A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786041#post786041][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.26. 23:26[/b][/url]

Ha nem a körleten belül pihenek, akkor ide, a társalgóba szeretek kiülni, amit úgy is nevezek magamban, hogy mindenki klubhelyisége. A kandallóban ropog a tűz, fénye kellemes meleget áraszt a szobában. Kötött pulcsiban, a szünetre hangolódva húzódom meg az egyik félreeső fotelban, hogy ne tudjon senki mellém ülni. Keresztben helyezkedem el rajta, karfáján átvetem a lábaimat, ölemben pedig szokás szerint egy könyvet bújok. Kivételesen viszont nem az órákhoz kapcsolódik, és nem is túl nehéz olvasmány. Direkt olyan, amit háttérzaj mellett is könnyedén értelmezni tud az ember, bár az évek alatt már ráálltam arra, hogy kiszűrjem a hangokat magam körül. Nyilván, ha régen saját szobám se volt, de tanulni kellett, és öten vagyunk testvérek, akkor mindig uralkodott a lakásban egy alapzaj, amihez valahogy alkalmazkodnom kellett.
Fogalmam sincs, hogy hány óra van, de nincs nagy mozgás. Biztosan hazautaztak, a maradék emberke meg csomagol. Én már megvagyok a javával, de csak később megyek, ráadásul vissza kell térjek karácsony után pár napra, mert segítek a bál szervezésében. Cserébe megpróbálom majd jól érezni magam.
- Hm? - megtorpanok az olvasásban, de csak lassan kapom fel a fejemet. Nekem szólna? Eddig olyan csendben volt, biztos csak képzelődöm... Már-már gyanakvóan mérem végig a fiút, aki elkezd kérdésekkel bombázni a semmiből, ráadásul fogalmam sincs, hogy miről beszél. Ez úgy hangzik, mint valami csapda. Keresem a buktatót a dologban, a beugratós részt, amire ha válaszolok, akkor a következő pillanatban kinevetnek az átverésen.
- Ez eddig elég rosszul hangzik - vonom fel a szemöldököm bizalmatlanul, és akkor még egész finoman fejezem ki magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786263#post786263][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.28. 01:54[/b][/url]

Hát jó, én meghallgatom, de nehezen hiszem, hogy meggyőzhető vagyok. Ha pedig fárasztani akar, vagy ami még rosszabb - megtréfálni valamivel, akkor ma nagyon nem vagyok abban a formában, hogy eltűrjem. Az elmúlt időszakom minden volt, csak békés nem. Sanyarúan végigsimítok az alkaromon, ahol nem is olyan régen keményen megtapostak, és még mindig nem akar múlni a fájdalom.
Arcvonásait fürkészem, de az elszántságon kívül semmi gyanúsat nem látok rajta. Még a hangja is egész kellemesen cseng. Erőt veszek magamon, úgyhogy becsukom a könyvet és felülök a fotelban, hogy jobban a karfának támaszkodó srácra figyelhessek.
Szemeim elkerekednek az illegális szó hallatán. Úgy nézek én ki, mint aki ilyenre kapható? Keresem azt az ismertetőjelet, vagy szépséghibát magamon, amiből feltételezheti, hogy vevő vagyok egy ilyenre. Nem a csontváz testalkatomból következtet erre, úgy hiszem.
Várffy neve még szép, hogy nem ismeretlen, késő estig tartó tanulásom visszatérő felelőse. Kicsit sokat képzel magáról néha, de máskor az az érzésem, hogy minden oka megvan nagyképűnek lennie. Illik rá, hogy elkobozzon dolgokat, a kivitelezés és a kísérlet maga azonban átgondolatlannak és veszélyesnek tűnik.
- Vesztesnek gondolod magad? - ragadom meg az idézőjeles lényeget a szövegéből, ahogy elcsodálkozva végignézek rajta. Nem tűnik annak. -  És mi van, ha balul sül el? Vagy mit kapok cserébe, hogy bevállalom? - faggatom a részletekről, de nem csak ez homályos számomra. - Tudod amúgy, hogy hol van a szobája? - ez eddig kevés ahhoz, hogy megvegyen.
- Ivanich Benett, és találj ki nekem valamit - mosolyodom el

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786596#post786596][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.29. 03:05[/b][/url]

Megilletődve hallgatok. Tudnom kellene? Úgy tesz, mintha főbenjáró bűnt követnék el azzal, hogy nem ismerem fel. Szerintem felettem járhat pár évvel, mégis honnan ismerném, ha alig néhány hónapja vagyok itt? Hírét se hallottam.
- Ezzel nem lettem okosabb - motyogom a legyintése után. Maradjon akkor titokzatos, de tudjon róla, hogy sose késő ezen változtatni nálam. Kíváncsi természet vagyok, ráadásul a memóriám is elég jól működik. Újabban görcsösen ügyelek arra, hogy mások titkait se fedjem fel. - Kicsit sokat képzelsz magadról... - intem le a kis monológját, mielőtt még elkalandozna. Az elmúlt napok tanulsága szerint viszont, a szabályokat még a rend őrei sem tartják be mindig. Ha pedig felelősséget vállaló személyek tettei maradnak következmények nélkül, az csakis arra sarkall, hogy néhanapján én is letérjek a helyes ösvényről. Azt hiszem, ez amolyan elégtétel számomra, hogy tudatom magammal: én is lehetek néha rossz. Nekem is jár annyi, hogy ne kapjanak el érte. Nem mindig csak az úszhatja meg büntetlenül, aki rajtam követ el valamit.
- Galleonra van szükségem. Vagy inkább tudod mit? Hívj meg valamire, de jó drága legyen - ajánlom fel mosolyogva az egyezségem. Leszek a kísérője, én úgy fogom fel. A piszkos munkát mindenképpen vele akarom elvégeztetni. De beadom a derekam, mert elég meggyőzően beszél, jó marketinges lenne belőle. Nem akarom kedvét szegni, mert nekem se esne jól fordított esetben, ha elutasítanának. Az álnevemre vállat vonva elmosolyodok, majd követni kezdem az általa ismert útvonalon. Megérkezve előzékenyen intek, hogy ötletgazdaként menjen csak előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786787#post786787][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.29. 21:58[/b][/url]

Nem firtatom tovább a kérésemet, a hallgatásával úgy veszem, mintha beleegyezett volna a feltételeimbe. Később még mindig tudok nála erőlködni, hogy vegyen nekem egy szelet répatortát a cukrászdában. Mert bizony tartozni fog nekem, amiért rávesz egy ilyen projektre.
Különösen szimpatikus, hogy a tanár lakrésze környékén viszonylag rövid időt tervezünk eltölteni. Aggódni kezdek, hogy vajon van-e valamiféle riasztóbűbáj a szobájában, de ennek egyelőre nem látom jelét. Egyre idegesebb leszek odabenn. Csak úgy kalapál a szívem, hogy minden jól menjen. Zsombor nagyon jól érzi magát, a jelenetével viszont kicsit megsért, forgatom is miatta a szemeimet.
- Ezt még gyakorold - öltök nyelvet. - És először a saját házadnál kezdd a pontlevonást - tanácsolom ördögi mosollyal egybekötve. Odalépek a vitrinhez, de nem merek hozzányúlni semmihez. Mi van, ha pont ezen van a védőbűbáj... Inkább azt próbálom meg kitalálni, hogy melyik lehet ezek közül a legártalmatlanabb fiola. Szerintem egyik se, nem hiába zárták el őket.
- Vedd ki nekem a fiolákat. Én addig fedezlek. Vagy azt akarod, hogy nyomot hagyjunk? - értetlenkedem. - Lehet, hogy olyat látnék, amit nem akarok. Főleg, hogy még évekig néznem kellene az arcát ezek után. Biztos megérné? - döntöm oldalra a fejem, de a kíváncsiságtól azért odapillantgatok a háló irányába. Kizárt, hogy ne tenne valamit a betolakodók ellen, vagy már annyira elbízta magát, hogy alapból azt feltételezi: ide senki nem meri betenni a lábát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786805#post786805][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.29. 23:23[/b][/url]

Nagy a kísértés, hogy én is beleüljek a székbe, viszont mindig akkor üt be a baj, ha túlságosan sok időt töltünk a tiltott zónában. Valakinek muszáj megőriznie a hideg vérét az akció közben, a komoly megfigyelő szerepét pedig én vállaltam magamra. Hihetetlen, hogy ilyen könnyen bejutottunk egy tanár szobájába. Nem hagyhatunk nyomot magunk után, ami azt is jelenti, hogy csendben kell lennünk, szorít minket az idő.
- Tényleg? Ezt nem is tudtam... Ugyan miért ilyen bosszús ránk? - kíváncsiskodom, ahogy sebtében végigjárom a helyiséget és elidőzök a polcokon. Jólesik a bókja, meg az, hogy eddig mindent jól csinálok. Általában kritizálni szokták, ha csapatmunkában dolgozom együtt valakivel. Végre megfelelek valakinek, ami csak jobban motivál abban, hogy sikerrel járjon a küldetésünk.
Kíváncsian a szétnyitott földgömbhöz lépek, hogy vele együtt szemléljem meg az italokat. Emlékeztetett a bájital-laborra, szerintem innen küldik oda az utánpótlást. Már csak az a kérdés, hogy évek, hónapok vagy hetek alatt halmozódik fel nála ez a mennyiség. Mások is rosszaságokon törik a fejüket a kastélyban, úgy tűnik.
- A lényeg, hogy megvannak. Remélem jókat választottál... - nyelek egy nagyot, és már el is rejtem a kezemben a két kis üvegcsét. Az ajtóból szétnézve csekkolom, hogy mindent úgy hagyunk-e, ahogy érkeztünk, majd türelmetlenül indulok meg a Társalgó irányába. Jó lenne feltűnésmentesen kísérletezni majd, egy eldugott szegletben.
- Egyébként miért is nem vagy te átlagos? Hogy értetted ezt? - tűnődöm, ahogy kissé felszabadulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787244#post787244][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.02. 02:31[/b][/url]

Bírom, ahogy látszólagos közönnyel csak így megvonja a vállát. Akkor ez is egy olyan dolog a jelek szerint, amit nem ma fogok megtudni.
Megrázom a fejem. A döntés kizárólag az övé kell, hogy legyen, hiszen nem én találtam ki ezt az egészet. Szerepvállalásom kimerül annyiban, hogy segítek neki jól szórakozni, kipróbálom az elkobzott bájitalok hatásait, és kicsempészem innen a főzetet tartalmazó fiolákat. Működik a munkamegosztás köztünk, kérem szépen.
Újbóli vállvonásával azonban már nem vagyok annyira kibékülve. Csalódottan összefonom magam előtt a karjaimat, miután a társalgó egyik asztalkájára pakolom a két üvegcsét. Egyiket magamhoz, a másikat Zsombihoz közelebb. Sok különbség nincs az üvegek között, még az is lehet, hogy ugyanaz a tartalmuk. Biztosan jó oka volt Várffynak arra, hogy elvegye a diákoktól.
- Jaj, mert szerinted másnak nem lehet nehéz élete? - mutatok magamra kissé sértődötten, kikérve magának a téma terelését. Nyíltan bevallom, hogy ugratni akarom ezzel a fiút.
Az akciónk előtt jó ötlet, hogy elbarikádozza a bejáratot. Direkt egy félreeső zugban kerítek sort a kísérletre, az ajtónak háttal állva, hogy egy óvatlanul idetévedő diáknak se szúrjon egyből szemet, hogy mi folyik itt. De miért is fogna gyanút, ha csak beverünk két felessel?
- Egs - emelem fiolám a választás után, arcomon kaján vigyorral. A koccintást követően vele együtt emelem számhoz a kotyvalékot, s húzom le a savanykás löttyöt húzóra. Vajon vele mit fog művelni? Mert velem... basszus! Mi ez a ronda, ráncos kéz? Merthogy az arcomat egyelőre nem látom, pedig a srácra már egy nyugdíjas bácsika döbbent tekintete néz vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787399#post787399][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.03. 14:18[/b][/url]

Felkapom a fejem, ahogy röhögni kezd rajtam. Nem esik valami jól... De ha ennyire ragaszkodik hozzá, hát higgye csak el, hogy az ő élete a rosszabb, anélkül hogy meghallgatná a másikat. Amilyen lazán kipattant a fejéből az ötlet, olyan nagy elhatározással tört be Várffyhoz. Persze, majd pont elhiszem, hogy ő egy sokat szenvedett lélek. Inkább nekem, a csendben gubbasztó, bizalmatlan fiúnak kellene egyértelműen a lúzerek klubjába tartozónak tűnnön.
- Egyrészt nem annyi vagyok, másrészt marha vicces azzal jönni, hogy én vagyok a kisebb - puffogok sértődötten, ahogy megforgatom a szemeimet. Kíváncsi vagyok, hogy mennyivel idősebb nálam, amiért megengedheti magának ezt a hangnemet. Pár év, és még az is lehet, hogy a hormonok hatására megugrok a növésben. A bátyáim is viszonylag magasak, mondjuk apa annyira nem. Na de mi van, ha a nagyszülők genetikáját öröklöm? Nem kell már sok ahhoz, hogy kiderüljön. A szőrösödés is mostanság indult meg, már pelyhedzik a bajszom, vagy hogy is mondják, a többi testrészemről nem is beszélve...
- Hogy mi? - blokkolok le, ahogy ijedten megtapogatom a szakállam. Ja, hogy ezt eddig észre se vettem! Az ablakhoz rohanok, aminek tükröződéséből egy idős bácsi néz vissza rám. Hátrahőkölve az arcomhoz kapok, és idegesen fel-alá kezdek el járkálni a szobában. Zsombi hadoválása csak később tűnik fel.
- Állj már le, hát nem látod, hogy ez komoly dolog?! Ne most hülyéskedj, légyszi - kérlelem, és annyira magammal vagyok elfoglalva, hogy meg se fordul a fejemben, hogy a saját bájitala miatt zizi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=804124#post804124][b]Ivanich R. Benett - 2020.04.08. 20:31[/b][/url]

Kéne egy tükör. Nagy, széles, amiben mindenhol látszódom, nem csak a homályos ablaküvegen át. Bár épp elég tragikus látvány az is. A bőröm is öregedni kezd, mintha valóban létezne a reinkarnáció, és most beleszületek egy aggastyánba. Én most meg fogok halni? Ezt kérdezhetem magamtól, teljesen jogosan. Pár másodperc alatt öregedtem laza hetven évet, vajon a szívem hogy fogja ezt bírni... Ki ne rémülne halálra ettől? Sokféle bájitalt el tudtam képzelni, na de hogy pont nekem kell ezt kifognom, az valami borzalom. Annyi a szerencse, hogy belül még mindig friss, tizenöt évesnek érzem magam. A gatyámba mondjuk nem merek belenézni, sőt. Jobb, ha ezúttal féken tartom a kíváncsiságomat. El akarom felejteni, hogy belementem ebbe a hülyeségbe. Mérgesen Zsomborra pillantok, és épp elordítanám magam, mikor leesik a tantusz.
- Nem... vagyok... éhes. De mi? Én? Merlin? Most komolyan meghülyültél? Mondd azt, hogy igen. Mert ha a bájital, akkor sürgősen ki kell találnunk valamit. Bólogatni még tudsz? Ha érted, amit mondok, bólogass egy nagyot, okés? Vagy mutass egy lájk-jelet! Igen, az jobb lenne - állok meg előtte, és lassan, érthetően magyarázva tukmálom bele az információt a fejébe. - Nos, tudsz esetleg valami varázslatot, ami segíthetne most rajtunk? Vagy menjünk a gyengélkedőre? Valamit csinálj már, ha az előbb olyan nagy volt a szád! - vágom hozzá szemrehányóan. Megvakarom az államat, és gondolkodóba esek. Magamtól hirtelen semmi jó nem jut eszembe, valószínűleg túlságosan izgulok. De Várffy meg ne tudja, hogy elloptuk a fiolákat, mert akkor végünk, repülök a suliból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=807156#post807156][b]Ivanich R. Benett - 2020.04.29. 15:56[/b][/url]

Tehát a taktika nemes egyszerűséggel az, hogy megpróbálom kierőltetni Zsomborból, vagyis az Arab éjszaka fedőnevű bűntársamból-bajtársamból a válaszokat. Ha verbálisan képtelen is érdemi kommunikációra, kell hogy legyen valami mód, amivel végül is szót tudnánk érteni. Jól jöhetne még egy penna, hozzá pergamen, és akkor esetleg megpróbálhatnánk azt, hogy írni vajon tud-e normálisan. Bár a szavai alapján a gondolataiban is lehet némi zavar. Látom persze, hogy kínlódik, erőlködik a megértetéssel, egyelőre annyi sikerül a részéről, hogy már nem hord össze annyi zagyvaságot. Ugyanúgy őrültségnek hangzik, amiket mond, mármitn elég extrém és légből kapott elhatározások. Na jó, előtte is az volt tőle, hogy lopjuk el a fiolákat, úgyhogy nem csodálkozom semmin. De legalább viszonylag értelemmel bírnak a szavai.
- Tehát érted! Szuper! - tapsikolok örömömben, amint az utolsó mondatát követően a megbeszéltek szerint bóloganti kezd. Még ugrándozni is kedvem lenne, csak ilyen idős testben nem merek. Meg is húzogatom a szakállamat, mert olyan furcsa érzés. Vajon tényleg ez vár rám hamarosan, amint jobban beindulnak a hormonok?
- Akkor... nyomás a gyengélkedőre. Ha van egy kis szerencsénk, hamar kimegy a hatása, annyira sokat nem hiszem, hogy ittunk a bájitalból. Majd azt mondjuk, hogy diákcsíny áldozatai lettünk. Rólam nem hiszem, hogy rosszat feltételeznének... de utoljára vettél rá ilyen hülyeségre - panaszkodom hangosan, ahogy karon fogva őt a gyengélkedő felé indulunk. Aggódom, de hát nem hiszem, hogy ez az állapot ne tartana tovább néhány óránál. Legrosszabb esetben. Haragszom Zsombira? Igen... De úgy kevésbé, hogy ő járt rosszabbul. Végül is izgalmas volt letérni a helyes útról.