36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 14 15 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 16. 19:13 | Link



- Igazán szép ez a króm-oxid-zöld ezen a szoknyán - állapítja meg egészen közel hajolva a festményhez, mire a nyurga, meglepően karcsú hölgyemény egy kissé bizonytalan mosollyal válaszol, talán nem is érti pontosan, mit akar mondani.
- Méregzöld - helyesbít, bár a két szín nem egy és ugyanaz, de a nagyon közel áll egymáshoz árnyalatban, és remélhetőleg így nem görög ez, vagy a magyar a kínait használja? Egyszóval érthetőbb. Pedig milyen szép szakszavakat tudna használni már csak puszta fennhéjazásból is, mert ismeri őket, csak úgy tűnik, a festménynek azok meg egyik fülén bemennek, a másikon ki.
- És ez a csodaszép csipkegallér micsoda remekmű - hízeleg tovább, mert az előbb megpróbálta kideríteni, ki is a festő, akinek ilyen remek volt a technikája és aprólékosan dolgozott, ugyanis a kép sarkában nem talált aláírást, viszont a nő csak a legyezője mögé bújt válasz nélkül hagyva.
- Egyszerűen tökéletes a színe és még ki sem fakult ennyi idő alatt - teszi hozzá egy negédes mosoly kíséretében, remélve, hogy legalább erre kap egy pontosabb adatot, hogy mondjuk igen, kereken száz-kétszáz-sok éve, de nem, ezzel sem ér célt. Bár a nő éppen nem bújik a részletgazdagon kidolgozott legyezője mögé éppen, mint az imént tette, most sem segít neki ilyen keveset sem, inkább valami diákról kezd csacsogni kissé magas hangon, akit nemrégiben errefelé látott valami számára teljességgel ismeretleneket egymás nyakába borulva.
- Jó - igyekszik nem felhúzni magát, hogy már lassan negyed órájánál is régebb óta próbál meg bármit is kiszedni a nőből a képre vonatkozólag a legkevesebb sikerrel és egyébként is hol érdekli ez őt. Ehh, mit is pazarolja itt az idejét, ezzel az elkényeztetett teremtménnyel esélyesen ezután sem fog sokra jutni. El is dönti, hogy inkább benéz a könyvtárba, hátha talál valamit a képekre vonatkozóan, indulás előtt azonban tudomást sem véve a további pusmogásról, rajzfüzetét magához szorítva közelebb hajol megszemlélni inkább ismét a vászonra felhordott festéket. Egyszerűen remek technikája volt ennek a festőnek, az vitathatatlan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. július 21. 14:56 | Link


Este van, este van, ki-ki nyugalomba. Ezzel nem is tud vitatkozni, ez így van, nem hiába ő a kedvenc költője. Ugyan így ilyentájt a nyugalom az ágyat szokta jelenteni a többségnek, de hát ő mostanában nem arról híres, hogy sokat alszik. A szobatársai megszokták, és ő is csinos kis rutint alakított ki magának az estéire, amiben még véletlenül se szerepel semmiféle tanulás. Pedig mondjuk nem ártana. Mindegy.

Ez a nevezetes rutin abból áll, hogy fel-felkeres portrékat és ott lézeng a környékükön. Ugye, milyen veszettül unalmasan hangzik? Pedig nem is az. Az az egy előnyük megvan, hogy nem háromdimenziósak, és mióta egyszer a kis navinés is közéjük keveredett a 2d-be, sokkal inkább rokonszenvezik velük. A portrék többsége nagyon jó társaság egy csendes típusú lánykának - hallgatni tud, és a legtöbb festmény mesélni szeretne. Nagyszerű esti elfoglaltság alvás helyett.

Ez a folyosó mondjuk nem a vidéki öregasszonyok vagy a kedves bácsik képeinek helye, pedig azokkal könnyű megtalálni a hangot. Itt szép, ékszeres dámák laknak, akikkel a lánynak, hiába töltött itt már vagy négy estét egyhuzamban, még nem sikerült beszélő viszonyt kialakítania. Annyit ért el mindössze, hogy időnként észreveszik - persze észrevenni eddig is észrevették őt, és egyszer-egyszer hallotta már, ahogy róla pletykálnak, miközben velük szemben ül az ablakpárkányon, nem nagyon szégyellik magukat ezek a festmények -, ami azt jelenti, hogy ki-ki vérmérséklete szerint csúnyán vagy cinkosan rápislog, illetve volt, aki intett is neki.

Haladás. Egyszer majd meg is szólítják majd, bízik benne. Addig viszont ő a ruhájukat nézegeti, ők meg róla költik a pletykákat. Ez így teljesen rendben van.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. július 21. 15:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 21. 16:42 | Link

Rozsos Anna

Beugrottam a szerkesztőségbe. Ez a hivatalos álláspont. Mint mindig. De persze már jól tudja szinte mindenki, aki ismer, hogy már bőven nem ezért keresem csak fel a kastélyt. Talán soha sem csak ezért tettem. Így viszont mindig akad ürügy. Már ha bárki akadékoskodna. A tanárok többsége és  az igazgató sem nehezményezi a jelenlétem. Igazából kifejezetten kellemesnek találják. Természetesen jócskán vannak olyanok is, akiknek azért némileg szúrja a szemét. Ám ágálni ők sem ágálnak. Akik fennakadhatnak rajta, azok főleg a szülők, vagy éppen kívülállók, akik megneszelik. Ezért pompás, hogy ilyenkor most már csak elég meglobogtatni az Edictum egyik számát, és még ha a lelkük nem is lesz nyugodtabb, onnantól igazából csak magukban moroghatnak. Hiszen láthatják, milyen barátságos vámpír vagyok, ráadásul hasznos tagja a helyi közösségnek.
Mint azonban azt már mondtam, ez immáron jórészt alibi. Ahhoz, hogy vezethessem az újságot, bőven nem kéne ennyit a tanoda folyosóin lézengenem. Simán lerendezzük a cikkírókkal, lektorokkal a jó részét bagolyban, vagy egyéb üzengetésekben. Azonban a rend kedvéért természetesen mindig benézek ilyenkor a szerkesztőségi szobába, hogy pár perc múlva már induljak is tovább az iskolában. Ez most sincsen másképp. Amint pedig zárul mögöttem az ajtó és körbetekintek a -nevének ellenére most éppen egészen eseménymentes- Fejetlenség Folyosóján, máris abba az irányba veszem könnyed, bakancsos lépteimet, amerre azt az illetőt sejtem, akit most látogatni jöttem.
Hamar rátalálok. Ott üldögél a párkányon egy másik épületrészben. Körbepillantok a festményalakokon, néhánnyal üdvözöljük egymást és már oda is érek a lányhoz. Megállok mellette és csak némán végigpillantok rajta. Biccentek egyet üdvözlésül. Kezem eddig magam mellet lógattam, most felemelem, hogy megmutassam a navinésnek, amit hoztam: egy antik sakk-készlet. Így összecsukva maga a tábla a doboz. Benne rejlenek a figurák. Sötét szemöldökömet megemelve érdeklődöm meg a lánytól, volna-e kedve velem egy partyhoz. Vagy többhöz. Vagy hogy egyáltalán tud-e sakkozni. Mondjuk az se gond, ha nem. Most majd megtanul.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. július 21. 23:26 | Link


Ennél már csak úgy lehetne jobban eltöltenie az estét - az alváson kívül, ugyebár -, ha a szabad ég alatt bámulná a csillagokat. Majd legközelebb, de most, hogy így eszébe jutott a lehetőség, kicsit bánja, hogy az ékes-fényes dámákhoz jött. Szegények annyira zárt világban élnek, hogy majdnem lehetetlen nekik bárki mással szóba állni - és ha szóba is állnának, akkor se vele tennék. Mindegy is, most már itt van, és összességében nem panaszkodhat.

Akkor meg pláne nem, mikor feltűnik a másik is. Egy szó nélkül. A lányka nagyon hálás a szótlanságért - jó, hogy nem kell semmilyen udvariassági kört lefutni. Ez már majdnem hagyomány náluk, és hát a navinés ragaszkodik a hagyományokhoz.

 - Én leszek a fehérrel. - szólal meg mégis ő először, boldog mosollyal, miután lepattant a párkányról, hogy legyen hova tenni a táblát. Van is oka boldognak lenni, mert amúgy is ilyen kis pillanatokból áll az a híres-neves boldogság. Először is, Adam kitalálta a gondolatát, mert már régóta szeretett volna játszani egyet. De főleg, mert itt van - a lányka annyi mindennel tartozik már neki, hogy számolni se tudja. Ha problémája van, és azért időnként akad, egy csendestársra mindig számíthat. Ennél meg nem is kell több. Mondaná, hogy ha kell, ő is menne, de ilyet meg nem mondunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 22. 13:48 | Link

Rozsos Anna

A dobozt a kinyitom, a párkányra öntöm belőle a bábukat, majd kitárva megfordítom és elhelyezem a táblánkat, aztán pakolom fel a figurákat. Szóval a lány lesz a fehérrel. Úgy hiszen, ez ellen aztán nem lesz kifogásom. Éppen csak rápillantok, aztán pakolászom tovább. Elég szélesek a párkányok itt a kastélyban, így még mi is fel tudunk huppanni a kész tábla mellé.
Mindössze fejem intésével és egy tekintettel jelzem, a diáké a kezdés joga. Addig én még kényelmesebben elhelyezkedem. A mágustanoncokat láblógázva szoktam látni itt az ablakokban ülni, az enyém viszont egész, bakancsos talpammal a márványlapokon támaszt, hisze bőségesen leér. Sápadt kezeimet ölemben tartom összekulcsolva, és belógó hajam alól figyelem, mit lép Anna.
Kinseyvel az otthoni sakktáblámon szoktunk játszani, ami igazából maga az konyhaasztal lapja. Lecseréltem rá, hiszen én úgysem ott költöm el étkezéseimet. Nincsen szükségem rá. Így sokkal több hasznát veszem. Göndör hajú barátommal azonban általában nem ülünk így le egymással szemben megmérkőzni, hanem hosszú, napokig tartó játszmáink vannak. Én lépek egyet este, ő meg betér nappal a házamba és ő is lép egyet. Kiváló és igen szoros küzdelmek a mieink.
Kíváncsi vagyok, a lány hogy játszik. Ez alatt nem azt értem, hogy vajon megver-e engem (minden szerénytelenség nélkül és koránt sem a navinést minősítve mondhatom: ennek nincs sok esélye), vagy hogy mennyire kerül a győzelem közelébe. Sokkal inkább a stílusa, a döntései foglalkoztatnak. Rengeteg mindent elmond egy emberről, hogyan játszik. Ebbe az is beletartozik, hogyan viseli a vereséget, vagy éppen a győzelmet.
Fő célom ezzel a sakk partival azonban esetünkben most nem feltétlenül a szokásos tanulmányozás. Csak egyszerűen az, hogy itt legyek Annával. A múltkor pontosan éreztem és láttam rajta azt, amit most is látok és érzek: történt vele valami és szüksége van maga mellett valakire. Valakire, aki csak úgy ott van vele. De kérni ezt nem fogja senkitől. Amúgy is meglátogattam volna, összeakadtam volna vele. Csak ez most jelen helyzetben, jelen állapotában még fontosabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. július 22. 18:59 | Link

Cameron Wallace


A folyosón sétálgat az imént még társaságban, de mostanra már elmentek , hiszen nem érnek rá vele ellentétben egész nap egy folyosón sétálni. Visszatérve ahhoz a festményhez, aki előtt az előbb röhögcsélve haladtak el a barátaival. Megáll a festményen lévő hölgy előtt és bókolni kezd neki.  
- Hölgyem maga minden pillanattal egyre szebb. - erre a kis asszony nem felel csak elbújik a legyezője mögé. Lehetséges, hogy zavarba hozta, ezért megpróbál minél semlegesebb dolgot mondani neki, talán arra előbújtatja az egész arcát és nem csak a csodálatosan szép szemeit. - Nagyon szép időnk van, bár ez a maga szépségéhez nem fogható. - ez a tervezett semleges mondat nem sikerült, attól még a hölgyemény előbújt a legyező mögül annyi időre, hogy válaszoljon. - Na ne szórakozzon velem fiatalember. - meglepődik, hiszen nem olyan választ kapott, mint amilyenre számított. - Hölgyem eszembe sem jutna magával szórakozni, de ha akarja elmegyek és nem bókolok magának többet. - mondja, meghajol, majd elindul. - Én nem azt mondtam, hogy menjen el fiatalúr, hanem azt hogy ne szórakozzon. - a festmény még mindig nem adott semmi olyan választ, amiért érdemes lenne maradnia, ezért int egyet a háta mögött és tovább ballag. - Kérem álljon meg fiatalember! - a hölgy szavait hallva visszafordul és megáll, de nem közeledik a festményhez. - Igen hölgyem? - úgy csinál, mintha nem sejtené, hogy a hölgy mit is akar mondani. - Ezzel nem akartam elüldözni magát. Kérem jöjjön vissza és beszéljen még. - a kis asszony megbánóan néz a fiú szemeit keresve amiket egy kis idő múlva meg is talál. Mivel nem tud nekik ellenállni közelebb megy hozzá meglökve a festmény előtt lévő fiút. - Öhm...... elnézést! Nem akartalak meglök.... - nem tudja befejezni a mondatot, amit elkezdett, mert a hölgyemény félbeszakítja. - Ugyan már, semmi baja nem esett a fiatalúrnak. Ugye fiatalember? - a festményen lévő hölgy most a fiúra néz, aki még csak most került oda, vagy már azelőtt is ott volt csak ő nem vette észre?! - Még egyszer elnézést. Kis asszony ezt nem tudhatja, hiszen ő érezte nem maga. - a hölgyemény megsértődve összekulcsolja a karjait és elfordul. Megvakarja a fejét a földet nézve, mivel nem jut eszébe semmi, amivel kiengesztelhetné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. július 22. 23:39 | Link


Ő valahogy úgy képzelte a jobb, megőrzésre szánt pillanatokat, hogy gyönyörű tavaszi nap lesz majd, valami erdőben, valami komoly, de érző szívű emberkével, aminek a végén valami szép bejelentés is lesz majd. Összességében tehát fogalma sem volt róla, hogy milyen lehet egy jó időszak. Mert úgy néz ki, az is lehet egy nagyon jó időszak, hogy egy párkányon ücsörögsz egy vámpírral, aki borzasztóan aranyos, mert a lába igenis leér a földre, és nem kalimpálhatja, mint ahogy azt egy ablakpárkányon szokás, és éppen sakkozni készültök. Ennyi. Ez egy ízelítő, mennyire különbözik majd az elképzelt meg a valós. Csak többnyire az elképzelt lesz a szebb, nem a valós.

Vissza a sakkhoz. Játsszuk azt, hogy azért vagyunk itt. Nem azért a valószínűtlenül lehetetlen dologért, hogy kicsit felejtsük a megszokott bundás-sáros-dzsungeles rémképeket meg azt, hogy minden addigi, saját magunkról felépített kép ripityára törött úgy nagyjából abban a pillanatban, hogy elkezdtük kántálni azt a szöveget, amit nem hajlandó lefordítani. És nem is csak azért, mert nem tudja lefordítani. Mindegy is. Itt vagyunk és sakkozunk. Annyira örül és annyira hálás, hogy az már sok. Itt a kastélyban nem nagyon számíthat senkire, mert ismerősei vannak, de barátai nem igazán. Illetve hát hogyne lenne, jól mattot is fog adni neki. Mindenesetre álmodozni szabad.

Fogja a jobb oldali, ló előtti parasztját, és kilép vele egyet. Van egy bevált kezdési sorrendje, most is azt csinálja. Ő ilyen kis kevésbé innovatív típus.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 23. 00:21 | Link

Rozsos Anna

Játsszuk azt, hogy játszunk! Szerintem menni fog. Már jön is a várva várt első lépés. Miután ezzel megvagyunk, figyelem a táblát egy kicsit, aztán indulok én is az egyik szélső parasztommal. A lépéseim után hol ott hagyom nyugodt, töprengő tekintetem a mezőn, hol felpillantok kicsit játékostársamra.
Mint máskor, most sem nagyon izgatom magam azon, miket fognak pletykálni ezekről a mi találkáinkról a festmények. Vagy bárki. Egészen lényegtelen, mit teszek, úgyis keringeni fognak mindenféle szóbeszédek. Ha ki sem dugnám az orromat a házamból -amire ugyebár volt már példa-, akkor is, aki szeretne, kerekít valami szép történetet rólam meg a szegény, védtelen diákokról, akiket így vagy úgy megrontok. Főleg mindenhogy. Jelen esetben sötét lelkem sötét sakkfiguráival.
Lehet, hogy kedves volna tőlem, ha hagynám nyerni néha az ellenfeleimet, azonban úgy gondolom, az nem helyénvaló. Nem amiatt, mert ezzel megaláznám őket. Bár kétségtelenül, van egy ilyen rossz mellékíze is. Ám sokkal inkább amiatt, mert komolyan nem hiszem, hogy a játék lényege a győzelem lenne. A játék lényege maga a játék. Ezek a gondolkodással, tervezgetéssel, logikázással töltött, meghitt percek.
Eltelik már szűk fél óra, mire körvonalazódni kezd, hová tart a párbajunk, amit ezen a kopott, régi táblán vívunk. Igazán jól fest a két, egymásnak feszülő sereg. A pálya körül, a párkányon már ott pihennek kiütött társaik. Több köztük a világos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. július 23. 13:57 | Link

Adam Kensington

De van köztük fekete is! Egy kevés. Épp annyian vannak, hogy ne érezzék magukat egyedül. Mert az nem jó dolog. Hadd beszélgessék meg, mennyire jó a többinek odafönt a táblán, ahol éppen bekerítenék a következő áldozatot, az utolsó fehér bástyát. A bástya, ha tudna, nagyon mérgesen nézne, de a sakkfigurákon kívül, akiknek azért ez fontos, más nem kifejezetten érdeklődik túlságosan a játszma iránt. Semmi baj, kis bástya. A királynő majd jól fogad, ő is ott ücsörög a párkányon.

A kis navinés tudja, hogy egy csöpp esélye sem volt, már a kezdetekkor sem. Ez picit hasonlít a szigeti élményeihez, mert ott se volt semmi befolyása a történtekre, de most ugye itthon vagyunk. Mert időközben a kastély valami otthonszerűvé változott a számára - mennyit nyavalygott eleinte, hogy nem érzi itt jól magát. Na, azon a problémán már túllépett. Ha az ment, ezen is menni fog. Fel a fejjel, mondja magának, és feladja a bástyáját.

Miközben ráfintorog a bábura, körülnéz, hogy hogy vannak a képek. Ó, igen. A dámák figyelnek. Ez jelentheti azt is, hogy esetleg annyira érdekli majd őket ez a kis sakkparti, hogy holnap este esetleg megszólítják..? Fene se tudja, miért, de a kis navinés szeretné, ha ezek az úrihölgyek leereszkednének hozzá. Ha már hús-vér valójában nem született dámának, akkor legalább a festmények szintjén emelkedjen egy picit a ranglétrán, nem? Csak egy picit, mert sajnos így sem fog tudni szép ruhában, legyezők mögé bújkálva pletykálkodni, de hát nem kaphatunk meg mindent.

Egy kicsit megigazítja magát a párkányon, és sikerül egy kicsit visszafognia azt a fülig érő vigyort, ami hirtelen ki akart bújni belőle. A párkányt kisdiákokra tervezték, nem langaléta éjjeli lényekre, akik annyira nem illenek ide, mint kigyúrt apuka a homokozóba. De mivel az az apuka is szívesen sütögeti a homoktortát a gyerekkel, és ez a langaléta vámpír is szívesen játszik a kisdiákkal, az ember nem fennakad a szokatlan helyszínen, hanem mosolyog egyet. Amolyan jókedvűen, még akkor is, amikor már csak három parasztja, meg egy-egy lova és futója maradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 23. 22:28 | Link

Rozsos Anna

Győzelmem csöndes. Szinte csak belopózik a táblára, jelzi a létét és már ott sincs. Mintha csak egy színdarab befejezése volna. Eljött, mert el kellett jönnie. Ám nem kíséri vastaps, kárörvendés meg végképp nem. Csak tudomásul veszem és rábólintok, mintegy elfogadva, miként alakult a játék. Szusszanok egyet és párkánytársamra pillantok.
Jó őt derűsnek látni. Mintha kopna a tekintetéből az az enyhe őrület és bizonytalan félelem. Félreértés ne essék, ott van az még bőven, ám már koránt sem olyan markánsan. Töprengtem rajta, kérdezzem-e őt, mi történt vele. Lehetséges-e, hogy akarna beszélni róla, csak nem tudja, kinek és mégis miért tenné? Vagy jobb magában lerendeznie és elég az egyszerű jelenlétem ahhoz, hogy ez gördülékenyebben menjen neki? Úgy döntöttem, kivárok. Ellátogatok hozzá olykor, ahogy eddig is tettem, és kiderül, ez elég-e. Egyelőre úgy néz ki, az lehet. Nem fog persze hirtelen bekövetkezni a jobbulás, és ugyanolyan, mint régen, talán már soha nem lesz a navinés. De az nem is feltétlen kell. A lényeg, hogy kiheverje. Hogy feldolgozza. Hogy rendben legyen. Ehhez pedig jó úton haladunk.
Egyik bakancsos lábfejemet lazán keresztbe vetem a másikon. Ha már egyszer terpeszkedni itt nincs lehetőségem, akkor jó lesz így. Megfogom az egyik félretett bábut és emelem, hogy visszarakjam a pályára, közben pedig felvonom a szemöldököm, némán kérdezve meg így Annát, jöhet-e még egy játszma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. július 24. 08:57 | Link


Válaszul ránéz a királyra, aki szegény mozdulni se tud már, ilyen egy jó sakk-matt, majd szó nélkül elkezdi kezdő pozícióba pakolni a bábukat. Visszavágót kér. Már csak a király miatt is. Szegény annyira el van kámpicsorodva, hogy ilyen csúnyán legyőzték. Valószínűleg inkább a kis navinés képzelőereje nagy, mert ez nem varázskészlet, de mindegy. Azt persze nem ígérheti, hogy most győzelemre vezeti a királyt, de esély az van rá. Egy picike.

Két erőfeszítés között, hogy most megőrizze a királynőjét, átfut az agyán, hogy ezt a sakkpartit jól el kell raknia az emlékei közé. Teljesen biztos benne, hogy ilyen még egyszer nem lesz. Pontosabban szólva, olyasvalaki nem lesz, aki szó nélkül leülne vele játszani, mert tudja, hogy a navinés kicsit szétesett. Amennyire ő látja a jövőjét - ami ebben az iskolában sosincs kőbe vésve, itt minden képes megtörténni -, ott maximum olyan barátai lesznek majd, akikkel csúnyán ki lehet beszélni mindenkit. Ami nem egy rossz dolog, ha a morális oldalát nem nézzük a dolognak, de jellemzően olyan ismerősökkel szokás pletykálkodni, akikre nagyon nem lehet támaszkodni. Hiszen pletyálkodik. Ha elmondod neki a problémádat, másnap az utcán visszahallod. Erősen kiszínezve, persze.

Nem mintha nem ezért ücsörögne pont a dámák képe körül, akik hírhedetten szeretnek mások életében turkálni, de azért ez kicsit más. A navinés gyaró, és szereti a szép ruhkat, meg azt is, aki viseli, és ha a szép ruhás hölgyek csak egyszer ránéznének, már attól is jobban érezné magát. Nem, nem jobban, inkább pökhendien és úgy, mintha ő nem is hétköznapi halandó lenne. Mint mondtam, a kis navinés gyarló.

És fejlődőképes, mert megbosszulta a fehér bástya múltkori sérelmét. Kis sunyin leüt egy fekete bástyát, amit feltételezi, hogy nem véletlenül hagytak ott esetleg őrizetlenül, de a végeredmény attól még az, hogy immár nem csak fekete parasztok pislognak fel a táblára a párkányról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 24. 12:46 | Link

Rozsos Anna

Látom ám, micsoda elkötelezett visszavágás folyik a táblán. Ez az, amit szeretek. Az átlagtól eltérő célokat. Hogy amikor az ember felméri az esélyeket -ami már önmagában nagy dolog, ha valóban átlátja-, akkor valami olyat tűz ki maga elé, ami szintén kihívás, ám talán elérhetőbb. A nekiveselkedést pedig siker koronázza, és mindenki jól jár. A lány is, hiszen megbosszulta az őt és figuráit ért sérelmeket, és én is, hiszen nekem az a bábú most nem annyira volt fontos, bármennyire is rosszul érinti ez a sötét bástyát. Engesztelésül a leütését követően közvetlenül az ablaküveg mellé csúsztatom, hogy legalább nézelődhessen. Úgy látszik, nem csak a navinés van eltévedve a sakk-készlet elevenségét illetően.
Idő közben nézőnk akad. Az egyik dáma úgy döntött, mégsem hajtja álomra a fejét ilyen korán, szóval figyelni kezd minket. Közben azért olykor megnézi magát a kis kézi tükrében és megigazgatja haját, ruháját. Érzem magunkon az érdeklődő tekintetet, szóval egyik alkalommal, amikor épp a lányon van a lépés sora, felpillantok a freskóra. A hölgy a meglepettségtől mozdulatlanná lesz, és lopva körbenéz, nem figyel-e valamelyik társa. Azonban többi nőszemély egyike sincs már ébren, csak mondják a magukét, fecsegnek álmukban. Hangjaik duruzsolássá, csöndes alapzajjá olvadnak. Felismerve, hogy nincsen közönségünk, a dáma kacér mosollyal integet nekem egyet, ujjait hullámoztatva, szempilláit rebegtetve. Azt hiszem, tetszem neki. Pár hete hasonlóan pajkosan üdvözölt engem. Már akkor is ügyelt rá, nehogy a többi társalkodónő ezt észre vegye. Hiszen akármilyen jóvágású vagyok, mégiscsak egy vámpír, egy sötét alak. Úri hölgyek pedig maximum kedvesen, korrektül üdvözölnek egy ilyen éjlényt, és ha úgy adódik, talán váltanak vele pár szót maximum. Különben viszont inkább csak kihallgatják beszélgetéseit és pletykálnak róla bőségesen. Hiszen van miről. Ez a bizonyos, álmatlan dáma viszont most kirúg a hámból. Figyelem incselkedését és mélyet bólintok neki, aztán ismét játékostársamra pillantok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. július 24. 19:02 | Link


Ez már így megy. Ha az ember megszokja, ami nem is olyan egyszerű dolog, hogy körülötte jóformán minden mozog, talán csak a fal nem, akkor elkezd olyat is élettel felruházni, amiben addig nem volt egy szemnyi sem. Elvégre ők itt varázslók. Ha nagyon akarják, talán elérhetik, hogy a figurák is érezzenek. Bár ez kétélű dolog, mert a vesztes csapat nem fog ennek örülni...

Amíg a másik lépésére vár, nekidönti a fejét a falnak, és behunyja a szemét. Egy kicsit azért is, hogy ne lássa, ahogy csúfosan megverik, de egy kicsit azért is, mert álmos. Annyira pedig még nincs, hogy aludni merjen. Az eszével tudja, hogy nem fogja magát az erdőben találni, ha felébred, de ő híresen nem az eszével gondolkozik, hiszen nincs abból neki sok. Inkább leskelődik a félig kinyitott szemével, és elkapja, ahogy a dáma integet. Hát ejnye. Adam elviszi előle álmai nőjét. Mármint, hát.. Neki nem kell megdolgoznia a figyelemért, az biztos, míg a navinés hiába is pedálozik, senki nem veszi észre. Úgy általában, nem feltétlenül festett dámák portréjáról beszélve. És habár ez úy öszességében nem esik jól a lánykának, kezdi elfogadni a helyzetet. Még egy kis idő, és ki is használja majd ezt a jellegtelenséget. Remélhetőleg kreatívan és legálisan.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. július 24. 20:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 24. 23:31 | Link

Rozsos Anna

Hiába azonban ez a csinos, festett dáma, nem neki szentelem a figyelmem. Egy üdvözlés, ennyivel szolgáltam neki udvariasan, hogy aztán ismét visszaadjam magam a diáklány társaságának. Ennek az oka pedig nem az, hogy egy freskóról van szó. Nem. Ha egy hús-vér szép nőcske lenne, akkor sem szentelnék neki most több időt. Nem érek rá. Annával sakkozom.
Még néhány megfontolt lépés, és ismét mattot adok neki. Ahogy ezzel megvagyok, olyan kedves és szinte ártatlan szemekkel nézek rá velem szembe, mintha nem az imént söpörtem volna félre fehér seregét, amit ellenem küldött. Most nem kérdezem meg se némán, se sehogy, akar-e még játszani. Részemről viszont szívesen bocsátkoznék legalább még egy partiba. Szóval, akár ha a lány elkezdi ismét felállítani a figurákat, akár ha megfordítja a táblát és marokra fogva beledobja őket, hogy elpakolja, nekem mind megfelel.
Szegény dáma meg közben felhagyott azzal, hogy magára vonja érdeklődésem és egyszerűen elaludt. Szólni nem szólhatott hozzám, hiszen akkor társai megébredtek volna és rajtakapják ezen a botrányos viselkedésen. Úgyhogy egész eddig szuggerált engem, hogy tekintsek fel rá ismét, és bár éreztem magamon a mázolt tekintetet, nem nagyon törődtem vele. Nem mintha gondom lenne a társaságával, csak jelen helyzetben nem nagyon tudnánk úgyse mit kezdeni egymással. Nem állhat abból az este, hogy ő némán, csábosan mosolyog rám odafentről. Hiszen -mint mondtam- ennél bőven van jobb dolgom. Itt ül velem a párkányon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. július 25. 14:17 | Link


És már megint jól elkalapálták a pályán. Ránéz a királyra, valahogy úgy, hogy hát ez van, ezt kell megszokni, majd társára esik a pillantása, aki úgy néz rá, hogy arra muszáj felnevetnie. Mint aki teljesen véletlenül adott neki erőfeszítés nélkül mattot. Mint aki sosem tudna ártani egy légynek sem, a kis navinés kettőbe törése pedig egyenesen lehetetlen volna számára. Ez nyűgözi ám le igazán a lánykát; hogy a másik probléma nélkül csinálhatna vele bármit, de eszében sincs. Világos pillanataiban mindig megijed attól, hogy ki is voltaképpen a barátja, de tudja, hogy nem kell félnie tőle. És ez annyira furcsa és kifordított helyzet, hogy őszintén csodálja Adam-et. Aki képes uralkodni magán. A lány arra se képes, hogy vizsgák előtt legalább a kézremegését fékezze, nemhogy az alaptermészetét. Ami, mint a szigeten történtek bizonyítják, nem éppen az a semmire se jó állott víz, mint ő korábban gondolta, hanem az egészséges erőszak is ott van benne. Mindegy is.

Már csakazértis felállítja a táblát, még egy partira. Ő is meg a fehér figurák is tudják, hogyan fog végződni a játszma, de a bábukon egészséges versenyszellemet vél felfedezni, magában meg azt a vágyat, hogy egy picit még maradhasson itt a szortyogó festmények adta alapzajban, ezen a kellemesen hűvös párkányon a társával. A kezelés részén már túl vannak a dolognak, nem kell helyrerakni; innentől magának kell lerendeznie a dolgait. És le is fogja. Érzi magában hozzá az erőt. Akármilyen nevetségesen is hangozzék ez így.

Ez az egész rettenettesen szürreális. Nem kifejezetten a sakkparti, hanem ez az egész akármi kettejük között. Normális, józan ember nem barátkozik, mit barátkozik, hagyatkozik rá egy nála összehasonlíthatatlanul tapasztaltabb és veszélyesebb vámpírra. Mármint, ezt gondolta volna ő, ha gondolt volna ilyesmire, mielőtt az iskolába került volna. Most meg itt állítgatja sorba a leütött bábuit egy vámpírral, aki jóformán az egyedüli olyan lény, aki nem vár el tőle semmit, és csak ad. Na, ezért volt olyan nehéz a beszokás a kastélyba. Minden addigi, amit addig tudott, fogta magát és jól fejreállt. Ugyan most se tiszta még a helyzet, és nem is gondolja úgy, hogy valaha is fennakadás nélkül mozogna majd a varázsvilágban, de lényegesen többet tud erről a másik világról, meg ami fontosabb, saját magáról is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 26. 10:37 | Link

Rozsos Anna

Azért, mert valakinek lehetőségében és hatalmában áll megtennie valamit, attól még nem teheti meg. Ez az az alapelv, amit nem hogy a fajtársaim, hanem maguk az emberek nagy része sem tart szem előtt. Nem értik, más az, amire képesek vagyunk és megint más az, amihez jogunk van. Nincs jogom rátámadni a lányra, nincs jogom akarata ellenére a vérét venni, ketté törni meg aztán végképp nincs. Pedig megtehetném. Tényleg meg tudnám tenni. Egy szempillantás volna az egész. Még a szunyókáló dámák sem ébrednének meg rá. Még maga a kis navinés sem tudná felfogni és már megtörténne. De nem fog. Persze, ez tényleg nagy erőfeszítést igényel a részemről. Most pedig mondhatnák a gyűlölködők, hogy: tényleg? Komolyan olyan hatalmas önmegtartóztatást igényel, hogy ne öljem halomra a körülöttem élőket? Nos igen. Ez van. Ezt persze nekik nem kell átérezniük. Furcsa lenne, ha sikerülne nekik. Ám elfogadni elfogadhatnák és érteni érthetnék. Ők mondják mindig, hogy egy vadállat vagyok. Valóban az vagyok. Csak éppen a jól nevelt fajta.
Kezdődik az újabb ütközet a pepita táblán. Kiveszem a részem a figurák felállításából, aztán várom az első lépést. Sötét hajam félig arcomba lóg, kék tekintetem a pálya és a lány között jár türelmes fürkészőn. Tényleg meglepő páros a miénk. Annál jobb! Azt már tudjuk, a diáknak miért fontos ez. Marad a kérdés: nekem miért az? Miért vagyok itt? Pontosan azért, mert ő sem vár el tőlem semmit. Fürdőzik a társaságomban, ám nem követeli meg. Örül, ha itt vagyok és elfogadja, ha nem. Ez igazán ritkaság. Egy ilyen kapcsolat. Pedig számomra csak ezek a járhatóak. Hiába fogom vissza, tartom kordában természetem, a túlzott szabadságvágyamat és függetlenségemet nem adom. Éppen ezért van, hogy ha valaki kényszerít bármire, rövid úton ott hagyom; vagy ha valaki segítségért esedezik, jóval kevesebb eséllyel állok kötélnek, mintha én magam dönthetek úgy, hogy állok szolgálatára.
Természetesen azonban nem csak ez tart Annánál. Nem csak az, ő hogyan áll hozzám. Ha bárki arra alapozza a kapcsolatait és érzéseit, hogy a másik miként ítéli meg és hogyan viselkedik vele, az elveszett. Az örökké a többiek kegyét keresi és függővé teszi az életét olyanoktól, akik aztán lehet, egyszerűen eldobják és végül nem marad semmije. Nem csak azért üldögélek hát itt a kis navinéssel, mert ennyire ideális a viszonyunk. Hanem mert kedvelem. Tetszik az egyszerűsége, a visszafogottsága, a különlegessége, a fiatalsága.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. július 26. 17:04 | Link


Így van, nem értik meg. A legtöbb ember nagyjából tudja, mit tehet meg, mire van joga. Pontosan tudja abban az egyáltalán nem ritka esetben, mikor átlépi ezeket a láthatatlan határvonalakat. Adam nem kizárólag azért különbözik az emberektől, mert nem ember; az évszázadok alatt kifejlesztette a saját szabályait, amik köszönőviszonyban sincsenek az emberekéivel. Nem is feltétlenül azért veszélyes, mert az, aki, de persze azért is; annyira gyökeresen máshogy gondolkozik, hogy kevesen értik meg a logikáját. A kis navinés semmiképpen sem fogja. Ő annyit érzékel, hogy Adam mindattól különbözik, amit ő valaha is ismert - és ezt kiterjeszthetjük talán a jövőre nézve is. Hogy aztán ez a különbözés a navinésre nézve milyen hatással van, az más tészta.

Ő igényli a figyelmet. Hiába mondogatja magának, hogy nem, ami ugye egyfajta beletörődés akar lenni abba, hogy soha senki nem veszi észre. Ember, még pontosabban tizenöt éves lány; ebben az életkorban még inkább kell a figyelem. Az is jellemformáló erő, ha van, az is, ha nincs. Nála többnyire nincs. Ő képtelen lenne úgy lavírozni, mint az, aki most adott sakkot a királyának; ő vállalná azt, ha valaki rátelepedne, mert az is sokkal, de sokkal több, mint amit általában kap. Őt nagyon nehéz lenne - bár nem lenne lehetetlen - önálló személyiségnek nevelni; túlságosan függ a többiektől. Nincs meg benne se az önálló akarat, se a megfelelő ész, se a talpraesettség. Könnyű hajlítgatni, és elég rossz dolog, hogy ő ezt mind pontosan érzi. Tudni, hogy mire vagy képes, veszettül rossz dolog. Mert akkor pontosan látod, hogy mire nem vagy képes.

Egyrészt nagyon örül, persze, hogy valaki, pláne egy ilyen kivételes személyiség, mint a sakkpartnere, önszántából észreveszi. Másrészt ilyenkor szembesül is azzal, hogy a másik a teljes ellentéte, az a sok minden, ami ő soha nem lehet. És furcsa módon ez mindig egy picit helyrerakja. Olyan illúziókat ad neki, hogy azzal kell dolgoznia, amije van; ki kell használnia a jellegtelenségét, a félvérűségét, a nyitottabb világlátását. Persze hamar rájön, hogy ezzel semmire se megy, de ezek a találkozások ideig-óráig adnak neki valamiféle öntudatot. Sok kicsi pedig sokra megy. Egyszer talán oda is eljut, hogy nem ácsingózik mindenféle után, hanem kezd valamit magával. Valahogy úgy, ahogy Adamnek már sikerült.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. július 27. 11:01 | Link

Rozsos Anna

A harmadik partinak is vége. Itt kell abbahagyni. Persze, nem kötelező, de későre jár már, ráadásul három a magyar igazság és három még nagyon sok minden. Köztük a szerencseszámom talán. A három meg mondjuk az öt. Mérkőzésszámot azonban nem szokás ötig húzni, szóval marad a három.
Mélyet bólintok, így köszönve meg a pompás játékot. Egy laza mozdulattal lesöpröm a fenn maradt bábukat, hogy megfordíthassam a táblát, és már rakom is bele a figurákat a párkányról. Most aztán végképp alig látszik bármi az arcomból, ahogy fekete hajam előre hull, miközben szakértően pakolászom. Mikor kész, össze is csukom a dobozt, és csak lerakom magunk közé. Ha meg már ott vagyok, adja magát egy mozdulat. Kezem önkénytelenül indul meg. Jó, nem annyira önkénytelenül, mint inkább magától értetődő ösztönösséggel. A mozdulatom felénél ébredek rá, hogy ez talán meglepő és különös lesz. Ám úgy döntök, az nem baj. Szóval fehér, hűs kezemet nemes egyszerűséggel a lányéra helyezem. Rásimítom, átnyúlva a sakk-készlet felett. Kék, békés tekintetem lassan Anna arcára emelem. Nagy kezem szinte elfedi az ő kis, meleg kezét.
Hogy ezt most miért kellett? Mi az okom? Mi az indíttatásom? Jól tettem-e? Van-e értelme? Van-e célja? Nyilván végiggondolhatnám mindezt. Ám nem változtatna semmin. Megtettem, mert késztetést éreztem rá. Megtettem, mert úgy véltem, baj nem lehet belőle. Az ilyesmiből főleg csak jó származik. Ám még ha meg is van a kedvesség, a törődés böjtje -márpedig meg szokott lenni-, inkább az, mint a tétlenség, hidegség és gorombaság.
Pár pillanat az egész. Persze, többnek tűnhet. Érzem pulzusát, szinte bennem dübörög. Ám nem hagyom, hogy ez most bármire késztessen a puszta tudomásulvételen kívül. Simítok még egyet hüvelykujjammal a navinés csuklóján, majd visszahúzom kezem. Magamhoz veszem a táblát, és felállok a párkányról. Mintha a pakolás és az indulásom között mi sem történt volna. Nem elmismásolni akarom ezzel a cselekedetemet, hanem az eseményekbe olvasztani. Nem tulajdonítani neki olyan nagy jelentőséget, hogy azzal zavarba hozzam a lányt. Ráér később zavarban lenni tőle, amikor már nincs társaságban.
Biccentek neki búcsúzóul, figyelem még egy kicsit, majd elsétálok a folyosón légies, bakancsos lépteimmel, az igazak álmát alvó drámák freskója alatt, kezemben lógatva magam mellett a sakk-készletet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. július 27. 14:55 | Link


Úgy néz ki, negyedszerre már nem fogják megverni. A fehér király már nagyon fáradtnak tűnik szegény, nem könnyű méltóságteljesen viselni a négyszeri porba döngölést, legalábbis taktikai szinten. A lányka nagyon úgy érzi, hogy a királynő pörölni fog vele, elég jogtalanul, de mivel ez még mindig nem varázskészlet, a kis navinés azt érez, amit akar.

Éppen fogná szegény királyt, akit eléggé megkedvelt az elmúlt órában - ő már csak ilyen, a veszteseket szereti -, mikor Adam a semmiből megfogja a kezét. Nagyon úgy hangzik, de nem volt ebben a mondatban irónia meg szarkazmus. Tagadhatatlanul egy váratlan gesztus volt, de nincs vele semmi baj. Leszámítva azt, hogy a másik keze hideg. Jól mondtad, ráér majd akkor is zavarban lenni meg szégyellni magát saját maga miatt, mikor egyedül van.

Egy félig mosoly-félig fintor hibriddel búcsúzik a távolodó sakkpartnertől, aztán miután megtárgyalta az elmúlt estét a padlóval, felsóhajt egyet, integet az alvó portréknak, és nyugtázva, hogy még mindig borzasztóan sok idő van reggelig, elindul a hálóterme felé. A fene se tudja, a végén még önszántából aludni is fog. És álmában ő fog majd jól mattot adni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Vizsgázó Annie
Írta: 2015. augusztus 23. 14:36
| Link

Annelie
~ Annelie bájitaltan vizsgája után

Egy előtte lágyan ringó csípőt mustrál, miközben a második emeletre vezető kőlépcsőkön halad egyre feljebb és feljebb. Noha a lassúcska lányt könnyedén megelőzhetné, a gondolat, hogy így tegyen, még csak meg sem születik elkókadt agyában. Hervatag, lógó tekintettel követi a szemei előtt kerekedő hátsót, és a lépcsőfordulóban, amint a fenék kanyarodik, úgy feje is oldalra bukik. Nyelvével végigszántott ajkai enyhén elnyílnak, miközben fejtartását egyenesbe hozza. Arcára valamiféle gusztusos kívánalom ül ki, vonásai hol túlzottan kemények, hol egészen lágyak.
A fenék tulajdonosa aztán hátrapillant, és súlyos tankönyveivel undorodva vállon csapja az őt bámuló negyedévest. Noel a Kviddics évszázadainak dohszagú ütésére rögvest magához tér, és testét felrázva gyorsan megelőzi a barátnőjének bosszankodó lányt. Nemhogy örülne, hogy valaki veszi a fáradtságot, és megnézi a seggét...
Visszavágott, már csak álla alá érő hajába túr, s halántékát vakargatva fordul be az úgy utált folyosóra. Szúrós pillantással siet a szépen megmunkált festmények között. Csücsörítő ajkaira koncentrál, de érzi az ereit mindig feszítő haragot, mikor erre téved. A hangoskodó festménylakók még négy év után is pontosan ugyanúgy idegesítik, mint az első napon tették. Ujjai görcsösen fonódnak pálcájára, de ahelyett, hogy elhallgattatná vele őket, egyszerűen csak nadrágja mélyébe csúsztatja. Jobb a békesség, ezt mostanra már jól megtanulta.
A bájitaltan tanterem előtt aztán megáll, hallgatózik, végül az üres falnak veti hátát, és kibámul a szemben rothadó ablakon. Az idő kezd lehűlni, a felhők egyre csak gyarapodnak az égen. Eső és hideg közeleg, a kastély ezzel együtt a szokásosnál is komorabb hangulatot kelt diákjaiban. Noel megborzong kék pulóvere alatt, s feje is hátra, a hideg falnak bukik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. augusztus 23. 15:07 | Link



Kivételesen jó kedvvel ébredt és bár túlzás azt mondani, hogy kipihente magát, többet aludt, mint az elmúlt időkben amikor a legutálatosabb tárgyaiból kellett vizsgáznia. Most pedig, hát nem sokat készült a bájitaltan vizsgára, a kisujjában van ez a téma, nem úgy, mint a többi, amit legszívesebben leadna a fenébe és nem tenné kötelezővé egyik tanulását sem. A sok magolás nem neki való dolog, ideje sincs rá, hogy feleslegesen a könyvek felett görnyedjen. Túl sok a munka a bestiáriumban, túl sok a cirkuszi kötelesség, a hátfájás a napi 2-3 órányi légtornától.
Rellonbeli szobájában tartózkodott, még arra is gondolt, hogy a vizsga előtt beugrik Noelhez, de hamar meggondolta magát. Feleslegesnek érezte azt, hogy felébressze csak mert meg akarja ölelni, majd bepótolják később, amikor nincs futás sehova, le tudnak ülni egy kis időre kettesben.
Nagy nyugodtan csinosította ki magát a fürdőszobában. Jelenleg lapocka alá érő haját copfba fogta, nyakán levő karcolásokat kevés alapozóval fedte le. Két napja volt utoljára vadászaton, az is úgy sikerült, hogy Noak nem tud mit kezdeni hirtelen megváltozott méreteivel, úgy ugrik a gazdájára, mintha még mindig kis sárkány lenne és sikerült a karomnyomait a lány nyakán hagynia örömében.
Talárja alatt egyenruhát viselt, ezeken az alkalmakon muszáj betartani a szabályokat. Szája szegletében végig ott volt egy alig látható, halvány mosoly. Élvezte a feladatokat, még az elméleti részt is. Bordeaux bájital elkészítése volt a feladat, azon kívül egy teszt. Utóbbi nevetségesen könnyű volt a lány számára, hamarabb is végzett, mint a többiek. Még egyszer átfutotta a válaszait és leadta, hogy szabadulhasson. Szerencsére ki is mehetett amint végzett, szóval szedte a táskáját és a többieket a legkevésbé zavarva elhagyta a tantermet.
Az első amit megpillantott, az a barátja volt. Egy pillanatig, amíg az ajtót becsukta még meglepetten nézte, majd elmosolyodott. Le sem tudná tagadni, hogy fülig szerelmes ebbe az emberbe.
- Hát te? - halkan kérdezett rá, Felából kinézi, hogy egy pisszenés kintről és megbuktatja bájitaltanból. Közelebb lépett hozzá, de megállt előtte. Nem mondhatni, hogy messze voltak, a lány cipőjének orra éppen súrolta már Noelét. - Jól sikerült ez a vizsgám, talán jövőre már negyedikes leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Vizsgázó Annie
Írta: 2015. augusztus 23. 18:42
| Link

Annelie
~ Annelie bájitaltan vizsgája után


Várakozás közben az elmúlt napokra gondol; a tenyerében már biztosan lobbanó tűzre, az Annelie-vel kettesben töltött homályos pillanatokra, a két vizsga között lopott finom csókokra, és az egyetlen dologra, amire még várnia kell, és ami az idő teltével egyre többször jut eszébe. Eddig senki nem kérette magát, senkire sem kellett heteket, sőt mi több, hónapokat várjon, éppen ezért eddig egyszer sem érezte a mellkasában bugyborékoló izgatottságot. Akár egy játék után sóvárgó kisgyermek vágyódik háztársnője után, akinek érintései csak fokozzák az ereiben dolgozó lázat.
- Hé - oldalra, az ajtó irányába fordított fejjel köszön a vizsgát elsőként teljesítő barnának. Hangjában öröm és az a folyton jelenlevő pezsgő huncutság cseng, amit csak a Merkovszky lány hallhat. Szája széle vigyorra húzódik, s ellökve magát a faltól lép egyet loboncka felé. Karjait felé nyújtva francia kézfogásra kulcsolja ujjait az övéivel. - Mi az, hogy hát te? Nem örülsz, hogy személyesen jöttem el megnézni, szégyellnem kell-e a talán bukott csajomat jövőre?
Tettetett komolysággal beszél, úgy is néz le az imádott kék szemekbe. Karjait közben a lányéhoz nyomja, és előre-hátra hintáztatja őket. Képtelen egy helyben lenni, ha éppen úgy is vannak, neki akkor is mozognia kell. Retteg attól, hogy ha nem így tesz, az örökösen mozgó világ lehagyja. Versenyeznie kell mindennel, s mindenkivel. Kortársakkal, háztársakkal, láthatatlan erőkkel, magával az élettel.
- Jó, tudtam, hogy sima ügy lesz - vallja be, és elengedve a barnaság ujjait, csípőn ragadja őt, s könnyű testét megemelve a közeli ablak koszos párkányához cipeli. Ráültetve aztán jobbja az egyenszoknya szegélyénél érinti feszes combját, vágyódástól megkínzott tekintete tengerkék fényeiben kutakodik. - Akarlak...
Kijelentése bár halk, tökéletesen egyértelmű. Közelebb hajol kedveséhez, orrhegyével orcáin simít végig. Illata már régen beleivódott légútjaiba, de úgy veszi a levegőt, hogy minél több és több jusson abból tüdejébe. Keze leheletnyit feljebb araszol a markolt combon. Lehelete a lány nyakát forrósítja fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. augusztus 23. 19:15 | Link


[zárt]


Már a hangjától, a mosolyától hevesebben kezdett verni a lány szíve. Már nem veszi észre magán, hogy másképp viselkedik abban a pillanatban hogy meglátja Őt, a kalimpáló szíve is teljes velejáró, azt furcsállná, ha nem így lenne - na meg akkor bajok lennének valószínűleg. Élete első szerelme és ő azt mondta, hogy soha nem akar fiút, az nem jó, az fujj. Ahhoz képest teljesen természetes módon fonódtak össze ujjaik.
- Ha meg is buknék, nem szégyellnél - huncut, magabiztos mosoly terült szét a pofiján. Enyhén oldalra döntött fejjel nézett fel a fiúra. Mindig is megvolt a maga kis önbizalma, de ez a nagy egoista mellett egyre szebben kezd kibontakozni. Pironkodás, na meg felcsattanás nélkül képes fogadni a tőle érkező olyan pillantásokat, megjegyzéseket.
Finoman megszorította kezeit miközben közölte, hogy meglesz ez az év is, jól sikerült a vizsga. Még mielőtt választ kapott volna, lábujjhegyre emelkedve egy gyors puszit nyomott Noel arcára. Szigorúan az arcára, de finoman súrolva ajka szélét amolyan mindjárt megcsókollak bevezetőjeként.
Mielőtt még rákérdezett volna, hogy neki mikor lesz valamije, a kedvese elemelte a földtől. Kezei automatikusan Noel nyakát fonták körül, a meglepettség helyett viszont kíváncsiság látszott a szemében. Egy pillanat alatt kizárta a külvilágot a fiú tekintetébe merülve. Azon a terepen még nem járt, amit ebben a pár másodpercben látott, érzett. Jólesően, halkan szusszant a combjára helyezett meleg tenyér érzetére, mint mindig, most is csak jót váltott ki belőle.
Akarlak. - Hát én is.
Szemeit behunyta és a nyaka körül pihenő karjaival valamelyest közelebb húzta magához. Gyomrában sok kis billywig repkedéséhez hasonló érzés lett úrrá. Fejét oldalra döntötte miközben jobb kezének ujjai a fiú hosszú hajába furakodtak és finoman markolt bele haja tövébe.
- Én is - nehezen, de kimondta gondolatait, vagy inkább érzéseit. Halkan, elcsukló hangon, az viszont biztos, hogy a párja hallotta és értette is.
Utoljára módosította:Annelie Freya Merkovszky, 2015. augusztus 23. 19:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Vizsgázó Annie
Írta: 2015. augusztus 23. 19:49
| Link

Annelie
~ Annelie bájitaltan vizsgája után


Való igaz, az előtte álló lányt akkor sem szégyellné, ha az így vagy úgy, de végül megbukna. Vonásai észrevétlenül lágyulnak meg, széles vigyora meleg mosollyá szelídül. Úgy pillant le Annelie-re, mint legféltettebb kincsére.
Régen a hideg rázta volna, ha valakivel a folyosó közepén lett volna kénytelen összefonódni, most meg az iskola legutálatosabb pontján, a rikácsoló festmények között kezdeményezi a romantikusnak ígérkező pillanatokat. Hogy mikor és hogyan, arról fogalma sincs, de azt minden porcikájában érzi, hogy az élete fenekestül fordult fel.
- Hmmm - a lány nyakába suttog, míg ajkaival apró, alig érezhető csókokat hint végigkarmolt bőrére. Szíve nagyot ugrik az egyszerű, de számára mérhetetlen jelentőséggel bíró szavakra. Én is. Tenyere erőszakosan markol a harisnya takarta combba, szabad kezével olyan helyeken, úttalan utakon jár, ahol eddig még soha. Csukott szemein át is látja Annelie őt figyelő szemeit, kutakodó mozdulatait, ahogyan nyaka köré kulcsolja vékony kezeit, és göndörödő hajába túr.
Aztán kinyitja zöldjeit, és kiegyenesedve végigsimít a kedves arccsontján. Hüvelykujja a lány állán állapodik meg, s lassan feljebb araszolva, azt alsó ajkára tapasztja, és egyetlen mozdulattal lehúzza, elnyílásra kényszerítve így az úgy kívánt szájat. Tekintetét a negyedéves egy pillanatra sem tudja elválasztani a megvillanó fogak, és rózsaszínen mozduló ajkak látványától, mire sajátjai is elválnak egymástól.
- Fela kijönne, szerinted mit kapnánk érte? Az öreg a múlt században látott utoljára bugyit... - hangosan nevet fel, majd közelebb hajol a Merkovszky lányhoz, és lehúzott ajkát elengedve, vigyorogva csókolja meg őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. augusztus 23. 20:22 | Link


[zárt]


Légzése is felgyorsult szívének hevesebb kalimpálásával és egyáltalán nem érdekelte, hogy szemben van az ajtó, mellettük pedig a pletykás portrék akik ha épp olyan kedvük van, öt percen belül szétkürtölik az iskolában, hogy az Ombozi-Merkovszky pár éppen mit művel a folyosón.
Imádja a fiú haját, de ezzel együtt igazából mindenét. A száját, mellyel a nyakát csókolta, a szemét, amivel olyan pillantásokat küld felé, hogy a legrosszabb napjain is kiváltja belőle azokat a betöretlen érzéseket, a karjait, amelyekkel védelmezően öleli át...
Határozottan érezte, amit kimondott. Két hónap után még mindig ott van mellette a háztársa, annak ellenére, hogy még nem adta meg magát, ő pedig napról napra jobban szereti. Akarja. Bizony, hogy akarja és nem fogja bánni.
Újra beleveszett az égető szempárba. Hagyta, hadd tegyen vele Noel amit akar, hadd érjen az arcához miközben ő nem leplezi arcának enyhe pírját amit ő váltott ki belőle. Újabb sóhajos szusszanás hagyta el ajkát, belül pedig egy visongató rajongólány bukkant elő, aki azért jajgatott, hogy bár máshol lennének.
Ő maga is felnevetett, majd egy apró puszival látta el a száját fogva tartó ujjat. Mára már természetessé váltak a csókok, igazi barátnőként viszonozta a mai elsőt. Erre várt már egy ideje, bele is remegett a lába.
Elszakadva a fiútól nekidöntötte homlokát, félig lehunyt szemmel kezdett beszélni.
- Kiborulna, ki lennénk csapva, vagy megint kapnánk egy gyereket...minimum büntetőmunka - elég sok lehetőség körvonalazódott a fejében, amiből egyiket sem szerette volna, ha beváltja a tanerő. Fejét arra kapta fel, hogy a tanterem felől léptek hallatszottak, ő pedig fent ült a párkányon, a szoknyája már feljebb csúszott a kelleténél, előtte/rajta Noel...
- Szökjünk meg - vigyorgott rá. A következő pillanatban finoman ellökte magától barátját és leugrott a párkányról, gyorsan leporolta magát és megigazította egyenruháját. - Hm? - megerősítést kérve pillantott fel rá, aztán nem várt tovább, összefonta ujjaikat és eleinte hátrafelé lépkedve elindult a folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chloé M. Saint-Laurent
INAKTÍV


V é l a
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 94
Írta: 2015. november 3. 12:53 | Link

Dwayne Warren

Chloé egyik csomagját maga után rángatva tipeg az iskola folyosóján. Jól nevelt francia nőhöz méltóan csendesen és szolidan szitkozódik magában. Először azon háborodott fel, hogy mi az, hogy neki kell a holmijait elvinni a klubhelyiségbe. Számára furcsa, hogy nincs valaki, aki kiszolgálja őt, esetleg viszi helyette táskáit. Ládája már egy nappal korábban megérkezett és elvileg a kapott szobájában várja.Másodszor az miatt dühös, mert az ég világon senkit nem talál egyik folyosón se, aki esetleg útba igazíthatná. Mivel életében először jár itt, így nem nagyon tudja merre is keresse a klubhelyiséget. A tanév már elkezdődött, de ő sajnos csak késve tudott jönni. Otthon akadt még néhány teendője, melyet el kellett intéznie mielőtt hosszú távra elutazott volna. A festmények közül a legtöbb összesúg mögötte, de olyan halkan, hogy nem érti mit suttognak. Amúgy sem tökéletes a magyar tudása, így idő mire valamit megért.
- Excusez-moi! - lép oda az egyik festményhez, melyen az idős nő éppen egy kanapén pihen. De ahelyett, hogy válaszolt volna Chloénak, inkább elfordult a másik irányba. A fiatal nőből egy nagy sóhaj tör fel. "Nyugalom Chloé, ne húzd fel magad. Meg fogod találni a helys utat." nyugtatja magát. Fél pillanatra lehunyja szemeit, hogy lehiggadjon. Nem lenne illendő az első napján annyira felidegesíteni magát, hogy... Inkább hagyjuk is. Szerencsére nem egy elveszett kis bárány, így fel fogja találni magát. Előbb vagy utóbb, de meg fogja találni azt a fránya klubhelyiséget. Bár egyelőre azt se tudja, hogy jó szárnyban jár-e. Igaz, elmondták neki merre kell mennie, de lehet nem értette tökéletesen amit az idős férfi mondott neki. Tovább haladva egy újabb festményhez lép oda, ahol immár három hölgy beszélget egymással egy csodálatos kertben.
- Excusez-moi, savez-vous... vagyis, meg tudnák mondani...? - Mondatot be se tudja fejezni, mert az egyik hölgy rá kiabál, hogy milyen halandzsa nyelven akar velük kommunikálni.
- Harpie! - közli a nővel, majd fehér kabátját szorosabban összefonja magán. Kifejezetten hideg van ebben az épületben. Előző iskolájában a Beauxbatons-ben legalább kellemes meleg volt, és ha odament valakihez segítséget kérni, akkor kapott is. Lehet hamar meg fogja bánni, hogy Magyarországra jött mesterképzésre. Könnyebb dolga lett volna hazájában, de ő sose szerette az egyszerű feladatokat. Vonzzák a kihívások és az új lehetőségek. Fülét cipők kopogásának zaja üti meg. Jön valaki és ha szerencséje van, talán segítséget és útbaigazítást is fog kapni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. november 3. 22:54 | Link

Chloé M. Saint-Laurent



A cipők kopogása inkább nedves loccsanások és csoszogás olyan keveréke, amit egyértelműen csak egy átázott katonai bakancs hagyhat maga után a visszhangos, huzatos folyosókon. A hanghoz tartozó alak lassan ballag a köveken a sötétbarna polár pulóverére vett mellény zsebébe nyomott kezekkel.
Semmi sem csesz szét jobban egy napot, mint az átázott gyapjúzokni.
Persze gondolhatott volna erre, mielőtt a szokásos gyalogtúrájára indul a kastély menti erdőben, mely a pásztorórájukat töltő diákokat hivatott szétzavarni. Fene se érti, mi ütött ezekbe a hormonzavaros csitrikbe, amiért sorra megihleti őket az erdő, még csak nem is érdekli, egyedül a tény folyománya, miszerint elázott a zoknija.
Egy valamirevaló gyapjúzoknit pedig nem száríthat meg varázslattal az ember fia, ha nem akarja, hogy a hőtől egészen tönkremenjen. Azt cserélni kell, átverekedni az előcsarnokon, fel a lépcsősoron, végig a folyosón, be a szobájába. Még mekkora szerencse, hogy senkivel se futott össze ez idő alatt.
Eddig.
A portrék rikácsolására érdektelenül pillant föl a kőlapokról, a szeme nehezen fókuszál a folyosón álldogáló, magányos alakra. A léptein lassít kissé, a kezeit kihúzza a zsebéből, egyelőre ekkora távolságból nem lát mást, csak a szőke hajon megcsillanó, élénk fényt.
Ha pedig olyan halkra veszi a lépteit, mint most, lehet, hogy a csaj se veszi észre őt és kényelmesen beslisszolhat a szobájába. Csak tizenöt méter. Menni fog!
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. november 9. 13:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Chloé M. Saint-Laurent
INAKTÍV


V é l a
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 94
Írta: 2015. november 5. 18:22 | Link

Dwayne Warren

A cipő kopogása nem is annyira kopogás, ahogy egyre közeledik Chloéhoz. A zajok között megjelenik a cuppogás és olykor egy-egy csosszanás is. A fiatal lány reménykedve pillant a hang irányába és várja megmentőjét, aki hamarosan fel is bukkan. Egy férfi az, legalábbis idősebbnek tűnik, már így messziről is. Tartása és járása is arra enged következtetni, hogy már nem ma esett le a tojáshéj a hátsójáról. Chloé kicsit félre billentett fejjel vizsgálja a lassan, szinte settenkedve közeledő férfit. Talán azt hiszi, hogy nem vette észre? Lehet. Bár eléggé udvariatlan lenne a férfitől, ha csak úgy elsurranna a fiatal, szemmel láthatóan elveszett lány mellett. De megfontolt, halk lépteiből és az ehhez tartozó járásból erre lehet következtetni. Még szerencse, hogy Chloé szép, de nem túl okos lány. Így nem esik le neki a tantusz. Végül is véláról beszélünk, akik messze földön híresek szépségükről, de többek szerint nem túl okosak. Végül is varázslények, akiket többen állatnak tartanak, még ha úgy is néznek ki, mint egy normális ember vagy boszorkány. Például véla volt a kabalája a Bulgáriai Nemzetközi Kviddics Válogatottnak is.
- Monsieur! - kiált oda a fiatal lány a férfinak, majd sietős léptekkel indul el felé. Nagyon nehezen áll át a magyar beszédre, pedig lassan muszáj lenne neki. De amikor az ember 20 évig franciául tanul, beszél és még álmodik is, akkor idő kell, mire képes áttérni egy másik nyelvre. Pláne ha azt a nyelvet csak nem rég kezdte el tanulni,és még nem profi belőle. Ahogy sok külföldi nem mer megszólalni franciául Franciaországban, úgy Chloé se mer megszólalni magyarul Magyarországon. Fél, hogy esetleg rosszul mondd valamit.
- Excusez-moi! Vagyis, bocsánat! Tudna segíteni? Eltévedtem. -
Még pár lépésre van az idegentől, de mikor végre elé ér egy bájos mosolyt küld felé. Eközben csillogó szemekkel fürkészi a férfi arcát. Igen, Ő talán végre megmondja neki a helyes utat!
- Eridon helyiséget keresem. Tudja merre van? - kérdi, miközben megigazítja a táskát a vállán és szőke hajkoronáját jobb válla fölött egy oldalra húzza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. november 6. 18:56 | Link

Chloé M. Saint-Laurent



Oka van, amiért Dwayne annak idején begyűjtő aurornak állt, nem pedig olyan munkakörbe, ami precíziós munkát, hangtalan mozgást követel. Masszív testfelépítése ellehetetleníti a könnyed lépteket, az üres folyosón pedig duplán hendikeppel indul: hisz' próbálhatná akótkockásnak tettetni magát, hogy beleolvadjon a mögötte függő, jókora portré kubista színvilágába, több esélye azonban nincs a rejtőzködésre.
MIért is rozsomákká tud változni? Miért nem szúnyoggá vagy meztelen csigává?
Simán elcsúszkálhatna a csiganyálán anélkül, hogy bárkinek feltűnne.
A csaj azonban felé fordítja a fejét - őt pedig ebből a lehetetlen távolságból is kirázza a hideg, ahogy pedig az elindul felé, a vállait védekezőn feljebb húzza. A szőke hajhoz vékony test tartozik, olyasféle, amit könnyen kettétörhet az ember fia, ha nem vigyáz. Szabályos arc, hozzá képest meglepően nagy szemek, mindez pedig annyira, de annyira... ismerős.
A lány megáll vele szemben, ő hátrébb lép egyet. Furcsa, zsigeri érzés kezdi kerülgetni, elészen csak az agya peremvidékén, ezt azonban hamar a mélyre nyomja, ha kell, erőszakkal.
   - What. Eridon? Hah?

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Chloé M. Saint-Laurent
INAKTÍV


V é l a
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 94
Írta: 2015. november 9. 10:39 | Link

Dwayne Warren


Szegény lány ismét nem jár szerencsével, mivel úgy fest a férfi nem beszél magyarul. Nyilván ha tudna franciául akkor úgy válaszolt volna, mivel Chloé is úgy kezdte. De az is megeshet, hogy mindössze, annyira nem akar segíteni az elveszett báránykának, hogy még azt is eljátssza, hogy nem beszéli egyik nyelvet se, csak az angolt. Chloé is már volt, hogy bevetette ezt a trükköt, mikor egy hozzá képest rangon aluli próbált szóba elegyedni vele. Igaz, ő kicsit csúnyább trükköt vetett be, és jelelni kezdett beszéd helyett. Soha életében nem tanulta a jelnyelvet, azt se tudta mit mutogat, de a férfi bevette, és gyorsan távozott. Nyilván meg volt benne a rizikó, hogy a másik fél ismerője ennek a nyelvnek, így könnyen lebukhatott volna, de szerencsére erre nem került sor. Nos igen, Chloé nem az a típus, aki egy nála alacsonyabb "szinten" lévő egyénnel komoly társalgásba kezd. Örök életében tipikus sznob volt, aki ez elit társaságok elit életét élte. Csak olyanokkal állt le, akiket arra érdemesnek tartott. Barátnőit is ez alapján válogatta ki. Ebből kifolyólag pedig nem nagyon beszélhetünk őszinte, feltétel nélküli barátságról.
Ahogy a férfi közelebb ér Chloé szemöldökei kissé megemelkednek. Egyszerűen nem érti, hogy egy ilyen csapzott, rossz arcú férfi mégis mit keres egy ilyen helyen. Tanár lenne? Nem, biztos, hogy nem. Végül a fiatal szőke lány arra jut, hogy biztos a gondnok vagy valami ilyesmi. De az angol megszólalás után, már ezt is elveti. Őszintén szólva, immár ötlete sincs ki ez, és már a remény kis sugarát sem látja, hogy ez az alak útba tudja őt igazítani. De azért nem adja fel.
- Eridon? Red house? - Szegény lány egy-két szót tud angolul, és ebből gazdálkodva próbálja valahogy elmagyarázni, mit is szeretne. Ezután pedig mutogatóra fogja. Először magára mutat, majd mutató és középső ujjával lépkedő mozdulatot produkál. Végezetül pedig egy nagy kérdőjelet ír a levegőbe. Reménykedő tekintettel néz a csapzott férfira, hátha ebből érti mit is szeretne.
- Aidez-moi, s'il vous plaît! - Hangja kezd már kissé elkeseredett lenni. Lassan már fél órája kering az iskolában. Éhes, fáradt és egy forró fürdőre vágyik minden egyes porcikája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 14 15 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet