36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. szeptember 8. 00:21 | Link




Megbeszéltük Márkkal, hogy megnézem a verseit meg csevegünk kicsit, így küldtem neki egy baglyot a helyszínnel és az időponttal kapcsolatban. A választásom a Társalgóra esett, mert ott kényelmesen le tudtunk ülni, ráadásul mostanság alig voltak ott diákok, úgy látszott, inkább kimennek kihasználni a napsütéses időjárás utolsó napjait. A megbeszélt napon eléggé meleg volt, így egy egyberészes, ámde mégis kényelmes nyári ruhát választottam, a hajamat pedig mosás után kiengedve hagytam. Nagyon kíváncsi voltam Márk verseire, meg egyébként is kellemes társaságnak bizonyult a konyhában, így izgatottam róttam a folyosókat, hogy aztán odaérjek a megbeszélt helyszínre. Úgy tűnt, hogy elsőnek értem oda, rajtam kívül csak néhány diák lézengett a teremben, szóval eléggé nyugodt, háttérzaj mentes beszélgetésnek nézhettünk elébe. A vizsgák egy részével végeztem már, ráadásul elég jól sikerültek, már csak néhány volt hátra. Nagyon jó kedvem volt részben emiatt is, úgyhogy mosolyogva foglaltam helyet az egyik üres asztalnál. Mostanság eléggé lefoglalt a tanulás, így a barátaimmal sem volt igazán időm találkozni, amit nagyon sajnáltam. Megfogadtam magamban, hogy a közeljövőben, amint vége a vizsgáknak, időt fogok szakítani rájuk. Szerencsémre ők se nehezményezték, hogy nem igazán taliztunk egy ideje, hiszen ők is el voltak foglalva a vizsgák megírásával, teljesítésével. A nővéremmel is rég futottam már össze, úgyhogy küldtem neki egy baglyot még a találka előtt, hogy szívesen meglátogatnám a napokban. Türelmesen vártam a fiúra, bár kissé izgatott voltam, nem is tudom, miért, az ujjaimmal doboltam az asztalon feszültség levezetésként. Persze kicsivel előbb értem oda a megbeszélt időpontnál, de úgy voltam vele, hogy inkább korábban legyek a megadott helyszínen, mintsem késsek.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2019. szeptember 8. 12:13 | Link

Dana
megjelenés

Nem rég kaptam egy baglyot Danától, a lánytól akivel a konyhában futotttam össze. Találkozni szeretett volna én pedig rögtön visssza is írtam, hogy ok, hogy a bagoly minél előbb közölhesse vele, benne vagyok.
Most pedig épp erre a találkára tartok. Megkerestem a verses füzetemet is, és azt lóbálom a kezemben, ahogy haladok a folyosókon. elhaladok néhány ismerős mellett, nekik köszönönök, aztán rákanyaradok a folyosóra, amiről a társalgó nyílik. Furcsállom, hogy alig van erre valaki, de nyilván, mindenkit lekötnek a vizsgák.
Halkan nyitok be, majd ugyanígy zárom be magam mögött az ajtót, miközben szétnézek. Hamar megpillantom Danát az egyik asztalnál ücsörögni.
- Szia! Régóta vársz? - kérdezem kissé ijedten, ahogy mellé lépek, mert az ujjaival való dobolás arra enged következtetni, hogy halálra utna már magát. - Ne hari. - Az órámra pillantok, de aszerint nem késtem, szóval kissé tanácstanalul nézek le rá, hogy mi is a helyzet. A füzettemet az asztalra dobom, aztán leülök én is.
- Hogy vagy? Kaptál azóta valami büntit? - kérdezem vigyorogva, hiszen legutóbb pont egy olyan helyzetben futottunk össze, amiért simán kerülhettünk volna bajba. Én szerencsére megúsztam, de nem tudom, ő épen vissszatért-e a navinében és hogy azóta mi más csínyt követett el. Egy dolog biztos, én már nem vagyok sárga, és így szerencsére teljesen normálisnak látszom.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2019. szeptember 16. 06:43
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. szeptember 8. 15:52 | Link




Vártam egy ideig, majd a fiú időben meg is érkezett. Láttam rajta, hogy kissé zavarban van, amiért már előbb ideértem, lehet megzavarta az is, ahogyan az ujjaimmal dobolok az asztalon, pedig nem annak szántam, aminek látszott.
- Szia! Egy kis ideje, de csak azért, mert mindig korábban érkezem mindenhova. Ja, a dobolásomat ne értsd félre, csak egy rossz szokás, nehéz nyugodtan megülnöm úgy általában bárhol is legyek, mindig pörgök - közöltem vele mosolyogva. Hát igen, Laura jól kitalálta a Duracell-nyuszi jelzőt, hiszen tökéletesen illett rám. Persze voltak időszakok, mikor eleve nyugisabb voltam, de valamiért nem ezek voltak jellemzőek rám.
- Remekül. Szerencsére megúsztam a visszafele utat bünti nélkül a konyhából. Azóta egyszer jártam este a medencénél csobbanás gyanánt, amelyet megintcsak megúsztam. Tényleg, te tudsz úszni? - kérdeztem tőle kíváncsiságból. Én nagyon szerettem, anno a szüleim beírattak egy tanfolyamra, annak köszönhettem a tudásom.
- Na, és veled mi újság? Látom, hoztad a verses füzetedet is! - csacsogtam neki lelkesen.
- Érdekes, hogy ilyen kevesen vannak ma a Társalgóban, olyan, mintha ciánoztak volna - néztem körben a teremben eltűnődve. Biztos mindenki a vizsgákkal volt elfoglalva, én mindenesetre nem vittem túlzásba a tanulást.
- Látom, szakítottál a sárgasággal - mondtam neki nevetve, majd kivettem én is egy füzetecskét a táskámból, amely ott volt a mellettem lévő széken.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2019. szeptember 16. 07:16 | Link

Dana
megjelenés

Szerencsém van, mert nem én késtem, ő jött előbb. És a magyarázata alapján nem is türelmetlen csak izgága. Bár megfordul a fejemben, hogy honnan vágta el, hogy ez volt a fejemben, de hamar el is vetem a legilimentor dolgot... Ahhoz szerintem még túl fiatal. Mondjuk sohasem lehet tudni. Valószínű, hogy csak az arcom volt nagyon átlátszó.
- Na akkor jó. Nem szokásom késni és egy pillanatra már azt hittem hogy. De ha csak te jöttél előbb, akkor nem vagyok gáz - fejtem ki szóban is az aggodalmam aztán ledobom magam egy székre.
- Engem sem kaptak el. Bár a húgom biztos sejti, hogy volt egy-két kisebb kihágásom, de mivel nem kapott el, nem adhatott ő sem büntit. - Vigyorgok, mert hát na. Ez van. Ha nem kaptak el, akkor büntetni sem lehet, nem igaz? - Tudok és szeretek is. Mondjuk itt még annyit nem voltam. Nem is tudom miért - Ezen valóban elgondolkozom, mert tényleg nem jártam le sokszor, pedig a lehetőség meg volt. Valószínűleg azért nem, mert nem volt megfelelő személy, akivel elhülyéskedhettem volna. De talán most... most megtaláltam. Azért persze várok, hogy esetleg ő ajánlja fel...
- Esténként jobb? - érdeklődöm még kíváncsian, ezzel is mutatva, valóban érdekel a téma, és attól sem zárkózom el, hogy esetlegesen a takarodó utáni időpontban teszteljem a dolgot. Főleg akkor, ha Dana megerősíti, hogy az valami miatt megfelelőbb, mint mondjuk napközben.
- Nem sok, meg vagyok a legtöbb vizsgával. Mondjuk a Jóslástan egy vicc volt, de hát jól kidumáltam magam. Azon kívül... - megvonom a vállam. Nem történt sok. Tulajdonképpen nem szeretem a vizsgaidőszakot, mert rendkívül unalmas. A legtöbb ismerősöm vagy parázik, vagy tanul. Kevesen vannak azok, akiket ez kevésbé érdekel. Gondolom szülői nyomás jár mindenkire. Nekem ebből a szempontból szerencsém van, mert nem erőltetik, de persze azt is tudják, hogy magamtól sem érem be K-nál rosszabbal. Aztán ki tudja. Még nincs meg minden eredményem, de bízom a legjobbakban.
- Igen, mert hát megígértem - bólintok rá a füzet dologra, - Igen. Gondolom a vizsgák. Én szerencsére a nehezén túl vagyok. A gemmológiától tartottam egy kicsit de szerintem azzal se lesz gond. Ami meg még hátra van az sima csiga - Mondom könnyedén, aztán elnevetem magam, mert én már el is feledkeztem a sárgaságomról..
- Na igen. Nem az én színem volt. Ne vedd rossz néven, de valahogy a kék jobban áll. Szerintem. - Aztán csak nézem, ahogy ő is elővesz egy füzetet, és az asztalra helyezi. Oldalra döntöm a fejem, és próbálom elolvasni a borítót, már ha van rá írva valami. - Te mit hoztál? - kérdezem kíváncsian és lelkesen várva a választ.

Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2019. szeptember 16. 07:16
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. szeptember 16. 21:36 | Link




- Akkor ebben egyezünk, nekem sem szokásom késni - néztem rá mosolyogva. Bizony az arcmimikája, a vonásai elárulták, hogy kicsit izgult, mikor meglátott, hogy vajon elkésett-e vagy túl sokáig vártam-e rá, de végül megnyugtattam, hogy nem történt semmi, csupán én érkeztem ide korábban. Mindenesetre aranyos volt tőle, hogy foglalkoztatta a dolog, ez azt jelentette, hogy volt felelősségtudata és odafigyelt másokra, legalábbis az én szótáramban.
- Ó, szuper, akkor ezek szerint te is megúsztad a bünti-áradatot - válaszoltam neki rögvest. Nekem is szerencsém volt, hogy mostanság nem kaptak el, pedig lett volna rá alkalmuk, de idáig megúsztam.
- Ezt örömmel hallom. Én is imádok úszni - néztem rá mosolyogva, egy újabb közös vonást felfedezve bennünk. Ezek szerint lehet, hogy vevő lenne egy éjszakai úszkálásra a medencében? Végül is benne van mindenféle kihágásos dologban, miért is ne kérdezhetném meg tőle, hogy társulna-e egy esti fürdőzéshez?
- Esténként a legjobb... - néztem rá sejtelmesen, majd folytattam:
- A víz tiszta, senkivel sem kell osztozkodni a medencén, csend van és nyugalom.
Egyszerűen felvázoltam neki a helyzetet, mondhatni, lényegre törően, remélhetőleg kapni fog az alkalmon, hogy ezt ki is használja.
- Mondd csak, van kedved velem tartani az egyik alkalommal? Tök jó buli - érdeklődtem meg tőle boci szemeket rámeresztve, bár volt egy olyan belső megérzésem, hogy nem nagyon kell őt győzködni.
- Képzeld, a jóslástan nekem is simán ment. Pedig nem is készültem rá. Összevissza beszéltem mindenféle zöldségeket a tanárnak, és átengedett! Sose gondoltam volna, hogy sikerül, ráadásul K-t kaptam! - lelkendeztem a srácnak, bár ahogy hallottam, ő is megkapta a kiváló érdemjegyet, viszont amennyire idáig ismertem, ő tett is érte.
- Ó, szuper! Az ígéret  szép szó, ha betartják úgy jó - mosolyogtam rá. Tetszett, hogy Márk betartotta az ígéretét, de reméltem, hogy nem csak a versek miatt találkozott velem, ugyanis jobban meg szerettem volna ismerni. Úgy tűnt, hogy ő is szeret tilosban járni meg sok közös volt bennünk, kár lett volna, ha nem találkoztunk volna többet. Ismertem már pár emberkét a kastélyban, akik közel álltak hozzám, de mindig is szívesen tettem szert új kapcsolatokra, persze csak olyanokkal, akikkel közös hullámhosszon voltam. Egyébként pedig nagyon kíváncsi voltam a fiú verseire.
- Szuper, én is elég sikeresen túlvagyok már a vizsgáimon - mondtam neki, bár a sikertelen Gemmonológiát nem hoztam szóba, talán, mert szégyelltem egy részről, más részről pedig így is évfolyamot tudtam lépni, mert a többi a vártnál is jobban sikerült.
- Ebben tökéletesen igazad van - állapítottam meg nagy mosollyal az arcomon, miután Márkra emeltem a tekintetemet, bizony, még jobban állt neki az eredeti állapota, mint az a furi sárga szín.
- Nos, elhoztam az én béna verseimet. Ha már színt vallasz, csináljuk együtt. Említettem neked, hogy én is szoktam írni, több-kevesebb sikerrel, hát most megmutatom mikkel próbálkozom érvényesülni. De előtt lássuk a tiéd! - vettem magam elé a verses kötetemet, majd kíváncsian a fiúra néztem. Már alig vártam, hogy megismerhessem a verseit, bár az enyémeknél tutira nem lehetettek gyengébb minőségűek.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 16. 22:12
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2019. szeptember 22. 21:17 | Link

Dana

Bólintok a késős dologra. Ez már a sokadik dolog, amiben hasonlítunk. Na de ez csak jó. Legalábbis jobb, mintha teljesen más véleményen lennénk. A kihágásaink és a nem kapott büntieink kibeszélésre is csak bólogatok. Lassan olyan leszek, mint egy bólogatós kutya, amit a muglik az autóikba tesznek. Nem mintha ez baj lenne. Egyébként is nem kell túl ragozni a témát, a fejem mozgatásával is megkapja az egyetértő választ és látja, hogy figyelek, egyetértek. Ez persze nem jelenti azt, hogy csöndben tervezek lenni, csak a témát nem kívánom tovább fűzni. Rengeteg más dolog is van amiről beszélhetünk.
Mint például az úszás.
- Jól hangzik. Egészen meghoztad a kedvem - mosolyodom el szélesen a medencézés kapcsán. És egyre több ötletem is támad, de ezeket gyorsan ki is verem a fejemből, mert belepirulnék, ha tovább gondolnám, azt meg azért mégsem kéne. Aztán pedig ő maga veti fel, hogy menjünk együtt. - Lenne, szuper ötlet! Mikor? - kapok a lehetőségen, bár lehet kissé gyorsabban mint kéne. De ezen utólag már nehéz változtatni. Magamnak viszont jó kis megjegyzés, hogy ne legyek ilyen túllelkes.
- Haha, dettó. Én sem vittem túlzásba a készülést. De megjósoltam, hogy K-t kapok, és bejött - kacsintok rá a lányra, és ismét nevetni kezdek. Mert valóban, jósolnom kellett és őszintén fogalmam sincs hogy mit jelentenek a különböző vonalak, meg hasonlók. Mármint persze, átolvastam, de én nem látom hogy ez hogy jóslás, szóval csak összehordtam mindenfélét, hogy melyik vonal miért és tádá.
A füzetemre esik a pillantása, én pedig könnyedén jegyzem meg, hogy a verseim azok, hiszen megígértem. A reakciójára csak elmosolyodom, de nem fűzök hozzá semmit. Őszinte embernek tartom magam, és betartom a szavam mindig.
- Akkor nyugodtan eldumálhatunk egész délután. Nem lesz lelkiismeret furdalásunk, hogy "óóó nem tanultunk" pedig kellett volna. - A mondatom közepén kicsit elváltoztatom a hangom így egészen nyávogós lesz, de aztán visszaváltok. Megint csak nevetve kicsit. Jó, hogy valaki olyannal beszélhetek, aki nem stresszel rá a vizsgákra. A levitában a többség igencsak szeret aggódni miattuk, pedig szerintem egyáltalán nincs rá okuk.
- Én nem mondtam, hogy az enyémek jók, szóval ne bénázd le a tieidet. - Dorgálom meg kissé játékosan, de aztán a füzetem után nyúlok - Oh, ezeket már el is felejtettem. Na jó, ezek gázak, azóta jobb vagyok, de kezdjük az elejéről, nem?
Elnevetem magam, ahogy az első kis próbálkozásaimat látom. A versek alatt ott a dátum is, így látható hogy már 4-5 éves versikékről van szó, amikor még készültem idejönni. A négy házzal próbálkoztam, siralmasan. De na. Odaadom neki a füzetkét, hadd olvassa el, az első négy verset.

versek
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. szeptember 22. 21:55 | Link




Klassz volt, hogy Márkban és bennem ennyi közös vonás volt, örültem, hogy megismerkedtünk, hiszen kevés olyan ember volt, akivel egy hullámhosszon voltam. Sőt, mondhatni egy-kettő, de ennyire velük sem... uh, miken nem agyalok?
Rögtön felkaptam a fejem, mikor a srác közölte, hogy bizony benne lenne egy kis éjszakai fürdőzésben, erre a reakcióra széles mosoly ült ki az arcomon.
- Komolyan? Tök jó! Akkor küldök majd egy baglyot, hogy mikor és hol tali, aztán ne felejtsd el a fürdőnacit! - közöltem vele mókásan. Bizony, az úszáshoz elengedhetetlen a fürdő-felszerelés, mondjuk legutóbb váratlanul ért a dolog, de azt is remekül megoldottam. Imádtam az esti úszkálást, olyankor senki sem zavart meg, nem volt tömegnyomor a medencében és valahogy megvolt a maga sajátos hangulata az egésznek.
- Ó, szupi! Egy jós veszett el benned ezek szerint! - mosolyogtam rá. Jó fej volt nagyon és még humorérzékkel is megáldotta a sors. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy nem mondtam meg neki a rossz jegyemet, bár nem hittem, hogy nagy jelentősége lett volna, de igazából sose tudtam elsajátítani azokat a tárgyakat, amelyek kevésbé érdekeltek. Azokban semmi kihívást nem láttam és egyébként sem voltam az a magolós típus. Gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot...
- Haha, igen, hát lelkiismeret furdalásom emiatt tuti nem lesz! - nevettem el magam, mikor meghallottam az elváltoztatott hangját, annyira mókás volt. Mindig is kedveltem azokat, akik nem vették túl komolyan a dolgokat. Ez azt jelentette nálam, hogy volt felelősségérzetük, de azért el tudták magukat engedni és nem stresszelték magukat túl.
- Igenis, tanár úr - válaszoltam neki mosolyogva, boci szemekkel. Tök jól elhülyültünk. Tudtam, hogy igaza van, hiszen hajlamos voltam időnként alulértékelni magam, de valóban úgy gondoltam, hogy nem voltak túl jók a verseim.
- Nos, nézzük csak azt a verset! - köszörültem meg a hangom, komolyra vettem a formát, majd megigazítottam az arcomon a képzeletbeli szemüvegemet. Csak, hogy kellőképp komor legyen a benyomás, amely persze nem volt az...
- Wow, hát ez irtó jó! Nagyon aranyos, szerintem legalábbis... szerintem első próbálkozásra remek, kellően szellemes és a házak leírása is tetszik! - néztem rá mosolyogva csillogó szemekkel. Tényleg szupernek tartottam, az már rajta múlott, hogy hisz-e nekem vagy sem.
- Akkor most én jövök... de ne nevess ki, ez a versem az első időszakokból van, mikor elkezdtem az írást - közöltem vele pironkodva, nem is mertem ránézni, úgy csúsztattam eléje az említett művet.
- Ezt a verset a nővéremnek írtam, mikor lelépett tőlünk. Vele volt a legjobb a kapcsolatom, mindig mindent megbeszéltünk, szoros volt a kapocs közöttünk, de egy nap megváltozott minden, aztán lelépett. Azóta már rendeződött a dolog, ide járt suliba, én is ide jöttem, ráadásul egy házba kerültünk, igaz mostanság kevesebbet találkozunk, mivel már végzett, de legalább helyrejöttek a dolgok - meséltem neki komoly arccal újra a szemébe nézve, és ezúttal valóban igazán mély érzelmeket tükrözött a tekintetem. Annak idején nagyon megviselt a nővérem hiánya, az, hogy nem volt kivel megosztanom a bánatomat, örömömet, gyötört az az érzés, hogy talán végképp elveszítettem őt. Kevés ember tudta ezt, neki is elmondtam végül, mert valamilyen fura módon megbíztam benne, másrészt pedig úgy éreztem helyesnek, ha adok egy konkrét magyarázatot a vershez.


versek
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 22. 22:24
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2019. december 30. 21:00 | Link

Dana

- Megbeszéltük - kacsintok rá a lányra, mert hát a pancsi az jó dolog. Én legalábbis szeretem.
A vizsga témát is megbeszéljük és persze a jóslástant muszáj elmondanom, mert az tényleg egy vicc volt. De bejött, és csak ez számít.
- Oh igen! Ős tehetség vagyok! De amúgy... fogalmam sincs... Csak belemagyaráztam mindenbe mindent, hogy ez a lap meg az a lap, hogyan mutatja, hogy K-t érdemlek. Szerintem ha a halált húzom is kimagyaráztam volna. - Ezen meg már én is elnevetem magam, mert tényleg. Nem tudom, hogyan csináltam de nem is számít igazán.
A témát kivesézve áttérünk a találkozásunk valódi okára, a verseinkre. Az elsőkkel kezdünk, én legalábbis. Nem a legjobb alkotásaim, de azért nem is olyan rosszak. Danának pedig szerencsére kifejezetten tetszenek.
- Akkor jó. Első versek voltak. Amolyan első benyomás, azok alapján, amit hallottam a házakról - felelem mosolyogva, aztán rátérünk az ő versére.
- Van tesód? - kérdezem, hiszen nővért említ. És ennek kapcsán kicsit el is szomorodom - Én még nem írtam verset a húgomnak. Most jól feladtad a leckét. De majd legközelebb hozok egyet róla! - Határozom el, aztán elkezdem olvasni a verset, ami az enyéimnél jóval hosszabb. Arcom elkomorodik a vers olvasása közben. Ebben a versben rengeteg érzelem van. Az én verseim mellőzik az ilyesmit. Legalábbis a legtöbb.
- Ez... - kezdek bele, de nem találom a szavakat. - hűű... Nagyon jól leírtad, hogy mit éreztél... - mondom végül és elismerően pillantok a lányra. - Örülök, hogy rendeződtek a dolgaitok. Nem lehetett könnyű nélküle. Én nem is tudom mit csinálnék, ha Maris lelépne...
És nem is akarok belegondolni. Mert Maris nélkül nem is lenne kerek a világ. Ő egy igazi mosoly bomba, tele energiával, akkor is amikor majd elalszik. Egyszerűen nagyszerű. Imádom. Sosem fogom elengedni. Soha!
- Öhm... Nos... az én verseim nem ennyire mélyek... - terelem vissza a szót a találkozásunkhoz. - Ismered Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operáját? - kérdezem, ahogy lapozgatni kezdek a füzetemben keresve a következő verset.
- Elképzeltem, hogy én is egy lovag vagyok, és ez lett belőle - elnevetem magam, ahogy elé tolom a füzetet. Ez a vers nagyon röhejes. Szerintem lehetetlen nevetés nélkül végig olvasni. Aztán lehet csak nekem tetszik ennyire.

Vers
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 30. 21:50 | Link




- Remek móka lesz! - kacsintottam én is a fiúra játékosan, már alig vártam, hogy csobbanjunk egy jót, persze csakis tilosban.
- Haha, akkor neked nagyon jó szöveged van ezek szerint... lyukat beszélsz mások hasába - nevettem el magam, bár aláírtam, hogy a fiú módszere igencsak hatékonynak bizonyult, ha simán átevickélt ezzel a módszerrel a vizsgán. Minden elismerésem neki.
- Szerintem szuperül eltaláltad őket, nekem nagyon tetszenek - mosolyogtam rá elismerően. Nekem nehezen ment a versírás, de azért próbáltam felvenni a tempót, ha például az volt a feladat, hogy írjunk egy verset valamiről. Igazából akkor tudtam jobban fogalmazni, mikor kötetlen volt a téma és nem muszájból kellett írnom.
- Ó, van ám. Van egy nővérem és négy fiú testvérem! - néztem rá vigyorogva, mert a legtöbben eléggé meghökkentek, miután meghallották, mekkora a család.
- Rendben, várom! Milyen a húgoddal a viszonyod? - kérdeztem tőle, valamennyire ismertem Masát, de azt nem tudtam, hogy milyen közöttük a testvéri kapcsolat, bár Márk első ránézésre igencsak védelmező típus volt, már ami a családot illette.
- Köszönöm - néztem rá elpirulva, nem gondoltam, hogy ekkora hatást fogok kiváltani belőle, hiszen csupán az érzelmeimet foglaltam össze papírra vetve. Közben meg is kaptam a választ, hogy remek a kapcsolata Masával, ami igencsak jó érzéssel töltött el, mert nekem is szuper volt a kapcsolatom a nővéremmel.
- Igen, ismerem - feleltem neki mosolyogva. A szüleim mindig is nagy gondot fordítottak arra, hogy művelődjünk, tanuljunk, sokszor jártunk operába, színházba is. Kíváncsian kezdtem el olvasgatni Márk versét, miután kezem közé vettem a papírt.
- Ó, ez nagyon tetszik, igazán tehetséges vagy. Éva nagyon szerencsés a versben - válaszoltam neki nagy lelkesedéssel, mert valóban fantasztikus verset kreált, és sikerült beleképzelnem magam a hölgy helyébe.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2019. december 30. 22:15 | Link

Dana

- Az tuti! - értetek egyet vele a pancsolás kapcsán, aztán a vizsgákat is kibeszéljük.
- Iiigen... Azt hiszem, ez egy jó megállapítás. Szóval ne akarj velem szócsatázni - felelem nevetve arra, hogy lyukat beszélek mások hasába. Mert hát tényleg, ha valamit nem tudok, azt is kibeszélem. Bár a legtöbb dologban eléggé otthon vagyok. Amiben meg nem, annak utánajárok.
A versekkel jól indulunk. És nagyon lelkes lesz az első verseimtől.
- Örülök, hogy tetszik - mondom vidáman, aztán az ő verse kapcsán, szóba kerül a család és kiderül, hogy rengeteg tesója van.
- Az de király lehet! Mi csak ketten vagyunk... Bár... Szerintem felérünk tízzel. Szóval lehet jobb is... A fiú testvéreid is idősebbek? - mondom az elején nevetgélve, aztán kérdezek, mert hát érdekes ez is. Bár lehet van kisebb testvére. Azt tudom, hogy jó. Legalábbis én örülök, hogy Maris a fiatalabb. Ha csak egy évvel is.
Miután ezt megbeszéljük elolvasom a versét, és hát nagyon megérint. Mert belegondolok, hogy mi lenne, ha Maris tűnne el, és tudom, hogy nem viselném el. Persze én is elmentem anno másfélévre a Roxfortba, de rendszeres bagoly kapcsolatban voltunk és hát... végig tudtam, hogy vissza jövök. Nem romlott meg közben a kapcsolatunk... Csak hiányzott. De ezt legtöbbször nem mutatom, mert akkor nem én lennék a cool bratyó.
- Magadnak köszönd. Nagyon szép! - mondom neki biztatóan. Nem is értem, hogy miért szerénykedett itt az elején. Na mindegy. Egy másik verset mutatok neki, és ennek kapcsán, kiderül, hogy ismeri az operákat is. Legalábbis egyet, biztosan. Elismerően bólintok. Majd figyelem, ahogy olvassa a verset.
- Haha! Nem tudom, hogy Évának jó-e... Bár én bírtam Waltert szóval remélem, hogy happy endjük lett és tényleg sok gyerekük lett - nevetem el ismét. Mert én így képzelem a történetet - Más operákat is ismersz? - kérdezem, mert ez egy érdekes téma. És ha igen... Akkor hé! Még egy közös. Főleg ha kiderül, hogy szereti is őket.
- Am, van még versed? - kérdezem, az operák kibeszélése után, és várom, hogy mit mutat még nekem.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 30. 22:36 | Link



A medencés történetben egyetértettünk, meg is beszéltük, hogy majd élünk a lehetőséggel, és fürdőzünk egy jót.
- Ugyan már. Ne bízd el magad! Nem ismersz még - feleltem neki sejtelmesen, már ami a szócsatázást illette.
- Nos, vannak idősebbek és fiatalabbak is vegyesen. A természet szépen ellátott testvérekkel - néztem rá vigyorogva. Sosem unatkoztam otthon, hiszen mindig volt, aki foglalkozzon velem vagy épp fordítva.
- Köszi, örülök, hogy tetszik - sütöttem le szemeimet pironkodva, aranyos volt tőle, hogy a tetszésének hangot adott. Én elég maximalista voltam magammal szemben is, így nem voltam teljesen elégedett a verseimmel, de azért örültem neki, hogy valaki értékelte őket.
- Nos, ezt csupán ő tudhatja. Mindenesetre külső szemlélőként jó neki. Valakinek igazán fontos volt, és csak ez számít - néztem a fiúra jelentőségteljesen, hiszen mint nő, nálam is rendkívül lényeges volt, hogy egyszer különösképp számítsak valakinek, reméltem, hogy ez meg is fog valósulni. Abban is biztos voltam, hogy csakis olyan ember mellett szeretnék majd kikötni, aki számára a leglényegesebb tényez voltam a világon, került, amibe került. Hogy álomvilágban éltem-e? Lehet, hogy kicsit igen, de tisztában voltam az elvárásaimmal is emellett.
- Igen. Például ezeket: A bolygó hollandi, A sevillai borbély, A kékszakállú herceg vára, Aida, Pillangókisasszony stb. Na, és te?- kérdezte vissza érdeklődő tekintettel. Kíváncsi voltam, mennyire volt otthon Márk ebben a témában.
- Van... de az tényleg nagyon személyes... szeretnéd hallani? - kérdeztem rá, komoly tekintettel.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2019. december 31. 00:18 | Link

Dana

- Lehet, de nem néznél ki jól lyukkal a hasadban -
toldom meg újra, utalva az ő korábbi megállapítására.
- Akkor nem unatkozol - állapítom meg a tesók kapcsán. Mondjuk én sem és nekem csak egy van. De ő special. Legalább annyira, mint Danának a nővére. Legalábbis a verséből erre a következtetésre jutok.
- Köszi, hogy megmutattad - mosolygok a lányra, aztán a saját versem kapcsán az operáról kezdünk beszélgetni.
- Igaz. Biztos boldogan éltek, mint az én kis képzelt lovagom is megjósolta. S mint tudjuk, nagyszerű jós vagyok - nevetem el a dolgot, majd az általa kedvelt operákról faggatom.
- Uh, ezek jók! Én amit még szeretek, az a Bánk Bán, meg a Háry János... na meg persze a Carmen! és A varázsfuvola is nagyon tetszik. De A sevillai borbélyt meg A kékszakállú herceg várát is nagyon adom. A bolygó hollandit nem ismerem. De megjegyzem! - listázok én is és persze feljegyzem a hiányzó darabot a meghallgatandó operák listájára.
Visszakanyarodunk a versekhez, és arra jutok az ő versei sokkal érzelmesebbek. Én mindenféle hülyeséget vetek papírra a saját szórakoztatásom érdekében. De ő... ő az érzelmeit írja ki magából.
- Csak ha nem érzed tolakodónak - felelem nagyon komolyan. Az előző verse is nagyon megérintett, valami hasonlóra számítok, de a felvezetés miatt nem vagyok biztos benne, hogy ezt szívesen osztja meg velem. Ha pedig nemet mond, azt is elfogadom. Ha valóban személyes, akkor érthető, ha nem velem osztja meg. Mert bár jól kijövünk, és az eddigiek alapján remekül megértjük egymást, azért nem vagyunk még annyira közeli barátok. Persze úgy vagyok vele, ami késik nem múlik. Legfeljebb a következő versező alkalommal mutatja meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 31. 17:07 | Link




- Hát ez igaz. Elég idiótán festenék úgy - nevettem el magam, majd elképzeltem a helyzetet, ugyanis vizuális típus voltam.
- Nem unatkozom, de nem mindig jó, ha ekkora a család. Vagyis az a hátránya, hogy folyton ott van valaki körülöttem, és nem igazán lehetek egymagamban - osztottam meg a tapasztalataimat a fiúval. Persze annyiból jó volt, hogy szerettük egymást, számíthattunk mindig a másikra, de azért hátulütője is volt a dolognak, mint minden másnak.
- Szívesen, én is köszönöm, hogy láthattam a versedet - mosolyogtam rá, majd az operára terelődött a téma.
- Ha ilyen jó jóstehetséged van, akkor jósolj nekem valamit - tekintettem rá vidáman. Egyébként nem lett volna rossz tudni valamit a jövőmmel kapcsolatban, kérdés, akartam-e volna hallani, mert nem biztos, hogy fel voltam készülve rá.
- Most nekem is adtál ötleteket, hogy miket pótoljak, amiket idáig még nem láttam - csillant fel a tekintetem, klassz, hogy volt még közös témánk a verseken kívül is.
- Az az igazság, hogy ez ritka rossz lett... nem is igazán rímel. A lényege annyi, hogy volt egy depisebb időszakom, aztán így versek által próbáltam szabadulni a negatív érzésektől. Az ember hajlamos azt hinni, ha papírra veti bánatát, és kiírja magából a fájdalmait, kétségeit, akkor jobb lesz a helyzet. Picivel jobban is éreztem magam utána, de aztán visszatért minden ugyanabba a formába, amiben idáig volt - meséltem komoran Márknak magam elé tekintve.
- Szóval, tessék itt van, olvasd - csúsztattam elé az irományomat sűrű pillantások közepette.


versek
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 31. 17:08
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 4. 00:36 | Link

Dana

- Ugye? - teszem fel a kérdést, bár ez inkább költői, majd vele nevetek. Aztán azt is megtudom, hogy nagy családból származik. Kicsit talán irigylem, de annyira még sem. Vagy nem is tudom. Néha jó lenne egy öcsi vagy egy bátyó, de Marisnál tökéletesebb húgot kívánni sem tudnék. Szóval nem panaszkodom.
- Értem, bár tudod egy zárzáró bűbáj elég sok mindenre jó - persze tudom, hogy ki lehet azt is nyitni, de feltételezem azért mindenki értené, hogy ez azt jelenti egyedül akar lenni. Én legalábbis nem zavarnék valakit, aki ilyen bűbájt szór az ajtajára. Igaz, az is lehet, hogy Dana ezt már rég alkalmazza, elvégre okos lány.
A versektől - bár azok kapcsán - elkanyarodunk az operákhoz, így egy újabb közös pontot találunk. Egyre érdekesebb Dana és már-már várom mi lesz a következő dolog, amiről kiderül, hogy mindketten szeretjük vagy épp hogy a hátunk közepére kívánjuk.
- Mehetünk együtt is. Szívesen megnézem őket újra. Mondjuk a mozi után. Vagy előtt, vagy egy másik nap - mert bizony moziba is kell ám mennünk! - Azt ugye nem felejtetted el? - kérdezem még, biztos ami biztos, és gondolatban feljegyzem, hogy már legalább tíz közös program van tervben, s fogalmam sincs, hogyan fogjuk ezt, meg a még felbukkanó ötleteket megvalósítani. De várom mindegyiket.
- Egy vers nem attól vers, hogy rímmel - mondom mosolyogva, hiszen emiatt nem kell aggódnia. Persze én is arra törekszem legtöbbször, de rengeteg verset tudok, ami nem rímmel mégis jó rigmusa van vagy szimplán csak elgondolkodtató és amiatt tetszik - Oh! - kiáltok fel, ahogy azt mondja depis volt, és megpróbálom elképzelni, de nem megy. Kicsit el is komorodom, ahogy hallgatom, de nem szakítom félbe. Csak a kezembe veszem a füzetet és csendben olvasni kezdem a verset. Többször is elolvasom. Még az állam is megvakarom.
- Te hülye vagy, Dana! - pillantok fel a lányra, aztán folytatom - ez egy rohadt jó vers. Nem vidám, de olyan szép árnyalatok vannak benne, és nem tudom, honnan vetted, hogy nem rímmel, mert rímmel és jó a ritmusa. Itt-ott hiányzik egy vessző, de az formai dolog. A vers hangulatán nem változtat.
Magyarázom a lánynak, mert már megint. Huh. Szerintem én nem írok több verset. Az enyémek tényleg csak bohóckodások. De ez a lány velem szemben egy költő. Mély érzelmekkel, amiket szép metaforákkal, árnyaltan és gyönyörűen ír le. Van még hova fejlődni. Bár az is lehet, hogy nem kéne a stílusunkat összehasonlítanom. De akkor is. - Van még ilyen? - kérdezem kissé mohón, - mármint nem feltétlen depis, csak vers, ami ennyire jó. Tuti van! - toldom meg és a végén fel emelem a mutató ujjam, ezzel jelezve, hogy nem vagyok kíváncsi a lekicsinylő megjegyzéseire, engem lenyűgözött öt perc alatt, és rajondóvá váltam. Verses kötet akarok. Dana Blue Strawberrytől. Dedikálva.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 4. 01:54 | Link




- Bizony! - nevettem el magam vele együtt, majd meséltem neki a családomról.
- Igen, be is vetettem párszor, de nem minden tesóm tapintatos ezen a téren, nem hiába nem volt tőlük nyugtom - feleltem neki vidoran. Nagyon szerettem a családom, de időnként jó lett volna egy kis magány is, főként akkor lehetett egymagam, mikor eljött az alvás ideje. Talán ezért is vágytam egy saját kis lakrészre mielőbb a faluban, hogy végre egymagam lehessek mindenféle külső zavaró tényező nélkül. Remekül kijöttem a szobatársammal is, de azért mégis egy önálló életre vágytam, egy olyan úgymond birodalomra, amely csakis az enyém volt.
- Tudod az a vágyálmom, hogy legyen egy kis lakrészem valahol a faluban, ahol a magam ura lehetek - osztottam meg gondolataimat a sráccal. Tudtam, hogy ehhez idővel egy részmunkaidős állást is kell majd vállalnom, de álltam elébe. Azonban egyelőre elég sok felelősségem és feladatköröm volt az iskolában ahhoz, hogy ezt meg tudjam valósítani, össze tudjam egyeztetni. Elég sok közös volt bennünk Márka, ez pedig valóban kellemes meglepetés volt számomra, nem gondoltam volna, hogy ennyi közös érdeklődési pontunk van.
- Benne vagyok! Úgyis meg akartam nézni ezeket! - feleltem neki lelkesen az operák kapcsán. Örültem, hogy lett társaságom, akivel megnézhettem az említett előadásokat, és nem egyedül kellett elmennem, vagy esetleg egy olyan emberrel, aki csak kényszerből jött volna el. Bár ezt senkitől sem vártam volna el...
- Ó, a mozi, hát persze! Naná, azt se hagyjuk ki akkor már! - néztem rá csillogó szemekkel, már rég el akartam jutni oda is.
- Kezdhetjük  a mozizással, aztán mondjuk szép sorban az opera előadásokkal. Mit szólsz hozzá? - néztem rá vidáman. Elég sok programunk volt már, nem győztem észben tartani, hogy  miket is beszéltem meg vele.
- Örülök, hogy így gondolod - válaszoltam pironkodva, mikor közölte velem, hogy nem a rímelés a fontos egy vers kapcsán, hanem az átadott érzelmek, a mondanivaló. Érdeklődő tekintettel figyeltem, amint az irományomat olvasta, és megtudhatott ezáltal egy apró szeletkét a múltamból is. Hirtelen felkaptam a fejem a mondandója elején, majd egy széles mosollyal nyugtáztam a véleményét:
- Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, mindenesetre köszönöm a bókot.
Meglepődve figyeltem, ahogyan a versem hatása alatt állt, majd megkérdezte, hogy van-e még hasonló versem. Visszavettem tőlem a verses füzetemet, majd lapozgatni kezdtem azt egy ideig, aztán hirtelen abbahagytam ezt a mozzanatot, és visszatoltam hozzá a kötetet, miután rátaláltam arra, amit kerestem.
- Nos, ez egy amolyan első kamaszkori szerelmi vers szerűség viszonzatlan érzelmekkel fűszerezve - közöltem vele halkan, majd az asztalra könyökölve vártam, hogy elolvashassa a verset.
- Megismertem régen egy fiút még ott, ahol laktam, totál odavoltam érte, tök jól kijöttünk egymással, de mindez az egész csupán plátói kapcsolat maradt, sose vallottam be neki az érzéseimet, ő pedig sose közölte velem, hogy mit is gondol igazából rólam. Időnként úgy tűnt, hogy odavan értem, de utólag belegondolva rájöttem, hogy csak a bolondját járatta velem. Szóval annyiba maradt a dolog - meséltem neki a lényeget, hogy megértse, mégis miért írtam ezt a verset.


versek
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 4. 16:56 | Link

Dana

- Oh, hát az kellemetlen - felelem, mert az tényleg az. Nem is tudom mit csinálnék, ha valaki nem venné a lapot és így is rám rontana. De szerencsére nem kell ezzel foglalkoznom. Azért sajnálom Danát, és agyalok, mi lenne neki a jó megoldás. Azonban ő megelőz, és már fel is vázol egy tervet, ami tök jól hangzik.
- Ez egy jó ötlet! Akkor könnyebben el is tudsz vonulni, meg nem zargatnak folyton - értek egyet vele, és remélem hogy hamar valóra válik az álma.
Az operákról is megegyezünk, hogy elmegyünk őket megnézni, de erről eszembe jut, hogy a mozit sem valósítottuk meg és bizony azt sem szabad kihagyni.
- Rendben, akkor mozi és utána opera, jól elleszünk! - lelkesedem be. És akkor ugye még ott van a fürdés is. Tényleg sok mindent kell még együtt csinálnunk. Várom is nagyon, tök jó móka lesz mindegyik.
Miután ezt is kibeszéljük visszakanyarodunk a verseihez, amik nagyon tetszenek. Ezt pedig el is mondom neki. Elpirul én meg csak mosolygok. Mert milyen helyes már? Az újabb verse is nagyon szép, ennek kapcsán egy bókot is kap, aminek láthatóan örül, én pedig fellelkesedem, mohón többet követelek. Van is neki még egy. Ahogy első szerelmet mesél, tini korából kicsit felhúzom a szemöldököm.
- Ez most úgy hangzott, mintha egy nagymama lennél, és ezerévvel ezelőttről beszélnél - fejtem ki a gondolataimat, de közben nevetek, és remélem tudja, hogy nem rosszallásból mondom. De na. Még mindig kamasz.
Elveszem a füzetet és olvasni kezdek.
- Ez is jó. Sajnálom, hogy í]y alakult. De tuti találsz, jobbat! Nekem is volt egy... hmm hasonló élményem... De én nem írtam róla verset - megvonom a vállam. Igazából nem volt ennyire szoros a kapcsolat köztem és Nárci között, ugye csak a levelek, aztán egy találkozás, ami hát nem tudom. Nem hozta meg a várt hatást. Pedig készültem rá nagyon. De lehet pont az a baj, hogy túl idealizáltam a lányt, meg lehet a kapcsolatot is vele. Nem is tudom. A lényeg, hogy csúnya koppanás volt a vége és nem is szívesen gondolok vissza rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 4. 21:26 | Link




- Ehhez viszont el kell vállalnom majd valamiféle részmunkaidős állást, viszont még nem tudom, mikor lesz rá időm... egyelőre annyi feladatom van az iskolában, hogy a jelen körülmények ezt nem teszik lehetővé - magyaráztam a fiúnak nagy komolyan. Azért bíztam benne, hogy idővel majd meg tudom valósítani az álmomat, hogy egy külön lakrészem legyen valahol. Azzal is tisztában voltam, hogy megvan mindennek a helye és az ideje, ez a vágyálom pedig még egyelőre váratott magára.
- Bizony, már nagyon várom! Művelődünk, szórakozunk, ez a legjobb móka! - nevettem el magam vidáman. Klassz volt, hogy ennyi érdekes programnak néztünk elébe, ráadásul közben jobban megismerhettem a fiút is. Az már kiderült idáig, hogy sok a közös bennünk, így a különféle tevékenységek megtervezése sem volt nehéz.
- Ó, azok a régi szép idők.... - nevettem el magam én is. Belegondolva valóban mókásan hangzott, ahogy a régi időkről beszéltem, természetesen azalatt a korai kamasz éveimre utaltam, de ezzel Márk is tisztában volt. Mindenesetre legalább nevettünk egy jót a kijelentésemen.
- Már rég túltettem magam rajta. Van ez így. Mindig minden nem sikerülhet - vontam meg a vállam mosolyogva, hiszen nem most történt a dolog, és már elfeledtem azokat a sérelmeket, amik akkor történtek. Igaz, most kicsit visszaemlékeztem a vers által az akkori dolgokra, de már nem hagytak bennem olyan mély nyomokat, mint akkoriban. Az idő minden sebet begyógyít...
- Értem. Hát én szinte mindent versbe foglaltam, valamennyire segített kiírni magamból a dolgokat, de persze ez nem volt hosszú távú gyógyír, ám most is így vagyok ezzel, szeretek verseket írni - feleltem neki a szemébe nézve. Nem kérdeztem semmit a múltjáról, nem szerettem volna belekontárkodni a dolgaiba, nem tartottam illendőnek. Időnként magamon is meglepődtem, nem is olyan rég még nem voltam ennyire tapintatos.
- Na, és mi az amit nem szeretsz vagy utálsz? Ezt az oldaladat még nem ismerem - figyeltem rá kérdő tekintettel. Pár dologgal már tisztában voltam, hogy mit szeret csinálni, mi érdekli, de a fordítottjáról nem tudtam egyelőre semmit.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. február 2. 21:20 | Link

Dana

- Tényleg? Miket csinálsz? Mármint a prefiségen kívül? - érdeklődöm, mert ez eddig nem került szóba, és ha mi például találkozni akartunk, akkor mindig ráért. Nem volt sosem halasztás, vagy csúsztatás. Szóval furcsállom, hogy elfoglalt, mert persze én sem biztos, hogy tudnék munkát vállalni a suli mellett. De őszintén, nekem még nem is igazán fordult meg a fejemben. Szünetekben anyának segítek a boltban és olyankor mindig kapok tőle egy kis zsebpénzt, nem annyira kicsit. De na. Mégis csak más.
A mozi és az opera is megbeszélésre kerül, s így már biztos, hogy mozgalmas és izgalmas évünk lesz. Sok sok művelődéssel és érdekes programmal. Mosolyogva bólogatok neki, hiszen én is nagyon várom.
A versek kapcsán aztán előkerül egy szerelmes-elválós verse, s ennek kapcsán kezdünk beszélgetni. Én is megemlítem a saját kis bugyuta szerelmemet. Azt hiszem az nagyon gyerekes volt és nem hasonlít ahhoz, amin Dana esett át. De megértem, amit mond. Hogy ő versben-írásban szereti kiönteni az érzéseit.
- Nekem azt hiszem nem volt olyan... hmm... megrázó, vagy erős érzelmi kötődés, hogy verset írjak róla. De azt hiszem értelek. Én a verseimet inkább kedvtelésből írom. Neked meg egyfajta önkifejezés. - mondom elgondolkozva aztán hozzáfűzöm - Meg fogom én is próbálni. Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle, ha komolyan próbálok írni - kissé zavartan a hajamba túrok. Ritkán szoktam beszélni az érzéseimről, de azt hiszem Danával vagyunk annyira jóban, hogy ezt-azt már megemlíthetek. - Majd ha lesz valamim kikérem a véleményed! - toldom még hozzá, aztán ő témát vált, én pedig el kell hogy gondolkodjak.
- Mit nem szeretek? - hümmögök, ahogy gondolkozom, aztán csak egy nagyon egyszerű dolgot tudok mondani - Nem szeretem, ha valaki hazudik - meg is vonom a vállam. Ennyi. Hát azt hiszem, igen. Más nem jut eszembe - Na és te? Mit nem szeretsz? - dobom vissza a kérdést, hátha így eszembe jut nekem is még valami.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 10. 00:01 | Link




- Hű, hát elég sok mindent. Segítek mentorként az újoncoknak, írok a Navis suliújságba, kviddicsezek, illetve benne vagyok a színjátszós csoportban - meséltem a fiúnak nagy lelkesen. Mindig is okosan be tudtam osztani az időmet, így mindig hagytam lehetőséget a szórakozásra is és a barátokkal való találkozásra. Egyébként is egy igazi Duracell-nyuszi voltam, szóval a pihenés nálam általában másodlagos dolog volt.
- Na, és te miket csinálsz? - kérdeztem tőle mosolyogva. Kíváncsi voltam a feladatköreire, ha már én is elmondtam neki, hogy mikkel foglalatoskodom a tanuláson kívül.
- Szerintem nagyon jók a verseid, ne becsüld le őket. Ha ez vigasztal, én se vagyok megelégedve a sajátjaimmal, van még hová fejlődnöm. Sosem lehet elég jó az ember - néztem a szemébe komoly tekintettel. Reméltem, hogy egy nap leszek annyira jó, hogy nem lesz semmiféle hiányérzetem, már ami a műveimet illeti.
- Van benne valami, ugyanis számomra a versírás egyenlő az önkifejezéssel. Tökéletesen rávilágítottál a lényegre. De szerintem azzal sincs semmi gond, ha az ember csupán szórakozásból, kedvtelésből ír - válaszoltam neki biztató hangnemben.
- Hát, egyszer mindent el kell kezdeni - néztem rá somolyogva arra utalva, hogy egyszer majd kipróbálhatná, milyen az, ha valami komolyat próbál alkotni, mint ahogyan azt ő maga is említette.
- Rendben, szívesen véleményezek - sandítottam rá vidoran, ugyanis szívesen segítettem annak, akinek csak tudtam, versek terén pedig igazán hazai pályán éreztem magamat. Közben kicsit komolyabb témákra eveztünk, megtudtam, mit nem szeret Márk.
- Azt én se szeretem, ha valaki hazudik. Nem szeretem az unalmat, az értetlenséget, a felesleges féltékenykedést, a túlzott agressziót, a gyávaságot, a megfutamodást. A legnagyobb ellenségeim a pókok - összegeztem a srácnak ami eszembe jutott hirtelen.
- Na, és van valami komoly célod a jövőt illetően? Nekem igazából nincs, úgy vagyok ezzel, hogy majd alakul minden, tervezni meg felesleges, mivel általában másképp alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt az ember elképzelte - közöltem Márkkal, miközben becsuktam a verseskötetemet magam előtt.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. február 11. 17:13 | Link

Dana

- Jah, hogy ezeket? - nevetek kicsit aztán bólogatok - én a színjátszó helyett a DÖKben vagyok, de a többi nekem is megvan. Plusz korrepetálok is pár diákot. Nyáron szoktam még dolgozni, meg szünetekben - magyarázom a lánynak, hogy én hogy teszek szert zsebpénzre, ha mégis kell. Persze azok alkalmi munkák és nem elegendőek egy házra, szóval teljesen megértem. De talán ha félre rak, minden ilyen kis apróságot akkor legalább pár hónapig könnyebb. Vagy nem tudom.
- Nem, nem írom le. Inkább csak úgy mondanám, hogy mivel más a hátterük, nem igazán lehet őket összehasonlítani. De ha írok a tiedhez hasonlót, akkor szólok - felelem a versekkel kapcsolatban és ezzel tulajdonképpen le is zárjuk a témát. Helyette egy másik kerül szóba és így el is gondolkozom, de hirtelen nem sok minden jut eszembe. Inkább vissza is dobom a kérdést és Dana egy egész sor érdekes dolgot mond, amikre csak helyeselni tudok.
- Oh igen, ezeket én sem szeretem. Mondjuk a pókokkal nincs bajom. Kicsik, nem tudnak sokat ártani - megvonom a vállam. Ez valami lány dolog, hogy félnek valamitől, ami ezerszer kisebb és tökre nem veszélyes. Mondjuk ha Ausztráliában lennénk, érteném. De itt? Na mindegy. Ráhagyom.
- Hmm... Nem igazán. Inkább sodródom az árral. Szeretnék majd világot látni... meg sokat tanulni még, mert egyelőre nem tudom, hogy mi akarok lenni. - megvonom a vállam. Tudom nagyon kreatív vagyok. Nyet. De ez van.
Ekkor csippan az órám, és a kijelzőre pillantva meg kell állapítanom, hogy bizony elég régóta beszélgetünk, és nekem sajnos mennem kell.
- Bocsi, még dolgom van. Korrepetálnom kell - mondom vigyorogva, azzal felállok - erről jut eszembe - Fordulok vissza a lányhoz - azzal is kereshetsz pénzt. Persze nem sokat. De minden cent számít - kacsintok rá a lányra, azzal felkapom a verses füzetem és intek neki.
- Szia! Majd írj, vagy írok a mozi miatt! - mondom még gyorsan aztán kihúzok a szobából, hogy visszaérjek a levitába.


//köszi a játékot *-* várom a folytatást *-*//
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet