37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Társalgó - Elijah Kearney hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 21. 20:55 | Link
◖Laura◗


Tudom, hogy itt nagy a zsongás mindig a festmények miatt, de most mégis ide csoszogok be és ledobom magam a kanapéra és elfekszem mentem. Nem figyelek arra, ki és mit mondd, vagy épp kik vannak még bent, csak egy nagy sóhajjal engedem ki a feszültséget.
Megint felmentem a baglyok közé, megint nem esett jól. Itt vagyok már két éve és ezzel nem tudok megbarátkozni. Nem szerettem a magasat sem, most már ha lenézek akár a csillagvizsgáló toronyból, nem zavar, nem szédülök. Nem bírtam az utazást sem, most már alszom a kocsiban, vonaton. De pár madárral nem tudok megbarátkozni. Sőt, menekülőt fújok, amint csak lehet, de most hirtelen nem találtam senkit sem, hogy megkérjem, küldje el nekem a levelet haza. Megírtam, mikor indulok vissza, meg, hogy túléltem a vizsgákat és szerintem meg sem buktam. Nemigen szokták meg ők sem, hogy néha így levelezünk, de anya szerint nagyon szépek ezek a madarak és olyan régies meg filmes érzete van az egésznek, ő jobban élvezni ezt, mint én. Pedig nagyon örülnék, ha lenne egy mágikus biciklivel ellátott postás, heti egyszer beteker, felveszi a cuccokat és huss! Lehet, én leszek majd ez és segítek azoknak, akik hasonlóan nem akarnak repülő tollas zsákokat használni bármire.
Még egy sóhaj, már jól vagyok és meg sem csípett egyik sem. Múltkor sikerült, azt hittem, leesik majd az ujjam, úgy fájt. A barátságosabb madarak felé fordultam, azt mondták, azok alacsonyabban vannak és mondtam nekik pár kedves szót. Vagyis remegő hanggal, cincogva kértem meg, hogy vigye el ezt a kis papírt és nagyon köszönöm. Többre nem volt erőm és idáig szaladtam.
Felülök végre, és körbenézek. Annyira csak nem feltűnő, hogy épp chillezem le a bensőmet. Kócos tincseimet lelapítom, hogy ne nézzek úgy ki, mint aki talált egy konnektort és bele is csókolt, majd hátradőlök. Lement az év nehéz része, most pár nap pihi. Kell ennél több? Aztán majd valami kellemesebb programot is kitalálok majd, nem akarok egész végig ücsörögni és most olvasni sem, annyit írtam a napokban, hogy a betűket most pihentetem. Enni mehettem volna mondjuk, vagy pancsolni az akváriumos szobába, amiről meséltek de a pánik ide űzött. No nem baj, pár percet még kibírok.
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 31. 15:04 | Link
◖Laura◗


Fogalmam sincs, hogy én most modellt döglök.
Épp még mindig magam lelkivilágát nyugtatom, meg azt, hogy nincs semmi gáz, túl kellene lépnem az egészen. Tudom, aki fél úszni, azt bevágják a medencébe, aki fél a magastól, felmegy a kilátóba, aki fél a tollas nyavalyáktól, annak itt egy torony, tele bagollyal. Tyúkudvar is lehetne, akkor sem lenne jobb, sőt, ott még kakas is lenne és mindenki tudja, milyen szemetek azok, a szemed is kicsípnék, ha arról van szó. Engem nem kergetett meg ilyesmi, gyereknek, izé, még gyerekebbnek városi voltam és csak csomagolva láttam, amikor meg már itt éltünk és valakinél volt, elkerültem a fenébe. De elmesélték a halál közeli élményeket, vagy a nénik azt, hogyan hajtják el a kisseprűvel. Talán nekem is kéne egy, amikor levelezni megyek, de lehet, nem díjaznák, elvégre, ott vannak saját madarak is, meg okosak, túl okosak és akkor biztos nagyon kapnék. Eeeeh... Szóval, legközelebb majd mást találok ki, vagy mást találok meg, illetve veszek majd valami könyvet, amelyben lehet pár pro tipp arra, mi a francot kezdjek én most ezzel. Lassan már nem foghatok mindent a gyerek dologra, és ha nem akarok körberöhögést reggelinél, amikor tányérnyi szemekkel bámulok a mellettem ülőre, mert épp oda száll egy... Aztán ki tudja, a legnagyobb macsók is félnek, ott van Mr. T. féle Bosco őrmester, ha jól emlékszem, őt lehetett csak altatva repülővel szállítani és közben meg akkora volt, mint egy hegy. Szóval, talán van még esélyem ezzel is ha nem is menőnek, de átlagosnak lennem.
De hát ugye engem most rajzolnak. Nem aludtam amúgy, de néha tök jó így képzelegni valamin, valami történeten akár. Vagy mert így hagytam magam. De zsibbad mindenem, így aztán ennek vége, kezem leengedem, lábam kinyújtom, igazából fel is ülhetnék, de azzal munka van és marha kényelmes. A szúró tekintet ha éget is, tök jól bírom, aztán a hangra már felkapom a fejem. Hú!
- Mmmmmh? - fordulok a rossz irányba elsőnek, aztán a másikba, és hát az ismerős arc már ott is előttem. Már ülök is fel, megkapaszkodva húzom fel magam és kócos fejemmel fordulok felé, arcom már vidámabb.
- Szia Lau! De örülök, hogy látlak. Ééééés.... igen. Sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de betemetett a tanulás. Azt hittem csak elsőben sok, de... pfuhh... - grimaszolok. Itt úgy néz ki, az a könnyebb, utána minden csak meredekebb és merészebb. De azért figyeltem, néha odaintegettem neki, meg ilyenek.
- És veled mi újság? - figyelem, aztán a mappát. Szemöldököm felcsusszan kicsit, de kíváncsian. - Hát az ott?
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. szeptember 15. 00:39 | Link
◖Laura◗


Én is nevetni akarok azon, hogy tanulok meg ez veszi el az időm, csak nem tudok. Tudjátok, ez a tipikus szomorú de igaz valóság és csak együtt lehet élni, mert amúgy muszáj. Meg azért szerencsémre nem vagyok annyira stréber, hogy ne látszódjak ki a könyvek mögül 0-24, az mondjuk meglepne engem is és a végére sikítanék. Mindig kell önidő, meg társasidő, egészséges egyensúly meg minden zen cucc, vagy minek nevezik ezt. Persze, lesz még szebb is, néha hallom felsőbb éves diákoktól, hogy mik várhatnak ránk, rám és egyre jobban el kell fogadnom, hogy az ilyen édes és kellemes semmittevésre egyre kisebb időt fordíthatok, ha nem akarok tényleg a legrosszabb lenni. Mondjuk tény, meglátogathattam volna többet is, de mindig egy sráccal vagy más lányokkal láttam, én meg olyankor nincs merszem alapon csak integetek.
- Kérlek! Nagyon hálás leszek, mert én hiába kaparom, kemény. Aztán ha végeztünk, elássuk a könyveket – egyszer nekiálltunk még anyaországban matekkönyvet temetni, de végül nem volt merszünk, hogy össze is koszoljuk, mert aztán még azért is kapunk, ha már előtte a firkákat nem szerették. Vicces emlék, itt meg sokan vagyunk, ki figyelne ránk. Senki?
- Aha, igen. Pontosan így, örülök, hogy te megérted – sóhajtok fel, a beilleszkedés még most is tart ugyan, de már kisebb ütemben, mint akkor. Akkor sok infó, most sok anyag. Főleg, hogy ő egyel feljebb van, mint én, és ha ilyet mond, akkor alátámasztódik, hogy tényleg nem lesz időm. Sír a lelkem.
- Harmadik, ugye? Mennyire nehéz? Egy olyan egytől tízig tartó skálán – sejtem a választ, hogy huszonkettő, de azért hátha annyira nem vészes. Annyira. Igen, nekem ilyen gondjaim vannak, nem a csajügyek meg minden. Béna, ez van. Én mondjuk örülök. Lesz még elég más.
- Jaj tényleg, prefektus! Menő, mi? Hány büntit szórtál már ki? - itt akaratlan vigyorgok, én tök vicces dolgokat adnék. De én nem leszek prefektus, mert tuti olyankor aludnám a legszebbet, amikor kint kéne lennem. Meg példát mutatni, mikor szétszórt vagyok, bahh. Neeem, én nem. Nem is vágyom.
- Mondjuk én is kapkodom a fejem manapság, de velem lényegiben kevesebb. Na majd jövőre! - előre és tovább. Aztán dőlök felé kicsit, hogy jobban meg tudjam nézni, mit is alkotott. Azta. Hát felőlem lehetne ez a végleges is, nem csak vázlat, vagy akármi, már jól mutat. Nem azért, mert én vagyok, hanem mert tök jól csinálja.
- Szuperül sikerült elkapnod a hajkoronámat. Meg amúgy is. Tök ügyes vagy! Ha ezt tudom, maradok még és alszok maximum egy sort, de gondolom az a legjobb dolog, mert akkor nem moccanok – fogalmam sem volt, kattogott az agyam. Lehet szólt? Vagy tapsolt? Hű, remélem nem ignoráltam.
- Az a valaki szégyellje magát most menten. Ilyenre vetemedni... - értem ám a poént és vigyorgok egy sort. Tényleg ne haragudjon, nem direkt volt.
- Hűűűű... Muglinak lenni, kockulni, vásárolni cuccokat jövőre amiket elhozok, fürdeni, ilyenek. A szokásos valami nyaralás után szabadprogram, szerintem nem tudok majd válogatni és kapkodok mint a marha. Ti mentek valahova családdal, baráttal, akárkivel? - felhúzom a lábaim és törökülésben fordulok felé, hogy jobban halljak, mert az ettől függ, ugye.
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. január 5. 20:53 | Link
◖Ricsi és Hayden◗
nagy belépő, nagy pofára esés


- Na majd legközelebb – engedtem el jó levitás haverom, aki hamar összepakolta a varázsló-sakk készletét, amellyel tavaly ősz óta ismerkedem. Nem hiszem, hogy akkora mestere leszek, mint az a híres tag, akiről néha beszél, de nem jegyzem meg a nevét akkor sem, ha ütnek. Állítólag egyszerre három embert is megvert benne, ahogy mondta, ő is erre készül és ezért, engem rendszerint megver. Bár őszintén, nekem mindvégig az tetszett és tetszik, hogy nem én tologatom a bábukat, hanem, csak dirigálok nekik és azok megteszik, odamennek, lecsapják és kész is. Szóval, teljes mértékben csak a szórakozás, pedig próbál nekem trükköket, taktikákat tanítani, csak épp az agyam nem mindig fogja fel. Intek neki, távozik, én pedig elnyújtózom a kanapén, elférünk így is azokkal, akik erre vannak. Van, aki tanul, van, aki beszélget, én meg a magam mellett őrzött képregényért nyúlok és eldöntöm, hogy a bájitalok és mágiatöri helyett ma ezt lapozgatom. Egész friss, csak pár oldalig jutottam belőle, mire ideért a sakk-mérkőzés.
Épp lapozok, nagy szemekkel követem a sorokat, amikor az elolvasott „BUMM” a valóságban is csattan. Olyan erővel csapódik az ajtó kifelé, hogy a közelében elhelyezett portré is csúnyát mond, én meg megugorva, ültömben, kvázi kissé lesápadva meredek az ajtó felé, hogy melyik futóbolond csapkod épp erre.
- Mi a… - sziszegem felé, halkan, amikor a füst terjeng, elsőre, bevallom, azt hiszem, kigyulladt az iskola és fejben már készülök arra, hogy ablakon fogok kimenekülni, amikor egy, színpadias belépő keretében jelenik meg egy sziluett, majd a hozzá tartozó alak és hang. Majdnem tapsolnék, esküszöm, arra áll a kezem, de a komikus jelenet láttán, csak szám elé kapom, hogy akaratlan rötyögjek bele halkan.
- Azért egyben vagy? – kérdem, miután át is lépték és mozogni is látom, feljebb ülök én is, visszadobom az asztalra a képregényt és a másikat vizslatom. Egyben van, de ja, hát ez… - Simán bejöhettél volna a vödröd nélkül is amúgy – világosítom fel, hogy ja, lehet ezt anélkül is, hogy kitöri valamijét. De én beszélek? Én a saját lábamban esek el. Az említésre a kajára siklik a tekintetem nekem is, majd, mint a vöröshajú lány, aki talán jobban megijedt, mint illene, bólintok. – Akad. Eszel a nagy izgalomra? Te is? - fordulok a lány felé. - Vagy igyál, nagyon kivörösödtél.
Utoljára módosította:Elijah Kearney, 2021. január 5. 20:53 Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. február 14. 13:32 | Link
◖Ricsi és Hayden◗
nagy belépő, nagy pofára esés


Valóban egyben van, ez eddig oké. Az már más kérdés, hogy mennyire, de végül szusszanok egyet.
- Aha. Hát az se kellemes – mert na, égettem én is magam eleget, nem is egyszer, nem is kétszer, sokszor inkább, de mindegy is, hiszen ez mindig benne van a pakliban, ha valahol tömeg van. Csak én nemigen direkt módon tettem, hanem inkább puszta véletlenből és a saját, mocskos szerencsémből. Ez van.
- Akkor szuper – villantok egy vigyort én is, mert nem akartam én annyira rohangálni most senki után, hogy azonnal lássák el, mert na, elméletben tudom, hogyan kell, gyakorlatban, ha a srác élni akar, nem is engedi, hogy én csináljam, ha egy kicsit is ismer. Nem ismer persze, de ez épp elég is. Megrázom a fejem inkább, fészkelődök egy sort, ide-oda járatom a tekintetem rajta meg Hay-en, akit láthatóan jobban megrendített a dolog, mint engem. A hangos, zajos belépők már csak ilyenek. Oldalra dőlök egy kicsit, hogy a vödör felé nézzek, amely elfeledve pihen immáron az ajtóban, hallani fogunk még róla, annyi szent, más nem, akkor, amikor valaki felrúgja vagy pofára esik benne – nagyon remélem, ez nem én leszek.
- És tényleg sikerült, ha annyira nem is drámai, inkább, meglepő volt, de mindegy is – legyintek egyet, kinek mi szükséges ami hatásos és fontos, más nem majd erről emlékezni fog rá mindenki, aki itt volt, mi és akkor már valamit el is ért. A vödrös srác. De ha már ez megvan, talán nem jön több sokkoló, vagy épp hatásvadász jelenet, nem? Elvileg nem kellene. Hayden hallgatag, de ez tőle teljesen normális, így aztán, bólint, amikor nemet int, hogy inkább nem enne.
- Elijah. Elijah Kearney és szintén Eridon. Ő Hayden és Navine – mutatom be őket egymásnak, mint valami házigazda, de elkapom a felém nyújtott kezet és mint valami áramütés, olyan hevesen rázza meg. Felnevetek, amint elengedi, átmozgatom ujjaim és csuklóm, mintha fájdalmas lett volna, de nem, ezen nem akadok fenn.
- Ó, van instád. Akkor vágod a dolgokat – ez sok mindent megmagyaráz, bár én nem használom sűrűn, tudom mi az, mi fán terem és mik vannak ott nagyjából. Szép, hazug életek és nagyzolás, de most nem megyek ebbe bele. – Azt mondjuk sose értettem, miért kell lefotózni a kaját és feltenni. Mármint, kíváncsi valaki arra, hogy néz ki százezredik látásra egy tál saláta és csirke? – gondolkodom hangosan és elveszek egy sütit, esélyt adok, hátha nem olyan édes, de nekem egy harapás is elég, hogy megint megbánjam. Finnyásan nyammogok rajta.
- Sós nincs?
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. március 31. 23:38 | Link
◖Ricsi és Hayden◗
nagy belépő, nagy pofára esés


- Kár, hogy nem szeretem az édeset, akkor jobb lenne – ez az én bajom, nem másé, és sosem lesz senkié. Nem vagyunk egyformák, ezt mindig mondom és bólogatok rá, így aztán, nincs ezzel semmi gond. – De azért, ügyes vagy, tényleg – mert hogy nincs sós, az oké, de attól még finom, csak nem az én ízvilágom. Azért mintha kicsit elszomorodott volna, de na, nem akartam megbántani. Nem ez volt a cél, szóval… mindegy is.
- Én értelek, csak attól mégse értem meg. Mármint, hogy ez mitől érdekes – vonok vállat, ez van pillantással és Hayden felé nézek, hátha ő jobban érti. De talán épp most veszett el, azt tudom, nem mindenki ért hozzá, főleg nem az instagramhoz. Kinek mi vált be.
- Az már kész tömeg. És mind kajafotóra ment? Tudsz valamit – mert hát, mások magukat teszik ki és azzal szereznek ilyeneket. Nekem aligha van, nem is bánom, hogy nem kell megfelelnem a tányérjaimmal senkinek sem. Hay pedig szerintem már totál elvesztette a fonalat, felé pillantok.
- Az internet dolgai. Képben vagy velük vagy fordítsak? – érdeklődöm, mielőtt Ricsi elsüti a borzalmas viccét és én csak a szemem forgatom. Beszélek én mindenki helyett is, legyen ez elég mondhatni, de hát, nem hiszem, hogy ezzel fogja locsogásra bírni. Az ő dolga, ha meg kap egy fülest, akkor majd még jobban. Tudom, hogy ő keveset beszél, valamit hallottam, meg beszéltek róla páran, nem mindig kellemeset, csak ezekbe én nem mentem bele. Engem is kibeszéltek és cikiztek már eleget, főleg első-második évben, hogy tudjam, milyen kellemetlen ez. Megbélyegzi a napokat. Ellenben, a kérdés meglep, ahogy belekezd. Visszafordulok a srác felé és bután pislogok rá. Na erre se számítottam.
- Ööö… attól függ, mennyivel idősebb – mert nem mindegy, hogy két év, öt, vagy húsz, vagy akár még több, de jó, ebbe bele se akarok gondolni, mert elképzelem és már ráz is a hideg. – Szerintem amúgy nincs bevett módszere. Attól függ mondom, mennyire megy bele abba az ember, ha a srác a fiatalabb. De nem tom’, amik érdeklik, érdeklődni, sokat együtt lógni. Én ebben tök béna vagyok, szóvaaal… nem tudok sokat segíteni – hogyan szedni fel. Sehogy. Vagyis ha rólam van szó. – Legyél kitartó meg pótolhatatlan? Valami ilyesmi – nézek immáron Hay felé, legalább bólintson, hogy valamelyik mondatom helyes-e vagy sem. Komolyan, most semmi jó ötletem nincs a virágon és a csokin kívül, de azt se mindenki szereti. De most komolyan, felnőttetek akar felszedni?
- Ki tetszik? Csak nem egy tanár vagy mestertanonc? – akkor leszek kotnyeles.
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Társalgó - Elijah Kearney hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet