A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654166#post654166][b]Czettner L. Maja - 2017.01.07. 23:08[/b][/url]

Sok mindent lehet mondani Majáról, de azt éppen nem, hogy túl összeszedetten futott volna neki a szünet utáni első tanítási napnak. Valahol - azt sem tudja, hol, kinél, mikor - az ünnepekben elhagyta az egyik beadandót, amit mágiatörténetre ma kellett volna leadnia, aztán sikeresen eltűnt a táskája a szobájából, bár az is lehet, hogy Lottinál van… vagy Ririnél, fogalma sincs. Reggel a nagy kapkodásban kifordítva vette fel a pólót is, a fülbevalója meg beakadt a pulóverébe. Egy órán át küzdött vele, mint a hal, ami a horgon akadt vergődött, de megoldotta. Utána - kisebb szívroham közepette - mentette meg a láncát, amit majdnem a hajával együtt rántott le magáról, mikor a szekrényajtó rácsukódott oldalról. Morcosan és kissé morogva esett be az első órára, miközben a jegyzetei között turkálva még mindig reménykedett, hogy előjön a fogalmazása, amikor is… eljött a felismerés. A füzet színe is fura volt, de annyira el van varázsolva, hogy különösen fel sem merült benne ezen agyalni, de mikor kinyitotta valami nagyon fura jeleket talált. Elkezdte a füzetet minden irányba forgatva méregetni, grimaszolt mellé; hol közelebb húzta, hol távolabb tolta. Hát mi a szentséges banán ez!
- A kínai fiú! Vagy valami olyasmi… - Hangosan mondta, annyira, hogy a mellette elsétáló tanárnő szúrós pillantásokkal díjazta, társai meg érdekesen méregették. Belesüllyedt a padba, aztán eldöntötte, hogy megkeresi, akinél az ő füzete lehet, benne a délutánra kellő fogalmazással. Még lehetnek csodák.
Liv néni szabadsága miatt a legendás lények gondozása elmaradt, így a klubhelyisége helyett a folyosókat szelte, nézelődve. Nem sokra emlékezett, sőt, neki elég egyformák voltak a Csingek meg a Csángok, de hirtelen pillantott meg egy célállomásnak tűnő rellonost a társalgóba belépni. Stimmelt a haj, a külső, a minden! Hát ki más lehetne?! Futólépésre váltott, majd szinte beesve az ajtón, egyből szerencsétlen karjáért kapott, hogy fordíthassa a maga irányba.
- Te, Csiiii. Segííííts! Ez a tiéd. - mondta kétségbeesve, majd a kezébe nyomta a füzetet. Amúgy se tudta kimondani a nevet, meg elolvasni se, így ha nem is a gazdáját kapta el, ő úgy gondolja mégis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654375#post654375][b]Czettner L. Maja - 2017.01.09. 00:34[/b][/url]

Minekutána sikeresen beégette magát relatív sok ember előtt, jobbnak látta, ha már menni lehet, akkor utánanézni a felfedezésének. Az agyában csak annyi kattogott, hogy egy fiú volt – vagy marha rövid hajú és deszka lány, ami elég furi lenne, de ki tudja -, meg Csing, de ennyiben kimerült a tudomány. Elég lehangolt sóhajok hagyták el a folyosón a száját, mégnem bevetődött a társalgóba azután a nagybetűs Csiii után, akit valószínűleg erősen félrediagnosztizált.
- Nem Csi? Hogy hívnak? Nem te vagy? De miért nem? De úgy nézel ki!
Értetlenkedik grimaszolva egy sort, bár beláthatná, hogy saját hiba, mért futna egyből megoldásba? Lebiggyeszti az ajkait, miközben el is engedi szerencsétlen karját, menten zavarba is jön és visszahúzva a saját táskáját szorongatja az oldalán inkább a kacsóival. A füzetet nem annyira akarja visszakapni, nincs benne semmi, vagyis van benne minden, de csak mintha egy ötéves rányomdázott volna az áfonyától kék nyálával és elkente volna. Egyrészt ronda, másrészt nem is betűk! Vagy ha azok, tuti nem létezőek, valami titkosírás…jelnyelv. A jelnyelv használható erre, vagy csak a nem írhatóra? Akkor, ha nem, nem baj, inkább tanácstalanul pillog.
- Tényleg nem tudod? De akkor hol van a Csi. Elvitte a füzetem, benne volt a dolgozatom, ami mára kell. Biztos nagyon sok büntit kapok Domi bácsitól, ha nem adom le. Sose szabadulok, nem mehetek el edzésre, vagy nem találkozhatok Le… legjobb barátnőkkel!
Egy kicsit talán elkeseredett vinnyogás lett a vége, de annyira halkan makogta, hogy csak ketten hallhatták úgy is. Nem heves lány, bár most bugyognak a szavak ki a száján. Kicsit lenyugodni kezdett, vett pár mély levegőt is. Aztán eszébe jutva, hogy nem nagyon kéne több butaságot mondani, próbált előrébb lendülni a füzetre mutogatva.
- Azt hiszem levitás, vagy rellonos, valami hideg szín volt tuti a ruháján… ismersz ott valakit, akié lehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=655562#post655562][b]Czettner L. Maja - 2017.01.16. 15:26[/b][/url]

Csi vagy Csu, vagy Csa… Majának nagyon nem a név számított abban a pillanatban, bár határozottan előrébb lett volna, ha megjegyzi. De tudja, hogy azért nem jegyezte meg, mert ki se tudta mondani. Szóval ezen hamar átlépett és kérdően figyelte a srácot – igen, miután hallotta a hangját ebben legalább biztos volt -, aki még be is mutatkozott neki. Erős koncentrálás közepette ráncolta a homlokát, és formálgatta a szót szájával. Úgy hangzott a név mint valami halfajta… vagy rosszabb, egy régi autómárka, amit kivontak a forgalomból! Na mindegy, látott itt már jó sok fura nevet, nem ezen fog megakadni, majd ő jól kimondja! Természetesen.
- Daske…Daiskskske. Dé. Te leszel a nagy Dé. Rendes a szüleidtől, bár nem tudom melyik a jobb. Többen is vagytok kettőnél itt? - Kitágult pupillákkal meredt a fiúra, egy kicsit közelebb is hajolt, hogy jól megnézze az arcát, hátha őt legalább megjegyzi majd, könnyebb lenne az élete. – Mert tökre hasonlítotok. Nincs egy ikred? Vannak különbségek?
Tett fel egy újabb adag kérdést, mert addig se kellett a világ végét feszegetnie magában, mert most nagyjából úgy érezte magát, mintha az közeledne. Eddig sem volt éltanuló, szó se róla, de ha még ezt a viszonylag jó eredményét is elkezdi rontani, biztos, hogy leszedik a fejét, és nem Domi bácsi büntetése lesz az egyetlen, amitől majd szenvednie kell. Semmifélétől nem tenné, ha lehet. Pláne most, holnap délután is edzés, aztán meg megy haza a nagy vacsira. Abba inkább bele se gondol, mert ennél is jobban kétségbeesik. Sóhajtott egyet, mire a fiú megjegyzésére csak bólogatott. Bár ő csak rendes akart lenni, mert állítólag a fiú lemaradt, gondolta lemásolja és visszaadja az órai jegyzeteit, aztán bumm, mégse. Vagyis ez így nem igaz, adott neki egyet, csak rosszat.
- Hát… annak nagyon örülnék, de szerinted meglehet még? Az ebéd utáni második órára kelleni fog már, alig van idő, ez meg tök nagy hely. - Lemondóan fonta össze karjait maga előtt, aztán Csi után pillogva elindult lassan. – Én egyébként Maja vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=662900#post662900][b]Czettner L. Maja - 2017.02.26. 16:48[/b][/url]

Majácska eltévedt, és erre úgy ébredt rá, mint mikor Piroska meglátta a hét törpe házát. Nem igazán ez volt a célállomás, meg még a mese se stimmel. Szomorúan battyogott át a másik szárny irányába, miközben kifelé bámészkodott az ablakon. Buta kastély, buta folyosók és buta festmények. Akkora ez a hely, hogy egy térképpel, vagy ha működne GPS-szel is eltévedne az ember. A lépcsőházaknak a fele tévútra visz, ráadásul vannak random átalakuló lépcsők, ijesztő. Ezek után pedig az ember fordulhatna pár rendes, jó szándékú festményhez, de nem, ilyet sem találni. Maja kezdi megérteni miért van annyi kép és falrongáló, tökre megérdemlik. Volt valami debil, zöld ruhás néni az egyik képen, aki mindenre azt válaszolgatta, hogy "a virágok a barátaid". Bizarr. Mindenesetre sikerült végül jó útra térnie, a hátizsákjában mindenféle egészségtelen, de energiagazdag nasival. Bevetődött a kihalt társalgó közepén heverő szőnyegre két kanapéról csórt párnával, majd lassan kezdte meg a táskája bontogatását. Megigazította kicsit a felsőjét, ami a hossza miatt olyan hatást keltett, mintha nem is lenne alatta semmi, pedig volt egy csini fekete rövidnaci rajta, csak hopp, eltüntette a pulcsi.
Előbb lett vége a vizsgájának, mint Alízénak így bőven volt ideje a szöszkét bevárni, addig is agyalhatott rajta, hogy holnap reggel hogy oson be a koliba a kis meglepi cetlijeivel és képeivel, na meg este mit vesz fel. Ú, borzalmas gondjai voltak, tényleg. Bár igazából az éppen előtte heverő lapra már felfirkált egy piros-fehér ötlethalmazt amin jót vigyorgott. Elhasalva emelte meg hátul a lábait és kezdte a levegőben járatni, miközben dúdolgatott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=663115#post663115][b]Czettner L. Maja - 2017.02.27. 01:37[/b][/url]

Nem is igazán tudja, mikor járt itt utoljára, talán amikor abba a... fiúba futott, akinek a nevére már nem emlékszik. A Csingbe. Az egy nagyon bonyolult és nehéz nap volt Maja számára és örül neki, hogy utólag csak egy rossz emlék. El is húzza a száját, ahogy kezdenek benne felderengeni az események. Akkor azért nem sokon múlt, hogy eltörjön az a bizonyos mécses és telesírja a tenyereit. Azóta kicsit edződött lelkileg talán, vagy csak sikerült megnyugodnia, nem igazán tudja eldönteni. Mindenesetre ismerős helyre jön, így bátran terül el a földön és lassan kezdi a táskáját kiüríteni. Chips, kekszek, gumicukor, nápolyi és az üccsik, amiket már nem volt ideje kihúzni, ugyanis ajtónyitódásra lett figyelmes.
- Lizus! Jaj, végre ideértél. Milyen volt a vizsga? Sikerült?
Rendes lány lévén egyből érdeklődik és kíváncsi is rá természetesen, egészen feldobott, hiszen ő maga a repüléstanról jött ki é egészen jónak érezte, Marki bácsi pedig azt mondta pár napon belül a végeredményt is meg fogják tudni. Egészen pozitív volt az utolsó vizsgája kapcsán, magát is meglepte. De lehet hogy csak ahogy kijött, úgy lehullt a stressz utolsó fátyla is. Aztán nagyjából ekkor eszmélt az arcába mászó kutyára. Felnevetett, ahogy megnyalta az arcát a jószág, majd a táskához fordult. A bontott kekszes zacsiból húzot elő párat, és a tenyerét a kutyuska felé tartva hagyta, hogy megszabadítsa őt tőle. Milyen édes teremtés.
- Olyan cuki! Mi a neve? Meddig van nálad? A táskám tele van kincsekkel, gondoltam kicsit ünneplünk, hogy vége a nehezének a vizsgáknak.
Mosolyogva pillogott barátnőjére, aztán a kérdésre egyelőre egykézzel nyúlt a táskájába hogy előhúzza a beszerzett fantát, aztán a coca colát, meg még egy spriteot is. Közben a kutyus elégedetten feküdt le előtte, úgy tűnt elérte édike a nirvanat. A keksz varázsa.
- Melyikből kérsz? Úúúú, hoztam az egyik kedvenc gumicukromból is! Különben meg... Kloé szerintem se fogja örömmel fogadni, de még bármi lehet. Nem tűnik a kutyus olyan macskakergetősnek, az jó, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=663633#post663633][b]Czettner L. Maja - 2017.02.28. 20:50[/b][/url]

Vigyorgósan pillogott fel Alízra, kissé oldalra dőlve a hasonfekvésben, hogy ne a nyaka bánja. Nagyon lehetetlen dolgokat tudott produkálni néha, de most még csak az átlagos nyűglődés volt terepen. Semmi kitekert forma, hajlékonyságot bizonyító csavar vagy polgárpukkasztó hajlongás. Legalább azzal nem vádolhatják, hogy túlságosan is produkálja magát: észre se veszi általában ha sikerül mondjuk. Ahogy meghallgatta a választ együtt örült a lánnyal, neki is hasonlóan pozitív napja volt, legalább sok ok van ünnepelni.
- Akkor gratulálok neked is, alig hiszem el, hogy mindjárt negyedikesek leszünk. Mármint, főleg magamról. Egy kínszenvedés volt ez a tanulás...
Barátnője pontosan tudja milyen... szabadosan jár órára Maja és tanul, így érthető hogy az utolsó pillanatban való magolások teljesen leterhelik, és azt is tudja, hogy náluk a belső felcserélt, Alíz kívül szőke, Maja belül. De azért egy krumpli is tud néha okos lenni. A navis méhecske is igyekszik.
- Ha gondolod, úgy is a szomszédban vagy, alhat nálunk is a kutyus, meg akár te is, Kloé meg marad a ti szobátokban. Már ha gond lenne. Én mooost pááár napra tuti elutazok majd.
Egyből kivirult az arca, ahogy a menekülés kúszott terítékre. Bár ez most nem az, tényleg vége van a nagy strapának és szabadon "távozhat". Az örömet részben ez okozza, másfelől pedig Lewy. Azt pedig nem nagyon tudja behatárolni mikor fog visszakeveredni ide egyelőre, de majd kiderül. Közben az egyik kólát közelebb húzta, majd felvéve a lány kezébe nyomta. Nem akarná megkockáztatni hogy kiszáradjon itt szerencsétlen barátnője!
- Helyes, én is erre a sorrendre gondoltam, aztán lefojthatjuk nápolyival, hoztam vaníliásat meg csokisat. - Elkezdi kipakolni a táskáját még beszél, a zacsizörgés felkelti az eb figyelmét, de egész türelmesen forgatja csak a fejét, nagyon rendes. Ezért még két falattal megjutalmazza őt Maja, aztán karjaira támaszkodva feltápászkodik és törökülésbe ülve fogdossa a pociját. - Ouh. Tuti ki fognak nyírni edzéseken. Már látom előre, hogy megint mérlegre küldenek minket és jönnek a plusz körök. Tuti híztam, mióta tanulni kell tényleg folyton eszem!
Nevetve osztotta meg ezt a szörnyű tragédiát, miközben az érdeklődére elgondolkodott. Alíz nagyon jó lány, bízik benne és nagyon-nagyon imádja őt, meg olyan okos is. Eddig sem féltette tőle a kis titkait, most sem szándékozik. Talán még Ririvel hasonlóan nyílt a méhecskénk, illetve ugye Lotti, bár ott néha megijed egy-egy kérdéstől.
- Úúú, voltam teázni. Lewyvel, holnap lesz válogatott kviddicsmeccs és megyek vele, remélem hogy nyernek, majd jól kiszurkolom, mint nektek az Eridon ellen. Aztán meg tánciverseny van szombaton, az olyan eh, kicsit fura lesz, új lányokkal táncolunk, félek mit alkotnak. Nálad? Mik a terveid a következő napokra? - Mondta végig a kis mondókáját, aztán meg elvigyorodott és nevetni kezdett, de nagyon, próbálta mutogatni, hogy nem a beszélgetésen, csak eszébe jutott valami. Teljesen elkattant agyilag szerencsétlen lány. - Jajj, képzeld, múltkor láttam hogy vannak ilyen társkeresős izék, és képzeld találtam meg rajta háztársunkat is! Ki kéne neked is próbálni, tök vicces lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=664450#post664450][b]Czettner L. Maja - 2017.03.04. 23:38[/b][/url]

Csak egyetértően tudott a megállapításra Maja bólogatni, ő sem nagyon tudta elhinni. Azt meg még kevésbé, amit itt emberfeletti erővel produkált. Néha már olyan erősen érezte a vég közeledtét, hogy rendesen maga elé hallucinált embereket, és nem éppen a számára kedveseket. Egy pillanatra el is komorodott, de szerencsére a táskájába volt bújva, így mire kikeveredett, már mosolyogva pillogott a szőkére és a kutyára. Nehéz vizsgák is akadtak, amikre kevésbé emlékszik pozitívan, az Önismeret egyenesen fizikai és lelki sokkot okozott szerencsétlennek. Persze erről se a néni, se más nem tehet. Az általános iskolában már megtanulta, hogy ezt jól el kell hallgassa – ha ez nem is normális – különben csak felhasználják ellene, legyen szó társakról, vagy éppen tanárokról. Nem volt sosem az a diák, akinek könnyítették volna a dolgát.
- Tényleg, Riri is imádja a kutyusokat, ha feljön, ő is tökre fog örülni neki. Felüdülés neki is, a nővére, tudod a Sárkánytan tanárnő, kicsit fura.  - Maja kicsit fenntartásokkal kezeli Vivit, így a mondandójába is nehezen kezdett bele. Nagyon szereti a nőt, és egy plusz anyu simán neki, mégis néha rémületbe kerül attól, amit előhoz. - Mindenféle macskát gyűjt, tele van velük a fél ház. Egy-kettő még aranyos, de nála van vagy négy, öt. Múltkor kettőt majdnem nekem is adott, úgy meglepődtem, hogy annyit tudtam csak kérdezni, hogy garanciásak-e?
Nevetve fejezte be a sztorit, miközben a pocija simogatásával felhagyva legyintett. Tökre igaza van a barátnőjének. Két plusz körbe az edzésen eddig sem halt bele, szóval megoldja majd. De azért nyilván ad magára, hát mégis csak csinos lány akar lenni! Ahhoz meg lehet nem kéne féktelenül eszizni, főleg a mekis cuccokat, ha hazatéved. Bár zsírszegény tejszínnel eszi az édességeket legalább!
- Az, örülök. Tudod, nagyon szeretem, azt hiszem tééényleg nagyon. Tökre szoktam aggódni, mint nálatok is, nehogy valami nagyobb baja legyen. Nem egy sakkbajnokkal kerültem össze…
Pillanatra elhúzta a száját. Nem mert bánta, csak érzékeltetve a kviddics extremitását, amit már mindketten jól tudnak Alízzal. Volt a lány felett kapitány, bár csak rövid ideig, mindketten otthon vannak ebben a remek témában. - Különben, ha már kviddics, hatalmas gratuláció! Az ezüst megint megvolt, és nem sokon múlt. És azt hallottam a folyosón, te vagy az év felfedezettje is!
Böki meg játékosan a leányzó lábát még rávigyorog, nagy dolog ez, büszke, hogy ilyen ügyes Lizus. Közben megérdeklődte a terveket, amire a válaszok totálisan érthetőek voltak meggyőződve erről bólogatott hát. Aztán viszont jött a totális agybaj és vihogva érzékelte az igen érdekes kérdést.
- Hogy mit kerestem? Hát nem társat… ha azt mondanám, mostohaapát, az meg nagyon furi lenne. Anyunak az ilyen profilja ez, csak szeretem tudni mi a helyzet, mert magától nem mondja. Aztán nézelődtem és van az a mestertanonc, valami Balázs. Egyszer láttam a klubhelyiségben. Na, őt.
Mondja nagy vidáman, mintha legalábbis valami totálisan mókás dolog lenne, holott a történet eleje miatt inkább szégyellhetné magát. Turkálni a Veszna magánéletében? Ejnye Maja. De ki ne értené meg? Itt van ennyi idősen, egyszerre szeretné, ha az anyukája mellett lenne valaki, hogy ne érezze magát rosszul, mikor helyette Lewyt választja; és önző módon ott a másik oldal, hogy ne lépjen senki az életükbe, aki nem jó nekik.
- Csak eszembe jutott, jó buli lehet, hátha kifogsz egy szőke herceget! Igazán megérdemelnéd. Bár szerintem egy barna se lenne rossz melletted. Olyasmi, mint a volt prefitársad.
Ezerwattos vigyorral emelgette meg kicsit a szemöldökét Maja, majd egy haribo béka után nyúlt, és nyammogni kezdett rajta. Annyit beszélt, majdnem kihűlt a gyomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=676218#post676218][b]Czettner L. Maja - 2017.04.20. 22:56[/b][/url]

- Én is. Néha olyan Tündérkeresztanya Vivi. Sokat segített az elmúlt hónapokban, csak furi. Bár én aztán nem szólhatok semmit…
Maja felnevetett szintén ahogy a szőke szemébe nézett, hiszen elég bizarr lett volna azt mondani, hogy ő bezzeg normális. Nem az, megvannak a maga kisebb vagy nagyobb hátrányai, de jól együtt tud élni ám velük. Legalábbis úgy néz ki. Hevesen bólogatott a tényre, hogyha már macska, az egy is elég. Eleve elgondolkodtató, hogy aki olyan sokat vesz magához egyszerre, nem pedig nagy szünetekkel, hogy tud megfelelően szeretni és gondoskodni annyi kis drága állatról. Közben pedig csak játékosan megbökte a lábát huncut mosollyal, ne szerénykedjen, volt kint Maja is drukkolni és figyelni, pontosan tudja, mennyit dolgozott ezért már most is.
- Amúgy igen, az emberek tök zizik. Nem nagyon mesélnek valódi dolgokat, akik igen, azok ritkák, ijesztő dolog. Én is remélem, talán úgy könnyebben venné azt is, hogy én sem csak vele vagyok már.
Harapdálta kicsit az ajkait egy sóhajjal, mert ugye azt Alíz is tudja, hogy ott van a barátja, meg azt is, hogy a sztárkviddicses nem éppen a korosztályuk. Nyilván sejthető, hogy ettől egy szülő se lenne elájulva, ahogy pedig halad ez az egész, nos, nehéz.
- Tök igazad van, én hiszek benne, hogy mindenki egyszer csak belesétál a nagy szerelembe és onnantól tudni fogja, hogy minden így kerek… - Meg abban is hisz, hogy ő ezt már kipipálta, bár voltak pillanatok, mikor úgy fájt a szívecskéje, de hosszú ideje nincs már ilyenen fejfájása. Sőt, ami az elmúlt napokat illeti, pláne. Viszont ennek ellenére se akarta erőltetni, csak egy kicsit kontárkodott bele az ötlettel. Közben a gumicukorért nyúlt és két békucit a pofijába tömve figyelt.
- Hááát… ez nehéz, annyira semmi elképzelésem nincs, amitől mindig kiakadnak az emberek. Azt tudom, hogy szeretnék táncolni… talán, ha elég ügyes leszek, a záróvizsgákra felkészülök a felvételire egy komolyabb művészetis suliba, ahol lehet. De őszintén nem tudom. Te gondolkodtál már merre? Vagy mivel?
Szívesebben hallgatta volna Alízt, olyan sejtése volt, hogy a szöszinek sokkal jobb vagy egészebb elképzelései vannak, amik rá is motiválóan szoktak hatni. Különben a lengyel kviddicses előtt ki rugdosta volna át olyan serényen Maját a vizsgán? Hát persze hogy Lizus! Közben még simizett egyet a lehunyt szemű kutyus buksiján, akinek láthatóan végkimerülésbe fulladt a délutánja, meg tudja érteni. Éppen javasolni akarta, ha kitárgyalják a fontos dolgokat, elindulhatnak vele, hogy kényelmesebb ágyikóba kerüljön, de eszébe jutott még valami. Mosolyogva aztán felnézett a barátnőjére, volt itt még, amit el akart mesélni.
- Úúú, valamit még szerettem volna, de ígérd meg hogy még köztünk marad - lelkesen pislogott, miközben ránézett a másik navinésre, majd, ha beleegyezést kapott folytatta. - Képzeld, Lewy megkérdezte, hogy lennék-e a felesége…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=690880#post690880][b]Maja Bojarska - 2017.07.16. 15:15[/b][/url]

Hiába a tanulás és a leckeírási kötelesség, kivételesen elég vidáman topogtam a folyosókon előre, hiszen Alízhoz siettem. A padlót figyeltem, meg a lábam elé leginkább, nem szeretem, mikor azt látom, hogy megnéznek, vagy hozzám próbálnak szólni. Voltak már furcsa beszélgetéskezdemények, amikből csak ki akartam menekülni. Viszont úgy tapasztaltam, ha nincs szemkontaktus és látványosan sétálok tovább, akkor annyira nem piszkálnak, hála az égnek. A hajam piszkálgattam, ahogy a karommal magamhoz szorított könyvre lógott, aztán a szokásos kis késésemmel nyitottam be a társalgóba. Hirtelen rémülten néztem magam elé, mert egy fiú meg éppen kifelé jött és pont szembe jött velem. Oldalra léptem, így ő elment, mi pedig kettesben maradtunk. Vigyorogva szeltem át a távolságot kettőnk közt, aztán megölelve meg két uszival üdvözöltem a barátnőmet. Lehuppantam mellé, és miután a holmikat a kezemből letettem, a csuklómon lévő hajgumit kezdtem a hajamba csomózni, meg ne süljek. Rettenetes idő van.
- Mi a helyzet, csajszi? Olyan fáradtnak tűnsz, délutáni szundi volt? - Néztem rá kicsit aggodalmasabban a szokásosnál. Előfordul, hogy látom rajta, nincs a toppon, vagy azt, hogy nem alhatott jól, ez bárkivel megeshet, de nála ez valami több volt. Most pedig, valljuk be, nem úgy nézett ki, mint egy magát kialudt, boldog lányka. - A besorolás alá nem tartozó lényekből azt mondta Lewy a dementorokat majd átvesszük együtt, szóval a mumussal kezdhetnénk a házit, mert az infizéket meg már keresgettem, az annyira nem veszett ügy asszem.
Kicsit tereltem már így az elején a tanulás felé a dolgot, ami rám pont nem jellemző, de kicsit vonakodtam a legutóbbiak után, hogy mennyire feszegessem nála, mi lehet a baj. Úgy éreztem elég nagylányok vagyunk, hogy ami olyan, azt kérdések nélkül is megosszuk valahogy a másikkal. Bár pont én beszéltem, mikor a tegnapi este hatása alatt voltam még mindig, de arra nem voltam készen, hogy erről bármit fecsegjek, pláne az iskola falai között.
- Vagy várjunk még egy kicsit a kezdéssel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=691375#post691375][b]Maja Bojarska - 2017.07.18. 14:17[/b][/url]

Túlzás lenne azt mondani, hogy pörgök, mint a búgócsiga, de egész jól éreztem ma magam. Csend volt és béke, egyelőre a hétvége vonzatai sem bántották a lelkemet és a bizonytalan tegnapi hírek is elég jól kitartanak még örömmel bennem. De persze azon túl, hogy reggel olyan négyszeresen szeretgettem szét indulás előtt Lewyt, ez másban nem mutatkozott még meg. Viszont azt bántam, hogy nem adhatok belőle mondjuk Alíznak egy kicsit.
- Ühm, rendben. De azért, ha van valami, szólsz, ugye? Tudod, hogy szívesen hallgatlak meg és segítek - szögeztem le, bár sok szükség nem volt rá. Tudom, hogy tudja, de nem bírok a számra ülni, ha olyanról van szó, akit szeretek. Éreztem, hogy nagyon nem akarja, így csak elengedtem egyelőre és inkább a csini Stitches füzetem fellapoztam, felírtam a címet, aztán mielőtt a szokásos órai rajzomba fognék koncentráltam inkább.
- Hű. Uh. Ez nehéz, elég sok dolog ijesztő… de mi az ami nagyon-nagyon? Azt hiszem, ha nem tudnék mozogni, ha lebénulnék mondjuk. Mármint az milyen tehetetlenség, és mindenről, amit szeretek le is kellene mondani végleg. Ez lehet mumus? Vagy csak mondjam szimplán, hogy Fela bácsi, mikor büntimunkára akar küldeni - elvigyorodva néztem rá, de kiszúrtam, mennyire fáradt. Nem akartam megbámulni, ne érezze magát rosszul vagy nyomás alatt, így a füzetembe írogattam pár alap dolgot az ő jegyzeteiből át, amíg kicsit rendezhette magát.
- Ugyan, semmi baj. Ez nagyon rossz lehet. Az álmoktól van? Mármint… azoktól? Még mindig nagyon rossz a helyzet? Ahj - érdeklődtem aggodalmasan tőle, ahogy letettem a ceruzát és félig felé fordultam, megfogtam a kezét, hogy bátorítóan megszorítsam. Ha tudnék, segítenék biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=692257#post692257][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 23:01[/b][/url]

Eléggé érezhető volt Alízon, hogy nincs minden rendben, de tényleg nem akartam túl vájkálós lenni, így egy darabig inkább csak biztosítottam róla, hogy hé, itt vagyok, ha bármi van, meg leszek is. Ehhez legalább tényleg oda tudok állni érdemben, nem úgy, mint mondjuk néha az LLG-hez. Megsimogattam a vállát, aztán inkább rátértem az anyagra, miközben infókat másoltam.
- Ühhüm, szerintem akkor valami ilyesmi. Írta Liv néni, hogy erről is kell írni, hogy miért az, hogy lehet, meg hogyan képzeljük el ennek a megjelenését. Ezt nem egészen értem. Valami mumusos átváltozásról beszélt… - néztem rá tanácstalanul. Nem akartam piszkálni vagy ilyesmi, de mindig voltak buta kérdéseim. Azt nagyon sajnáltam, hogy éppen most is, amikor a lehető legkevésbé tűnt alkalmasnak. Egy nagyobb sóhajjal tettem le a tollam, majd át is karoltam a barátnőm.
- Úgy sajnálom, hogy nem tudok benne rendesen segíteni. Nincs erre valami jó meditáció, vagy olyan bájital, ami nem árt, de segít? Nem értek hozzá nagyon, de mikor nagyobb kviddicses balhé van, ilyeneket mi is szoktunk kapni… - kezdtem bele megnyugtatásképpen, hogy biztos lehet megoldást találni. Én reméltem és hittem benne, mint mindig. - És a tanár bácsi mit szól? Vagyis ő nem tudott javasolni valamit? Gondolom tudj, milyen nehéz ez az egész neked… - fordultam felé és néztem a szemeibe a kérdésemet követően. Elgondolkodtatott, hogy mennyire hasznos egy diáknak, ha ilyen megterheléseknek van kitéve, pláne akaratlanul. Ez a képesség nem olyan, amit kér valaki, csak megkapja és neki kell kihoznia belőle valami jót. Ez meg nehéz lehet, nekem legalábbis úgy tűnik.
- Alíz, te bánod a képességed különben? Mármint, nem lehet egyszerű, ha tudnád lekapcsolnád, vagy azért ez a szenvedés még megéri? Olyan erős vagy, nem is értem. Én már tuti beleőrültem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=694735#post694735][b]Maja Bojarska - 2017.08.07. 19:02[/b][/url]

Éreztem én, hogy nagyon nem oké itt semmi, de nem tudtam mennyire szabad firtatnom. Igaz, hogy a legjobb barátnőmről van szó, de velem is megesik, hogy valamit még saját magamnak is nehezen vallok meg, nem még másnak. Mi van, ha nála is ez a helyzet? Nem akarok erőszakos se lenni, de rossz látni, hogy így szét van szerencsétlen csúszva. Az anyag nagyobbik felét nem is firtattam csak illedelmesen lemásoltam róla, Liv néni már ezt az igyekezetem is bizonyosan értékelni fogja majd.
- Nincs semmi baj, előfordul - mosolyodtam el bátorítóan, aztán eltoltam magamtól a holmim és hátrébb csúsztam a kanapén. Pár pillanatig akaratlanul is a pocim vizslattam, aztán egy szuszi után néztem rá ismét hallgatva, mi is a helyzet.
- Ez nagyon nem hangzik jól. Vannak ilyen teák, amik altatósabbak, meg légzőgyakorlatok… mármint gondolom nem segít sokat, de hátha. - Mindig próbálkozom valami előrehaladást elérni, vagy legalább kicsit segíteni, de eléggé vakvágánynak látszott, el is szomorodtam ettől. Megfogtam a kezét és finoman megszorítva simiztem meg, hiszen bármilyen rossz is legyen én itt vagyok, hogy kibeszélje magából, vagy ha valamire szüksége van, kérhessen. - És ez a fejlesztés, hogy megy? Nehéz? Vagy csak hosszadalmas folyamat?
Korábban is érdeklődtem már nála, de ennyire behatóan azért nem. Vagy jól elrejtette előlem a problémáit, vagy tényleg elég butuska és vak voltam, reméltem, hogy inkább az előbbi és csak ő ügyes. Felsóhajtottam hallva, mit is tenne a képességével, mert meg tudtam érteni. Fogalmam sincs én ezzel hogyan bírnék együtt élni. Leginkább sehogy, az első pár álom után csak billegnék a popsimon a sarokban, átkarolnám a lábam és sírnék, még valaki ki nem kapcsolja. Remélném, hogy ki lehet. Őt sem és Lucát sem értem sokszor hogyan tudnak ezzel így élni.
- Szerintem menni is fog. Nem nagyon ismerek mást a környezetünkben, aki ilyen erősen akarna és tudna dolgokat véghez vinni. Ráadásul te jót akarsz vele tenni, abban meg a sors is mindig segít egy kicsit. Szerintem jobbra fog fordulni, csak talán nem ma vagy holnap. Én azért itt vagyok, ha kell, ugye tudod?
Miközben elgondolkoztam a fejem felé fordítva kerestem a tekintetét. Fontosabbnak gondoltam túlesni azon, hogy kicsit megnyugtassam a lelkét, ha másban nem is tudok jeleskedni, mintsem a tanulást erőltetni. Azt amúgy se szeretem. Majd otthon még Lewy alszik a gyógyszereitől bepótlom Volttal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=695636#post695636][b]Maja Bojarska - 2017.08.10. 15:31[/b][/url]

Ahogy mindig, úgy most is megpróbáltam összekaparni minden pozitivitásom, és a hétfőhöz képest most határozottan jó kedvemben voltam, talán a tegnap hatása, nem tudom. Kicsit mintha mostanra csapódott volna le bennem mindaz, ami lehet, hogy vár rám és a férjemre, ez pedig egy nagyobbacska csodácska közeledése, az örömmel jár. Hatalmassal.
- Elhiszem, én is nagyon utálom a gyógyszereket, hamar rá lehet kapni, meg ha sokat szedi az ember, elveszti a hatását is asszem, nem jók... A múlt hétvégén szedtünk egy csomó levendulát, holnap hozok neked, friss, és segíti a békésebb pihenést. Szerintem azt is kipróbálhatnád!
Kiszélesedett a mosolyom a hálájára, pedig nem volt erre szükség részéről, tudja ő is. Ez a barátok dolga, nem csak a jóban osztoznak, akkor sem, ha az nehéz és szomorítós. Olyan lenne, ha ezért most hanyagolnám vagy elkerülném a szöszit, mintha a családom között való választási kényszert azzal intézném, hogy egyik résszel sem törődök tovább. Bár ez picit más, itt csak jó meg rossz van, ott meg rossz és kisebbik rossz a lelkemnek.
- Én hiszek benne, hogy a nehézségei ellenére neked menni fog. Tudod, nekem a tánc volt olyan, hogy valami sosem stimmelt. Volt lány, aki jobb volt, volt, hogy nehéznek bizonyult egy mozdulat, olyan is, hogy képtelennek éreztem magam rá, hogy jól sikerüljön. De hé, nem szoktuk feladni, különben tuti első nap kirohantunk volna Felagund bácsi órájáról is. Ha azokat négy éve viseljük, ez már gyerekjáték kell legyen…
Nem gondoltam magamról, hogy annyira bölcs lennék, vagy éppen okos, egyszerűen kimondtam, amik eszembe jutottak és amit éreztem. Furcsa volt Alízzal így szembesülni, általában ő az erősebb, mindig hisz benne, hogy valahogy lesz, most viszont nagyon el volt keseredve, ami nem volt szimpatikus. Elmosolyodtam a szabadkozására, aztán átkaroltam a vállait és oldalról nekibillentem. Nincs itt baj!
- Szerintem igen. Lehet, hogy több idő lesz, mint gondoltad, de okkal kapnak az emberek ilyen erőt, és pont azok, akik. Szerintem, ha nem hinne benned a tanár bácsi, meg ha te magadban nem bíznál eléggé, eddig se jutsz. Erős vagy, csak idő kell... De hogy érted, hogy hatással? Nagyon a lelkedre veszed? Rosszak, amiket látsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=695859#post695859][b]Maja Bojarska - 2017.08.11. 22:17[/b][/url]

- Holnap hozok be neked mindenképpen, most mi is raktunk a szobába Lewyvel, szeretem az illatát, meg…tényleg jó. Szerintem egy kicsikét legalább ez is segít majd - biztattam azért pluszban, mert érzékeltem, hogy ez nem valami sok. Nem tudtam többet nyújtani, azt is tudom, hogy ő nem várt el mást, a támogatásom meg megkapta és fogja is, mint mindig. Törtem azért a fejem még kicsit hátha beugrik valami nagyi kincsestárából, neki mindig és mindenre volt megoldása, szeretem is érte, még akkor is, ha furi dolgokat itatott velem. Én ezt nem terveztem a barátosnémmal, egyszerűen próbáltam lelkileg odaállni mellé, így talán egy kis hadviseléssel a pozitív irányba billentve. Megnyugtatott, hogy a sírásig nem jutottunk, mikor az kitör, magamból kiindulva persze, már nem sokat segít, ha megsimizem a hátát.
- Ez tényleg rettenetesnek hangzik, én már a rémálmoktól is rosszul érzem magát, nem még akkor, ha tudom, hogy esetleg ez nem csak egy sima agyszülemény. De ha sikerül kicsit kontroll alá venni, akkor ez hogy változik? Kikapcsolod, mint a TV-t? Mármint, bocsi, hülyén hangzik tudom, csak én nem értek ezekhez… a legnagyobb képességem, hogy meg tudom nyalni a könyököm… - fintorodtam el elrejtve egy mosolyt, hogy aztán rá figyelve elgondolkozzak. Igazság szerint nagyon nem hiányzott az életemből ez, és megérteni is meg tudtam, Alíz miért szenved vele. Viszont azt hiszem kijelenthetem, hogy a szőkében nálam több kurázsi van, én biztosan nem bírtam volna eddig sem cérnával.
- Ez tényleg nem jó, de ezt a bácsi is tudja, aki tanít, ugye? Mármint gondolom, ha érezné, hogy nem bírsz el vele, segítene máshogy, biztos tud, ő az okos tanárok közé tartozik! - Mindig is tudtuk, hogy nem vagyok a világ legtalpraesettebb lénye, ezért a képzettebb, okosabb és ügyesebb embereket mindig jobb döntéshozónak és problémamegoldónak tartottam, néha magam helyett is, amiből születtek problémáim, de ez mindegy is. - Amúgy mit szoktál tenni az álmokkal? Mármint senkinek nem is meséled el őket, vagy csak a jókat? Mármint… tudom, hogy nehéz volt a táncos dolgot is megbeszélnünk, azért kérdezem, hogy az azért segít utólag, ha kibeszéled, vagy nyomaszt tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=695964#post695964][b]Maja Bojarska - 2017.08.12. 17:52[/b][/url]

Próbáltam mosolyogni és a vállán simítva végig párszor meg is nyugtatni kicsit őt, hogy bár tökéletesen biztos nem érezhetem át a helyzetét, amennyire tőlem telik, igyekszem megtenni. Beleképzelhetem magam abba, amit most átél, ettől még csak halvány képzeteim vannak arról, tényleg mennyire része már ez a mindennapjainak és nem a jó értelemben. Picit halványul az arcomon az a mosoly, de nem szontyolodom el, legalább egyikünk maradjon pozitívabb, nem?
- Nem az, de mégis, mint amikor nagyon mélyen alszunk… asszem. Egyszer zuhantam álmomban és arra ébredtem, hogy az ágyneműbe voltam préselődve…nagyjából sejtem csak, milyen lehet, de ez nem jó, nagyon nem hangzik ember és lélekbarátnak.
Kicsit összeakadt a nyelvem közben, nem is volt véletlen a dolog, mert nehezen találtam a szavakat. Nem akartam kukán ülni mellette, de egyszerűen időbe telt, hogy az agyam kapcsoljon. Én lassabb és némileg butább is vagyok a szőkénél, hajszínek ide vagy oda, ez pedig sokszor kitűnik. Kezdek lassan beletörődni, hogy az egyetlen, amit tehetek, az a meghallgatása, meg majd az a kis levendulacsokor.
- Ez érthető valahol, ha mindent megoldanak helyettünk, sosem jövünk rá az ízére… mármint ezt már én is tapasztaltam. De gondolom azért tényleg közbelépne ha nagy veszélyben lennél, nem? Nehéz, látom, hogy megsínyled, de tartod magad, mert képes vagy rá még. Talán ettől is érez téged - jogosan - erősnek.
Nem voltam sokat olyan helyzetben, hogy a terelgetésem helyett kilökjenek, hogy gyerünk, tudsz repülni, de ha mi viszünk, sosem érzel rá. Mint mikor kilökik a kis fiókákat. Mondjuk múltkor mikor Lewy megjegyezte, hogy szerinte mennyire egyedül is vagyok, kicsit éreztem a szelét annak, hogy valaki lassan, de biztosan taszítani fog egyet a popómon, hogy vegyem észre magam. De én tényleg így élve érzem magam jól, én csak a kerítésig meg vissza szeretek kalandozni igazán. Azon túl nem mennék egyedül, ha nem muszáj.
- Ez is érthető, én se szívesen beszélnék olyan emberekkel, akiket nem ismerek. Sőt… lehetőleg soha nem tenném. Így is zizinek néznek engem mondjuk, hát még ha álmodnék és ilyen maradnék - mutogattam a kezeimmel köröket a fejem mellett. Néha elég buggyantnak néznek engem, ő is tudja. Szóval nem hiszem, hogy neki ezen aggódnia a kéne, de a bizalmát meg tudom érteni, hogy nem adogatja csak úgy oda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=695980#post695980][b]Maja Bojarska - 2017.08.12. 20:03[/b][/url]

Elégedetlen sóhajjal bólogattam a kijelentésére, mert ugyan a matek meg semmi számos nem az erősségem, még én is tudtam, hogy az elképzeléseim mögé jó sok nullát kell számosítva pakolni, hogy meglegyen, mi is a való nála. Nem örültem, hogy ezzel bárki szembesülhet, annak meg pláne, hogy a barátnőm is sújtja, ha nem is a szó szoros értelmében ez. Nyilván felkészítették, mikor kiderült ez a tehetsége a velejáró nehézségek is tudottak lehettek, ettől még nem enyhül az egész.
- Igen, igen. Én azért bízom benne, hogy ilyenre nem lesz szükség. Még ha egy kicsit várat is magára, hogy fellélegezz. Talán oka van ennek is. Lehet, hogy nagyobb dolgokat kell majd a jövőben megálmodj és elviselj, és ez a vontatott, sok apró, de nagyon kellemetlen egy torna. Gondolj bele, kviddicsben is, minél nagyobb pofonokba szaladunk vagy gurkókba, utána annál könnyebb elviselni egy-egy könyököst, ami előtte nagyon rossz volt.
Néha össze meg vissza beszélek, csak azért, hogy ezzel mást jobb kedvre derítsek, de még akkor is, ha így van, én hiszek abban, hogy ez egy pindurit lendít előre. Nem nagyon tudok a táncon és a kviddicsen kívül mással példálózni, hozzá pedig a közös sportágunk áll még közel. Nyilván, ha elkezdek egy-egy mozdulatról hablatyolni, nem fog sokat érteni. Még ha esetleg már látta is tőlem valamelyiket, ám ezért nem hibáztatom. A neveikbe én is beleakadok, csak csinálni szeretem.
- Örülök, amúgy nyugodtan elnapolhatjuk a jegyzeteset, a felét lemásoltam, nem szoktunk egyébként se tovább jutni, tudod - nevettem fel. Mi is szokott lenni? Általában elterelem a dolgokat, rajzolok neki buta figurákat, vagy képregényeket. Múltkor csináltam olyan füzetszéli pörgetőset. Meg csacsogok neki a kutyusunkról Lewyvel, vagy arról, hogy mire tanítottam meg. Meg mutogatom a videókat. És négy óra alatt elérünk a feléig, jobb esetben. Most szerencsére nem is vagyok úgy elmaradva. Inkább kicsit izgatott vagyok, de ez más kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=696103#post696103][b]Maja Bojarska - 2017.08.13. 16:31[/b][/url]

- Igen, némi rossz mindig lesz, mielőtt valami jó is jön, de attól lesz mindenki kicsit erősebb - jegyeztem meg egy nagy mosollyal a barátnőmre pillantva.
Örültem, hogy ugyan picit időbe telt, de az a nagyon balszerencsés és keserves hangulat nem uralkodott el fölötte. Sokkal jobban szerettem, ha boldog ő is, vagy legalább vidámnak látom és azt sugallja, mint máskor, hogy törhetetlenül erős. Mindig úgy gondoltam a másik navinésre, mint egy szilárd emberre, akit nem szorongat ennyi rossz belülről. Most, hogy így kimondásra került kicsit jobban sajnálta, hogy eddig nem kérdeztem ennyire bele, talán akkor ő is többször könnyíthetett volna a lelkén.
- Valahogy úgy, azért remélem most már tényleg csak a kicsit kellemesebb fog várni, ha lassan, de biztosan ráérzel a kontrollra. Vannak mások is így? Vagyis hát hasonló képességgel… egymást nem tudjátok valahogy segíteni?
Próbáltam még más lehetőséget is felvetni, mert bár én nagyon szívesen hallgatom meg és itt vagyok, de tény, hogy csak az tudja tökéletesen látni, mi folyik benne, aki ugyan ezt megéli. Hallottam Liv nénitől, hogy náluk az elemi mágusok egymást is segítik, de azzal nem voltam ennyire képben, mi a helyzet Alízzal és a képességével a suliban.
- Tudod, ha a tanulást kell elkerülni, vagy lekötni a fölös energiám…. Akkor mindenre képes vagyok - vigyorodtam el végül. Szeretem, hogy nem ér rossz azért, mert lustább vagyok az átlagnál, vagy nehezebben esem neki és jövök bele a tanulásba.
- Ühhüm, mondhatjuk. Volt egy kicsit borúsabb időszak, de azt hiszem most virul a napocska. Aztán kiderül - fogalmaztam kicsit ködösen. Ez nem volt szándékos teljesen, csak az, hogy egyelőre nem akartam semmi bizonytalanról beszélni neki. Mióta Anne szembesített vele, hogy szerinte babát várok, kicsit nehezebben akaródzottam erről beszélni. - Jaj, és hoztam ám neked valamit! Emlékeztem ám - mondtam viccesen fenyegetően a barátnőmnek mielőtt a táskámba másztam volna. Kihúztam egy nagy tábla csokit, azt, amelyik annyira ízlett neki, mikor legutóbb összeültünk és hoztam otthonról. A nagyiék környékén lakó kézműves csokikészítők amit művelnek, az egy csoda!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=696184#post696184][b]Maja Bojarska - 2017.08.14. 00:30[/b][/url]

Kezdtem úgy érezni magam, mintha Fela bácsi egy itala ránk lett volna löttyintve ilyen bölcsességet hozós és okosságot rejtős. Nem volt ez rossz, csak elég furácska. De azt hiszem most erre volt szükségünk. Alíz végre úgy tűnt jobban van, én meg jól éreztem magam a ténytől, ha ennyivel is, de hozzá tudtam járulni.
- Ó, értem. Mondjuk ez is érthető, minden ember más és más, a tanárod pedig már sokat látott ahhoz, hogy tényleg oda tudjon állni melléd és vezetni, már amennyire engedi a lehetőség. Ennek meg örülök, de nem kell ám idáig tartogatnod, nyugodtan mesélhetsz kisebbekről is bármikor. Ha sokat tartjuk magunkba a rosszat az állítólag nem jó - mondtam, ahogy aprót rántottam a vállamon. Néha nem ártana a saját tanácsaim és szavaim magamra nézve is levetíteni, de jelenleg nem éreztem úgy, hogy ennek lenne itt az ideje. Nem is akartam, jól megvoltam a kis hallgatós, csendes, elásós módszeremmel. Évek óta bevált, de nem mindenkinek menne biztosan.
- Meg, nem félek, hogy annyira rossz lenne a helyzet. Csak tudod, családi rendezvény, kicsit összeakadtak a dolgok. De most már rendezgettük a dolgokat. Olyan sosem volt még, hogy ne lett volna valahogy… - ráncoltam kicsit gondolkodva a homlokom. Nem emlékeztem a pontos kifejezésre, de valahogy így hangzik. Elmosolyodtam a felajánlásra, aztán beharaptam az ajkam bólintva, hogy amint lenne több, azt is hozzátenném. Egyelőre ezek voltak a tények. Anya és Lewy nem jöttek ki, én meg két szék közt nem akartam a pad alá esni, így, ha nem is szándékosan, de eldöntöttem melyikre teszem rá a teljes popsim. A jövőben meg kiderül ez mennyire volt jó ötlet. A helyzetemet meg még nekem is meg kellett emésztenem, így csak előhúztam a csokit, amivel meg akartam lepni. Egyébként is nagyon kiérdemelte.
- Tudom, muszáj voltam egy nagyobb táblát szerezni is neked, mikor otthon voltunk. És sokkal szívesebben foglalkozom finom csokikkal, mint holmi mumusokkal - nevettem el magam, ahogy becsukva a füzetem összerendeztem a dolgaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=696234#post696234][b]Maja Bojarska - 2017.08.14. 19:50[/b][/url]

Jó volt hallani, ha én sokszor nem is, de ő látja maga előtt a céljait, vagy legalább azt, merre szeretne pontosan fejlődni, mi az, amit tényleg el akar érni az életben. És hiába járt ez számára nehézségekkel én tényleg irigyeltem őt az esze mellett ezért a hozzáállásért is, mikor belőlem éppen hiányzott. Nagyon lelkes tudtam lenni, sőt, sok dologban volt kitartásom is, de ezt párosítani ahhoz, hogy a jövőm is tervezzem, ne csak éljek a vakvilágba… hát, azt hiszem még nem jött el az én időm. Nem tudom fog-e velem olyan történni, ami majd előre mozdít, talán már meg is esett, csak még nem érzem eléggé. Ki tudja.
- Úgy lesz, tudod, ezekkel a dolgokkal se mentem volna eddig semmire nélküled, már elsőben elkaszáltak volna mindenből. Bár akkor még vissza is vágytam a régi közegbe, bármennyire utáltam is azt a helyet - borzongtam meg egy pillanatra. Igazság szerint ott bántottak, elég sokat, ennek ellenére ez a hely új volt, fura, rengeteg emberrel, akikről semmit nem tudtam, a létezésükben se voltam biztos, még nem történt meg velem is az a bizonyos áttörés. Most pedig? Hiába nem vagyok a varázslók ékköve, nem tudnám anélkül elképzelni az életem, amim most van. Az utolsó hajszálamig a legapróbb fecnitől.
- Örülök, hogy ízlett múltkor is. Féltem akkor még, hogy jól választok-e, de nem is értem min aggódtam - közöltem nevetgélve, majd a tanulásra kanyarodtunk vissza. Én csak legyintettem, hogy ugyan, nem kell bocsánatot kérnie. Ha nem viszi el a témát ő, én hoztam volna valami remek tervet a délután elcsapására. Ebben egészen biztos vagyok. Szerintem ő is, így nem is fogja magát emiatt emészteni.
- Pfhu. Mint mindig, már előre érzem azt a görcsöt a pocimban és hányingerem van. Rettenetes. Nem akarok megbukni, ciki is lenne, pláne, hogy Lewy miatt amúgy is tökre figyel rám mindenki. Olyan fúj az egész… de remélem sikerülnek. Te? Készülgetsz már?
Matattam kicsit a dolgaimban pakolás közben, leginkább pótcselekvés volt, mivel a vizsgáktól függetlenül tényleg nem voltam éppen fényesen, morgott a hasam de a hétvégi után nem tudtam, hogy éhes vagyok vagy rosszul. A világ legrosszabb dolga. Végül egy mosollyal az arcomon néztem Alízt és a dolgait, aztán kisvártatva néztem a szemébe.
- Gyere, nézzünk valami hideg üdítőt, visszakísérlek a navinébe mielőtt elindulok haza. Jó?