk. Minden habpamacsnak van egy legeslegjobb pajtija, aki elviszi a már nagyon-nagyon várós szülőcskéknek a babukat. Ilyen kis szépen, becsomizva abba a textilpelenkába. A mi gólyánk is már megkapta a kis levelét biztos, hogy munkája lesz pár hónap múlva. De addig még más embereket tesz boldoggá. Lehet barikat is. Mondjuk ahogy nézem Dwayne bácsit bizonyosan nem.
- Csókolom. Azt szerettem volna megkérdezni, tetszett-e jutni valamire az ellopott dolgaimmal - kezdtem bele egy kisebb mosollyal, aztán a magam ölelő karjaim leengedtem. Talán kicsit görnyedve ácsorogtam, így annyira talán nem feltűnő, hogy már eléggé meglátszik, nem csak jól belaktam a vacsinál tegnap. Láttam, hogy figyel, picit össze is húztam a szemeim értetlenül. Egy ideje mindenki sokat pletykált, így azt hiszem már tudták, ezért is lepett meg, mikor még itt is megnéztek.
- A színezőm, a ceruzáim és filceim - soroltam, közben az ujjaimon számolgatva is, nehogy valamit elfelejtsek megkérdezni. Így is sikerült, mert a pénztárcám meg a tankönyveim csak nem kerültek szóba. - Eléggé hiányoznak már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. szeptember 27. 19:22 | Link

Maja Bojarska


Hozzá azonban semmilyen pletyka nem jut el, vagy ha igen, elengedi a füle mellett a dolgot. Nem nagyon tud olyasmit felsorolni, ami kevésbé érdekli, mint a diákok szerelmi élete és folyamatos drámázása. Ám, elvitathatatlan tény, az, hogy az egyik kollégája történetesen a férje egy diáklánynak, őt is megtalálta, onnantól kezdve pedig nem esett nehezére a vezetéknév egyezése alapján beazonosítani az alanyokat. Nem, nem érdekli a történtek idővonala, hogy előbb becstelenítette meg és aztán lett a tanára vagy viszont. Meg úgy történetesen az egész nem érdekli. Csak undorítja a dolog.
Pláne az, hogy ezek szerin a fiatal, tepsiképű lengyel fel is csinálta ezt a szerencsétlen lányt. Majának már pedig, az ő elképzelése szerint még bőven az iskolapadban, de inkább egy óvodában lenne a helye.
Ennyivel mentálisan lezártnak is tekinti a témakört. Csak el ne felejtse véletlenül ráborítani a kávéját Lewy-re, ha meglátja.
   -  Ööööh... - elfúló hangon pillant oldalra. Bevallhatná, hogy részben elfelejtette a lopott holmikat, részben pedig direkt nem foglalkozott velük. Egy színező és pár ceruza eltűnése ugyanis ott, a mosdóban nemigen ütötte meg az aurori ingerküszöbét - Hát nem nagyon. Nem hiszem, hogy meglesz a cucc. Szerintem vegyél egy újat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 27. 19:39 | Link


#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben


Nem különösebben zavart az, hogy túl sokan, túl sok dolgot gondoltak rólam. Maga a tény, hogy bámulnak vagy lesegetnek, vagy furaságokat kérdeznek viszont igen. Nem szeretem amúgy sem a túlzott figyelmet és a tömeget, ez az iskola meg nagyjából ezzel jellemezhető is. Szívesebben ülnék én is a felhőcskén és nézném, ahogy készülnek a babák. Kicsikrokodil, kicsi bak, kicsi cápa, kicsi süni. Mindenféle bébiállat és a rendes picurik. De most a folyosón ácsorogtam ehelyett, nézve szembe Warren bácsival, és várva, hogy mi is a helyzet.
- Nem? Nem lesz? Nagyon ellopták? Nem jár ezért valami javító? Vagy börtön? - Azt hiszem kicsit kétségbeesettre sikerültek a szavaim, így a remegő számat összepréseltem, a kezeim pedig magam köré fontam a pocim fölött. Azt hiszem elkeseredtem a hírektől, pedig számíthattam volna rá, hogy ő mindent megtesz, de nagyon jó a tolvaj abban, amit csinál.
- Újat? De… az a Némó már félig ki volt színezve. Tetszik ismerni a mesét, nem? Az annyira szomorú, de aranyos, és a vége azért boldog. De…
Nem tudom pontosan hol éreztem, hogy a szemembe könny gyűlik, de csak úgy megtörtént, aztán a mondandóm végére már le is gördült egy-egy kövér csepp. A kezem az arcomhoz emeltem és elkezdtem letörölgetni, de ettől a szám még nagyon szomorúan konyult lefelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. szeptember 27. 20:19 | Link

Maja Bojarska


Eddig nem érezte magát rosszul azért, mert történetesen semmilyen jelentőséget nem tulajdonított az ellopott tárgyaknak. Egy színező és néhány egyéb, lányos vacak, eleve úgy gondolta, a lány elhagyhatta őket, vagy az állítólagos tolvaj úgyis visszaszolgáltatja, ha meggyőződött az értéktelenségükről. Ám most egy cseppet... nem, nem értékelődtek fel mágikusan az írószerek a szemében. Egy dolog azonban megváltozott.
Dwayne Warren iszonyodik a terhes nőktől.
Akkor pedig, ha sírni kezdenek, legszívesebben lekaparná az arcát, csak menekülhessen. Ennek egy része az arcára is kiül, ahogy Maja szemében összegyűlnek a krokodilkönnyei.
   -  Hát ezért nem jár börtön, de... - a szavai némileg hadaróvá válnak, elpillant a lány válla mögött a folyosón - ... de még lehet, hogy meglesz. Csak azér' nem nézhetek át minden szobát meg táskát. Könnyebb lenne egy újat szerezned.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 27. 21:19 | Link


#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben


Kicsit reménykedtem benne, hogy van fejlemény, vagy valójában előkerültek a dolgok, csak a bácsinak nem volt ideje küldeni nekem valami jelet. Sms, bagoly, de tőlem füstölőkkel is integethetett volna, de nem történt meg. Ezért is gondoltam azt, hogy még a férjecske levizsgáztatja a nagyon nagyokat, talán nyolcadikosoké van most, addig én érdeklődök. De nem erre a hírre számítottam. Nem jár börtön? Ez nem hangzik fényesen, nem az emberekre, hanem a dolgaimra nézve. Ezek szerint bátran lopkodhatnak ilyen fontosságokat. Ezen el is pityeredtem igen hamar.
- Lehet? De nem azt mondta, hogy már nem? Nem értem. - Fogalmam sem volt, hogy most akkor ez mit is jelent, meg még mindig úgy nézett ki, nem sikerült jól elmondanom, mennyire fontos a saját régim. Azt szeretem, ajándékba kaptam és fontos nekem. Éreztem, ahogy az arcomon erre a könnyek sűrűsödni kezdenek, hiába törölgettem. - De az nem ugyan olyan, meg honnan? De én… csak szeretném befejezni, szerintem nincs is több ilyen színező!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. október 19. 13:20 | Link

Maja Bojarska




Ne. Ne, könyörgöm, csak ezt ne.
Az arca néma esdekléssel halványodik néhány árnyalatot, egyszerre pedig szívesebben lenne bárhol máshol, a felcsinált, síró navinés társaságában. A munkaköri leírása eleve nem terjed ki, hogy fiatal lányok színezőkkel kapcsolatos lelki nyomorait kezelje... ugye?
Az egyik lábáról a másikra áll. Végigvárja, míg Maja úgy- ahogy abbahagyja a hüppögő beszédet, karba font kezeit mentális pajzsként tartja maga előtt.
   -  Hát ha gondolod, a fiamnak van egy csomó másik, adhat egyet, vagy nem tudom...
A lány válla fölötti csempéknek motyogja a válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. október 20. 00:51 | Link


#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben


Teljesen elkeseredve álltam ott átkarolva magam, aztán meg a pocim simizve, mintha legalábbis fájna ott, vagy nem is tudom. Megnyugtató volt és talán szükséges is. Azt mondta a doki nénin, hogy vigyáznom kell magamra, mert ami velem történik, az a babával is. Szóval, ha én most sírok, és Dwayne bácsi elszomorított, akkor biztos a kis brekinek is kéne egy ölelés, nem? De azt ugye nem tudom kivitelezni, amitől tényleg sírásba kezdtem, nem is tudom miért, mikor egész jó kedvvel jöttem ide. Csak megtörtént.
- De az volt az enyém, azt mondta Liv néni, hogy azért van ilyen auror itt, mert megoldják a gondokat, a nagyokat is, erre még a színezőm se tetszett látni sehol - a hangom többször elcsuklott, a végére meg egészen elhalkult, alapból nem voltam hangos. Nem veszekedtem, nem is hisztiztem, csalódott voltam és csak annak adtam hangot. Közben annyira eltörölgettem a könnyeim, hogy nézzek a defis férfire nagy szemekkel, mintha csodát várnék. Óvatosan a falhoz léptem, hogy neki támaszkodjak kicsit, nem esett jól ez a sok rossz most.
- Biztos a kisfia is nagyon szereti őket és nem szeretné, ha eggyel kevesebb lenne. Mi van ha ugyanaz a kedvencünk?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. október 20. 00:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2018. szeptember 22. 16:12 | Link

Elijah
tanév elején


- Figyelj már, micsoda lehetőség, ezt igazán nem hagyhatjátok ki! - kiáltott az éppen elsiető diákcsoport után. Meg se hallgatták, pedig ő, az igazi Ardai Kolos kérte fel őket eme nemes feladatra. Hát hova fajul a világ, ha már ez sem hatja meg a mai fiatalokat?
Na nem mintha olyan régen ballagott volna el, de kifejezetten gyorsan felejtenek az emberek. Meg lépnek ki a színjátszókörből. Az ő kis birodalmából, és ha már Tánya is ismét bagolyköves lett, akkor bizony meg kell neki is mutatni, hogy az Ardai név örök pompájában feszítsen a falak között. Vagyis hogy a csoport még mindig fenn maradjon.
A kezében tartott köteg papírra pislant. Cikornyás betűk meg mindenféle jelmezek rohangálnak rajta. A megfestett dámák pedig folyamatosan összesúgtak, ha Kolos elfordult. Felsóhajtott, egyik kezével a hajába túrt, a másikkal pedig ujjal mutatott a hölgyekre.
- Majd meglátják, hogy igenis össze tudok szedni elég embert! - Kihúzta magát és megragadta az első diák vállát, aki éppen át akart sietni, majd a képébe nyomta a szórólapot és egy reklámmosoly mellett, kicsit se visszafogottan közölte, ami a lapra volt írva:
- Jelentkezz az iskola színjátszó körébe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 16:26 | Link

Kolos



És akkor ismét itt. A napbarna szín ugyan nem sikerült, de a szeplőim igen erősek lettek és persze azért valamennyi színem csak lett, anyáék szerint már megérte a sulis táborozás, mert addig sem bent voltam, és képernyőt bámultam. Pedig mennyi mindenről lemaradtam! Kijött egy csomó játék, meg minden újdonság, a kedvenc videósaim is ontották a tartalmakat és alig tudtam felzárkózni, mert közben program volt szülőkkel, a haverokkal, minden. Bruh. Nem, nem fog ez így menni, egyszerre kell arra figyelnem, hogy mágus vagyok – kicsi, és titkos -, meg hogy megmaradjak annak a kiskockának, aminek elindultam. És itt nem tudom csak úgy előkapni a szünetekben a kütyüimet, bár lenne rá mód, elvileg, felruházzák vagy felrúnázzák, fene se figyelt már erre és akkor menni fog. Persze biztos nem fognak WIFI kódot osztogatni, és a lefedettség sem játszik erre, tehát megint sehol sem vagyok, és akkor nem tanulnék. Pedig valamennyire muszáj, hogy átmenjek. Engem egészen meglepett a vizsgák eredménye, pedig az Elfogadhatón kívül nem kaptam sokkal változatosabb jegyeket, DE átmentem. És ez csoda, nekem csoda.
Új könyvvel a kezemben és megannyi gondolattal a fejemben haladok előre. Ez a folyosó frusztrál mert itt mindenki zsibog, még mindig igencsak be tudok parázni, ha egy kép megmoccan, de itt még beszélnek is, hangosan, arról akár, hogy milyen gyűrött az ingem, milyen kócos vagyok, vagy épp másokról. Tehát, képzelhetitek, hogy sietek. Nem, nem félek a mágiától, annyira.
És akkor a kéz csapódik a vállamra. Épp kesergek magamban, hogy mennyire jó lenne kipróbálni azt a Zelda játékot, és olyannyira meglep a srác, hogy felkiáltok. Nem, nem sikítok, kiáltok.
- Én nem hiszek a mozgó festményeknek! - pillázok fel rá, mert igen sokkoló, de hát ő nem festmény. Ő él. Mit is mondott? Színezőkör? - Én.. én.. akarok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2018. szeptember 22. 16:38 | Link

Elijah
tanév elején


Innentől kezdve előle bizony már senki nem fog menekülni, és addig itt fogja tartani az embereket, amíg tutira nem csatlakoznak a seregébe. Vagyis a birodalmába. Vagyis na... hivatalosan csak a színjátszóba.
Az illető jobban meglepődött, mint ahogyan várta, de kit érdekel egy kis felkiáltás, hát legalább van hangja! Majd berakja a gyilkos szerepébe. Ott úgyis mindig kiabálni kell! Mit is mondott? Egészen jól hangzik, még akár darabcím is lehetne...
- Micccsoda hang, barátom! - nyomta meg a cs betűt, és egy pillanatra felnézett a plafonra, mint aki nem hisz a fülének. - Ez egy színpadra termett hang, haver! Én már csak tudom! - Rákacsintott a kicsit megszeppent áldozatára, majd végre elengedve a vállát, kihúzta magát.
Egy pillanatig még sápítozott a kérdés hallatán, mintha nem hallaná jól. Talán egy incurka pincurkát túljátszotta a szerepét, de mentéségére legyen, hogy a dámák már nagyon az idegeire mentek aznap.
- Még hogy akarod-e... Neeem, haver, te nem csupán akarod. Ezért epekednek az emberek. Mindenki ide akar jönni! Hidd el nekem. Na persze nem mindenkinek van meg hozzá a tehetsége... - lassította le a mondanivalóját a végére, majd állát simogatva végigmérte a gyereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 14 15 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet