28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 10 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 13:39 | Link

Annamária

A lány hirtelen megijedt, elkezdte furán kapkodni a levegőt, csak mert megkérdeztem valamit. Biztos valamibe nagyon elmélyülhetett, hiszen nem könnyű csak így ráhozni valakire a frászt. Azért nem akartam megijeszteni, hiába sikerült, jelen pillanat nem vettem örömömet a dolgon.
-Nyugi! Bocsánat! Nem akartalak megijeszteni.-kérek bocsánatot, bár nem tudom, miért teszem ezt-Csak annyit kérdeztem, hogy...-félúton meggondoltam magam-Á, inkább semmi, csak ilyen szokásos, hülyeségeket.-mosolyodtam el.
De, beszélnek, ez logikus a varázsvilágban, bár én nem találok ebben nagy érdekességet, engem egyáltalán nem érdekelnek ezek a varázs-cuccok, holmik. Teszek én erre az egész iskolára.
A megfestésre meg, hát a rajzokban sem találom a szépséget, nekem ez mind csak olyan mellék. Nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki. De azért nem akartam megsérteni a lányt, ezért próbáltam igazat adni neki és a festményeknek.
-De, de azok...-a hangomban meglehet, hogy volt egy kis akadozás-Szépek.
A pletykásak jelzőre nem mertem szólni semmit. Így inkább úgy döntöttem, hogy gyorsan le kéne lécelni innen, és már törtem a fejem valami hihető dumán.
Végül nem jutott eszembe semmi, ezért úgy döntöttem, tanulásra hivatkozok.
-Na, de bocsi, nekem mennem kell. Sokat kell még tanulnom.-nem biztos, hogy elég hihető volt a dumám, de sebaj-Viszlát! További szép... vasárnapot!-búcsúzok el végre, de biztos, hogy a lány nem dőlt be a dumámnak.
Gyorsan rohantam végig a folyosón, s már kettesével szedtem a lépcsőfokokat felfele. Ez egy furcsa találkozás volt, az már biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. január 6. 14:07 | Link

Havas Krisztián


 - Oké. - mondja most már csak magának, illetve a festmény lakóinak, miután a fiú filmbeli jelenetekről másolt pontossággal elszelelt. Motyogott kettőt, aztán huss. Hát, gondolja Annamária, akkor ez most nem tudom, mi volt, de hogy megvolt, az egész biztos.

Összenéz kettőt az egyik dámával, vállat von, és tovább szemléli a festmény részletességét. Mármint, próbálja. Határozottan jólesik neki az a tudat, hogy nem ő az egyetlen mimóza-lelkületű egyén a kastélyban; hogy nem ő az egyetlen, aki hülyét tud csinálni magából különösebb erőfeszítés nélkül; hogy nem ő az egyetlen, aki csak úgy megy és nem képes kezelni a helyzetet, ahova a lába vitte.

Aztán persze, az is eszébe jut, hogy lehet, hogy ebben a furcsa, két egész percig tartó találkozásban ő volt itt a nyugtalanító, ronda, büdös, visszataszító, ostoba, idióta, jajistenem elem. Mert kombinálásra hajlamos a kis navinésünk, mert unatkozik, mert kevés önbizalma van, és úgy egyáltalán, most komolyan fogja, és elrontja a saját hangulatát?

Na, ez az a pillanat, amikor elbúcsúzik a dámáktól, és ő is elszelel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. február 26. 17:03 | Link

Rothman Anton

Most komolyan.

Most jött a könyvtárból, egy halom jegyzettel, persze maga előtt, két kezével átölelve a papírokat. Amikor helyre akarta rakni azt a szerencsétlen és istenverte tincset, ami folyton a szeme előtt lebegett, hát na, ahhoz használni kell az egyik kezet. A tincset aztán már nem sikerült helyreigazítani, hogy történjenek vele rossz dolgok, mert az összes papír kicsúszott a fogásából, és szétszóródott a folyosón. Mappa, cöh. Csak a lúzerek használnak mappát.

Úgyhogy most itt áll, csípőre tett kézzel és igazán csalódottan néz le a papírokra. Az egy dolog, hogy ő maga buta, mint a kő; na de a papírokon okosságok vannak. Azoknak már majdnem esze van. Hát mért nem tudnak nem szétszóródni mindenhova. De komolyan, mindenhova. Lát egyet vagy öt méterrel arrébb is.

Ha lenne itt egy dokucsapat, nagyon szívesen belenézne a kamerába.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 26. 17:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 412
Írta: 2015. február 26. 19:33 | Link

Rozsos Annamária

Zsebre vágott kézzel, dudorászva járom a folyosókat. Jobban mondva igazából dolgozom, még ha ez nem is látszik. Van még mit elintézni, és hát a végső hajrá az mindig megy. Nade erről bővebben majd később! Lényeg a lényeg, o-lábaimnak köszönhető, jellegzetes lépteimmel a tanoda falai közt bandukolok. Rajtam farmer, ingpóló és zakó. A szokásos összeállítás. Odaköszönök vagy éppen odamorgok egy-egy engem kedvesen üdvözlő diáknak, vagy kollégának. Ez utóbbiak már kevés ideig azok. Kis lúzerek. De erről majd tényleg később...
Bekanyarodok arra a csupa F betűs folyosóra. Persze, nem kell rosszra, vagy legalábbis vulgáris kifejezésekre gondolni. Csak mi varázslók imádjuk az alliterációt és ha valami Ffel kezdődik, akkor minden más szónak is Ffel kell kezdődnie és kész. Mert az úgy menő meg hangzatos. Így van ez a Fecsegő Fridák Festményes Folyosójával is, amit persze tök nem így hívnak, de az nem számít. Mondjuk azt nem tudom, miért erre jöttem most, amikor erre épp semmi dolgom. Már első alkalommal megtanulhattam volna, mi merre van, és igazából tudom is, csak néha jól esik hülyének tettetni magam. Mert igen, nekem azt tettetni kell. Egy géniusz vagyok, nem tehetek róla. Minden esetre nem most fogom elkezdeni bemutatni és csillogtatni a tájékozódási képességeimet, hiszen... mostmár minek erre a pár napra? Nade azt mondtam, erről majd később.
Egy sóhajjal nézek körbe a freskókon, amelyeket igazából nem is kéne látnom, hiszen nem erre kellett volna vennem az utam, de ha már itt vagyok, leállok néhány pillanatra, megszemlélni a pletykás hölgyeket. Azonban csakhamar elterelődik a figyelmem egy papírjait szétszóró leányzóra, aki... ó! Szemeim felcsillannak.
- Hé, Han Solo, te máris itt? - szólítom meg a kölyköt, akit csak hátulról meg némileg oldalról látok most, ráadásul a tincsei az arcába lógnak, éppen ezért tökéletesen összetévesztem valaki mással. Ebben a derűs, de totálisan téves meggyőződésben haladok felé, miközben előveszem pálcámat és pár intéssel segédkezem a papírok padlóról való felhalászásában. Jogos a kérdés, hogy: ez egy auror? Ilyen szégyenteljes megfigyelőképességgel? A válasz: igen. Ráadásul a legjobbak egyike. Hát fiam, ez van. De különben simán csak szórakozott vagyok néha, ennyi az egész. Igazán kijár nekem olykor. A rossz bácsik is sokat panaszkodnak rám, noha ők pont azért, mert túl jó vagyok a felismerésekben és következtetésekben. Úgyhogy csitt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. február 26. 21:11 | Link

Rothman Anton

Lehet, hogy össze kéne szedni azokat a papírokat..

Áh, dehogyis. Minek. Akkor megint lenne hova esniük. És akkor le is esnének. Murphy. Jó helyen vannak azok ott.

Apatikus hangulat van, úgyhogy a képzeletbeli dokucsapat hiányát észrevéve, ráfintorog a lapokra, széttárja a kezét, hogy hát ez van, előfordul, és éppen rávenné a lábait, hogy hát akkor elmegyünk, ezeket meg itt hagyjuk, mikor Star wars-utalást kiáltanak felé, ami azért jó, mert sose látta a filmeket, és csak popkult utalások szintjén ismeri a történetet.

 - Hogy mi? - fordul hátra, és néz körbe, hogy a valószínűleg tanáron kívül ki szólt neki. Már ha neki szóltak. Várjál.

 - Jó napot. - motyogja oda se figyelve a szembejövőnek, és szórakozottan nyújtja a kezét, hogy átvegye az udvariasan összerakott paksamétát, de ha éppen el akarja vinni az úriember, felőle viheti. - Köszönöm szépen. - újabb udvarias motyogás.

Hát, nem neki szóltak. Vagy egy festmény volt. Akkor innen is el lehet menni, gondolja, és el is kezd elmenni.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 26. 21:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 412
Írta: 2015. február 26. 23:17 | Link

Rozsos Annamária

Ó, itt tévedés történt. Ez az illető mégse az, mint akire én gondoltam. Noha nem véletlen gondoltam rá, akkor sem ő az. Nem baj, ettől függetlenül a segédkezést folytatom, és amint minden papírt a kezemben tudok, odacsapom a lányka orra elé, aztán meg elrakom a pálcámat, hogy kezeimet visszavághassam a zsebembe, zakómat hanyagul félresöpörve az útból.
- Szevasz! Nos szívesen... - köszönök vissza meg biccentek.
- És bocs az előbbiért, tudod, összekevertelek valakivel. - magyarázom, kikapva egyik kezem a gatyám zsebéből, hogy legyezgethessek vele beszéd közben, mint aki doxykat pofozgat, aztán meg szívok egyet orromon. Fejem oldalra biccentem, kendőzetlenül méricskélve a diákot.
- Hanna lányom is nemsokára a Bagolykőbe fog járni. Azt hittem, ő vagy. - mutatok rá a navinésre amolyan gengszter stílusban, hogy igen, őt kevertem össze a gyerekemmel, és emiatt illettem egy Star Wars karakter nevével. Hanna, Han, Han Solo, Hanta Girl, Hanuka... elég széles a repertoárom, ami az idétlen és idegesítő beceneveket illeti. Mondjuk az én kölyköm jókat derül rajtuk, megkockáztatom, szereti őket. Ugyanolyan lökött, mint az apja.
- Hátulról egy az egyben. - mutatok rajta végig, tovább kalimpálva kezeimmel.
- Hogy hívnak? - kérdezem meg tőle szimplán, és közelebb lépek hozzá, jócskán a személyes terébe tolakodva. Egyáltalán nem zavartatom magam, hogy menni készült. Ugyan, mikor zavart engem bármi ilyesmi? Különösen, hogy mit akar valaki más, aki nem én vagyok. Úgyse tudják, mi kell nekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. február 27. 18:56 | Link

Rothman Anton

Úgy néz ki, hogy most nem nagyon megyünk sehova. Úgy is jó. Jelen hangulatában megjelenhetne egy csillogó felhő, amiből döglött madarak potyognának, az is jó lenne. Megrándítaná a vállát, és érdeklődve figyelné, ott potyogna-e az ő kanárija is a többivel.

Ja, és neki szóltak. Ó. Jó, ebben a sok az is jó lennében egy lépéssel több távolság is nagyon jó lenne, de így is elmegy, és az a folyton beszélő tanárember még magasabb is nála, úgyhogy ilyen lehet kis termetű kutyának lenni, amikor a gazda pitizteti: jól fel kell néznie a magasba, és figyelni se ártana. Hát, mondjuk nem biztos, hogy lemaradt itt valamiről.

 - Annamáriának. - de hosszú neve van, csodálkozik el ezen hirtelen; nem csoda, hogy mindenki rövidít rajta, és milyen rettentően unalmas név, két név egymásra van dobva olyan ezeknekjólesz modorban, ráadásul. A másikat biztos valami idegen és megjegyezhetetlen és nevetséges néven híják, úgyhogy meg se kérdi. Minek. Úgyse érdekel senkit, őt meg pláne.

 - Miért? - mert ebben a felfelé nézős pozitúrában egyszerűen tovább kell beszélnie; aztán meg mert most nincs se kedve, se ereje több szót egymás mellé pakolni, hogy abból mondat legyen; mert mindig meg akarta kérdezni valakitől, hogy mit kérdezgeted a nevemet, úgyse érdekel az senkit; mert mind a ketten elvannak a maguk világában, és mindeközben össze-vissza dolgokat csinálnak; a han solora muszáj hasonló kaliberű okosságot és lazaságot visszamondania.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 27. 18:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 412
Írta: 2015. február 27. 21:08 | Link

Rozsos Annamária

Visszahúzódó kis navinésnek tűnik a szentem, ettől függetlenül még elég karakán. Nem hiszem, hogy sok barátja lenne, vagy hogy -akármilyen helyes- megválasztanák bálkirálynőnek, már ha nálunk volna bármi ilyesmi a banketteken, bálokon. A neve viszont tökéletesen passzol hozzá. Ugyanolyan jelentéktelennek tűnő, mint ő maga.
- Ó, akkor nem fogtam annyira mellé. - vigyorodok el a magam rémes módján, ami sokkal inkább még egy lépés távolságra ösztönöz mindenkit, semmint közelebb vonzaná elragadó személyemhez. Valahogy úgy mosolygok, mint egy kalóz kapitány, aki éppen bökdös kifelé a pallóra a kardjával. És jut eszembe: kalóznak öltöztem halloweenkor. Ezt a szerepet rám szabták, teljes mértékben.
- Ja, csak kérdeztem. Biztos szakmai ártalom. - vonok vállat a kérdésre, szinte mentegetőzve, koránt sem felháborodva. Úgy tűnik, Annamária azok közé az emberek közé tartozik, akik néha belekötnek a megszokásba. Az ilyesmit én meg baromira értékelem. Jogos. Minek kérdezem a nevét? Hát kifejtem neki, ha gondolja, miért magyaráztam szakmai ártalommal. Úgy fest, fogalma nincs, én ki vagyok. Esznek-e vagy isznak. Nem ajánlom ám egyiket se senkinek!
- Elkísérlek egy darabon. Passzold ide! - ajánlom szolgálataimat lovagiasan, azonban az már egyáltalán nem foglalkoztat, a hölgy szeretne-e élni ezzel. Szinte kikapom a kezéből a köteg papírt, amit cipel.
- Arra? - mutogatok abba az irányba, amerre az imént igyekezett volna elfele. Közben meg már lépek is ki. Ha velem akar jönni, ha nem, a cuccai nálam vannak, úgyhogy kénytelen lesz. Mivel egyáltalán nem ott vagyok most, ahová tartottam, felcsaphatok akár kéretlen irathordozónak, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. február 27. 22:37 | Link

Rothman Anton

 - Szakmai ártalom? - kérdez vissza szerényen, a megfelelő "hát naná, persze, nem"-hangsúllyal. Még egy ilyen hülye kifogást. De hülye kérdésre hülye választ jár; szimmetria van, és azt értékeli.

 - Arra. - nincs más választása, itt neki most csak annyi dolga van, hogy tömören összefoglalja a szituációt, és megy a másik után. A kiskutya-hasonlat vissza-visszatér. De várjál, nem is, hát kellenek a búbánatnak azok a papírok - de még egy ilyen alakkal nem most fogja összehozni a sors meg az átv jegyzetelés. Hogy ki a fene ez az ember, azt ő nem tudja, és nem is érdekli, de stílusa van, és kellően rámenős, úgyhogy megy utána, nagyjából a megfelelő irányba.

 - Remélem, szereti az elsős átv-t. - na, ennyire lapos intonációt a finn nyelv is ritkán tud felmutatni. Ennyire nulla érdeklődést is az adott tárgy iránt. Ó, eszébe ötlött a megfelelő időtöltés a star wars-os emberrel: hát gyújtsák már fel együtt ezt a jegyzethalmot. De ha már belejöttek, várjon pár percet, hozza a többi könyvet is. Kellően flegma és menő dolog lenne, és ú, de szívesen hozná a cuccait.

Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 27. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 412
Írta: 2015. március 1. 23:47 | Link

Rozsos Annamária

- Aha. Tudod, vallatótiszt vagyok. Általában a nevüket kérdezem meg elsőre a delikvenseknek. Abból sok minden kiderül. Mármint nem a nevükből. - nevetek egy horkantás közben, és ólmosnak tetsző, mégis laza lépteimmel birodalmi lépegetőként haladok a márványlapokon a megfelelő irányba, egyelőre még némileg hátrafelé magyarázva a navinésnek.
- Hanem kb. minden másból, amit közben csinálnak. - folytatom unott faarccal, aztán legyintek egyet, jelezve, hogy erről ennyit. Idő közben pedig a lány mellém ért, úgyhogy most szépen kettecskén ballagunk a... hát valamerre. Amerre ő gondolja. A témánkat meg nem boncolgatom tovább. Hiszen most nem Aurormágia órán vagyunk, és különben is, amiről én beszélek, az már az Akadémia szintje, egyáltalán nem tartozik az itteni mesterképzéshez. A felsőbb fokozatokon is csak akkor okítanak ki ebből, ha azt a szakirányt választottad. Mint én a kriminálpszichológust. Különben meg arról nem is beszélve, hogy Annamária drága a kérdésével inkább csak visszavágott a neki nem tetsző érdeklődésért, ezt én pontosan tudom. De ha egyszer olyan visszakérdést tesz fel, amire akad válasz, akkor néha így jár, hogy bizony megkapja azt a választ.
- Én is remélem. - bólintok a felvetésére. Átváltoztatástan. Csak ugyanannyira izgatott valaha is, mint akármelyik tárgy. Szóval igazából nagyon, még ha ennek egy szikrája sem volt felfedezhető azon a csinos ábrázatomon. Igen, már kölyöknek is jóképű és tenyérbemászó voltam. Van, ami sose változik.
- Kérsz? - halászok ki szabad kezemmel zakóm zsebéből egy hosszúkás, maroknyi, átlátszó tégelyt, felpattintva a tetejét, kínálgatva folyosójáró társaságomnak a benne lévő apró, színes golyóbisokat.
- Robusztus Rágó. - mutatom be a lánynak a -mint azt ma már tárgyaltuk, varázs mivoltát kiválóan fémjelzően- alliteráló édességet. Bár lehet, ismeri. Mondjuk ahogy elnézem, szerintem mugli környezetből jöhetett. Ugyanaz az apró,  a mágikus mindenséget furcsálló fény csillog a szemében, mint minden hozzá hasonlónak. Nyugodj meg, bogaram, ez még pár évig ott is marad!
- A szádban megnő és az íze nagyon tartós. - tárom elé a fontosabb tudnivalókat a rágóról. Egyébként ezeket az előnyöket -főleg az elsőt- szokásom lelkesen ecsetelni a kollégáknak, és várni, milyen idióta, végtelen egyszerű és alpári poénokkal állnak elő, tovább víve vagy csak meglovagolva a gondolatot - hogy így fogalmazzak, Freud sokadszori nagy örömére. A diák meg ha kér, ha nem, én benyomok egy rágót a számba, ami egy-két rágás után sokszorosára dagad. Tök jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. március 2. 10:16 | Link

Rothman Anton

Ó. Ó. És akkor még egyszer: ó. Hogy hát auror. Hát azt nem kellett volna. Hát persze, hogy kicsit lökött és furcsa. Akkor, ha éppen most fizikailag nem is, de mentálisan felvesszük a két lépés távolságot, mert az aurort és a nagyon hajkurászott közveszélyes embereket csak a nevük választja el egymástól, legalábbis a vidékies gondolkodású navinés lány szerint. Egyformán érdemes vigyázni velük.

 - Nem kérek, köszönöm. - néz hitetlenkedve és mosolyogva a rágóra meg az azt kínáló emberkére, és kedve lenne amolyan felnőttesen megcsóválnia a fejét. Hát a férfiak tényleg nagy gyerekek, na. Ismeri ezt a rágót, látott ő már érdekes dolgokat vele, mert a korabeli fiúk elképesztően hülye dolgokat képesek vele csinálni, most komolyan, kényelmetlen rágondolni is arra a klubhelyiséges estére. Őt nem különösebben vonzza, hogy egy hatalmasra növő rágóval küzdjön, meg amúgy is, ő ennél felnőttebb, érted, vannak néha ilyen téveszméi, mert mégis mi lenne gyerekes egy mókás rágóban, mindegy, majd kinövi. Amúgy is, ő olyan kis megkeseredett kisleány, még a mindenízű drazsét se szereti, ha hozzájut.



Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. március 2. 10:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 412
Írta: 2015. március 3. 23:10 | Link

Rozsos Annamária

- Öreg hiba. - horkanok fel a rágó visszautasítását.
- Majd megbánod... - hagyom fenn a hangsúlyt nagy jövőlátón, előrefelé nézve a folyosón, és elrakom a tégelyt, közben lelkesen rágva a citrusos édességet. A kedvencem mondjuk a barackos, dehát a változatosság gyönyörködtet. Helyezgetem kezeimben az általam cipelt irathalmot, miközben baktatok a navinés oldalán.
- Azért szólj ám, ha odaértünk, ahova tartunk! - nézek mellém a diákra, megjátszott gyanakvón feltételezve róla, hogy a bolondját járatná velem és képes volna brahiból áthurcoltatni Toni bácsival a folyosókon a megszerzett szajrét. De jó kislány ez, nem tenne ilyet, főleg nem azután, amit az imént megtudott rólam. Nem húzódott el tőlem látványosan, azonban érzem rajta, hogy valamivel jobban tart már szerény és lovagias csirkefogó személyemtől, mint ezelőtt.
- Különben hol is van az? - kérdezek rá a célunkra két rágás közben, ha már egyszer itt tartunk. Nem mintha ne volna tényleg mindegy, de azért mégsem hátrány, ha tudom. Bár az is megeshet, hogy közben összeakadok valamelyik kedves kollégával azok közül, akikkel még le kell pacsizzak bizonyos ügyekben, és akkor bizony vissza kell szolgáltassam a lánykának a papírhalmot, vagy -ami talán még jobb- elhívom a másik tanárt is kíséretnek és átadom neki a terhet. Mert hiszen ez az okítók dolga, nem? Hordárkodni a tanulóknak. Vagy nem. Minden esetre úgy gondolom, némelyik prof sokkal hasznosabb lenne egy ilyen szerepben, mint a katedra mögött. Nem szép dolog ilyeneket mondanom? Á, nyugi, már velük is közöltem. Szeretnek is nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. március 4. 14:37 | Link

Rothman Anton

Né, má, micsoda kis duzzogás lett itt ebből a rágóból, hát ez borzasztóan aranyos és legalább annyira abszurd, jól el kell rejteni a vigyorát, mert hát nem nevethet ő itt a másik képébe. Nem feltétlenül azért, mert a másik auror és évtizedekkel idősebb nála, hanem mert ő itt most komoly kamaszként viselkedik, érted. Meg mert amúgy sem nevetsz ki egy aranyos kisgyereket, mert utána mindig megsértődnek, mert azt hiszik, hogy kinevetted őket, és attól csak még aranyosabbak lesznek.

 - Öh.. - várjál, egyszer, még az ősidőkben, úgy fél órával ezelőtt, mikor még kezében volt az összes idegesítő jegyzete, volt egy úti célja. Na, arra most már nem emlékszik. Mennek valamerre, eddig megvan, mentális térkép elő, aztán úgy dönt, hogy neki teljesen mindegy, hova mennek, csak legyen ott egy kandalló, ahova beszórhatja a papírjait. Hogy ezt másnap reggel meg fogja bánni? Hát, az másnap reggel lesz, és az még nagyon messze van. Most nincs más vágya, minthogy jól megtapossa, feldarabolja, és akkurátusan tűzre vesse a jegyzeteit, a tankönyveit, a tanárait és egy-két idegesítőbb iskolatársát, majd jól megérdemelt pihenőként elmenjen aludni. Ilyenkor kell szépen békén hagyni, mert ebben a kimerültségben tud hülyeségeket csinálni. Valami hasonlót csinál most is, mondjuk.

 - Szerintem a társalgó az jó lesz. - jegyzi meg félig magának, félig a másiknak, mert ott szép nagy a kandalló. És van hozzá nyugtató forró csoki. És ott, ha esetleg kitörne rajta a hiszti, mert esély mindig van rá, lesz, aki helyrerakja. Hú, gyerekek, és még mindig nincs vizsgaidőszak.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 412
Írta: 2015. március 7. 20:01 | Link

Rozsos Annamária

Pompás. A kis navinés azt se tudja, merre akar menni. Akkor céltalanul bolyong csak ebben a remekbe szabott intézményben, megrakodva egy halom papírral? Semmi felelősség? Semmi céltudatosság? Mégis, ki az, aki csak úgy indokolatlanul ténfereg a kastély folyosóin?...  Lélekben magasba lendítem a kezem, és majd' kiesek a padból, közben azt kántálva, hogy énénénénén! Szeretek lófrálni. Nincs abban semmi rossz.
A társalgó? Hát rendben. A rágás közbeni öblös szusszanással veszem tudomásul, merre vegyem marcona lépteimet. Noha olybá tűnik nekem, ezt az egészet csak most találta ki a lány. Rászegezem határozott, mindenféle szégyenlősségtől vagy zavarban levéstől mentes tekintetemet, és kémlelem a fiatal arcot. Szinte látom rajta, micsoda terveket, ábrándokat sző magában. Mármint konkrétan fogalmam sincs, miket, de hogy valamiket, abban egészen biztos vagyok.
- Voilá! - rikkantok, amint a társalgóhoz érünk és egy kecses mozdulattal berúgom az ajtót. Csak nem volt a túloldalon senki... Bedugom a fejem, fogam összeszorítva nézve körbe a bejárat környéken, ám szerencsére egy teremtett lélek nem ólálkodott erre. Nem vágtam orrba senkit. Beljebb persze üldögélnek páran. Ők kissé megrökönyödve és megszeppenve skubiznak felénk a hatásos belépő nyomán.
- Arra pislogjatok! - bökök a fejemmel az ablakok felé, így közölve velük, hogy nincs itt semmi látnivaló, foglalkozzanak a saját dolgukkal. Gondolom, van nekik. Levágom az asztalra a papírhalmot, és összecsapom kezeimet, mint aki jól végezte dolgát, majd csípőre vágom őket és vigyorogva nézek Annamáriára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. március 9. 02:45 | Link

Rothman Anton

 - Azta.. - csúszik ki a száján meglepetésében és elismerően a szócska, miután meglepően hamar megérkeztek, és ő alaposan összerándult az igencsak eredeti ajtónyitási módozatra. Nem hisz ugyan a hercegekben, de ha egy mégis csak eljönne érte, kezdésként egyszer kinyithatja így is az ajtót. Utána többször ne, az nem jó, de egyszer igen, mert ez impresszív, na. Teljesen fölösleges, teátrális és ijesztő és váratlan és a legtöbb ember számára idegesítő, de.. na, akkor ez így egy majdnem jó portré a profról. A fölöslegest áthúzhatjuk, a többi viszont jó.

 - Ó, köszönöm szépen. - amíg társa a meglepett tekinteteket igazgatta, ő összerakta magát, beírta a levélírás mellé az ajtóberúgást is a romantikus dolgok közé, majd belibbent a terembe, mint akinek ez mindennapos. Ahogy gyorsan elnézi, van egy-két felsőbbéves, hátha imponálhat nekik..? Na jó, ez halva született ötlet volt, de nem is azért vagyunk itt. Azért vagyunk itt, hogy ezeket itt tűzre vessük.

 - Egy kis rituális jegyzetégetés? - ajánlja fel a lehetőséget a profnak, miközben már szedi is fel a köteget kezébe, gondolatban leköpi és keresztet is vet rá, hogy mindenki szája íze szerint meglegyen a rituálé része, és akkor már csak az égetés legyen hátra.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. március 9. 02:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 412
Írta: 2015. március 11. 11:32 | Link

Rozsos Annamária

Azt hiszem, egyedül a lánynak tetszett (?) a belépőm. Mondjuk az ajtó túloldalán könnyebb, valljuk be. Imponálóbb, ha miattad verik be valaki képét, mintha csak tanúja vagy, amint ellátják valaki baját. A lényeg, hogy valakinek bejött. Persze, az se lett volna gond, ha nem. Nem azért csináltam. Semmit sem azért csinálok. Azt sem, hogy ilyen lovagiasan elcipeltem ide a navinés papírtömegét. Biztos csak törleszteni akarok az ilyen jó cselekedetekkel a sok disznóságért, amit művelek. Igen, biztos. Persze. Jelentkezzen, aki elhiszi!
- Ó, ez kiválóan hangzik. - lelkesülök fel egyből a jegyzetégetésre és összedörzsölöm kezeimet. Lehet, hogy egy profnak nem kéne ennyire kedélyesen fogadnia egy ilyen bejelentést és főleg részt vennie ilyesfajta tananyag megsemmisítő szertartásokban, dehát... már úgyse soká rontom itt a levegő. Igen, ez a helyzet, amire az előzőekben utaltam párszor, és amire később akartam rátérni. A tanév végével visszatérek a kaptafához, jelesül: ismét teljes munkaidőben a Parancsnokságon boldogítom majd a drága jó aurorkollégákat. Ez persze majd csak az évzáró-nyitó ünnepségen hirdetődik ki... kerül kihirdetésre... hirdeti ki a diri. Igen, hirdeti ki a diri. Nem kell ez a sok szenvedő szerkezet, nehéz az élet amúgy is.
- Na adj valamit! - mormogom a hatalmas rágómon nyammogva és nyúlok is az első adag papírért, amit szépen a kandallóba vethetünk. Feltételezem persze, hogy az ezeken a lapokon lévő tudás vagy már a lányka fejében van, vagy átmásolta valahova, vagy fellelhető a tankönyvekben, úgyhogy kár ezt túllihegni. Mármint nekünk nem, nekünk jó, ha úgy érezhetjük, ezzel most némileg tilosban járunk vagy éppen nagy lázadást hajtunk végre. Az sokkal izgibben hangzik, mintha olyasmiben teszünk kárt, ami már amúgy sem kéne.
- Ha nem bírjátok a meleget, srácok, nyissatok ablakot, vagy húzzatok máshova! Itt most befűtünk. - közlöm egyszerűen a többi jelenlévővel, közben hadonászva kezemmel az ablak felé, meg a kijárat irányába, vagy éppen a kandallóra. Szóval mindig arra, amiről épp beszélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. március 11. 13:45 | Link

Rothman Anton

Bevillan egy satnya másodpercre a kép, ahogy a másnap reggel valószínűleg le fog zajlani. Kinyitja a szemét, felkászálódik az überhiperszuperdizájnos ágyából, odasattyog a kásás morgások közepette az asztalához, hogy reggeli sokkhatásként átnyálazza az előző nap átvett anyagot. Ami nem lesz ott az asztalán. Amikor majd eszébe jut, hogy miért nem, el fog tölteni pár másodpercet annak eldöntésével, hogy nemes egyszerűséggel elsírja magát, vagy inkább kárt tegyen magában.

Szóval a kilátások nem rózsásak. De hát carpe diem, kérlek szépen. Annak amúgy se lenne semmi hangulata, ha a jegyzetek már nem kellenének, kizárólag persze, ha ez követlenül vizsga után történik. De nagyobb buli a jegyzetégetés, ha vizsga előtt zajlik le. Élj a mának, pláne, ha holnap vizsga van.

És az auror is benne van. Azaz a dolog legitim. Akkor meg?

Szó nélkül, de annál nagyobb megelégedéssel nyomja a másik kezébe a jegyzetek felét, a maga részét meg gondosan felmért adagokban eresztgeti be a lángokba. Se ne túl sokat, hogy hamar elfogyjon, se ne túl keveset, hogy ne tartson ki az a kicsinyes lázadás, amit ezzel csinál.

 - Be kéne csukni az ajtót. - jegyzi meg oda se figyelve, mert az égetés fontos és figyelmének nagyobb részét leköti. A kis fennmaradó figyelmet viszont zavarja, hogy elfelejtette becsukni az ajtót. Ő rendes egy lány pedig. Néha. Ugye. Így meg valaki mondjuk bejöhet, és csatlakozhat. Hm, várjál, az nem is lenne rossz dolog. Írnia kell a DÖK-nek a következő program ügyében: vizsgák után össznépi jegyzetégetés.

Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. március 11. 13:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 412
Írta: 2015. március 11. 19:03 | Link

Rozsos Annamária

Összepréselem ajkaimat és rántok párat szemöldökömön, miközben átveszem a nekem szánt adagot az égetnivalóból. Viszont ahogy a navinést figyelem, ráébredek, hogy az iménti feltételezéseim hibásak. Ott az az apró kis bizonytalanság a szemében, a feszültség a vonásaiban, amik azt jelzik, igenis tétje van ennek a tűzre vetésnek és valós az izgalom. Mielőtt a lángok martalékává teszem hát a papírokat, az egyikre rápillantok. Ahogy így átfutom, úgy látom, ez bizony vizsgaanyag. Hát mit ne mondjak? Van kraft a kiscsajban. Az írásról oldalvást ránézek, megvillantva felé nem éppen bizalomgerjesztő, de annál elismerőbb vigyoromat, aztán nekilátok a tűzre pakolni szépen.
- Nem hallottad? - szólok oda felelősségre vonóan az egyik közelben ülő eridonos srácnak, amikor Annamária közli igényét. A fiú hebeg kicsit, én meg a fejemmel bökök az ajtó felé, hogy lökje már be, legyen szíves. Nagy nehezen megérti és teljesíti udvarias kérésemet.
- Lélegezz jó mélyeket, hátha beszívod a tudást! - javaslom a lánynak, miközben meglobogtatok egy még a kezemben lévő jegyzetet, amit aztán egy kecses mozdulattal átadok a lángoknak. Közben valaki kinyit résnyire egy ablakot, mert tényleg kezd meleg lenni idebenn a helyzet. Kézfejemmel törlök egyet homlokomon, majd lekapom a zakómat. Hiszen van még mit égetni, addig pedig megsülök. A levetett ruhadarabot egy diák fejére dobom, és intek neki, hogy terítse ki. Így ingpólóban láthatóvá lesznek a tetoválásaim. A jobb vállon pár rúna, a felkaron egy körbefutó motívum, az alkar belsején meg valami kígyószerűen kanyargó, szintén jelekkel ellátott példány. A balon semmi. Valljuk be, nem ez az egyetlen, ami nem szimmetrikus az én adoniszi testemen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. március 11. 20:49 | Link

Rothman Anton

 - Köszi. - mormogja félig a társának, hogy intézkedéseket foganatosított, és a srácnak, aki ténylegesen intézkedett. Az égetés komoly munka; minden energiájára szüksége van ahhoz, hogy a holnapi méretes agybajt megfelelően előkészítse. A társasági élete feljebb kúszott a kezdeti nullához képest, de még mindig nem elég pörgős; ebből következően muszáj időnként magának kikészítenie magát.

A tanár szövegére szimplán kibukik belőle a röhögés, amit megpróbál köhögésnek álcázni, elég kevés eredménnyel, de nem bánja. Így van, alapvető tantárgyak alapvető leckéit mindenkinek! Nem, komolyan, elég kemény hiányosságok szoktak ilyesmiből fellépni egy pár év után.

 - Hát, ez jól esett. - szusszan egyet, és csapja össze a kezét, miután az utolsó papírlapot is a tűzbe dobta. Ez így jó volt; kedve lenne megfogni egy-két tanárt is, ha már így belejött, lehetőleg azokból a tárgyakból, amik nem mennek, akkurátusan végighurcolni őket a folyosón, majd belökni a kis kandallótűzbe. Ez sajnos már ott bukik, hogy az ő fizikumával és edzettségével legyen azzal boldog, hogy a lábai elbírják, és képes járni. Bár, a mellette levő auror talán segíthetne... nem, nem, azért itt meg kell húzni azt a vonalat. Pedig..

 - Köszönöm szépen. - köszöni meg nagy vidoran az élményszámba menő égetést, mert ezzel túlzás nélkül egy álma valósult meg. Melyik diák ne akarná ezt megtenni? És hányan teszik meg végül? Ő most javította vagy rontotta a statisztikákat, nézőponttól függ. Közben végre kiegyenesedik, képes túllátni a keze és a kandalló közti távon, és rápillant a társára. És akkor egy kicsit végigfuttatja a tekintetét a tetoválásokon, ha már ott van.

 - Ügyes. - néz elismerően a másik arcába, minden mélyebb érdeklődés nélkül. Jelen pillanatban nincs olyan hangulatban, hogy ilyesmiről kérdezősködjön, és amúgy is, aurorral áll szemben. Annak valószínűleg vannak dolgai. Ha viszont mesélni akar, ő szívesen meghallgatja.

A végén aztán kiderül, hogy semmi komoly nincs a tetoválások mögött, csak tizenhat évesen részegen elvesztett egy fogadást, és amiatt varratta tele magát.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. március 11. 20:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 412
Írta: 2015. március 12. 13:26 | Link

Rozsos Annamária

Ahh, olyan szépen égnek a papírok. Kész kielégülés minden egyes darab. Kedvtelve nézegetem megsemmisülésüket, megnyerően rusnya ábrázatomat ide-oda biccentve. Sajnálkozva sóhajtok egyet, amint az utolsó jegyzetlap is a lángok martaléka lesz. Széttárom karjaimat a befejezés jeléül és a köszönetnyilvánításra meg a dicséretre válaszul meghajolok a kis hölgyemény előtt, kezemet propellerként forgatva hasam előtt, ahogy azt egy ilyen giccses gesztus közben illik.
Látom ám, hogy Annamária a tetoválásaimat vizslatja. Hadd tegye! Nem fogom se leállítani, ám hosszas elbeszélésbe sem kezdek róluk. Nem vagyok az típus, aki kapva kap az alkalmon, hogy önmagáról vagy a múltjáról meséljen. Ha kérdeznek vagy szóba kerül, akár bőségesen is kifejtem, de különben nem traktálom ilyenekkel a népet. Van elég ilyen ember, főleg auror. Ránéz valaki a sebhelyére, Őőmeg rögvest előkapja a diavetítőt, hogy a regélése közben mozgóképekkel is illusztrálja, miként szerezte a sérülést.
- Mi a következő? - villogtatom szemeim, miközben zsebre vágom kezeimet.
- Malacságokat írunk a táblákra a tantermekben? Vagy esetleg fellebegtetjük a padokat a plafonhoz? - bökök fejemmel az említett irányba, miközben nyammogok tovább a rágómon, ami még mindig nagyon finom. A felvetéseim után persze elvigyorodom. Nem mintha különben ne lennék benne bármelyikben.  Vagyis... neeem, dehogy, én jófiú vagyok! Ez a kis perszóna visz bele a rosszba! Látszik is rajta, mennyire elvetemült. Rajtam meg, hogy milyen ártatlan vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. március 12. 17:08 | Link

Rothman Anton
zárás

 - Hm.. nem is rossz. - vigyorodik el, mert persze mindegyik rettenetes ötlet, annyira fejbecsapósan rossz, mint ez a spontán, de régóta érlelődő, vizsga előtt jegyzetáldozat volt. De szerencsére ő pont most van abban a korban, hogy hülyeségeket csináljon, és nélkülözze a józan eszét és belátását. Mondjuk, ahogy így elnézi a másikat, ez a bizonyos kor tetszőlegesen elnyújtható. - Szerintem kenjük be a kilincset fogkrémmel vagy ragasztóval. - klasszikus ötlet, klasszikusan fárasztó és borzalmas, illik a többi közé.

 - Én akkor dolgom végeztével szerintem el is megyek valamerre. - reménykedett benne, hogy a mondat végére kitalálja, merre is, de nem jött össze. Nincs kedve a Navinéba menni. Az nem jó, addigra visszavedlik normális sárga kisdiákba, és az olyan unalmas és fejfájdító állapot. Inkább megeszik egy egész tortát, az is illene a mai idióta és felelőtlen repertoárjába.

 - Jó kis este volt. - néz körbe gyorsan a teremben, ahol többé-kevésbé napirendre tértek felettük, de vannak emberek sugdosódó-pózban imitt-amott. Egy pillanatra őszintén sajnálja, hogy nem fordított a helyzet, és ő nem egy a megzavart társalgóbeliek közül, mert ebből olyan szép kombinálásokat lehetne végrehajtani egy arra alkalmas személlyel, hogy kívánni se lehetne jobbat. De hát most már mindegy.

 - Szép jó éjszakát. - néz a társára, szépen rá is mosolyog egyet, és akkor kilibben az ajtón, amit előzékenyen nyitva hagy maga után, mert meri feltételezni, hogy az auror se időzik sokat a teremben. Hát maximum de, és valakit megint felugraszt, hogy csukja be a rendetlen navinés után azt a szerencsétlen ajtót.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. március 12. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Csütörtök este
Írta: 2015. március 13. 19:12
| Link

Dwayne


Szedd össze magad, Tilda, ne pánikolj! Nemsokára nyaralni mész, jó lesz, kikapcsolódsz, és az új év kezdetéig nincs miért görcsölnöd!
Igazán megpróbáltam magam ehhez hasonló szavakkal, sőt, több szóból álló kifejezésekkel egyaránt megnyugtatni, de Doléance távozása, és a kinevezésem a ház élére különféle érzések egész garmadát kavarta fel bennem. Izgatott voltam, reményekkel teli, az új kalandra vágyakozva gondoló, de egyúttal végtelenül rémült, zavarodott, és aggodalmaskodó. Egyfelől örültem, rettentően boldoggá tett, hogy egykori házam vezetője lehetek, másrészt pedig nem, mert máris hiányozni kezdett ez a szörnyen mulatságos és kedves nő, egy nagyon remek házvezető. Furcsa lesz nélküle folytatni.
Épp a Fecsegő Dámák folyosóján haladtam át, gondolataimmal küzdve, és azzal a több tucat papírral, és könyvvel, melyek jó részét az ujjaim közt kandikáló pálcámmal lebegtettem, míg a maradékot a falra festett női alakok előtt elhaladva rendezgettem, nézegettem. Olykor kissé megbillent és elkezdett szétcsúszni a mögöttem haladó könyvkupac, mert nem igazán koncentráltam a varázslatra, és magát a pálcát is épphogy nem ejtettem el, de egyelőre legalább semmiben nem buktam fel, és ez volt a lényeg. A fele irat a könyvtárba kellett, a többi a Levita dolgait tette ki. Listák, panaszok, kérvények, és hasonlók. Nem sok, csak volt pár, amit bő lére eresztettek.
És ott volt a munkaszerződés alatt a helyettesről szóló jegyzék is. Egy pillanatra megakadtam, a könyvek imbolyogva megálltak a levegőben. Erre ezeddig nem is gondoltam! Házvezető lettem, de odáig nem jutottam el a gondolatban, hogy ez egyszerre azt is jelenti, hogy a Levita ezzel helyettes nélkül marad.
A szemem sarkából megpillantottam az egyik démát, amint felém sandítva súg valamit a mellette állónak, aki erre vihorászni kezdett, és visszasúgott valamit. Úgy látszott, jól szórakoznak rajtam.
- Na, hát szabad ilyet? - kérdeztem tőlük, de persze nem feleltek.
Valójában elég szerencsétlen látványt nyújthattam, gyűrött ruhámban, kócos hajjal és annyi papírmunkával egyensúlyozva mind a kezemben, mind pálcámmal a levegőben, kockáztatva egy gyors ön-agyonütést is, hogy az egy taligára elegendő lett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3607
Írta: 2015. március 13. 20:54 | Link

Gryllus Matilda



   -  Chh...
Kétkedő arccal lapoz egyet az térdének támasztott könyvben, majd még egyet, amíg képet nem talál. Cseppet feljebb húzódik az ablakpárkányon, a háta a hideg falnak nyomódik, ami a bőr kabáton keresztül inkább megnyugtató, mint zavaró most. Az rosszul szigetelő ablak résein át érzi a hűvös levegő beáramlását, ha oldalra pillantana, hosszasan mélázhatna a szabadban bolyongó, vizsgáikkal épp végzett diákokon. De most küldetése van. Komoly feladata.
Mina utasítására el kell olvasnia egy könyvet. Igaz, egy vékony, képekkel telerajzold, színes, apró könyvet, sőt, inkább egy vastagabb füzetecskét, ő mégis olyan lendülettel vágott bele, mintha csatába indulna. A jobbja mellett egy pár knútos, bogolyfalvi kávé gőzölög, ahhoz nyúl, ha végletesen unni kezdi a könyv tőle oly' távol álló témáját: csecsemőgondozás.
De ha a lánya parancsot ad neki, azt még egy aurornak is követnie kell.
Hallja a közeledő lépteket, a válla fölött elpillant a folyosón, épp egy pillanatra, amíg ráfókuszál a közeledő könyvhalomra és az azt terelgető nőre. A kávéja után nyúlva fordul vissza, belekortyol, miközben egy újabbat lapoz, a nő pedig, mit ad Isten, pont ekkor rivall a portrékra. Dwayne riadtan rezzen össze.
   -  Nem fogom leönteni, esküszöm - szabadkozik azonnal, gyorsan le is teszi a kávét a párkányra. Tilda a könyvtáros, Tilda a nő, akitől egész egyszerűen fél a legutóbbi találkozásuk óta. Ő aztán nem fogja magára haragítani.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. március 13. 21:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2015. március 13. 21:39 | Link

Dwayne


Most a legkevésbé sem vágytam rá, hogy sugdolózzanak a hátam mögött, elhordjanak ennek-annak az első napomon, mert a boldogságomba keveredő szomorúságom és idegességem rettentően furcsa katyvaszt képzett, és még én sem tudtam, mit vált ki belőlem mindez. De semmi esetre sem akartam volna olyasmit művelni, főleg ilyen pletykás népség előtt, mint a falra festett alakok, amit később bántam volna.
Rájuk szóltam, de el is kaptam a tekintetem. Mindig járt a szájuk, akárhányszor erre jártam, az is lehet, hogy csak beképzelem az egészet. Az egész aggodalmaskodás teljesen felesleges, mert ura vagyok a helyzetnek, minden a legnagyobb rendben van, és lesz is. Csak még be kell fogadjam, meg kell emésszem ezt az új helyzetet. Igen, ennyi az egész.
A következő pillanatban úgy megugrottam, hogy a könyveim nem tudtak elég gyorsan reagálni, és félrelibbenni előlem, és alulról belefejeltem a kupacba, ami vészesen megingott, leírt egy részeges kört a levegőben, majd addig-addig forgott-pörgött, míg valamennyi leesni készülő könyv meg nem gondolta magát.
Én eközben a fejem búbját szorongattam.
- Au, au, au, au.. - fejeztem ki legújabb érzéseim.
Kinyitottam a fájdalomtól összeszorított szemeim, és a közelben álló férfira pislogtam. Dwayne Warren. Az iskola defenzora, auror. És ha igaz, az én egykori testőröm.
- Tessék? - pislogtam értetlenül. Nem rögtön sikerült ráébrednem, hogy olvas valamit, amit történetesen leölthet a párkányra tett itallal, és nem valami egészen más dologról beszél, aminek az égegyadta világon semmi értelme nem lett volna a jelen körülmények között.
- Ó, nem, nyugodtan, én nem.. szóval ne zavartasd magad - ráztam meg végül a fejem. Különös, azt sem tudtam felidézni, hogy tegeztem-e vagy sem. De így tűnt természetesnek.
- Vagyis, nem úgy értem, hogy öntsd le, csak.. szóval érted - tettem hozzá, miközben a végére érve arra jutottam, hogy igazán kár volt folytatni ezt a gondolatmenetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3607
Írta: 2015. március 14. 13:22 | Link

Gryllus Matilda



   -  Sh*t... bocs, nagyon odaverted, mi?
A kávét szorosan a tenyerében tartva fordul meg, hogy a lábát lelógassa a magas párkányról, így szembekerülve a nővel, aki sajátos, ugráló indiántáncát lejti a folyosón, a freskók legnagyobb gyönyörűségére. Becsukja a könyvet és ledobja maga mellé, ám annyi felesleges lovagiasságot már nem talál magában, hogy lekászálódjon az ablakból és a hercegnő védelmére keljen. Elvégre csak a kócos hajú kobakját ismertette meg a vaskos könyvekkel, ő pedig addig nem mozdul, amíg nem törik csont vagy folyik vér ezekre az évszázados padlólapokra.
Beleiszik a kávéjába, csak hümmög párat, válaszul Tilda szavaira. Nem emlékszik, mikor beszéltek utoljára, a testőrös incidens és az azt követő, hosszadalmas minisztériumi vizsgálat okán jobban kerüli a könyvtáros nőt, mint a tüzet. Jobb a békesség, ahogy mondani szokás. Annak is legalább... egy, másfél éve?
   -  Gratulálok. Különben. A kékekhez.
Derűsen teszi hozzá a formalitást, a papírpoharat leteszi a könyv mellé, a fejét a falnak dönti.
   -  Csak nehogy szétszedjenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2015. március 18. 19:39 | Link

Dwayne


Egy újabb kínos, furcsa helyzetet könyvelhettem el magaménak. Lassan valóban regényt lehetett volna csak azon esetekből írni, melyekben összefüggéstelenül hebegtem-habogtam, és csak próbáltam kinyögni, hogy mit is akarok mondani. Az aurorral közös múltunk, melynek lényegesebb részére nem emlékeztem, pedig csak dobott a helyzeten. Annyira megzavarodtam a férfi láttán, hogy teljesen kizökkentem addigi gondolataimból.
Pedig valósággal megrohantak az érzések, melyeket sehova sem tudtam tenni.
- Áh, nem, nem, vagyis de, szóval mindegy - megráztam fejem, amitől a fájdalom nem múlt el gyorsabban, de legalább kezdett tisztulni a kép.
A folyosón voltam, még mindig, nem bambultam el annyira, hogy a kastély másik felében találjam magam, mint olykor előfordult, és Dwayne-t sem hallucináltam a könyvekkel való kemény találkozás mellékhatásaként, főleg mivel ugye előbb volt ő a képben, mint a koppanás. Logikus, mégis végig kellett gondoljam.
- Szétszedjenek..? - Ujjaimmal kicsit megdörzsöltem orrnyergem és szemem, fáradságom elleni támadás gyanánt.
Valami mást is mondott, biztos voltam benne, csak épp nem tudtam mit. Kicsit zaklatott látványt nyújthattam, pedig igazán tényleg minden a legnagyobb rendben volt. De komolyan!
A mögöttem ingó könyvkupac végül feladta a küzdelmet, a varázslatot megkövetelő koncentráció megcsappanhatott részemről. Még egy pillanatig kitartott, próbált egyenesben maradni, majd lezúgott a levegőből, és keményen csattant és borult szét a folyosón, én pedig reflexszerűen ugrottam el a közeléből, Dwayne mellé. Még a pálcámat is sikerült elejtenem.
- Oké, semmi gond. Legalább elhallgattak a lányok.
Dermedten álltam, szívemre szorított kézzel, aztán hirtelen eszembe ötlött, hol vagyok, és a férfi felé fordultam.
- Bocsánat, egy kicsit.. - Eszembe ötlött, hogy valószínűleg nem kedvelhet túlzottan, miután miattam gyilkossági kísérlet és emberrablás gyanújával kihallgatták. Azóta nem nagyon futottunk össze, legalábbis így négyszemközt. - Szóval nem akartam zavarni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. március 29. 17:19 | Link

Viktorpajti *-*

Dél körül járhat, csicseregnek a madarak, és életem legboldogabb pillanatait élem át. Mellkasom a robbanás szélén áll, dübörög, zsong, ordít. Talpaim alatt csikorognak az apró kavicsok, ahogy rohanok a kastély felé. Igen, csikorogtak. Hallottam. Lori prikszpraksza meggyógyította a fülem, így kezdett minden rendbe jönni. Talán apáék is… Már lihegek, a néni házától kezdve szaporáztam lépteimet, így a madarak csicsergésébe lihegésem társult. A nap magasan járt, kósza, hamuszürke bárányfelhők legeltek egymástól távol a kék égbolton. A tisztásról virágok hadának tömény illata szállt felém, a tavasz illata. Nem lassítok a kapunál, ahogy csak tudom, belököm, az pedig egy hatalmas nyekkenéssel kitárul. Hallatszik bentről a nagyteremben lévő zsibongás, mindig van ott valaki. Balra fordulok, fel a lépcsőn, vállammal meglökök egy Rellonost, aki kétszer magasabb nálam, ám én terülök el ezután. Hamar feltápászkodok, arrébb ugrok egy gáncsolórontás elől, és gyorsítok. Meglepődött, zsémbes alakok fordulnak utánam lépteim nyomáám, kereteik mögül, egy tőlem kissé idősebb fiú, akiről lerítt, hogy kalandor volt, portréról portréra rohant mellettem kacagva, néha fellökve egy széket, egy vázát. Egy ideig versenyzünk, majd lassított, intett, és újabb útnak indult, ezúttal azonban egy másik irányból hallottam a nevetést, és a csörömpölést. Egész nap ezt csinálja?
Befordulok, és egy rakás trécselő néni vesz körbe. Fejem gyorsan kapkodom, miközben minden tekintet rámszegeződik, a beszéd nem marad abba. Megpillantok egy összekeverhetetlen alakot, és egy vörös hajat, az illető épp háttal áll nekem, valamit tanulmányozhat. Halkan, de továbbra is futok, majd egy-két méterre tőle vízsugarakat generálva talpaim alá, kilövök. csak a becsapódáskor veheti észre vesztének közeledtét, és már a földön is landolunk. Próbálok legurulni róla hangosan nevetve, és széttárt karral a hátamon fekszek.  
- Viktor. Én. HALLOK! – kiáltom el magam hangosan, mellkasom szaporán emelkedik, majd süllyed, most olyan szívesen énekelnék, táncolnék, csinálnék bármit, de kimerültem. Fejem oldalra hajtom, és rávigyorgok lakótársamra. – Hát nem csodás?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 4. 05:28 | Link



A délutáni legili... nem sikerül végigolvasni az üzenetet, amivel a társalgóból kilépve találom szembe magam. Nem zavarna ehhez eléggé a rengeteg fecsegő hölgyemény a portrékon, de még az se, hogy valaki úgy dönt a hallható hangok alapján, hogy a folyosó ezen szakaszán gyakorol a futócsapatba való bekerülésre. Van itt egyáltalán olyan? Nem számít, nem lenne mindez akadálya annak, hogy szétbontsam a papírt és elolvassam a tartalmát, az viszont már nagyon megnehezíti a műveletet, hogy valaki a hátamra ugrik és ledönt a lábamról. Normál esetben ez nem lenne ennyire könnyű, ám cseppet sem számítok a hirtelen kapott lendületre, úgyhogy menten látványosan terülök el a folyosó padlóján. Amint megszólal a támadóm, már tudom is, hogy ki volt ennyire elvetemült és vakmerő, hogy csak úgy letaroljon. Brandon, csakis. Ki más? És még vizes is lettem. Tökéletes. Fáradt sóhajjal mozdulok meg és megpróbálok kimászni alóla. Úgy általában kedvelem, de néha kész agyrém számomra, mint éppen most is. A levél széle kissé vizes lett, de gyorsan átfutom és a zsebembe gyűröm, mielőtt teljesen elázna, és felkászálódóm a padlóról, ahol mostanra tócsa jelzi, merre is járt el kedvenc (és egyetlen) szobatársam eddig.
- Kicsit csendesebben, nem szeretnék megsüketülni ennek örömére - jegyzem meg, miközben azon vagyok, hogy egy evapores segítségével eltüntessem a vizet. Amint ezt is sikerült, rápillantok végre. Egész boldognak tűnik, és meglepően gondtalannak, sőt meggondolatlannak bizonyos szempontból, mert hát éppen a padlón fekszik. Nem valami jó ötlet.
- Hű, ez nagyszerű, igazán. Minek köszönhető a változás? - érdeklődöm, mert azért a kedvét kinek van szíve letörni, de mégis összevont szemöldökkel figyelem. Nem zavar, hogy jól elvan, igazán nem, ám végül mégiscsak úgy döntök, hogy szóvá teszem, hogy mégsem kellene ott feküdnie ilyen lazán, akármilyen közel is van a betegszoba épp.
- Fel kellene kelned onnan, mielőtt még tüdőgyulladást kapsz vagy valami rosszabbat. Igyunk inkább egy teát - ajánlom fel. Akármilyen idegesítő is néhanapján, mégis a szobatársam, ennyi törődést csak megérdemel, meg aztán továbbra is tartom magam hozzá, hogy nem szívesen keresnék újabb embert a helyére, ha már egyszer őt lassan megszokom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. április 11. 01:34 | Link

Viktorpajti *-*

Jajajjaj, de jó!
Viktorpajti, hallás, víz... Mi kell még? Persze, még Catet is fel kell keresnem, mert Cat... wúúú.
Elterülök csillagpózban a földön, én nem tervezek padlóangyalt csinálni, mert a végén még megütöm Viktort, vagy megrúgom, és az nem szép dolog. Bámulom a plafont, a festett Dámákat nagyon érdekli a merényletem, hangjuk megemelkedik, legyezőjük mögül pislognak ránk, természetesen folyamatosan találgatva, kije vagyok én, és miért merényeltem épp meg a Vöröshajú fiút. Én csak nagyon örülök, ez van. Lemoshatatlan vigyor van arcomon, bár-bár butának hat. Mind mindig.
- Óh. Valóban. Hidd el, nem jó móka. Nem hallasz semmit. - vágok meglepett képet a megállapításomhoz. De persze voltak ám előnyei is, ha úgy nézzük. Például ha valaki túl sok csúnya dolgot mondott, egyszerűen elvettem kezem fülemtől, és már nem is hallgattam, csak mosolyogtam.
Viktor megkérdezi, mi miatt tért vissza.
- Volt egy néni, aki először gonosz volt, hátulról jött, aztán Goethe, meg bájitalok, és... Jaj. Erről nem mesélhetek, megígértem neki. - megrántom vállam, most olyan vidám voltam, semmi sem tudott volna hangulatomra árnyékot vetni. - Mindegy, működött.
Egyet csettintek, és eltűnik szobatársamról az utolsó csepp víz is. Rólam lassabban kezdem el eltávolítani. Halk sistergés hangzik fel, majd gőz csap fel a körülöttem lévő tócsából, és belőle. Forró volt a víz, de nem ártott nekem. Sosem fog.
- Miattam ne aggódj, nem fogok tüdőgyulladást kapni... A tea meg finom. Hova megyünk? Ja, igen. Amúgy rá is érsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 15. 12:46 | Link



Mivel érdemeltem ki egy szobatársat, akinek a leghalványabb elképzelése sincs a személyes térről? Rettenetesen örülök, hogy a hátamra ugrik és azzal az erővel le is tarol a folyosó kellős közepén csak úgy, örömében. Ha nem érezném túl sértőnek, most talán látványosan fognám a fejem, és tennék pár megjegyzést, ami már szépen megfogalmazódott a fejemben, de látva, mennyire boldog, nincs szívem letörni a lelkesedését, bármennyire is egyszerű lenne. A tévhittel ellentétben nem vagyok azért bunkó, de legalábbis nem élvezem, hogy mások kedvét aláássam, pusztán csak az őszinteséget nem értékeli mindenki, az azonban már nem az én problémám. Átgondolom a mondanivalómat, és végül csak csendre intem, annak tényleg nem örülnék, ha a hallásom látná kárát a nagy örömének, elvégre még mindig auror szeretnék lenni, halláskárosodással viszont legfeljebb csak aktát tologathatok a végén, lehet az álmom holmi veszélyes helyzetekre kirendelt elit alakulat.
- Hátulról? Goethe? Mi van? - kérdezek vissza értetlenkedő arcot vágva, mert olyan ez, mint valami furcsa brainstorming, összefüggéstelen szavak seregének tűnik, amit éppen mond és alig értek belőle valamit, a lényeget biztos nem. Közben remekül elvan ő a padlón láthatóan, ám mégiscsak szóvá teszem, hogy szerény véleményem szerint jobban járna, ha felkelne.
- Tudom, tudom, te vagy a vízmágus, de attól a padló továbbra is kőből van és kicsit sem lesz melegebb a szokottnál - állapítom meg, és még a teát is felajánlom. Isten ments, hogy a végén szobatársi szerződésünk alapján netán még ápolnom is kelljen, még a szokásos csütörtök estéket is állandó nyafogás övezi, és lassan azon vagyok, hogy ha nem ragaszkodnék ahhoz, hogy teljes csendben tanuljak a magam kis rendjében, akár be is költözhetnék a faluba, mindenkinek egyszerűbb lenne.
- Ha nem érnék rá, nem javasolnám. Na gyere, majd beírjuk ezt is a havi közös programokhoz. Mi is volt amúgy mostanra tervezve? A filmezés? Úgy emlékszem - válaszolom, és intek a fejemmel, hogy mozduljon már. Nem hagyom itt, de mehetnénk.
- A konyha megfelel? Nemrég kipróbáltam a fekete teájukat és egész finom, még ha nem is Earl Grey, de ha szerencsénk van, azt is találhatunk - felelem, és ha felkelt, el is indulok abba az irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 10 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet