A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=681118#post681118][b]Weiler Dante - 2017.05.15. 15:03[/b][/url]

Kora délutáni pihenőjét tartja, miután az ebédszünetnek vége, és most épp lyukas órájuk van. Tökéletes lehetőség tehát eldőlni valahol, ha nem is túl sok időre, legalább míg alábbhagy a kajakóma. Egyik alkarját szemmagasságban nyugtatja, hogy a szemhéjain átszűrődő fénytől is megkímélje magát. Az itt áthaladó forgalom háttérzaja igazából még altatja is inkább, mint zavarja. Boldog tudatlanságban heverészik tehát a társalgó kanapéján, legalább három ember elől foglalva a helyet, köszönghetően kamaszosan nyurga végtagjainak. Már majdnem teljesen elszenderedik, amikor az arcának hozzáférhető részét egy óvatos simítást érzékel. Meg is ráncul rá a szeme alatti izom, morcosan tikkelve a pihenést akadályozó tényezőre.
- Húzzel. - Morogja még mindig fel sem nézve, ám mikor az éberség felé sodródva továbbra is érzékeli a kanapét nyomó súlyt maga mellett, nagy nehezen leejti a szeme előtt nyugvó kezét maga mellé. Hunyorogva szúrja ki a szőke hajkoronát először, aztán ahogy fókuszál, tudatosulnak Ráhel vonásai is. Meg az, hogy a mellkasára pakolnak egy újságot.
- Mi a szar ez? Nem csináltam semmit. - Hát persze, hogy nem. De ez az első őszinte azonnali reakciója, valamiért. Pedig aztán tényleg nem tett semmit, ami számonkérésre adhatna okot. A nem őszinte mosoly, a láthatóan zaklatott feszültség mégis ezt a benyomást kelti. Álmosan felemeli az újságot, ha már elé készítették, hogy mire fel van ez a nagy idegesség. Aztán olvas. Nem fut át mindent részletesen, csak ahol a nevét kiszúrja a sorok közt, oda ugrik a tekintete. /Az iskola újdonsült rosszfiúja, nézd már, milyen hízelgő titulusokat kapsz. Ez csak simán béna. De legalább valaki jól szórakozik rajta, élvezd ki./
Hát nem túl hízelgő Ráhelre nézve a cikk, viszont legalább van elég gagyin hatásvadászul megfogalmazva, hogy legfeljebb az előkészítőben vegyék komolyan.
Ásítva visszalapoz az első cikkre az újságban, amikor kiszúrja ott is a nevét, a trollos eseményeknél. Nah, hát.. ez legalább jobban össze van szedve. Ehh, az a festmény fel sem tűnt neki, bár lehet, jobb is. Remélhetőleg nem keresik meg sértődött diákok vagy tanárok, hogy miért csukta vissza az ajtót. Ezt is épp csak végigfutja, aztán visszaejti a mellkasára addigi olvasmányát, és némi értetlenséggel néz fel Ráhelre, aki cseppet sem tűnik nyugodtabbnak azóta se.
- És? - Kis szünet, míg belegondol, hogy lehet, neki "és", de a navinésnek lehet sértő volt, hogy ilyen pasifalónak állítják be a cikkben. - Annyira nem vészes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=681142#post681142][b]Weiler Dante - 2017.05.15. 16:12[/b][/url]

Mivel eddig sosem járt nagyobb iskolákba, csak a minisztérium által biztosított különórákra, csoportokba, ezért nincs összehasonlítási alapja azt illetően, népszerűnek számít-e vagy sem. Ha véletlenül annak számítana, ez akkor is csak addig tart egy csomó esetben, amíg nem beszélnek három mondatot. A lányok legtöbbjének csak addig tetszik a rosszfiús imázs, amíg a saját bőrükön nem tapasztalják. Pár hónap, és testületileg rá fognak jönni, hogy még mindig sokkal jobbak az udvarias vagy mézesmázos latin kinézetű srácok, akik teszik a szépet.
- Pontosan, jó is önismeretet gyakorolni, ronda liba – szól a kisebb lánykoszorú után már-már álmos hangon, pedig nem szólalt volna meg, ha nem irritálná. Nem hősiességből, valahogy az „álljunk ki egymásért, mert érzelmi kötelékek és egyebek”-szerű ösztönök nem dolgoznak benne. Viszont nincs visszataszítóbb a szemében egy felsőbbségtudatban hentergő lánynál. Méterekre tőlük még valami sápítozás eljut hozzá, de már csak egy középső ujjat érdemel a dolog. Méghogy a nőkkel illedelmesnek kell lenni.
- Nézd, már elmondtam egyszer, nem különösebben érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások. – És még mindig nem tudja átérezni, hogy Ráhelt viszont miért? Persze, mondta a lány, hogy vannak olyan lehetetlen céljai, minthogy lehetőleg mindenki szeresse. De ez úgy sem fog megtörténni, csak azért, mert lehetetlen. Egyébként ez így nem teljesen igaz, nem hagyják hidegen a valótlan megjegyzések, de amíg a háta mögött vagy papíron csinálják, nem szemtől szemben, tudja ignorálni. Ha pedig valaki majd neki, személyesen hozakodik majd elő ezzel, akkor majd betömheti az illető száját a saját törött orrából kiömlő vérrel.
- Ráhel.. – szusszan egyet, kezével a hajába túr, hátraigazítva a barna tincseket, a másikkal viszont fogja a lány derekát és addig húzza, amíg el nem dől mellé.
- Ez csak egy hülye iskolai újság. És néhány gyökér, kíváncsiskodó f.., akik arra szereznek maguknak örömet a szobájukban, hogy elképzelik más magánéletét. Ha valaki olyat tesz, ami tényleg felhúz, majd teszek róla, hogy ne legyen ép ujja, amivel leírja a baromságait.
Arcát belefúrja a lány nyakhajlatába, és nyom rá egy puszit, ha már ott van. Tényleg annyira számít teljességgel ismeretlen, vele egykorúak véleménye a lánynak? Meg.. amúgy is.. tulajdonképpen még dicséretnek is fel lehet fogni, ha azt hiszik, hogy ennyi srácot csak úgy dróton rángatva befűz magának. Tipikus férfi gondolat ez is, teljesen figyelmen kívül hagyva a jelző sértő vetületeit, ami egy lány, főleg Ráhel korában érzelmileg igenis megterhelő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=681959#post681959][b]Weiler Dante - 2017.05.19. 23:11[/b][/url]

Sóhajtva engedi ki a levegőt, miközben visszahanyatlik a feje a kanapé szövetére. Sajnos még mindig nincsenek irigylésre méltó adottságai a jóslástan terén, valljuk be, közelében sincs a látnoki érzékeknek. Ebből kifolyólag fogalma sincs, hogy mi lesz a jövőben. Épp ezért nem merné kijelenteni azt sem, hogy nem fogja később zavarni. Lehet, hogy lesz egy kattanása, amikor egyszer csak idegesítőek lesznek a megjegyzések. Lehet. Tökre nem biztos. Az ő szemszögéből nézve Ráhel már jóval előre aggódik valami olyasmi miatt, ami talán meg sem fog történni. Érthető a navinés aggodalma is, logikus tulajdonképp, csak az más, ahogy felfogják ketten a dolgot. Dante úgy van vele, hogy majd akkor lesz aktuális a probléma, amikor ténylegesen is megjelenik. A lehetőség önmagában még nem fenyegető. Nem túl jó hozzáállás ez sem, jellegzetesen az a fajta attitűd inkább, amely később egy rakás rossz döntést, meggondolatlanul kimondott vagy elhallgatott szót, valamint megszámlálhatatlan konfliktust szül. Ezzel szemben Ráhel aggódása sem jobb, de az meg túlságosan stresszes, mindig félni mindennek az esetleges kimenetelétől. Jellemző, hogy lányként Ráhel inkább a megannyi egymással párhuzamosan futó alternatívát látja, ezek miatt rágódik, míg a rellonos srác fekete-fehérben gondolkodik. Vagy igen vagy nem. Vagy érdekli valaki/valami vagy egyáltalán még a létezése iránt sincs affinitása. Az átmenetek ritkák és általában konkrét okuk van.
Ezért nincs is ezzel kapcsolatban mit mondania Ráhelnek. Megnyugtatni nem tudja, hogy az emberek nem fogják ezt mondani. De fogják, azért, mert emberek. Azt sem tudja mondani biztosra, hogy nem lesz elege egy ponton. Ugyanakkor benne jelenleg erősebb az a benyomás, hogy le se szarja. Meggyőzni sem fogja tudni arról, hogy nem kéne érdekelje mások véleménye - ez nem olyasmi, amit valaki tudatosan tesz.
Arra persze már rögtön hegyezi a fülét, amit Ráhel utána mond. Először automatikusan felszalad a szemöldöke a homloka közepéig, olyan hirtelen bejelentés ez. A legutóbbi reakció után túlzás lenne azt mondani, hogy látta előre. Mint már említettem. Nem látnok.
- Nem nagyon értem, miért segít, de az ajánlat áll, igen. - Nanáhogy, épp most adtak zöld utat. Legalább is ehhez. Igen-igen, sokat jelent, érti. Átérezni nem érzi át, de azt érti, hogy a lánynak igen.
- Nekem csak a kifejezés mindegy. Nem tudom, hogy miért szokása az embereknek mindig mindent konkrétan hívni valahogy. - Ráhel érezheti a tenyere alatt a mozdulatot, ahogy a fiú vállat von, de legalább ezúttal egyértelmű, hogy a gesztus nem a személyének szól.
- Nyilván nem rád értettem. - Valószínűleg a legközelebbi próbálkozása a.. hát bocsánatkérésnek még így sem nevezhető, mert éppenséggel nem érzi, hogy bocsánatot kéne kérnie, (és Ráhel sem érezteti, ezért még a külső inger is hiányzik) - de a magyarázkodásra talán. Lehet erős szó ez is, mindenesetre ritkán tesz rá kísérletet, hogy visszamenőlegesen kifejtse, miért mondott valamit korábban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=683238#post683238][b]Weiler Dante - 2017.05.29. 14:57[/b][/url]

Na hát, hogy ő problémákat nagyítson fel, az nem gyakran történik meg. Van helyette más rossz: nem sokkal jobb megoldás teljesen ignorálni is azokat. Mint ahogy azt már sokkal hajlamosabb megtenni. Ez igazából mondjuk addig nem is foglalkoztatja, amíg nem lesz ebből egyszer ténylegesen baja. Márpedig igazából ez csak várat magára. Egyszer bele fognak futni valami jelentős véleményütközésbe, amit nem lehet majd csak úgy diplomatikusan kikerülni, az lesz csak igazán nagy próbája a kettejük, hát.. ismeretségének? Kapcsolatának? (Lehet egyáltalán ezzel a szóval dobálózni úgy, hogy az "hivatalosan" három perce tart?
Egyébként meglepően a második felét nagyon is érti. Mármint a "tiéd" részt. A birtoklás az megy neki, azt a fogalmat nagyon is jól ismeri. Mivel lágy, lekerekített, árnyalt érzéseket annyira nem ismer, maradnak a szögletes, durva, végletes fogalmak, amelyik csupa birtokos jelzőből állnak. A lélek mélységeit nem érti, de azt igen, hogy mi az övé - a tulajdon-analógia sokkalta tisztábban megragadható. Abban nincs olyan, hogy az egyik így látja a másik úgy, nincs "de-én-azt-hittem", nincs "az-csak-úgy-volt". Elégedett félmosolyra húzza a száját, és bólint.
- Így már világos.
Viszont az, hogy az emberek mitől félnek és mitől nem, nos.. tapasztalatai azok ugyan vannak, de azok rendhagyóak ahhoz, hogy ne mutassanak hasonlóságot azzal, amit Ráhel állít. Tekintve, hogy ő kutatókkal töltötte a gyerekkora nagy részét, akik nemhogy nem féltek tőle, de vizsgálatról vizsgálatra, tesztről tesztre citálták. Ahogy Dante látja, az emberek, amit nem ismernek, attól nemhogy félnek, de legszívesebben szanaszét szednék, míg az utolsó molekuláját meg nem ismerik.
- Nem.. - szoktam lányok fenekét fogdosni. Így fejezné be a mondatot, de aztán eszébe jut, hogy amikor elmennek a haverjaival bulizni, akkor azért volt már rá példa. Fiúból van ő is, no. Ráadásul kamaszból, akinek a jómodort nem nagyon tanították sose, és ha már táncbol valakivel a tömegben.. mindegy is most ez. A lényeg, hogy nem fejezi be a mondatot, csak egy döccenő után folytatja. - .. kell ettől parázni.
Hirtelen mozdulattal ül fel Ráhel, alig van ideje elengednie annyira, hogy ne akadjanak össze, de a lánynak is sikerül úgy manővereznie, hogy egyetlen pillanat alatt fölé kerekedjen. Nem tesz túl jót az egyébként sem világklasszisokat súroló türelmének az ilyesmi, bár jó hír, hogy ha elfogy, ebben az esetben nem dühkitörést eredményezn, csak némi férfiúi frusztrációt. Ha már Ráhel is előzékenyen a hajába kapaszkodott, elmélyíti a csókot, egyik tenyerét a navinés tarkójára csúsztatva. Nem kell hozzá sok idő, hogy megunja az ellenyomott szerepet, és Ráhellel együtt, anélkül, hogy eltávolodna tőle, felül - mindjárt jobb, a magasságkülönbség miatt most egy kicsit neki kell lejjebb hajolnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=687989#post687989][b]Weiler Dante - 2017.07.01. 15:57[/b][/url]

Vállat von, ha majd zavarja, úgyis mondja Ráhelnek - ez a gesztus pedig ezúttal elkönyvelhető egyszerű beleegyezésnek. Tényleg? Tényleg. Szilárdan kialakult képe sincs arról, hogy mi jön be neki, az, ha valaki eléggé lány ahhoz, hogy hétköznapi értelemben manipulálható legyen, és ne kelljen folyton amiatt aggódni, hogy merre kanászodik. Vagy ha valaki érett, kiforrott jellemmel és véleménnyel a dolgokról. Az biztos, hogy nem szereti, ha játszmáznak vele. "Most ezt csinálom, hogy aztán te valami olyasmit lépj." vagy "most féltékennyé teszlek jól". Lószart. Nem koslat senki után, nem hajlandó bioönbizalomhomokzsákot játszani. Erre vannak sokkal kiéhezettebb srácok.
- Nem baj, hogy nem megy, majd intézem én a dolgok alakulását. - Enyhén sonivisztán hangzik, pedig semmilyen átgondoltság nincs a szavai mögött - sem szándékosság. Csak természetes így, ebben a formában, hogy Ráhel ne foglalkozzon ilyenekkel, neki is könnyebb, ha az ő kezében összpontosul furcsa kis kapcsolatuk kontrollja.
Sóhajtva hátrahúzódik, nem tud vele vitatkozni, tényleg egy forgalmas hely, és bár mint mondta, nem érdekli, mit ír az újság, konkrétan provokálni sem provokálná az iskolai lapot. Beletúr a hajába, ebből már megint nem lesz sehogy semmi, mire eljutnának a szobáig, addigra Ráhel úgyis elbizonytalanodna. Jó, persze, nem biztos, de benne van a pakliban.
Már megint nem lesz semmi. Ch. Annyira nem, hogy Ráhel már tovább is kanyarodott mindenféle olyan.. otthonos gondolatra, minthogy vacsorázzanak együtt Zójával. Zójával. Az iskolai pszichológussal. Nyilván nem hivatalos státuszában, de akkor is, idegenkedik az agyturkászoktól, túl sokszor kellett elviselnie a kutató pillantásokat. Amikor egyértelműen meg akarják fejteni.
- Hát.. nekem mindegy, ha szeretnéd. Szólok előre, hogy a szülők nem szoktak kedvelni. Szóval annak tudatában szervezd le, ha leszervezed.
Lehet, hogy még kényelmesebb is lenne, ha Dwayne is jönne, de ezt már nem teszi hozzá, ismervén Ráhel hozzáállását a férfihoz. Pedig lenne valami rokonlélek-féleség a nagy nőuralomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=711611#post711611][b]Weiler Dante - 2018.01.12. 13:49[/b][/url]

Pedig nem szokott olvasni, csak nagyon ritkán, mikor egy könyv bájitaltanról szól például - vagy olyan mágikus témáról, ami érdekli. Akkor is csupán annyit szemezgetett ki belőle, amire gyakorlatban szüksége volt. Ezen kívül viszont mindig volt más dolga is, mint könyvekbe temetkezni. Most mégis egy átváltoztatással, azon belül is animágiával kapcsolatos fóliánst lapozgat. Nem mintha a legutóbbi nagy kudarca óta egyáltalán megpróbált volna _bármit_ varázsolni. Poszttraumatikus stressz - mondják mások; elővigyázatosság - mondja Dante. Tudja ő is, hogy nem zárkózhat el teljesen valamitől, ami a részér képezi, de miután a saját félresikerült varázslata támadt ellene, nem akaródzik előhívni ismét. Abszolút új tapasztalat volt számára mindez, és nem kellemes. Más diákokkal előfordult már korábban, valami kisebb varázslattal, hogy elrontották azt, félresiklott valami és visszasült. Ami azt illeti, teljesen átlagos baleset egy varázslóiskolában. Csakhogy neki szerencse vagy sem, legfeljebb egyszerűen nem jött létre a varázslat, ha nem ment. Nem volt precedens arra, hogy bármilyen kár származott volna számára egy elrontott mágiából. Nem úgy, mint most.
Új oldalra lapoz. Mióta történt, ami történt, jó pár esetet olvasott ahhoz, hogy tudja, sokkal rosszabbul is járhatott volna ennél. Bár kellemetlen érzése azóta is van, hogy valami maradandót ő is visel az elrontott átváltozás nyomán, csak épp nehéz megállapítania, mi az pontosan. Mindössze annyit érzékel halványan, hogy rosszabb a közérzete, a szokásosnál is rosszabb hangulattal kel és fekszik, mintha konstans kialvatlan lenne. Hátradől a kanapén, lábait felpakolja az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=711896#post711896][b]Weiler Dante - 2018.01.15. 17:04[/b][/url]

A következő két lap összeragadt, azzal vacakol most, és már éppen sikerülne a körme hegyével a kettő közé nyúlni és lapozni, mikor a periférikus látóterébe betolakodik egy vékonyka kéz. Félbehagyja a mozdulatot, és felpillant az érdeklődés és passzívan lappangó fáradt-mogorvaság egyvelegével. Úgy tervezte - tudat alatt -, hogy elmerül még legalább fél óráig a mágikus értelemben vett hipochondria mocsarában. Ezeket a nagyratörő, kecsegtető kilátásokat húzza keresztbe Eliza érkezése.
- Weiler Dante és nem egészen új.
Valahonnan ismerősnek hangzik neki a lány neve. Vajon honnan? Nem nagyon valószínű, hogy találkoztak volna - viszont így hirtelen, a könyvből kiszakítva nem kapcsol azonnal. Pedig ízig-vérig mágus neveltetést kapott, ráadásul minisztériumközeli gyámság alatt. Illene, hogy azonnal megszólaljanak azok a bizonyos vészcsengők, ez azonban némi fáziskéséssel még várat magára.
- És ... ? - Lógva hagyja a mondat végét, feltételezi, hogy valamilyen céllal szólították meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=712368#post712368][b]Weiler Dante - 2018.01.22. 11:36[/b][/url]

Szerencsére azért annyira nem tuskó, hogy automatikusan csak úgy útjára bocsásson valakit egy húzz innen el. Annál sokkal rosszabb, mert ha valóban nem kíván kommunikálni, egyszerűen levegőnek nézve a másikat nem is foglalkozik vele. Ilyen szempontból Elizának már nyert ügye van.
- Ez azt jelenti, hogy nekem sem kell végighallgatnom ezeket? Good. - Épp csak annyi ad tanúbizonyságot a figyelem mértékének egy leheletnyi növekedéséről, hogy behajtja a könyvet (bár a mutatóujját a lapok közt hagyja, hogy tudja később, hol járt. Nem hal bele talán egy kis beszélgetésbe. Egyelőre Eliza sem mutatta a túlbuzgásnak azon jeleit, amelyek triggerelnék. Bár, hogy máris a családi háttere után kérdezősködjenek? Furcsa, de mind észrevette, nem olyan ritka témaválasztás.
- Nem igazán, inkább az ellentéte. Viszont ezek szerint te igen. - Voltak pillanatok, mikor arra gondolt, nem lett volna rossz egy mugli, de rendesen funkciónáló családba születni. Százszor lecserélte volna azt a két egybites lényt, akik a biológiai szülei. Egyszerűbb lenne az élete, az biztos.
- Jár ide testvéred vagy ilyesmi? - Viszonylag tartósabb csend után, hirtelen böki oda a kérdést. Mióta Eliza bemutatkozott, azóta az az idegesítő érzése van, hogy nem jut eszébe valami, aminek eszébe kéne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=713263#post713263][b]Weiler Dante - 2018.01.30. 17:40[/b][/url]

Dante nagyon demokratikus ember, nem különbözteti meg az egyéneket származás alapján: mindenki egyformán tud irritáló lenni számára, ha arra kerül a sor. Másrészt szerencsés módon közel sem annyira socially awkward alkat, mint amilyen lehetne - egyszerűen csak nem az a társaság középpontjában izgő-mozgó kölyök. Van pár ilyen helyette, nincs belőle hiány.
- A kiről? - Ki a 'szom az a Teo? - Lengvidzs! - Az, lengvidzs, nincs is rosszabb annál, mint mikor a rajtad élősködő és gondolataidban veled kommunikáló entitás elkezdi azt gondolni magáról, hogy humoros.
Hallottam. Persze, hogy hallotta. A rövid párbeszéd kívülről szerencsére nem látszódik egyáltalán, legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy megmasszírozza az orrnyergét - ez viszont a fáradtság egyszerű gesztusa is lehet.
Aztán a mozdulat akkor akad meg teljesen, amikor végre beugrik, mire fel volt az a kellemetlen érzése, hogy valamit elfelejtett. Anélkül horgad fel benne az előítélet, hogy arról ténylegesen tudomást venne, egyszerűen csak teljesen más szemmel nézi így a csajt.
- Elég gusztustalan becézgetni az ilyet, bár megértem, ha a rokonod. - Nyilván nem az a jó fajta megértés ez, sőt. Csak azért, mert nem egy kedves,
 szociális diák, sőt, nem is a jámborság és szelídség mintaképe, de elítéli az olyan sorozatgyilkosokat, mint amilyen a hírhedt Reissner Teodor volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=715027#post715027][b]Weiler Dante - 2018.02.25. 17:07[/b][/url]

Talán még ki is váltott volna valami indulatot belőle az általános viszolygáson túl Eliza reakciója, de ahhoz érdekes kéne, hogy legyen számára a lány véleménye. Nem személyes, csak már megszokta, hogy a világon, főleg az ő korosztályában, mindenkinek van valami véleménye a másikról. Ha folyton magára venné, már rég kikészült volna a stressztől. Míg a lány arcjátéka a maga módján nagyon is színes - a ridegtől kezdve a szenvtelen mosolygáson át, Dante nem jár be ilyen széles skálát, megmarad szilárdan azon a (nem is olyan) mérsékelten kelletlen és tartózkodó szinten, amelyet az új információ váltott ki belőle.
Egy hosszú másodpercig visszabámul a másik rellonosra, és bár az ég világon semmi sem utal a megjelenésében erre, a lánynak egy pillanatig olyan érzése lehet, mint mikor egy hüllő belefagy a mozdulatba, mielőtt lecsapja. Aztán ez a fenyegető él azonnal el is tűnik, mintha nem lett volna - még mielőtt tényleg tudatosulna: minden, ami valószínűleg utána marad, csak egyszerű antipátia a fiú irányába.
- Mindenki ismeri, aki nem csak az elején csapta fel a történelemkönyvet vagy nem egy kő alatt él. Na nehogymár el akard játszani, hogy nem tudsz róla.
Rögtön ítélkezik, meg sem fontol más lehetőséget, csak hogy Eliza a bolondját járatja vele és színészkedik.