A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=250791#post250791][b]Várnai Zsófia - 2014.03.10. 22:41[/b][/url]

- Te bolond vagy. - nevetek fel, miközben a mutatott irányba nézek, és kiszúrom a képen a vörös lányt. Nem sértett meg, ahhoz nekem több kéne, na de az, hogy egy portréra mutogat, és mint egy zsánert méregeti... még Ádámtól is soknak tűnik. Belegondolva pedig nem, mégsem sok.
- Már nem azért, de nem vagyok az a kesergős típus, kikérem magamnak! - vonom össze szemöldökömet, igen csúnyán nézve Ádira ez utóbbi megszólalása után. Nem szoktam picsogni, mint a többség, sőt! Én igenis nagyon jó fej vagyok, korántsem hisztis, és nem érzem magam egoistának eme gondolatok hatására. Egyáltalán nem.
- Hát, azért hiányozni fog, hogy nem lesz kivel összekenni a portrékat finom ragaccsal, hogy befogják, vagy megtartsák maguknak a magukét. - ezt most aztán szép magyarul megfogalmaztam, de néha mindenkinek vannak nyelvtani bakijai. Komor arccal nézek rá, majd járatom végig tekintetem a folyosón, egy-egy portrén elidőzve. Most így utólag megnézve is elég nagy kárt tettünk bennük, hála a jó égnek, csak egynéhány ricsajozik, hogy miféle zsiványok vagyunk mi, akik tönkreteszik őket, eme remek tökéletes műveket. Hát nem tudom, olykor elgondolkozok azon, ki volt az a nagyon idióta, aki az iskolába beszélő portrékat tett, ráadásul két ilyen folyosót is kialakított, ahol ezek a nyafkák azt harsognak, és mondanak amit csak akarnak, plusz beszélgetni sem lehet tőlük. Undorító.
- Ne is mondd... valószínűleg nem fogom tudni leakasztani a húgaimat. Ne érts félre, tudod, hogy nagyon szeretem őket, és fontosak, de épp elég az, hogy otthon folyton együtt vagyok velük. Kivéve amikor egyedül vagyok a szobámban, vagy anyának segítek. De a két kis hercegnő igen sok időt el tud venni.. - sóhajtok fáradtan, miközben belegondolok a Várnai ikrek szokásaiba. Jó nővér lévén sokat játszok és foglalkozok velük, ráadásul annyira nem is végtelenül nagy a korkülönbség, mégis olykor úgy érzem, hogy jó lenne egy kis nyugi, hogy ellegyenek ketten is. Ugyanis amikor magukra hagyjuk őket, hogy játsszanak csak, ahogy szeretnének, mindig összevitatkoznak valami butaságon, aztán mehetünk mi rendet tenni közöttük, és megsértődnek, és van, hogy nem órák, hanem napok, akár egy hét elmegy arra, hogy kibékítsük őket -, bár ez eddig kétszer fordult elő összesen.
Hirtelen felindulásból hajolok oda, és puszilom meg a száját, ami elég érdekes reakciót vált ki, egy okéban, és egy felpattanásban. Ezek szerint butaság volt, és helytálló az a kijelentés, hogy bocsánat. Teljesen elpirulok emiatt, hogy nem kellett volna, azonban mielőtt tényleg kitérnék arra, hogy ne haragudjon, nem tudom, mi ütött belém felhúz a földről, és visszakapom ugyanazt a puszit. Felvont szemöldökkel nézek rá, majd mikor elkezd előre fele menni a folyosón, nem ellenállok, követem. Egészen a második emeletig megyünk, ahol megtorpanok a társalgónál, és fejemmel odabökve behúzom magam után. Miután beléptünk a helyiségbe, és meggyőződtem arról, hogy senki nincs ott, vettem egy nagy levegőt, majd szembefordultam Ádámmal, és egyenesen a szemébe néztem. Jobb kezemmel még mindig fogtam kezét, míg bal kezemet nyaka köré fontam, kissé megemelkedve odahajoltam, és az előbbi "kis próbát" meghazudtolva rendesen megcsókoltam. Helyénvalónak éreztem főleg a viszonylag kellemes reakció után. Végül elhúzódom, arcomat a vállába temetem, és megtörve a percek óta húzódó csendet, Cuki szemeibe nézek ismét.
- Na jó. Ez zavaros. Most mi legyen? - húzom össze szemeimet, igen erősen koncentrálva, hogy gondolkozni tudjak, de meg kell hagynom, nem sikerül túl jól eddig legalább is. - Mármint... ez most tök jó, meg minden.. de.. nem tudom. Nem értem. - láthatólag kiakadtam saját magamon, és nem vagyok a helyzet magaslatán, főleg, mert kezemmel továbbra is Ádámét szorongatom, és tőle várom a megoldást. Hátha mond valami okosabbat nálam is. Jelen helyzetben, nem egy nehéz feladat.